TANULMÁNYOK
Dr. Ingo Kober
Az európai szabadalmi rendszer jövője az új államok csatlakozása után
1. Bevezetés
2. Történeti áttekintés és az európai szabadalom megadási eljárása
3. Az Európai Szabadalmi Szervezet fejlődése
4. A szabadalmak növekvő gazdasági fontossága
5. A fejlődésnek az európai szabadalmi rendszerre gyakorolt hatásai
6. Fejlesztések az Európai Szabadalmi Egyezményben
7. Összefoglalás
1. Bevezetés
Nagy öröm számomra, hogy ma itt lehetek Önökkel Budapesten, ezen a konferencián. Különösen azért, mert általa ünnepeljük meg Magyarország csatlakozását az Európai Szabadalmi Egyezményhez, de azért is, mert ez nyújt nekem lehetőséget arra, hogy szólhatok Önökhöz azokról a fontos fejleményekről, amelyeket bevezetünk vagy megvitatunk, és amelyek jelentős befolyással lesznek az európai szabadalmi rendszer jövőjére.
Mielőtt azonban részletezném ezeket a jövőbeli fejleményeket, meg szeretném ismertetni Önökkel az európai szabadalmi rendszer néhány lényeges jellemzőjét, fejlődését a mai napig, és jelenlegi helyzetét. Rá szeretném irányítani figyelmüket:
az Európai Szabadalmi Szervezet terjeszkedésére,
a szabadalmak növekvő fontosságára a változó globális gazdaságban,
e tény következményeire, tekintettel az egyre növekvő számú szabadalmi bejelentésre, nem csak az Európai Szabadalmi Hivatal, hanem az európai szabadalmi rendszer mint egész számára és
végül az Európai Szabadalmi Egyezményben végrehajtott fontosabb, valamint más jogi és eljárási változtatásokra, amelyeknek jelentős befolyásuk lesz az európai szabadalmi rendszer jövőjére.
2. Történeti áttekintés és az európai szabadalom megadási eljárása
Az Európai Szabadalmi Szervezet és végrehajtó karja, az Európai Szabadalmi Hivatal 1977-ben jött létre, amikor az Európai Szabadalmi Egyezmény érvénybe lépett az eredeti hét európai államban. Az Európai Szabadalmi Hivatal nem EU-intézmény. Teljes egészében önfinanszírozó és igazgatásában autonóm. Az Európai Szabadalmi Egyezmény létrehozása önmagában olyan áttörés volt az európai szabadalmi jogban, amely központosított szabadalommegadási eljárást kínál, és amely által a bejelentő szabadalmi oltalmat nyerhet az Európai Szabadalmi Egyezmény néhány vagy valamennyi államában. Az Európai Szabadalmi Egyezmény szerinti eljárás előnyei, szemben a megfelelő nemzeti szabadalmakért való külön bejelentésekkel, a bejelentő számára óriásiak.
Az európai szabadalmakat csak azután adják meg, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal mintegy 38 millió dokumentumot magukban foglaló adatbázisai segítségével átfogóan kiértékelték a meglevő technika aktuális állását az érintett szakterületen. A közzététel után a bejelentést a megadáshoz vagy az elutasításhoz vezető érdemi vizsgálatnak vetik alá. Ha a bejelentésre megadták a szabadalmat, ezt egy olyan időszak követi, amelyen belül bárki harmadik fél felszólalást nyújthat be a szabadalom ellen. Ezeknek a lépéseknek az Európai Szabadalmi Egyezmény szerinti eljáráson belüli összhatása az, hogy erős szabadalmakat nyújt.
Megadása után az európai szabadalom a nemzeti törvényeknek van alávetve, különösen az érvényesítését nemzeti törvények irányítják. Az Európai Szabadalmi Egyezmény azonban fontos rendelkezéseket tartalmaz, amelyek szintén döntőek a megadott európai szabadalmak számára. Különösen igaz ez az Európai Szabadalmi Egyezményben foglalt szabadalmi anyagi jogra, a korlátozott visszavonási alapokra, az európai szabadalom által nyújtott oltalom terjedelmére és az európai szabadalom oltalmi idejére vonatkozó rendelkezésre. Ez a jogi keret kihatott a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogának az Európai Szabadalmi Egyezménnyel való széles körű harmonizálására, azzal a céllal, hogy elkerüljék a nemzeti, illetve európai szabadalmakra vonatkozó két különböző szabályozást.
