TANULMÁNYOK
SZILÁGYI EMESE
Az InfoSoc irányelv magyar jogharmonizációs kérdései a német példa tükrében
1. Bevezető
Az elmúlt év őszi politikai életének fókuszában - legalábbis az érdekelt országokban - az Európai Unió bővítésének oly régóta húzódó folyamatát előrelendítő események álltak. 2002. október 20-án az ír választópolgárok 62,89 százaléka szavazott a nizzai szerződés mellett, annak ellenére, hogy a vonatkozó közvélemény-kutatások előzetes adatai alapján a támogatók részarányát 40 százalék körülire becsülték. 2002. november 19-20-án az Európai Parlament Strasbourgban tartott azon ülésén, melynek témája a tagjelölt államok országjelentéseinek véleményezése volt, 22 képviselő megfigyelőként képviselte Magyarországot. Ezt követően, 2002. november végén a parlamenti frakciók megegyeztek az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás szövegének kérdésében. December hó folyamán a koppenhágai csúcstalálkozó és a még nyitott fejezetek végleges lezárása szerepelt a külpolitikai palettán, míg a belpolitikai hírek a kormány és a parlamenti pártok megegyezéséről tudósítottak, az európai uniós csatlakozásról szóló ügydöntő népszavazás tekintetében. E megegyezés értelmében mindazon állampolgároknak, akik élni kívánnak az alkotmányban biztosított állampolgári jogukkal, 2003. április 12. napján a következő kérdésre kell választ adniuk: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjává váljon?"
A fenti rövid politikai hírösszefoglalóval csupán arra kívántunk rávilágítani, hogy az uniós bővítési tárgyalások előreláthatólag a végükhöz közelednek, a csatlakozási szerződés aláírásának várható időpontja 2003. április. Ebből következően tehát a csatlakozással együtt járó jogharmonizációs folyamat is felgyorsult. Jelen cikk a jogharmonizáció jegyében arra hivatott, hogy a szerzői jog sajátos területén született legújabb irányelvvel kapcsolatosan felmerült problémákat és az arra adható lehetséges válaszokat felvázolja, továbbá ismertesse a német jogátültetést, illetve annak megoldásait. Figyelembe véve azonban, hogy Magyarországon a szerzői jogi törvény vonatkozó módosításáról szóló javaslatok előkészítése és a szakértői közös álláspontok kialakítása jelenleg folyamatban van, az aktualitás követelményeinek megfelelően a magyar jogalkotás megoldásairól célszerű a későbbiek folyamán beszámolni, így e tanulmány kizárólag az irányelv megoldásaival és azok kritikáival, továbbá a német jogátültetéssel foglalkozik.
2. Az InfoSoc irányelvről dióhéjban
Az Európai Közösség 29/2001/EK számú, a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak az információs társadalomban történő harmonizálásáról szóló irányelvét (a továbbiakban: InfoSoc irányelv vagy irányelv) 2001. május 22. napján fogadták el, hatályba pedig a 14. cikk értelmében az Official Journal of the European Communities- ban történő közzétételének napján, azaz 2001. június 22. napján lépett.
Az InfoSoc irányelv egyike azon irányelveknek, amely a legtöbb kritikát váltotta ki a közelmúltban, melynek egyik oka az, hogy a javaslat a különböző érdekcsoportok lobbizásának céltábláját képezte, és ennek következményeként a végleges szöveg a vártnál hosszabb idő alatt született meg, végül is erősen vitatott eredménnyel. A történeti hűség kedvéért még megemlítendő, hogy a tengeren túli nyomás sem volt elhanyagolható tényező a befejező szakaszt befolyásoló körülmények között. A nemzetközi szaklapokban a világ minden tájáról komoly kritikák érték és érik a közösségi jogalkotás szóban forgó eredményét, és csak kevesen állnak a megértő, méltató oldalon.
Tekintettel a fentiekre, több olyan fontos kérdés is felmerül tehát, mint például:
Melyek ezek a kritikák?
Miért-e széles körű megosztottság a jogalkotók és jogalkalmazók körében?
Megalapozottak-e a támadások, és ha igen, milyen mértékben?
A hivatkozott kérdések kimerítő megválaszolása egy külön tanulmányt igényelne, mely jelen cikknek nem célja, így csupán röviden, a témához szükséges mértékben kívánjuk érzékeltetni a jelzett problémákat.
