TANULMÁNYOK
DR. NÁTHON NATALIE
A biológiai sokféleség (biodiverzitás), a biotechnológia és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok
A szellemi alkotások jogának és a biológiai, biotechnológiai
kutatásoknak kapcsolata talán a nemzetközi jog egyik legaktuálisabb, egyben
legellentmondásosabb területe. A vita olyan jelentős területeket és kérdéseket
ölel fel, illetve boncolgat, mint például szükséges, lehetséges-e élő szervezetek
szabadalmaztatása; milyen legyen a kapcsolat a szellemi alkotások joga és
a tradicionális tudás, az újítások, a gyakorlat és a technológia-átadás között.
Globális szinten a fenti kérdésekkel először a Rio de Janeiróban, 1992. június
13-án aláírt Biológiai sokféleség egyezmény (Convention on Biological Diversity,
a továbbiakban CBD) foglalkozott. Az egyezményt Magyarországon az 1995. évi
LXXXI. törvénnyel hirdették ki. A szóban forgó kérdések szoros kapcsolatban
állnak az ún. TRIPS-egyezménnyel is, amelynek felülvizsgálata és esetleges
módosítása kapcsán széles körű vita folyik, mivel az esetleges módosítások
jelentős mértékben befolyásolhatják a szellemi alkotások és a biológiai sokféleség
viszonyát.
A CBD a biológiai sokféleség keretegyezménye, amelynek a riói környezetvédelmi
csúcstalálkozón történt elfogadása úttörő jelentőségű volt a biotechnológiában
(is). Célja a biológiai sokféleségben rejlő értékek megőrzése, "komponenseinek
fenntartható használata, genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök
igazságos és méltányos elosztása ...". Az egyezmény 2. cikkelye a következőképpen
határozza meg a fogalmat: a biológiai sokféleség "bármilyen eredetű élőlények
közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri
és más vízi-ökológiai rendszereket (...) ez magában foglalja a fajokon belüli,
a fajok közötti sokféleséget, és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét".
Habár a fogalom vonatkozásában első látásra nem található összefüggés a biológiai
sokféleség elemei és a szellemi alkotások joga között, a kapcsolat mégis fennáll,
és számos ellentmondást tartalmaz. A viták középpontjában az a kérdés áll,
vajon a növényekben, állatokban vagy mikroorganizmusokban alkalmazott fejlesztések
új, eredeti, innovatív feltalálói tevékenységen alapulnak-e, és a kísérletek
eredményeként iparszerűen alkalmazható találmányok védelemre szorulnak-e,
szabadalmaztathatók-e, továbbá van-e mód arra, hogy a természetes állapotában
levő biológiai anyag (genetikai erőforrás) tárgya lehessen szabadalomnak.
Az elmúlt néhány évben a viták intenzívvé váltak, mivel az élő szervezetekre,
illetve genetikai erőforrásokra alkalmazott új technológiák azt eredményezték,
hogy ez utóbbiakra számos szabadalmi bejelentést tettek, ezzel kizárólagos
felhasználási jogot biztosítva a bejelentőnek.
A szellemi (ipari) tulajdon védelme azt a célt szolgálja, hogy előmozdítsa
a technológiai fejlődést. Manapság az új technológiák kialakulásával és folyamatos
fejlesztésével, főleg a biotechnológia területén, új igények jelentek meg
a szellemi alkotások védelmére vonatkozóan, és emiatt sürgetően szükséges
az eddig szabályozás felülvizsgálata és az igényekhez való igazítása.
A természetben élő szervezetek szabadalmaztatásáról folyó viták például igen
hevesek, mivel szuverenitási, tulajdonosi és etikai kérdéseket is érintenek.
A fentiekhez hasonlóan a tradicionális tudás és gyakorlat védelméről folyó
viták közvetlenül befolyásolják az etnikai kisebbségek kulturális integrációját.
A másik oldalon viszont jelentős gazdasági érdekek húzódnak, amelyek közvetve
vagy közvetlenül erőteljesen befolyásolják a fenti kérdésekről hozandó döntések
kimenetelét.
