HUSZÁR ENIKŐ
A találmány tárgyának feltárása a szakember szemszögéből
A szabadalmi leírással szemben támasztott egyik alapvető követelmény, hogy elegendő műszaki információt tartalmazzon ahhoz, hogy szakember a találmányt átültesse a gyakorlatba, azaz megvalósítsa. Ez az elvárás az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban: EPC) 83. cikkelyében kerül megfogalmazásra a következőképpen: "A bejelentésben a találmányt olyan világosan és teljességgel kell feltárni, hogy szakember azt megvalósíthassa." A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényünk, az 1995. évi XXXIII. törvény 60. § (1) bekezdése ettől eltérően fogalmaz: "A szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani", mégsem kétséges, hogy ez az eltérő fogalmazás nagyon hasonló elvárásokat takar. A Magyar Szabadalmi Hivatal az engedélyezési eljárás során, illetőleg, mivel a találmány tárgyának a nem kellő mértékű feltárása megsemmisítési jogalap, ilyen alapon indított megsemmisítési eljárás során vizsgálja, hogy egy szabadalmi bejelentés megfelel-e a fenti kritériumnak. Az említett törvény 1996. január 1-jén lépett hatályba, így az azóta eltelt idő rövidsége miatt egységes hazai joggyakorlat még nem alakulhatott ki.
Az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: EPO) több mint negyed évszázada folytatja a joggyakorlatot az EPC alapján. Az EPO joggyakorlata egységesítésének az egyik leghathatósabb eszköze az "Útmutató az Európai Szabadalmi Hivatal Vizsgálataihoz" című módszertani útmutató (a továbbiakban: Módszertani útmutató), mely időről időre kibővül a fellebbezések ügyében döntő Fellebbezési Tanácsok (a továbbiakban: Tanácsok) és az elvi állásfoglalások meghozatalára hivatott Kibővített Fellebbezési Tanács döntéseivel. A Tanácsok joggyakorlatukban korábbi döntésekre támaszkodnak, mint irányadó döntésekre, illetőleg a Kibővített Tanács határozataira, melyek a Fellebbezési Tanácsokra nézve kötelezőek. A hazai joggyakorlat alakítása érdekében érdemes megnéznünk, hogy az EPO Fellebbezési Tanácsai által hozott döntések milyen tipikus problémákat tártak fel a tárgykörben az EPC hatályának negyed évszázada alatt.
A Fellebbezési Tanács és a Kibővített Fellebbezési Tanács határozatait tartalmazó "Espace Legal 2000" adatbázis több mint 400 olyan döntést tartalmaz, amelyben fellebbezési jogalapként az EPC 83. cikkelye önmagában vagy más kifogásokkal együtt, illetőleg az EPC 100(b) cikkelye, mivel a találmány tárgyának elégtelen feltárása felszólalási jogalap, felmerül. Tekintettel a jogesetek nagy számára, az alábbi elemzés néhány tipikusnak mondható eset feltárására szorítkozik.
Számtalan jogeset foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a bejelentés mely részében kell a műszaki információnak szerepelnie, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szakember a találmány tárgyát átültethesse a gyakorlatba. Az információ, amit a leírás tartalmaz, de igénypontban nem szerepel, vagy ami csak az ábrákban jelenik meg, vajon figyelembe vehető-e az EPC 83. cikkelye szempontjából?
A Tanács T 14/83 döntésében a 79 300 604.0 számú szabadalmi bejelentést elutasító határozattal szemben benyújtott fellebbezésnek helyt adott.