3. Az Európai Szabadalmi Szervezet fejlődése
Amint az előbb említettem, 1977-ben az Európai Szabadalmi Egyezménynek hét szerződő állama volt. Magyarország idei január elsejei csatlakozásával huszonhat szerződő állama van. Ebben az évben további négy állam csatlakozásának nézünk elébe, a legközelebbinek már március elsején, amikor Románia csatlakozik. Várható tehát, hogy az Európai Szabadalmi Egyezménynek legalább 30 tagállama lesz az igen közeli jövőben.
Amikor ezek a csatlakozások megvalósulnak, az Európai Szabadalmi Egyezmény területe képezi a világ legnagyobb egységes szabadalmi régióját - egyetlen szabadalmazási eljárás vezet szabadalmi oltalomhoz egy több, mint 450 milliós népességű lehetséges piacon, amely jelentősen nagyobb, mint az Egyesült Államok és Japán együttvéve. Ezáltal jelentős egységesítést fogunk elérni a szabadalmazási rendszerben az egész európai kontinensen.
Az Európai Szabadalmi Szervezetnek ezt az egységesítését és kibővítését jól előkészítettük. Az Európai Szabadalmi Szervezet az 1990-es évek kezdetétől fogva megkezdte a munkát szoros együttműködésben a közép- és kelet-európai nemzeti szabadalmi hivatalokkal, és alapvető szerepet játszott ezen országok jogi és intézményi infrastruktúrájának Európa fő iparjogvédelmi struktúráihoz, úgymint az Európai Szabadalmi Egyezményhez való integrálásában és harmonizálásában.
Az Európai Bizottság és az Európai Szabadalmi Hivatal 1993-tól 2001-ig közös programokat vitt véghez a régióban - nevezetesen a Regionális Iparjogvédelmi Programot (RIPP) -, befektetve több mint 15 millió eurót, nem csak a régióban levő nemzeti iparjogvédelmi hivatalok működésének feljavítása, hanem a nemzeti rendszerekben meglevő iparjogvédelmi oltalom valamennyi jellemzőjének fejlesztése céljából is.
4. A szabadalmak növekvő gazdasági fontossága
Hölgyeim és Uraim! A szabadalmi rendszer alapvető fontosságú a piaci pozíciók fejlesztésében és megszilárdításában. A szabadalmak piacképessé teszik a termékeket azáltal, hogy oltalmat biztosítanak az alapjukat képező találmányoknak. A hatékony szabadalmi oltalom gyakran a beruházáshoz és a vállalkozási tőkéhez való hozzáférés kulcsa a globális, tudás által mozgatott gazdaság összefüggéseiben.
Ez az, amit már a politika alakítói is felismertek a gazdasági tevékenységben is. Az innováció elősegítése és oltalma a prioritások között szerepel a modern gazdaságpolitikában. Az Európai Bizottság, a nemzeti kormányok és parlamentek figyelmet fordítanak a szabadalmi törvények részleteire, amelyeket korábban a szakértőkre bíztak. Most már a nagyközönség is felfedezte a szabadalmi jogot. A biotechnológiában és az információtechnológiában folyó technológiai forradalom egyre növekvő mértékben, láthatóan befolyásolja a mindennapi életet, és széles körű viták tárgyává vált, nem kis mértékben a szabadalmi hivatalok publikációinak köszönhetően.
4.1. A piaci kockázatok kezelése
Amit a továbbiakban meg kell valósítani, az a szabadalmi jogok piaca és az, hogy a szabadalmi rendszer ezentúl ne kizárólag a feltalálók kockázatkezelésének eszköze legyen, hanem az legyen a befektetők, a versenytársak, a társulások, a licenciavevők, a mértékadó testületek, a fogyasztók és a nemzetállamok számára is. Az Európában fennálló szabadalmi rendszer így tehát az európai gazdaság sikerének kulcsfontosságú elemévé vált.
4.2. Összefüggés a gazdasági fejlődés és a szabadalmak között
Engedjék meg, hogy megemlítsek néhány számot, bizonyítékképpen a szabadalmazás növekvő fontossága mellett. 2001-ben a szabadalmi licenciákból származó jövedelem 120 milliárd euró volt az egész világon, vagyis a világ tőzsdén jegyzett vállalatai együttes jövedelmének 11%-át tette ki. Ezt annak ellenére érték el, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal nemrégiben elvégzett kutatásaiból következően a szabadalmi portfólióknak csak 13%-ára adtak aktívan licenciát.
