Szemle - 2001. 06.

Kiss Zoltán:

A vagyoni hátrány megállapítása szerzői és szomszédos jogok megsértése miatt indított eljárásokban

• Bevezetés
• A kár és a vagyoni hátrány általános büntetőjogi megközelítése
• Az audiovizuális műveket érintő szerzői és szomszédos jogsértésekről általában
• Filmszínházakban bemutatott filmek jogosulatlan másolása és forgalmazása a mű legális videó-forgalmazása előtt
• Műsoros videokazetták jogosulatlan többszörözése és terjesztése
• "Mozi-jogos" vagy"video-jogos" film jogosulatlan nyilvánossághoz közvetítése
• Szoftver jogosulatlan többszörözése és terjesztése
• Művek jogosulatlan nyilvánossághoz közvetítése számítógépes hálózat (internet) útján

  Bevezetés

    A szellemi alkotások, ezen belül a szerzői művek és szomszédos jogi teljesítmények jogosulatlan felhasználása miatt indított polgári és büntető eljárásokban évek óta az okozott vagyoni hátrány megállapítása veti fel a legtöbb kérdést, illetve állítja nehéz helyzet elé a jogalkalmazókat és az eljárásokba bevont szakértőket. A kérdésnek az ad külön aktualitást, hogy egyelőre sem a hazai, sem a nemzetközi jogalkotás és joggyakorlat nem talált hathatós megoldást a számítógépekhez és az internethez kötődő hamisítás és illegális zenefelhasználás útján elkövetett jogsértések megfékezésére, a szerzők és egyéb jogosultak érdekeinek védelmére. Mindazonáltal a világhálós zeneforgalmazással összefüggő jogérvényesítés egyik eszköze a jogvédő szervezetek és a tartalomszolgáltatók közötti magánjogi megállapodások megkötése, míg a másik lehetséges eszköz a törvényi szabályozás, illetve a jogsértések felderítése és fokozottabb szankcionálása. Ezen a területen az egyik legfontosabb feladat az egységes szakértői gyakorlat kialakítása, ezen belül pedig a szerzői jogsértések által okozott vagyoni hátrány összegének egzakt megállapítása.

    A szerzői jogi jogérvényesítés polgári peres eljárási és a büntetőeljárási szakaszában napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak az önálló igazságügyi szakértők és a Szerzői Jogi Szakértő Testület (SzJSzT). Ennek okát egyrészről az elkövetők, illetve védőik jogi felkészültségében, másrészt az említett új műközvetítő eszközök és felhasználási formák megjelenésében kell keresnünk. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a vitatott kérdések egy részében még nincs kiforrott szakértői és jogalkalmazói gyakorlat. Tudomásom szerint internet, mint műközvetítő eszköz útján elkövetett szerzői jogsértés kapcsán ez idáig csupán egy büntetőügy indult Magyarországon, amely még nem került bírósági szakba. Ennek az ügynek a felderítési szakaszában vált világossá az is, hogy az ilyen típusú jogsértésekkel okozott vagyoni hátrány megállapítása, becslése jelenleg kimunkálás alatt van az USA-ban és az EU-ban, így mintákkal, példákkal sem tudtak szolgálni. Így a honi szakértőknek a "hagyományos" szerzői és szomszédos jogsértések esetében már kialakított és elfogadtatott vagyoni hátrány megállapítás (kárbecslés) mellett új formákat és módszereket kell(ett) kidolgozni az internetes, illetve a digitális kalózkodás eseteire.

     Elemzésemet a vagyoni hátrány általános büntetőjogi fogalmának ismertetésével kezdem, majd összefoglalom az audiovizuális műveket érintő "hagyományos" szerzői és szomszédos jogsértések kárbecslésének¹ szempontrendszerét. Ide kapcsolódik a szoftverek jogosulatlan többszörözése és terjesztése útján keletkezett vagyoni hátrány kiszámítására kialakult szakértői gyakorlat is. Végül érintem az új típusú - internetes - kalózkodással okozott kár becslésének elvi, elméleti alapjait. Nem térek ki viszont a polgári jogi igényérvényesítés körében felmerülő érték-, illetve kármeghatározás jogi kérdéseire és alkalmazott módszereire.

