TANULMÁNYOK
DR. SILI DÓRA
A szoftver jogi szabályozása
I. BEVEZETÉS
II. KITEKINTÉS
USA és Japán
III. A NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁS
1. Berni Uniós Egyezmény
2. Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO)
3. Európai Szabadalmi Egyezmény
4. Luxemburgi Egyezmény
5. TRIPS Egyezmény
IV. AZ EURÓPAI UNIÓ IRÁNYELVE
1. A 91/250/EGK számú irányelv a számítógépi programok jogi védelméről
2. A védelem tárgya
3. A program szerzősége
4. Az oltalom tartalma
5. Védelmi intézkedések
6. A védelem tartama
7. Más jogszabályok továbbalkalmazása
8. Összegzés
V. HAZAI SZABÁLYOZÁS
1. A régi szerzői jogi törvény
2. Az új szerzői jogi törvény
3. A szabadalmi törvény
VI. TANULSÁGOK
Felhasznált irodalom
BEVEZETÉS
Az utóbbi három évtizedben a számítógépi program, azaz a szoftver a műszaki fejlődés egyik döntő elemévé vált. Sokan azt jósolják, hogy a telekommunikációs és az információtechnológiai ipar az ezredfordulóra a legnagyobb iparággá fog válni a világon.
Ezt a csúcstechnikai alkotásfajtát Bobrovszky Jenő így jellemezte az "Iparjogvédelem és csúcstechnológia" című könyvében: "A számítógép megjelenése részben folytatása volt az információs-logikai technikához tartozó találmányok sorának, amelyek külső hatásokat információvá alakítanak át (pl. iránytűk, hőmérők, órák, mérlegek, irodai számítógépek), részben azonban forradalmian új megoldást is jelentett, mint olyan műszaki berendezés, amely hosszú számítási műveletsorozatokat elektronikus eszközökkel, nagy sebességgel, automatikusan végez, és amely alkalmas minden olyan nem numerikus probléma megoldására is, amely algoritmizálható, vagyis a megoldás szabályokba foglalható." (Bobrovszky, 1990)
A szoftveripar gyors fejlődése sok olyan kérdést vetett fel a jogászok számára, amelyekre még ma is keresik a megfelelő választ. Az általános tétel tehát most is igaz: a jog sietve próbálja utolérni a mindennapi élet új kihívásait és azon igyekszik, hogy optimális és időtálló szabályozást alakítson ki ezekkel kapcsolatban.
A legáltalánosabb kérdés az volt, hogy a szellemi alkotások jogának klasszikus oltalmi formái megfelelő védelmet tudnak-e nyújtani a szoftvereknek. A számítógépi program jogi kategorizálása azért jelentett nehézséget, mert bizonyos tulajdonságai miatt a szabadalmi jog más jellemzői miatt a szerzői jog hatálya alá tartozónak lehet tekinteni.
A számítógép mint gép szabadalmazható találmány. A géphez tartozó hardverelemek szintén szabadalmazhatóak. A számítógéphez tartozó dokumentáció, a szoftver viszont önmagában nem felel meg a szabadalmazható találmány fogalmának.
"A szoftver része a gépet vezérlő utasítássorozat, a program, amelynek magva az algoritmus, mint valamely feladat megoldási mintamenetére, racionális lépésrendjére, rendezésének szellemi módszerére vonatkozó matematikai-logikai idea." (Bobrovszky, 1990)
"A számítógépi programok alatt általában olyan megállapítások és utasítások sorozatát értik, amelyeknek gépbeni közvetett (ez az ún. forráskód) vagy közvetlen (ez az emberi szemmel nem érzékelhető bináris, tárgyi kód) felhasználása a számítógépben meghatározott eredményre vezet." (Lontai, 1998)
A szoftver szabadalommal való védelmének alapja a műszaki tartalom, vagyis egy számítógépi program gondolatának a műszaki megvalósítása. A műszaki jelleg megléte teszi az adott megoldást szabadalmazhatóvá és választja el az egyéb olyan megoldásoktól, amelyek nem érve el ezt a színvonalat nem szabadalmazhatóak.
A szerzői jog a szoftver külső formáját, a konkrét megvalósítást, az egyéni jelleget védi. A szoftvert a szerzői művek, szűkebben az irodalmi művek közé sorolták be. A számítógépi program az irodalom, a szakirodalom és a tudomány területéhez tartozó egyéni és az eredetiség jegyeit magán viselő alkotás. Az utóbbi évtizedben a szerzői jogi védelem lett nemzetközileg elfogadott és általános. Mivel a szerzői jog nem teremt iparjogvédelmi jogi típusú monopolhelyzetet, ezért a számítógépi programokban megjelenő ötletek szabadok maradnak. A programozói technikák számára a különböző lehetőségek széles választéka áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ötleteket megvalósítsák.
A szoftver kategóriáján belül még további különbségeket tehetünk az eltérő színvonalú szellemi alkotások között. A rutintevékenységgel előállított és vagyoni értéket képviselő információkat tartalmazó szoftvereket - mivel itt hiányzik az eredeti jelleg, így a szerzői jog hatálya alá nem tartozhatnak -, mint know-how-kat vagy mint szervezési újításokat lehet jogilag védeni.
Talán a szoftver kilóg a hagyományos kategóriák köréből, így új, intézményes oltalmi formát kellene létrehozni sui generis védelmet nyújtva?
Legvégül nem feledkezhetünk meg a párhuzamos oltalmak elvéről sem, amely alatt természetesen a szabadalmi és a szerzői jogi oltalmat értem. Nem is beszélve arról a lehetőségről, amely "egyfajta második generációs szellemi tulajdonjogként" van kialakulóban Gyertyánfy Péter szerint. (Bobrovszky, 1990) Ez "a szerzői és a szabadalmi jog hibridizációja eredményeként" jelenne meg. (Bobrovszky, 1990)
A fent röviden vázolt vitában sokáig nem születtek meg a mindenki számára elfogadható válaszok. Az utóbbi néhány évben az Európai Szabadalmi Hivatal, a Japán Szabadalmi Hivatal és az Amerikai Szabadalmi Hivatal között létrejött nemzetközi együttműködés lett a hajtómotorja a globális jogharmonizációs munka megkezdésének.
USA és Japán
A szoftverek jogi védelmét a legtöbb országban a szerzői jog biztosítja. Ez főleg az Európai Unió tagországaira érvényes és hasonló a helyzet a csatlakozni kívánó országokban is. USA és Japán is a szoftver, mint szerzői mű kategóriája mellett döntött. Viszont az utóbbi néhány évben az USA-ban és Japánban az ipar egyre inkább igényelte a szabadalmi rendszer által nyújtott erősebb oltalmi formát. A szerzői jog egyik gyenge pontja a szabadalmi joggal szemben, hogy nem védi az alapul szolgáló gondolatot. Mindkét országban új vizsgálati módszertani útmutató jelent meg a szabadalmi oltalomban részesíthető szoftverekről. Kevés korlátozás van jelenleg is a szabadalmazhatóság előtt, ha a szoftverrel kapcsolatos találmányok újak, feltalálói tevékenységen alapulnak (azaz nem nyilvánvalóak) és iparilag alkalmazhatóak. Az USA-ban körülbelül 11 Az USA-ban és Japánban sokkal liberálisabb a joggyakorlat mint Európában.
Az Amerikai Egyesült Államokban a szoftver jogosultja szabadalmi és szerzői jogi oltalmat is szerezhet. 1980-ban fogadták el a szoftverek szerzői jogi oltalmára vonatkozó törvényt. Talán ez a legliberálisabb ország a szoftver szabadalmazhatóságát illetően. Az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal által 1996-ban kiadott módszertani útmutató kimondta: "Egy számítógéppel kapcsolatos (szoftveres) találmány a technológiai alkotások körébe tartozik. Egy számítógépes találmánynak a gyakorlatban való alkalmazása a szabadalmazhatóságból ki nem zárt tárgynak minősül." (Hajdu, 1998. február) Az útmutató szerint a szoftvert tartalmazó találmány leírható készülékként, eljárásként vagy termékként.
Japánban 1985 óta létezik a szoftverekről szóló törvény, amely sui generis oltalmat biztosít szerzői jogi aspektusokkal ötvözve. Ez a törvény nem engedi oltalmazni a programnyelveket és az algoritmusokat. A nagy számítógépes cégek érdekeit szolgálva Japánban is szabadalmazhatóak a szoftvertartalmú találmányok. A Japán Szabadalmi Hivatal által 1975-ben készített és 1982-ben kiegészített, a számítógépi programokkal összefüggő találmányok vizsgálatáról szóló iránymutatás liberális megítélésre ad lehetőséget.
A legfejlettebb iparral rendelkező USA és Japán komoly versenytársai az Európai Uniónak a világpiacon. Nagy kihívást jelentenek fejlett technikájú termékeikkel Európa számára. Többek között ezért is érdemes követni és alaposan elemezni példájukat a jogi szabályozás terén is.
1. Berni Uniós Egyezmény
A szerzői jog Magna Chartájának tekintett Berni Uniós Egyezmény (BUE) 2. cikk (1) bekezdése példálodzó felsorolást tartalmaz a védendő művekről.
A számítógépi program természetesen nem szerepel a felsorolásban, hiszen a jogszabály jóval a probléma jelentkezése előtt keletkezett. A nemzeti jogszabályok majdnem minden államban a szoftvert mint "irodalmi művet" szabályozzák és ennek gyökerét a BUE ezen cikkében látják, ezzel kimondva azt, hogy a nemzetközi egyezmény rendelkezései a szoftverre is irányadóak.
2. Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO)
A szoftver gazdasági jelentőségének növekedése és elterjedtsége új feladat elé állította a WIPO-t: ennek az újonnan megjelent szellemi tulajdonnak a jogi védelmét is rendezni kellett. 1996. december 20-án két nemzetközi szerződés született: az Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződés és a Szerzői Jogi Szerződés (WIPO Copyright Treaty), amelyeket a szakirodalom "Internet-szerződéseknek" keresztelt el. E szerződések tisztázták azt, hogy a BUE az online tevékenységekre is kiterjed. A technológia fejlődésével létrejött változások figyelembevételével határozták meg a szerzők és más jogosultak jogait.
A WIPO Copyright Treaty 1. cikke kimondja, hogy a BUE 20. cikke alapján hozták létre ezt a megállapodást. A 4. cikk írja elő számítógépi programok szerzői jogi védelmét. A BUE 2. cikke szerint irodalmi műnek tekintik a szerződő felek a számítógépi programot. A szerződéshez csatolt rövid indokolásban a BUE mellett a TRIPS Egyezménynek (ezt az egyezményt a későbbiekben ismertetem) való megfelelést is hangsúlyozták a felek.
