TANULMÁNYOK
TOURÉNÉ ÁGOSTON ERIKA - DR. BENCZE GÁBOR
Szabadalmazhatósági esettanulmányok a biotechnológia tárgyköréből
1. eset
2. eset
3. eset
4. eset
5. eset
6. eset
7. eset
8. eset
9. eset
10. eset
Cikksorozatunkban a nukleotidszekvenciák (röviden szekvenciák) szabadalmazása során felmerülő leggyakoribb problémákat tekintjük át. Előző cikkünk tárgya a részszekvenciák szabadalmazása volt (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., 5. szám, p. 24-29, 2002. október). Ezek szabadalmazása azért váltott ki sok vitát, mert érzékelhető volt az a bejelentői törekvés, hogy a genomkutatás eredményeinek hasznosításáért folyó éles verseny körülményei között eredményeikre a munka olyan korai szakaszában szerezzenek szabadalmi oltalmat, amikor a véletlenszerűen azonosított részszekvenciáról még nem lehet pontosan tudni, hogy milyen gének részei, milyen biológiai funkcióhoz köthetők, és mire lesznek ténylegesen használhatók.
Jelenlegi cikkünk témája nagyon hasonló. A vizsgált megoldások tárgya, követve a genomkutatás előrehaladását, már nem részszekvencia, hanem teljes fehérjét kódoló nukleotidszekvencia. A tényleges biológiai funkció meghatározása, és a hasznosítás lehetőségének felismerése és igazolása azonban még itt is további nagy szellemi és anyagi ráfordítást igényel. Cikkünkben a homológiakutatás alapján valószínűsített funkcionális rokonságra épített szabadalmi igény elbírálásának jellegzetes eseteit vizsgáljuk.
Egy új szekvencia elemzésének első lépéseihez tartozik, és a szakember számára természetes módon számítógép segítségével elvégezhető a szekvencia összehasonlítása különböző adatbázisokban található ismert szekvenciákkal. Az új szekvencia homológiája egy ismert biológiai funkcióval rendelkező fehérjét kódoló szekvenciával utalhat arra, hogy az új szekvencia hasonló biológiai funkcióval rendelkező fehérjét kódol. Ugyanakkor a szakember számára ismert az is, hogy egyes fehérjék biológiai funkciója a szekvenciák nagymértékű hasonlósága ellenére is igen eltérő lehet, továbbá egy felismert biológiai funkció nem mindig mutatja meg a lehetséges hasznosítás irányát. Egy biokémiai reakciósor a szervezetben több élettani funkcióval is kapcsolatban lehet, és ezért annak meghatározása, hogy egy új szekvencia ennek a reakciósornak egy adott lépését szabályozó enzimet kódol, nem adja meg közvetlenül, hogy ez a fehérje milyen élettani állapot befolyásolására hasznosítható.
Sorozatunk első cikkéhez hasonlóan a Magyar Szabadalmi Hivatal gyakorlatában érvényesülő szempontokat az európai, az amerikai és a japán szabadalmi hivatal között létrejött úgynevezett trilaterális együttműködés (http://www. european-patent-office-org/tws) B3b jelű projektjében összeállított modelleseteket felhasználva mutatjuk be. A projekt célja annak összehasonlítása, hogy az együttműködésben részt vevő hivatalok miként bírálnák el a modellként szolgáló hipotetikus eseteket az újdonság, feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság), ipari alkalmazhatóság (hasznosság), megvalósíthatóság (kielégítő feltárás), egység stb. szempontjából.
A vizsgált hipotetikus esetek érdemi elbírálására felhozott érvrendszer ismertetésekor elsősorban a hatályos szabadalmi törvény (1995. évi XXXIII. törvény) és a hivatali módszertani útmutató (A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója, Magyar Szabadalmi Hivatal, 1999-2001) szövegére támaszkodtunk. Itt is megemlítjük, hogy küszöbön áll a magyar szabadalmi törvény módosítása. A módosítás szövege a parlament előtt van, és elfogadása esetén 2003. január 1-jén válik hatályossá. Bár a módosítások egy része a biotechnológiai szabadalmakkal kapcsolatos, a cikkben szereplő esetek elbírálásának szempontjait és érvrendszerét lényegében nem érintik, azok célja a magyar szabadalmi törvény és az Európai Szabadalmi Egyezmény szövege közötti összhang megteremtése.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely az 1. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 3000 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból izoláltak. Egy teljes hosszúságú 1000 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 2. számú szekvencián van bemutatva.