A kár és a vagyoni hátrány általános büntetőjogi megközelítése

    A Büntető Törvénykönyv (Btk.) értelmező rendelkezése szerint, kár: a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés; vagyoni hátrány: a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. A kapcsolódó törvénymagyarázatok szerint a kár a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. Ilyen például sikkasztás esetén az az összeg, amellyel a sértett vagyona csökken; rongálásnál az eredeti állapot helyreállítására fordított összeg, teljes megsemmisülése esetén a dolog értéke. Összegezve: dologban bekövetkezett kár összege egyenlő a dolog elkövetéskori forgalmi értékével. Értéken a kiskereskedelmi forgalmi árat kell érteni, ha van ilyen.

    Az elmaradt vagyoni előny pedig az az érték, amellyel a sértett vagyona a bűncselekmény hiányában gyarapodott volna. Ennek leggyakoribb megjelenési formája például az elmaradt haszon, kamat vagy munkabér. A kialakult bírói gyakorlat ezt az értelmezést teszi magáévá azoknál a bűncselekményeknél, ahol ugyan nem "vagyoni hátrány" az egyik tényállási elem, hanem a jelző nélküli "hátrány", de a cselekmény jellegéből következően a hátrány vagyoni jellege nem zárható ki (pl. okirattal való visszaélés vétsége). Ilyen esetekben a hátrányba, mint tágabb fogalomba a szűkebb vagyoni hátrány bennfoglaltatik.²

    A Btk. 329/A. §-ában szabályozott szerzői és szomszédos jogok megsértése törvényi tényállás első fordulatának megvalósulása esetén ez a kérdés fel sem merülhet, mivel ennek az elkövetési magatartásnak a kizárólagos tényállási eleme a haszonszerzés (célzat), a vagyoni hátrányokozástól (eredmény) függetlenül. A célzatos, haszonszerzés végett elkövetett jogsértés csak szándékos lehet, amelynek nem feltétele az, hogy az elkövető konkrét anyagi haszonra tegyen szert. A tényállás második fordulata eredményt fogalmaz meg vagyoni hátrány formájában, amely a jogsértő magatartással okozati összefüggésben következik be. (BH 1996. 137. II.) A vagyoni hátrányt okozó szerzői és szomszédos jogok megsértése szándékos és gondatlan magatartással egyaránt megvalósítható.

    A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok megsértése elleni - korszerűnek mondható - büntetőjogi tényállások a vagyon elleni bűncselekmények (pl. lopás, rongálás, orgazdaság) között kaptak helyet. Ezeket a bűncselekményeket kivétel nélkül valamely dologra lehet elkövetni, amelyeknél az értékcsökkenést - mint vagyoni hátrányt - általában könnyű mérni, kiszámítani. A szerzői vagy szomszédos jogok megsértése bűncselekményének tárgya azonban az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió vagy televízió szervezetnek a műsorán, illetőleg film előállítójának a teljesítményén fennálló vagyoni jog sérthetetlensége. Ebből következően ennél a bűncselekménynél az okozott vagyoni hátrány megállapításakor nem lehet konkrét dolgok, tárgyak értékéből, értékcsökkenéséből kiindulni, hanem - esetenként meglehetősen bonyolult - becslési módszereket kell(ett) kidolgozni, kialakítani.

