HÍREK, ESEMÉNYEK
Az Association Littéraire Artistique Internationale
(ALAI) 2002. évi neuchateli tanulmányi napokról
Lehetséges új irányok a WIPO Szerzői és Szomszédos
Jogi
Állandó Bizottság munkájában
Az Association Littéraire Artistique Internationale
(ALAI) 2002. évi neuchateli tanulmányi napokról
Az 1878-ban Párizsban, Victor Hugo tiszteletbeli elnöklete mellett életre
hívott rangos nemzetközi szerzői jogi szervezet, a Nemzetközi Irodalmi és
Művészeti Társaság (Association Littéraire et Artistique Internationale -
ALAI (lásd Victor Nabhan, az ALAI elnöke köszöntő sorait: Iparjogvédelmi és
Szerzői Jogi Szemle, 2001. október, p. 33-34.) a páratlan években háromnapos
kongresszust, míg a páros években kétnapos tanulmányi konferenciát (journée
d' études) tart. Az idei tanulmányi napoknak a hangulatos svájci kisváros,
Neuchâtel lett a házigazdája szeptember 16-17-én. 23 országból mintegy 250
neves meghívott vett részt a "Szerzői jog és internet: nemzeti, nemzetközi
és regionális kihívások" címet viselő rendezvényen.
A konferenciát szeptember 16-án délelőtt Nathalie Tissot asszony, a svájci
ALAI szervezet elnöke, a neuchâteli egyetem professzora, Roland Grossenbacher,
a Svájci Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal elnöke, Geoffrey Yu, a WIPO főigazgató-helyettese
és Victor Nabhan, az ALAI elnöke nyitotta meg.
Az előadások alapvetően három témakört öleltek fel:
1. a szerzői jog és a nemzetközi magánjog viszonya;
2. vitarendezési eljárások a WTO-ban és a WIPO-ban;
3. az Európai Bíróság tevékenysége.
A szeptember 16-án elhangzott előadások és kerekasztal-beszélgetések a szellemi
tulajdonvédelem területén alkalmazandó jog nemzetközi magánjogi összefüggéseit
boncolgatták. Amint André Lucas, a Nantes-i Egyetem professzora vitaindító
előadásából kiderült, az ALAI 1986-ban Bernben, 1992-ben Amszterdamban tartott
rendezvényein már szó esett e kérdéskörről. Sőt, időben továbbmenve, több
mint 100 éve ugyanaz a kérdés merül fel: melyik jog az alkalmazandó? A francia
professzor több létező megoldást emelt ki. A kiindulópont az, hogy a nemzetközi
magánjog a nemzeti jogokban gyökerezik. A konfliktusok oka tehát az eltérő
nemzeti jogokban, a nemzetközi magánjog eltérő nemzeti alkalmazásában keresendő.
A cél az, hogy a nemzeti elbánásra vonatkozó rendelkezések harmonizálásával,
közelítésével ezek a konfliktusok feloldásra kerüljenek. A szerzői jog terén
két, egymással rivalizáló elmélet, illetve megoldás létezik. A lex fori elve
az eljáró bíróság országának a jogát rendeli alkalmazni. A lényegi kérdés
abban áll, hogy az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény
Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgált szövege (a továbbiakban: BUE) 5.
cikke (2) bekezdésének az "... annak az országnak a törvényei irányadók,
ahol a védelmet igénylik" megfogalmazása alatt melyik jog értendő.