Álláspontunk szerint a különböző kritikák megfogalmazásakor nem szabad szem elől tévesztenünk azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, miszerint az InfoSoc irányelv olyan átfogó jellegű és egyáltalán nem hálás feladatot vállalt fel - nevezetesen az új digitális környezetnek való megfelelést a jog eszközeinek a technikai haladáshoz való felzárkóztatása jegyében - amely már a kezdetekkor is nem egy buktatót rejtett magában. A közösségi jogalkotás választ kívánt adni a szerzői és szomszédos jogok területét ért olyan kihívásokra, mint például az internet és a digitális másolási technikák lehetőségei miatt új dimenziót nyert kalózkodás. E problémakör nagyságát kiválóan igazolja egy Cyveillance elnevezésű amerikai cég által végzett közvélemény-kutatás cseppet sem megnyugtató eredménye, melynek tanulsága szerint a szoftver-, hanghordozó-, és videóhamisítás az "előkelő" negyedik helyezést érte el a tíz leggyakrabban elkövetett visszaélés toplistáján.1
Persze felvetődik a kérdés a korábban hivatkozottaknak megfelelően, miszerint sikerült-e ezt a célt elérni, jogosak-e a kritikák? Sokak szerint egyáltalán nem, míg mások véleménye alapján igenis születtek értékelendő megoldások. Valószínűleg az utóbbi tábornak van igaza, különös tekintettel arra az alapigazságra, hogy a bűnözés mindig is egy lépéssel az igazságszolgáltatás előtt járt, és ez a tétel sajnos a XXI. századi technika adottságai és lehetőségei közepette igazabb, mint valaha.
Természetesen az InfoSoc irányelv - akárcsak minden más irányelv - a bevezető részben különböző célkitűzéseket fogalmaz meg, melyek felsorolása e cikknek szintén nem célja, tekintve, hogy ezek megfogalmazása az (1)-(61) szakaszok alatt található, igen bő terjedelemben. A teljesség és bármilyen sorrendiség igénye nélkül tehát olyan feladatokat olvashatunk a hivatkozott jogszabályhelyeken, mint például a belső piaci verseny eltorzulásának elkerülése,2 a belső piacon érvényesülő négy szabadságjog kiteljesedésének elősegítése,3 a WIPO-szerződések rendelkezéseinek közösségi jogba való átültetése,4 az Európai Közösségnek a nemzetközi kulturális piacon eddig megszerzett pozíciójának megtartása és megerősítése,5 a szerzők és szomszédos jogi jogosultak, valamint a producerek jogai védelmének biztosítása - az utóbbiaké azon az alapon, hogy befektetésük megtérüljön6 -, továbbá a különböző jogok és érdekek közötti kívánatos egyensúly biztosítása7 stb.
Az előző bekezdésben felsorolt célok megvalósulása magától értetődő módon eltérő. A WIPO-szerződések megfelelő rendelkezéseinek közösségi jogba való implementálása például maradéktalanul teljesült, a közösségi jogalkotó szinte szó szerint vette át a vonatkozó átültetendő rendelkezéseket. Említésre méltó e jogátültetés különlegessége, mely abból fakad, hogy nem csak a tagállamok nagy része, hanem maga az Európai Közösség is aláírta a WIPO-szerződéseket, melyek közül a Szerzői Jogi Szerződés 2002. március 6. napján, az Előadóművészekről és Hangfelvétel-előállítókról Szóló Szerződés pedig 2002. május 20. napján lépett hatályba. Azáltal, hogy az Európai Közösség külön is ratifikálta a szóban forgó szerződéseket, egy speciális helyzet állt elő annak tulajdoníthatóan, hogy a szerzői és szomszédos jogok területén a jogalkotási hatáskör megosztott a Közösség és annak tagállamai között.8
