Szemle - 2001. 08. | Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

2000. december 7. és 20. között a Szellemi Tulajdon Világszervezete több mint 120 állam és közel 50 szervezet részvételével diplomáciai értekezletet rendezett Genfben, az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelmét szabályozó nemzetközi szerződés létrehozása céljából. Az értekezlet résztvevőinek - különösen az Amerikai Egyesült Államoknak és az Európai Közösségnek - az előadóművészi és produceri érdekek közötti ellentétekre visszavezethető, élesen eltérő álláspontja miatt a jogátruházás kérdésében nem jött létre megegyezés, ezért a nemzetközi szerződés létrehozására végül nem került sor. Az alábbiakban a diplomáciai értekezlet munkáját, a felmerült vitás kérdéseket szeretnénk az érdeklődő olvasók számára bemutatni.

I. Előzmények

Az audiovizuális előadások nemzetközi védelme is tárgyát képezte az 1996. december 2. és 20. között Genfben, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (a továbbiakban: WIPO) által rendezett, szerzői és szomszédos jogi kérdéseket érintő diplomáciai értekezletnek. Annak ellenére, hogy a hangfelvételek előállítói és az előadóművészek jogai védelmét biztosító egyezménytervezet az audiovizuális előadások előadóművészei számára is tartalmazott alternatív megoldási javaslatot, a diplomáciai értekezleten elfogadott, az előadásokról és a hangfelvételekről szóló szerződés (angol rövidítéssel: WPPT)⁽¹⁾ hatálya nem terjedt ki az audiovizuális felvételen rögzített előadásokra, és egyetlen kivétellel [6. cikk (i) pont] a rögzítetlen audiovizuális előadások védelmét sem szabályozta. Erre figyelemmel az 1996. évi diplomáciai értekezleten külön állásfoglalást fogadtak el, amelynek értelmében meg kellett kezdeni az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelmére vonatkozó - a WPPT-hez kapcsolódó - jegyzőkönyv előkészítését azzal a céllal, hogy a jegyzőkönyvet legkésőbb 1998 végéig elfogadják.
A WIPO-tagállamok, valamint a WIPO által igazgatott uniók 1997 márciusában megtartott közgyűlésein szakértői bizottságot állítottak fel az audiovizuális előadásokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyv előkészítésére. A Szakértői Bizottság, később, a szervezeti változást követően, a Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottság (a továbbiakban: állandó Bizottság) 1998 novemberében, 1999 májusában, 1999 novemberében és 2000 áprilisában négy ülést tartott. A bizottsági munkát az egyes országcsoportoknak szervezett regionális konzultációk egészítették ki.

Az állandó bizottság negyedik ülésén elfogadott ajánlások

a) Adminisztratív és záró rendelkezések

"Az audiovizuális előadások védelméről szóló WIPO diplomáciai értekezlet előkészítő bizottsága, amely Genfben 2000. április 12. és 14. között ült össze, felkéri a Nemzetközi Irodát a nemzetközi intézmény adminisztratív és záró rendelkezéseit tartalmazó alapjavaslatának előkészítésére. Az alapjavaslat egyik lehetséges megoldásként a WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződésének kiegészítő jegyzőkönyvét, alternatívaként a WIPO előadásokról és a hangfelvételekről szóló szerződés rendelkezésein alapuló önálló nemzetközi szerződést irányoz elő."

b) Alapjavaslat

"A nemzetközi dokumentum anyagi jogi rendelkezéseinek alapjavaslatát az állandó bizottság elnöke készíti elő. Ebben a WIPO Nemzetközi Irodája segíti. A szövegtervezetet a WIPO Nemzetközi Irodája 2000. augusztus 1. napjáig hozza nyilvánosságra és ismerteti a diplomáciai értekezletre meghívott államokkal, kormányközi és nem kormányzati szervezetekkel."

c) Regionális egyeztetések

"A szeptember, október, november folyamán lebonyolítandó regionális egyeztetéseket Afrikában, az arab államokban, Ázsiában és Óceániában, Latin-Amerikában, a karibi térségben és Európa, valamint Ázsia néhány országában a Nemzetközi Iroda szervezi.⁽²⁾ A diplomáciai értekezlet helyszínén 2000. december 5. és 6. között regionális egyeztetéseket tartanak."

d) Diplomáciai értekezlet

"A diplomáciai értekezletre 2000. december 7. és 20. között kerül sor."

