TANULMÁNYOK
Dr. Bendzsel Miklós
A magyar szabadalmi rendszer jövője az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás után
1. Bevezetés: az ESZE-csatlakozás történelmi nézetben
2. Mérföldkövek az ESZE-csatlakozáshoz vezető úton
3. A szabadalmi törvény módosítása
4. A csatlakozás várható hatásai: előnyök és hátrányok
5. A hazai tudásipar iparjogvédelmi mérlege az ezredforduló után
6. Az európai szabadalmi rendszer reformja - magyar tükörben
1. Bevezetés: az ESZE-csatlakozás történelmi nézetben
A Magyar Köztársaság 2003. január 1-jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. A mindennapok sodrásában ez csupán napi hírnek tűnhet, azonban mindazoknak, akik a magyar szabadalmi rendszer európai integrációján mind ez idáig fáradoztak, mégis jóval többet jelent ennél.
Történelmi távlatba helyezve ez a száraz nemzetközi jogi tény nem kevesebbet jelez, mint a rendszerváltozás és az európai integráció visszafordíthatatlan beteljesülését szabadalmi jogunkban. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás a szabadalmi jogi rendszerváltozás véghezvitelét eredményezi, hiszen ezáltal véglegesen megszűnt annak lehetősége, hogy visszatérjenek azok az idők, amikor hazánkban a szabadalmak elszakadtak piacgazdasági funkcióiktól, vagy amikor magát a szabadalmi rendszert kellett védelmeznünk a szovjet típusú, szerzői tanúsítványos rendszer bevezetésére irányuló külső nyomással szemben. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás szabadalmi jogunk európai integrációját pedig szintén kiteljesítette, hiszen hazánk tagja lett, részévé vált az európai szabadalmi rendszernek, annak a rendszernek, amely jelenleg - közösségi szabadalom híján - az egyetlen szupranacionális rendszer Európában a szabadalmak területén.
S végül történelmi perspektívát kölcsönöz az ESZE-hez való csatlakozásnak az is, hogy immár több mint tíz éve annak, hogy - 1991-ben - megkötötték a csatlakozási folyamat kezdeményezését Magyarország számára előíró nemzetközi szerződést, az Európai Megállapodást avagy társulási megállapodást. E megállapodás (65. cikkében) nem csak azt írta elő, hogy hazánk 1996 végéig kérje felvételét az Európai Szabadalmi Szervezetbe, hanem egyúttal kijelölte azt a szélesebb összefüggésrendszert, amelyben szabadalmi rendszerünk európai integrációja végbemehetett. Szabadalmi rendszerünk európai beilleszkedése így vált egy átfogó európai integrációs folyamat részévé: kezdetben az Európai Közösségekkel és tagállamaikkal létrejött társulás, később az Európai Unióhoz való csatlakozásra történő felkészülés egyik fontos elemévé. Önmagában is szép, ambiciózus cél volt az ESZE-hez való csatlakozás. E cél elérése mindazonáltal még nagyobb célok megvalósításához segíti az országot.
2. Mérföldkövek az ESZE-csatlakozáshoz vezető úton
Akármilyen nagy és távoli cél felé indulunk, az úton járva mégiscsak lépésekben haladhatunk. Az Európai Szabadalmi Szervezet küszöbéig vezető úton is lépések sorozatát kellett megtenni.
Az Európai Megállapodás létrejöttét követő első lépés ezen az úton annak a modernizációs tervnek az Európai Szabadalmi Hivatallal együttesen történő kidolgozása volt, amely kijelölte a magyar iparjogvédelmi hatóság intézményi felkészülésének főbb irányait és módozatait, főként a képzés, az ügyviteli és az informatikai korszerűsítés terén.
Hatályos szabadalmi törvényünk 1995. évi megalkotásával szabadalmi jogunk - fennállásának századik évfordulóján - a lényegi kérdésekben összhangba került az Európai Szabadalmi Egyezménnyel. Hozzá kell tenni, hogy ennek a jogi igazodásnak a legfájdalmasabb és leginkább kikényszerített lépését már egy évvel korábban megtettük a gyógyszertermékek szabadalmi oltalmáról az USA-val kötött kétoldalú megállapodás alapján, az abban előírt feltételek bevezetésével.
