VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
Könyvtárak állománygyarapítási tanácsadó kiadványának jogi védelme
Könyvkiadás/Robin Hood című regény
Műszaki tervdokumentáció az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban
Könyvtárak állománygyarapítási tanácsadó kiadványának jogi védelme
A Könyvtári Intézet (Országos Széchenyi Könyvtár) megkeresése
SZJSZT 14/02
A Könyvtári Intézet által feltett kérdés
Ki tarthat igényt az Új Könyvek c. könyvtári állománygyarapítási tanácsadó kiadvány szerzői jogaira és az interneten való felhasználásának jogaira?
Az eljáró tanács válasza
1. A Szerzői Jogi Szakértő Testület eljárásának jogi alapja
A Szerzői Jogi Szakértő Testület a jelen ügyben szakvéleményt adhat az 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: az Szjt.) 101. § (3) bekezdése,1 valamint a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése,2 továbbá (3) bekezdése3 alapján, mert a feltett kérdés lényege folyóirat-kiadvány internetes felhasználási jogának gyakorlása. Ehhez az alanyi jogosultságok kérdését is tisztázni kell.
2. Az eljáró tanács által vizsgált iratok és azok tartalma
2.1. Az Új Könyvek, Könyvtárak Állománygyarapítási
Tanácsadója c., kéthetente megjelenő folyóirat 2001/26. és 2002/7. számai
A kiadvány címoldalán, a kiadók szokásos helyén "Könyvtári Intézet - Könyvtárellátó, Budapest" felirat olvasható. A belső oldalon a "© Könyvtári Intézet" jelzés látható. Az impresszum szerint a "Felelős kiadó: M. I. igazgató" (ő a Könyvtárellátó Kht., a továbbiakban: KELLO igazgatója) és "Szerkeszti és a technikai szerkesztést végzi a Könyvtári Intézet, felelős szerkesztő H. Gy., technikai szerkesztő P. Á.".
H. Gy. a megkereséshez csatolt munkakörileírás-minta szerint a Könyvtári Intézet (a továbbiakban: KI) munkavállalója.
Az Új Könyvek a tartalomjegyzék szerint is három részből áll:
az "Ismeretterjesztő és szakirodalom" rész az ilyen műfajú új könyvek könyvtári szakrendbe szerkesztett (az altémákon belül betűrendes), könyvenként 5-8 mondatos tartalmi ismertetését, szakmai értékelését, valamint könyvtári ajánlását tartalmazza;
a "Szépirodalom" rész az ilyen műfajú új könyvek előbbivel azonos feldolgozása;
a "Betűrendes mutató" a szerzők nevét és a mű címét (a könyv mind a kétféleképpen kereshető) és az illető folyóiratszámbeli sorszámát mutatja.
Az első két részben az egyes könyvismertetéseket és ajánlásokat könyvazonosítási (szerző, cím, kiadásjelzés, hely, név, kiadó, ISBN stb.), valamint egyéb könyvészeti adatok (legutóbb ismertetett műve, a sorozatban legutóbb ismertetett munka stb.) egészítik ki. A folyóirat egy saját, jelekből álló rendszert is alkalmaz a könyvek könyvtári ajánlásának (minősítésének) egyszerűsítésére.
2.2. A megkereső által csatolt iratok
A megkereső által csatolt iratok a következők: az Új Könyvek című könyvtári állománygyarapítási tanácsadó folyóirat készítésének folyamata (1. sz. melléklet); Munkaköri leírás (minta) (4. sz. melléklet); Megállapodás könyvismertetés elkészítéséről (minta) (3. sz. melléklet).
A megkeresés szerint a szóban forgó kiadványt a "KELLO adja ki és juttatja el a megrendelő könyvtárakhoz". A 4. sz. melléklet tartalmából és a feltett 2. kérdésből nyilvánvaló, hogy az "Új Könyvek" számítógépen készül, és az egyes folyóiratszámokat digitális változatban adják át a KELLO-nak és számítógépben is tárolják. Feltételezhető, hogy a KI és a KELLO együttműködését szerződés szabályozza (a megkereső ilyen szerződést nem csatolt).
Az 1. sz. melléklet állítása szerint "a folyóirat kiadásának nyomdaköltségei a KELLO-t terhelik. A folyóirat megrendeléséből befolyó összegek, valamint a folyóirat nyomán történő könyvrendelések után járó bevételek teljes egészében a KELLO-t illetik meg."
Az 1. sz. melléklet rámutat, hogy a folyóirat előállításához szükséges könyveket a KELLO kölcsönzi a KI-nek. E leírás szerint a folyóirat tartalmi előállítását (a könyvismertetések és ajánlások elkészítését, a bibliográfiai és könyvészeti adatok hozzászerkesztését stb.) a KI végzi munkavállalói és megbízottai útján. Ugyancsak a KI szerkesztősége végzi a folyóiratszámok "műszaki szerkesztését, korrektúráit és a nyomdakész példányt a KELLO-nak fotózásra, sokszorosításra átadja".
