Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből
Filmalkotás szerzői vagyoni jogainak átruházása
Az eljáró tanács válasza
2. A felek jogalanyisága és képviseleti joga
3. Az ügyben alkalmazandó jogszabályok
4. A szerződések értékelése
5. Válasz a feltett kérdésekre
Az eljáró tanács válasza
Filmalkotás szerzői vagyoni jogainak átruházása
SZJSZT 40/00
Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatalának megbízás formájában való megkeresése
A megbízó által feltett kérdések:
1.) A Fővárosi Önkormányzatot (a továbbiakban: FÖ) megilletik-e a felkérő levélben megjelölt "Budapest és környékének városépítészete", más iratok szerint "Magyarország történelmi városépítése" c. filmmel (a továbbiakban: film) kapcsolatos szerzői vagyoni jogok, köztük a felhasználás engedélyezése?
2.) A felkérés tartalmazza azt a kérdést is, hogy ha nem a FÖ-t illetik a szerzői vagyoni jogok, ki jogosult a felhasználás engedélyezésére és az alkotók közül ki jogosult a videofilm forgalomba hozatalára?
1. A felkéréshez csatolt iratok
1.1. Az eljáró tanács a szerződéseket - lényegében megegyező tartalmuk szerint - az alábbiak szerint csoportosította:
|
I. |
II. |
III. |
IV. |
|
Megbízási szerződés, amely nem rendelkezik jogátengedésről |
Jogátengedésről is rendelkező megbízási szerződés |
Szerződés dokumentáció összeállítására kötött, megbízási jellegű szerződés
|
Vállalkozási szerződés film előállítására |
|
Felek: FÖ Városrendezési Ügyosztálya - Dr. T.S.) |
Felek: FÖ Városrendezési Ügyosztálya - T.S. |
Felek: FÖ Városrendezési Ügyosztálya - Magyar Művelődési Intézet (a továbbiakban: MMI) |
Felek: FÖ Városrendezési Ügyosztálya - MMI "LÁTÓSZÖG" Videostúdiója a továbbiakban: Stúdió) |
|
1.1994.09.01 - 12. 31. 2.1995.07.01 - 12. 31. 3. 1996.01.01- 04. 30. 4. 1996.05.01- 12. 31. 5. 1997.01.01- 03. 31. 6. 1997.04.01- 12. 31. 7. 1998.01.01- 02. 28. 8. 1998.03.01- 04. 30. |
|
- 1. 5038/B/95. - 2. 5013/A/95. - 3. 5024/95. - 4. 5023/95. - 5. 5038/95. |
|
|
Összesen: 8 db |
5 db |
5 db |
14 db |
1.2. Az eljáró tanács áttanulmányozta az iratok közt elfekvő T 3 155 (vagy 159) /3/2000 sz. feljegyzést, és megállapította, hogy a film címe egyes iratok szerint eltér a felkérésben megjelölt kérdéstől. A FÖ Városrendezési Ügyosztály 2000. június 30-án kelt megjelölt feljegyzésének június 28-án kelt melléklete szerint (Kimutatás) a film címe "Magyarország Történelmi Városépítése", és ebből az iratból válik egyértelművé, hogy a film tulajdonképpen filmsorozat, amely egyrészt több nyelven készült, videohordozón rögzített, és többszörözése (másolása) és ingyenes terjesztése sorozatként megtörtént. Az is megállapítható, hogy az említett felhasználás (bizonyos) részenként is megtörtént, de az a vizsgált iratból nem tűnik ki, hogy ez utóbbi felhasználás ingyenesen, vagy ellenérték fejében történt. A vélemény azzal a feltételezéssel készül, hogy a filmsorozat valamennyi részének a szerzői azonos személyek, akiknek alkotói közreműködési részaránya is azonos a sorozat egyes részei tekintetében.
1.3. Az iratok között található két levél. Mindkettő a Magyar Művelődési Intézet (MMI) cégjelzéses levélpapírján íródott, T. S.-től, és N. A. J.-től származik. Az első levél 2000. február 8-án kelt, T. S. "íróként" jegyezte a levelet, N. A. J. névaláírása alatt "rendező" megjelölés szerepel, és a névaláírás alá a Stúdió pecsétjét helyezték, amely azt sugallja, hogy N. A. J. a Stúdió képviseletében (is?) eljárt. A második levél 2000. június 7-én kelt, ezt az említett magánszemélyek az előző mondatban megjelölt minőségük feltüntetésével írták alá. Mindkét levél tartalmában közös, hogy az "alkotók" elismerik a FÖ "rendelkezési" jogát a filmen. Első levél: "kazetták forgalmazását engedélyezni szíveskedjenek ...", második levél: "felhasználási szerződést velünk, a szerzőkkel megkötni, és a kazetták kereskedelmi forgalomba adását engedélyezni szíveskedjenek , ... a már forgalmazott kazettákkal kapcsolatos szerzői jogdíjunkról lemondunk".
