TANULMÁNYOK
FICSOR MIHÁLY
Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi egyezményhez
1. Bevezetés
2. Az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Szabadalmi
Szervezet
3. Az európai szabadalmi rendszer reformja
4. Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez:
a jogi alapok
5. A csatlakozás következményei és hatásai
6. A Londoni Megállapodás
7. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás időpontja
és egyéb feltételei
Az Országgyűlés várhatólag ez év második felében dönt a magyar szabadalmi
rendszer európai integrációjának alapvető kérdéseiben. Az őszi ülésszak napirendjén
szerepel az Európai Szabadalmi Egyezményhez történő csatlakozásról szóló országgyűlési
határozati javaslat és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi
XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítására irányuló törvényjavaslat,
amely - egyebek mellett - a csatlakozás miatt szükségessé váló változtatásokat
tartalmazza.
Mindez időszerűvé teszi az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Szabadalmi
Szervezet bemutatását, valamint a csatlakozás előfeltételeinek, következményeinek
és hatásainak ismertetését. Ez az írás erre vállalkozik.
2. Az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Szabadalmi Szervezet
2.1. Az európai szabadalmak megadásáról szóló Müncheni Egyezményt, vagyis
az Európai Szabadalmi Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény vagy ESZE) 1973.
október 5-én írták alá Münchenben. Az Egyezmény 1977-ben - a Benelux államok,
az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Svájc részvételével -
lépett hatályba. Az első európai szabadalmi bejelentéseket 1978. június 1-jén
fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi Hivatal. 2002 elején
az Egyezménynek már húsz ország volt a részese: az Európai Unió valamennyi
tagállama, valamint Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc és Törökország.1
Ezenkívül hat ország - Albánia, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia,
Szlovénia - elfogadta az európai szabadalmak hatályának a területükre való
kiterjesztését, anélkül, hogy bármelyikük az Egyezmény részesévé vált volna.2
Az Egyezmény szerződő államainak köre jelentős bővülés előtt áll, hiszen -
Magyarországgal együtt - tíz közép- és kelet-európai, illetve balti ország
kapott felkérést a csatlakozásra3 (2002. július
1-jével Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország és Szlovákia csatlakozott
is az ESZE-hez; ezzel a Szervezet tagállamainak száma 24-re emelkedett).4
Az Egyezmény alapján 2000-ben több mint 140 000, 2001-ben pedig körülbelül
160 000 európai szabadalmi bejelentést tettek; 2000-ben közel 28 000, 2001-ben
pedig mintegy 35 000 európai szabadalmat adtak meg. Az Egyezmény hatálybalépése
óta közzétett európai szabadalmi bejelentések száma 2000-ben haladta meg az
egymilliót, a megadott európai szabadalmak száma pedig már 1992-ben elérte
a kétszázezret.5
Az Egyezményt 1991-ben vizsgálták először felül, módosítva az európai szabadalmak
oltalmi idejét egységesen szabályozó 63. cikkét (módot adva egyes termékek
kiegészítő oltalmának bevezetésére),6 majd ezt
követően a második - átfogó - felülvizsgálatra 2000 novemberében került sor
az európai szabadalmi rendszer megreformálására irányuló törekvések jegyében
(lásd erről részletesen a 3. fejezetet).
Az Egyezmény a Párizsi Uniós Egyezmény7 19.
cikkének értelmében vett külön megállapodást képez és regionális szabadalmi
szerződésnek minősül a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban:
PCT) 45. cikkének 1. bekezdése értelmében.8
Ebből következik, hogy az Egyezmény szabályainak a Párizsi Uniós Egyezmény
és a PCT rendelkezéseivel összhangban kell állniuk, és így az Egyezmény harmonikusan
illeszkedik ezekhez az alapvető nemzetközi instrumentumokhoz.9
2.2. Az Egyezmény megteremtette a szerződő államok közös, egységes - de a
nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő - jogrendjét a szabadalmak megadására
vonatkozóan. Ennek köszönhetően az ESZE szerint egyetlen bejelentés alapján,
egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet szabadalmat
- európai szabadalmat - szerezni az Egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára
(sőt, az európai szabadalmak kiterjesztését az ESZE-ben való tagság nélkül
is elfogadó országokra is) kiterjedően. Az európai szabadalmi rendszerben
- szemben a PCT rendszerével - tehát egy bejelentéssel, egyetlen eljárásban
nem csak igényelni lehet szabadalmat több országra vonatkozóan, hanem azt
meg is lehet szerezni. Másfelől az egyetlen, egységes európai eljárásban megadott
európai szabadalmak a megadásukat követően azokban az országokban, amelyekre
a hatályuk kiterjed, nemzeti szabadalmakként élnek tovább, vagyis azokat úgy
kell tekinteni, mintha az adott ország nemzeti hivatala előtti eljárásban
megadott szabadalmak volnának, azzal azonban, hogy számos kérdésben rájuk
az Egyezménnyel egységesített, európai szinten megállapított anyagi jogi szabályok
vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy az európai szabadalom annyiban nem haladta
meg az oltalom territoriális jellegét, hogy megadását követően is szupranacionális,
több ország területére egységesen kiterjedő hatályú szabadalomként funkcionálna.
Ez utóbbi megteremtését a közösségi szabadalom bevezetésére irányuló törekvések,
kísérletek célozzák.
Az Egyezmény nem számít az európai közösségi jog részének, nem minősül közösségi
jogforrásnak. Az Egyezménnyel létrehozott nemzetközi szervezet - az Európai
Szabadalmi Szervezet - az Európai Közösségtől független, attól elkülönülő
alanya a nemzetközi jognak. Az Egyezménynek nem csak az Európai Unió tagállamai
lehetnek szerződő államai (2001 elején öt, 2002 júliusában pedig kilenc olyan
tagországa volt az Egyezménynek, amely nem tagja az EU-nak),10
illetve az Egyezmény története során többször is fennállt az a helyzet, hogy
az Egyezménynek nem volt részese valamennyi közösségi tagállam.11
A közösségi szabadalom bevezetése kapcsán körvonalazódó elképzeléseknek mindazonáltal
része az a terv is, hogy az Európai Közösség idővel - az Egyezmény ezt lehetővé
tevő felülvizsgálata után - csatlakozik az Egyezményhez.12
Az Egyezmény által létrehozott jogrend, illetve az európai szabadalmak megadására
irányuló eljárás a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogával és nemzeti
szabadalomengedélyezési eljárásaival párhuzamosan érvényesül. Az európai szabadalmi
rendszer tehát együtt él a nemzetivel, az utóbbit nem váltja fel, nem teszi
fölöslegessé.13 Az európai út megnyílása csupán
bővítette a bejelentők előtt álló eljárási választékot, nem zárta ki azonban
azt, hogy találmányukra a nemzeti hivatalok előtti eljárásban szerezzenek
szabadalmat. A bejelentő szabadon dönt arról, hogy találmányára európai (esetleg
"euro-PCT") vagy nemzeti úton (közvetlenül vagy a PCT-n keresztül)
igényel-e szabadalmat.
Az európai szabadalmi rendszer valójában nem is volna működőképes a nemzeti
szabadalmi rendszerek nélkül, különösen nem az európai szabadalom megadását
követő szakaszban (pl. a szabadalom fenntartását, a kényszerengedélyeket vagy
a bitorlást illetően), amelynek során az európai szabadalom - bizonyos feltételekkel
és megszorításokkal - a nemzeti jog hatálya alá tartozik, a nemzeti úton megadott
szabadalmakkal azonos elbírálás alá esik.14
2.3. Az Egyezmény - a PCT-vel éppen ellentétesen, annak fordítottjaként -
az országok csatlakozási lehetősége szempontjából lényegében "zárt",
míg a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt" rendszer. Az Egyezményhez
csak európai államok csatlakozhatnak, közülük is csupán azok, amelyek részt
vettek az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián vagy arra meghívást
kaptak, valamint, amelyeket az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa
felkér a csatlakozásra (ESZE 166. cikk). Európai szabadalmi bejelentést viszont
bármely természetes vagy jogi személy tehet olyan országból is, amely nem
részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk).
Az Egyezmény és a PCT közötti fontos összefüggés, hogy a PCT keretében lehetséges
európai szabadalmi bejelentést (ún. euro-PCT bejelentést) is kezdeményezni.15
Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi bejelentésben az Egyezmény összes - vagy
a bejelentő választása szerinti egy vagy több - tagállama is megjelölhető
annak feltüntetésével, hogy ezekben az államokban európai szabadalmat kívánnak
szerezni. Ilyen esetben a PCT szerinti eljárás nemzeti szakaszát az Európai
Szabadalmi Hivatalnál kell kezdeményezni és az Egyezmény szabályai szerint
kell lefolytatni.
2.4. Az Egyezmény létrehozta az Európai Szabadalmi Szervezetet.16
A Szervezetnek az Egyezmény szerződő államai a tagjai. A Szervezet a nemzetközi
jog önálló alanya, jogi személyiséggel, valamint igazgatási és pénzügyi önállósággal
rendelkezik. Az Európai Szabadalmi Szervezet feladata, hogy európai szabadalmakat
adjon meg. Ezt a feladatot a Szervezet két szerve útján látja el. Az európai
szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) adja meg;
az ESZH az Igazgatótanács felügyeletével működik.
Az Európai Szabadalmi Szervezet székhelye Münchenben van és az ESZH is ott
működik; az ESZH Hágában külön részleget működtet, továbbá kirendeltséget
tart fenn Bécsben és Berlinben.
Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezeti felépítését és egyes szervezeti egységeinek
feladatkörét az Egyezmény határozza meg, gondoskodva az ESZH egyes osztályai
által hozott határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések elbírálására
hivatott fellebbezési tanácsok (és Bővített Fellebbezési Tanács) önálló, független
jogorvoslati fórumként való intézményesítéséről is. Az ESZH-t az Igazgatótanács
által kinevezett elnök irányítja, aki az ESZH tevékenységéért az Igazgatótanácsnak
tartozik felelősséggel. Helyettesei - akiket szintén az Igazgatótanács nevez
ki - állnak az ESZH nagyobb szervezeti egységeinek (főigazgatóságainak) élén.
Az ESZH alkalmazottjainak a száma meghaladja az ötezret.17
A Szervezet és azon belül az ESZH pénzügyi autonómiáját, önfenntartó jellegét
a Szervezet bevételei biztosítják, amelyek az ESZH előtti eljárás díjaiból
és az oltalmi idő kezdetére eső fenntartási díjakból, a szerződő államoknak
az európai szabadalmak általuk beszedett fenntartási díjai után teljesített
befizetéseiből, valamint - szükség esetén - a szerződő államok rendkívüli
pénzügyi hozzájárulásaiból tevődnek össze. A Szervezet 2002. évi költségvetésének
bevételi és kiadási főösszege meghaladja a 900 millió eurót.18
Az ESZH hatósági és egyéb feladatait hatalmas ismeretanyagra, óriási dokumentációs
és információs háttérre támaszkodva látja el: kutatásai során több mint hatvan
ország 38 millió dokumentumához férhet hozzá. A köz számára nyújtott szolgáltatásai
szintén széles körűek: a számítógépes világhálón, az interneten felkínált
ún. espa@cenet szolgáltatás révén ötvennél is több ország 30 millió szabadalmi
dokumentumához biztosít az ESZH hozzáférést. A hasonló elven működő epoline
pedig módot ad a bejelentőknek és más érdeklődőknek az ESZH-val a hálózaton
keresztül, elektronikus eszközökkel történő kommunikálásra, illetve ilyenféle
kapcsolatot épít ki a szerződő államok nemzeti hivatalai és az ESZH között
is.19
Az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozó, irányító szerve az Igazgatótanács.
Az Igazgatótanács a szerződő államok képviselőiből áll. Hatáskörébe tartozik
- egyebek mellett - az Egyezmény bizonyos (határidőket megállapító) rendelkezéseinek
módosítása, az Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának
megállapítása, a Szervezet költségvetésének és a költségvetés végrehajtásáról
szóló beszámolónak az elfogadása, valamint a Szervezet nemzetközi szerződéseinek
megkötéséhez való hozzájárulás.
Az Igazgatótanácsban csak a szerződő államok rendelkeznek szavazati joggal.
