VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
Forgatókönyv és irodalmi mű közötti szerzői jogi kapcsolat
Műszaki szakértői vélemény szerzői jogi védelme
A debreceni Kossuth tér térburkolatához készült üvegmozaik szerzői díja
Forgatókönyv és irodalmi mű közötti szerzői jogi kapcsolat
SZJSZT 31/02
Az E. Kft. megkeresése
Az E. Kft. által feltett kérdés
Szerzői jogi szempontból milyen a kapcsolat A kukkoló c. regény és a F. A. által írt forgatókönyv között? Szabad inspirációnak tekinthető-e ez a viszony?
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács, miután előadó tagja elolvasta és áttanulmányozta Alain Robbe-Grillet: A kukkoló című regényét (továbbiakban: regény), és F. A.: Az ég, a por, a szél és az út című forgatókönyvét (továbbiakban: forgatókönyv) jogi álláspontját az alábbiak szerint alakította ki.
1. A kérdés megválaszolásához szükséges szerzői jogi szabályok tartalma
1.1. A régi szerzői jogi törvény
A régi, a ma hatályban lévő szerzői jogi törvénnyel hatályon kívül helyezett szerzői jogi törvény (1969. évi III. tv.) kimondta: 4. § (2) "Szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni-eredeti jellege van."
A 17. § (3) bekezdés pedig akként rendelkezett: "Új, önálló mű alkotásához idegen mű felhasználható; ez a jog azonban nem terjed ki az idegen mű átdolgozására színpad, film, rádió vagy televízió céljára, valamint az azonos műfajban történő átdolgozásra."
Tehát az eljáró tanácsnak felvetett kérdésben szereplő "inspiráció"-ról a régi szerzői jog az idegen mű témája, ötlete, algoritmusa felhasználásának szabaddá tételével rendelkezett. Ez a szabad felhasználás csak arra az esetre korlátozódott, ha az "inspirált" új mű úgy lép túl az idegen mű fel- vagy átdolgozásán, hogy a két mű közötti kapcsolat a szerzői jog által nem védett téma (puszta tartalom) felhasználásává válik [vö: Benárd Aurél, Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve, KJK, Budapest, 1973. p. 147-148., illetve Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog, KJK Budapest, 1990, p. 95.]. A források hangsúlyozzák, hogy csak esetenként dönthető el, hogy az "inspirált" mű eleget tesz-e a "csak a téma azonos, de a formába öntés egyéni-eredeti, és önálló" követelményének.
Még ez a - mint alább látható, nemzetközi kötelezettségvállalással ellentétben álló - szabad felhasználás sem terjedt ki a mű film céljára történő átdolgozására.
1.2. Az 1994. évi VII. törvény
Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 19. §-a hatályon kívül helyezte az elemzett normát. Az indoklás megállapította: "A javaslat hatályon kívül helyezi az Sztj.-nek a Berni Uniós Egyezménnyel (BUE) ellentétben álló - 17. §-a (3) bekezdésében foglalt - rendelkezését, amely (bizonyos megszorításokkal) a szabad felhasználás körébe utalja a mű átdolgozását."
Az említett BUE-szabályok a következők:
"2. cikk (3) Az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül az eredeti művel azonos védelemben részesül a fordítás, az adaptálás, a zenei átírás és irodalmi vagy művészeti műnek másfajta átdolgozása.
12. cikk Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik adaptálását, zenei átírását és egyéb átdolgozását.
14. cikk (kifejezetten a megfilmesítésről) (1) Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék: 1. műveik adaptálását, műveikről filmreprodukció készítését, valamint az ilyen módon adaptált és többszörösített mű forgalomba hozatalát; 2. az ilyen módon adaptált és többszörösített művek bemutatását és nyilvános előadását, valamint a közönség részére vezeték útján történő közvetítését.
(2) Irodalmi vagy művészeti műből merített filmalkotás minden más formában történő adaptálása a szerző engedélyezési jogának sérelme nélkül csak az eredeti mű szerzőinek hozzájárulásával történhet."
1.3. A hatályos szerzői jogi törvény (1999. évi
LXXVI.
tv. - Szjt.)
1. § (3) "A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni-eredeti jellege alapján illeti meg. (...)
1. § (6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek."
Az indoklás kimondja: "Az új szabályozás - összhangban a TRIPS-egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében és a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének 2. cikkében foglaltakkal - kifejezi, hogy a szerzői jogi védelem tárgyai nem lehetnek ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek."
A törvény részletes kommentárja e rendelkezés lényegét akként fejti ki, hogy "(...) a törvény kizárja a szerzői jogi védelemből a műbe foglalt ötletet, elvet, elgondolást, eljárást, működési módszert, vagy matematikai műveletet [1. § (6) bekezdés]. Tulajdonképpen a szerzői jogi kizárólagos jog (monopólium) tárgyi határainak belső, tehát az Szjt.-ben történő megvonásáról van szó. (...) Ugyanazt az ötletet (itt: tartalmi elemet) több műben is fel lehet használni, egy matematikai példatár megoldási módszerére nem élvez szerzői jogi monopóliumot a példatár szerkesztője. Ha valaki egy "tudományos dolgozatban" leírja a perpetuum mobile működési elvét, a dolgozat mint szerzői mű, ha van egyéni-eredeti jellege, védelemben részesülhet akkor is, ha a benne lévő elgondolás képtelenség. De ennek az ellenkezője is igaz. A korszakalkotó tudományos elgondolást tartalmazó és bizonyító közlemény szerzői jogi védelme nem terjed ki a benne közölt tudományos tétel monopolizálhatóságára. A szerzői jog nem tiltja, hogy bárki megismételje a közleményben leírt bizonyítást." [Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000, p. 28.; a továbbiakban: Magyarázat]
Az ötlet (puszta tartalom) védelemből kizárásával szemben áll az átdolgozás általános, engedélyezési kötelezettséget kimondó szabálya. Az Szjt. 4. § (2) bekezdése alapján szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni-eredeti jellege van.