A 4. sz. melléklet, a munkakörileírás-minta igazolja, hogy azoknak, akik a KI munkavállalóiként könyvismertetéseket, recenziókat írnak és/vagy ezeket kiegészítik a könyvazonosítási és egyéb könyvészeti adatokkal, valamint elvégzik a kiegészítő munkákat (leírás, tisztázat, javítás, mások által szolgáltatott adatok kiegészítése, szak- és betűrend betartásának ellenőrzése stb.) ez a munkaviszonyukból folyó kötelezettségük. Ugyancsak ilyen kötelezettségük a számítógépes szövegszerkesztés.
Az 1. sz. melléklet leírása értelmében a nem munkavállaló közreműködőkkel a KI a 3. sz. melléklet szerinti megállapodást köti az Új Könyvek folyóiratszámai elkészítésében való közreműködésre. A szerződésmintában a "szerző kötelezettséget vállal, hogy ... elkészíti a .... című ....... mű ismertetését (recenzióját) ...", min. 1 A/4 oldal terjedelemben, "leközlésre alkalmasan". Az ismertetést az Új Könyvek Szerkesztőségnek (KI) kell átadni. A szerződéshez csatolt "Tájékoztatóban" az áll, hogy "A könyvismertetésért ... elfogadása esetén a KELLO mint kiadó, a Szerkesztőség utalványozása szerint fizet tiszteletdíjat". Ugyanitt a szerző azt veszi tudomásul, hogy "a kiadónak és a Szerkesztőségnek joga van az elfogadott ismertetőt szabadon felhasználni és külön díjazás nélkül többször is leközölni". Továbbá: " a Szerkesztőségnek joga van az ismertetés szövegén formailag változtatni, illetve, ha az közlésre alkalmatlan, új, megfelelő könyvismertetések készítését kérni".
3. Válasz a feltett kérdésre
A válasz az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett, 1999. évi LXXVI. törvény alapján készült. E törvény 107. § (1) bekezdése értelmében az e nap előtt kötött szerződésekre még a régi Szjt.-t, az 1969. évi III. tv-t kellene alkalmazni. Feltételezzük, hogy a szakvéleményben tárgyalt tényállásokban már nem szerepelnek ilyen régi szerződések.
A megkeresés és négy melléklete alapján a feltett kérdés három részletes kérdésre bontható, a választ az ezekre adott vélemény adja.
3.1. Milyen típusú szellemi alkotás, teljesítmény vagy eredmény az Új Könyvek című nyomtatott kiadvány (folyóirat) és annak számítógépben rögzített
változata? Ezeket milyen jogi védelem illeti?
Az Új Könyvek folyóirat nyomtatásban megjelent példányai, mint fizikai termékek sajtótermékek (kiadványok), amelyeket a (sajtó-) termékekre fennálló jogi védelem véd. Ez alapvetően a sajtójog és a versenyjog. A jog alanya a kiadó (1986. évi II. tv. a sajtóról, 8. §).
A nyomtatásban megjelenő Új Könyvek egy-egy példánya meghatározott rend, módszer szerint rendezetten (könyvtári szakrend és betűrend) és sorszámozva könyvészeti adatokat és műelemzéseket, műleírásokat gyűjt össze. Az elrendezés, szerkesztés közismert szabályok szerint történik (betűrend, Egyetemes Tizedes Osztályozás, bibliográfiai szabályok), a feldolgozott könyveket pedig nem valamilyen elv szerint válogatják ki, hanem elvileg az összes megjelent művet ismertetik. Ez a gyűjtemény tehát nem éri el a szerzői jogi védelemhez a törvény által [1999. évi LXXVI. tv. a szerzői jogról, a továbbiakban: Szjt. 7. § (1) bekezdés] megkívánt egyéni, eredeti jelleget, nem "gyűjteményes mű".
Az Új Könyvek nyomtatásra előkészített, elektronikusan rögzített, tárolt példányai olyan gyűjtemények, amelyekben az egyes önálló műleírásokhoz, adatokhoz, mint tartalmi elemekhez számítástechnikai úton egyedileg hozzá lehet férni, vagyis ezek az Szjt. 60/A §-a szerinti "adatbázisok". Az adatbázisok előállítóit az adatbázis létrehozásához szükséges szervezési és anyagi befektetésre tekintettel az Szjt. XI/A fejezete a szerzői joghoz kapcsolódó "sui generis" jogi védelemben részesíti. A törvény ehhez "jelentős ráfordítást" kíván meg az adatbázis tartalmának megszerzéséhez, ellenőrzéséhez vagy megjelenítéséhez. Az Új Könyvek szerkesztése, létrehozása, ellenőrzése és megjelenítése jelentős ráfordítással jár. Ez lényegében azt jelenti, hogy az adatbázis bizonyos használataihoz az előállító hozzájárulása szükséges, és ezért neki díjazás jár (Szjt. 84/A §).