Főszabályként mindegyik szerződő államnak egy-egy szavazata van. A Díjszabályzat,
valamint - ha a szerződő államok befizetési kötelezettségeit terhesebbé tenné
- a költségvetés elfogadása és módosítása esetén azonban a szavazás során
sor kerülhet a szerződő államok szavazatainak sajátos szabályok szerint számított
súlyozására is. Az Igazgatótanács általában egyszerű szótöbbséggel hozza határozatait,
az Egyezményben felsorolt ügyekben [ESZE 35. cikk (2) bek.] azonban minősített
- háromnegyedes - többségre van szükség a határozathozatalhoz.
Mind az ESZH-nak, mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve van: az
angol, a francia és a német. Az ESZH előtt ezek közül a bejelentő által választott
egyik nyelv lesz - főszabályként - az eljárás nyelve; a bejelentőnek az említett
nyelvek egyikén kell benyújtania vagy arra kell lefordítania az európai szabadalmi
bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell
közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el
és hirdetik meg, ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával
az ESZH másik két hivatalos nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH
hivatalos lapja az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén megjelenik; az európai
szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket szintén mindhárom hivatalos
nyelven eszközlik (ESZE 14. cikk).
Az előzőektől független, önálló kérdéskör az, hogy a szerződő államok az ESZE
65. cikke alapján milyen nyelvi-fordítási követelmények teljesítésétől tehetik
függővé az európai szabadalmaknak a területükön való hatályosulását.20
E követelményekről ennek az írásnak a 2.5., 3.3., 5.10. és 6. pontja külön,
bővebben is szól.
2.5. Európai szabadalmi bejelentést az ESZH-nál (Münchenben, Hágában vagy
Berlinben), valamint - ha az érintett ország nemzeti joga ezt lehetővé teszi
- a szerződő államok nemzeti iparjogvédelmi hatóságainál lehet tenni; az utóbbiak
az ESZH-hoz továbbítják a bejelentést. A bejelentésben - egyebek mellett -
meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő az ESZE mely szerződő államaiban igényel
szabadalmat a találmányára; az ESZH az utóbbi időben olyan díjszabást és eljárási
rendet alakított ki, amely szerint - a bejelentő eltérő nyilatkozata híján
- általában valamennyi szerződő államot megjelöltnek tekintik.
Az európai szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított tizennyolc
hónap elteltével az ESZH közzéteszi. Eddig az időpontig az ESZH elvégzi a
bejelentés alaki vizsgálatát. A kutatási jelentést - ha már készen van - a
bejelentéssel együtt teszik közzé; ellenkező esetben a kutatási jelentést
a későbbiekben külön bocsátják közre.
Az érdemi vizsgálatot a bejelentő külön kérelmére kezdik meg. A bejelentő
e kérelem benyújtásáról a kutatási jelentés ismeretében dönthet, erre a kutatási
jelentés közzétételétől számított hat hónapja van. Az ESZH az érdemi vizsgálat
keretében bírálja el a szabadalmi bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei
szempontjából. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az ESZH a bejelentésben
megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat
ad a bejelentés tárgyára.
Az európai szabadalom mindazonáltal a megjelölt országokban is csak akkor
válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik
az ennek feltételéül a nemzeti szabadalmi jogszabályokban az Egyezmény 65.
cikkével összhangban előírt cselekményeket. Ezek közül a legfontosabb - az
ezt megkövetelő országokban - az európai szabadalom szövegének a megjelölt
ország hivatalos nyelvére való lefordítása és a fordításnak az előírt határidőn
belül történő hozzáférhetővé tétele. E cselekmények elmulasztását úgy kell
tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a megjelölt államban keletkezésétől
fogva hatálytalan. Egyebekben az egyes országokban az említett cselekmények
teljesítése folytán hatályosuló európai szabadalmak további sorsa a nemzeti
hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként
- az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal.
A fenntartására, megszűnésére, megsemmisítésére irányuló eljárásra vagy bitorlására
és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti
úton megadott szabadalmak esetében.
Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc
hónapon belül bárki felszólalhat az ESZH-nál. A felszólalás eredményeként
- ha az megalapozott - az ESZH megvonhatja vagy korlátozással tarthatja fenn
az európai szabadalmat. A megalapozatlan felszólalást az ESZH elutasítja,
ez esetben az európai szabadalom korlátozás nélkül fennmarad. Az ESZH-nak
a felszólalási eljárásban hozott határozata valamennyi megjelölt tagállamra
egyformán érvényes (hacsak az európai szabadalmat nem úgy adták meg, hogy
igénypontjai országonként különbözőek). A felszólalási eljárás tehát eljárási
lehetőséget kínál az európai szabadalom központosított "megtámadására",
amelynek eredményeként valamennyi megjelölt tagállamra kiterjedő hatállyal
el lehet érni az európai szabadalom megvonását vagy korlátozását.
Az ESZH egyes eljáró szervezeti egységeinek határozataival szemben fellebbezésnek
van helye a független jogorvoslati fórumként működő fellebbezési tanácsokhoz.
Elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a Bővített Fellebbezési Tanács
hoz határozatot, illetve ad véleményt.21
2.6. Az Egyezmény a szerződő államok nemzeti jogszabályait illetően számottevő
jogegységesítést eredményezett.22
Mindenekelőtt természetszerűleg magával hozta a szabadalmazhatóság feltételeinek23
egységessé tételét. Ezt azzal érte el, hogy nem csak az európai szabadalom
megadására irányuló eljárás céljaira állapította meg a szabadalmazhatóság
feltételeit, hanem az európai szabadalom megvonásának, illetve megsemmisítésének
(azaz utólagos érvénytelenítésének) a feltételeit is egységesítette. Az európai
szabadalmak megsemmisítésére irányuló eljárást ugyan - szemben a felszólalási
eljárással - a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok, illetve a nemzeti bíróságok
folytatják le a nemzeti jogban meghatározott eljárási szabályok szerint, az
európai szabadalmat mégis csak az Egyezményben meghatározott jogalapok valamelyikére
hivatkozva semmisíthetik meg (ESZE 139. cikk).
Ezenkívül az Egyezmény az európai szabadalmakhoz kapcsolódó joghatásokat számos
kérdésben szintén egységesen állapítja meg, összehangolva ezáltal a szerződő
államok jogszabályait is. Ilyen típusú rendelkezéseket tartalmaz az oltalom
időtartama (ESZE 63. cikk) és terjedelme (ESZE 69. cikk és a hozzá kapcsolódó
jegyzőkönyv), valamint az eljárásra adott szabadalmakból eredő jogok [ESZE
64. cikk (2) bek.] tárgyában.
Az Egyezmény a felsorolt kérdéseken túlmenően, illetve a szerződő államok
körén kívül is figyelemre méltó - a közvetlen jogi kötelezettségek teljesítésén
túlmenő, tényleges - harmonizációs hatást ért el, ami éppúgy köszönhető az
Európai Szabadalmi Szervezet szakmai és politikai súlyának, mint az európai
szabadalmi rendszer átütő, kétségbevonhatatlan sikerének.
3. Az európai szabadalmi rendszer reformja
3.1. Az európai szabadalmi rendszer az elmúlt évtizedek megannyi sikere és
jelentős eredménye mellett is megérett a reformra.24
A változtatást kikényszerítő körülmények közé tartozik: az európai integráció
elmélyülése, az innováció felértékelődése az élesedő világgazdasági versenyben,
a nemzetközi jogfejlődés (elsősorban a Kereskedelmi Világszervezet ún. TRIPS-egyezményének
létrejötte), az ESZH munkaterheinek radikális növekedése, a kutatásra és fejlesztésre
épülő iparágak megerősödése, valamint számos olyan technológia (pl. a biotechnológia,
a géntechnika, az információtechnológia) megjelenése és robbanásszerű fejlődése,
amelynek a szabadalmi jogba való megfelelő beillesztése új jogi megoldásokat
is igényelhet.25 Az európai szabadalmi rendszernek
a legutóbbi években kibontakozó reformja három fő irányt vett. Célul tűzte
ki
- az ESZE felülvizsgálatát,
- az európai szabadalmak fordításával járó költségek csökkentésére és az európai
szabadalmi bíráskodás bevezetésére irányuló külön megállapodások létrehozását,
valamint
- a közösségi szabadalom megteremtését.
A közösségi szabadalom bevezetése európai közösségi hatáskörbe - vagyis az
Európai Unióra - tartozik. A reform másik két területéért az Európai Szabadalmi
Szervezet felel. Noha az európai szabadalmi rendszer reformja ennek megfelelően
egyfelől az Európai Unióban, másfelől az Európai Szabadalmi Szervezetben zajlik,
az egyes reformmunkálatok egymással szorosan összefüggenek, azokat tehát egymásra
figyelemmel, összehangoltan kívánják végrehajtani. Ezt követeli meg az az
elképzelt végcél is, hogy idővel létrejöjjön a már meglévő európai szabadalmi
rendszer és a jövőbeli közösségi szabadalom hatékony szimbiózisa, megteremtve
kontinensünk gyakorlatilag teljes szabadalmi integrációját. A megfelelő koordinációt
igényli és egyben arra garancia az is, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama
részese az Európai Szabadalmi Egyezménynek és az Európai Közösség - az Európai
Bizottság útján - megfigyelőként képviselteti magát az Európai Szabadalmi
Szervezet Igazgatótanácsának ülésein.
3.2. Az európai szabadalmi rendszer reformjának átfogó folyamatát az Európai
Szabadalmi Szervezeten belül az 1999 júniusában, Párizsban tartott kormányközi
konferencia indította útjára, megadva a mandátumot a szükséges szakértői szintű
munkálatok elvégzéséhez.26 Magyar kezdeményezésre
a reformmal foglalkozó munkacsoportok, kormányközi és egyéb értekezletek tevékenységébe
az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozásra felkért országok képviselői
is bekapcsolódhattak megfigyelői minőségben.
A párizsi kormányközi konferencia sokrétű mandátumot határozott meg:
- célul tűzte ki az európai szabadalmak fordítási költségeinek ötven százalékkal
való csökkentését;
- előirányozta, hogy az európai szabadalmi bejelentések elbírálásának időtartamát
- a hatósági munka jó minőségének megőrzése mellett - csökkenteni kell, hogy
a jövőben az ESZH előtti szabadalomengedélyezési eljárás átlagos időtartama,
"átfutási ideje" ne haladja meg a három évet;
- tervbe vette az európai szabadalmi bíráskodás felülvizsgálatát és harmonizációját;
- ajánlást adott az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozatali rendjének
korszerűsítésére;
- napirendre tűzte annak vizsgálatát, hogy a találmánynak a szabadalmi bejelentést
(avagy az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra jutásához milyen következmények
fűződjenek, különösen akkor, ha a találmányt maga a bejelentő vagy jogelődje
hozza nyilvánosságra (jelenleg ez újdonságrontó hatású és kizárja a szabadalmaztatás
lehetőségét);
- elrendelte mindezekre, valamint egyéb módosítási igényekre figyelemmel az
ESZE felülvizsgálatára hivatott diplomáciai értekezlet előkészítését és 2000.
évi összehívását.
Ennek az ambíciózus programnak számos eleme már megvalósult.
3.3. Az európai szabadalmi rendszer reformjáról tartott második kormányközi
konferencián27 - Londonban, 2000. október 16-17-én
- az ESZE akkori 19 tagállamából 7 ország képviselői írták alá azt a megállapodást
(az ún. Londoni Megállapodást),28 amely - az
ESZE-tagországok számára nyitva álló, opcionális tagsággal - az európai szabadalmak
fordításával járó költségek csökkentését célozza. A megállapodás szerint a
részes országok eltekintenek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében lehetővé
tett fordítási követelmény érvényesítésétől, vagyis annak előírásától, hogy
az európai szabadalomnak az adott országban való hatályossá tételéhez meghatározott
határidőn belül be kell nyújtani az európai szabadalom fordítását az érintett
állam hivatalos nyelvén. Ennek feltétele azokban az országokban, amelyeknek
az ESZH valamelyik hivatalos nyelve (vagyis az angol, a francia vagy a német)
nem hivatalos nyelve, hogy a szabadalom az említett három hivatalos nyelv
közül az érintett ország által választott nyelven rendelkezésre álljon. Továbbá
ezek az országok a megállapodáshoz való csatlakozásuk után is megkövetelhetik
az igénypontoknak a saját hivatalos nyelvükre való lefordítását. Az érintett
ország hivatalos nyelvére - a megállapodás szerint - csak akkor kell az európai
szabadalom teljes leírását lefordítani, ha a szabadalommal kapcsolatban jogvita
keletkezik.