A szerződések 30 tagállam ratifikációjával lépnek életbe. Ehhez arra van szükség, hogy az egyes országok megtegyék a szükséges jogharmonizációs lépéseket hazai jogrendszerükben.
3. Európai Szabadalmi Egyezmény
Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-én kelt egyezményt (European Patent Convention, EPC) az Európai Gazdasági Közösség (EGK) keretében a tagállamok Münchenben írták alá. A Preambulum kimondja, hogy a megállapodás a PUE 19. cikke és a találmányok nemzetközi oltalma megszerzését megkönnyítő, 1970-ben Washingtonban aláírt regionális Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty, PCT) 45. cikke értelmében külön egyezményt képez.
Az EPC 52. cikkelye rendelkezik a szabadalmazható találmányokról. A cikkely (1) bekezdése értelmében európai szabadalmat olyan találmányok kaphatnak, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatóak. Az egyezmény nem definiálja a találmány fogalmát, hanem a szabadalmazhatóság feltételeit határozza meg. A (2) bekezdés azokat a tárgyakat és tevékenységeket sorolja fel, amelyek különösen nem tekinthetők találmányoknak. A c) pontban szerepelnek a számítógépi programok.
Az 52. cikkely (1) bekezdése szerinti szabadalmazható találmány kritériumainak felállításából és a (2) bekezdésében található felsorolásból megállapítható, hogy a találmányoknak műszaki jellegűeknek kell lenniük. Az EPC nem határozza meg a műszaki jelleg koncepcióját.
"Az EPC 27. és 29. szabályából következik..., hogy egy szabadalmazható találmánynak
Az 52. cikkely (3) bekezdése kimondja, hogy a (2) bekezdésben leírt tárgyak vagy tevékenységek csak olyan mértékben vannak kizárva a szabadalmi oltalom hatálya alól, amilyen mértékben az európai szabadalmi bejelentés vagy szabadalom az ilyen tárgyakra vagy tevékenységekre mint olyanokra ("als solche" vagy "as such") vonatkozik. Tehát a szabadalmi bejelentés tárgyát egészben kell nézni és nem lehet egyes jellemzőit külön-külön vizsgálni a műszaki jelleg szempontjából.
Az EPO módszertani útmutatója 1985-ben kiegészítésre szorult. A szoftverrel összefüggő találmányokkal kapcsolatban is tájékoztatást adott. Addigra ugyanis egyértelművé vált, hogy a korábbi gyakorlat tarthatatlan. Általános véleménnyé vált, hogy a találmány fogalmába a számítógépi programok is besorolhatóak, mert elektronikus és mágneses kapcsolókat vezérelnek az adatfeldolgozó berendezés belsejében és így egy számítógép üzemeltetőjének tekinthetők. Ez az univerzális számítógép a szoftver által válik speciálissá és a programozott feladatot meg tudja oldani. Egy számítógépi program szabadalmazhatóságának már nem lehet feltétele a dogmatikusan értelmezett műszaki jelleg, hiszen valamennyi számítógépi program műszaki jellegű, mivel célja a számítógép működésének vezérlése. Így lehetőség nyílik arra, hogy a szoftverrel kapcsolatos találmányokat egyedül a program tartalma alapján bírálják el. A szabadalmi bejelentések igénypontjainak vizsgálata során a jellemzők összességét veszik tekintetbe anélkül, hogy figyelembe vennék az újdonságot és a találmányi szintet. Ezzel tehát egy új, pragmatikus irányzat született, szemben a régebbi absztrakt irányzattal, amely a műszaki elvet terjesztette ki. A műszaki vezérlő- és szabályozófolyamatok és a számítógéprendszer belső vezérlése számára készült programok mára már szabadalmazható találmánynak minősülnek. Továbbra is fontos azért a program által elérni kívánt műszaki hatások leírása is (pl.: takarékosabb adattárolás).
A szabadalmazhatóság határán azok az alkotások szerepelnek, amelyeknek műszaki eredményei olyan tartományba esnek, ahol a szabadalmi oltalom nem érvényesül, (pl.: nyelvészeti megfontoláson alapuló és új funkciókat tartalmazó szövegszerkesztő).
Ha a feltaláló szabadalmi bejelentésében olyan műszaki megoldás szerepel, amely egy programot használ fel, akkor azt nem feltétlenül kell elutasítani. Hiszen nem biztos, hogy a megoldás egyetlen új jellemzője a számítógépi program.
A módszertani útmutató (C-IV, 2.3) szerint, ha egy programot fizikailag rögzítenek és így kérnek rá oltalmat, akkor ez csak "számítógépi program, mint olyan". Tehát önmagában nem szabadalmazható. A bejelentés vizsgálata során azt kell tisztázni, hogy a bejelentés tárgya hozzátesz-e valamit a technika állásához. Amikor egy számítógépi program egy már ismert adatfeldolgozó berendezést új módon működtet, akkor itt egy újfajta kombinációról van szó, ezért az adott találmány szabadalmazható.
Az útmutató tanítása szerint a szabadalmi leírásban ismertetni kell a találmány szerkezeti jellemzőit és azok funkcióit. A találmány feltárásának lehetővé kell tennie az adott műszaki problémának és megoldásának a megértését. Ez nem azt jelenti, hogy a programot teljesen listázzák. A bejelentés melléklete lehet programlistázás, ami a szemléltetésben segít. A folyamatábrák és a pszeudo-kódleírások hasznosak lehetnek. Az igénypontokat kell úgy megfogalmazni, hogy azok egyértelműen tartalmazzák azokat a jellemzőket, amelyek a műszaki hatás eléréséhez szükségesek.
1984 óta az EPO több mint 13 000 számítógépi programmal kapcsolatos találmányra adott szabadalmat. Ezeket a találmányokat főleg az információtechnológia központi területén, a G06 és G11 osztályokban engedélyezték.
Az ilyen típusú szabadalmi bejelentések vizsgálatánál nagy nehézséget jelent az újdonságkutatás, hiszen ennek során fel kell tárni, hogy mi tartozik a technika állásához. Ha a találmány bárhol, bármikor, a bejelentés napja előtt már nyilvánosságra jutott, akkor az már a technika állásához tartozik, és nem tekinthető újnak, így szabadalmi oltalmat sem kap. A nyomtatásban megjelent megoldások még nyomon követhetők a vizsgálatot végző hivatalnokok számára és sok CD és online adatbázis is segítségükre van, de nincs kellően megbízható, teljes körű dokumentumgyűjteményük ahhoz, hogy újdonságkutatási jelentésük teljesen megbízható lehessen. Az eddig megszokott kutatási lehetőségek nem elégségesek a szoftverrel kapcsolatos találmányok esetében. Ráadásul az ilyen találmányok rövid élettartamúak és gyors kutatási eredményt igényelnek. Az EPO, az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal fejlettebb gyakorlatát követve, jól felkészült szakértőkkel, új kutatási eszközökkel és az ide vonatkozó szakirodalom hozzáférhetőségének javításával próbálja a problémát orvosolni.
Az EPO 1998 közepétől díjmentesen hozzáférhetővé tette az összes európai szabadalmat és bejelentést az Interneten.
Az EPO követni szeretné az amerikai és a japán szabadalmi hivatal által felállított azon elvet, amely a szoftvertartalmú találmányok világviszonylatban azonos kezelési módban való részesülését biztosítja. Az EPC 18 tagállamának egyetértését kellene elérni ahhoz, hogy az 52. cikkely (2) bekezdéséből a számítógépi programot törölni lehessen.
Az 1999 márciusában tartott EPC Szabadalomjogi Bizottságának 9. Ülésén ismertetésre került egy tanulmány (CA/PL 6/99), amely a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatóságával kapcsolatos. E munka hátteréhez tartozik az Európai Bizottság által "A Zöld Könyv aktualizálásáról" 1999. február 5-én megjelent közlemény, amely erőteljesen sürgeti egy ilyen tárgyú irányelv megalkotását.
A javaslat lényege, hogy az 52. cikkely (1) bekezdését összhangba kellene hozni a TRIPS Egyezmény megfogalmazásával és európai szabadalmat kellene adni a technika területén bármely találmányra, amely iparilag alkalmazható, új és feltalálói lépésen alapul. A (2) és a (3) bekezdést törölni javasolják. Az (1) bekezdés módosításával kapcsolatban általános egyetértés nyilvánult meg a tagállamok körében, a másik két bekezdéssel kapcsolatban a vélemények megoszlottak. Néhány hozzászóló szerint elegendő lenne csak a "számítógépi program"törlése. Az elnök azzal zárta le a vitát, hogy szükség van a kérdés további tanulmányozására és újabb javaslat kidolgozására.
A fenti cél eléréséhez valószínűleg több évre lesz még szükség. Addig áthidaló megoldásként néhány tagállam olyan igénnyel lépett fel az EPO felé, amely szerint a módszertani útmutatóban kellene a számítógépi program forrás és / vagy tárgyi kódját definiálni, amelynek a szabadalmazhatóságát nem engedélyezik és amely a szerzői jog segítségével oltalmazható.
Mára már az USA-ban és Japánban a lemezen tárolt számítógépi programok mellett az elektronikus úton, pl.: Interneten keresztül terjesztett és számítógépbe letöltött számítógépi programokat is szabadalmaztathatják.
4. Luxemburgi Egyezmény
Míg az EPC szerint egyetlen szabadalmi eljárással csupán nemzeti szabadalmak összességét lehet megszerezni, addig a Luxemburgi Egyezmény alapján szupranacionális szabadalmi jogot lehetne szerezni. 1975-ben Luxemburgban 9 tagállam írta alá a Közös Piaci európai szabadalomról hozott 76/76/EGK számú egyezményt.
A Közösségi Szabadalmi Egyezmény 1. cikkelye kimondta, hogy a tagállamok számára közös találmányi szabadalmi jogot hoztak létre. A közös jog hatálya alá tartoznak azok az EPO által engedélyezett európai szabadalmak és bejelentések, amelyekben ezeket a szerződő államokat megjelölik.
A 2. cikkely alapján a szerződő államokra megadott európai szabadalmakat közösségi szabadalmaknak nevezik. Ez a közösségi szabadalom egységes (a tagállamok területén azonos hatállyal bír) és autonóm (kizárólag ennek az egyezménynek és az EPC-nek van alárendelve).
