TECHNIKATÖRTÉNET
Gyönyörködtető és hasznosítható találmányok
(kétszáz éve született Jedlik Ányos)
Bevezetés
Elektromágneses forgony, 1826-1828
Sokszorozó tekercsben áramváltással forgó villamdelej, 1830
Szódavíz készítése, 1830
Jedlik szódavízkészítő gépe, Zeitschrift für Physik und Mathematik, 1830
Villamos kocsi, 1855
Jedlik-elemek, 1855 körül
A szabadalmi leírás ábraoldala
Áramváltás nélkül forogva keringő villamdelej, 1857
Rácsosztó gép, 1860
Egysarki villamindító, a Jedlik-dinamó, 1861
Lissajous-görbét rajzoló gép, a vibrográf, 1872
Lissajous-görbék
Csöves villamfeszítő, 1873
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése, Rimaszombat, 1868
Két rezgésszerű és egy haladó mozgás eredőjét lerajzoló gépezet, 1876
A gép ábrája, Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése, Máramarossziget, 1878
Felhasznált irodalom
Nem értheti, nem érzékelheti Jedlik Ányost, aki a feltalálóban nem ismer rá az elvi kérdésekbe merülő tanárra, sem az, aki tudós kutatásában nem látja meg a feltalálótól kiszabott irányt."
(Ferenczy Viktor)
Fenti címet Radnai Gyulától kölcsönöztem, aki a Pannonhalmi Apátság alapításának ezer éves évfordulóján kiadott kötetben alapos tanulmányban idézte fel Jedlik alakját, tevékenységét.
Eötvös Loránd írja 1897-es elnöki beszédében: Jedlik rendtársának kérdésére, miszerint miért választotta tanulmánya tárgyául éppen a fizikát, és nem például a magasztosabb teológiát, azt felelte: "látja minden tudományágban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is." Majd később Jedlik kedvenc kutatási témáit költői jelzőkkel ellátva: "a forgó mágnesrudat, a rezgő fémrugót, a higany felületén végig sikamló hullámokat, a lepke szárnyainak csillogásával vetélkedő karcolt üvegrácsot, a hatalmas elektromos szikrát órákon, napokon, évtizedeken át gyönyörködve figyelte meg."
Győrött, Pannonhalmán vagy az Országos Műszaki Múzeum tárlóiban látva a Jedlik által tervezett és elkészített tárgyakat, azt a gyönyörködve alkotást lehet tetten érni, amely ezekből az eszközökből sugárzik. Ma, a harmadik évezred küszöbén, a naponta újabb és újabb technikai csodákat produkáló korban élő embereket is megérinti ez a különös, ritka kreativitás, ahogyan a fizikát oktató tanár az őt érdeklő elméleti kérdéseket tanulmányozta, és ahogy tanítványainak ezeket szemléltetni kívánta, több esetben jutott el teljesen új, korát megelőző felfedezésekhez.
A Magyar Szabadalmi Hivatal a tudós-feltaláló-pedagógus születésének 200. évfordulója alkalmából Jedlik munkásságát feldolgozó naptárat jelentetett meg, ennek lapjain az általa tervezett és készített alkotások reprodukciói mellett számos, a tárgyakra vonatkozó eredeti kézirat és rajz szerepel. Az egyes tárgyak leírásait Mayer Farkas, a Magyar Bencés Kongregáció nyugalmazott tanára készítette el avatott módon. Jelen cikk a naptárban szereplő alkotások leírásainak és illusztrációinak szerkesztett változata.
Elektromágneses forgony, 1826-1828
Amikor Jedlik Ányost "foglalkozási ágak" szerint szeretnénk jellemezni, bajban vagyunk. Bár nem állítható, hogy polihisztor, de érdeklődése és eredményei szerteágazóak.
Két fő "foglalkozása" közül elsősorban tanár volt, de sokan megalapozottan tudnak benne feltalálót, mérnököt látni. Például, a tanár be akarta mutatni az elektromágneses forgásokat, ezért meg kellett alkotnia a megfelelő eszközöket. Az elmélet alapján logikusan tovább ment az olvasottaknál, így jött rá, hogy áramvezető is foroghat másik áramvezető körül.