A londoni kormányközi konferencia az európai szabadalmi bíráskodás reformját
illetően ajánlást fogadott el a szabadalmi ügyekben való választottbíráskodás
lehetővé tételéről, továbbá megújította az illetékes munkacsoport mandátumát
a szupranacionális európai szabadalmi bíráskodás megteremtésére irányuló megállapodás-tervezet
kidolgozásával kapcsolatban. A tervezet előkészítése azóta is folyamatban
van.29
3.4. Az ESZE felülvizsgálatát célzó diplomáciai értekezletet 2000. november
20. és 29. között tartották meg Münchenben.30
Az értekezlet eredményesen zárult annyiban, hogy elfogadták az Egyezmény felülvizsgált,
módosított szövegét, amely - a záróokmány 8. cikkében foglalt változatok közül
a jóval valószínűbbet alapul véve - várhatólag két évvel azt követően lép
hatályba, hogy a tizenötödik - jelenlegi vagy újonnan csatlakozó - szerződő
állam letétbe helyezi ratifikációs, illetve csatlakozási okmányát. Az Egyezmény
felülvizsgált szövege hatálybalépésének időpontját tehát nagyban befolyásolhatja
annak a tíz - csatlakozásra felkért - országnak (közöttük hazánknak) a csatlakozása,
amelyek esetében az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa az Egyezmény
hatályos szövegéhez való csatlakozás feltételéül szabta a felülvizsgált szöveg
egyidejű ratifikációját.
Az ESZE felülvizsgált szövege - egyebek mellett - módosította az első és további
gyógyászati indikáció (azaz valamely ismert anyag gyógyászati eljárásban való
alkalmazásának) szabadalmazhatóságára, az oltalom terjedelmére, a vizsgálat
és a jogorvoslat rendjére vonatkozó szabályokat, bevezette az európai szabadalmak
központi (vagyis az ESZH előtti eljárásban való) korlátozásának lehetőségét,
"áramvonalasította" az Egyezményt azzal, hogy számos részlet szabályozását
az Egyezmény helyett a Végrehajtási Szabályzatra hagyta (egyes vélemények
szerint ezzel esetenként érdemi kérdésekben is "kiüresítve" az Egyezményt).
Ezenkívül - több feltétellel és megszorítással - felhatalmazta az Igazgatótanácsot
az Egyezmény meghatározott részeinek a módosítására, ha arra a szabadalmakra
vonatkozó nemzetközi szerződéshez vagy európai közösségi jogszabályhoz való
igazodás érdekében van szükség. A felülvizsgált szöveg szerint továbbá legalább
ötévente a szerződő államok illetékes minisztereinek értekezletét is össze
kell hívni az európai szabadalmi rendszer főbb kérdéseinek megvitatása céljából.
Egyebekben az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozatali rendje nem változott
(ezen belül különösen az érdemel figyelmet, hogy a legfontosabb döntéseknek
az Igazgatótanácsban való meghozatalához előírt minősített többség arányát
- szemben az eredeti elképzelésekkel - nem szállították le háromnegyedről
kétharmadra), ami mindenképpen előnyös és méltányos a csatlakozásra felkért
országok számára.
A 2000. évi felülvizsgálat adós maradt számos kérdés rendezésével: az Európai
Bizottság akkor még csak készülő irányelvjavaslatára tekintettel elhalasztották
a döntést a számítógépi program szabadalmazhatóságának ügyében; szintén nem
alakult ki egyetértés az ún. türelmi idő kérdésében, vagyis arról, hogy a
találmánynak a bejelentést (illetve az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra
hozatalához milyen jogkövetkezmények fűződjenek. Az Egyezmény felülvizsgálata
nem tért ki az európai szabadalmi rendszer és a közösségi szabadalom közötti
viszony szabályozására sem.31
A felsorolt - nyitva maradt - kérdések idővel az ESZE újabb felülvizsgálatát
teszik, tehetik szükségessé. Az eredeti tervektől eltérően azt a diplomáciai
értekezletet, amely - legalább a közösségi szabadalom témakörében - az ESZE
újabb módosításairól dönthetett volna, nem hívták össze 2002 első félévének
végéig (vagyis a csatlakozásra felkért országok csatlakozásának legkorábbi
lehetséges időpontjáig).
3.5. Az európai szabadalmi rendszer reformjának másik fő vonulata az Európai
Unióban bontakozott ki, jórészt az európai innováció fellendítésére irányuló
első cselekvési terv32 hatására. Az Európai
Bizottság 1997-ben tette közzé döntés-előkészítő dokumentumát, ún. zöld könyvét
a közösségi szabadalomról és Európa szabadalmi rendszeréről.33
A zöld könyv alapján lefolytatott konzultációk eredményeit összegző és a további
teendőket azonosító, 1999-ben kiadott bizottsági dokumentum34
pedig - többek között - a következő intézkedéseket irányozta elő:
- rendelet alkotását a közösségi szabadalomról;
- ezzel összefüggésben a Közösség csatlakozását az ESZE-hez;
- irányelv kiadását a számítógépi programok szabadalmazhatóságáról;
- a szabadalmi ügyvivők szolgáltatásaira és letelepedésére vonatkozó - jogértelmező
jellegű - bizottsági közlemény összeállítását;
- a nemzeti szabadalmi hivatalok szerepének erősítését, különösen az innováció
előmozdításában, illetve az egyéni feltalálók, a kutatóintézetek, valamint
a kis- és középvállalkozások számára történő szabadalmi jogi ismeretterjesztésben,
tájékoztató és ügyfélszolgálati munkában.
Az Európai Bizottság 2000 augusztusában terjesztette elő a közösségi szabadalomról
szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatát.35
A Bizottság tehát a tagállamok között létrejövő nemzetközi szerződés helyett
(ami a hatályba nem lépett Luxemburgi Egyezmény modellje volt) közösségi jogszabállyal,
az EK-szerződés 308. cikkén alapuló rendelettel kívánja bevezetni ezt a közösségi
oltalmi formát is (ugyanúgy, mint a közösségi védjegyoltalom, a közösségi
növényfajta-oltalom, illetve a formatervezési minták közösségi oltalma esetében).
E rendelet elfogadásához ugyan a tagállamok egyhangú szavazatára van szükség
a Tanácsban, a rendeleti forma, a közösségi jogszabályban való szabályozás
mindazonáltal számos előnnyel jár a Közösség nézőpontjából (pl. nincs szükség
ratifikációra, mint a tagállamok közötti nemzetközi szerződéseknél).
A rendelettervezet bevezetné a közösségi szabadalmat, amely egységes jellegű
volna, ahhoz a Közösség egész területén, valamennyi tagállamban ugyanaz a
jogi hatály fűződne. A közösségi szabadalmat csak a Közösség egészére vonatkozóan
lehetne megadni, átruházni vagy megsemmisíteni, és csak ugyanilyen hatállyal
lehetne oltalmának megszűnését megállapítani. A közösségi szabadalom egységes
jellege az Európai Unió egységes belső piacának természetéhez igazodik, annak
igényeit elégíti ki; ezzel az Unión belül meghaladja a szabadalmi oltalom
territoriális jellegét, feloldja annak területi, nemzeti kötődéseit.
A közösségi szabadalmi rendszer nem váltaná fel, nem szüntetné meg és nem
tenné feleslegessé a nemzeti szabadalmak rendszerét, a rendelettervezet e
két rendszer együttéléséből indul ki, párhuzamos fennállásuk feltételezésére
épül.
A rendelettervezet szerint a közösségi szabadalmakat az ESZH adná meg, ami
igényli a Közösség csatlakozását az ESZE-hez, azt követően, hogy erre az Egyezmény
megfelelő módosításával jogi lehetőség nyílik.36
A közösségi szabadalom megadásáig terjedő szakasz kérdéseit az ESZE rendezné,
azaz e tekintetben a közösségi szabadalom az európai szabadalom egyik válfaja
volna. A közösségi rendelet ezért a szabadalom megadását követően jelentkező
kérdések szabályozására szorítkozna; e kérdésekben viszont autonóm, közösségi
jogrendet alakítana ki.
A rendelettervezetről az Európai Unióban azóta is folynak a viták és az egyeztetések.
A nyitva maradt kérdések közül az egyik legfontosabb az, hogy a közösségi
szabadalom szövegével kapcsolatban milyen nyelvi, fordítási követelményeket
érvényesítsenek. Tisztázásra szorul a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos
jogvitákban eljáró bírósági fórumrendszer struktúrája és hatásköre is (a Bizottság
eredetileg - a tagállami bíróságok teljes kizárásával - közösségi bíráskodást
javasolt valamennyi fokon, az első foktól kezdődően). A vitás témák közé tartozik
az is, hogy a közösségi szabadalmak megadásával járó feladatokat, valamint
a közösségi szabadalmi rendszer működtetéséből származó bevételeket miként
osszák meg az ESZH és a tagállamok szabadalmi hatóságai között.37
Az említett "zöld könyv" nyomán elhatározott intézkedések sorába
tartozott az is, hogy a Bizottság 2002 elején előterjesztette javaslatát38
a számítógépen alkalmazott találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelv
megalkotására.
4. Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez: a jogi alapok
Mint ismeretes, az Európai Megállapodás (kihirdette: az 1994. évi I. törvény)
65. cikkének (1) bekezdése megkövetelte, hogy Magyarország - tovább javítva
a szellemi tulajdonjogok védelmét - 1996 végéig a Közösségben érvényesülő
védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson a szellemi tulajdonjogoknak.
E nemzetközi kötelezettségünknek a szabadalmi jog területén való teljesítését
is célozta az Szt. 1995. évi megalkotása.39
Emellett az Európai Megállapodás - a 65. cikk (2) bekezdésében - azt is előírta,
hogy Magyarországnak 1996 végéig kérnie kell az Európai Szabadalmi Egyezményhez
való csatlakozását.40 Amint arra a 2.3. pont
már utalt, az Egyezményhez valamely európai állam akkor csatlakozhat, ha vagy
részt vett az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián (illetve arra
legalábbis meghívást kapott), vagy a későbbiekben az Európai Szabadalmi Szervezet
Igazgatótanácsa csatlakozásra való felkérést intézett hozzá (ESZE 166. cikk).
Magyarország az európai államok ez utóbbi kategóriájába tartozik az ESZE-hez
való csatlakozás szempontjából.
Ennek megfelelően - összhangban az Európai Megállapodás 65. cikkének (2) bekezdésében
foglaltakkal - a 2370/1996. (XII. 20.) Korm. határozat felhatalmazta a Magyar
Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) elnökét arra, hogy az Európai Szabadalmi
Szervezet Igazgatótanácsához nyújtsa be a Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez
való csatlakozásra történő meghívás iránti kérelmét. Az 1996 decemberében
benyújtott kérelem alapján az Igazgatótanács 1999. január 29-én hozott, CA/D
5/99 számú határozatával - az ESZE 166. cikke (1) bekezdésének b) pontjával
összhangban - felkérte a Magyar Köztársaságot, hogy csatlakozzon az ESZE-hez.
A határozat úgy rendelkezett, hogy hazánk legkorábban 2002. július 1-jén válhat
az Egyezmény tagjává. A csatlakozás - az ESZE 169. cikkének (2) bekezdése
értelmében - a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap
első napjától válik hatályossá.
Az Igazgatótanács említett határozata - a későbbiekben külön megerősített
értelmezés szerint41 - a csatlakozás feltételéül
szabja, hogy a csatlakozó ország az ESZE hatályos szövegén kívül az ESZE felülvizsgált
szövegét is egyidejűleg ratifikálja, ha az ESZE-t a csatlakozási okmány letétbe
helyezését megelőzően felülvizsgálják. A 3.4 pontból már kitűnt, hogy ez megtörtént:
az e célból összehívott müncheni diplomáciai értekezleten 2000. november 29-én
elfogadták az ESZE felülvizsgált szövegét. Hazánknak tehát az ESZE hatályos
szövegéhez való csatlakozással egyidejűleg meg kell erősítenie a 2000. novemberi
diplomáciai értekezleten elfogadott felülvizsgált szöveget is; az ESZE-hez
való csatlakozás alkalmával egyidejűleg kell letétbe helyezni a csatlakozási
okmányt a hatályos szöveg tekintetében és a ratifikációs okmányt a felülvizsgált
szöveg tekintetében.
Az Európai Megállapodás 65. cikkének (2) bekezdéséből következően Magyarország
csupán arra volt köteles, hogy kezdeményezze az ESZE-hez való csatlakozásra
történő felkérést. E felkérésnek azonban nem tartozik - különösen nem a lehetséges
legkorábbi időpontban - eleget tenni. Nem áll fenn tehát nemzetközi jogi kötelezettségünk
az ESZE-hez való csatlakozásra. Az ESZE-tagság nem része az európai közösségi
jogrendnek sem. Az ESZE története során előfordult, hogy az Európai Közösség
valamely tagállama nem volt szerződő állama az ESZE-nek (lásd a 2.2. pontot).
