FICSOR MIHÁLY
Az officialitás elve a megsemmisítési eljárásban
1. Iparjogvédelmi joggyakorlatunk alakításakor nem mulaszthatjuk el a jogállami követelmények figyelembevételét. Hasonlóképpen mérlegelnünk kell azoknak az európai integrációs szervezeteknek az irányadó döntéseit, amelyekhez hazánk várhatólag a közeli jövőben csatlakozik. A jogállami és az európai integrációs szempontok korántsem összeegyeztethetetlenek, sőt, érthető módon, többnyire azonos irányban való elmozdulásra késztetik hatósági joggyakorlatunkat.
2. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 47. §-a (1) bekezdésének első mondata a tényállás megállapítását illetően látszólag minden korlátozás nélkül erősíti meg az officialitás elvét,(1) vagyis azt, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból, ex officio kell vizsgálnia, és vizsgálata nem korlátozódhat csupán az ügyfelek állításaira vagy kérelmeire. Több okból is indokolt az a megfogalmazás, hogy az Szt. e szabálya csupán megerősíti ezt az elvet. Egyrészt - noha az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében foglalthoz hasonló rendelkezést nem tartalmazott - régi szabadalmi törvényünkből (a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényből, az Rszt.-ből) is egyértelműen következett a hivatalból való vizsgálat követelménye, legalábbis a bejelentési eljárást illetően: a bejelentés tárgyára csak a hivatal által elvégzett teljes körű (alaki és érdemi) vizsgálatot követően lehetett szabadalmat adni. Mind a teljes vizsgálat, mind pedig az utólagos vizsgálat hivatalból is elrendelhető volt (ami természetesen nem tévesztendő össze azzal, hogy a vizsgálatot mindig az MSZH végezte el, függetlenül attól, hogy az a bejelentő kérésére vagy hivatalból való elrendelés alapján történt).(2) Másrészt az államigazgatási eljárás általános szabályai is magyarázzák, hogy az Szt. 47. §-a (1) bekezdésének első mondata miért szorítkozhatott csupán az officialitás elvének megerősítésére. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - többször módosított - 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §-ának (1) bekezdése ugyanis a közigazgatási szerv kötelességévé teszi a határozathozatalhoz szükséges tényállás tisztázását. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, az Áe. szerint a közigazgatási szervnek hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.(3) Az Áe. e szabálya az Szt. 45. §-a alapján a szabadalmi eljárásokban is alkalmazandó azzal, hogy az Szt. 47. §-a egyértelművé teszi: a tényállást az MSZH-nak hivatalból kell vizsgálnia, és ebben az ügyfél kérelméhez való kötöttség sem korlátozza. Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdése tehát egy hagyományos szabadalmi jogi elvet és egy általános államigazgatási eljárási szabályt erősít meg.
3. Az Szt. 47. §-a a törvénynek a szabadalmi eljárások általános szabályait megállapító fejezetében (a VII. fejezetben) helyezkedik el. Ebből az következik, hogy a 47. § (1) bekezdésének első mondatában foglalt követelményt valamennyi szabadalmi eljárásban érvényesíteni kell. Ezt támasztja alá az Szt. miniszteri indokolása is, amely e rendelkezés kapcsán többes számot használ: "a szabadalmi eljárásokban a hivatalból vizsgált tények alapján kerül sor a határozathozatalra".(4) Különösen érdekes és nagy jelentőségű ez a megsemmisítési eljárásban, amelynek során az MSZH a szabadalom megadására irányuló eljárásban is vizsgált szabadalmazhatósági feltételeknek való megfelelés kérdésében határoz a megsemmisítési kérelem alapján.
Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltak is igazodnak továbbá az Szt. egyik fő célkitűzéséhez: az Európai Szabadalmi Egyezménnyel (az EPC-vel) összhangban álló, illetve az azt követő szabályozás megteremtésének igényéhez. A miniszteri indokolás is utal arra, hogy az Egyezmény logikáját, az európai szabadalmi eljárás rendjét az Szt. akkor is követi, amikor ez - a csatlakozás jogalkotási feltételeinek megteremtése szempontjából - nem volna "szükségszerű".(5) Az Szt. 47. §-a (1) bekezdésének első mondata tartalmilag megegyezik az EPC 114. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal.(6) Az EPC e rendelkezését is alkalmazni kell az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó összes eljárásban. Ezt megerősítette a Fellebbezési Tanácsnak a T 273/84. számú ügyben hozott határozata is.(7)
Mind az Szt., mind pedig az EPC értelmében a tényállás hivatalból való felderítésének követelménye tehát valamennyi szabadalmi eljárásban érvényesül, ideértve az Szt. esetében a megsemmisítési eljárást, az EPC esetében pedig a megadást követő felszólalási eljárást is. (Ez utóbbi jogi természetét illetően a Kibővített Fellebbezési Tanács kifejtette, hogy az leginkább a nemzeti szabadalmi jogokból ismert megsemmisítési eljáráshoz hasonlítható.(8))
4. Az Szt. miniszteri indokolása nem hagy kétséget afelől, hogy a törvény "a megsemmisítési eljárást az ellenérdekű felek jogvitájának kereteként szabályozza".(9) A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója is ezt hangsúlyozza: "a megsemmisítési (és a nemleges megállapítási) eljárás ellenérdekű felek részvételével folyó (ún. kontradiktórius) eljárás".(10)
Az ellenérdekű felek jogvitájának eldöntésére szolgáló közigazgatási eljárásban - így az MSZH előtt folyó megsemmisítési eljárásban is - csorbítatlanul érvényesülniük kell az alapvető eljárási garanciáknak, függetlenül attól, hogy nem bírósági eljárásról van szó, illetve, hogy a szabadalom megsemmisítése ügyében hozott hivatali határozatot a bíróság kérelemre megváltoztathatja. Ez különösen igaz a törvény előtti egyenlőség alapelvére, illetve a tisztességes (pártatlan és igazságos) eljárás követelményére. Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése rendelkezik ezekről az alapvető eljárási garanciákról; az Áe. 2. §-ának (5) bekezdése pedig lényegében ezt az alkotmányos követelményrendszert "vetíti" az államigazgatási eljárásokra annak kimondásával, hogy az államigazgatási eljárásban mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek a törvény előtt teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni.(11) Az Áe.-nek ezek a rendelkezései természetszerűleg a szabadalmi eljárásokban is alkalmazandók.
A G 9/91 és G 10/91 számú ügyekben hozott határozatával a Kibővített Fellebbezési Tanács is úgy foglalt állást, hogy "az EPC alapján a megadást követően lefolytatott felszólalási eljárásokat elviekben olyan - általában - ellenérdekű felek közötti kontradiktórius eljárásoknak kell tekinteni, akiknek egyformán tisztességes elbánást kell biztosítani".(12)
5. A törvény előtti egyenlőség alapelve és a tisztességes eljárás követelménye mellett a megsemmisítési (és más kontradiktórius) eljárásban is figyelembe kell venni a fél, pontosabban a kérelmező önrendelkezési jogát. E jog érvényre juttatását az Szt. a szabadalom megadására irányuló eljárásban is biztosítja (pl. azzal, hogy ez az eljárás is csak kérelemre - bejelentéssel - indul meg, sőt, az egyes eljárási szakaszok megkezdése is a bejelentő kérelmétől függ; vagy pl. a visszavonás, illetve az ideiglenes oltalomról való lemondás lehetőségének megteremtésével). Nemkülönben érvényesül a fél önrendelkezési joga a megsemmisítési és más kontradiktórius eljárásokban.
Az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése rendelkezik az emberi méltósághoz való jogról, amelynek - a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban és az 1/1994. (I. 7.) AB határozatban kifejtettek szerint - részét képezi az önrendelkezés szabadsága, az önrendelkezési jog is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között - az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a különböző állami szervek ... előtt ... érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban, mint az általános cselekvési szabadsághoz való jog, a jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja. Mivel ez a jog az egyén autonómiájának védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy a jogai és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik" [1/1994. (I. 7.) AB hat.]. "Egy olyan szabály, amely mindkét fél akaratától függetlenül és minden ügyben lehetővé teszi az eljárás folytatását és a határozat felekre kiható megváltoztatását, eleve nem lehet e jog sem szükségszerű, sem arányos korlátozása" [9/1992. (I. 30.) AB hat.], azaz nem felelhet meg az ún. általános alapjogi tesztnek.(13)
A közigazgatási szakirodalom ezekkel az alkotmányossági tanokkal összhangban hangsúlyozza, hogy "a kérelemre indult eljárások jelentős részében a polgári perhez hasonlóan a kérelmező rendelkezik az eljárással".(14)
6. Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében rögzített officialitási elvet nyilvánvalóan elsősorban a közérdek diktálja. Az ahhoz fűződő közérdek, hogy a törvényi előfeltételeknek meg nem felelő találmányra, illetve ilyen bejelentés alapján ne lehessen szabadalmat - azaz másokat a találmány hasznosításából kizáró jogot - szerezni, és hogy az így megszerzett szabadalom - az érvénytelen jog - ne maradjon fenn. Az officialitási elvben tükröződő e közérdekű szempontokat kell összeegyeztetni a megsemmisítési eljárás során a 4. pontban említett alapvető eljárási garanciákkal, illetve az előző pontban elemzett önrendelkezési joggal. Ahhoz, hogy e kényes egyensúly megtalálásához megfelelő támpontokat kapjunk, szükségesnek látszik a megsemmisítési eljárás rendeltetésének, jogi természetének felidézése.
