Szemle - 2002. 02.

SZABÓ ZSOLT

Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága

---

I. Bevezetés
II. A szabadalmak szerepe általánosságban
III. Az üzleti módszer fogalma

1. Az üzleti módszer tárgyú találmányok jogi oldalról való megközelítése
2. Az üzleti módszer tárgyú találmányok gyakorlati oldalról való megközelítése
IV. Az üzleti módszer tárgyú megoldások szabadalmazhatósága megítélésének fejlődése
1. Az USA-ban alkalmazott joggyakorlat
2. Az EPC tagállamaiban alkalmazott joggyakorlat
3. A Japánban alkalmazott joggyakorlat
4. Összegzés
V. Az üzleti módszer tárgyú találmányok szabadalmi oltalomban részesíthetősége mellett és ellen szóló érvek
VI. Zárszó
Irodalom

---

I.
Bevezetés

Az egyén az irányú törekvése, hogy ötlete, illetve az annak felhasználásával előállított eszköz, vagy az annak segítségével végrehajtott/megvalósított folyamat valamilyen elismerésben részesüljön, egyidős az emberiség történetével. A történelem folyamán ezen elismerés általában adott időtartamra szóló és valamilyen (például anyagi vagy erkölcsi) előnyt biztosító kiváltság formájában testesült meg. Ilyen kiváltságok már az ókori Görögország területén is léteztek - a fennmaradt történelmi emlékek szerint Szübariszban az i.e. V-VI. században az új és eredeti ételeket kiötlő "feltalálók" abban a kiváltságban részesültek, hogy a szóban forgó ételeket egy teljes éven keresztül kizárólag ők készíthessék és árusíthassák. A kiváltság odaítélésének célja egyrészt az volt, hogy másokat is ehhez hasonló, kreatív tevékenység végzésére serkentsenek, másrészt pedig az, hogy a gondolkodó és kísérletező "feltaláló" ötletét és a megvalósítás érdekében befektetett energiát valamilyen módon díjazzák.
A középkorból származó írásos emlékek szerint a modern iparjogvédelem egyik pillérét képező szabadalom ősének az 1474. évi ún. velencei dekrétummal életre hívott kiváltság tekinthető. Az általában királyi kegy alapján, sok esetben csupán érzelmi alapon megítélt kiváltságokkal ellentétben ez - az alkalmazott objektív vizsgálati mérce következtében - a reneszánsz "ipari forradalmának" korában alkotó feltalálók találmányhoz fuződő jogainak első hathatós védelmét szolgálta. A feltaláló a Velencei Tanácsnál tett bejelentést, ezt követően a rögzített feltételek vizsgálata és teljesülése esetén a Velencei Tanács ítélte meg részére a szóban forgó kiváltságot, amelynek értelmében a feltaláló a kiváltság tárgyát képező találmányt 10 éven át egyedül hasznosíthatta, illetve azt az engedélye nélkül más nem alkalmazhatta.
Mindazonáltal Európa legtöbb országában az ilyen jellegu kiváltságok adományozása továbbra is királyi monopólium maradt, és a velük való visszaélések az idő folyamán egyre szaporodtak. Felismervén a szóban forgó kiváltságok fontosságát, I. Jakab 1624-ben kiadta az ún. Statue of Monopolies-t, amely mindenféle kiváltság adományozási lehetőségét megszüntette, kivéve az ún. "nyílt kiváltságlevelekét" (Letters Patent), melyekkel az uralkodó azon személyek (feltalálók) tevékenységét ismerhette el, akik a hazai ipart új és hasznos megoldással gazdagították.(1) A kiváltságlevél alapján a feltalálók találmányukat illetően meghatározott ideig tartó kizárólagos hasznosítási joggal rendelkeztek.
A Statue of Monopolies értelmében ahhoz, hogy egy megoldás kiváltságlevélben részesülhessen, újnak (vagyis a kiváltságlevél odaítélésének pillanatáig ismeretlennek), hasznosnak (vagyis a társadalom anyagi és erkölcsi gazdagodására szolgálónak) és találmánynak kellett lennie. A találmány definícióját az angol bírói gyakorlat klasszikusnak mondható ítéletei alapján fogalmazhatjuk meg; ezek a Statue of Monopolies szellemében általában minden olyan megoldást találmánynak minősítenek, melynek megalkotása hazai viszonylatban hozzáférhető irodalmi anyag vagy belföldi nyilvános gyakorlatbavétel alapján egy átlagos képzettségu szakembertől nem várható el. Ugyanezen időszakból, pontosabban 1615-ből származik az a bírósági döntés (Clothworkers of Ipswitch Case), amely a szabadalmi intézmény mögött meghúzódó elgondolás első megfogalmazásának tekinthető. Ennek értelmében "ha valaki a királyság területén életének kockáztatásával és birtokának vagy készletének felhasználásával új találmányt és új ipart honosított meg, vagy ha valaki bármilyen új felfedezést tett, ilyen esetekben királyi kegyből és jóindulatból költségeinek és munkájának ellenértékeként okiratot kaphat, amely feljogosítja őt arra, hogy ezt az ipart vagy kereskedelmi tevékenységet bizonyos ideig csak ő folytathassa...".* Ezen döntésből kiolvasható, hogy a korabeli angol jog alapján az ipar és a kereskedelem területére eső új és hasznos megoldások egyaránt találmánynak minősültek, így azokat nyílt kiváltságlevél illette meg.
A modern iparjogvédelem alapját a gazdasági fejlődés által szükségszeruen kikényszerített, 1883-ban megkötött és azóta többször módosított, legutoljára 1967-ben Stockholmban felülvizsgált és hazánkban a hozzá való csatlakozást követően 1970-ben kihirdetett Párizsi Uniós Egyezmény (továbbiakban PUE)(2) képezi, amely egyrészt kimondja, hogy a gazdasági tevékenység eredményeként születő találmányokat (ipari tulajdon voltukból kifolyólag) oltalom illeti meg, másrészt lefekteti a jogosulatlan használat elleni védekezés alapjait. A PUE stockholmi szövege 1. cikkének (3) bekezdése értelmében "az ipari tulajdont a legtágabban kell érteni, és az nem csupán a szorosan vett iparra és kereskedelemre vonatkozik, hanem egyaránt kiterjed a mezőgazdaságra és a nyersanyagtermelésre, és minden előállított vagy természetes termékre..."* is. Az általános megfogalmazás értelmében az oltalom, valamint az ennek egyik lehetséges gyakorlati megtestesülését jelentő szabadalom a PUE utoljára felülvizsgált szövegének megszületésekor előre még nem látott/látható gazdasági tevékenységek területére eső új ötletekre és megoldásokra is ki kell terjedjen, függetlenül attól, hogy ezen új megoldások bizonyos esetekben például az üzleti élet, vagy az ehhez szorosan kapcsolódó pénzügy területére esnek-e, illetve, hogy hagyományos értelemben vett gépekkel, berendezésekkel vagy esetleg számítógépi programok (szoftverek) formájában megfogalmazott utasítások alapján muködő számítógépekkel kerülnek-e megvalósításra/végrehajtásra.
Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, más néven GATT Uruguay-i Fordulójában a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseinek szabályozására 1994-ben tető alá hozott multilaterális kereskedelmi megállapodás (a továbbiakban TRIPS) - amit hazánkban az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki(3) - 27. cikkének (1) bekezdése értelmében "... a későbbiekben definiálásra kerülő kritériumok teljesülése esetén a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul és iparilag alkalmazható".** Az, hogy a szabadalmazhatóság szempontjából ténylegesen mit takar a "technika területére eső" kifejezés, a TRIPS-ben nem került rögzítésre, így ezen kritériumot (az egyezmény megfogalmazóinak vélhető szándékával összhangban) a lehető legtágabban kell értelmeznünk, anélkül, hogy az egyes területek tekintetében bármiféle különbségtételt alkalmaznánk. Továbbmenve, a TRIPS 27. cikkének (2) és (3) bekezdései tételesen utalnak azokra a megoldásokra, amelyeket az egyezményhez csatlakozó tagállamok a határaikon belül hatályos szabadalmi törvényekkel a szabadalmi oltalomból per se kizárhatnak. A TRIPS szóban forgó bekezdései mindenesetre az ún. üzleti módszer tárgyú találmányokat*** - kapcsolódjanak azok a kereskedelemhez, a pénzügyi tevékenységhez, a bankok, illetve a biztosítótársaságok muködéséhez, és vonatkozzanak azok üzletvitelre, szervezési vagy ellenőrzési módszerekre, és így tovább, valamint kerüljenek azok elektronikus vagy hagyományos formában végrehajtásra - nem említik az eleve kizárható megoldások között.
Az előzőekből egyértelmuen kitunik, hogy az üzleti módszerek későbbiekben definiálásra kerülő széles osztályába tartozó szellemi alkotások szabadalmazhatóságának egyrészt van történelmi háttere, másrészt az ilyen tárgyú találmányok a nemzetközi egyetértésben megszerkesztett, majd az államok sokasága által ratifikált multilaterális szerződések alapján az ipari oltalom köréből nincsenek per se kizárva, így azok a szóban forgó nemzetközi szerződések értelmében oltalomban részesíthetők. Miért is fontos az, hogy éppen szabadalmi oltalomban részesülhessenek az üzleti módszer tárgyú bejelentések, amelyek elterjedésüket (ilyen vagy olyan formában) elsősorban a XX. század utolsó 10 évében bekövetkezett óriási hatású telekommunikációs forradalomnak, az internet általános elérhetővé válásának, továbbá a világ vezető gazdasági hatalmainak (vagyis az USA- nak, Japánnak és az Európai Uniónak, illetve annak elődjének) a szoftverek szabadalmazhatóságával kapcsolatos korábbi álláspontja gyökeres megváltozásának köszönhetik? Az erre adható válasz a szabadalmi rendszer szerepében, közelebbről nézve pedig a szabadalmak biztosította jogokban rejlik.
A jelen dolgozatban a továbbiakban először a szabadalmak szerepét általánosságban vizsgáljuk, majd ezt követően az üzleti módszer tárgyú találmányokat kíséreljük meg definiálni. Ezután néhány jogeset ismertetésén keresztül bemutatjuk az Amerikai Szabadalmi Hivatal (USPTO), az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) és a Japán Szabadalmi Hivatal (JPO) üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos joggyakorlatát és annak fejlődését, majd röviden vázoljuk az üzleti módszer tárgyú szabadalmak lehetősége mellett és ellen szóló érveket.