Ez a helyzet megváltozik, ha a közösségi szabadalomról szóló rendeletet elfogadják,
és az EK csatlakozik az ESZE-hez (lásd a 3.5. pontot). Hazánknak tehát 2002.
július 1-jétől csupán lehetősége az ESZE-hez való csatlakozás, ami az Európai
Unióhoz való csatlakozás alkalmával, vagy azt követően válik majd - közösségi
jogi - kötelezettséggé.
5. A csatlakozás következményei és hatásai
5.1. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás gazdasági, költségvetési,
intézményi és egyéb hatásainak felmérése céljából több elemzés, tanulmány
is készült.42 A hatásvizsgálat egyrészt az Egyezményhez
való csatlakozás várható gazdasági következményeinek előrejelzésére irányult,
különös figyelmet fordítva a hazai kutatás és fejlesztés, valamint a kis-
és középvállalkozások helyzetében bekövetkező változásokra. A vizsgálat kiterjedt
a csatlakozás folytán az MSZH-t és a magyar szabadalmi ügyvivői kart érintő
hatások felmérésére is. A hatásvizsgálatok elsősorban azt célozták, hogy a
csatlakozás folytán esetleg jelentkező hátrányos hatások azonosításával elősegítsék
azoknak az intézkedéseknek a megtervezését és végrehajtását, amelyekkel a
hátrányok, a kedvezőtlen hatások enyhíthetők, mérsékelhetők. E vizsgálatok
alapvető rendeltetése tehát nem az volt, hogy számottevően befolyásolják az
ESZE-hez való csatlakozás időzítését, még kevésbé, hogy kétségbe vonják annak
szükségességét, illetve célszerűségét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ESZE-hez
való csatlakozás számottevő késleltetése, halogatása kedvezőtlen képben tüntetné
fel hazánkat a külföldi befektetők (különösen a kutatás és a fejlesztés területén
beruházók), az európai integrációs szervezetek és a nemzetközi iparjogvédelmi
fórumok előtt, továbbá kétségeket ébreszthetne a magyar kormányzatnak mind
a szellemi tulajdon hatékony védelme, mind az európai integráció iránti elkötelezettségét
illetően. A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő
feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat az Szt.-nek az ESZE-hez
való csatlakozása kapcsán szükségessé váló módosítását 2002. második félévi
feladatként jelölte meg, abból kiindulva, hogy az Egyezményhez való csatlakozás
várható időpontja: 2003. január 1. (az előző jogharmonizációs program is ugyanígy
irányozta elő e jogalkotási feladat teljesítését). A jogharmonizáció kormányzati
programjával összhangban magyar részről több ízben, számos fórumon jeleztük
és megerősítettük mind az Európai Unió, mind az Európai Szabadalmi Szervezet
irányában az ESZE-hez való csatlakozásunknak az előzőekben említett, várható
időpontját. Az ESZE-hez való csatlakozás tervezett időpontjáról adott tájékoztatás
természetesen nem eredményezett nemzetközi jogi értelemben vett kötelezettségvállalást,
mindazonáltal az ESZE-hez való csatlakozás magyar részről eltervezett menetrendjének
betartása fontos fokmérőjévé válhat - legalábbis a szellemi tulajdon területén
- európai integrációs felkészülésünk előrehaladottságának.
A szóban forgó hatásvizsgálatok eredményei a szabadalmi rendszer általános
gazdasági funkcióinak áttekintése után és az Egyezményhez való csatlakozás
közvetlen jogi következményeinek ismeretében értékelhetők csak megfelelően.
5.2. A szabadalmi rendszernek az innovációhoz való viszonyát az idők során
különféle módokon közelítették meg és mutatták be. Számos elhíresült "aforizma"
utal arra, hogy az innováció két irányból, a kutatási-fejlesztési kínálat
és a piaci kereslet felől vezérelt folyamat, amelyen belül mindkét irányban
ösztönző, mozgósító erejű lehet a hatékony szabadalmi rendszer.43
Az angol közmondás a szükséget tartja a találmány szülőanyjának, míg a franciák
úgy vélik: a találmány az alkotószenvedély szülötte, a megvalósítás pedig
a szükségé. A legtalálóbb és legtöbbször idézett megfogalmazás Lincoln amerikai
elnöktől származik, aki a szabadalmi rendszer lényegét a következő szavakkal
adta vissza: "A szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját
adta."
Míg a tervgazdálkodás, a túlsúlyos állami tulajdon és a hiánygazdaság viszonyai
között a szabadalmak szerepe Magyarországon elsősorban arra korlátozódott,
hogy a hatóság által kiállított "fizetési bizonylatként" szolgáljanak
a feltalálók munkabéren felüli díjazásához, az elmúlt évtizedben a magántulajdon
arányának növekedése, a külföldi működő tőke behozatala, a gazdasági verseny
kibontakozása és a tudásra épülő gazdaság kiépülése mellett a szabadalmak
hagyományos - a piacgazdaságokban jellemző - funkciói kerültek előtérbe hazánkban
is.
A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa
a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok
nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotótevékenységet.
Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció
megteremtésével éri el. A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések
szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50%-a, a
nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben
ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe.
A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság, időleges piaci monopolhelyzet
teremt ugyanis lehetőséget arra, hogy a találmány szerinti új termék forgalmazásával,
illetve új eljárás alkalmazásával kifejlesztője profitot érhessen el. Oltalom
híján ugyanis az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejlesztőnél
alacsonyabb árat érhetnének el, hiszen áruikat nem terhelnék a kutatás-fejlesztés
költségei, sem pedig az eredeti fejlesztések kockázati tényezőivel nem kellene
számolniuk, mivel csakis a sikeres termékeket utánoznák.
Noha a jogi védelem hiánya nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó
feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül
- nemzetközi számítások szerint - a találmányok mintegy egynegyede-egyharmada
soha nem születne meg.
A szabadalmi oltalomból folyó jogi kizárólagosság alternatívája a találmány
titokban tartása. A tudomány és a technika fejlődését azonban az új műszaki
megoldások mielőbbi nyilvánosságra hozatala segíti elő. A szabadalmi oltalom
ezt azzal szolgálja, hogy a találmány nyilvánosságra hozatala fejében időleges
hasznosítási monopolhelyzetet biztosít. Ha nem lenne mód a szabadalmaztatásukra,
a találmányok jelentős hányadát (25-35%-át) biztosan titokban tartanák.
A szabadalmi oltalom információs funkciójához tartozik, hogy a nemzetközileg
egységesített rendszerben a köz számára rendelkezésre bocsátott - mintegy
80-90%-ban csak ilyen módon hozzáférhető - szabadalmi műszaki információ pótolhatatlan
ismeretanyagot nyújt a műszaki fejlesztéshez, és elkerülhetővé teszi a párhuzamos
fejlesztésekből folyó társadalmi és vállalkozói többletköltségeket. A szabadalmi
információ jogi jelentősége pedig az, hogy a köz számára ezáltal válik ismertté
azoknak a jogoknak a köre és a terjedelme, amelyeket a műszaki fejlesztési,
sőt, általában a gazdasági tevékenység során tiszteletben kell tartani.
A szabadalomnak mind az oltalmi, mind pedig az információs funkciója nagyban
hozzájárul a licenciaforgalom, a technológiatranszfer feltételeinek megteremtéséhez.
A szabadalom megszerzése nem garancia a találmány üzleti sikerére, annak csupán
egyik előfeltétele. A szabadalmaztatás nem öncél, sem pedig a piaci sikert
garantáló automatizmus. Igaz viszont, hogy számos esetben az üzleti siker,
a piaci áttörés, illetve a vállalkozói gyarapodás a szabadalom vagy más jogi
oltalom híján marad el.44
Valamely nemzetgazdaság szabadalmi teljesítményére a legnagyobb hatást a kutatás
és a fejlesztés színvonala, fejlettsége, hatékonysága gyakorolja. A kutatási
és fejlesztési ráfordítások volumenén túlmenően döntő jelentőségű lehet azok
struktúrája, valamint a rendelkezésre álló források felhasználásának hatékonysága
(ez utóbbit számos tényező befolyásolhatja; így - egyebek mellett - az innováció
intézményrendszerének kialakultsága, az információs és kapcsolati hálózat
fejlettsége, az adó- és pénzügyi környezet, a kutatásban és fejlesztésben
foglalkoztatottak száma, felkészültsége, strukturális megoszlása). Az ESZE-hez
való csatlakozás a szabadalmi rendszer alapvető funkcióin, az innovációs folyamatokhoz
fűződő viszonyán, illetve a kutatáshoz és a fejlesztéshez való kötődésén nem
változtat. A csatlakozásból eredő hátrányok enyhítése és az abból származó
előnyök kibontakoztatása ezért szintén csak e kereteken belül, ebben a viszonyrendszerben
valósítható meg.
5.3. Az ESZE-hez való csatlakozásból közvetlenül adódó jogi hatások közül
mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a csatlakozás következtében a Magyar
Köztársaság területére kiterjedő hatállyal is igényelhető, illetve adható
lesz európai szabadalom. Magyar bejelentők jelenleg is igénybe vehetik az
európai szabadalmi rendszert: tehetnek európai szabadalmi bejelentést és szerezhetnek
európai szabadalmat az Egyezmény mai szerződő államaira kiterjedő hatállyal.
Ez következik abból, hogy az ESZE a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt"
rendszer: európai szabadalmi bejelentést bármely természetes vagy jogi személy
tehet, olyan országból is, amely nem részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk;
lásd a 2.3. pontot). Ellenben európai szabadalom csak az ESZE szerződő államainak
területére kiterjedő hatállyal igényelhető és adható meg (ESZE 2. és 3. cikk).
Az Egyezményhez való csatlakozást követően tehát Magyarország is olyan szerződő
állammá válik, amelyre kiterjedően európai szabadalmat lehet igényelni és
szerezni.
Az Egyezményhez való csatlakozás fontos jogi következménye, hogy a Magyar
Köztársaság az Európai Szabadalmi Szervezet tagjává válik, és a Szervezeten
belül - az Igazgatótanácsban és más testületekben - feltételek és korlátozások
nélkül gyakorolhatja a szerződő államokat megillető jogokat, illetve teljesítenie
kell a tagsággal járó együttműködési, információszolgáltatási és pénzügyi
kötelezettségeket.
Az ESZE-hez való csatlakozás a magyar szabadalmi ügyvivői kar jogi helyzetét
is befolyásolja: megnyitja előttük az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét
(méghozzá - egy egyéves átmeneti időszak alatt igénybe vehető - kedvezményes
feltételekkel), és újszerű feladatokat hárít rájuk az európai szabadalmakkal
összefüggő ügyekben az MSZH és a hazai bíróságok előtti eljárásokban is.
5.4. Az ESZE-hez való csatlakozás jogi következményei közül ahhoz, hogy a
csatlakozás után a Magyar Köztársaság területére kiterjedően is igényelhető,
illetve adható lesz európai szabadalom, általában azt a feltételezést fűzik
a gazdasági hatásokat illetően, hogy jelentősen meg fog emelkedni a külföldiek
által Magyarországon szerzett szabadalmak száma és emiatt a hazai kutatásnak
és fejlesztésnek, a magyarországi vállalkozásoknak - köztük a kis- és középvállalkozásoknak
- a mainál lényegesen több szabadalmi jogi korláttal kell majd számolniuk.
Az elvégzett hatásvizsgálatok ezt a feltételezést mindazonáltal csak részben
támasztották alá;45 az Egyezményhez való csatlakozás
hatásai ennél csak jóval árnyaltabban írhatók le.
Az Egyezményhez korábban csatlakozó országok példája is azt mutatja, hogy
az ESZE-hez való csatlakozás kétségtelenül általában az adott országra vonatkozó
szabadalmi bejelentések számának emelkedését hozza magával. Görögországban,
Spanyolországban és Dániában, amelyeknek az esete magyar szempontból talán
a leginkább tanulságos lehet, a bejelentési szám növekedése szintén bekövetkezett
a csatlakozás után (30 és 95% között változó mértékben). A bejelentések számának
ez a várható növekedése azonban egyfelől nagyobb mértékű, mint a valós oltalmi
igények, illetve a végül hatályossá váló szabadalmak számának emelkedése,
másfelől pedig csak annak tükrében, ahhoz viszonyítva értékelhető reálisan,
hogy az ESZE-hez való csatlakozás elmaradása esetén - azaz ESZE-tagság nélkül
- milyen mértékben nőne a PCT alapján benyújtott, hazánkat is megjelölő nemzetközi
szabadalmi bejelentések, illetve az ilyen bejelentések közül is az úgynevezett
nemzeti szakaszba lépők száma.
