TANULMÁNYOK
HUSZÁR ENIKŐ
A pótszabadalomtól a belső elsőbbségig
Szabadalmi jogunk fejlődése a módosítás megítélésében a kezdetektől napjainkig
A legritkább esetben fordul elő, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal az elismert bejelentési napon benyújtott leírás és igénypontok alapján engedélyez egy szabadalmat. Ennek magyarázata, hogy a bejelentő az eljárás során saját kezdeményezésre vagy hivatali határozatban foglalt kifogások kiküszöbölésére a bejelentést átdolgozhatja. A jelenleg hatályos törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 72. § (2) bekezdése értelmében a bejelentő a megadó határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontsorozatot és a rajzot. A mellékletek átszövegezése során azonban szem előtt kell tartani, hogy az Szt. 72. § (1) bekezdése értelmében a szabadalmi bejelentés az átdolgozás során új tartalom bevitelével nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltártak.
A szabadalmi bejelentés közzétételére a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével kerül sor [Szt. 70. § (1) bekezdés]. A közzététellel a bejelentésben foglalt minden információ bárki számára hozzáférhetővé válik. A bejelentő a leírást, az igénypontokat és a rajzot a szabadalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig, tehát gyakorlatilag az eljárás során bármikor módosíthatja. Ha a közzététel előtt nyújt be átdolgozott mellékleteket, a Magyar Szabadalmi Hivatal ezeket az átdolgozott mellékleteket hozza nyilvánosságra a közzétételkor, ha utána, a mellékletek - mint a bejelentés részei - automatikusan nyilvánosságra jutottnak számítanak. Az érdemi vizsgálat feladata többek között annak eldöntése, hogy a módosítások az említett törvényi keretek között mozognak, vagy azokon túlmutatnak. Mivel az érdemi vizsgálatra kizárólag a közzétételt követően kerülhet sor [Szt. 74. § (1), (2) bekezdés], az elbíráló ilyen esetekben már nyilvánosságra jutott mellékletekkel kapcsolatban kell, hogy állást foglaljon. Ha úgy ítéli, hogy a módosítás bővítő értelmű, azaz az átdolgozott mellékletek tárgya bővebb az elismert bejelentési napon benyújtott mellékletekben feltártnál, felhívja a bejelentőt az új anyag bejelentésből való törlésére. Ilyen esetben a bejelentő a bevitt új anyag lefedte oltalmi igényét nem érvényesítheti az eredeti bejelentésben, de a részletek nyilvánosságra jutása miatt nincs módja arra sem, hogy egy új bejelentés keretein belül szerezzen érvényt oltalmi igényének.
Ez jelentős változás a korábban hatályos 1969. évi II. törvényen alapuló eljárási rendhez képest, amelynek értelmében a leírás, az igénypontok és a rajz új tartalommal való bővítésére az engedélyezési eljárás során bármikor lehetőség nyílt az újonnan bevitt anyaghoz rendelt módosítási elsőbbséggel. A jelenlegi joggyakorlat tehát jóval szigorúbb a találmány tárgyának az eljárás során történő megváltoztatása kérdésében. Ezt a szigorúságot oldja bizonyos határok között a belső elsőbbség intézménye [Szt. 61. § (1) bekezdés c)]. Belső elsőbbség igénylése mellett a bejelentő által benyújtott, új tartalommal bővített szabadalmi bejelentés elsőbbségi napként megtartja a korábbi szabadalmi bejelentés (alapbejelentés) bejelentési napját. Belső elsőbbség azonban legfeljebb egyszer, és csak a korábbi szabadalmi bejelentés bejelentési napjától számított egy éven belül igényelhető az alapbejelentés egyidejű visszavontnak tekintése mellett [Szt. 61. § (3) bekezdés]. Amennyiben tehát a bejelentési napot követően új tények merülnek fel a találmánnyal kapcsolatban, semmiképpen nem tanácsos ezeknek a korábbi bejelentésbe való bevitele. Egy éven belül belső elsőbbség igénylése, azon túl, de még az alapbejelentés közzététele előtt az alapbejelentés visszavonása mellett új bejelentés benyújtása lehet a megoldás. Az alapbejelentés közzétételét követően akkor van mód az újonnan felmerült megoldás(ok) védelmére, ha azok külön találmányként megállják a helyüket a korábbi szabadalmi bejelentés mellett, azaz az alapbejelentésben foglaltakhoz képest új és feltalálói tevékenységen alapuló megoldást takarnak.