A legutóbbi kutatások azt mutatják továbbá, hogy makrogazdasági méretekben a szabadalmi rendszer erőssége közvetlen befolyással van az ország gazdaságára. Egy 1996-ban elvégzett kutatás azt érzékeltette, hogy a szellemi tulajdoni jogok által keltett gazdasági növekedés évenként 0,66%-kal nagyobb a nyitott, mint a zárt gazdaságokban. Ez az oka, hogy a zárt gazdaságú országok nem olyan mértékben húznak hasznot a szellemi tulajdoni jogokból, mivel a verseny körülményei alkalmatlanok az innováció serkentésére ezekben az országokban.
Egy további, 1998-ban elvégzett kutatás, amely számításba vette az eléggé jelentős különbségeket az egyes régiók és az Európán belüli szabadalmi rendszerek között, valóban arra a következtetésre jutott, hogy "egyéb egyenlő körülmények között az erősebb szellemi tulajdoni jogokkal rendelkező országok nagyobb mennyiségű licencia szerinti technológiát vonzanak ...".
Amikor arról beszélünk, hogy "a tudás társadalmában" élünk, nem csak azt értjük ezen, hogy műszaki tudásunk exponenciális mértékben növekszik, hanem azt is, hogy e tudás rendszeres hasznosítása az egész világra kiterjedő oltalmi jogok felhasználásával a vállalati stratégiák sarokkövévé vált a globális gazdaságban.
4.3. Egyre növekvő számú szabadalmi bejelentés
E fejlődés rövid- és középtávú következményei csak mostanában kezdenek láthatóvá válni.
Amit már most láthatunk, az az egész világon, és különösen az Európában benyújtott szabadalmi bejelentések számának drámai növekedése. A bejelentések egyre növekvő száma és a nemzeti, regionális és globális szinten fokozódó szabadalmi tudatosság azt mutatja, hogy a találmányok és az innováció hatékony oltalmát hálózatban egyesített világunkban egyre fontosabbnak tekintik.
Az európai szabadalmi rendszer sikerének egyik nyilvánvaló mutatója a bejelentések számának erőteljes növekedése az Európai Szabadalmi Hivatalnál. Jelenleg mintegy 165 000 bejelentés érkezik évente, ami körülbelül kétszerese annak, amit öt évvel ezelőtt átvettünk, és a tendencia még mindig felfelé tart. Az Európai Szabadalmi Hivatal máig közel 600 000 szabadalmat adott meg, és több mint egymillió bejelentést vett át. Szabadalmanként átlagosan nyolc országot jelölnek meg. Az évi 165 000 európai bejelentéssel tehát az Európai Szabadalmi Hivatalon keresztül összesen 1 320 000 szabadalmat kérelmeznek minden évben.
5. A fejlődésnek az európai szabadalmi rendszerre gyakorolt hatásai
Miután vázoltam a mai globális gazdaság által a szabadalmi rendszernek tulajdonított szerepet, engedjék meg, hogy e fejlődésnek az európai szabadalmi rendszerre ható következményei felé forduljak. Hangsúlyozni kell, jobban, mint bármikor, hogy az európai szabadalmi rendszer funkciója az, hogy gazdasági értéket állítson elő Európa számára. Minden jövőbeli cselekvésünket ennek az elvnek kell meghatároznia.
Fő feladatunk lesz az együttműködés fejlesztése a nemzeti szabadalmi hivatalok és az Európai Szabadalmi Hivatal között, tekintetbe véve az európai szabadalmi rendszer értékének a felhasználók érdekében való növelését.
Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni azt, hogy az európai szabadalmi rendszerrel szemben támasztott igények különböznek azoktól, amelyeket létrehozásakor, a hetvenes évek elején támasztottak. Abban az időben létezett egy nagyon valóságos háború utáni politikai filozófia a tagországok békés, kereskedő közösségéről. Gazdaságilag a fő kockázat abban állt, hogy azonos kizárólagos jogokat és azonos terjedelmű oltalmat szerezzenek minden egyes európai államban.
Ezek a szempontok még ma is időszerűek, de a gazdasági kockázatok manapság igen különbözőek. Napjainkban a globalizáció, az egyetlen piac, az euró, a dereguláció és a privatizáció, a TRIPS és a tudásgazdaság - az ismeretek piaca - uralkodnak Európa és a világ gazdasági tájképén.