     Lényeges végül kiemelni, hogy e tényállás sértettje csak a szerzői vagy szomszédos jog jogosultja lehet, nem pedig bárki, aki a mű vagy szomszédos jogi teljesítmény értékesítési folyamatában kárt szenved a bűncselekmény következtében. Ennek azért van jelentősége, mert kizárólag a jogosultat ért vagyoni hátrány megállapítása jöhet szóba a büntetőeljárás során. Ezt pedig ügyenként, eljárásonként kell vizsgálni, ugyanis egy értékesítési láncolat utolsó szereplője csak akkor lehet sértett (elmaradt árbevétele akkor tekinthető vagyoni hátránynak), ha rá vagyoni jogokat ruháztak, vagy kizárólagos felhasználónak minősül. A szakértőknek tehát mindig az eset körülményeit vizsgálva kell feltérképezni, hogy ki minősül sértettnek, azaz nem lehet eltekinteni a jogátruházási (licencia-) szerződések elemzésétől, feltárásától.³

Az audiovizuális műveket érintő szerzői és szomszédos jogsértésekről általában

    Elöljáróban le kell szögezni, hogy a különböző típusú jogsértésekhez eltérő kármegállapítási metodika és vagyoni hátrány kapcsolódik. Az elhatárolásnál a jogsértő tevékenység módozataiból lehet kiindulni, és a jogsértés súlya, jellege, egyéb körülményei alapján kell kiszámítani a kárértéket. Bizonyos esetekben a szakértők az elkövetés helye szerint, illetve a művek (műsorok) és a forgalmazók (kiadók) között is differenciálnak.

     Az okozott vagyoni hátrány nagysága elméletileg a felhasználók által a mű jogszerű felhasználásáért fizetendő teljes jogdíjtól, mint maximumtól, az egy kazettára (vetítésre) eső tényleges jogdíjhányadig, mint minimumig terjedhet. Az Európai Közösség országainak kárszakértői általában a maximumból indulnak ki, míg a hazai gyakorlat többnyire a minimum-számítást veszi alapul. A szakmai körökben elterjedt vélekedés szerint ennek oka a hazai jövedelmi és mozgóképpiaci viszonyokra vezethető vissza, következésképpen az uniós csatlakozásig Magyarországon biztosan nem lehet az EU országok gyakorlatát alapul venni a vagyoni hátrány megállapításánál. Nem véletlen, hogy a multinacionális filmforgalmazó cégek folyamatosan kritizálják a magyar ítélkezési gyakorlatot, kifogásolva az enyhe büntetéseket. Ez a kritika köszön vissza az Amerikai Kereskedelmi Főmegbízott Hivatalában (USTR) folyó, az International Intellectual Property Alliance (IIPA) által összeállított évenkénti vizsgálati jelentésében is.

     A vagyoni hátrány megállapítását sok esetben befolyásolja és elősegíti az, hogy a külföldi jogtulajdonosok a felhasználási szerződésekben pontosan meghatározzák a magyarországi kiadóknak átengedett jogok fajtáját, esetleg a jogdíj összegét is jogdíjnemenként. Ha a külföldi jogtulajdonosok fix, egyösszegű licence-díjért engedik át a felhasználási jogokat, akkor általában nem határozzák meg, hogy abban az egyes felhasználási formák milyen arányt képviselnek. Más esetekben minimál-garanciát kötnek ki az egyes felhasználások után, ami azt jelenti, hogy ezen felül az adott felhasználásból befolyt bevétel meghatározott százalékát is meg kell fizetni.

Az úgynevezett "nagyforgalmazó" stúdiók általában nem adnak át teljes körű jogokat, továbbá az is gyakori, hogy az egyes felhasználási jogokat (mozi-, videó-, kábelforgalmazás stb.) más-más cégek szerzik meg egy országon belül. Az is előfordul, hogy a belföldi forgalmazó - üzletpolitikai megfontolásokból - nem él a megszerzett forgalmazási jogok valamelyikével (pl. kábeltelevíziós forgalmazásra nem értékesíti az adott filmet, miközben ennek jogával rendelkezik). Ilyen esetekben csak becsülni lehet a jogsértő bemutatással okozott vagyoni hátrány összegét, mint ahogy akkor is, amikor az adott film még nem jelent meg a hazai filmpiacon, illetve nem járta végig a forgalmazási láncolat minden elemét.⁴