Az egyezmény hatályosulása valamennyi tagállam ratifikációjától függ. Ez még a mai napig nem valósult meg.
5. TRIPS Egyezmény
Az 1947 óta működő Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1993-ban lezárult Uruguay-i Fordulóján létrejött a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól szóló Megállapodás (Agreement on Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights, TRIPS). Az egyezmény 1995. január 1-jén lépett hatályba hazánk vonatkozásában. Az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
Ez a megállapodás a szerzői jog és az iparjogvédelem területére egyaránt kiterjed, és elsősorban azok kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozza. A nemzeti elbánáson kívül a legnagyobb kedvezményes elbánás biztosítását is előírja a tagállamok számára. Az egyik legfontosabb célja a hatékony jogérvényesítés megvalósítása. Megteremtette a nemzetközi jogharmonizációt azzal, hogy a szellemi tulajdon körébe tartozó valamennyi oltalmi formával kapcsolatban oltalmi minimumot állított fel.
Az egyezmény működtetését a GATT keretében 1993-ban kialakított Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, WTO) TRIPS Tanácsa végzi. Napjainkban ez az egyezmény lett a szellemi tulajdon oltalmának alapvető és legáltalánosabb eszköze. Úgy tűnik, hogy a WIPO intézményeiről a WTO keretében folyó tárgyalásokra tevődik át a hangsúly. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a PUE és a BUE felülvizsgálata az utóbbi időben elmaradt. A WIPO keretében folyó szabadalmi jogharmonizációs munka is lassan zajlik. A fejlődő és a fejlett országok közötti ellentéteket nehezen lehet feloldani a viták során. Az USA sok esetben nem hajlandó kompromisszumot kötni, és ez is lassítja a tárgyalási folyamatokat. A hagyományos nemzetközi egyezmények az önkéntesség és jóhiszeműség alapján működnek, de ezek ma már nem elegendőek.
A TRIPS Egyezmény 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyezmény tagjai kötelesek a BUE 1-21. cikkeiben foglaltaknak megfelelni, a személyhez fűződő jogokra vonatkozó 6bis cikk kivételével.
A TRIPS Egyezmény II. részének 1. fejezete foglalkozik a szerzői és a szomszédos jogokkal.
A TRIPS Egyezmény az első nemzetközi egyezmény, amely a számítógépi programok szerzői jogi védelméről rendelkezik. A 10. cikk előírja, hogy a számítógépi programokat mind forráskód, mind gépi formában a BUE szerinti irodalmi műként kell védelemben részesíteni.
A 27. cikk rendelkezik a szabadalmazható találmányról: "...a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul, és iparilag alkalmazható." Tehát valamennyi műszaki területen lehetőség van a szabadalmi oltalom megszerzésére. Több szakértő ehhez kapcsolódóan olyan érvelést állított fel, hogy a "számítógépi programok mint olyanok" körébe beletartoznak a műszaki jellegűek is. Ezért ez az általános megfogalmazás ellentétben áll a 27. cikkel.
Az 1988-ban megjelent "Szerzői jog és a technológiai kihívás - haladéktalan intézkedést igénylő szerzői jogi kérdések" című Európai Bizottsági "Zöld Könyv" egyik fejezete a számítógépi programokkal foglalkozott az általános jogalkotási célok megfogalmazásán túl. Az 1991-ben kiadott "A Zöld Könyv folytatása: a Bizottság munkaterve a szerzői és a szomszédos jogok terén" című kiadvány már konkrét célokat tűzött ki. "Szerzői jog és rokon jogok az információs társadalomban" című anyag folytatta az e témában megjelent korábbi "Zöld Könyveket" 1995-ben. "A Zöld Könyv aktualizálásáról" 1999-ben megjelent kiadvány zárja a sort.
A fentiekből is jól látható, hogy a szellemi tulajdonok - ezen belül is a szoftverek - oltalmának problémája az Európai Unió szintjén is jelentkezett. A tagállamoknak szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a számítástechnikai piacot az amerikai multik uralják. A versenyképes európai szoftveripar megteremtéséhez biztos jogi alapokra volt szükség. A tagállamok a szoftver jogi oltalmát a szerzői jog keretében biztosították. A szabadalmi jog csak kiegészítően akkor jelenik meg, ha az adott szoftver egy találmány részét képezi.
1. A 91/250/EGK számú irányelv a számítógépi programok jogi védelméről
Az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának 1991. május 14-én megjelent irányelvének Preambuluma részletesen felsorolja a jogszabályalkotás okait, amelyek közül az alábbiakat tartom kiemelendőnek:
2. A védelem tárgya
Az irányelv 1. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a számítógépi programokat a BUE értelmében irodalmi művekként a szerzői jog védi. Ezzel az állítással egyrészt több évtizedes vita - amelynek a tárgya a szabadalmi vagy a szerzői jogi védelem közötti döntés - zárult le a tagállamok között. Másrészt ez a rendelkezés beleilleszkedik egy már régóta működő nemzetközi szerződési rendszerbe. Harmadrészt az 1998. évi "Zöld Könyvnek" is eleget téve utat mutat a tagállamoknak a nemzeti jogharmonizációs munkát illetően.
A számítógépi programok minden kifejezési formáját szerzői jogi oltalom illeti meg, és a Preambulumban foglaltak alapján nem részesülnek oltalomban az alapelvek, elképzelések és algoritmusok.
Ahogy a BUE sem határozza meg pontosan az irodalmi művek kritériumait, úgy az 1. cikk (3) bekezdése is csak az eredetiséget határozza meg. Tehát a műnek a szerző, illetve szerzők saját szellemi alkotása eredményének kell lennie. A nemzeti jogszabályok is e tág keretet szokták csak felállítani. Esetenként a bírósági joggyakorlat szűkítette a jogvédelemben részesülő szoftverek körét. A Német Szövetségi Bíróság "Inkasso-ügyében"hozott ítélete erre a leggyakrabban felhozott példa, amelyet később a "Betriebsystem-ügyben" erősítettek meg. Nem hiába került bele az 1. cikk (3) bekezdésébe az a megfogalmazás, hogy "az oltalomképesség meghatározásához semmi egyéb kritérium nem alkalmazható". Ezt mintha csak a német bíróságoknak címezték volna. Az "Inkasso-ügy" indokolásában a szerzői jogi védelem alsó határaként egy átlagos programozó átlagos szakmai képességének jelentős mértékű túlszárnyalását határozták meg.
3. A program szerzősége
A 2. cikk (1) bekezdése szerint a számítógépi program szerzője az a természetes személy vagy természetes személyek csoportja, aki/amely a programot megalkotta. Ha a tagállamok nemzeti joga megengedi, akkor jogi személy is lehet e jogosult, mint például az amerikai és az angol jogban. A német jogban jogi személy nem lehet szerző, mert személyhez fűződő jogokkal nem rendelkezik.
A természetes személyek közös alkotása estén a társszerzőség vagy a szerzőtársaság között nem tesz különbséget az irányelv. A választás joga a tagállamé marad.
A munkaviszonyban készített szoftver esetén a munkaadó van feljogosítva minden gazdasági jogosultság gyakorlására, ha ettől eltérő szerződéses kikötés nem áll fenn. A nagy beruházásokat igénylő szoftveripar munkaadói a vagyoni jogokkal rendelkezve az őket megillető profit megszerzésére jogosultak. A munkaviszonyon kívül egyéb más jogviszony nem került bele az irányelvbe.
A munkaadó nem lesz a szoftver szerzője, hiszen a személyhez fűződő jogok a munkavállalónál maradnak.
A 3. cikk szerint minden természetes és jogi személy a tagállamon belül az irodalmi művekre érvényes szerzői jog szerint jogosult a védelemre. Tehát itt is a tagállamok aktív legitimációja érvényesül.
4. Az oltalom tartalma
A 4. cikk szerint a szerző kizárólagos jogai a 2. cikk értelmében magukba foglalják a következő cselekedeteket és azok engedélyezését mások számára:
A felhasználás tipikus megnyilvánulási formáit szabályozza tehát ez a cikk.
Az angol és amerikai copyright szerint a sokszorosítás tág fogalmába a számítógépi program rövid és hosszú távú elraktározását értik. Valószínűleg ebből indultak ki a jogalkotók, mert a sokszorosítás definícióját nem adták meg. A tagállamoknak kell eldönteni, hogy a "program betöltése, megjelenítése, futtatása, átvitele vagy tárolása" többszörözésnek minősül-e. A szakirodalomban erről a nézetek eltérőek. Egyesek szerint a program betöltése és a futtatása sokszorosításnak minősül. Mások szerint a futtatáskor csak átmenetileg kerül rögzítésre a program, ezért az nem sokszorosítás.
Az átdolgozással, módosítással elért eredmény sokszorosításához is kell a jogosított beleegyezése, mert új műről van szó.
A terjesztés módjai közé tartozik a bérbeadás is. Korábban a német jogban még nem volt szabályozva a bérbeadás. Itt a használatba adás időlegesen és haszonszerzési céllal történik.
A 4. cikkben került szabályozásra a terjesztési jog kimerülése, amely az adott mű Közösségen belüli első eladásával valósul meg. A program vagy kópiája további bérbeadása ellenőrzésének joga kivételt képez a kimerülés szabálya alól.
A személyhez fűződő jogok kimaradtak az irányelvből. A Preambulum szerint a tagállamok jogrendszereinek azon eltéréseit, amelyek az egységes piac működését jelentősen nem érintik, nem szabályozzák közösségi jogi szinten.
A szerző beleegyezését igénylő cselekmények alóli kivételeket az 5. cikk sorolja fel:
A fenti jogosultságok felállítására azért van szükség, mert a szerző kizárólagos jogosultságait korlátozni kell ahhoz, hogy az ő engedélyével rendelkező jogosultak valóban használni is tudják az adott programot. A programok használata a gyakorlatban tulajdonképpen sokszorosítások egymásutánja. Nem kell a szerző hozzájárulása a 4. cikk a) és b) pontjában meghatározott cselekmények gyakorlásához. A vevő és a feljogosított programhasználó ugyanúgy élhet e jogosultságokkal a programok karbantartása esetében is. A karbantartási jog (updating) fenntartása a jogosult részére gazdasági okokból fontos.
Ugyancsak a használat során merülnek fel olyan igények, amelyek a program kisebb módosítását és megváltoztatását teszik szükségessé.
A (2) bekezdésben említett biztonsági másolat elkészítése a jogszabály erejénél fogva megengedett a jogosultak számára, szerződésben ezt a jogosultságot sem lehet kizárni.
