DR. PÁLOS GYÖRGY
Lehet-e kettős védelem -- szerzői jogi és szabadalmi --
az új szerzői jogi törvény alapján?*
Szoftver és a szerzői jog
A szoftver "műfaj" kialakulása
Szerzői jogi védelem - szabadalmi oltalom
Oltalom a szerzői jog alapján
Oltalom a szabadalmi jog alapján
Újdonság - igénypont
Kényszerengedély
Munkaviszonyban alkotott mű
A szabad felhasználás
Költségek
Szoftver és a szerzői jog
A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1988-ban "World Wide Forum on Intellectual Property" címen rendezett szimpóziumon Mr. Ashok Boghwani "The Software Paradigm and the law of Intellectual Property" című előadását az alábbi szellemes, fogalommeghatározásnak is beillő megállapítással kezdte:
- it is not manufacture
- it is invisible, cannot be touched or felt
- it is neither literary work nor an art form
- aesthetics is not its goal
- it is not entirely a service
- it is known what it is not
- it must be software
azaz
- nem gyártmány
- láthatatlan, nem lehet megérinteni, vagy érezni
- nem irodalmi vagy művészeti alkotás
- az esztétikum nem célja
- nem egészen szolgáltatás
- arról ismerhető fel, ami nem
- ez csak szoftver lehet.
Ez a megfogalmazás élesen rávilágít arra, hogy a számítógépi program, a szoftver "természetrajza" milyen érdekes módon különbözik a szerzői jog hagyományos műfajaitól. A nagyközönség szemében a szerzői jog ma is a szépirodalom, a zene, a képzőművészet alkotásait van hivatva védeni, kevesen gondolnak arra, hogy a nemzetközi és a hazai szerzői jog is védi többek között az építészeti, műszaki terveket, tudományos műveket is. Ez utóbbiak mindegyike tartalmazhat olyan szellemi alkotást, amely megfelelhet valamelyik iparjogvédelmi jogintézmény oltalmi feltételeinek.
Talán az ipari mintaoltalom érzékelteti legjobban, hogy a szerzői jog és a szabadalom, de általában az iparjogvédelem és a szerzői jog között nem húzódik kínai fal, és ha egyesek szemében ilyesmi mégis létezik, azok sem tagadhatják, hogy ebben a falban több kis kapu is létezik.
A műszaki fejlődés egyik következménye a szellemi alkotások területén, hogy megszaporodott azoknak az alkotásoknak a száma, amelyeknél a "hagyományos" találmány mellett - alkotásonként egybeépítve, nélkülözhetetlen társként - megjelenik a szoftver, és felvetődik a kérdés, szabadalmazható-e a szoftver is a találmánnyal együtt? Van-e párhuzamos védelem és ha igen, milyen hatással van a szerzői jogi védelem a szabadalomra és vice versa?
Az alábbiakban e kérdésnek csak egyik oldalával foglalkozom, nevezetesen az új szerzői jogi törvény alapján van-e lehetőség a szoftver szabadalmaztatására.
A szoftver "műfaj" kialakulása
Princípium erat számítógép. Magától értetődő volt, hogy a szoftver a számítógépekkel együtt jár. Egy számítógép - egy szoftver, a számítógép csak szoftverrel működött. A szoftvert üzemi titokként vagy know-how-ként kezelték.
A szoftver önálló élete akkor kezdődött, amikor egy számítógépben nem egy, hanem több szoftvert is lehetett használni. Ez jelentette azt, hogy a szoftver kifelé is önálló "műfaji" rangra emelkedett, a szellemi alkotások birodalmán belüli önálló jogi élete ekkor vette kezdetét.
A szoftver értéke néhány évtizedes pályafutása alatt jelentős mértékben megsokszorozódott. Míg kezdetben a számítógépre fordított beruházás összege jelentős mértékben nagyobb volt mint a szoftverre költött összeg, mára a helyzet megfordult, a szoftverre lényegesen nagyobb a beruházási költség, mint a hardverre.