Az adatbázis nyomtatott változata nem részesül "sui generis" védelemben, mert elemeihez nem lehet egyedileg hozzáférni (már nem adatbázis).
3.2. Milyen szellemi alkotások, teljesítmények vagy
eredmények az Új Könyvekben foglalt adatok,
ismeretek, vélemények egyenként?
Az Új Könyvekbe foglalt könyvismertetések egyenként kétségkívül szerzői alkotások. Nem csak a könyvek tartalmi elemeit emelik ki (már ez is válogatás, illetve elvonatkoztatás), hanem összehasonlítanak, értékelnek, a témához illő új ismereteket is kapcsolnak (lásd például a 200126090. sz. ismertetést). Ezek nem a művek tartalmi kivonatai, hanem önálló gondolatkifejtések a műről. E szerzői művekre vonatkozó jogok eredeti alanya a létrehozó természetes személy.
Az Új Könyvekben szereplő könyvészeti, bibliográfiai adatok összegyűjtése, ellenőrzése, megfelelő helyre iktatása komoly szellemi munka, de ez magukat az adatokat nem teszi egyenként "szerzői művé". Ezek egyenként nem egyéni-eredeti gondolatkifejtések. A közkincs körébe tartoznak, egyenként bárki felhasználhatja őket. Ezt az előző, 3.1. pontban említett, adatbázisokra vonatkozó "sui generis" jogi védelem sem zárja ki [Szjt. 84/A § (1) bekezdés]. Sőt, amint ez az alábbi 3.3. pont harmadik bekezdéséből világosan látható, egyszerre több adatot is fel lehet használni, amíg ez nem ér el jelentős részt.
3.3. A vizsgált ügyben kik az előző két pont szerinti jogi védelem alanyai és milyen jogok illetik meg őket?
Az Új Könyvek folyóirat kiadója a KELLO. Döntő e tekintetben a felelős kiadó megjelölése az impresszumban. Emellett szól a 3. sz. mellékletben a KELLO-ra mint kiadóra való utalás, a nyomdaköltségek viselése, a terjesztés módja és a terjesztési bevételek sorsa. A © jelzés nem ügydöntő (jogot nem keletkeztet és nem igazol). Az Új Könyvek kiadója a tisztességtelen piaci magatartást tiltó szabályok alapján (1996. évi LVII. tv. 6. §) felléphet minden olyan vállalkozással szemben, amelyik a nyomtatott kiadványt a könyvtárak és egyéb használók számára összetéveszthetően utánozná.
Az Új Könyvek elektronikusan rögzített, nyomtatásra számítógépben havonta előkészített digitális példányai, mint adatbázisok előállítója a KI. Az 1. és a 2. sz. melléklet szerint ugyanis a szerkesztést a KI szervezi meg (szerkesztési szabályokat ír elő, munkavállalókat alkalmaz, illetve külső személyeket bíz meg ebből a célból), ennek dologi (számítógépek, egyéb eszközök) és személyi költségeit viseli. Az elektronikus adatbázisként való végleges (nyomdakész) rögzítés is a KI-nél történik. Az Szjt. 84/A § (6) bekezdése szerint adatbázis-előállító az, "aki ... saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról".
A KI hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az elektronikusan rögzített adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét jogszerűen kimásolják (többszörözzék, akár elektronikus, akár nyomdai úton), vagy - nyomdai vagy digitális (elektronikusan rögzített) példányként - terjesszék (eladják, bérbeadják), vagy - internetes úton vagy másként (de nem sugárzással) - a nyilvánossághoz közvetítsék [Szjt. 84/A § (1) és (2) bekezdés]. Kivételesen - ha ez már az adatbázis rendes hasznosítását akadályozza - már egy-egy adat vagy egy jelentéktelen rész egyébként nem jogosított felhasználó általi ismételt és rendszeres kimásolása, újrahasznosítása is lehet engedélyköteles [Szjt. 84/A § (3) bekezdés]. Az adatbázis előállítójának ezek az engedélyezési, tiltási jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes szerzői művekre, illetve szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó jogokat [Szjt. 84/B § (4) bekezdés]. Az Szjt. 84/C §-a bizonyos esetekre, a kimásolásra, újrahasznosításra is enged szabad, díjfizetés nélküli felhasználásokat.
A KI együttműködése a KELLO-val az elektronikus adatbázis előállítói jogai gyakorlását is jelenti. A KELLO által megszerzett jogok tárgyára és terjedelmére a két fél közötti szerződés az irányadó. A megkereséshez csatolt iratok következetesen és több helyen csak a "kiadást" említik, mint az Új Könyvek felhasználásának módját. Ez a nyomtatással többszörözés és a nyomtatott példányonként történő terjesztés. Ha a két fél közötti eddigi szerződések kifejezetten nem engedik meg a KELLO-nak az internetes (lehívásos, on-line) felhasználást, vagy nem ruházzák rá az e tárgyú engedélyezési jogot, e jogok még a KI-nél vannak. A szerződésükre a Ptk. általánosabb (és nem az Szjt. speciális) szabályai vonatkoznak.
