Dr. Vida Sándor:
Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban II. rész
1. Perbeli tényállások
2. A bíróságok feltételezései és megállapításai a közönség felfogásáról
3. Egyéb jogesetek
Következtetések
Jegyzetek
A tanulmány I. részében olyan eseteket elemeztem, amelyekben a bíróság az imágó jogosultjának engedélye nélkül történt imágóátvitel jogsértő voltát megállapította.
A régi mondás azt tartja, hogy "biztos per nincs", s ez a bölcsesség az ilyen tárgyú jogvitákra is áll. Az alábbiakban ilyen perekről lesz szó. A német jogi szaksajtóból nem egy olyan peres ügy ismerhető meg, amelyben a felperesnek minden igyekezete ellenére sem sikerült elérnie, hogy az ügyet befejező jogerős határozat az alperest marasztalja, más szóval, hogy a bíróság az imágóátvitel jogsértő jellegét megállapítsa.
Az ilyen szituációk összefoglaló megjelölésére véleményem szerint mégsem volna helyes a "jogszerű imágóátvitel" kifejezést használni. Nézetem szerint ugyanis ezt a megjelölést az imágóátvitel másik két fajtájára kellene fenntartani, illetve szabadon hagyni, nevezetesen:
a) az imágónak a saját üzleti tevékenység keretében való felhasználása, például kiterjesztése;
b) az imágónak, annak jogosultja által adott engedély alapján harmadik személy által történő jogszerű hasznosítása, például védjegylicencia, franchise, merchandising.
A tanulmány alcímének megjelölésére használt terminológia megválasztását követően még az a gondolat is felmerült bennem, hogy a német bíróságoknak az ügyeket lezáró ítéletei közül akadhat olyan, amely a magyar olvasó, de saját magam számára sem minden esetben teljesen meggyőző, s egyik-másik esetben talán másfajta megoldás is kellőképpen megindokolható lett volna. Erre persze nem vállalkozom, a jelen tanulmány célja nem a polémia, hanem az ismertetés. Mindenesetre ez a néhol szkeptikus hozzáállásom is közrejátszott abban, hogy a fenti kissé szokatlan alcímet válasszam.
Végül, most már a jogesetek ismertetése előtt, azt is fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a tanulmány II. részében természetszerűleg hiányzik a jogsértő magatartás motivációjára vonatkozó bírósági megállapítások ismertetése, hiszen jogsértést a bíróság nem állapított meg.
Célját tekintve tehát ez az írás inkább a szociológiában előforduló valamiféle ellenőrző tanulmány szerepére lenne hivatott: nevezetesen annak vizsgálatára, hogy vitatott tényállások esetén a bíróság mikor nem állapított meg jogsértő imágóátvitelt.
Ez a kérdés persze nemcsak engem foglalkoztat, ennek a német szakirodalom is kellő figyelmet szentel. Az alábbi tanulmányban ezért valójában csak az tekinthető eredetinek, hogy a vizsgálódás súlypontját a közönség felfogásáról kialakított bírósági feltételezésekre, esetleg megállapításokra helyezi.
1. Perbeli tényállások
1.1. Felperes jogosultja a McDonald's védjegynek, valamint jelentős számú további védjegynek, amelyek mindegyike tartalmazza a Mc, Mac vagy Mäc elemet. Ezek együttesét a felperes védjegycsaládnak tekinti és azt állítja, hogy "Mc-nyelvet" (Mc-language) fejlesztett ki (gyorskiszolgáló éttermeinek megjelölésére és népszerűsítésére).
Alperes a "Mac Fash" védjegyet jelentette be 1983-ban, s azt mind védjegyként, mind cégének vezérszavaként használja. Üzleteiben olcsó női felsőruházati cikkeket árusít, a németországi üzletek száma 55 (1993. évben, a per idején).
Felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze alperest, hogy az járuljon hozzá védjegyének törléséhez, továbbá, hogy hagyja abba a Mac Fash védjegy és cégszöveg használatát. A Törvényszék a keresetet elutasította, s az OLG München az elsőfokú ítéletet helybehagyta.1
1.2. Felperes jogosultja a szó és ábra kombinációjából álló Gelbe Seiten (magyarul: sárga oldalak) védjegynek, amelyet az általa kiadott szakmai telefonkönyvek2 megjelölésére használ.