II.
A szabadalmak szerepe általánosságban

A szellemi alkotások (különösképpen a találmányok, a használati és az ipari minták, valamint a védjegyek) jogi védelmének fontossága az innováció, a munkavállalók, a verseny, és ennélfogva a gazdasági növekedés szempontjából nem alábecsülendő. A szabadalmi oltalom az innováció ösztönzésére régóta elfogadott, és remekül muködő jogi intézmény. A szabadalmi oltalom a szabadalmas számára az oltalom tárgyát jelentő megoldás hasznosításának tekintetében (gyártás, forgalmazás, licenciaadás, export, import stb.) meghatározott időtartamra jogi értelemben vett monopóliumot biztosít. A szabadalmasnak a kapott kizárólagos hasznosítási jogért cserébe az oltalmazott megoldást megfelelő módon dokumentálnia kell, vagyis a szabadalmi leírásban kellő mértéku kitanítást kell biztosítania, hogy a szóban forgó megoldás közkinccsé válhassék, és a monopólium megszunését követően bárki által, mindenfajta megkötés nélkül hasznosítható legyen.
A szabadalmak jogintézményét a gyáripar fejlődése hívta életre az innováció ösztönzése érdekében, hiszen megfelelő jogi védelem híján a befektető egy adott szellemi alkotás kifejlesztésére és létrehozására befektetett szellemi és anyagi tőkéjének későbbi megtérülése bizonytalan lenne, ha a versenytársak a költséges kutatás és fejlesztés eredményeként előálló megoldást - a fejlesztési költségeket megspórolva - egyszeruen csak lemásolhatnák. A szabadalmi oltalom jelentette időleges monopólium lehetősége ösztönzőleg hat a kutatásba és fejlesztésbe való beruházásra, hiszen kilátásba helyezi, hogy a költséges fejlesztés eredményeként előálló termék(ek)re és megoldás(ok)ra a befektető, vagyis az esetleges későbbi szabadalmas kizárólagos hasznosítási joggal bír.
Napjainkra a szabadalmak a gazdasági verseny és az üzleti stratégia egyik alapvető eszközévé váltak - legalábbis a fejlett ipari országokban. A szabadalmaztatás a vállalatok, illetve a vállalkozások (függetlenül azok méretétől) gazdasági érdeke saját kutatási, fejlesztési befektetéseik értékének megőrzése és megtartása, illetve a versenytársaknál előnyösebb pozícióba kerülés céljából. A verseny mögött megbúvó "bejelentem, hogy lépéselőnybe kerüljek" elvet azonban gyakran a "ha én nem jelentem be, megteszi azt a versenytárs" filozófiája váltja fel. Ebből a szempontból a szabadalom, valamint a szabadalmaztatási eljárás a vállalkozásokra bizonyos mértéku veszélyt is jelent, hiszen az oltalom megszerzése költségekkel jár, fenntartásához pedig adott időszakonként (leggyakrabban évenként) meghatározott nagyságú, az idő előrehaladtával folyamatosan növekvő díjat kell fizetni. Továbbmenve, ahhoz, hogy a versenytársak valamelyike már oltalom alatt álló megoldásának bitorlását elkerüljék, a vállalkozásoknak folyamatosan nyomon kell követniük a gazdasági tevékenységük területére eső új szabadalmakat. Ez szintén jelentős mértéku kiadással párosul, bár lényegesen alacsonyabb azon költségeknél, amelyek egy jogerős bírósági végzéssel megállapított bitorlás esetében a bitorló vállalkozást sújtják. Az említett költségek elkerülhetetlen felmerülése miatt azonban bármely új szabadalmi bejelentés megtételét megelőzően gondosan fel kell mérni, vajon az oltalmazni kívánt megoldás egyáltalán beválthatja-e a hozzáfuzött reményeket, valamint a szabadalmi oltalom biztosította kizárólagos hasznosítási jog kiaknázásával elért bevételek elegendőek lesznek-e az összes kiadás megtérüléséhez és emellett még megfelelő mértéku profit eléréséhez. Ráadásul - amint azt a tapasztalat mutatja - nem a szabadalom megszerzése az igazán nehéz feladat, hanem a megszerzett jogok védelme és az oltalmi időn belüli folyamatos érvényesítése, ami az említett bevételek tulajdonképpeni forrása.
Ezen utóbbi veszély reális voltát bizonyítják például a telekommunikáció területére eső szellemi alkotások, hiszen gyakorta előfordul, hogy a szabadalmi bejelentés megtételének pillanatában óriási gazdasági haszonnal kecsegtető új telekommunikációs megoldás a szabadalom megszerzésének pillanatára (ami általában 3-4 év múlva következik be) teljesen elavultnak tekinthető. Ugyanez megtörténhet az üzleti módszer tárgyú szabadalmak legtöbbjével is, hiszen ezek általában ugyancsak szorosan kapcsolódnak valamilyen számítógépes (hardver vagy szoftver) háttérhez.

III.
Az üzleti módszer fogalma

Dacára annak, hogy az üzleti módszer tárgyú találmányok már kb. 2-3 éve az érdeklődés középpontjában állnak, azoknak jogi szempontból letisztázott, általánosan elfogadott és törvényben meghatározott definíciója ez idáig nem született. Az üzleti módszerek definíciójának kodifikálásához legközelebb az ilyen tárgyú szabadalmak engedélyezésében úttörő szerepet játszó Amerikai Egyesült Államok (USA) törvényhozása jár.

1. Az üzleti módszer tárgyú találmányok jogi oldalról való megközelítése

H. L. Berman és R. Boucher amerikai képviselőknek "Az üzleti módszer tárgyú szabadalmak minőségének javítását célzó 2000. évi törvénymódosítás" címmel a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény(4) kiegészítése céljából az USA 106. Kongresszusa elé beterjesztett, majd később visszavont törvénytervezete(5) az üzleti módszereket és az üzleti módszer tárgyú találmányokat a következőképpen definiálja:
"Az "üzleti módszer" megjelölés alatt
(1) (A) valamely vállalkozás vagy szervezet irányításának, vezetésének vagy egyéb módon történő muködtetésének módszerét, ideértve egy üzlet megkötésénél vagy lebonyolításánál alkalmazott technikát is; vagy
(B) pénzügyi adatok feldolgozásának módszerét;
(2) a testgyakorlás, az oktatás vagy az egyéni adottságok területére eső bármely technikát; valamint
(3) az (1) bekezdésben ismertetett módszer, vagy a (2) bekezdésben ismertetett technika számítógép segítségével történő bármely megvalósítását értjük."*
"Az "üzleti módszer tárgyú találmány" olyan találmány,
(1) amely üzleti módszer (ideértve bármely szoftvert vagy egyéb berendezést); és
(2) amely üzleti módszerre irányuló igényt tartalmaz."**
Amint ezen definíciókból kitunik, az "üzleti módszer" megjelölés rendkívül széles köru, magában foglalja mind a hagyományos módon, mind pedig a számítógép alkalmazásával megvalósított, például a vállalati vezetésre, tervezésre, szervezésre, irányításra, döntésre, ellenőrzésre, továbbá a pénzügyi megoldásokra, biztosítási konstrukciókra, pénzügyi adatok feldolgozására, könyvvitelre, számvitelre, költség/ár meghatározására irányuló megoldásokat, a különféle edzésterveket, az oktatási (pl. nyelvoktatási), valamint a tanulási módszereket.
Mindazonáltal az, hogy a fenti, rendkívül tágan megfogalmazott definíció meddig is terjed valójában, illetve, hogy léteznek-e annak határai, vagyis olyan megoldások, amelyek a fenti definícióba már nem férnek bele és ennélfogva nem képezhetik szabadalmi oltalom tárgyát, az csupán a törvénytervezet elfogadása után néhány évvel válik majd nyilvánvalóvá az engedélyező hatóság (vagyis az USPTO) és a bíróságok döntéseinek és joggyakorlatának fényében.

2. Az üzleti módszer tárgyú találmányok gyakorlati oldalról való megközelítése

A mindennapi élet számára a jogi definíciónál hasznosabb az üzleti módszer tárgyú szabadalmakat az igényelt oltalmi kör alapján kategorizálni, ami egyben megadja az üzleti módszerek gyakorlati definícióját is.(6) A gyakorlati oldalról való megközelítés hátránya, hogy az igényelt oltalmi kör, azaz a találmány funkciója alapján felállított kategóriák nem rendelkeznek zárt határokkal, egyes szabadalmak egynél több kategóriába is besorolhatók, ami bizonyos esetekben eléggé zavaró lehet. Mindazonáltal az effajta kategorizálás - amellett, hogy jogi jelentősége egyáltalán nincsen - azért is hasznosnak tekinthető, mert valamelyest érzékelteti, hogy a különböző területre eső üzleti módszer tárgyú szabadalmak gazdasági értéke egymással korántsem azonos, és azok piaci versenyben való felhasználása kategóriáról kategóriára más és más stratégia követését kívánja meg.
Az üzleti módszer tárgyú szabadalmakat, illetve szabadalmi bejelentéseket gyakorlati szempontból alapvetően három kategóriába sorolhatjuk.
Az 1. kategóriát a "számítógéppel segített/végrehajtott üzleti módszerek" kategóriája képezi, az ide tartozó szabadalmak hagyományos üzleti technikák, számviteli rendszerek, pénzügyi megoldások számítógéppel történő megvalósítására irányulnak. Ebbe a kategóriába tartoznak például a későbbiekben részletesen ismertetésre kerülő, bíróságra kerülésük folytán az üzleti módszerek szabadalmazhatóságának az USA-ban óriási lökést adó Signature Financial Group Inc. birtokolta US-5,193,056 sz., valamint az ATT Corp. tulajdonát képező US-5,333,184 sz. amerikai szabadalmak, illetve megadása révén az EPO joggyakorlatának formálásában rendkívül fontos szerepet betöltő Y. Sohei és T. Moriyama szabadalmasok birtokolta EP-0,209,907 B1, továbbá a Citibank Aktiengesellschaft tulajdonát képező EP-0,762,304 B1 európai szabadalmak. Az ebbe a kategóriába tartozó szabadalmak jelentős része csupán már régóta ismert és alkalmazott pénzügyi, számviteli, könyvviteli és adatkezelési módszer számítógépes implementálására irányul, így esetükben a szabadalmazhatóság kritériumainak kielégítését csupán a számítógép mint végrehajtó eszköz alkalmazása jelenti, így az USPTO, valamint az EPO legújabb állásfoglalása értelmében újdonság hiányában azok már nem is engedélyezhetők.
A 2. kategóriát az ún. "elektronikus kereskedelem vagy e-kereskedelem" kategóriájába tartozó szabadalmak képezik. Ezeknek a szabadalmaknak a száma rohamosan nő, igen sok jogvita várható engedélyezésükre vonatkozóan. Az internet használatával kapcsolatos, illetve az elektronikus kereskedelem megjelenése és rohamos terjedése következtében megszülető találmányok/megoldások jogi oltalmát hivatottak szolgálni, értéküket az internet tulajdonságai biztosítják. Számos szabadalom tartozik ebbe a kategóriába, például a Priceline.com tulajdonát képező US-5,794,207 sz. amerikai szabadalom, vagy az Amazon.com birtokolta, "egy kattintással végrehajtott rendelés (one-click ordering)" néven elhíresült US-5,960,411 sz. amerikai szabadalom. Ezek a szabadalmak sok esetben olyannyira az internet pillanatnyi technikai jellemzőire vannak "kihegyezve", hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló, lényegesen eltérő koncepcióra épülő internet-II technológia bevezetése után valószínuleg rohamos értékvesztést fognak elszenvedni, és ily módon kikerülnek majd a fenntartásra érdemes szabadalmak közül.
A 3. kategóriát az "új üzleti módszerek" képezik, amely kategória talán a legérdekesebb és - a szabadalmazhatóság szempontjából - egyben a legellentmondásosabb tárgyú szabadalmakat öleli fel. Az ide tartozó szabadalmak az internettől független, új üzleti módszerek és pénzügyi eljárások jogi oltalmára irányulnak. Ezen kategóriába olyan szabadalmak tartoznak, mint például az Interactive Gift Express Inc. tulajdonában lévő és évek óta peres eljárás tárgyát képező, CD-lemezek eladására irányuló új módszert tárgyaló US-4,528,643 sz., a The Butcher Company birtokolta, takarítószemélyzet betanítását lépésről-lépésre megvalósító módszert ismertető US-5,851,117 sz., a Menusaver Inc. tulajdonát képező, légmentesen zárt, héjmentes szendvicset bemutató US-6,004,596 sz., a Florafax International Inc. birtokolta, ajándékrendelő és -kézbesítő szolgálat muködését tárgyaló US-6,011,833 sz., vagy az Elise Cohen szabadalmas tulajdonában álló, csecsemő fenekét (!) festőszerszámként használó festési eljárást és festőkészletet ismertető US-6,022,219 sz. amerikai szabadalmak.