Ez a törvény a találmány tárgyának az eljárás során való módosítását tehát kizárja. Vajon mi tette szükségessé ezt a szigorítást? Nézzük meg, hogyan kezelte a mellékletek eljárás során történő megváltoztatását a korábbi hazai joggyakorlat, hátha választ kapunk a kérdésre.
Abban, hogy az eljárás során a mellékletek bizonyos módosításait meg kell engedni, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvény alkotói is egyetértettek. A törvény 32. § (4) bekezdése értelmében ugyanis a bejelentés közzétételéig a bejelentő a leírást és az abban foglalt igénypontokat megváltoztathatta és pótolhatta. A közzétételt követő módosítás tilalmát a felszólalási rendszer indokolta, amelynek értelmében a közzétételt követő két hónapon belül, ha nem szólaltak fel a szabadalom ellen, illetve felszólalás esetén a felszólalási eljárást követően a szabadalom a mellékletek további vizsgálata nélkül került megadásra. Az 1895. évi XXXVII. törvény alkotói nem tartották kérdésesnek, hogy helyesírási, stilisztikai, fordítási hibák javítását, műszakilag helytelen, határozatlan kifejezések tisztázását vagy az eredeti leírásban kellő módon alátámasztott új igénypontok megfogalmazását meg kell engedni az eljárás során, ugyanakkor nyitva hagyták a lehetőségét annak, hogy a megoldás lényegét érintő módosítás esetén a hatóság új elsőbbséget állapítson meg a bejelentésre.(1)
Az 1895. évi XXXVII. törvény a bejelentéshez rendelt új elsőbbségen túl ismerte a pótszabadalom intézményét is (7. §), melynek értelmében "oly szabadalom, mely egy már szabadalmazott vagy szabadalmazás végett bejelentett találmány javítását vagy tökéletesítését célozza, az eredeti találmány bejelentésétől számítandó egy év alatt csak az eredeti bejelentőnek vagy jogutódjának adható meg. A szabadalmazott találmány javítását vagy tökéletesbítését tárgyazó szabadalom a törzsszabadalom tulajdonosának az ő kívánsága szerint vagy mint pótszabadalom, vagy mint önálló szabadalom engedélyeztetik". Egy éven túl bárki kérhetett pótszabadalmat egy szabadalmazott vagy szabadalmazás végett bejelentett találmány tökéletesítésére, de a harmadik személynek adott pótszabadalom mindig függő szabadalom maradt, azaz ha akarta a törzsszabadalom tulajdonosa, megvette és értékesítette, ha nem, a pótszabadalom mit sem ért. Egy törzsszabadalomhoz akár több pótszabadalom is kapcsolódhatott, de bármikor is jelentették be oltalmazásra, a pótszabadalom a törzsszabadalommal egy időben járt le (17. §). A törzsszabadalom pótszabadalmakkal való fejlesztésének lehetősége a német szabadalmi törvényből került a hazai joggyakorlatba. Angliában, Észak-Amerikában és több angol kolóniában más módon, ideiglenes védelemmel, az ún. disclaimer intézményével oldották meg a találmány védelmét a tökéletesítésének az időszakában. A 9-12 hónapig tartó ideiglenes védelem időszakában a szabadalom tulajdonosa leírását eredeti keretében mindaddig módosíthatta, amíg az a legtökéletesebb alakját nem öltötte. De már a korabeli szakértők is úgy ítélték, hogy a leírás és a rajzok folytonos változása rendkívül megnehezíti és költségessé teszi a