Felperes tiltakozásának hatására alperes írásbeli kötelezettséget vállalt a kifogásolt megjelölés használatának abbahagyására. Rövidesen azonban a következőképpen változtatta meg cégszövegét: "Yellow Phone Branchenauskunft- und Serviceinformations-Dienst GmbH" (magyarul: Sárga Telefon Szakmai Tájékoztató és Szerviz Információs Szolgálat Kft.; ahol is az első két szó angolul jelenti a sárga telefont).
Felperes kérte alperes marasztalását. Az első fokon eljáró Törvényszék a keresetet elutasította, az OLG Hamm mint fellebbezési bíróság helyt adott a keresetnek. A felülvizsgálati eljárás eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályába visszahelyezte,3 vagyis a felperes keresetét elutasította.
1.3. Felperes a Camel védjegy jogosultja, amely cigarettára van bejegyezve. A második világháború után ez a cigaretta gyakorlatilag pénzhelyettesítő eszköz volt,4 s így Nyugat-Németország egész lakossága körében fogalommá vált. A Camel védjegy ma is széles körben ismert, s a célzott reklámozás segítségével a védjegyjogosult olyan imágót alakított ki, amely az életnek "utazás-turizmus-kaland" mozzanatait idézi fel, különös tekintettel a Közel- és Közép-keletre.
Alperes "Camel Tours Turizm ve Seyahat" cégszöveggel utazási irodát tart fenn Isztambulban, de Németországban nincs leányvállalata.
Felperes keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy hagyja abba ennek a cégszövegnek használatát. A Törvényszék a kereseti kérelemnek helyt adott, s alperes fellebbezését az OLG Köln elutasította. A felülvizsgálati eljárás eredményeképpen azonban a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett, s a keresetet elutasította.5
1.4. Alperes a Boss védjegy jogosultja, amelyet divatos férfi- és női ruházati cikkek megjelölésére használ.
Felperes tőzsdei információs rendszert tart fenn, s ennek neve ugyancsak Boss. Ez utóbbi a felperes nevének (Börsen-Orden-Service-System) kezdőbetűiből képzett fantáziaszó.
Azt követően, hogy az alperes felszólította a felperest, hogy hagyja abba a Boss megjelölés használatát, utóbbi nemleges megállapítási pert indított az alperes ellen, amelyben kérte annak megállapítását, hogy magatartása nem jogellenes,6 mire alperes viszontkeresetet nyújtott be és az alperes marasztalását kérte.
A negatív megállapítási per eredményre vezetett, a viszontkeresetet ezzel szemben mind a Törvényszék, mind a másodfokon eljáró OLG Frankfurt elutasította.7
2. A bíróságok feltételezései és megállapításai a közönség felfogásáról
Az ítéletekben kifejezésre jutó feltételezések jóval gyakoribbak, mint a ténymegállapítások. Ez indokolja az egyébként logikusnak nem látszó sorrendet a címben. A feltételezéseket és megállapításokat idézetek formájában dokumentálom.
2.1. Az OLG München az elsőfokon eljárt Törvényszékkel egybehangzóan egyrészt abból indult ki, hogy bár a MacDonald's és a Mac Fash védjegyek hasonlóak, az ezekkel megjelölt áruk és szolgáltatások tárgyukat tekintve egymástól annyira távol állnak (egyrészt gyorskiszolgáló éttermek, másrészt olcsó ruhák), hogy az összetévesztés veszélye már csak ezért sem áll fenn.
A második kiindulási pont az volt, hogy az ügy elbírálása szempontjából irányadó alperesi védjegybejelentés időpontja 1983. november 10. napja és hogy a MacDonald's védjegy ismertségének mértékét erre az időpontra vetítve kellene megállapítani. "E vonatkozásban helytálló az első fokú bíróságnak az a megállapítása, hogy nincs különösebb jelentősége annak, hogy a MacDonald's imágóját már 1983. végén a kedvező árak, a gyors kiszolgálás, az áruk egységessége, az árak és a szolgáltatás egyensúlya jellemezte.
A felperes által 1992-ben végzett fogyasztói véleménykutatás eredményei alapján (azonban) a Mac Fash védjegy elsőbbségi időpontjára (1983) történő visszaszámlálással nem lehet az utóbbi védjegy megtévesztő jellegét megállapítani."
