TANULMÁNYOK
dr. Vida Sándor
Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban I. rész: Jogsértés
-
1. Perbeli tényállások
2. A bíróságok feltételezései a közönség felfogásáról
3. Bírósági megállapítások a jogsértés motivációjára
Megjegyzések
Jegyzetek
Az imágóátvitel kérdésével Németországban mind a jogi, mind a marketingirodalom foglalkozik.
A vezető védjegyjogi kommentár1 az imágóátvitelt (Imagetransfer) úgy jellemzi, hogy az ismert védjegyek alapján a közönség körében a termékkel kapcsolatosan kialakult minőségi elképzeléseket (Gütervorstellungen) más termékre viszik át, amely utóbbit az ismert védjeggyel azonos vagy hasonló védjeggyel ellátva hoznak forgalomba.
A "marketinglexikon"2 lényegileg hasonló magyarázattal szolgál: imágóátvitel alatt az egyes imágóelemeknek az egyik termékről a másik termékre való átvitelét értik, mégpedig úgy, hogy eközben a védjegyet annak reményében használják fel, hogy segítségével annak pozitív hatású kisugárzását (Ausstrahlungseffekte) lehessen felhasználni.
Az imágóátvitel három fő típusát különböztetem meg. Nevezetesen a bevezetett, jóhírű imágónak
- a saját üzleti tevékenység kiterjesztése keretében való felhasználása (pl. új termékekre);
- az imágó jogosultjának engedélye alapján, harmadik személy által történő hasznosítás (védjegylicencia, franchise, merchandising);
- az imágó jogosultjának engedélye nélkül, tehát jogsértő módon történő felhasználás.
Az alábbiakban a tanulmány címének megfelelően az imágóátvitelnek csak ezen harmadik típusát tárgyalom.
A dolog természetéből folyik, hogy a jogsértő imágóátvitellel kapcsolatos jogesetek tömör, a törvénymagyarázatokban (kommentárokban) történt feldolgozása mind a védjegyjogi,3 mind a versenyjogi irodalomban4 megtalálható, a marketingirodalom ezeket ha néha említi is,5 csak fenomenologikus megközelítéssel tárgyalja, anélkül, hogy az ilyen magatartás valamennyi aspektusát feltárná.
Mindezekre tekintettel indokoltnak látszik az imágóátvitel tényállását explicite vagy hallgatólagosan megállapító néhány bírósági ítéletet módszeresen is feldolgozni. Ezek közül egyesekről a szakirodalomban is több kommentár jelent meg (pl. Rolls Royce, Dimple), mások nem keltettek figyelmet (Peugeot, Boris). A következőkben tárgyalt jogeseteket két csoportra osztottam: A) amelyekben a megkülönböztető megjelölés jogsértő használata merchandising6 céllal történt, B) amelyekben inkább a más hírnevének kiaknázására való törekvés dominált. (Persze fel lehetne ezzel szemben hozni azt, hogy a hírnév kiaknázására való törekvés, valamennyi itt tárgyalt jogeset hátterében megállapítható. Mégis az általam végzett differenciálás a súlyozás eredményét tükrözi.)
Az ismertetett jogesetek feldolgozása az alábbi metodika alapján történt:
- a jogvita alapjául szolgáló tényállás tömör ismertetése,
- az ítéletekben kifejezésre jutó bírósági feltételezések a közönség felfogásáról (Verkehrsauffassung),
- a jogsértő magatartás motivációjára nézve tett bírósági megállapítások (ha ilyenek egyáltalán kimutathatók).
1. Perbeli tényállások
A) Jogsértő merchandising
1.1. A Walt Disney játékfilmből ismert Bambi őzike ábrája szerzői jogvédelem alatt áll.7 A jogosult a név és az ábra használatát különféle termékek vonatkozásában engedélyezte, mint például játékok, szövetek, tapéták, csokoládé - licenciadíj fizetése ellenében (merchandising).
Alperes a Bambi megjelölés alatt csokoládét hozott forgalomba.
A bíróság marasztalta alperest és eltiltotta attól, hogy Bambi megjelöléssel csokoládét forgalmazzon.8
1.2. A Rolls Royce személygépkocsi bizonyos elemei védjegyjogi oltalom alatt állnak: a motorháztetőn levő repülő női alak (Flying Lady), az "RR" embléma, a sajátos hűtőrács.
Az alperesi reklámügynökség a Jim Beam whisky számára színes hirdetést kreált és tett közzé, amely a Rolls Royce autót az említett három védjegyelemmel együtt mutatta be. A gépkocsi sárhányóin két texasi öltözetű férfi kártyázott, s a reklám kiemelten mutatta be az említett whiskyt üvegben és a kártyások kezében két tele pohárral.
A bíróság eltiltotta alperest a kifogásolt hirdetés közzétételétől.9
1.3. A Boris keresztnévvel Németországban általában Boris Becker teniszbajnokot azonosítják.
A kérelmező a Boris szót kozmetikumokra jelentette be védjegyként.