szabadalmi eljárást. A századfordulón tehát a külföldi országok törvényei, csakúgy mint a hazánkban hatályos 1895. évi XXXVII. törvény, valóban messzemenően támogatták azt a Magyar Mérnök- és Építész Egylet által megfogalmazott korabeli álláspontot, hogy a legtöbb szabadalom a szabadalmazás idejében még tökéletlen, nyers termék, melyet a gyakorlat finomít és tökéletesít, ezért gondoskodni kell a félig kész szabadalmak védelméről is, hogy tulajdonosaik jogai csorbát ne szenvedjenek.(2)
A törvény hatálybalépését követően a Szabadalmi Bíróság azt a gyakorlatot követte, hogy megengedte a bejelentés új anyaggal való bővítését, és az egész bejelentéshez a módosítási kérelem iktatási napját állapította meg elsőbbségi napként.(3)
Ezért érthetően élénk vitát váltott ki szakmai körökben, amikor a Szabadalmi Bíróság egy konkrét esetben (3203/1932) (4) úgy döntött, hogy a leírás módosítása és az új elsőbbség megállapítása iránti kérelmet elutasítja. Döntését a Szabadalmi Bíróság egyfelől azzal indokolta, hogy a módosított leírásnak és rajznak olyan részei is voltak, melyeket a bejelentési nap elsőbbsége nem illetett meg, ezért az eredeti és a módosított leírás tárgya különböző, így egyikből a másikba olyan lényeges adatot, mint a szabadalmi védelem kezdőnapja, átvinni nem lehet. Másfelől álláspontja szerint a bejelentési napnál későbbi elsőbbség zavarokra adhatott okot, mert előfordulhatott, hogy a szabadalmat meg kellett semmisíteni a bejelentés napja és az annál későbbi elsőbbség napja között keletkezett nyomtatvány alapján. De a bejelentési napnál későbbi elsőbbségi nap már azért sem volt megállapítható a Szabadalmi Bíróság szerint, mert "formailag, de hatásában sem fér össze az elsőbbségnek azzal a fogalmával, amelyet az Uniós szerződés alkotott meg", ami minden esetben egy, a bejelentés napját megelőző elsőbbségi napot feltételez, ami valamely bejelentésben foglalt ismeretanyagra alapítható. Az indokolás alapján a 32. § (4) bekezdése helyesen csak úgy értelmezhető, hogy a bejelentő a bejelentés közzétételéig pontosíthatja a leírásban foglaltakat, illetőleg annak keretein belül új igénypontot fogalmazhat meg. A Bíróság a módosítási kérelmet elutasító határozat végén felhívta a jogosult figyelmét arra, hogy az eredeti leírásában és rajzában nem ismertetett találmányait egy önálló vagy pótbejelentésben szabadalmaztathatja, és amennyiben a bejelentést az elutasító végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül benyújtja, a módosítási kérelem benyújtásának napját mint elsőbbségi napot igényelheti. A mellékletek új tartalom bevitelével történő módosításának elutasítása tehát nem eredményezett semmilyen értelemben jogvesztést, mert a törvény módot adott az elsőbbség igénylésére, és a pótszabadalom révén a kapcsolódó további találmányok védelmére. Ennek a joggyakorlatnak a tükrében a leírás és rajzok módosításával kapcsolatos vita csupán elvi jelentőségűnek tűnik, mégis a vita résztvevői olyan alapvető kérdéseket feszegetnek, melyek egyetemesen érvényesek és irányadók a későbbi joggyakorlatra is, ezért érdeklődésre tarthatnak számot.