Az Szjt. 17. § és 29. § nevesíti vagyoni jogként az átdolgozás engedélyhez kötését, illetve felhasználási módként az átdolgozást az átdolgozásra kerülő mű szerzője szempontjából:
Szjt. 17. § "A mű felhasználásának minősül különösen: f) az átdolgozás (29. §),", továbbá Szjt. 29. § "A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve, hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása, és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre."
Az Szjt. indokolása is kiemeli: "A korábban hatályos jogtól eltérően (lásd az Szjt. 4. §-át) az új szabályozásnak nemcsak magát az átdolgozást, vagyis az átdolgozás útján létrejövő művet kell védenie, hanem vagyoni jogot kell biztosítania a szerzőnek műve átdolgozására, kifejezetten az engedélyéhez kötve azt. A megfilmesítést is indokolt az átdolgozás sajátos esetként kezelni (29. §)."
A kommentár megvonja az átdolgozás határait: "(...) e határ egyrészről az eredeti vonást a műhöz nem adó változtatásoknál van (e határ alatt többszörözésről, esetleg plágiumról lehet szó). Másrészt az olyan műveknél, amelyekhez bár felhasználták egy másik mű azonos vagy hasonló formai elemét, de amelyekben ez többé már nem lényeges alkotórész. Ilyenkor az eredmény (...) új szellemi tartalmú eredeti mű." (Magyarázat p. 164-165.)
2. A törvényi rendelkezések alkalmazása az eljáró tanács vizsgálatára bocsátott regényre és forgatókönyvre
2.1. A forgatókönyv mint átdolgozás
Az Szjt. 4. § (2) bekezdése alapján átdolgozásnak, és mint az e körbe tartozó származékos műnek akkor tekinthetjük a forgatókönyvet, ha annak egyéni-eredeti jellege van. Önmagában a filmesítésből adódó szükségszerű, mintegy technikai változtatások még nem alapozzák meg az átdolgozás egyéni-eredeti jellegét. Az eljáró tanács véleménye szerint a forgatókönyv csak igen szűk körben használ egyéni-eredeti megoldásokat. Az eltérések többnyire a forgatókönyv lényegéből (megfilmesítésből) következnek, és a szereplők, a helyszínek és a cselekménynek jelentéktelen funkciójú változtatásaiból állnak. A legfontosabb eltérést a forgatókönyv befejezése jelenti.
Ha azonban abból indulunk ki, hogy a forgatókönyv egyéni-eredeti jellege az átdolgozás szintjét eléri, és így a forgatókönyvet a regény átdolgozásának tekintjük, a regény átdolgozásának (Szjt. 29. §) jogát még a forgatókönyv elkészítése előtt a film előállítójának a regény átdolgozási jogának szerzői jogosultjától (szerző vagy kiadó) meg kell (kellett volna) szereznie. A tanács rendelkezésére bocsátott anyagokban erre a jogviszonyra utaló iratokat nem kapott, ezért e körben akkor lehet véleményt alkotni, ha a regény átdolgozási jogának szerzői jogosultja és a filmelőállító (illetve a forgatókönyv írója, a filmterv producere) közötti előzetes levélváltásokat, szerződéseket is áttekintheti.
A felkérés (2002. szeptember 26-i levél) arra utal, hogy a regény kiadójával és szerzőjével egy tárgy nélküli, ennél fogva jogi értelemben véve nem létező megállapodást kötöttek. Ha ugyanis a forgatókönyv túllép az átdolgozáson akként, hogy csak a nem védett ötlet (téma) alapján új, önálló mű keletkezik, a szerződés okafogyott. A regény ötlete ilyen értelemben ugyanis közkincs.
2.2. A regény és forgatókönyv azonos vagy jelentéktelen változtatást tartalmazó elemei
A forgatókönyv az alábbiakban példákkal is illusztrált alkotóelemeiben szinte teljes azonosságot mutat a regénnyel. A regény szereplőinek, helyszíneinek, cselekményének megfelelőit megtalálhatjuk a forgatókönyvben is, ami biztosítja ezek dramaturgiai funkciójának azonosságát.
Az alábbi példák az eljáró tanács azon álláspontját illusztrálják, amely szerint a forgatókönyv a regény dramaturgiáját, cselekményét, a szereplők karakterét szinte teljesen tükrözi, és számos teljes egyezés észlehető a regény és a forgatókönyv elemei között.
2.2.1. Főszereplők, jellemek
A regény és a forgatókönyv tanulmányozása során tisztán kirajzolódik az olvasó számára, hogy a két írás szereplői és azok jelleme tükörképszerűen hasonlít egymásra, különbözőségük csak abból áll, hogy a forgatókönyvbeli szereplők "magyarító" átkeresztelésen estek át.
