TECHNIKATÖRTÉNET>
Csonka János
(1852-1939)
Az ezredforduló embere a sebesség bűvöletében él. Világszerte hatalmas összegeket emészt fel a vélt és valós sebességhatárok eléréséért, és leküzdéséért folytatott verseny, melynek egyre újabb eredményei megállíthatatlanul és alapvetően kihatnak életünkre. E verseny korai szakaszának egyik legnevesebb magyar részvevője Csonka János, aki a motorok és automobilok fejlesztése terén végzett munkájával kitörölhetetlenül beírta nevét a technika történetébe. Vajon hová nyúlnak vissza a szálak, melyek ehhez a kiváló teljesítményhez vezettek?
Csonka János apja kovácsmester volt, aki a források szerint különleges hozzáértéssel űzte mesterségét a családi vállalkozásként működő szegedi műhelyében. Csonka a négy alsó gimnáziumi osztály elvégzését követően került a műhelybe, ahol az akkori Magyarországon szinte egyedülállóan finommechanikai eszközök, orvosi és fogorvosi műszerek is készültek. A célirányos tanulmányokat nem folytató, nagy gyakorlati érzékkel megáldott Csonka János alapvető műszaki ismeretei bizonyára ebből az időszakból származnak. Csonka figyelmét igen korán felkeltették a gőzhajtású gépek, szerkezetük tanulmányozására 1871-ben az Alföld-Fiumei vasúthoz, majd 1873-ban a MÁV budapesti fűtőházába szegődött el. Hamarosan látnia kellett, hogy a gőzgépekkel kapcsolatos ismereteit csak külföldön mélyítheti el, ezért 1874-ben a maga erejéből nekivágott a nagyvilágnak. Tanulmányútja során, Bécsben, Zürichben, Párizsban, Londonban megfordulva megismerte a kor műszaki vívmányait, módja nyílt Lenoirnak (1822-1900) egy kisebb párizsi nyomdában felállított forradalmian új gázmotorját behatóan tanulmányozni. Mikor 1876-ban - éppen világlátottságának köszönhetően - elnyerte a budapesti kir. József Műegyetem
A tanműhelyben feladata a gépészmérnöki képzés gyakorlati részének a fejlesztése volt. E tevékenysége egyik első lépéseként szerződést kötött az egyetemmel, melynek értelmében saját költségén vállalta a tanműhely működtetéséhez szükséges szakembergárda alkalmazását annak fejében, hogy szabad idejében a műhely gépeit saját céljaira használhatta. A hallgatói képzést gépmodellek elkészítésével segítette és a gyakorlati oktatás színvonalát a hallgatóknak a műhelyben folyó érdemi munkába való bevonásával emelte. A Magyarországon alig ismert motorok építéséhez nem csak a tapasztalat, de a megfelelő szerszámok is hiányoztak, amikor nekilátott első motorja, egy gázmotor szerkesztésének, mely 1879-ben el is készült. A motor fekvő elrendezésű, kettős működésű (a dugattyú mindkét oldalán lezajlott a szívás stb. üteme), négyütemű, vízhűtéses motor volt, mely vezetékes világítógázzal működött. Ennél az első magyar szerkesztésű és gyártású gázmotornál a korabeli megoldásoktól eltérően nem csak a kipufogó-, hanem a szívónyílásokat is szelepek vezérelték. Ezzel a megoldással Csonka bekapcsolódott a gázgépek fejlesztésébe, és megtette az első lépést a hazai motorgyártás megteremtéséhez. Már korábban felmerült az igény egy folyékony üzemanyaggal működő motor megalkotására, ugyanis a világító gáz nem volt mindenütt hozzáférhető, és a tartályokban való szállítása is nehézségekbe ütközött. Ennek az igénynek a kielégítésére Csonka János olyan motort konstruált, amely két csap elfordításával tetszés szerint világítógázzal vagy petróleummal volt hajtható. Az újfajta 3 LE-s motor egy példánya 1883-tól 1888-ig a gépműhelyben kifogástalanul működött. A megoldást alkotója "gáz- és petróleummotor" címen 1884-ben szabadalmaztatta. A motorokkal kapcsolatos eredményeit látva Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója felkérte, hogy Bánki Donáttal vállalja el a gyár által 1886-ban megvásárolt ausztriai gépgyárból származó hasznavehetetlen motorok üzembe állítását. Ez a munka - melynek során használható állapotba hozták a motorokat - számos újítást eredményezett, melyeket azután közösen "Újítások gázgépeknél" (1888), "Újítások gáz- és petróleummotorokon" (1888), "Vezérmű négyütemű motorok számára" (1889), "Gáz- és petróleumkalapács" (1889) címen szabadalmaztattak. A kísérletek eredményeképpen született új, fekvő hengerű motorokat a gyár Ganz-motor néven hozta forgalomba. Még ez év végén Csonka János és a Ganz-gyár között szerződés született, melynek értelmében a gyár megvásárolta Csonka egyéni és Bánkival közös szabadalmait. A Csonka által aláírt példányra azonban utólag megmagyarázhatatlanul odakerült egy kitétel, melynek értelmében a későbbi szabadalmaik is a Ganz-gyárat illetik. Ez az utólagos bejegyzés óriási veszteséget okozott a feltalálóknak, mivel a gyár nem sok figyelmet fordított szabadalmaik kiaknázására, védelmére és a fenntartási díjak fizetésére.