A megfelelő adatbázisokban végzett hasonlósági keresés során nem találtak 30%-nál nagyobb hasonlósággal rendelkező nukleotid- vagy aminosavszekvenciát. Ezek alapján feltételezik, hogy az 1. számú szekvencián bemutatott polinukleotid egy új fehérjét kódol (2. számú szekvencia). A leírás nem tárja fel a fehérje specifikus biológiai funkcióját, de kinyilvánítja, hogy új gyógyszermolekulák azonosítására irányuló vizsgálatokban alkalmazható. Nem nevezi meg, hogy milyen betegség vagy kóros állapot lenne gyógyítható az így azonosított molekulákkal.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel az 1. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 2. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 30%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
Érdemi vizsgálat:
Találmány [Szt. 1. § (2)]:
A részszekvenciákra vonatkozó korábbi példákkal szemben az igénypont tartalmazza, hogy az igényelt polinukleotid "tisztított". Ez megfelelően jelzi, hogy az oltalmi igény nem vonatkozik olyan anyagokra, melyek a természetben az ember műszaki közrehatása nélkül léteznek, hanem csak olyanokra, melyeket az ember állított elő. Így az igényelt megoldás találmánynak tekinthető.
Újdonság (Szt. 2. §):
Az újdonságkutatás nem tárt fel az igényelt szekvenciával azonos szekvenciát, az igényelt megoldás új.
A fenti két követelmény azonos érvelés alapján az itt szereplő többi példában is kielégítettnek tekinthető, ezért a továbbiakban ezekkel nem foglalkozunk.
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. A találmány mindig egy feladat megoldása. A feltalálói tevékenység elbírálása során világosan meg kell határoznunk, hogy a vizsgált esetben mi a találmányi feladat. Az 1. esetben a következő feladat fogalmazható meg: egy olyan új nukleotidszekvencia biztosítása, amely új gyógyszermolekulák azonosítására használható. Tekintve, hogy az azonosítandó gyógyszermolekulák körét a leírás nem tartalmazza, a feladat bármely gyógyszermolekulára értelmezhető. Az így értelmezett feladat megoldására bármely nukleotidszekvencia alkalmassága egyenértékű. Az ennek figyelembevételével átfogalmazott feladat: új nukleotidszekvencia (bármilyen) előállítása. Mivel új nukleotidszekvencia előállítása a leírásban ismertetett és önmagukban ismert módszerekkel a szakember köteles tudásához tartozik, a feltalálói tevékenység nem ismerhető el. Egyszerűbb érveléssel azt mondhatjuk, hogy a leírásban megadott találmányi feladat nem valós, ezért nem volt mit feltalálni.
A feltalálói tevékenység például akkor lenne elismerhető ebben az esetben, ha az igényelt szekvencia valamilyen további, a szakember számára nem nyilvánvaló előnyös tulajdonsággal rendelkezne, vagy a segítségével azonosítható molekulák lennének használhatóak egy specifikus technikai probléma olyan megoldására, ami a szakember számára nem volt nyilvánvaló. Ez lehetővé tenné valós találmányi feladat megfogalmazását.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az ipari alkalmazhatóság megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a leírásból ki kell tűnnie legalább egy olyan alkalmazási területnek, ami a találmány előállítását, illetve használatát az ipar valamely ágához köti. A leírás megadja, hogy az alkalmazás területe "gyógyszermolekulák azonosítása". Azonban a gyógyítandó betegségek megnevezése nélkül az ipari alkalmazhatóság területe meghatározatlan. Nem kétséges, hogy az igényelt polinukleotid előállítható, akár ipari méretekben is, a szekvencia alapján. Ami mégis kétségessé teszi, hogy a találmány kielégíti-e ezt a szabadalmazhatósági feltételt, az a megfontolás, hogy csak akkor állítaná elő valaki a szekvenciát iparilag, ha valamilyen konkrét specifikus alkalmazási területe ismert lenne. Ilyen híján azonban nincs motiváció az ipari előállításra.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
A szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt a szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani. A vizsgált esetben az igényelt szekvencia előállítható a leírás alapján, mivel egy szakember számára egy polinukleotid előállításához általában elegendő információ annak szekvenciája. Ugyanakkor a leírás nem ad útmutatást a szakembernek arra, hogy a szekvenciával hogyan valósítsa meg a találmány célját, vagyis milyen gyógyszermolekulákat és milyen módon azonosítson. Ezért a találmány a kellő feltárás hiányában nem valósítható meg.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 3. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 3000 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 1000 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 4. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek adatbázisokban. Nem találtak 30%-nál nagyobb hasonlósággal rendelkező nukleotid- vagy aminosavszekvenciát.