A szereplők | ||
Forgatókönyv | Regény | |
Idegen (Utazó) | Mathias | |
Romek család | Marek család | |
Romek Simon | Julien Marek | |
Cingár | Jean Robin (Pierre) | |
Özvegy | Leducné | |
2.2.2. Cselekmény
A főhősök foglalkozása megkívánja a sok utazást. Ám ebben az esetben van valami más ok is, ami idevonzza őket. Az utazók szülőhelyükre érkeztek, ahol gyermekkoruk óta látszólag nem változott semmi. Elindulnak kerékpárjaikkal.
Mindkét esetben hajóval jutnak el a történet helyszínére, ahol már egyszer valamikor jártak...
Forgatókönyv 17. jelenet:
ÁTKELÉS A FOLYÓN - KOMP KÜLSŐ - NAPPAL
Kis komphajó, kézi tekerésű. Az Idegen a révésszel beszélget...
RÉVÉSZ: Nagy út semmiért.
IDEGEN: Tudja, majdhogynem véletlenül keveredtem ide. Kinézek a vonaton, meglátom a folyót, gondoltam leszállok.
RÉVÉSZ: Aha.
IDEGEN: Azt se tudtam, hogy van komp. Régen ilyen itt nem volt.
Regény 22. oldal :
"A szigeten lévő házak annyira hasonlítottak egymásra, hogy még abban sem volt biztos, vajon felismeri-e azt, amelyben csaknem egész gyermekkorát töltötte, s mely, ha minden igaz, a szülőháza."
2.2.3. Helyszínek
Regény | Forgatókönyv | |
tengerpart | folyópart | |
szakadékos, sziklás tengerpart | szakadékos patakpart | |
fogadó | kocsma | |
Leducné háza | az özvegy háza | |
a Marek-ház | a Romek-tanya | |
a világítótorony, ahol Pierre lakik | Cingár háza |
2.2.4. Dramaturgia
A két írás dramaturgiai szerkezete majdhogynem egyező, a legnagyobb, valószínűleg döntőnek szánt különbség abban áll, hogy a főszereplő a forgatókönyvben meghal, míg a regényben elutazik. Emellett találhatók apróbb változtatások a forgatókönyvben, de ezek nem változtatják meg a történet lefutását, és a két írás még ezáltal sem különül el. A forgatókönyv 68. jelenete megismétlődik, ebben a jelenetben a cselekmény majdhogynem ugyanaz, mint a regényben a szintén megismétlődő rész (87-88. oldal).
Forgatókönyv 68. jelenet
Földúton (az esés helyén)
Most egészen közelről hallom a parasztasszony hangját....
Találkozás az öregasszonnyal (regény 87-88. o.):
"amikor a kettes kilométerkőhöz ért - az útkereszteződéshez -, hirtelen megijedt, hogy elkésik, s jobbnak látta egyenesen továbbmenni, azért is nem tett újabb kitérőt Marekékhoz. Ráadásul a kávéházban bérelt biciklinek elromlott a sebességváltója, és...
Az öregasszony már-már elhaladt Mathias mellett anélkül, hogy megszólította volna. Pedig végignézett rajta, de aztán elfordult, mintha nem ismerné meg."
2.2.5. Néhány példa a teljes egyezést mutató elemekre
Regény | Forgatókönyv | |
Többé már nem jön...136. o. | 77. jelenet vége előtt | |
Nyak tövénél karcolás ... 139. o. | 77. jelenet vége előtt | |
Leomolhat a föld...175. o. | 109. jelenet végéhez közel | |
Hát úgy dél felé ...192. o. | 129. jelenet közepe táján |
3. Az eljáró tanács véleményének az összefoglalása
3.1 A regényt ismerő olvasó a forgatókönyvet olvasva nehézség nélkül ráismer a regényre, a végrehajtott változtatások ellenére.
3.2. A forgatókönyv egyéni-eredeti jellegének szintje okán még éppen eléri az átdolgozássá minősíthetőség határát. A filmterv és az annak alapját képező forgatókönyv felhasználja a regényt, és nem csupán annak egyes részeit, hanem szisztematikusan követi annak vonalvezetését.
3.3. A forgatókönyv emiatt a regény átdolgozásának minősül, ekként túllép a felkérő levélben említett, jogilag nem létező szerződés szerinti kötelezettségvállalás határain.
3.4. Az átdolgozáshoz - még a forgatókönyv elkészítése előtt - engedélyt kellett volna kérni a regény megfelelő szerzői jogosultjától. Ebben külön ki kellett volna térni az irodalmi mű címétől való eltérésre és a főszereplők személyének megváltoztatására.
3.5. Az átdolgozástól elszakadó új, önálló műről (a kérdés szerinti "inspirációról") a szóban forgó forgatókönyv esetében nem lehet szó a regény meghatározó elemeinek, rendszerének jelentős átvétele miatt. Szabad inspiráció alatt a jelen esetben az ötlet/téma (Szjt. 1. § (6) mint szerzői jogilag nem védett szellemi tartalom felhasználása jöhetne szóba. Egy ötlet (téma) valóban inspirálhat egy szerzőt műve elkészítésében. A regény azonban már maga is egy koherens rendszer, egyéni-eredeti alkotás, amely jellegénél fogva nehezen minősülhet csupán inspiráló tényezőnek, főleg egy másik irodalmi alkotásnál, vagyis a forgatókönyvnél. Inspirálhatná esetleg más művészeti ágak alkotóit, pl. egy zenemű vagy épp egy képzőművészeti alkotás szerzőjét.
Műszaki szakértői vélemény szerzői jogi védelme
SZJSZT-33/02
A Pest Megyei Bíróság megkeresése
A Pest Megyei Bíróság által feltett kérdés
Állapítsa meg a Szerzői Jogi Szakértői Testület, hogy az iratokhoz csatolt és dr M. A. felperes által jegyzett szakértői vélemény önálló szerzői műnek tekintendő-e.