     E rövid kitérő után válik érthetővé, hogy a hazai igazságügyi szakértői gyakorlatra épülő jogalkalmazás milyen főbb szerzői és szomszédos jogsértéseket és kárbecsléseket különböztet meg az audiovizuális művek tekintetében:

    Az ún. "mozi-jogos" filmek illegális videó-forgalmazása az egyik legsúlyosabb és legnagyobb veszteséget okozó elkövetési magatartás. Ezekben az esetekben a forgalmazókat ért kár kibővül a nézőszám csökkenés miatti mozi-forgalmazási kárral, ami az elmaradó mozibevétel csökkenését jelenti, továbbá a videokölcsönzők viszontforgalmazási kára is magasabb összegű, hiszen a későbbiekben a videotéka tulajdonosok csak kisebb bevételre tudnak szert tenni a kölcsöndíjakból.

    A korábbi szakértői gyakorlat ezekben az esetekben a vagyoni hátrány összegét - a film jellegétől és nézettségétől függően - 40.000 Ft és 200.000 Ft között határozta meg. A legújabb szakértői és jogalkalmazói gyakorlat újabban alacsonyabb vagyoni hátrányt állapít meg, illetve ismer el ebben a kategóriában: 2 db műsoros videokazetta nettó (ÁFA nélküli) listaárát + 3 db mozijegy átlagárát, vagyis összesen kb. 15.000 Ft-ot tekint irányadónak filmenként vagy jogsértésenként. (Itt jegyzem meg, hogy az interneten keresztül történő nyilvánosságra hozatallal okozott vagyoni hátrány megállapításánál ezt a bevételcsökkentést is figyelembe kell venni.)

    Ezekben az esetekben a vagyoni hátrány megállapításánál a műsoros videokazetta belföldi kiadói nettó listaárát tekintjük kiindulási alapnak, mivel a hamis kazetta megjelenése esetén nem valósult meg az eredeti kazetta eladása a kiadó és a videotéka tulajdonosa között. A vagyoni hátrány másik eleme - amely megegyezik a nettó listaárral - a viszontforgalmazási kár, ami azt jelenti, hogy egy adott környéken a forgalmazott hamis kazetta elveszi a helyét egy eredeti műsoros kazettának. Ezáltal vagyoni hátrány éri a jogtiszta kazettákat használó videotékásokat is, így tehát a jogsértés ezen típusánál a vagyoni hátrány összege az egyes árkategóriák duplája.

    A kialakult szakértői gyakorlat a megközelítőleg azonos árakkal dolgozó, illetve hasonló üzletpolitikát folytató videó-forgalmazókat vagyoni hátrány szerint különböző árcsoportokba sorolja. Az első árcsoportba a nagy hollywood-i stúdiók filmjeit forgalmazó kiadók (InterCom, UIP Duna Film) tartoznak, míg az ismeretlen (nem azonosítható) kiadókat, a külföldi jogtulajdonos által kiadott, továbbá valamely televíziós csatornáról felvett filmeket - viszonyítási alap hiányában - a legalacsonyabb árkategóriába indokolt besorolni. A vagyoni hátrány mindezek figyelembevételével ebben a csoportban 6.000 Ft-tól 12.000 Ft-ig terjedhet.

     A televíziós sugárzás és a kábeltelevíziós bemutatás szerzői és szomszédos jogi szempontból - szigorúan meghatározott kivételektől eltekintve - önálló felhasználásnak, illetve jogcímnek minősül, amihez a szerző (vagy a szerzői jog jogosultja) és a szomszédos jogi jogosultak hozzájárulása szükséges [Szjt. 26. §-ának (1) bekezdése; 28. §-ának (1) bekezdése].