A többségi álláspont szerint az "ország [...], ahol a védelmet igénylik"
kitétel alatt a territoriális megközelítésen alapulva a lex loci protectionis
elve fogalmazódik meg, amely annak az országnak a jogát rendeli alkalmazni,
amelynek a területén védeni köteles a szerzőt műve engedély nélküli felhasználásával
szemben. Ezzel szemben Lucas nézete szerint a BUE felhívott rendelkezése a
lex fori kijelölése, amely elvben kedvezőbb lehet a jogosultak számára, de
a digitális környezetben ez számtalan problémát vet fel, ezért is fontos a
jogsértések lokalizálása. Gondot okoz az is, ha más a mű származásának és
a kódot alkalmazó országnak a joga. Ettől függetlenül nem valószínű, hogy
bármelyik megoldás tökéletes lenne, létezik átjárás, "közeledés"
az eltérő elméletek között. A francia professzor kitért a nemzetközi magánjogi
szerződéses kapcsolatokra az egykori közös piaci államok által 1980. június
19-én Rómában megkötött, a szerződéses kötelmi jogi viszonyokra irányadó jog
meghatározásáról szóló egyezmény (Római Egyezmény) 4. cikk (1) bekezdésére
történő utalással. Eszerint a szerződésre vonatkozó jog annak az államnak
a joga, amellyel a legközelebbi kapcsolattal rendelkezik. A szerződés azzal
az állammal rendelkezik a legközelebbi kapcsolattal, ahol a félnek, annak
érdekében, hogy jellegzetes szolgáltatását biztosítani tudja, a szerződés
megkötésének időpontjában a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy vállalkozás,
szövetség, jogi személy esetén a központi ügyintézés helye volt. A lex contractus
meghatározása nem csak Lucas, hanem a panelrésztvevők szerint is igen ellentmondásos
a szerzői és szomszédos jogok esetében.
A délutáni előadó, Jane Ginsburg, a New York-i Columbia Egyetem professzora
a rugalmasabb funkcionális elemzés (proper law) mellett szállt síkra. Eszerint
nem csak egyetlen kapcsoló elv, hanem egymás utáni, egymásból következő elvek
alkalmazására kerülne sor (ez a "cascade" azaz "vízesés"-elmélet),
amely a jogérvényesítésre praktikusabb megoldást kínál. A professzor asszony
a közelmúlt egyik fontos döntésével példázta előadását. A Kazaa-esetben idén
márciusban hozott döntésével az Amszterdami Fellebbezési Bíróság a továbbiakban
is engedélyezte a holland ún. "egyenrangú" (peer-to-peer) fájlcserélő
rendszer, a Kazaa működését az interneten. A jogeset már most is számos vitát
vált ki, hiszen a bíróság ellenkező irányban döntött, mint a hasonló tárgyban
indult amerikai Napster-esetben. A két döntés közötti különbség a technológia
alkalmazásában rejlik. A Kazaa cég weboldalán ingyenes "egyenrangú"
(peer-to-peer) kommunikációs programot kínál. A programnak köszönhetően az
egyéni felhasználók maguk is képesek információkat kínálni, de emellett más
egyéni felhasználók fájlkészletéből információkat (ideértve zenéket, videókat,
képeket és szövegeket) visszakeresni és találni is. A programon keresztül
megvalósított szöveges, audio- és videofájlok cseréje jelentős arányban szerzői
jogilag védett műveket érintett; a letöltések száma elérte a 30 milliót. Amíg
a Napster lényegében központi adatbázis fenntartásával közvetítő volt a fájlcserélők
között, a Kazaa önmagát csupán a szoftver terjesztésére korlátozta.
Ginsburg az ismertetett esetet átvetítette az általa és Rochelle C. Dreyfuss
által kidolgozott és az ALAI-tanulmánynapokra továbbfejlesztett egyezménytervezetre,
amelynek címe: "A szellemi tulajdon védelmét érintő ügyek joghatóságának
és a bírói ítéletek elismerésének alapelvei" (korábbi változatát először
a 2001 januárjában, a WIPO Genfben megrendezett nemzetközi magánjogi fórumán
mutatták be). A szerzők elképzelése szerint a tervezet, amely a szellemi tulajdonjogok
nemzetközi szintű érvényesítését, végrehajtását biztosítaná, a Kereskedelmi
Világszervezet (WTO) égisze alatt, a TRIPS-egyezményhez kapcsolódva kerülne
elfogadásra, az érintett államokban csökkentené a jogérvényesítés költségeit
és megegyező ítéletek, döntések születését eredményezné. A panelbeszélgetés
és a rövid nyilvános vita során szót kapott résztvevők üdvözölték az új tervezetet
azzal a kiegészítéssel, hogy egyes fogalmakat, szóhasználatot célszerű lenne
tovább pontosítani. Kritikai élt a tervezet angolszász megközelítési módja
kapott, elismerve azonban a rugalmasságát is.