A piaci érték megjelenése természetesen és szükségszerűen felvetette a védelem kérdését. Miután a szoftvert - a tág értelemben vett - műszaki környezetben, természettudományi törvényszerűségek irányítják és felhasználása műszaki berendezésben - számítógépben - történik, magától értetődőnek tűnt, hogy a védelem keresése a szabadalmi oltalom irányába indult el.
A szabadalom jogintézménye azonban nem felelt meg a szoftverigényeknek, ekkor megerősödött a sui generis irányzat: teljesen új műfaj, tehát műfajspecifikus nemzetközi egyezmény és nemzeti jogszabály rendezze a kérdést. Vitathatatlan, hogy szakmai szempontból ez lett volna az ideális megoldás. Új, nemzetközi egyezmény létrehozása, hatályba léptetése és ehhez igazodó nemzeti jogszabályok elfogadtatása azonban hosszú éveket vett volna igénybe, a szoftverszerzők, jogtulajdonosok szoftverjei 10-15 évig szabad préda tárgyát képezték volna. Ez a megoldás tehát éppen a közvetlenül érintett "szoftveriparág" érdekeibe ütközött.
Ekkor megerősödött az addig még halk hanggal jelentkező irányzat: tekintsük a szoftvert a szerzői jog egyik újszülött műfajának. A szerzői jog egyetemes nemzetközi rendszerrel, nemzetközi jogszabályokkal azonnal védelmet tud biztosítani és nincs olyan szerzői jogi elv-dogma, mely kizárná a szoftvert a szerzői jogi védelemből. Miután a szoftver-világhatalom, az Egyesült Államok a szoftver szerzői jogi védelmét választotta, a kérdés eldőlt és mára a szoftver szerzői jogi védelme több nemzetközi egyezmény által is megerősített műfajjá vált.
Szerzői jogi védelem - szabadalmi oltalom
E történeti fejlődés azonban egyáltalán nem zárja ki - sőt a műszaki fejlődés egyre jobban igényli - a szoftver alkalmazását a találmányoknál. Mi a szoftver elhelyezkedése mint szerzői jogi védelemben részesülő alkotás a szabadalmi rendszerben olyan esetben, amikor a műszaki berendezés, készülék, rendszer vezérlését, irányítását biztosítja vagy azt befolyásolja?
A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy mást véd a szabadalmi oltalom és mást a szerzői jogi védelem. A helyzetet nem teszi egyszerűbbé az a tény, hogy a szoftver eltér a szerzői jog hagyományos műfajától. A szoftver "aktív" műfaj: irányít, mozgat, szabályoz. Az irodalom, a zene, képzőművészet passzív műfaj. A regényt olvasom, a zenét hallgatom, a képzőművészeti alkotást nézem, gyönyörködöm benne. A szoftvert csak akkor lehet használni, ha gépi úton olvasható (objekt kód), tehát kifejezési formájában teljesen kötött. Kötött formája van azonban a szerzői jogi védelemben részesülő építészeti vagy műszaki tervnek is, csak szakismerettel rendelkezők tudják olvasni. A kottát sem tudja mindenki olvasni. A mű tartalmának kifejezési formája - mely a tárgyi kódnál közvetlenül nem érzékelhető - egyáltalán nem zárja ki a mű azonosíthatóságát. A szoftver működtet, de ahogy az olvashatóság, úgy a mű rendeltetése, célja sem feltétele a szerzői jogi védelemnek.
Kakukktojás a szerzői jog fészkében? Lehet, de az 50-es, 60-as években ugyanilyen kakukktojás volt a fajtaoltalom (növény- és állatfajta) a szabadalmi rendszerben, a legújabb kakukktojásról a géntechnológiáról nem is szólva. Nem ok nélkül hiányzik a szerzői jogban a mű, az alkotás, a szabadalmi jogban pedig a találmány fogalmának meghatározása, a szellemi alkotás korlátokat nem ismer.
Oltalom a szerzői jog alapján
Mi a helyzet akkor, ha a szabadalmi oltalom feltételeinek megfelelő találmánynak a szoftver elválaszthatatlan része?
