Nemzetközi kitekintő
DR. PALÁGYI TIVADAR
Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
|
|
|
|
Korábban már hírt adtunk arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok (USA) az Európai Unióval folytatott vitája miatt nem kíván csatlakozni a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodás szövegét kiegészítő Jegyzőkönyvhöz. Az USA ugyanis kifogásolja, hogy a Madridi Unió közgyűlésein az Európai Unió tagállamainak is és magának az Európai Uniónak is önálló szavazati joga van.
Az Európai Unió most megállapodott a tagállamaival, hogy ha a Madridi Unió közgyűlésén saját nevében kíván szavazni, akkor legalább egy tagállam lemond a szavazati jogáról, és így a tagállamok és az Unió által leadott szavazatok száma nem haladja meg az Európai Unió tagállamainak számát.
Ez a megállapodás elhárította az akadályát annak, hogy az USA csatlakozzék a Madridi Jegyzőkönyvhöz. Így az USA Külügyminisztériuma elkezdte a ratifikációs okmányok előkészítését az elnök általi jóváhagyáshoz, amit a Képviselőház és a Szenátus jóváhagyásának kell majd követnie.
A) Belize (országkódja: BZ) kormánya 2000. március 17-én letétbe helyezte a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozás okmányát. Így ez az Egyezmény Belizére nézve 2000. június 7-én lépett hatályba.
B) Belize kormánya a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez (PCT) való csatlakozás okmányát is letétbe helyezte 2000. június 17-én. Ennek következtében Belizét a 2000. június 17-én vagy azt követően benyújtott nemzetközi bejelentésekben lehet megjelölni és kiválasztani.
A) 1999. szeptember 1-jén az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) a biotechnológiai találmányokra vonatkozó új 23(b)-23(e) szabályokat léptetett hatályba.
A 23(b) szabály a biotechnológiai találmányokra, a biológiai anyagra, a növényfajtákra és a mikrobiológiai eljárásokra vonatkozó általános meghatározásokat tartalmaz.
A 23(c) szabály szerint az alábbi biotechnológiai találmányok szabadalmazhatók:
a) környezetükből elkülönített biológiai anyagok, még ha ismertek is a természetben;
b) növények vagy állatok, ha a találmány nem egyetlen fajtára vonatkozik;
c) mikrobiológiai eljárások és azok termékei.
A 23(d) szabály kimondja, hogy nem szabadalmazhatók:
- az emberi lények klónozására vonatkozó eljárások;
- az emberi lények genetikai azonosságát módosító eljárások;
- emberi embriók használata kereskedelmi célokra;
- állatok genetikai azonosságának a módosítása, ha az "lényeges orvosi haszon nélkül" okoz az állatnak szenvedést.
A 23(e) szabály megadja, hogy az emberi test vonatkozásában mi szabadalmazható és mi nem. Az emberi test és annak elemei nem szabadalmazhatók, de a testtől elkülönített elemek szabadalmazhatók lehetnek.
Ezek a szabályok az EPO gyakorlatát összhangba kívánják hozni az Európai Unió 98/44/EC sz. biotechnológiai irányelveivel, és lehetővé teszik a biotechnológiai találmányok széles körének szabadalmazását. Így kapható szabadalmi oltalom növényekre, ha a találmány egynél több fajtára alkalmazható, és nem igényelnek sajátos fajtákat. Az állatokra vonatkozó szabadalmi bejelentésekben ki kell fejteni a találmány előnyeit. Ha a találmányt szekvencialista alakjában nyújtják be, ki kell fejteni a szekvencia ipari alkalmazhatóságát.
B) Az EPO kibővített Fellebbezési Tanácsa 1999 decemberében úgy döntött, hogy a biotechnológiai eljárással módosított növények szabadalmazhatók. A szabadalmazható növényekre vonatkozó találmányokat azonban nem szabad egyetlen fajtára korlátozni, mert azok önmagukban nem szabadalmazhatók.
Ez a döntés egy a Novartis által benyújtott fellebbezésen alapszik. E svájci cég betegségekkel szemben megnövelt ellenállású termést hozó növényekre vonatkozó szabadalmi bejelentését az elsőfokú fellebbezési tanács elutasította. Az elutasítás egyik indoka az volt, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény kizárja a növény- és állatfajtákat a szabadalmi oltalomból. Az EPO joggyakorlatának az Európai Unió biotechnológiai találmányokra vonatkozó irányelveivel való összhangba hozása azonban lehetővé tette a növények szabadalmazását [lásd az A) pontot].
A szabadalmas Novartis cég szerint ez a döntés elő fogja mozdítani új növényekre vonatkozó találmányok kidolgozását.
C) Az EPO kibővített Fellebbezési Tanácsa olyan döntést hozott, hogy bárki benyújthat felszólalást, ha ez nem jár joggal való visszaéléssel.
Korábban csak a "tényleges" felszólaló, vagyis olyan személy nevében lehetett felszólalni, akinek kereskedelmi és jogi érdekében állt a felszólalás benyújtása. Nem fogadták tehát el a felszólalást az olyan felszólalótól, akit valaki más használt fel a felszólalás benyújtására, vagyis akinek nem volt tényleges érdeke az ügyben.
Az említett döntés értelmében most bárki benyújthat felszólalást, tehát nincs szükség arra, hogy a felszólalást az érdekelt fél nyújtsa be. Kivétel a szabadalmas, aki nem szólalhat fel saját szabadalma ellen (például azért, hogy engedélyezés után módosításokat hajthasson végre). Ezért a törvénnyel való visszaélésnek minősül, ha egy szabadalmas mást bíz meg felszólalás benyújtásával.
D) Az EPO 2000. március 1-jei hatállyal módosította a 25(2) szabályt. Ennek következtében kiválasztott bejelentések esetén a bejelentés közrebocsátását követő 6 hónapon belül kell befizetni a kutatási illetéket, amit korábban a kiválasztott bejelentés benyújtásával egyidejűleg kellett befizetni.