Az Európai Szabadalmi Hivatalnak és a nemzeti hivataloknak képessé kell tenniük a gazdaság különféle szereplőit, hogy hatékonyan megbirkózzanak globális kockázataikkal. A kiút ezért nem lehet egyfajta újranacionalizálás vagy külső erőforrások felhasználása. A kiút a szerepek komplementaritása, amely segíti Európát, hogy globálisan versenyezzen a tudásgazdaságban. A probléma az, hogy az európai szabadalmi rendszer hogyan hozhat létre globális értéket Európa számára. A feladat az, hogy újraalakítsuk az európai szabadalmi rendszert olyanná, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal és nemzeti szabadalmi hivatalok egyazon küldetésű, egymást kiegészítő intézmények legyenek.
Az újra kialakított rendszernek növekvő gazdasági biztonságot kell kínálnia a szabadalom teljes fennállási idejére, és lehetővé kell tennie az ismeretek hatékony piacának működését. Minden intézményi résztvevőnek, az Európai Szabadalmi Hivatalnak, az Európai Uniónak és a szabadalmi bíróságoknak az általuk nyújtott gazdasági értékekre kell összpontosítaniuk. Az ésszerű gondolkodás nem az, hogy azt adjuk a "fogyasztóknak", amit akarnak - ez egyszerűen aláásná a szabadalmi rendszert. Az ésszerűség a fogyasztókra összpontosító eszközeink megléte mellett főleg az, hogy ezek az intézményi szereplők megértsék valamennyi gazdasági szereplő kockázatait, és úgy cselekedjenek, hogy hatékonyan kezeljék ezeket.
Az Európai Szabadalmi Hivatal nemrégiben leírta azokat az egész világra kiterjedő gazdasági összefüggéseket, amelyeken belül fel kell vállalnia küldetését, mint szabadalmazó hatóságét Európa számára. Elemezte a hivatal jelenlegi munkaterhelési helyzetét, és azt a következtetést vonta le, hogy gyorsan és a minőség feláldozása nélkül megbirkózik saját terhelésével, saját eszközei felhasználásával. Így, tekintetbe véve az európai szabadalmi rendszer újranacionalizálása ellen szóló politikai, jogi és gazdasági érveket - amelyek globális perspektívában még súlyosabbá válnak - az európai szabadalmi rendszer ilyen elgondolásnak megfelelő átalakítása nem választható lehetőség, hanem gyakorlati szükségszerűség.
Ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalok nem segíthetik az Európai Szabadalmi Hivatalt, hogy megbirkózzon munkaterhelésével. Az európai és a nemzeti szabadalmi hivatalok valóban képesek arra, és szükséges is, hogy kiegészítsék egymást az európai gazdaság hasznára. Az Európai Szabadalmi Hivatal egyetért azzal, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet tagállamai számára stratégiai fontosságú, hogy szellemi tulajdoni tudásuk legyen, amely nemzetgazdaságuk szolgálatára és fejlesztésére rendelkezésre áll. Az Európai Szabadalmi Szervezet felkészült arra, hogy konkrét intézkedésekkel támogassa ezt a megegyezést, és három alapvető stratégiát vesz tekintetbe, amelyek kiegészítők oly módon, hogy biztosítsák, hogy a műszaki szellemi tulajdoni jártasság nemzeti szinten megmaradjon és bővüljön, miközben az európai szabadalmi rendszer Európa polgárainak javára erősödjön.
5.1. Az európai szabadalmi rendszeren belüli lehetséges együttműködések
Az első stratégia magában foglalja a nemzeti szabadalmi hivatalok előzetes bejelentést átvevő és szűrő szerepének kibővítését és erősítését az európai szabadalmi rendszeren belül. Ez magában foglalhatna egy, a nemzeti szabadalmi hatóság által felkínált előzetes bejelentési szolgáltatást, amely abban áll, hogy a lehetséges szabadalmi bejelentő által felvázolt ideiglenes leírást betöltik egy "hasonlóságkeresőbe", utána elemzik az ilyen keresés eredményét. Az Európai Szabadalmi Hivatal továbbá szívesen fogadja a nemzeti hivatalok által elvégzett előzetes osztályozási támogatást.
A nemzeti szabadalmi hivatalok segíthetnék a lehetséges bejelentőket azzal is, hogy eszközöket biztosítanak a műszaki fejlesztések kereskedelmi kiértékeléséhez, ezzel lényeges inputot adva a döntéshozatalhoz, hogy benyújtsanak-e vagy ne egy szabadalmi bejelentést.
A második stratégia magában foglalja az Európai Szabadalmi Hivatal által a nemzeti szabadalmi hivataloknak nyújtott támogatást azzal a szándékkal, hogy közösen fejlesszék ki azt a jártasságot, amely segíti a helyi szellemi tulajdoni infrastruktúra kifejlesztését.