A Boris Becker védjegyek jogosultjának felszólalása alapján a védjegybejelentést elutasították.10
B) Más hírnevének jogsértő kiaknázása
1.4. A Dimple védjegy szeszes italokra van bejegyezve és azt whisky megjelölésére használják.
Alperes ugyanezt a védjegyet kozmetikumokra, mosó- és tisztítószerekre jelentette be és férfikozmetikumokra tervezte használni.
A bíróság ítéletében arra kötelezte alperest, hogy járuljon hozzá a védjegy törléséhez és hagyja abba annak használatát.11
Ezt az ügyet az irodalom alapvető jelentőségűként (leading case) kezeli, s arra mind a jogi, mind a marketingirodalomban gyakran utalnak.
1.5. A Ferrari védjegy széles körben ismert verseny-, illetve sportautók megkülönböztető megjelöléseként "Ferrari Formula" megjelöléssel, ezen felül azzal ellátott órákat, íróeszközöket, bőrcikkeket, öngyújtókat is forgalmaznak.
Alperesek előbb társasági taggá választották be az Enrico Ferrari nevű vendéglőst (=strohmann), majd "Enrico Ferrari" megjelöléssel kozmetikai termékeket hoztak forgalomba. A bíróság eltiltotta alpereseket attól, hogy "Enrico Ferrari" megjelöléssel kozmetikumokat forgalmazzanak.12
1.6. A Peugeot megjelölés személygépkocsikra van védjegyként bejegyezve.
Alperes, aki nyomdaipari termékekre vonatkozó csomagküldő szolgálatot tart fenn, nyereményjátékot szervezett, amelyben a pályázati feltételek kiírásakor többek között az alábbi szövegfordulatokat alkalmazta: "Vadonatúj személygépkocsi, mint a Peugeot-díj hivatalos nyertese", "Peugeot nyeremény-oklevél", "meghívó a hivatalos Peugeot nyereményátadási ünnepségre".
Alperes a bírósági tárgyaláson abbahagyási kötelezettségvállaló nyilatkozatot nyújtott be, a bíróság azonban megállapította a jogsértést.13
1.7. A Cartier védjegy többek között órákra is be van jegyezve.
Alperes, aki textilkereskedő, pulóvereket hozott forgalomba, amelyeken két órát, valamint a Cartier feliratot szerepeltette.
Alperes peren kívül kötelezettséget vállalt arra, hogy a Cartier feliratú pulóverek árusítását megszünteti. A bíróság ezenfelül kötelezte arra, hogy a Cartier feliratú pulóverek előállítójáról, szállítójáról korábbi forgalmazóiról adatokat szolgáltasson.14
1.8. A Quattro megjelölés sportkocsik és egyéb exkluzív autók megkülönböztető megjelöléseként széles körű ismertségnek örvend.
Alperes, aki sífelszereléseket állít elő a "B Quattro" megjelölést jelentette be védjegyként.
A bíróság kötelezte alperest, hogy hagyja abba a Quattro megjelölés használatát, s járuljon hozzá védjegyének törléséhez.15
Persze még egy sor további bírósági határozatról (például a Mars, Nivea, John Player ügyekben hozott ítéletekről)16 is meg lehetne emlékezni. Minthogy azonban azt tűztem ki célul, hogy a tipikus tényállásokat vizsgáljam, célszerűbbnek látszik a jogsértő imágóátvitel tárgyában hozott viszonylag kis számú ítélet elemzésére szorítkoznom.
2. A bíróságok feltételezései a közönség felfogásáról
A következőkben a bírósági ítéletekben kifejezésre jutó és a közönség felfogására vonatkozóan kifejtett feltételezéseket idézetek formájában dokumentálom.
2.1. A Bambi-ügyben, amelyet több szerző mint úttörő ítéletet említ (Pionierfall) az ítélet indokolása szerint "a Bambi szó és őz ábráján alapuló ismertsége és kedveltsége", valamint "a Bambi film sikere" képezte azt a jogilag is releváns érdeket, amelyet a bíróság oltalomra tartott érdemesnek.17
2.2. A Rolls Royce-ügyben a bíróság azt mondja, hogy "az érdekelt közönség a kifogásolt plakátot a figyelmet a whisky védjegyre felhívó, blickfangos hirdetésként fogja fel", és hogy "az elismert minőség vagy exkluzivitás következtében különösen nagyra értékelt termék" (a reklámban történt) alkalmazása következtében, a közönség szemében a más hírnevéhez való kapcsolás történik. Az, hogy ezt az érdekelt forgalmi körök sem tartják kizártnak, mutatja, hogy a felperes arra vonatkozó igényét, hogy hozzájárulását díjazás ellenében nyerjék el, - amint az megállapítást nyert - általában teljesítik.18
2.3. Boris-ügyben a bíróság azt mondta, hogy Boris Becker ismert teniszbajnok, akit "a sajtó igen gyakran Boris-ként emleget (például. "Boris a teniszvilágbajnokságon Hannoverben", "Boris, kérlek maradj!"). További példák azt támasztják alá, hogy "a Boris Becker nevű személyről Boris-ként való említés nemcsak a sport világában, hanem a társadalmi élet minden területén, így különösen a reklámozásban is szokásos," "s a közönségnek az a része is, amely tud róla, hogy a Boris védjegy (azaz a bejelentő védjegye) s a Boris Becker név nem azonos, figyelemmel a közös Boris szóra, úgy gondolja, hogy a két védjegy jogosultja ugyanaz. Tekintettel ugyanis arra, hogy a Boris keresztnevet gyakran használják a Boris Becker nevű személy megnevezésére, különös tekintettel az 1985 és 1986 évi Wimbledoni Teniszbajnokságon kivívott győzelme miatt, a Boris név figyelemreméltó mértékben ismert".19
