EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
Dr. Munkácsi Péter:
A közismert és jó hírű védjegyek az Európai Bíróság
"General Motors Corporation v. Yplon SA ("Chevy")" döntése tükrében
"EURÓPAI JOGI FIGYELŐ" címmel új sorozatot indítunk útjára a jelen írás közzétételével, amely az Európai Bíróságnak az ún. "Chevy"-esetben 1999. szeptember 14-én meghozott ítéletét ismerteti. Terveink szerint rovatunkban folyamatosan nyomon követjük és összefoglaljuk az Európai Bíróságnak, valamint az Európai Szabadalmi Hivatalnak az iparjogvédelemhez kapcsolódó aktuális döntéseit. Reméljük, olvasóink -- betekintést kapva az európai joggyakorlat legújabb irányaiba -- jól hasznosítható információkhoz, értékes ismeretekhez jutnak, segítve az Európai Szabadalmi Szervezethez és az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülést.
Szellemesen illusztrálja Mostert kiváló elemzésében a védjegyek gazdasági jelentőségének, térhódításának tényét azzal a megjegyzésével, hogy az olyan elnevezések, mint a COCA-COLA, McDONALD'S, CARTIER, SMIRNOFF, ROLLS ROYCE, FERRARI, KODAK, SONY, BAYER, CNN és DHL világszerte "beköltöztek háztartásainkba", életünk mindennapi szerves részévé váltak.1 Talán ez a körülmény szolgálhat magyarázatul annak a folyamatnak a megértésére, vajon miért kerültek a közelmúltban napirendre közösségi és nemzeti fórumokon a védjegyjog alapkérdései.
Bár a Tanács a nemzeti védjegyjogok közelítésére vonatkozó első irányelvét (89/104/EGK -- a továbbiakban: védjegyirányelv) 1988-ban hirdette ki2, az Európai Bíróság csak az elmúlt időszakban értelmezte annak meghatározott rendelkezéseit különösen az összetéveszthetőség,3 illetve a védjegyjogok kimerülése4 tekintetében. Első alkalommal foglalkozott a Bíróság az ún. "közismert " védjegyek problematikájával.
A védjegy szakirodalom rendszeresen foglalkozik a "közismert " és "jó hírű" kifejezések értelmezésével.5 Kidolgoztak útmutatókak, tájékoztatókat is, amelyek a regionális és nemzeti védjegyhatóságokat, bíróságokat segítik az említett fogalmak elhatárolásában. Példaként említhető az Amerikai Egyesült Államokból a Lanham Act 43 (c) cikke, a Cartagena Egyezmény, a brazil szellemi tulajdonra vonatkozó kódex, a kanadai védjegytörvény, a kínai és japán védjegyhivatalok rendelkezései, a Nemzetközi Védjegy Szövetség határozata,6 valamint a WIPO 1999 szeptemberében elfogadott Közös Ajánlása.7 Az Európai Bíróság a General Motors Corporation v. Yplon SA esetben meghozott döntésével gazdagította az értelmezések sorát.8
A felperes General Motors 1971-ben lajstromoztatta a Benelux Védjegy Hivatalban a "Chevy" védjegyet gépjárművekre. Alperes, Yplon 1988 óta szintén a "Chevy" benelux védjegy jogosultja mosószerek, dezodorok és különböző tisztító termékek vonatkozásában. A nemzeti fórum előtt zajló eljárásban felperes felhívta alperest a "Chevy" megjelölés mindenfajta használatának abbahagyására. A General Motors álláspontja szerint a szóban forgó megjelölés Yplon által történő használata gyengítené és kárt okozna a reklámtevékenységében. A belga bíróság a "jó hírű védjegy" fogalmának értelmezésére és annak területi hatályára vonatkozóan két kérdést terjesztett elő az Európai Bíróság részére előzetes határozat meghozatala céljából.
