TANULMÁNYOK
KISS GYULA ATTILA
Növényvédőszer tárgyú szabadalmi bejelentések elbírálási joggyakorlata és változásai az új szabadalmi törvény hatálybalépésével
Az európai szabadalmi rendszerrel kapcsolatos jogharmonizációs törekvések az 1994. évi jogszabály változásokon keresztül vezettek el az 1995. évi XXXIII. törvényhez. A Hivatal joggyakorlata az engedélyezési eljárásban azonban a régi törvény módosításai előtt és alatt is folyamatosan változott. Az alábbi tanulmány ezeknek a változásoknak az eredményeként kialakult joggyakorlatot kívánja bemutatni egy speciális szakterületen, a növényvédőszer tárgyú szabadalmi bejelentések területén.
Az 1969. évi II. törvény (régi Szt.) hatálya alatt az alábbi találmányokra engedélyezett oltalmat a Hivatal:
- új vegyületek (hatóanyagok, aktivátorok, antidótumok) előállítására, az ezeket tartalmazó készítményekre és az ilyen készítmények alkalmazási eljárására;
- ismert vegyületek új eljárással történő előállítására;
- ismert hatóanyagok új eljárással történő formálására és az így előállított készítményekre;
- két vagy több hatóanyagot tartalmazó készítményekre (szinergetikus hatású, megnövelt hatásspektrumú, csökkentett fitotoxicitású készítmények) és az ilyen készítmények alkalmazási eljárására;
- 1. és 2. indikációs készítményekre és alkalmazási eljárásukra.
A régi Szt.-t módosította az 1994. évi VII. törvény, amely lehetővé tette szabadalom engedélyezését az új vegyületekre is, azonban megmaradtak a szabadalmaztatási feltételek (újdonság, haladó jelleg, igényrontás). A termékoltalom bevezetésével szükségtelenné vált a készítményigénypontban a hatóanyag-tartalom és az alkalmazási eljárásra vonatkozó igénypontban a dózis megadása.
A régi Szt.-hez tartozó alaki rendeletet változtatta meg a 16/1994. (IX. 13.) IM rendelet, amely bevezette az alkalmazási igényt, valamint ennek alapján nyílt lehetőség új vegyületek, új keverékek és alkalmazásuk esetén egyrészes igénypont szerkesztésére.
Az 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) hatálybalépése az előzőkben említett változtatások (termékoltalom, alkalmazási igény, egyrészes igénypont) megtartása mellett alapvetően új szabadalmazási feltételeket is bevezetett. Megváltozott az újdonság fogalmának megítélése (abszolút újdonság teljes kiterjesztésű technika állásával), megszűnt a haladó jelleg vizsgálata, önálló új feltételként jelent meg a feltalálói tevékenység vizsgálata.
Az Szt. hatálya alá tartozó új hatóanyagokra vonatkozó oltalmi igény esetén a vegyületek alátámasztottsága vonatkozásában is és a feltalálói tevékenység meglétének megítélése tekintetében el lehet és el kell térni az alaki előírásoktól a technika állásának bemutatása, illetve a szükséges és elégséges előállítási hatástani példák tekintetében.
Abban az esetben, ha a technika állása alapján az új hatóanyaghoz szerkezetileg legközelebb álló ismert vegyület eltérő biológiai hatású, akkor ez biztosítja a feltalálói tevékenységet. Ilyenkor a leírásban a technika állásának feltárásakor elegendő (de szükséges!) erre az ismert vegyületre vonatkozó publikációt ismertetni. Célszerű tartalmaznia a leírás általános részének az új hatóanyag bejelentő által ismert összes lehetséges előállítási módszerét általánosan ismert és irodalmi hivatkozásokkal alátámasztott formában, de abban az esetben, ha a hatóanyag előállítását nem igényli, akkor legalább egy eljárást bemutató konkrét előállítási példát kell tartalmaznia a leírásnak. A leírás általános részében célszerű felsorolni az új hatóanyagok bejelentő által ismert összes lehetséges biológiai hatását, azonban a leírásban lennie kell minden egyes igényelt hatásra vonatkozóan legalább egy konkrét, hatástani példának.