A második nap témája a TRIPS és a WIPO keretei között folyó alternatív vitarendezési
eljárások és választott bírósági testületek működése, valamint a nemzetközi
és a nemzetek feletti jogalkalmazás kérdései voltak. A nyitó előadást Matthew
Kennedy, a WTO képviselője tartotta, aki a TRIPS-egyezmény és a BUE viszonyát,
egymás mellett élését elemezte. Kitért arra, hogy melyik egyezmény élvez elsőbbséget
a másikkal szemben, illetőleg milyen ütközések, ellentmondások merülnek fel
ezzel kapcsolatban. A fő kérdés természetesen az, hogy mennyire alkalmazható
a gyakorlatban a WTO vitarendezési eljárása (Dispute Settlement Understanding,
DSU). Kétségtelen tény, hogy a TRIPS-egyezmény hatálybalépése óta eltelt hét
évben született néhány ügyben döntés, amely befolyásolhatja e jogintézmény
jövőjét. Mindazonáltal optimista és pesszimista elképzelések egyaránt megfogalmazódtak
a DSU szerzői jogra történő kiterjesztését illetően az ezt követő kerekasztal-beszélgetés
során, amelynek id. dr. Ficsor Mihály személyében magyar résztvevője is volt.
A második nap délelőttjén került sor Thomas Dreier, a Karlsruhe-i Egyetem
tanárának izgalmas és érdekfeszítő előadására az Európai Bíróság (ECJ) szerepéről
a szerzői jog fejlődésében. Az ECJ évente hozott kb. 120 ítéletéből 40 esetnek
lehetnek szerzői jogi összefüggései is. Ezen a területen különösen fontos
az áruk szabad mozgásának elve, a diszkrimináció tilalmának elve, a csatlakozás
előtt álló országok hozzáférése, a versenyjogi szempontok érvényesülése, a
másodlagos politikák (pl. kultúra) szerepe stb. Az ECJ kétségkívül döntőbírói
szerepre tett szert az elmúlt időszakban, a kérdés csak az, hogy szükséges-e
ennek kiterjesztése, növelése, avagy inkább a specializáció irányába kellene
továbblépnie. Külön kérdés az ECJ és a WTO-DSU viszonya és egymásra gyakorolt
hatása. Az előadás szövege jogesetekkel és más interaktív kiegészítésekkel
az interneten a http://www.z-d-r.de/ECJ-ALAI/index.htm alatt érhető el.
Délután hangzott el Francis Gurry, a WIPO főigazgató-helyettesének előadása
az internetes doménneveket érintő WIPO vitarendezési eljárásról (Internet
Corporation for Assigned Names and Numbers - ICANN). A közelmúltban a hét
aktív gTLD (.com, .net, .org, .gov, .edu, és .mil, amelyek közül az első három
általános felső szintű domén az ICANN felügyelete alá tartozik) mellett, az
ICANN hét új doménnév bevezetéséről döntött, amelyek 2001 tavaszától kezdve
fokozatosan váltak nyitottá a közönség számára (.biz, .info, .name, .pro,
.aero, .coop, .museum). Az országkódokra vonatkozó felső szintű domének (cTDLs)
egyes államokat, politikai egységeket jelölnek. A cégek azonosításában problémákat
szoktak okozni a doménnevek spontán mutációi. Az alacsony költségű és gyorsan
terjedő ICANN-modellnek mindazonáltal még időre van szüksége minden felmerülő
kérdés, probléma megoldásához. Ezt követően - utolsó vitaindító előadóként
- François Curchod, a WIPO volt főigazgató-helyettese az ICANN vitarendezési
eljárási rendszerének a szerzői jogra való átültetésének lehetőségeit vizsgálta.