2. A felek jogalanyisága és képviseleti joga
2.1. Az eljáró tanács a szerződések tanulmányozása alapján előrebocsátja, hogy nem állt módjában vizsgálni azt, hogy a szerződések megkötése során eljáró személyek rendelkeztek-e képviseleti joggal, saját nevükben, és/vagy valamely képviselt szervezet nevében jártak-e el? Annak vizsgálatára sincs mód, hogy a szerződéseket megkötő szervezetek önálló jogalanyok-e? Ez ugyanis kívül esik a Szerzői Jogi Szakértő Testület eljárásának határain. Ebből következően tehát az eljáró tanács nem vizsgálta, hogy a FÖ Városrendezési Ügyosztálya önálló jogalany-e, ha nem, akkor az önkormányzat, vagy a FÖ Polgármesteri Hivatal nevében járt-e el? Ugyancsak nem vizsgálta az eljáró tanács, hogy az MMI Stúdiója önálló jogalany-e, továbbá, hogy e Stúdió nevében eljáró személyek rendelkeztek-e képviseleti joggal és ha igen, akkor az MMI, vagy a Stúdió javára szereztek-e jogokat? Az egyszerűség kedvéért a Fővárosi Önkormányzatot, illetve az MMI-t vagyunk kénytelenek a szakvéleményben felekként kezelni. Ha a vizsgált szerződések alapján nem e "legmagasabb szintű" szervek a felek, hanem ezek valamelyik, az előzőekben említett önálló belső szerve (szervezeti egysége), akkor a tényleges, a csatolt iratokból ki nem tűnő jogalany értendő a szakvéleményben megnevezett felek helyén.
3. Az ügyben alkalmazandó jogszabályok
3.1. Az ügyben a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 110. § a), d) és és p) pontjai alapján az 1999. szeptember 1-jén hatályon kívül helyezett régi szerzői jogi törvényt, az 1969. évi III. tv-t (a továbbiakban: rSzjt.), ennek végrehajtási rendeletét, a 9/1969. (XII. 29.) MM.r.-t ( a továbbiakban: vr.), valamint a megfilmesítési szerződések feltételeiről és a szerzők díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM rendeletnek az azt módosító 2/1983. (III. 23.) MM rendelettel egységes szerkezetbe foglalt szövegét (a továbbiakban: Fir.) kell alkalmazni. E megállapítás indoka az új szerzői jogi törvény 107. § (1) bekezdés második fordulata, amely szerint az új törvényt csak az 1999. szeptember 1. után kötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni. Az rSzjt-nek, a vr.-nek és a Fir.-nek az ügyben releváns, szükség szerint kiválogatott és lerövidített rendelkezéseit a szakvélemény melléklete tartalmazza.
4.1. Az I. oszlop szerinti szerződések alapján T. S. meghatározott elnevezés (cím) alatt határozott időtartamokban tudományos munkát végez, amelyért teljesítésigazolás alapján megbízási díj jár. A szerződésekre a Ptk.-t kell alkalmazni. A szerződések csak tevékenység ellátására szólnak, a tevékenység eredményének (műnek) rendelkezésre bocsátásáról és bármiféle jog átengedéséről nem. A megbízás tárgya szellemi alkotással kapcsolatos (tudományos munka), de nem tűnik ki, hogy mi lesz a jogi sorsa az elvégzett kutatás eredményének. A szerződésekhez csatolt díjelszámolási okiratokból (bizonylatokból) az tűnik ki, hogy önálló tevékenység bevételére irányadó szja-előleget vont le a kifizető, de nincs olyan hivatkozás, amely szerint a szellemi tevékenységi adókedvezmény igénybe vehető lenne. Ez közvetetten utalhatna arra, hogy szerzői jogi védelem alá eső mű készítése a szerződés tárgya. Ha mű el is készült, és ennek átadása meg is történt, ezt az iratok nem igazolják.