A megsemmisítés jogintézménye és a megsemmisítési eljárás nem arra szolgál, hogy a szabadalom megadására irányuló eljárásban elvégzendő vizsgálatot a Magyar Szabadalmi Hivatal teljes egészében megismételje. Ez összefügg azzal, hogy a szabadalmat megadó jogerős határozatához az MSZH kötve van: saját elhatározása alapján, hivatalból a már megadott szabadalmat nem érvénytelenítheti, illetve a megadó határozatot nem módosíthatja és nem vonhatja vissza.(15) Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a szabadalom megsemmisítését maga az Szt. sem bármely (a bejelentési eljárásban vizsgált) szabadalmazhatósági feltétel hiányára hivatkozva, hanem csak bizonyos - az Szt. 42. §-ának (1) bekezdésében felsorolt - feltételek hiányában teszi lehetővé.(16)
Mivel a megsemmisítési eljárás nem a szabadalom megadását megelőző vizsgálat teljes megismétlésére irányul, s mivel az MSZH - legalábbis az alaki jogerő szempontjából - kötve van a szabadalmat megadó határozatához (összhangban a jogbiztonság követelményével is), a megsemmisítési eljárás szükségképpen csakis a megsemmisítési kérelemben megjelölt megsemmisítési okok és az azokat alátámasztó - a kérelemhez mellékelt - okirati (illetve a kérelmező részéről felhozott más) bizonyítékok vizsgálatára terjed ki.
7. E felfogást tükrözi - az értelemszerű eltérésekkel - a Kibővített Fellebbezési Tanácsnak a G 9/91 számú ügyben hozott határozata is (azzal az értelemszerű eltéréssel, hogy abban a megadást követő felszólalásról van szó): "minden megadást követő felszólalási eljárás természetes velejárója, hogy a szabadalmi hivatal nem járhat el és nem határozhat valamely megadott szabadalommal kapcsolatban, akármennyire is világossá válik a megadást követően a szabadalom érvénytelensége, hacsak ezt nem kezdeményezik egy szabályszerű felszólalással ... Más szóval: a szabadalmi hivatal a felszólaló eljárási cselekményeitől függően rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a szabadalommal kapcsolatban eljárjon".(17) Mindezekre tekintettel a Kibővített Fellebbezési Tanács sem tekinti a megadást követő felszólalási eljárást a megadás alapjául szolgáló szabadalmi bejelentés teljes újravizsgálatának.(18)
A megsemmisítési, illetve az EPC szerinti felszólalási eljárás természetéből és rendeltetéséből adódik ezért, hogy a kérelmezőnek meg kell jelölnie a megsemmisítés (illetve a felszólalás) alapjául szolgáló okokat és az azokat alátámasztó bizonyítékokat. Az EPC esetében ez következik a Végrehajtási Szabályzat 55. szabályának c) pontjából(19) is, amelyet a Kibővített Fellebbezési Tanács nem csupán alaki előírásnak tekint: "az EPC (Végrehajtási Szabályzata) 55. szabályának c) pontja értelmetlen volna, ha nem úgy értelmeznénk, mint kettős rendeltetésű rendelkezést, amely (más szabályokkal együtt) a felszólalás elfogadhatóságának meghatározása mellett egyben elviekben kijelöli a felszólalás érdemi vizsgálatának jogi és ténybeli kereteit".(20) Mindezekre tekintettel a Kibővített Fellebbezési Tanács szerint a felszólalási eljárásban nem kell hivatalból kiterjeszteni a vizsgálatot olyan felszólalási jogalapokra, okokra, amelyekre nem hivatkozott, illetve amelyeket nem támasztott kellően alá a felszólalási kérelem. Erre a fellebbezési eljárásban egyáltalán nincs lehetőség, a felszólalási osztály előtt folyó eljárásban pedig csak abban a kivételes esetben, ha prima facie egyértelmű, hogy annak a jogalapnak a figyelembevétele, amelyre a fellebbezési osztály hivatalból kiterjeszti a vizsgálatát, részben vagy egészben a szabadalom visszavonását eredményezné (G 9/91).(21)
