Szemle - 2000. 10. | Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

105. ÉVFOLYAM 5. SZÁM

2000. OKTÓBER

Sümeghy Pálné dr. - Hajdú Tamásné:

A Szabadalmi Jogi Szerződés

Miután jelen összeállítás az első írásos tájékoztatás a Szabadalmi Jogi Szerződés mibenlétére vonatkozóan, és maga a Szerződés csak évek múlva fogja ténylegesen befolyásolni hatályos szabadalmi törvényünket (feltehetően a módosított Európai Szabadalmi Egyezménnyel való összhang megteremtése által), most inkább azt az általános hatást emeljük ki, amelyet létrehozói a Szerződés megkötésével megcéloztak, és a teljesség igénye nélkül kitérünk néhány fontos cikk ismertetésére. Terveink szerint, a mai magyar szabályozást érintő változásokat előre jelezni, illetve azok hatálybalépését jóval megelőzően ismertetni fogjuk.

Mi a célja a Szabadalmi Jogi Szerződésnek?

A Szabadalmi Jogi Szerződés (a továbbiakban PLT) célja a nemzeti és a regionális szabadalmi bejelentésekre vonatkozó alaki követelmények harmonizálása, a szabadalom megszerzésére és fenntartására irányuló eljárás egyszerűsítése.

Ezeket a célokat a PLT elsősorban a következők révén igyekszik biztosítani:

a bejelentés napjára vonatkozó követelmények és eljárási szabályok harmonizálása annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a bejelentés napjának elvesztése az alaki követelmények be nem tartása miatt;
egyetlen, nemzetközi szinten harmonizált alaki követelményrendszer támasztása a nemzeti és a regionális bejelentések tekintetében, amelyek összhangban vannak a Szabadalmi Együttműködési Szerződésben (PCT) meghatározott alaki előírásokkal;
egységesített űrlapok létrehozása, amelyek adattartalmát valamennyi PLT-tagállam hivatalának el kell fogadnia;
a szabadalmi hivatalok előtt folyó eljárás egyszerűsítése;
a határidők be nem tartása miatt bekövetkező, nem szándékos jogvesztés elkerülésére szolgáló mechanizmusok kialakítása;
a szabadalmi bejelentések elektronikus úton történő benyújtására vonatkozó alapelvek rögzítése.

A PLT a szerződő országok hivatalai által maximálisan előírható követelmények együttesét határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a szerződő országok bizonyos kivételektől eltekintve szabadon dönthetnek úgy, hogy enyhébb, nagyvonalúbb követelményeket támasztanak a bejelentők, szabadalmasok felé.

A PLT előírásai éppúgy vonatkoznak a nemzeti és a regionális szabadalmi bejelentésekre és szabadalmakra, mint a PCT alapján benyújtott nemzetközi bejelentésekre az ún. nemzeti szakaszba lépést követően.

A PLT-vel kapcsolatos előnyös hatások és esetleges korlátozások

A PLT által harmonizált és egyszerűsített alaki követelmények csökkentik a hibák elkövetésének a kockázatát, ezáltal pedig várhatóan kevesebb jogvesztés fog bekövetkezni.

A nemzetközi űrlapminták, amelyeket a PLT Közgyűlése fog létrehozni, és amelyeket minden szerződő országnak el kell fogadnia, szintén könnyebbé fogják tenni a külföldi bejelentések benyújtását.

Az egyszerűsítések okozta költségcsökkenés mellett további előnyt jelent, hogy a szerződő országok állampolgárai egy külföldi bejelentés megtételekor ismerős környezettel állnak majd szemben.

Fontos szempontként itt megjegyzendő, hogy a szerződő államoknak a jövőben sem kell szembenézniük az elektronikus benyújtás bevezetésének kényszerével. Bármely PLT-tagország továbbra is folytathatja a papíron történő benyújtás jelenlegi gyakorlatát.

