A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása
az adatbázisok jogi védelmével összefüggésben
Az Országgyűlés 2001. november 6-án - a jelen lévő képviselők 94 százalékos "igen" szavazatával - elfogadta a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítását az adatbázisok jogi védelmével kapcsolatban. A módosítás célja az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelvnek az adatbázisok ún. sui generis jogi védelmére vonatkozó szabályaival (az irányelv III. fejezetével) való teljes összhang megteremtése volt.
A módosítás mindazonáltal tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amelyek egyformán irányadók az adatbázisok szerzői jogi védelmére és az adatbázis-előállítók védelmére. Ezekre azért is szükség van, mert a jogalkotó 1999-ben nem teljes körűen szabályozta a szerzői jog által oltalmazott adatbázisokat.
A jogalkotó az irányelvvel összhangban határozta meg az adatbázisnak a szerzői jogi szabályok és az adatbázis-előállítók védelmére vonatkozó rendelkezések alkalmazásában egyaránt irányadó fogalmát. Eszerint az adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek tartalmi elemeihez - számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon - egyedileg hozzá lehet férni. Az új szabályozás a védelem tárgyának megnevezéseként az "adattár" helyett az "adatbázis" kifejezést használja, mivel az érintett szakmai szervezetek egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak.
A definíció nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy az adatbázisnak milyen formában kell megjelennie, kifejeződnie, vagyis az adatbázis fogalmi elemeinek megfelelő bármely gyűjtemény adatbázisnak számít, a megjelenési formájától (pl. papíralapú, nyomdai úton előállított címlista, elektronikus úton hozzáférhető és lehívható - online - adatbázis) függetlenül. Az adatbázis állhat önálló művekből, tudományos és művészeti alkotásokból éppúgy, mint más elemekből (pl. irodalmi műnek nem számító szöveges részekből, hangokból, jelekből, számokból, tényekből, adatokból), illetve mindezek összetételéből.
A módosítás kiterjeszti az adatbázisok szabályozásának alkalmazását az adatbázisok működtetéséhez, illetve a tartalmuk megismeréséhez szükséges dokumentációra (ilyen pl. a tárgy- és névmutató), viszont kizárja ezt az adatbázis előállításához vagy működtetéséhez felhasznált szoftver tekintetében.
Az Szjt. jelenleg is biztosítja a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis jogszerű felhasználója számára azt a jogot, hogy a szerző engedélye nélkül elvégezhesse azokat a cselekményeket, amelyek az adatbázis tartalmához való hozzáféréshez és az adatbázis tartalmának rendeltetésszerű felhasználásához szükségesek. Ha csak az adatbázis valamely részének felhasználásához szereztek jogot, ezt a szabályt az adatbázis e részére kell alkalmazni. A módosítás ezt azzal erősíti meg, hogy semmisnek nyilvánítja a felhasználási szerződések ezzel ellentétes kikötéseit. A szoftverre irányadó szabálynak megfelelően, kimondásra került, hogy nem kötelező az adatbázis felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása az adatbázis műpéldánynak a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén.
Az elfogadott törvénymódosítás fő célja az adatbázis-előállítók külön jogi védelmének bevezetése, a közösségi irányelvvel összhangban. E jogok az adatbázis előállítóját akkor illetik meg, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. A ráfordítás mennyiségileg vagy minőségileg, illetve mindkét szempontból is lehet jelentős. Hogy mi számít mennyiségileg vagy minőségileg jelentős ráfordításnak, azt majd a joggyakorlatnak (az SzJSzT szakvéleményeinek, bírósági határozatoknak) kell kialakítania. A jogalkotó ehhez csak annyi fogódzót ad, hogy kimondja: ráfordításon nemcsak pénzügyi befektetést kell érteni, hanem energia-, munka- és időráfordítást is. E speciális külön védelem alapján az előállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy - akár mennyiségi, akár minőségi, akár mindkét értelemben véve - jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák. A kimásolás az Szjt. fogalomrendszerében a többszörözés felhasználási cselekményének felel meg, azzal, hogy az adatbázis tartalma esetében a többszörözés szükségképpen csak másolat készítése útján valósulhat meg. Az újrahasznosítás pedig a terjesztéssel és a nyilvánossághoz való közvetítés azon esetével azonosítható, amikor a művet (jelen esetben az adatbázist) úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
A joggyakorlat biztonsága érdekében a törvény kimondja, hogy az adatbázis-előállítót megillető terjesztési jog csak az adatbázispéldány tulajdonjogának átruházása útján történő forgalomba hozatalra, a behozatalra (importjog) és az adatbázispéldány bérbeadására terjed ki. Az adatbázis-előállító terjesztési joga nem vonatkozik az adatbázis egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására. Ebből a szabályból pedig az következik, hogy a külön jogi védelemben (is) részesülő adatbázisok nyilvános könyvtári kölcsönzéséhez nincs szükség az adatbázis-előállítók engedélyére.
Az adatbázis-előállító hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét kimásolják vagy újrahasznosítsák, feltéve, hogy ez ismételten és rendszeresen történik és sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.
Az adatbázisra vonatkozó külön jogi védelem alanya az adatbázis előállítója, vagyis az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról. A törvényben biztosított jogok akkor illetik meg az adatbázis előállítóját, ha
- magyar állampolgár vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van;
- jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén belföldön vették nyilvántartásba és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fő helye belföldön van.
A jogalkotó - szerződéses eltérést nem engedő rendelkezésekkel - szabályozza az adatbázist jogszerűen felhasználó személy jogait, valamint az adatbázis-előállítói jogok alól engedett kivételeket is. A felhasználó jogosult kimásolni és újrahasznosítani az adatbázis jelentéktelen részét. Ha az adatbázis valamely részének felhasználására szerzett jogot, akkor az említett hasznosítási cselekményeket is csak az adatbázis e részére kell alkalmazni.
A szabad felhasználási lehetőségeket illetően a módosítás teljes mértékben él az irányelvben biztosított szabályozási lehetőségekkel:
- Magáncélra bárki kimásolhatja az adatbázis tartalmát (akár jelentős részét is), ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra.
- A forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára - a célnak megfelelő módon és mértékig - az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.
- Bírósági, államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható, a célnak megfelelő módon és mértékig.
Az Szjt. fentebb ismertetett szabályai 2002. január 1-jén lépnek hatályba.
Kiss Zoltán