II. A diplomáciai értekezlet lefolyása

Már az előkészítő munka során megoszlottak a vélemények egyes érdemi kérdésekről. Ezt tükrözte például az anyagi rendelkezéseket tartalmazó alapjavaslat⁽³⁾ 4. cikke, amely a nemzeti elbánás kérdésében két változatot is tartalmazott, valamint a vagyoni jogok átruházásával kapcsolatos 12. cikk, amelyre az alapjavaslat négy változatot is előterjesztett. Az egyre inkább körvonalazódó nézetkülönbségek, eltérő megoldások ellenére a diplomáciai értekezlet a tervezett időpontban került megrendezésre.⁽⁴⁾
    A diplomáciai értekezlet elnöke Nguyen Qui Binh, a vietnami delegáció vezetője volt. A plenáris ülésen az I. Főbizottság elnökévé Jukka Liedest, a finn delegáció vezetőjét, a II. Főbizottság elnökévé pedig Kambhampati Subramanya Sarmát, az indiai delegáció vezetőjét választották. Az I. Főbizottság az anyagi jogi kérdésekkel, a II. Főbizottság az intézményi és igazgatási kérdésekkel foglalkozott.
    Az érdemi munkát az I. Főbizottság kezdte meg azzal, hogy az alapjavaslat rendelkezéseit hat "csomagba" osztotta, és e munkacsomagok alapján tárgyalta meg a javaslatot. Először a kevésbé vitás kérdések kerültek napirendre. A tárgyalások előrehaladtával egyértelművé vált, hogy az alapjavaslat egyes cikkei tekintetében a delegációk álláspontja egymástól élesen eltér.
    A később még részletesebben megtárgyalandó cikkek tekintetében kialakult viták és eltérő álláspontok következtében az értekezlet első hetében nem született megállapodás.
    Az időközben összeült II. Főbizottságban az intézményi és igazgatási kérdések közül a 100. (ezzel összhangban a 102.) és a 105. cikkről alakult ki nagyobb vita, bár az adminisztratív és záró rendelkezéseket tartalmazó alapjavaslathoz nem érkeztek külön módosító indítványok.⁽⁵⁾ A közgyűlésre vonatkozó 100. cikkhez kapcsolódóan megállapítást nyert, hogy alapjaiban összhangban áll az 1996-os WIPO-szerződésekkel az "A" változat (1) bekezdés a) pontjában foglalt eltéréssel, amely a jelen alapjavaslat tagjai számára a WPPT-ben illetékes közgyűlés tagjaival közös közgyűlést tenne lehetővé. A "B" változat ezzel szemben külön és független közgyűlést biztosít. Az "A" változat elfogadása esetén a (4) bekezdés értelmében az alapjavaslat egyetlen szerződő fele sem szavazhat a közgyűlésen olyan kérdésekben, amely kizárólag a közgyűlés illetékességébe tartozó valamelyik szerződésre vonatkozik, ha az a szerződő felet nem kötelezi. E rendelkezésre nem lenne szükség, amennyiben a "B" változat került volna elfogadásra.
    A 102. cikk két változata, amely az alapjavaslatban való részvétel feltételeit tartalmazza, összefüggésben áll az ismertetett alternatívákkal. Az "A" változat a WPPT-ben meglévő tagsághoz kötné az alapjavaslathoz való csatlakozást, míg a "B" változat csak a WIPO-tagságot kívánja meg előfeltételül. A viták az amerikai/európai törésvonal mentén húzódtak meg; az USA küldöttsége más küldöttekkel egyetemben a "B" változatot, míg az EK delegációja az "A" változatot részesítette előnyben.
    A 105. cikkhez kapcsolódó vita lényege az volt: hány állam aláírása legyen szükséges az egyezmény hatálybalépéséhez. Az egyik javaslat 5, a másik 30 állam aláírását tartotta szükségesnek. A küldöttségek többsége az utóbbi megoldást támogatta, de érkezett javaslat a kettő közötti létszámra is, pl. Kirgizisztán képviselője 18, a kínai küldöttség vezetője 15-20 állam ratifikálásához kapcsolná az alapjavaslat hatálybalépését. A II. Főbizottság három ülése során a hivatkozott cikkekben nem jött létre megegyezés, így az indiai elnök berekesztette az ülést.
    Az I. Főbizottság a munka hatékonyabbá tétele és felgyorsítása érdekében a tizedik ülésén külön munkacsoportot hozott létre, amely az érdemi alapjavaslat vitatott cikkei tárgyában konszenzus kialakítását célozta. A munkacsoportban minden regionális csoport hat kiválasztott szakértővel képviseltette magát, köztük a magyar delegáció tagjai is részt vettek. A munkacsoporton belül a 12. cikk kivételével minden rendelkezésről megegyezés jött létre, a 12. cikk tárgyában viszont az I. Főbizottság sem tudott dönteni. Különösen az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Közösség álláspontjai ütköztek.
    Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Közösség kétoldalú, magasabb szintű diplomáciai megbeszélései sem vezettek eredményre. A WIPO főigazgatójának közvetítési kísérlete is eredménytelen maradt, ezért a fennmaradó nézetkülönbségek következtében a nemzetközi szerződés létrehozására decemberben nem került sor.⁽⁶⁾