2.4. A Dimple-ügyben a Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy "amint azt a fogyasztói véleménykutatás a Fellebbezési Bíróság számára meggyőzően kimutatta, a védjegy ismertségének foka 1981 május közepén mintegy 40% volt". "A közönség, legalábbis annak az a része, amelyik ismeri a Dimple védjegyet, ahhoz különösen jó minőséget asszociál." "A Dimple imágója az exkluzivitást tükrözi, amit aláhúz az üveg sajátos formája." "Amennyiben olyan árukról van szó mint mosó-, fehérítő- és tisztítószerek, a Dimple védjegy használata negatív imágót gerjeszt."20
2.5. A Ferrari-ügyben a bíróság abból indult ki, hogy "az olyan vállalatok, amelyek exkluzív cégvezérszóval rendelkeznek nemcsak eredeti tevékenységi körükben fejtenek ki üzleti tevékenységet, hanem cégük vezérszavának használatát gyakran licenciaszerződés alapján is engedélyezik, az eredeti tevékenységi körtől eltérő, attól idegen termékeken való használatra. A fogyasztó tisztában van ezzel, s így különösen az autóiparban imágóátvitelre számít. Amint azt a felperes bizonyította, egyéb versenyautók és motorkerékpárok előállítói (például Bugatti, Jaguar, Maserati, Lamborghini, Porsche, Harley-Davidson) divatos kiegészítő cikkeket mint például órákat, illatszereket, szemüvegeket stb. forgalmaznak vagy adnak használati engedélyt ilyen cikkek forgalmazására."
E megállapításokkal kapcsolatban Schertz helytállóan jegyzi meg, hogy a közönség az imágóátvitelnek az autógyáros által történt kiterjesztését tételezi fel.21
Az ítélet indokolása a továbbiakban azt mondja, hogy "a közönség Németországban a Ferrari névről mindenekelőtt a felperesre és annak Modenában gyártott gyors sportkocsijaira asszociál. Ezért az élettapasztalathoz áll közel annak feltételezése, hogy a közönség az "Enrico Ferrari" kozmetikai termékcsaládnál a felperes által kezdeményezett imágóátvitel kibővítésére (Ausweitung des Imagetransfers) fog gondolni, és a termékek különbözősége ellenére azokat a név hordozója vagyis a felperes termékeiként fogja fel. De legalábbis fennáll annak a veszélye, hogy a közönségnek az a része, amely e vonatkozásban érintett, azt hiszi majd, hogy gazdasági-szervezési kapcsolatokra tekintettel a szóban forgó kozmetikumokat a felperes hozza forgalomba."
"A Ferrari védjegyet nemcsak a drága sportkocsik vevői ismerik, hanem a fogyasztók egyéb rétegei is, azaz olyan fogyasztók is, akik a felperes sportkocsijait anyagi okok miatt nem tudják megvásárolni. Márpedig éppen ezek a legfogékonyabbak a hírnév marketingjére, minthogy fokozottan hajlamosak lehetnek arra, hogy legalább egy órájuk, egy kozmetikai termékük vagy más luxuscikkük legyen, amelyen az exkluzív Ferrari név szerepel. Az érintett fogyasztó számára érdektelen, hogy milyen üzletben tudja az ilyen árut beszerezni.22
Az ítélet egyik kommentátora, Wilhelm találóan jegyzi meg, hogy az imágóátvitel következtében a fogyasztó olyan termékre lesz figyelmes, amelyet Enrico Ferrari megjelöléssel hoznak forgalomba, amelyet ezen felül tudat alatt a Ferrari sportkocsi tulajdonságaival asszociál, s így mindkét körülmény előmozdítja a vásárlási elhatározást.23
Vinck pedig azt mondja, hogy az alperes magatartását az a tény motiválta, hogy a lakosság széles körei egy "Porsche szemüveget" vagy egy "Ferrari órát" már a név miatt is nagyra értékelnek. Hiszen a név sportos, valamint luxusra utaló imágója jelentős vonzerőt gyakorol.24
2.6. A Peugeot-ügyben a bíróság azt mondta, hogy "a felperes nevének és védjegyének az említett sajátos módon történt alkalmazása (vö. az előzőekben idézett tényállással) a rendezvény húzóerejeként, olyan reklámakció keretében, amely összességében a közönség megtévesztését célozta, tisztességtelen" és ezenfelül "még arra is alkalmas, hogy a közönség egy részében negatív imágót" gerjesszen."25
2.7. A Cartier-ügyben a Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy "egy megjelölés védjegykénti használatának előfeltétele, hogy a közönség annak alkalmazása következtében, úgy ahogy a megjelölést látja, arra gondoljon, hogy az az üzemi származásra utal vagy pedig a különböző vállalatok közötti megkülönböztetésre. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes megállapítása, nevezetesen, hogy a közönség a megjelenített védjegyeket (nevezetesen a Cartier védjegy pulóveren) nem a termék egyediesítéseként fogja fel, hanem dekorációként, nem ellentétes az élettapasztalattal és a szokásos gondolkodásmóddal."26
Aligha lehet kétséges, hogy amikor a Legfelsőbb Bíróság az "élettapasztalat és a gondolkodásmód" kifejezéseket használta, ezzel a fogyasztóközönségre utalt. Végül megjegyzendő, hogy az ítélettel kapcsolatban akad olyan vélemény is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a versenyjogi sérelmet nem tekintette különösen súlyosnak, mivel a hírnév kiaknázása vonatkozásában kétségeinek is hangot adott.27 - Ezzel a nézettel magam nem tudok egyetérteni, mivel az ellentétes az ítélet indokolásában foglaltakkal, ahol is a Legfelsőbb Bíróság alperes magatartását "a hírnéven való élősködésnek" tekintette.