Megállapítás: ha az I. oszlop szerinti szerződések alapján szerzői (szakirodalmi?) mű készült (mű elkészülte a szerződések tartalmából nem tűnik ki), az arra vonatkozó szerzői jog T. S.-t illeti.
4.2. A II. oszlop szerinti szerződések megnevezett típusa megbízás, tárgya hol tudományos anyaggyűjtés, hol ezen gyűjtött anyagok feldolgozása is, hol pedig megjelenik az az elem is, hogy tudományos dokumentáció készítéséhez szükséges az anyaggyűjtés. Nem esik szó arról, hogy a megbízások alapján szellemi alkotás (mű) keletkezne, viszont - rendkívül pongyola módon - e szerződések utalnak arra, hogy "a megbízó a munka eredményével kizárólagosan rendelkezik, és azzal kapcsolatos minden jog, esetleg sokszorosítás, publikálás stb. a megbízót illeti, és a megbízott nem jogosult a saját felhasználásra". E kikötés az rSzjt. 3. §-a útján alkalmazandó Ptk. 207. § (1) bekezdés fényében - az eset összes körülményeire és a felek egyéb, az 1. pont alatt feldolgozott iratokból feltehető akaratára figyelemmel - értékelhető úgy, hogy ha keletkezett szerzői mű a II. csoportba tartozó szerződések alapján - arra a megfilmesítési jog engedését is magában foglaló felhasználási jogot szerzett a FÖ. Ennek az értelmezésnek a súlyát gyengíti, hogy kifejezett utalás szerzői műre, és a díjelszámolásban szellemi tevékenység kedvezményére nincs.
Megállapítás: a II. oszlop szerinti szerződések alapján készült szerzői művekre a FÖ a megfilmesítési jogot is magában foglaló felhasználási jogot szerezhetett.
4.3. A III. oszlop szerint a FÖ és az MMI megbízási elnevezésű szerződéseket kötött, amelyek alapján az MMI meghatározott, a filmmel azonos, vagy ahhoz hozzárendelhető című munka dokumentációját készíti el. Egyes szerződések már tudományos munkaként jelölik a szerződés közvetett tárgyát. A felhasználási jog korlátozás nélküli átengedéséről mindegyik szerződés rendelkezik. Nincs szó arról, hogy az MMI munkavállalója vagy megbízottja (polgári jogi értelemben vett közreműködője, Ptk. 315.§) útján teljesíti-e a szerződést.
Megállapítás: ha készült tudományos (szakirodalmi) mű a III. oszlop szerinti szerződések alapján, az arra vonatkozó felhasználási jog a FÖ-t illeti. E következtetéshez hozzátartozik, hogy az MMI csak akkor volt jogosult ilyen tartalmú szerződést kötni, ha a tudományos (szakirodalmi) mű szerzőjével/szerzőivel
a) munkaviszonyban állt, és az rSzjt. 14. § szerinti feltételek szerint megszerezte a felhasználás jogát, és/vagy
b) polgári jogi szerződéses viszonyban állt (volt a felek között felhasználási szerződés), amelynek alapján a vizsgált szerződések szerinti felhasználási jogot a szerzőktől megszerezte.
E feltételek híján nem volt jogosult az MMI a vizsgált szerződések szerinti jogok átengedésére, amelynek következménye lehet, hogy jogszavatossága áll fenn (Ptk. 3. § útján alkalmazandó Ptk. 369-370. §-ai) a FÖ irányában. Ennek tartalma, hogy olyan helyzetbe kell hoznia a FÖ-t, hogy az zavartalanul gyakorolhassa a vizsgált szerződések szerinti, a tudományos (szakirodalmi) műre, más megjelölés szerint dokumentációra vonatkozó megszerzett jogokat.
4.4. A FÖ és az MMI (itt a Stúdió van megjelölve) között létrejött vállalkozási szerződés alapján az MMI film előállítására volt köteles, a FÖ pedig ezért díjat fizetett. A szerződés nyilvánvalóan film gyártására vonatkozó eredménykötelem, azonban nem esik benne szó semmiféle, filmre vonatkozó vagyoni jog átruházásáról. Említi a szerződés, hogy létezik forgatókönyv, de forgatókönyv íratásáról szóló szerződés egyebekben nem áll rendelkezésre. A szerződést az MMI (Stúdió) oldalán N. A. J. is aláírta, de nem állapítható meg, hogy filmalkotóként, vagy az MMI (Stúdió) képviseletében, esetleg mindkét minőségben. Arról sem rendelkezik a szerződés, hogy milyen alkotók közreműködésével készül a film, és az MMI-vel munkaviszonyban vagy polgári jogi jogviszonyban állnak-e filmalkotók, akiknek a személyes közreműködése elengedhetetlen filmalkotás létrehozásához.