     A szerzőt vagy jogutódját a mű mindennemű felhasználása ellenében díjazás illeti meg, a szabad felhasználás eseteit kivéve. A díjfizetés bizonyos szempontból az engedélyezésénél is szigorúbb kritérium, így például az engedélymentes egyidejű műsorátvitel is díjköteles tevékenység. Ha nincs hozzájárulás (szerződési engedély), akkor törvénytelen műfelhasználás történt. A jogsértés azáltal valósul meg, hogy a jogtulajdonosok (gyártó, forgalmazók) tudta és engedélye nélkül mutatják be a filmet a sugárzó televíziókon, illetve kábelrendszeren keresztül.

    A film belföldi jogtulajdonosát kár éri azzal, hogy a film illetéktelen bemutatása kábeltévéken és földi sugárzó városi tévéken keresztül csökkenti a potenciális mozinéző-számot, de leginkább a videokölcsönzői forgalmat. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az idő előtti illegális bemutatás a kábel- televíziókban nagymértékben rontja a film esélyeit a fizetős mozi-csatornán és az egyéb (pl. kereskedelmi) televíziókban. Természetesen ez a kár összegszerűen nehezen definiálható, de bevételcsökkentő hatása miatt számolni kell vele.

    A kialakult szakértői gyakorlat a (kábel)televíziós jogsértések esetén a jogsértő tevékenység módozataiból indul ki, és a jogsértés súlya, jellege, körülményei alapján számítja ki a vagyoni hátrányt. Ebből következően a jogsértéseknél általában eltérő összegű vagyoni hátrányokkal kell számolni és sok esetben a műsorok (filmcímek), illetve a forgalmazók között is szükség van differenciálásra. Különbséget kell tenni a "kábeljoggal", vagy földfelszíni sugárzás jogával nem rendelkező filmekkel elkövetett kalózkodás és a kábelhálózatokon (ideértve most a pay TV-t, tehát a fizető mozi-csatornát is) vagy a közszolgálati és a kereskedelmi televíziós csatornákon már bemutatott filmek illegális vetítése között. Nyilvánvaló tény, hogy az előbbi típusú jogsértés lényegesen nagyobb vagyoni hátrányt jelent a jogtulajdonosoknak mozi- és videoforgalmazási veszteség, továbbá televíziós értékesítés formájában. Ezt a körülményt tehát a kárbecslés során mindenképpen figyelembe kell venni.

    Az is tény, hogy a vagyoni hátrány meghatározása szerzői és szomszédos jogok megsértése esetén szinte minden esetben becslésen alapszik. A tényleges kárérték pontos összegét az állandóan változó helyzet és a tevékenységnek a nehezen ellenőrizhető magánszférában történő lecsapódása miatt szinte lehetetlen kiszámítani, illetve a forgalmazás adatainak különbözősége következtében csak rendkívül nagy idő és anyagi ráfordítással lehetne kimunkálni, különösen több film esetében. (Az esetek egy részében valószínűleg még ily módon sem.) Éppen ezért elfogadott az ilyen típusú ügyekben a szakértői kárbecslés.

    Mindezekből következően, a (kábel)televíziós szerzői és szomszédos jogi jogsértéseknél az okozott vagyoni hátrány az alábbi elemekből tevődik össze, mely a konkrét ügyben sértettenként értelmezhető, illetve elhatárolható:

a) nemzetközi szerzői jogdíj

    Amennyiben az adott filmnek nincs magyarországi televíziós joga, illetve a jogtulajdonosok nem engedélyezték a mű kábelen történő felhasználását, a tényleges jogdíj végeredményben nem állapítható meg, de alapját képezi az adott felhasználási jog tulajdonosát ért vagyoni hátrány megállapításának. Egy televíziós jogdíj ma Magyarországon 5.000 USD körüli áron kezdődik, de nem ritka az ennél jóval magasabb összegű jogdíj sem.