2.8. A Quattro-ügyben a bíróság az Infratest Intézet két szakvéleményére hivatkozik. Az 1983. február havi szakvélemény szerint a teljes népesség 61%-a és a személygépkocsit vezetők 77%-a - függetlenül az áru említésétől - már hallott vagy olvasta ezt a nevet. A megkérdezettek 33%-a a felperes vagy azzal ekvivalens vállalatot jelölt meg. Ezek az értékek szembetűnően magasabbak az olyan személyeknél, akiknek háztartásában személygépkocsi van. Még magasabbak azoknál, akik maguk is autót vezetnek.
Az 1983. január/február hónapban készült második szakvélemény ugyancsak hasonlóan magas értékeket mutatott ki, nevezetesen az össznépesség 67%-a adott pozitív választ, a személygépkocsi-vezetőknek pedig 82%-a.
Alperesnek a szakvéleményekre vonatkozó kritikai észrevételeit a bíróság nem tartotta szükségesnek értékelni, mivel álláspontja szerint "a benyújtott és mint nem vitatott megkérdezési anyag mindenesetre azt mutatja, hogy a Quattro megjelölés mint egyfajta gépkocsi származására utaló megnevezés, a közönség körében ismert. Azoknak a száma, akik a gépkocsit meghatározott származásra utalással kapcsolják össze, mindenesetre elég nagy ahhoz, hogy ennek a védjegynek gazdasági hasznosítását, márcsak az ismertségre tekintettel is, lehetővé tegye. A megkérdezések eredményei alapján megállapítható az is, hogy ez a lehetőség fokozottan jelentkezik ott, ahol az autósok, valamint a licencia alapján előállított egyéb termékek vonatkozásában az érdekeltek köre egybeesik. Vitán felül ebbe a körbe tartoznak azok a termékek, amelyeknek sportos imágójuk van."
"Figyelemmel a nemzetközi viszonylatban elért sporteredményekre és az azok alapján megszerzett publicitásra, ezen felül komoly presztízsérték is kapcsolódik a védjegyhez. Ennek pedig az a következménye, hogy a közönség a védjeggyel bizonyos minőségi elvárásokat köt össze. Ezek elsősorban a gyorsaság, biztonság, sportosság és a műszaki tökéletesség tulajdonságokkal jellemezhetőek. ... Ezeket a minőségi elvárásokat az alperes által a B. Quattro megjelöléssel ellátott sífelszerelésekre viszik át. A közönség az utóbbiaktól olyan különös tulajdonságokat vár el, mint a gyorsaság, biztonság és műszaki tökély. ... Az ilyen imágóátvitel a perbeli esetben márcsak azért is kézenfekvő, mivel mind a Quattro személygépkocsik, mind a Quattróval jelölt sífelszerelés segítségével helyet lehet változtatni, így (az imágóátvitel) ezért is különösen hatékony, hiszen a közönség, amely a fentiekben jelzett tulajdonságoknak mint vevő a címzettje, alapvetően azonos."28
Minthogy a Quattro megjelölés nem utolsósorban a sportban elért eredmények miatt széles körben ismert volt, a legkülönbözőbb tevékenységi körű cégek mintegy mágikus kísértést éreztek e név használatára. Az Audi jogi osztálya 1984-ben összesen 26 féle áru vonatkozásában állapította meg, hogy azokat a quattro vagy quadro megjelöléssel hozták forgalomba. Az áruspektrum a bútortól a gyermekjátékig, a folyóirattól a fűnyíróig, a sítől a szörfig terjedt.29
3. Bírósági megállapítások a jogsértés motivációjára
A védjegybitorlási ügyeket a német bíróságok - akárcsak a magyar bíróság - objektív alapon, a vétkesség vizsgálata nélkül bírálja el, függetlenül a jogsértő motivációjától.
Az 1994. évi német védjegytörvény - akárcsak az EK Irányelvvel harmonizáló 1997. évi magyar védjegytörvény - több versenyjogi elemmel dúsított, ami a védjegyjogi ítélkezésben is feltehetően változást hoz majd.
Mindezekre tekintettel tanácsos lehet az imágóátvitel körében az előzőekben tárgyalt jogesetek tekintetében a jogsértő magatartás versenyjogi értékelésének ugyancsak dokumentáció jellegű ismertetése.
