Szemle - 2002. 06.

TANULMÁNYOK

DR. SOROSI GYULA

A közösségi védjegyrendszer főbb jellemzői

 

Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának előestéjén egyre nagyobb fontossággal bír az uniós intézményrendszerek megismerése. A közösségi joganyag, így a közösségi védjegyről szóló 40/94/ EK rendelet (a továbbiakban: rendelet) egyelőre nem része a magyar jogrendszernek, azonban ezek rendelkezéseit egyrészt jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítésénél sem hagyhatjuk figyelmen kívül, másrészt az EU szervezetei által kialakított joggyakorlat iránt sem maradhatunk közömbösek.
A közösségi védjegyrendszer és a hozzá kapcsolódó elbírálási gyakorlat megismerése, az ismeretek további bővítése a magyar védjegyjogosultak, képviselők és jogalkalmazók számára egyformán fontos. Ennek az írásnak az a célja, hogy a közösségi védjegyrendszer főbb jellemzőit áttekintse, a közösségi védjegyeljárások lényeges szabályairól tájékoztatást adjon, illetve - amennyire ezt a terjedelmi korlátok lehetővé teszik - a Közösségi Hivatal (Office for Harmonization in the Internal Market, Belső Piac Harmonizációs Hivatala, a továbbiakban OHIM) elbírálási gyakorlatának néhány lényeges jellemzőjét bemutassa.
A cikk első részében a közösségi védjegyrendszer fontosabb szabályai kerülnek megtárgyalásra, ezt a védjegyeljárások bemutatása követi, majd az írást az OHIM joggyakorlatának néhány releváns példája zárja.

Miért érdemes közösségi védjegyoltalmat szerezni?

A közösségi védjegyoltalom számos előnnyel jár a védjegyjogosult számára, tekintsünk át ezek közül néhányat.
- Egy bejelentéssel, egy eljárás lefolytatásával az Európai Unió egész területére egységes védjegyoltalmat lehet szerezni.
- Az oltalom megszerzése az egyéb lehetőségekhez képest rendkívül olcsó (jelenleg a bejelentési díj három áruosztályra 750 euró, a lajstromozási díj 1100 euró).
- Lehetőség van az ún. szenioritás igénylésére, azaz bizonyos feltételek megléte esetén a közösségi bejelentés megtételekor igényelni lehet az azonos megjelölésre vonatkozó, azonos árujegyzékkel rendelkező korábbi nemzeti védjegy elsőbbségi napját a közösségi védjegy elsőbbségi napjául.
- Lehetőség van a közösségi védjegy nemzeti védjeggyé való átalakítására a közösségi védjegy eredeti elsőbbségi időpontjának megtartásával.
- Az Unió bármely országában történő használat tényleges védjegyhasználatnak minősül, a használat igazolására (pl. használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárásban ) elegendő egy tagországban történő használatnak a bizonyítása.
- Védjegybitorlás esetén a közösségi védjegybíróságokhoz (Community trade mark courts) lehet fordulni, amelyeknek határozata az Európai Unió egész területére érvényes és végrehajtható.
- A közösségi védjegy átruházható, a védjegyjogosult szervezet átruházása nélkül is; licenciaszerződés tárgya lehet az EU egész területére vagy egy részére vonatkozólag is.
- Bármely tagországban nemzeti úton későbbi elsőbbséggel bejelentett védjeggyel szemben lajstromozást gátló akadályt képez.
- Az Európai Unió bővítésekor a közösségi védjegy oltalma automatikusan kiterjed majd a csatlakozó országok területére.

Közösségi védjegyoltalomban részesíthető megjelölések

A rendelet 4. cikke az Európai Közösség védjegyjogi irányelvével, a 89/104/ EGK irányelvvel (annak 2. cikkével) összhangban állapítja meg azoknak a megjelöléseknek a körét, amelyekre közösségi védjegyoltalom igényelhető. Ezek szerint tehát közösségi védjegyoltalomban részesülhet bármely grafikailag ábrázolható megjelölés, különösen szó, beleértve a személyneveket is, ábra, betű, szám, a termék formája vagy csomagolása, feltéve, ha alkalmas arra, hogy termékeket és szolgáltatásokat megkülönböztessen más vállalkozások termékeitől vagy szolgáltatásaitól.
Láthatjuk tehát, hogy a magyar szabályozástól eltérően a rendelet példálózó felsorolást ad a közösségi védjegyoltalomban részesíthető megjelölésekről.

Ki lehet közösségi védjegy jogosultja?

A rendelet 5. cikke alapján közösségi védjegyre oltalmat szerezhetnek
- az EU területén honos természetes és jogi személyek;
- olyan természetes és jogi személyek, amelyek olyan országok joghatósága alá tartoznak, amelyek tagjai a Párizsi Uniós Egyezménynek (PUE), illetve a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó szerződésnek;
- olyan természetes és jogi személyek, amelyek olyan országok joghatósága alá tartoznak, amelyek nem tagjai a PUE-nak, illetve a WTO-t létrehozó szerződésnek, azonban állandó lakhelyük vagy székhelyük az Európai Unió területén vagy valamely PUE-tagország területén található, vagy ezek bármelyikén ténylegesen működő ipari vagy kereskedelmi létesítménnyel rendelkeznek;
- a fentiekbe bele nem tartozó személyek, akik olyan ország joghatósága alá tartoznak, amely országok közzétett szabályai szerint megadják minden közösségi tagállam polgárai számára ugyanazt a védjegyoltalmat, amelyet megadnak a saját polgáraik számára, és, ha a közösségi tagállamok polgáraitól megkövetelik a származási országban történő lajstromozás igazolását, elismerik a közösségi védjegy lajstromozását ilyen bizonyítéknak.