A PLT célja az elektronikus úton és a papíron való benyújtás tekintetében az, hogy megkönnyítse az elektronikus úton történő benyújtás megteremtését mind a hivatalok, mind pedig a felhasználók számára, ugyanakkor ne zárjon ki egyetlen felhasználót sem a szabadalmazás lehetőségéből, amennyiben még nem lennének adottak az ő szempontjából az elektronikus benyújtás alkalmazásának lehetőségei.

Hogyan illeszkedik a PLT a világméretű szabadalmi harmonizáció folyamatába?

A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) tagállamai 2000. június 2-án konszenzusos alapon elfogadták a Szabadalmi Jogi Szerződést.

A PLT véglegesítésére azon a Diplomáciai Értekezleten került sor, amely május 11. és június 2. között Genfben mintegy 150 ország delegációjának részvételével zajlott. A szerződés ötéves tárgyalássorozat eredményeként jött létre. Hatálybalépését követően a PLT világméretekben harmonizálni és egyszerűsíteni fogja a nemzeti és regionális szabadalmi bejelentésekre és a szabadalmak fenntartására vonatkozó eljárási szabályokat.

A szabadalmi oltalmat kérő bejelentőknek első lépésként bizonyos alaki követelményeket kell teljesíteniük annak érdekében, hogy bejelentésük ne legyen elutasítva, és jogaik ne sérüljenek. Ezek az alakiságok jelenleg országról országra változnak. Az alakiságok harmonizálása révén mint már a fentiekből is kiderült a PLT számos előnyt biztosít a feltalálóknak és a nemzeti és regionális szabadalmi hivataloknak egyaránt:

szabványosított űrlapok használata és egyszerűsített eljárás a hibák kockázatának a csökkentésére;
költségcsökkentés a feltalálók szempontjából;
fárasztó és komplikált eljárások kiküszöbölése;
a szabadalmi hivatalok jobb hatásfokának biztosítása kisebb működési költségek mellett;
a szabadalmi bejelentés és az azzal kapcsolatos levelezés elektronikus úton történő benyújtásának a lehetősége;
a szerződődő országokban előre megjósolható alakiságok előírása (PCT alapokra helyezés);
a képviseleti kényszer alóli kivételek rögzítése;
nagyobb jogbiztonság megteremtése mind a hazai, mind pedig a külföldi szabadalmazás esetében;
jogorvoslati lehetőség határidők elmulasztása esetén;
a bejelentési naphoz fűződő elsőbbségi jog megalapozása idegen nyelvű beadvánnyal.

Egyértelmű, hogy a szabadalmi harmonizáció terén a 43 ország által aláírt PLT lényeges állomásnak tekinthető.

Az aláíró országok Magyarországon kívül a következők voltak: Algéria, Ausztria, Belgium, Brazília, Burundi, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Észt-ország, Gambia, Ghána, Görögország, Haiti, Horvátország, Izrael, Kenya, Kirgizisztán, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Lettország, Libanon, Luxemburg, Madagaszkár, Malawi, Moldovai Köztársaság, Nigéria, Olaszország, Portugália, Románia, Sao Tomé és Principe, Spanyolország, Svájc, Szlovénia, Szudán, Szváziföld, Togo, Törökország, Uganda és Zambia.

104 ország és három nemzetközi szervezet (az Eurázsiai Szabadalmi Szervezet, az Európai Szabadalmi Szervezet és az Afrikai Regionális Ipari Tulajdon Szervezet) írta alá a Szerződés Záróokmányát, azt a dokumentumot, amely tanúsítja a Diplomáciai Értekezlet eredményeit és a delegációk részvételét.

A PLT a WIPO-tagállamok számára 2001. június 1-ig áll nyitva aláírásra. Az aláírás feljogosítja az aláíró ország kormányát a Szerződés tetszőleges időpontban való ratifikálására.

Azok a WIPO-tagállamok, amelyek nem írják alá a PLT-t ezen egyéves időtartamon belül, bármely későbbi időpontban csatlakozhatnak a Szerződéshez. A PLT három hónappal azt követően fog hatályba lépni, miután tíz ország elhelyezte ratifikációs okmányát a WIPO főigazgatójánál.