A szabadalmi bejelentés vinil-klorid előállítására vonatkozik vinil-klorid vagy nagyobb részt vinil-kloridból álló keverék polimerizációjával. Az eljárás körülményeit meghatározó paraméterek mindegyike egy meghatározott tartományban mozog az 1. igénypont és a leírás értelmében. Az elutasító határozat indoklása szerint sem az 1 igénypont, sem a bejelentés egésze nem teszi lehetővé, hogy a szakterületen jártas szakember a mellékletek alapján könnyen kiválassza az említett tartományokból a megfelelő paramétereket, melyek mellett a találmány szerinti gyanta következetesen és teljes megbízhatósággal sikeresen előállítható. Nem tekinthető a szakterületen jártas szakember rutin tevékenységének 4-6 eltérő paraméter kísérleti úton való kiválasztása a megfelelő eljárás megvalósítása érdekében. A bejelentő fellebbezést nyújtott be, és átdolgozta az igénypontsorozatot. Így állítása szerint a szakembernek már csak három paramétert, a polifunkcionális monomer fajtáját, annak mennyiségét, valamint az eljárás hőfokát kell megválasztania. A polifunkcionális monomer fajtájának megválasztása során a szakterületen jártas szakember a tapasztalataira támaszkodhat, és a másik két jellemző meghatározása során választhat konkrét mennyiségi és hőfokértékeket nagyjából a megadott tartomány közepén. Amennyiben a választott értékekkel nem a kívánt eredményt érné el, a szakember a leírásban világos utalást talál arra vonatkozóan, hogyan változtassa meg az értékeket a kívánt cél elérése érdekében. A szakember tehát egyszerű kísérletek sorozatával megtalálhatja a megfelelő paramétereket anélkül, hogy eközben feltalálói szintű tevékenységet végezne.
A Tanács véleménye szerint egy eljárás sikerének esetenkénti hiánya nem befolyásolhatja hátrányosan a megvalósíthatóság (EPC) 83. cikkely szerinti értelmezését, némi kísérletezés végezhető a kudarc sikerre fordításához, feltéve, hogy a kísérletek nem aránytalanok és nem követelnek meg feltalálói aktivitást. Amikor tehát a leírásból levezethető, hogyan érhető el a változók finom változtatásával a kívánt eredmény, bár a változók maguk nincsenek az igénypontban precízen definiálva, az igénypont alapján nem állapítható meg a találmány elégtelen feltárása.
A fenti döntés figyelemre méltó más szempontból is. A Tanács a határozatban rámutat arra, hogy nem vonható kétségbe a találmány feltárása, ha a mellékletek alapján szakember feltalálói aktivitás nélkül eljuthat a megvalósításig. A Tanács egy későbbi, T 10/86 döntésében a fenti döntéssel összhangban úgy értelmezi az EPC 83. cikkelyét, hogy a találmány tárgya a szakterületen jártas olvasó által megvalósítható kell, hogy legyen az eredetileg benyújtott bejelentésben feltártak alapján anélkül, hogy az olvasónak bárminemű további feltalálói szintű gondolattal vagy felismeréssel ki kellene egészítenie az olvasottakat a találmány megvalósításához.
Az EP 119 335 számú megadott szabadalommal szemben, mely erősítőbetéttel merevített meghajtószíjra vonatkozik, felszólalással éltek az újdonság és a feltalálói tevékenység hiányára hivatkozva. A Fellebbezési Osztály a kérelemnek helyt adott, és a szabadalmat visszavonta a feltalálói tevékenység hiánya miatt.
A határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be, amihez átdolgozott igénypontokat csatoltak. A módosított 1. igénypont értelmében a hajtószíjnak gumiból készült, belső, nyomott és külső, húzott része, valamint a hajtószíj hosszirányában elhelyezkedő kordszálai és keresztirányban nyúló, erősítő vágott szálai vannak, továbbá a vágott szálak határosak az egyik résszel, és a kordszálak teljesen a keresztirányú szálak által határolt, említett részben vannak. Az ellenérdekű fél többek között arra hivatkozva kérte a korábbi határozat helybenhagyását, hogy a módosított igénypontok nem világosak (EPC 83. cikkely) és a leírással nincsenek kellőképpen alátámasztva (EPC 84. cikkely), ugyanis műszakilag ellentmondás, hogy a húzott kordszálak teljes egészében a húzott vagy nyomott részben helyezkedjenek el.
