BUZÁSNÉ NAGY ZSUZSANNA
Az egy- és kétszeres igénypontok célszerű használata
Az 1994. évi VII. törvény bevezette a gyógyszerek, a vegyi úton előállított termékek és az élelmiszertermékek oltalmát. Ezt követte a szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályainak miniszteri rendelettel való újraszabályozása. A 16/1994. (IX. 13.) IM rendelet többek között lehetővé tette hazánkban is az alkalmazási igénypont használatát és kötelezően egyrészes igénypontformát vezetett be az új vegyületekre és új keverékekre, valamint a vegyületek és a keverékek alkalmazására vonatkozó igénypontok esetén.
Az 1995. évi XXXIII. törvény hatálybalépésekor az alaki szabályokat újra átdolgozták. A jelenleg is hatályos 20/1995. (XII. 26.) IM rendelet 3. § (3) d) pontja szerint - kevésbé kategorikusan - új vegyületre, új keverékre valamint ezek alkalmazására vonatkozó igénypontokban a jellemzők egybefüggően is felsorolhatók, az egyéb találmányok esetén viszont az igénypont tárgyi körből és jellemző részből áll [3. § (3) c)].
Az EPO Fellebbviteli Tanácsának döntései alapján tekintsük át, milyen problémák adódtak az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában a nem megfelelő igénypontforma választásából, és milyen tanulságok vonhatók le ezekből.
Az igénypontok felépítésével kapcsolatos leggyakoribb kérdés az, hogy
a) célszerű-e a kétrészes forma használata, illetve,
b) ha igen, helyesen van-e a kétrészes igénypont tárgyi körre és jellemző részre tagolva.
Az európai szabadalmi igénypont formájával és tartalmával szemben támasztott követelményeket az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) Végrehajtási Szabályzatának 29. szabálya határozza meg, melynek (1) bekezdése szerint:
"Az oltalmi igény tárgyát a szabadalmi igénypontban a találmány műszaki jellemzőinek megadásával kell meghatározni. Ahol célszerű, a szabadalmi igénypontoknak tartalmazniuk kell:
a) a találmány tárgyának megnevezését és azokat a műszaki jellemzőket, amelyek a találmány igényelt tárgyának meghatározásához szükségesek, egymáshoz való viszonyukban azonban a technika állásához tartoznak;
b) a jellemző részt, amelyet az "azzal jellemezve" szavak vezetnek be, és amely azokat a műszaki jellemzőket adja meg, amelyekre vonatkozóan az a) pontban említett jellemzőkkel összekapcsolva igénylik az oltalmat."
Az EPO Útmutató az érdemi vizsgálathoz (C III. 2.3.) rendelkezései szerint annak vizsgálata során, hogy a független főigénypontot egyrészes igénypontformában "célszerű-e" megfogalmazni vagy ragaszkodni kell kétrészes formához, a következőket kell figyelembe venni:
A kétrészes forma célja, hogy világosan látható legyen, mely jellemzők szükségesek a technika állásával kombinálva a találmány megvalósításához. Amennyiben a leírás megfelel a 27. szabály (1) bekezdés b) pontja szerinti, a technika állásának bemutatására vonatkozó követelménynek, nem kell ragaszkodni a kétrészes igénypontformához.
Ha a találmány természete olyan, amelyre ez a forma nem célszerű, a kétrészes igénypontforma művi és helytelen is lehet, vagy szükségtelen terjengősséghez vezethet és bonyolítja az igénypontot.
A függő igénypontokkal kapcsolatban az Útmutató (C III. 3.5.) úgy rendelkezik, hogy mivel egy függő igénypont önmagában nem határozza meg az igényelt megoldás összes jellemzőjét, az "azzal jellemezve" kifejezés nem szükséges az aligénypontokban, de azért megengedhető.
A kétrészes főigénypont függő igénypontjai nemcsak a jellemző részben szereplő ismérvek további részleteire vonatkozhatnak, hanem a tárgyi körre is (C III. 3.6.).
Ez tehát az elmélet. A gyakorlatban azonban nem mindig egyértelmű az ilyen kérdések eldöntése.
Bár a 29. szabály (1) bekezdése önmagában nem felszólalási alap, gyakran hivatkoznak rá az újdonsággal vagy a feltalálói tevékenységgel kapcsolatos döntések során, továbbá az EPC 84. cikkelyének azon követelményével összefüggésben is, mely szerint az igénypontoknak világosnak és tömörnek kell lenniük.
A megvizsgált döntések alapján levonható tanulságok az alábbiakban összegezhetők.