A Szabadalmi Jogi Állandó Bizottság (Standing Committe on the Law of Patents, rövidítve SCP) elmúlt ülésszakain éppúgy, mint a WIPO Közgyűlés 1999. szeptemberi ülésén, igen sok delegáció adott hangot azon véleményének, hogy a PLT-vel kapcsolatos eredmények megszületését követően a harmonizációs folyamat nem torpanhat meg, itt az idő, hogy a szabadalmi jog további harmonizálása kerüljön előtérbe. A WIPO a további harmonizációt a 2000-2001. évi munkaprogramja részeként kezeli, az SCP ezzel foglalkozó első munkaülésére ez év novemberében sor kerül. Sokan remélik, hogy a néhány évvel ezelőtt zátonyra futott anyagi jogi harmonizációt célzó tárgyalások ezúttal jobb esélyekkel folytatódhatnak.

Érdemes talán itt szó szerint idézni dr. Kamil Idrisnek, a WIPO főigazgatójának szavait:

A PLT sikeres létrehozása lényeges lépésnek tekinthető a szabadalmazással összefüggő költségek világméretű csökkenésének tágabb folyamatában. A következő lépés a további jogi kérdések harmonizálását célzó munka, amely végül is egyetlen, globális oltalmazási feltételrendszer kialakításához vezet.

E bevezetés után nézzük meg, mit tartalmaznak a Szerződés cikkei.

A PLT ismertetése

Alapelvek (2. cikk)

Mint a bevezetőből is kiderült, a PLT egyik alapelve, hogy a benne foglalt követelmények maximumot jelentenek. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek szabadságában áll a bejelentők vagy a szabadalomtulajdonosok érdekében a szerződéshez képest kedvezőbb előírásokat alkalmazni, kivéve a bejelentési nap elismerésének feltételeivel kapcsolatban. A PLT tehát a szabadalmi bejelentések alakját, tartalmát és bizonyos eljárási szabályokat illetően meghatározza a követelmények maximumát, amelyeknél az egyes szerződő államok többet nem, legfeljebb kevesebbet írhatnak elő. A másik alapelv egyértelműen leszögezi, hogy a szerződő felek saját anyagi jogi rendelkezéseiket szabadon alkalmazhatják, vagyis a PLT kizárólag eljárási kérdéseket rendez.

A bejelentési nap elismerése (5. cikk és 2. szabály)

A bejelentési nap elismerésének feltételeit a PLT eltérést meg nem engedő módon rögzíti. A szabadalmi jog nemzetközi harmonizációjának ez a szabályozás egyik alappillérét jelenti, hiszen a bejelentők jogbiztonsága szempontjából igen fontos, hogy a szabadalmi oltalom megalapozására irányadó bejelentési napot lehetőleg minimális és nemzetközi szinten azonos feltétel teljesítésével biztosíthassák.

A PLT a bejelentési nap elismeréséhez csupán a következőket írja elő:

a szabadalom iránti igényre való utalás;
a bejelentő azonosítására szolgáló (a vele való kapcsolatfelvételt is lehetővé tevő) adatok közlése;
egy leírásnak tekinthető rész benyújtása.

A bejelentés napja legkorábban az a nap lehet, amelyen az érintett hivatal rendelkezésére áll valamennyi felsorolt kellék. Ennél korábbi időpontot nem lehet bejelentési napként igényelni, illetve megállapítani még akkor sem, ha pl. bizonyítható, hogy a leírásnak tekinthető rész a bejelentőn kívülálló körülmények (postai késedelem) miatt nem érkezett meg korábban a hivatalhoz. A felsorolás kimerítő jellegére tekintettel többet, pl. igénypontok benyújtását, nem lehet előírni a bejelentési nap elismeréséhez, kevesebbet pedig a fenti alapelvre tekintettel nem fogadhatnak el a tagországok.