A különböző jogok és érdekek közötti egyensúly megteremtése már sokkal több kívánnivalót hagy maga után, és nyilvánvalón ez az a terület, amely leginkább a különböző érdekcsoportok támadásainak céltáblája volt. Lehetetlen egyszerre és egyenlő mértékben biztosítani egymással homlokegyenest ellentétes érdekeket, hiszen logikusan egy producernek az az érdeke, hogy befektetése minél hamarabb, minél biztosabban, és minél busásabban megtérüljön. Ezt hogyan éri el például egy filmproducer? Magától értetődően úgy, hogy a lehető legminimálisabb anyagi kockázatot vállalja, tehát a lehetőségekhez mérten a költségoldalt lefaragja, akár a szerzői és szomszédos jogi jogosultak minél alacsonyabb díjazásával, vagy legalábbis törekszik egy olyan fizetési konstrukcióban megállapodni, amely egy viszonylag kis mértékű fix, egyösszegű jogdíjból, és egy, a későbbi forgalmazás terhére biztosított, magasabb, százalékos mértékű részesedésből áll. Ezzel szemben mi a szerzők és egyéb jogosultak érdeke? Egyrészt a minél magasabb mértékű, fix összegű jogdíj, hiszen így kockáztatnak a lehető legkevesebbet, másrészt pedig az elkészítendő mű minél magasabb színvonala, amely logikusan egy állandó és véget érni nem akaró költségvetési vitához vezet alkotók és producerek között. A kockázat helyes megosztásában dr. Gyertyánfy Péter véleményét támogatjuk, aki nagyon szakszerűen fogalmazza meg a szerzők és a felhasználók egymástól alapvetően eltérő pozícióját. A hivatkozott álláspont értelmében ugyanis a szerző kockázata az alkotás, amely ott ér véget, hogy a mű megszületését követően talál-e felhasználót, aki szerzői jogdíj fejében a művét felhasználja, míg ezzel szemben a felhasználó kockázata ezen a ponton kezdődik, nevezetesen, hogy befektetése megtérül-e a közönséghez közvetítés útján.9 Az ún. fair balance elérése tehát több mint lehetetlen e téren, és ezért talán felesleges kritizálni az InfoSoc irányelvet.
Vannak azonban olyan területek, ahol megalapozott a kritika. Az InfoSoc irányelv egyik legtöbbet támadott része az 5. cikk, amely a szabad felhasználásokról szól. A fő probléma abban rejlik, hogy az 5. cikk összesen egyetlen kötelezően átültetendő szabad felhasználási esetet fogalmaz meg (1) bekezdésében - nevezetesen az ideiglenes többszörözés esetét, melyről részletesen még az alábbiakban lesz szó -, a többi 20 példa átültetése pedig fakultatív. Ebből következően több szakértő azon a véleményen van, hogy e cikk tekintetében a közösségi jogalkotás a jogharmonizációt mint célt egyáltalán nem valósította meg10- ami a szóban forgó cikk szerkezetét tekintve igaz is - és az is teljesen világos, hogy ennek a jogalkotói megoldásnak milyen hátrányos következményei vannak. Példaként hozható fel a magáncélú másolás,11 vagy a fogyatékos személyek számára biztosított szabad felhasználási lehetőségek fakultatív mivolta,12 melyek adott körülmények esetén hátrányosan befolyásolhatják a belső piacon érvényesülő szabadságjogokat és korlátozhatják a tagállamok közötti kereskedelmet.13 Másrészről azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szabad felhasználások területe éppen a legproblematikusabb a jogharmonizáció szempontjából, mivel itt érvényesülnek leginkább a tagállamok nemzeti szerzői joga és szomszédos joga közötti különbségek, illetve az eltérő jogi megoldások. Gondoljunk csak például a különböző üreskazetta-jogdíj rendszerekre, vagy arra a tényre, hogy tizenegy EU tagállamban nem létezik kizárólagos többszörözési jog a magáncélú másolásra vonatkozóan, e jogintézmény ellenőrzési nehézségeire való tekintettel.14 Végül de nem utolsósorban megemlítendők azok az intenzív és szerteágazó lobbik a különböző érdekelt iparágak részéről, amelyek egyrészről bizonyos kompromisszumok megkötésére kényszeríttették az Európai Parlamentet, másrészről - mint ahogy a fentiekben már utaltunk rá - nem hagytak elegendő időt a szerkesztési hibák kiküszöbölésére azáltal, hogy folyamatosan sürgették a jogalkotást. Természetesen ez a sürgetés is relatív, hiszen a javaslat elfogadása így is igen hosszú ideig tartott.