Olvasott idősebb kortársai, Oersted, Ampčre, Schweiger, Faraday 1820-as évekbeli kísérleteiről. Meg akarta ezeket ismételni, hogy "tanuljon, s egyszersmind mulasson". Akkor még viszonylag egyszerű eszközök kellettek ehhez. A szükséges huzalt megvette, paszományossal szigeteltette, az eszközt részben maga készítette el, részben győri mesteremberekkel csináltatta meg. Ezt tanúsítja a "Pretia rerum in usum Musaei Jaurinensis curatarum", ami a győri szertár részére szerzett eszközök árát felsoroló "piszkozat" az elszámoláshoz.
Kísérleteit le is írta egy füzetbe, az "Ordo experimentorum"-ba (a kísérletek sora). Ezek a feljegyzések egyben tanítása vezérfonalát is adták. Ebben a 290. számú az, amelyik az elektromotor leírását adja: Una drata electromagnetica circa aliam pariter electromagneticam motum rotatorium continuum concipere potest. ("Egy elektromágneses [értsd áramot vezető] drót egy hasonlóan elektromágneses körül folytonosan forgó mozgást foganatosíthat.")
Sokszorozó tekercsben áramváltással forgó villamdelej, 1830
Jedlik nagyon sok eszköze az iskolai bemutatás lehetőségét, a meglevő lehetőségek javítását, kényelmesebbé tételét szolgálta. Egyesek talán feleslegesnek érzik ezt a működést, de a természettudományokat bemutatás, kísérlet nélkül nem volna szabad tanítani. Akadémiai emlékbeszédében éppen ezt emelte ki Eötvös Loránd is Jedlikkel kapcsolatban: "Előadása a kutató tudós előadása volt, ki hallgatóihoz úgy beszél, mint tudós társakhoz, kik előtt nem rejt el titkot, hanem feltárja leplezetlenül a maga gondolatmenetét. Az előadását élénkítő kísérleteket nem szokta volt előre elkészíteni. Behozatta az eszközt, működésbe hozta hallgatóságának szemeláttára, úgy hogy a kísérlet nekik nemcsak mutatványul, hanem igazi tanulságul is szolgált..., valóban kísérleti előadásokat tartott már olyan időben, amikor még többnyire csak a kréta és spongya járta..."
Palatin Gergely (1851-1927) fényképe a villamdelejről
Amikor 1831 elején a főapát Jedliket a pozsonyi királyi akadémia fizikatanárának nevezte ki, elkészítette a győri rendi iskola fizikaszertárának leltárát a "Status Musaei"-t. Ebben az elektromágneses eszközök egyik tétele így szól: "Egy elektromágneses drót egy hasonló elektromágnes körül folytonos forgó mozgást foganatosíthat." Ugyancsak bizonyítják Jedlik feltalálói elsőségét a meglevő eszközök. Ezek ugyan szigorú értelemben véve nem motorok, mert a forgórész tűn forog, de e helyett egy csapágyazott tengelyt behelyezni már nem probléma.
Heller Ágost (1843-1902) 1886-ban fizikatörténetének magyar nyelvű kiadásához közelebbi adatokat akart megtudni arról, hogyan és mikor fedezte fel Jedlik az elektromotort. Jedlikhez fordult felvilágosításért. Jedlik levele 1886. február 18-án kelt. Ebben leírja, amit egyébként a dokumentumok is igazolnak, hogy többféle modellt is készített: ahol a szolenoid (tekercs) forog a multiplikátorban
A Heller Ágosthoz írt levél részlete
(keret), ahol a keret forog a tekercs körül, ahol mindketten forognak egymás körül és ahol egy tekercs forog egy másik felett. A levelet Heller közölte könyvében (A physika története a XIX. században, 1902), de a rajzokat nem.
Szódavíz készítése, 1830
Az 1841-ben alakult Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társulatának Jedlik alapító tagja volt. Rendszeres időközökben, különböző helyszíneken megtartott vándorgyűléseiken nem csak résztvett, hanem elgondolásait, az általa létrehozott műszereket rendszerint itt ismertette először. Az előadások teljes szövege kitűnő illusztrációk kíséretében nyomtatásban is megjelent. Már győri tanárkodása idején foglalkozott szénsavas víz előállításával. Módszeréről az első publikáció a bécsi Zeitschrift für Physik und Mathematik c. folyóiratban jelent meg 1830-ban.