Az előadásokat követő panelbeszélgetés résztvevői kritikai észrevételeiknek
adtak hangot a Curchod-koncepcióhoz kapcsolódva.
A kétnapos konferencia Adolf Dietz professzor három nyelven tartott összegzésével
és Victor Nabhan elnök zárszavával ért véget. Kiderült a jövő évben Budapesten
megrendező ALAI 2003 konferencia végleges időpontja: 2003. szeptember 14-17.
"Az alkotók jogvédelme az információs társadalomban" címet viselő
háromnapos rendezvény két napot szentel a szerzői jognak az internettel kapcsolatos
kérdéseire, a harmadik napon a szerzők "legközelebbi szomszédai",
az előadóművészek jogvédelme kerül megvitatásra. A most, Neuchâtelben folytatott
kötetlen beszélgetések, személyes találkozók is azt támasztották alá, hogy
fokozott várakozás előzi meg a budapesti kongresszust, ami egyrészről a színvonalas
programtervezetnek, másrészről Magyarország és a főváros vonzerejének tudható
be.
Kiss Zoltán - Munkácsi Péter
Lehetséges új irányok a WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi
Állandó Bizottság munkájában
A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó
Bizottsága (a továbbiakban: Állandó Bizottság) május 13. és május 17. között
tartotta hetedik ülését Genfben. A műsorsugárzó szervezetek jogaival foglalkozó
napirendi pont lezárását követően került sor az Állandó Bizottság jövőbeli
munkáját elősegítő témajavaslatok megfogalmazására. A "brainstorming"
során 11 ország mellett a magyar küldöttség, élve a hozzászólás lehetőségével,
két javaslatot fogalmazott meg: az Állandó Bizottságnak egyrészt foglalkoznia
kellene a multimédia művek jogosításának és védelmének kérdéseivel. Nyilvánvaló
megegyezés van nemzetközi szinten, hogy a multimédia művek szerzői jogi védelem
alatt állnak, de nem tisztázott, hogy milyen műtípusként (audiovizuális művek,
adatgyűjtemények). Tisztázásra szorul a jogok terjedelme, a jogosító személye
stb. Másrészt fontos kérdés a közös jogkezelés, különös tekintettel a kezelt
jogok körére, az állami felügyeletre és a közös jogkezelők de jure és de facto
monopolhelyzetére, illetve mindezek szabályozása. Végezetül figyelmet érdemelnek
a nemzetközi magánjogi kapcsolódások, úgymint a választható jog és a választható
bíróság kérdése, amelyek különösképpen felmerülnek a szerzői jog és a szomszédos
jogok területén. A magyar javaslatok a későbbi hozzászólók egyetértésével
találkoztak. Az ülés végén határozatot hoztak arról, hogy a titkárság, kérésre,
az Állandó Bizottság következő ülésére összeállítást készít a javasolt témákról,
azok rövid ismertetésével együtt. A Bizottság az elkészített anyag alapján
várhatóan a novemberben megrendezésre kerülő nyolcadik ülésén dönt arról,
melyek lesznek azok a témák, amelyek elsőbbséget, sürgősséget és a munkaprogram
kialakítását teszik szükségessé.