Fontos előírás, hogy a bejelentés benyújtásának módját a bejelentő választhatja meg, tehát a papíron történő bejelentés lehetősége legalábbis a bejelentési nap elismerése céljából biztosítva van. Ugyancsak a bejelentő érdekét szolgálja az az előírás, hogy a bejelentési nap elismeréséhez a leírás bármely nyelven benyújtható.

Ha bármelyik követelménynek a bejelentés nem tesz eleget, a bejelentőt a Végrehajtási Szabályzat szerinti határidő kitűzésével fel kell hívni a hiány pótlására, illetve nyilatkozattételre.

A PLT a tagállamokra bízza, hogy elfogadnak-e rajzot leírás helyett a bejelentési nap elismeréséhez. Ugyancsak megengedő szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a bejelentő a felhívásban kitűzött határidő elteltéig nem pótolja a hiányokat. Ebben az esetben a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a bejelentést be nem nyújtottnak tekintik, vagyis arra a továbbiakban semmilyen jog nem alapítható.

A bejelentési nap elismerésére vonatkozó fő szabályokhoz képes a PLT biztosítja a bejelentő jogát a korábbi bejelentési nap igénylésére megosztás esetén, valamint az elsőbbségi igény érvényesítésére. A korábbi bejelentés napjának elismeréséhez a követelményeket a szerződő felek szabadon állapíthatják meg.

A bejelentés egyéb kellékeinek egységesítése (6. cikk és 36. szabály)

A PLT egyik legfontosabb vívmánya, hogy a bejelentésekre vonatkozó követelmények egységesítését a PCT alapján valósítja meg, kapcsolatot teremtve ezáltal a két szerződés között. E kapcsolat lényegét a PLT úgy fogalmazza meg, hogy a nemzeti, illetve a regionális szabadalmi bejelentések alakját és tartalmát illetően a szerződő felek nem írhatnak elő a PCT szerinti nemzetközi bejelentésekre vonatkozónál több vagy azoktól eltérő követelményt (ugyanez vonatkozik azokra a követelményekre is, amelyeket a nemzeti szakaszba lépett nemzetközi bejelentések alakjával és tartalmával kapcsolatban támaszthatnak), kivéve, ha ezt maga a PLT vagy annak Végrehajtási Szabályzata lehető teszi. A PLT célja tehát lényegében a bejelentési követelmények lehető legnagyobb mértékű egységesítése, függetlenül attól, hogy PCT, nemzeti vagy regionális bejelentésre kerül-e sor.

A PLT vonatkozó cikkének szövege a PCT 27. cikke (l) bekezdésének mintájára épül, amely utóbbi a nemzeti szakaszban a bejelentés alakjával és tartalmával kapcsolatos követelményekre vonatkozik. Ennél fogva a bejelentés alakja és tartalma kifejezésnek a PLT-ben is ugyanaz a jelentése, mint amit a PCT elfogadásakor a Washingtonban tartott diplomáciai értekezlet jegyzőkönyve megfogalmazott: az alak és tartalom kifejezés használata annak hangsúlyozására szolgál, hogy nem a szabadalmi anyagi jogi (szabadalmazhatósági, stb.) követelményekről van szó. Ez az értelmezés egybeesik a PLT előzőekben ismertetett egyik alapelvével is, nevezetesen azzal, hogy ez a szerződés kizárólag eljárásjogi kérdéseket rendez. Ennek alapján pl. az Amerikai Egyesült Államoknak a találmány feltárására vonatkozó előírása nem tekinthető a bejelentés alakjára vagy tartalmára vonatkozó követelménynek.