3.1. A Bambi-ügyben eljáró másodfokú bíróság e vonatkozásban azt mondta, hogy "az alperes, aki a film és a hozzá kapcsolódó reklámozás következtében ismertté és kedveltté tett Bambi őzikét az általa forgalmazott csokoládé megjelölésére használta" "más munkájának eredményét élősködően használta ki és magatartása már csak ezért is tisztességtelen." "Alperes tisztességtelenül járt el, amikor a számtalan elképzelhető megjelölés helyett éppen a felperes által híressé tett megjelölést használta és reklámozta intenzíven az általa forgalmazott csokoládé megjelölésére ... alperes szemmel láthatóan az első perctől kezdve arra törekedett, hogy egy népszerű és hatékony névvel lépjen ki a piacra, amely név a vevőt nem éri váratlanul, ellenkezőleg azt olyasmihez kapcsolja, amit ismer és ami rokonszenves számára ... Alperes magatartásával ilyenformán maga is elismerte, hogy a Bambi szóval szükségszerűen az emlékezetet keltette fel, ami a közönségben a Walt Disney által alkotott filmben, valamint egyéb Bambi ábrázolásokból a kereskedelemben is széles körben ismertté tett Bambi figura segítségével kelt emlékezeti hatást".
Végül azt is mondja a bíróság, hogy "az alperes tudott a gondolattársításról, illetve tudta, hogy a Bambi szó ilyen gondolattársítást vált ki, és hogy a Bambi szót csupán azért választotta, hogy a Bambi film sikeréből és az intenzív reklámozásból hasznot húzzon és ezek hatását kihasználja" (in den Werbeerfolg einsteigen).30
3.2. A Rolls Royce-ügyben az alperesi motiváció vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy "más hírnevének a saját reklám érdekében való kihasználása az üzleti erkölcsbe ütközik", és hogy az ilyen reklámozás eltiltása alkalmával a bíróság azt mérlegelte, hogy "a hirdetésnek ez a része (whiskysüveg két pohár itallal) elsőként vonja magához a tekintetet."31
Azt persze meg kell jegyezni, hogy amikor ebben az esetben a bíróság más hírnevének kihasználását állapította meg, rendkívüli hírnévvel állt szemben. A rendkívüliség a Rolls Royce személygépkocsik exkluzivitásában, luxus jellegében állt, amit a reklámozó a whiskyre vitt át.32
Alperes a Rolls Royce autót saját reklámozásához kapcsolta oly módon, hogy az autót saját reklámjában centrálisan jelenítette meg: a Rolls Royce személygépkocsihoz kapcsolódó különleges figyelmet, valamint az általa keltett pozitív asszociációkat staffázsként használta fel.33
Helytelen volna említés nélkül hagyni, hogy annak idején szkeptikus hangok is elhangzottak. Nevezetesen, hogy valóban indokolt volt-e a jóhír kiaknázásának megállapítása: az elegáns brit személygépkocsi vevői valóban amerikai whiskyt isznak-e?34
Ez a kérdésfeltevés véleményem szerint túl messze megy: hiszen a reklám címzettjei nem a Rolls Royce autók gazdag tulajdonosai (akik a texasi öltözéken alighanem még meg is ütközhettek), hanem minden olyan fogyasztó, aki bármilyen égetett szeszes italt iszik.
3.3. A Boris-ügyben hozott határozatában a Szabadalmi Bíróság az összetéveszthetőség veszélyének megállapítására szorítkozott,35 a motiváció kérdésének vizsgálata ezek után felesleges lett volna. A védjegy-lajstromozási eljárásban ez egyébként sem szokásos. Ilyen irányú indokolásra általában csak akkor kerül sor, ha a védjegybejelentést azért utasítják el (vagy törlik a védjegyet), mert a bejelentés rosszhiszeműen történt. Az adott esetben például akkor, ha "Boris Becker" nem pedig Boris védjegyet jelentettek volna be.
3.4. A Dimple védjegy gazdaságilag hasznosítható hírneve vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság azt mondja, hogy az alperes saját magatartása is ezt támasztja alá, "hiszen utóbbi a számos elképzelhető megjelölés közül a Dimple-t - amely magas árfekvésű és minőségű termék védjegye - választotta, amikor azt az általa forgalmazott kozmetikumok védjegyeként bejelentette. Tehát maga is abból indult ki, hogy ennek a védjegynek hírnevét és tekintélyét saját árui vonatkozásában hasznosítani tudja majd." A Dimple "védjegy hírnevének a közönség által való átvitele kézenfekvő volt." "Alperes tudatosan, nevezetesen a tények ismeretében járt el"36 (amikor a Dimple védjegyet bejelentette).