A másik legtöbbet támadott rendelkezés a 6. cikk (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a tagállamok abban az esetben, ha a jogosultak önkéntesen, oly módon alkalmazzák az ún. hatásos műszaki védelmi intézkedéseket, hogy nem biztosítják az ott felsorolt, számszerűen hét szabad felhasználási esetkör kedvezményezettjei számára az irányelv által biztosított előnyöket, akkor a tagállamok kötelesek megfelelő intézkedéseket alkalmazni ezen előnyök biztosítása végett. Azon túl, hogy az olyan fogalmak használata, mint az "önkéntes intézkedések" vagy a "megfelelő intézkedések" anélkül, hogy a közösségi jogalkotó pontosan körülírná, hogy mit ért ezen kifejezések alatt, bizonytalansághoz vezet a jogértelmezés terén.15 Az is kétséges, hogy az érintett felek egyáltalán szándékoznak ilyen önkéntes lépéseket tenni anélkül, hogy a jog kényszerítő ereje kötelezné őket. A gyakorlat természetesen vagy igazolja vagy eloszlatja ezeket a kétségeket, bár sokan szkeptikusak e téren. Az sem véletlen, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti egyeztetéseken folyamatosan visszatérő napirendi pont ez a problémakör, és elég komoly vitákat szül nemzeti szinten.
Összefoglalva tehát a fentieket, ha az InfoSoc irányelv nem is lett az információs társadalom Magna Chartája,16 és ha a jelzett területeken jogosak is az elhangzott kritikák, azért nem szabad megfeledkeznünk az érdemekről sem. Összességében - véleményünk szerint - olyan irányelv született, melynek bizonyos rendelkezéseit igenis érdemes átültetni a tagállamok és a csatlakozni szándékozó államok jogába, nem csak amiatt, mert bizonyos paragrafusok implementálása kötelező, hanem azért is, mert vannak megfelelő, átültetésre érdemes válaszok a technika kihívásaira. Azon rendelkezések tekintetében pedig, melyek átültetése nem kötelező, hanem a nemzeti jogalkotóra bízott az átvétel vagy át nem vétel, ott a nemzeti szakértők vállán nyugszik az értékelés terhe. Annak felelős megítélése tehát, hogy valamely rendelkezés, jogintézmény átültethető-e a nemzeti jogba, szükséges-e egyáltalán azt átültetni abban az esetben, ha a lehetőség adott, a helyi szakértők és végső soron a jogalkotó feladata. Álláspontunk szerint ezen értékelés során tehát elsősorban a nemzeti jogi tradíciók szempontjaira kell tekintettel lenni, hiszen rendszeridegen elemek átvétele csak megbontja a meglévő koherenciát, és felesleges értelmezési nehézségeket támaszt a jogalkalmazó szervek számára.
Fentiekre tekintettel az alábbiakban nézzük meg, hogy a német jogalkotás mit tartott az alternatív rendelkezésekből átvételre érdemesnek, illetve melyek azok a megoldások, amelyek a magyar jogharmonizációs folyamat során is hasznosíthatók.
3. A német példa
3.1. Miért pont Németország?
Egyrészről mindenképp egy olyan EU-tagállam jogátültetését kívántuk behatóbban tanulmányozni, amely kontinentális jogrendszerű. Másrészről pedig, az érintett országok közül azért esett Németországra a választás, mert azon felül, hogy mind a német, mind a magyar jog gyökerei a római jogból erednek, a német jogtudomány mindig is nagy hatással volt a magyar jogtudósok gondolkodására. Példaként hozható fel e kijelentés igazolásaként például Kohler Immaterialgut-elmélete vagy Gierke doktrinái, illetve más olyan tiszteletre méltó és említést érdemlő nevek, mint Elster, Ulmer, Goldbaum, és a sor természetesen még nagyon sokáig lehetne folytatható. A magyar polgári jogi kodifikáció mindig is szem előtt tartotta a német jogfejlődést, így a két ország polgári jogi intézményeiben igen sok a hasonlóság, és ez igaz a szerzői és szomszédos jogokra is, mint a polgári jog egyfajta sajátos, önálló jogterületére.