A becsatolt és az 1992. évben végzett McSHIRT és McDUCK véleménykutatások eredményeivel kapcsolatban az ítélet indokolása azt mondja, hogy ezek "a védjegyek megtévesztő jellege vonatkozásában az 1992. évre vonatkoztatva bizonyos támpontként értékelhetők. Mindkét véleménykutatás "emlékezeti támasszal"8 feltett kérdéseire adott válaszok gyakorlatilag azonos eredményt mutattak (a megkérdezettek 83%-a ismerte a McDonald's-ot, s ez a válaszadási hányad az önkiszolgáló éttermek látogatóinál 91% volt). Ennek ellenére ezt követően a McSHIRT megjelölést csak a megkérdezettek 18%-a (20%-a) tekintette a felperes védjegyének, további 9% (10%) pedig valamiféle gazdasági kapcsolatra gondolt a McDonald's-szal. Ugyanakkor a McDUCK védjegy esetén a megkérdezettek 23%-a (27%) képzelte, hogy a védjegy a felperesé és további 12% (13%) pedig a McDonald's-szal fennálló valamiféle gazdasági kapcsolatra gondolt. Egyik véleménykutatásnál sem közölték a megkérdezettekkel, hogy milyen áruk vonatkozásában használják a McSHIRT, illetve McDUCK védjegyeket. Ennek ellenére ezek az eredmények mégis arra látszanak utalni, hogy az interjúalanyok jelentős része a McDUCK védjegyet az élelmiszeriparhoz sorolja (duck = kacsa), míg az interjúalanyok ugyancsak jelentős része a McSHIRT védjegyet a textiliparba sorolja (shirt = ing). Ez magyarázhatja, hogy egyébként azonos kiindulás és kérdésfeltevés ellenére a McSHIRT megjelölést lényegesen kevesebben tartották a felperes védjegyének, mint a McDUCK megjelölést. Ezért arra kell következtetni, hogy a McSHIRT megjelölés és a felperes közötti asszociációs kapcsolat még gyengébb lenne, ha az interjúalanyoknak azt is jelezték volna, hogy ezt a megjelölést a vevő kívánságának megfelelő nyomással ellátott textíliákon használják ... Mindazonáltal a benyújtott és az 1992. évben végzett fogyasztói véleménykutatás nem szolgálhat bizonyítékul az 1983. évi viszonyok tekintetében, minthogy a Mc/Mac szóösszetételű védjegyekre vonatkozóan más árufajták tekintetében végzett korábbi fogyasztói véleménykutatások nem állnak rendelkezésre."9
A szakirodalomban nem találkoztam olyan nézettel, amely ennek az ítéletnek a helyességét vitatná. Ugyanakkor utalás történik két másik ügyre, amelyekben a Mac Dog és a Mac Cat védjegyeket hús alapanyagú kutya-, illetve macskaeledelre nem jegyezték be, mert ezek negatív asszociációk keltésére voltak alkalmasak, figyelemmel a Mac szóelemnek rendeltetésjelzőkkel történt kombinálására.10
A perek eltérő kimenetelére tekintettel persze ez az összehasonlítás helyénvaló. A McDonald's/Mac Fash ügyben a főkérdés az volt: bizonyítható-e a hírnév tisztességtelen kihasználása. A Mac Dog és Mac Cat ügyekben ezzel szemben védjegy-hírnévrontásról (Markenverunglimpfung) volt szó, aholis az alpereseket lehet, hogy a McDonald's védjegy hírnevének kihasználására való törekvés motiválta, a tisztességtelen magatartás súlypontja azonban a védjegy értékének rombolása, a hírnév veszélyeztetése volt.
2.2. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában abból indult ki, hogy "a Gelbe Seiten megjelölés a felperes által kiadott telefonkönyvek révén, széles körben vált ismertté. A Gelbe Seiten megjelölés ugyanakkor meglapozza a felperesnek, mint a szakmai telefonkönyvek kiadójának jó hírnevét."
"Abból lehet kiindulni, hogy a közönség nem jelentéktelen része a támadott védjegynek "Yellow Phone" elemét mint a felperes által kiadott Gelbe Seiten szakmai telefonkönyvre való utalást fogja fel, és ezért arra a következtetésre jut, hogy az alperes olyan szolgáltatást ajánl nekik, amely kapcsolatban áll a felperes által kiadott telefonkönyvekkel."
A "Yellow Phone" megjelölés használatával alperes a felperes által kiadott telefonkönyvekre utal, s ugyanakkor saját vállalati tevékenységéről, tevékenységének tárgyáról tájékoztatja a közönséget, s ennyiben a felperes jó hírnevét saját üzleti céljaira használja fel.