A régi szerzői jogi törvény (1969. évi III. tv.) végrehajtási rendeletének [9/1969. XII. 29. MM. sz. rendelet 1. § (2) bek.] értelmében: " A szerzői jogi védelem független más címen védelem alatt álló egyes alkotásokra (pl. újításokra, találmányokra, védjegyekre, ipari mintákra) fennálló védelemtől és nem érinti a vonatkozó külön rendelkezéseknek a hatályát."
A szöveg egyértelmű: a szerzői jog semmiféle jogi akadályt nem állít a szerzői jogi védelem alatt álló alkotások iparjogvédelmi oltalomban való részesítéséhez. Az oltalom fennállása, illetőleg engedélyezése kizárólag az iparjogvédelmi jogszabályok rendelkezéseitől függ, tehát a szoftver esetében is ez a helyzet.
Az új szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVII. tv. - a továbbiakban Szjt.) a fentihez hasonló rendelkezést nem tartalmaz, szövegében sehol nem találunk olyan rendelkezést, melyből a fentihez hasonló következtetést lehetne levonni, de semmiféle tilalmat sem tartalmaz a törvény abban a vonatkozásban, hogy szerzői jogi védelemben részesülő mű nem állhat iparjogvédelmi oltalom alatt. A kifejezett rendelkezés hiánya sem akadályozza szerzői jogi szempontból a kettős védelmet.
Oltalom a szabadalmi jog alapján
Teljesen más a helyzet azonban szabadalomjogi szempontból. (A kettős védelem az iparjogvédelem vonatkozásában főleg - ha nem is kizárólag - a szabadalom szempontjából vet fel gyakorlati kérdéseket, a továbbiakban a vizsgálódás ezekre a szempontokra korlátozódik).
A szabadalmi törvény (1995. évi XXXIII. tv. - a továbbiakban Szt.) 1. §-a értelmében nem minősül találmánynak különösen ... "a matematikai módszer" [(2) bek. a) pont], ... valamint a "számítógépi program" [(2) bek. c) pont].
A fenti rendelkezés alapján szoftver nem képezheti szabadalmi oltalom tárgyát. A matematikai módszer említése azért indokolt, mert a szoftver csatlakozó egységének alapját algoritmus - matematikai módszer - képezi.
A magyar törvény megfelel az Európai Szabadalmi Egyezmény szabadalmazhatóságot szabályozó 52. cikkelyében foglaltaknak, mely többek között kizárja a számítógépi programot az oltalom köréből, mert nem tekinti találmánynak [(2)bek. c) pont]. E két rendelkezés értelmében a szoftver nálunk csak szabadalomjogi díszmagyarba, Európában szabadalomjogi frakkba öltöztetve surranhat be a Magyar Szabadalmi Hivatal, illetőleg az Európai Szabadalmi Hivatal szentélyébe.
Az Iparjogvédelmi Szemle 1998. februári és decemberi számában jelent meg "Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete" című tanulmány, mely mint címe is mutatja, a kérdés szabadalomjogi oldalát vizsgálja, kitérve a hazai és a nemzetközi helyzetre egyaránt. A továbbiakban a szoftver szabadalmaztatásának csak szerzői jogi vonatkozásait kísérelem meg összefoglalni, de előbb két olyan szabadalomjogi kérdést tartok szükségesnek megemlíteni, amelyek a programozó, a szoftvertulajdonos szempontjából nem mellékesek.