IV.
Az üzleti módszer tárgyú megoldások
szabadalmazhatósága megítélésének fejlődése

Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága kapcsán felmerülő legfontosabb kérdés az, vajon az üzleti módszerek elnevezéssel illetett szellemi alkotások találmánynak minősülnek-e egyáltalán vagy sem. Amennyiben igen, úgy elvileg megilleti őket a szabadalmi oltalom, ha a kiválasztott szabadalmi rendszer által megszabott egyéb oltalmi kritériumoknak ugyancsak megfelelnek. Ha azonban a fenti kérdésre adott válasz nemleges, vagyis az ilyen jellegu szellemi alkotások nem minősülnek találmánynak, a szabadalmi oltalomból tárgyuknál fogva per se ki vannak zárva.
A továbbiakban az üzleti módszerek találmány voltának, és ennélfogva szabadalmazhatóságának történeti fejlődését kívánom napjaink három legfontosabb gazdasági hatalma - nevezetesen az USA, valamint az Európai Szabadalmi Egyezményhez(7) (továbbiakban EPC) csatlakozott államok alkotta, az Európai Uniónál valamelyest bővebb csoportosulás, továbbá Japán - hatályos szabadalmi rendelkezései - vagyis az 1952 óta hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény(4), az 1973-ban megkötött EPC(7), illetve az 1959-ben hatályba lépett Japán Szabadalmi Törvény(8) - fényében megvizsgálni.

