KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
Tudomány Magyarországon 1996. Országgyűlési jelentés/ Szerkesztő Glatz Ferenc. Budapest, 1999, Magyar Tudományos Akadémia. Akadémiai műhely ISSN 1419-8134
Az "Akadémiai műhely" sorozat tagjaként megjelent kötet a hazai tudományosság helyzetének elemzéséről 1996-ban készült jelentést és a jelentés országgyűlési megvitatását tartalmazza. A jelentés alapszövegét az Akadémia közgyűlése 1996 májusában fogadta el.
Az Országgyűlés plenáris ülésén, 1996. december 4-én az MTA elnöke mutatta be a jelentést. A plenáris ülést követően megkezdődtek a bizottsági tárgyalások a határozati javaslatról. Az oktatási, kulturális, valamint az alkotmány- és igazságügyi bizottság 1996. december 10-19. között tárgyalta a javaslatot.
Az Országgyűlés határozata az 1996 végén megindított tudománypolitikai reform több elvét rögzítette, és kiinduló, valamint hivatkozási alapja volt a tudomány társadalmi-közéleti szerepe újrarendezésének, a kutatóintézeti konszolidáció megindításának, valamint a folyamatos finanszírozási romlás megállításának, a problémák nyílt kezelésének.
Glatz Ferenc, az MTA elnöke és egyben a kötet szerkesztője írja bevezetőjében: "Ma már látjuk azt is: a jelentés tárgyalása és különösen a határozatok mennyire segítették a megindított tudománypolitikai reformokat. És ma már azt is látjuk: mennyire fontos volt a többpárti konszenzus megteremtése az 1996. augusztus-decemberi tárgyalássorozaton. A parlamenti pártok érdeme az egyenlő távolság, egyenlő közelség elvének elfogadása."
Az 1996-os úttörő kezdeményezés után a magyar tudomány 1997-1998. évi helyzetének elemzésével megszületett a következő jelentés.
A "Jelentés a magyar tudomány helyzetéről 1996" alapvető összefoglalás az 1988-1995 közötti időszak hazai tudományosságáról. A téma iránt érdeklődő számára a tárgyalt területekhez kapcsolódó táblázatok, grafikonok nyújtanak számszerűsített adatokat.
A jelentés nyolc fő fejezetből áll:
I. Általános helyzetkép
II. Nemzetközi tudománypolitikai tendenciák
III. A tudományos kutatás létfeltételeinek és intézményrendszerének alakulása
IV. A tudomány "civil társadalma" : társaságok, egyesületek, alapítványok
V. A tudományos kommunikáció intézményei
VI. A magyar tudomány nemzetközi kapcsolatai
VII. Tudományos utánpótlás
VIII. Szemelvények a magyar tudomány kiemelkedő teljesítményeiből.
Több gyorsan felzárkózó és modernizálódó ország példája bizonyítja, hogy a tartós fellendülést, majd az érintett országok nemzetközi versenyképességét minden esetben az oktatási és tudományos beruházások alapozták meg. Korunk világgazdaságában az oktatási és tudományos beruházás, a "szellemi tőke" fejlesztése vált a gazdasági fejlődés egyik legfőbb meghatározójává. Hazánk legsokoldalúbban kihasználható erőforrása is a rendelkezésre álló szellemi tőke.
A 20. század végének tudományos fejlődését nagymértékben megszabja az a tény, hogy a K+F (kutatás-fejlesztés) egyre inkább a nemzetközi versenyképesség növelésének alapvető eszköze lesz. Magyarország abba az országcsoportba tartozik, amelyikben szintén kemény küzdelem folyik a K+F-kapacitások fejlesztéséért, miután ez az a terep, ahol a leginkább képesek vagyunk megközelíteni a nemzetközi színvonalat.
A jelentés második fejezete, a "Nemzetközi tudománypolitikai tendenciák" elemzi a társadalmi-gazdasági környezet és a tudománypolitkai tendenciák összefüggéseit, a K+F környezetét Kelet-Európa átalakuló országaiban, a tudomány és társadalom kapcsolatát.
A harmadik fejezet, "A tudományos kutatás létfeltételeinek és intézményrendszerének alakulása" bevezetőjében megállapítja: "Empirikus vizsgálatok és statisztikai mutatók egyaránt arra vallanak, hogy folyamatosan rosszabbodik a magyar tudomány művelésének feltételrendszere. Ez a tendencia azért különösen aggasztó, mert a visszaesési folyamat már mintegy tíz éve tart."