Feltétlen kizáró okok

A feltétlen kizáró okokról a rendelet 7. cikke tartalmaz rendelkezéseket. Ezek szerint ki vannak zárva az oltalomból azok a megjelölések, amelyek
- nem felelnek meg a 4. cikkben előírtaknak (tehát nem tartoznak az oltalomban részesíthető megjelölések körébe);
- nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel;
- olyan jelekből vagy adatokból állnak, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használnak.
Nem részesülhetnek közösségi védjegyoltalomban azok a megjelölések
- amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban általánosan és szokásosan használnak;
- amelyek kizárólag olyan formából állnak, amely az áru jellegéből következik, vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy az áru értékének a lényegét hordozza;
- amelyek a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköznek;
- amelyek az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére.
Nem oltalomképesek azok a megjelölések sem, amelyek a PUE 6ter cikke alapján vannak kizárva az oltalomból, illetve a PUE 6ter cikke alá nem tartozó olyan kitüntetésre, jelvényre, címerre, illetve hivatalos vagy hitelesítési jegyre vonatkoznak, amelynek használatához közérdek fűződik, kivéve, ha az illetékes szerv hozzájárult a megjelölés lajstromozásához.
Borok és égetett szeszes italok vonatkozásában nem részesülhet oltalomban az a megjelölés, amely olyan földrajzi származási jelből áll vagy olyat tartalmaz, amely a termék földrajzi származását határozza meg, és a termék nem erről a földrajzi területről származik.
Ezeket a kizáró okokat akkor is figyelembe kell venni, ha csak az Unió területének egy része vonatkozásában állnak fenn.

Viszonylagos kizáró okok

Nem részesülhet védjegyoltalomban
- azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos, későbbi elsőbbségű megjelölés;
- a megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
A rendelet kifejezetten szól arról, hogy az összetéveszthetőségig való hasonlóságba a korábbi védjegy vonatkozásában fennálló asszociációs kapcsolatot is bele kell érteni.
Korábbi védjegynek minősülnek az alábbiak:
- korábbi elsőbbséggel bejelentett közösségi védjegy;
- korábbi elsőbbségű, bármely tagállamban bejelentett nemzeti védjegy, Belgium, Hollandia és Luxemburg vonatkozásában a Benelux Védjegyhivatalnál tett korábbi elsőbbségű védjegybejelentés;
- olyan, nemzetközi szerződés alapján lajstromozott korábbi védjegy, amelynek az oltalma kiterjed bármely tagállam területére (a Madridi megállapodás és a Madridi jegyzőkönyv alapján tett bejelentések és lajstromozott védjegyek tartoznak ide);
- a PUE 6bis cikkelye alapján korábban közismertté vált védjegyek.
Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha azt a képviselő, illetve az ügynök a jogosult engedélye nélkül, saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve, ha az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.
Nem lajstromozott megjelölés vagy egyéb jelzés jogosultjának felszólalása alapján - ha ezt a nem lajstromozott megjelölést vagy jelzést a kereskedelemben a helyi szintnél szélesebb körben használják - nem lajstromozható a bejelentett védjegy ott és olyan mértékig, ahol annak a tagállamnak a joga alapján, amely ezt a jelzést szabályozza
- azok a jogok, amelyeket a megjelölés vonatkozásában igényelnek, korábbiak, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési vagy attól eltérő egyéb elsőbbsége, és
- ez a megjelölés biztosítja a jogosultja számára a jogot, hogy a későbbi védjegy használatát megtiltsa.
Eltérő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében nem oltalomképes a belföldön jó hírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű megjelölés, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.
Ha ez a korábbi, jó hírű védjegy közösségi védjegy, akkor az Európai Közösség egész területén, ha nemzeti védjegy, akkor az adott tagország területén kell jó hírűnek lennie.

A szenioritás

A szenioritás a közösségi védjegyjogra jellemző, sajátos jogintézmény. Ha a bejelentő bármely tagállamban korábbi, érvényes nemzeti védjeggyel rendelkezik, vagy bármely tagállamban érvényes nemzetközi védjegynek a jogosultja, lehetősége van arra, hogy - ha ezt a védjegyet azonos árujegyzékkel közösségi védjegyként is bejelenti - megtartsa annak eredeti elsőbbségét. Ha a korábbi védjegy lemondás vagy lejárat miatt megszűnik, úgy kell tekinteni, hogy a közösségi védjeggyel ennek a korábbi védjegynek a hatálya folytatódik. Ha a korábbi védjegy érvénytelenítés, törlés (revocation, invalidity) vagy a keletkezésre visszaható hatályú lemondás folytán szűnik meg, a szenioritás által igényelt elsőbbség elvész.

Nemzeti védjegyre történő átalakítás

Nemzeti védjegyre, illetve nemzeti védjegybejelentésre való átalakításra a közösségi védjegy jogosultjának vagy a közösségi védjegybejelentés bejelentőjének van lehetősége abban az esetben, ha a bejelentést elutasították, visszavonták vagy visszavontnak tekintették, illetve a lajstromozott közösségi védjegy oltalmát megszüntették, a jogosult az oltalomról lemondott, vagy az oltalom lejárat miatt szűnt meg.
Ez a rendelkezés a bejelentő, illetve a védjegyjogosult érdekét szolgálja. A kizáró okoknál láttuk ugyanis, hogy, ha akár egyetlen tagországban is felmerül a lajstromozást gátló akadály, akkor a megjelölés közösségi védjegyként nem lajstromozható, illetve, ahogy a következőkben látni fogjuk, a lajstromozott védjegy oltalma megszüntethető, azt törölni lehet, illetve a jogosultnak lehetősége van arra, hogy a védjegyoltalomról - például az esetleges törlési eljárások elkerülése végett - lemondjon.
A nemzeti védjegyre történő átalakítást nem lehet igényelni abban az esetben, ha a közösségi védjegy oltalma a használat elmulasztása miatt szűnt meg, illetve arra a tagállamra, amely vonatkozásában merült fel lajstromozást gátló akadály a bejelentéssel szemben vagy megszűnési ok a közösségi védjeggyel szemben. A nemzeti védjegyre, illetve védjegybejelentésre történő átalakítást az elutasító, illetve megszüntető határozat, valamint a lemondás, a visszavonás és a lejárat miatti megszűnés jogerőre emelkedését követő harmadik hónap leteltéig lehet kérni.