Jedlik szódavízkészítő gépe, Zeitschrift für Physik und Mathematik, 1830
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók II. pesti nagygyűlésén, 1841-ben már továbbfejlesztett eljárásáról szólt, előadását meggyőzően demonstrálta, hallgatóságát az általa készített savanyú vízzel kínálva.
"A többi palaczkokban pedig (a palaczkok előmutattván) foglaltatik egy más nevű savanyú víz, melly legközelebb a rojitsihez [Rogaska Slatina, Szlovénia] hasonlít; attul még is abban különböző, hogy a szénsavas mészeg [értsd CaCO3] és kénsavas szikeg [értsd Na2SO4], mellyek a rojitsiben találtatnak ugyan, de mivel az ital kellemetességét elő nem segítik, ebbül egészen kihagyatvák. Ennek vegyrészei a vizen kívül kettedsavas kesereg [értsd Mg(HCO3)2] és kettedsavas szikeg [értsd NaHCO3]. Illy nemű savanyú víz annyi szénsavat, mennyit az előbbiben tapasztalánk, szabad állapotban nem foglal; de annál többet bír az említett savak segedelmével megkötött állapotban; s ezen oknál fogva, ha bor vagy czitromlé hozzá töltetik, az említett savak vegytanilag azonnal föloszlatnak, és a szabadon eresztett szénsavakkal az egész keveréket kellemes csípősségűvé teszik. (A leírt mesterséges víznek tulajdonsága a hely színén azonnal végbe ment tapasztalattal is bebizonyíttatott.) Végtére tisztelettel jelentem, hogy ha némellyek a t. gyülekezetbül ezen savanyú vizek készítési módárul meggyőződni kívánkoznának, azok előtt kijelelendő időben egy akónyi közönséges vizet savanyú vízzé változtatni ezennel magamat késznek ajánlom." Az 1840-es években kisebb szódavízgyártó üzemet hozott létre Pesten. Háztartási naplója szerint kénsavat, "magnesia albát, soda carbonicát", hamut, nagyobb mennyiségű üvegpalackot és dugót szerzett be. Feljegyzései szerint 1842-ben öt napszámos dolgozott 259 napon át üzemében.
Villamos kocsi, 1855
A Hellernek írt, már említett levél tartalmát megerősíti és javítja Jedliknek egy 1834. június 25-én írt eddig publikálatlan levele: "Azon felül azon electromagneticus forgonyokat, mellyekbe majd a magnes vagy electromagnes a multiplicatorba, vagy a multiplicator az electromagnes körül forog, ha a villány folyam bele eresztetik, s mellyeket én a Győri Collegiale Muzeum számára öszve rakosgattam 6 esztendő előtt, most a Pogg 31 kötetjinek 2te Reihe 207 lapján mint nagyon interessans új találmányokat leírja egy Ritchie nevezetű angol. Én, mivel az electromagnetismus theoriájábul igen természetessen folynak, nem is mertem volna ezen mühszereimet új találmánynak keresztelni, s attul is tarték, ne talán már valahol ez illyes mühszerek le legyenek írva, ambár én felölök valami emletést tenni sehol sem találtam." Ha 1834-ből hat évet levonunk, 1828-hoz jutunk. A 86 évesen Hellernek írt levélben nem Poggendorff, hanem Dingler folyóiratára utal.
Az egész témánál jól látjuk a tanárt: a jelenségnek az elméletből folyó teljes egészét be akarja mutatni. Tisztában volt az elmélettel, ezért is nem akarta publikálni, azt hitte, más is ilyen természetesnek tartja ezt.
Jedlik maga is felismerte a villanymotor jelentőségét. 1841-ben hozzáfogott egy, mai szóval villamos targonca tervezéséhez. Csak 1854 júniusában készült el. A fizetett magas ár (1000 forint) azt sugallja, hogy ez szódagyára részére készülhetett. Sajnos, erről többet nem tudunk. De fennmaradt egy ma is működőképes villamos kocsi modellje, amely a kocsira tett akkumulátorokkal hajtatható, de sínen keresztül is táplálható.