A fenti döntést és annak várható hatásait a szakemberek eltérően értékelték. Schön Tibor szabadalmi ügyvivő írásában(5) üdvözölte a 32. § (4) bekezdésének a Szabadalmi Bíróság szerinti értelmezését, ugyanis véleménye szerint "súlyos visszaélések történhetnek oly módon, hogy valaki hónapokkal a bejelentés napja után leírását, igényeit és rajzát az eredeti tárgytól teljesen eltérő új részekkel egészíti ki". Ugyanakkor aggályosnak, sőt a törvénynek ellentmondónak tartotta a megállapítást, hogy a bejelentési napnál későbbi elsőbbségi nap nem rendelhető a bejelentéshez. Úgy vélte, hogy az egyre erősödő nyomásnak engedve a törvényhozás lehetővé fogja tenni, hogy az új elsőbbség csak az újonnan bevitt részekre vonatkozzon, de amíg a törvény csak egyféle elsőbbséget ismer, a későbbi elsőbbséget a 32. § értelmében az egész bejelentésre meg kell állapítani. Homlokegyenest más álláspontra helyezkedett a vitában ifj. Ladoméri Szmertnik István dr.,(6) aki arra a következtetésre jutott, hogy a szabadalmi törvény egyetlen paragrafusával sem ellentétes a módosítási részelsőbbségek engedélyezése, feltéve, hogy a bejelentő a különböző elsőbbségű megoldásokat ismertető leírásrészleteket, valamint az azokat védő igénypontokat a többitől világosan elhatárolja. Úgy vélte, az új elsőbbséget akkor is meg kell állapítani, ha a módosítás csak a leírást érinti, és oltalmi igényben nem jelentkezik, ugyanis a törvény nem zárja ki, hogy a bejelentő később a megoldásra új igényponto(ka)t fogalmazzon meg. Véleménye szerint az elsőbbség tény, amit máskor történtté tenni sem kérvénnyel, sem hatósági határozattal nem lehet. Ennek megfelelően a bíróság elsőbbség kérdésében hozott határozata nem érintheti az eredeti leírás módosítástól nem érintett részeinek elsőbbségét. Bár jogesetek nem álltak a rendelkezésére ennek bizonyítására, tartott tőle, hogy a részelsőbbségek engedélyezése a felszólalási és peres eljárások indokolatlan bonyolódását, illetőleg az újdonságvizsgálatok hosszadalmassá válását eredményezheti. Ebből a szempontból nem vitatta annak célszerűségét, ha a bíróság az eddigi gyakorlatára hivatkozva a részelsőbbséget eredményező módosítási kérelmeket továbbra is elutasítaná, és a bejelentőket az új tartalom bejelentésből való kiválasztására szólítaná fel. Természetesen az új tartalom új bejelentésként vagy pótszabadalomként való védelmére ebben az esetben is mód nyílna.
A Szabadalmi Bíróság a fenti határozatban tehát világosan megfogalmazta a bejelentési napnál későbbi elsőbbséget eredményező módosítás elismeréséhez fűződő aggályait. A szakmai körök a probléma megoldását - megjegyzendő a külföldi törekvésekkel összhangban - az elsőbbségnek kizárólag a módosítással érintett részhez való hozzárendelésében látták. Nem vitatták, hogy ez a hatósági munkát bonyolultabbá tenné, és azt sem, hogy a pótszabadalom - bár némi többletköltség árán - egyenértékű megoldása a problémának. A gyakorlat a fenti vitát követően azonban mit sem változott, azaz az új tartalom bevitele esetén a Szabadalmi Bíróság továbbra is többnyire a módosítás napját rendelte az egész bejelentéshez mint elsőbbségi napot.