A bejelentés megfelelő elkészítésének biztosítását szolgálja az a rendelkezés, hogy amennyiben a szerződő államok bejelentési űrlap használatát írják elő, az űrlap tartalmi kellékeinek meg kell felelniük a PCT szerint előírt kéreleműrlap tartalmának, továbbá, hogy a PLT Végrehajtási Szabályzata szerinti kéreleműrlappal tett bejelentést a szerződő államok hivatalai kötelesek elfogadni. A szerződő államok tehát jogosultak, de nem kötelesek űrlapot előírni, ugyanakkor a bejelentő biztonságát szolgálja, hogy a PCT szerinti kérelemmel egyező tartalmú bejelentési kérelem bármelyik PLT-tagországban elegendő a nemzeti bejelentés céljára is.

Amennyiben a bejelentő az előírt határidőn belül nem teljesíti az alaki és tartalmi követelményeket, a szerződő államok nemzeti jogszabályai szerinti szankciók érvényesülnek, így pl. a bejelentés elutasítható. A bejelentési nap megvonása azonban a WIPO által adott értelmezés szerint nem tartozhat ezek közé a szankciók közé.

Egységes tartalom és forma meghatározott beadványokkal kapcsolatban (4., 7., 14. cikk és 1518. szabály)

A PLT Végrehajtási Szabályzata előírja a tagországok által meghatározott beadványokkal szemben támasztható követelményeket. Ezek a beadványok a következők:

meghatalmazás,
név- és címváltozás feljegyzése iránti kérelem,
a bejelentő vagy a szabadalom tulajdonosának személyében történt változás feljegyzése iránti kérelem,
licenciaszerződés bejegyzése vagy törlése iránti kérelem,
kijavítás iránti kérelem.

Mindezekben az ügyekben, ha a kérelem tartalmazza a PLT szerint előírt adatokat, a szerződő államok hivatalai azokkal kapcsolatban további követelményt nem támaszthatnak. Az eljárásokat egyszerűsíti az a szabály is, hogy a felsorolt kérelmekben foglaltakkal kapcsolatban bizonyítékok csak abban az esetben követelhetők meg, ha alapos kétely merül fel a kérelemben foglaltak valódiságával kapcsolatban. Ugyancsak lényeges egyszerűsítés, hogy a felsorolt ügyekben ugyanazon jogosult több bejelentésére vagy szabadalmára vonatkozóan elegendő egyetlen kérelem benyújtása.

Képviselet (7. cikk és 7. szabály)

Különösen az egyéni bejelentők és a kisvállalatok szempontjaira tekintettel került megfogalmazásra a PLT azon rendelkezése, amely szerint meghatározott ügyekben a szerződő felek nem kívánhatják meg, hogy a bejelentő, a szabadalom tulajdonosa vagy egyéb érdekelt személy képviselő útján járjon el hivataluk előtt. Ezek az ügyek a következők:

a bejelentés benyújtása a bejelentési nap elismerése céljából,
valamely díj puszta megfizetése,
a Végrehajtási Szabályzatban előírt bármely egyéb eljárás,
az előzőekben említett bármely eljárásra vonatkozóan a hivatal által adott elismervény vagy értesítés.

Ezekben az ügyekben tehát a bejelentő, a szabadalom tulajdonosa vagy ezek jogutódja és más érdekelt személyek maguk járhatnak el a hivatalok előtt.

Lényeges eleme a szabályozásnak, hogy a fenntartási díjakat bármilyen megkötés nélkül, bárki megfizetheti.

A PLT ugyan erre vonatkozó kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a fentiek azonban értelemszerűen alkalmazandók mind a belföldi, mind a külföldi bejelentőkre vagy szabadalomtulajdonosokra és egyéb érdekeltekre.

Jogvesztés elkerülése (11., 12. cikk és 12., 13. szabály)

A PLT kötelezővé teszi, hogy a szerződő államoknak a hivatalaik által kitűzött határidők elmulasztása esetére jogorvoslatot kell biztosítaniuk. Ez a bejelentők szempontjából egy fontos garanciális szabály. A jogorvoslat lehetséges határidő-hosszabbítás engedélyezése, vagy ha ezt az adott ország jogszabályai nem teszik lehetővé, az eljárás folytatása (continued processing) révén.