Újdonság - igénypont
a) Szoftver vonatkozásában az újdonság kérdése a szabadalmi eljárásban még ma sem megoldott. Semmi nehézséget nem jelent - legalábbis elvileg - a csomagolt, tehát kereskedelmi - szoftver vonatkozásában az újdonságvizsgálat. A szoftverek jelentős része azonban - többségük nemcsak gazdasági, de műszaki színvonaluk tekintetében is igen magas értékű - nyilvánosságra egyáltalán nem kerül, sok pedig üzemi titok tárgyát képezi, hozzájuk férni nem lehet. Szoftver területén az újdonságvizsgálat tehát elmarad attól a színvonaltól, ami egyéb iparágakhoz tartozó találmányoknál kézenfekvő. A szabadalmi nagyok, az Európai Szabadalmi Hivatal, az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala és a Japán Szabadalmi Hivatal együttműködést alakítottak ki a szoftver újdonságvizsgálatára, de a fenti kérdést ez az együttműködés sem tudja megoldani. Az újdonságvizsgálat értéke a szoftver tekintetében tehát más, mint a többi találmánynál.
Természetesen itt felvetődik a kérdés, hogy a nem "csomagolt", a kereskedelmi forgalomba nem hozott, egyedi szoftver szabadalomjogilag [Szjt. 2. § (2) bek.] egyértelműen olyannak tekinthető-e, mint ami nem hozzáférhető semmilyen módon senki számára, ha az pl. egy nagy vállalatnál több száz munkahelyen kerül alkalmazásra. Tudomásom szerint ilyen tárgyú jogvitára eddig nem került sor.
Szerzői jogi szempontból egyetlen dologi példány engedély nélküli többszörözése (másolása) [Szjt. 18. § (1) bek.] jogsértő, csak a jogtulajdonos vagy a törvény engedélye alapján jogszerű. Egy ilyen másolat készítése szabadalomjogi hozzáférést jelent-e vagy sem? Amennyiben a dologi példány nyilvános könyvtár polcán található, a válasz nyilvánvalóan igen. Szerzői jogi szempontból a kérdést a b. pont is vizsgálja.
A programozó szempontjából viszont lényeges, hogy a szoftver a szabadalmi bejelentés benyújtása, az elsőbbségi időpont előtt ne kerüljön nyilvánosságra, mert ezzel saját újdonságát rontaná le szabadalomjogi vonatkozásban.
b) A szoftverszerzőt közvetlenül érintheti a Szt.-nek az igénypontra vonatkozó rendelkezése. A 24. § (2) bek. értelmében "a szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul". A 60. § (1) bek. szerint pedig "a szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani".
Az "összes jellemző" alapján is azonban nem egy, hanem több szoftvert lehet kidolgozni, melynek mindegyike megfelel az igénypontnak. Amennyiben pedig a "feltárás" olyan mélységű, hogy annak alapján szakember a bejelentés tárgyát képező szoftvert meg tudja valósítani, az csak úgy lehetséges, ha a bejelentés az egész szoftvert tartalmazza. Ez az út nemigen járható.
Az a) és b) pontban említett eljárásjogi nehézségek a szabadalmi hivataloknak okozhatnak gondot, de célszerű, ha ezekkel a programozó is tisztában van.
A szerzői jog és szabadalmi jog viszonya a szoftver vonatkozásában
A szoftver szabadalmi oltalmával kapcsolatban felmerülő első lényeges kérdés, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a szerzői jogi védelem és a szabadalmi oltalom.
"A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilletik a szerzői jogok - a személyhez fűződő és vagyoni jogok - összessége". [Szjt. 9. § (1) bek.].
Az elkészült szoftver védelem alatt áll minden bejelentés, államigazgatási eljárás nélkül. A szerzői jogi védelem tehát fennáll akkor is, ha a szoftver szabadalmi bejelentés tárgya. Ez a jogi helyzet felveti a kérdést, hogy adott esetben, amikor a Szt. másképpen rendelkezik mint az Szjt., a kettő közül melyik az irányadó? Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány ilyen összeütközés ismertetésére kerül sor.
i) "A szerzői jogok a szerző életében a halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben [Szjt. 31. § (1) bek]. " A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart" (Szt. 22. §).