Kétrészes igénypontforma választandó, ha világosan meghatározható a technika állása, amelytől a találmány tárgya további műszaki jellemzőkkel megkülönböztethető (T 13/84 OJ 1986, 253), azaz kiemelhető egyetlen közelálló dokumentum, amely az igényelt megoldás csaknem valamennyi műszaki jellemzőjét tartalmazza. A T 1098/92 döntés tárgya például egy epoxidok javított előállítására vonatkozó kétrészes igénypont volt, melynek tárgyi körében egy ismert eljárás lépései, jellemző részében csupán molekulaszita és 1-25% katalizátor alkalmazása szerepelt, és a vizsgálati osztály többek között a feltalálói tevékenység hiányában elutasította. A bejelentő a döntés ellen fellebbezést nyújtott be, amelyet a Tanács elfogadott. Az igénypont felépítésével kapcsolatban a Tanács megállapította, hogy a kétrészes igénypont ebben az esetben megfelelő és az EPC 29. szabályának (1) bekezdése nem tiltja önmagában ismert jellemző szerepeltetését a jellemző részben.
Ha azonban két vagy több, a technika állásához tartozó dokumentum egyformán közelálló és mindkettő alkalmas lenne a tárgyi kör meghatározására, a kétrészes igénypont félrevezető képet ad a találmányról és a technika állásáról. Ebben az esetben jobb az egyrészes igénypont, viszont a leírás bevezető részéből világosan ki kell tűnnie, mi különbözteti meg a találmány szerinti megoldást a technika állásától (T 137/86).
Ha egyrészes igénypont felel meg a célnak, nagyobb gondot kell fordítani a technika állásának ismertetésére a leírásban [27. szabály b) és c)], amely alapján a találmány az ismert megoldásoktól egyértelműen elhatárolható (T 170/84 OJ 1986, 400).
Vigyázni kell azonban, nehogy az a téves benyomás alakuljon ki, mintha nem lett volna közelálló megoldás a technika állásában. A Tanács a (T 735/89) esetben ezért nem fogadta el az egyrészes igénypontot.
A T 350/93 döntésében a Tanács megállapította, hogy az egyrészes igénypont használata indokolt, ha az egyes eljárási lépésekben mutatkozó különbségek miatt nehéz lett volna egyszerű és egyértelmű formában kiemelni az igényelt eljárást a technika állásától megkülönböztető jellemzőket.
A T 180/90 döntésében a Tanács egy sok lépésből álló, számos technológiai paraméterrel jellemzett szén-dioxid-metán gázkeverék elválasztási eljárásra vonatkozó igénypontot további technológiai jellemzők bevezetésével korlátozva utalt vissza a vizsgálati osztályhoz. Ezek a jellemzők az egyik közbenső lépésre vonatkoztak, a Tanács mégis egyrészes igénypontot tartott megfelelőnek, mivel a kétrészes forma indokolatlanul bonyolulttá és hosszúvá tette volna az igénypontot.
Tanulságos a Fellebbezési Tanács T 139/98 sz. döntése, mivel ennek kapcsán a fent leírt szempontok szinte mindegyikét át kell gondolni. Az EP 398 984 lajstromszámú szabadalom eredetileg kétrészes formában megfogalmazott főigénypontját a Felszólalási Osztály megelőző jogorvoslati eljárás során hozott határozata alapján a bejelentő korlátozta (új jellemzőt vezetett be) és egyrészessé alakította.
Ebben a határozatban a Felszólalási Osztály megállapította, hogy a módosított 1. igénypont alapján a találmány új és feltalálói tevékenységen alapul az előzetes felszólalási eljárás során felhozott és legközelebb állónak tekintett D8 dokumentum és más (többek között a D2) dokumentumok ismeretében.
A kérelmező fellebbezést nyújtott be a megelőző jogorvoslati eljárás során hozott döntés ellen az EPC 54. és 56. cikkelye alapján, és a szabadalom megsemmisítését kérte.
A találmány tárgya egy asztigmia ( a szemlencsének az a hibája, hogy a fénysugarat nem gyűjti egy pontba) korrekciójára alkalmas lágy kontaktlencse volt, melyet annak a problémának a megoldására fejlesztettek ki, hogy a maximális stabilitás, illeszkedés és komfort biztosítása céljából a technika állása szerint a lencsét a szaruhártya alakjához igazítják, a lencse és a szaruhártya/ínhártya közelségéből azonban számos hátrány adódik.