E vonatkozásban helytálló az egyik kommentátornak az a megállapítása is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Dimple védjegynek kozmetikumokra való puszta bejelentését is jogsértőnek tekintette. Ennek előfeltétele persze az volt, hogy a bejelentést, mint a későbbi "gondolattársítás" előkészületi cselekményeként lehessen értékelni. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a "szándék" fennállásából indult ki. A szándékot mindenesetre fel lehet tételezni, ha a bejelentés olyan termékek vonatkozásában történik, amelyek tekintetében a hírnév kizsákmányolása bekövetkezne, ha ezeket a termékeket a bejelentett védjeggyel ellátva hoznák forgalomba.37
3.5. A Ferrari-ügyben a bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy "alperes számára a Ferrari név nem az egyediesítést szolgálja, hanem a megtévesztést és a felperes jóhírnevén való élősködést", valamint hogy "az alperesek az Enrico Ferrari nevet abból a célból biztosították a maguk számára, hogy ezáltal mások nevének jóhírét38 saját gazdasági céljaikra kiaknázzák." "Objektív körülmények azt mutatják, hogy alperes tudatosan és tervszerűen kapcsolódott a jóhírű névhez."39
Wilhelm erről az ítéletről azt mondja, hogy az új Ferrari cég alapítása, olyan társasági tag bevonásával, aki eddig vendéglősként dolgozott, abból a célból, hogy alperes saját Ferrari cége alatt kozmetikumokat tudjon forgalmazni, már a név megválasztása következtében is a más hírnevén való élősködést valósította meg.40
Vinck pedig úgy vélekedik, az olyan nevek tekintélye, mint a Porsche vagy a Ferrari, valamint e nevek hatása olyan körökben is ismert, amelyek az ilyen sikeres áruk hírnevéhez kapcsolják saját üzleti tevékenységüket. Különösen nagy a csábítás az azonos cégnevűek számára (de az olyanok számára is, akik abban a helyzetben vannak, hogy képesek ezekkel azonos nevű üzlettársat találni és utóbbi neve alatt tevékenykedni), hogy ennek segítségével a fogyasztói elvárásokat kihasználják; a jóhírű névhez való kapcsolódást ilyen esetben a saját névnek kellene biztosítani.41
3.6. A Peugeot-ügyben az alperes motivációjára az ítélet indokolásának abból a mondatából lehet következtetni, amely szerint "a felperes (a Peugeot) cégével történt gondolattársítás kiépítése, valamint az alperes által hirdetett és a fogyasztók megtévesztésére is irányuló nyereményjáték, amelyben a felperes védjegyére utalt, s amivel a reklámakciót hatékonyabbá akarta tenni, az üzleti erkölcsbe ütközik".42
Ebben az ügyben véleményem szerint inkább a védjegyjogosult érzékenysége figyelemreméltó: mivel annak ellenére, hogy a nyereményjáték győztese ténylegesen egy Peugeot gépkocsit kapott az alperestől, s a Peugeot termék ismételt emlegetése közvetett reklámhatást is fejtett ki, e pozitív körülmények ellenére felperes az alperes eljárását összességében mégis inkább negatívnak tekintette (a Peugeot védjegy imágójára gyakorolt hatás szempontjából).
3.7. A Cartier-ügyben is csak egyetlen mondatból lehet az alperes motivációjára következtetni. Nevezetesen "a tisztességtelen magatartással kapcsolatos kifogás arra korlátozódik, hogy alperes a védjegyek43 jó hírnevét saját üzleti tevékenysége érdekében használta ki, amivel más védjegyének hírnevén való élősködést valósította meg."44
3.8. A Quattro-ügyben hozott ítélet indokolásából az alperes motivációja vonatkozásában a következő megállapítások figyelemreméltóak: "Az, hogy a perbeli megjelölések szembeállítása következtében a minőségi tulajdonságok gondolati átvitele következik be, és hogy ezt még elő is lehet mozdítani, mutatja az is, hogy a nem vitatott tényállás szerint ezt az alperes a két termék vonatkozásában meg is kísérelte. Nevezetesen a felperes járműveit alperes saját reklámakciója keretében a sífelszerelésekkel együtt mutatta be... ez pedig arra nézve is támpontot jelent, hogy azonos megjelölés használata esetén a felperes hírnevének átvitele és ezzel annak kiaknázása történik és történhet .... ezt pedig egymagában a védjegyek hasonlósága gerjeszti, amit az alperes az általa választott megjelölés használatával idézett elő."45
Megjegyzések
a) Minthogy az EU-nak a tagállamok védjegyjogának harmonizálásáról szóló Irányelve alapján a német védjegyjog (s persze ma már a magyar is) fontos versenyjogi elemekkel bővült, nagy valószínűséggel állítható, hogy az előzőekben ismertetett ügyek nagyobb részét a német bíróságok ma már védjegyjogi és nem versenyjogi alapon döntenék el, s a versenyjogi megfontolások inkább szubszidiáriusan érvényesülnének majd csak,46 ha egyáltalán érvényesülnének. A védjegyjog eszköztárának alkalmazása persze elsősorban olyan esetekre vonatkozik, ahol a felperes védjegye be volt jegyezve.
b) Másik megjegyzésem: amikor a német védjegytörvény (hasonlóképpen a magyar is) más hírnevének tisztességtelen kihasználását tiltja, a közönség (das Publikum) által való összetéveszthetőség veszélyéről beszél.