Mi történik akkor, ha a szabadalmi oltalom tárgyát képező megoldás oltalma megszűnik, az Szjt. alapján azonban a szoftver tekintetében a védelem továbbra is fennáll. Most hagyjuk figyelmen kívül azt a gyakorlati kérdést, hogy a szoftver erkölcsi kopása is igen gyors, esetleg nem él a szabadalmi oltalom végéig, de ez nem válasz a feltett kérdésre. Amennyiben a feltaláló és a programozó személye nem azonos, ezt a kérdést kettőjük között is indokolt rendezni. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a szabadalmazott találmányt hasznosítási szerződés keretében használják.
ii) Mi történik, ha a szabadalmi oltalmat megsemmisítik vagy megszűnik? A szoftveren kívüli szabadalmi tartalom megsemmisítése kihathat-e a szoftverre?
A válasz: nem. A szerzői jogi védelem megsemmisítése különben sem lehetséges. Szerzői jogi védelmet bíróság nem semmisíthet meg, csak azt állapíthatja meg, hogy a szerzői jogi védelem feltételei nem állnak fenn - tehát nem szellemi alkotás, nincs önálló, eredeti jellege - ezért a védelem ex tunc nem állt fenn. A szabadalmi oltalom megsemmisítése vagy az oltalom megszűnése a szerzői jogi védelemre nem hat ki. A szabadalmas, illetőleg a volt szabadalmas megszerzett szerzői jogait tehát továbbra is gyakorolhatja.
Ilyen jellegű jogesetről tudomásom nincs, de a szoftver jelentőségének növekedése a szabadalmaztatás során valószínűvé teszi előfordulását.
iii) Hasonló kérdést vet fel a jogok átruházása. A régi Szjt. a szerző vagyoni jogainak átruházását nem ismerte, a szerző csak a mű felhasználására adhatott engedélyt. Az új Szjt. ezt a főszabályt ugyan fenntartotta [Szjt. 9. § (3) bek.], de a szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók [Szjt. 9. § (6) bek. és 85. § (3) bek.] 1999. szeptember 1. után. A feltalálónak érdeke, hogy a szerző a vagyoni jogokat átruházza, amennyiben a feltaláló és a szerző személye nem azonos. Ennek hiányában a felhasználási szerződésben kell pontosan meghatározni a jogokat, figyelemmel az Szjt. 9. § (6) bekezdésében foglaltakra, mely kimondja, hogy a "jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet".
Kényszerengedély
A régi Szjt. értelmében a bíróság társadalmi érdekből engedélyezhetett kényszerengedélyt [24. § (1) bek.]. Ezt a rendelkezést az 1994. évi VII. tv. 19. § a) pontja hatályon kívül helyezte. Az új Szjt. kényszerengedélyt nem ismer, ez a BUE-vel sem férne össze.
Az Szt. a hasznosítás elmulasztása (31. §) és a szabadalmak függősége esetén [32. § (1) bek] teszi lehetővé a kényszerengedélyt.
Szerzői jogilag kényszerengedély nem lehetséges, szabadalomjogilag igen. A szabadalom nem szünteti meg a szerzői jogi védelmet, tehát felvetődik a kérdés, hogy szerzői jogi védelem alatt álló mű, mely jogintézmény kényszerengedélyt nem ismer, kényszerengedély tárgya lehet-e egy másik jogintézmény alapján.
Ez ismét olyan kérdés, mely csak jogszabályi szinten oldható meg.
Munkaviszonyban alkotott mű
Az Szjt. és az Szt. közötti egyik lényeges különbség, hogy míg a Szt. 8-17. §-ainak rendelkezései a szabadalmi oltalom által védhető minden találmányra irányadók, függetlenül attól, hogy melyik iparág "műfajához" tartoznak, a Szjt. az általánostól eltérő kivételekről is rendelkezik, így a munkaviszonyban, munkaköri kötelesség keretében létrehozott alkotásokra irányadó díjazási rendelkezések a számítógépi program és az adattár alkotóira nem irányadók.
