SZILÁGYI JÓZSEF:
A nyilvánvalóság kérdése
az EPO Fellebbezési Tanácsainak döntésében
Találmányok vizsgálata során az egyik alapvető eldöntendő kérdés az, vajon a találmány feltalálói tevékenységen alapul-e vagy sem. Szabadalmi törvényünk, az 1995. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Szt.) 4. § (1) bekezdése előírja, hogy egy találmány akkor alapul feltalálói tevékenységen, ha a technika állásához képest nem nyilvánvaló. Az Szt. ezen rendelkezése mint a törvény egésze, összhangban van az Európai Szabadalmi Egyezménnyel, illetve annak rendelkezéseivel. A feltalálói tevékenység vizsgálatánál egyik alapvető szempont a törvény szövegében is nevesített nyilvánvalóság (obviousness) megítélése. A nyilvánvalóság megítéléshez érdemes figyelembe venni azon alapelveket, amelyeket az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) Fellebbezési Tanácsai (Boards of Appeals) érvényesítettek a tárgykört érintő döntéseik során.
A feltalálói tevékenység vizsgálatakor a Fellebbezési Tanács gyakorlatában általában az ún. feladat-megoldás megközelítést (problem-solution approach) veszi alapul. Ezen módszer szerint először meg kell határozni, hogy mi a legközelebbi technika állása, ez után meg kell határozni, hogy mi a megoldandó műszaki feladat, végül a legközelebbi technika állásánál és a műszaki problémánál kezdve meg kell vizsgálni, hogy az igényelt találmány nyilvánvaló lehetett-e szakember számára. A szabályok értelmében a találmányt úgy kell a leírásban feltárni, hogy a műszaki feladat (még ha azt kifejezetten nem is nevezik így) és annak megoldása érthető legyen. A feladat és a megoldás tehát bármely műszaki találmánynak integráns része.
A fentiek alapján látható, hogy a feltalálói tevékenység megítélése számos lépést foglal magában, úgymint
- megfelelő-e a találmány feltárása,
- a legközelebbi technika állásának meghatározása,
- a megoldandó műszaki feladat meghatározása,
- a nyilvánvalóság kérdése.
Jelen tanulmányban a nyilvánvalóság megítélésére vonatkozó jogesetekkel foglalkozunk.
Mivel azonban a fenti szempontok sok esetben igen nehezen elkülöníthetők, ezért elsőként olyan esetet mutatunk be, ahol a nyilvánvalóság megítélése gyakorlatilag visszamegy a legközelebbi technika állásának és a feladatnak a meghatározására, illetve a legközelebbi technika állásának korrekt meghatározása egyértelműen eldönti azt, hogy a találmány nyilvánvaló-e a technika állásához képest vagy sem. S viszont, a legközelebbi technika állásának meghatározása feltételezi a megoldandó feladat tisztázását is.
A T 570/91 sz. döntésnél a vita tárgya egy, a felszólalási eljárásban elutasított bejelentés, amelynek főigénypontjai belső égésű motordugattyúra vonatkoznak. Az elutasítás alapját egy olyan irat (D1) képezte, amely hűtőgép kompresszorában alkalmazott dugattyúra vonatkozik és egy kivétellel a találmány összes jellemzőjét ismertette. A D1 által nem ismertetett jellemző arra vonatkozott, hogy a dugattyún lévő furatok lényegében azonos távolságra helyezkednek el a dugattyúfenéktől és a dugattyú alsó peremétől. További D9 és D10 irat azonban tartalmazott kitanítást a csapszegfurat ilyen elhelyezésére belső égésű motoroknál, s a D1 irat is röviden utalt a kompresszordugattyú belső égésű motorokban való alkalmazására. Ezért a felszólalási eljárás határozata szerint szakember számára nyilvánvaló volt a D1 jellemzőinek D9 vagy D10 alapján való kiegészítése, azaz a találmány kidolgozása. A bejelentő a fellebbezési eljárásban azzal érvelt, hogy a D1 irat kompresszordugattyúra vonatkozik, s nem belső égésű motordugattyúra mint találmánya, ezért nem tekinthető legközelebbi technika állásának sem. Ezen megközelítésben a legközelebbi technika állását a D9, D10 iratok jelentik, ekkor viszont ezek olyan kiindulási pontot képeznek, amely nem vezet a találmány kidolgozásához.