III. A kevésbé vitatott kérdések

Az I. Főbizottság első ülésén elfogadott munkaprogram első "csomagja" tartalmazta az ún. kevésbé vitatott kérdéseket. Ide sorolhatók a bevezetés, az előadóművészek nem rögzített előadásaikhoz fűződő vagyoni jogai (6. cikk); a többszörözés joga (7. cikk); a terjesztés joga (8. cikk); a bérbeadás joga (9. cikk); a rögzített előadások hozzáférhetővé tételének joga (10. cikk); korlátozások és kivételek (13. cikk); a védelmi idő (14. cikk); a műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségek (15. cikk); a jogkezelési adatokkal kapcsolatos kötelezettségek (16. cikk); az alaki követelmények (17. cikk); a fenntartások (18. cikk) és a jogok érvényesítésével kapcsolatos rendelkezések (20. cikk). A felsorolt rendelkezések mind a WPPT, mind a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének (az angol rövidítéssel: WCT) mutatis mutandis alkalmazásai. Mindazonáltal az alapjavaslat 9. cikkének (2) bekezdése vonatkozásában az EK küldöttsége észrevételezte, hogy a rögzített audiovizuális előadóművészi teljesítmény példányainak bérbeadás útján való terjesztése tekintetében a hivatkozott rendelkezés indokolatlanul eltér a WPPT 9. cikkétől.⁽⁷⁾ Az alapjavaslat 9. cikkének (2) bekezdése szerint a szerződő felek mentesülnek az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség alól, kivéve, ha a kereskedelmi bérbeadás a szóban forgó rögzítések olyan széles körű másolásához vezetett, ami lényegesen csorbítja az előadóművészek kizárólagos többszörözési jogát (material impairment test). Bár az észrevételezett rendelkezés nem indukált jelentős vitát, a munkacsoportban az érdemi alapjavaslat szövegváltozatában alakult ki konszenzus.⁽⁸⁾

IV. A vitás kérdések

A diplomáciai értekezleten kialakult viták, nézetkülönbségek az érdemi alapjavaslat következő rendelkezéseit érintették:
- 1. cikk: a születendő nemzetközi megállapodás önálló egyezmény vagy pedig az 1996-ban létrehozott, a Szellemi Tulajdon Világszervezete Előadásokról és hangfelvételekről szóló Szerződéséhez csatolt jegyzőkönyv legyen-e;
- 2. cikk: meghatározások;
- 3. cikk: a védelem kedvezményezettjei;
- 4. cikk: a nemzeti elbánás kérdése;
- 5. cikk: személyhez fűződő jogok;
- 11. cikk: a sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés joga;
- 12. cikk: a jogátruházás kérdése;
- 19. cikk: a szerződés időbeli hatályának a kérdése.

1. A nemzetközi megállapodás jogi természete

Amint már említettük, a WIPO-ban folyó előkészítő munka során megoszlottak a vélemények arról, hogy az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelméről önálló nemzetközi szerződést vagy a WPPT-hez kapcsolódó - ez utóbbi szerződés jegyzőkönyvének nevezett - nemzetközi szerződést indokolt-e létrehozni. A magyar álláspont mindkét változatot támogathatónak tekintette. Az alternatíva mellett tovább folytatódtak a viták az I. Főbizottság ülésén⁽⁹⁾ és a munkacsoportban. Miután az üléseken az önálló nemzetközi szerződés koncepciója körvonalazódott, az alapjavaslat "B" változatáról született ideiglenes megállapodás azzal a módosítással, hogy az 1. cikk (3) bekezdése pontosabb viszonyrendszert rögzít a WPPT-hez. Az új megfogalmazás szerint e szerződés nem áll semmiféle kapcsolatban más, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének az Előadásokról és hangfelvételekről szóló Szerződéstől különböző szerződésekkel, és nem érinti a más szerződések hatálya alá tartozó jogokat és kötelezettségeket.