A) Az Európai Bizottság, az Európai Unió végrehajtó szerve az Unió 15 tagja számára egységesen érvényes szabadalom eszméjét tervezi feléleszteni. Frits Bolkenstein, az Unió belső piacáért felelős igazgató az Európai Parlament március 30-i ülésén kijelentette: "A bizottság szándéka, hogy még a nyár előtt kiadjon egy olyan iratot, amely formába önti az európai szabadalom szerkezetét".
Az előző bizottság az "Európai Unióban érvényes egységes szabadalom" fogalmát egy 1999. február 12-én kiadott közleményben "politikai prioritásként" említette, de a következő hónapban pénzügyek nem kielégítő kezelése miatt lemondott, és bár ideiglenesen hivatalban maradt, fontosabb intézkedéseit felfüggesztették.
Jelenleg a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal 18 európai államban biztosít oltalmi lehetőséget, de az általa engedélyezett szabadalmat a megjelölt országokban még érvényesíteni kell.
1999. évi közleménye idején a bizottság azt tervezte, hogy az egységes uniós szabadalom a nemzeti hivatalok és az Európai Szabadalmi Hivatal által engedélyezett szabadalmakkal együtt fog létezni, és így "az oltalmi rendszerek választékát" fogja szolgáltatni. Bolkenstein szerint az oltalom megszerzése az Európai Unió 15 tagállamában jelenleg átlagosan 30 000 USD-be kerül, ami "sokkal több, mint az USA-ban, mert a költségek 40%-át a fordítási kiadások teszik ki".
Jelenleg az Európai Unió arra irányuló erőfeszítései, hogy a nemzeti szabadalmi jogokat összhangba hozza, eredménytelennek bizonyultak, bár a nemzeti törvényhozás bizonyos területeit sikerült harmonizálni, elsősorban a biotechnológiai találmányok jogi oltalmára vonatkozó, 98/44/EC sz. irányelvekkel.
Az Európai Parlamentben élénk vitát váltott ki az emberi sejtek és embriók kezelésére vonatkozó, 695 351 sz. európai szabadalom engedélyezése, amivel a bírálók szerint az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) megsértette az említett irányelvekben az emberek klónozásának tilalmára vonatkozó szabályozást. Bolkenstein megerősítette, hogy sürgősen fel kell lépni a skóciai Edinburgh Egyetem számára 1999. december 8-án engedélyezett szabadalom ellen. Hozzátette, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal hajlandó együttműködni "ennek a szerencsétlen eseménynek a gyors orvoslásában".
A Greenpeace környezeti aktivista csoport szerint a szabadalom jogot adna ahhoz, hogy sejteket vonjanak ki emberi embriókból, ezeket a sejteket genetikailag manipulálják és így módosított embriókat hozzanak létre. Ezáltal a tudomány "jelentősen közelebb jutna ahhoz, hogy emberi lényeket hozzon létre laboratóriumban és azután azokat szabadalmaztassa". A Greenpeace szerint a szabadalom haszonélvezője egy Stem Cell Sciences (SCS) nevű ausztrál társaság, amely a skót egyetemtől kizárólagos hasznosítási engedélyt kapott, és végső célja, hogy humán embriókat tenyésszen, amelyekből szerveket lehet nyerni. Az SCS cég a Bio Transplant nevű amerikai céggel együtt dolgozik, amely viszont a Novartis-szal áll kapcsolatban.
Bár az EPO elismerte, hogy hibát követett el, külső felszólalás nélkül nincs joga megvonni a szabadalmat. Ezért a Greenpeace felszólalást nyújtott be, és ugyanezt tette a német kormány is.
Bolkenstein az Európai Parlament ülésén kijelentette, hogy a Bizottság osztja ezeket az aggályokat. "Mindenki számára világos, hogy ezt a szabadalmat nem lett volna szabad engedélyezni. Az EPO ilyen vonatkozású nyilatkozatot tett", és kész soron kívül lefolytatni a felszólalási eljárást.
Peter Liese német képviselő felszólalása szerint az EPO döntése a szervezet saját szabályainak világos megsértését jelenti, és ezért meg kell erősíteni az Európai Unió törvényhozását a biotechnológiai területén. Ezzel szemben Lord Inglewood angol képviselő azt a véleményét hangsúlyozta, hogy az Edinburgh Egyetem "teljesen törvényes célokra" kapott szabadalmat és jóhiszeműen járt el, mert nem érdekük embereket klónozni, és csupán az a céljuk, hogy az emberi szövet segítségével végzett munka eredményeként lehetővé tegyék az Alzheimer-kór és a leukémia gyógyítását. Azt is közölte, hogy a skót egyetem nem fog tiltakozni a szabadalom oltalmi körének korlátozása ellen, ha megmarad számukra a lehetőség az emberi szövettel végzett törvényes munkára.
Az Európai Parlament olyan határozatot fogadott el, amelyben a képviselők kijelentik, hogy "mélyen megrázta" őket a szabadalom engedélyezése, majd leszögezik, hogy az EPO félrevezette a közt, amikor nem tette világossá, hogy a szabadalom szövege emberi sejtekre vonatkozik, és hogy olyan szabadalmat engedélyezett, amely genetikailag módosított emberi embriók előállítására és lehetséges klónozására vonatkozik.
B) A védjegylajstromozás két alapkövetelménye, hogy a védjegy megkülönböztető jellegű legyen, és ne legyen leíró jellegű. Gyakran előfordul azonban, hogy egy cég olyan védjegyet akar lajstromoztatni, amely nem elégíti ki teljesen e két alapkövetelményt.
Annak következtében, hogy az Európai Unió nyelvei különböznek, lehetséges, hogy egy védjegy egyes nyelveken leíró jellegű, más nyelveken viszont nem ilyen. 1996-ig ez általában azt jelentette, hogy mindegyik országban külön kellett megállapítani egy védjegy lajstromozhatóságát. A 15 országban 11 nyelvre érvényes közösségi védjegy (Community Trademark, CTM) bevezetése óta azonban bonyolultabbá vált a lajstromozhatóság megítélése.
