KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata.
KJK-KERSZÖV, 2002; ISBN 963 224 645 4
A könyv a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényünk rendelkezéseihez ad elsősorban jogi, részben pedig gazdasági szemléletű magyarázatokat, értelmezéseket. Súlyos tévedésbe esik, aki úgy véli, hogy ezzel olyan ismereteket kínál, amelyek főként a jogászok számára fontosak. Nem célunk itt szélesebb körben is áttekinteni, hogy a gazdasági munka és az üzleti élet hányféle területén, a különféle felkészültségű és feladatkörű szakemberek milyen széles körének van szüksége erre a tudásanyagra - viszont fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy ennek jelentős része elsőrangú fontosságú mindenkinek, aki üzleti döntéseket hoz az innovációs fejlesztési munkában, az eredmények hasznosításában, a befektetési döntésektől és a stratégia kimunkálásától az optimálisnak ígérkező taktikai lépések meghatározásáig.
Ez a jogszabály - egészen pontosan annak bizonyos rendelkezései - formálisan is az innovációs munka jogszabályi környezete egyik legfontosabb részének, az iparjogvédelem intézményrendszerének alapvető fontosságú elemét alkotja. A Párizsi Uniós Egyezmény a következőképpen határozta meg az iparjogvédelemnek - illetve az általa alkalmazott terminológia szerint az ipari tulajdon oltalmának - a tárgyát, a nálunk hatályban lévő, az 1970. évi XVIII. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett, ún. stockholmi szövegének megfogalmazása szerint: "Az ipari tulajdon oltalmának tárgya a szabadalom, a használati minta, az ipari minta, a gyári vagy kereskedelmi védjegy, a szolgáltatási védjegy, a kereskedelmi név, a származási jelzés vagy eredetmegjelölés, valamint a védekezés a tisztességtelen verseny ellen." (Kiemelés a recenzió szerzőjétől.)
Sokunk talán nincs is egészen tudatában annak, milyen nagy elvi és gyakorlati jelentősége van az innovációs munkában a mindenkori ún. versenytörvénynek, pontosabban a védelemnek, amelyet a tisztességtelen versenyt megvalósító cselekmények ellen létrehoz. Talán még kevésbé látható át, mennyire fontos szerepe van e jogszabálynak abban, hogy számítani lehessen az innovációs munkába történt befektetések megtérülésére. Valójában, ha nem létezne a jogrendnek az a része, amelyet ez a jogszabály hoz létre, és főként az a biztonság, amelyet ezáltal az innovációs eredmények birtoklásához és hasznosításához megteremt, ennek következményei számos területen katasztrofális mértékben rontanák az innovációs munka gazdasági létjogosultságát. Közelebb kerülünk ennek megértéséhez, ha arra gondolunk, mennyire meghatározó szerepe van az innovációs fejlesztési eredmények birtoklásában és hasznosításában az üzleti titok védelmének, továbbá a lemásolás lehetőségeinek és az ez ellen való védelemnek. Nyugodtan megkockáztatható még annak kijelentése is, hogy a tisztességtelen verseny elleni védekezést szolgáló jogszabályok nélkül az iparjogvédelem más intézményei - szabadalom, ipari mintaoltalom, használati mintaoltalom - is csak a jelenleginél számottevően kisebb mértékben tudnák betölteni a társadalmi-gazdasági szerepüket és rendeltetésüket,* kevésbé segíthetnék az innovációs munkát és benne az alkotók jogos érdekeinek az érvényesülését. Szabályrendszere jelentős részben azzal szolgálja az iparjogvédelem nemzetgazdasági rendeltetésének érvényesülését, hogy a kizárólagos hasznosítási jogokat biztosító oltalom elnyerésének előfeltételévé teszi az oltalom alá helyezni kívánt megoldás érdemi ismertetésének közreadását. Az oltalom elnyerésének így az is az "árába" tartozik, hogy annak, aki oltalmat kér, az erre vonatkozó bejelentésében olyan részletességgel és alapossággal ismertetnie kell a kérdéses megoldását - pl. találmányát -, hogy ennek alapján azt megfelelő felkészültségű szakember feltalálói tevékenység nélkül reprodukálni tudja. Az oltalmat