Amennyiben tehát a szerző a szoftvert munkaviszonyból folyó kötelessége alapján készítette el [Szjt. 30. § (1) bek.], őt díjazás nem illeti meg, [Szjt. 58. § (4) bek.] és ugyanez vonatkozik az adattár szerzőjére (szerkesztőjére) is [Szjt. 61. § (2) bek.]. A munkáltató által megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára [Szjt. 30. § (2) bek.]. Ennek értelmében tehát ha a feltaláló és a szerző azonos személy és a szellemi alkotás munkaköri kötelesség keretében készült el, szerzői jogi vonatkozásban díjazási kötelezettség nem áll fenn. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a két alkotó nem egy személy és a munkáltató ugyanaz.
Amennyiben a feltaláló és a szerző munkáltatója különböző személy, ez utóbbi jogi aktusa szükséges ahhoz, hogy a szoftver szabadalmi bejelentés tárgya legyen, ez azonban nem változtatja meg a szoftver szerzőjének díjazással kapcsolatos helyzetét, mert az Szjt. 30. § (1) és (2) bek. rendelkezései jogutódlás esetén is irányadók.
Természetesen más a helyzet, ha a szerző alkotása nem szoftver készítése vagy adattár szerkesztése. Az Szt. a feltaláló részére szélesebb körben biztosít díjazást mint az Szjt. A feltalálót a szolgálati találmány értékesítése esetén díj illeti [Szt. 13. § (1) bek.]. Értékesítésnek kell tekintetni a találmány hasznosítását:
- az előállítást, használatot, forgalomba hozatalt, forgalomba hozatalra való felajánlást, behozatalt,
- az értékesítés fogalma kiterjed a hasznosításra, a hasznosításnak előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történő mellőzésére, a szabadalmi igény vagy a szabadalom teljes vagy részleges átruházására [Szt. 13. § (2) bek. és 19. § (2) bek.].
Az Szjt. értelmében viszont díjazás nem illeti a szerzőt, ha a munkáltató a művet saját maga, "házon belül" használja. A díjazás feltétele, hogy a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt adjon, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza, pl. reklám céljára készült mű [Szjt. 30. § (3) bek.].
A két jogintézmény között a díjazásra vonatkozó elvek és megoldások tehát lényegesen különböznek egymástól. Az egyik legjelentősebb eltérés, hogy míg a Szt. hasznosításnak tekinti - és így a feltaláló díjazásra jogosult -, ha a szabadalmas a találmányt maga hasznosítja, de akkor is, ha a hasznosítást "előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében mellőzi." A Szjt. viszont csak a "kifelé" történő felhasználás - felhasználási engedély adása másnak vagy a vagyoni jogok átruházása - esetén írja elő a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként megalkotott mű szerzőjének díjazását a szoftver szerző kivételével.
Amennyiben tehát a szoftver szabadalmi oltalom tárgyát képező találmány része, mely munkaköri kötelesség teljesítéseként került kidolgozásra, felvetődik a kérdés, melyik törvény irányadó a szabadalmi vagy a szerzői jogi, ugyanis, amint már említés történt, a szabadalmi oltalom nem szünteti meg a szerzői jogi védelmet, az Szjt. rendelkezéseit nem helyezi hatályon kívül.
A munkáltatónak két lehetősége van a programozó díjazására: díjazási szerződést köt vele, ezt az Szjt. nem tiltja, ez esetben kötelmi kötelezettség létesül, vagy jószántából ad díjat, ami ajándéknak tekinthető. A programozó tehát akkor járna jól, ha a Szt. alapján járnak el vele szemben, kérdés, hogy ez jogszerű-e?
A szabad felhasználás
Az Szjt. IV. Fejezete igen részletesen szabályozza a szabad felhasználást, és ennek keretében műfajok és felhasználási módok tekintetében is rendelkezik. A továbbiakban természetesen a szoftvert érintő szabályozással foglalkozom.
Az Szt. 19. § (6) bek. a) pontja értelmében a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga nem terjed ki a magánhasználat céljából, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre.
A szoftver másolása a szoftver felhasználásának egyik igen jelentős formája. Az Szjt. 35. § (1) bek. rendelkezik úgy, hogy "magáncélra bárki készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja". E két utolsó feltétel azt jelenti, hogy a másolásnak közvetve sem lehet gazdasági célja: ezt az első akadályt bizonyos esetekben talán át lehetne ugrani.