A felperes által a megkereső bíróság útján feltett kérdések
1. A dr M. A. által készített szakértői vélemény meglévő szabályok, illetve előírások mechanikus végrehajtása, vagy pedig egy speciális kísérleti összeállítás, amely dr. A. I. NOCO-reaktor találmányának tudományos minősítésére irányult?
2. A mérőrendszer megtervezése és megépítése, a kísérleti eszközök kiválasztása, a mérési program összeállítása, a mérés végrehajtása és az eredmények értékelési módszere szabványban meghatározott műszaki előírás avagy egyedi eredeti mérnöki produktum-e?
3. A kísérleti eredményekből levont műszaki következtetések és megállapítások dr. M. A.-nak eredeti (egyedi) szellemi termékei-e?
4. A T. E. által készített tanulmány műszaki tartalmának hány százalékát teszi ki dr M. A. szakértői véleménye?
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.:
a) Az eljáró tanács mindenekelőtt utal arra, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület az SZJSZT 27/01. számú - és a felperes által a megkereső bírósághoz benyújtott - szakvéleményében már átfogó jelleggel foglalkozott a műszaki szakértői tevékenység szerzői jogi védelmének kérdéseivel. A hivatkozott szakvéleményt az eljáró tanács a jelen megkereséssel kapcsolatos álláspontjának kialakításakor is figyelembe vette, különös tekintettel annak alábbi megállapításaira:
"1. A szakvélemény lehet a szerzői jogi védelem feltételeinek megfelelő, tehát a szerző alkotó tevékenységéből származó egyéni-eredeti jelleggel bíró tudományos (szakirodalmi) mű.
2. 2002. január 1-jéig a szakvélemény szerzői jogi védelem alóli kivételét az Szjt. 1. § (4) és (5) bekezdése együttesen alapozza meg, akár kötelező jellegű, akár ilyen jelleget nélkülöző ügyben.
3. 2002. január 1-jétől kezdve, az Szjt. módosítása alapján, ha a szakvélemény nem hatósági/bírósági eljárás vagy más kötelező rendelkezés ügyintézési folyamatának ügyirata, a szerzői jogi védelem korlátozás nélkül érvényesül.
4. A hatósági/bírósági eljáráshoz, vagy más kötelező rendelkezés ügyintézési folyamatához kapcsolódó ügyirati funkcióban a szerzői jogi kivétel továbbra is fennáll (...).
5. A hatósági/bírósági eljárások, illetve egyéb kötelező rendelkezések ügyintézése körén kívül a szakvélemények nem ügyiratok. Ha a szerzői mű feltételeinek megfelelnek, rájuk a szerzői jog akadálytalanul érvényesül ..."
(SZJSZT 27/01. számú szakvéleménye 1-2. o.)
"A szakvélemények esetében az egyéni-eredeti jelleg kibontakoztatását több tényező is behatárolja. Ezek a következők lehetnek:
a szakértőnek feltett kérdések,
a műfajhoz tartozó kötelező megfigyelés,
a megfigyelés eredményének tényszerű rögzítése, azaz a ténymegállapítás,
a források (pl. alapul szolgáló iratok) ismertetésének kötelező, kötött jellege,
a kérdésekre adandó konkrét, összefoglaló válaszok követelménye,
a műfaj által diktált tömörség,
átfogóan nézve pedig a szakértői stílus, ezen belül pl. az illető tudományág vagy szakma által kötelezően alkalmazott kifejezésmód, jelölések kötöttségei."
(SZJSZT 27/01. számú szakvéleménye 2. o.)
b) Az eljáró tanács a megkereséshez csatolt iratok alapján megállapította, hogy a megkeresés tárgyát képező szakértői vélemény nem hatósági/bírósági eljáráshoz vagy más kötelező rendelkezés ügyintézési folyamatához kapcsolódó ügyirati funkcióban, hanem polgári jogi kötelmi jogviszony alapján készült. Amennyiben tehát megfelelne a szerző alkotótevékenységéből származó egyéni-eredeti jelleg követelményének, nem lenne akadálya annak, hogy - 2002. január 1. napját követően és a hatósági/bírósági eljárások, illetve egyéb kötelező rendelkezések ügyintézésén kívüli körben - tudományos (szakirodalmi) műként szerzői jogi védelemben részesüljön.
c) Az eljáró tanács megítélése szerint ugyanakkor a megkeresés tárgyát képező szakértői vélemény nem felel meg a szerző alkotótevékenységéből származó egyéni-eredeti jelleg követelményének, és ezért szerzői jogi védelemben nem részesülhet. Az eljáró tanács e megállapítását a következő tényekre alapozza.
A szakértői vélemény 1. pontja ("Előzmények") a szakvélemény megrendelője által meghatározott feladatot, vizsgálati szempontot jelöli meg, egyéni-eredeti jelleggel tehát nem bír.
A szakértői vélemény 2. pontja ("Vizsgálat tárgyát képező kazán, mért jellemzők") a vizsgált műszaki berendezés technikai paramétereit rögzíti, amelyek szintén nem rendelkeznek, nem rendelkezhetnek a szerzői mű szintjét elérő egyéni-eredeti jelleggel.
A szakértői vélemény 3. pontja ("Számítási eredmények")
matematikai műveletek elvégzésének eredményeként kiszámított értékeket tartalmaz. Az Szjt.