Az SCCR/8/2 jelzet alatt napvilágot látott dokumentum kilenc lehetséges témakört
sorol fel, ezek: az internetszolgáltatók felelőssége; nemzetközi jogsértések
esetén alkalmazandó jog; önkéntes szerzői jogi bejegyzési rendszerek; újraeladási
jog vagy "droit de suite"; multimédia termékek tulajdona és felhasználásuk
jogosítása; a WIPO Szerzői Jogi Szerződés (angolból eredő rövidítése: WCT),
illetve a WIPO Előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződés (angolból
eredő rövidítése: WPPT) implementálása, különös tekintettel a műszaki intézkedésekkel
kapcsolatos kötelezettségekre, valamint a korlátozásokra és kivételekre; a
szerzői jog gazdaságtana; a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelése;
a folklór szerzői jogi védelme. A dokumentum alapján a sokszínű és egymástól
különböző tematikákból - önkényesen kiemelve - terjedelmi okokból csak négynek
az ismertetésére vállalkozunk.
Ad 1.: az internetszolgáltatók felelőssége - A WCT, illetve a WPPT
elfogadása idején még nem került sor az internetes szolgáltatásokért felelős
szereplők azonosítására és felelősségük részletes meghatározására. A WCT 8.
cikke csak az alapokat rakta le; eszerint az irodalmi és művészeti művek védelméről
szóló Berni Egyezmény Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgált szövege (a
továbbiakban: BUE) 11. cikk (1) (ii) pontja, 1l.bis cikk (1) (i) és (ii) pontja,
ll.ter cikk (1) (ii) pontja, 14. cikk (1) (ii) pontja és l4.bis cikk (1) bekezdése
szerinti rendelkezések sérelme nélkül az irodalmi és művészeti alkotások szerzőjének
kizárólagos joga, hogy művét vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy
módon a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon, ideértve
a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételt, hogy a közönség
tagjai az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják
meg. Az 1996-os diplomáciai értekezleten résztvevők között az idézett rendelkezés
terjedelméről eltérő álláspontok alakultak ki. A viták kompromisszumos megoldásaként
e rendelkezés mellé értelmező közös nyilatkozatot ("agreed statement")
fogadtak el, amely rögzítette, hogy a pusztán a közönséghez történő közvetítést
lehetővé tevő vagy a közvetítést megvalósító fizikai eszközök szolgáltatása
a közönséghez közvetítésen kívülinek minősül a jelen szerződés vagy a BUE
értelmében.
A két WIPO "internet-szerződés" aláírását követően a nemzetközi
szervezet 1999-ben egy workshop keretében foglalkozott az internetszolgáltatók
felelősségével, a Digital Millennium Copyright Act 1998 által először az USA-ban
bevezetett értesítési és eltávolítási eljárással (lásd OSP/LIA/1-3 dokumentumokat).
Mivel az on-line szolgáltató felelőssége nem csak szerzői jogi jogsértések
esetén, hanem újabban az információs társadalmi szolgáltatások során létrejött
jogviszonyokban is felmerül, ebből következően e témát általánosságokban érintették
az 1999 és 2001 szeptemberében Genfben megrendezésre került elektronikus kereskedelemről
szóló konferenciák is.
Ad 2.: nemzetközi jogsértések esetén alkalmazandó jog - Napjainkban
a szellemi tulajdonjogok territoriális jellege és a globalizációból eredő
új kihívások, a határokon átlépő műholdas, internetes felhasználási és hasznosítási
módok kollíziója a nemzetközi magánjog diszciplínái nélkül nehezen oldható
fel. A világszervezet munkájában 1998-tól kezdődően számos formában kerültek
napirendre a nemzetközi magánjog kérdései; az ismertetett dokumentum utal
az abban az évben tartott tanácskozásra, amely a globális digitális hálózatokon
terjesztett művek és szomszédos jogi teljesítmények védelmének nemzetközi
magánjogi vonatkozásait választotta tárgyául (lásd GCPIC/1-2 dokumentumok).
1999-től a Védjegy, Formatervezési Minta és Földrajzi Árujelző Állandó Bizottság
rendszeresen napirendjére tűzi a joghatóság, a jogválasztás és a jogérvényesítés
kérdéseit a védjegyjog terén. A 2000 májusában kiadott elektronikus kereskedelem
és a szellemi tulajdon kapcsolatait vizsgáló "Primer..." (WIPO/OLOA/
EC/Primer) szintén külön részt szentelt e tematikának.