A kutatást és a fejlődést, a gondolatok szabad áramlását és cseréjét ösztönzi a programteszt futtatása, ahol egy program alapjául szolgáló elképzelések és alapelvek megállapítása válik lehetővé. A (3) bekezdésben szereplő megfigyelés és tesztelés az inteface-ek alapjául szolgáló ötletekre is kiterjednek. Ezeknek az ötleteknek a megismerése különösen fontos a szakemberek számára, mert ezek képezik az alapját a számítógépi programoknak, a szoftver- és hardverelemek összekapcsolódásainak. Tehát ezen ötleteknek és alapelveknek szabadoknak kell maradniuk és így a szerző kizárólagos jogát korlátozni kell rájuk nézve. A szabad tesztelés viszont csak a program betöltése, futtatása és tárolása során megengedett. Ezek a cselekmények a 4. cikk alapján nem engedélykötelesek, tehát ezzel nem keletkeztet újabb jogokat az 5. cikk.
A visszafejtésről, azaz a "dekompilációról" vagy "reverse engineeringről" szóló 6. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy nem szükséges a szerző beleegyezése, ha a kód sokszorosítása vagy a kódformátum fordítása a 4. cikk a) és b) pontja értelmében a függetlenül alkotott számítógépi programnak más programokkal való együttes alkalmazása ("interoperabilitása") létrehozásához szükséges információk megőrzéséhez elengedhetetlen, amennyiben érvényesülnek a következő feltételek:
A (2) bekezdés az előzőekben ismertetett jogosultság által nyert információk felhasználását korlátozza:
A fentiekből látható, hogy az object-kódok sokszorosítása, fordítása kivételesen megengedett. Az 5. cikk (1) bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű szoftver-használatnál többet jelent és ezzel biztosítja az információk megszerzésének lehetőségét. "Mindez azonban a szerző alkotásához fűződő monopolpozíciójába való mély, és a hagyományos szerzői jogi dogmatika érvrendszerével nehezen magyarázható beavatkozást jelent. A felhasználói irányba ekként felbillent értékegyensúlyt ezért a jogalkotó viszonylag feszesre szabott jogalkalmazási keretek beépítésével igyekszik helyreállítani." (Bércesi, 1995)
Az interface-ek a hardver és szoftver köztes műveletképző képessége létrehozására használandók fel. Felmerül az a kérdés, hogy egy program visszafordítása a versenytermék köztes műveletvégző képességének létrehozásához megengedett-e. A megalkotott program ugyanis versenytársa lesz minden más programnak. Így csak az a visszafordítás megengedett, amely a köztes műveletképző képességet és nem egy konkurenciatermék kifejlesztését szolgálja.
A (3) bekezdés egy generálklauzulát tartalmaz: a BUE-vel való összhang megóvása érdekében a 6. cikk rendelkezéseinek értelmezése nem mehet el odáig, hogy ezt a cikket oly módon értelmezhessék, amely a jogosult jogos érdekeit nem képviselhető módon sérti vagy ellentétben áll a program normális használatával. Itt az angol és amerikai jogból ismert "fair use" követelménye került kimondásra. Azon visszaélések ellen állít akadályt ez a bekezdés, amelyek nem tartoznak közvetlenül az előző két bekezdés hatálya alá.
Összegzésül elmondható, hogy egy interface visszafelé analizálása csak akkor megengedett, ha más módon a számítógépes programok köztes műveletvégző képessége nem lenne létrehozható. A versenytársak létrehozhatnak egy olyan terméket, amely egy másik és nem szükségképpen a visszafejtett programhoz kapcsolódik. Tehát a 6. cikk lehetővé teszi azt, hogy minden vevő a saját számítógépes rendszerét különböző eredetű elemekből maga állítsa össze, mert az elemek egymással optimálisan összekapcsolhatók.
A programvisszafejtés jogának biztosítása a szerző és a felhasználó érdekei közötti konfliktusos helyzet feloldásában a fentiek szerint valósult meg.
A (3) bekezdésben megfogalmazott "rendes használat" kifejezés a nemzeti bíróságok általi tartalommal való megtöltésének veszélyét hordozza magában. A bíróságok ugyanis a jogsértő cselekmények körét szélesen értelmezhetik a "normális használat" körébe tartozó cselekmények körének erős szűkítésével. Így biztosítva maximálisan a szerzők érdekeit. "A kétségtelenül helyeslendő jogpolitikai cél ellenére a dekompiláció szerzői jogi korlátkénti engedélyezése láthatóan olyan precedenst teremthet, amely hasonlóan súlyos, a modern technika kihívásaira reagáló beavatkozásoknak nyit utat. Ezzel pedig fellazulhat a ... szerzői monopolhelyzet. ... Ezért álláspontunk szerint az ötletek és információk szabadságát visszaélésszerűen akadályozó, az interkompatibilitás megteremtésének igényelt feltételeit ellehetetlenítő magatartások ellen ... elsősorban a versenykorlátozásokra vonatkozó Közösségi és tagállami normarendszer nyújthatna megfelelő védelmet."
5. Védelmi intézkedések
A különleges és védelmi intézkedésekről rendelkező 7. cikk a tagállami intézkedések lehetőségét biztosítja azokkal a jogsértőkkel szemben, akik az alábbi cselekményeket követik el:
Minden engedély nélküli kópiát a nemzeti jog alapján lehet elkobozni.
A szoftverkalózkodás világszerte nagyon jövedelmező "foglalkozás". A szoftveriparnak jelentős károkat okozó jogsértőkkel szemben a tagállamok joga a megfelelő szankciók felállítása.
6. A védelem tartama
A védelem tartama kiterjed a szerző életére és a halálát, illetve a még élő utolsó szerző halálát követő 50 évre. Ezt az általános szabályt mondja ki a 8. cikk a BUE-vel teljesen összhangban. Azokban a tagállamokban, ahol hosszabb védelmi idő érvényes, ott az megtartható. A Közösségen belüli 70 éves szerzői jogi védelmi idő egy másik, az irodalmi és művészeti alkotásokon fennálló szerzői jogvédelemről szóló 93/98/EGK irányelv alapján egységessé vált és az idevonatkozó rendelkezés hatályát vesztette.
A számítógépi programok általában nem igényelnek ilyen hosszú védelmi időt, hiszen hamar idejét múltakká válnak. A gazdasági életben viszont ez nem akadályozza a versenyt feleslegesen, mert a már "lefutott" termékekre nincs többé kereslet és így nincs szükség a hosszú védelmi időre sem. A versenyt ezzel nem korlátozzák, mert megadják annak lehetőségét, hogy minden programozó új programokat alkothasson, de ne "lopjon" mástól ötletet.
7. Más jogszabályok továbbalkalmazása
A 9. cikk szerint ez az irányelv nem áll ellentétben a szabadalmakra, az árumegjelölésekre, a tisztességtelen versenycselekményekre, az üzleti titkokra és a félvezető termékek védelmére, és a szerződésekre vonatkozó jogszabályokkal. Érvénytelenek azok a szerződési kikötések, amelyek ellentétben állnak a 6. és az 5. cikk (2) és (3) bekezdés kivételeivel. Az 1993. január 1-je előtt kötött megállapodásokban kikötött jogokat ez az irányelv nem csorbítja.
Az interface-ek szerződéses megállapodások alapján sem nyilváníthatók üzleti titokká, vagyis know-how-á, mert ezek az irányelv jogellenes kijátszását jelentenék. Ezek a megállapodások semmisek lennének.
Az irányelv az 1993. január 1-je előtt alkotott számítógépi programokra visszahat és létrejöttük időpontjától biztosítja a szerzői jogi védelmet számukra.
8. Összegzés
A direktíva nagyon részletes anyagi jogi előírásokat tartalmaz, amelyek biztosítják a Közösségen belüli harmonizációt. Az irányelvet 1993. január 1-je óta már a nemzeti jogba beépítve kell alkalmazniuk a tagállamoknak. A tagállamok szoftveriparának célja - amely olyan kompromisszumos megoldás létrehozására irányult a jogi szabályozás terén, amely kellő védelmet biztosít saját termékeiknek a tengerentúli versenytársak áruival szemben - úgy tűnik, hogy megvalósult. Ez az irányelv a kontinentális és az angolszász szerzői jog közötti kompromisszumot is jelenti. A szoftvergyártóknak jogbiztonságot teremtett. A programok szerzőinek kizárólagos jogot biztosít, ezzel monopolhelyzetet teremt nekik. A verseny szabadsága előtt sem állít fel akadályokat.
Az irányelv fent említett pozitívumai mellett talán azt hozhatom fel hiányosságnak, hogy a 4. és 5. cikkek nem adják meg a felhasználók használati jogainak definícióit.
A tagállamok közül talán a Német Szövetségi Köztársaságnak kellett a legtöbb módosítást bevezetnie nemzeti jogába, mert a számítógépi programok oltalmával kapcsolatban túlzott követelményeket állított fel.
Belgiumban külön szoftvertörvényt alkottak.
A számítógépi programokra a magyar bíróságok a világon szinte elsőként, már 1972-ben alkalmazták a szerzői jogot. A bírói gyakorlat sok részletkérdést tisztázott a szoftver szerzői jogi védelmében. Ezek közül néhányat az alábbiakban röviden ismertetek.
A BH 1984/77. sz. 269. határozat kimondta, hogy a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) a szerzői jog védelme alá tartoztak az akkor hatályba lépett, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Vhr.) módosításáról szóló 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet 1. §-a alapján.
A BH 1985/7. sz. 260. határozat a fenti állítást erősítette meg kiegészítve azzal, hogy ha a felek szerződése tartalmát tekintve ilyen szolgáltatásra irányul, akkor az ebből eredő jogvitákat elsődlegesen az Szjt. alapján kell elbírálni. Azokban a kérdésekben pedig, amelyeket az Szjt. nem szabályoz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A BH 1991/4. sz. 145. határozatban a Legfelsőbb Bíróság a szoftver mű jogosulatlan felhasználásának és átdolgozásának kérdéseivel foglalkozott. A szerzői jogi védelem az Szjt. rendelkezésén alapuló abszolút hatályú jog, amely független az érdekeltek megállapodásától. A megállapodásnak csak a felhasználás, értékesítés tekintetében van jelentősége. A perben azt kellett vizsgálni, hogy a kérdéses programátdolgozás önálló szerzői jogi alkotásnak tekinthető-e, a felhasználás megtörtént-e, továbbá hogy a felek között korábban kötött megállapodás feljogosította-e az alperest erre a felhasználásra. Az Szjt. 44. § (2) bekezdése értelmében más szerző művének az átdolgozása akkor részesül szerzői jogi védelemben, ha az átdolgozásnak egyéni, eredeti jellege van. Az átdolgozás nem sértheti az átdolgozott mű szerzőjét megillető védelmet, ezért az átdolgozással nem szerezhető meg az eredeti mű feletti rendelkezési jog, nem válhat - jogszerű felhasználás esetén sem - az átdolgozó a mű szerzőjévé. A felperesek átdolgozása csak részleges volt, az eredetinek a kiegészítése, egyes részeinek az átalakítása. Ezek a részek az Szjt. 4. § (2) bekezdése alapján önálló védelemben részesíthetők.