Kiemelten utalok:
a szabadalmak hasznának és hasznosításának megértéséhez szükséges jártasságra,
arra a jártasságra, amely segíti a helyi kis- és középvállalkozásokat, hogy jobban megértsék a bejelentést megelőző szabadalmi kockázataikat,
arra a jártasságra, amely segíti ezeket a kis- és középvállalkozásokat, hogy jobban megértsék a szabadalmazási kockázatokat a technológiai terjedelem, az oltalom elvesztésére vonatkozó rendelkezések, a jogérvényesítési mechanizmusok és a fennállás ideje fogalmaiban,
arra a jártasságra, amely segíti a helyi szellemi tulajdoni infrastruktúra kifejlesztését - a licenciaadás és -vétel ismeretét, a versenybeli megfigyelést, a jogsértési eljárást stb.,
valamint mindarra a jártasságra, amely segíti az ismeretek piacának fejlesztését.
Végül támogatjuk a közös stratégiák kifejlesztését. Egyrészt szükséges figyelemmel lenni a szerződő államok és szabadalmi hatóságaik egyéni szükségleteire, amelyek nagymértékben különböznek. Másrészt, tekintettel a globális kihatásokkal járó politikai döntésekre, a szerződő államoknak törekedniük kell közös álláspontok elérésére és összeillő stratégiák kifejlesztésére abból a célból, hogy a lehetséges legnagyobb értéket hozzák az európai gazdaságnak. Amennyiben ezt megteszik, a szerződő államok a lehető legnagyobb hasznot húzzák az európai szabadalmi rendszerből, amelynek erős és egységes módon kell képviselnie Európa érdekeit.
6. Fejlesztések az Európai Szabadalmi Egyezményben
Hölgyeim és Uraim! Mint már említettem, mind a szabadalmak felhasználóinak, mind a politika alkotóinak egyre növekvően pozitív a hozzáállása a szabadalmi hivatalok munkájához. Ez mind jóváhagyást, mind kihívást is képvisel. Különösen igaz ez az Európai Szabadalmi Hivatalra, amely az elmúlt 25 év alatt jelentősen hozzájárult a szabadalmi rendszer ésszerűsítéséhez, korszerűsítéséhez és harmonizálásához Európában. Ez nem csak nagy hozzájárulás a jog egységesítéséhez Európában; alapot képez egy egységesített állásponthoz Európa számára a szabadalmi jog egész világra kiterjedő harmonizálása felé tartó fejlődésben is. A harmonizált európai szabadalmi jog és a központi európai megadási eljárás garantálja az alaposan megvizsgált szabadalmak hatékony megadását olyan jogi erővel, amelyet jelenleg széles körben elismernek.
Bár az Európai Szabadalmi Egyezmény sikertörténet, közel harminc év telt el azóta, hogy az eredeti szerződést aláírták, és természetesen szükség van arra, hogy átdolgozzák és korszerűsítsék a rendszert. Ezért szeretnék most a fő strukturális és jogi döntések felé fordulni, amelyekben az Európai Szabadalmi Egyezményt érintő változásokat éppen bevezetik vagy megvitatják, és amelyek lényegében három fő területre esnek:
az Európai Szabadalmi Egyezmény alkalmazása a legújabb műszaki és jogi fejleményekhez,
a megadási eljárás egyszerűsítése és a költségek csökkentése,
az Európai Szabadalmi Egyezmény megadás utáni eljárásának véglegesítése, vagyis a jogviták rendezése és a közösségi szabadalom tekintetbe vétele.
E három terület közül az első kettőben lényeges előrehaladás történt az Európai Szabadalmi Szerződés felülvizsgálatával és a nyelvi rendelkezésekről szóló Londoni Egyezmény aláírásával, amely garantálja az Európai Szabadalmi Egyezmény elérhetőségét és életképességét a jövőben.
6.1. Az Európai Szabadalmi Egyezmény felülvizsgálata
A Münchenben 2000 novemberében megtartott diplomáciai értekezlet megvizsgálta az egyezmény mintegy 100 cikkét érintő módosítási javaslatokat. A nagyobb fontosságú módosítások között voltak azok az új rendelkezések, amelyek az Európai Szabadalmi Egyezményt a TRIPS-egyezményhez, az alaki követelmények harmonizálására irányuló új WIPO-szerződéshez alkalmazzák, valamint a megadási eljárás és a jogorvoslati eszközök javítására szánt rendelkezések. Jelentős lényegi módosítások történtek ezen kívül a szabadalmazhatóság kritériumaiban, az európai szabadalmi oltalom terjedelmét szabályozó és az intézményi rendelkezésekben.