Mivel az európai szabadalmi bejelentés megtételekor általában az ESZE valamennyi
szerződő államát megjelöltnek tekintik (lásd a 2.5. pontot), a tényleges jogszerzési
szándékra csak akkor lehet majd következtetni, amikor az ESZE előtti eljárásban
közzétett európai szabadalmi bejelentés igénypontjainak magyar nyelvű fordítását
a bejelentő az MSZH-hoz benyújtja. Ez az ügyek többségénél időben nagyjából
egybeesik azzal az időponttal, amikor a PCT szerinti eljárás esetén a nemzeti
szakaszba lépéshez szükséges cselekmények teljesítésére (köztük a fordítás
benyújtására) sor kerül. A két rendszer tehát hasonló függő jogi helyzetet
eredményez. Különbséget az jelenthet, hogy míg a PCT alapján a nemzeti szakaszba
való belépés biztos jelzésként értékelhető a jogszerzési szándékot illetően,
addig az ESZE rendszerében az igénypontok fordításának benyújtása ezt általában
csupán valószínűsíti, az igénypontfordítás benyújtásának elmaradása pedig
egyáltalán nem értékelhető a tényleges jogszerzési szándék hiányára utaló
körülményként. Emellett az európai szabadalmi bejelentések bejelentői az európai
szabadalom megadására irányuló eljárás teljes időtartama alatt benyújthatják
az igénypontok magyar nyelvű fordítását, ami a függő jogi helyzet időtartamát
meghosszabbíthatja.
Nagy különbség van a két rendszer között a teljes magyar nyelvű szabadalmi
leírás hozzáférhetővé válásának időpontját illetően. A PCT szerint folyó eljárásban
a magyar nyelvű leírás közzététele az elsőbbség napjától számított mintegy
három év elteltével megtörténik, az ESZE-hez való csatlakozás után a Magyarországon
is hatályossá váló európai szabadalmak magyar fordításának benyújtására csak
az európai szabadalom megadását követően, átlagosan a bejelentés napjától
számított négy-öt, vagyis az elsőbbség időpontjától számított öt-hat év elteltével
kerül majd sor. A függő jogi helyzet az európai szabadalmi rendszerben tehát
később zárul le abban a kérdésben, hogy a külföldi bejelentő jogszerzési szándéka
valós-e, vagyis ténylegesen kívánja-e érvényesíteni oltalmi igényét hazánk
területére vonatkozóan is. A magyar vállalkozók és szakemberek pedig a jelenlegi
helyzethez képest több évvel később juthatnak majd hozzá magyar nyelven a
szabadalmi leírásokban foglalt információhoz, azaz csak később ismerhetik
meg anyanyelvükön a szabadalmazott találmányokat. Az ESZE-hez való csatlakozás
egyetlen számottevő hátránya csupán ez lehet, mivel - a felmérések szerint
- semmi nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a külföldiek által hazánkra
kiterjedően szerzett szabadalmak száma a csatlakozás folytán jelentősen meghaladná
azt a nagy valószínűséggel becsülhető növekményt, amely ESZE-tagság híján
is bekövetkezne a külföldiek magyarországi - többnyire a PCT szerinti eljárás
közbejöttével megszerzett - szabadalmainak számában. A valós oltalmi igények
száma ugyanis sokkal inkább függ a magyar nemzetgazdaság és a hazai piac iránti
külföldi befektetői és egyéb üzleti érdeklődéstől, mint az oltalomszerzésre
nyitva álló eljárási lehetőségektől. Ezt támasztják alá a szabadalmi statisztika
magyarországi adatai is.
Az érintett hazai vállalkozók körében - interjúk készítésével - elvégzett
felmérés szerint a megkérdezetteknek kevesebb mint negyede várja azt, hogy
az ESZE-hez való csatlakozás miatt a külföldi szabadalmi bejelentők magyarországi
oltalomszerzési szándékának kiszámíthatósága csökkenni fog. A felmérésbe bevont
vállalkozók közel azonos arányban számítottak arra, hogy az ESZE-hez való
csatlakozás jelentősen növelni fogja Magyarországon a külföldiek szabadalmainak
számát, mint arra, hogy ilyen hatás nem következik be. Figyelemre méltó, hogy
csupán a megkérdezettek elenyésző hányada (7%-a) számára jelent majd problémát
a magyar nyelvű szabadalmi leírás későbbi hozzáférhetősége. (E véleményt természetesen
csakis úgy lehet értelmezni, hogy a tájékozódás, a műszaki információhoz való
hozzájutás szempontjából nem jelent gondot, hogy a fordítás később áll rendelkezésre.
Ez azonban nem érinti azt a konszenzust, hogy az európai szabadalmi leírások
magyar nyelvű fordítását meg kell követelni, hiszen - a jogbiztonsági és a
műszaki tájékoztatási követelmények teljesítése mellett - így biztosítható,
hogy csak a valós, a tényleges gazdasági érdekeltséghez is köthető oltalmi
igényeket érvényesítsék hazánkban). A válaszadók enyhe többsége szerint saját
üzleti tevékenységük szempontjából az ESZE-hez való csatlakozás folytán a
helyzet se pozitív, se negatív irányban nem változik, míg a kisebbség inkább
előnyösnek, mint hátrányosnak véli a csatlakozást.
5.5. Az ESZE-hez való csatlakozás talán még a jelenleginél is élesebben veti
fel azt a kérdést, hogy a magyar nemzetgazdaság - különösen a hazai kutatás-fejlesztés,
valamint a kis- és középvállalkozások rétege - milyen mértékben tud bekapcsolódni
a nemzetközi és európai szinten kibontakozó innovációs versenybe, mennyire
tud lépést tartani a technológiai fejlődés egyre gyorsuló ütemével. Kiindulásképpen
leszögezhető, hogy Magyarország számára alapvetően kedvező, nemzetgazdaságunkat
versenyelőnybe hozza, hogy a globalizációval és az információs társadalom
kialakulásával a tudástőke szerepe felértékelődött. A magyar nemzetgazdaság
versenyképességét és innovációs kapacitását több nemzetközi elemzés is kedvezően
értékelte. Az OECD adataira építve az új évezred "nyerteseiről és veszteseiről"
készített összeállítás a harminc OECD-tagállam közül hazánkat a hatodik helyen
említette abban a rangsorban, amelyet a tudásra épülő ipar- és szolgáltatási
ágazatokban elért, illetve várható sikerek alapján állítottak fel. A tíz figyelembe
vett mutató egyike az volt, hogy az érintett ország fejlesztői a szóban forgó
technológiai területeken a lakosság számához viszonyítva hány szabadalmat
szereztek.46
E kedvező adottságok kibontakoztatásának elősegítésére irányult a közelmúltban
meghozott számos kormányzati intézkedés. A 2000. évben megfordult az a kedvezőtlen
tendencia, hogy a kutatási és fejlesztési ráfordításoknak a nemzeti össztermékhez
(GDP-hez) viszonyított aránya a korábbi időszakban évről évre csökkent. A
K+F ráfordítások 2000-ben meghaladták a 100 milliárd Ft-ot.47
A Széchenyi Terv egyik fő programjaként indult
el a Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Program, amelynek céljaira a kormányzat
2001-ben 17,5 milliárd, 2002-ben pedig 37,0 milliárd Ft összegű pénzügyi forrást
mozgósított. Kedvező változások következtek be a vállalkozások kutatási-fejlesztési
tevékenységét ösztönző jogi szabályozás területén is. A társasági adóról és
az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása (2000. évi CXIII.
törvény) nyomán 2001 januárjától a közvetlenül a kutatásra-fejlesztésre fordított
költségek kétszerese (200%-a) írható le költségként. További pozitív elemnek
számít az amortizációs szabályok módosulása; 2001-től a vállalkozás saját
maga döntheti el, hogy kutatási-fejlesztési beruházásait milyen ütemben kívánja
leírni, és ezt az ütemet évről évre módosíthatja.
Emelkedett a kutató-fejlesztő helyek száma (2000-ben ez a szám 2020 volt),
valamint a kutatásban és a fejlesztésben foglalkoztatottak létszáma is (2000-ben
meghaladta a 23 500-at); ez utóbbiaknak az aktív keresőkhöz viszonyított aránya
pedig 2000-ben túllépte a 0,6 százalékot.
A 2002 és 2006 közötti időszakra szóló kormányprogram49
szintén célként tűzi ki a magyarországi felhasználású K+F ráfordítások egyenletes
növelését. Annak érdekében, hogy az innovációt segítő intézmények és az innovatív
tevékenységek fejlődjenek Magyarországon, a kormány - a szellemi tulajdon
erősítése mellett - kiemelt feladatának tekinti az innovációbarát szabályozási
környezet megteremtését, Magyarország mint kutatási-fejlesztési "helyszín"
vonzóvá tételét, a kis- és középvállalkozások innovációs forrásainak bővítését.
A Széchenyi Terv önálló programot indított el a kis- és középvállalkozások
fejlesztésére is. E program céljai között szerepel a kis- és középvállalkozások
versenyképességének javítása, egyebek mellett a vállalkozói kultúra és ismeretek
gazdagításával, az európai integrációra való felkészülés támogatásával, illetve
a működés adminisztratív feltételeinek a könnyítésével. A program - többek
között - a kis- és középvállalkozások ún. nem produktív funkcióit - kutatási,
piacfejlesztési, innovációs, továbbképzési és más fejlesztési tevékenységeit
- is támogatja. A Széchenyi Terv indikatív finanszírozási táblája e program
céljaira 25 milliárd forintot különített el.
A külföldi szabadalmaztatás pályázati rendszerben történő támogatása fontos
része az innovációt elősegítő jogi és pénzügyi feltételrendszernek. A 2001.
és 2002. évi költségvetésről szóló törvény (2000. évi CXXXIII. törvény) a
"Magyar találmányok külföldi bejelentése" célelőirányzat összegét
a 2002. évre 319 millió forintban állapította meg, ami számottevő forrásbővülést
eredményezett. A pályázati rendszer időközben megkezdett reformja pedig e
forrásoknak a korábbinál is hatékonyabb felhasználást hivatott biztosítani.
Előnyös környezeti adottság az is, hogy a magyar intézmények és vállalkozások
az Európai Unió 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjába
teljes jogú partnerként kapcsolódhattak be.50
Mindez egyfelől arra utal, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kezdeményezését
is megkövetelő Európai Megállapodás 1991. évi aláírása óta eltelt több mint
egy évtizedes felkészülési idő eredményeként a hazai nemzetgazdaság - azon
belül a kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások köre - viszonylag
kedvező helyzetben fogadhatja és kezelheti majd az ESZE-tagságból adódó hatásokat,
képes lehet az előnyök kihasználására és a hátrányok csökkentésére, sőt, akár
elkerülésére is. Az előzőekben vázolt fejlemények és tendenciák másfelől arra
a várakozásra is alapot adhatnak, hogy a magyar nemzetgazdaság képessége az
említett hatások kezelésére még inkább megerősödik arra az időre, amikor az
ESZE-hez való csatlakozás következményei ténylegesen is érezhetők lesznek
azáltal, hogy hatályossá válnak az első - Magyarországra is kiterjedő - európai
szabadalmak (ez a csatlakozástól számított mintegy négy-hat év elteltével
következik majd be).
E pozitív feltevések igazolódásához ugyanakkor - a felmérések tanulságai szerint
- elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatása, illetve szabadalmi tájékozottságának
erősítése terén még további intézkedések látszanak szükségesnek.
5.6. Az előzőekben vázolt - az ESZE-hez való csatlakozással összefüggő -
gazdasági hatásokat és tendenciákat érdemes megvizsgálni a szabadalmi statisztika51
tükrében is.