1. § (6) bekezdésében foglaltak szerint matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan kiterjed a matematikai műveletek elvégzésének eredményeként előállított számítási eredményekre is.
A szakértői vélemény 4. pontja ("Összefoglalás, következtetések") esetében az eljáró tanács megítélése szerint egyrészt a szakértőnek feltett kérdésekből, másrészt a szakértői megfigyelés eredményének tényszerű rögzítéséből, harmadrészt az adott szakma által kötelezően alkalmazott kifejezésmódok, jelölések használatából fakadó kötöttségek olyan mértékben behatárolják az egyéni-eredeti jelleg kibontakoztatását, hogy az emiatt nem éri el a szerzői mű szintjét.
Ad 2-5. (összevontan):
A felperes által a megkereső bíróság útján feltett kérdések közül az 1., 2. és 4. kérdés nem függ össze az Szjt.-ben szabályozott szerzői és kapcsolódó jogok érvényesítésével, továbbá nem kapcsolódik az Szjt.-ben szabályozott vagyoni jog gyakorlásához sem, így azok megválaszolása - a Szerzői Jogi Szakértői Testület szervezetéről és működéséről szóló 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet 1. §-ában foglaltak alapján - nem tartozik az SZJSZT feladatkörébe.
A debreceni Kossuth tér térburkolatához készült üvegmozaik szerzői díja
SZJSZT 34/02
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság megkeresése
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által feltett kérdések
1. A perbeli címer művészeti alkotás-e, az szerzői jogi védelem alá tartozik-e?
2. Amennyiben igen, meg kell határoznia a felperest megillető alkotói díj összegét.
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.: A képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 83/1982 MT rendelet 6. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a lektorátus "bírálja felkérés alapján a művészeti alkotásokat." Az 5. § értelmében "A bírálat a művészeti alkotás művészi értékének, felhasználására alkalmasságának, továbbá a szerzői díj mértékének véleményezésére terjed ki." Jelen esetben a bírálatot az önkormányzatokról szóló 1991. évi XX. törvény 109. § (2) bekezdése írja elő. A per iratai között fellelhető az alperes megkeresése alapján a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által F/23/2001 szám alatt, 2001. július 4-én készített szakvélemény, amely "...a bemutatott kész művet elfogadásra, elhelyezését engedélyezésre javasolja". A hivatkozott szakvélemény a művet kompozíciónak nevezi, amelyet a művész megkomponált. A címer egyes részleteit kárpitmívességgel megoldottnak tekinti, különösen szépnek tartja a képhátterek mozgalmas kialakítását, az egy színen belüli fuga- és színkezelést. Ezek mind olyan képzőművészeti szakértői fordulatok, amelyek szerzői alkotást feltételeznek, amely a felperes egyéni-eredeti jellegű képzőművészeti alkotó munkája eredményeként állt elő. A szerzői alkotás a szerzői jog oltalma alatt áll.
Az eljáró tanács a szerzői jogi védelem fennállása kérdésében az alábbi álláspontot alakította ki.
Szerzői műről (alkotásról) két pozitív feltétel bekövetkezése esetén lehet beszélni. Az első feltétel abban áll, hogy az alkotásnak mint eredménynek az irodalom, a tudomány, vagy a művészet területére kell esnie. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdésében foglalt példálózó felsorolás h) pontja a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotást és annak tervét, k) pontja az építészeti alkotást és annak tervét kifejezetten említi a szerzői jogi védelem tárgyaként. (Az F/4. alatti szerződés 3. pontja az alkotást az iparművészet területére sorolja.) A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1. sz. szakvéleménye (2001. 07. 04., F/23/2001) nem határozza meg, hogy a szóban forgó mozaikcímer milyen műfajtához tartozik. Az Szjt. szerint azonban nem csak a példálózó felsorolásban nevesített műfajtához tartozó alkotások részesülhetnek szerzői jogvédelemben, hanem bármilyen alkotás, amely a fent említett terület (irodalom, tudomány, művészet) valamelyikén készült, és megfelel az alábbiakban részletezett kritériumoknak.
Az eljáró tanács álláspontja szerint a vitatott alkotás, mint az esztétikai érzékelés- és élvezetkeltésen túlmenő funkcióval is rendelkező mű, részben a képzőművészet, részben az építészet területére esik. A felperes alkotása ugyanis a térben elhelyezett építmény, műtárgy is (természetesen nem épület).
A szerzői jogi védelem fennállásának másik pozitív feltétele, hogy az alkotás, mint szellemi tevékenység eredménye, egyéni-eredeti jelleggel bírjon. Ez egyben az egyetlen "minőségi" követelmény is. Ez másfelől azt jelenti, hogy a védelemnek a mű egyéni-eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet. "Nem függ tehát mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől" (Szjt. miniszteri indokolás az 1-9. §-hoz, Szjt. 1. § (3) bekezdés). Az egyéni eredeti jellegnek ki kell fejeződnie a művön. Ezt úgy juttatják érvényre az Szjt. megalkotását befolyásoló újabb nemzetközi egyezmények (a TRIPS és a WCT), hogy hangsúlyozzák, hogy a szerzői jogi védelem a kifejezésre ("expression"), és nem a kifejezéssel közölt tartalomra irányul, vagyis az adott tartalom gondolati kifejezésének kell az egyéni-eredeti jelleggel bírnia.