Az irányelv felhívott rendelkezése, az 5. cikk (2) bekezdése kivételt képez az 5. cikk (1) bekezdésébe foglalt főszabály alól. Az 5. cikk (1) bekezdése értelmében a védjegy jogosultja harmadik személlyel szemben felléphet, hogy a kereskedelmi forgalomban engedélye nélkül
a) a védjeggyel azonos megjelölést használ olyan árukra és szolgáltatásokra, amelyek a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal és szolgáltatásokkal azonosak;
b) olyan megjelölést használ, amelynek használata azzal a veszéllyel jár, hogy a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik a megjelölés védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, illetve az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
A (2) bekezdés szerint a jogosult megtilthatja harmadik személynek, hogy engedélye nélkül a kereskedelmi forgalomban a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használjon a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, ha a védjegy az érintett tagállamban jó hírű és a megjelölés használata a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét jogalap nélkül tisztességtelenül kihasználná vagy sértené.
A "jó hírű védjegy" fogalmának értelmezése során a leglényegesebb kérdés arra irányult, vajon a "közismert védjegy"-nek a Párizsi Uniós Egyezmény9 6bis cikk szerinti fogalma azonosítható-e a védjegyirányelv "jó hírű védjegy" fogalmával. A 6bis cikk alapján a közismert védjegyek oltalomban részesülnek annak összetévesztésére alkalmas másolata, utánzata vagy fordítása lajstromozásával, vagy használatával szemben az azonos vagy hasonló áruk tekintetében. Ezt a védelmet terjeszti ki a TRIPS-egyezmény10 16. cikk (3) bekezdése olyan árukra vagy szolgáltatásokra, amelyek nem hasonlóak azokhoz az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyek vonatkozásában a védjegy oltalomban részesül, amennyiben a védjegyeknek ezen árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos használata az áruk vagy szolgáltatások és a lajstromozott védjegy tulajdonosa közötti kapcsolatra utal és amennyiben valószínű, hogy a lajstromozott védjegy tulajdonosának érdekeit az ilyen használat sérti.
A Bíróság nem foglalt állást az értelmezés tárgyát képező fogalmak közötti viszony vonatkozásában és e kérdést -- vélhetően a legújabb WIPO-ajánlásra is tekintettel11 -- nyitva hagyta.
A General Motors, a belga és a holland kormány, valamint a Bizottság képviselői, továbbá Jacobs főügyész egybehangzó álláspontja szerint a "jó hírű védjegy" fogalmának kevésbé szigorú követelménynek kell megfelelnie, mint a közismertséggel szemben támasztott követelmény. A főügyész indítványában különösen arra a tényre mutatott rá, hogy a közismert védjegyeknek a Párizsi Uniós Egyezmény és a TRIPS-egyezmény által biztosított kivételes oltalma kiterjed a nem lajstromozott jogokra is, így a közismertség fogalmának magasabb követelménynek kell megfelelnie, mint a védjegyirányelvnek a jó hírű védjeggyel szemben megkívánt követelménye.12
Ezt a nézetet támasztotta alá az irányelv különböző nyelvi változatának vizsgálata is. Megállapításra került, hogy bár léteznek árnyalatnyi különbségek, azonban az ismeretnek egy egységes közösségi küszöbhatára levezethető, amely esetben a közönségnek az adott védjegyet jó hírűnek kell tekintenie. Mindazonáltal a Bíróság véleménye szerint az 5. cikk (2) bekezdése szellemével ellentétes, ha az volna a feltétel, hogy védjegy a közönség meghatározott százaléka által váljon ismerté. A szükséges ismeret foka azáltal lenne elérhető, ha a korábbi védjegy ismert volt a védjegy által felölelt áruk és szolgáltatások vonatkozásában érintett közönség jelentős része előtt. A tekintetben, hogy a védjegy mennyiben volt ismert a közönség jelentős része előtt, a nemzeti bíróságoknak az eset valamennyi lényeges körülményét figyelembe kell venniük, így különösen a védjegy piaci részesedését, a védjegy használatának időtartamát és a védjegy bevezetésére fordított összegek nagyságát.