Az Új Könyvekbe foglalt könyvismertetések szerzői részben a KI munkavállalói, részben megírási szerződéssel megbízott személyek.
A munkavállaló-szerzők munkaköri kötelezettségként írják az ismertetéseket, így az ő vagyoni jellegű szerzői jogaikat a KI szerzi meg [Szjt. 30. § (1) bekezdés]. Ezek a vagyoni jogok a könyv-, folyóirat-kiadás és az internetes lehívásos (on-line) felhasználás engedélyezési jogait is magukba foglalják. A csatolt iratok nem utalnak ettől eltérő (a jogokat a munkavállaló-szerzőnél megtartó) megállapodások létére (elvileg erre lehetőség lenne az említett bekezdés szerint). E munkavállaló-szerzőket az Szjt. 30. § (3) bekezdése értelmében a művek KI általi hasznosítása miatt "megfelelő díjazás" illeti meg. Ennek mértékéről, számítási alapjáról az Szjt. nem rendelkezik. Minthogy az Új Könyvek szerkesztőségének munkavállalói által létrehozott művek KELLO útján való hasznosítása a fő tevékenysége, a munkavállalókat ehhez alkalmazzák, munkaszerződésük úgy is értelmezhető, hogy munkabérük az ismertetések írására és hasznosítására is tekintettel került megállapításra. Egyébként ezt a szerzői díjigényt a munkaszerződésben vagy egyéb (pl. kollektív) szerződésben ki is lehet zárni. A megírási szerződéssel megbízott s így közreműködő - bár nagyon hevenyészetten, hiányosan, de mégis egyértelműen - kiadásra jogosító szerződést köt. A becsatolt szerződésminta kifejezései: "leközlésre alkalmasan", "kiadó", "tiszteletdíj", "új könyvismertetések kérése" (mint kijavítási igény), "elfogadás".
A folyóirat-kiadásra jogosító szerződés - a KELLO mint kiadó kifejezett említéséből következően - allicenc adására, vagyis arra is jogosítja a KI-t, hogy a kiadó végül ne ő, hanem a KELLO legyen. Abban a kérdésben, hogy hol, meddig és hányszori kiadásra (kiadás engedélyezésére) terjed ki a KI joga, s hogy ez a jog kizárólagos-e, az Szjt. "felhasználási szerződések általános szabályai" alapján kellene a szerződésminta következő szabályát értelmezni: "a kiadónak és a szerkesztőségnek joga van az elfogadott ismertetőt szabadon felhasználni és külön díjazás nélkül többször is leközölni". Erre azonban nem terjedt ki a megkereső kérése.
A feltett kérdés szempontjából mégis közvetlen jelentősége van annak, hogy az előző bekezdés végén idézett szerződésminta-mondatnak az Szjt. szerint nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, mintha a KI a megírási és kiadói szerződéseivel (azok itt ismertetett szövegével) a "külsős" szerzőitől megszerezte volna a könyvismertetések internetes (lehívásos, on-line) hasznosításának a jogát. Az Szjt. 43. § (5) bekezdése itt közvetlenül alkalmazandó: "Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, ... az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik". Amennyiben a KI az Új Könyvek on-line hasznosítását is tervezi, megírási szerződésmintáit felhasználási móddal is ki kell egészítenie.
4. Összefoglalás
A fentiekből következik, hogy amikor a KI a munkavállalói és a megbízottai által megírt könyvismertetések kiadására a KELLO-nak folyóirat-kiadási jogot enged, egyrészt a munkavállalói vagyoni szerzői jogai jogutódaként, másrészt a szerződéssel megszerzett kiadási jog allicencbe adójaként szerződik. A KI-KELLO szerződés e részben szerzői jogi felhasználási szerződés és alkiadói szerződés. Egyéb tartalmának (könyvészeti és bibliográfiai adatok) kiadásra átadása a Ptk. kötelmi jogi szabályai szerinti szerződés. A KI- KELLO együttműködés harmadik eleme, az egész gyűjtemény elektronikusan rögzített, adatbáziskénti átadása (ugyanarra a célra, vagyis nyomtatott formában való kiadásra szánva) ugyancsak közvetlenül a Ptk. szerint kötött szerződés. A rendelkezésre álló iratok alapján a KI az on-line felhasználásra vagy annak engedélyezésére még semmilyen jogot nem adott a KELLO-nak (ehhez nem munkavállaló szerzőitől még neki magának is meg kellene szerezni a jogokat).