Az ismertetett ügyek bírósági elbírálása alkalmával a feltételezett fogyasztói vélekedések (illetve a fogyasztói véleménykutatásokkal bizonyított fogyasztói ismeretek) figyelemreméltó szempontként jelentkeztek. E vonatkozásban aligha várható változás a most alakuló joggyakorlatban, amikor is az EU Irányelveknek megfelelően szövegezett 1994. évi német védjegytörvény alapján kell majd a bíróságoknak a versenyjogi jellegű tényállásokat elbírálniuk.
Úgy gondolom, hogy azt az eljárási "körítést" szinte mellékesnek is lehet tekinteni, hogy az ilyen jellegű jogviták elsősorban kontradiktórius eljárás: felszólalási, illetve törlési eljárás (nálunk csak az utóbbi) keretében kerülnek elbírálásra, amelynek metodikája hasonló a hagyományos versenyjogi perekhez.
c) További megjegyzésem a bírói mérlegelés, illetve a bizonyítás kérdésével kapcsolatos. Az ilyen jellegű verseny-, illetve védjegyügyekben a bíróságnak széles körű, szubjektív mérlegelési lehetősége van. Más jogászokhoz hasonlóan, akik a nagyobb jogbiztonságra törekvés jegyében a bírósági gyakorlat objektivizálását látnák célszerűnek, különösképpen a bíróság által feltételezett fogyasztói magatartás vonatkozásában, csatlakozom ahhoz a gondolathoz47, hogy hasznos volna, ha az ilyen tárgyú bírósági feltételezéseket, nevezetesen azok plauzibilitását a magatartáskutatás tudományának hipotéziseivel alá lehetne támasztani vagy esetleg cáfolni. Egyelőre úgy látszik azonban, hogy a Trommsdorff által javasolt és fogyasztói magatartást feltáró empirikus (kvalitatív) szakvéleményt48 a peres felek csak ritkán terjesztenek a bíróság elé, szemben a fogyasztói véleménykutatáson alapuló (kvantitatív) szakvéleményekkel, amelyek bizonyítási eszközként való bírósági hasznosítása Európában éppen Németországban terjedt el a leginkább.49
Prognózisként ezért csupán azt lehet mondani, hogy ha a peres feleknek jelentős gazdasági érdeke vagy fontos presztízsszempontjai fűződnek a jogvita számukra kedvező eldőltéhez, akkor aligha fogják sajnálni a fogyasztói magatartásra vonatkozó empirikus szakvélemény beszerzésével kapcsolatos munkát és költséget sem.
Jegyzetek
1. - K. H. Fezer: Markenrecht, 2. kiadás, München, 1999, MarkenG. § 14 Rn. 426
2. - Handwörterbuch des Marketing, 2. kiadás, Stuttgart, 1995, @SZAMMELL = 924. o.; Vö. még. V. Trommsdorff: Konsumentenverhalten. 3. kiadás, Stuttgart-Berlin-Köln, 1998, 160. o.
3. - Fezer id. mű, különösen § 14 Rn. 439
4. - A. Baumbach-W. Hefermehl: Wettbewerbsrecht, 20. kiadás, München, 1998, UWG § 1 Rn. 564 - A kommentár az "imágó" kifejezést nem használja ugyan, a hírnév kiaknázása (Rufausbeutung) fejezetben azonban több ilyen tárgyú ítéletről számol be.
5. - A. Mayer-R.V. Mayer: Imagetransfer, Hamburg 1987, 46. o. - Ezek a szerzők az imágóátvitelnek csak a védjegy felvizesítését (Verwässerung) eredményező hatásáról emlékeznek meg, de az alapul szolgáló hírnévkiaknázásról, a más hírnevén való élősködésről nem tesznek említést.
6. - A merchandisingről bővebben: Vida Sándor: A merchandising védjegyjogi oltalma, Védjegyvilág, 1995, 3. szám, 10. o.
7. - Vö. G. Schricker: Urheberrecht, München 1987, § 97 Rn. 102.
8. - Az ítélet indokolása szerint alperes magatartása az üzleti erkölcsbe ütközik, mert más munkájának eredményén élősködik. - A Legfelsőbb Bíróság ítéletét közli: GRUR 1960, 144. o.
9. - Az ítélet indokolása szerint a saját terméknek más hírneve kihasználásával való ajánlása az üzleti erkölcsbe ütközik. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét közli: Entscheidungen des BGH in Zivilsachen, 86 köt. 90. o. - Az irodalom ezt az ügyet "Rolls Royce-konstelláció" megjelöléssel sorolja be, amely utóbbinak védjegyjogi jellemzője, hogy alperes nem védjegy módjára használta a felperesi védjegyeket. Fezer id mű. MarkenG § 14 Rn. 434.
10. - A határozat indokolása szerint a Boris Becker név széles körű ismertsége miatt a Boris védjegy az előbbivel összetéveszthető. Kiváló sportolók neveit egyébként is gyakran használják védjegyként, eltérően más Boris keresztnevű személyekétől (például. Boris Jelcin, Boris Pasternak) - A Szabadalmi Bíróság határozatát közli: GRUR 1998, 1027. o.