1. Az USA-ban alkalmazott joggyakorlat

Az USA nem sokkal megalakulását követően, már 1793-ban elkészítette Thomas Jefferson vezetésével az első amerikai szabadalmi törvényt, amely több, mint 150 évig, 1952-ben megtörtént újrakodifikálásáig volt hatályban. Az amerikai szabadalmi rendszer egyike tehát a világon legrégebben létező, korszeru szabadalmi rendszereknek, és mint ilyen, óriási joggyakorlattal rendelkezik. Tekintettel arra, hogy az USA-ban az azonos tényállás kapcsán korábban hozott végzések precedensértéku bírói döntéseire/állásfoglalásaira építkező eseti jogrendszer van életben, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az eljáró bíróságok (és bírók) szerepe a szabadalmazhatóság törvényi paragrafusokkal meghatározott feltételeinek értelmezésében az európai gyakorlathoz viszonyítva sokkal fontosabb. Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága kérdésének megválaszolásában a bíróságoknak ez a szerepe igen élesen mutatkozik meg, amint az az alábbiakból kiderül.
A hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény(4) 101. §-a értelmében:
"Bárki, aki feltalál vagy felfedez valamilyen új és hasznos eljárást, berendezést, gyártmányt vagy anyagösszetételt, illetve ezek bármilyen új és hasznos továbbfejlesztését, szabadalmi oltalmat kaphat arra, feltéve, hogy [találmánya] a jelen törvény feltételeit és követelményeit kielégíti."*
Az idézett paragrafus értelmében a bejelentő négy különböző típusú megoldásra - eljárásra, berendezésre, gyártmányra, valamint anyagösszetételre - igényelhet szabadalmi oltalmat, a megoldás pedig abban az esetben jogosult szabadalmi oltalomra, ha a törvénynek a találmányok szabadalmazhatóságára vonatkozó egyéb követelményeit ugyancsak kielégíti, vagyis a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény(4) 102. és 103. §-ai értelmében új és nem nyilvánvaló.
A szóban forgó 101. § tartalmát a Diamond v. Chakrabarty ügy(9) kapcsán a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság úgy határozta meg, hogy "[szabadalmazható megoldásnak minősül] bármi a világon, amit ember hoz létre".** A szabadalmazhatóság ezen tág értelmezésének a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy másik, a Diamond v. Diehr ügyben(10) hozott végzésével szabott határt azzal, hogy a természeti törvényeket, a természeti jelenségeket és az absztrakt elgondolásokat a szabadalmazhatóság köréből expressis verbis kizárta. Továbbmenve, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság két másik ügyben(11) hozott korábbi végzése értelmében a matematikai algoritmusok absztrakt elgondolásoknak tekintendők, ennélfogva a 101. § alapján ezen mivoltukban szabadalmi oltalomban nem részesülhetnek, hiszen nem találmányok.
A fent említett 101. §-ból, valamint az idézett, joggyakorlatot meghatározó végzésekből nyilvánvaló, hogy az üzleti módszerek a törvényalkotó (vagyis a kongresszus) szándéka és akarata szerint a szabadalmi oltalomból per se nincsenek, és soha nem is voltak* kizárva.
Ennek ellenére a bíróság a Hotel Security v. Lorraine ügyben(12) 1908-ban hozott döntésében úgy foglalt állást, hogy az üzletvitelre irányuló rendszerek, mint amilyen például a pincérek sikkasztásának megelőzését célzó könyvelési rendszer is, nem képezhetik szabadalmi oltalom tárgyát. A bíróság ezen végzésében sajnálatos módon úgy fogalmazott, hogy "a végrehajtására szolgáló eszköztől függetlenített üzletvitelre vonatkozó megoldás a lehető legliberálisabb értelmezés szerint sem minősülhet [oltalmazható] eljárásnak. Az egyszeru tanács nem szabadalmazható. ... A puszta absztrakció, az elgondolás, legyen az bármilyen nagyszeru is, a gyakorlati megvalósítására szolgáló eszköztől függetlenül nem képezheti szabadalmi oltalom tárgyát." Annak ellenére, hogy ezen utóbbi kijelentés legfontosabb mondanivalója abban rejlik, hogy valamely szabadalmi igény tárgyát képező eljárásnak egy fizikai eszközre kell irányulnia, a fenti kijelentést közel 100 éven át tévesen annak alátámasztására használták fel, hogy az üzleti módszerek per se nem szabadalmazhatók.(13) Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának ezzel a bírósági döntéssel életre hívott, majd széles körben elterjedten alkalmazott elve tehát nem volt levezethető a hatályos szabadalmi törvényből - ez az elv csupán egy bírósági végzés helytelenül értelmezett kijelentésének köszönhette létét.
Ennek ellenére az USPTO egészen a legutóbbi időkig (pontosabban 1996 elejéig) követte ezt a joggyakorlatot, és a szabadalmi bejelentések vizsgálatát segíteni hivatott, általa kiadott Módszertani Útmutatóban a szabadalmi bejelentések vizsgálóit úgy utasította, hogy - mivel az üzleti módszer tárgyú megoldások, mint olyanok, nem minősülnek találmánynak - az ilyen megoldásokra irányuló szabadalmi bejelentéseket el kell utasítani.
Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságát megfogalmazó elv létjogosultságának megítélését tovább árnyalja, hogy a magasabb fokú bírósági fórumok elé eljutó, bitorlás ténye esetleges fennállásának megállapítása kapcsán valamilyen üzleti módszer jellegu szabadalom érvényességét és érvényesíthetőségét vizsgáló peres eljárásokban a szóban forgó elv sokszor előkerült. Mindazonáltal a bitorlással vádolt fél azirányú keresetének, miszerint az általa bitoroltnak feltételezett szabadalom érvénytelen, mert annak igényelt oltalmi köre egy per se nem szabadalmazható megoldásra irányul, az eljáró bíróságok kivétel nélkül egy ettől független és különböző jogalap alkalmazásával adtak helyt. Ez a jogalap leggyakrabban a szabadalmazott megoldás újdonságának hiánya vagy a matematikai algoritmusok szabadalmi oltalomból való kizártságának elve volt. A helyzetet még tovább bonyolította, hogy az eljáró bíróságok az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elvét illetően a konkrét ügyek kapcsán 1998-ig nem foglaltak határozottan állást. Azonban 1998-ban a bíróság a State Street Bank & Trust Co. v. Signature Financial Group Inc. szabadalombitorlási perben,(14) illetve 1999-ben az ATT Corp. v. Excel szabadalombitorlási perben(15) határozott álláspontot fogalmazott meg az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elvével szemben. Az említett perekben hozott jogerős végzéseivel, illetve a végzések indokolásával a bíróság egyértelmuen elutasította az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való per se kizártságát, továbbá megnyitotta az utat az ilyen tárgyú szabadalmak biztosította kizárólagos jogok bitorlásának megállapíthatósága és a jogok érvényesíthetősége irányában.(16)
Mivel a szóban forgó végzések indoklásai a szakmában óriási visszhangot váltottak ki - amint azóta kiderült, világviszonylatban -, érdemes a két ügyet valamelyest részletesebben is tárgyalni.
Az első ügyben egymással szemben álló State Street Bank & Trust Co. (továbbiakban felperes), és Signature Financial Group Inc. (továbbiakban alperes) cégek muködési területe többek között az értékpapír-beruházásokhoz kapcsolódó ügyviteli és könyvelési területre esik. Továbbmenve, az 1993. március 9-én megadott, "Hub and SpokeŽ típusú pénzügyi szolgáltatások megvalósítására szolgáló adatfeldolgozó összeállítás" címu, US-5, 193,056 sz. amerikai szabadalom(17) az alperes tulajdonát képezi. A szabadalmi oltalom alatt álló megoldás olyan pénzügyi struktúrát valósít meg számítógép segítségével, melynek értelmében egynél több értékpapír-beruházó pénzintézet tőkéjét egyetlen, szövetkezeti formában muködő beruházási portfólióba vonja össze, amivel az értékpapír-beruházás kezelője számára a befektetések kezelése során felmerülő nagyságrendi megtakarítások és a szövetkezeti forma nyújtotta adózási kedvezmények kombinációját biztosítja.
A szóban forgó megoldásra tett szabadalmi bejelentés kezdetben hat berendezési és hat eljárási igénypontot tartalmazott. A szabadalmi bejelentés elbírálása során a vizsgáló a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény 101. §-a alapján az eljárási igénypontok nem szabadalmazható voltát állapította meg, majd azok törlését követően, a fennmaradó hat berendezési igénypontot szabadalmazható megoldást megfogalmazónak ítélvén, a szabadalmat azokra engedélyezte. A szabadalmi oltalom alatt álló megoldás speciálisan olyan adatok kiszámítását és tárolását valósítja meg, amelyek
_ az egyes értékpapír-beruházóknak ("spoke") a szövetkezeti portfólióban ("hub") való százalékos részarányát;
_ a szövetkezeti portfóliótőkéjét befolyásoló napi muködést;
_ az egyes értékpapír-beruházókra eső nyereséget, veszteséget, valamint kiadásokat fejezik ki; továbbá amelyek
_ az éves összesített bevétel, nyereség, veszteség, valamint kiadás könyvelési és adófizetési célból történő nyomon követésére és frissítésére szolgálnak.
A felperes a szóban forgó szabadalom hasznosítási joga átadásának ügyében kiterjedt tárgyalásokat folytatott az alperessel, majd a tárgyalások megszakadását követően a felperes kérte annak bírósági megállapítását, hogy az alperes fentnevezett szabadalma érvénytelen, így a szabadalomban foglaltak általa történő megvalósítása nem minősül bitorlásnak. Keresetét arra alapította, hogy véleménye szerint a szabadalommal oltalmazott megoldás az Amerikai Szabadalmi Törvény 101. §-a értelmében a szabadalmazhatóság követelményét nem elégíti ki.
Az első fokon eljáró bíróság a felperes keresetének azon az alapon adott helyt, hogy
_ egy olyan találmány, amely számokat olvas be, dolgoz fel és ad vissza végeredményül, definíció szerint matematikai algoritmust kell végrehajtson; továbbá
_ a per tárgyát képező megoldás a kiindulási adatok fizikai értelemben vett átalakítását nem valósítja meg.
Az első fokon eljáró bíróság végzésében kihangsúlyozta továbbá, hogy hasonlóan az egyéb könyvelési módszerekhez, a szóban forgó szabadalom tárgyát képező megoldás is számadatok kezelésére és feljegyzésére irányul, továbbá annak lépései - bár lényegesen kisebb hatékonysággal - ceruzával, papírral, zsebszámológéppel, valamint egy nyilvántartó rendszerrel rendelkező könyvelő által ugyancsak végrehajthatók. Továbbmenve, a bíróság véleménye szerint "egy számhalmaznak egy másik számhalmazba való puszta átvitele önmagában nem elegendő a szabadalmazhatóság kritériumának kielégítéséhez".*
Az alperes fellebbezését követően a másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra utalta, mivel úgy találta, hogy a per tárgyát képező szabadalom igénypontjai szabadalmazható találmányra vonatkoznak.
A másodfokú bíróság az általa lefolytatott eljárásban két kérdést illetően kívánt állást foglalni:
1. Vajon az elsőfokú bíróság hibásan döntött-e, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az absztrakt pénzösszegeket reprezentáló adatoknak gépi úton végrehajtott matematikai számítások sorozatán keresztül végső részvényárrá történő átalakítása nem képezi a matematikai algoritmus, képlet vagy számítási eljárás gyakorlati alkalmazását?
2. Vajon az elsőfokú bíróság hibásan döntött-e úgy, hogy a szóban forgó átalakítást megvalósító megoldást az oltalmazható találmányok köréből pusztán azért kell kizárni, mert az az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elve értelmében az oltalmazhatóság köréből per se kizárt üzleti módszerek közé tartozik?
A másodfokon eljáró bíróság a fenti két kérdés mindegyikére egyértelmu igennel válaszolt, vagyis az elsőfokú bíróság döntését minden szempontból felülbírálta. Álláspontja szerint "a nem szabadalmazható matematikai algoritmusok arról ismerhetők fel, hogy azok olyan üres elvekből vagy igazságokból felépülő absztrakt elgondolások, amelyek "haszontalanok". Ezen kijelentés gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy egy algoritmus szabadalmazhatóságához a szóban forgó algoritmus "hasznos" módon kell alkalmazva legyen."
Továbbmenve, a másodfokon eljáró bíróság véleménye értelmében az első kérdésben jelentkező, matematikai algoritmussal kiváltott átalakítás "hasznos, valós és érzékelhető eredménnyel"* bír, hiszen a végeredményként kapott és regisztrálási, valamint bejelentési célzattal pillanatról-pillanatra feljegyzett, továbbá a befektetők által a rákövetkező üzletkötések során felhasznált, valamint a hivatalos intézmények, pl. az adóhivatal által elfogadott részvényárfolyamok igenis hasznos, valós és érzékelhető eredményt, nevezetesen gazdasági előnyöket jelentenek. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a matematikai algoritmusra épülő megoldások abban az esetben is szabadalmi oltalomban részesíthetők, ha a velük elért hasznos eredmény például árat, nyereséget, részarányt, költséget vagy veszteséget kifejező számadatokban mutatkozik is meg.
A felperesi keresetet elutasító másodfokú végzés a fentebb megfogalmazott második kérdéshez kapcsolódóan az adott ügyön lényegesen túlmutató véleményt is megfogalmazott, miszerint "... itt kívánjuk megragadni az alkalmat arra, hogy az [üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságára vonatkozó] korábban tévesen felállított elvet véglegesen eltöröljük. Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elve megjelenésétől fogva mindössze néhány általános, az elkövetkezőkben azonban tovább már nem alkalmazható bírói alapelv alkalmazását jelentette, amelyek talán a 103. §-sal eltörölt "találmányokkal szemben támasztott követelményekből" nőttek ki. Az [új] szabadalmi törvény 1952-es hatálybalépése óta az üzleti módszer tárgyú megoldásoknak a szabadalmazhatóság szempontjából ugyanazon jogi előírásokat kell és kellett volna kielégíteniük, mint amelyek bármely más eljárásra vagy módszerre vonatkoztak." Ezen utóbbi kijelentésével a bíróság az amerikai joggyakorlatból egyszer és mindenkorra számuzte az üzleti módszer tárgyú szabadalmak szabadalmi oltalomból való per se kizártságának tévesen megfogalmazott elvét.
A második ügyben az AT&T Corp. (továbbiakban: felperes) és az Excel Communications Inc., az Excel Communications Marketing Inc., valamint az Excel Telecommunications Inc. (továbbiakban: alperesek) kerültek egymással szembe a felperes számára 1994. július 26-án engedélyezett US-5,333,184 sz. amerikai szabadalommal(18) oltalmazott megoldás eljárási igénypontjainak alperes általi, vélt bitorlása kapcsán. Az alperes álláspontja szerint a bitorlás ténye nem állapítható meg, mivel a hatályos szabadalmi törvény 101. §-a értelmében a felperesi szabadalom eljárási igénypontjai nem szabadalmazható megoldásra irányulnak.
A felperesi szabadalom tárgya távolsági hívások számlázásánál előnyösen használható olyan jelzőelem, amely egy konkrét távhívás létrejöttekor kerül rögzítésre, és egy távhívási szolgáltatást biztosító többszereplős piacon elősegíti az előfizetők olcsóbban zajló távhívását. A szóban forgó jelzőelem egy olyan, elektronikus formátumban létező üzenet részét képezi, amelyet az egyik számítógéprendszerből a másikba továbbítanak, és az információ feldolgozásának megkönnyítése érdekében újraformáznak. A találmány tárgyát képező jelzőelem lényege, hogy megmutatja, vajon egy adott előfizető az általa hívott felet ugyanazon távhívás-szolgáltatón keresztül éri-e el, mint amelynél a hívott fél előfizető, vagy egy ettől különböző távhívás-szolgáltatón keresztül. A fent nevezett szabadalomnak hat független igénypontja van, ebből öt eljárásra, egy pedig berendezésre vonatkozik.
Az elsőfokú bíróság az alperes véleményének adott helyt, megállapítva, hogy a szóban forgó szabadalom eljárási igénypontjai hallgatólagosan egy matematikai algoritmust fogalmaznak meg, és annak ellenére, hogy azok kapcsolók és számítógépek alkalmazását kívánják meg, ezen eszközöknek az adatok formátuma nem lényeges megváltoztatása céljából történő alkalmazása a nem szabadalmazható megoldást nem változtatja szabadalmazhatóvá. Az elsőfokú bíróság ezen végzésével azon véleményének adott hangot, miszerint a szóban forgó szabadalom eljárási igénypontjai a szabadalmi oltalomból per se ki vannak zárva (hiszen azok nem minősülnek találmánynak), ennélfogva szabadalmi oltalomban nem részesülhetnek. Ebből kifolyólag a felperesi szabadalom az eljárási igénypontok viszonylatában érvénytelen, így a bitorlás ténye sem állapítható meg.
A felperes az első fokon eljáró bíróság végzése ellen természetesen fellebbezéssel élt. A másodfokon eljáró bíróság az alperesnek a bíróság korábbi peres eljárásokban hozott végzéseire épülő azon érvelését, miszerint a matematikai algoritmust tartalmazó eljárási igénypontok csakis abban az esetben képeznek szabadalmazható megoldást, ha a hatásuknak alávetett anyagot fizikai transzformációval vagy átalakítással egyik állapotából egy másik állapotába viszik át, elutasította. Véleménye szerint a fizikai transzformáció fogalma félreértésre adhat okot, hiszen az - a korábbi bírósági végzések fényében (l. Diamond v. Diehr ügy(10)) - nem egy megváltoztathatatlan követelményt fejez ki, hanem csupán egy példája annak, hogyan nyer egy matematikai algoritmus hasznos alkalmazást.
Lényegesen fontosabb azonban a másodfokon eljáró bíróság ebben az ügyben tett azon kijelentése, miszerint "a 101. §-ban rögzített szabadalmazhatósági feltételek ugyanazok, függetlenül attól, hogy egy adott igénypontot berendezési vagy eljárási igénypontként fogalmaznak-e meg".* A másodfokon eljáró bíróság ezen utóbbi mondatával egyértelmuen rögzítette, hogy a berendezési és az eljárási igénypontok az oltalmi kör meghatározása céljából a törvény szerint egyenrangúak, ily módon a vizsgálat során azonos elbírálásban kell részesüljenek.
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az előbbiekben részletesen ismertetett ügyekben született bírósági végzések az amerikai szabadalmi rendszert az üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentések engedélyezése előtt - vonatkozzék az igényelt oltalmi kör hagyományos módon vagy számítógéppel végrehajtott megoldásra, illetve legyen az igényelt oltalmi kör berendezési vagy eljárási igénypontként megfogalmazva - teljes mértékben nyitottá tették, lévén, hogy az üzleti módszerek a szóban forgó végzések megszületésétől kezdődően szintén találmánynak minősülnek.
Ezen nyitáshoz nagyban hozzájárult az is, hogy az USPTO a már említett Módszertani Útmutatójából 1996. március 29-i hatállyal törölte azt a bekezdést, melynek értelmében az üzleti módszerekre/eljárásokra irányuló szabadalmi bejelentések helyből elutasítandók. Emellett elismerte még, hogy azon gyakorlat, miszerint az ilyen tárgyú bejelentéseket csakis azért utasítják el, mert azok valamilyen üzletvitelre vonatkozó, szervezési vagy pénzügyi tevékenységhez kapcsolódó, és így tovább megoldásra irányulnak, teljes mértékben alaptalan.