Kisebb módosításokkal az 1895. évi XXXVII. törvény volt hatályban egészen a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény megszületéséig, de a módosítások az említett 32. §-t nem érintették. Így a Mérnöki Továbbképző Intézet 1964-ben készült "Iparjogvédelem" c. jegyzete(7) szintén az 1895. évi XXXVII. törvényen alapuló eljárási rendet ismertet. A jegyzet szerint a módosítás csak korlátozás vagy átszövegezés lehetett az eredeti leírásban foglaltakhoz képest a találmány lényegének a megváltoztatása nélkül. Abban az esetben, ha a módosított leírásban az eredeti találmánytól eltérő műszaki részletek szerepeltek, az előadó felhívta a bejelentőt az említett részleteknek az eredeti bejelentésből való kiválasztására. Amennyiben a bejelentő a rendelkezésére álló határidőn belül a kiválasztott részt új bejelentésként szabadalmaztatásra benyújtotta, az új bejelentés elsőbbségi napja az a nap lett, amelyen a bejelentő a módosítást az eredeti bejelentésben benyújtotta. Ez a joggyakorlat tulajdonképpen a Szabadalmi Bíróság fenti határozatának megfelelő eljárási rendet valósítja meg, kizárva, hogy a bejelentési napnál későbbi részelsőbbség megállapítható legyen.
A bejelentés mellékleteinek módosításával kapcsolatos joggyakorlat tehát a törvény hatályának majd' 80 éve alatt az egész bejelentésre vonatkozó későbbi elsőbbséget eredményező módosítás megállapításától eljutott addig, hogy az eredeti bejelentéshez képest csak korlátozást vagy átszövegezést engedett meg. A fentiek tükrében, valamint annak ismeretében, hogy más országok szabadalmi törvényei a bővítő értelmű módosítást már jóval korábban sem későbbi elsőbbségnek a bejelentéshez rendelésével oldották meg, elgondolkodtató, hogy az 1895. évi XXXVII. törvényt felváltó 1969. évi II. törvény a leírás, az igénypontok és a rajz új, a bejelentési napnál későbbi elsőbbségét eredményező módosítását lehetővé tette. Az 1969. évi II. törvény 43. § (1) bekezdése értelmében a módosítási elsőbbség napja az a nap, amelyen az oltalmi kör bővítő értelmű módosítása (módosítási elsőbbség) az Országos Találmányi Hivatalhoz beérkezett. A 49. § értelmében a bejelentő jogosult volt a leírást (az igénypontokat) és a rajzot módosítani, de a törvény nem engedte meg az oltalmi kört bővítő módosítást a közzétételt elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően, mert a közzétételt követően a felszólalás három hónapos határidejének leteltével a bejelentés további vizsgálat nélkül oltalmat kapott.
A törvényen alapuló joggyakorlat hivatali ábécéje, a szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója(8) új elsőbbséget nem eredményező módosításként említi az íráshibák, stilisztikai, nyelvtani hibák, rajzhibák javítását, és általában a technika állásának kiegészítését vagy az igénypont megértését segítő további példák bemutatását, de bővítő értelmű módosításnak tekinti az új anyag bevitelét még akkor is, ha az nem jelenik meg igénypontban.
Az új elsőbbséget eredményező módosítás benyújtásának határnapját a megadó határozat jogerőre emelkedéséig tolta ki az 1969. évi II. törvényt módosító 4/1983. (V. 12.) IM számú rendelet. A változást a felszólalás megszűnése indokolta. A módosítás eredményeképpen az 1969. évi II. törvény a későbbi elsőbbséget eredményező módosítást az engedélyezési eljárás során korlátlanul megengedte, így egy bejelentésnek akár több módosítási elsőbbsége is lehetett. A módosítási elsőbbség minden módosítás esetében csak az újonnan bevitt anyagra vonatkozott, így előfordulhatott olyan eset, hogy a bejelentési nap elsőbbsége az engedélyezett szabadalom egyetlen igénypontjához sem tartozott. További problémát jelentett az újdonság megítélése. A törvény alapján csak az a megoldás részesülhetett oltalomban, mely az elsőbbség napján új volt, így minden új elsőbbséget eredményező módosítás után meg kellett vizsgálni, hogy nem jutott-e nyilvánosságra újdonságrontó anyag a legkésőbbi és az új elsőbbségi nap között, ami lényegesen lelassította az eljárást. A közzétételt követően benyújtott módosítások már nem kerültek meghirdetésre, bár nyilvánosságra jutottnak számítottak. Előfordulhatott olyan eset is, hogy az engedélyezett megoldás már egyetlen részletében sem hasonlított az eredeti bejelentésben ismertetetthez,(9) mivel azonban az eredeti bejelentés tárgykörében maradt, a szabadalom módosítási elsőbbségekkel való engedélyezése nem volt megtagadható. A módosítás ilyen mértékű megengedése rendkívül bizonytalanná tette az engedélyezési eljárást.