A képviselet szabályai

A közösségi védjegyeljárásokban az ügyfél személyesen is eljárhat, valamint képviselőt is igénybe vehet. A képviselet kötelező azoknak a személyeknek,
- akiknek lakóhelye, illetve székhelye nem az Európai Unió területén található, vagy
- akik elsődleges gazdasági tevékenységüket nem az Európai Unió területén folytatják, vagy
- akiknek tényleges ipari vagy kereskedelmi létesítményük nincs az Európai Unió területén.
A fenti felsorolásba nem tartozó jogi személyek képviseletét meghatalmazottként a jogi személy alkalmazottja is elláthatja. A fenti felsorolásba tartozó cégekkel gazdasági kapcsolatban álló cég alkalmazottja meghatalmazottként eljárhat a felsorolásban szereplő személyek képviseletében.
Hivatásos képviselőként eljárhat olyan jogi végzettségű személy, aki jogosultsággal rendelkezik arra, hogy bármely tagállamban védjegyügyekben eljárjon.
A hivatásos képviselők másik csoportjáról az OHIM képviseleti listát vezet.
Erre a listára azok a személyek kerülhetnek fel, akik a következő feltételeknek eleget tesznek:
- valamely uniós tagország állampolgárai,
- valamely tagország területén végzik tevékenységüket és
- joguk van ahhoz, hogy valamelyik tagállam iparjogvédelmi hivatala előtt védjegyügyekben képviseletet ellássanak.
A tagállamok egy része szakmai képesítést ír elő ahhoz, hogy valaki védjegyügyekben képviseletet elláthasson, míg a tagállamok másik része nem támaszt ilyen képesítési követelményt. Azokban a tagállamokban, ahol a képviseleti jog védjegyügyekben nem függ szakmai képesítéstől, a listára kerüléshez szükséges, hogy az a személy, aki a listára fel kíván kerülni, igazolja, hogy a tagállam iparjogvédelmi hivatala előtt már legalább öt éve ellát képviseletet védjegyügyekben.
Azokban a tagállamokban, amelyekben a védjegyügyekben való képviselet ellátásához előírnak szakmai képesítést, a listára felkerülni kívánó személynek nem kell ilyen ötéves gyakorlatot igazolni.
Az OHIM által vezetett listára kérelemre lehet felkerülni, amihez mellékelni kell az adott tagállam iparjogvédelmi hatósága által kiállított igazolást, amely a fenti követelmények meglétét igazolja.

Az oltalom megszüntetése

A közösségi védjegy oltalma kérelemre megszüntethető. A rendelet a megszüntetésnek két fajtáját különbözteti meg, a hatálytalanítást (revocation) és a törlést (invalidity).

A hatálytalanítás esetei

a) Megszűnés használat hiánya miatt
A közösségi védjegy oltalma megszűnik, ha a jogosult a védjegy lajstromozásától számított öt éven belül nem kezdi meg a védjegy használatát az árujegyzékbe tartozó termékek és szolgáltatások vonatkozásában, kivéve, ha a használat elmaradását a jogosult kellőképpen igazolja. A megszűnés lehet teljes vagy részleges attól függően, hogy a használat elmaradása az árujegyzék egészét vagy egy részét érinti. A védjegyoltalomnak a használat hiánya miatti megszűnése nem állapítható meg, ha az ötéves időtartam elteltét követően, de a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem benyújtását megelőző három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról, hogy a használat hiánya miatti megszűnés megállapítását fogják kérni.

b) Megszűnés a megkülönböztető-képesség elvesztése miatt
A közösségi védjegy oltalma megszűnik, ha a védjegyjogosult magatartása miatt a megjelölés a gazdasági tevékenység körében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták.

c) Megszűnés megtévesztővé válás miatt
A közösségi védjegy megszűnik, ha a jogosult használata vagy másnak a jogosult beleegyezésével történő használata következtében megtévesztővé vált, különösen az áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően.

d) Megszűnés abból az okból, hogy a jogosult a közösségi védjegyoltalomból kizárttá válik
A közösségi védjegyoltalom akkor is megszűnik, ha a védjegy jogosultja többé nem tesz eleget a rendelet 5. cikkében foglaltaknak, azaz közösségi védjegyre nem szerezhet jogosultságot.

A törlés esetei

a) A védjegy törlése arra hivatkozással, hogy a bejelentő közösségi védjegyre nem szerezhetett jogosultságot
A védjegy törlésének van helye abban az esetben, ha megállapítható, hogy a bejelentő nem tartozott az 5. cikk által meghatározott körbe, azaz közösségi védjegyre nem szerezhetett jogosultságot.

b) A védjegy törlése feltétlen kizáró okra hivatkozással
A közösségi védjegyet törölni kell, ha a 7. cikkben foglaltak megsértésével lajstromozták.

c) Törlés rosszhiszeműség miatt
A védjegy törlésének van helye abban az esetben, ha a közösségi védjegy jogosultja rosszhiszeműen járt el a védjegybejelentés megtételekor.
Nagyon fontos különbség a rendelet és a magyar védjegytörvény között tehát, hogy az OHIM a lajstromozási eljárás során a rosszhiszeműséget nem vizsgálja, a rosszhiszeműség kizáró okként a lajstromozási eljárás során nem merül fel. A bejelentő rosszhiszeműségére csak a törlési eljárásban lehet hivatkozni, illetve a már lajstromozott védjegy törlésének van helye a bejelentő rosszhiszeműsége miatt.

d) Törlés viszonylagos kizáró okra való hivatkozással
A közösségi védjegyet törölni kell abban az esetben, ha a 8. cikkben foglaltak megsértésével lajstromozták. Ezekre a kizárási okokra hivatkozással a lajstromozási eljárás során felszólalással lehet élni.
A védjegy törlésének van helye abban az esetben is, ha olyan korábbi jogot sért, amely alapján a közösségi védjegy használatát meg lehet tiltani egy adott tagállamban a nemzeti jogok szerint. Ilyen jog lehet különösen másnak korábbi elsőbbségű
- névviseléshez fűződő joga,
- képmáshoz való joga,
- szerzői joga,
- iparjogvédelmi joga.
Ezen utóbbi törlési okok a viszonylagos kizáró okok között nem szerepelnek, a lajstromozási eljárás során nem lehet ezekre hivatkozással felszólalással élni.
A törlési okokat megvizsgálva tehát láthatjuk, hogy a rendelet logikája ebben a kérdésben lényegesen eltér a magyar védjegytörvénytől, ahol minden kizáró ok egyben törlési okot is jelent, törlési eljárás során pedig egyéb, feltétlen vagy kizáró okként nem nevesített, ilyen jellegű törlési jogcímet nem lehet megjelölni.