Az intézményi és a jogi felkészülés említett eredményeire támaszkodva nyújtotta be 1996 decemberében - a kormány felhatalmazásával - az MSZH akkori elnöke, dr. Szarka Ernő az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának az ESZE-hez való csatlakozásra történő meghívás iránti kérelmet. E kérelem benyújtása idején mérlegeltük és vetettük el annak lehetőségét, hogy az egyezményhez való csatlakozás nélkül, illetve azt megelőzően is elfogadjuk az európai szabadalmak hatályának Magyarországra való kiterjesztését. Az Igazgatótanács 1999. január 29-én hozott határozatával kérte fel a Magyar Köztársaságot az ESZE-hez való csatlakozásra. A határozat úgy rendelkezett, hogy hazánk legkorábban 2002. július 1-jén válhat az egyezmény tagjává. A határozatból következett továbbá az is, hogy az ESZE hatályos és 2000 novemberében felülvizsgált szövegéhez egyszerre, egyidejűleg kellett csatlakoznunk.
A csatlakozás közvetlen előkészületeiből három körülményt érdemes kiemelni.
Egyrészt a csatlakozás időpontjának és alapvető feltételeinek a munka kezdetén történő meghatározása az MSZH által kezdeményezett kormányzati egyeztetésen alapult. A gazdasági, az igazságügyi, a külügyi és a földművelésügyi tárca egyetértésével tűzhettük ki a csatlakozás dátumaként 2003. január 1-jét, amelyhez azután tartottuk is magunkat. S szintén e tárcák támogatásával foglalhattunk úgy állást, hogy az ESZE-hez való csatlakozással egyidejűleg nem indokolt, nem volna célszerű csatlakoznunk az európai szabadalmak fordítási követelményeinek enyhítését célzó, opcionális jellegű Londoni Megállapodáshoz.
Másrészt az ESZE-hez való csatlakozás gazdasági, költségvetési, intézményi és egyéb hatásainak felmérése céljából több elemzés, tanulmány is készült.
A hatásvizsgálat főként az egyezményhez való csatlakozás várható gazdasági következményeinek előrejelzésére irányult, különös figyelmet fordítva a hazai kutatás és fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások helyzetében bekövetkező változásokra. A vizsgálat kiterjedt a csatlakozás folytán az MSZH-t és a magyar szabadalmi ügyvivői kart érintő hatások felmérésére is. A hatásvizsgálatok elsősorban azt célozták, hogy a csatlakozás folytán esetleg jelentkező hátrányos hatások azonosításával elősegítsék azoknak az intézkedéseknek a megtervezését és végrehajtását, amelyekkel a hátrányok, a kedvezőtlen hatások enyhíthetők, mérsékelhetők. E vizsgálatok alapvető rendeltetése tehát nem az volt, hogy lényegesen befolyásolják az ESZE-hez való csatlakozás időzítését, még kevésbé, hogy kétségbe vonják annak szükségességét, illetve célszerűségét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ESZE-hez való csatlakozás számottevő késleltetése, halogatása kedvezőtlen képben tüntette volna fel hazánkat a külföldi befektetők (különösen a kutatás és a fejlesztés területén beruházók), az európai integrációs szervezetek és a nemzetközi iparjogvédelmi fórumok előtt, továbbá kétségeket ébreszthetett volna a magyar kormányzatnak mind a szellemi tulajdon hatékony védelme, mind az európai integráció iránti elkötelezettségét illetően.
Harmadrészt a csatlakozás feltételrendszerének és a szabadalmi törvény ehhez igazodó módosításának kimunkálása során kezdettől fogva támaszkodtunk a hazai szakmai szervezetek értékes észrevételeire, javaslataira. Számos rendezvény, egyeztető értekezlet mellett ezt szolgálta a törvénytervezetnek az MSZH honlapján való közzététele éppúgy, mint a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács e témának szentelt több ülése is. Az előkészítés e széles szakmai nyilvánosságának köszönhettünk néhány vesszőhibát korrigáló szövegezési észrevételt éppúgy, mint az európai szabadalmak fordítási követelményeivel kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket boncolgató tanulmányokat.