Könyvkiadás/Robin Hood című regény
SZJSZT 26/02
A Pesti Központi Kerületi Bíróság megkeresése
A Pesti Központi Kerületi Bíróság által feltett kérdések
1. A Robin Hood című regény (ISBN 963 8352 85 X) kiadásával kapcsolatban történt-e szerzői jog megsértése?
2. Amennyiben történt, akkor kinek a jogát sértette meg a kiadó?
3. A szerzőijog-sértés a jogosultaknak milyen mértékű vagyoni hátrányt okozott?
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács a rendelkezésre álló nyomozati iratok, tárgyalási jegyzőkönyvek és dr. B. J. szakértői véleményének tanulmányozását követően a feltett kérdésekre szakvéleményét az alábbiakban terjeszti elő.
Ad 1.: A Robin Hood című könyv kiadásakor (1997) hatályban levő, szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) és a végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Vhr.) rendelkezései értelmében szerzői jogi védelem alatt állt az irodalmi mű, a grafikai alkotás és a szerzői mű egyéni eredeti jelleggel bíró fordítása és átdolgozása [Szjt. 1. § (1) bekezdése; 4. § (1)-(2) bekezdése; Vhr.1. § (1) bekezdése].
A szerzőt megillető jogok alapján a szerző - illetve halála után a védelmi idő alatt a szerző jogutódjának - hozzájárulása volt szükséges művének mindenfajta felhasználásához; a felhasználás ellenében a szerző, illetve a jogutód jogdíjra jogosult [Szjt. 13. § (1)-(3)].
A felhasználás engedélyezése a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve csak írásban, a felhasználás feltételeit is rögzítő írásbeli szerződés alapján volt lehetséges [Szjt. 27. §].
Tekintve, hogy a Robin Hood című könyv kiadását megelőzően a felhasznált művek alkotói, illetve jogutódai egyikével sem kötött szerződést, illetve nem szerzett írásos engedélyt a könyv kiadója, a szerzői jogok megsértése, - mind a fordítás és az átdolgozás alapjául szolgáló angol nyelvű mű, mind a fordítás, illetve átdolgozás, mind pedig az illusztrációként felhasznált grafikai alkotás szerzője, illetve szerzői jogi jogosultja vonatkozásában - megállapítható.
[Az eljáró tanács megjegyzi, hogy az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett új Szerzői Jogi Törvény (1999. évi LXXVI. tv.) a régi törvény hivatkozott szabályaival azonos rendelkezéseket tartalmaz, így az eljárás tárgyává tett cselekmény a hatályos Szjt. szerint is jogsértő.]
Ad 2.: Az eljáró tanács az első pontban adott válaszában lényegében a bíróság által feltett második kérdésre is felelt.
Szükségesnek tartja ezt az eljáró tanács az alábbiakkal kiegészíteni: az 1957-es magyar kiadás alapjául szolgáló eredeti angol szöveg szerzőjének ismeretlensége magyarázható azzal, hogy az álnevet viselő eredeti szerző esetleg szándékosan nem akarta felfedni kilétét, vagy olyan régi kiadás szolgált a magyar fordítás (1957) alapjául, amelyhez a szerzői védelem lejárta miatt nem kellett az angol szöveg - egyébként engedélyköteles - fordításához és átdolgozásához sem engedélyt kérni.
E feltételezésre utal, hogy a külföldi kiadói gyakorlat szerint (is) a kiadónak egyrészt ismernie kellett volna a szerző valódi nevét, másrészt a hosszabb idejű és szélesebb jogokat tartalmazó szerződések alapján a kiadók általában megszerezték a művek további felhasználására vonatkozó engedélyezés jogát.
Ha tehát meg lehetne állapítani, hogy az eredeti angol nyelvű szöveg nem áll szerzői védelem alatt, úgy a Robin Hood 1997. évi kiadásával a kiadó a fordító, illetve átdolgozó B. T. és az illusztrátor W. Á. szerzői jogát sértette meg.
Ad 3.: Az engedély nélküli felhasználással - mint szerzőijog-sértéssel - okozott vagyoni hátrány összege a szerző, illetve a szerzői jogi jogosult elmaradt jogdíjával azonos. A Btk. 329/A §-a szerinti tényállási elem ugyanis a szerzői jogok megsértése, aminek következtében a szerzői jogi jogosultat vagyoni hátrány éri. A vagyoni hátrány bűntetőjogi eleme a vagyonban bekövetkezett tényleges kár és az elmaradt vagyoni előny, ami jogosulatlan felhasználás esetén a szerzőnek a jogszerű felhasználás esetén járó jogdíjával egyenlő.
A jogszerű felhasználás ellenében a szerzőt megillető jogdíj mértékének a meghatározásához az Szjt. és az Szjt.-re épülő, az egyes szerzői művek sajátosságainak figyelembevételével készült, a felhasználási szerződések feltételeit és a díjakat tartalmazó, többször módosított MM rendeleteknek - a jogsértés idejében hatályos - szabályaiból lehet kiindulni. Jelen esetben ez A kiadói szerződések feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 1/1970. (III. 20.) MM rendelet (Kr.) és Az alkalmazott grafikai művek felhasználási szerződéseinek feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 6/1970. (VI. 24.) MM rendelet (Agr.).