A kifejezés védelme igazodik a tartalom és a műfajta sajátosságaihoz. Másként "mérhető" egy meghatározott, adott, kötöttségeket jelentő tartalmat formába öntő alkotás, mint egy ilyen kötöttségek nélkül készült mű egyéni-eredeti jellege (pl. kettős könyvelést támogató számítógépi program - egy hangulatot tükröző, szinte tárgy és téma nélküli szabad vers). Az előbbi esetben a funkció és a kötöttségek (a könyvvezetés szabályai) nagymértékben szűkítik az egyéni-eredeti jelleg kifejezhetőségének terét. Összességében azt lehet mondani, hogy az egyéni-eredeti jelleg megállapíthatóságának minimálisan az a feltétele, hogy a mű ne legyen más mű szolgai másolása.
A bírói gyakorlat már az 1921-es szerzői jogi törvény idején is e tételt képviselte. "Ismert adatoknak, meglevő anyagnak feldolgozása is védelem alatt álló mű, ha ebben önálló, egyéni tevékenység nyilvánul meg, és az újszerűség bélyegét viseli magán (Kúria, P.I. 3581/1934.)."
A Szerzői Jogi Szakértő Testületnek már több alkalommal kellett állást foglalnia képző-, iparművészeti, építészeti alkotás (terv) szerzői mű minőségéről. E vélemények tárgya volt a jelenlegihez hasonló eset is, amikor a "tartalom" adott vagy átvett, és a kérdés az, hogy a megformálás/kivitelezés alkotó jellegű-e.
A 21/1976. sz. ügyben ismert népi (tehát a közkincsbe tartozó) motívumkészletből merített, alkotó módon változtatott szőttestervek szerzői jogi védelmének fennállását állapította meg az eljáró tanács. Az indok a tervezési koncepcióban, megoldási módban megnyilvánuló egyéni, sajátos szellemi tevékenység. A 3/1986. sz. ügyben nyilvánított vélemény idevágó lényeges tartalma, hogy az "építészetben szerzői mű a tér minden egyéni-eredeti alkotása". A 14/1991. sz. ügyben vizsgált beépített tárgyalóhelyiség "egyéni, sajátos műalkotás, amely egyéni, művészi színvonalú munka eredménye". Ismert sárgaréz idomokból és csövekből készített lépcsőkorlátot minősített az eljáró tanács a 10/1992. sz. ügyben szerzői műnek azért, mert "az iparművész munkáját a kivitelezés színvonala emeli művészetté. A kivitelező iparművésznek újra kellett fogalmazni és át kellett terveznie a feladatot, és azt realizálni."
A szerzői mű jelleget el nem ismerő vélemények is születtek. "A felperes által készített falipolc megtervezésénél [a felperes] általánosan ismert és használt formai elemeket, a funkcióból adódó arányokat és szokásos konstrukciót tartalmazott. A polc terve jellegzetesen egyéni karaktert nem tartalmaz." (bírósági ügyszám: LB.Pf.III. 21 105/1971.). Megtagadta a szerzői jogi védelmet korábban a Szerzői Jogi Szakértő Testület attól a csomagtartótól, amely nem rendelkezett egyéni, sajátos jellemvonásokkal (15/1992.).
A perbeli esetben a tartalom, a város címere adott. Ez az ún. "meglevő anyag". A kérdés az, hogy a felperes ezt önálló szellemi alkotásaként, egyéni-eredeti jelleggel formálta-e meg. A felperesnek - még abban az esetben is, ha a címer mérete és helye előre meghatározott követelménynek tekintendő - "ki kellett találnia" a címer környezetben (térben) történő elhelyezését, meg kellett "komponálnia" a hátteret, és az alkotást úgy kellett elválasztania a környezettől és egyúttal oda belehelyezni, hogy az világosan elkülönítve és mégis harmonikusan, a közterületen mozgó közönség számára befogadhatóan foglaljon helyet. A kompozíciónak ki kellett fejeznie a címer képi, szimbolikus tartalmán túlmenően a debreceni városi önkormányzatiság lényegét jelentő autonómiát és ennek történetiségét, továbbá egyúttal a művet meg kellett feleltetni az ismeretterjesztő (címer leírás) funkciónak is. Mindehhez meg kellett tervezni, illetve határozni a felhasználható anyagokat, pontos színeket, színösszetételt is. Az anyagok beépítését és a teljes kivitelezést is ismét csak alkotó tervezéssel kellett vezényelni. Ezek miatt az eljáró tanács - függetlenül a rendelkezésre álló lektorátusi szakvéleményektől (Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1. szakvéleménye (2001. 07. 04., F/23/2001), és az F/8. sz. szakvélemény) megállapítja, hogy a perbeli, térben (közterületen) elhelyezett címer az Szjt. védelme alá tartozó művészeti (részben képzőművészeti, részben építészeti) alkotás.
Ad 2.: Előrebocsátjuk, hogy a kérdésben szereplő "alkotói díj" kifejezést az eljáró tanács szerzői jogdíjként érti.
A kérdés megválaszolásához egy jogi előkérdést is meg kell válaszolni, amely abból ered, hogy szerzői jogdíj szerzői mű felhasználása fejében jár. Az előkérdés úgy hangzik, hogy szerzett-e az alperes felhasználási jogot a felperes művén. (A Szerzői Jogi Szakértő Testület - általában - "tiszta" jogkérdésben nem nyilvánít véleményt, de a 2. kérdés megválaszolása nem lehetséges a jogkérdésben történő állásfoglalás nélkül.)