3.2. A jogátültetés jelenlegi fázisa
A fenti kérdés megválaszolását követően, de a német példa behatóbb elemzését megelőzően, nézzük meg röviden, hogy hol is tart jelen cikk megírásának pillanatában a német szerzői jogi törvény InfoSoc irányelvnek megfelelő módosítása. Az irányelv 2002. december 22. napjáig adott határidőt a tagállamoknak arra, hogy a kötelező rendelkezéseket nemzeti jogukba átültessék. Ezt a határidőt kizárólag Görögországnak sikerült betartania. Németországban a Max Planck Szellemi Tulajdon, Verseny- és Adójogi Intézet kiemelkedő professzorai készítettek a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium megbízásából egy olyan anyagot, amely a szövetségi kormány által készített törvényjavaslat alapját képezte. A kormányjavaslatot a második kamara 2002. szeptember 27. napján tartott ülésén tűzte napirendre, annak érdekében, hogy a német alkotmány 76. cikk (2) bekezdése alapján észrevételeket fűzzön hozzá. A szövetségi kormány ezekre írásban reagált, és azt a második kamara észrevételeivel és az eredeti javaslattal együtt 2002. november 6-án továbbküldte az alsóháznak. Az alsóház jelen cikk megírásának pillanatáig még nem tűzte napirendre a módosító javaslatot, de ezt várhatóan még januárban vagy legkésőbb februárban meg fogja tenni. A vonatkozó német jogszabályok értelmében az alsóház háromszori olvasatban tárgyalja meg a törvényjavaslatot, és ezután ismételten visszaküldi második olvasatra az anyagot a második kamarának. Tekintve, hogy a szerzői jogi törvény és azok módosításai nem tartoznak az ún. hozzájárulásköteles jogszabályok közé, amennyiben a második kamara a jogszabályalkotás ezen szakaszában egyetért a javaslat szövegével, úgy az a szakminiszter vagy a szövetségi államfő kancellárja elé kerül ellenjegyzésre, majd pedig a Szövetségi Törvénytárban kihirdetésre. Amennyiben a felsőház nem ért egyet a szöveggel, úgy a két kamara közötti parlamenti egyeztető bizottság elé kerül a javaslat, amely megpróbálja kiküszöbölni az ellentéteket és mindkét kamara által elfogadható kompromisszumos változatot hoz létre, melyet még egyszer megküld a második kamarának. A leírtakra tekintettel - attól függően, hogy a két kamara milyen módon tud egy kompromisszumos szövegváltozatban megegyezni - előreláthatóan 2003. február-március táján tehet eleget Németország tagállami kötelezettségének a szóban forgó módosítás hatálybaléptetésével.
3.3. A jogharmonizáció csomópontjai
A német jogalkotó amellett, hogy célul tűzte ki az InfoSoc irányelv kötelező rendelkezéseinek implementálását, illetve alternatív rendelkezései közül azokét, amelyek átvételét jogpolitikai szempontból hasznosnak ítélte meg, szintén előirányozta nemzeti szinten, hogy a fentiekben már részletesen ismertetett digitális kihívásoknak megfeleljen, továbbá - tekintettel aláíró fél mivoltára - felvállalta, hogy a WIPO-szerződésekből eredő kötelezettségeinek is eleget tegyen.17
3.3.1. Nyilvánosság számára való hozzáférhetővé
tétel joga
Az InfoSoc irányelv 3. cikkének, valamint a WIPO Szerzői Jogi Szerződés 8. cikkének, és a WIPO Előadóművészekről és Hangfelvétel-előállítókról Szóló Szerződés 10. és 14. cikkének értelmében a német szerzői jogi törvényjavaslat a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel jogát a fenti bekezdésben megemlített céloknak megfelelően javasolja átültetni, azaz kizárólagos engedélyezési jogot fogalmaz meg a művek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételére vonatkozóan oly módon, hogy a nyilvánosság tagjai egyedileg választhassák meg a védelem alatt álló műhöz való hozzáférés helyét és idejét. Fontos megemlíteni, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel joga, akárcsak a nyilvánossághoz közvetítés joga, nem merül ki,18 így a felhasználónak minden egyes felhasználáshoz meg kell kérnie a jogosult engedélyét.
3.3.2. Szabad felhasználások
Az irányelv a kivételek és korlátozások terminológiát használja, akárcsak a WIPO-szerződések, de itt a magyar jogi szakkifejezést alkalmazzuk az egységes terminológia végett. A WIPO-szerződések19 biztosítják a szerződő felek számára, hogy lehetővé tegyenek olyan szabad felhasználási eseteket nemzeti jogszabályaikban, amelyek nem sértik a művek normális felhasználását, és indokolatlan mértékben nem veszélyeztetik a jogosultak méltányos, jogos érdekeit. A hivatkozott paragrafusok megfogalmazása eredetileg a Berni Uniós Egyezményből,20 illetve egy másik, kapcsolódó egyezményből ered, amelyek kimondják, hogy a szerződő államok hatályban tarthatják a már korábban nemzeti jogukban létező olyan szabad felhasználási eseteket, sőt olyan új eseteket is vezethetnek be, amelyek nem sértik a Berni Uniós Egyezmény rendelkezéseit.21 Maga az irányelv is hasonlóan fogalmaz az 5. cikk 3. pont (o) bekezdésében, mely jogszabályhely értelmében a nemzeti jogban korábban már létező azon szabad felhasználási esetek továbbra is hatályban tarthatók, amelyek kizárólag analóg felhasználásokra vonatkoznak, és nem befolyásolják az áruk és szolgáltatások szabad mozgását a Közösségen belül anélkül, hogy érintenék az irányelv 5. cikkében megfogalmazott szabad felhasználási eseteket.