b) vetítési díj

    Ez általában abban az esetben mutatható ki, amikor az adott filmnek van magyarországi televíziós bemutatási joga, csak a felhasználó nem kötött szerződést a forgalmazóval, illetve nem kapott engedélyt a mű sugárzására. Ebben az esetben az okozott kár legalább a film jogszerű felhasználásáért fizetendő szokásos mértékű díj. Természetesen ez is forgalmazónként és esetenként változik. A kábeltelevíziós vetítés díja általában az elérhető lakásszámhoz igazodik (kb. 1 Ft/lakás, de minimum 5-10.000 Ft), a hagyományos (földi) sugárzás felhasználási díja úgyszintén, de az országos lefedettségű televíziók tarifája 1 millió Ft-nál kezdődik.

c) viszontforgalmazói kár

    Ez azt jelenti, hogy az illegális bemutatással az adott környéken teljesen elveszti a vonzerejét a film videováltozata, vagyis vagyoni hátrány éri közvetlenül a film videoforgalmazóját és közvetve a videotékát üzemeltetőket. Ennek megfelelően, a károkozásnak ezt az elemét a műsoros videokazetta listaára duplájával (8.000 - 16.000 Ft) lehet kalkulálni. Ennek a kárelemnek a kisebb településeken (kisközösségi kábelrendszereknél) van jelentősége.

    A fentiek figyelembevételével a vagyoni hátrány összege filmek illegális televíziós bemutatása esetén filmektől (eltérő összegű - egyedi - szerzői jogdíjak), elkövetési módoktól (kábeltévé, földi sugárzás), illetve a lefedettségtől (országos, város, kisközség stb.) függően 20 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. (Ezek a szempontok és számadatok is irányszámként szolgálhatnak az internetes jogsértéssel okozott vagyoni hátrány összegének megállapításánál.)

Szoftver jogosulatlan többszörözése és terjesztése

     Ez a jogsértés rokon a műsoros videokazetták illegális forgalmazásával, ezért a kármegállapítási metodika is hasonló. A Szerzői Jogi Szakértő Testület vonatkozó szakvéleménye a szoftverek műpéldányainak nettó kiskereskedelmi árában rögzített vagyoni hátrányt az alábbiakkal támasztja alá:

    Elöljáróban azt szükséges tisztázni, hogy miben rokon és miben különbözik az illegális internetes filmátvitel a "hagyományos" videokalózkodástól. Nincs különbség a tekintetben, hogy az interneten keresztül történő jogosulatlan bemutatás miatt a jogtulajdonosok végső soron csak csökkentett áron tudják értékesíteni az felhasználási jogokat, de mindenképpen bevételtől esnek el az illegális nyilvánosságra hozatal következtében. Ez a megállapítás az alábbiakra alapozható:

    Az internetes bemutatás sok tekintetben a kábeltelevíziós filmtovábbítással és - kisebb mértékben - a videokazettás terjesztéssel mutat rokonságot. A különbség ugyanakkor a filmhez történő hozzáférés módjában, a felelősség kérdésében, a jogosulatlan másolat elkészítésének technikájában (analóg - lemezről kazettára, vagy kazettáról kazettára történő - másolás helyett digitális letöltés), illetve a megcélzott közönség összetételében és számszerű meghatározásában mutatkozik meg. Külön probléma e felhasználás jogdíj-vonzatának megállapítása, mivel a jogosultak erre ez idáig nem adtak ki engedélyt, pontosabban még nem alakították ki e felhasználási forma díjtarifáját.

     Televíziós vagy kábeles műtovábbítás esetében a film vagy egy központból (stúdióból) jut el a fogyasztókhoz földi sugárzás útján, vagy a kiépített kábelrendszereken keresztül. Ezekben az esetekben a műsor jogszerűségéért kizárólag a programot továbbító televízió-szervezet a felelős, a közönség tagjai (televíziónézők) nem. (Ez utóbbiak felelőssége akkor merül fel, ha televízióból videóra felvett kazettával a magánhasználat körét meghaladó tevékenységet végeznek, pl. pénzért értékesítik.)