Az Szjt. 16. § (1) bekezdése értelmében "...a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére". "... a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető." A (4) bekezdés szerint "Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg." Megjegyzi az eljáró tanács, hogy "a törvény másképp nem rendelkezik" fordulat egyrészt a szerzői jogdíjról való lemondást, másrészt az ún. szabad felhasználások eseteit fedi, amelyek az adott tényállás mellett nem alkalmazhatók.
A hivatkozott törvényi rendelkezésekből következik, hogy vizsgálni kell a peres iratok között F/3. szám alatt fellelhető "Vállalkozási szerződés" elnevezésű okirat és módosításainak tartalmát. Az F/4. alatti szerződést tekinti az eljáró tanács irányadónak, mert annak 13. pontja alapján az F/3. szerinti "szerződés hatálya érvényét" (helyesen: hatályát) veszti. Az F/5. szerinti szerződés csupán a fizetendő díj összegét módosítja.
A kérdés az, hogy értékelhető-e felhasználási szerződésként a hivatkozott szerződés. Az eljáró tanács egyhangú véleménye szerint a szerződő felek kivitelezésre irányuló, a kivitelezés ellenértékét tartalmazó vállalkozási szerződést kötöttek, amely nem tartalmazza a felhasználási szerződés érvényes létezéséhez szükséges elemeket. Az csak annyiban érinti a felperes tervezési és kivitelezési alkotó munkáját, amennyiben az F/4. szerinti szerződés 6. pontja alapján a mozaikcímer műtermi munkálatai végzésének ütemezéséről, és a megrendelő előzetes vizsgálatáról (a műteremben történő bemutatás) rendelkezik.
Ugyanakkor nem tartalmaz a szerződés rendelkezést a felhasználás engedélyezéséről és az annak fejében járó díjazásról vagy az arról való lemondásról. Az Szjt. 42. § (1) bekezdésében foglaltak szerint "felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni." A már hivatkozott 16. § (4) bek. utolsó fordulata szerint "a díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le". A kifejezett felhasználási engedély hiányából arra a következtetésre lehet általában jutni, hogy a szóban forgó szerződés nem tekinthető létező felhasználási szerződésnek.
Egyébként a jelen esetben a feleknek az Szjt. 42. és 49. §-a értelmében jövőben elkészítendő mű megalkotására és felhasználására vonatkozó felhasználási szerződést kellett volna kötniük, amelynek tartalmaznia kellett volna tevékenységi (műelkészítési) és a szándékolt felhasználás módja és mértéke tekintetében engedélyezési elemeket, és ehhez képest kellett volna a fizetendő ellenértéket (szerzői jogdíjat) megállapítani. A szerzői jogban ugyanis szerződési típuskényszer van. A Ptk. 86. § (2) bekezdése útján felhívott Szjt. említett 16. § (1), (4) és 42. § együttes alkalmazása oda vezet, hogy ha a létrehozandó teljesítmény szerzői műnek minősül, annak megalkotására és felhasználására csak felhasználási szerződés köthető. [Vö: Gyertyánfy Péter (szerk.): Az Szjt. magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000, a 42. §-hoz fűzött kommentár.] Más szóval egy szerződés, mégpedig felhasználási szerződés vonatkozik az elkészítésre és a jogátengedésre is. Vállalkozási, megbízási vagy bármely, a Ptk. szerinti tevékenység ellátására (facere szolgáltatás) kötött szerződéssel nem lehet érvényesen felhasználási engedélyt szerezni. Ez alól csak a vállalkozási szerződés egyes altípusai (tervezési és kutatási szerződés; vö. Ptk. 409. § (5), 412. § (3) jelentenek kivételt. (Ha a felek így jártak volna el, a jogátengedésre megállapított jogdíjrész tekintetében rendelkezésre álló társadalombiztosítási járulékkedvezményeket is jogszerűen kihasználhatták volna.)
A szóban forgó esetnek van azonban egy olyan sajátossága, amely miatt - kivételesen - a szerzői engedélyre történő szerződési utalás nélkül is létező (de nem érvényes!) felhasználási szerződésnek tekinthető a szerződés. Ez a sajátosság abban áll, hogy a felperes által elkészített mozaikcímer szerződés szerinti felhasználása csak két, az Szjt.-ben nevesített felhasználási mód útján valósulhat meg. Ez a két felhasználási mód pedig az alkotás terve tekintetében a többszörözés [Szjt. 17. § a), 18. § (2) bekezdés utolsó mondat), és az elkészült műre nézve pedig a kiállítás (Szjt. 17. § g), 69. § (2) első mondat]. A többszörözés a jelen ügyben azért releváns, mert nem tekinthető úgy, mintha egy szerző egy irodalmi kéziratról másolatot készítene, hogy azt (is) átadhassa a felhasználónak. A jelen tényállásban a többszörözés ennél jóval több, a rendeltetésszerű felhasználást lehetővé tevő kivitelezés. A kiállítás fogalmát az Szjt. nem határozza meg, azon a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az eredeti műpéldány (bizonyos esetekben a műpéldány másolata) közönség számára nyitva álló helyen történő bemutatását kell érteni. Az F/4. szerinti szerződés alapján a mozaikcímert eleve a közönség számára nyitva álló közterületen kellett elkészíteni, és e kötelezettségének a felperes eleget is tett. Ebből az következik, hogy a felperes ráutaló magatartással nem csak beleegyezett a kiállításba, de a felhasználási cselekményt (kivitelezést és kiállítást) maga valósította meg.