E fórumon is köszönet illeti mindazokat, akik - élve a szakmai nyilvánosság nyújtotta lehetőséggel - részt vettek e közös nagy vállalkozásban.
E széles szakmai konszenzust is bizonyára tükrözte, hogy 2002. szeptember 10-én a magyar Országgyűlés végül egyhangú határozattal rendelte el a Magyar Köztársaságnak az ESZE-hez való csatlakozását. E határozat alapján a csatlakozási okmányok letétbe helyezése 2002. október 28-án történt meg, és csatlakozásunk 2003. január 1-jével hatályossá vált.
3. A szabadalmi törvény módosítása
Az ESZE-hez való csatlakozás érdekében - az ún. illeszkedési szabályok beépítésével - módosítani kellett szabadalmi törvényünket, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt.
A törvénymódosítás ezen túlmenő célokat is megvalósított. Az európai közösségi joggal való teljes összhang megteremtésével az Európai Unióhoz való csatlakozást szolgálta, de emellett elvégezte mindazokat a változtatásokat, amelyek egyéb - főként nemzetközi kötelezettségeinkkel összefüggő - okokból még szükségesnek látszottak. Vagyis a törvénymódosítás az európai családba való befogadtatást megelőzően rendet tett szabadalmi jogunk háza táján.
Mindezekre tekintettel a módosítás a következő főbb célok megvalósítására irányult:
a) szabadalmi törvényünket ki kellett egészíteni az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vonatkozó, az Európai Szabadalmi Egyezmény rendszerébe való beilleszkedéshez szükséges szabályokkal;
b) ezzel párhuzamosan - a meghaladottá vált hatályos előírásokat korszerűsítve - törvényi szinten kellett megállapítani a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez kapcsolódó, hasonló természetű illeszkedési szabályokat;
c) el kellett végezni mindazokat a módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy szabadalmi jogunk - legkésőbb az Európai Unióhoz való csatlakozás idejére - összhangba kerüljön az európai közösségi joggal: ezen belül különösképpen a biotechnológiai találmányokra vonatkozó közösségi irányelvhez való igazodás igényelt számottevő, nagyobb terjedelmű módosításokat;
d) újra kellett szabályozni - önálló oltalmi formaként - a növényfajták oltalmát, összeegyeztetve a magyar jogot az UPOV-egyezmény 1991. évi szövegével és az európai közösségi növényfajta-oltalmi rendszerrel;
e) biztosítani kellett az összhangot a szabadalmi jogot is érintő új (pl. hazánk NATO-tagságával összefüggő) nemzetközi kötelezettségeinkkel, illetve célszerűnek látszott egyes kérdésekben egyértelművé tenni, hogy a magyar jog miként felel meg a Magyarországot is kötelező nemzetközi egyezményeknek;
f) végül indokoltnak bizonyult elvégezni azokat a változtatásokat, amelyeknek szükségességét a szabadalmi törvényünk hatálybalépése óta eltelt időszak joggyakorlati tapasztalatai igazolták.
Szabadalmi törvényünk tavaly októberben elfogadott módosítása a felsorolt célokat valóra váltotta. Ezúttal az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vonatkozó rendelkezésekről szólnék valamivel bővebben.
E rendelkezések megalkotásakor éltünk az egyezményben biztosított mindazon opcióval, amely - megítélésünk szerint - a hazai kutatás-fejlesztés, illetve a magyar iparjogvédelmi intézményrendszer és szakmai kultúra ügyét szolgálja, vagy éppen azt segíti elő, hogy az európai szabadalmi rendszer közelebb kerüljön az érdekeltekhez. E szempontoknak megfelelően a törvény
a) rendelkezik arról a lehetőségről, hogy európai szabadalmi bejelentést az MSZH-nál is be lehet nyújtani;
b) megköveteli az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező ideiglenes oltalom magyarországi hatályának beállásához az igénypontok magyar nyelvű fordításának a benyújtását;
c) a kötelező eseten kívül is módot ad az európai szabadalmi bejelentés nemzeti bejelentéssé való átalakítására;
d) megköveteli az európai szabadalomnak a Magyar Köztársaságban való hatályossá válásához az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását, és bizonyos feltételek fennállása esetén e fordítás szövegét minősíti hitelesnek;
e) nem zárja ki az európai és a nemzeti szabadalmi oltalom párhuzamos fennállását.