Az egyes esetek konkrét tanulmányozása előtt és az előző bekezdésben kifejtettek után logikai szempontból fontos, hogy röviden ismertessük az ún. háromlépcsős tesztet, amely minden egyes szabad felhasználási esetre vonatkozik. A hivatkozott teszt értelmében a szabad felhasználási esetek kizárólag meghatározott kivételes körülmények esetén alkalmazhatók, nem sérthetik a mű normális felhasználását, és nem okozhatnak indokolatlan hátrányokat a jogtulajdonosok jogos érdekeire nézve.22 Megjegyzendő még, hogy a második kamara a szövetségi kormány javaslatához fűzött észrevételeiben nyomatékosan hangsúlyozta a háromlépcsős teszt német jogba való szó szerinti átültetésének fontosságát az egyértelmű jogértelmezés szempontja miatt.
Áttérve tehát az egyes konkrét esetekre - ahogy már korábban utaltunk rá - kizárólag egy olyan szabad felhasználást fogalmaz meg az irányelv, amely átültetése a nemzeti jogba kötelező. A kötelező mivoltra tekintettel a német javaslat egy új paragrafus megfogalmazásával szó szerint veszi át ezt az esetkört. Hogy mi is ez az esetkör pontosan? Az irányelv 5. cikk 1. pontja alapján azok az ideiglenes többszörözések, amelyek átmeneti, mellékes, szerves, illetve lényeges részét képezik egy olyan technológiai folyamatnak, amely kizárólag arra irányul, hogy lehetővé tegye a művek, illetve más jogvédett tárgyak hálózaton való átvitelét harmadik személyek között oly módon, hogy az átvitelt egy köztes személy bonyolítja, vagy pedig arra, hogy a jogszerű felhasználását lehetővé tegye, azzal a feltétellel minősülnek szabad felhasználásnak, hogy a szóban forgó ideiglenes többszörözésnek nincs önálló gazdasági jelentősége, és a 2. cikkben megfogalmazott többszörözési jog alóli kivételnek számít. A törvényjavaslat vonatkozó indokolása szerint a gyakorlatban e szabad felhasználási esetkör alá eshet a browsing, illetve a caching.
A fakultatív esetek között vannak olyanok, amelyek a német jog számára már ismertek, mint például a közbiztonsági, államigazgatási, törvényhozási illetve igazságszolgáltatási célokra való felhasználás,23 a vallási szertartások és hatóság által szervezett hivatalos ünnepségek alatti felhasználás,24 a nyilvános közterületeken tartós elhelyezés céljából alkotott művek felhasználása25 vagy a mű más anyagba való véletlenszerű belefoglalása,26 de megemlíthető még az efemer rögzítés,27 illetve az idézés28 vagy akár a magáncélú másolás joga is.29
A magáncélú másolásra vonatkozóan fontos megjegyezni, hogy a második kamara korábban említett észrevételeiben kifogásolta, hogy a törvényjavaslat nem tesz eleget az InfoSoc irányelv (38) bekezdésében megfogalmazott azon követelménynek, melynek értelmében a tagállamok kötelesek az analóg és digitális magáncélú másolás között különbséget tenni, figyelemmel arra a vitathatatlan tényre, hogy a digitális magáncélú másolás technikai adottságaiból következően komoly mértékben veszélyeztetheti és befolyásolhatja a belső piac működését. A második kamara hiányolja e különbségtételt, melyet elengedhetetlenül fontosnak tart a technikai felzárkózás jegyében. Ezen túlmenően a filmipar reprezentatív érdekcsoportjai is a digitális magáncélú másolás káros következményeire hívják fel a figyelmet, melyek nem csak a német, hanem az európai filmipar létét is súlyosan veszélyeztetik, utalva itt a különböző letöltésekre, illetve a kalóz offline VCD-kre. Írásbeli anyagukban azt az igényt fejezik ki a német jogalkotó felé, hogy biztosítson a szellemi tulajdonnak ugyanolyan jogvédelmet, mint amilyen az anyagi tulajdon számára már létezik. A szövetségi kormány a második kamara észrevételeire vonatkozóan kifejtette, hogy nem ért egyet a fent említett kritikákkal. A kormány álláspontja szerint jóllehet a technikai