A találmány szerinti lencse fő előnye, hogy a viselő szemének topográfiáját nem kell figyelembe venni a hátsó torikus optikai zóna kialakításánál. Ez négy, egymással szoros kölcsönhatásban levő jellemző alkalmazásával érhető el, nevezetesen a lencse centrumába helyezett hátsó torikus felülettel, a lencsét a viselő szeméhez illesztő perifériális területtel, a hátsó torikus zóna görbületének függetlenségével a viselő szemének topográfiájától és a stabilizáló ékekkel, melyek a lencse külső felületének alsó felén helyezkednek el (ez utóbbi jellemzőt építették be a korlátozás során az igénypontba).
A kérelmező álláspontja az volt, hogy a főigénypont jelen egyrészes formájában nem tükrözi reálisan azt, hogy mivel járult hozzá a találmány a technikai haladáshoz.
Mivel a D8 dokumentumból a stabilizáló ékeken kívül véleménye szerint a találmány összes jellemzője megismerhető volt, az igénypontot kétrészes formában kellene megfogalmazni, melynek jellemző részében csak a fent említett ismérv szerepelhetne.
A D2 dokumentumból az 1. igénypont által meghatározott találmány tárgya teljes mértékben megismerhető volt, kivéve azt, hogy a hátsó torikus optikai zóna kialakítása refrakciós korrekcióval történik, függetlenül a szem topográfiájától, amely jellemző viszont nem jelent szerkezeti különbséget a D2-ben ismertetett lencséhez képest.
Nézete szerint az igényelt lágy kontaktlencse megvalósítása a (legközelebb állónak tekintett) D8 dokumentum ismeretében nem igényelt feltalálói tevékenységet. Az egyetlen megkülönböztető jellemző - a stabilizáló ékek alkalmazása - a D13 dokumentumból megismerhető volt. A találmány ezért a D8 dokumentumban ismertetett megoldás egyszerű behelyettesítése a D13 szerinti stabilizálási technikába.
A Tanács a fellebbezést elutasította. A döntés indoklásában a független főigénypont formájával kapcsolatban a következőket állapította meg.
Az EPC 29. szabályának (1) bekezdése a kétrészes igénypont használatát csak ott követeli meg "ahol célszerű", ezzel kapcsolatban pedig a szabadalmas azzal érvelt, hogy találmányát egészében kell tekinteni, ezért bemutatása a különböző technika állásához tartozó dokumentumokból kiemelt jellemzőkkel nem tükrözné annak valódi lényegét. A Tanács egyetértett ezzel az állásponttal. Kérelmező az újdonságot a D2 dokumentum alapján vitatta, majd a feltalálói tevékenységről folytatott vita során hol a D8, hol a D13 dokumentumot tekintette a legközelebb állónak. Ez a tény is megerősíti, hogy nem állapítható meg kétséget kizáróan, melyik technika állásából ismert kiviteli alak továbbfejlesztéséről van szó. Ezenkívül a D8 dokumentum, mely alapján a kérelmező véleménye szerint a kétrészes igénypont jellemzőit meg kellene határozni, kielégítően ismertették a módosított leírásban. Ezért jelen esetben a 29. szabály (1) bekezdése szerint kétrészes igénypont alkalmazása nem célszerű. A vizsgált jogesetekből levonható tanulság tehát az, hogy a törvény az igénypontokkal szemben támasztott követelményeknek csak a kereteit szabja meg, ezen belül az igénypont felépítéséről mindig az adott találmány lényege és a technika állásához fűződő viszonya ismeretében, egyedileg kell dönteni.
Az is szembetűnő, hogy az igénypontformákkal kapcsolatos jogesetek nagyrészt nem kémiai vagy gyógyszeripari tárgyú találmányokkal kapcsolatosak. Ennek oka valószínűleg az eltérő jogszabályi háttér, ugyanis az európai bejelentésben bármely tárgykörbe tartozó találmány esetén lehet egyrészes igénypontot állítani, míg hazánkban csak új vegyületek, új keverékek és ezek alkalmazására vonatkozó találmányok esetén, itt viszont legtöbbször egyértelműen az egyrészes forma célszerű.
A jogharmonizáció során várhatóan a szabadalmi bejelentés alaki szabályaira vonatkozó előírások is megváltoznak Magyarországon, ezáltal gyakrabban merülnek majd fel az egy- és kétrészes igénypontok célszerű használatával kapcsolatos kérdések.
Forrás
MIMOSA LEGAL adatbázis (CD-ROM)
Guidelines for Examination in the European Patent Office, 1992, Part C Chapter III.