Az 1990-es évek elejére tehát ismételten nyilvánvalóvá vált, hogy mind a bejelentési napnál későbbi elsőbbségek engedélyezése, mind a mellékletek új tartalom bevitelével történő bővítő értelmű módosítása számtalan problémát vet fel. Az 1969. évi II. törvény átdolgozása is égetővé vált egyrészt a nemzetközi jogharmonizációs kötelezettségek, másrészt korszerűtlensége miatt. Ebben a környezetben született meg az 1995. évi XXXIII. törvény, amely a fentiek tükrében olyan joggyakorlat alapjait tette le, mely a találmány tárgyának az eljárás során történő módosítása kérdésében az engedélyezési eljárás biztonságát és hatékonyságát szavatolja azzal, hogy
- a bejelentési napnál későbbi elsőbbséget nem ismer el,
- a bejelentés új anyaggal való bővítését, valamint az eljárás során elsőbbség keletkezését nem engedi meg, és
- belső elsőbbség esetén egyetlen, a bejelentési napnál korábbi elsőbbséget ismer el, mely az elsőbbségi napon benyújtott mellékletekben feltárt ismeretanyagra vonatkozik.
Bár szabadalmi jogunk alakítása során a szakemberek mindig megpróbálták a hazai érdekeket előtérbe helyezni, annak alakulása soha nem volt teljesen független a nemzetközi trendektől.
A jelenleg hatályos törvény és a joggyakorlat a "feltalálás folyamatát támogató" megközelítés helyett azt a szemléletet tükrözi, hogy a bejelentőt akkor és csakis akkor illetik meg a bejelentéshez fűződő előnyök, ha abba a találmány megvalósításához szükséges minden lényeges tényt belefoglaltak. A módosítás intézménye hasonló elvek szerint működik az európai szabadalmi rendszerben, amelyhez előre láthatóan rövid időn belül hazánk is csatlakozni fog. Úgy tűnik, a hazai joggyakorlatunk fejlődésének irányvonala legalábbis jól közelíti a nemzetközi trendeket, így mindannyiunk érdekében célszerűnek látszik ezt az irányvonalat megtartani.
Jegyzetek
(1) Indokolás a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslathoz, Melléklet a 741. számú irományhoz, Törvénytár, 1895
(2) A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Szabadalmi Bizottságának jelentése A találmányi szabadalmakról és a használati minták oltalmáról szóló törvényjavaslatokról
(3) Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve, Patria Irodalmi Vállalat és Nyomda Rt. 1934
(4) A M. Kir. Szabadalmi Bíróság 3203/1932. S 14481. sz. határozata, Szabadalmi Közlöny, 1932. 18. szám
(5) Schön Tibor: Az elsőbbség kifejezés értelméről, Szabadalmi Közlöny, 1932. 19. szám
(6) ifj. Ladoméri Szmertnik István dr.: A találmányi bejelentések leírásainak és igénypontjainak a módosítása, Szabadalmi Közlöny, 1932. 20. szám
(7) Dr. Almay György - Dr. Bognár Istvánné - Séthy Imre: Iparjogvédelem, Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1964
(8) A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója (a 18/1980. sz. elnöki utasítás melléklete)
(9) Dr. Jakabné Molnár Judit: A találmányi gondolat tettenérése, Iparjogvédelmi Szemle, 1993. június
(10) A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója, Országos Találmányi Hivatal, Budapest, 1994
(11) Iparjogvédelmi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994