A 4. számú szekvenciában a homológiakutatás során egy ismert DNS-kötő szerkezeti motívumot találtak. Ezek alapján feltételezik, hogy egy új DNS-kötő fehérjéről és az azt kódoló nukleotidszekvenciáról van szó. A cél-DNS-t nem azonosították.
A leírásban kijelentik, hogy a fehérje gyógyszermolekulák azonosítására irányuló vizsgálatokban alkalmazható. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely az így azonosított molekulákkal lenne kezelhető.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel a 3. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 4. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 30%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Az 1. esettől annyiban tér el a jelenlegi eset, hogy a molekulában számítógépes adatelemzés segítségével kimutatható egy olyan szekvenciarészlet, amely a DNS-kötő fehérjékre jellemző. Ez azonban nem jelent bizonyítékot arra, hogy a talált molekula valóban egy DNS-kötő fehérje, csupán egy feltételezést alapoz meg. Továbbá, az a tény, hogy egy fehérje DNS-kötő, nem rendeli a fehérjét konkrét élettani jelenséghez, csak annyit jelent, hogy a fehérje funkciója DNS-hez kapcsolódva nyilvánul meg. Ezért a DNS-kötő motívum jelenléte nem változtat az 1. esetben alkalmazott érvelésen, a megoldás nem alapul feltalálói tevékenységen.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
A feltalálói tevékenységnél leírtak és az 1. esetnél szereplő érvelés alapján kétséges.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
A találmány a kellő feltárás hiányában nem valósítható meg. Lásd az 1. esetnél leírt érvelést.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely az 5. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 3000 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból izoláltak. Egy teljes hosszúságú 1000 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 2. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek adatbázisokban és nem találtak 30%-nál nagyobb hasonlósággal rendelkező nukleotid- vagy aminosavszekvenciát.
A 6. számú szekvenciában szerkezeti motívumokat kerestek, és egy VV1 faktor motívumot találtak. Ezek alapján kimondják, hogy az 5. számú szekvencia egy VV1 faktort kódol.
A leírásban kijelentik, hogy a VV1 faktor fehérje gyógyszermolekulák azonosítására irányuló vizsgálatokban alkalmazható. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely az így azonosított molekulákkal lenne kezelhető.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel az 5. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 6. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 30%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
Általánosan ismert a szakemberek körében a VV1 faktor biológiai funkciója és lehetséges alkalmazási területe.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
A jelenlegi eset annyiban különbözik a 2. esettől, hogy szűkebb azoknak a fehérjéknek a köre, ahol a talált motívum elő szokott fordulni, és alkalmazási területük jól ismert. Ugyanakkor a talált és az ismert fehérjék homológiájának mértéke alacsony, kisebb mint 30%. Ilyen esetben az ismert motívum önmagában nem bizonyítja a VV1 típusú funkció tényleges meglétét, azt megfelelő kísérletekkel igazolni kell. Ha nincs igazolt biológiai funkció és tényleges kapcsolat egy fiziológiai állapottal, nincs valós feladat. Innen az érvelés azonos az 1. esetnél leírtakkal. A megoldás nem alapul feltalálói tevékenységen.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
A feltalálói tevékenységnél leírtak és az 1. esetnél szereplő érvelés alapján kétséges.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
A találmány a kellő feltárás hiányában nem valósítható meg. Lásd az 1. esetnél leírt érvelést.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 7. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 3000 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 1000 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 8. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresés során nem találtak 30%-nál nagyobb hasonlósággal rendelkező nukleotid- vagy aminosavszekvenciát.
A 8. számú szekvenciában motívumokat kerestek, és egy UU1 faktor motívumot találtak. A leírás további adatokat is ismertet a fehérje szerkezetéről, melyeket in silico módszerekkel kaptak. Ezek alapján egy szakember arra a következtetésre jutna, hogy a 8. számú szekvencia egy UU1 faktor.