4. A csatlakozás várható hatásai: előnyök és hátrányok
Nagy történetírónk, Szekfű Gyula a magyar állam életrajzát fölvázoló művében valamennyi "sorstragédiánk" esetében az "összeütközés csíráját" ugyanabban látja: "a magyarság keleti eredetének és nyugati hivatásának" összeegyeztetésében. S ehhez fűzi józanul hangzó megállapítását: "Kelet népe mindannyiszor keserű lemondás vagy súlyos válságok árán fizette meg Nyugathoz tartozandóságát." Igaz-e ez ma is? Igaz-e ez szabadalmi rendszerünk európai integrációjára? Vagy elérkezett végre az a kor történelmünk folyamán, amikor "Nyugathoz tartozandóságunk" ára már nem ily magas, amikor e kötődés nem jár együtt válsággal, nem követel "keserű lemondást"? Én őszintén, meggyőződéssel hiszek abban, hogy ez a kor elérkezett. Az ESZE-hez való csatlakozás várható hatásainak áttekintésével és az európai szabadalmi rendszer reformjával kapcsolatos elképzelések magyar tükörben való felvillantásával kívánom ezt a hitet, bizakodást Önökben is megerősíteni.
Ahhoz, hogy szabadalmi rendszerünk európai integrációjának jelentőségét és főbb hatásait felbecsüljük, szükségünk van néhány adottság, modernizációs mutató, valamint a gazdaságfejlődési trendek felvillantására.
A magyar gazdaság egyike Európa legnyitottabbjainak: a GDP-ben kifejezett külkereskedelme 131%-os, szemben Közép-Európa 67%-os, vagy az EU 53%-os átlagértékével; az AT Kearney/Foreign Policy statisztikájának globalizációs indexe alapján ezzel a 17. a globalizációs világranglistán.
A közvetlen külföldi tőkebefeketetés (FDI) tekintetében ugyancsak igen kiugró, mélyreható struktúraátalakítással járó folyamatok terepe volt hazánk az elmúlt évtizedben: a multinacionális gyártó, fejlesztő és kereskedelmi elosztóláncok jelenléte kimagasló (a Fortune 500-as listájának 380 szereplője van jelen aktívan); a 26,8 milliárd EUR FDI pedig a térség legnagyobb egy főre eső tőkebehozatalát képviseli.
A befektetések többsége technológiaintenzív, exportorientált szektorba irányul, s ennek meg is van a látszata: az autógyártás és az elektronikai ipar adja a magyar export 45%-át, a high-tech szektor kivitele pedig mintegy 15%-kal meghaladja az élelmiszerekét. Az EU részesedése 75%-os a magyar exportban, s importunk pedig 58%-ban onnan származik.
Mindez találóan összegezhető a "Smart Hungary - Okos Magyarország" mottóval, amely a magyar gazdaság élénkítését, növekedését szolgáló, az integrációs időszakra megalkotott egyik átfogó program elnevezése.
Ebben a témakörben nem túlzás azt állítani, hogy csatlakozásunk az EU-hoz valójában nem lesz más, mint a gazdasági realitás politikai elismerése.
Visszakanyarodva az ESZE-tagság viszonylag közvetlenül jelentkező hatásaira, legelőször is azt a jogi hatást érdemes kiemelni, hogy a csatlakozás következtében immár a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatállyal is igényelhető, illetve adható európai szabadalom.
Magyar bejelentők eddig is, a csatlakozást megelőzően is igénybe vehették az európai szabadalmi rendszert; tehettek európai szabadalmi bejelentést és szerezhettek európai szabadalmat az egyezmény akkori szerződő államaira kiterjedő hatállyal. A csatlakozás mindazonáltal e korábban is nyitva álló utat könnyebben járhatóvá teszi a magyar bejelentők számára alapvetően a következők miatt:
ezentúl a Magyar Szabadalmi Hivatalnál is tehetnek európai szabadalmi bejelentést;
európai bejelentésüket magyar nyelven is benyújthatják és az egyezmény valamelyik hivatalos nyelvére történő fordításra további három hónapot nyernek;
magyar szabadalmi ügyvivő is képviselheti őket az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban az egyezmény előírásaival összhangban, ami a külföldi professzionális képviselő külön megbízásával járó költségeket megtakaríthatóvá teszi számukra;
mivel hazánkkal szinte egy időben több közép- és kelet-európai ország is csatlakozott az ESZE-hez, az Európai Szabadalmi Szervezet e nagyszabású bővülése a magyar bejelentők számára is megkönnyíti az oltalomszerzést a szóban forgó országokban.