A szabadalmi bejelentések száma évek óta egyenletesen és nagymértékben emelkedik
az MSZH-nál. Kiugró növekedést mutat a PCT rendszerében tett, Magyarországot
is megjelölő nemzetközi szabadalmi bejelentések mennyisége: az 1997. évi 28
443-hoz képest 2000-ben 61 018, 2001-ben pedig 83 021 nemzetközi bejelentésben
jelölték meg Magyarországot is célországként. Ez azt is jelenti, hogy 2001-ben
a 115 PCT-tagállamból benyújtott több mint 100 000 nemzetközi szabadalmi bejelentés
mintegy nyolcvan százalékában Magyarországot is megjelölték (2000-ben ez az
arány közel 70% volt). A nemzeti szakaszba lépő PCT-bejelentések száma az
MSZH-nál 1997-ben 2564, 2000-ben 3476, 2001-ben 3925 volt; ezzel együtt a
tényleges oltalmi igényt jelentő külföldi szabadalmi bejelentések száma a
következőképpen alakult: 1997.: 3452; 2000.: 4070; 2001.: 4532.
A hazai eredetű szabadalmi bejelentések száma 1989-től 1998-ig folyamatosan
csökkent (2657-ről 694-re); az elemzések mindazonáltal ezzel kapcsolatban
arra is felhívták a figyelmet,52 hogy mindeközben
a hazai eredetű bejelentésekre egyre nagyobb hányadban szereztek szabadalmat,
vagyis nőtt a szabadalommegadások aránya, ami azt jelzi, hogy az 1990-es években
a hazai bejelentők magatartása megfontoltabbá vált. (E megállapítást a hazai
eredetű szabadalmi bejelentések nemzetközi sorsának alakulása is alátámasztani
látszik). A hazai bejelentőktől származó bejelentések száma másfelől immár
harmadik éve növekvő tendenciát mutat (1999.: 727; 2000.: 810; 2001.: 919).
Ebből azonban viszonylag szerény mértékben (223 bejelentéssel) részesedtek
a magyar intézményi bejelentők - a többi bejelentés egyéni feltalálóktól származott.
Intő jel az is, amire egyes elemzések53 már
rámutattak: a kis és közepes méretű cégek, valamint a kutatóintézetek szinte
teljesen eltűntek a hazai szabadalmi bejelentők sorából. Ez is azt jelzi,
hogy szükség van a tudomány- és technológiapolitika további fejlesztésére,
a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi ismeretek minél szélesebb körű terjesztésére,
a kis- és középvállalkozások tájékozottságának erősítésére.
Kedvező fejleménynek számít, hogy a Magyarországról származó, külföldre irányuló
nemzetközi szabadalmi bejelentések száma emelkedett az elmúlt években (1994-ben
62, 1997-ben 90, 2000-ben 132, 2001-ben 153 hazai eredetű PCT-bejelentést
nyújtottak be). A legutóbbi három évben a magyarországi eredetű - közvetlenül
vagy a PCT rendszerében benyújtott - európai szabadalmi bejelentések mennyisége
félszáz körül alakult. Ezek az adatok is azt a feltevést látszanak igazolni,
hogy a hazai bejelentések műszaki tartalma erősödött, üzleti értéke pedig
nőtt.
A tudományos és műszaki eredményesség egyik lehetséges mércéjének tekintik54
az Amerikai Egyesült Államokban, illetve az ESZH-nál megadott szabadalmak
egymillió lakosra jutó számát. Az elmúlt tíz évben átlagosan évente 7,1 megadott
USA-beli szabadalom jutott egymillió lakosra Magyarország esetében. Ez a szám
a közép- és kelet-európai régióban kiemelkedik, de a fejlett európai országokkal
való összevetésből kitűnik, hogy csak a görög és a portugál szabadalmaztatási
adatokat haladjuk meg. Az ESZH statisztikájából is hasonló kép rajzolódik
ki: hazánk a régióban vezető szerepet tölt be az ESZH-nál történő szabadalmaztatásban
is, miközben ez a teljesítmény elenyésző egyes fejlett európai országok adataihoz
képest. Az innovációs hatékonyság másik lehetséges mérőszámához jutunk annak
vizsgálatával, hogy adott összegű kutatási-fejlesztési ráfordításra milyen
mértékű szabadalmi eredményesség jut. Az adatok szerint hazánk ebből a nézőpontból
is sikeresnek tekinthető a közép- és kelet-európai régióban (egymillió USD
összegű kutatási-fejlesztési ráfordítás átlagosan 9,2 külföldi szabadalmi
bejelentést eredményez), ugyanakkor európai összehasonlításban ez a teljesítmény
is csak közepesnek minősül (pl.: ez az arányszám Svájc esetében 15,1; Finnországban
26,1; Norvégiában 33,2; igaz viszont, hogy ugyanez a mutató csupán 8,8 Ausztria
esetében és 7,5 az USA-ban).
5.7. Az ESZE-hez való csatlakozás előnyeinek kihasználásához, a csatlakozás
kedvező hatásainak felerősítéséhez és a hátrányok mérsékléséhez elengedhetetlen
annak számos eszközzel történő elősegítése, hogy a hazai kis- és középvállalkozások
a szabadalmi eszköztár tudatos felhasználásával lépjenek piacra és álljanak
ott helyt innovatív termékeikkel, illetve szolgáltatásaikkal. Ez felel meg
a nemzetközi és európai törekvéseknek is. A Szellemi Tulajdon Világszervezetében,
azaz a WIPO-ban a közgyűlés 2000-ben külön programot fogadott el a kis- és
középvállalkozások támogatására;55 a 2002-2003.
évi költségvetésben és programban pedig több mint két és fél millió CHF-t
különítettek el a kis- és középvállalkozások és a szellemi tulajdon kapcsolatának
szentelt alprogram finanszírozására.56 Az Európai
Bizottságnak az európai szabadalmi rendszer reformjával foglalkozó - már említett
- munkaanyagai (lásd a 3.5. pontot) szintén megkülönböztetett figyelemben
részesítik a kis- és középvállalkozások ösztönzésére, támogatására hivatott
iparjogvédelmi módszereket (pl.: a javukra alkalmazott eljárásidíj-, illetve
illetékkedvezményt, a megfelelő tanácsadó, ügyfélszolgálati hálózatok kiépítését).
A Bizottság a nemzeti szabadalmi hivatalok egyik fő feladataként jelöli meg,
hogy a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi ismeretek terjesztésében, a tájékoztatásban,
az ügyfelek kiszolgálásában meghatározó, központi szerepet töltsenek be, különös
tekintettel a kis- és középvállalkozások, az egyéni feltalálók és a közhasznú
szervezetek érdekeire, igényeire.57
A magyar iparjogvédelmi rendszer lényegében már ma is az összes lehetséges
eszközt működteti az egyéni feltalálók, illetve a kis- és középvállalkozások
oltalomszerzési esélyeinek javítása érdekében (pl. nemzetközi összehasonlításban
is példaértékű díjkedvezmények és -mentességek érvényesülnek az iparjogvédelmi
hatósági eljárásokban; az MSZH ügyfélszolgálati egységeket működtet 14 vidéki
városban is; megélénkült az iparjogvédelmi oktatás és képzés; az MSZH honlapját
havonta több mint félmillióan látogatják). Ezeknek az intézkedéseknek a továbbfejlesztése
mindazonáltal feltétlenül szükségesnek tűnik az ESZE-hez való csatlakozás
kapcsán. Erre tekintettel az érintett minisztériumok és az MSZH együttműködésében
átfogó intézkedési terv készül a kis- és középvállalkozások iparjogvédelmi
tevékenységének erősítésére.
5.8. Az ESZE-hez való csatlakozás folytán az MSZH-t érő hatások közül mindenekelőtt
azt kell megemlíteni, hogy a külföldiek által az MSZH-nál - akár közvetlenül,
akár a PCT rendszerében - tett bejelentések száma várhatólag mintegy hetvenöt
százalékkal vissza fog esni. Ezt a visszaesést valamelyest ellensúlyozhatja
a hazai eredetű bejelentések mennyiségének enyhe növekedése. Számunkra fontos
körülmény az is, hogy az MSZH munkaterhe az ESZE-hez való csatlakozást követő
években még növekedni fog abból adódóan, hogy ekkor lépnek majd a nemzeti
szakaszba a csatlakozást megelőzően benyújtott, hazánkat is megjelölő PCT-bejelentések
(2003-ban 6000, 2004-ben 2000 PCT-bejelentés nemzeti szakaszba lépése várható).
Ennek eredményeként az prognosztizálható, hogy az MSZH-nál folyamatban lévő
szabadalmi bejelentések száma még 2005-ben is alig marad alatta a 2002. évi
mennyiségnek (2002-ben 18 137 ilyen bejelentés volt, míg a számítások szerint
2005-ben mintegy 17 900 szabadalmi bejelentés vár majd elbírálásra az MSZH-nál,
ez a szám várhatólag 2007-ben sem csökken 12 000 alá). Figyelemre méltó távlatot
rajzol továbbá a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok elé az a megállapodás is,
amely a közösségi szabadalomról szóló rendelet megalkotására irányuló előkészületek
során jött létre az Európai Unió tagállamai között arról, hogy a közösségi
szabadalmi bejelentések vizsgálatával járó munkát részlegesen decentralizálják
és - szigorú minőségi követelmények érvényesítésével - megosztják a túlterhelt
ESZH és a nemzeti hivatalok között.58
Emellett az európai szabadalmi rendszer reformjával összefüggésben általánossá
vált az a nézet, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalokra a reform véghezvitelét,
a közösségi szabadalom bevezetését követően is feltétlenül szükség van, sőt,
a hatósági munka említett decentralizálása mellett növelni kell szerepüket
az ügyfélszolgálat terén, valamint a tájékoztató munkában és a szabadalmi
információ terjesztésében is.59
Az ESZE-hez való csatlakozás következtében tehát az MSZH-nál a várhatóan huzamosabb
ideig fennmaradó szabadalmi hatósági ügyteher mellett számottevően megnő a
nemzetközi, jogi, dokumentációs és információs feladatok súlya, a megváltozó
környezetben - különös tekintettel az egyéni feltalálók, valamint a kis- és
középvállalkozások igényeire - erősíteni kell a tájékoztató, szolgáltató,
képzési, ügyfélszolgálati és egyéb promóciós tevékenységet.
Az MSZH helyzetét illetően figyelmet érdemlő hatás továbbá, hogy a külföldi
eredetű (főként PCT-) bejelentések számának elapadásával az MSZH jelentős
mértékű díjbevételtől esik majd el. Az iparjogvédelmi igazgatási szolgáltatási
díjakból származó bevétel emiatt - fokozatosan - bekövetkező csökkenését feltehetőleg
nem teljes mértékben és csupán az ESZE-hez való csatlakozást követő négy-hat
év elteltével fogja pótolni a Magyarországon hatályos európai szabadalmak
fenntartása után fizetett díjakból a nemzeti hivatalnak jutó - jelenleg ötven
százalékos mértékű - hányad. Az MSZH önfinanszírozó működése a jelenlegi adatok
szerint - megfelelő intézkedésekkel - a csatlakozást követő átmeneti időszakban
is várhatólag fenntartható marad; mindazonáltal az előzetes becslések szerint
a 2006. és 2007. évben mintegy 600 millió forint összegű bevételkiesés várható
a jelenlegi díjak és árfolyam alapulvételével. Az MSZH saját bevételeinek
további csökkenését idézheti elő, ha az Európai Unióhoz való csatlakozást
követően működésbe lép a közösségi szabadalmi rendszer (lásd a 3.5. pontot).
5.9. Az 1995. évi XXXII. törvény alapján működő magyar szabadalmi ügyvivők
tevékenységi körét - a Szabadalmi Ügyvivői Kamara adatai szerint60
- főként a következő feladattípusok jellemzik: képviselet az MSZH előtt belföldi
és külföldi ügyfelek megbízása alapján iparjogvédelmi ügyekben; szaktanácsadás
és kutatás; a szabadalmi fenntartási díjak megfizetése; magyar ügyfelek külföldi
bejelentéseivel kapcsolatos teendők ellátása. A hazai szabadalmi ügyvivők
érdekeltségére jellemző, hogy az MSZH-nál folyamatban lévő szabadalmi bejelentések
mintegy 92 százalékában, az ilyen védjegybejelentéseknek pedig 65 százalékában
szabadalmi ügyvivők látják el az ügyfél képviseletét.