Eljárásjogi rendelkezések

A következőkben a védjegyeljárások legfontosabb szabályait tekintjük át, különös tekintettel a lajstromozási eljárás szabályaira.

Lajstromozási eljárás, alaki, érdemi vizsgálat

A védjegy lajstromozására irányuló eljárás a védjegybejelentés megtételével indul el. A védjegybejelentést közvetlenül az OHIM-hoz lehet benyújtani, vagy előterjeszthető bármely tagország iparjogvédelmi hivatalánál, illetve a Benelux Védjegyhivatalnál. Ez utóbbi esetben a tagország iparjogvédelmi hivatala, illetve a Benelux Védjegyhivatal két héten belül továbbítja a bejelentést az OHIM-hoz. A bejelentést az Európai Unió bármely hivatalos nyelvén (a 11 nyelv valamelyikén) meg lehet tenni, azonban meg kell jelölni egy másik nyelvet is az OHIM 5 hivatalos nyelve közül (az angol, francia, német, olasz, spanyol nyelvek valamelyikét). Ha a bejelentéssel szemben felszólalást nyújtanak be, vagy, ha a védjeggyel szemben megszűnési vagy törlési eljárást indítanak, azok az eljárások ezen a másodikként megjelölt nyelven folynak.
A bejelentési nap elismeréséhez szükséges, hogy a bejelentés tartalmazza a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat, kérelmet a megjelölés védjegyként történő lajstromozására, a megjelölést és az árujegyzéket a Nizzai megállapodás osztályozásának megfelelően. A bejelentés díjköteles, a bejelentési díjat az elismert bejelentési napot követő egy hónapon belül meg kell fizetni. Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, illetve a bejelentési díjat nem fizették meg, az OHIM hiánypótlásra hívja fel a bejelentőt. Ha a bejelentő pótolja a hiányosságokat, a bejelentési nap a hiánypótlás beérkezésének napja. Amennyiben a bejelentő a felhívásra a hiányokat nem pótolja, illetve a bejelentési díjat felhívás ellenére sem fizeti meg, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
Ha a bejelentési nap elismerhető, és a bejelentési díjat megfizették, sor kerül a bejelentés alaki vizsgálatára, a végrehajtási szabályzat szerinti vizsgálati szempontoknak megfelelően. Alaki hiányosság esetén a bejelentőt hiánypótlásra kell felhívni. Ha a bejelentő a hiányokat a felhívás ellenére sem pótolja, a bejelentést el kell utasítani.
Az alaki vizsgálatot annak a vizsgálata követi, hogy a bejelentő eleget tesz-e az 5. cikkben előírtaknak, azaz szerezhet-e közösségi védjegyre jogosultságot. Amennyiben a bejelentő nem lehet közösségi védjegy jogosultja, úgy a bejelentést - nyilatkozattételi felhívást követően - el kell utasítani.
Mindezeket követően kerülhet sor a bejelentés érdemi vizsgálatára. Ezt a feladatot a Vizsgálati Főosztály (Examination Division) látja el. Az OHIM az érdemi vizsgálatot csak a feltétlen kizáró okok vonatkozásában végzi el. Az angol nyelvet anyanyelvként beszélő elbírálókat is alkalmazó OHIM gyakorlatában a megkülönböztető képesség vizsgálatánál nem az a döntő, hogy a bejelentés tárgyát képező angol szó szerepel-e a szótárakban abban a formában, ahogy oltalomra bejelentették, hanem a kérdés elbírálásánál más forrásokat, adatbázisokat is igénybe vesznek, így például az internetet, az adott szakma irodalmát, felméréseket, valamint fontos szempontként azt, hogy az adott szó a köznyelvben milyen jelentéssel bír. Az elbírálási gyakorlat alapján példaként hozható fel a NETRADIO megjelölés, amely a 38. osztályba tartozó távközlési szolgáltatások vonatkozásában nem részesülhet közösségi védjegyoltalomban, mivel nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
Ha egy bejelentett megjelölés valamilyen feltétlen kizáró okba ütközik, a Vizsgálati Főosztály annak megjelölésével nyilatkozattételre hívja fel a bejelentőt. A bejelentő nyilatkozatának beérkezése után, ha a nyilatkozat ellenére is úgy találják, hogy a megjelölés nem oltalomképes, a bejelentést el kell utasítani. Ha a bejelentő a felhívásra nem nyilatkozik, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Az elutasító határozat ellen a Fellebbezési Tanácshoz (Board of Appeal) lehet megváltozatási kérelmet benyújtani. Ha nem áll fenn feltétlen kizáró ok vagy a bejelentői nyilatkozatot a Vizsgálati Főosztály elfogadja, illetve a Fellebbezési Tanács az elutasítást követően a bejelentő megváltoztatási kérelmének helyt ad, a megjelölést az OHIM hivatalos lapjában meg kell hirdetni.
A meghirdetést követően lehetőség van harmadik személyek számára arra, hogy valamilyen feltétlen kizáró okra hivatkozással észrevételt (observation) nyújtsanak be az OHIM-hoz a megjelölés lajstromozásával szemben. Az észrevételt tevő a lajstromozási eljárásban nem válik ügyféllé, azonban az észrevételről a bejelentőt értesíteni kell, aki nyilatkozatot nyújthat be azzal kapcsolatban.