A magyar bejelentőket mindazonáltal az a kedvezőtlen hatás is éri, hogy a csatlakozás következtében elvesztik az ESZH-nak a Szabadalmi Együttműködési Szerződés alapján fizetendő nemzetközi kutatási és érdemi elővizsgálati díjak 75%-os csökkentésére vonatkozó kedvezményre való jogosultságukat. E számottevő költségnövekedés ellensúlyozásában juthat kulcsszerep a külföldi szabadalmaztatást (és egyéb iparjogvédelmi oltalomszerzést) támogató pályázati rendszernek, amelynek reformja a közeli napokban zárul le a támogatás feltételeit és a pályázati rendszer működését újraszabályozó gazdasági és közlekedési miniszteri rendelet kiadásával.*
Az ESZE-hez való csatlakozás jogi következményei közül ahhoz, hogy a csatlakozás folytán a Magyar Köztársaság területére kiterjedően is igényelhető, illetve adható európai szabadalom, általában azt a feltételezést fűzik a gazdasági hatásokat illetően, hogy jelentősen meg fog emelkedni a külföldiek által Magyarországon szerzett szabadalmak száma és emiatt a hazai kutatásnak és fejlesztésnek, a magyarországi vállalkozásoknak - köztük a kis- és középvállalkozásoknak - a mainál lényegesen több szabadalmi jogi korláttal kell majd számolniuk. Az elvégzett hatásvizsgálatok ezt a feltételezést mindazonáltal csak részben támasztották alá; az egyezményhez való csatlakozás hatásai ennél csak jóval árnyaltabban írhatók le.
Az egyezményhez korábban csatlakozó országok példája is azt mutatja, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kétségtelenül általában az adott országra vonatkozó szabadalmi bejelentések számának emelkedését hozza magával. A bejelentések számának ez a várható növekedése azonban egyfelől nagyobb mértékű, mint a valós oltalmi igények, illetve a végül hatályossá váló szabadalmak számának emelkedése, másfelől pedig csak annak tükrében, ahhoz viszonyítva értékelhető reálisan, hogy az ESZE-hez való csatlakozás elmaradása esetén - azaz ESZE-tagság nélkül - milyen mértékben nőne a PCT alapján benyújtott, hazánkat is megjelölő nemzetközi szabadalmi bejelentések, illetve az ilyen bejelentések közül is az úgynevezett nemzeti szakaszba lépők száma.
Mivel az európai szabadalmi bejelentés megtételekor általában az ESZE valamennyi szerződő államát megjelöltnek tekintik, a tényleges jogszerzési szándékra csak akkor lehet majd következtetni, amikor az ESZE előtti eljárásban közzétett európai szabadalmi bejelentés igénypontjainak magyar nyelvű fordítását a bejelentő az MSZH-hoz benyújtja. Ez az ügyek többségénél időben nagyjából egybeesik azzal az időponttal, amikor a PCT szerinti eljárás esetén a nemzeti szakaszba lépéshez szükséges cselekmények teljesítésére (köztük a fordítás benyújtására) sor kerül. A két rendszer tehát hasonló függő jogi helyzetet eredményez. Különbséget az jelenthet, hogy míg a PCT alapján a nemzeti szakaszba való belépés biztos jelzésként értékelhető a jogszerzési szándékot illetően, addig az ESZE rendszerében az igénypontok fordításának benyújtása ezt általában csupán valószínűsíti, az igénypont-fordítás benyújtásának elmaradása pedig egyáltalán nem értékelhető a tényleges jogszerzési szándék hiányára utaló körülményként.