A közösségi védjegy nagy területen érvényes, és a legtöbb védjegytulajdonos nem használja, sőt nincs is szándékában használni az Európai Unió minden egyes tagállamában. Ha azonban egy potenciális bitorló megjelenik az egyik olyan országban, ahol a védjegy nem hatályos, a védjegytulajdonosnak megvan a lehetősége arra, hogy lépéseket tegyen védjegye oltalmazására.
Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon helyes-e kizárólagos jogot engedélyezni olyan jelre, amely vitathatóan leíró jellegű és ugyanígy vitathatóan nélkülözi a megkülönböztető jelleget egynél több nyelv esetén, ha a megkülönböztető jelleget nem lehetett bizonyítani a nyelvek mindegyikén (vagy minden olyan államban, ahol ezeket a nyelveket beszélik). Ilyen eset fordult elő az Európai Törvényszék (European Court of Justice) elsőfokú bírósága (Court of First Instance, CFI) előtt a Ford Motor Company kontra OHIM (NT91/99 számú) ügyben.
A Ford cég lajstromoztatni akarta az OPTIONS védjegyet CTM-ként a 36. áruosztályban. A kérelmet elutasították azon az alapon, hogy a lajstromoztatni kívánt jegy mind angol, mind francia nyelven nélkülözi a megkülönböztető jelleget.
Ezután Ford az OHIM Második Fellebbezési Tanácsához fellebbezett, és bizonyítékot nyújtott be arra, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyet szolgáltatások ellátása vonatkozásában használták Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Portugáliában és Svédországban. Franciaország vonatkozásában nem szolgáltattak bizonyítékot. A fellebbezést elutasították, mert Ford nem bizonyította, hogy a védjegy megkülönböztető jellegre tett volna szert Franciaországban, ahol a védjegyet nem is használták.
A CFI-hez benyújtott fellebbezésében Ford azzal érvelt, hogy ha az Európai Közösség lényeges részében ide értve egy fontos országot is, ebben az esetben Nagy-Britanniát használat útján megkülönböztető jelleget szerzett, a védjegyet engedélyezni kell, mert az Európai Közösség 40/94 sz. Tanácsi Szabályzatának (Council Regulation, CR) 7(3) szakasza hatálytalanítja a 7(2) szakaszt.
A CR 7(1) szakasza meghatározza egy védjegybejelentés elutasításának okait. A 7(2) szakasz kimondja, hogy egy védjegyet el kell utasítani, ha nélkülözi a megkülönböztető jelleget és leíró jellegű, "akkor is, ha a lajstromozhatóság hiánya csak a Közösség egy részében áll fenn". A CR 7(3) szakasza viszont azt mondja ki, hogy a 7(1)(b), (c) és (d) bekezdések amelyek értelmében egy védjegyet el kell utasítani megkülönböztető jelleg hiánya és leíró jelleg miatt nem alkalmazhatók, "ha a védjegy megkülönböztető jellegre tett szert azon áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyekre a védjegy használata következtében lajstromozást kérnek".
Ford azzal érvelt, hogy a 7(2) szakasz csupán a 7(1) szakasz tisztázását célozza, és bizonyos körülmények között a 7(3) szakasz érvényteleníti mindkét előző szakaszt, az adott esetben pedig ez a helyzet állt fenn. Ford a CFI-nél arra is rámutatott, hogy az OPTIONS védjegyet már lajstromoztatta Írországban és Nagy-Britanniában (az utóbbi országban ez a megszerzett megkülönböztető jelleg alapján történt), és a védjegy írott alakját már lajstromoztatta Dániában. Ezenkívül a védjegyet lajstromozták a Benelux-államokban is (amelyek egy részében franciául folytatnak joggyakorlatot).
Az ügyben 2000. március 30-án hozott a CFI végzést, amelyben megállapította, hogy a 7(3) szakaszt a 7(2) szakaszban foglalt elv fényében kell értelmezni. "Ahhoz, hogy egy a 40/94 szabályzat 7(3) szakasza alapján elfogadott védjegyet lajstromoztatni lehessen, a védjegy használata által szerzett megkülönböztető jelleget a Közösség lényeges részében kell bizonyítani, ha ez a védjegy a 7(1)(b), (c) és (d) bekezdések alapján nem rendelkezett ilyen jelleggel", vagyis a védjegyet megkülönböztető jelleg hiánya vagy leíró jelleg miatt elutasították. Ha az Európai Unió bármelyik részében abszolút lajstromozást gátló ok forog fenn, az összes ilyen országban bizonyítani kell a használat folytán megszerzett megkülönböztető jelleget.
Ebben az esetben Ford nem vitatta az OPTIONS szó megkülönböztető jellegének hiányát francia nyelven, és azt sem állította, hogy a védjegyet olyan módon használták volna, hogy az Franciaországban megkülönböztető jelleget szerzett. Ezért a kérelmet elutasították.
Az észt szabadalmi törvényt 2000. január 1-jei hatállyal módosították. A törvény főbb változásait az alábbiakban foglaljuk össze.
A törvény 6. szakaszának (3) bekezdésében a "mikroorganizmus törzs" kifejezés helyett "biológiai anyag" kifejezés szerepel.
A nem szabadalmazható találmányok körét pontosították és kibővítették. Az alábbi biotechnológiai találmányok nem oltalmazhatók szabadalommal: emberek és állatok genetikai azonosságának klónozására vagy módosítására szolgáló eljárások; a lényegileg biológiai eljárások, amelyeket biológiai anyag változtatására használnak fel; növény- vagy állatfajták előállítása, kivéve a mikroorganizmusok módosítására szolgáló mikrobiológiai eljárásokat; biotechnológiai találmányok, amelyeket kizárólag egy sajátos növény- vagy állatfajta esetében lehet alkalmazni.
A szabadalmi bejelentések elsőbbségi igényét alátámasztó iratokat az elsőbbség napjától számított 16 hónapon belül kell benyújtani.
Biológiai anyagra vonatkozó szabadalmak esetén a szabadalmas kizárólagos joga kiterjed minden azonos tulajdonságú olyan biológiai anyagra, amelyet tenyésztéssel vagy sokszorosítással ebből a biológiai anyagból vezettek le.