2. Az EPC tagállamaiban alkalmazott joggyakorlat

Az EPO szabadalmazási eljárásának alapját, ennélfogva a szabadalmazhatóság kritériumait is, az 1973-ban aláírt és a szerződő államok részvételével 2000 novemberében lezajlott diplomáciai konferencián bizonyos pontokon módosított, előzőekben már említett Európai Szabadalmi Egyezmény szabályozza. Az EPC hatályos szövege(7) 52. cikkének (1) bekezdése értelmében
"Európai szabadalomban részesülhet bármely olyan találmány, amely iparilag alkalmazható, új és feltalálói lépésen alapul."*
Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében szabadalmi oltalomban különösen nem részesülhetnek
(a) a felfedezések, a tudományos elméletek, valamint a matematikai módszerek;
(b) az esztétikai alkotások;
(c) a szellemi tevékenység végzésére, játékra vagy üzletvitelre vonatkozó tervek, szabályok és módszerek, valamint a számítógépi programok; és
(d) az információ megjelenítése,
mivel ezen szellemi alkotások nem minősülnek találmánynak.
A 2000 novemberében lezajlott diplomáciai konferencián az 52. cikk (1) bekezdését csupán abból a szempontból módosították - és ezáltal hozták összhangba a TRIPS Egyezmény 27. cikkének (1) bekezdésével -, hogy
"Európai szabadalomban részesülhet a technika bármely területére eső bármely találmány, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul, és iparilag alkalmazható."**
A diplomáciai konferencián - az előzetes várakozásokkal és megállapodásokkal ellentétben - az 52. cikk (2) bekezdésének szövege, vagyis a szabadalmi oltalomból per se kizárt szellemi alkotások meghatározása nem változott.
Az EPC hatályos szövegének figyelmes áttanulmányozása után kiderül, hogy abban a "találmány" definíciója nem szerepel. A szöveg ugyanakkor eligazítási célzattal nevesít néhány olyan szellemi alkotást, amely semmiképpen nem tekinthető találmánynak, és ily módon nem is szabadalmazható; az 52. cikk (2) (a) és (c) pontjai értelmében a matematikai módszerek, valamint az üzletvitelre vonatkozó tervek, szabályok és módszerek (vagyis az általánosan üzleti módszer tárgyú megoldások) nem tekintendők találmánynak, így szabadalmi oltalomban sem részesülhetnek. A szabadalmi oltalomból való per se kizártságot az 52. cikk (3) bekezdése valamelyest enyhíti azáltal, hogy értelmében az 52. cikk (2) bekezdésében a szabadalmazhatóság köréből tételesen kizárt szellemi alkotások csak annyiban vannak kizárva, amennyiben a szabadalmi oltalmat rájuk csupán e minőségükben igénylik. Annak eldöntése mindenesetre, hogy egy adott üzleti módszer esetén az oltalmat mennyiben igénylik csupán az üzleti módszerre, mint olyanra, egyáltalán nem egyszeru, sok esetben az EPO Fellebbezési Tanácsának* a korábbi szabadalmi bejelentések elbírálása során hozott döntéseit kell ehhez segítségül hívni.
Másrészt az EPO Vizsgálati Módszertani Útmutatójában(19) egyértelmuen kifejezésre jut a találmányok szabadalmazhatóságához kapcsolódó azon követelmény is, miszerint a vizsgált találmány muszaki/technikai jelleggel kell bírjon. Ezen útmutatóból az is világosan kitunik, hogy a szabadalmazhatóság megállapításánál a vizsgálónak figyelmen kívül kell hagynia az oltalmi kört meghatározó igénypontok megszövegezését, vagyis azt, hogy a bejelentő berendezési vagy eljárási igénypontot használt-e az oltalmi kör meghatározására.
Összességében tekintve, az EPO-nak az üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentések engedélyezésével kapcsolatos pillanatnyi álláspontja az, hogy az olyan szabadalmi bejelentések, amelyek üzleti módszer tárgyú megoldásra, mint olyanra, irányulnak, nem engedélyezhetők - az ilyen bejelentéseket a szabadalmazási folyamat során az EPC 52. cikkének (2) és (3) bekezdései értelmében egyszeruen el kell utasítani. Ha azonban az oltalmi kör megvonását szolgáló igénypontok technikai eszközre utalnak, akkor maga az igényelt oltalmi kör is rendelkezhet "technikai hatással" vagy "technikai célkituzéssel", így az oltalmazni kívánt megoldás - tárgyától függetlenül - szabadalmi oltalomban részesíthető. A technikai hatás megléte azonban a szabadalmazhatóság szempontjából alapvető, egy adott határon túl nem csökkenthető, amint azt az EPC 27. és 29. szabályai konkrétan meg is fogalmazzák.
A következőkben a megkövetelt technikai hatás, illetve annak mértéke illusztrálására kívánok két, egyaránt az üzleti módszerek területére eső európai szabadalmi bejelentés kapcsán született döntést röviden ismertetni. A döntések az EPO Fellebbezési Tanácsától származnak. Érdekességük, hogy amíg az első (a T 0769/92 sz.)(20) az oltalmazni kívánt találmány "technikai hatásának" bizonyítottsága okán a vonatkozó szabadalmi bejelentés engedélyezése mellett foglalt állást, addig a másik (a T 0931/95 sz.)(21) az oltalmazandó megoldás "technikai hatásának" híján a vonatkozó szabadalmi bejelentés elutasítása mellett állt ki.
A T 0769/92 sz. határozat megszületéséhez vezető szabadalmi bejelentés hardver és szoftver kombinációján keresztül (azaz számítógép alkalmazásával) megvalósított leltári és pénzügyi szervezési megoldásra (vagyis egyértelmuen üzleti módszerre) irányult. Az EPO az első lépésben feltalálói lépés hiányában - lévén, hogy az igénypontokból semmilyen, hardver által kiváltott technikai hatás nem tunt ki - az EPC 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a bejelentést elutasította. A megváltoztatási kérelem benyújtását követően a Fellebbezési Tanács mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy az állományok kezelésén keresztül maga a számítógépi program, vagyis a szoftver hordozza a technikai jelleget, így a megoldás mégiscsak szabadalmazható. Ekkor azonban újabb probléma merült fel, nevezetesen az, hogy a találmányi megoldás egy pénzügyi szolgáltatásra irányult, ami az EPC 52. cikke (2) bekezdésének (c) pontja értelmében nem minősül szabadalmazható megoldásnak. A tényállás mérlegelését követően a Fellebbezési Tanács úgy döntött, hogy "egy adott megoldást annak egy, a szabadalmazhatóság köréből önmagában kizárt jellemzője nem változtat nem szabadalmazható megoldássá",* mivel az oltalmazni kívánt megoldás a szóban forgó, nem technikai jellemző megléte esetén sem veszíti el technikai jellegét. Vagyis az üzleti módszer tárgyú megoldások mindaddig szabadalmazhatók, amíg a technikai jelleg legalább a végrehajtásuk módszerében, például számítógépi programként való adaptálásukban jelen van és megfigyelhető.
A Fellebbezési Tanács ezen határozatát követően a szabadalmi bejelentés vizsgálata tovább folytatódott, majd az annak tárgyát képező megoldás EP-0,209,907 B1 számon európai szabadalmi oltalomban részesült.
A Fellebbezési Tanács T 0931/95 sz. határozatának megszületéséhez vezető, EP-A-0,332,770 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés egy olyan új nyugdíjrendszert kívánt szabadalmaztatni, amely a munkáltatóra egyrészt lényegesen alacsonyabb és rögzített elvek alapján jósolható pénzügyi terheket ró, másrészt a munkáltatót megszabadítja mindenfajta adminisztrációval és nyilvántartással kapcsolatos felelősségtől, miközben a nyugdíjrendszer valamennyi munkavállaló tagjának előre pontosan kiszámítható és folyamatosan növekedő nyugdíjat biztosít. Az oltalmazni kívánt nyugdíjrendszer ezen előnyöket nagyrészt egy központi alap által jövőben kifizetendő kötelezettségeket fedező, egyedi feltételrendszeru életbiztosítással kívánja elérni, amelynek lényege, hogy a munkavállaló életbiztosításának nyugdíjba vonuláskor történő megszüntetése helyett a központi alap a szóban forgó életbiztosítást a munkavállaló halálának napjáig fenntartja és annak hozamát a jövőben adott időközönként esedékes nyugdíj kifizetésének biztosítása érdekében a központi alapban írja jóvá.(22) A szóban forgó szabadalmi bejelentés igénypontsorozata az ismertetett nyugdíjrendszer számítógépes úton történő megvalósítására egy-egy eljárási és berendezési főigénypontot tartalmazott.
A Fellebbezési Tanács a bejelentés vizsgálata során arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárási főigénypont az EPC 52. cikke (2) bekezdésének (c) pontja értelmében a közgazdaság és az üzletvitel területére eső, vagyis per se nem szabadalmazható megoldást fogalmaz meg. Ezzel egyidejuleg kinyilvánította, hogy a berendezési főigényponttal meghatározott megoldás a számítógéppel végrehajtott szellemi alkotások szabadalmazhatóságához kapcsolódó korábbi döntések(23) értelmében a szabadalmi oltalomból per se nincs kizárva. A Fellebbezési Tanács döntésében ismét kihangsúlyozta a technikai jelleg/hatás meglétének szükségességét, amit a berendezési főigénypontot leszámítva a többi igénypontban nem vélt felfedezni. Továbbmenve, a Fellebbezési Tanács úgy találta, hogy a berendezési főigénypontban ismertetett eszköz nem feltételezi feltalálói tevékenység meglétét, hiszen az csupán a számítógép, mint adatfeldolgozó eszköz általános használatával kapcsolatos kitanítást tartalmaz. Emellett az elsőbbség napján a számítógépeknek a gazdasági szektorban való elterjedtsége már olyan mértéku volt, hogy az oltalmazni kívánt megoldás a technika állására semmilyen többlet technikai hatással nem volt.
A Fellebbezési Tanácsnak a T 0931/95 sz. határozatba foglalt érveléséből két fontos megállapítás szurhető le:
1. valamely technikai eszköznek egy pusztán nem technikai célkituzés elérésére és/vagy tisztán nem technikai információ feldolgozására irányuló felhasználásával operáló eljárási jellemző a tekintett eljárásnak nem feltétlenül kölcsönöz technikai jelleget;
2. egy fizikai entitást, illetve egy konkrét terméket magában foglaló, gazdasági tevékenység végrehajtására, vagy támogatására alkalmas berendezés az EPC 52. cikkének (1) bekezdése értelmében találmánynak minősül, és mint ilyen, szabadalmazható.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az EPO álláspontja szerint egy adott megoldás abban az esetben képezheti szabadalmi igény tárgyát - függetlenül attól, hogy valójában milyen területre esik (!) -, ha a szóban forgó megoldás teljes egészében tekintve rendelkezik valamilyen technikai jelleggel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az igénypontnak valamilyen technikai elemet/eszközt kell tartalmaznia. Az üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentések legtöbbjénél ezt a technikai elemet az adott üzleti módszer végrehajtását megkönnyítő vagy azt végző, illetve támogató számítógép/számítógéprendszer (szoftver és hardver együttesen) képezi, így ilyen esetekben az adott megoldás oltalomképességének vizsgálata során a számítógépi programokra, illetve a számítógéppel végrehajtott/támogatott találmányokra vonatkozó szabadalmazhatósági kritériumok teljesülését kell vizsgálni.
Továbbmenve, az említett technikai elemeknek/eszközöknek nem szükségszeruen kell újnak vagy feltalálói lépésen alapulónak lenniük, és a találmánnyal megoldandó probléma sem kell, hogy feltétlenül technikai területre eső legyen. Vagyis a számítógépi program formájában megvalósított üzleti módszer tárgyú találmányok - essenek azok pénzügyi, biztosítási, tőzsdei vagy humánerő-gazdálkodási területre - Európában is szabadalmazhatók, feltéve, hogy azoknak van valamilyen technikai hatásuk/jellegük. A vizsgálat során azonban célszeru először az újdonság és a feltalálói tevékenység meglétét megvizsgálni, és csak ezen kritériumok teljesülése esetén elmerülni az oltalmazni kívánt megoldás technikai hatásának/jellegének vizsgálatában.
Annak illusztrálására azonban, hogy az EPO nem igazán rendelkezik még kiforrott állásponttal a számítógépi programok, illetve az ezek felhasználásával történő végrehajtás/megvalósítás technikai hatásának/jellegének egyértelmu meghatározását illetően, álljon itt a Fellebbezési Tanács egy nemrégiben hozott határozata, nevezetesen a T 0027/97 sz. határozat.(24) Ebben a határozatában a France Telecom és társai bejelentőknek az elektronikus adatfeldolgozás/telekommunikáció területére eső, számítógép közremuködésével végrehajtott titkosító algoritmusra épülő találmányát a Fellebbezési Tanács azon indokolással utasította el feltalálói tevékenység hiányának megállapítása mellett, hogy a bejelentő nem tudta egyértelmuen demonstrálni annak tényét, miszerint az általa kidolgozott algoritmus a hozzá legközelebb álló, korábbról már ismert titkosító algoritmushoz képest valamilyen előnyös technikai hatással bír.
A Fellebbezési Tanács ezen döntése intő jel lehet arra nézve, hogy a technikai hatás/jelleg meglétének vizsgálata és a szabadalmazhatóság köréből való per se kizártság vizsgálata - legalábbis az elektronikus adatfeldolgozás és a telekommunikáció területére eső megoldások esetében - egyszeruen elintézhető a feltalálói tevékenység meglétének vizsgálatával. Egy ilyen vizsgálat során mindazonáltal csak azok a jellemzők vehetők figyelembe, amelyek technikai hatást biztosítanak. Ily módon - a Fellebbezési Tanács ezen határozata fényében - számos üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentés válhat nem szabadalmazhatóvá akár még abban az esetben is, ha számítógépen futó/futtatott program formájában kerül megvalósításra/végrehajtásra.(25)
Végezetül néhány mondat erejéig érdemes kitérnünk arra, hogyan is tervezi az EPO a későbbiekben az üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentések elbírálását. Célszeru ezt megtennünk már csak azért is, mert Magyarországon az EPC-hez való, néhány éven belül bekövetkező csatlakozás után, az EPC teljes jogú tagállamaként az üzleti módszerek szabadalmazhatóságának kérdésében az EPO - reményeink szerint addigra megnyugtatóan tisztázódó - állásfoglalása és vizsgálati módszere válik hatályossá.*
Annak ellenére, hogy a 2000 novemberében megtartott diplomáciai konferencián az előzetes várakozásokkal és megállapodásokkal ellentétben az EPC szabadalmi oltalomból per se kizárt megoldásokat tartalmazó 52. cikkének (2) és (3) bekezdései lényegesen nem változtak, az EPO elhatározta, hogy a Vizsgálati Módszertani Útmutatót széles köru egyetértés és támogatottság esetén a jövőben bizonyos pontokon módosítani fogja. A pillanatnyilag az egyeztetések tárgyát képező módosítások lényege, hogy a számítógépek alkalmazásával végrehajtott/megvalósított megoldások esetében a vizsgálati eljárás során a szabadalmi bejelentések között a bejelentés tárgyával megcélzott probléma vagy javítandó megoldás alapján nem fognak különbséget tenni, vagyis figyelmen kívül fogják hagyni, hogy a szóban forgó megoldás egy üzleti terv vagy egy új szolgáltatási módszer-e. A vizsgálat során a hangsúly azon van, hogy az igényelt oltalmi kör valamilyen technikai jelleggel/hatással bírjon, mert ebben az esetben a szabadalmaztatni kívánt megoldás az EPC 52. cikkének (2) és (3) bekezdései alapján a szabadalmi oltalomból nincs kizárva. Mindazonáltal azon érvelés, miszerint például egy számítógépi programmal vezérelt adatfeldolgozó vagy adatkezelést megvalósító muveletsor - legalábbis elvben - speciális áramkörök formájában ugyancsak megvalósítható, és a számítógépi program futtatása minden egyes esetben fizikai effektusok fellépését, például villamos áramok indulását váltja ki, nem elegendő a számítógépi programként adaptált, üzleti módszer tárgyú megoldás technikai jellegének biztosításához. Ha azonban a szóban forgó számítógépi program - tárgyától függetlenül - számítógépen való futtatása (vagyis végrehajtása) közben az előbb említett fizikai effektusok mellett további technikai hatást is megvalósít, úgy a szabadalmazhatóság köréből nincs kizárva. A számítógépi program számára technikai jelleget biztosító többlet technikai hatásnak tekinthető például egy ipari folyamat vezérlésében jelentkező olyan hatás, amely pozitívan hat a szóban forgó ipari folyamat hatékonyságára vagy biztonságára, illetve a szükséges számítógépes források kezelésére. Az EPO álláspontja szerint ugyanakkor a számítógéppel végrehajtott üzleti módszer tárgyú megoldásnak a szabadalmi oltalom elnyeréséhez az EPC-ben lefektetett további követelményeket (l. a 83., a 84., illetve az 54. és az 56. cikkeket) szintén ki kell elégítenie.(27)
Az előzőekben tömören vázolt módosítások - elfogadásukat követően - lényegesen liberálisabbá teszik majd a számítógéppel megvalósított/végrehajtott találmányok vizsgálatát, és ennek eredményeként a szabadalom odaítélését. A nem számítógéppel végrehajtott üzleti módszer tárgyú megoldások az EPO állásfoglalása szerint ugyanakkor továbbra sem lesznek szabadalmazhatók, hiszen "...a szabadalmi oltalom továbbra is a technika területére eső megoldások számára van fenntartva".