Az Szjt. 26. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a felhasználási szerződés feltételeit a törvényben meghatározott korlátok között a felek állapítják meg.
A szerződést kötő felek Szjt. által fentiekben is megerősített szerződési szabadságát - a hivatkozott rendeleteknek a jogdíjak mértékére vonatkozó szabályai - annyiban korlátozták, hogy a rendeletben foglalt díjakat a szerződő felek alsó határnak tekintették. Mindkét rendelet alapján valójában lehetőségük volt a feleknek, hogy a jogdíj mértékében az ott meghatározottaktól eltérően állapodjanak meg. A Kr.-ben ezt a lehetőséget a 9. § (1) bekezdés b) pontja, míg az Agr.-ben a 8. § (1) bekezdése teremtette meg.
A vizsgált kiadás idejében, 1997-ben a felhasználási szerződést kötő felek a gyakorlatban eltértek a rendeletben meghatározott jogdíjmértékektől, és a díjakat a piaci feltételek szerint határozták meg.
Az eljáró tanács, a felkérésben megfogalmazottakra is figyelemmel, ezért kizárólag arra vállalkozhat, hogy a nyomozati iratokban megjelölt konkrét összegekről, azok nagyságrendjéről véleményt alkosson.
Ennek keretében, a 3000 példányszámos kiadást elfogadva, a nyomozás során tanúként meghallgatott B. T. fordító által megjelölt 50 000 Ft alacsonynak, míg a dr. B. J. szakvéleményében a fordítónak jogdíjként megjelölt 200 000 Ft, a külföldi írónak megjelölt 400 000 Ft és W. Á. grafikusnak megjelölt 999 000 Ft jogdíj magasnak tekinthető.
Figyelemmel a tényállásra, az eljáró tanács a dr. B. J. által megjelölt összegeknek hozzávetőlegesen a felében látja a vagyoni hátrány összegét megállapíthatónak. Az eljáró tanács megítélése szerint ez a megállapítás természetesen nem jelenti azt, hogy a konkrét szerződéskötés során a vizsgált időszakban ne jöhetett volna létre a dr. B. J. szakvéleményében megjelölt jogdíj kifizetésére vonatkozó szerződés.
A fenti megállapítás ugyancsak nem érinti a szerző - elsősorban személyhez fűződő jogainak megsértése, illetve a mű eltorzítása miatt - polgári jogi perben előterjeszthető vagyoni hátrányának összegét.
Műszaki tervdokumentáció az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban
SZJSZT 27/02
A Belügyminisztérium Építésügyi Hivatalának megkeresése
A megkereső által feltett kérdés
Az építésügyi hatósági eljárásban az ügyfél számára (pl. szomszéd) a műszaki tervdokumentáció hivatalos másolatban kiadható-e?
A Belügyminisztérium Építésügyi Hivatala az építésügyi hatósági eljárás során a műszaki tervdokumentációk hivatalos másolatban történő kiadhatósága tekintetében kért szakvéleményt a Szerzői Jogi Szakértő Testülettől (a továbbiakban: a Testület). A hivatal a megkereséshez mellékelte az Igazságügyi Minisztériumtól ugyanezen kérdésben beszerzett állásfoglalását, és ezen állásfoglalásra utalva a következőket adta elő:
"A tárca álláspontja azon vonatkozásban tökéletesen elfogadható, hogy a műszaki tervdokumentáció az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban ügyiratként minősül, és ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (4) bekezdése értelmében nem tartozik a törvény védelme alá. Azonban nem tartom szerencsésnek, ha egyúttal további törvényhelyek alá vonva indokolnák a műszaki tervdokumentációk kiadhatóságát. Vagyis amennyiben a fenti rendelkezés alapján nem tartozik a szerzői jog védelme alá az építésügyi hatósági engedélyezés során az építészeti-műszaki tervdokumentáció, mert az ügyiratként minősül, akkor a leadott anyagok tekintetében további, a szerzői jogi oltalom fennálltából adódó megkötéseket nem lehetne alkalmazni. Így nem volnának az ügyiratok egyidejűleg az Szjt. 41. § (2) bekezdése alá vonhatóak, és a felhasználás célja nem szabna határt, csupán az, hogy mi található ügyiratként a dokumentációban. Hasonlóan, ha nem részesíti a törvény oltalomban az ügyiratokat - és e körbe tartozónak tekintjük az eljárás során a műszaki tervdokumentációt - akkor a szabad felhasználás egyéb esetei sem jöhetnek szóba."
Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása, amelyre a Belügyminisztérium megkeresése utal
Miután a Belügyminisztérium az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása tárgyában kérte ki a Testület véleményét, az alábbiakban idézzük ezt az állásfoglalást:
"1. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. § (2) bekezdésének k) pontja külön is kiemeli a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások közül az építészeti alkotást és annak tervét, valamint az épületegyüttest, illetve városépítészeti együttes tervét.