Abban az esetben, ha a technika állása alapján az új hatóanyaghoz szerkezetileg legközelebb álló ismert vegyület azonos biológiai hatású, akkor az új hatóanyagok előállítását és biológiai hatását bemutató, az előző bekezdésben részletezett példákon túl a leírásnak tartalmaznia kell a feltalálói tevékenység alátámasztására legalább egy összehasonlító hatástani példát is, amelyben a bejelentőnek a fenti, ismert vegyülethez képest kell igazolnia az új hatóanyagok többlethatását.
Az új vegyületekre vonatkozó főigényponban a hatóanyagok általános képletének értelmezése függ attól is, hogy a szerkezetileg legközelebb álló ismert vegyülethez viszonyítva az új hatóanyag hatása eltérő-e vagy sem. Az előbbi esetben a példák alapján nagyobb általánosítás engedhető meg. Ugyanolyan biológiai hatású új hatóanyagok esetében szükséges a másodlagos szubsztituensek számának a megadása is az egyes szubsztituenstípusok viszonylag szűkebb kiterjesztésű értelmezése mellett.
Az új hatóanyagok előállítására vonatkozó főigénypontban célszerű valamennyi eljárást igényelni, amelyekkel az új hatóanyagok előállíthatók. Természetesen ezeket az eljárásokat a leírás általános részében irodalmi hivatkozásokkal együtt ismertetni kell. Abban az esetben, ha ezek közül az igényelt eljárások közül valamelyikkel valamennyi új hatóanyag előállítható, akkor elegendő ezt az eljárást bemutató konkrét példa megadása. Amennyiben azonban a hatóanyagok egy-egy csoportja eltérő eljárásokkal állítható elő, akkor ezeket az eljárásokat egyenként konkrét példával kell bemutatni.
Az új hatóanyagokat tartalmazó készítményekre, ezeknek a készítményeknek az előállítására és a hatóanyagok ilyen készítmények előállítására való alkalmazására vonatkozó oltalmi igény esetén a leírás általános részében célszerű megadni a hatóanyag fizikai tulajdonságaitól függő összes készítménytípust, az ezekben alkalmazható segédanyagok általános kémiai megnevezésével és mennyiségükkel (félig nyílt vagy zárt intervallumokkal). A készítményigénypontnak tartalmaznia kell a hatástani példával alátámasztott hatás megnevezését, a hatóanyag pontos megnevezését (általános képlet értelmezésével vagy az új hatóanyagra vonatkozó igénypontra való hivatkozással). Nem szükséges, de célszerű a készítményigénypontban legalább annak a feltüntetése, hogy segédanyagot is tartalmaz a készítmény.
Az új hatóanyagok alkalmazására vonatkozó igénypontnak csak a hatásterület megjelölését kell tartalmaznia.
Az előzőkben az új hatóanyagokkal kapcsolatos oltalmi kategóriák tekintetében a leírás- és igénypontszerkesztésre vonatkozóan leírtak alkalmazandók az új aktivátorokra és az új antidótumokra is.
Az új hatóanyagot tartalmazó, megnövelt hatásspektrumú (ismert hatóanyagot is tartalmazó) készítményre, aktivált (ismert aktivátort is tartalmazó) készítményre, valamint csökkentett fitotoxicitású (ismert antidótumot is tartalmazó) készítményre vonatkozó oltalmi igény esetén a leírásnak tartalmaznia kell az alkalmazható ismert hatóanyag, aktivátor vagy antidótum általános bemutatását általános kémiai megnevezéssel, szükség esetén általános képlettel és annak értelmezésével, az új és ismert hatóanyagok egy készítményben való formálhatóságát bemutató példát, de legalább utalást kompatibilitásukra, valamint legalább egy konkrét hatástani példát a megnövelt hatásspektrum, a fokozott hatás vagy a csökkent fitotoxicitás alátámasztására. Szükséges a leírásban annak feltüntetése is, hogy az ismert hatóanyagot, aktivátort vagy antidótumot milyen mennyiségben célszerű alkalmazni az új hatóanyag alkalmazási mennyiségéhez viszonyítva. Az ilyen készítményekre vonatkozó igénypontokban azonban az általánosan (herbicid, inszekticid stb.) és speciálisan (megnövelt hatásspektrumú, fokozott hatású, illetve csökkentett fitotoxicitású) megnevezett hatás mellett csak az új hatóanyag nevét (esetleg visszahivatkozással az új hatóanyagra vonatkozó igénypontra vagy általános képlettel és annak értelmezésével) és az alkalmazható ismert hatóanyag, aktivátor vagy antidótum általános kémiai megnevezéssel megadott típusát (adott esetben általános képlettel és értelmezésével) kell feltüntetni.