Jedlik-elemek, 1855 körül
A XIX. század első felében áramforrásként egyedül csak elemeket használtak, ezért tökéletesítésük nagy fontossággal bírt. Jedlik is bekapcsolódott a munkába, sokévi próbálkozás, kísérletezés után sikerült is komoly előrehaladást elérnie főleg az elektromos jellemzők terén.
A Bunsen-elemeknél használt, a két savat elválasztó kerámiahengert ún. villamos papírral helyettesítette, a szénelektródát platinadróttal tekercselte körül. Kísérleteibe tanítványai közül bevonta Hamar Leót , aki 1853-ban Bécsben tett ilyen tárgyú bejelentésére 1855-ben szabadalmat is kapott.
A szabadalmi leírás ábraoldala
Az elemek gyártására ők ketten, valamint egy jó üzleti érzékkel rendelkező lovaskapitány, Csapó Gusztáv megalakították a Pesti Társaságot "a villamossági és villamdelejes természettani eszközök javítása és haszonnali alkalmazása végett". Leginkább Csapó animálta a társaságot, ő volt az, aki felhívta figyelmüket III. Napóleon 50 000 frankos Volta-díjára, melyet az elektromosság legjobb alkalmazásának jutalmazására létesített.
Az 1855-ös párizsi mezőgazdasági és iparkiállításra is Csapó utazott ki a 30, illetve 100 cellából álló telep bemutatására. A szállítás során azonban az elemek annyira megsérültek, hogy a bíráló bizottság csak egyetlen telepet tudott működés közben megvizsgálni, még így is bronzérem kitüntetésre találták méltónak megalkotóját.
Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát naplójából tudjuk, hogy 1856. augusztus 10-én Jedlik a monostor udvarában egy 22 elemből álló telepet szerelt fel, mely mindenki csodálkozására olyan erős ívfényt szolgáltatott, hogy a "szentmártoniak már a hegy felé tartottak, hogy a tüzet eloltsák".
Áramváltás nélkül forogva keringő villamdelej, 1857
Jedlik vázlatai, 1856
Érdekes a motor sorsa Jedlik után. Sokan terveztek olyan eszközt, ami elektromos áram segítségével termel mechanikai munkát. Mai szemmel sok furcsa is akad köztük, például a gőzgépet utánzó himbás szerkezet. A legtöbbet a német származású orosz fizikus, B. Sz. Jakobit (1801-1874) emlegetik. Ő 1834-ben mutatta be motorját Párizsban, leírása 1835-ben jelent meg. Párizsban nem kellett a motorja, ekkor az orosz cárhoz fordult. Kísérleteire 60 000 frankot kapott. Valóban 1838-ban két ízben is csónakázott a Néván villanymotoros csónakkal. De az energiatermelésnek ezt a módját alkalmatlannak tartotta, a hajtóelemek olyan drágák voltak.
1837-ben a bécsi egyetem fizikatanára, Andreas Ettingshausen (1796-1878) egy prágai gyűlésen bemutatta elektromágneses gépét. Ez ugyan áramtermelő, de motorként is használható. Jedlik, aki Ettingshausennel jóban volt, bécsi útján látta az Eckling mechanikusnál az osztrák főiskolák számára készülő gépeket. A Helytartó Tanácstól engedélyt kért, hogy a négy magyar akadémia (a pozsonyi, győri, kassai és nagyváradi) és a pesti egyetem számára ilyen gépeket vásárolhasson. Az engedélyt megkapva a gépeket áttervezte: a tekercseket közös vasmagra helyezte el, csökkentette a tekercspárok számát. Később az egyetemre került példányt maga is használta osztógépe meghajtására.
Jedlik a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pesten tartott második nagygyűlésén, 1841. szeptember 6-án tartott bemutatásai közt szerepeltette elektromágneses forgásokat bemutató eszközeit is. 1856 szeptemberében a német természetvizsgálók és orvosok bécsi nagygyűlésén előadást tartott az elektromágneses forgásokról. Erre az előadásra több új eszközt készíttetett. Olyan eszközt is, amivel valamennyi mozgást be lehet mutatni. Az előadás szövege 1858-ban jelent meg (Amtlicher Bericht über die 32. Versammlung Deutscher Naturforscher und Aerzte zu Wien im Sept. 1856, 1858, 170-175. o.).