A BH 1992/6. sz. 389. határozat kimondta, hogy a számítógépi program elkészítésére megkötött szerződés alapján teljesített szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelő felhasználásra. Az Szjt. 3. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 277. § (1) és (2) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a rendeltetésének, illetve a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni.
A BH 1992/10. sz. 632. határozat szerint az Szjt. hatálya alá tartozó számítógépi programalkotás felhasználása tárgyában a szerződést megkötni és lényeges kikötéseit módosítani írásban kell.
A BH 1993/4. sz. 545. határozat alapján a számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek. Az Szjt. tárgyi hatálya nem szűkíthető csupán a meglévő programokra és az ezekhez kapcsolódó dokumentációkra. A jogalkotó "a hozzájuk tartozó" szóhasználata a dokumentáció és a prog- ram olyan kapcsolatát juttatja kifejezésre, amely szerint az előbbinek a megalkotása szükségképpen az utóbbinak a létrehozására irányul, de tényleges létrejötte nem előfeltétele a dokumentáció önálló szerzői jogi védelmének.
A BH 1994/8. sz. 407. határozatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította a csak együttesen hasznosítható számítógépi alrendszerek szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjait.
A fentiekből látható, hogy a magyar bírói gyakorlat és jogalkotás a BUE-vel egyezően szerzői jogi védelemben részesítette a szoftvereket mint irodalmi műveket.
1. A régi szerzői jogi törvény
A fent ismertetett bírósági határozatokból is jól látható, hogy a magyar joggyakorlat szerzői alkotásnak minősítette a szoftvert már az 1970-es évek óta. A jogalkotás követte ezt a gyakorlatot. A szerzői jogról szóló 1969.évi III. törvény (Szjt.) 1999. szeptember 1-jéig volt hatályos. Mivel csak most, napjainkban térünk át az új Szjt. alkalmazására, ezért még jelen időben ismertetem a "régi" Szjt.-t. Hiszen a jelenlegi joggyakorlat is ezen alapul és az új törvény sok mindent átvett belőle.
A végrehajtásáról szóló 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint az Szjt. védelme alá tartozó alkotások közé tartozik a "számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (továbbiakban: szoftver)".
Ezt erősítette meg és részletezte a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról szóló kétoldalú megállapodás (Magyar Közlöny 1994. év 173. sz.) II. cikk (1) bekezdés a) pontja: "a Felek kötelesek védelemben részesíteni a BUE 1971-es párizsi szövege 2. cikkelyében felsorolt műveket, beleértve az alábbi műveket is: ...irodalmi műként védelemben részesülő számítógépi programok bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzített minden fajtája (ebbe beleértve a felhasználói programot és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy a számítógép segítségével alkotott művek."
A szoftver, a program "szövete" a védelem tárgya és nem annak részei, elemei. Tehát az alapelvek, a programozási elvek, a program logikája és az algoritmusok nem tartoznak az Szjt. hatálya alá.
Az Szjt. 4. § (2) bekezdése szerint származékos szerzői mű, fordítás a szoftvernek eredeti nyelvétől eltérő programnyelvre történő átírása. A szoftverek átdolgozása sokkal többször valósul meg, mint az addig hagyományos műveknél. Lehetséges olyan átdolgozás, amely során egyes programrészek vagy az egész program működése nem változik meg, csak újabb programrészekkel bővül ki, és az eredeti program így szinte felismerhetetlenné válik. Ha a program forráslistája nem áll rendelkezésre, akkor szinte lehetetlen bebizonyítani, hogy jogtalan másolás történt.
Az átdolgozás speciális fajtája, a fordítás is oltalmazható, ha az több mint mechanikus nyersfordítás.
A bírói gyakorlatban kikristályosodott az is, hogy a szoftverfejlesztés egyes fázisainak dokumentumai is szoftvernek minősülnek.
Minden olyan szervezési, alkalmazott-tudományos írásmű, amely számítógépi program céljára és szoftverfejlesztés szándékával készül, szoftver.
A szoftver egyetlen kritériumnak kell, hogy megfeleljen: eredeti, egyéni alkotásnak kell lennie. De nem minden szoftver kap szerzői jogi oltalmat, ha megfelel ennek a kritériumnak. Nem elég eltérni a korábban ismert művektől az adott szoftvernek, hanem rutinmunkánál magasabb színvonalú szellemi teljesítménnyel kell azt megalkotni.
A szerzői mű alanya a 4. § szerint a művet alkotó természetes személy vagy azok csoportja. Jogi személy nem lehet szerző, csak esetleg a vagyoni jogok gyakorlója lehet. A programot átdolgozó, fordító személy, ha új, önálló alkotást teremtett, akkor szintén szerzőnek minősül.
Az Szjt. 5. § (1) és (2) bekezdése különbséget tesz a szerzőtársaság és a társszerzőség között. Az előbbinél a közösen alkotott művet nem lehet önálló részekre szétválasztani és a szerzői jog általában egyenlő arányban illeti meg őket. Az utóbbinál a közös mű önálló részekre szétválasztható és az egyes részekre önálló szerzői jog illeti meg az alkotókat. A gyakorlati életben szoftvereket alkotó munkacsoportok alanyai mind a két formáció szerint lehetnek jogosultak. Nehéz elhatárolni a kétféle viszonyt.
A 13. § (1) bekezdése a szerző kizárólagos jogát rögzíti: a mű bármilyen felhasználásához a szerző hozzájárulása kell. A végrehajtási rendelet 10. § (1) bekezdése szerint a felhasználáson azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti. Ez vonatkozik az átdolgozásra, feldolgozásra és fordításra is. Tehát a szerzői jog védi a felhasználás egyes mozzanatait, de nem védi a használatot, illetve hasznosítást. A joggyakorlat a felhasználás kereteit viszont kibővítette és a többszörözést, megjelenítést és nyilvánossághoz közvetítést is beleértette.
A szabad felhasználás szabályai másként értelmezendők szoftver esetében, mint egyéb műveknél.
A másolatkészítés bárki számára megengedett, ha nem jövedelemszerzés céljából történik és nem sérti a szerző jogait. Egyesek szerint a magáncélú másolás is sérti a jogosult érdekeit ezért nem tekinthető szabad felhasználásnak. Erre szokták példaként felhozni a játékprogramok másolását, ami elég gyakori jelenség.
A szabad felhasználás érdekes esete a műpéldányok kölcsönzése. Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 15. § (1) bekezdésével került a 18. § (2) bekezdésébe a haszonkölcsönbe adás. Az ingyenes jogügyletek körébe tartozó haszonkölcsön esetét szabályozza az Szjt. Az ingyenes könyvtári kölcsönzés válik lehetővé e jogszabályi rendelkezés által. Ha ellenérték fejében adják időleges használatba a műpéldányokat, akkor az nem kölcsönbeadás, hanem bérbeadás. Ebben az esetben kell a bérlethez a jogosult engedélye és díjat kell fizetni érte.
A számítógépi programok általában munkaviszonyban és munkaköri kötelezettségként kerülnek megalkotásra. A munkáltató jelentős anyagi befektetései miatt többletjogosultságot kapott. Az általános szabályoktól eltérnek az ide vonatkozó rendelkezések és értelmező szabályok is születtek. A 14. § speciális szabálya szerint, ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, akkor a mű felhasználási joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogot a munkaviszony tartalma által meghatározott körben szerzi meg és csak működési körén belül gyakorolhatja. A szerző a művet csak a munkáltató hozzájárulásával használhatja fel. A munkáltató fejlesztheti a programot, de csak a szabad felhasználás körén belül, tehát nem érheti el az egyéni, eredeti jellegű átdolgozás szintjét.
A munkáltatók a szoftverszerződésekben ki szokták kötni, hogy minden külső felhasználási módra jogosultak, hiszen sokféle célra használják a művet.
Az 52. § és 53. § rendelkezik a szerzői jog megsértésének következményeiről. A szerző a törvényben felsorolt polgári jogi igényekkel léphet fel, és a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés is jár neki. A polgári jogi szankciók mellett a "szerzői és szomszédos jogok megsértése" esetén az 1993-ban módosított Btk. 329/A § alapján pénzbüntetés, 5 évig terjedő szabadságvesztés és elkobzás is kiszabható.
A 15. § (1) bekezdése - az 1994. évi VII. törvény 14. §-ával bevezetett módosítás óta - a vagyoni jogok oltalmi idejét 70 évben állapítja meg.
A fentiekben ismertetettek alapján megállapíthatjuk, hogy az Szjt. általánosságban megfelelt az Európai Közösség idevonatkozó irányelvének, de néhány helyen pontosításra szorult, mint például a felhasználási cselekmények szabályozása.
2. Az új szerzői jogi törvény
Az 1999. évi LXXVI. törvény (új Szjt.) 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba. A nemzetközi kötelezettségekkel, különösen az Európai Közösség irányelveivel való összhang, a technikai fejlődés által támasztott kihívások megválaszolása, a jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez való igazodás és a jogérvényesítés hatékonyságának növelése tette szükségessé ennek a jogszabálynak a megalkotását.
A TRIPS Egyezménnyel a régi Szjt. lényegében összhangban állt. A jogérvényesítéssel kapcsolatos rendelkezések átvételével az 1997. évi XI. törvénnyel végrehajtott módosítások valósították meg a teljes összhangot.
Az Európai Megállapodás 65. cikkében előírtak alapján hazánk tovább javította a szellemi tulajdonjogok védelmét, hogy a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson. A 65. cikkben szereplő fogalom a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon a Római Szerződés 36. cikkében foglaltakhoz hasonló jelentéssel bír. A szerzői és szomszédos jogok is beletartoznak.