    Más a helyzet az internetre felvitt, illetve ott publikált anyagokkal. A világháló tartalmát ugyanis nem egy központi stúdióban szerkesztik, hanem maguk a felhasználók: bárki létrehozhat web site-ot, ha rendelkezik internet hozzáférhetőséggel, illetve regisztráltatja magát egy internet szolgáltatónál. Jelenleg semmilyen jogszabály nem mondja ki expressis verbis a szolgáltató felelősségét a szerverén található honlapok tartalmáért. Kétségtelen tény, hogy nem is tűnik kivitelezhetőnek a szolgáltatók folyamatos nyomozása a neten. Így egyelőre az internetes tartalom közzétételéért és jogszerűségéért a web lapot (portált, adatbázist, netes újságot, magazint stb.) létrehozó magánszemélyt vagy céget terheli a felelősség.

    Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egy mozgóképalkotás, pontosabban egy 120 perces film internetre juttatása lényegesen összetettebb és bonyolultabb feladat, letöltéséhez pedig speciális eszközök (digitalizáló, videokártya) és megfelelő tárkapacitás (1-1,5 Gb) szükséges.

    Technikailag ez a folyamat úgy történik, hogy a filmet (ha még nem jelent meg a video-forgalmazásban) videokamerával rögzítik egy moziban, majd az így nyert videokazettát (vagy az arról készült másolatot) írják át a számítógép nyelvére, digitalizált formában. Az egész művelet 6-8 órát vesz igénybe, vagyis ez a folyamat jóval tovább tart, mint a filmről videóra, vagy a videóról videóra történő másolás. Az is gyakori, hogy nem a teljes művet, csupán egy részét teszik hozzáférhetővé, továbbá, hogy a letöltést végző személy számítógépének kapacitása csak a film töredékének rögzítésére alkalmas.

     Feltétlenül említést kell tenni az így elkészült (rögzített és digitalizált) mű képi minőségéről, felbontásáról. Ha a rögzítés videokamerával történik - amikor a mű még nem elérhető DVD vagy videokazetta változatban -, ez eleve legalább 5-10 százalékos minőségromlással jár. A digitalizálás során a képi minőség minimum 10 százalékkal tovább romlik. A potenciális nézőközönség érdeklődését és a mű élvezhetőségét tehát csökkentheti a nem megfelelő minőség és a film töredékes volta.

    Az előbbiekben leírtak szerint előállított digitális filmváltozat további sajátossága viszont, hogy megfelelő biztonsági kódok nélkül erről - elvben - minőségromlás nélkül korlátlan számú másolat készíthető, amely azután újabb másolatok forrása lehet. A minőségromlás értelemszerűen az említett gyenge képminőségű változatra értendő. Ebben az összehasonlításban: a műsoros videokazettáról készített első másolat képminősége még elfogadható, de minden másolással gyengül, míg végül a negyedik, ötödik generációs másolat szinte teljesen élvezhetetlen. Ezzel szemben az internet-alapú filmváltozat kb. egy harmadik generációs videomásolat minőségének felel meg, amely viszont nem gyengül a további másolások során. A komolyabb veszélyt tehát az jelenti, ha a számítógépes kalózok kiküszöbölik ezeket az akadályokat, vagy ha a DVD lemezek kódját törik fel, ezután pedig a DVD minőségű képet viszik fel az internetre.

     Ez a magyarázata annak, hogy a jogtulajdonosok csak akkor engedélyezték műveik piacra jutását digitális hordozón (nem az interneten!), miután megegyezés született a DVD lejátszók és lemezek regionális kódolásáról. A teljes filmalkotások jogszerű internetes terjesztése pedig csak abban az esetben jöhet szóba, ha sikerül megoldani a hozzáférés, illetve letöltés mérését és sikerül megteremteni a biztonságos (vevőalapú) díjfizetés feltételeit.