Mind a leírásra, mind az igénypontszerkesztésre az előzőkben leírtakat kell alkalmazni a megfelelő módosításokkal ismert hatóanyagot és új aktivátort vagy új antidótumot tartalmazó készítményekre vonatkozó oltalmi igény esetén is.
Az ismert hatóanyagok, aktivátorok és antidótumok új eljárással történő előállítására vonatkozó oltalmi igény esetében mind a leírás, mind az igénypont megszerkesztése azonos az ismert vegyületek új eljárással történő előállítására vonatkozó oltalmi igénnyel. Ugyanez vonatkozik az új és az ismert hatóanyagok, aktivátorok és antidótumok új közbenső termékeire, előállításukra és alkalmazásukra is.
A növényvédelemben még nem alkalmazott, ismert vegyületet hatóanyagként tartalmazó, növényvédő hatású készítményre vonatkozó oltalmi igény esetében a leírásnak tartalmaznia kell az irodalmi helyek megadásával együtt a vegyületek igényelt mértékű bemutatását és a növényvédő hatást igazoló legalább egy biológiai példát. Az igénypontban a vegyületek megnevezése mellett fel kell tüntetni a hatást.
Ismert növényvédő hatású vegyület új növényvédő hatásának felismerése esetén (2. indikációs találmány), összhangban az európai joggyakorlattal, célszerű az oltalmi igényt alkalmazási igénypont formájában megfogalmazni, amelynek tartalmaznia kell az ismert vegyület új növényvédő hatását és a leírásban elegendő hatástani példával kell alátámasztani a hatóanyagok tekintetében az 1. indikációnál általában szűkebb általánosításokkal megszerkesztett igényt.
Két vagy több ismert hatóanyag szinergetikus hatásának felismerése esetén oltalom engedélyezhető a szinergetikus hatású készítményre, a készítmény alkalmazására, valamint a két vagy több ismert készítmény szinergetikus hatás céljából történő egymást követő alkalmazására. Ilyen oltalmi igény esetén a leírásban irodalmi helyek feltüntetésével együtt kell megadni a hatóanyagok ismertetését, a hatóanyagok együttes formálhatóságát bemutató példát, a szinergetikus hatást igazoló példá(ka)t, a hatóanyagok szinergetikus hatású mennyiségi arányát. Az igénypontokban elegendő azt feltüntetni, hogy a készítmény a hatóanyagokat szinergetikus hatású mennyiségben tartalmazza, illetve a két vagy több ismert készítményt szinergetikus hatású mennyiségben alkalmazzák egymást követően vagy együtt.
Ismert hatóanyagok új módon történő formálása esetén oltalom engedélyezhető új segédanyagot tartalmazó készítményre, ennek előállítására, ismert segédanyagok felhasználásával történő új formálási eljárásra és ezzel az eljárással kialakított készítményre. Ebben az esetben a leírásnak tartalmaznia kell az alkalmazható hatóanyag(ok) és segédanyag(ok) megnevezését, szükség esetén azoknak a formálás szempontjából fontos fizikai tulajdonságaival és mennyiségükkel együtt, valamint az új segédanyag alkalmazásával vagy új formálási eljárással keletkező többlethatást (megnövekedett készítmény-stabilitás, lassú hatóanyag-felszabadulás stb.) igazoló konkrét, összehasonlító adatokat tartalmazó példát. Az igénypontban fel kell tüntetni ezt a többlethatást, a formált hatóanyag(ok) és a felhasznált segédanyag(ok) általános megnevezését, szükség esetén jellemző fizikai tulajdonságaikat és mennyiségüket, valamint új formálási eljárás esetén az eljárási lépéseket.