A leírásban kimondják, hogy az 7. számú szekvencia egy UU1 faktort kódol, továbbá kijelentik, hogy az UU1 faktor fehérje gyógyszermolekulák azonosítására irányuló vizsgálatokban alkalmazható. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely az így azonosított molekulákkal lenne kezelhető.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel a 7. számú nukleotidszekvenciával vagy a 8. számú aminosavszekvenciával 30%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
Általánosan ismert a szakemberek körében az UU1 faktor biológiai funkciója és alkalmazása gyógyszermolekulák tesztelésére.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Amennyiben a leírás elegendő adatot és információt szolgáltat ahhoz, hogy szakember ne csupán valószínűsítse, hanem a szerkezeti és egyéb információk alapján határozottan állíthassa, hogy a kapott fehérje egy UU1 faktor, akkor a találmánnyal megoldandó feladat az UU1 faktor humán változatát kódoló polinukleotid előállítása és alkalmazása gyógyszermolekulák tesztelésére. A feltalálói tevékenységet ebben a helyzetben esetről esetre egyedileg kell megítélni. Azt kell figyelembe venni, hogy mennyire volt ismert az UU1 faktorok családja, mennyire volt elvárható szakembertől, hogy ennek humán változatát létrehozza, ismert vagy várható volt-e, hogy van a faktornak humán változata stb. Nagyon lényeges, hogy az új humán UU1 faktor alkalmazása gyógyszermolekulák azonosítására biztosít-e nem várt előnyt. Ha a humán fehérje alkalmazásával járó előny kézenfekvő a szakember számára, akkor a feltalálói tevékenység csak akkor ismerhető el, ha a fehérje humán változatának biztosítása korábban technikai akadályba ütközött.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Amennyiben a leírás alapján a szakember számára kellően alátámasztott, hogy a kapott fehérje egy UU1 faktor, akkor az ipari alkalmazhatóság elismerhető, mivel az UU1 faktor alkalmazási területe jól feltárt, a szakember köteles tudását képezi. Ehhez azonban meggyőző adatok kellenek, melyek a funkciót érintik és megfelelően alátámasztják, hogy a kapott fehérje az alacsony homológia (30%) ellenére valóban UU1 faktor aktivitással rendelkezik. Ilyen adatok hiányában, vagy amennyiben az adatok csupán feltételezésekre adnak alapot, az ipari alkalmazhatóság kétséges marad.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
A polinukleotid és a kódolt fehérje a leírás alapján előállítható. Ebben az esetben azonban a megfelelő feltárásnak része az is, hogy elegendő és meggyőző adatot szolgáltassanak arra vonatkozóan, hogy a fehérje valóban UU1 faktor. Mivel a találmány fontos szempontja a leírás szerint gyógyszermolekulák azonosítása, de a leírás nem nevezi meg, hogy azokkal milyen betegség gyógyítható, a feltárás csak akkor elégséges, ha a szakember számára kézenfekvő, hogy az UU1 faktorral milyen gyógyszermolekulák azonosíthatók, és hogyan.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 9. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 2400 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 800 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 10. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek egy közismert DNS- és fehérje-adatbázisban. Az igényelt polinukleotid 40-50%-os homológiát mutatott olyan szekvenciákkal, amelyek az A, B, ... V, W fehérjéket kódolják. Ezek a fehérjék megismerhetők az 1-23. számú dokumentumokban, melyekre a leírásban hivatkoznak. Ezek a proteinek az úgynevezett ZZ proteincsaládba tartoznak.
A fentiek alapján a leírásban kimondják, hogy az igényelt új szekvencia egy humán proteint kódol, amely a ZZ család tagja, és a ZZ család proteinjeivel kapcsolatos betegségek, kóros állapotok kezelésére alkalmazható. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely a ZZ család összes proteinjével kapcsolatos.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel a 9. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 10. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 50%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
A szakemberek körében az A, B, ... V, W proteinek mindegyikének alkalmazási területe általánosan ismert. Azonban nem ismert olyan alkalmazási terület, amely a ZZ fehérjecsalád minden tagjára érvényes volna.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
A találmány által megoldandó feladat ebben az esetben a ZZ család tagjaihoz szerkezetileg hasonló újabb fehérjét kódoló polinukleotid nyújtása, amely nem konkretizált betegségek kezelésére alkalmazható. Mivel a ZZ családhoz tartozó fehérjék biológiai funkciója a szerkezeti hasonlóság ellenére nem egyforma, funkciót nem lehet egyértelműen kapcsolni az új nukleotidszekvenciához. A molekulákat szakember számára ismert módon, szokásos klónozási lépésekkel kapták meg. Ezért az 1. esetnél leírtakat figyelembe véve a feltalálói tevékenység hiányzik.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az adott esetben szerkezeti hasonlóság alapján az új nukleotidszekvencia által kódolt fehérjéhez nem rendelhető egyértelműen egy konkrét biológiai funkció és alkalmazás, ezért az 1. esetnél leírt érvelés figyelembevételével megállapítható, hogy az ipari alkalmazhatóság kritériuma nem teljesül.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
A találmány a kellő feltárás hiányában nem valósítható meg. Lásd az 1. esetnél leírt érvelést.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 11. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 2400 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 800 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 12. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek DNS és fehérje adatbázisokban. Az igényelt polinukleotid 55%-os homológiát mutatott a patkány YY1 faktort kódoló polinukleotiddal, melyet a leírásban idézett A dokumentumban írtak le. A 12. számú szekvencián bemutatott aminosavszekvencia is 55% homológiát mutatott az A dokumentumban leírt patkány YY1 faktorral.