Megállapítás: Mivel a szerződés vagyoni jogokról, illetve ezek megrendelőre (FÖ) történő átruházásáról/átszállásáról nem rendelkezik, a szerződés alapján elsősorban az állítható, hogy az elkészült film vagyoni jogai azokat a szerzőket illetik, akik alkotó módon járultak hozzá a film egészének kialakításához (a képi alkotókról van szó: rendező, operatőr, forgatókönyvíró, filmszöveg írója stb.). E szerzők szerzőtársnak minősülnek, mert teljesítményeik csak együttesen használhatók fel (rSzjt. 5. §).
Másodsorban, ha e filmalkotók (elsősorban N. A. J.) munkaviszonyban álltak az MMI-vel, a film alkotásában való közreműködésük munkaköri kötelezettségük volt, és az MMI tevékenységi (működési) körébe is beletartozott a film elkészültekor a filmelőállítás, valamint a filmterjesztés, akkor a film vagyoni (felhasználási) jogai az rSzjt.14. § alapján az MMI-t illetik. (E megállapítás esetén hangsúlyosan igaz, hogyha a Stúdió önálló jogalany, a megállapítást ennek megfelelően kell alkalmazni.)
Ugyanez a másodsorban tett megállapítás igaz lehet akkor is, ha az MMI (Stúdió) megfilmesítési szerződéses viszonyban állt a képi filmalkotókkal, (vagyis volt a felek között felhasználási szerződés), amelynek alapján a felhasználási (megfilmesítési) jogot a szerzőktől megszerezte.
Az MMI (Stúdió) teljes jogszerzéséhez még az az elem is szükséges, hogy a megfilmesített szakirodalmi műre is rendelkezzen megfilmesítési joggal. A III. oszlopba tartozó szerződések vizsgálatakor feltételesen azt lehetett megállapítani, hogy a FÖ megszerezhette a film alapjául szolgáló szakirodalmi műre a felhasználási jogot. Ha e jogból a megfilmesítési jogot nem engedte át az MMI-nek (ilyen szerződést nem talált az eljáró tanács), akkor az MMI jogszerzése hibás, hiányos, mert legfeljebb csak a képi alkotók teljesítményeire szerezhetett az előző bekezdésekben meghatározott feltételekkel vagyoni (felhasználási) jogot.
5. Válasz a feltett kérdésekre
A felkérésben feltett két kérdésre egy, összevont, de több lépcsőből álló válasz adható:
A szerződések tartalmából a megfilmesítésre és a megfilmesítés eredményeképpen keletkező filmalkotásra vonatkozó vagyoni jogok átengedését igazoló megállapodás (konszenzus) nem tűnik ki. Ezért a szerződések tartalma alapján filmre vonatkozó vagyoni jogok teljes körű megszerzése sem a FÖ, sem az MMI (Stúdió) oldalán nem állapítható meg.
A csatolt iratok alapján, ha az 5.4. és 5.5. szerinti feltételek egyike sem állt fenn, a következő megállapítás tehető: kifejezett ellenkező szerződési rendelkezés híján a filmre vonatkozó vagyoni jogok szerzőtársai (közös szerzői jogosultjai) a film képi alkotói (rendezője, operatőre, forgatókönyvírója, egyéb képi alkotója, valamint az alapul fekvő szakirodalmi mű tekintetében a FÖ a III. csoportba tartozó szerződések alapján. Kétség esetén a jogosultságok részaránya egyenlő.
Az 5.2. pont szerinti, és a továbbiakban kifejtett, a FÖ szerzői jogosultságára vonatkozó megállapítás csak azzal a megszorítással igaz, ha T. S. nem lép fel az I. csoportba tartozó szerződések alapján az esetlegesen elkészített művekre/műrészekre vonatkozó szerzői joga érvényesítése iránt.
Ha a képi alkotók teljesítményére munkaviszony vagy polgári jogi szerződés (megfilmesítési szerződés) alapján az MMI (Stúdió) jogot szerzett, a közös szerzői jogosulti viszony az MMI és a FÖ között áll fenn, kétség esetén szintén egyenlő arányban.