A nemzeti jogok választásától függően a határidő-hosszabbítás iránti kérelmet vagy az eredeti határidő lejártáig, vagy azt követően is, legalább két hónapon belül lehet benyújtani. A kérelemnek helyt kell adni, ha azt időben benyújtották és megfizették az előírt illetéket. Egyéb követelmény különösen pl. a kérelem indokának közlése a nemzeti jog alapján nem támasztható, legfeljebb a PCT vagy a Végrehajtási Szabályzat szerint előírt esetekben.

Az eljárás folytatása iránti kérelem benyújtásának határideje legalább két hónap attól számítva, hogy a bejelentő vagy a szabadalomtulajdonos kézhez vette a határidő-elmulasztásáról szóló értesítést. Vagyis a hivataloknak a mulasztásról amennyiben határidő hosszabbításra nincs mód az érdekelteket értesíteniük kell. Az eljárás folytatásához az erre irányuló kérelem időben történő benyújtása, az illeték megfizetése, valamint mindazon követelmények teljesítése szükséges, amelyekkel kapcsolatban az eredeti határidőt elmulasztották.

Sem a határidő hosszabbítására, sem az eljárás folytatására irányuló kérelem nem utasítható el anélkül, hogy a bejelentőnek vagy a szabadalom tulajdonosának módja lenne a kérelem szándékozott elutasításával kapcsolatban észrevételt tenni. Így pl. igazolhatja, hogy az előírt illetéket megfizette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a követelmények teljesítésére további határidő áll rendelkezésére.

A szerződő államok szabadon dönthetik el, hogy melyek a hivatalok által kitűzött határidők és melyek a törvényes határidők. Az előbbiekre kötelező a PLT határidő-hosszabbításra, illetve az eljárás folytatására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása, a szerződő országok szabadon dönthetnek viszont abban, hogy alkalmazzák-e ezeket a törvényes határidőkkel kapcsolatban is. A nem hivatal előtti, pl. a bírósági eljárásokban azonban ezek a szabályok nem alkalmazhatóak.

A határidő elmulasztásával kapcsolatos további lényeges szabály, hogy a PLT kötelezővé teszi az igazolás lehetőségének biztosítását a következő feltételek teljesülése esetén:

az igazolási kérelmet a Végrehajtási Szabályzat szerinti módon benyújtják,
a kérelemmel együtt pótolják az elmulasztott cselekményt,
a kérelem tartalmazza a mulasztás indokait,
az eljáró hivatal úgy találja, hogy a mulasztás az adott körülmények között a kérelmezőtől elvárható gondosság megléte ellenére, illetve nem szándékosan történt.

Igazolással bármely határidővel kapcsolatban tehát nemcsak a hivatal által kitűzött határidő elmulasztása esetén lehet élni. Ugyanakkor a Végrehajtási Szabályzat tartalmazza azoknak a határidőknek a felsorolását, amelyekkel összefüggésben nem kötelező lehetővé tenni az igazolást. Ezek a kivételek a következők:

határidő-hosszabbítási, illetve az eljárás folytatására irányuló kérelem benyújtásának elmulasztása,
a fellebbezési tanács vagy egyéb valamely hivatal keretében működő fellebbezési szerv előtti eljárásban teljesítendő cselekmény elmulasztása,
az elsőbbségi igény helyesbítése, kiegészítése, az elsőbbségi jog helyreállítása vonatkozásában előírt határidők,
inter partes eljárások határidőinek elmulasztása.