igénylőnek ez bizonyos kockázatot jelent, hiszen a megoldás ilyeténként történő nyilvánosságra hozatala technikailag megteremti a lehetőségét annak is, hogy mások azt az ő engedélye nélkül lemásolják, hasznosítsák. Ennek a közreadott megoldási elemek tekintetében immáron az oltalom állja útját. Annak a biztonságnak, amelyet az oltalom a jogosultnak a gyakorlatban biztosít, ismeretesen vannak bizonyos korlátai, ezért az innovációs fejlesztési eredmények birtokosai gyakorta azzal igyekeznek javítani a birtoklásban és a hasznosításban, valamint az engedélyük nélküli hasznosítás elleni védekezésben élvezett pozícióikat, hogy a kizárólagos hasznosítási jogokat biztosító oltalomnak és a titokvédelemnek kombinált, egymást kiegészítő alkalmazását választják. Ennek gyakorlati, az iparjogvédelmi joggyakorlattal teljesen összhangban álló megvalósításaként a megoldási rendszer bizonyos elemeit nem viszik be az engedélyezési eljárásba, így nem is adják közre, hanem továbbra is üzleti titokként, know-how-ként kezelik és őrzik. Gyakorta az így elérhető többletbiztonság teszi számukra elfogadhatóvá, hogy vállalják az oltalomszerzéssel járó kockázatokat. Az üzleti titokként történő kezelés és őrzés viszont gyakorlatilag megvalósíthatatlan lenne, vagy legalábbis elfogadhatatlanul nagy terhekkel járna a tisztességtelen verseny elleni védekezés jogszabályainak idevágó rendelkezései nélkül, tehát ezt a megoldást az utóbbiak teszik működőképessé.
Annak érzékeltetésére, mennyire fontos az innovációs munkában a tisztességtelen versenyt tiltó jogszabály - a versenytörvény -, a már mondottakhoz kapcsolódóan röviden vázoljunk fel néhány fontos példát.
A cégek fejlesztési döntéseiket szükségképpen a várható megtérülés mérlegelése alapján hozzák meg. Számukra az innovációs fejlesztés a vállalkozás egyik formája, amelybe azért fektetnek be, hogy ezzel haszonra tegyenek szert. Elsőrangú érdekük, hogy minél szélesebb körben és minél tovább maguknak őrizzék meg a létrehozott innovációs eredmények hasznosítási lehetőségét. Innovációs döntéseiknél meghatározó jelentőségű annak mérlegelése, hogy várhatóan milyen körben és meddig őrizhetik majd meg a hasznosításban élvezett monopolhelyzetet, meddig tudják tényleges és potenciális versenytársaikat megakadályozni abban, hogy a kérdéses fejlesztési eredményt azok is hasznosítsák. E mérlegelés eredménye alapvetően befolyásolhatja a fejlesztés céljának, tárgyának, a fejlesztés érdekében vállalt befektetések nagyságának megválasztását, hiszen valójában a megtérülés várható esélyeire ad prognózist, természetesen a választott célok és eszközök függvényében. Az innovációs eredmények igen számottevő hányadánál a pozícióik megőrzésének eszköze, hogy üzleti titokként őrzik a szóban forgó megoldást, az azt lehetővé tevő sajátos új ismereteket. A cégek túlnyomó hányadának - főként a kisebbeknek - rendkívül sérülékennyé tenné ebben a pozícióját, ha szabad lenne felhasználni bármilyen cselvetést, kalóz módszert az üzleti titkok megszerzésére, hiszen túl sok erőt kellene fordítaniuk az ez ellen való védekezésre. Ezért az innovációs munkára vállalkozó cégek igen gyakran eleve csak akkor bízhatnak fejlesztési ráfordításaik megtérülésében, ha a társadalomtól megfelelő eszközöket, segítséget kapnak az azokban vagy azok mögött rejlő üzleti titkaik védelméhez, megőrzéséhez. Ilyen védelemre többnyire szükségük van egyebek között azzal a - gazdasági életben, piaci versenyben mindig jelenlévő - veszéllyel szemben, hogy a versenytársak közvetlenül vagy közvetett úton, üzleti tárgyalások révén vagy akár a titok birtokában lévő gazdálkodó alkalmazottainak, munkatársainak, vele bizalmi viszonyban álló egyéb személyeknek a segítségével a titkot megszerzik, s azt a saját tevékenységükben a maguk céljaira és főként hasznára felhasználják. Ennek sui generis jogszabálya a versenytörvény.