A törvényt kiegészítették a jogkimerülésre vonatkozó 17. szakasszal, amely kimondja, hogy a szabadalmas nem jogosult a szabadalommal védett olyan termék további kereskedelmi használatának a megtiltására, amelyet Észtországban ő helyezett vagy az ő hozzájárulásával helyeztek forgalomba.
A Szabadalmi Hivatal nem jogosult elutasítani egy szabadalmi bejelentést a rajz hiánya miatt. Ilyen esetben felszólítják a bejelentőt, hogy egy hónapon belül pótolja a hiányt, és megfelelő hiánypótlás esetén a bejelentés napja a rajz benyújtásának a napja lesz. Ha a rajzot a megadott határidőn belül nem pótolják, a szabadalmi bejelentésben a rajzra vonatkozó minden hivatkozást töröltnek tekintenek, és a bejelentés napja a Szabadalmi Hivatalhoz való benyújtás napja lesz.
A szabadalmi bejelentések érdemi vizsgálatának során a Hivatal szóbeli vagy írott magyarázatokat kérhet, és előírhatja az igénypontok, a leírás és a rajzok helyesbítését vagy kiegészítését. A Hivatalnak jogában áll másolatokat kérni a párhuzamos külföldi bejelentések határozatairól.
A bejelentő a PCT 15(5) szakasza alapján kérheti nemzetközi típusú kutatás elvégzését, a megfelelő illetékek lerovása mellett.
A törvényt kiegészítették a gyógyászati anyagok és növényvédő szerek kiegészítő oltalmára vonatkozó fejezettel. Ilyen vonatkozásban olyan anyag minősül gyógyászati anyagnak, amely legalább egy, szabadalommal védett hatóanyagot tartalmaz, és amelyet emberek vagy állatok betegségeinek megelőzésére vagy gyógyítására, fiziológiai funkcióinak helyreállítására vagy módosítására vagy orvosi diagnózisra használnak. Növényvédő szernek a természetes vagy szintetikus vegyi anyag minősül a gyártási eljárásból elkerülhetetlenül származó adalékanyagokkal.
Kiegészítő oltalmat kell adni a gyógyászati vagy növényvédő anyagokra az alábbi feltételek megléte esetén:
a) az alapszabadalom hatályban van a kiegészítő oltalomra vonatkozó kérelem benyújtásának napján;
b) a gyógyszert a gyógyszertörvény előírásai szerint lajstromozták;
c) a növényvédő szert a növényvédelmi törvény előírásai szerint lajstromozták;
d) az adott gyógyászati vagy növényvédő anyagra korábban nem engedélyeztek kiegészítő oltalmat.
További előírás, hogy egy adott gyógyászati vagy növényvédő anyagra csak egyetlen szabadalom alapján lehet kiegészítő oltalmat engedélyezni. Ugyanakkor egyetlen szabadalom alapján több különböző gyógyászati vagy növényvédő anyagra is lehet kiegészítő oltalmat kérni.
Kiegészítő oltalmat az alapszabadalom tulajdonosa vagy jogutóda kérhet a gyógyszer vagy a növényvédő szer forgalombahozatali engedélyének napjától számított 6 hónapon belül. A kérelemhez csatolni kell a forgalombahozatali engedély másolatát, az illeték befizetésének bizonylatát és a meghatalmazást, ha a kérelmet szabadalmi ügyvivő nyújtja be.
A Szabadalmi Hivatal megvizsgálja, hogy a kiegészítő oltalomra vonatkozó kérelem megfelel-e az előírásoknak; az esetleges hiányról írásban értesíti a kérelmezőt, és a hiánypótlásra 3 hónap határidőt engedélyez.
A kiegészítő oltalom időtartama az alapszabadalom oltalmi idejének lejártától számított legfeljebb 5 év lehet.
Kiegészítő oltalmat 2000. június 30-ig lehet kérni olyan szabadalmak esetén, amelyek hatóanyagára 2000. január 1. előtt engedélyeztek szabadalmi oltalmat.
2000. január 1-jétől kezdve a Francia Szabadalmi Hivatal a kutatási illetéket 4200 frankról 2100 frankra, vagyis a felére csökkentette. Ezzel a Hivatal a független feltalálók bejelentési kedvét kívánja növelni.
A holland General Hospital (GH) cég európai szabadalmat kapott svájci típusú második gyógyászati indikációs igénypontokat ("Gázkeverék alkalmazása Y betegség kezelésére alkalmas X gyógyszer előállítására"), első gyógyászati alkalmazásra vonatkozó igénypontot ("Gázkeverék egy betegség kezelésére szolgáló módszerben való alkalmazáshoz"), továbbá egy egyszerű módszerigénypontot ("Módszer belélegezhető gyógyszer szolgáltatására") tartalmazó szabadalmi bejelentésére. A szabadalom ellen felszólalt az Air Products (AP) cég, de felszólalását elutasították. AP az európai szabadalom holland részének megsemmisítését kérte egy holland megyei bíróságnál.
A bíróság abból kiindulva, hogy a szabadalom érvényes, a bitorlás kérdését vizsgálta. Először megállapította, hogy az első gyógyászati alkalmazásra vonatkozó igénypont közvetlen bitorlásának kérdésében ezt a típusú igénypontot meg kell különböztetni az egyszerű termékigényponttól. Ahhoz, hogy bitorlónak minősíttessék, AP-nek nemcsak el kell adnia a vonatkozó gázkeveréket, hanem az eladásnak az igénypontban említett orvosi felhasználás céljára kell történnie. AP nem használja a gázkeveréket, de vevői igen, mégpedig AP tudtával. A bíróság szerint ez önmagában nem teszi AP-t közvetett bitorlóvá. Emellett GH nem bizonyította, hogy AP bitorlásra bíztatta volna vevőit.