Nagy eltérés jelentkezik a két rendszer között a teljes magyar nyelvű szabadalmi leírás hozzáférhetővé válásának időpontját illetően. A PCT szerint folyó eljárásban a magyar nyelvű leírás közzététele az elsőbbség napjától számított mintegy három év elteltével megtörténik, míg a Magyarországon is hatályossá váló európai szabadalmak magyar fordításának benyújtására csak az európai szabadalom megadását követően, átlagosan a bejelentés napjától számított négy-öt, vagyis az elsőbbség időpontjától számított öt-hat év elteltével kerül majd sor. A függő jogi helyzet az európai szabadalmi rendszerben tehát később zárul le abban a kérdésben, hogy a külföldi bejelentő jogszerzési szándéka valós-e, vagyis ténylegesen kívánja-e érvényesíteni oltalmi igényét hazánk területére vonatkozóan is. A magyar vállalkozók és szakemberek pedig a jelenlegi helyzethez képest több évvel később juthatnak majd hozzá magyar nyelven a szabadalmi leírásokban foglalt információkhoz, azaz csak később ismerhetik meg anyanyelvükön a szabadalmazott találmányokat. Az ESZE-hez való csatlakozás egyetlen számottevő hátránya csupán ez lehet, mivel - a felmérések szerint - semmi nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a külföldiek által hazánkra kiterjedően szerzett szabadalmak száma a csatlakozás folytán jelentősen meghaladná azt a nagy valószínűséggel becsülhető növekményt, amely ESZE-tagság híján is bekövetkezne a külföldiek magyarországi - többnyire a PCT szerinti eljárás közbejöttével megszerzett - szabadalmainak számában. A valós oltalmi igények száma ugyanis sokkal inkább függ a magyar nemzetgazdaság és a hazai piac iránti külföldi befektetői és egyéb üzleti érdeklődéstől, mint az oltalomszerzésre nyitva álló eljárási lehetőségektől. Ezt támasztják alá a szabadalmi statisztika magyarországi adatai is.
5. A hazai tudásipar iparjogvédelmi mérlege az ezredforduló után
A szabadalmi bejelentések száma évek óta egyenletesen és nagymértékben emelkedik az MSZH-nál. Kiugró növekedést mutat a PCT rendszerében tett, Magyarországot is megjelölő nemzetközi szabadalmi bejelentések mennyisége: az 1997. évi 28 443-hoz képest 2001-ben 83 021, 2002-ben pedig közel 90 ezer bejelentésben jelölték meg Magyarországot is célországként. Ez azt is jelenti, hogy a nemzetközi szabadalmi bejelentések mintegy nyolcvan százalékában Magyarországot is megjelölik. A nemzeti szakaszba lépő PCT-bejelentések száma az MSZH-nál 1997-ben 2564, 2000-ben 3476, 2001-ben 3925, 2002-ben pedig 4579 volt; ezzel együtt a tényleges oltalmi igényt jelentő külföldi szabadalmi bejelentések száma a következőképpen alakult: 1997: 3452; 2000: 4070; 2001: 4532; 2002:5064.
A hazai eredetű szabadalmi bejelentések száma 1989-től 1998-ig folyamatosan csökkent (2657-ről 694-re); az elemzések mindazonáltal ezzel kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy eközben a hazai eredetű bejelentésekre egyre nagyobb hányadban szereztek szabadalmat, vagyis nőtt a szabadalommegadások aránya, ami azt jelzi, hogy az 1990-es években a hazai bejelentők magatartása megfontoltabbá vált. (E megállapítást a hazai eredetű szabadalmi bejelentések nemzetközi sorsának alakulása is alátámasztani látszik). A hazai bejelentőktől származó bejelentések száma másfelől - a tavalyi kisebb megtorpanást (842) megelőzően - három éven át növekvő tendenciát mutatott (1999: 727; 2000: 810; 2001: 919). Ebből azonban viszonylag szerény mértékben (223 bejelentéssel) részesedtek a magyar intézményi bejelentők - a többi bejelentés egyéni feltalálóktól származott. Intő jel az is, amire egyes elemzések már rámutattak: a kis és közepes méretű cégek, valamint a kutatóintézetek szinte teljesen eltűntek a hazai szabadalmi bejelentők sorából. Ez is azt jelzi, hogy szükség van a tudomány- és technológiapolitika további fejlesztésére, a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi ismeretek minél szélesebb körű terjesztésére, a kis- és középvállalkozások tájékozottságának erősítésére.