Bár a Tanács a T 956/91 döntésében a fellebbezést elutasította a feltalálói tevékenység hiányában, a találmány tárgyának feltárásával kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a feltárás alapján szakember számára világos, hogy az igénypontban szereplő belső, nyomott és külső, húzott rész sokkal inkább egy alsó és egy felső zónát jelent, melyek közül az egyikbe a kordszálak teljes egészében be vannak ágyazva. A Tanács külön felhívta a figyelmet arra, hogy különösen a rajzok mutatnak olyan részleteket, melyek lehetővé teszik, hogy szakember a találmány tárgyát megvalósíthassa, ugyanis a rajzok alapján teljesen egyértelmű, hogy hogyan helyezkednek el egymáshoz képest az egyes rétegek, ami alapján nem kérdéses a találmány tárgyának megfelelő feltárása.
A fenti és számtalan egyéb jogeset alapján az EPO joggyakorlata értelmében a találmány tárgyának feltárása szempontjából a bejelentés egy egységes egészként értékelendő, melyben a leírás, az igénypontok és a rajzok azonos értékű információforrásként vesznek részt. Más szavakkal a bejelentés bármely részében szereplő, szakember számára világos műszaki információ a találmány feltárásának EPC 83. cikkelye szerinti megítélése során figyelembe veendő.
Egy találmányhoz kapcsolódó lényeges műszaki információk esetenként már a bejelentés benyújtását megelőzően nyilvánosságra jutottak valamilyen formában. Ilyenkor célszerűnek tűnhet a dokumentumra való hivatkozás a műszaki információ részletes feltárása helyett. Tekintve, hogy számtalan jogvita forrása, nézzük meg, mely esetekben és milyen feltételek mellett engedhető meg a találmány tárgyának részbeni feltárása a bejelentés részét nem képező dokumentumra való hivatkozással?
A EP-A 239 923 számon nyilvánosságra jutott európai szabadalmi bejelentés többrétegű foszforbevonattal ellátott fluoreszkáló lámpára vonatkozik, melynek az üveg belső felületén lévő első, és azon elhelyezkedő második foszforbevonata van. Az említett második réteget alkotó foszforvegyület egy általános képlettel leírható, amit azonban a bejelentés nem ismertet, csupán egy dokumentumra hivatkozik, amely az általános formulát tartalmazza, s melynek a jogosultja maga a bejelentő. Az elutasító határozat értelmében a bejelentés nem felel meg az EPC 83. cikkelye szerinti követelményeknek, mivel a bejelentő egy olyan párhuzamos szabadalmi bejelentésre hivatkozik a leírásban, aminek a számát vagy más olyan azonosításra alkalmas adatát, melynek alapján szakember a dokumentumot könnyen visszakereshetné, az elsőbbségi napon benyújtott mellékletek nem tartalmazzák
A döntéssel szemben fellebbezést nyújtottak be, melyben arra hivatkozva kérték az elutasító határozat megváltoztatását, hogy a bejelentésben szerepel, hogy a párhuzamos bejelentés jogosultja is maga a bejelentő, és mivel a bejelentőnek ebben a tárgykörben csekély számú bejelentése van, a dokumentum visszakeresése nem ütközhet nehézségekbe. A dokumentum azonosításához elegendő az EPO hivatalos lapjának 1997.09.07-ei számát elővenni, amelyben a szóban forgó, valamint a hivatkozott párhuzamos bejelentés nyilvánosságra jutása meghirdetésre került.