Az innovációs eredmény nem csak termelési eszközként, hanem vagyontárgyként is szolgálhat. A 20. században, és különösen annak második felében végbement fejlődés hatására hatalmas mértékben felértékelődött a gazdasági tevékenységekben hasznosítható tudás, a szellemi vagyon. Napjainkban zajlik, mind erőteljesebben, az átmenet a tudásalapú gazdaságba, amelyben a cégek jövedelemszerző képességét az eddigieknél is sokkal nagyobb és növekvő mértékben a tevékenységükben hasznosított legkorszerűbb tudáselemek, innovációs fejlesztési eredmények határozzák meg. A cégek vagyonában a szellemi vagyon gazdasági súlya a tőkejavakéval vált egyenlővé, bizonyos területeken azokénál is nagyobbá. A cégek szellemi vagyonának menedzselése, értékének kiteljesítése és a vele való gazdálkodás mára már fontosságában gyakorta még a vállalati pénzügyek menedzselését is felülmúlja. A szellemi vagyon elemeinek nem pénzbeni hozzájárulásként történő bevitele mind nagyobb szerephez jut új vállalatok alapításában, és szintúgy a már meglévő vállalatok alaptőkéjének (törzstőkéjének) növelésében. A cégek szellemi vagyona nagy jelentőséget kaphat azokban a tőkepiaci műveletekben is, amelyekben maguk a vállalatok, illetve az azokban birtokolt tulajdonrészek jelennek meg árucikként. A szellemi vagyon elemeinek gazdasági értékét ugyanakkor két tényező együttesen teremti meg. Ezek egyike, hogy a szóban forgó vagyonelem hasznosítása kedvező gazdasági eredmény eléréséhez segít. A másik, hogy annak hasznosításában, birtoklásában és a velük való rendelkezésben a birtokosa a gazdasági élet többi szereplőjével szemben tulajdonosi elkülönültséget, vagy azzal a birtoklás gyakorlati vonatkozásaiban lényegileg egyenértékű pozíciót élvez. Ez a pozíció az esetek jelentős hányadában az üzleti titokként való őrzés útján tartható fenn. Nagyon is jellemző, hogy a gazdasági tevékenységben hasznosítható tudás már az iparosodás kezdete óta a fontos termelőeszközök közé, az iparosok vagyonának féltett és óvott elemei közé tartozott. Kiváló példa erre, ahogyan a céhek őrizték mesterfogásaik titkait.
A formatervezési eredmények birtoklásában is szerephez juthat az üzleti titok védelme. Ilyen eset lehet, ha a kérdéses forma létrehozását vagy hatékony, iparszerű előállítását valamilyen új technológiai megoldás teszi lehetővé, amelyet üzleti titokként őriznek.
A tisztességtelen verseny elleni védekezésnek kiemelkedően nagy gazdasági jelentőségű területe a másolás tilalma. Hatályos versenytörvényünk idevágó rendelkezése szerint (6. §) "Tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni." Az árujelzők alapvető feladata, alkalmazásuk célja, hogy segítsék az egymással versenyző árucikkek, illetve árutermelők és -forgalmazók egymástól való megkülönböztetését, s ezzel segítsék a fogyasztókat/felhasználókat abban, hogy az áruvilágban eligazodjanak. Nélkülük a kereskedelmi reklámpropaganda, valamint az eladás ösztönzésének jelentős része is megvalósíthatatlan lenne. Kiterjedt használatuk előmozdítása feltétlenül érdekében áll magának az árutermelő gazdálkodásra támaszkodó társadalomnak is. Ennek belátásához elég arra gondolnunk, hogy a korszerű piacszervezés, ami az árucsere hatékony megvalósításának egyik legfontosabb mozgatója és egyben eszköze is, teljességgel megvalósíthatatlan lenne árujelzők alkalmazása nélkül. Azonban az egyes árujelzők piaci bevezetése, megismertetése, gazdasági jelentőségük megteremtése - végső soron tehát az egyes árujelzőknek a feladatuk ellátására való alkalmassá tétele - rendszerint igen komoly ráfordításokat igényel. Ezeket a befektetéseket a cégek csak akkor vállalják fel, ha megalapozottan bízhatnak abban, hogy azok megfelelő haszonnal tetézve meg is térülnek a számukra, ha ésszerű keretek között biztosítottnak látják, hogy az árujelző használatával elérhető előnyök kiaknázását, az ezekből származó többlethaszon szedését maguknak tudják fenntartani. Ehhez az kell, hogy az egyes gazdálkodóknak a piacon már bevezetett és ott tényleges vonzerővel bíró árujelzőit a versenytársak ne használhassák fel szabadon a maguk javára. Mind a piaci szereplőknek, mind magának a társadalomnak és a nemzetgazdaságnak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy mások ne ölthessék magukra a piacon már ismertté és megbecsültté vált gazdálkodók sajátos ismertetőjegyeit, és ne tehessenek így szert olyan előnyökre, amelyek kivívásáért más vállalt áldozatokat. Ennek egyik eszköze az árujelzők oltalmát szolgáló sui generis jogszabály, a védjegytörvény. Mellette nem kevésbé fontos az is, hogy a nem lajstromozott vagy a védjegytörvény oltalma alól már kikerült árujelzőket se lehessen szabadon másolni. Ezt biztosítja a versenytörvény.