Ami a konferencia eredményeit illeti, kérem, engedjék meg, hogy csak a nagyobb fontosságú pontokat összegezzem.
a) Szoftverrel kapcsolatos találmányok
Először szeretnék kiemelni egy pontot, ahol kezdetben minden úgy marad, mint volt. Ez a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága. A konferencia elvetette az Igazgatótanács javaslatát, hogy törölje a számítógépi programokat az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. cikke (2) bekezdése szerint nem szabadalmazható tárgyak listájáról. Jelenleg tehát a fennálló jogi helyzet változatlan marad. E döntését meghozva a konferencia számításba vette a szoftvertalálmányok oltalmának jövőbeli formájáról szóló konzultációs eljárást, amelyet a Bizottság 2000 őszén indított meg, és amelynek az eredményeire még mindig várunk.
Ez azonban semmiképpen nem ássa alá a hivatal Fellebbezési Tanácsa és a nemzeti szabadalmi hatóságok és bíróságok jelenlegi gyakorlatát. A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatók, ugyanúgy, mint korábban, ha ezek a technika ismert állásához való új és feltalálói hozzájárulással kapcsolatosak. Az adatfeldolgozás és az üzleti eljárások számítógéppel segített végrehajtása területén levő technikai folyamatok tehát továbbra is szabadalmazhatók.
b) További gyógyászati alkalmazás vagy indikáció
Lényeges javítások történtek a szabadalmi anyagi jogban. Döntést hozva arról, hogy az ismert gyógyászati anyagok további alkalmazásának szabadalmazhatóságát kifejezetten be kell illeszteni az Európai Szabadalmi Egyezmény 54. cikkének (5) bekezdésébe, a konferencia nagymértékben megnövelt jogbiztonságról gondoskodott egy olyan területen, amely Európa gyógyszeripara számára fontos. Ellentétben a "svájci típusú" használati igénypontokkal, amelyek jelenleg megengedettek valamely ismert anyag második vagy további gyógyászati felhasználására vonatkozó találmányok oltalmára, a felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény szerint az ilyen találmányok számára a felhasználással összekötött termékoltalom válik lehetővé.
c) Egyenértékű megoldások
Az Európai Szabadalmi Egyezmény 69. cikkének értelmezéséről szóló jegyzőkönyv kiterjesztése szintén a "megnövelt jogbiztonság" cím alá tartozik. Az "egyenértékű megoldások" kifejezett beillesztése az európai szabadalmak oltalmi terjedelmének meghatározásába hatékonyabbá teszi a szabadalmi oltalmat, és további előrelépést képez a nemzeti bíróságok gyakorlatának harmonizálásában a szabadalmi jogsértési eljárásokban.
d) Miniszteri tanácskozás
Intézményi területen az értekezlet támogatta a tagállamok erősebb bevonását az Európai Szabadalmi Szervezetbe, és az Európai Szabadalmi Egyezmény új 4a cikkét, amely egy miniszteri tanácskozás rendszeres üléseiről rendelkezik.
e) A megadási eljárás egyszerűsítése
A felülvizsgálat megteremtette annak feltételeit, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti szabadalommegadási eljárásokat még egyszerűbbé, hatékonyabbá és biztonságosabbá tegyék a bejelentők és a jogosultak számára egyaránt.
Maga az eljárás még jobb védelmet ad a bejelentőknek az elmulasztott határidők nem kívánt jogi következményei ellen. A további eljárási mechanizmus nagyobb mértékben lesz alkalmazható, és a jogok visszaállítása az elsőbbségi időszak tekintetében is lehetségessé válik (lásd az Európai Szabadalmi Egyezmény új 121. és 122. cikkét).
f) Az igénypontok terjedelmének korlátozása
Az európai szabadalmaknak az Európai Szabadalmi Hivatal előtti központi eljárásban való korlátozására irányuló új rendelkezés által (Európai Szabadalmi Egyezmény 105a-c cikk) a helyzet jelentősen javult a szabadalmak jogosultjai számára. Az új eljárás lehetővé teszi, hogy az igénypontok módosításával a szabadalmat gyorsan és egyszerűen korlátozzák ha kiderül, hogy érvénytelenné válik, amint megadják.