Minthogy azonban az adott esetben a felperes hírnevének kihasználása nem visszatetsző módon (anstössig) történt, alperes eljárása nem ütközik az üzleti tisztességbe."11
Ebben a perben a Legfelsőbb Bíróság azt tekintette a fő kérdésnek, hogy alperes eljárása tisztességtelen-e vagy sem. A Gelbe Seiten védjegy ismertségével, illetve az ismertség fokával a bíróság szinte csak mellékesen foglalkozott.
2.3. A fellebbezési eljárásban hozott ítéletében az OLG Köln arra a megállapításra jutott, hogy a Camel az 1972/73 évek óta híres védjegy (berühmte Marke12). E megállapítását egyrészt fogyasztói véleménykutatásokon alapuló szakvéleményre (1972 és azt követő évekből), másrészt az eljáró tanács tagjainak saját ismereteire alapította.
A Legfelsőbb Bíróság ezen felül még azt is mondta, "feltételezhető, hogy azok, akik az alperes által használt megjelöléssel találkoznak, a híres cigaretta védjegyre (is) gondolnak, annál is inkább, minthogy a Camel cigaretta újbóli bevezetése óta a reklámozás, amint az a bíróság eljáró tanácsának tagjai előtt is ismert, olyan elképzelést sugall, mint "egzotikum, kaland, idegen országok".
Az alperes ezzel szemben "belföldön nem a nagyközönséget veszi célba, hanem utazási irodákat ..." "tevékenysége ezért kevéssé látszik alkalmasnak arra, hogy a Camel védjegy értékét releváns módon csökkentse". "A Camel Tours vállalatjelzőt az érintett forgalmi körök mint Kamel utazások szervezését értik ..." "A cigarettával való asszociáció inkább mellékesen jelentkezik, a hírnévnek az üzleti erkölcsbe ütköző kiaknázásáról az adott esetben, úgy ahogy azt az állandó bírói gyakorlat érti13, a jelen esetben nem lehet szó.14
Az ezen tanulmány által vizsgált szempontokra figyelemmel különösen érdekesnek tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása mindkét forgalmi körre (dohányosok - utazási irodák) kiterjed, valamint, hogy ítéletében éppen ellenkező eredményre jutott, mint az első és másodfokú bíróság: a versenyjogi ügyekben követett ítélkezés figyelembevételével ugyanazokat a tényeket pontosan fordított módon értékelte.
Feltehető, hogy a Legfelsőbb Bíróság is más eredményre jutott volna, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy a török utazási iroda a Camel megjelölés átvételével a cigarettamárka megkülönböztetőképességét vagy hírnevét sértette vagy tisztességtelenül kihasználta. Kézenfekvő azonban, hogy erre vonatkozó bizonyítás vagy nem történt, vagy ha mégis, úgy az nem vezetett eredményre.
Mindazonáltal nem meglepő, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően a bírálat sem maradt el.15
2.4. A Törvényszék által a Boss ügyben hozott ítélet indokolása többek között azt mondta, hogy "a felperes tőzsdei információs rendszerének (Boss) felhasználói kizárólag olyan személyek, akik bank- vagy tőzsdei ügyletekkel foglalkoznak, vagyis egy szűk szakmai réteg tagjai, akik kiválóan ismerik a piaci viszonyokat és így kellőképpen tudnak differenciálni. Ezért az ő esetükben kizárható a férfi felsőruházat és a tőzsdei információs rendszer közötti imágóátvitel még akkor is, ha maguk is potenciális vásárlói a férfi felsőruházati cikkeknek."
"A GfK által 1994 februárjában végzett fogyasztói véleménykutatás eredménye szerint is, arra a kérdésre, hogy az interjúalanyok milyen összefüggésben hallották már a Boss megjelölést, egyetlen megkérdezett sem említette a Boss számítógépes informatikai rendszert."
Felperes terhére az üzleti erkölcsbe ütköző magatartás ugyancsak nem volt megállapítható, s ezen felül a Boss védjegy ismertségének foka a korábbi NSZK területén (de nem a korábbi NDK területén) csupán 75%-os volt. Ilyenformán azt sem lehet mondani, hogy a férfiruházati cikkek vonatkozásában a Boss híres védjegy16 volna17.