3. A Japánban alkalmazott joggyakorlat

Anélkül, hogy konkrét jogesetek részletes tárgyalásába bocsátkoznék, az üzleti módszer tárgyú megoldások szabadalmazhatóságáról alkotott kép teljessé tétele érdekében, úgy gondolom, érdemes néhány szót ejteni a JPO ezirányú joggyakorlatával kapcsolatosan is.
Először is fontos kihangsúlyozni, hogy Japánban soha nem fogalmazódott meg olyan elv, melynek értelmében az üzleti módszer tárgyú megoldások a szabadalmazhatóság köréből per se ki lettek volna zárva. Ennek eredményeként hardveres források alkalmazásán alapuló üzleti módszer tárgyú szabadalmak már régóta léteznek Japánban.
A hatályos Japán Szabadalmi Törvény(8) 29. cikke értelmében:
"Bárki, aki iparilag alkalmazható találmányt hoz létre, találmányára szabadalmi oltalmat kaphat."*
Japánban egy találmány szabadalmazható, ha új és feltalálói tevékenységen alapul. A feltalálói tevékenység kritériuma azonban lényegesen komolyabban veendő, mint az USA-ban alkalmazott "nem nyilvánvalóság" kritériuma, ami a találmánynak a törvény 2. cikke (1) bekezdésében meghatározott fogalmából is rögtön kitunik, hiszen "a törvény szerint "találmánynak" a technika területére eső, természeti törvényt felhasználó ötletek magas fokon történő megvalósítása minősül".**
Másrészt, mivel az 1985-ben hatályba lépett módosított szerzői jogi törvénynek a számítógépi programok jogi védelmét nem sikerült minden szempontból kielégítően biztosítania, nevezetesen a szóban forgó törvény a számítógépi programok hátterében meghúzódó technológiai elvek jogi oltalmát nem tudta teljes mértékben megoldani, a JPO nyilvánosan bejelentette, hogy a számítógépi programokkal kapcsolatos találmányok szabadalmazhatók, továbbá az ilyen tárgyú megoldások szabadalmazhatóságának vizsgálatát alapvetően ugyanazon kritériumok alapján kell végezni, mint amelyeket az egyéb találmányok szabadalmazhatóságának vizsgálata során alkalmaznak.
Válaszul az üzleti módszer tárgyú japán szabadalmi bejelentéseknek az amerikai bíróságok State Street Bank & Trust Co. v. Signature Financial Group Inc. perben(14) hozott végzése hatására történő megszaporodására, a JPO 1999 decemberében kijelentette, hogy az üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentések oltalomképességének vizsgálatánál a számítógépi programhoz kapcsolódó találmányok elbírálásánál alkalmazott elveket kívánja és fogja érvényesíteni. Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy egy adott üzleti módszer szabadalmi oltalomban részesülhet, ha legalábbis kapcsolódik egy számítógépi programhoz. Továbbmenve, a JPO úgy találta, hogy az ilyen bejelentéseknek egyrészt technikai jellegunek kell lenniük, másrészt a köztudottan ismert üzleti módszerek számítógéppel megvalósított egyszeru automatizálása a feltalálói tevékenység Japánban megkívánt szintjét nem éri el, ennélfogva nem szabadalmazható.(28),(29)