Az Európai Bizottság által a társult országok egységes belső piaci integrációjáról szóló "Fehér Könyv" részletes jogharmonizációs ajánlásokat adott. Külön fejezete foglalkozott a szellemi tulajdon területével. A könyv fontosnak tartotta a nemzeti jogszabályok különbségeinek csökkentését és megszüntetését.
Az Európai Tanács 91/250/EGK irányelv 1. cikke, a WIPO Copyright Treaty 4. cikke és a TRIPS Egyezmény 10. cikke értelmében a számítógépi programalkotás irodalmi mű, írásmű. Az új Szjt. nem minősíti a szoftvert irodalmi műnek. Az 1. § szerint az irodalmi művekre vonatkozó általános szabályok vonatkoznak a szoftverekre. Az 1. § (2) bekezdés c) pontja szerint a törvény védelemben részesíti a "számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtáját, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is". A különös szintű rendelkezéseket a VI. fejezet tartalmazza.
A védelem egyetlen feltétele az egyéni, eredeti jelleg. Az 1. § (3) bekezdése ehhez még hozzáteszi, hogy nem függ mennyiségi, minőségi és esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől a védelem.
Az 1. § (6) bekezdése - teljesen összhangban a TRIPS Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében és a WIPO Copyright Treaty 2. cikkében foglaltakkal - kimondja, hogy az ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek nem lehetnek az Szjt. védelem tárgyai. A szoftverekről szóló VI. fejezet is ezzel a rendelkezéssel együtt szinkronban áll a 91/250/EGK irányelv 1. cikkével.
A 4. § szerint a szerző definíciója változatlan maradt. Továbbra is az a főszabály, hogy a szerzői jogok eredeti jogosultja a szerző, aki csak természetes személy lehet. Tehát jogi személy továbbra sem lehet szerzői jogi jogalany. Más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása, ha egyéni, eredeti jelleggel bír, akkor az is szerzői jogi védelmet kap. Tehát a nyersfordítás és a szöveg egyszerű áttétele másik nyelvre nem keletkeztet szerzői jogi védelmet.
Az 5. § a közös művek szerzőinek jogait taglalja. A több szerző által alkotott művekre vonatkozó korábbi Szjt. általi rendelkezéseket módosították a jogalkotók ezzel is igazodva az irányelvhez. A szerzőtárs és a társszerző közötti különbségtétel megszűnt. A közös művek részei, ha szétválaszthatóak, akkor azok önállóan felhasználhatóak és a részekre vonatkozó szerzői jogok önállóan gyakorolhatók. Az összekapcsolt művekből álló, együtt alkotott közös mű valamely részének más művel való összekapcsolásához az eredeti közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulása szükséges. Az önálló, általában különböző műtípusokhoz tartozó részek összekapcsolásáról van szó ebben az esetben. Vagy egy már meglévő művet foglalnak bele egy közös döntéssel létrejövő új műbe, vagy egy mű részeit egymásra tekintettel, együttesen hozzák létre. A 6. § szerint az együttesen létrehozott műveknél a szerzői jog jogosultja az a szervezet vagy személy, amely vagy aki kezdeményezte és irányította a mű megalkotását és azt a saját nevében hozza nyilvánosságra.
A szerzőt megillető vagyoni jogok a 9. § (3) bekezdése szerint nem ruházhatók át, nem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet főszabályként. A (6) bekezdés a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel megengedi azok átruházását és átszállását. A monista elmélet, vagyis a személyhez fűződő és a vagyoni jogok szétválaszthatatlansága és elidegeníthetetlensége, itt meghaladottá vált. A dualista elmélet, vagyis a szerzői jogok elidegeníthetősége került bevezetésre, de csak különös esetekben, törvény erejénél fogva. A BUE, a Közösségi irányelvek és a legtöbb európai ország hazai joga a dualista elméletet tükrözi. Tehát a két elmélet kompromisszumos együtt alkalmazása valósult meg. A gyorsuló technikai fejlődés, az új műtípusok megjelenése, mint például a számítógépi programok vagy a multimédiás alkotások szükségessé tették e szemléletváltást. Ezeket a műveket általában nagyobb teamek hozzák létre. Gyakran online felhasználásra is alkalmasak. A megfelelő megoldás az, hogy a vagyoni jogokat azokra a személyekre ruházzák át, akiknek a kezdeményezésére és felelősségével alkották a művet.
A személyhez fűződő jogokat a 10. § szabályozza. A következő jogok illetik meg a szerzőt: a mű nyilvánosságra hozatalának joga, a visszavonás joga, a névfeltüntetés joga, a szerzőség elismerése, a mű egységének védelméhez való jog.
A vagyoni jogokat a régi törvény műfajonként határozta meg. A 16. § (1) bekezdésében generálklauzulaként jelenik meg, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és annak engedélyezésére.
A 17. § példálózó felsorolását adja a felhasználásnak minősülő cselekményeknek:
Ezek a felhasználási módok a leggyakoribbak a mindennapi életben. A nemzetközi egyezmények, a Közösségi irányelvek és a fejlett európai országok nemzeti jogai is ezeket a felhasználási módokat szabályozzák. Az egyes jogok kereteit külön e fejezet rendelkezései és a szabad felhasználásról, és korlátairól szóló IV. fejezet szabályozza.
A mű többszörözésének a joga a szerző kizárólagos joga és erre engedélyt is csak ő adhat másnak a 18. § alapján. A mű rögzítése és egy másolat készítése is ide tartozik. Az új törvény kibővítette a jog fogalmába tartozó eseteket. A mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen és a másolat készítése a rögzítésről is többszörözés. A számítógépi program esetén többszörözésnek számít az időleges elektronikus tárolás és a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása.
A 23. § rendelkezik a terjesztés jogáról, amely szintén a szerző kizárólagos joga és engedélyköteles tevékenység. A mű eredeti és többszörözött példányának a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy arra való felkínálással tartozik ide. A terjesztés magában foglalja a műpéldány tulajdonjogának átruházását, bérbeadását és az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát.
A terjesztés jogának tehát része a műpéldány bérbe- és haszonkölcsönbe adásának joga. A WIPO Copyright Treaty külön szabályozza ezeket a részjogosítványokat. A törvény a bérbeadás jogát általánosan elismerve összhangban áll a 92/100/EGK irányelv 2. cikk (3) bekezdésével. A 23. § (3) bekezdésében felsorolt művek, így a szoftver esetében a terjesztés jogát kiterjeszti a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására is. Más műveknél a haszonkölcsönbe adás csupán díjazási igénnyel jár a (7) bekezdés alapján. Mindkét szabály alól kivételt enged a 39. § a közkönyvtárak javára, amelyek a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a kivétel viszont nem vonatkozik a szoftverre és az elektronikus adattárra. E műveknél a szabad felhasználási szabály ellenében is fennmarad a haszonkölcsönbe adásra való kizárólagos jog.
A terjesztési jog kimerülése a 23. § (5) bekezdése alapján akkor következik be, ha a jogosult vagy az ő hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával belföldön forgalomba hozza, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható. Az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjáig a terjesztési jog csak a belföldön történő forgalomba hozatal esetén merül ki. A csatlakozás után e szabálynak az Unió egész területén való forgalomba hozatalra kell kiterjednie.
A nyilvános előadás joga a 24. § alapján olyan kizárólagos jog, amely a művet érzékelhetővé teszi a jelenlévők számára. A mű úgy válik érzékelhetővé, hogy dologi példányai nem kerülnek a közönséghez. Ez a nem anyagi formában történő felhasználás jellegzetes esete. A felhasználás másik jellegzetes esetében a mű nyilvánossághoz való közvetítésénél a kapcsolat közvetítők révén valósul meg. A hagyományos élő előadás mellett a mű valamilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel való érzékelhetővé tétele is ide tartozik. A megjelenítés számítógép képernyőjén is megvalósulhat.
A 26. § a nyilvánossághoz való közvetítés jogát szabályozza. Ez a jog a sugárzásra is kiterjed. A számítógépes hálózatokon megvalósuló lehívás céljára történő hozzáférhetővé tétel is e jognak a megvalósulása.
A 29. § kimondja, hogy a szerző kizárólagos joga, hogy a művet átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozásnak minősül a mű fordítása, feldolgozása, átdolgozása és minden más olyan megváltoztatása, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származékos mű jön létre.
A munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott művel kapcsolatos jogi helyzetet a 30. § rendezi. A jogviszonyok köre tehát kibővült a korábbi Szjt.-hez képest. A mű átadásával a vagyoni jogok a szerző jogutódjaként a munkáltatóra szállnak át, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. Ha a mű felhasználására a munkáltató másnak engedélyt ad vagy a vagyoni jogokat másra ruházza át, akkor a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg a (3) bekezdés alapján.
A 31. § által szabályozott védelmi idő a szerző életében áll fent és a halálától számított 70 évig tart. Ez a védelmi idő egyaránt vonatkozik a személyhez fűződő és a vagyoni jogokra.
A törvény IV. fejezete rendelkezik a szabad felhasználás és a szerzői jog más korlátairól. A szabad felhasználás eseteinek közös jellemzője, hogy csak vagyoni jogokat érint és csak a nyilvánosságra hozott művekre vonatkozik. A 33. § (1) bekezdése alapján a szabad felhasználás díjtalan és ahhoz a szerző engedélye sem szükséges. A (2) bekezdés még ehhez hozzáteszi azt is, hogy csak annyiban megengedett ez a cselekmény, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására, indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, megfelel a tisztesség követelményeinek, és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. A (2) bekezdés megfelel a BUE 9. cikk (2) bekezdésének, a TRIPS Egyezmény 13. cikkének és az irányelv szerinti "fair use"-nak. E rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.
A 34. § részletezi a szabad felhasználás eseteit:
A 35. § bárkinek megengedi a magáncélra történő másolást, ha az nem jövedelemszerző céllal történik. E rendelkezés viszont nem vonatkozik a szoftverre. A (3) bekezdés szerint nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készítenek másolatot.
A (6) bekezdés a mű ideiglenes többszörözését szabályozza, amely szerint szabad felhasználás a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége.
A felhasználási szerződésekről az V. fejezet rendelkezik részletesen. A vagyoni jogok elidegeníthetőségének következtében az ilyen típusú szerződések liberalizált szabályozására került sor.