A Fellebbezési Tanács döntésében hatályon kívül helyezte az elutasító határozatot és indokolásában lényegében elfogadta a bejelentők érvelését. A döntés indokolásában a Tanács ugyanis hangsúlyozza, hogy bár a szakember teljesen szabad azon döntésében, hogy mit választ kiindulási pontnak találmánya kidolgozásakor, később aztán már természetesen megköti ezen döntése. Ha például egy szakember valamely okból egy bizonyos kompresszordugattyú mellett dönt, akkor továbbfejlesztheti ezt a dugattyút, de a fejlesztés magától értetődő eredménye kompresszordugattyú lesz és nem belső égésű motordugattyú. Másként kifejezve, a kiválasztott legközelebbi technika állásának alkalmasnak kell lennie, vagy legalább lehetőséget kell adnia, esetleg bizonyos módosításokkal, hogy ugyanolyan hatásokat érjenek el vele, mint a szabadalmaztatni kívánt megoldással. Máskülönben egy ilyen kiindulási pont mint technika állása, nem vezethetné a szakembert nyilvánvaló módon a szabadalmaztatni kívánt találmányhoz.
A Tanács véleménye szerint a legtöbb esetben az tűnik megfelelőnek, ha elsősorban olyan korábbi feltárásokkal foglalkozunk, amelyeknek akár explicit akár implicit módon van valami közük a bejelentésben vagy az ellentartott szabadalomban megjelölt feladathoz. Ezen előzmények rendszerint alkalmasak arra, hogy továbbfejlesztve elvezessenek a szabadalmaztatni kívánt találmányhoz, vagy legalább afelé mutassanak. A legközelebbi technika állása, amely tehát egy nyilvánvaló ellentartás számára a legerősebb alapot adná, a fent említett előzmények között keresendő.
A nyilvánvalóság, és ezáltal a feltalálói tevékenység megítéléséhez tehát alapvetően fontos a legközelebbi technika állása, illetve a megoldandó feladat korrekt meghatározása, amely adott esetben nem külön-külön, hanem egymásra épülve történik. Ilyen esetet példáz (egyebek mellett) a T 20/81 sz. döntés, amelyben a Tanács kimondja: "Azon célból, hogy az állítólagos előnyöket relevánsnak tekinthessük a találmány alapját képező feladat meghatározásánál, és hogy ezáltal feltételezhessük a feltalálói tevékenység meglétét, az előnyöket megfelelő bizonyítékokkal kell alátámasztani oly módon, hogy az összehasonlítást a leginkább odaillő technika állásával végezzük." Előnyös hatások meglétét igazolni azonban csak megfelelően végzett összehasonlítás révén lehetséges. T 197/86 sz. döntésében a Tanács kimondja: "Abban az esetben, ha az összehasonlító vizsgálatokat azért végzik, hogy a feltalálói tevékenység meglétét a szabadalmaztatni kívánt területen jelentkező továbbfejlesztett hatásokkal igazolják, a legközelebbi technika állásával való összehasonlításnak olyannak kell lennie, hogy a hatásról meggyőzően kitűnjön: a találmány megkülönböztető jellemzőiből ered. E célból szükséges lehet úgy alakítani az összehasonlítás elemeit, hogy csak a megkülönböztető jellemzőkben térjenek el.
A T 301/90 sz. döntés kulcsmondata: ismert intézkedés ismert hatásának nem nyilvánvaló alkalmazása új műszaki cél elérése érdekében.
A vitatott szabadalmi bejelentés félvezető gyártására vonatkozott, és a felszólalási eljárásban a Felszólalási Osztály is engedélyezhetőnek tartotta, ez után került a Fellebbezési Tanács elé az ügy. A vitatott találmány többrétegű félvezető eszköz gyártási eljárása, melynek során meghatározott minta szerint első réteget képeznek egy második réteg fölé, amely második réteget maratják és az eszköz félvezető anyaga fölött alakítják ki, és a második réteget úgy maratják ki, hogy az első réteget maszkként használják. Az eljárás jellemzője az, hogy a második réteget részben izotropikusan maratják, majd a második réteg maradék részét az első réteg maszkként való használatával a második réteg vastagságának irányában anizotropikusan maratják, hogy így nyílást hozzanak létre rajta, aztán az első réteget eltávolítják, és egy harmadik réteget képeznek a második rétegen.