4. Összegzés

Az előzőekben megpróbáltuk (viszonylag részletesen) bemutatni, mi is a világ három legfontosabb szabadalmi vizsgáló hivatalának pillanatnyi álláspontja az üzleti módszer tárgyú találmányok szabadalmazhatóságával kapcsolatosan.
Az USPTO álláspontja szerint bármely olyan üzleti módszer, illetve ehhez kapcsolódóan bármely olyan (matematikai) algoritmus szabadalmazható, amelynek "hasznos, valós és érzékelhető" eredménye van.
Az EPO álláspontja szerint az üzleti módszer tárgyú találmányok általában véve nem részesíthetők szabadalmi oltalomban, amennyiben azonban pl. számítógéppel kerülnek végrehajtásra/megvalósításra, illetve az oltalmazni kívánt megoldás valamilyen technikai hatással/jelleggel bír, a megoldás szabadalmazható. A technikai hatás/jelleg megléte a szabadalmazhatóság szempontjából alapvető. Mindazonáltal az EPO eddigi gyakorlata alapján úgy tunik, hogy a technikai hatás/jelleg biztosítható az oltalmi kört meghatározó igénypontsorozat megfelelő, azaz technikai hatásra utaló és a technika területére eső kifejezéseket alkalmazó megfogalmazásával is.(30) Jó példa erre a Citibank Aktiengesellschaft korábban már említett, tisztán pénzügyi területre eső, adatkezelő számítógéprendszerre, valamint az annak muködtetésére szolgáló eljárásra megfogalmazott igénypontokkal engedélyezett európai szabadalma.(31)
A JPO álláspontja szerint egy adott üzleti módszer tárgyú találmány szabadalmazható, ha legalábbis kapcsolódik egy számítógépi programhoz. Továbbmenve, az üzleti módszer tárgyú találmányok per se nincsenek kizárva a szabadalmi oltalomból.
Nyilvánvaló, hogy az üzleti módszer tárgyú találmányok szabadalmazhatóságának megítélésében világviszonylatban pillanatnyilag nincsen konszenzus, annak ellenére, hogy korábban történt már kísérlet az ismertetett joggyakorlatok összehangolására, de legalábbis egymáshoz való közelítésére. Az e célból a B3b trilaterális projekt(32) keretében 2000 júniusában Tokióban az USPTO, az EPO és a JPO részvételével lezajlott szakmai találkozón a résztvevőknek a számítógéppel végrehajtott/megvalósított üzleti módszer tárgyú találmányok kapcsán a következő két kérdésben sikerült közös nevezőre jutniuk:
1. a szabadalmazhatósághoz a technikai jelleg elengedhetetlen (az EPO és a JPO álláspontja szerint ennek az igénypontokban explicit módon kifejeződésre kell jutnia, míg az USPTO véleménye értelmében elegendő, ha ez az igénypontokban implicit módon benne foglaltatik); valamint
2. az ember által kidolgozott, korábbról már ismert, ügyintézésre vonatkozó eljárások közismert automatizálási módszerekkel/eszközökkel való puszta automatizálása nem minősül szabadalmazható megoldásnak.(33)
Mindazonáltal a teljesen általános üzleti módszer tárgyú találmányok szabadalmazhatóságának kérdésében a részt vevő szabadalmi hivatalok álláspontja nem közeledett egymáshoz.

V.
Az üzleti módszer tárgyú találmányok
szabadalmi oltalomban részesíthetősége
mellett és ellen szóló érvek

Miért is fontos az, hogy az üzleti módszerek, mint olyanok, szabadalmi oltalomban részesülhetnek-e vagy sem? A válasz egyszeruen a szabadalmak jogintézményében keresendő (l. jelen dolgozat II. fejezete), hiszen a szabadalom egy adott találmány esetében a szabadalmasnak a szóban forgó találmány kapcsán egy adott földrajzi területen és adott időtartamon belül kizárólagos hasznosítási jogot biztosító monopólium, és mint ilyen, jelentős gazdasági értékkel bír. Az üzleti módszerek szabadalmazhatóvá válásával a szabadalmi oltalmat gazdasági érdekeik céljából versenyeszközként használó, hagyományosan az ipar területére eső intézmények mellé azok az intézmények is felsorakozhatnak, amelyek üzleti profiljában a kereskedelem, a pénzügyi tevékenység nyújtása és végzése, az internethez kapcsolódó szolgáltatás fenntartása, könyvviteli tevékenység, és így tovább jelenti a fő területet. Mivel a szolgáltatási szektorban tevékenykedő intézmények esetében is óriási összegeket fordítanak a piacképes és főként egyedi "áruk" kifejlesztésére, a szabadalmak az általuk biztosított gazdasági előny okán ezen a területen is jelentős szerepet fognak betölteni.
Az üzleti módszer tárgyú találmányok szabadalmi oltalom alá helyezhetősége mellett a köztudatban pillanatnyilag számos támogató, de talán még ezeknél is több ellenző érv él.
Az üzleti módszerek szabadalmazhatóságának legfőbb támogatói azt hangoztatják, hogy az ilyen tárgyú szabadalmak - hasonlóan a technika egyéb területeire eső szabadalmakhoz - elősegítik az innovációt és az új ötletek megjelenését, mivel az intézmények az új módszerekbe való befektetéseiket, illetve a kutatásba/fejlesztésbe beruházott tőkéjüket abból a szempontból mindenképpen biztonságban tudhatják, hogy egy részükre engedélyezett szabadalom birtokában az elért eredményeket egy másik, tőlük független piaci szereplő csupán az ő engedélyükkel hasznosíthatja büntetlenül. Egy adott üzleti módszerre kiterjedő szabadalom tulajdonosának az oltalom megszerzésére irányuló korábbi befektetései elsősorban licenciák, illetve kereszt-licenciák formájában térülhetnek meg. Ugyanakkor a szabadalmi oltalomban részesített üzleti módszer - előbb vagy utóbb bekövetkező nyilvánosságra jutása következtében - elősegíti az új gondolatok megszületését, és ezáltal hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez.
Az üzleti módszer tárgyú szabadalmak abból a szempontból is fontosak, hogy az egyéb szabadalmak érvényesítésére igénybe vehető jogeszközök megléte és viszonylag jól muködő rendszere miatt a piaci résztvevők ezen területre eső versenye jogi szempontból mindenképpen tisztábban folyna, továbbá a kisebb cégek/vállalkozások kárára időnként tisztességtelen versenyt támasztó, általában rendkívül tőkeerős óriáscégek kénytelenek lennének azzal szembenézni, hogy vannak bizonyos határok, melyeket büntetlenül nem léphetnek át. Az üzleti módszer tárgyú szabadalmakra alapított szolgáltatások tehát lényegesen nagyobb jogbiztonság mellett muködhetnének.
Az üzleti módszerek szabadalmazhatóságának ellenzői ugyanakkor éppen a jogbiztonság szintjének csökkenésétől való félelmükben utasítják el az ilyen tárgyú szabadalmak engedélyezését. Véleményük szerint ugyanis, amíg a hagyományos ipar területére eső szabadalmak minden esetben egy adott termékre, terméksorozatra, annak előállítására szolgáló eljárásra, illetve az adott termék alkalmazására kiterjedő oltalmi kört határoznak meg, amely oltalmi kör viszonylag zárt és jól körülhatárolt, addig az üzleti módszer tárgyú szabadalmakkal oltalom alá helyezett megoldások - lévén, hogy igényelt oltalmi körük az oltalom tárgyánál fogva tetszőleges területre kiterjedhet, illetve számos területet befolyásolhat - nem feltétlenül egyetlen, viszonylag zárt és jól körülhatárolt területre vonatkoznak. Ily módon az üzleti módszer tárgyú szabadalmak szélesebb területre biztosítanának kizárólagos hasznosítási jogot, ami a gazdasági versenyt a szükségesnél erősebben korlátozná. Továbbmenve, a szélesebben értelmezhető oltalmi kör révén valószínuleg lényegesen több, a bíróságok terheltségét tovább fokozó per indulna és a bitorlás tényének bíróság általi megállapítása is valószínubbé válna, amivel a tisztességtelen eszközöktől sem visszariadó piaci résztvevők bizony könnyedén visszaélhetnének.
Ehhez szorosan kapcsolódik az üzleti módszer tárgyú szabadalmak engedélyezését ellenzők egy másik kifogása, miszerint az ilyen tárgyú szabadalmakat pillanatnyilag a hagyományosan az ipar területére eső szabadalmaknál esetenként lényegesen egyszerubben (pl. alacsonyabb színvonalú vizsgálatot követően) lehet megszerezni, mivel
_ az idevágó "technika állását" rendkívül nehéz pontosan feltérképezni;
_ a kutatás elvégzéséhez hiányoznak a speciálisan ilyen témájú iratokat, cikkeket, megoldásokat megfelelően rendszerezett formában összegyujtő adatbázisok;
_ a létező iparjogvédelmi adatbázisok osztályozási rendszere a kutatás elvégzéséhez nem megfelelő;
_ mivel a szabadalmi bejelentések elbírálását végző vizsgálók általában mérnöki vagy természettudományos végzettséggel/szakmai gyakorlattal rendelkeznek, az üzleti módszer tárgyú bejelentések elbírálásához szükséges közgazdasági, pénzügyi, biztosítási stb. területekre eső szaktudás a szabadalmi hivatalokban pillanatnyilag nem áll rendelkezésre;
_ ezen utóbbi hiányosságból kifolyólag a vizsgálók nem igazán tudják megítélni azt, hogy mi számít újnak és mi nem; végezetül
_ a bizonyos országok joggyakorlatában jelen lévő és alkalmazott, az oltalmi kör értelmezését segítő "ekvivalencia elvnek" az üzleti módszer tárgyú szabadalmak esetében történő alkalmazása érdekes eredményekre vezetne, hiszen az oltalmi kört a szóban forgó elv alapján általában tágabban kell értelmezni, az azonban egyáltalán nem világos, hogy egy üzleti módszer tárgyú szabadalommal igényelt oltalmi kör (amely már eleve tágabban értelmezendő, abból kifolyólag, hogy az oltalmazott megoldás egyidejuleg több különböző területen is alkalmazható) milyen szélesen is értelmezhető valójában, és az értelmezés ténylegesen meddig is tágítható.
Mindazonáltal az üzleti módszer tárgyú szabadalmak ellenzőinek az előbbiekben felsorolt érvei az idő előrehaladtával valószínuleg teljesen elveszítik jogalapjukat, hiszen a szükséges adatbázisok információval folyamatosan feltölthetők, a vizsgáló hatóságok új munkatársakat alkalmazhatnak, akik végzettségüknél fogva rendelkeznek a szükséges gazdasági, pénzügyi, könyvviteli, számviteli, szervezési szaktudással, a megfelelő osztályozás létrehozása csupán megállapodás kérdése, az oltalmi kör értelmezését segítő módszertani útmutatók készíthetők - akár nemzetközi együttmuködés keretében is - és hozhatók nyilvánosságra, valamint idővel a bírósági joggyakorlatot formáló tapasztalat is kialakul majd.
Itt kívánom megjegyezni, hogy az USPTO az elmúlt időszakban pontosan ilyen irányú lépések megtételét célozta meg és hajtotta végre, hogy a szabadalmi rendszerbe vetett hitet ezáltal is tovább erősítse. Emellett az üzleti módszer tárgyú szabadalmak vizsgálatába beiktatott egy további vizsgálati szintet is - ennek keretében a korábban már megvizsgált és engedélyezett szabadalmak egy újbóli vizsgálaton esnek át -, aminek célja éppen az ilyen tárgyú szabadalmak minőségének biztosítása, illetve a nem megfelelő szintu üzleti módszer tárgyú szabadalmak kiszurése.
Nem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a már megadott üzleti módszer tárgyú szabadalmakat sem, hiszen a gazdasági élet globalizációjának eredményeként, illetve abból kifolyólag, hogy például az elektronikus kereskedelem az internet révén sok esetben országhatárokon átnyúlva - ily módon esetenként eltérő felfogású szabadalmi rendszerek jelenlétében - bonyolódik, az internetet kihasználó szolgáltató tevékenysége, pénzügyi szolgáltatásai és megoldásai már azt megelőzően megvalósíthatják a bitorlás tényét, hogy az a felhasználóban egyáltalán tudatosulna.
Annak kérdését, hogy egy adott üzleti módszer szabadalmi oltalom alá helyezése, illetve az üzleti módszerek általában vett szabadalmazhatósága beváltja-e a hozzá fuzött reményeket, a jövő fogja megválaszolni. Azt, hogy az ilyen tárgyú szabadalmak engedélyeztetése, majd a későbbiekben a megadott szabadalmak fenntartása gazdaságilag kifizetődő lesz-e (vagyis az ezirányú befektetések a befektetőnek megtérülnek-e) szintén az elkövetkező évek fogják eldönteni. Ennélfogva az ilyen tárgyú szabadalmak engedélyezésének európai gyakorlat szerinti jogi akadályozása nem tunik célravezetőnek. Ráadásul az EPO-nak a tisztán üzleti módszereket elutasító joggyakorlata a világgazdaságban részt vevő, európai székhelyu vállalkozások versenyképességét is hátrányosan befolyásolja, hiszen az európai cégek/vállalkozások szabadalmi portfóliójából az ilyen tárgyú szabadalmak egyelőre hiányoznak, és úgy tunik, jó ideig még hiányozni is fognak.
Ezzel együtt a bejelentők egyelőre úgy ítélik meg a helyzetet, hogy érdemes üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentéseket tenniük és a szabadalmaztatási eljárásba tőkét fektetniük, egyrészt mivel az ilyen bejelentések kereskedelmi szempontból fontosak és meghatározók, másrészt mivel az (európai) jogi szabályozás a pillanatnyi határozatlansága, illetve képlékenysége folytán számukra akár még kedvezően is alakulhat azon időpillanatra, amikorra szabadalmi bejelentésük az érdemi vizsgálat szakaszába jut, így egy, a későbbiekben esetleg lehetővé váló engedélyezés a gazdasági verseny területén sokat érő kizárólagos jogok elnyerését eredményezheti.