8. Számunkra is példaértékű, ahogy a Kibővített Fellebbezési Tanács határozata összeegyeztette az officialitásnak a 114. cikk (1) bekezdésében rögzített elvét (és a mögötte meghúzódó, az érvénytelen európai szabadalmak visszavonásához fűződő közérdeket) a felszólaló önrendelkezési jogával, illetve a felszólalási eljárás kontradiktórius jellegével és az abban részt vevő felek egyformán tisztességes elbánásának követelményével. A magyar szabadalmi jog alapján is hasonló következtetésre juthatunk, azzal az eltéréssel, hogy az MSZH előtti megsemmisítési eljárásban inkább a Kibővített Fellebbezési Tanács részéről a fellebbezési eljárásra vonatkozóan kialakított - a hivatalból való vizsgálat lehetőségét még inkább megszorító - értelmezést tekinthetjük irányadónak, főként a hazai jogi adottságokra és alkotmányos követelményekre figyelemmel.
A megsemmisítési eljárás kérelemre induló, kontradiktórius eljárás, amelynek jogi és ténybeli kereteit a megsemmisítési kérelem jelöli ki az Szt. 42. és 80. §-a alapján. Noha az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése szerint a megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet, maga a megsemmisítési eljárás csak kérelemre indulhat meg [Szt. 80. § (1) bek.]. Az Szt. rendszerében sem csupán alaki követelmény, hogy a kérelemben meg kell jelölni a megsemmisítés alapjául szolgáló okokat, és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat [Szt. 80. § (2) bek.]. A szabadalom megadására irányuló eljárásban az érvénytelen jog keletkezésének megakadályozásához fűződő közérdek elvontan és általánosan jelentkezik; ehhez igazodik az officialitás elvének teljes, korlátlan érvényesülése, vagyis az, hogy az MSZH-nak ebben az eljárásban valamennyi szabadalmazhatósági feltételre és törvényi követelményre kiterjedő, korlátozás nélkül érvényesülő kötelezettsége a tények hivatalból történő vizsgálata. Ezzel szemben a megsemmisítési eljárásban a közérdeknek az érvénytelen jog fennmaradásából adódó sérelme individualizáltan, a kérelmező sérelmeként jelentkezik. Nem lehet ezért ebben az eljárásban az általános, elvont közérdekre hivatkozni és ilyen hivatkozással az MSZH részéről túlterjeszkedni a kérelemben kijelölt ténybeli és jogi kereteken. Ezt akadályozza a fél önrendelkezési jogának tiszteletben tartása (amelynek szükségességére a szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója is felhívja a figyelmet)(22) mellett az is, hogy a szabadalmat megadó határozat az MSZH számára ex officio történő vizsgálat és eljárás alapján "érinthetetlen", alaki jogereje folytán.
Mindezekből az következik, hogy a megsemmisítési eljárás során az Szt. 47. §-a (1) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezést csak a megsemmisítési kérelemben (és a kérelem későbbi módosításaiban, kiegészítéseiben) meghatározott tárgykörben, az így kijelölt jogi és ténybeli keretek között lehet és kell alkalmazni. Noha - mint azt a módszertani útmutató is hangsúlyozza(23) - a megsemmisítési eljárásban alapvetően a feleknek kell bizonyítékokkal alátámasztani álláspontjukat, ez nem jelenti azt, hogy az MSZH-nak ne kellene az ilyen eljárásban is hivatalból vizsgálnia tényeket, vagy hogy vizsgálatát csupán a felek állításaira kellene korlátoznia. A megsemmisítési eljárás természetéből és a kérelmező önrendelkezési jogából azonban az is következik, hogy az MSZH hivatalból való vizsgálódása a megsemmisítési eljárás során - összhangban az alapvető eljárási garanciákkal is - csakis a megsemmisítési kérelemben megjelölt jogalapokra és a felek által e jogalapok kapcsán felhozott érvekre, kérelmekre és bizonyítékokra szorítkozhat. Az MSZH ex officio nem terjesztheti ki vizsgálatát és a megsemmisítési eljárás tárgykörét olyan megsemmisítési okokra és bizonyítékokra, amelyeket a megsemmisítési kérelemben nem jelöltek meg. Ez - álláspontom szerint - még az MSZH által hivatalosan ismert vagy a köztudomású tényekre(24) is igaz, ha azok semmilyen módon nem kapcsolódnak a kérelemben megjelölt egyik megsemmisítési okhoz vagy azt alátámasztó (a kérelmező által előterjesztett) bizonyítékhoz sem. Ha pl. a megsemmisítést az újdonság hiányára hivatkozva kérik, az MSZH ex officio nem vonhat be más újdonságrontó anyagot a megsemmisítési eljárásba, mint amelyre a kérelmező maga is hivatkozott.