Kutatás

A bejelentett megjelölés vonatkozásában az OHIM kutatási jelentést (Community Search Report) készít, amelyben feltárásra kerülnek mindazok a korábbi elsőbbségű közösségi védjegyek és közösségi védjegybejelentések, amelyek lajstromozást gátló akadályt képezhetnek a bejelentett megjelöléssel szemben. A bejelentést megküldik a tagállamok iparjogvédelmi hivatalainak is, amelyek ugyancsak kutatási jelentést készítenek az adott tagállamban oltalom alatt álló korábbi elsőbbségű, ütköző nemzeti védjegyek és védjegybejelentések, valamint a korábbi elsőbbségű, a Madridi megállapodás, illetve a Madridi jegyzőkönyv alapján az adott tagállamba bejelentett nemzetközi védjegyek vonatkozásában. A kutatási jelentést a tagállam iparjogvédelmi hivatala megküldi az OHIM-nak. A nemzeti kutatási jelentések beérkezése után az OHIM ezeket, illetve az általa készített kutatási jelentést megküldi a bejelentő számára. Ezzel együtt tájékoztatja a közösségi védjegybejelentésről a közösségi kutatási jelentés szerinti korábbi közösségi védjegyek, illetve közösségi védjegybejelentések jogosultjait, illetve bejelentőit.

Felszólalási eljárás

A feltétlen kizáró okokra vonatkozó érdemi vizsgálat befejezését követően meghirdetett védjegybejelentésekkel szemben, a meghirdetéstől számított három hónapon belül, a 8. cikkben meghatározott viszonylagos kizáró okok alapján a korábbi jogok jogosultjai felszólalást nyújthatnak be a megjelölés lajstromozásával szemben. A felszólalást írásban kell benyújtani, meg kell jelölni az okokat, amelyekre hivatkozással a bejelentés elutasítását kérik, be kell nyújtani a bizonyítékokat és meg kell fizetni a felszólalási díjat.
A felszólalások elbírálását a Felszólalási Főosztály (Opposition Division) végzi. Az összes bejelentéshez viszonyítva a felszólalások aránya növekvő tendenciát mutat, amelyet alátámaszt az a tény, hogy 1998-ban a meghirdetett bejelentések 22,1%-ával szemben 1999-ben 25,8%- ával szemben nyújtottak be felszólalást. A felszólalási eljárások egyre nagyobb számban fejeződnek be érdemi döntéssel, 1998-ban 4,6, 1999-ben 15,9, 2000-ben júniusig 23,6%-ban. Azokban az esetekben, ahol nem történik érdemi döntés, a bejelentés visszavonása, illetve az ütköző árukról való lemondás fordul elő leggyakrabban. A felszólalási eljárás fázisai a következők:
- a felszólalás benyújtása;
- az elfogadhatóság vizsgálata (admissibility check);
- a felszólalás közlése a bejelentővel (notification );
- az ún. "lehiggadási időszak" (cooling-off period), ezalatt az OHIM nem tesz további lépést;
- az eljárás voltaképpeni megkezdése (commencement of proceedings);
- határidő adása a felszólaló számára bizonyítékai benyújtására;
- határidő adása a bejelentő számára ellennyilatkozat megtételére;
- határidő adása a felszólaló számára válaszirat benyújtására; végül
- a felszólalás érdemi elbírálása.
A felszólalás elbírálását a Felszólalási Főosztály háromfős tanácsban végzi el, amelynek legalább egy tagja jogász kell, hogy legyen.
Ha a felszólalást olyan korábbi védjegyre hivatkozással teszik, amelynek lajstromozása óta már legalább 5 év eltelt, a bejelentő követelheti, hogy a felszólaló igazolja, hogy védjegyét az elmúlt 5 évben ténylegesen használta. Ha a felszólaló ezt a tényleges használatot nem tudja igazolni, illetve a használat elmaradását nem tudja kellőképpen indokolni, a felszólalást el kell utasítani.
A felszólalási eljárás eredményeképpen a Felszólalási Főosztály vagy elutasítja a bejelentést, vagy elutasítja a felszólalást, attól függően, hogy a felszólalás megalapozott volt vagy sem. Ha az állapítható meg, hogy a lajstromozást gátló akadály csak az árujegyzék egy része tekintetében áll fenn, a védjegyet ennek megfelelően korlátozott árujegyzékkel kell lajstromozni.
A Felszólalási Főosztály döntésével szemben a Fellebbezési Tanácshoz lehet megváltozatási kérelmet benyújtani.

Megszűnés megállapítása iránti eljárások, törlési eljárások

A megszűnés megállapítása iránti eljárások és a törlési eljárások elbírálása a Törlési Főosztály (Cancellation Division) hatáskörébe tartozik.
A kérelmet írásban kell benyújtani, meg kell jelölni a megszűnési, illetve a törlési okokat, és csatolni kell az ezeket alátámasztó bizonyítékokat. A kérelem beérkeztét követően a Törlési Főosztály nyilatkozattételre hívja fel a jogosultat, majd a beérkezett jogosulti nyilatkozatot megküldi a kérelmezőnek. Szükség esetén szóbeli tárgyalást lehet tartani, amely nyilvános. A Törlési Főosztály háromfős tanácsban jár el, amelynek legalább egy tagja jogász. A Törlési Főosztály döntéseivel szemben a Fellebbezési Tanácshoz lehet megváltoztatási kérelmet benyújtani.

A Fellebbezési Tanács előtti eljárások

A Fellebbezési Tanács (Board of Appeal) hatáskörébe tartozik a Vizsgálati Főosztály, a Felszólalási Főosztály, a Törlési Főosztály, valamint a Jogi Osztály (Legal Division) által hozott döntésekkel szemben benyújtott megváltozatási kérelmek elbírálása. A Fellebbezési Tanács tagjait 5 évre választják, függetlenek, az OHIM szervezetén belül senkinek sincs utasításadási joga velük szemben. A Fellebbezési Tanács az ügyek eldöntésénél háromfős tanácsban jár el, amelynek legalább két tagja jogi végzettségű.