A szabadalom érvényessége tekintetében a bíróság megállapította, hogy a svájci típusú második indikációs igénypontok szabadalmazhatósága ellen nem hoztak ugyan fel bizonyítékot, de az ilyen típusú igénypontok és a módszerigénypont érvénytelenek, mert valójában az emberi test kezelésére vonatkoznak, és bár a második indikációs igénypont elsődlegesen egy gyógyszer előállítására irányul, ami iparilag alkalmazható és így szabadalmazható, az adott esetben a gyógyszert (a gázkeveréket) csak a kezelő orvos által és felügyelete mellett lehet előállítani. Az ilyen módszerek azonban gyógyászati kezelések még akkor is, ha az orvos által az előállítás folyamán használt készülék alkalmas ipari alkalmazásra. Ezért a svájci típusú igénypontok nem szabadalmazhatók, és ez érvényes a módszerigénypontra is.
A) 1999. decemberében a Japán Szabadalmi Hivatal honlapján olyan tájékoztatás jelent meg, hogy a számítógépek szoftverjére vonatkozó találmányok körébe sorolható egy találmány, ha egy feladat megoldására olyan információfeldolgozást igényel, amelyhez számítógép hardvert használnak.
A japán hírközlő médiumokban arról számoltak be, hogy Japán a pénzügyi technológiák és termékek területén engedélyezett szabadalmak számában messze el van maradva az Amerikai Egyesült Államok mögött, mert míg az utóbbiban 1994 kezdetétől 1997 végéig 90 ilyen szabadalmat engedélyeztek, Japánban 1999 közepéig az ilyen szabadalmak száma csak 3 volt.
Az amerikai, az európai és a japán szabadalmi hivatalok elnökeinek 1999 novemberében tartott konferenciáján megállapodtak abban, hogy ezen a területen összehasonlító vizsgálatokat fognak végezni, és azok eredményét 2000 nyarán fogják publikálni.
B) A japán Helix Research Institute (HRI) szóvivője közölte, hogy orvosi felhasználás céljára szolgáló 6000 humán génre vonatkozó szabadalmi bejelentést nyújtottak be a Japán Szabadalmi Hivatalnál 1999 júliusában, miután az összesen közel 100 000 humán gén közül mintegy 6000-et sikeresen dekódoltak. Azt is közölte, hogy reményeik szerint mintegy 20 céggel kutató társaságot fognak létrehozni, és a következő két évben legalább további 20 000 génre vonatkozó szabadalmi bejelentést kívánnak benyújtani.
A HRI által benyújtott szabadalmi bejelentésben igényelt 6000 humán gén közül közelítőleg 200-ról azt állítják, hogy azok képesek endokrineket és egyéb proteineket termelni.
C) A Japán Szabadalmi Hivatalnál benyújtott biotechnológiai tárgyú szabadalmi bejelentések 49%-a külföldi bejelentőktől származik, és ezek közül 34%-nak a bejelentője amerikai cég.
Jordánia (országkódja: JO) 2000. április 11-én a Kereskedelmi Világszervezet tagjává vált.
Jugoszlávia 2000. február 18-án letétbe helyezte a Madridi Megállapodás stockholmi kiegészítő szövegéhez történő csatlakozás okmányát. Így a Madridi Megállapodás és annak kiegészítő szövege Jugoszlávia vonatkozásában 2000. május 18-án lépett hatályba.
1999. decemberi tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy a kanadai Szövetségi Bíróság elutasította az amerikai Pfizer gyógyszergyár kérelmét egy kanadai szabadalma oltalmi idejének meghosszabbítására, és emiatt az Amerikai Egyesült Államok kormánya panaszt nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) Kanada ellen. A WTO Genfben ülésező Döntőbírósági Tanácsa 2000. március 31-én megállapította, hogy az 1989. október 1-je előtt engedélyezett kanadai szabadalmak 17 év oltalmi ideje ellentétben van a TRIPS Egyezmény előírásaival. Az Egyesült Államok ugyanis eredményesen érvelt azzal, hogy a kanadai szabadalmi törvény 45. szakasza, amely a 17 év oltalmi idő engedélyezésére vonatkozik, ütközik a TRIPS 33. és 70. szakaszában foglaltakkal. A 33. szakasz arra kötelezi a WTO tagállamait, hogy a bejelentés napjától számítva legalább 20 év oltalmi időt engedélyezzenek, míg a 70. szakasz előírja, hogy ezt a minimális oltalmi időt engedélyezzék minden olyan szabadalom esetében, amelyet a TRIPS hatálybalépésének napjától kezdve engedélyeztek. Kanadának és a többi fejlett országnak 1996. január 1-jéig összhangba kellett hoznia szabadalmi törvényhozását a TRIPS előírásaival.
A kanadai kormány 1989-ben módosította szabadalmi törvényét olyan módon, hogy az 1989. október 1-je után benyújtott szabadalmakra a benyújtás napjától számított 20 év oltalmi időt kell engedélyezni, összhangban a TRIPS 33. szakaszával. Kanada azzal érvelt, hogy szabadalmi törvényének 45. szakasza szerint az 1989. október 1. előtt engedélyezett szabadalmak tényleges oltalmi ideje gyakran 20 év vagy annál is hosszabb idő volt, megjegyezve, hogy különböző eljárási módszerekkel a szabadalmasnak módjában áll a 17 év oltalmi időt akár további 42 hónappal meghosszabbíttatni.
A 3-tagú Döntőbírósági Tanács elutasította Kanada érvelését, arra hivatkozva, hogy a 33. szakasz minden szabadalom esetén előírja a 20 év minimális oltalmi időt, és Kanada törvényhozása nem biztosította az érvényben levő régebbi szabadalmak számára ezt a jogi biztonságot. A Tanács szerint a WTO előírásaitól eltérő rendszabály fenntartására nem indok az, hogy a nemzeti előírás kedvezőbb kezelést tesz lehetővé. Egyébként a Döntőbíróság döntésének meghozatala előtt a Kanadai Szabadalmi Hivatal közölte, hogy az 1989. október 1. előtt engedélyezett és még érvényben levő 170 000 szabadalom közül 67 000-nek az oltalmi ideje rövidebb 20 évnél, és ezek közül 77%-nak az oltalmi ideje a 19. évben fog lejárni.
Kanada belkereskedelmi minisztériumának szóvivője kijelentette, hogy a kanadai kormány nem kommentálja a döntést, és később fogják eldönteni, hogy fellebbeznek-e a WTO Fellebbezési Testületéhez.