Mindezeknek nem mond ellent az sem, hogy az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése értelmében a megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet. Helytállóan szögezi le ezzel kapcsolatban a szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója, hogy e szabályt nem lehet kiterjesztő módon értelmezni, és ezért "az eljárást hivatalból csak a kérelemmel a Hivatal tudomására jutott adatok körében lehet folytatni; sem a megsemmisítési okok, sem a bizonyítékok köre nem bővíthető".(25) A megsemmisítési kérelemhez való kötöttség (és a fél önrendelkezési joga) ilyen módon még az eljárás hivatalból való folytatása esetén is érvényesül. A módszertani útmutató szerint az Szt. 81. §-ának (3) bekezdése "a köz érdekében kerülhet alkalmazásra olyan esetben, amikor a rendelkezésre álló adatokból az tűnik ki, hogy a visszavont kérelem alapos volt".(26) Az útmutatónak ez a tétele a következő kiegészítéssel és megszorító értelmezéssel látszik számomra elfogadhatónak. Álláspontom szerint az Szt. 81. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést elsősorban és tipikusan a nem rendeltetésszerű (más szóval, visszaélésszerű) kérelmezői joggyakorlás megakadályozása céljából kell alkalmazni, vagyis annak kiküszöbölésére, hogy a kérelmező az Szt. 42. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat kijátszva fenntarthassa a maga számára az - akár nyilvánvalóan - alaptalan megsemmisítési kérelme ismételt benyújtásának lehetőségét.(27) Az, hogy a visszavont megsemmisítési kérelem alaposnak látszott, csak elvétve, kirívó esetekben szolgálhatna a megsemmisítési eljárás hivatalból való folytatásának alapjául. A megsemmisítési eljárásban ugyanis a közérdek nem elvontan, hanem megszemélyesítetten, individualizáltan jelentkezik. Ezért csak kirívó esetekben látszik indokoltnak az eljárás hivatalból való folytatása a közérdekre hivatkozással. Ilyen eset lehet, ha a szabadalom fennmaradása megingathatná az ügyfeleknek az MSZH mint iparjogvédelmi hatóság törvényes működésébe vetett bizalmát (pl. örökmozgóra adott szabadalom esetén), vagy ha az MSZH az eljárás körülményeiből arra következtethet, hogy a megsemmisítési kérelmet jogellenes fenyegetés hatására vonták vissza. Egyébként viszont nem célszerű a közérdek sérelmére hivatkozva ex officio eljárni, ha senkinek az érdeke nem sérül (a kérelmezőé nyilván nem, hiszen azért vonta vissza a megsemmisítési kérelmét; mindenki más pedig újból, önállóan is kérheti a megsemmisítést, ennek nem akadálya a visszavont kérelem).
Jegyzetek
(1) A Jogi lexikon (főszerk.: Lamm Vanda, Peschka Vilmos, Bp., 1999) a következőképpen határozza meg az officialitás elvét: "Eredeti jelentése szerint hivatalból való eljárás." A lexikon még kiemeli, hogy "a polgári eljárási jogban az officialitás elvének ellentétpárja a rendelkezési elv". L. a lexikon 462. oldalát. Az ex officio eljárást illetően l. még: Magyar közigazgatási jog, Általános rész, szerk.: Ficzere Lajos, Bp., 1999, 276. és 376. oldal; az idevágó fejezeteket Berényi Sándor és Kalas Tibor írta.
(2) L. az Rszt. 44-48. §-át.