Az Szjt. II. része az egyes műfajokra vonatkozó speciális rendelkezéseket taglalja. Ebben a részben szereplő VI. fejezet címe: A számítógépi programalkotás (szoftver). A TRIPS Egyezmény 10. cikke, a WIPO Copyright Treaty 4. cikke, a magyar-amerikai megállapodás II. cikke és az Európai Tanács 91/250/EGK irányelve alapján került megfogalmazásra a szoftver védelme. Az Szjt. általános és különös szabályai közösen felelnek meg a nemzetközi előírásoknak. Az 1. §-hoz fűzött törvényi indokolás megállapítja, hogy nem minősül irodalmi műnek a szoftver, de az írásművekre vonatkozó általános szabályok irányadók rá, a speciális rendelkezésekkel együtt. Az 1. § (6) bekezdése szerint nem lehet tárgya az Szjt.-nek valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet. A szoftver csatlakozó felülete is ide tartozik az 58. § (1) bekezdése szerint. A 4. § - a régi törvényhez hasonlóan - kiterjed az egyik programnyelvről másikra történő átírásra is, ezzel szerzői jogi védelmet biztosítva azokra. A szoftverre vonatkozó anyagi jogok is átruházhatóak a 9. § alapján. A szerző díjigénye nem marad fenn a munkaviszonyból folyó kötelessége teljesíteseként létrehozott szoftverrel kapcsolatban. A 91/250/EGK irányelv 3. cikk (3) bekezdése szerint kizárólag a munkáltatónak van joga a szoftverrel kapcsolatos vagyoni jogok gyakorlására, ha azt a munkavállaló munkaviszony keretében és a munkáltató utasításai szerint eljárva alkotta meg. A felek között létrejövő szerződés ettől eltérhet. E szabályozást alkalmazza az új Szjt. a többi műfajra is. Egyetlen eltérés abban jelentkezik, hogy a munkavállaló díjigényét csak a szoftver és az adattár esetében indokolt kizárni.
A munkáltatókat jelentősen kedvezőbb helyzetbe hozta az új Szjt. a vagyoni jogok elidegeníthetősége és a munkaviszonyban alkotott szoftverek korszerűbb szabályozásával.
A vagyoni jogokról és azok korlátairól szóló III. és IV. fejezet az irányelv 4.-6. cikkével összhangban van.
Az 59. § (1) bekezdése alapján eltérő megállapodás hiányában a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására - ideértve a hiba kijavítását is -, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi. A felhasználónak joga van egy biztonsági másolat készítésére, ha az a használatához szükséges. A szerző engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver működését a jogosult és kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyőn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje.
A 60. § alapján nem engedélyköteles cselekmény a kód többszörözése vagy fordítása, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, az irányelvből ismert hármas követelmény megléte esetén:
Az így megszerzett információ nem használható fel az együttes működtetésen kívül más célra, mással nem közölhető (kivéve, ha az az együttes működéshez szükséges) és nem használható fel másik hasonló szoftver kifejlesztéséhez, előállításához, forgalomba hozatalához vagy valamely más jogsértő cselekményhez.
A 60. § (3) bekezdése alapján a 33. § (2) bekezdésében részletezett jóhiszeműség a szoftver esetében is megkívánt.
A 34. § (2) bekezdésében szabályozott oktatási és tudományos ismeretterjesztés célra való szabad felhasználás, és a 38. § (1) bekezdésében részletezett célú, ingyenes szabad felhasználás a szoftverre nem vonatkozik.
Nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén. A mindennapi életben gyakran előforduló jogügyletek egyszerű és gyors lebonyolítását tette e rendelkezés könnyebbé.
A szerzői jog megsértésének következményeit a XIII. fejezet taglalja. A polgári jogi következmények köre kibővült az üzleti kapcsolatokra vonatkozó adatszolgáltatás és a gazdagodás megtérítésének igényelhetőségével. Az ideiglenes intézkedés, az előzetes bizonyítás jogintézményének szabályozása is főleg a TRIPS Egyezményben megkövetelt jogérvényesítést szolgálja. A vámjogi előírások szintén e nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeket teljesítik. Ezek a szabályok eddig más iparjogvédelmi tárgyú jogszabályok által kerültek bevezetésre, de most az új Szjt. egységes szerkezetbe foglalta azokat.
Az 1996-ban született WIPO Szerzői Jogi Szerződések által meghatározott technológiai intézkedések a "védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben" című 95. §-ban kerültek megfogalmazásra. E védelmi eszközöket a jogosultak jogaik gyakorlása során alkalmazhatják abból a célból, hogy megakadályozzák az általuk vagy jogszabályok által nem engedett cselekményeket, amelyeket a műszaki megoldások megkerülésével valósítanak meg. Mivel a Közösségben is készül már e tárgyban irányelvjavaslat, ezért célszerű volt ennek a rendelkezésnek a megfogalmazása az új törvényben.
3. A szabadalmi törvény
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) megalkotására a piacgazdasági, az alkotmányos követelmények, a nemzetközi jogi követelmények, főleg az európai jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése, az oltalom megerősítése, a jogérvényesítés hatékonyságának fokozása és a tudomány, és a technika fejlődésével való lépéstartás miatt került sor.
Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 65. cikke értelmében Magyarország tovább javította a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét e téren is. A jogszabályok közelítésének általános kötelezettségének speciális, különös szintű megfogalmazását jelenti a 65. cikk. A megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végére a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelem biztosítását - főleg a jogérvényesítés terén - kellett megvalósítani.
Az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló EPC-hez való csatlakozási kérelem benyújtását is ez a cikk írta elő. Ennek hazánk eleget tett. A törvényalkotók egyrészt figyelembe vették az EPC előírásokat, másrészt a Közösségi szabadalomról szóló Luxemburgi Egyezmény szabályait vették át a Közösségben érvényesülő védelem szintjének megvalósítása miatt.
A törvény 1. § (1) bekezdése értelmében szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Az EPC 52.-57. cikkével és a TRIPS Egyezmény 27. cikkével összhangban született meg az 1. §. A találmány definíciója helyett a szabadalmazhatóság kritériumait adja meg a törvény. Az oltalmazhatóság kritériumai a nemzetközi szabályozásban bevett hármas követelménnyel azonosak.
Az újdonság követelményének rendeltetése a jogbiztonság megteremtése és a kettős szabadalmaztatás elkerülése. Világviszonylatban kell újnak lennie az adott találmánynak.
Az újdonságot és az alkotói színvonalat különválasztotta a törvény a korábbitól eltérően. Az objektív kritériumot jelentő újdonság ismérveként jelent meg a "technika állása". A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja - az elsőbbséget megalapozó nap általában a szabadalmi bejelentés napja - előtt bárki számára hozzáférhetővé vált.
A feltalálói tevékenység akkor állapítható meg, ha a műszaki megoldás a technika állásához képest nem nyilvánvaló. Ennek megítélésében az adott műszaki területen jártas szakember tudása a zsinórmérték.
Az ipari alkalmazhatóság követelménye a találmány reprodukálhatóságát, az ipari vagy a mezőgazdasági felhasználásra való alkalmasságot jelenti.
A (2) bekezdés példálódzó felsorolással ad iránymutatást a jogalkalmazók számára a találmánynak nem minősülő szellemi eredményekről:
A fent felsoroltak szabadalmazhatósága csak annyiban kizárt, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik.
Az oltalomból kizárt találmányok körét a 6. § a lehető legszűkebben vonja meg: amelyek közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne.
A 6. § összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a bejelentő a találmányra szabadalmat kap. E feltételek a szabadalmazhatóság szükséges és elégséges feltételei. Együttes meglétük esetén a találmányra oltalmat kell adni, más szempontok mérlegelése nélkül.
Annak vizsgálatánál, hogy a számítógépi program szabadalmi oltalma lehetséges-e az Szt. alapján, először is azt kell megállapítani, hogy a szoftver részét képezi-e egy számítógépnek. Hiszen a szoftver önmagában nem szabadalmazható. A számítógépi program műszaki tartalma indokolja a műszaki megoldásokat védő szabadalmi jog alkalmazását. A program a számítógéppel együtt képez műszaki megoldást.
A szabadalmi oltalom kérdésénél az algoritmus játszik lényeges szerepet.
E kérdés megválaszolásához először kicsit tekintsünk ki külföldre a probléma lényegének könnyebb megérthetősége végett! A Német Szövetségi Köztársaságban az 1960-70-es években szabadalmat adtak szoftverrel kapcsolatos találmányokra. A bírói gyakorlat számítógépi programot általánosított matematikai algoritmusként, szervezési és számítási előírásként szemlélte és nem adott rá szabadalmi oltalmat. Ekkor alakult ki a "Magteória", amely szerint az új, feltalálói magot keresték a bejelentések vizsgálatánál, és elutasították azokat, ha ez a mag csak egy program vagy algoritmus volt. A programmal kapcsolatos találmányok ki voltak zárva a szabadalmi jogi védelemből, ha azok nem társultak hardverrel. Az 1980-as években változott csak meg ez a szemlélet a Német Szövetségi Köztársaságban és az EPO-nál is. A program szabadalmazhatóságának nem lehetett kritériuma a dogmatikusan értelmezett műszaki jelleg. Manapság a programokkal kapcsolatos találmányokat egyedül a program tartalma alapján bírálják el. Az igénypontok műszaki jellegének vizsgálatakor a jellemzők összességét vizsgálják az EPO-nál, az újdonságvizsgálat és a találmányi szint vizsgálatának mellőzésével. A műszaki vezérlő- és szabályozófolyamatok és a számítógéprendszer belső vezérlése számára készült programok szabadalomnak minősülnek.
A magyar joggyakorlat a fent ismertetettekhez hasonlóan alakult. A Magyar Szabadalmi Hivatal már régóta figyelemmel kíséri az EPO joggyakorlatát. Hazánkban még kevés ilyen típusú bejelentést tettek, de már rendelkezünk tapasztalatokkal, és ezekből az alábbi tanulságok vonhatók le.
A számítógépi program maga vagy mint hordozóra felvitt felvétel nem szabadalmazható. Ha azonban a bejelentett formában a szabadalom tárgya műszaki többlethatást biztosít a technika állásához képest, akkor az már szabadalmazható. A számítógéppel vezérelt gépek és számítógéppel vezérelt gyártó- és szabályozóeljárások szabadalmazhatóak. Az ismert számítógép belső működése, a program eljárási lépései műszaki jellegűek. A program alapjául szolgáló szabályozási, vezérlési vagy más eljárás szabadalomképes. Ezek az elvek jelentek meg a gyakorlatban is.
A szabadalmazható szoftvernek műszaki jellegűnek kell lennie. Nem választható el a programban foglalt műszaki jelleg valamilyen anyagi dologtól. A program műszaki jellegét az abban kódolt műszaki tartalom határozza meg. A program által tartalmazott információ műszaki jellegűvé teszi azt.