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara nyilvántartásában 2002 elején 229 szabadalmi
ügyvivő szerepelt, az ügyvivőjelöltek száma 30 volt. A szabadalmi ügyvivők
egyéni ügyvivőként, meghatározott társas irodai formákban, illetve munkaviszonyban
állva, annak alapján (ún. ipari ügyvivőként) fejtik ki tevékenységüket. A
Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagjainak megoszlása ebben a csoportosításban a
következő: egyéni ügyvivő 97 fő, közülük 71 szünetelteti a működését; ipari
ügyvivő 51 fő, ebből 10 szünetelteti működését, társas iroda keretében összesen
81 ügyvivő tevékenykedik. Az irodai formák a működő ügyvivők létszáma szerint
a következőképpen írhatók le: 2-4 fővel 10 iroda; 5-10 fővel 2 iroda; 15-30
fővel pedig 2 iroda működik. Az ügyvivőjelöltek hozzávetőlegesen fele-fele
arányban oszlanak meg az irodák és a munkaviszonyban foglalkoztatott ügyvivők
között.
Az ESZE-hez való csatlakozás elsősorban azokat a szabadalmi ügyvivőket érinti,
akik jelentős külföldi ügyfélkörrel rendelkeznek, hiszen a külföldről érkező
- szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos - megbízások száma csökkenni fog.
A 2004. év közepétől - vagyis attól kezdve, amikor az utolsó PCT-bejelentések
is nemzeti szakaszba lépnek az MSZH-nál - várhatóan egy-két évig a szabadfoglalkozású
szabadalmi ügyvivők esetében számítani kell a megbízások volumenének visszaesésére.
Ezt az időszakot azonban - a kamara számításai szerint - fellendülés követheti
annak következtében, hogy ekkor már jelentkezni fognak a Magyarországra is
kiterjedően megadott európai szabadalmak hatályossá tételével - azaz a fordításuk
benyújtásával - összefüggő, új típusú megbízások. Ezzel párhuzamosan a fenntartásidíj-fizetési
tevékenység is bővülni fog, ami - a befizetések tőkeigénye miatt - várhatólag
a nagyobb irodák forgalmát fogja jelentősebb mértékben növelni. Az ipari ügyvivők
helyzetében a kamara nem prognosztizál számottevő változást; ellenben arra
számít - és ezt különösen fontosnak is ítéli -, hogy a kis- és középvállalkozások
innovációs tevékenységével összefüggő szabadalmi ügyvivői munka súlya növekedni
fog.
Az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét a kamara becslései61
szerint ténylegesen mintegy 120 hazai ügyvivő fogja kihasználni; egynegyedük
pedig feltehetőleg rendszeresen, magas színvonalon látja majd el az ESZH előtt
is a hivatásszerű képviseletet.
A szabadalmi ügyvivők helyzetében további változásokat eredményez majd az
Európai Unióhoz való csatlakozás; a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi
XXXII. törvénynek az EK-Szerződés 43. és 49. cikkével való összehangolásához
szükséges módosítását a jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával
összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat mellékletének
2. fejezete 2002. II. félévére irányozta elő, az ügyvédekről szóló 1998. évi
XI. törvény módosításával összefüggésben.
5.10. Az ESZE-hez való csatlakozás hatásairól az előzőekben adott összefoglalóból
egyértelműen kitűnnek a következők:
- A Magyar Köztársaságnak az ESZE-hez való csatlakozása nem halogatható; a
csatlakozás kifejezi hazánk eltökéltségét a szellemi tulajdon hatékony védelme
iránt, és fontos jelzést ad e területen az európai integrációs felkészülés
eredményességéről.
- Az európai szabadalmak hatályossá válásának a magyar nyelvű fordítás benyújtásától
való függővé tétele nem csak alkotmányossági megfontolásból és a szabadalmi
rendszer információs funkcióinak betöltése érdekében szükséges, hanem azért
is, mert e követelmény érvényesítésével biztosítható, hogy a külföldiek csak
a tényleges magyarországi gazdasági érdekeltséghez kötődő oltalmi igényeiket
érvényesítsék hazánkban, azaz, hogy indokolatlanul korlátozó szabadalmi jogok
ne akadályozzák a hazai vállalkozásokat (különösképpen a kutatás-fejlesztést,
illetve a kis- és középvállalkozásokat).
- Az ESZE-hez az előzőekben vázolt feltételekkel való csatlakozásunk várhatólag
nem eredményezi a Magyarországra irányuló külföldi szabadalmi bejelentések
számának azt a mértéket jelentősen meghaladó emelkedését, amelyet ESZE-tagság
hiányában is progrosztizálni lehetne.
- Az ESZE-hez való csatlakozás előnyeinek kihasználása és az esetleg várható
hátrányok mérséklése szempontjából kulcsfontosságú: a hazai kutatás-fejlesztés
további föllendítése, a belföldi szabadalmi bejelentések számában megfigyelhető
növekedési tendencia fenntartása, a nemzeti iparjogvédelmi hatóság meghatározó
szerepkörének megőrzése (a tájékoztató és szolgáltató tevékenység erősítése
mellett), valamint a kis- és középvállalkozások innovációs kapacitását bővítő,
a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi tevékenységüket tájékoztató, tanácsadó
munkával és egyéb eszközökkel (pl. a külföldi oltalmazás támogatásával, bizonyos
díj- vagy egyéb eljárási kedvezményekkel) előmozdító intézkedések meghozatala.
- A magyar szabadalmi ügyvivői kar felkészülten várja és viszonylag magas
arányban fogja kihasználni az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét.
A külföldiek szabadalmi bejelentéseivel összefüggő megbízásaik száma csökkeni
fog; ezt csak néhány éves átmeneti idő után és feltehetőleg csak részlegesen
ellensúlyozza majd az európai szabadalmak hatályossá tételével (a magyar fordítás
benyújtásával) kapcsolatos megbízások megjelenése.
Az ESZE-hez való csatlakozás előkészítése kapcsán kialakult szakmai konszenzus62 szerint nem indokolt, hogy hazánk egyidejűleg csatlakozzon az ESZE 65. cikkében szabályozott fordítási követelmények enyhítésére irányuló Londoni Megállapodáshoz (lásd a 3.3. pontot) is. E megállapodás alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalmak szövegének magyar fordítása, ami jogbiztonsági és egyéb alkotmányos aggályokat vethetne fel, továbbá kiiktatná a fordítási követelménynek a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő hatását. A szabadalmi rendszer egyik alapelve is csorbát szenvedne, hiszen elmaradna a találmánynak a köz számára a kizárólagos hasznosítási jog ellenében való feltárása. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információ 80-90 százaléka csak ilyen módon férhető hozzá, és ez az ismeretanyag pótolhatatlan a kutatásban és a fejlesztésben. A fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a leginkább érintett gazdasági, illetve szakmai körökben).63
7. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való
csatlakozás időpontja és egyéb feltételei
A kormányzati elképzelések szerint a Magyar Köztársaság 2003. január 1-jével
válik az ESZE szerződő államává anélkül, hogy egyidejűleg csatlakozna a Londoni
Megállapodáshoz.
Az Egyezményhez való csatlakozás - az ESZE 169. cikkének (2) bekezdése értelmében
- a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napjától
válik hatályossá. A Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez 2003. január 1-jei
hatállyal történő csatlakozásához tehát szükséges, hogy a csatlakozási és
a megerősítő okiratot a külügyminiszter 2002. október hó folyamán letétbe
helyezze a Német Szövetségi Köztársaság Kormányánál [ESZE 165. cikk (2) bek.].
Az ESZE-hez - a 167. cikk (3) bekezdésében meghatározott határidő lejárta
folytán - fenntartás nem fűzhető a csatlakozás, illetve a megerősítés alkalmával.
Ettől függetlenül sem volna ok arra, hogy a Magyar Köztársaság a 167. cikk
(2) bekezdésében korábban megengedett fenntartások bármelyikét is megtegye.
A 164. cikk (1) bekezdése az Egyezmény elválaszthatatlan részének minősíti
a Végrehajtási Szabályzatot és az ESZE-hez kapcsolt jegyzőkönyveket. Az Egyezményhez
való csatlakozás tehát a Végrehajtási Szabályzatra és a jegyzőkönyvekre is
kiterjed.
A 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet 6. §-ának b) pontja értelmében az MSZH
gondoskodik az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamait megillető jogok gyakorlásáról
és az azokat terhelő kötelezettségek teljesítéséről; e feladatát - a rendelet
11. §-ának (2) bekezdéséből is következően - az érintett minisztériumokkal,
országos hatáskörű szervekkel, központi hivatalokkal, köztestületekkel és
társadalmi szervezetekkel együttműködve kell ellátnia.
Az ESZE-hez való csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslattal
szorosan összefügg az Szt. módosítására irányuló törvényjavaslat, amely tartalmazza
az ESZE-hez való csatlakozás miatt szükséges - az európai szabadalmi bejelentésekre
és az európai szabadalmakra vonatkozó - rendelkezéseket, vagyis bevezeti az
ún. illeszkedési szabályokat. Az Szt. módosításainak részletes ismertetése
külön tanulmány tárgya lehetne.
Az említett országgyűlési határozati javaslat elfogadása esetén szükségessé
válik az ESZE hatályos szövegének kihirdetése is, amiről külön törvényjavaslat
készült. Az ESZE Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának kihirdetése
pedig rendeleti szinten valósul majd meg. Az Szt. módosításának, az ESZE hatályos
szövegét kihirdető törvénynek és az említett rendeleteknek egyidejűleg - az
ESZE-hez való csatlakozásunk tervezett időpontjában, 2003. január 1-jén -
kell hatályba lépniük.
1 Facts and figures, 2001; European
Patent Office; Gerald Paterson: The European Patent System, London, 2001,
V-X. old., 3-4. old. és 20-21. old.; Romuald Singer és Raph Lunzer: The European
Patent Convention, London, 1995, 19-20. old.; Vékás Gusztáv: Regionális iparjogvédelmi
együttműködés, in: Iparjogvédelmi kézikönyv, Budapest, 1994., szerk.: Szarka
Ernő, 246-249. old.
2 Lásd Article 79 EPC, Extension of European patents to Slovenia, Latvia
and Lithuania, Romania, Albania, Macedonia, in: Ancillary Regulations to the
European Patent Convention, European Patent Office, 1999, 78-101. old.
3 Magyarország esetében az igazgatótanácsi határozat száma: CA/D 5/99
4 Status of ratification procedures, CA/34/02, Munich, 27. 05. 2002.
5 Facts and figures, i. m. (1); Annual Report 2001, European Patent
Office
6 Jochen Pagenberg: Diplomatic Conference on the Revision of Article
63 EPC, IIC, Vol. 23, No. 2/1992, 248-250. old.; Edward Armitage: Updating
the European Patent Convention, IIC, Vol. 22, No. 1/1991, 5-10. old.
7 A Párizsi Uniós Egyezmény legutóbbi szövegét az 1970. évi 18. törvényerejű
rendelet hirdette ki. Lásd még: G. H. C. Bodenhausen: Guide to the Application
of the Paris Convention for the Protection of Industrial Property as revised
at Stockholm in 1967, BIRPI, Geneva, 1968.
8 A PCT-t az 1980. évi 14. törvényerejű rendelet hirdette ki hazánkban.
Lásd még: Basic Facts about the Patent Cooperation Treaty (PCT), WIPO Publication
No. 433 (E), July 2000.
9 Paterson, i. m. (1), 13-21. old.; Singer-Lunzer, i. m. (1), 9-11.
old.
10 2001 elején a következő EU-n kívüli szerződő államai voltak az ESZE-nek:
Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc, Törökország. 2002. július 1-jétől pedig
az ilyen szerződő államok sora gyarapodott Bulgáriával, a Cseh Köztársasággal,
Észtországgal és Szlovákiával.
11 Pl. Dánia és Írország csak 1990-ben, illetve 1992-ben csatlakoztak
az ESZE-hez, noha 1973 óta tagjai az Európai Közösségeknek. Ugyanez a helyzet
fennállt - hosszabb-rövidebb ideig - Finnország, Görögország, Olaszország,
Portugália és Spanyolország esetében is.
12 A Community policy for the realisation of the Community patent in
the context of a revision of the European Patent Convention, Commission staff
working paper, Commission of the European Communities, Brussels, 7.5. 2001,
SEC(2001) 744
13 Singer-Lunzer, i. m. (1), 15-18. old.
14 Singer-Lunzer, i. m. (1), 234-238. old.
15 Lásd a PCT 4. cikkének 1. bekezdését, valamint az ESZE X. részét
és az ESZH útmutatóját: How to get a European patent - Guide for applicants;
Part 2: PCT procedure before the EPO - "Euro-PCT"; http://www.european-patent-office.org/ap-gd/part-2/index.htm.
16 ESZE 4-51. cikk; Singer-Lunzer, i. m. (1), 20-104. old.
17 A 2002. évi költségvetés 5978 alkalmazottal számol a 2001. évi 5513-hoz
képest; 2002 Budget, CA/50/01, European Patent Organisation, Administrative
Council, Munich, 10. 09. 2001.