A találmány alapját képező probléma az, hogy egy sima mintázat olyan élmentes gravírozott profilját hozzák létre, amely hű mása a maratási maszknak. A szabadalom megsemmisítését azon az alapon kérték, hogy a technika állását képező D1 irat kitanítást ad, miszerint az anizotróp maratás sima mintázatot eredményez, és 2. ábrája azt is megmutatja, hogy izotropikus maratással elkerülhetők az élek. A szabadalmas érvei szerint viszont az ellentartott irat elsősorban az anizotróp maratásnak a maszk hű reprodukálásában mutatkozó előnyeire vonatkozik, és nem tárgyalja az éles peremek elkerülésének problémáját. Továbbá a technika állása nem tárgyalja anizotróp és izotróp maratás alkalmazását ugyanazon nyílások kialakításánál, illetve az élek lekerekítését további maratással oldják meg. A szakirodalom általában a maratás nem kívánt mellékhatásaként kezeli a profil elvékonyodását, így a szakirodalom nem ösztönzi, hanem inkább eltántorítja a szakembert attól, hogy elvékonyított profil kialakításával foglalkozzon.
A Tanács a fellebbezést elutasította és fenntartotta a szabadalmat. Indokolása szerint a vizsgált találmány alapját képező probléma az, hogyan képezzenek nagyon pontos és sima nyílásokat a második rétegben elkerülve az éleket a nyílás felső peremén, azon célból, hogy adott vastagsággal készülhessen a második réteg (rövidzárlattól mentes szigetelés), annak veszélye nélkül, hogy repedések keletkezzenek a felette lévő viszonylag vékony harmadik rétegben (huzalozás). E probléma megoldása: a második réteg részben izotropikusan van maratva, majd a megmaradó részét anizotropikusan maratják.
Azon tényeket figyelembe véve, hogy nagyon pontos és sima nyílások kialakításánál mindig nem kívánatos mellékhatásként kezelték az alámetszést, és a technika állása az anizotróp maratási mechanizmushoz kötődik, és akkor fordultak elő sima nyílásokban (érintkező lyukakban) elvékonyodások, amikor a maratószer anizotropikus maró hatását fenntartották, és változtatták a maszk tulajdonságait, vagy a maratott anyagét, a Tanács véleménye szerint szakembertől nem volt elvárható, hogy az alámetszést mint negatív hatást átértelmezze az elvékonyodás kialakításának előnyös gyártási lépésévé, amely az éles peremet közelebb viszi az alapanyaghoz. Ezen új műszaki feladat nem tekinthető szakember számára nyilvánvalónak.
A feltalálói tevékenység meglétének feltételezéséhez általánosan elfogadott alapelv az, hogy bár normál körülmények között nem inventív egy ismert intézkedés alkalmazása egy ismert hatás eléréséhez amikor ezen hatás az intézkedés alapján eleve várható, mindazonáltal az ismert hatással elérhető új és nem nyilvánvaló műszaki eredmény kimutatása új és nem nyilvánvaló eszközzé alakíthatja az ismert intézkedést egy új műszaki feladat megoldásában, azaz hozzájárulást jelent a technika állásához és feltalálói tevékenységet feltételez.
A T 441/93 sz. döntés tárgya Kluyveromyces élesztő törzsekkel kapcsolatos találmány. A döntés kulcsmondata: "Ha egy olyan technológiát, melyet korábban egy adott kutatási területen használtak, át kell vinni egy szomszédos kutatási területre, és az átvitellel kapcsolatban szakember azt feltételezi, hogy az rutin munkával nem végezhető el, hanem tudományos kutatást kell végezni, akkor feltalálói tevékenység feltételezhető."
A megsemmisítési kérelemben az ellenérdekű fél kifejti, hogy a D21 irat Saccharomyces protoplasztok transzformációját ismerteti. Így az ismertetettek megismétlése Kluyveromyces törzsekkel nyilvánvaló kellett legyen, különösen azért, mivel az előbbiben alkalmazott vektor az utóbbi transzformációjánál is alkalmazható. Az átalakítás sikere ésszerűen elvárható volt, mivel D5 irat ugyanezen eljárás végrehajtásával Schizosaccharomyces sikeres transzformációját ismerteti, holott ezen élesztő fejlődéstanilag sokkal távolabb esik a Saccharomycestől, mint a Kluyveromyces.
Továbbá a teljes Kluyveromyces sejtek transzformációs eljárását leginkább érintő D6 irat olyan vektorokat ismertet, amelyek fenntarthatók ezen élesztőben (KARS vektor), valamint ezen vektorok sikeres alkalmazását a Kluyveromyces transzformációjában. A D17 irat egész Saccharomyces sejtek transzformációs eljárását ismerteti. Ezért az ellenérdekű fél szerint két irat együttolvasása révén az igényelt eljárás kidolgozása nyilvánvaló.