A Tanács T 737/90 döntésében helyt adott a fellebbezésnek és elrendelte az engedélyezési eljárás folytatását. Az indokolásban rámutatott arra, hogy az EPO következetes joggyakorlata, hogy csak olyan hivatkozott dokumentum tartalmát fogadja el az EPC 83. cikkelye szempontjából, mely egyértelműen azonosítható és hozzáférhető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a hivatkozott dokumentum egy szabadalmi bejelentés, akkor az csak a száma alapján azonosítható. A szóban forgó esetben a bejelentés napja, a jogosult megnevezése és a műszaki terület elegendő információ volt az EPO számára, hogy a saját adatbázisait használva különösebb nehézségek nélkül egyértelműen azonosítsa a hivatkozott dokumentumot. Az indokolásában a Tanács az EPO Módszertani útmutatója C rész, II. fejezet 4.18 pontját említi, melynek értelmében a szabadalmi leírásban más dokumentumra való hivatkozás megengedhető a találmány feltárásával kapcsolatban, amennyiben a hivatkozás az eredetileg benyújtott mellékletekben szerepel és a dokumentum egyértelműen azonosítható. Ezen túlmenően amennyiben a kérdéses dokumentum nem volt hozzáférhető a nyilvánosság számára a bejelentés benyújtásának időpontja előtt, azt csak akkor lehet figyelembe venni a találmány feltárása szempontjából, ha egy másolatát legkésőbb a bejelentés időpontjában a Hivatalhoz benyújtották, és az a köz számára legkésőbb a bejelentés közzétételének napján hozzáférhetővé vált.
A fenti esetben tehát kitüntetett jelentőséggel bír, hogy a párhuzamos bejelentést is az EPO-hoz nyújtották be, ami egyenértékű azzal, mintha egy másolatot mellékeltek volna. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy a szóban forgó, valamint a hivatkozott párhuzamos bejelentés nyilvánosságra jutása ugyanazon közlönyben került meghirdetésre, azaz a bejelentés közzétételi napján a hivatkozott dokumentum is hozzáférhetővé vált.
A találmány tárgyának a bejelentés részét nem képező dokumentumra való hivatkozással történő részbeni feltárása azonban egyéb problémákat is felvethet egy sajátos szempontból. Az EPC 65. cikkelye értelmében bármely szerződő állam előírhatja a szabadalmi dokumentum valamely hivatalos nyelvre való lefordítását. Amennyiben tehát a hivatkozott dokumentum nem hozzáférhető az említett hivatalos nyelven, jogvita tárgyát képezheti a kérdés, hogy az EPC 83. cikkelye szerinti követelményeknek megfelel-e a bejelentés, mely a hivatkozott dokumentum érintett részét az említett hivatalos nyelven nem tartalmazza?
A fenti jogeset jól elhatárolható a T 206/83 döntéstől, melynek értelmében bizonyos információk, történetesen egy kémiai folyamat bizonyos kiindulási vegyületei, melyek csak egy adatbázisban, pl. a Chemical Abstracts-ben végzett átfogó kutatás révén érhetők el, és amelyek nem képezik a szakterületen elfogadott általános ismeretanyag részét, nem tekinthetők egy európai szabadalmi bejelentés részének az EPC 83. cikkelye szempontjából. Ebben az esetben a vitatott szabadalom nem tartalmazott semmiféle utalást más dokumentumra, mely a kiindulási anyagok előállítását bemutatta volna. A kérdés itt tehát nem az volt, hogy egy speciális dokumentum, ami visszakereshető, tartalmazza-e a hiányzó információt, hanem az, hogy egy műszaki információ, amely csak egy műszaki adatbázisban végzett kutatás révén hozzáférhető a biztos tudat nélkül, hogy olyan dokumentum, mely az információt tartalmazza, egyáltalán létezik, vajon a szabadalmi leírás részét képezi-e?
A Tanács ebben a döntésében világosan kinyilvánította, hogy olyan ismeretanyag, mely csak egy átfogó kutatás eredményeképpen szerezhető meg, nem vehető figyelembe a szakterületen elfogadott általános ismeretanyag részeként. Mindemellett a fenti esetben bizonyítást nyert, hogy szakember átfogó kutatás nélkül is a kérdéses információk birtokába juthatott, ezért a Tanács a fellebbezésnek helyt adott.