A) A Kínai Szabadalmi Hivatal mintaszabadalmi bejelentésekre vonatkozó irányelveket tett közzé, amelyek 2000. május 1-jétől kezdve érvényesek.
Az új irányelvek szerint egy háromdimenziós termékre vonatkozó mintabejelentés esetén a terméknek mind a hat oldaláról be kell nyújtani ábrát. Ha azonban a mintának csak egyik vagy hatnál kevesebb oldala fontos az oltalom szempontjából, csupán ezekről az oldalakról kell ábrát benyújtani egy perspektivikus ábrázolással együtt.
Kétdimenziós termékre vonatkozó minta esetén a termékről két ábrát kell benyújtani, de ha csak az egyik oldal fontos, elegendő ennek az ábrája.
A vizsgálat időtartamának meggyorsítása érdekében az irányelvek szerint az elővizsgálónak joga van a mintaszabadalmi bejelentések nyilvánvaló hiányosságait kijavítani. Ilyen hiányosság lehet például a termék címének nyilvánvalóan nem kielégítő volta vagy a nézetek nyilvánvalóan helytelen megnevezése. Ezekről a javításokról azonban az elővizsgáló köteles értesíteni a bejelentőt, és ha utóbbi nem ért egyet a javításokkal, joga van azok ellen érvelni.
B) 1999-ben Kínában összesen 134 240 szabadalmi bejelentést nyújtottak be; ezek közül 24 307 származott külföldi bejelentőtől. A legtöbb szabadalmi bejelentést: 7805-öt Japánból nyújtották be.
1999-ben Kínában összesen 170 715 védjegybejelentést nyújtottak be; ezek közül 140 620 származott hazai bejelentőtől.
1999-ben 122 401 védjegyet lajstromoztak; ezek közül 96 139 volt hazai bejelentőé.
1999-ben Kínában 1 091 228 védjegylajstromozás volt érvényben, amelyek közül 881 448-nak volt kínai tulajdonosa.
A Libanoni Kereskedelmi Bíróság két érdekes védjegyjogi döntést hozott.
a) L'OREAL kontra L'AUREORE
A bíróság a L'AUREORE cégnevet a L'OREAL cégnév utánzásának tekintette, és így az alperest tisztességtelen versenybe ütköző cselekedet miatt marasztalta el. A bíróság azonban a pert megalapozatlannak minősítette, amikor az alperes cég AROMADIE-re változtatta a nevét.
A bírósági döntés szerint a felperes jogosult kártérítésre az elszenvedett károkért. Ilyen vonatkozásban a bíróság nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy megváltoztatta a cég nevét és törölte a L'AUREORE védjegy lajstromozását annak érdekében, hogy elkerülje a vitát a felperessel, miután ezt a cégnevet és védjegyet egyaránt két évig használta. Az alperes nem folyamodott volna ehhez a megoldáshoz, ha nem lett volna meggyőződve arról, hogy cégneve és védjegye erősen hasonlít a felperes nevéhez és védjegyéhez.
b) MEDMAC kontra MEDMAK FOR CONSTRUCTION
A Bíróság elrendelte a "MEDMAK FOR CONSTRUCTION" kereskedelmi név törlését, és az alperesnek megtiltotta e név használatát. Egyúttal az alperest 8 millió libanoni font (közelítőleg 5300 USD) fizetésére, valamint a további használat minden egyes napja után 100 USD bírság fizetésére kötelezte.
A bírósági határozat megállapítása szerint a törlendő védjegy első tagja (MEDMAK) az utolsó betűt kivéve megegyezik a felperes védjegyével, és a védjegy második része (FOR CONSTRUCTION) csupán az alperes tevékenységi körének meghatározására szolgáló adalék. Egy védjegy használata azonban akkor is bitorlás, ha szavakat adnak hozzá, de ez nem okoz olyan különbséget a két védjegy között, amely kizárná a közönség megtévesztését. A tevékenységi körök eltérése nem befolyásolja a védjegy eltulajdonítását.
A Líbiai Szabadalmi Hivatal bejelentette, hogy a függő szabadalmi bejelentések elfogadása folyamatban van, és az elfogadásról szóló értesítéseket rövidesen postázni fogják. A Hivatal azt is bejelentette, hogy ezzel egyidejűleg felszólításokat fognak küldeni az engedélyezett szabadalmak publikálási díjának és évi illetékeinek a befizetésére. Ez véget fog vetni annak a korábbi gyakorlatnak, hogy az engedélyezés előtt is elfogadtak évdíjakat még függő bejelentésekre.
Mozambik (országkódja: MZ) kormánya 2000. február 18-án letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződés csatlakozási okmányát. Ennek megfelelően ez a Szerződés Mozambikra nézve 2000. május 18-án lépett hatályba.
A) Az American Home Products Corp. bitorlásért beperelte a Novartis Pharmaceuticals UK Limitedet. Az alperes tagadta a bitorlást, és a felperes szabadalmát nem kielégítő kinyilvánítás miatt érvénytelennek minősítette.
A bitorlási per tárgya egy második indikációs találmányra vonatkozó európai szabadalom alapján érvényesített angol szabadalom volt, amely a rapamicin azon tulajdonságának felismerésén alapult, hogy transzplantáció esetén elnyomja a kilökődési reakciót. A rapamicint egy baktérium termeli, és már ismert volt, hogy gombaellenes szerként hat. Ezért a szabadalom igénypontjai második gyógyászati alkalmazásra vonatkoztak.
Az alperes egy másik gyógyszert állított elő azonos vegyi tulajdonságokkal, de a rapamicintől csekély mértékben eltérő vegyi összetétellel. Az alperes azzal érvelt, hogy a szabadalom által biztosított kizárólagos jog vagy egyedül a rapamicinre vonatkozik, és ebben az esetben nem bitorolta a szabadalmat, vagy pedig a rapamicin származékaira is vonatkozik, és ebben az esetben a szabadalom nem kielégítő kinyilvánítás miatt érvénytelen.