A jelentés gerincét alkotó fejezet részletesen elemzi a jelenlegi helyzet kialakulásához vezető folyamatokat. Az 1996-ra kialakult jelenségek eredője az 1980-as évekbe nyúlik vissza. 1986-87 után a K+F-re szánt fejlesztési források csökkeni kezdtek, folyamatosan mérséklődött az országos kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedési üteme. Az innováció területén a fejlett technika behozatalának tilalma jelentett igen nagy akadályt. Az embargó okozta károk nagyságát felbecsülni sem lehet. Az intézményrendszer átalakulásában 1990 után a vonatkozó törvények elfogadása hozott gyökeres változást. A törvényalkotás szolgált alapul az intézményrendszer átalakításához is. A tudományos kutatási programok kidolgozását önkormányzati jogként említi a felsőoktatási törvény.
A K+F-bázis alakulását 1988-1995 között vizsgálja a jelentés, számos táblázattal alátámasztva a kimutatható tendenciákat. A főbb mutatók tekintetében rendkívül negatív változások jellemzik a bázis alakulását. "A K+F részesedése az ország személyi és anyagi erőforrásaiban" című táblázatból szemléletesen kitűnik, hogy a mutatók 1988 és 1995 között jelentősen romlottak, személyi erőforrások tekintetében megközelítőleg 60%-kal, a K+F-ráfordítás a GDP %-ában harmadára csökkent. Ezenközben a finanszírozási rendszer többször változott. Az 1991-től bevezetett finanszírozás pályázati rendszerét részletesen ismerteti a jelentés. Képet kapunk az akadémiai kutatóhelyek számának és a kutatási feltételek változásáról, a kutatógárda elöregedésének problémájáról.
A jelentés kitér a hazai vállalatok K+F aktivitására is. Az OMFB és az érintett szakminisztériumok és kutatók közreműködésével megvizsgálta a hazai innováció helyzetét. A vizsgálat szerint nem igazolódott a remény, hogy az újonnan alakult kisvállalatok kutatás-intenzívek lesznek. A K+F és az innováció érdemben ma is a nagyvállalatoknál folyik, ahol jó az információs és pénzügyi hálózat, a piaci kapcsolat és a vezetési kultúra.
Egyetlen adat a negyedik fejezetből, mely a tudomány "civil társadalma" a társaságok, egyesületek, alapítványok egyre nagyobb jelentőségére utal: "A hazai nonprofit szektorban összesen 34 810 szervezet - 11 884 alapítvány és 22 926 egyesület működött 1996 elején. A nagy nemzetközi alapítványok segítségével a hazai kutatók oktatók, hallgatók bekapcsolódhatnak a nemzetközi kutatás-felsőoktatás vérkeringésébe".
A jelentés kitér a tudományos kutatás információs infrastruktúrájának állapotára is: nagy tudományos közgyűjtemények, könyvtárak könyv- és folyóirat-beszerzési forrásainak beszűkülésére, a tudományos könyv- és folyóirat kiadás összezsugorodására, az Akadémiai Kiadó nehézségeire. A számítógépes információszolgáltatás előretörésével a hangsúlyok áthelyeződnek, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program segítségével ellensúlyozni lehet a kedvezőtlen tendenciákat. A pályázati úton beszerzett számítógépes hardver cseréje azonban a gondok újabb csoportját is előre jelzi.
A rendszerváltást követően a tudomány kapcsolatrendszerének változása, a nemzetközi együttműködés formáinak átalakulása, a külföldi és nemzetközi források bővülése kedvező irányú változásokat indított el a K+F finanszírozásában.
A nemzetközi kapcsolattartás a centralizált formáktól a helyi, illetve az egyéni kezdeményezések irányába mozdult el.
A tudományos utánpótlás egyre nagyobb gondot jelent. Nő a kutatói gárda átlagéletkora, a fiatal kutató a maga méltatlan jövedelmi viszonyaival hátrányba kerül a versenyszférában dolgozó kortásaihoz képest. Bár a PhD-képzésre jelentkezők száma viszonylag magas, sokan közülük abbahagyják tanulmányaikat, ha jól fizető állásajánlatot kapnak. A posztdoktori ösztöndíj hivatott javítani a doktori címet elnyert fiatal kutatók helyzetén, legalább három évre.
A jelentés zárófejezete a magyar tudomány kutatóműhelyeinek kiemelkedő eredményeiről tudományterületek szerint ad rövid összefoglalót.
A hazai tudományosság létének és fejlődésének kulcskérdése, hogy mily mértékben lesz képes egész intézményrendszerét és művelőinek megítélését teljesítményelvű alapra helyezni, függetlenítvén a tudományt bármifajta külső, tudományon kívüli befolyástól.
A kötet második felében található az MTA elnökének előterjesztése "Tudomány, tudománypolitika, rendszerváltás" címmel, valamint az ezt követő vita az Országgyűlés plenáris ülésén. A függelékben olyan fontos dokumentumok kaptak helyet, mint "A jelentés az Akadémián 1994-1996", "A politikai pártoknál", "A jelentés az országgyűlési bizottságok előtt", "A határozati javaslat bizottsági vitája", valamint az Országgyűlés 113/1996. (XII. 20.) határozatának szövege.
Bakos Éva