A motorok területén szerzett tapasztalatok gyakorlatba ültetésére 1890-ben hozzáláttak egy saját elképzeléseiknek megfelelő újfajta négyütemű benzinmotor tervezéséhez. Az első kísérleti motornak zárt motorháza, álló hengere, és nyílt lángos, izzócsöves gyújtása volt. Ez a szakmai körök által "Bánki-Csonka-motor"-nak nevezett motor a kísérletek eredményeképpen egyre tökéletesebbé vált, és 1893-ban
Nagyított részlet az 1893. február 11-i Bánki-Csonka-féle
melynek kísérleteit az első elkészült Bánki-Csonka-motoron végezték. A megoldás lényege, hogy a porlasztó a petróleumot (benzint) nem gáz, hanem apró folyadékszemcsékből álló felhő alakjában adagolja a hengerbe. Azzal, hogy az üzemanyagot egy kis tartályból juttatták a porlasztó segítségével a motorba, és a kis tartályban egy tűszelepet működtető úszó segítségével biztosították az üzemanyag állandó szintjét, megoldódott az üzemanyagtartályban lévő üzemanyag szintjétől független adagolás problémája is. Bár a szabadalmi bejelentést csak 1893. február 11-én nyújtották be, a találmány 1891-ben már rajzasztalon, és a bejelentés napján már kész szerkezetként létezett. Mivel ez a bejelentés a porlasztót csak mint a találmány részét tartalmazta, a porlasztóra 1893. október 18-án külön is szabadalmat kértek. Sajnos sem a Ganz-gyár, sem a feltalálók nem tettek lépéseket az elsőbbség védelmében, így a világ nagy részén Bánki és Csonka figyelme 1898-tól különböző területekre irányult. Míg Bánki a hidraulikával, Csonka a motoros járművekkel kezdett foglalkozni. Az első általa tervezett motoros járművet, a motoros triciklit a Ganz-gyár gyártotta le a magyar posta részére 1900-ban. A motoron nem volt sebességváltó és tengelykapcsoló, így a jármű megállásakor a motort is meg kellett állítani. A magyar posta Csonka bevonásával ezzel egy időben négykerekű járművekkel is végzett kísérleteket, de ezek szerkezetéről nem maradt fenn feljegyzés. A kísérleti kéthengeres, vízhűtéses motorokat Csonka külön értékesítette. 1902-ben ismét hozzákezdett néhány kocsi készítéséhez, de mire elkészültek, túlhaladottnak érezte, és a motor kivételével összezúzatta azokat. A posta 1904-ben versenytárgyalást írt ki 8 db 12-14 LE-s csomagszállító kocsi szállítására. A versenytárgyalás eredményeképpen a megrendelést a 13 pályázó közül két magyar cég, a Magyar Waggon- és Gépgyár RT és Röck István nyerte el, akik 4-4 Csonka tervezte gépkocsira kaptak megrendelést. A négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses motor Bosch-féle nagyfeszültségű gyertyagyújtással volt felszerelve, és szívószelepei automatikusak voltak. A kocsinak volt sebességváltója és ahhoz kapcsolt differenciálműve, s ahol csak lehetett, golyóscsapágyakat alkalmaztak a szerkezetben. Az első postaautó 1905-ben készült el. Ezt a megrendelést újabbak követték. 1906-ban 16 db, 1908-ban 38 db, 1910-ben 31 db és 1911-ben 6 db Csonka tervei alapján készült csomagszállító autót rendelt a posta a két cégtől.
Csonka évről évre tökéletesítette a kocsikat, egyéni megrendeléseket is kielégített. Ezek a 16-28 LE-s motorokkal felszerelt autók már megállták a helyüket nemzetközi színtéren is, aminek ékes bizonyítéka, hogy az 1909-es Prinz Heinrich Fahrt autóversenyen két magyar gyártmányú Csonka-féle kocsi is igen jó eredményt ért el. A szép sikert látva fel is merült egy magyar automobilgyár létesítésének a terve, de a megvalósítás anyagi okokból A Csonka-féle egyhengeres kiskocsi, 1909
Egy ilyen típusú kocsival indult el Bernárd Ágoston az Nyugdíjba vonulása előtt az a tisztesség érte, hogy az éppen megalakult mérnöki kamara mérnöki diploma nélkül felvette tagjai sorába és ezzel feljogosította a gépészmérnöki cím használatára. Csonka 1924-ben, 73 évesen vonult nyugalomba, de a munkát folytatta saját gépműhelyében, amit egy budapesti bérház alagsorában rendezett be. A műhelyben elsősorban motorok tervezése és gyártása folyt. Ezt a műhelyt, melyből a későbbi Csonka Gépgyár kinőtt, a családi hagyományokhoz hűen fiaival családi vállalkozásként működtette. Csonka János 1939-ben, 88 évesen hunyt el, amikor a gyár építését még nem kezdték meg, de a fia által tervezett, 1941-ben felépült gyárban az ő szelleme élt tovább.
Huszár Enikő
Felhasznált irodalom
Csonka János és Bánki Donát szabadalmai
Műszaki nagyjaink (szerkesztette Szőke Béla), Gépipari Tudományos Egyesület, Budapest, 1983
A magyar automobilizmus atyja és úttörője: Csonka János (http://www.csonka-bp.sulinet.hu)
Dr. Horváth Árpád: A tűzgéptől a gázturbináig, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986
Ifj. Csonka János - Csonka Béla: A Csonka Gépgyár önéletrajza, Szentimrevárosi Egyesület, 1996