Jogesetek az OHIM gyakorlatából

a) A kérelmező bejelentésében egy tabletta formájú, háromdimenziós megjelölés oltalmát kérte a OHIM-tól. A háromdimenziós, tabletta formájú megjelölés fekete és sárga színekkel volt kombinálva oly módon, hogy a tablettaforma teteje fekete, az alja pedig sárga színű. A megjelölés árujegyzékébe a Nizzai megállapodás szerinti 3. osztályba sorolt "mosó-, mosogató- és tisztítószerek, illetve detergensek mosó-, mosogató- és mosószerekhez" tartoznak.

A Vizsgálati Főosztály a bejelentés érdemi vizsgálata során megállapította, hogy a megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető-képességgel, mert kizárólag egy olyan térbeli megjelölés, amely a terméknek az általános formáját jeleníti meg. A termék általános formájának a megjelenítése pedig megkülönböztető-képességet a megjelölésnek nem ad. A két alapszínnek, a feketének és a sárgának a használata pedig önmagában kevés ahhoz, hogy a megkülönböztető-képességgel nem rendelkező térbeli alakzatnak elegendő megkülönböztetést adjon. A Vizsgálati Főosztály határozatával szemben a bejelentő a Fellebbezési Tanácshoz fordult jogorvoslatért. Álláspontja szerint a háromdimenziós megjelölés oltalomképes, hiszen mint ilyen a 40/94/ EK rendeletben a védjegyként oltalmazható megjelölések között szerepel, a két szín pedig elegendő megkülönböztető-képességet biztosít a térbeli formának. A Fellebbezési Tanács a kérelmet elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Vizsgálati Főosztály helyes döntést hozott akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy nincs megkülönböztető-képessége a megjelölésnek. A megkülönbözető-képesség hiányát egyértelműen megalapozza az a tény, hogy a térbeli alakzat nem más, mint egy általánosan és szokásosan használt tablettaforma, amely ilyen tabletták vonatkozásában a versenytársak által használt más tablettaformákhoz képest elegendő elhatárolást nem biztosít. A két alapszínnek, a fekete és a sárga színnek a használata pedig önmagában a megkülönböztető-képesség eléréséhez nem elegendő, ezért a megjelölés közösségi védjegyként nem oltalomképes (R64/1999-1 sz. jogeset).

b) A bejelentő egy, a gépjárművek biztonsági öveinél használatos csatforma védjegyként történő lajstromozását kérte az OHIM-tól. Ez a csatforma az oldalán, illetve a tetején PRESS szóelemet is tartalmazott. A védjegy árujegyzékébe a Nizzai megállapodás szerinti 6., illetve 12. osztályba tartozó "csatok, illetve csatok övekhez " termékek tartoztak.

A Vizsgálati Főosztály a bejelentés érdemi vizsgálata során megállapította, hogy a megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető-képességgel, ugyanis nem más, mint a biztonsági övekhez tartozó csatformáknak általánosan és szokásosan használt ábrázolása. A megjelölés védjegykénti oltalmára irányuló kérelmet ezért elutasította. A bejelentő megváltoztatási kérelmet nyújtott be a Fellebbezési Tanácshoz. Megváltoztatási kérelmében előadta, hogy az általa használt és oltalmazni kívánt csatforma nem egy általánosan és szokásosan használt ábra, hanem egy speciális, jellegzetes csatforma, amely egyébként francia autókban, különösen Peugeot típusú gépjárművekben évek óta használatban van, illetve a csatformán oldalt és a tetején a PRESS szóelem is feltüntetésre kerül, amely elegendő elhatárolást biztosít a megjelölésnek más, ilyen típusú csatokhoz képest. A Fellebbezési Tanács nem osztotta a bejelentői álláspontot, és a bejelentést elutasította. A Fellebbezési Tanács határozatában előadta, hogy az oltalmazni kért háromdimenziós forma semmiben sem különbözik a versenytársak által általánosan és szokásosan használt csatformáktól. A csatforma oldalán, illetve tetején szereplő PRESS szóelem pedig nem rendelkezik elegendő megkülönböztető-képességgel, ugyanis mindössze a csat funkcióira utal. Az, hogy a csatformát ténylegesen használják francia gépjárművekben - különösen Peugeot típusokban - nem változtat azon a tényen, hogy a megjelölés nem rendelkezik elegendő megkülönböztető-képességgel. Egy általánosan és szokásosan használt csatforma nem alkalmas arra, hogy közösségi védjegyoltalomban részesüljön (R142/1999-1 sz. jogeset).