Nem állt tehát előzmények nélkül a 2001. január végén tartott kétnapos WIPO-fórum
a nemzetközi magánjog és a szellemi tulajdon tárgyában, amelyen ezen ismertető
írója is részt vehetett. A fórumon a legnagyobb érdeklődést egy új egyezménytervezet
váltotta ki. 1997 júniusában a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia különbizottságot
hívott össze a nemzetközi joghatóság, valamint a polgári és a kereskedelmi
ügyekben hozott külföldi határozatok hatásainak vizsgálatára. Az ülések során
a bizottság kidolgozta és 1999. október 30-án elfogadta a polgári és kereskedelmi
ügyekben a joghatóságról és az ítéletek végrehajtásáról szóló előzetes egyezménytervezetet.
A tervezet célja kettős: egyfelől harmonizálni kívánja a joghatóságokra vonatkozó
szabályokat, elkerülve az eljárások szükségtelen sokféleségét és a döntések
lehetséges ütközését, másfelől egyszerűsíteni és előmozdítani kívánja a határozatok
elismerését és érvényre juttatását, végrehajtását. Mindazonáltal az egyezménytervezet
jelentős hiányosságai miatt napjainkban egyre több érv szól amellett, hogy
a tervezet a jelenlegi formájában ne lépjen hatályba, vagy hatályosulása csak
korlátozott módon történjen, a bíráskodás meghatározott területeire kiterjedve,
amely nem feltétlenül foglalná magában a szellemi tulajdont. Két kiváló amerikai
professzor, Dreyfuss és Ginsburg, ezért az 1999. október 30-án elfogadott
szövegváltozat alapján külön egyezménytervezetet dolgozott ki és mutatott
be a fórumon a szellemi tulajdont érintő ügyekben a joghatóságról és a bírósági
ítéletek végrehajtásáról (lásd WIPO/PIL/01/7 dokumentumot). A de lege ferenda
egyezmény, amely a szellemi tulajdonjogok nemzetközi szintű érvényesítését,
végrehajtását biztosítaná, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt,
a TRIPS-egyezményhez kapcsolódva kerülne elfogadásra. A tervezet továbbfejlesztett
változata a 2002 szeptemberében, Neuchâtelben megrendezett ALAI tanulmányi
napokon került bemutatásra és első megvitatásra (lásd előző ismertetőnket).
Ez a körülmény is jól példázza a más szervezetek által tanúsított megkülönböztetett
figyelmet e téma iránt.
Ad 3.: önkéntes szerzői jogi bejegyzési rendszerek - A BUE 5. cikke (2)
bekezdése szerint az egyezményben biztosított jogok élvezete és gyakorlása
nincs kötve semmiféle alakszerűséghez. A védelem alaki feltételeihez kötésének
tilalma az egyezmény egyik sarkalatos alapelve, ami azt állapítja meg, hogy
a védelem nem lehet feltételes, és nem függhet bármilyen alakszerűség betartásától.
Mégis néhány, a Berni Egyezményben részes állam nemzeti szerzői joga lehetőséget
biztosít a saját és/vagy külföldi alkotók, szerzői jogi jogosultak számára
műveik önkéntes bejegyzési rendszerben történő lajstromozására. Az ismertetett
WIPO-dokumentum szerint ennek három előnye lehet: I.) a szerzői jogi igényekről
nyilvános lajstrom készül; II.) bizonyítékul szolgál prima facie a bíróságok
számára a szerzői jog meglétéről és mindazokról a tényekről, amelyeket a tanúsító
okirat rögzít; III.) a szerzői jogi jogosult hozzáférési lehetősége a kárösszeghez
és az ügyvédi munkadíjhoz a bírósági eljárásokban.