2. Meghatározások

Az érdemi alapjavaslat 2. cikke három alkalommal vezetett vitákhoz az I. Főbizottságban.⁽¹⁰⁾ Vitaindítóként az elnök munkahipotézisként javasolta az "audiovizuális előadások" meghatározás, azaz a 2. cikk (b) pontjának eltörlését, amit az ősz folyamán megtartott regionális egyeztető üléseken szerzett és kiértékelt tapasztalatok támasztanak alá. Az elfogadott szövegváltozat⁽¹¹⁾ már nem tartalmazta az említett meghatározást. Nem kapott viszont támogatást az "audiovizuális rögzítés" definícióját egyszerűsíteni kívánó svájci javaslat⁽¹²⁾ [2. cikk (c) pont], valamint az Amerikai Egyesült Államok indítványa sem, nevezetesen az, hogy a 2. cikk (a) pont szerinti "előadóművészek" fogalmából kizárják a statisztákat és más, járulékos jellegű hozzájárulást nyújtó személyeket ("extras", "ancillary performers") a rendelkezésekhez kapcsolódó közös nyilatkozat formájában.⁽¹³⁾

3. A védelem kedvezményezettjei

Az érdemi alapjavaslat 3. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy azok az előadóművészek, akik egyik szerződő félnek sem állampolgárai, de egyikük területén szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhellyel rendelkeznek, e Szerződés alkalmazásában az említett szerződő fél állampolgárai közé sorolandók. Az Európai Közösség küldöttsége a "szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhely" (habitual residence) fogalom alkalmazását kérdőjelezte meg, és javasolta a felhívott bekezdés eltörlését. Megítélésük szerint a koncepciót az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezményben (a továbbiakban: BUE) dolgozták ki, meghatározva azt, melyek azok a szerzők, akik a BUE alapján nemzetközi védelmet igényelhetnek. Egy audiovizuális rögzítés esetén az előadóművészek nagy száma miatt a "szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhely" kritériumának alkalmazása esetlegesen eltérő hatást eredményezhet, mint a BUE a szerző védelmét szem előtt tartó megközelítésében.
Az EK álláspontját a Közép-Európai és Balti Államok Regionális Csoportja is osztotta, a küldöttségek többsége azonban az érdemi alapjavaslat szövegének változatlan meghagyását, vagy annak csupán kisebb módosítását támogatta.⁽¹⁴⁾ A tárgyalások előrehaladtával a kompromisszumos megoldások keresésének szellemében mind az EK, mind az USA küldöttsége elállt módosító javaslataitól és az alapjavaslat eredeti szövegváltozatához tért vissza.⁽¹⁵⁾