adottságoknak tulajdoníthatóan valóban mind mennyiségi, mind minőségi különbségek vannak a kétféle másolási technika között, azonban az irányelv nem tartalmaz semmilyen olyan kötelező előírást, amelyből következően a digitális többszörözési cselekményeket ki kellene venni a magáncélú másolás köréből. A szövetségi kormány érvelése jogpolitikailag valóban helytálló, mivel az irányelv célt fogalmaz meg, és nem kötelezi a tagállamokat, azonban gyakorlati szempontból a második kamara álláspontja támogatható, mivel a digitális másolás speciális válaszokat követel meg a jogtól. Megfontolásra érdemes ezért a második kamara részéről előterjesztett javaslat is, amely a Németországban jelenleg hatályos, meghatározott műszaki cikkek árába beépített jogdíj-kompenzációs rendszer megváltoztatását szorgalmazza oly módon, hogy a jogdíjelem csak azon műszaki cikkek árába legyen beépítve, amelyeknek bizonyíthatóan és elsődlegesen célja a többszörözés, és ne terhelje például a faxokat, vagy a nyomtatókat. A szövetségi kormány egyébként ez utóbbi javaslattal sem ért egyet.
Visszatérve az egyes szabad felhasználási esetekre, természetesen találunk olyanokat is az irányelvben, amelyek a német jog számára ismeretlenek. Ezek között vannak a német jogalkotó által átvételre érdemesnek tartottak, mint például a fogyatékos személyek számára a fogyatékossággal közvetlenül összefüggő, a fogyatékosság által megkívánt mértékben érvényesülő és nem kereskedelmi célú felhasználások.30 A szóban forgó kivétel egyébként a skandináv jogból ered, és várhatóan a mögöttes szociális céloknak köszönhetően több tagállam be fogja építeni nemzeti jogába ezt az esetkört. Vannak azonban olyan fakultatív, és a német jog számára eddig ismeretlen szabad felhasználások is, amelyek meghonosítása jogpolitikai szempontból nem indokolt. Ilyen például a karikatúra-, a paródia- vagy stílusutánzás-célú felhasználás,31 amely mind a német ítélkezési gyakorlatból, mind a német szerzői jogi törvény egyéb rendelkezéseiből levezethető.32
3.3.3 Műszaki védelmi intézkedések, jogkezelési
információk
Mind a WIPO-szerződésekből, mind az InfoSoc irányelvből fakadó kötelezettségeknek megfelelően a német törvényjavaslat négy új paragrafust fogalmazott meg a műszaki védelmi intézkedésekre és a jogkezelési információkra vonatkozóan. A 6. cikk (3) bekezdését, amely a műszaki intézkedések és a hatásosság fogalmát definiálja, szó szerint ülteti át a jogalkotó a harmonizációs cél maradéktalan kielégítésével. A fent már hivatkozott és oly sok kritikát kapott 6. cikk (4) bekezdését szintén szó szerint implementálja a javaslat, de figyelemmel a korábban már kifejtett azon megalapozott kritikára, miszerint az eredeti irányelvi szöveg pontatlan, így is igen széles játékteret biztosít a különböző jogi megoldások számára. Mik ezek a megoldások, nevezetesen milyen megfelelő intézkedéseket alkalmazhatnak a tagállamok a jogosultak önkéntes intézkedésének hiányában a szóban forgó jogszabályhely második, magáncélú másolásra vonatkozó albekezdésére vonatkozóan?
Lehetséges alternatíva a bírósági kereset jogszabályi biztosítása a magáncélú másolás kedvezményezettje mint felperes számára, de ez a gyakorlati megvalósítás szempontjából semmiképp sem tekinthető megfelelő intézkedésnek.33
Egy vonatkozó büntetőjogi tényállás jogalkotói megfogalmazása már sokkal inkább megfelelő intézkedésnek minősülhet, különös tekintettel arra a tényre, hogy büntetőjogi eszközökkel az arányosság elve is érvényesíthető. A törvényjavaslat is a büntetőjog mellett teszi le a voksát, és büntetésként pénzbüntetést, illetve szabadságvesztést irányoz elő a műszaki védelmi intézkedésekre és jogkezelési információkra vonatkozóan elkövetett illegális visszaélések elkövetői részére.