A szabadalmas szerint abból a tényből, hogy a Saccharomyces és a Schizosaccharomyces protoplasztok ugyanazon eljárással transzformálhatók, nem volt levezethető hogy a Kluyveromyces protoplasztok transzformációja ugyanazon módon elvégezhető, mivel nem minden élesztő törzs viselkedik ugyanúgy. Hiányzott a Kluyveromyces transzformáns kiválasztási módszere. Nem volt bizonyíték, hogy KARS plazmidok izolálhatók. Integrált plazmidokat eredményező transzformációk gyakorisága jelentéktelen volt. A D6 irat kitanítása nem biztosította stabil Kluyveromyces mutánsok izolálását. A D17 irat azt mutatta, hogy néhány plazmid csak Saccharomyces sejteket transzformál gyenge hatékonysággal. Így tehát ésszerűen nem volt elvárható sikere annak, hogy egész Kluyveromyces sejtek is transzformálhatók.
A Tanács döntésében úgy vélekedett, hogy tekintve a megoldandó feladatok sokaságát és összetettségét, a Kluyveromyces transzformáció megvalósítása olyan tekintélyes mennyiségű munkát kívánt, amely nem volt rutinjellegű, hanem tudományos kutatást igényelt, s ennek kimenetele bizonytalan volt. A Tanács utalt arra, hogy a biotechnológia területén számos olyan döntés született már, amely segítséget nyújt a szakember elképzelt fogalmának meghatározásánál. A T 500/91 sz. döntés szerint például a szakembertől elvárható közönséges szakmai fejlesztés nem jelenti olyan műszaki problémák megoldását, amelyeknél feltáratlan területeken kell tudományos kísérleteket végezni. A T 445/91 sz. döntés ráadásul azt is kimondja, hogy a képzeletbeli szakember csak akkor visz át technológiát egy szomszédos területről a saját szakterületére, ha ezen átvitel csak rutinkísérletekből álló experimentális munkát jelent.
A fentiek együttes figyelembevételével a Tanács arra a megállapításra jutott, hogy az ilyen szakember nem nyer semmiféle bizonyosságot a technika állásából arra vonatkozóan, hogy ésszerűen elvárható módon sikerrel tudná kidolgozni a Kluyveromyces protoplaszt transzformációt, mivel látni fogja, hogy a szomszédos kutatási területre kidolgozott, már létező technológia átvétele nem rutinmunkát jelent, hanem inkább tudományos kutatást igényel. Így tehát az eljárási igénypont inventív, s ezzel együtt inventív a Kluyveromyces gazdasejtként való alkalmazása klónozott idegen gének átalakítására és kifejezésére, valamint az eljárás végrehajtásához szükséges vektor is.
A T 766/92 sz. döntés tárgyát képező találmány egy fotokonduktív eszköz. Az elutasított bejelentés igénypontja szerint "Eszköz elektromos áram generálására fény segítségével, amelyben van egy fény hatására elektromos feszültséget generáló félvezető réteg, valamint egy első és egy hátsó érintkező, azzal jellemezve, hogy legalább a hátsó érintkező magában foglal egy cink-oxidot tartalmazó átlátszó vezetőréteget."
A vizsgálati osztály elutasította a bejelentést, mivel D1 és D2 irat is útmutatást adott cink-oxid tartalmú, átlátszó érintkezőbevonat alkalmazására, s ettől az igényelt oltalmi kör csak abban tért el, hogy kiemelte - a hátsó érintkező tartalmaz cink-oxidot. A vizsgálati osztály szerint azonban nem igényelt feltalálói lépést az, hogy a három adódó lehetőségből - első érintkező, hátsó érintkező, vagy első és hátsó érintkező is - kiválasszák az egyiket cink-oxid alkalmazására.
A fellebbezéskor benyújtott átdolgozott igénypont a következő: "Eszköz elektromos áram generálására fény segítségével, amelyben van egy fény hatására elektromos áramot generáló filmszerű félvezető réteg, valamint egy első és egy hátsó érintkező, azzal jellemezve, hogy mindkét érintkező tartalmaz átlátszó vezetőrétegként cink-oxidot, melynek ellenállása körülbelül 10-4 és 10-2 Ohm cm közötti tartományba esik, valamint a félvezető réteg tartalmaz egy filmszerű szilikonréteget." Illetve a kiegészítő kérvény további jellemzője: "és az eszköz egy 7%-kal vagy nagyobb hatékonysággal működő napelem."