3. Egyéb jogesetek
Az alábbiakban néhány hasonló ügyben hozott ítéletről csupán bibliográfiai szinten emlékezem meg, annak bemutatására, hogy az imágóátvitellel kapcsolatos vitatható jogsértés, illetve annak bírói mérlegelése sem nem új sem nem szórványos jelenség.
A vonatkozó és a témába vágó jogeseteket egyszerűen a vezető német védjegyjogi kommentár, Fezer művére utalással közlöm.18
Nem tekintette a bíróság híres védjegynek és elutasította a másfajta árukra is kiterjedő oltalmat igénylő kereseti kérelmet a westfälisches Steinhäger Erzeugnis ábrás védjegy utánzása miatt (1957), a Koh-i-noor védjegynek patentkapcsokon való használata miatt (évszám nélkül), az Anker ábrás védjegynek kenyér helyett szőnyegek megjelölésére való használata miatt (1958), a Mecki-Igel ábrás védjegynek könyvborítókon való használata miatt (1958), a női fehérneműre bejegyzett Triumph védjegynek különféle egyéb termékeken való használata miatt (1959), a harisnyára bejegyzett Opal védjegynek édesség megjelölésére való használata miatt.
Ezek persze csak a legismertebb jogesetek, bizonyára több hasonló bírósági határozatot is hoztak még, amely közzététel hiányában nem nyert publicitást.
Következtetések
A McDonald's és Camel Németországban kétségtelenül híres védjegy (a Camel vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság kifejezetten így vélekedett), ami azt jelenti, hogy a lakosság túlnyomó többsége ismeri azokat, ma.
A védjegy "felvizesítése" (Verwässerung) elleni oltalom, más szóval a védjegynek más áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában való használata elleni védelem megszerzése azonban mégsem sikerült, egyszerűen azért, mert visszamenőleg nem volt bizonyítható, hogy ezeknek a védjegyeknek ilyen átütő ismertsége már tíz esztendővel korábban is fennállt. (A Camel védjegy esetében ezen felül az azonos nevű török céget csak az érdekeltek szűk köre ismerte.)
A Gelbe Seiten és a Boss ügyekben nem volt híres védjegyekről szó, (amivel az oltalmi igényt alá lehetett volna támasztani), bár ezeket a védjegyeket is széles körben ismerték és ismerik. Figyelemre méltó a Gelbe Seiten ügyben hozott ítélet, ahol is a két hasonló megjelölést hasonló szolgáltatásokra használták: itt az imágóátvitelt a bíróság azért nem tartotta jogellenesnek, mert az nem visszatetsző (anstössig) módon történt.
Személyes meggyőződésem persze valamennyi itt ismertetett ügyben az, hogy az imágóátvitel tudatos volt. Más lapra tartozik, hogy az imágóátvitelre irányuló szándék a különböző ügyekben különböző intenzitású volt. Különösen erős lehetett az alperes ilyen tárgyú motivációja a Gelbe Seiten (Yellow Phone) ügyben, a legkevésbé erős a Boss ügyben. A McDonald's, valamint a Camel ügyekben ez a fajta motiváció alighanem csak közepesen intenzív vagy éppen csak mellékes volt.
Mindenesetre nehezen tudom elképzelni, hogy az idegen védjegy felhasználása bármelyik esetben is pusztán a véletlen műve lett volna.
Az ismertetett jogesetek ugyanakkor azt is jelzik, hogy az imágóátvitelt a jog mikor engedi vagy tiltja. A problematika a Camel és a Gelbe Seiten ügyekben jelentkezik különösen élesen, ahol is a különböző fokon eljárt bíróságok mindegyike meggyőzően indokolta állásfoglalását, s mégis egymástól homlokegyenest ellenkező eredményre jutott.
Elvontabban fogalmazva: a jogszerű és a jogellenes magatartás közötti határvonal nem mindig egyértelmű. Szerencse, hogy ez az esetek viszonylag kis részében van csak így.
Befejezésül egy prognosztizáló észrevétel: az EU Irányelvvel harmonizált 1994. évi német védjegytörvény alapján a német bíróságok (az 1997. évi magyar védjegytörvény alapján a magyar bíróságok hasonlóképpen) a jó hírű védjegy oltalmát most már védjegyjogi alapokon is biztosíthatják, ha ennek feltételei fennállnak. Ezek a feltételek azonban véleményem szerint csak annyiban különböznek az előzőekben ismertetettektől, (amint az az Európai Bíróságnak a CHEVY védjegy hírnevével kapcsolatos jogvitában hozott 1999. szeptember 14-i ítéletéből19 is kiolvasható), amennyiben a jó hírű és a híres védjeggyel szemben az ismertség mértéke vonatkozásában támasztott elvárások eltérőek.