A felhasználók hosszú ideje igényelték a korlátozás bevezetését, és ez a közérdek is, amint ezt bizonyos biotechnológiai szabadalmak körül kelt viták bebizonyították. Az új eljárás lehetővé teszi, hogy a szabadalmakat rendkívül nagy terjedelmű igénypontokkal megadják, amelyek a szabadalom jogosultjának kérelmére gyorsan és kevés költséggel korlátozhatók. Jelenleg ezt csak felszólalási vagy visszavonási eljárással lehet megtenni, amelyeket csak harmadik személyek indíthatnak meg, és ez bonyolult és költséges eljárásokat eredményez.
g) Az Európai Szabadalmi Egyezmény felülvizsgálatának befejezése
A tényleges felülvizsgálati tevékenység 2002 decemberében ért véget, amikor az Igazgatótanács jóváhagyta az Európai Szabadalmi Egyezmény 2000. évben felülvizsgált szövegének Végrehajtási Szabályzatát.
Az egyezmény felülvizsgált szövege nem lép hatályba addig, amíg a szerződő államok parlamentjei nem ratifikálják. Valószínű emiatt, hogy három vagy négy év telik el, amíg az értekezlet által elfogadott módosítások hatályba lépnek. Az új szerződő államok mind a jelenlegi, mind pedig a felülvizsgált szöveghez való csatlakozása ténylegesen kezdeményezte ezt a ratifikálási folyamatot. Mihelyt érvényben lesz, a felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény meg fogja erősíteni az európai szabadalmi oltalmat, és nagyobb támogatást nyújt majd az innovációnak Európában.
6.2. Költségcsökkentés és a jogviták rendezése
Míg az egyezmény felülvizsgálatának elsődleges célja az volt, hogy jobbítsa és korszerűsítse az európai szabadalommegadási eljárást, a költségcsökkentésre és a jogviták rendezésére irányuló, az 1999. évi párizsi kormányközi értekezlet által kezdeményezett munka a megadás utáni időszakra vonatkozó jelentős fejlesztésekre irányul.
a) A Londoni Megállapodás
A kormányközi értekezlet fontos eredménye volt az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkének alkalmazásáról szóló Londoni Egyezmény, amelyet tíz szerződő állam (Dánia, Franciaország, Hollandia, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Nagy-Britannia, Németország, Svájc, Svédország) írt alá. Az érvénybe lépéshez szükséges, hogy legalább nyolc szerződő állam ratifikálja, beleértve Franciaországot, Nagy-Britanniát és Németországot.
Ez a megállapodás az európai szabadalmak számára megfelelő fordítási követelményekről szól, egy olyan döntésről, amelyen éveken át dolgoztunk, és amelynek óriási jelentősége van az európai szabadalmi rendszer felhasználói számára. Az egyezményben részt vevő felek részben vagy egészen lemondanak arról, hogy az európai szabadalmi leírások saját nemzeti nyelvükön elkészített fordítását a szabadalom aktájához csatolják. Ez a döntés nagy jelentőségű áttörést képez a nyelv kérdésében, jelentős mértékben vonzóbbá és megfizethetőbbé téve ezáltal az európai szabadalmi rendszert. A fordítási költségek több mint 50%-kal csökkennek a tíz aláíró állam számára ha a megállapodás érvénybe lép. Az új tagállamoknak valóban komolyan mérlegelniük kell a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozást, mert ez kétségkívül több szabadalom országaikban való érvényesítéséhez vezet.
b) Európai megállapodás a szabadalmi perekről
Sok munkát fordítottunk a párizsi megbízás második részének teljesítésére is, amelynek célja a szabadalmi perek rendszerének tökéletesítése az európai szabadalmak számára. Az Európai Szabadalmi Szervezet készségesen támogatta az Európai Szabadalmi Szerződés szerződő államainak képviselőiből álló, szabadalmi perekkel foglalkozó munkacsoportot, mert az egységes szabadalmi peres eljárás az európai szabadalmi rendszer nagy jelentőségű tökéletesítése lenne. Ennek az ambiciózus munkának a gyümölcsét nemrégiben a munkacsoport elé terjesztettük egy európai szabadalmi peres rendszer létrehozásáról szóló egyezménytervezet alakjában.