4. Nemzeti elbánás/a sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés joga

A diplomáciai értekezlet tartama alatt a nemzeti elbánás rendelkezései több szövegmódosításon mentek keresztül. Az érdemi alapjavaslat e kérdésben két változatot tartalmazott. A "C" változat szerint a nemzeti elbánást nemcsak az új szerződésben biztosított jogokra, hanem a saját állampolgároknak nyújtott - a szerződésben szabályozott jogokon túlmenő, illetve azokat kiegészítő - jogokra is meg kellene adni. A "D" változat ezzel szemben, összhangban a WPPT 4. cikkével, csak az új szerződésben szabályozott kizárólagos jogok és díjigény tekintetében követelné meg a nemzeti elbánást. Az I. Főbizottság ülésén a "D" változaton alapuló közösségi javaslat komoly vitákat gerjesztett. A javaslat a nemzeti elbánás, valamint a sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés joga (11. cikk) közötti szabályozási kapcsolatból indult ki. Érvelésük szerint ez utóbbi jogot az Európai Közösség tagállamai különböző formában biztosítják. Az eltérő modellek harmonizálására mostanáig nem merült fel igény. Az érdemi alapjavaslat 11. cikke sem törekszik a nemzetközi szinten harmonizált sugárzás és a nyilvánossághoz közvetítés jogára, hanem a la carte megoldást tartalmaz. A 11. cikk jelentős jogbizonytalanságot idézhet elő, különösen a nemzeti elbánás alkalmazásában. Éppen ezért a 11. cikk rendelkezéseit a nemzeti elbánás szabályai között kellene tükröztetni kifejezett hivatkozással a 11. cikk (1) és (2) bekezdéseire, melyekre az anyagi viszonosság (material reciprocity) alkalmazható.⁽¹⁶⁾ Mivel a magyar küldöttség az alapjavaslat "D" változatát részesítette előnyben, ez a továbblépés támogatható volt. Az amerikai delegáció által képviselt felfogás a nemzeti elbánásnak a BUE-ben megfogalmazásra került változatához tért volna vissza, és ennek megfelelően a "C" változatot tekintették kiindulási alapnak.⁽¹⁷⁾
A munkacsoportban az e tárgyban folytatott kimerítő vitákat követően az értekezlet zárónapján elfogadott szövegváltozat a közösségi javaslathoz állt közel. A 4. cikk (1) bekezdése változatlan maradt az alapjavaslat (1) bekezdéséhez képest. Új viszont a (2) bekezdés, amely az anyagi viszonosságot biztosítja a 11. cikk (1) és (2) bekezdéseire tekintettel. Az alapjavaslat (2) bekezdése képezte alapját a (3) bekezdésnek.⁽¹⁸⁾
A 11. cikk (1) bekezdése megegyezik az alapjavaslatéval. A módosult (2) bekezdés szerint a szerződő felek a WIPO Főigazgatójánál letétbe helyezett értesítésben kijelenthetik, hogy az első bekezdésben biztosított engedélyezési jog helyett méltányos díjazáshoz való jogot alapítanak az audiovizuálisan rögzített előadások sugárzás vagy nyilvánossághoz való közvetítés útján történő közvetlen vagy közvetett felhasználásáért. A szerződő felek azt is kijelenthetik, hogy jogszabályaikban megállapíthatják a méltányos díjazáshoz való jog gyakorlásának feltételeit. A (3) bekezdés is ennek megfelelően alakult, amelynek értelmében bármely szerződő fél kijelentheti, hogy az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit csak bizonyos felhasználások tekintetében alkalmazza, illetőleg más módon korlátozza azok alkalmazását, vagy egyáltalában nem alkalmazza az (1) és a (2) bekezdéseket.

5. Személyhez fűződő jogok

A személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályozási javaslat alapvetően összhangban áll a WPPT-vel, azonban e körben tisztázásra szorult a rendes felhasználással összeegyeztethető változtatások megengedettsége, amelyet az 5. cikk (1) bekezdésének (ii) pontja tartalmazott. Az I. Főbizottság ülésén szinte valamennyi delegáció kifejezte különösen annak szükségességét, hogy a "rendes felhasználás" (normal exploitation) fogalmát értelmezni kellene akár a rendelkezéshez fűződő közös nyilatkozat formájában (pl. Japán, Közép-Európai és Balti Államok Regionális Csoportja), akár más terminológiával való felcseréléssel (az USA delegációjának javaslata szerint a rendes felhasználás helyett a "szokásos gyakorlatok" fogalom lenne helyesebb), de akár a hivatkozott rész eltörlésével (Afrikai Csoport).⁽¹⁹⁾
A viták e kérdésben a munkacsoportban bontakoztak ki, és a zárónapra a nehéz kompromisszumok árán létrejött szövegváltozatból kimaradt a rendes felhasználás fogalma. Az új szöveg szerint az előadóművészt megilleti az a jog, hogy tiltakozzon előadásai minden olyan torzítása, megcsonkítása vagy egyéb megváltoztatása ellen, amely hírnevére sérelmes lenne, figyelembe véve az audiovizuális rögzítések természetét. A rendelkezéshez kapcsolódó közös nyilatkozat e kifejezést értelmezve, példálózva megemlít néhány korszerű felhasználási módot, mint az editálás, dubbing, sűrítés, formattálás. Az 5. cikk (1) bekezdésének (ii) pontjának mindenkori értelmezése független az alkalmazott technológiától, az új médiától.