A hasonlósági keresések eredménye alapján a leírásban kimondják, hogy az igényelt szekvencia egy humán YY1 faktort kódol, és olyan betegek kezelésére alkalmazható, akik az YY1 faktorral kapcsolatos állapotban vagy betegségekben szenvednek. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely az YY1 faktorral kapcsolatos.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az igényelt polinukleotid 45% homológiát mutatott a sertés YY2 faktort kódoló polinukleotiddal, és 40%-os homológiát a majom YY3 faktort kódoló polinukleotiddal. A 12. számú szekvencián bemutatott aminosavszekvencia is 45% homológiát mutatott a sertés YY2 faktorral és 40%-os homológiát a majom YY3 faktorral. Az YY1, YY2 és YY3 faktorok mindegyike különböző funkcióval rendelkezik.
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel a 11. számú szekvenciával rendelkező polinukleotiddal vagy a 12. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 55%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
A szakemberek körében az YY1, YY2 és YY3 faktorok alkalmazási területei általánosan ismertek.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
A leírásban kimutatott homológia mértéke túl alacsony ahhoz, hogy a patkány YY1 faktor funkcióját egyértelműen hozzá lehessen rendelni a talált fehérjéhez. Különösen igaz ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy hasonló mértékű homológiát talált az újdonságvizsgálat két másik, eltérő funkcióval rendelkező fehérje esetében is. Ezért a feltalálói tevékenység az 1. esetnél leírtakat is fegyelembe véve hiányzik.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
A leírásban és az újdonságvizsgálatban feltárt adatok alapján nem lehet egyértelműen funkciót rendelni a találmány szerinti szekvenciákhoz. Így konkrét funkció hiányában az ipari alkalmazhatóság feltétele nem teljesül.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Maga az igényelt szekvencia feltártnak tekinthető, az YY1 patkányfaktorral azonos funkció megléte azonban nem alátámasztott (lásd fentebb).
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 13. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 2400 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 800 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 14. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek egy közismert DNS- és fehérje-adatbázisban. Az igényelt polinukleotid 20-30%-os homológiát mutatott emlős, például patkány WW1 faktort kódoló polinukleotidokkal, melyet a leírásban idézett A és B dokumentumban írtak le. A 14. számú szekvencián bemutatott aminosavszekvencia is 20-30% homológiát mutatott az idézett dokumentumokban leírt emlős, például patkány WW1 faktorral.
A hasonlósági keresések eredménye alapján a leírásban kimondják, hogy az igényelt szekvencia egy humán WW1 faktort kódol, és olyan betegek kezelésére alkalmazható, akik a WW1 faktorral kapcsolatos kóros állapotokban vagy betegségekben szenvednek. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely a WW1 faktorral kapcsolatos.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel a 13. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 14. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 40%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
A WW1 faktor alkalmazási területe általánosan ismert a szakemberek körében.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
A 20-30%-os homológia nem elegendő ahhoz, hogy az új nukleotidszekvencia által kódolt fehérjét a szerkezeti hasonlóság alapján az ismert funkcióval rendelkező WW1 faktorok közé soroljuk. Így a fehérje funkciója csupán feltételezés marad, amelynek igazolása vagy elvetése további kutatásokat igényelne. Ezért itt is alkalmazható a korábbi érvelés, és megállapítható a feltalálói tevékenység hiánya.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
A feltalálói tevékenység tárgyalásánál és a fentebb leírtak alapján az ipari alkalmazhatóság nem ismerhető el.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Maga az igényelt szekvencia feltártnak tekinthető, a WW1 patkányfaktorral azonos funkció megléte azonban nem alátámasztott (lásd fentebb).
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 15. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 2400 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 800 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 16. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek egy közismert DNS- és fehérje-adatbázisban. Az igényelt polinukleotid 30%-os homológiát mutatott egy DNS-ligázt kódoló polinukleotiddal. A 16. számú szekvencia illesztése ismert DNS-ligáz aminosavszekvenciákkal nagyfokú konzerváltságot jelez a különböző DNS-ligázok között. A 16. számú szekvencia megfelelő területe és az ismert DNS-ligázok megfelelő konszenzus-szekvenciája közötti hasonlóság mértéke 95%.