A bíróság megállapította, hogy bizonyos technológiai területeken nem mindig lehetséges az oltalmi kör pontosítása, például azért, mert a technológia nem fejlődött kellő mértékben ahhoz, hogy azonosítsák a határokat. Egy szabadalom értéke aláaknázható az oltalmi kör önkényes, de pontos meghatározásával. Bár a szabadalom igénypontjai csak az egyedül ismert vegyület: a rapamicin vonatkozásában voltak megszövegezve, egy szakember a szabadalmi leírás alapján felismerhette, hogy a szabadalom feltalálója egy vegyületcsalád első tagját találta meg, amelyről valószínűsíthető volt, hogy a rokon vegyületek jelentősen hozzájárulhatnak a szervátültetések után jelentkező kilökődési reakció elnyomásához. Egyéb tényezők, így a szabadalom címe és leírása arra utalnak, hogy a bejelentő a rapamicinre vonatkozónál tágabb oltalmat akart. Szakember nem olvashatja úgy a szabadalmi leírást, hogy az abban foglalt találmányi gondolat csak a rapamicinre és a kizárólagos jog erre az egyetlen vegyületre korlátozódna.
Ilyen okok miatt a bíróság azon a véleményen volt, hogy a szabadalom oltalmi köre kiterjed a rapamicin olyan származékaira is, amelyek a szervkilökődésre ugyanolyan hatást gyakorolnak. A rapamicin hasznos származékainak megtalálásához szükséges munka nem ró méltánytalan terhet a terület szakembereire, és így a szabadalomban foglalt kinyilvánítás nem minősíthető nem kielégítőnek.
Végül a bíróság megállapította, hogy az igénypont második indikációs alakja nem változtatta meg a szabadalmi leírással szemben támasztott kinyilvánítási kötelezettség mértékét. Ezért a szabadalmat érvényesnek minősítette, és megállapította, hogy az alperes bitorolta azt.
B) A Legfelsőbb Bíróság (High Court) megállapította, hogy az "Elle" női magazin kiadójának nincs joga megakadályozni a Safeway szupermarketláncot abban, hogy az "Elle" nevet védjegyeztesse tamponokra és egyéb női egészségügyi termékekre.
Safeway eredetileg 1987-ben lajstromoztatta az "Elle" és a "Presto Elle" védjegyeket. A bíróság megállapította, hogy nem forog fenn az összetéveszthetőség veszélye az áruház termékei és a magazin között, mert bár a magazin kiadója szintén kérte az Elle név lajstromozását kozmetikai termékekre, "a magazin és az általa forgalmazott luxustermékek nem hasonlítanak a Safeway által forgalmazott egyszerű és fontos egészségügyi termékekhez".
C) A skóciai Roslin Institute (RI) számára az Angol Szabadalmi Hivatal két szabadalmat engedélyezett sejtmagok átvitelére. Ilyen technikát alkalmaztak a Dolly nevű juh és más klónozott állatok létrehozására.
Az amerikai Geron Corporation közelítőleg 52 millió dollárért megvásárolta RI-től mindkét szabadalom kizárólagos használati jogát, amivel többek között arra is jogot szerzett, hogy élő szövetet tenyésztsen transzplantációs célokra.
Olaszország 2000. január 17-én letétbe helyezte a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodás Jegyzőkönyvéhez való csatlakozás okmányát. Így a Jegyzőkönyv Olaszországra nézve 2000. április 17-én lépett hatályba.
Ománban 2000. március 20-án miniszteri rendelet jelent meg az Öböl Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) szabadalmi törvényének a ratifikálásáról.
Omán az első állam, amely a Tanács 1999. november 29-i ülésén hozott határozattal összhangban publikálja az új GCC szabadalmi törvényt.
Az új törvény a végrehajtási utasítás későbbi publikálásával egyidőben fog hatályba lépni. A GCC Szaúd-Arábiában székelő Szabadalmi Hivatalának igazgatója közölte, hogy a végrehajtási utasítás elkészítése folyamatban van, és feltehetőleg még az év első felében publikálni fogják. A GCC további tagországai, amelyek még nem fogadták el és nem is publikálták az új szabadalmi törvényt: Bahrein, Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait, Katar és Szaúd-Arábia.
Az Európai Unióval 1997-ben kötött együttműködési megállapodásban Oroszország vállalta, hogy 2002-ig összhangba hozza a szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó jogszabályait az Európai Unió jogszabályaival. Az Európai Unió közleménye szerint a folyamat a tervezettnél gyorsabban megy végbe.
Az egyezmény alapján Oroszország azt is megígérte, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítésében is szorgalmazni fogja az előrehaladást. A jelenlegi orosz joggyakorlat ezen a területen még távol áll attól, hogy összhangban legyen a TRIPS-ben rögzített alapelvektől.
Katar (országkódja: QA) 2000. április 5-én letétbe helyezte a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozás okmányát. Így ez az Egyezmény Katarra nézve 2000. július 5-én fog hatályba lépni.
2000. február 8-án a spanyol hivatalos közlönyben egy királyi utasítást közöltek, amely egy minisztériumok közötti bizottságot hoz létre azzal a feladattal, hogy az ipari és szellemi tulajdonjogok bitorlása elleni tevékenységet szabályozza. Ehhez a bizottságnak irányelveket kell kidolgoznia és javaslatot kell tennie a központi kormány és a vidéki kormányszervek közötti együttműködésre. Az is a bizottság feladatkörébe tartozik, hogy rendszabályokat dolgozzon ki annak érdekében, hogy az állampolgárok és a szociális szervezetek tisztában legyenek a szellemi és az ipari tulajdon oltalmának szükségességével.
22. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) tagállamai 2000. március 13-tól 17-ig tartották huszonnyolcadik összejövetelüket, amelyen 90 szerződő tagállam küldöttei vettek részt.
Az ülésen rendszabályokat fogadtak el a nemzeti szakaszban lefolytatandó eljárás egyszerűsítéséről, és előrehaladás történt a nemzetközi bejelentések elektronikus úton történő benyújtásával kapcsolatos kérdések terén is.