Ad 4.: a szerzői jog gazdaságtana - A szerzői jogok, a szerzői joghoz
kapcsolódó jogok a gazdasági, társadalmi és kulturális növekedés és fejlődés
eszközei. Annak megértésére, hogy e védelem milyen gazdasági szerepet játszik,
illetve a szerzői jogon alapuló ipar- és gazdasági ágak (írott sajtó és irodalom,
zene, színházi produkciók, opera-, filmalkotások és video-, rádió- és televízióműsorok,
fotóművészet, szoftverek és adatbázisok, vizuális és grafikus műalkotások
stb.) milyen előnyhöz juthatnak, a kormányzatoknak a jövőben lehetővé kell
tenniük az alapelvek és a lehetőségek fejlesztését e tevékenységek támogatása
érdekében. Az utóbbi időben jelentős gazdasági kutatásokat folytattak e területen.
A világ számos iparilag fejlett országában, térségében már készültek áttekintő
munkák, bemutatva a kulturális és informatikai iparágak hozzájárulását a nemzeti
gazdaságokhoz, azonban a hozzájárulás mértékéről még nem teljesek az információk,
különösen a fejlődő államok vonatkozásában. Ennek fényében a WIPO 2002 júliusában,
Finnország kormányával együttműködve, ülést rendezett egy kézikönyv elkészítésére,
amely a kreatív iparágak gazdasági volumenének felbecsüléséhez ad áttekintő
iránymutatást. A kézikönyv (Handbook on Survey Guidelines for Assessing the
Economic Contribution of Copyright and Related Rights) 2003 elején jelenik
meg a WIPO gondozásában.
A most ismertetett WIPO-dokumentum az Állandó Bizottság nyolcadik, novemberben
megrendezendő ülésszakára készült, azonban a WIPO honlapján (www.wipo.int) már hozzáférhető.
Munkácsi Péter
Bírósági határozat szerzői vagy szomszédos
jogok megsértésének
megállapítását illetően (BH 2002/8. 301.)
I. A szerzői vagy a szomszédos jogok megsértésének vétsége megvalósul, ha
a vendéglátóipari egységet működtető kft. rádiókészülék működtetésével zeneszolgáltatást
nyújt, de a kft. ügyvezető igazgatója a zeneszolgáltatás után járó jogdíjat
a jogosultnak felszólítás ellenére sem fizeti meg [Btk. 329/A § (1) bek.,
1969. évi III. tv 40. § (1) bek.].
II. A szerzői vagy szomszédos jogok megsértése vétségének elkövetési magatartása
a jogdíj megfizetésének elmulasztása, amelyet az a természetes személy valósít
meg, akinek kötelessége lett volna a fizetési aktus teljesítése, és az közömbös,
hogy a jogdíj megfizetése kinek a vagyonát terhelte volna [Btk. 329/A (1)
bek., 1997. évi CXLIV. tv. 156. § (1) bek.].
III. A büntetőjogi és polgári jogi felelősség nem azonos fogalmak, és az egyik
nem szükségszerűen előfeltétele a másiknak; a polgári jogi felelősség hiányából
önmagában nem lehet a büntetőjogi felelősség hiányára következtetni [Btk.
329/A § (1) bek.].
Dr. Kiss Zoltán
A nemzeti kulturális örökség miniszterének közleménye a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületekről
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a szerzői és szomszédos
jogok közös kezelését végző egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló
16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
2002. július 30-án nyilvántartásba vette a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők
és Kiadók Reprográfiai Egyesületét (Megjelent a Magyar Közlöny 2002/124. számában).
Az egyesület célja az Szjt. 21. §-a alapján az irodalmi szerzők, szakirodalmi
szerzők, valamint könyv- és folyóirat-kiadók reprográfiai jogainak érvényesítése
a dokumentáció és a jogdíjak felosztása tekintetében.
Dr. Kiss Zoltán