A másolás tilalma természetesen igen nagy jelentőségű az ipari formatervezési eredmények birtoklásában, őrzésében és hasznosításában is. A sui generis jogszabály mellett a versenytörvény ad védelmet az olyan formatervezési eredmények elorozása ellen, amelyek nem esnek az előbbi hatálya alá.
Végezetül feltétlenül szükséges itt egy figyelmeztetés: a versenytörvény csak olyan cselekedetek ellen ad védelmet, amelyek jogsértő módon juttattak valakit egy innovációs eredmény birtokába, illetve amelyek révén valaki jogsértő módon valósítja meg a hasznosítást. Ezzel mindig számolni kell, ha azt vizsgáljuk, ténylegesen milyen védelmet várhatunk vagy éppen várhat a versenytársunk ettől a jogszabálytól.
Dr. Osman Péter
* * *
 |
Az elsők krónikája; Találmányok, felfedezések.
Magyar Könyvklub, 2002; ISBN 963 547 776 7
Hiánypótló mű. A Magyar Könyvklub Krónika sorozatának új kötete feltétlenül megérdemli ezt a jellemzést. Alcíme szerint találmányok, felfedezések krónikája - habozás nélkül mondható tehát, hogy ebben az értelemben a kötet válogatott képeket ad az innovációk, a világ birtokba vétele, a civilizáció krónikájából. Olyan ismereteket kínál, amelyek mindannyiunkat gyakorta segíthetnek abban, hogy a valóságnak megfelelő képet tudjunk alkotni magunknak az emberi alkotások fejlődésének arról a folyamatáról, amely napjainkig vezetett. Kell ez ahhoz is, hogy jobban értsük a magunk világát. Korunkat méltán tartjuk a minden korábbinál gyorsabb ütemű, a technika mind több területén valóban szédületes fejlődés korszakának, de nem szabad abba a hibába esnünk, hogy alábecsüljük a régebbi korok embereinek alkotóképességét, teljesítményeit. Ehhez természetesen jól kellene ismernünk azokat - és tudásunk gyakran hiányos. Valójában a legtöbbünknek kevés fogalma és még kevesebb megbízható ismerete van arról, hogy mikor is hozták létre annak a számtalan alkotásnak egyikét-másikát, amelyekből mai világunk, életünk eszköztára felépül, ez pedig rossz. Rossz, mert ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy képesek legyünk a valósághoz hű képet alkotni magunknak a fejlődés idáig vezető útjairól, és annak alapján érdemeik szerint értékelni a korábbi korok hozzájárulását mindahhoz, ahol ma tartunk. Szintúgy kellenek ahhoz is, hogy helyesen lássuk az egyes alkotások jelentőségét "akkor és ott", alkalmazásba vételük társadalmi, gazdasági és műszaki környezetében. Kétségtelenül óriási teljesítmény volt például az elektronmikroszkóp megalkotása, ám érdemes elgondolkodni azon, vajon nem adott-e ennyit a látásjavító szemüveg feltalálása is a maga korának. Intellektusunk egyik lényeges alkotóeleme, hogy ismerjük fajunk, kultúránk és a velünk együtt élő más kultúrák felépülését, gyökereit, múltját, és tanulunk mindebből. Ilyen értelemben a technikatörténet és a természeti világ felfedezésének története egyben gazdaság- és kultúrtörténet is, és jelentős részben rólunk szól - amint e könyv is.