A konszenzus szekvenciákban kimutatott homológia alapján a leírásban kimondják, hogy a 15. számú szekvencia egy DNS-ligázt kódol.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat nem tárt fel a 15. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 16. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 40%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
A DNS-ligázok alkalmazási területei jól ismertek a szakemberek körében.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Azt kell figyelembe venni, hogy a leírás adatai alapján elfogadható-e, hogy az igényelt szekvencia által kódolt fehérje valóban DNS-ligáz vagy ez csupán spekuláció. Ha a választ a DNS-ligáz esetére konkretizáljuk, akkor figyelembe kell vennünk, hogy egyes DNS-ligázok rendelkeznek olyan konzervált szekvenciamotívummal is, amely eltérő funkcióval rendelkező fehérje megfelelő részével homológ. Például az egyik DNS-ligáz, a DNS-ligázI enzim rendelkezik egy motívummal, amely a FEN1 jelű endonukleáz enzimmel közös. Ez azt biztosítja, hogy mindkét enzim képes legyen kötődni egy bizonyos harmadik fehérjéhez. Mindezeket figyelembe véve a szakember arra a következtetésre jut, hogy a homológiaadatok nem támasztják alá a funkció azonosságát, az továbbra is csak spekuláció marad, annak ellenére, hogy a konszenzus-szekvencia területén a homológia 95%- os. Ezért a feltalálói tevékenység az 1. esetnél leírtakat is fegyelembe véve hiányzik.
Elszakadva a DNS-ligázok konkrét esetétől a feltalálói tevékenységet ebben a helyzetben esetről esetre egyedileg kell megítélni. Amennyiben a szakember ismeretei alapján arra a következtetésre jut, hogy a megnevezett fehérjék esetében a homológia ilyen alacsony foka (30%) mellett a konszenzus-szekvenciák közötti 95%-os homológia egyértelműen mutatja, hogy a vizsgált fehérje valóban a megnevezett funkcióval rendelkező XY fehérjecsalád új tagja, akkor a találmány céljául a következőt kell megjelölnünk: új, javított tulajdonságokkal rendelkező XY fehérje biztosítása.
Új XY fehérjét kódoló szekvencia azonosítása önmagában a szakember köteles tudását jelentő feladat, hiszen az erősen homológ területek alapján cDNS könyvtárból nem okoz nehézséget egy ilyen szekvencia azonosítása. A feltalálói tevékenység akkor ismerhető el, ha a munka elkezdése szakmai előítélet leküzdését igényli (például a szakma úgy tartja, hogy már nem azonosítható újabb XY fehérje humán forrásból), vagy az új fehérje alkalmazása nem várt technikai jellegű előnyt biztosít.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
A feltalálói tevékenységnél leírtak figyelembevételével, mivel a funkció csupán spekuláció marad, a megoldás nem tekinthető iparilag alkalmazhatónak.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Maga az igényelt szekvencia feltártnak tekinthető. A funkció meglétének alátámasztottsága azonban kétséges (lásd fentebb), a leírásban szolgáltatott további adatok függvénye.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 17. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 2700 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 800 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 18. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek egy közismert DNS- és fehérje-adatbázisban. Az igényelt polinukleotid 90%-os homológiát mutatott a leírásban idézett A dokumentumban leírt XX1 faktort kódoló polinukleotiddal. A 18. számú szekvencián bemutatott aminosavszekvencia is 90% homológiát mutatott az említett patkány XX1 faktorral.
A hasonlósági keresések eredménye alapján a leírásban kijelentik, hogy az igényelt szekvencia egy humán XX1 faktort kódol, és olyan betegek kezelésére alkalmazható, akik az XX1 faktorral kapcsolatos kóros állapotban vagy betegségben szenvednek. Nem neveznek meg olyan betegséget vagy állapotot, amely az XX1 faktorral kapcsolatos.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
Az újdonságvizsgálat a patkány XX1 faktort kódoló polinukleotidon és a patkány XX1 faktor aminosavszekvenciáján kívül nem tárt fel a 17. számú szekvenciájú polinukleotiddal vagy a 18. számú szekvenciájú aminosavszekvenciával 50%-nál nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szekvenciát.
Jól ismert, hogy az emlősök, beleértve az embert is, rendelkeznek XX1 faktorral.