Ha csak a filmalkotók egy részének teljesítményére szerzett az MMI felhasználási jogot, akkor a közös szerzői jogosultak a FÖ, az MMI és azok a szerzők, akiknek a teljesítményére nem szerzett felhasználási jogot az MMI. Itt is igaz, hogy a jogosultak eszmei hányada egyenlő.
A felhasználás engedélyezésére az rSzjt. 5. § (1) és 13. § (1) bekezdése alapján az irányadó, hogy a filmre bármely felhasználás engedélyezésének a joga (szerzői jog) az 5.2.-5.5. pont szerinti közös jogosultakat illeti, azonban a szerzői jog megsértése ellen bármelyikük önállóan is felléphet.
Az 1.3. pont szerinti levelek tartalmának és az 5.6. pont szerinti megállapításnak az egybevetéséből megállapítható, hogy a természetes személy alkotók hajlandók elismerni, hogy a film a FÖ kezdeményezésére, szervezésében, és minden bizonnyal a FÖ pénzeszközeiből valósult meg, tehát a FÖ megfelel a filmelőállító (producer) új Szjt. 64. § (3) bekezdésében törvénybe iktatott, de a gyakorlatban már korábban is alkalmazott fogalmának. E jogálláshoz kapcsolódó vagyoni jogok megszerzéséről azonban a felek elmulasztottak megfelelően rendelkezni, és még a szerződéseknek a felek feltehető akaratát is tekintetbe vevő értelmezése útján se lehet eljutni olyan szerződési tartalomhoz, amely lehetővé tenné a FÖ jogszerzésének megállapítását. Javasolható ezért, hogy az alkotók, az MMI (Stúdió) és a FÖ, alapvetően megállapító, az eddig megkötött szerződéseken alapuló, és a felek valódi, a felek tényleges, a vizsgált szerződésekben ki nem fejezett akaratát tükröző szerződésben közösen jelentsék ki, hogy a filmre vonatkozó vagyoni jog a FÖ-t illeti, az alkotók jelentsék ki, hogy a megfilmesítési jog átengedésének ellenértékét már tevékenységük ellenszolgáltatásaképpen megkapták. A szerződés kívánság szerint, alku kialakulása esetén kiegészíthető azzal, hogy a FÖ bizonyos, ellenérték fejében történő terjesztési jog gyakorlását átengedné az MMI-nek (a Stúdiónak), és a bevétel pedig tetszés szerint megosztható az alkotók, az MMI és a FÖ között.
Hangfelvételek engedély nélküli behozatala és forgalmazása
SzJSzT 10/01
A Szegedi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályának megkeresése
A megkereső által feltett kérdések:
1. Az M. Kft., illetve a T. W. Bt. tevékenysége a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogsértésnek minősül-e?
2. A szerzői jogosultaknak a két társaság tevékenysége következtében vagyoni hátránya keletkezett-e?
3. Az M. Kft. a CD-lemezek importálásakor, illetve az importálást követő értékesítéssel követett-e el jogsértést, a szerzői jogdíj befizetésre került-e, azaz a részére szállító cseh cégek jogosultak voltak-e a CD-lemezek forgalmazására?
ad 1.: A megkereső hatóság ténymegállapítása szerint az M. Kft., illetve a T. W. Bt. tevékenysége zeneművek előadását rögzítő hangfelvételek Magyarországra forgalomba hozatali céllal történő behozatalában, továbbá magyarországi forgalomba hozatalában állt. Ugyancsak a megkereső hatóság ténymegállapítása szerint az országba behozott, illetve itt forgalomba hozott hangfelvételek közül kizárólag Nagy-Britannia területére érvényes terjesztési engedéllyel rendelkeztek a jelen szakvéleményhez csatolt mellékletben megjelölt hangfelvételek. A megkereső hatóság továbbá szakértő bevonásával megállapította azt is, hogy azoktól a hangfelvétel-előállítóktól, amelyek a mellékletben megjelölt hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési jogát gyakorolják, az M. Kft., illetve a T. W. Bt. sem az országba történő behozatalra, sem az itt történő forgalomba hozatalra nem kért engedélyt.