Rácsosztó gép, 1860
Így ír egy 1838. augusztus 3-án kelt levelében: "Különös érdeket gerjesztenek minden beavatott előtt az Inflexionis lucis phaenomena [a fényelhajlás jelenségei], mellyeket már most is meglehetössen ponyvára vetteték [vászonra kivetítettem], ha pedig erőmet meg nem halladná azon készületek megszerzése, mellyeknek minő leendőségét sok fáradozásaim után vigtére kipuhatoltam, akkor ... ezen tüneményeket oly fénnyel, pompával, s majestással [fenséggel] tudnám a ponyvára vettettni, hogy az ember mellettük magát elragadtatva érezhetné. Ezen találmányomnak annál is inkább örvendek, mivel az elött véltem, hogy ezen tünemények finomsága a táblára való vettetést meg nem engedi, s igy sokaságnak meg nem mutathatik."
Hogy a tudós tanár bemutathassa a fényelhajlás és interferencia tüneményeit, jó optikai rácsra volt szüksége, ezért elkészítette "vonalzógépét": kikísérletezte az üveglap legalkalmasabb bevonatát, megoldotta az üveg kémiai maratását stb. A rendkívül finom mechanikai szerkezet az üveglemezt mozgatta a gyémántcsúcs alatt.
A kivitelezést a pesti Nuss cég végezte, a kész szerkezetet aztán Jedlik maga szabályozta be. 1843-ban kezdte meg a csináltatását, 1845 előtt lett kész. Első rácsait a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. pécsi vándorgyűlésén, 1845. augusztus 12-én mutatta be.
A gépen még ezután is sokat módosított. Többféle rendszert kipróbált. Gépét alkalmassá tette spirális és kör alakú vonal húzására is. Átalakította önműködővé, a vonalazást automatizálta, a gépet villanymotorral hajtotta meg, először a galvánelemekről működtetett Eckling-féle áramfejlesztőt használta motoros meghajtóként. 1854. május 26-án feljegyezte: "sikerült a körök vonalazását villamdelejes géppel hajtatni". Később, "dinamójának" elkészülte után azt használta meghajtónak.
Egysarki villamindító, a Jedlik-dinamó, 1861
Jedlik kéziratait nézegetve úgy tűnik, hogy a "forgonyok" állandóan érdeklődése középpontjában voltak. Másik érdekesség, hogy ahol lehetett, állandó mágnes helyett mindenhol elektromágnest alkalmazott. Talán ez segítette az öngerjesztés elvének felfedezésében is. Egyik, sajnos datálatlan feljegyzésében így ír: "Mi történnék, ha a netalán jelentékeny villanyfolyam mi előtt más czélra használtatnék, a delejek körül helyzett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának, és így tovább bizonyos határig!" Ez már egyértelműen az öngerjesztés elvének megfogalmazása.
De ezzel nem elégedett meg. Megtervezett és Nuss pesti mechanikussal el is készíttetett egy unipoláris induktort. Ez ugyan nem a mai értelemben vett "dinamó", hanem a Faraday-kerék továbbfejlesztéséből keletkezett "egysarki villamindító" (generátor). A Faraday-kerék állandó mágnes sarkai között forgatott tömör rézkorong. A korongban levő elektronok részt vesznek annak forgásában, a mágneses tér eltéríti őket, így a korong széle és közepe közt feszültség keletkezik. Ha a korong szélére és a tengelyére egy-egy csúszó érintkezőt alkalmazunk, a feszültség keltette áram az ide kapcsolt galvanométerrel kimutatható. Jedlik állandó mágnes helyett elektromágnest használt, a tömör rézkorong helyett meg vasmagos tekercseket. A gép az 1861/62-es tanév beszerzéseit tartalmazó "Pótleltár"-ban szerepel, így akkor már készen volt. Az elvet azonban már előbb, kb. 1858-ban kimondta, de a feljegyzése nem datált.
A dinamó a Pótleltár fogalmazványában, 1861
Sajnos, az eszközt sem ismertette. Úgy tűnik, talán tovább akarta fejleszteni, nem volt a kapott áram erősségével megelégedve. Az elv kimondása és megvalósítása terén azonban Siemenst (1816-1892) biztosan megelőzte, aki 1867-ben ismertette ezt a berlini akadémián.