A szabadalmi perekkel foglalkozó munkacsoport a múlt év decemberében jóváhagyta egy olyan választható megállapodás tervezetét, amelyet megtárgyaltak az Európai Szabadalmi Egyezmény azon szerződő államai között, amelyek készek az európai szabadalmak bitorlására és érvényességére vonatkozó pereket tárgyaló közös bírósági rendszer felé haladni. Ez egy önálló nemzetközi megállapodás lenne, amely új szervezetet állítana fel, mégpedig az elsőfokú Európai Szabadalmi Bíróságot, és a Fellebbviteli Bíróságot magában foglaló Európai Szabadalmi Bíróságot.
c) A szerződő államok számára választható megállapodások
Ebben a tekintetben rá kívánok mutatni arra, hogy az olyan kérdéseket, mint a nyelvi rendszer és a pereskedés, kormányközi szinten nyújtották be olyan államok csoportjai, amelyek készek konkrét lépéseket tenni az elkövetkező években. Az Európai Szabadalmi Egyezmény más tagállamainak, amelyek nem kívántak ilyen megállapodások részesévé válni, módjukban állt, hogy ne vegyenek részt. Számomra úgy tűnik, mintha jelenleg a választható megállapodások nagy valószínűséggel olyan megoldásokat kínálnának a szabadalmak felhasználóinak, amelyekért olyan sok éven át dolgoztak.
d) A közösségi szabadalom
Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek a közösségi szabadalomról.
A jelenlegi vitát az Európai Bizottságnak a Közösségi Szabadalmi Szabályzatról szóló 2000-ben kiadott javaslata indította el. A javasolt szabályzat szerint a közösségi szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal adja meg az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján a Közösség egész területére. A Bizottság javaslatáról folyó vita mindmáig azt mutatta azonban, hogy a tagállamok még mindig nem egyeznek meg a kritikus kérdésekben, különösen a nyelvek és a peres eljárások kérdéseiben, valamint a nemzeti szabadalmi hivataloknak a megadási eljárásban játszott szerepében. Az intenzív erőfeszítések ellenére sem értek el semmiféle egyetértést, és a közösségi szabadalom felé való előrehaladás igen kiábrándító volt.
A törekvések egy vonzó közösségi szabadalom létrehozására, amely kielégíti a felhasználók igényeit, több mint harminc éve folytatódnak. Az Európai Szabadalmi Hivatal mindenkor támogatta, és továbbra is támogatni fogja ezeket, olyan megoldásokat javasolva, amelyek biztosítják, hogy a jövőbeli közösségi szabadalom épp olyan alaposan kutatható és vizsgálható legyen, mint a klasszikus európai szabadalom, valamint, hogy megfelelő bírósági keretben érvényesíthető legyen.
Bár harminc éve folyik a vita általában a közösségi szabadalomról és három éve a legutóbbi kezdeményezésről, a javasolt Közösségi Szabadalmi Szabályzatról, e terv - akár pozitív, akár negatív - döntést igényel, egyébként a folytatódó bizonytalanságok a közösségi szabadalom kialakításáról gátolni fogják az európai szabadalmi rendszer további fejlődését.
Az európai szabadalmi perekről szóló megállapodás bizonyos mértékben a közösségi szabadalom sorsától függ, mert az Európai Bizottság meglehetősen vonakodó e terv tekintetében. Az ezen egyezmény szerint létrejövő Európai Szabadalmi Bíróság hasznosan gazdagítaná az európai szabadalmi rendszert. Ma már európai szabadalmak százezrei vannak érvényben, amelyek számára sürgősen szükség van egy jól működő bírósági rendszerre, és ezt igényli az európai ipar is.
7. Összefoglalás
Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom - bemutattam, hogy az Európában fennálló szabadalmi rendszer számos komoly tárgyalás középpontja. Mindezen fejlemények megtárgyalása közben könnyen elkerülheti figyelmünket a szabadalmi rendszer valódi célja, ami nem más, mint az innováció elősegítése, annak biztosításával, hogy a jó elgondolások oltalmazhatók legyenek a piac területén.
A szabadalmak központi szerepet játszanak a találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalában, és a befektetések és a gazdasági növekedés fontos ösztönzőiként hatnak. Továbbá, ahogyan az iparjogvédelmi aktívák nagyobb helyet foglalnak el a vállalati mérlegekben, az iparjogvédelem fontossága is nagymértékben növekvőben van a globális gazdaságban.
Az Európai Szabadalmi Szervezet büszke az európai szabadalmi rendszerre, valamint az Európában az innovációs folyamatnak nyújtott támogatására, de nem vagyunk önelégültek. A rendszer felhasználói iránt való felelősségünk tudatában továbbra is keressük a rendszer tökéletesítését és bővítését, ahol csak lehetséges.
Hálásan köszönöm türelmüket és figyelmüket.
Fordította: Pick Róbert