Általánosan ismert a szakemberek körében, az XX1 faktor gyógyászati alkalmazásának területe.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
A 90%-os homológia és az a tény, hogy minden ismert, nagymértékben homológ nukleotidszekvencia által kódolt fehérje azonos funkcióval rendelkezik, kellő mértékben alátámasztja azt, hogy a feltárt fehérje valóban egy XX1 faktor. Az újdonságvizsgálat alapján azonban szakember számára ismert, hogy az ember rendelkezik XX1 faktorral. Egy már ismert patkányfehérjét kódoló szekvencia segítségével a megfelelő humán szekvencia azonosítása és izolálása a szakember köteles tudásához tartozó feladat. Ezért a megoldás nem alapul feltalálói tevékenységen. A feltalálói tevékenység megléte csak akkor ismerhető el, ha a szekvencia azonosítása előre nem látható technikai akadály leküzdését vagy szakmai előítélet legyőzését igényelte, vagy az új megoldás valamely meglepő új hatással jár, és erre vonatkozóan a leírás megfelelő adatokat és kitanítást ad.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Mivel a fentiek szerint kellő mértékben alátámasztott, hogy a feltárt szekvencia valóban egy XX1 faktort kódol és a szakember számára ismert az a gyógyászati terület, ahol az XX1 faktor hatóanyagként alkalmazható, az ipari alkalmazhatóság elismerhető.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Maga az igényelt szekvencia, valamint a hozzá kapcsolódó funkció és ipari alkalmazhatóság feltártnak tekinthető, a feltalálói tevékenység alátámasztására azonban további adatok lehetnek szükségesek.
Igénypont:
Izolált és tisztított polinukleotid, amely a 19. számú szekvencián bemutatott nukleotidszekvenciából áll.
Leírás:
Az igényelt polinukleotid egy 2400 bp méretű cDNS, amelyet humán máj cDNS könyvtárból kaptak. Egy teljes hosszúságú 800 aminosavas fehérjét kódol, melynek szekvenciája a 20. számú szekvencián van bemutatva.
Hasonlósági keresést végeztek, és azt találták, hogy a 19. számú szekvencia 80%-os homológiát mutat egy DNS-ligázt kódoló polinukleotiddal. A 20. számú szekvencia illesztése ismert DNS-ligáz aminosavszekvenciákkal azt jelzi, hogy nagyfokú konzerváltságot mutató területek találhatók a különböző DNS-ligázokban. A 20. számú szekvencia és az ismert DNS-ligázok konszenzus-szekvenciái közötti hasonlóság mértéke 95%. A hasonlósági keresés azt is kimutatta, hogy a 19. számú szekvencia nagyfokú homológiával rendelkezik több, DNS-ligázokat kódoló nukleinsavval is.
A konszenzus-szekvenciákban kimutatott homológia alapján a leírásban kijelentik, hogy a 19. számú szekvencia egy DNS-ligázt kódol.
Az újdonságvizsgálat eredménye:
A következő legnagyobb homológiát mutató fehérje az alfa-aktin, ahol a homológia mértéke 50%.
A DNS-ligázok alkalmazási területei jól ismertek a szakemberek körében.
Érdemi vizsgálat:
Feltalálói tevékenység (Szt. 4. §):
Az előző esetben leírt érvelés alkalmazható ebben az esetben is. Alátámasztottnak tekinthető, hogy az új szekvencia DNS-ligázt kódol. Az új DNS-ligáz azonosítása önmagában éppen a DNS-ligázok nagyfokú homológiája miatt nem igényel feltalálói tevékenységet egy szakembertől. Az új megoldás csak akkor elégíti ki a feltalálói tevékenység követelményét, ha a szakirodalom fényében a szakember számára meglepő lett volna, hogy humán forrásból új DNS-ligáz azonosítható, vagy az új ligáz enzim alkalmazása a szakember számára meglepő, nem várt előnnyel jár.
Ipari alkalmazhatóság (Szt. 5. §):
Az előző esetben leírt érvelés alapján a megoldás iparilag alkalmazható.
Feltárás [Szt. 60. § (1)]:
Az igényelt szekvencia, valamint a hozzá kapcsolódó funkció és ipari alkalmazhatóság feltárása kielégítő, a feltalálói tevékenység alátámasztására azonban további adatok lehetnek szükségesek.