Elsőbbségi igény kijavítása vagy kiegészítése (13. cikk és 14. szabály)

A PCT szabályaival összhangban álló fontos rendelkezése a PLT-nek, hogy megengedi az elsőbbségi igény kijavítását vagy kiegészítését. Ez azt jelenti, hogy a szerződő államoknak el kell fogadniuk olyan a bejelentési napot követően előterjesztett elsőbbségi igényre vonatkozó kérelmeket, amelyeket a bejelentési napon is benyújthattak volna, de ezt elmulasztották. Ez a lehetőség fennáll abban az esetben, ha eredetileg egyáltalán nem érvényesítettek elsőbbségi igényt, mind pedig akkor, ha az eredeti bejelentésben egy vagy akár több korábbi bejelentés elsőbbségét már igényelték. A PLT-nek ez a rendelkezése összhangban van a Párizsi Uniós Egyezmény 4D(l) cikkével, minthogy az nem írja elő, hogy az elsőbbségi igényt magában a későbbi bejelentésben kell előterjeszteni, csupán az elsőbbségi nyilatkozat megtételét kívánja meg. A PUE hivatkozott cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy az egyes országok határozzák meg azt a későbbi időpontot, amíg az elsőbbségi nyilatkozatot meg lehet tenni.

A PLT meghatározott feltételek esetén kötelezővé teszi az igazolás elfogadását a l2 hónapos elsőbbségi időköz elmulasztása, valamint a korábbi bejelentés egy másolatának benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén is.

A szabadalmak érvényessége, megvonása (10. cikk)

A megadott szabadalmak nem vonhatók meg és nem semmisíthetők meg anélkül, hogy a szabadalom tulajdonosának módja lenne ezzel kapcsolatban észrevételt tenni vagy a szabadalmat módosítani. Lényeges ebben a vonatkozásban, hogy alaki hiányok miatt különleges esetektől eltekintve nincs helye a szabadalom megvonásának vagy megsemmisítésének.

Beadványok benyújtása papírhordozón vagy elektronikus úton (8. cikk és 8. szabály)

Amint erről az előzőekben már szó volt, a bejelentési nap elismerése céljából minden hivatalnak el kell fogadnia a papíron tett bejelentéseket. Az egyéb beadványokat, közléseket illetően a PLT a Végrehajtási Szabályokra bízza a formai követelményeket és a továbbítás eszközének meghatározását. Általános szabályként leszögezi azonban, hogy

egyetlen szerződő állam sem kötelezhető a papíron tett közlések helyett más közlési mód elfogadására,
egyetlen szerződő állam sem kötelezhető a papíron tett közlések kizárására,
a határidők betartása céljából a szerződő államoknak el kell fogadniuk a papíron benyújtott közléseket.

Ezekhez a szabályokhoz képest, amelyek bizonyos korlátokkal a szerződő országokra bízzák, hogy papírhordozón vagy elektronikus úton fogadják-e el a beadványokat, 2005. június 2-ig azaz a PLT elfogadásától számított öt éven keresztül a szerződés kötelezővé teszi a papírhordozón tett beadványok elfogadását. Ettől a naptól kezdve azonban a szerződő államok választhatnak, hogy elfogadják a papírhordozót vagy teljesen áttérnek az elektronikus benyújtási rendszerre. Amint azt a fentiekből láthatjuk, az elektronikus benyújtási rendszer esetén is kivételt jelent majd a bejelentési nap elismerése és a határidők teljesítése. Egy teljesen papírmentes hivatalnak is el kell tehát fogadnia 2005. június 2. után is a papíron tett szabadalmi bejelentést a bejelentési nap elismerése szempontjából, és a határidőket teljesítettnek kell tekintenie papíron érkezett beadványok esetén is. A papíron történt benyújtás ilyenkor alaki hiányosságnak tekintendő, és az érintett hivatal megkívánhatja a beadvány ismételt benyújtását elektronikus úton. A 2005. évig tartó határidő hosszas vita eredményeként létrejött kompromisszum volt, az alapjavaslat eredetileg tíz év türelmi időt állapított meg a papírhordozó kizárására. A kérdés jelentőségét jelzi, hogy a PLT vonatkozó szabályának megváltoztatásához a Közgyűlés egyhangú határozata szükséges.