Jegyzetek
1 Az ítélet indokolása szerint alperes magatartása egyrészt nem ütközik az üzleti erkölcsbe, másrészt nem állapítható meg, hogy alperes védjegyének bejelentése időpontjában a felperes védjegye már "híres" (berühmt) védjegy volt. Az OLG München ítéletét közli: GRUR 1996, 63. o.
2 Megfelel nálunk az "Arany Oldalak" szakmai telefonkönyveknek.
3 Az ítélet indokolása szerint más hírnevének kihasználása önmagában nem tilos, ha ez nem történik tisztességtelen módon. Ez egyébként az állandó bírói gyakorlat. Vö.: H.E. Brandner és A. Bergmann in: Lindacher és Teplitziky: UWG Grosskommentar. Lieferung 12 (1999) § 1 Rn. A. 85) - A Legfelsőbb Bíróság ítéletét közli: GRUR 1997, 311. o.
4 A pénz akkor értéktelen volt. Magyarországon is a második világháború után 1946. augusztus 1-ig (stabilizáció) cserekereskedelem folyt, kivéve a lakosságnak azt a szűk rétegét, amelynek módjában állt arannyal vagy devizával fizetni - ami viszont bűncselekménynek minősült.
5 Az ítélet indokolása szerint alperes magatartása nem alkalmas arra, hogy a felperesi védjegy hírnevét tisztességtelenül kihasználja vagy hátrányosan befolyásolja. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét ismerteti: GRUR 1987, 711. o.
6 A szokásos perbeli pozíciók tehát megfordultak: az állítólagos bitorló lett a felperes. Hasonló a helyzet a magyar szabadalmi jogban a nemleges megállapítási eljárásban. A védjegyjogban ennek az eljárásnak a lehetőségét az 1997. évi XI. törvény megszüntette.
7 Az ítélet indokolása szerint a felperes magatartása nem valósította meg a hírnévnek az üzleti erkölcsbe ütköző kihasználását. Az OLG Frankfurt ítéletét ismerteti: GRUR 1995, 154. o.
8 Az "emlékezeti támasszal" történő kérdésfeltevés technikájára vö.: Dr. Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben. Budapest, 1985, 155. o.
9 Vö. 1. sz. jegyzet
10 K.H. Fezer: Markenrecht. 2. kiadás. München, 1999, MarkenG § 14 Rn 440
11 "Ha a saját ajánlat megjelölése és más teljesítménye közötti kapcsolat létrehozása (csak) abból a célból történik, hogy ezáltal más hírnevét kihasználják" -- mondta a Legfelsőbb Bíróság. Vö. 3. sz. jegyzet
12 A bírói gyakorlat és a jogi szakirodalom szerint akkor beszélünk híres védjegyről, amely versenyjogi oltalomra tarthat igényt, ha a védjegynek kivételes megkülönböztető ereje és ilyen reklámhatása van (einmalige Kennzeichnungs- und Werbekraft), továbbá széles körű ismertsége következtében kiemelkedő, és jogilag értékelhető versenypozíciót szerzett (überragender wettbewerbsrechtlicher Besitzstand). A. Baumbach W. Hefermehl: Wettbewerbsrecht 20. kiadás, München, 1998, Allg. 138. A híres védjegy mint versenyjogi fogalom nem tévesztendő össze a védjegyjogban használt "közismert védjegy"-gyel.
13 Az állandó bírói gyakorlatra nézve, vö. 3. sz. jegyzet.
14 Vö. 5. sz. jegyzet
15 Például: N. Olesch: Ist die berühmte Marke tot? Wettbewerb in Recht und Praxis, 1988, 347. o.
16 Vö. 12. sz. jegyzet
17 Vö. 7. sz. jegyzet
18 Fezer id. mű MarkenG § 14 Rn 452 (a források megjelölésével)
19 C-375/97 sz. ítélet "Az Irányelv 5. cikk 2. bekezdésében foglalt második feltételnek is fenn kell forognia: a hírnév sérelme vagy tisztességtelen kihasználása kellő ok nélkül (without due cause)." Ezt az utóbbi három szót a magyar védjegytörvény nem vette át, így a magyar tilalom szigorúbb.