18 2002 Budget, CA/50/01, lásd az előző jegyzetpontot.
19 "Serving industry and the public", The European Patent
Office, EPO, Munich, 2001, 12-15. old.
20 Lásd: National law relating to the EPC, June 1999, 11th edition,
European Patent Office, 55-73. old.
21 Az ESZH előtti eljárás szabályait illetően lásd: ESZE 75-134. cikk
és a Végrehajtási Szabályzat kapcsolódó szabályai; Hogyan kapjunk európai
szabadalmat? Útmutató bejelentőknek, European Patent Office, Országos Találmányi
Hivatal, Budapest, 1994.; Guidelines for examination in the EPO,
http://www.european-patent-office.org/legal/gui_lines/;
Paterson, i. m. (1) 41-400. old.
22 Ficsor Mihály: Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében,
Iparjogvédelmi Szemle, 1992. február, 28-29. old.
23 Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi
Hivatal joggyakorlatában, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. április,
43-48. old.; Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi
Hivatal joggyakorlatában, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. június,
40-47. old.; Singer-Lunzer, i. m. (1), 107-214. old.
24 Bendzsel Miklós: Az európai szabadalmi rendszer reformja - hazai
tükörben, Iparjogvédelmi Szemle, 2000. augusztus, 1-7. old.; Mihály Ficsor:
The Future of the Patent System in Europe - A Hungarian Perspective, Proceedings
of the Hungarian Group, AIPPI, 28., 2001., 39-62. old.
25 Revision of the European Patent Convention: Background and outline
of proposals; Diplomatic Conference 2000; European Patent Office
26 European Patent Organisation - Intergovernmental conference of the
member states of the European Patent Organisation on the reform of the patent
system in Europe, Paris, 24 and 25 June 1999, OJ EPO 1999, 545-553. old.
27 Second Intergovermental Conference on the Reform of the EPO, London,
16-17 October 2000.
28 Agreement on the application of Article 65 of the Convention on
the grant of European Patents (WPR/6/00 Rev. 3, Limassol, 09. 06. 2000.)
29 WPL/14/00 Rev. 1, Luxembourg, 16. 06. 2000.; WPL/15/00; Dieter Stauder:
Infringement actions in Europe; A comparative view: New developments and projects
in improving litigation in Europe, Seminar P4/01, "Enforcement of patents",
9-11 July 2001, Budapest; Örjan Grundén: Common Judicial Arrangements in an
Integrated Market, European Law Conference, Stockholm, 10-12 June, 2001, kézirat;
Jochen Pagenberg: The First Instance European Patent Court - A Tribunal Without
Judges and Attorneys?, IIC, Vol. 31, No. 5/2000, 481-499. old.; M. Y. Verougstraete:
Jurisdictional system of the Community patent, in: The community patent; The
current situation and the outlook for the future, Conference of Liege, 29
November 2001, 263-285. old.; Jan Willems: The European Patent Court of First
Instance, Mitteilungen der deutschen Patentanwälte, 2000, Heft 9/10, 394-398.
old.; Philip Leith: Revision of the EPC, the Community Patent Regulation and
"European Technical Judges", [2001] E. I. P. R., 250-254. old.;
Paul Cole: Centralised Litigation for European Patents: New Proposals for
Inclusion in the EPC Revision Package, [2001] E. I. P. R., 219-223. old.;
N. Jones és A. Toutoungi: Le contentieux des brevets en Europe: vers une juridiction
centrale? La situation en mai 2000, PIBD No 708-15/11/2000, II-163-II-164.
old.; J. Pitz: Aspects économiques du contentieux des brevets en Europe, PIBD
No 700-15/06/2000, II-85-II-86. old.
30 Special edition No. 1 OJ EPO 2001 és Special edition No. 4 OJ EPO
2001; lásd még: Basic proposal for the revision of the European Patent Convention,
MR/2/00, Munich, 13. 10. 2000; Ingo Kober: Die Rolle des Europäischen Patentamts
im Spannungsfeld globaler Wirtschafsentwicklungen, GRUR Int. 2001, Heft 6,
493-497. old.; Heinz Bardehle: Die Ergebnisse der Diplomatischen Konferenz
zur Revision des Europäischen Patentübereinkommens, Mitteilungen der deutschen
Patentanwälte, 2001, Heft 4, 145-148. old.; Ralph Nack és Bruno Phélip: Bericht
über die Diplomatische Konferenz zur Revision des Europäischen Patentübereinkommens,
München 20-29. November 2000, GRUR Int. 2001, Heft 4, 322-326. old.; Ralph
Nack és Bruno Phélip: Diplomatic Conference for the Revision of the European
Patent Convention, IIC, Vol. 32, 2/2001, 200-208. old.; Justin Watts: New
Rules for European Patents, Patent World, February 2001, 22-23. old.; Stefan
Luginbuehl: Limitation and Revocation in the European Patent Convention -
Outlines of the New Procedure, IIC, Vol. 32, 6/2001, 607-625. old.
31 Az ESZE egységes szerkezetbe foglalt, felülvizsgált szövegét az
Igazgatótanács 2001. június 28-án hozott, CA/D 18/01 számú határozata állapította
meg. Lásd még: Hajdú Tamásné: A felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény
egyes rendelkezései a feltételezhető jogalkotói szándék tükrében, Iparjogvédelmi
és Szerzői Jogi Szemle, 2001. április, 5-18. old.; Palágyi Tivadar: Az Európai
Szabadalmi Egyezmény felülvizsgálata a 2000 novemberében Münchenben megtartott
diplomáciai konferencián, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. február,
30-33. old.; a türelmi idő ügyében lásd: Jan E. M. Galama: Expert Opinion
on the Case For and Against the Introduction of a Grace Period in European
Patent Law; Joseph Strauss: Expert Opinion on the Introduction of a Grace
Period in the European Patent Law, mindkettő in: CA/41/00, Munich, 26. 05.
2000; J. Strauss: The Importance of the Patent for Universities: A Special
Aspect, the Grace Period, in: Conference of Liege, i. m. (29), 289-296. old.;
a szabadalmi ügyvivők EU-beli helyzetét illetően lásd: Representation before
patent offices by patent agents within the internal market, European Commission,
June, 2000.
32 First Action Plan for Innovation in Europe, COM (96) 589 final,
20. 11. 96.
33 Green Paper on the Community patent and the patent system in Europe,
COM (97) 314 final, 24. 6. 97.
34 Promoting innovation through patents - The follow-up to the Green
Paper on the Community patent and the patent system in Europe, COM (1999)
42 final, 5. 2. 99.
35 Proposal for a Council Regulation on the Community patent, COM (2000)
412 final, 1. 8. 2000.; F. Bolkenstein: The Community patent: Objectives of
the European Commission and the current situation, 256-258. old.; Ph. Busquin:
The Community patent, an instrument serving European research, 259-263. old.;
P. Theunis: Importance of the Community patent for users, 296-300. old., mindhárom
in: Conference of Liege, i. m. (29); Simon J. Smith: Back from the Dead; The
Community Patent, Patent World, November 2000, 9-10. old.; Heinz Goddar: Status
of Revision of the European Patent Convention (EPC) and the draft EU Community
Patent, Patent World, April 2001, 16-18. old.; Alan Johnson: The Community
Patent; In sight or still over the horizon?, Patent World, February 2002,
19-20. old.
36 A Community policy ..., i. m. (12); M. Desantes: The Role of the European
Patent Office in the framework of the Community patent, in: Conference of
Liege, i. m. (29), 286-288. old.
37 A legutolsó kompromisszum-kísérletet illetően lásd: Community patent
- Common political approach, Council of the European Union, 8782/02, 2000/0177
(CNS), Brussels, 16 May 2002.
38 Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council
on the patentability of computer-implemented inventions, COM (2002) 92 final,
20. 02. 2002.
39 Vida, Kowal-Wolk és Hegyi: Ungarisches Patentrecht, München, 2001;
Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság követelményei és azok vizsgálata az
1995. évi XXXIII. törvény szerint, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. június, 12-21.
old.; Kürtös József: A szabadalom megadására irányuló eljárásnak az új törvénnyel
várható változásai, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. augusztus, 8-15. old.; Farkas
József: A gazdálkodó szervezetek és az új szabadalmi törvény, Iparjogvédelmi
Szemle, 1995. december, 1-5. old.; Jakabné Molnár Judit: Az új szabadalmi
törvény szerinti eljárás sajátosságai az európai szabadalmi eljárás tükrében,
Iparjogvédelmi Szemle, 1995. december, 10-23. old.; Gödölle István: A magyar
szabadalmi jog reformja, Jogtudományi Közlöny, 1996. január, 21-27. old.;
Ficsor Mihály: Az új szabadalmi törvényről, Iparjogvédelmi Szemle, 1996. február,
1-11. old.
40 Bendzsel Miklós: A hazai tudásipar iparjogvédelmi támogatása - A
Magyar Szabadalmi Hivatal az ezredfordulón; Iparjogvédelmi Szemle, 1997. október,
1-8. old.; Ficsor Mihály: Az iparjogvédelmi jogharmonizáció módszertanáról,
Jogtudományi Közlöny, 1995. június, 213-220. old.
41 57.2 - YB/VM, European Patent Organisation, Administrative Council,
The Chairman, Munich, 19 October 2000.
42 Bendzsel, i. m. (40); Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. (Ihász
Anita, Krassó Adrienn, Papp Sándor, Zsarnay Judit és Dezsériné Major Mária):
Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás gazdasági hatásai, különös
tekintettel a K+F-re és a kis-közepes vállalatokra, Budapest, 2002. február;
Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Szentpéteri Ádám): Az Európai Szabadalmi Egyezményhez
való csatlakozás várható hatása a szabadalmi ügyvivői szakmára, Budapest,
2002. január, kézirat; Accession to EPC - Check List, DS/dk-access, 18. 02.
00, European Patent Office; a finn tapasztalatokról lásd: Christoffer Sundman:
The Impact of Finland's Ratification of the EPC on the Private Profession
- A Practitionier's view; The Protection of Industrial Property Rights in
Hungary in the Future, Lillafüred, 5-7 May 1999, kézirat
43 Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika, Iparjogvédelmi
Tanulmányok, Budapest, 1995, 79. old.
44 Ficsor, i. m. (39), 1-2. old.
45 Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft., i. m. (42), 16-37. old.
46 Financial Times, October 29, 2001, 12. old.;
http://www.oecd.org/department/0,2688,en_2649_34409_1_1_1_1_1,00.html;
VG, 2001. április 25., 1. old.; 2001. október 19., 1. old.
47 Kutatás és fejlesztés Magyarországon, Oktatási Minisztérium, Budapest,
2002. január
49 Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus
koalíció Kormányának programja, Magyarország 2002-2006., H/19., VII. fejezet,
13. pont
50 Tájékoztató az Európai Unió 5. Kutatási, Technológiafejlesztési
és Demonstrációs Keretprogramjáról (1998-2002), OMFB-OMIKK, Budapest, 1999.
51 A Magyar Szabadalmi Hivatal tevékenységi jelentése a 2001. évről,
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. április, 3-24. old.
52 A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás
közötti kapcsolat; a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület keretében
működő munkabizottság jelentése, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001.
október, 1-7. old.
53 MIE-jelentés, i. m. (52), 2. old.
54 Balogh Tamás: A magyar kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Kutatási
Térséggel kapcsolatban kidolgozott, összehasonlító mutatók tükrében, Védjegyvilág,
2001. (XI. évf.) 2. szám, 1-18. old.
55 WO/GA/26/5
56 WO/PBC/4/2
57 Lásd még ehhez a témához: Strategic review of the European patent
system, CA/9/01, Munich, 20. 02. 2001.
58 Common political approach, i. m. (37)
59 Strategic review..., i. m. (57)
60 Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Szentpéteri), i. m. (42), 1-4. old.
61 Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Szentpéteri), i. m. (42), 1-4. old.
62 Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések,
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. december, 37-52. old.; Gödölle
István: Kiegészítő észrevételek dr. Vörös Imre tanulmányához, Iparjogvédelmi
és Szerzői Jogi Szemle, 2001. december, 53-54. old.; Mándi Attila: Kiegészítő
észrevételek dr. Vörös Imre tanulmányához, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi
Szemle, 2002. február, 50-52. old.
63 Lásd még: a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács állásfoglalását
az európai szabadalmi dokumentumok fordításainak megkövetelésével kapcsolatos
alkotmányossági szempontokról, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001.
december, 36. old.