A zeneművek előadását rögzítő hangfelvételeknek az országba történő behozatala, továbbá forgalomba hozatala a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) rendelkezései szerint terjesztésnek minősül, amellyel kapcsolatban a zenemű szerzőjét, a rögzített előadás előadóművészét, továbbá a hangfelvétel előállítóját mint érintett szerzői és szomszédos jogi jogosultakat (a továbbiakban együtt: a jogosultak) az alábbi, párhuzamosan fennálló kizárólagos engedélyezési jogok illetik meg:
- A szerző kizárólagos joga, hogy művét terjessze, vagy arra másnak engedélyt adjon. A terjesztés joga kiterjed annak engedélyezésére is, hogy a műpéldányt Magyarországra forgalomba hozatali céllal behozzák, továbbá hogy a műpéldányt Magyarországon forgalomba hozzák [Szjt. 23. §].
- Az előadóművész kizárólagos joga, hogy rögzített előadását terjessze, vagy arra másnak engedélyt adjon. A terjesztési jog fogalmának meghatározásából következően ez a jog az előadóművész esetében is kiterjed annak engedélyezésére, hogy a rögzített előadást Magyarországra forgalomba hozatali céllal behozzák, továbbá hogy a rögzített előadást Magyarországon forgalomba hozzák [Szjt. 73. § (1) bekezdés d) pont].
- A hangfelvétel előállítójának kizárólagos joga, hogy a hangfelvételt terjessze, vagy arra másnak engedélyt adjon. A terjesztési jog fogalmának meghatározásából következően ez a jog a hangfelvétel-előállító esetében is kiterjed annak engedélyezésére, hogy a hangfelvételt Magyarországra forgalomba hozatali céllal behozzák, továbbá hogy a hangfelvételt Magyarországon forgalomba hozzák [Szjt. 73. § (1) bekezdés d) pont].
A terjesztésre adott engedélyt a jogosultak területileg is korlátozhatják, az engedélyben megjelölt területen kívüli terjesztés pedig az engedély nélküli felhasználással esik egy tekintet alá.
Az M. Kft., illetve a T. W. Bt. azzal, hogy a mellékletben megjelölt, kizárólag Nagy-Britannia területére érvényes terjesztési engedéllyel rendelkező hangfelvételek Magyarországra forgalomba hozatali céllal történő behozatalához, továbbá magyarországi forgalomba hozatalához nem szerezte be a magyarországi terjesztés kizárólagos engedélyezési jogát gyakorló hangfelvétel-előállítók engedélyét, megsértette a hangfelvétel-előállítót megillető terjesztési jogot. Az M. Kft., illetve a T. W. Bt. tevékenysége ezért az Szjt. alapján jogsértésnek minősül.
Az eljáró tanács a teljesség kedvéért rámutat arra, hogy a szerzők, az előadóművészek, valamint a hangfelvétel-előállítók a fent ismertetett, párhuzamosan fennálló terjesztési jogok gyakorlásának módját egymás között is felhasználási szerződésekben rendezik. A felhasználás hatékonysága, illetve a forgalmazás eredményessége érdekében ez rendszerint olyan módon történik, hogy a terjesztés jogát a szerzőtől és az előadóművésztől is a hangfelvétel előállítója szerzi meg, és azt a továbbiakban - az üzleti forgalomban - kizárólagosan gyakorolja. Az eljáró tanácsnak ugyanakkor, a szakvélemény bevezetőjében hivatkozott rendelkezésre tekintettel, nem állt módjában külön bizonyítást lefolytatni arra vonatkozóan, hogy a terjesztési jogok gyakorlásának módját a jogosultak a szóban forgó hangfelvételek tekintetében is ezen a szokásos módon, vagy esetleg ettől eltérően rendezték. Az eljáró tanács ennek megfelelően a jogsértés tényét az érintett hangfelvétel előállítók tekintetében megállapította, nem vizsgálta azonban, hogy a hangfelvétel előállítója mellett - a párhuzamosan fennálló terjesztési jogok gyakorlásának módjára figyelemmel - a másik két említett jogosult terjesztési joga is sérült-e vagy sem.
ad 2.: Zeneművek előadását rögzítő hangfelvételek terjesztése esetén - ha az Szjt. másként nem rendelkezik - a zenemű szerzőjét, a rögzített előadás előadóművészét, továbbá a hangfelvétel előállítóját külön-külön megilleti az a vagyoni jog, hogy a terjesztésre adott engedély fejében megfelelő díjazásban részesüljön. [Szjt. 16. § (4) bekezdés, 74. § (1) bekezdés, 76. § (2) bekezdés].