Lissajous-görbét rajzoló gép, a vibrográf, 1872
A rezgések, hullámok tana a XIX. század óta a fizika egyik központi kérdése. Jedlik is foglalkozott velük, elsősorban a jelenség bemutatása érdekelte.
Először a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VIII. soproni nagygyűlésén (1847. augusztus 11-17.) tartott értekezést a hullámgépekről. A gép ebben az évben el is készült. Majd az 1850-ben saját költségén megjelentetett tankönyvében, a Súlyos testek természettanában le is írta az általa készített hullámgépet: higany felületre üt egy eső súlytól mozgatott recés hengertől rezgésbe hozott lemezen levő csáp. Ennek alakja (kis, kör alakú lemez, vízszintes pálca stb.) szerint a higany felszínén különböző hullámok gerjednek. A tál széléről, vagy beletett lemezekről a visszaverődő hullámokat, a beletett lemezek közti nyílásokon áthaladó hullámokkal az interferenciát lehet szemléltetni.
A soproni nagygyűlés előadásai csak 1863-ban jelentek meg nyomtatásban. Itt az 1850-ben megjelent tankönyvére hivatkozik, ahol a gép rajza megjelent. (Nyilatkozat a soproni vándorgyűlésen bemutatott hullámgép tárgyában, melynek leírása a Természettan elemei c. műben jelent meg, 1863, 156. o.) A XIII. egri nagygyűlésen (1868. augusztus 21-29.) már úgy mutatta be gépét, hogy nem mechanikus súly, hanem elektromos szerkezet mozgatta a rezgő kart.
Drótspirálison mutatja be a hullámok két fajtáját a villamdelejes hossz- (illetve kereszt-) rezgési készülék. A longitudinális hullámokat keltő gépet Egerben mutatta be, a másikat, a transzverzálisakat a következő, XIV. fiumein (1869. szeptember 6-11.).
Eddigi eszközei fizikailag valósították meg a mozgást. Szerette volna ezeket lerajzolva is látni. Erre is több eszközt készített. A Lissajous-féle görbék lerajzolásához felhasználta, hogy a körmozgás vetülete rezgőmozgás. Két kerék mozgása adta a két merőleges rezgést, vezette a rajzolót.
Lissajous-görbék
A Herkulesfürdőn 1872. szeptember 16-21-én tartott nagygyűlésen mutatta be bonyolultabb rezgésképek felvételére alkalmas "vibrograph"-ját.
Csöves villamfeszítő, 1873
A nagyfeszültség előállítására két lehetőség volt: a dörzselektromos villamgépek kis áramerősséggel hosszabb szikrát, a feltöltött leydeni palackok (kondenzátorok) kisütésükkor pedig nagyobb áramot szolgáltatnak, de rövid szikrát adnak. Jedlik arra gondolt, hogy mint az elemek, a kondenzátorok is összekapcsolhatók. Ha párhuzamosan kapcsolva töltjük fel őket, akkor mindegyik a feltöltő eszköz feszültségére töltődik; ha sorba kapcsolva sütjük ki őket, a feszültségek összeadódnak.
Elkészítette az eszközt, és bemutatta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863. szeptember 19-26-i pesti nagygyűlésén.
Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése, Rimaszombat, 1868
Az eszköz leírását Poggendorff Annalenjében akarta megjelentetni. 1863. december végén elküldte kéziratát Berlinbe. Poggendorff elutasító válasza 1864. január 22-én kelt. Nem vette észre a kapcsolás újdonságát, talán, mint Jedlik gondolta, el sem olvasta a kéziratot.
Jedlik tovább dolgozott elképzelése tökéletesítésén. Az aránylag kis kapacitású leydeni palackok nagy helyet foglalnak el, ezért szerkesztette meg "csöves villamszedőit". Ezek is leydeni palackok, csak egyik végükön zárt üvegcsőből állanak. A belső fegyverzet vasreszelék, a külső a csőre ragasztott sztaniolfólia. Több ilyen csövet egy nagyobb üvegcsőben összefogva, a külső fegyverzetek érintkeznek. A hozzávezetést egy rézgyűrű szolgáltatja. A csövekből kivezetett drótok egy réz félgömbbel érintkeznek. Így a kis csövekből álló kondenzátorok egy párhuzamosan kapcsolt nagyobb csoporttá állnak össze. Ezek egy leydeni palackot helyettesítenek, ugyanakkora helyen, de jóval nagyobb kapacitással. Több ilyen csoportból készítette el az új villamgépet. Kétfélét is. Az egyiknél a csövek vízszintesen álltak, a másiknál függőlegesen.