Az ismert számítógépen futtatott új program esetén a programozott számítógép a technika állásához képest új.
Szabadalmazható a találmány a hármas kritérium alapján akkor is, ha a megvalósításánál szoftvert használnak fel.
Számítógéppel vezérelt műszaki eljárás, ha szabadalomképes, akkor a számítógép oltalmát nem lehet megtagadni.
Az igénypontokat kerek egészként kell vizsgálni és nem lehet a jellemzők műszaki jellegét külön nézni.
Dolgozatom végéhez érve az a meggyőződésem alakult ki, hogy továbbra is szükség van a szoftverek esetén a párhuzamos - vagyis a szerzői és a szabadalmi - jogi védelem fenntartására. Egyrészt ezt azzal indokolnám, hogy a két jogterület más-más aspektusból biztosít oltalmat a számítógépi programnak. Ezzel nem marad "levédetlen", szabályozatlan felület a szellemi alkotáson. Úgy illeszkednek egymás mellé a szellemi alkotások jogának jogterületei, mint a legokockák. Alig marad ki lefedetlen terület. Másrészt a szoftver alkotójának nagyfokú szabadságot biztosít a választás lehetősége. A jogszabályok által biztosított jogosultságokat és a megszerezhető jogi oltalom által biztosított védelem szilárdságát mérlegelve háromféleképpen választhat a mű alkotója: vagy szerzői jogi, vagy szabadalmi jogi vagy kettős oltalmat szerez.
A dolgozatomban már többször kifejtettem, hogy milyen előnyöket és esetleges hátrányokat biztosít a szerzői vagy a szabadalmi oltalom. Az alábbiakban csak néhány példát ismertetek.
Kezdjük például a szellemi alkotás megalkotása pillanatánál: a szerzői jogi oltalom megszerzéséhez semmilyen külön eljárásra nincs szükség. A Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárás megindítása idő-, pénz- és munkaigényesebb. A szabadalmi oltalom megszerzésére irányuló eljárás hosszú vizsgálatot jelent, amely alatt ideiglenes oltalmat élvezhet a bejelentett megoldás, de csak az eljárás végén derül ki, hogy az oltalom véglegessé válik vagy sem. Ugyanez a gyakorlat a világ legtöbb országában is. A szoftvereknél viszont fontos a gyorsaság, hiszen hamar meghaladottá válnak az állandó fejlesztésekkel.
Annak összevetésénél, hogy mit védenek a szerzői és a szabadalmi jogok a válasz már kikristályosodott a nemzetközi és a hazai jogok ismertetésénél. Míg a szerzői jog a szoftver minden kifejezési formáját, addig a szabadalmi jog a szoftver tartalmú találmányok műszaki tartalmát védi. A szerzői jog hiányossága, hogy nem tartozik hatálya alá a program magját képező ötlet, algoritmus. A szabadalmi jog pedig nem teszi lehetővé, hogy a számítógépi programot önmagában oltalmaztassák, csak egy műszaki megoldás részét képezve, azzal együtt ad rá lehetőséget.
A jogviszonyok tartalmát vizsgálva jól látható, hogy a szerzői jogban bekövetkezett szemléletváltás nagy hatással volt a szabályozásra. A világon elterjedt dualista elmélet és nálunk az ennek hatására kialakult kompromisszumos elméleti megoldás kedvezően módosította a jogosultak vagyoni jogait. Ezzel, főleg a munkaviszonyban alkotott szoftverek szerzői kerültek kedvezőbb helyzetbe és a korábbi szabályozás anomáliái megszűntek. Nálunk ez a folyamat remélhetőleg most az új Szjt.-vel fog végbemenni. A szerzői jogban tehát a szabadalmi jogból már régóta ismert szolgálati találmányhoz hasonló, rendelkezési jogot biztosító jogviszony alakult ki.
A felhasználási jogok és azok korlátai a technikai fejlődés által megkövetelt módosulásokon mentek végbe. A nemzetközi és a hazai szerzői jog részletesen szabályozza ezeket a módozatokat. A fogalmak meghatározásával kapcsolatban vannak még viták a szakirodalomban. Valószínűleg itt is hamarosan kiforrnak majd az egyértelmű megoldások.
Az oltalmi időket összevetve a szerzői jog "vezet" a 70 év általános bevezetésével a szabadalmi jog 20 évével szemben. Ez a különbség viszont nem determinálja a jogosultakat az oltalmi fajták közti választásban, hiszen a szoftverek nem hosszú életűek.
A jogérvényesítés terén van a legnagyobb összhang a szerzői és a szabadalmi jog között, mert a nemzetközi szerződések, elsősorban a TRIPS Egyezmény az egységes szabályozást követelte meg.
Egyetértek Gyertyánfy Péterrel abban, hogy talán egy második generációs szellemi tulajdonjog megszületésére, egy szerzői és szabadalmi jogi hibridre lenne szükség. Addig viszont a kettős jogi védelem lehetőségével lehet élni.
A fentiekből is az tűnik ki, amit Boytha György nagyon találóan úgy fogalmazott meg, hogy "a gondolat és szövedéke" között nagyon nehéz a határvonalat meghúzni.
Legvégül az új szerzői jogi törvényről büszkén elmondhatjuk, hogy a szoftverspecifikus szabályozás beiktatásával és a felhasználási jogok részletezésével sokat lendített előre a szoftver jogi szabályozás problémájának megoldásában.
Felhasznált irodalom
Dr. Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988
Iparjogvédelmi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989
Jerome Huet, Jane C. Ginsburg: Computer programs in Europe, Columbia Journal of Translational Law, 1992
Josephine Steiner: EGK-jog, Babits Kiadó, 1990
Dr. Bobrovszky Jenő: Gondolatok a szoftver oltalmáról, Iparjogvédelmi Szemle, 1990. március
Dr. Paál Zoltánné: A szoftverek oltalmának kérdései a német iparjogvédelmi szakértők fórumain, Iparjogvédelmi Szemle, 1993. december
Dr. Bokor Tamás: A szoftverek és a szoftvertartalmú találmányok szabadalmazhatóságának néhány kérdéséhez, Iparjogvédelmi Szemle, 1993. december
Dr. Morschl Nóra: A munkaviszonyban alkotott szoftver a magyar szerzői jogban, Kereskedelmi Jogi Értesítő, 1993. december
Iparjogvédelmi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyv-kiadó, Budapest, 1994
Henry Olsson: Computers and Copyright, WIPO Semi-nar, Budapest, 1994. május
Jaap H. Spoor: The extent to which the Software Directive has resulted in harmonization of nattional laws, Vrije Universiteit, Amsterdam, 1994. június 17.
Dr. Ficsor Mihály: Az ipari tulajdon nemzetközi védelme és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény: út a TRIPS-hez, Iparjogvédelmi Szemle, 1994. december
Dr. Ficsor Mihály: A nemzetközi iparjogvédelem és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény: a TRIPS általános szabályai, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. február
Dr. Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika, OTH, 1995
Dr. Bércesi Zoltán: A szerzői jogi jogharmonizáció az Európai Közösségben - A computer-software termékek védelméről szóló irányelv és hatásai a magyar szerzői jogra, Magyar Jog, 1995. július
Dr. Gyertyánfy Péter: A szerzői vagyoni jogok újraszabályozásáról, Jogtudományi Közlöny, 1995. október
Michael Blakeney: TRIPS: Concise guide to the TRIPS Agreement, London, Sweet and Maxwell, 1996
Friedrich-Karl Beier, Gerhard Schricker: From GATT to TRIPS, IIC Studies, 1996
Intellectual Property and International Trade, ICC, 1996
Az Európai Közösség kereskedelmi joga, II. kötet, VI. fejezet: Dr. Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog, ELTE, 1996
Paul Sturges: Szerzői jog és elektronikus publikálás, TMT, 1996/7-8. szám
Dr. Sár Csaba: Az információs társadalom szerzői joga, Új Alaplap, 1996/12. szám
Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve, LOGOD BT., 1996
Green Paper on the Community patent and the patent system in Europe, COM(1997)314 final
Software piracy reaches record levels, Managing Intellectual Property, 1997. február
Dr. Jaksity György: Néhány sajátos szellemi termék jogi oltalma, Magyar Jog, 1997/3. szám
Robert Cooper: The European approach to software patents, Managing Intellectual Property, 1997. június
Antony Mason: Developments in the law of copyright and public access to information, EIPR, 1997/11.
Dr. Pálos György: Audiatur et altera pars- inaudita altera parte, Iparjogvédelmi Szemle, 1997. december
Jonathan Newman: The patentability of computer-related inventions in Europe, EIPR, 1997/12.
Dr. Lontai Endre: Szellemi alkotások joga, ELTE, 1998
Sean E. Gordon: The very idea!, European Intellectual Property Rewiew, EIPR, 1998/1.
Karl H. Pilny, Brett R. Eagle: The significance of intellectual property at the Community level vis-a-vis Non-EU Trading Nations, EIPR, 1998/1.
Dr. Gyertyánfy Péter: Jogharmonizáció az információs társadalomban, Magyar Tudomány, 1998/2. szám
Dr. Hajdú Tamásné: Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete, Iparjogvédelmi Szemle, 1998. február
Dr. Hajdú Tamásné: Szoftver - Erősebb szabadalmi oltalmat Európában, Iparjogvédelmi Szemle, 1998. április
Protecting the future's technologies, Managing Intellectual Property, 1998. május
Dr. Csiky Péter: A TRIPS Egyezmény szerepe a nemzetközi iparjogvédelmi rendszerben, Iparjogvédelmi Szemle, 1998. június
Derek Haselden: Patents for software, Patent World, 1998. szeptember
Debunking IBM's agenda for software media patents, Managing Intellectual Property, 1998. december
Dr. Csiky Péter: A TRIPS Tanácsban folyó munka, Iparjogvédelmi Szemle, 1999. április
Amended proposal for an European Parliament and Council Directive on the harmonization of certain aspests of copyright and related rights in the Information Society, COM(1999)250 final
Jonathan Band: The Digital Millennium Copyright Act, EIPR, 1999/2.
Thomas Vinje: Copyright imperilled?, EIPR, 1999/4.
Séverine Dusollier: Electrifying the fence: The legal protection of technological measures for protecting copyright, EIPR, 1999/6.
John Fellas: The patentability of software-related inventions in the United States, EIPR, 1999/6.
Dr. Ficsor Mihály: Szerzői jogi törvény, VIVA Média Holding, 1999. szeptember 22.