A találmány megfelelő feltárásának problémája szinte minden esetben felveti a kérdést, hogy bizonyos ismereteknek, melyek a találmány megvalósítása szempontjából lényegesek, és a bejelentésben nem szerepelnek, a szakterületen jártas szakember a birtokában van-e? Ebben a kérdésben irányadó a Tanács T 60/89 döntése, melynek értelmében a szakembertől elvárható tudásszint ugyanazon találmány esetében ugyanaz, akár a találmány tárgyának elégséges feltárása (EPC 83. cikkely), akár a feltalálói tevékenység (EPC 56. cikkely) megítélése a kérdés. A szakember zsinórmértékét a Módszertani útmutató a C rész IV. fejezet 9.6. pontja a következőképpen határozza meg: "Az adott szakterületen jártas szakembertől elvárható, hogy olyan általános ismeretekkel rendelkező szakember legyen, aki az adott szakterület adott időpontban fennálló általánosan közkinccsé vált ismereteivel rendelkezik. Elvárható tőle továbbá, hogy a technika állását jól ismerje. Abban az esetben, ha az adott szakterületen jártas szakember a probléma megoldását egy másik műszaki szakterületen látja megoldhatónak, akkor a másik szakterületen működő szakértő az, aki a probléma megoldására alkalmas."
Az EP 335 588 sz. szabadalommal szemben kezdeményezett felszólalási eljárás során született határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a Tanács a T 676/94 döntésében helyt adott.
A szabadalom kordszálakból álló textilbetéttel kialakított gumiabroncsra vonatkozik, melynek kordszálai hibrid kordszálak, melyek egymással összecsavart kis és nagy rugalmassági modulusú szálakból állnak. Az így kialakított vegyes kordszál rugalmassági modulusa a nullától egy előre meghatározott speciális, 2-7%-ig terjedő nyúlástartományban kicsi, és az említett speciális nyúlástartomány felett nagy. A felszólalási eljárás során a szabadalom visszavonására a találmány nem megfelelő feltárása miatt került sor az EPC 83. cikkelye alapján.
Az ellenérdekű fél többek között arra hivatkozott, hogy a szabadalom nem tér ki a kiindulási fonat, illetőleg a vegyes kordszál csavarási szintjére, ugyanakkor a felszólaló általa benyújtott konferenciaanyag (Conference on "Hybrid Tyre Cords containing Kevlar and Aramid", Dr. Eugene R. Baron, ACS Rubber Division Meeting, 1986, április 8-11.) szerint a fonatok csavarási szintje nagymértékben befolyásolja a nyúlást, valamint a rugalmassági modulus alakulását. Az említett konferencia anyaga, mely egy időszaki kiadványban jelent meg, lényeges információkat tartalmaz ugyan a találmány megvalósítása szempontjából, de az eredetileg benyújtott mellékletek nem említik, s így az EPC 83. cikkelye szempontjából nem értékelhető. A kérdés tehát az, hogy a kiadványban foglaltak a szakterületen jártas szakember ismeretanyagának részét képezik-e vagy sem?
A Tanács a fellebbezést helyben hagyó döntését azzal indokolta, hogy ebben az esetben olyan probléma merül fel, melynek kimerítő ismerete nem várható el az erősített műanyagokkal foglalkozó szakembertől, elvárható viszont az, hogy tanácskozzon a vonatkozó szakterületet ismerő szakemberrel, aki ebben az esetben a fonatok összecsavarásában járatos. Ettől a szakembertől azonban már elvárható, hogy az említett dokumentumban foglaltaknak a birtokában legyen.
A szakember tehát, akinek a tudása ebben az esetben mérvadó, nem az erősített gumiabroncsok, hanem a szálerősítésű anyagok erősítőszálainak előállításában járatos szakember.