A genetikai erőforrások (ami a CBD meghatározása szerint bármely növény-,
állat- és mikroorganizmus-közösségek, valamint ezek élettelen környezetének
dinamikus együttesét jelenti egy funkcionális egységben) kérdése az 1990-es
években igen nagy jelentőségűvé és minden egyéb mást megelőző kérdéssé vált
a tudóstársadalom és az ipar, valamint a politikai döntéshozók és a nagyközönség
számára. A genetikai erőforrások számos veszélynek vannak kitéve, és a megőrzésükre
és konzerválásukra tett intézkedések jelenleg - kivéve a fejlett ipari országokban
a génbankokban történő ún. ex situ védelmet - igen szerények. Másik súlyos
és egyelőre megoldatlan probléma, hogy a biológiai sokféleséget fenntartó,
"őrző" országok (host countries of biological diversity) - amelyek
80%-a fejlődő ország - a mai napig igen kevés ellenszolgáltatást, illetve
egyéb juttatást kapnak azért viszonzásul, hogy hozzáférést biztosítanak genetikai
erőforrásaikhoz, ezáltal hozzájárulnak nem csak a biotechnológia, hanem a
globális gazdaság fejlődéséhez. A fejlődő országok nem részesülnek kellőképpen
az országuk területén található erőforrások kiaknázásának hasznából. Csak
példaképpen: egy 1994-es ENSZ-jelentés szerint a harmadik világ "veszteségei"
az erőforrások kiaknázása és az ún. biokalózkodás (bio-piracy) következtében
megközelítik az 5,4 milliárd USD-t évente. Ezen konfliktus feloldását szolgálná
egy pénzügyi alap felállítása, amelynek célja, hogy támogassa a fejlődő országokat
a biológiai sokféleség fenntartásában (Vö. az egyezmény 20. és 21. cikkelyei).
Meg kell azonban azt is említeni, hogy nem csak a szegény országokat éri kár,
hanem előfordulhat, hogy egy gazdag ipari országban találnak olyan genetikai
anyagot, amelynek hasznából maga az erőforrásnak otthont adó természetvédelmi
terület, illetve park nem részesül a későbbiekben. (Pl. a Yellowstone Nemzeti
Parkban találtak rá az ún. Taq polymerase enzimre, amelyből a Cetus, illetve
később az őt megszerző Hoffmann-La Roche cég több 100 millió dollár nyereségre
tett szert. Maga a Yellowstone Nemzeti Park semmi részesedést nem kapott a
bevételből.)
Nemzetközi egyezmények (CBD és TRIPS)
és a biológiai sokféleség megőrzése
1. CBD
1972-ben, Stockholmban tartották az első globális ENSZ környezetvédelmi konferenciát,
amelynek során a nemzetközi közösség első alkalommal nyilvánította ki komoly
aggodalmát az emberi környezet folyamatos romlása és a természeti környezet
nem megfelelő használata miatt. Húsz évvel később, 1992-ben, Rio de Janeiróban
aláírták a Biológiai sokféleség egyezményt. Két évvel később, 1994. április
15-én fogadták el az ún. uruguayi fordulót lezáró dokumentumokat, köztük a
Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i egyezményt és mellékleteit,
amelynek 1/C melléklete tartalmazza a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi
vonatkozásairól szóló megállapodást (továbbiakban TRIPS-egyezmény). Az egyezményt
és mellékleteit az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
A CBD-egyezmény a biológiai sokféleség megőrzésén túl rendelkezik többek között
az egyezmény szerződő felei közötti együttműködésről, kutatásról és képzésről,
a közvélemény tájékoztatásáról, a genetikai erőforrások illetve a technológia
hozzáférhetőségéről és átadásáról. További rendelkezései az információcserével
és a tudományos és műszaki együttműködéssel, a pénzügyi forrásokkal és a biotechnológiából
származó haszon elosztásával foglalkoznak. A fentiekből is megállapítható,
hogy az egyes szerződő felek együttműködése, az erőforrások kiaknázása és
hozzáférhetővé tétele, továbbá a haszon méltányos elosztása kulcsfontosságú
eleme az egyezménynek.
A CBD alapelve, hogy "az államok szuverén joga saját erőforrásaik felhasználása
saját környezetpolitikájuk szerint, s felelősségük annak biztosítása, hogy
törvénykezési vagy ellenőrzési területükön belüli tevékenységük ne okozzon
kárt más államoknak vagy nemzeti fennhatóságon kívül eső területek környezetében".