"Az Szjt. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden felhasználás engedélyezésére. A 17. § a mű felhasználásának legismertebb, leggyakoribb eseteit sorolja fel, első helyen említve a többszörözést. Az Szjt 18. §-ában meghatározott többszörözés joga azt jelenti, hogy kizárólag maga a szerző vagy az ő engedélye alapján más személy jogosult a mű anyagi hordozón való rögzítésére, valamint egy vagy több másolat készítésére a rögzítésről. A 18. § (2) bekezdésének első mondata részletezi a többszörözés tipikus esetköreit, és speciális szabályként - a bekezdés második mondata - külön is kiemeli, hogy az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is.
"Mindezek alapján nem tűnik meglapozottnak egy 1987-es tanulmányból vett idézet arra vonatkozóan, hogy az (építészeti) terv többszörözése, kiadása ritka eset, és nem tartozik a szerző kizárólagos engedélye alá. Megjegyezzük továbbá, hogy a hivatkozott tanulmány semmilyen módon nem tekinthető az 1999-es Szjt. kommentárjának.
"2. A szerzői jog alóli kivételek, illetve a szabad felhasználás esetköreinek alapulvételével, az építési hatósági eljárásban lehetőség van az építészeti-műszaki tervek, tervdokumentációk - hivatalos másolatban - az ügyfél részére történő kiadására a terv készítőjének az engedélye nélkül.
"Az Szjt. 1. §-ának (4) bekezdése értelmében nem tartoznak a törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések. Álláspontunk szerint az építési-műszaki tervek ügyirati jellege, ügyiratfunkciója az építésügyi hatóság eljárásában nem vitatható. Ebből pedig az következik, hogy az amúgy a szerzői jogi védelem feltételeinek mindenben megfelelő művek, alkotások a hatósági/bírósági eljáráshoz, vagy más kötelező rendelkezés ügyintézési folyamatához kapcsolódó ügyirati funkcióban kikerülnek az Szjt. által biztosított védelem alól. Erre az álláspontra helyezkedett a Szerzői Jogi Szakértő Testület is a műszaki szakértői tevékenység szerzői jogi védelme kapcsán készített szakvéleményében (SZJSZT 27/2001).
"Másrészről figyelembe kell venni az Szjt. 41. § (2) bekezdését is, amely kimondja, hogy bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. Ez a művek bírósági, államigazgatási vagy más hatósági (pl. rendőrségi vagy egy szakhatóság előtt folyó) eljárásban való felhasználását bármilyen formában megengedi. A szabad felhasználás egyetlen feltétele, hogy az a célnak megfelelő formában történjen, és a bizonyítás célját szolgálja. Álláspontunk szerint is a "célnak megfelelő módon" kitétel a kérdéses esetben úgy értelmezhető, hogy az (ellenérdekű) ügyfél részére másolatban kiadhatók a tervdokumentációk azon részei, amelyek az ügyfél jogait, jogos érdekeit érintik. Pontosabban: nem a teljes (esetenként több száz oldalas) tervdokumentáció, hanem csak az ügyfél felkészülését, véleménye kialakítását szolgáló, döntését megalapozó részek, oldalak adhatók ki. Mindezt alátámasztja az Szjt. 33. §-ának (3) bekezdésében foglalt az az általános szabály is, hogy a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztő módon értelmezni."
Az eljáró tanács válasza
A Testület lényegében egyetért az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásával, és - részben annak összegezéseként és értelmezéseként is - a következőkben foglalja össze véleményét.
1. Az építészeti alkotások - már az építészeti tervek formájában is - szerzői jogi védelem alatt állnak a Szjt. 1. §-a, és különösen annak k) pontja alapján.
2. Az Szjt. 18. §-a szerint az építészeti alkotások esetében a többszörözési jog kiterjed mind a többszörözés általános eseteire (mint amilyen az építészeti alkotás terveinek reprográfiai úton való másolása is), mind pedig a tervben rögzített alkotás kivitelezésére és utánépítésére.
3. Az építészeti alkotás terve egymagában nem tekinthető iratnak, s így, ha kizárólag így szemlélnénk, az "ügyirat" fogalmának sem felelhetne meg. Az építésügyi hatósági eljárásban - amire a megkeresés vonatkozik - azonban az építési-műszaki tervek lényegében ügyiratok mellékleteként szerepelnek, és így azok sorsát osztják (mind a kérelem, mind egy esetleges ellenkérelem, mind pedig a hatósági határozat az adott tervre vonatkoznak; ezek értelmetlenek lennének a szóban forgó terv nélkül). Így az építésügyi engedélyezési eljárás tárgyát képező építési-műszaki tervek ügyirati funkciójukban osztják az ügy iratainak a sorsát, és vonatkozik rájuk az Szjt. 4. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kivétel. Ez azt jelenti, hogy az adott ügy keretein belül, az adott eljárás céljára szabadon felhasználhatók, az ügyben érdekeltek a szerző engedélye nélkül másolatot kaphatnak róluk (és ez vonatkozik a teljes tervdokumentációra). (Mindez a szerzői jog szempontjából van így; annak megállapítása, hogy az államigazgatási eljárási szabályok szerint milyen esetleges feltételek vagy korlátozások állhatnak fenn, illetve hogy ki és miként fedezi a többszörözés költségeit, túlmegy a Testület hatáskörén.)