Kapcsolat a PCT módosítása és a PLT között (16. és 17. cikk)

A PLT és a PCT között fentiekben már vázolt összefüggés következménye, hogy a PCT, annak Végrehajtási Szabályzata vagy Ügyintézési Utasításainak bármely jövőbeni módosítása, változása automatikusan hatással lesz a PLT-re. Ez ugyan értelemszerűen következik a PLT megfelelő előírásaiból, az elv azonban nem került megfogalmazásra az alapjavaslatban. A Nemzetközi Iroda pedig a szellemi tulajdonra vonatkozó egyéb nemzetközi szerződések körében nem talált példát arra, hogy milyen utaló szabályok rendezik két szerződés ilyen szoros kapcsolatát. A szóba jövő megoldások mérlegelésekor figyelembe kellett venni, hogy a két szerződés tagállamainak köre nem azonos, így két, összetételében is különböző testület a PCT, illetve a PLT Közgyűlés illetékes a módosításokra. A diplomáciai értekezlet végül is azt a megoldást választotta, hogy a PCT 2000. június 2. után történt módosításai a PLT közgyűlésének háromnegyedes többséggel hozott határozatával válhatnak az utóbbi szerződés vonatkozásában érvényessé. Amennyiben azonban a PCT valamely tagállamának nemzeti joga nincs összhangban a módosítással és ezért az annak vonatkozásában nem alkalmazható, ugyanezen államra nézve a módosítás a PLT alapján sem kötelező mindaddig, amíg nemzeti jogát nem harmonizálja a PCT-vel.

A fenti előírásoknak megfelelően a PLT Közgyűlésének hatásköréről szóló cikk kifejezetten megemlíti a PCT módosításainak alkalmazásával kapcsolatos döntéshozatalt.

Egyéb rendelkezések (1727. cikk)

A PLT a szerződő felek Közgyűlésére, a Nemzetközi Irodára, a Végrehajtási Szabályzatra, a szerződéshez való csatlakozás módjára, a hatálybalépésre stb. vonatkozó további előírásokat is tartalmaz, a WIPO által igazgatott egyéb szerződésekhez hasonlóan.

Említést érdemel, hogy nemcsak államok, hanem meghatározott feltételek mellett kormányközi szervezetek és regionális szabadalmi szervezetek, mint pl. az Európai Szabadalmi Szervezet, is csatlakozhatnak a PLT-hez. Ennek folytán a szerződés hatásai érvényesülhetnek az európai szabadalmi eljárásban is.

Összefoglalás

A PLT mozaikszerű ismertetését abban foglalhatjuk össze, hogy ez a szerződés a követelmények maximumának megállapításával összehangolja és egyszerűsíti a nemzeti és a regionális hivatalok által előírható alaki feltételeket, s ezáltal korszerűsíti a szabadalmak megadására és fenntartására irányuló eljárásokat. Előnyt jelent a bejelentők és a képviselők számára, hogy az eljárások egyszerűbbé, kiszámíthatóbbá válnak, csökken a hibalehetőség, illetve jogvesztés veszélye nélkül mód van a hibák kijavítására, a hivatalok szemszögéből pedig a PLT a hatékonyabb működés lehetőségét kínálja.

A PLT várható sikerét jelzi, hogy a Diplomáciai Értekezlet Záróokmányát 104 küldöttség köztük az Európai Szabadalmi Szervezet, Japán, az Egyesült Államok és Magyarország, magát a szerződést pedig elfogadásának napján hazánkat is beleértve 43 küldöttség írta alá.

Magyarország szabadalmi törvényének igen csekély mértékű módosítása szükséges csupán a Szabadalmi Jogi Szerződéssel való összhang megteremtéséhez. Ezeket a módosításokat célszerűen az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás miatt szükségessé váló egyéb módosításokkal együtt lehet majd végrehajtani.

Pillanatnyilag még nem jósolható meg, hogy a PLT mikor lép majd hatályba, sem pedig az az időpont, amikor Magyarország ezt a szerződést ratifikálni fogja.

Keresés űrlap

Szemle - 2000. 10.