(3) L. Kalas, i. m. (1), 389-390. oldal
(4) Magyar szabadalmi jog; Iparjogvédelmi Jogszabályok, 1. (a továbbiakban: Indokolás); MSZH, Bp., 1996., 49. oldal
(5) Indokolás (4), 13. oldal
(6) Az EPC magyar fordítását l.: Az Európai Szabadalmi Egyezmény; Az Egyezmény Végrehajtási Szabályzata; Az Egyezmény Illetékszabályzata; ford.: Tidrenczel Béla; lektorálta: Sümeghy Pálné dr.; Országos Találmányi Hivatal, Bp., 1993. E kiadványban az EPC 114. cikke (1) bekezdésének magyar fordítása a következő:
"(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja; vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira vagy kérelmeire."
Az EPC három hivatalos nyelvén az EPC 114. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:
"(1) In den Verfahren vor dem Europäischen Patentamt ermittelt das Europäische Patentamt den Sachverhalt von Amts wegen; es ist dabei weder auf das Vorbringen noch auf die Anträge der Beteiligten beschränkt."
"(1) In proceedings before it, the European Patent Office shall examine the facts of its own motion; it shall not be restricted in this examination to the facts, evidence and arguments provided by the parties and the relief sought."
"(1) Au cours de la procédure, L'Office européen des brevets procede a l'examen d'office des faits; cet examen n'est limité ni aux moyens invoqués ni aux demandes présentées par les parties."
(7) T 273/84, OJ 1986, 346; l. még: Romuald Singer: The European Patent Convention (Raph Lunzer által felülvizsgált angol szöveggel), London, 1995, 598-599. oldal; Gerald Paterson: The European Patent System, London, 1992, 85-87. oldal
(8) G 9, 10/91, OJ EPO 1993, 408; az indokolás 2. pontjában.
(9) Indokolás (4), 74. oldal
(10) A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója (a továbbiakban: Útmutató), Magyar Szabadalmi Hivatal, VI. fejezet, 2.3.3. pont, 19. oldal
(11) Kalas, i. m. (1), 347. oldal
(12) G 9, 10/91, OJ EPO 1993, 408, az indokolás 2. pontjában.
(13) Az értelmezett Alkotmány; szerk.: Holló András, Balogh Zsolt, Bp., 1999, 142-145. oldal, 520-534. oldal
(14) Berényi, i. m. (1), 276. oldal
(15) L. az Szt. 46. §-ának (4) és (5) bekezdését. Érdekes olvasmány továbbá ilyen szempontból az Rszt. miniszteri indokolása, különösen annak a 29-32. §-hoz és az 53-56. §-hoz tartozó része; Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye, 1969, Bp., 1970, 22. és 25. oldal
(16) Útmutató (10), VI. fejezet, 2.1. pont, 7. oldal
(17) G 9, 10/91, OJ EPO 1993, 408, az indokolás 3. pontjában.
(18) G 9, 10/91, OJ EPO 1993, 408, az indokolás 4. pontjában.
(19) A Végrehajtási Szabályzat 55. szabálya c) pontjának magyar fordítása [l. i. m. (6)] a következő: "A felszólalási iratnak tartalmaznia kell: ...c) nyilatkozatot arra nézve, hogy az európai szabadalom ellen milyen terjedelemben nyújtanak be felszólalást és ez milyen jogalapokon nyugszik, továbbá az indoklásként felhozott tények és bizonyítékok megjelölését;". A szabály angol nyelvű változata pedig a következő: "The notice of opposition shall contain: (c) a statement of the extent to which the European patent is opposed and of the grounds on which the opposition is based as well as an indication of the facts, evidence and arguments presented in support of these grounds;".
(20) G 9, 10/91, OJ EPO 1993, 408, az indokolás 6. pontjában.
(21) G 9, 10/91, OJ EPO 1993, 408, az indokolás 14-18. pontjában.
(22) Útmutató (10), VI. fejezet, 2.3.3., 2.4., 2.5., 2.7. és 2.8. pont, 19-23. oldal
(23) Útmutató (10), VI. fejezet, 2.4. pont, 20. oldal
(24) L. az Áe. 26. §-ának (2) bekezdését.
(25) Útmutató (10), VI. fejezet, 2.8. pont, 23. oldal;
(26) Útmutató (10), VI. fejezet, 2.8. pont, 22-23. oldal
(27) Hiszen az Szt. 42. §-ának (3) bekezdése csak a megsemmisítési kérelem jogerős elutasítása esetén zárja ki, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a szabadalomnak a megsemmisítése iránt bárki újabb eljárást indítson. A kérelem visszavonása nem eredményez ilyen joghatást.