A Tanács fenntartotta a bejelentés elutasítását, a következő érveléssel. A találmányt a D2 irat szerinti technika állásától az különbözteti meg, hogy
- a fény hatására elektromos feszültség létrehozására képes réteg tartalmaz egy "filmszerű szilikon félvezetőt",
- D2-ben nem mondják ki explicite, hogy "mindkét" érintkező tartalmazhat cink-oxidot átlátszó vezetőrétegként.
Az eredeti leírás szerint azonban e jellemzők azon probléma megoldására szolgálnak, hogy az ismertekhez képest olcsó fényelektromos eszközt készítsenek. D2 és D5 iratok alapján viszont ismert tény volt az, hogy ha olcsó eszköz a célkitűzés, ennek megvalósítására a fenti jellemzőkkel kialakított fényelektromos eszköz különösen alkalmas. Következésképpen olcsó fotoelektromos eszköz kidolgozása során szakember számára nyilvánvalóan felmerült "filmszerű szilikon félvezető" és "cinktartalmú átlátszó vezető érintkező" használata.
Mivel ezen megkülönböztető jellemzőket korábban ugyanazon cél elérése érdekében már alkalmazták hasonló eszközben, a Tanács ítélete alapján ugyanazon eredmény eléréséhez szakember számára nyilvánvaló volt ezen adott hatással járó jellemzők alkalmazása egy olyan eszköznél, amely ismert volt D2-ből, s így az igényelt oltalmi körhöz is nyilvánvaló eszközökkel jutottak.
Hasonló megfontolásokból a bejelentők által a feltalálói tevékenység alátámasztására bemutatott előnyös hatások (a cink-oxid réteg magas diffúziós hatása, illetve az eszköz legalább 7%-os hatásfoka) sem vehetők figyelembe a bejelentők javára az ügy lényegét érintő kérdésben. Ezen előnyöket az eredeti bejelentésben nem kapcsolták az utólag igényelt oltalmi körben lévő megkülönböztető jellemzőkhöz. Amint azt a T 192/82 sz. döntés kifejti, a szakembernek lehetősége kell legyen, hogy a legjobb eszközöket alkalmazza célja megvalósításához. Jelen esetben a találmány eredeti célja olcsó eszköz kidolgozása volt. E cél eléréséhez a technika állása világos, kidolgozott megoldást nyújtott. Így a szakembernek nem sok lehetséges megoldás közül választott, hanem "egyirányú utcá"-hoz hasonlítható helyzetbe került, amely előre láthatóan vezetett a költségtakarékosság előnyeihez. Ugyanakkor ez az "egyirányú" megoldás magában rejtette a magas diffúzió előnyét is. Ezen további hatás, amelyet a cink-oxid réteg nyilvánvaló használata következtében a szakember magától értetődően megkap, olyan külön nyereségként jelentkező hatásnak (bonus effect) tekinthető, amely nem bizonyítja feltalálói tevékenység meglétét.
A "bonus effect" fogalmának értelmezéséhez kiegészítésül még érdemes átfutni az idézett T 192/82 sz. döntés summázatát.
1. Ha egy termékről ismert, hogy ismert funkciókat betöltő, vegyes elemek kombinációjából áll, akkor az ugyanazon célra szolgáló, továbbfejlesztett új komponens létrehozása és alkalmazása szabadalmazható lehet önmagában is, és az őt magában foglaló továbbfejlesztett termékként is. Másrészt, ha a kérdéses komponens az ő releváns tulajdonságaival együtt részét képezi a technika állásának, akkor, tekintettel az előre várható előnyös hatásra, ezen komponensnek ugyanazon termékbe való belefoglalása nyilvánvaló lesz (analóg helyettesítés).
2. Szakembernek lehetősége kell legyen célja megvalósításakor a már elérhető legjobb eszközök alkalmazására, mindazonáltal elvárható továbbfejlesztést eredményező eszközök használata szabadalmazható lehet új hatások esetén, feltéve hogy mindehhez számos lehetőség közül kell választani. Így ilyen esetben az alternatívák hiánya olyan "egyirányú utcához" hasonlítható helyzetet jelent, amely előre elvárható előnyökhöz vezet, s amely nyilvánvaló megoldás marad a váratlan nyereségként jelentkező hatások (bonus effect) ellenére is.
3. Minden esetben, ha egy találmány ismert cikk olyan módosításában rejlik, melynek célja a cikk ismert tulajdonságainak továbbfejlesztése, a módosító jellemzőnek nem csak az igénypontban kell jellemeznie a találmányt, pl. elhatárolva azt a technika állásától, hanem okszerűen kell hozzájárulnia az ily módon elért tulajdonság továbbfejlesztéséhez.