c) A bejelentő védjegy-bejelentési kérelmében a FAMILY CLUB BELMONT OLYMPIC színes ábrás védjegy lajstromozását kérte az OHIM-tól, a Nizzai megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó termékek és 36., 38. és 41. osztályokba tartozó szolgáltatások vonatkozásában. A védjeggyel szemben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felszólalással élt az OHIM felé. A felszólaló előadta, hogy jogosultja a korábbi elsőbbségű OLYMPIC szóvédjegynek, amelynek árujegyzékébe ugyanazok a termékek és szolgáltatások tartoznak, mint, amelyek a lajstromozni kért megjelölés árujegyzékében kerültek feltüntetésre.
Elsődlegesen korábbi elsőbbségű védjegyére való hivatkozással kérte a bejelentés elutasítását. Álláspontja szerint a FAMILY CLUB BELMONT OLYMPIC és az OLYMPIC megjelölések az összetéveszthetőségig hasonlóak. Azért minősülnek a védjegyek az összetéveszthetőségig hasonlónak, mert a bejelentett megjelölés is tartalmazza az OLYMPIC szóelemet, illetve senkinek sincs joga arra, hogy saját bejelentett megjelölésén, saját védjegyén olyan elemet tüntessen fel, amely elem más javára védjegyoltalom alatt áll. A kérelem elutasítását azon az alapon is kérte, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által használt OLYMPIC megjelölés közismert, világszerte ismert és elismert, jó hírnévnek örvendő megjelölés. Az OLYMPIC megjelölést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közel egy évszázada használja, mindenki számára ismert az egész világon. A bejelentő pedig, amikor egy olyan megjelölés oltalmát kérte, amely az OLYMPIC szóelemet is tartalmazta, a felszólaló korábbi jó hírű, közismert védjegyének a jó hírét akarta kihasználni, ezen jó hír kihasználásával kívánt tisztességtelenül előnyöket szerezni. Előadta továbbá, hogy az olimpiai öt karika oltalmáról szóló Nairobi egyezményre való hivatkozással is kéri a védjegy elutasítását. A Nairobi egyezmény ugyanis kimondja, hogy senki sem jogosult a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon kívül az olimpiai öt karikát mint olimpiai szimbólumot használni. A bejelentő a megjelölés lajstromozását kérte. Álláspontja szerint az általa bejelentett megjelölés és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi elsőbbségű védjegye jelentős mértékben eltér egymástól. Bejelentett megjelölésének a FAMILY CLUB szóelem a domináns eleme, az OLYMPIC szóelem mind méretében, mind az ábrán belüli elhelyezésében másodlagos, a fogyasztók a megjelölést a FAMILY CLUB szóelemről fogják azonosítani, és senki nem fog arra gondolni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság OLYMPIC védjegyével bármilyen kapcsolata van a bejelentőnek. A Felszólalási Osztály a kérelmet elutasította, ugyanis a bejelentést megvizsgálva a felszólaló álláspontját osztotta. Határozatában megállapította, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által használt OLYMPIC védjegy az egyik leghíresebb, legismertebb, legjobb hírnévnek örvendő védjegy a világon, az olimpiai mozgalom százéves múltja, ismertsége és elismertsége miatt. Senkinek nincs joga arra, hogy olyan megjelölést használjon akár védjegye elemeként is, amely egy olyan védjeggyel azonos, amely korábban már az Európai Unió területén ismertté és közismertté vált. Azzal, hogy az OLYMPIC védjegyet kívánta védjegyének elemeként a bejelentő feltüntetni, az OLYMPIC védjegy jó hírnevével, ismertségével kívánt visszaélni, az alapján kívánt tisztességtelen előnyökre szert tenni. Ilyen megjelölésekre közösségi védjegyoltalmat nem lehet szerezni (Opposition Division, B 9482 sz. határozat).

OLIMPIC

d) A bejelentő az ALBERTO szómegjelölésre kívánt oltalmat szerezni a Nizzai megállapodás szerinti 29. és 30. osztályba tartozó termékek vonatkozásában. A bejelentéssel szemben felszólalást nyújtott be a ROBERTO, jellegzetes betűs védjegynek a jogosultja. A felszólaló felszólalásában előadta, hogy az ALBERTO és a ROBERTO védjegyek az összetéveszthetőségig hasonlóak, mely hasonlóságot egyértelműen megalapozza az a tény, hogy mindkét szóvédjegy "berto" betűsorra végződik, a szavak elején található néhány betű különbség pedig nem biztosít elegendő elhatárolást a két védjegy között. Az árujegyzékeket vizsgálva megállapítható, hogy azok hasonlóak, részben azonosak, mivel a ROBERTO megjelölés oltalma is a 29. és 30. osztályba tartozó termékekre terjed ki.

Előadta továbbá a felszólaló, hogy saját védjegyét nemzeti védjegyként több uniós országban korábbi elsőbbséggel lajstromozták, illetve, ahol nem lajstromozták a védjegyét, azon országokban korábbi elsőbbséggel ténylegesen használja a ROBERTO megjelölést. A bejelentő a felszólalás elutasítását és megjelölésének védjegykénti lajstromozását kérte. Álláspontja szerint az ALBERTO és ROBERTO megjelölések nem az összetéveszthetőségig hasonlóak, az ALBERTO és ROBERTO elnevezések hangzása különböző. A védjegyek összetéveszthetőségig való hasonlóságánál azt kell vizsgálni, hogy az első szóelem, az első szótag mennyire hasonló, hiszen az első szóelemek, az első szótagok hangsúlyosak mindig, ezek maradnak meg dominánsan a fogyasztók tudatában. Ezekről pedig megállapítható, hogy jelentősen eltérnek egymástól. Megvizsgálva a két védjegyet, a Felszólalási Főosztály arra a következtetésre jutott, hogy azok nem az összetéveszthetőségig hasonlóak. A ROBERTO védjegy jellegzetes betűs védjegy, míg az ALBERTO védjegy sima szóvédjegy. Ha ezeket a védjegyeket egymás mellé tesszük, akkor megállapítható az, hogy a ROBERTO védjegy grafikai kialakítása miatt eltérő ábrázolású az ALBERTO védjegytől, illetve hiába egyezik meg a szóvégi négy betű, a szó elején található "al", illetve "ro" szóelem különbözősége elegendő elhatárolást biztosít a két védjegynek egymással szemben. A Felszólalási Főosztály álláspontja szerint a Közösség területén lévő fogyasztók a két védjegyet emiatt nem fogják összetéveszteni (Opposition Division, 2278/2000 sz. határozat).

e) A bejelentő az EVASIL szóvédjegy lajstromozását kérte az OHIM-tól az 5. osztályba tartozó "gyógyszertermékek" vonatkozásában, illetve a 30. osztályba tartozó "élelmiszer-kiegészítő termékek" vonatkozásában. A védjeggyel szemben felszólalt az EXACYL védjegy jogosultja, amely védjegy korábbi elsőbbségű közösségi védjegy, és amely az 5. osztályba tartozó "gyógyszerek, gyógyászati termékek, dietikus készítmények" vonatkozásában áll oltalom alatt. A felszólaló felszólalásában előadta, hogy álláspontja szerint az EVASIL és az EXACYL védjegyek az összetéveszthetőségig hasonlóak.