A fontos alkotások mellett találunk kevésbé jelentékeny, ám jellemző felfedezéseket is. Feltehetően az utóbbiak közé sorolandó pl. a bikini fürdőruha megalkotása, viszont ki vitatná el a maga nemében kiemelkedő jelentőségét pl. a vízöblítéses illemhelynek vagy éppen a kondom típusú óvszernek. S miközben meghatározó jelentőségű a távcső, gőzgép, a vasút, az írógép vagy éppen a védőoltás megalkotása, történelmünkben szerepet kapott Samuel Colt találmánya, a forgópisztoly is. S valójában a könyv minden témája megérdemelné, hogy megemlítsük.
Kiadójának ajánlója szerint szórakoztató és ismeretekkel teli kézikönyve ez a feltalálóknak, a találmányoknak, az úttörő vállalkozásoknak és az emberi vívmányoknak. Így igaz, de tegyük azt is hozzá, hogy az egyes témákban a színes, átfogó képnél többre nem törekszik, nem terheli az olvasót az alkotások, felfedezések, sem pedig a hozzájuk vezető út mélyebb, tudományos részleteivel, s azok elemzésével. Kellemes, érdekes ismeretterjesztés mindenki számára, amely a mai világunkban különösen alkalmas lehet arra, hogy kiszolgálja, sőt felkeltse az ifjúság érdeklődését az ilyesfajta alkotások és felismerések szerepe és jelentősége iránt. Ez pedig manapság talán fontosabb lehet mint valaha ahhoz, hogy értékrendünk, s főként a legújabbkori tömegmédián felnövő generációk értékrendje megadja a kellő megbecsülést azoknak, akik nem állnak reflektorfényben, hanem tervezőasztaloknál, kutatóhelyeken, munkapadoknál dolgoznak a haladáson, s akiknek végső soron köszönhetjük, ha a mindennapi környezetünk holnap valamiben jobban működik, jobban kiszolgál bennünket, mint ma. Ezért nem lehet eléggé dicsérni az olyan kezdeményezéseket, mint az Ifjúsági Innovációs Verseny, és törekvéseik alapján az olyan műveket, mint ez. Egy gazdagabb vagy okosabb korban az ilyen vagy ehhez hasonló műnek ott kellene lennie minden fiatal könyvespolcán.
A könyv tanító és szórakoztató értékét növeli, hogy breviáriumszerűen, tallózgatva is olvashatjuk a pillanatnyi érdeklődésünknek, hangulatunknak, vagy éppen a reá fordítható időnknek megfelelően. Sok-sok önálló, rövid és tömör leírást tartalmaz, amelyek egy-egy oldalpáron vázolják fel a lényegre összpontosító módon az egyes alkotások vagy felfedezések történetét, beleértve többnyire annak hátterét is. Az első téma jó 30 ezer éves, s a válogatás napjainkig halad.
A főszöveg melletti kisebb szövegblokkok további információkat adnak, például az alkotóról vagy a téma sajátos oldalairól, vonatkozásairól. Mindehhez igen gazdag képanyag is kapcsolódik. Ahhoz, hogy érzékelni tudjuk a fejlődés folyamatát, fontos, hogy az időben is el tudjuk helyezni a dolgokat. Ezért nagyon hasznos, hogy az oldalak alján rövid időrendi áttekintést is találunk.
Lehet, hogy nem minden információ tökéletesen pontos. Vespasianus máig fennmaradt híres mondása - a pénznek nincs szaga - pl. egyes források szerint az illemhelyekhez kapcsolódik, s nem a mosodákhoz, amint itt olvasható. Ha az embert érdekli, úgyis megpróbál utánanézni, s amikor ezt vagy mást keresünk a különböző lexikonokban, sok egyéb érdekes információn is megakadhat a szemünk. Így is lehet hasznos egy könyv.
Dr. Osman Péter
Lábjegyzet:
* Az iparjogvédelem nemzetgazdasági rendeltetése, hogy ösztönözze a technikai és a gazdasági fejlodést elobbre vivo alkotómunkát, az arra támaszkodó és egyben azt segíto, a fejlesztési eredmények hasznosítását célzó vállalkozói tevékenységeket, s szintúgy a létrehozott, szélesebb körben is hasznosítható fejlesztési eredmények minél gyorsabb elterjesztését, hasznosításba vételét. Végso rendeltetése mindezzel az általános fejlodés elomozdítása a nemzetgazdaság és a társadalom elonyére és hasznára.