A másik kérdés elemzése a területi hatály felől értelmezte a védjegyirányelv 5. cikkének (2) bekezdését. Eszerint a védjegynek a tagállamban kell jó hírűnek lennie, azonban nem szükséges, hogy a tagállam teljes területén jó hírű legyen, elegendő, ha csak annak lényeges részén az.
A Benelux védjegy vonatkozásában, alperessel ellentétes álláspontra helyezkedve, a belga, a francia és a holland kormány képviselői, valamint Jacobs főügyész szerint a Benelux védjegynek nem kell a teljes térségben jó hírnevet élveznie. Elegendő, ha a Benelux védjegyek a térség egy részén tekinthetők jó hírűnek, és ez a rész lehet bármelyik Benelux állam.
Bár a megkereső belga bíróság nem tért ki külön a védjegyirányelv 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt második fordulat értelmezésére (a korábbi védjegy megkülönböztető képessége vagy jó hírneve jogos alap nélkül sérelmet szenved), a Bíróság megállapította, hogy az idézett fordulatban hangsúlyosabb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége és jó hírneve, míg enyhébben kerül számításba annak elfogadása, hogy a sérelem bekövetkezett.
A Bíróság -- összefoglalva a védjegyirányelv 5. cikke (2) bekezdése értelmezésére vonatkozó következtetését -- megállapította: annak érdekében, hogy a lajstromozott védjegy a nem hasonló árura vagy szolgáltatásokra kiterjedően is oltalmat élvezzen, a védjegy által felölelt áruk és szolgáltatások vonatkozásában érintett közönség jelentős része által ismertnek kell lennie. A benelux térségben elegendő, hogy a lajstromozott védjegy az érintett közönség jelentős része által, a térség lényeges részén ismert legyen, amely adott esetben a térség valamelyik államával megegyezik.
Felhasznált irodalom
Kur, Anette: Well-Known Marks, Highly Renowned Marks and Marks, Having a (High) Reputation -- What's It All About?, IIC Vol. 23 (1992), 218. o. u.a., Die WIPO-Vorschläge zum Schutz notorisch bekannter und berühmter Marken, GRUR 1999, 866. o.Mostert, Frederick W.: Famous and Well-Known Marks, Butterworth, 1997
Millisits Endre: A közismert védjegyekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati problémák, nemzetközi kitekintéssel, Védjegyvilág 1996. szeptember, 1. o.
Németh Mónika: A hírnév átka avagy közismert és híres védjegyek, Védjegyvilág 1997. február, 19. o.; 1997. március, 31. o.
Pontoppidan, Lisa: The European Court of Justice's Interpretation of Reputation, Trademark World No 122, 14. o.;
Roncaglia, Pier Luigi: Should We Use Guns and Missiles to Protect Famous Trademarks in Europe?, Trade Mark Reporter Vol. 88 (1998), 551. o.
Jegyzetek
1 Mostert, i. m. 2. o.
2 HL L 40. szám, 1989.02.11., 1. o.
3 C-251/95 eset, SABEL BV v. PUMA AG, ECR (1997) I-6191; C-39/97 eset, Canon Kabushiki Kaisha v. Metro-Goldwyn-Mayer Inc., ECR (1998) I-5507
4 C-355/96 eset, Silhouette International Schmied GmbH & Co. KG v. Hartlauer Handelsgesellschaft m.b.H., ECR [1998] I-4799; C-173/98 eset, Sebago Inc. v. GB-Unic SA, 1999. július 1-jei döntés
5 Lásd pl. Kur (1992), Roncaglia, Millisits és Németh írásait
6 Mostert,
7 Joint Recommendation Concerning Provisions on the Protection of Well- Known Marks; WIPO 2000.
8 C-375/97 eset, General Motors Corporation v. Yplon SA, 1999. szeptember 14-i döntés
9 Kihirdette az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet.
10 Kihirdette az 1998. évi IX. törvény.
11 Lásd a 7. sz. jegyzetet, a jogirodalomban Kur
12 Opinion of Advocate General Jacobs, 33. pont