Az összetéveszthetőségig való hasonlóságot megalapozza az, hogy a hat betűből három teljesen azonos, illetve, hogyha a két védjegy magánhangzóit vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy ezek kiejtése teljesen azonos. Az 5. osztályba tartozó termékek vonatkozásában az árujegyzékek megegyeznek, a 30. osztályba tartozó termékek vonatkozásában pedig megállapítható, hogy azok rendeltetése és értékesítési helye megegyezik az 5. osztályba tartozó termékekével, tehát az árujegyzékek is hasonlónak minősíthetők. A bejelentő védjegyének lajstromozását kérte a Felszólalási Főosztálytól. Álláspontja szerint a védjegy első szótagját, első szóelemét kell megvizsgálni. Ennek alapján megállapítható, hogy az "exa" szóelemet keményen, határozottan kell kiejteni, a másik védjegyben az "eva" szóelemet pedig lágyan, már csak azért is, mert az "eva" szóelem egy, az Európai Közösségben is gyakorta használt női névvel egyezik meg. A második szótagokat megvizsgálva megállapítható, hogy a "cyl" és a "sil" szóelemek sem hasonlítanak egymásra. Ha pedig a védjegyeket egészében vizsgáljuk, megállapítható, hogy mind kiejtésben, mind hangalakban jelentősen eltérnek egymástól. Álláspontja szerint a 30. osztályba tartozó termékek nem hasonlók az 5. osztályba tartozó termékekhez, mert azok rendeltetési és értékesítési köre a felszólalói nyilatkozatban foglaltaktól eltérően jelentősen különbözik.
Megvizsgálva a felszólalást, a Felszólalási Főosztály arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EVASIL és az EXACYL szóvédjegyek nem az összetéveszthetőségig hasonlóak. Nem az összetéveszthetőségig hasonlóak azért, mert jelentős közöttük a kiejtésbeli különbség, elég eklatáns a betűsorok közötti különbség, ezért a fogyasztók a védjegyeket nem fogják összetéveszteni. A felszólaló a Fellebbezési Tanácshoz nyújtott be megváltoztatási kérelmet. A korábban említett indokokat megismételve kérte a Fellebbezési Tanácsot, hogy utasítsa el az EVASIL megjelölésre vonatkozó bejelentést. Ismét megvizsgálva az ügyet, a Fellebbezési Tanács a Felszólalási Főosztály határozatával értett egyet, álláspontja szerint az EVASIL és az EXACYL védjegyek nem hasonlóak, a fogyasztók megfelelő módon el tudják különíteni egymástól a védjegyeket, ezért a bejelentett megjelölés lajstromozásának van helye (R273/1999-1 sz. jogeset).

f) A kérelmező a SUPER KINGS szóelemet tartalmazó színes ábrás védjegy oltalmát kérte az OHIM-tól a 34. osztályba tartozó "cigaretták, dohányzási cikkek" termékek vonatkozásában. A bejelentés ellen felszólalt a KINGS szóelemet tartalmazó, korábbi elsőbbségű közösségi védjegy jogosultja. Felszólalásában előadta, hogy a két védjegy az összetéveszthetőségig hasonló, ugyanis mindkét védjegy egy cigarettadoboz alakú formát tartalmaz. A két, ábrás védjegynek domináns eleme a SUPER KINGS, illetve a KINGS szóelem. A SUPER KINGS és a KINGS szavak pedig az összetéveszthetőségig hasonlóak, mert a SUPER KINGS szóelemben a SUPER szónak nincs megkülönböztető-képessége, mivel az kizárólag a termék jellemzőjét fejezi ki.

Marad tehát a KINGS szó, amely azonos a felszólaló korábbi elsőbbségű védjegyének domináns elemét képező KINGS szóval. Mivel a KINGS védjegy oltalma is a 34. osztályba tartozó termékekre terjed ki, az árujegyzékek hasonlóak, a bejelentett megjelölés nem oltalomképes. A bejelentő nyilatkozatában azzal érvelt, hogy a védjegyek nem az összetéveszthetőségig hasonlóak. Nem az összetéveszthetőségig hasonlóak, mert más a védjegyen a szóelem elrendezése. Míg az ő megjelölésén a SUPER KINGS szóelem függőleges helyzetben az ábra bal oldalán található, addig a felszólaló védjegyén a KINGS szóelem az ábra közepén helyezkedik el, vízszintes formában feltüntetve. Álláspontja szerint a SUPER KINGS és a KINGS szóelemek nem az összetéveszthetőségig hasonlóak, illetve a megjelölések tartalmaznak olyan ábrás elemeket is, amelyek nem hasonlóak egymáshoz. Hivatkozott arra még, hogy vannak olyan országok, ahol a két védjegy egymás mellett lajstromozásra került és a felek között jogvita nem volt. A Felszólalási Főosztály a felszólalás vizsgálata során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a két megjelölés az összetéveszthetőségig hasonló. Az összetéveszthetőségig való hasonlóságot a felszólaló érveinek megfelelően megalapozza az a tény, hogy mindkét védjegy domináns eleme a szóelem, azaz a KINGS, illetve a SUPER KINGS szóelem. A SUPER KINGS szóelemben a SUPER szónak nincs megkülönböztető-képessége, mert az csak egy jellemzőt kifejező szó, a KINGS szóelemek pedig egymással teljes egészében megegyeznek. Mindkét védjegy cigarettadobozt ábrázoló ábrás védjegy, amely különböző egyéb elemekkel is rendelkezik a szóelemeken kívül, azonban ezek az elemek főként függőleges, illetve vízszintes vonalak, amelyek nem dominánsak a védjegyen belül. A fogyasztók a két védjegyet a KINGS, illetve a SUPER KINGS szavakról fogják felismerni, a KINGS és a SUPER KINGS szavak pedig az előbbiek szerint az összetéveszthetőségig hasonlónak minősülnek. Mivel mindkét védjegy árujegyzékében "cigaretták, dohányzási cikkek" szerepelnek, tehát az árujegyzékek azonosak, a bejelentett megjelölés nem oltalomképes (Opposition Division, 959/1999 sz. határozat).