Ebből az következik, hogy a felperes engedélyét a felhasználáshoz megadta, azonban e szerződési nyilatkozata az Szjt. 45. §-ban előírt írásba foglalás elmulasztása miatt semmis, e semmisség azonban az egész szerződésre nem hat ki [Szjt. 3. § és Ptk. 218. § (1) bekezdés útján alkalmazandó 217. § (1) és 239. §].
Hangsúlyozza az eljáró tanács, hogy a fenti következtetés csak egészen kivételes esetekben, olyankor minősülhet helyesnek, amikor a szerző "beleegyező" tartalmú ráutaló magatartása nem csak a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásként (Szjt. 10. §), hanem kifejezett felhasználási engedélyként minősülhet. E kivételes eseteket arra a körre kell korlátozni, amikor a szerző maga valósítja meg a célzott felhasználási cselekményt, vagy ahhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó magatartást tanúsít. A műpéldány felhasználónak való átadása általában soha nem minősülhet felhasználási engedélynek. Itt azonban több történt. A szerző maga többszörözte és állította ki művét.
A fentiek alapján az eljáró tanács szerint létező, és részlegesen semmis felhasználási szerződésként értelmezhető az F/4. szerinti szerződés. Ekkor megnyílik a lehetőség a felhasználási szerződés bírósági értelmezésére (tartalommal való kitöltésére) az Szjt. 43. § (5) bekezdése alapján (Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik). Az eljáró tanács álláspontja szerint az alperes a személyére szóló, a kiállítási felhasználási módra korlátozott, a teljes védelmi időre szóló, értelemszerűen kizárólagos jogot szerezhet a bírósági szerződés értelmezés alapján annak ellenére, hogy a kizárólagosságban kifejezetten meg kell állapodni. A szóban forgó esetben ugyanis egy műpéldány jött létre, amely az alperes vagyonához tartozó önkormányzati tulajdonban álló közterület alkotórészévé [Ptk. 95. § (1) bekezdés] vált. (A felhasználási jog területi korlátozásáról való rendelkezés értelemszerűen kiesik.)
A felek a fentiek szerint értelmezhető szerződés alapján azonban az engedély fejében járó díjról nem állapodtak meg, és kifejezett jogdíjlemondást a szerződés nem tartalmaz. Az F/4. és F/5. szerinti szerződések kifejezetten a tevékenység ellenértékeként határozzák meg a szerzőnek járó díjat. Emiatt tehát ellenszolgáltatással fedezett munkavégzés, értelmezéssel létezőként elismerhető alaki okból semmis felhasználási engedély és jogalapítás, továbbá megvalósult és díjazás nélkül maradt felhasználás alkotják a tényállás lényeges elemeit. (Szerzői jogsértésről a létezőnek tekintett engedély miatt nem lehet beszélni.)
Az alakiság megsértése miatti semmisség nem orvosolható, ugyanakkor az eredeti állapotot sem lehet helyreállítani (a felhasználás megtörtént és folyamatosan megvalósul). Az eljáró tanács álláspontja szerint a felperest mindenképpen megilleti jogdíj a megszerzett felhasználási jog fejében [Ptk. 237. § (2) bekezdés első és harmadik mondat].
A Szerzői Jogi Szakértő Testület állandó gyakorlata szerint szerzői jogdíjak mértékének megállapítására nem vállalkozhat, mivel az Szjt. 44. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg.
A lektorátus a hivatkozott jogszabályi hely alapján a felperes felkérésére nyilatkozott és javaslatot tett a szerzői jogdíj mértékére, amelyet részben kellően megindokolt (F/8. szám alatt a peres iratok között csatolva). Ugyanakkor nem volt a lektorátus a díjazásra vonatkozó javaslat megtételekor tekintettel arra, hogy a javasolt díj az alkotó tevékenység és/vagy a felhasználási engedély fejében jár-e. A javaslat kontextusa arra utal, hogy a lektorátus csak az engedély fejében járó jogdíjra tett javaslatot (az első lap közepén: "szerzői tiszteletdíjának, jogdíjának" fordulat). Ezt az értelmezést megerősíti, hogy a lektorátus első szakvéleménye (F/23/2001, 2001. 07. 04.) második oldalán utal a művész részére a hátralékos összeg (értelemszerűen az F/4. és F/5. szerződés szerinti hátralékos összeg) kifizethetőségére.
Az adott perben vagy a felek megegyezése, vagy az F/8. szerinti javaslatban meghatározott határon belül bírói mérlegelés tárgya a szerzői jogdíj mértéke. Az eljáró tanács megjegyzi, hogy kifejezetten ajánlatos lenne az adott ügyben a felek megegyezése az engedély fejében fizetendő jogdíj összegéről, ugyanis a felek között "tartós jogviszony" áll fenn. Az alperes tulajdonjoga a mű léte során a védelmi idő alatt folyamatosan érintkezni fog a felperes szerzői jogával, és ezt az érintkezést csak néhány ponton oldják fel az Szjt. szabad felhasználásról rendelkező szabályai (pl. Szjt. 68. §). Itt jegyzi meg az eljáró tanács, hogy az alperes hivatkozása a szabad felhasználásra teljesen alaptalan. A szabad felhasználásnak az Szjt. 33. §-ban meghatározott ún. általános korlátait együtt kell alkalmazni a szabad felhasználás taxatíve felsorolt eseteivel. Vagyis az általános korlátoknak (ún. háromlépcsős teszt) való megfelelést csak akkor lehet vizsgálni, ha van a törvényben kifejezetten említett szabad felhasználási tényállás, és erre alapít felhasználási cselekményt egy személy. Ilyen tényállási elem pedig a jelen ügyben nincs.