4. Az ügy keretein kívül, az ügyintézési folyamattól függetlenül és általában olyankor, amikor a tervek felhasználása nem kapcsolódik - lényegében, mint mellékleteké (akár csatolva vannak az adott irathoz, akár csak utalás van rájuk, miután külön adták be őket vagy, egy újabb beadvány esetében, már az iratok között találhatók) - beadványokhoz, hatósági intézkedésekhez és határozatokhoz az adott ügyben, hiányzik az érintett építészeti alkotások terveinek az ügyirati funkciója. Ezért az ilyen esetekben az Szjt. 1. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható; az adott építészeti alkotások és azok tervei az Szjt. szabályai szerint szerzői jogi védelmet élveznek.
5. A előző pontban írtak helytállósága nyilvánvalónak látszik, ha az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdését is figyelembe vesszük. Az építési terv és az annak alapján felépített épület ugyanannak az építészeti alkotásnak a kétféle anyagi formában való megjelenése. Az Szjt. említett rendelkezése szerint, "[a]z építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is". Aligha merülhet fel bárkiben az a gondolat, hogy miután az építészeti alkotásoknak az építésügyi engedélyezési eljárásban felhasznált és - a fentiekben kifejtettek szerint - az ügyirat fogalmi körébe tartozó tervei ügyirati funkciójukat tekintve nem részesülnek szerzői jogi védelemben, ezért semmilyen más vonatkozásban sem részesülhetnének ilyen védelemben. Ebből az következne, hogy a tervekben rögzített alkotások kivitelezése is szabad lenne, hisz ami nem védett, arra a fent idézett módon alkalmazandó többszörözési jog sem irányadó. Miután pedig - hacsak valaki meg nem szegi az építésügyi szabályokat - minden építészeti alkotásnak át kell mennie az engedélyezési eljáráson, ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag megszűnne az építészeti alkotások szerzői jogi védelme. Szinte felesleges hangsúlyozni, hogy az Szjt. szabályainak ilyen, abszurd értelmezése elfogadhatatlan lenne.
6. Az, hogy az építészeti alkotásoknak az építésügyi engedélyezési eljárás során benyújtott tervei, az ügyirati funkciójukon kívül, az Szjt. szabályai szerint szerzői jogi védelmet élveznek, azt jelenti, hogy az Szjt.-nek a kivételekre vonatkozó releváns szabályai is irányadóak rájuk. Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásának 2. pontja az ilyen alkotások tervei esetében releváns, egy olyan kivételről szóló rendelkezésre utal, amely célját és funkcióját tekintve közel áll a törvény 1. §-ának (4) bekezdésében foglalt és a fentiekben elemzett kivételhez; nevezetesen a törvény 41. §-ának (2) bekezdésében foglalt kivételre, amely szerint bírósági, államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bármely mű - így természetesen egy építészeti alkotás is - bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. Az állásfoglalás helyesen írja le, hogy ezt a rendelkezést milyen módon és milyen megkötésekkel lehet alkalmazni. Szükséges aláhúzni, hogy az említett megkötések nem vonatkozhatnak közvetlenül a törvény 1. §-a (4) bekezdésben meghatározott ügyiratokra és azok mellékletének tekinthető - szerzői műnek minősülő - alkotásokra. Ugyanakkor az állásfoglalásban említett kivétel a legjobbnak látszó például szolgál arra, hogy az építésügyi engedélyezési eljárásban felhasznált építészeti alkotások szerzői jogi védelmére az ügyirati funkciójukon kívüli felhasználások esetében is vonatkoznak kivételek, másrészt pedig aláhúzza azt, hogy a bírósági, államigazgatási és más hatósági célokra való szabad felhasználások lehetősége csak az adott bírósági, államigazgatási és más hatósági feladatok betöltéséhez szükséges célokra és azok keretein belül áll fenn. Ebben a tekintetben lényeges az Szjt. 33. §-ának (3) bekezdése is, amelyre az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása is hivatkozik, és amely szerint a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.
7. Végül szükséges megjegyezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság is hasonló következtetésre jutott egy, a doktori értekezés szerzői jogi védelme és ügyirati funkciója elhatárolása tárgyában született ítéletében, még a korábbi szerzői jogi törvény [1969. évi III. törvény 1. §-ának (1) és (3) bekezdése] alapján (BH 1979. 285.).