A megkereső hatóság ténymegállapítása szerint a mellékletben megjelölt hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési jogát gyakorolni jogosult hangfelvétel-előállítók javára - a terjesztési jog gyakorlására tekintettel - a két gazdasági társaság részéről semmilyen díjfizetés nem történt. Az eljáró tanács továbbá a megküldött iratokban sem talált arra utaló adatot, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. - a Szjt. valamely kivételes rendelkezése, pl. a vagyoni jogok védelmi idejének lejárta vagy az ún. szabad felhasználások esetkörébe tartozó tevékenység folytán - mentesülhetne ennek a díjazásnak a megfizetése alól.
Az a körülmény, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. a szóban forgó hangfelvételeket jogsértő módon, a megfelelő terjesztési engedélyek hiányában hozza be az országba, illetve hozza itt forgalomba természetesen nem jelent jogcímet a díjfizetés alóli mentesítésre. A jogosultak díjazásra való joga ugyanis az engedélykérés elmulasztása esetén is változatlanul fennmarad, azzal, hogy annak megfizetését - a jogsértésre tekintettel - a továbbiakban a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése [Szjt. 94. § (1) e) pont] címén is követelhetik. Az eljáró tanács ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. kötelezettsége a terjesztési jog gyakorlásának ellenértékeként járó díj megfizetésére fennáll.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. IV. törvény 137. §-ának 5. pontja szerint vagyoni hátrány a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. Minthogy a terjesztési jog gyakorlásának ellenértékeként járó díj megfizetésének elmulasztása a jogosultak számára elmaradt vagyoni előnyt jelent, az eljáró tanács megállapítja, hogy az érintett hangfelvétel-előállítóknak a két gazdasági társaság tevékenysége következtében vagyoni hátránya keletkezett (amennyiben a jogosultak polgári eljárás során érvényesítik követelésüket, ugyanezeket a vagyoni igényeket érvényesíthetik).
Az eljáró tanács, azon túl, hogy a vagyoni hátrány keletkezésének tényét az érintett hangfelvétel-előállítók tekintetében megállapítja, ebben az esetben sem folytatott külön bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a keletkezett vagyoni hátrány - a párhuzamosan fennálló terjesztési jogok gyakorlásának módjára figyelemmel - megoszlik-e a hangfelvétel előállítója és a másik két említett jogosult között, és ha igen, akkor milyen módon vagy mértékben.
ad 3.: Az eljáró tanács a jelen szakvélemény 1. pontjában már kifejtette, hogy a zeneművek előadását rögzítő hangfelvételek esetében a terjesztés kizárólagos engedélyezésének joga egyaránt kiterjed a hangfelvételek Magyarországra forgalomba hozatali céllal történő behozatalának, továbbá magyarországi forgalomba hozatalának engedélyezésére. Mindkét tevékenységhez szükség van tehát a jogosultak engedélyére, ennek hiányában pedig mindkét tevékenység sérti a terjesztés kizárólagos engedélyezésének jogát, azaz jogsértésnek minősül.
Az eljáró tanács a szakvéleményben kifejtetteket arra alapozta, hogy a megkereső hatóság iratokkal alátámasztott ténymegállapítása szerint
- az országba behozott, illetve itt forgalomba hozott hangfelvételek közül kizárólag Nagy-Britannia területére érvényes terjesztési engedéllyel rendelkeztek jelen szakvéleményhez csatolt mellékletben megjelölt hangfelvételek, továbbá
- azoktól a hangfelvétel-előállítóktól, amelyek a mellékletben megjelölt hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési jogát gyakorolják, az M. Kft., illetve a T. W. Bt. sem az országba történő behozatalra, sem az itt történő forgalomba hozatalra nem kért engedélyt.
A hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési joga azt jelenti, hogy ugyanerre a területre mástól érvényesen nem szerezhető terjesztési engedély. Amennyiben tehát a megkereső hatóság fenti megállapításai a tényeknek megfelelnek, akkor a jogsértés tényének megállapítása szempontjából közömbös, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. milyen tartalommal létesített jogviszonyt csehországi illetőségű, de a hangfelvételek magyarországi kizárólagos terjesztésének jogával nem rendelkező személyekkel. Minderre tekintettel az eljáró tanács e jogviszonyok tartalmi vizsgálatát - mint szükségtelent - mellőzte.