VI.
Zárszó

Annak ellenére, hogy a tisztán "üzleti módszerek" szabadalmi oltalomból való kizártsága Európában valószínuleg még jó ideig érintetlen marad, a számítógép segítségével végrehajtott üzleti módszerekre vonatkozó szabadalmi bejelentések és az engedélyezett szabadalmak száma a közeljövőben valószínuleg ugrásszeru növekedésnek néz elébe, amint az az USA-ban vagy Japánban történt/történik. Mindazonáltal, a globalizáció folyamatos növekedése miatt rendkívül fontos, hogy az országok vagy régiók egymástól független iparjogvédelmi rendszerei a jogbiztonság és a hatékony jogérvényesítés érdekében egymáshoz súrlódásmentesen csatlakozzanak. Ennek egyik részeleme talán az, hogy a szabadalmazhatóság kritériumai közel azonosak legyenek, így a különböző országokban/régiókban egy adott megoldás az országhatároktól függetlenül közel azonos tartalmú szabadalmi oltalomban részesüljön. Az üzleti módszer tárgyú bejelentések engedélyezése kapcsán a súrlódásmentes kapcsolódás egy picit sérülni látszik az EPC tagállamai és az USA viszonylatában. Ennek legszembetunőbb példája talán a Pension Benefit Systems Partnership bejelentő Európában EP-A-0,332,770 számon közzétett, majd elutasított bejelentésének, és az ugyanezen bejelentéshez tartozó US-4,750,121 számon engedélyezett amerikai szabadalomnak az esete, amelyből nyilvánvaló, hogy a két szabadalmi rendszer a tisztán üzleti módszer tárgyú bejelentések tekintetében pillanatnyilag egymáshoz nem közeledik, hanem inkább távolodik, de legalábbis egymástól adott távolságban megállapodni látszik.

Irodalom

(1)
Az iparjogvédelem szabadalomjogi vonatkozásai. Külkereskedelmi Szakjogi Továbbképző, Budapest, 1970.
(2)
Az 1970. évi 18. törvényereju rendelet "Az ipari tulajdon oltalmára létesült uniós egyezmények 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgált, illetve létrehozott szövegének kihirdetéséről".
(3)
Az 1998. évi IX. törvény "Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről".
(4)
United States Code Title 35 - Patents (1952), hatályos szövege megtalálható pl. a http://clea.wipo.int/lpbin/lpext.dll címen (2001. április 29-i állapot szerint).
(5)
H.R. 5364 (2000. október 6.); a törvénytervezet teljes, angol nyelvu szövege megtalálható pl. a http://thomas.loc.gov/cgi-bin/ query/z?c106:H.R.5364: címen (2001. április 29-i állapot szerint).
(6)
Jeffrey A. Berkowitz: The US: Where do business method patents come from - and where are they going?, 2001. március 16., London, Patenting Business Methods továbbképzésen tartott előadásának jegyzete.
(7)
Európai Szabadalmi Egyezmény, München (1973), hatályos szövege megtalálható pl. a http://www.european-patent-office. org/legal/epc/e/index.html címen (2001. április 29-i állapot szerint).
(8)
Japanese Patent Law No. 121 (1959), hatályos szövege megtalálható pl. a http://clea.wipo.int/lpbin/lpext.dll címen (2001. április 29-i állapot szerint).
(9)
Diamond v. Chakrabarty, 447 U.S. 303, 309; 206 U.S.P.Q. (BNA) 193, 197 (1980).
(10)
Diamond v. Diehr, 450 U.S. 175, 182; 209 U.S.P.Q. (BNA) 1, 6 (1981).
(11)
Gottschalk v. Benson, 409 U.S. 63; 175 U.S.P.Q. (BNA) 673 (1972), valamint Parker v. Flook, 437 U.S. 584; 198 U.S.P.Q. (BNA) 193 (1978).
(12)
Hotel Security Checking Co. v. Lorraine Co., 160 F. 467 (2nd Cir. 1908).
(13)
Rinaldo del Gallo III: Are 'methods of doing business' finally out of business as a statutory rejection?, IDEA - The Journal of Law and Technology, 1998., 38. szám, 403-437. oldal.
(14)
State Street Bank & Trust Co. v. Signature Financial Group Inc., 149 F.3d 1368; 47 U.S.P.Q.2d (BNA) 1596 (Szöv. Fell. Bír., 1998), majd 119 Legf. Bír. 851 (1999), jogerősen elutasítva.
(15)
ATT Corp. v. Excel Communications Inc., Excel Communications Marketing Inc. és Excel Telecommunications Inc., 172 F.3d 1352; 50 U.S.P.Q.2d (BNA) 1447 (Szöv. Fell. Bír., 1999), majd 120 Legf. Bír. 368 (1999), jogerősen elutasítva.
(16)
P.H. Kang és K.A. Snyder: A practitioner's approach to strategic enforcement and analysis of business method patents in the post-State Street era, IDEA - The Journal of Law and Technology, 2000., 40. szám, 267-296. oldal.
(17)
US-5,193,056 sz. amerikai szabadalom.
(18)
US-5,333,184 sz. amerikai szabadalom.
(19)
Guidelines for Examination in the EPO, Európai Szabadalmi Hivatal.
(20)
Az EPO Fellebezési Tanácsának T 0769/92 sz., Y. Sohei és T. Moriyama bejelentőknek a "Computer system for plural types of independent management and method for operating a general purpose computer management system" c. szabadalmi bejelentése ügyében hozott határozata (1994. május 31.).
(21)
Az EPO Fellebezési Tanácsának T 0931/95 sz., Pension Benefit Systems Partnership bejelentőnek az "Improved pension benefits system" c. szabadalmi bejelentése ügyében hozott határozata (2000. szeptember 8.).
(22)
EP-A-0,332,770 sz. európai közzétételi irat (ekvivalens: US-4,750,121 sz. amerikai szabadalom).
(23)
Az EPO Fellebezési Tanácsának T 1173/97 sz. és T 0935/97 sz., számítógépes programtermékek szabadalmazhatóságának vizsgálata kapcsán hozott határozatai (1998. július 1. és 1999. február 4.).
(24)
Az EPO Fellebezési Tanácsának T 0027/97 sz., France Telecom és tsai bejelentőknek a "Procédé et controleur pour cryptographier un message selon un algorithme a clé publique" c. bejelentése ügyében hozott határozata (2000. május 30.).
(25)
Alexander Esslinger: Discussion Paper on Patent Protection of Computer Programs and Business Methods in Europe, CET Meeting, 2000. október 16-17. Berlin, l. például a http://www. ficpi.org/newsletter/46/busmethod.html címen (2001. április 29-i állapot szerint).
(26)
Az 1995. évi XXXIII. törvény "A találmányok szabadalmi oltalmáról".
(27)
Theodora Karamanli: How Patent Offices Treat Business Method Applications: A Comparative Study, 2001. március 16., London, Patenting Business Methods továbbképzésen tartott előadásának jegyzete.
(28)
Takeru Ito: Business methods boom in Japan, Managing Intellectual Property, 2000. szeptember, 31-33. oldal.
(29)
Naoki Mizutani: Can Business Method Be a Subject Matter of Patent?, Patents & Licensing, 1999. december, 9-11. oldal;
Ryuichi Shidara: Study of E-Commerce and Patent Issues, Patents & Licensing, 1999. december, 12-17. oldal;
John A. Tessensohn: Business Method Patents in Japan, Patent World, 2000. november, 8. oldal.
(30)
Phillip Rees: Legal and commercial risks and opportunities of patenting business methods, 2001. március 16., London, Patenting Business Methods továbbképzésen tartott előadásának jegyzete.
(31)
EP-0,762,304 B1 sz. európai szabadalom.
(32)
B3b trilaterális projekt, "Report on comparative study carried out under trilateral project B3b", további információk találhatók pl. a http://www.european-patent-office.org/tws/b3b_start_page.htm címen (2001. április 29-i állapot szerint).
(33)
Markus Hössle: Patentierung von Geschäftsmethoden - Aufregung umsonst?, Mitteilungen der deutschen Patentanwälte, 2000. 7. kötet, 331-333. oldal.