11. - Az ítélet indokolása szerint már a védjegy bejelentése is más hírneve kiaknázásának szándékával történt, s ezért az üzleti tisztességbe ütközött. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét közli: GRUR 1985, 550. o. Az irodalom ezt az ügyet "Dimple-konstelláció" megjelöléssel sorolja be. Ennek jellemzője, hogy a védjegy ismertségét a bíróság az áruhasonlóság körén (Produktähnlichkeitsbereich) körén túlmenően részesítette oltalomban. Fezer id. mű MarkenG § 14 Rn. 433.
12. - Az ítélet indokolása szerint az alperesek számára a "Ferrari" megjelölés nem a megkülönböztetést szolgálta, hanem a megtévesztést és a felperes jó hírnevén való élősködést. - Az ítéletet közli: Wettbewerb in Recht und Praxis 1992, 718. o. A névjognak strohman beléptetésével való megszerzését a német bíróságok már száz éve tisztességtelennek tekintik. Vö: R. Knaak: Das Recht der Gleichnamigen. Köln-Berlin-Bonn-München 1979, 32. o.
13. - Az ítélet indokolása szerint alperes a Peugeot védjegy hírnevét rombolta (Herabsetzung fremden Rufs), s ez a magatartás tiszteségtelen. OLG Karlsruhe ítélete, közli GRUR 1999, 353. o.
14. - Az ítélet indokolása szerint alperes tisztességtelen magatartását a más hírnevén való élősködés valósította meg. - Az ítéletet közli: GRUR 1994, 635. o.
15. - Az ítélet indokolása szerint az alperes más védjegyének jó hírnevét aknázta ki, s magatartása ezért tisztességtelen. Az ítéletet közli: Wettbewerb in Recht und Praxis 1986, 221. o.
16. - Vö. Fezer id. mű MarkenG § 14 Rn. 436-439. Baumbach-Hefermehl, id. mű § 1 UWG Rn. 567.
17. - Vö. 8. jegyzet 146. o.
18. - Vö. 9. jegyzet 93., 95. o.
19. - Vö. 10. jegyzet 1028. o.
20. - Vö. 11. jegyzet 551. o.
21. - Ch. Schertz: Merchandising. München 1997, 90. o.
22. - Vö. 12. jegyzet 720. o.
23. - Wilhelm in: EiWR 1992, 1234. o.
24. - Vinck in: DWiR 1993, 169. o.
25. - Vö. 13. jegyzet 354. o.
26. - Vö. 14. jegyzet 636. o.
27. - Ulrich in: Lindenmayer-Möhring-kommentár, UWG 1 § (647 sz. jogeset)
28. - Vö. 15. jegyzet 226. o.
29. - Mayer-Mayer, id. mű 47. o.
30. - Vö. 8. jegyzet 145. o.
31. - Vö. 9. jegyzet 96. o.
32. - A hírnév oltalmáról és az imágóátvitelről hasonlóképpen ír B. Rössler: Die Ausnutzung der Wertschätzung bekannter Marken im neuen Markenrecht. GRUR 1994, 567. o.
33. - Ch. Rohnke: Wie weit reicht "Dimple"? GRUR 1991, 292. o.
34. - Rössler, id. mű 556. o.
35. - Vö. 10. jegyzet.
36. - Vö. 11. jegyzet 552. o.
37. - Rohnke, id. mű
38. - Ugyanezek az alperesek egy női strohman segítségével további céget is alapítottak "Angela Valentino" néven. Ezen felül "en Vogue" megjelölésű kozmetikumot is forgalmaztak, továbbá Cartier ékszerutánzatokat gyártattak és értékesíttettek.
39. - Vö. 12. jegyzet 721. o.
40. - Wilhelm, id. mű
41. - Vinck, id. mű
42. - Vö. 13. jegyzet 354. o. A Peugeot márkanév felhasználásával rendezendő nyereményjátékok általános tilalmának kimondását azonban a bíróság mellőzte. Ellenkezőleg, amint az ítélet indokolása mondja "Alperes nem tiltható el attól, hogy megengedett és versenyjogilag nem kifogásolható nyereményjátékokat rendezzen, amelyeken Peugeot termékeket, az előállító nevére való utalással sorsol ki".
43. - További védjegyek, amelyeket alperes ugyancsak pulóverfeliratként alkalmazott: Piaget, Rolex, Omega, Ebel, Christian Dior, Dunhill. Pert azonban csak a Cartier és a Piaget védjegyek jogosultjai indítottak ellene.
44. - Vö. 14. jegyzet 637. o.
45. - Vö. 15. jegyzet 228. o.
46. - V. Emmerich: Das Recht des unlauteren Wettbewerbs. 5. kiadás, München, 1998, 135. o.
47. - F.H.Bodewig - A. Kur: Marke und Verbraucher, Weinheim, 1988, II. kötet 68. o.
48. - V. Trommsdorff: Das empirische Gutachten als Beweismittel im Wettbewerbsprozess, ZFP, 1979, 2. szám, 91. o. Az imágómérés eredményét értékelő empirikus szakvélemény egyrészt speciális kikérdezési technika és/vagy műszerezett megfigyelések eredményein alapul. Vö. W. Kroeber-Riel, Konsumentenverhalten, 5. kiadás, München, 1992, 190. o.; továbbá Trommsdorff id. mű (2. jegyzet) 166. o.
49. - Vö. Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben. Budapest 1985, 150-190. o.