6. Jogátruházás

A jogátruházás módját, terjedelmét (érdemi alapjavaslat 12. cikk) a szakmai körök már a diplomáciai értekezlet megtartása előtt az egyik legkényesebb és legfontosabb témának tekintették. A közelmúltban több rangos szimpózium, konferencia foglalkozott a kérdéssel,⁽²⁰⁾ továbbá az előkészítés szakaszában számos javaslat született e tárgyban és az alapjavaslat vonatkozó rendelkezése is négy szövegváltozatot tartalmaz. Az elképzelések egy része korlátozná az audiovizuális előadóművészek jogainak gyakorlását, míg más esetben a BUE 14^bis cikkén alapulva az előállító joggyakorlási szabadságát egyértelműbbé és kiszámíthatóbbá teszi. A legmarkánsabb különbség az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Közösség által képviselt nézetek között fedezhető fel. Az amerikai álláspont által támogatott "E" változat az ellenkező szerződési kikötésre hivatkozva megdönthető vélelmet vezetett volna be az audiovizuális előadóművészi teljesítményhez fűződő vagyoni jogoknak a film előállítójára való átruházását illetően: ha az előadóművész hozzájárult ahhoz, hogy előadóművészi teljesítményét audiovizuálisan rögzítsék, ezt - ellenkező szerződési kikötés hiányában - úgy kell tekinteni, hogy az adott rögzítéssel kapcsolatos (az új nemzetközi szerződésben szabályozott) valamennyi kizárólagos vagyoni jogát átruházta az előállítóra.
    Az Európai Közösség a kérdés megválaszolását az egyes nemzeti jogok szabályozására bízta, ezzel biztosítva számukra nagyobb flexibilitást, és nem tartotta szükségszerűnek annak nemzetközi szinten történő rendezését. A közösségi javaslatot tartalmazó "H" változat nem foglalt magában a jogátruházásra nézve rendelkezéseket.
    A magyar álláspont az "E" változat mellett - mivel az Szjt. 73. §-ának (3) bekezdése ezzel a változattal összeegyeztethető szabályozást tartalmaz - az "F" változatot tekintette a diplomáciai értekezlet megkezdése előtt a leginkább elfogadhatónak, elsősorban arra figyelemmel, hogy ez a szerzőknél irányadó rendelkezésekhez közelítő megoldás megteremtené a filmelőállítók biztonságát a filmben foglalt előadások felhasználásában.⁽²¹⁾ Nemzetközi szinten kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi az előállítóknak - és az előadóművészeknek is - a jogátruházás terjedelmét, jellegét, és kisebb esélyt ad az egyes jogrendszerek közötti különbségekből adódó konfliktusok kialakulására, és jogalkalmazói szempontból is áttekinthetőbb megoldásnak tűnt.
    Érdekes megoldást tartalmazott a "G" változat, amely a nemzetközi magánjog kollíziós szabályához nyúlt vissza. Az adott audiovizuális rögzítéshez a kapcsoló tényezők "zuhatag-rendszere" az alábbiak szerint épült fel: (i) az a szerződő fél, amelynek területén a rögzítés előállítója székhellyel vagy szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhellyel rendelkezik; vagy (ii) ha az előállító nem rendelkezik székhellyel vagy szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhellyel valamelyik szerződő fél területén, vagy, ha több előállító van, az a szerződő fél, amelynek az előadóművészek többsége állampolgára; vagy (iii) ha az előállító nem rendelkezik székhellyel vagy szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhellyel valamelyik szerződő fél területén, vagy ha több előállító van és nincs olyan szerződő fél, amelynek az előadóművészek többsége állampolgára, az a szerződő fél, amelynek a területén a felvétel történik.
    A diplomáciai értekezlet során a "G" változat került a figyelem középpontjába. A nagy delegációk közül az Európai Közösség küldöttségének a "H" változat módosításához kapcsolódó közös nyilatkozattervezete érinti a jogválasztás kérdését,⁽²²⁾ míg az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége által előterjesztett javaslat a kapcsolódó szabályok alapulvételével az "F" és "G" változatot egyesítette (alkalmazandó jog a kizárólagos engedélyezési jog gyakorlására).⁽²³⁾ Eszerint a kizárólagos engedélyezési jogok gyakorlására való jogosultságra (entitlement), az előadóművésznek az alkalmazandó jogot érintő ellenkező megállapodásának hiányában, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyhez az adott audiovizuális rögzítés a legszorosabban kapcsolódik. A (2) bekezdés sorolja fel a kapcsolódó tényezőket, amelyek szintén módosultak az alapjavaslathoz képest: az a szerződő fél, ahol a rögzítés előállítója vagy az előállítót tulajdonló vagy ellenőrző személy, jogi személy székhellyel vagy szokásos, de nem szükségképpen állandó lakóhellyel rendelkezik; az a szerződő fél, amelynek az előadóművészek többsége állampolgára; az a szerződő fél, amelynek a területén a felvétel történik.
    Már a munkacsoport éjszakába nyúló szövegelemző vitáinak hevében vitte tovább és egyszerűsítette le az amerikai koncepciót az Afrikai Csoport.⁽²⁴⁾ Az egyetlen bekezdésből álló javaslat szerint ellenkező írásbeli megállapodás hiányában az e Szerződésben biztosított kizárólagos engedélyezési jog gyakorlására annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyhez az adott audiovizuális rögzítés a legszorosabban kapcsolódik. A kapcsolódó tényezők a rendelkezéshez fűződő közös nyilatkozatba kerültek át.
    Bár a Közép-Európai és a Balti Államok Regionális Csoportjában kialakult többségi vélemény a közösségi javaslat mögé történő felsorakozást szorgalmazta, megítélésünk szerint az afrikai szövegváltozat elfogadhatóbb tárgyalási alapot képezett, és a munkának abban a folyamatában élvezte a diplomáciai értekezleten részt vevő kormányközi és nem kormányzati szervezetek támogatását is. Úgy tűnt, reális lehetőség nyílik a megegyezésre.
    A megegyezés végül nem született meg, amelynek okai egyes vélemények szerint politikai, gazdasági megfontolásokban, mások szerint a nemzetközi magánjog elveinek eredménytelen érvényre juttatásában keresendők.⁽²⁵⁾