Az ülésen a Szabadalomjogi Szerződés (Patent Law Treaty, PLT) tervezetének elfogadása céljából május 11-től június 2-ig tartandó Diplomáciai Konferencia előtt a PCT szabályaiban a PLT-tervezet miatt szükségessé váló módosításokat is megbeszélték.
Az ülésen egyhangúan jóváhagyták a PCT szabályainak számos módosítását, amelyek 2001. március 1-jén fognak hatályba lépni, és egyszerűsíteni fogják a nemzetközi szakaszban követendő eljárásokat, különösen azáltal, hogy a nemzetközi bejelentésekkel együtt szabványosított nyilatkozatokat lehet majd használni olyan ügyekben, amelyek kapcsán iratokat vagy bizonyítékokat kell a nemzeti szakaszban benyújtani. A nyilatkozatokat a Szellemi Tulajdon Világszervezete az illetékes megjelölt hivatalokhoz fogja továbbítani. Ha egy megjelölt hivatal korábban további iratok és bizonyítékok benyújtását kívánta, ilyen nyilatkozat benyújtása esetén csak akkor kívánhatja további iratok benyújtását, ha megalapozott oka van kételkedni a nyilatkozat valódiságában.
A módosított szabályok értelmében a kérelem az alábbi nyilatkozatok közül egyet vagy többet tartalmazhat a nemzeti törvényhozás követelményeinek kielégítése végett:
- nyilatkozat a feltaláló azonosságáról;
- nyilatkozat arról, hogy a bejelentő jogosult a nemzetközi bejelentés napján a szabadalom kérelmezésére;
- nyilatkozat arról, hogy a bejelentő jogosult a nemzetközi bejelentés napján egy korábbi bejelentés elsőbbségét igényelni;
- nyilatkozat a feltalálásról.
Az elsőbbségi naptól számított 16 hónapon belül lehetőség lesz a nyilatkozatok helyesbítésére vagy kiegészítésére.
23. Szellemi Tulajdon Világszervezete
A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Döntőbíráskodási Központját jelölték ki elsőként olyan szolgáltatás nyújtására, amelynek keretében döntőbíráskodhat az internet domainnevek lajstromozása kapcsán előforduló visszaélések miatti vitákban. 2000. január elejétől március végéig a központban 40 országból 250-nél több esetben nyújtottak be döntőbíráskodási kérelmet. A döntőbírókat az összes kontinens 31 jogi szervezetéhez tartozó 100 semleges személy nevét tartalmazó listáról jelölik ki.
A Sterling Pharmaceuticals Pty Ltd. (SP) cég védjegyként használta az "INDOCAFE Coffeemix" megjelölést. A Johnson & Johnson Australia Ltd. (JJ) cég pert indított SP ellen a saját "SUPER CAFFEEMIX" védjegyének bitorlása miatt.
A bíróság megállapítása szerint a "coffee mix" kifejezés (két szóban) leíró jellegű (ami ellen a felperes nem emelt kifogást), és az egy szóban írt "coffeemix" is ilyen. Bizonyítást nyert, hogy SP a "Coffeemix" kifejezést termékeinek leírására és hirdetéseiben termékeinek neveként használta. Így SP nem védjegyértelemben használta a "Coffeemix" szót, hanem csupán termékeinek leírására, mert azokon és hirdetéseiben minden esetben feltüntette az "INDOCAFE" megjelölést is.
A bíróság a két védjegy összehasonlítása alapján megállapította, hogy azok eltérő kinézésűek és hangzásúak. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy SP "INDOCAFE Coffeemix" védjegye nem emlékeztet olyan mértékben JJ "SUPER COFFEEMIX" védjegyére, hogy ezzel a fogyasztókat megtévesztené vagy becsapná.
A fentiek alapján a bíróság szerint SP nem követett el bitorlást.
A) Tajvan ez év márciusában Nagy-Britanniával a szellemi tulajdonjogok kölcsönös elismeréséről egyezményt kötött, amely a reciprocitás elve alapján az alábbiakat teszi lehetővé.
a) Tajvan és Nagy-Britannia olyan természetes vagy jogi személye, aki 2000. március 20. után szabadalmi, ipari minta vagy használati minta bejelentést nyújtott be Nagy-Britanniában vagy Tajvanon, a másik országban elsőbbségi jogot élvez.
b) Mindkét ország hatóságai szabadalmi oltalmat engedélyeznek mikroorganizmusokra vonatkozó találmányokra.
c) Mindkét ország hatóságai bizonyos műszaki területeken legfeljebb 5 év időtartamra meg fogják hosszabbítani a rendes oltalmi idő által biztosított szabadalmi oltalmat.
B) A módosított védjegytörvény 1998. november 1-jén lépett hatályba, de a színkombinációból álló védjegyek lajstromozására vonatkozó irányelveket a Szellemi Tulajdon Hivatal csak 2000. február 2-án hirdette ki.
A védjegytörvény szerint egy színkombinációt védjegyként lehet lajstromoztatni, ha az eléggé megkülönböztető jellegű ahhoz, hogy lehetővé tegye felismerését egy átlagos fogyasztó által bizonyos áruk azonosításához.
Az irányelvek szerint a színkombinációs védjegyekre vonatkozó bejelentésben részletesen le kell írni, hogy a gyakorlatban hogyan kell a megjelölt termékeken vagy azok csomagolásán megjeleníteni a színkombinációt. A folyékony vagy por alakú árukon használandó színkombináció akkor lajstromozható, ha a csomagoláson vagy a tartályon keresztül kívülről is egyértelműen megkülönböztethető. Leíró jelleg miatt nem lajstromozható védjegyként az olyan színkombináció, amely az áruk gyártására alkalmazott eljárás természetes következménye, vagy ha az áruk használatához szükséges.
A színkombinációs védjegyekre vonatkozó szabályok mutatis mutandis alkalmazandók a színkombinációs szolgáltatási védjegyekre is.
Az Új-zélandi Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese egy olyan mintabejelentés ügyében, amelyhez két elsőbbséget igényeltek, olyan döntést hozott, hogy több elsőbbség is igényelhető. Ezt megelőzően a Hivatal mintabejelentések esetén csak egy elsőbbséget engedélyezett.