A Napster-ügy jogi háttere
A Napster-perben az USA fellebbviteli bírósága 2000 októberében hallgatta meg a feleket, majd több mint három hónappal később az eljárást visszautalta az első fokú bíróság elé.
Az ítélet bevezető részében részletesen bemutatja a Napster's MusicShare szoftver működésének főbb elveit, gyakorlati használatát. Ennek során a bíróság megállapította, hogy a szoftver nem vizsgálja a szerveren lévő adatok tartalmát, kizárólag annak "címsorát", továbbá, hogy az átvitel során (ún. peer-to-peer technológia használatával) romlik az egyes felvételek minősége. A bíróság kiemelte, hogy a szoftver használata során az elérhetővé tett hangfelvételek címét a felhasználók határozhatják meg, így azok sok esetben nem azonosak a felvételek tényleges címével.
A bíróság megállapítása szerint a felpereseknek sikerült bizonyítaniuk, hogy az alperes programjának használatával a felhasználók a felvételek "feltöltésével" megsértették a terjesztés, a "letöltéssel" pedig a többszörözés kizárólagos jogát. A bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság azon megállapítását is, hogy a Napsternek nyilvánvalóan tudnia kellett arról, hogy ezek jogsértő cselekmények.
A bíróság részletesen elemzés alapján egyetértett a Marilyn Hall Patel bírónő által 2000 júniusában megfogalmazott előzetes ítélet azon részével, amely megállapította, hogy nem minősülhet szabad felhasználásúnak a Napster szoftver használata, mert (1) az üzletszerű jelleg megállapításához nincs szükség közvetlen gazdasági bevétel kimutathatóságára; (2) a szoftver nagy tömegű másolást engedélyezett a felhasználóknak; (3) a Napster működése sértette a felperesek piaci érdekeit; (4) a "felvételminták" meghallgatása önmagában is üzletszerűnek minősülhet; (5) a Napster nem hivatkozhat a "space-shifting" jellegű felhasználásra, mivel a szoftver alkalmazásával nem csak azok juthatnak hozzá a hangfelvételekhez, akik rendelkeznek annak eredeti példányával is.
A bíróság megerősítette az elsőfokú bíróság megállapítását is, amely szerint a Napster felelősséggel tartozik a felhasználók által a szoftvere segítségével elkövetett jogsértések támogatásáért, mivel a Napsternek nyilvánvalóan tudomása volt a jogsértő cselekmények végrehajtásáról. A bíróság külön értékelte, hogy noha a Napsternek megvolt a joga és a lehetősége a jogsértés megakadályozására, azt külön felhívások ellenére sem tette meg. A bíróság megállapította, hogy a "Napsternek tényleges és konkrét tudomása volt arról, hogy jogsértő tartalom érhető el a rendszerén keresztül", valamint a "Napster szolgáltatta a honlapot és a lehetőséget a közvetlen (ti. a felhasználók által elkövetett) jogsértéshez", továbbá "a Napsternek gazdasági előnye származott abból, hogy szerzői jogilag védett alkotások érhetőek el a rendszerén". Összefoglalva a Napster közreműködésének jogi következményeit, a bíróság szerint az a tény, hogy a Napster nem járt el szerverén a jogsértő cselekmények felderítésének érdekében, megalapozza felelősségét, ugyanakkor megoldandó probléma, hogy miként ismerhetné fel az operátor a felhasználók által adott fájlnevek közül a jogsértő tartalmat.
A bíróság nem fogadta el a fentiek szerinti felelősség alól való mentességhez az Audio Home Recording Act-ra
Nem fogadta el továbbá a bíróság a Napster azon érvét sem, hogy a felperesek hallgatólagos, beleérthető engedélyt adtak volna az online felhasználásra, mivel a felperesek bizonyították, hogy a RIAA (Amerikai Lemezkiadók Szövetsége) felhívta az alperes figyelmét a jogsértésre.
Az elsőfokú bíróság előzetes ítéletét (amely arra kötelezte volna a Napstert, hogy a tárgyalások idejére akadályozza meg a védett műveknek a hálózatán történő elérését), a bíróság túlzónak találta, mivel az minden ezzel kapcsolatos feladatot a Napsterre hárított volna - így azt is, hogy megállapítsa, mely fájlok védettek. A Napster kérte továbbá, hogy a bíróság a működés korlátozása helyett jogdíjat állapítson meg szankcióként. A bíróság ezt nem fogadta el, mivel egy ilyen határozat ellentétes lenne a jogosultak kizárólagos engedélyezési jogával, akik ily módon nem akadályozhatnák meg műveik vagy teljesítményeik felhasználását.
Mindezek alapján a bíróság nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság határozatát, de annak végrehajtását felfüggesztette az elsőfokú bíróság új határozatának meghozataláig.
Az ismételt eljárás során 2001. március 5-én a Napstert arra kötelezték - eltekintve a szolgáltatás azonnali felfüggesztésétől -, hogy dolgozzon ki egy olyan eljárást, amelynek segítségével - akár a jogtulajdonosok által is - felvételenként ellenőrizhető az elérhető tartalom "jogtisztasága". A szerzői jogi védelemben részesülő felvételek kiszűrését, azok illegális másolását lehetetlenné tételét célzó bírói döntés végrehajtásaként, a RIAA által a Napsternek átadott lista alapján meg is kezdődött a hálózat önkéntes szűrése. Másfél hónappal később - a Napster állítása szerint - a szolgáltatásából 1,7 millió zenei fájlt szűrt ki és tovább javította szűrési technológiáját. Ez idő alatt a Napster látogatottsága egyharmadával, az elérhető felvételek száma pedig kétharmadával csökkent (a korábbi másfélmillió helyett csak mintegy félmillió dal férhető hozzá). Ezek az "eredmények" változatlanul nem elégítik ki a RIAA-t, amely további pereket helyezett kilátásba.
Békés Gergely