A szuverén jog alapelvét egyenlíti ki (balanced) a szerződő fél azon kötelezettsége
[15. cikkely (2) bekezdés], amely szerint "minden szerződő fél törekszik
olyan feltételek megteremtésére, amelyek megkönnyítik a genetikai erőforrások
hozzáférhetőségét más szerződő fél által folytatandó, környezeti szempontból
megfelelő felhasználásra". A fentiek alapján megállapítható, hogy az
államoknak a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférése feletti ellenőrzési
joga nem abszolút jog. Míg a 15. cikkely a genetikai erőforrások hozzáférhetőségével
foglalkozik, addig a 16. cikkely a technológiához való hozzáférésről és átadásáról
rendelkezik. Jelen két cikkely jól szemlélteti a genetikai erőforrá-sokkal
rendelkező fejlődő országok és a technológiával rendelkező fejlett országok
gazdasági és politikai ereje közötti különbségeket.
A 15. cikkely (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "elismerve az államok
szuverén jogát nemzeti erőforrásaik felett, a genetikai erőforrások hozzáférhetőségének
meghatározása a nemzeti kormányok fennhatósága alá tartozik, és a nemzeti
törvénykezésnek van alárendelve". Jelen rendelkezés szerint azonban az
államnak nincs tulajdonjoga olyan genetikus erőforrás felett, amely - a nemzeti
szabályozástól függően - akár magántulajdonban is lehet.*
Tekintettel a rendelkezés általános voltára, a jövőben a nemzeti szabályozás
feladata lesz megkülönböztetni a köztulajdonban, illetve a magántulajdonban
lévő genetikus erőforrásokat, továbbá azt, hogy a potenciális felhasználónak
kivel kell ezzel kapcsolatosan tárgyalnia, van-e a kormányzatnak beleszólása,
illetve felügyeleti joga az ilyen tárgyalás során vagy nincs.
A CBD-egyezmény másik jelentős rendelkezése a 16. cikkely, amely a technológia
hozzáférhetőségéről és átadásáról rendelkezik. A cikkely szerint "Minden
szerződő fél ...kötelezi magát ...a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható
hasznosítása vagy a genetikai erőforrások felhasználása szempontjából lényeges,
és jelentős környezetkárosítást nem okozó technológiák más szerződő felek
általi hozzáférhetőségének és a nekik való átadásának a biztosítására és/vagy
elősegítésére. (...) Szabadalmakat és más szellemi jogokat érintő technológia
esetén az ilyen hozzáférhetőséget és átadást oly módon kell biztosítani, hogy
az elismerje a szellemi tulajdonjogok megfelelő és hatékony védelmét és megfeleljen
azoknak." Ezen szabadalmak, technológiák átadása a fejlődő országok számára
kedvező és a legelőnyösebb feltételek mellett kell, hogy történjen.
A CBD továbbá előírja, hogy a szerződő felek a szellemi alkotások terén -
a nemzeti jogalkotásnak és nemzetközi jognak a tekintetbe vételével - kötelesek
együttműködni, annak érdekében hogy az egyezmény célja megvalósulhasson.
A TRIPS-egyezmény szellemi alkotásokat is érintő rendelkezései közül a nemzeti
elbánás és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvén túl, a történelemben először
jutottak konszenzusra a WTO-tagországok a szabadalmak univerzális védelemének
kötelező elemeivel kapcsolatban.**
A szabadalmi jog az egyetlen olyan, szellemi alkotáshoz fűződő jog, amely
lehetőséget ad arra, hogy a biotechnológiai találmányok tartalma védelem alatt
álljon. A TRIPS- egyezmény 27. cikkelye rendelkezik a szabadalmakról. Ezen
cikkely értelmében "...a technika bármely területén létrehozott, akár
termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve,
hogy új, feltalálói tevékenységen alapul, és iparilag alkalmazható, jelen
cikkelyben található fenntartások figyelembevételével."
Az egyezmény fontos rendelkezése, hogy a "tagok kizárhatják a szabadalmi
oltalomból azokat a találmányokat, amelyeknek kereskedelmi hasznosítását területükön
a közrend vagy a közerkölcs megóvása érdekében meg kell akadályozni, beleértve
az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség megóvását, vagy a környezet
komoly károsodásának elkerülését, feltéve, hogy az ilyen kizárás nem pusztán
azért történik, mert a hasznosítást belső jogszabályok tiltják". Egy
további rendelkezés szerint a tagok "kizárhatják a szabadalmi oltalomból
azokat a növényeket és állatokat, amelyek nem mikroorganizmusok, valamint
a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárásokat,
melyek eltérnek a nem biológiai és mikrobiológiai eljárásoktól". A tagok
biztosítják azonban a növényfajták oltalmát szabadalommal, vagy hatékony sui
generis rendszerrel vagy ezek bármely kombinációjával.