7. Időbeli hatály

Mivel az időbeli hatály tekintetében az érdemi alapjavaslat 19. cikkének szövegváltozata úgy értelmezhető, hogy az hátrányos lehet a korábban szerzett jogokra nézve, a magyar álláspont két megjegyzés figyelembevételét tartotta szükségesnek. Egyfelől a nemzetközi szerzői jog szempontjából jelentős szerződések vonatkozó rendelkezései, mint a BUE 18. cikke, valamint a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-egyezmény 14. cikke pontosabb szabályozást tartalmaz az alapjavaslathoz képest, másfelől a decemberi diplomáciai értekezleten további tisztázást igényel az alapjavaslat hivatkozott cikke és a BUE 18. cikkére visszautaló WPPT 22. cikkének egymáshoz való viszonya.
Az I. Főbizottságban és a munkacsoportban e gondolatmenet mentén ütköztek az álláspontok. Az Európai Közösség küldöttsége rámutatott arra, hogy a BUE 18. cikke mutatis mutandis alkalmazásra került a WPPT-ben és a TRIPS-egyezmény szomszédos jogot érintő részében, és ez a modell követendő lehetne. Különösen az alapjavaslat 19. cikkének (2) bekezdése tűnt problematikusnak, mivel a vagyoni jogok jövőbeli védelmének lehetősége, valamint a visszaható hatály a személyhez fűződő jogok tekintetében megdöntené a WPPT 22. cikke értelmét. A közösségi javaslat felcserélte volna a 19. cikk (1) és (2) bekezdéseit a WPPT 22. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, a (3) és (4) bekezdést pedig elhagyta volna. Ezt a nézetet visszhangozta felszólalásában és később, a munkacsoportban előterjesztett módosító javaslatában is a Közép-Európai és a Balti Államok Regionális Csoportja.⁽²⁶⁾
Az ellenkező véleményt képviselők a 19. cikk megtartása mellett érveltek, néhány küldöttség (pl. USA, Ausztrália) azzal a kiegészítéssel, hogy nemcsak a vagyoni jogokra, hanem a személyhez fűződő jogokra is terjedjen ki a jövőbeli védelem. A zárónapon konszenzusra jutott és elfogadott szöveg ezt a nézetet tükrözte vissza.⁽²⁷⁾

V. A diplomáciai értekezlet lezárása

Végül, 2000. december 20-án, a diplomáciai értekezlet zárónapján, a plenáris ülés ajánlást fogalmazott meg a Szellemi Tulajdon Világszervezete közgyűlése számára, amelyben kifejtette, hogy az anyagi jogi alapjavaslat 19. cikkéről ideiglenes megállapodás született a 12. cikket kivéve, amely tekintetében további tárgyalásokra van szükség.
Az ajánlás alapján a WIPO 2001 szeptemberében összeülő közgyűlése dönthet a diplomáciai értekezlet ismételt összehívásáról, illetve folytatásáról.⁽²⁸⁾