Az 1873-as bécsi világkiállításra készített el egy négysűrítős és egy nyolcsűrítős csöves villamfeszítőt. A kiállításon a nagy telepnek legalább 632 mm hosszú, és a csöves villamszedők nagy kapacitása miatt erős villámának mennydörgésszerű csattogására sokan felfigyeltek. Szerkezetük és elvük a tudósok közül többnek is felkeltette az érdeklődését. W. Siemens javaslatára Jedlik "A haladásért" érmet kapta.
Két rezgésszerű és egy haladó mozgás eredőjét lerajzoló gépezet, 1876
Jedlik az 1872-ben bemutatott vibrográfját továbbfejlesztette: a két (merőleges vagy párhuzamos) rezgő mozgáshoz még hozzá akart egy haladó mozgást is tenni. Először két hangvilla állította elő a rezgő mozgásokat. Az egyik tartotta a kormozott üveget, a másikon volt a rajzoló tű. Ez egy szánon mozgott, így kapta a haladó mozgást. A hangvillákat lehetett úgy is állítani, hogy egymásra merőlegesek, meg úgy is, hogy párhuzamosak voltak. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók győri, 1874. augusztus 24-29-i nagygyűlésen mutatta be legújabb készülékét.
Hamarosan másféle szerkezetet is készített, ahol már nem kormozott üvegre, hanem papírcsíkra történt a rajzolás. Itt felhasználta a vibrográf elvét; két, központon kívüli körmozgás adta a rezgéseket az író tollnak. A merőleges, illetve a párhuzamos hozzáadás miatt forgatható asztalon húzott papírcsík adta a haladó mozgást, egyben rárajzolódott az eredő. A készüléket a máramarosszigeti nagygyűlésen (1878. augusztus 22-28.) mutatta be.
A gép ábrája, Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése, Máramarossziget, 1878
Nyugalomba vonulása után továbbra is részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésein, többször volt szakosztályi elnök, a XX. budapesti (1879) nagygyűlésnek pedig társelnöke. A XXI. szombathelyi (1880) nagygyűlésen hangzott el "A természettudományi ismeretek fejlesztése és gyarapítása végett a természetvizsgálók részéről megkívánható kellékekről" című előadása, ahol több évtizedes tanári működésének tapasztalatait összegezte.
A további vándorgyűléseken - Debrecen (1882), Temesvár (1886), Szombathely (1888), Nagyvárad (1890) - már csak jelen volt, az előadók között nem szerepelt.
A Magyar Szabadalmi Hivatal töretlen szándékát a Jedlik Ányos személye, alkotói tevékenysége előtti tiszteletadásra többek között az 1996-ban alapított Jedlik Ányos-díj is példázza, amely a kimagaslóan sikeres feltalálói tevékenység, valamint a kiemelkedő színvonalú és hatékonyságú iparjogvédelmi munkásság elismerésére hivatott.
Születésének 200. évfordulója eseményeihez, megemlékezéseihez, ünnepi kiadványaihoz a forgony, a Jedlik-dinamo, a vibrográf megalkotójának ma is látható eszközei számbavételével és - szándékaink szerint - ezek tartalmas és esztétikus feldolgozásával is szerettünk volna hozzájárulni.
Felhasznált irodalom:
2000. évi naptár Jedlik Ányos tiszteletére, MSZH, 1999. 12 p.
Radnai Gyula: Jedlik Ányos, Mons Sacer, 1996. 264-279 p.
Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos István élete és alkotásai I-IV. Győr, 1936-1939.
Eötvös Loránd: Jedlik Ányos emlékezete, Elnöki beszéd a Magyar Tudományos Akadémia közülésén, 1897. május 9., Akadémiai Értesítő 1897. 273-289 p.
Varju Zsuzsa