Az Szjt. 33. § (2) bek. értelmében a felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetőleg díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra". Az, aki úgy tud másolni egy sok ezer forintot érő szoftvert, hogy nem ütközik a fenti négy feltétel valamelyikébe, elismerést érdemel.
Szoftver esetében az idézett akadályok legyőzése sem vezet eredményhez. Az idézett 35. § (1) bek. ugyanis kimondja, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó engedély a szabad felhasználás keretében többek között "szoftverre és számítástechnikai eszközökkel működtetett adattárra" nem vonatkozik.
A szabadalmazott találmány "műszaki" része tehát magánhasználat céljára felhasználható, a szoftver azonban nem.
Témánk szempontjából nagy gyakorlati jelentősége ugyan nincs, csak mint érdekességet említem meg a 35. § (3) bek. szövegét: "Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e - ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készítettek másolatot."
A szabadalmi leírás [Szjt. 57. § (2) bek.] pl. műnek tekinthető írásmű. Kérdés, hogy a szabadalmi leírás "ügyiratnak" tekinthető-e, mert ebben az esetben nem tartozik a szerzői jogi törvény védelme alá [Szjt. 1. § (4) bek].
Ha nem tekinthető ügyiratnak az Szjt. idézett rendelkezése értelmében, másolat készítése számítógéppel nem szabad felhasználás. Nem valószínű, hogy ebben a kérdésben a közeljövőben jogvitára kerüljön sor, de ha igen, a döntést nem lehet elkerülni.
Mi az oka és indoka, hogy igény merül fel a szabadalmi oltalomnak szoftverre való kiterjesztésére?
Az egyik érv a következőkben foglalható össze. A szoftver számítógépen futtatva működési kapcsolatot létesít a számítógép és a szoftver egyes részei között. A szerzői jogi védelem, mely a szoftver vonatkozásában főleg, de nem kizárólag az engedély nélküli másolást érinti, nem biztosítja a szoftver által létrehozott működés megfelelő védelmét. A működés ugyanis más szoftverrel is biztosítható.
Ha tehát a szoftvert jogszerűen nem másolhatom, új szoftvert dolgozok vagy dolgoztatok ki, mely ugyanazt a működést biztosítja, megkerülhetem a szerzői jogi védelmet. A szabadalmi oltalom viszont a működésre terjed ki, tehát ha a szabadalmi oltalom kiterjed a szoftverre, ez utóbbi elvileg nem kerülhető meg. Ebben az esetben is felvetődik a kérdés, ha szerzői jogi védelem alatt álló alkotás egyben szabadalmi oltalom tárgya, melyik jogintézmény az irányadó?
Költségek
A jogi kérdések mellett nem elhanyagolható tényező, hogy mibe kerül a jog. A szerzői jogi védelem ingyenes, csak akkor kell fizetnem, ha pert indítok (illeték). Nemzetközi szerződések alapján a védelem külföldön is fennáll, díjat külföldön sem kell fizetni, míg nem pereskedem.
A szabadalmi oltalom engedélyezési eljárás eredménye, díjfizetéssel. Ha a magyar szabadalom mellett más országban is oltalmat akarok kapni, ott is díjat kell fizetni, nem is keveset. A szabadalom engedélyezése után pedig évi fenntartási díjat kell fizetni.
Természetesen ez a kérdés nem vetődik fel, ha a szoftver a találmány része, mert a találmány - mint a szabadalomengedélyezési eljárás tárgya - nem kerülheti el az engedélyezési eljárásra kiszabott díjakat, a szoftverért külön fizetni nem kell.
A szabadalmi jog által megszabott feltételek mellett a találmányhoz kapcsolódó szoftver az eljárási költségeket nem növeli.
* A MIE "Visszaszámlálás..." c. konferenciáján (1999. október 25-27.) elhangozott előadás szövege.