Jegyzetek

1 Az Előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződést 50 ország írta alá, és azóta - 2001. április 15-ei adatok alapján - 22 állam, valamint az Európai Közösség is ratifikálta. Magyarország - amely szintén aláíró állam volt - az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozattal erősítette meg a szerződést, amelynek kihirdetése a közeljövőben várható.
2 A közép-európai és a balti államok regionális egyeztető ülését 2000. október 5-6-án Pozsonyban tartották meg.
3 IAVP/DC/3
4 A magyar küldöttség a diplomáciai értekezleten a Kormány 2295/ 2000. (XII. 7.) Korm. határozatában foglalt felhatalmazása alapján vett részt, ahol a Közép-Európai és a Balti Államok Regionális Csoportjának tagjaként járt el. Az eltérésekre, a több választási lehetőséget kínáló javaslatokra figyelemmel a diplomáciai értekezleten a magyar küldöttség rugalmas, de a magyar szerzői joggal összeegyeztethető vagy ahhoz közel álló megoldásokat inkább támogató álláspontot képviselt.
5 Az adminisztratív és záró rendelkezéseket tartalmazó alapjavaslatot az IAVP/DC/4 sz. dokumentum tartalmazta.
6 A diplomáciai értekezletről nem készült egységes záródokumentum. Az IAVP/DC/33 sz. dokumentum az I. Főbizottság első heti ülésein megállapodásra jutott rendelkezéseit tartalmazza; az IAVP/DC/34 sz. dokumentum a munkacsoport elé került vitát kiváltó cikkek konszenzusos szövegváltozatait foglalja magában, míg az IAVP/DC/36-38 sz. dokumentumok a plenáris ülés és a két Főbizottság üléseinek jegyzőkönyvi változata. A továbbiakban e dokumentumokat tekintjük hivatkozási alapnak.
7 Eltérés mutatkozik a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) a WPPT-vel összhangban álló 23. § (6) bekezdésétől és a 73. § (3) bekezdésétől is.
8 IAVP/DC/34
9 IAVP/DC/37, 243-259. pontok
10 IAVP/DC/37, 80-101. pontok; 103-118. pontok; 301-329. pontok
11 IAVP/DC/33
12 IAVP/DC/14
13 IAVP/DC/16. Megjegyzendő, hogy az amerikai propozíció voltaképpen az érdemi alapjavaslat 2.03. sz. jegyzetét ismétli meg.
14 IAVP/DC/37 211-232. pontok
15 IAVP/DC/33
16 IAVP/DC/7
17 IAVP/DC/8. Az I. Főbizottságban lezajlott vitákat lásd IAVP/DC/37 148-159. ; 167-185.; 337-344. pontok alatt.
18 IAVP/DC/34
19 IAVP/DC/37 212-220. pontok
20 A szakmai körök és a jogirodalom különösen két rendezvényt emelnek ki: "Forum Internacional sobre Interpretaciones Audiovisuales" - Madrid 4 al 7 de Octubre 1999; "Management and Legitimate Use of Intellectual Property" Strasbourg 9 to 11 July 2000.
21 Az "F" szövegváltozat a BUE 14^bis cikke (2) bekezdésének b) pontján alapul, amely szerint a Berni Uniós Egyezményhez tartozó olyan országokban, amelyek törvénye jogosultként ismeri el a filmalkotás létrehozásához való közreműködői hozzájárulás szerzőit is, e szerzők, ha a közreműködői hozzájárulást kötelezettségvállalás alapján teljesítették, ellenkező vagy különleges kikötés hiányában nem ellenezhetik a filmalkotás többszörösítését, a filmalkotás forgalomba hozatalát, bemutatását és nyilvános előadását, a közönség részére vezeték útján történő közvetítését, sugárzását, a nyilvánosság számára történő átvitelét, felirattal ellátását és a szöveg szinkronizálását.
22 IAVP/DC/12
23 IAVP/DC/22
24 IAVP/DC/28
25 Ez utóbbi esetre példaként említhető meg Dogauchi japán professzor előadása, amely a WIPO Genfben tartott nemzetközi magánjogi fórumán 2001 januárjában hangzott el. Lásd WIPO/PIL/01/8, Chapter III.
26 IAVP/DC/32
27 IAVP/DC/34
28 A WIPO 36. közgyűlése 2001. szeptember 24. és október 3. között ül össze. A napirendtervezet 8. pontja foglalkozik a diplomáciai értekezlettel (lásd: A/36/Prov. 1. sz. dokumentumot). A hivatkozott dokumentumok megtalálhatók és letölthetők a WIPO honlapjáról (http://www.wipo.int vagy a http://www.ompi.int).

Keresés űrlap

Szemle - 2001. 08.