A CBD olyan keretszabálynak tekinthető, amely kijelöli a célokat, a célok
megvalósításához iránymutatást ad, de a megvalósításának egyes elemeit a nemzeti
szabályozásra bízza.
A TRIPS-egyezmény kapcsolata a CBD-egyezménynyel olyan szabadalmakra korlátozódik,
amelyek védelmet nyújtanak a növényekben, állatokban, illetve mikroorganizmusokban
történt biotechnológiai fejlesztésekre, amelyek tárgyai lehetnek szabadalmaztatásnak.
Ezen fejlesztéseknek újaknak, feltalálói tevékenységen alapulóknak és iparilag
alkalmazhatóknak kell lenniük.
Számos vitát az vált ki, hogy a TRIPS-egyezmény többféleképpen is értelmezhető.
Figyelembe kell azonban venni, hogy a biológiai sokféleségnek a szellemi tulajdonhoz
fűződő jogszabályozás által történő védelme tovább mutat a szabadalmaztatásnál,
hiszen figyelembe kell venni a földrajzi árujelzők, védjegyek és ipari titkok
védelmére vonatkozó szabályozást is a biológiai sokféleség materiális, illetve
immateriális komponenseinek piacra vitele, eladása, privatizációja során.
* * *
A biológiai sokféleség megőrzése az emberi környezet, az emberiség fennmaradásának
egyik előfeltétele. A biotechnológia, a génmanipulációs technológiák egyre
szélesebb körű alkalmazása kétségtelenül növeli egyes állat- és növényfajták
ellenálló képességét, növeli a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eredményességét,
hozzásegít ahhoz, hogy az emberiség elegendő mennyiségű élelmiszerrel rendelkezzék.
Ezzel egyidejűleg azonban igen keveset tudunk a génmanipulációnak az ökoszisztémára
gyakorolt konkrét hatásairól. Sokan úgy vélik, hogy e téren nem érvényesül
az elővigyázatosság elve (precautionary principle), amely a riói konferencia
óta a környezetvédelem egyik alapelvévé vált. Ezen vélemények szerint a szellemi
tulajdon joga összességében negatív hatást gyakorol az emberi környezet fenntartására,
a biológiai sokféleség megőrzésére.
A biodiverzitás és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kapcsolata magától
értetődő. Nem lehet azonban elvárni, hogy a szellemi tulajdon jogelveinek
és gyakorlatának alkalmazása (vagy figyelmen kívül hagyása) révén megoldhatóak
legyenek a világgazdaságban fennálló egyenlőtlenségek. A kritikusok rámutatnak
arra, hogy mivel a TRIPS-egyezmény célja a szabadkereskedelem és a gazdasági
liberalizáció előmozdítása, a környezetvédelmi megfontolások - úgy tűnik -
nem egyszer háttérbe szorulnak. A nemzetközi fejlődés az elmúlt néhány évtizedben
éppen arra mutatott rá, hogy környezetvédelmi megfontolások nélkül egyetlen
jelentős politikai, gazdasági intézkedés sem hozható; ezt pedig a jog fejlődésének,
köztük a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályozásnak is tükröznie kell.
Felhasznált irodalom
- Ashish Kothari, R.V. Anuradha: Biodiversity and Intellectual
Property. Rights: Can the Two Co-Exist?
- Journal of Int'l Wildlife, 2(2) (1999).
- Joseph Straus: Biodivesity and Intellectual Property.
- Rethinking International Intellectual Property. Biodiversity & Developing
Countries, Extraterritorial Enforcement, the Grace Period, and other issues;
CASRIP Symposium Publication Series No. 6, 2001. Proceedings of the 2000 High
Technology Summit Conference University of Washington, Seattle.
- Biodiversity & Intellectual Property Rights: Reviewing Intellectual
Property Rights in Light of the Objectives of the Convention on Biological
Diversity, 2001. Center for International Environmental Law (CIEL), WWF International.
- Ana Maria Hernández Salgar: Intellectual Property in the World Trade Organization
and its relationship with the convention on biological diversity. Intellectual
Property and Biodiversity. Instituto Alexander von Humboldt, Santafé de Bogotá,
1999.
- Key issues and options for the 1999 review of Article 27.3(b) of the TRIPS
Agreement. A Discussion Paper by Geoff Tansey, commissioned by Quaker Peace
& Service, London in association with Quaker United Nations Office, Geneva,
1999.
* J. Straus: Biodiversity and Intellectual Property (l. Felhasznált
irodalom); p. 146.
** J. Straus: Biodiversity and Intellectual Property (l. Felhasznált irodalom);
p. 152.