A büntetőjogi eszközökön túl a német javaslat fogyasztóvédelmi eszközzel is óvni kívánja a védendő érdekeket, amelynek értelmében a fogyasztóvédelmi szervezetet kívánja felruházni szövetségi kereset indításának jogával, a fogyasztók védelmében.
A kérdés továbbra is nyitott a tekintetben, hogy Németország melyik megoldást vagy megoldásokat fogja választani, esetleg egy fent nem említett alternatívát fog előnyben részesíteni, vagy a felsoroltak valamely kombinációját.
4. Értékelés
Álláspontunk szerint a német jogalkotó - nem felejtve persze a fent jelzett problémás csomópontokat és az azokra vonatkozó kritikákat - az adott körülmények között, körülmények alatt az irányelv hibáira, nem egyértelmű megoldásaira gondolva, a jogalkotás ezen szakaszáig a lehető legjobbat hozta ki magából. A végeredmény természetesen nagyban függ attól is, hogy a két kamara az eltérő véleményeket illetően milyen kompromisszumos megoldásra jut, így erre nézve elhamarkodott lenne véleményt nyilvánítani. Egyet azonban mindenképp leszögezhetünk, nevezetesen azt, hogy a német példa mindenképpen szolgál olyan megoldásokkal, amelyekre érdemes odafigyelnünk.
Lábjegyzetek:
1 Denis Kelleher, Karen Murray: IT Law in the European Union, Chapter 3: Copyright in the Information Society, p. 28. London, Sweet Maxwell
8 Dr. Jörn Reinbothe, dr. Silke von Lewinski: The WIPO Treaties 1996: Ready to Come into Force. European Intellectual Property Review, 24. k. 4. sz. 2002
9 A szerzői jogi törvény magyarázata. Szerkesztő dr. Gyertyánfy Péter. III. fejezet, Vagyoni jogok, p. 105.. KJK Kerszöv, 2000
10 Detlef Kröger: Die Urheberrechtslinie für die Informationgesellschaft - Bestandsaufnahme und kritische Bewertung - CR 5/2001 p. 323; Thomas C. Vinje: Should We Begin Digging Copyright's Grave? European Intellectual Property Review, 12. sz. 2000, p. 551
11 InfoSoc irányelv 5. cikk 2. (b)
12 InfoSoc irányelv 5. cikk 2. (b)
13 Thomas C. Vinje: Should We Begin Digging Copyright's Grave? European Intellectual Property Review, 2000, 12. sz. p. 552.
14 Michael Doherty, Ivor Griffiths: The Harmonisation of European Union Copyright Law fo the Digital Age; European Intellectual Property Review, 2000, 1. sz. p. 21.
15 Bernt Hugenholtz: Why the Copyright Directive is Unimportant, and Possibly Invalid; European Intellectual Property Review, 2000, 11 sz. p. 500.
16 A kifejezést prof. dr. Thomas Hoeren használta az Urheberrecht 2000 - Thesen für eine Reform des Urheberrechts címu cikkében, amely az MMR 1/2000. számában jelent meg.
17 Entwurf eines Gesetzes zur Regelung des Urheberrechts in der Informationgesellschaft, p. 1.
18 InfoSoc irányelv 3. cikk (3) bekezdés
19 WIPO Szerzői Jogi Szerződés 10. cikk, WIPO Eloadóművészekről és Hangfelvétel-előállítókról Szóló Szerződés 16. cikk
21 Dr. Thomas Dreier MCJ: Copyright Law and Digital Exploitation of Works - The Current Copyright Landscape in the Age of the Internet and Multimedia - English Translation, translated by Catriona Thomas, published by the International Publishers Copyright Council - 8. Chapter: International Harmonisation
22 InfoSoc irányelv 5. cikk, (5) bekezdés
23 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (e), UrhG § 45 (2)
24 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (g), UrhG § 52 (2)
25 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (h), UrhG § 59 (1)
26 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (i), UrhG § 57
27 InfoSoc irányelv 5. cikk, (2) bekezdés (d), UrhG § 55
28 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (d), UrhG § 51, 63
29 InfoSoc irányelv 5. cikk, (2) bekezdés (b), UrhG § 53
30 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (b)
31 InfoSoc irányelv 5. cikk, (3) bekezdés (k)
33 Dr. Axel Metzger, Till Kreutzer: Richtlinie zum Urheberrecht in der "Informationgesellshaft" - Privatkopie trotz technisher Schutzmassnahmen? MMR 2002, 3. sz.