     A fentiek részletes ismertetésére azért volt szükség, hogy érzékeltessük, mennyire nehéz megbecsülni az internetes kalózkodással okozott vagyoni hátrány összegét, de nehézségekbe ütközik a kár szempontjából releváns irányszámok (nézőszám, vevőkör csökkenés, jogdíj) meghatározása is.

    Mint utaltam rá, az internet esetében nem vehetők figyelembe a videó- vagy kábeltelevíziós-kalózkodásnál használt irányszámok a potenciális "nézőszám" meghatározásánál. A letöltés, de különösen az ismerősök, barátok közötti (későbbi) áttöltés a magánszférában zajlik, amelyet nem áll módunkban vizsgálni. Szűkíti a kört viszont, hogy egy játékfilm letöltéséhez nagyobb teljesítményű számítógép és videokártya szükséges, miközben a háztartásokban található gépek túlnyomó többsége még nem felel meg ezeknek a követelményeknek.

    Irányadó lehet ugyanakkor az adott internetes honlap látogatottsága, valamint a filmek digitalizált rögzítésére alkalmas videokártyával is rendelkező számítógépek száma, ami hozzávetőlegesen 50 ezerre tehető ma Magyarországon. Kiindulhatunk abból, hogy e gépek tulajdonosainak 10-20 százaléka (5-10 ezer ember, családtagokkal együtt: 15-30 ezer fő) nem nézi meg a filmet, vagy nem fogja kikölcsönözni (megvásárolni) a film videokazettáját. Ebben az esetben tehát jegybevétel csökkenésben jelentkező mozi-forgalmazási kárról, valamint bérleti díj csökkenésben és kevesebb eladott műsoros kazettában megmutatkozó video-forgalmazási kárról beszélhetünk. Ez lehet tehát az egyik megközelítés, amely tisztán a kieső nézők, illetve vevők számát veszi alapul.⁶

    A másik megközelítés a film jogdíja (bekerülési költsége) lehet, de ekkor is több problémával kell szembesülnünk. Mint jeleztük, az internetes filmbemutatásnak jelenleg nincs legális formája (a tulajdonosok nem engedélyezik ezt a felhasználást), így nincs erre nézve kialakult jogdíjtarifa. Analógia alapján viszont figyelembe vehetjük a video-forgalmazási jogdíjat, mivel az internetes filmnézés (gondoljunk csak a monitorra) és a film átírása, másolása végső soron a videokazettás filmélménnyel mutat rokonságot. Egy sikerfilm video-forgalmazási joga kb. 20.000 USD, azaz 6 millió forint.

     Ez a szerzői jogdíj elem. A televíziós kalózkodás kapcsán jeleztem, hogy a jogdíj(hányad) mellett a vagyoni hátrány megállapításának további elemei: a vetítési díj, valamint a viszontforgalmazói kár. Az internetes bemutatásnál ugyanakkor az előbbi tényezővel nem számolhatunk, mert - mint utaltam rá - a filmeknek nincs legális internetes lehívásos (on demand-típusú) bemutatási joga, következésképpen nincs érvényes vetítési díj-tarifája sem. A viszontforgalmazói kárral más a helyzet. Ha lenne legális internet-forgalmazó, akkor közvetlenül őt lehetne tekinteni e kárelem sértettjének. Ennek hiányában, a videó üzletágat érő veszteségre kell utalnunk, így - áttételesen - e kárelem sértettje is a film video-forgalmazási jogának tulajdonosa, valamint a videotékások és az árusítóhelyek. Tekintettel arra, hogy az internetes jogsértésnek csak közvetett a kapcsolata a kazetta- terjesztéssel (szemben pl. a videó kalózkodással), ezt a kárelemet becsléssel sem lehet megjelölni.

    A világhálón keresztül elkövetett szerzői és szomszédos jogok megsértésével okozott vagyoni hátrány meghatározása körüli bizonytalanságok eloszlatása tehát az első hazai bírói ítéletre vár...