A Módszertani útmutató C rész, II. fejezet 4.19. pontja értelmében a találmány megvalósításához vezető legalább egy utat részletesen ismertetni kell a bejelentésben. Tekintve, hogy a leírás a szakterületen jártas szakember számára készül, az ismertetés során csak azokra a tényekre és körülményekre kell kitérni, melyek szakember számára nem nyilvánvalóak.
A Tanács T 218/94 döntésében helyt adott az EP 90 850 183.6 sz. szabadalmi bejelentés elutasító határozata ellen benyújtott fellebbezésnek.
A bejelentésben mandzsettás vérnyomásmérő műszer oltalmát kérték, melynek lényege, hogy egy korrekciós eszköz a beérkező vérnyomás-érzékelő és pulzusszámláló jelek, valamint olyan körülmények alapján, mint a páciens kora, neme, felkarjának vagy combjának a körfogata, automatikusan korrigálja a vérnyomásértéket és egy lényegében pontos vérnyomásértéket mutat.
Az elutasító határozat szerint a találmány feltárása nem felel meg az EPC 83. cikkelye szerinti követelményeknek, ugyanis a bejelentés az igénypontban szereplő korrekciós eszköz egyetlen kiviteli alakját sem mutatja be [EPC 27, szabály (1) e) bekezdés], mely alkalmas volna az említett jelek és körülmények alapján a tényleges nyomásérték kijelzésére. A bejelentés a korrekciós paraméterekre vonatkozó összefüggéseket sem ismertet.
A Fellebbezési Tanács szembehelyezkedett a fenti állásponttal arra hivatkozva, hogy a szisztematikus hibák, valamint az igénypontban említett paraméterek hatása a mért vérnyomásértékre meghatározható pl. a hagyományos hallgatóval végzett indirekt és direkt vérnyomásmérő eljárás eredményeinek az összehasonlításával. Szakember az így kapott eredmények és saját ismeretanyaga alapján feltalálói tevékenység kifejtése nélkül meghatározhatja az összefüggéseket, melyek ennél fogva nem kell, hogy a bejelentésben kifejezetten szerepeljenek. A mellékletek alapján a korrekciós egység nem más, mint egy közönséges, programozható számítógép, mely a valós nyomásértéket pl. a leírásban említett módon, a memóriában tárolt regressziós együtthatók felhasználásával éri el. A Tanács álláspontja szerint a bejelentés bemutat legalább egy utat a találmány megvalósítására a "regressziós együttható" nevesítésével, így az elutasító határozat ezen kifogása sem állja meg a helyét. A Tanács döntése tehát összhangban áll a Módszertani útmutató vonatkozó irányelveivel.
A találmány nem megfelelő feltárásának gyakori esete, amikor a bejelentés olyan kiviteli példát is tartalmaz, aminek a megvalósítására a mellékletek nem adnak megfelelő kitanítást.
Az elutasított EP-A 308 436 sz. szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban benyújtott fellebbezést a Tanács T 409/91 számú döntésében elutasította.
A találmány az 1. igénypont szerint "Eljárás tüzelőolaj párlat forralására 120 és 500 °C között, mely tüzelőolaj párlat 10 o°C-kal a kristályosodási küszöbhőmérséklet alatt legalább 0,3 tömegszázalék viaszt tartalmaz, és a viaszkristályok átlagos mérete ezen a hőmérsékleten kisebb, mint 4000 nanométer." A 2-5. igénypontok ennél kisebb, legfeljebb 1000 nanométeres méretet említenek.
Az elutasítás egyik alapja az volt, hogy a leírás nem mutat megoldást a legfeljebb 1000 nanométeres szemcseméret elérésére. A fellebbező egyetértett ezzel az állítással, és elismerte, hogy a bejelentés csak 1200 nanométernél nagyobb átlagos szemcseméretű viaszt tartalmazó tüzelőolaj esetére ad megoldást, ugyanakkor úgy vélte, hogy nem is szükséges alsó határérték megadása a műszaki probléma megoldására, a szűrők eldugulásának elkerülésére, így az alsó határérték nem lényeges ismérve a találmánynak.
A Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy a kifogás, azaz hogy a bejelentés nem tárja fel a találmány tárgyát világosan és teljességgel, nem csupán az alsó határértéket tartalmazó 5. igénypont vonatkozásában áll fenn, hanem, tekintve, hogy az 5. igénypont függő igénypont, az azzal összefüggő 1-4. igénypontok vonatkozásában is. Más szavakkal, nincs kétség, hogy ebben az esetben valamennyi igénypontot úgy kell értelmezni, hogy olyan tüzelőolajra vonatkozik, amely 1000 nanométernél kisebb szemcseméretű viaszkristályt tartalmaz. Így az igénypontok olyan megoldásra vonatkoznak, amelyet a mellékletek nem tárnak fel teljességgel az EPC 83. cikkelyének megfelelően.
A Tanács álláspontja szerint a fenti döntéssel összhangban a bejelentésben nem csak a találmány lényeges műszaki jellemzőit, hanem valamennyi ismérvét, mely a találmány jellemzéséhez szükséges, szerepeltetni kell [EPC 84. cikkely, 29 (1) és (3) szabály].
Végezetül egy eset, amikor az EPO "örökmozgó" oltalmát tagadta meg az EPC 83. cikkelye alapján.
A WO 85/00266 számon publikált európai szabadalmi bejelentést elutasító határozattal szemben fellebbezéssel éltek, amit a Tanács T 451/89 döntésével elutasított. A találmánnyal megoldandó műszaki probléma a levegő vagy víz környezeti hőjének közvetlenül munkává alakítása, és az ezekben a közegekben hő formájában tárolt hatalmas energiaforrás felhasználása. Az elutasítás indokolása alapján a megoldás ellentmond a termodinamika második fő tételének, ugyanis a berendezés energiabefektetés nélkül végez munkát. Ilyen, a gyakorlati tapasztalatokon alapuló természeti törvényeknek ellentmondó megoldás esetén nem elegendő a működés elméleti alátámasztása, kísérleti igazolás is szükséges. Ez esetben a bejelentő nem tudta az elméletét kísérletekkel alátámasztani.
A mellékletek alapján a megoldás lényege, hogy az adott forgási sebességre felgyorsított generátort hajtó külső erőt megszüntetve, és a generátort magára hagyva, a generátort a bejelentő által "látszólag kölcsönhatás nélküli erőként" említett erő hajtja a továbbiakban.
Az elutasító határozat alapja, hogy a szakterületen - ami ebben az esetben a fizika és a termodinamika - jártas szakember számára nem értelmezhető a "látszólag kölcsönhatás nélküli erő", mely az adott fordulatszámmal forgó generátor forgását energiabefektetés nélkül fenntartja. Ennél fogva a bejelentésben feltárt információk alapján szakember a találmány tárgyát a gyakorlatba átültetni nem tudja.
A módszertani útmutató C rész, II. fejezet 4.11. pontja értelmében, amikor egy szerkezet sikeres működése eleve ki van zárva, mivel ellentmond jól megalapozott fizikai törvényeknek, az EPO a találmány elégtelen feltárása miatt az EPC 83. cikkelyére hivatkozva nem engedélyezi az oltalmat.
Figyelemre méltó a fenti példák kapcsán a Fellebbezési Tanácsok döntéseinek és a Módszertani útmutató irányelveinek összhangja, ami egyben az EPO következetes joggyakorlatának az alapja.
A hatályos szabadalmi törvényünk a jogharmonizációs törekvések eredményeképpen az Európai Szabadalmi Egyezményben megfogalmazott követelményekhez hasonló elvárásokat takar. Nem kétséges, hogy a jogszabályok közeledése magában rejti a joggyakorlatok közeledését is, amihez a fentiek alapján különösen az európai esetjog adhat támpontokat.
Forrás