Minden bejelentő számára nagyon fontos és kockázatos döntés, hogy egy új megoldásra mikor kérjen szabadalmi oltalmat. Minél későbbre halasztja ezt a lépést, annál több ismeret gyűlik össze a megoldásra, annál teljesebbé tehető a szabadalmi leírás és ezáltal megalapozottabb és tágabb lehet az oltalmi igény. Másfelől azonban rohamosan nő annak a kockázata, hogy egy versenytárs előbb nyújtja be szabadalmi igényét ugyanarra a megoldásra. A biotechnológia területén a genomkutatás, egy-egy élő szervezet genetikai információtartalmának teljes meghatározása nagyon éles versenyhelyzetet teremtett. Sokan dolgoznak párhuzamosan azonos céllal. A kutatás beruházásigénye nagy, de a haszon is nagy, amiben a befektetők bíznak.
Az új szekvenciák meghatározása ismert technikákkal, többnyire automatizált eszközökkel történik. A feltalálói tevékenység igazi terepe annak megállapítása, hogy egy újonnan meghatározott szekvencia által kódolt fehérjéhez milyen biológiai funkció rendelhető. A verseny élessége arra késztetheti a bejelentőt, hogy a gyors szabadalmaztatás érdekében spekulatív úton rendeljen a szekvenciához biológiai funkciót és ipari hasznosíthatóságot.
A bejelentés elkészítésénél érdemes figyelembe venni a következőket. Két fehérje szerkezeti hasonlósága önmagában csak kivételes esetben elég a két fehérje funkcionális azonosságának alátámasztására. Könnyen belátható, hogy két, szerkezetileg nagyon hasonló és azonos aktivitású fehérjét egy kis különbség, a szekvencia rövid motívuma, a sejt vagy a szervezet különböző részeihez és eltérő élettani jelenségekhez rendelheti. Felmerülhet a kérdés, hogy a szekvenciákra megadható-e a homológa mértékének olyan általános érvényű küszöbértéke, amely fölött két fehérje, vagy más összefüggésben egy fehérje variánsai, funkcionálisan egyenértékűnek tekinthetők. A fentiek alapján is érthető, de számos szakmai érv alapján egyértelmű, hogy ilyen általános érvényű küszöbérték nem létezik. Az oltalom terjedelmének meghatározására az igénypontokban gyakran alkalmazott homológiaértékek az esetek többségében teljesen önkényesek.
Az ipari alkalmazhatóság alátámasztására nem elég annak megállapítása, hogy az új szekvencia által kódolt fehérje egy adott típusú biológiai aktivitással rendelkezik, például szerin-proteáz vagy DNS-ligáz vagy sejtadhéziós molekula stb. A szakember számos hasonló aktivitású, szerkezetileg is hasonló fehérjét ismerhet, melyek azonban eltérő élettani folyamatok szabályozásában vesznek részt. A valós hasznosítási terület megjelölésének megfelelő funkcionális vizsgálatokon kell alapulnia.
A fenti példákban olyan humán eredetű fehérjék szerepelnek, melyek felhasználási területe a gyógyászat. Felmerülhet, hogy a feltalálói tevékenységet alátámasztó előnyként értékelhető egy humán gyógyászati felhasználásra szánt hatóanyagnál, hogy humán eredetű. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egy új fehérje humán eredete nem jelent feltétlenül előnyt a gyógyászati felhasználásban. Ismert például olyan polipeptid hatóanyag, ahol éppen egy idegen fajból származó molekula bizonyult előnyösebbnek, mert az emberi szervezet lassabban bontja le, mint a megfelelő emberi fehérjét, ezáltal hosszabban fejti ki a hatását.
Végezetül, ha összehasonlítjuk a különböző hivatalok gyakorlatát a hipotetikus példák elbírálása alapján, megállapíthatjuk, hogy nincs különbség annak megítélésében, hogy egy, a példákban szereplő megoldás megfelel-e a szabadalmazás összes törvényi követelményének. Az érvrendszer azonban különböző. Leginkább szembetűnő, hogy az amerikai hivatal a hipotetikus esetek többségében elismeri a feltalálói tevékenységet (nem nyilvánvalóságot), míg a többi hivatal nem. A vizsgált esetekben legnagyobb súllyal a hasznosság értékelése szerepel. Az amerikai törvényben a hasznosság követelménye nagyon markánsan jelenik meg az ipari alkalmazhatóság kritériumaként (35 U.S.C. § 101). Az európai gyakorlatban a feltalálói tevékenység elbírálása során alkalmazott "feladat-megoldás módszer" a hasznosság követelményét a feltalálói tevékenység vizsgálatánál is megjeleníti. A köznapi gondolkodás nyelvén azt mondhatjuk, hogy amíg egy megoldásról nem tudjuk, hogy az konkrétan mire jó, nem tekinthetjük szabadalmazható találmánynak.