Kedvező fejleménynek számít, hogy a Magyarországról származó, külföldre irányuló nemzetközi szabadalmi bejelentések száma emelkedett az elmúlt években (1994-ben 62, 1997-ben 90, 2000-ben 132, 2001-ben 153, 2002-ben pedig 178 hazai eredetű PCT-bejelentést nyújtottak be). A legutóbbi három évben a magyarországi eredetű - közvetlenül vagy a PCT rendszerében benyújtott - európai szabadalmi bejelentések mennyisége félszáz körül alakult. Ezek az adatok is azt a feltevést látszanak igazolni, hogy a hazai bejelentések műszaki tartalma erősödött, üzleti értéke pedig nőtt.
Az ESZE-hez való csatlakozás talán még a jelenleginél is élesebben veti fel azt a kérdést, hogy a magyar nemzetgazdaság - különösen a hazai kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások rétege - milyen mértékben tud bekapcsolódni a nemzetközi és európai szinten kibontakozó innovációs versenybe, mennyire tud lépést tartani a technológiai fejlődés egyre gyorsuló ütemével.
Széchenyi István, aki oly sokat fáradozott hazánknak Európa fejlettebb régióihoz való felzárkóztatásán, már a XIX. század derekán, jóval a globalizáció, az információs társadalom és a tudásra épülő gazdaság korának beköszönte előtt a következő szavakkal intette honfitársait az ész, a tudás megbecsülésére: "Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennél több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje." Hogy is állunk a szerencse e fajtájával?
Az integráció bizonnyal kedvez a magasabb hozzáadott értéket, rugalmas és hatékony menedzsmentet, valamint ambiciózus, alkotóképes, világszínvonalú szaktudást képviselő hazai kutató-fejlesztő társadalomnak. A 2001/2002-es világrangsorokban Magyarország rendre az első hat hely valamelyikén végzett: így a technológia-, illetve tudásintenzív szektorok együttes GDP-részesedésében mért 26% az amerikai, német és brit nemzetgazdaságok mögötti 4. helyre sorol bennünket az OECD számításai alapján.
Nem véletlen, hogy a General Electric a világhírű TUNGSRAM-fényforrás gyártási és kutatási potenciáljának megvásárlása és saját kultúrájába, szerkezetébe illesztése pozitív tapasztalataira támaszkodva további három globális divíziója kutatási és logisztikai központját hozta Magyarországra, hasonlóan az AUDI, a Siemens, az Ericsson, a Motorola, a Knorr-Bremse vagy a TATA K+F-részlegeihez.
Az Európai Unió lisszaboni célkitűzéseinek legambiciózusabbika szerint 2010-re világelsővé kell válnia a gazdaság új szektoraiban. Ennek egyik kulcseleme a K+F-tevékenység súlyának és intenzitásának jelentős megemelése. Míg ma a GDP kevesebb, mint 2%-át költik erre, a hátralévő években állandósítani kellene a 3%-os szintet, amely már ma a versenytársainak, az Egyesült Államoknak és Japánnak a sajátja. Azonban az újonnan csatlakozó országok (0,8%) épp annyival vannak lemaradva az uniós átlagtól (1,9%), mint emez az USA-étól. Meg kell találnunk magunknak is az állami fejlesztés mellett a vállalkozói szféra aktivizálásának kulcselemeit, még akkor is, ha elmaradásunk erősen viszonylagos: míg az Unió egészében évente 1 millió lakosra 161 saját szabadalmi bejelentés esik, a tíz frissen csatlakozó tagjelölt átlaga mindössze 8 találmány. Magyarországon ez az érték 95 volt 2001-ben, annak ellenére, hogy saját potenciálunk kétharmada már külföldi tulajdonban, nem nemzeti síkon érvényesíti először eredményeit.
Szemléletes példa a magyar, Nobel-díjas fizikus-mérnök, Gábor Dénes holográfiai munkásságának egy késői gyümölcse: ma az Európai Unió euróövezetében minden állampolgár zsebében ott lapul egy magyar eredetű találmány, a hologram biztonsági célú alkalmazása a sok milliárdnyi euró-bankjegyen.
Mindez egyfelől arra utal, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kezdeményezését is megkövetelő Európai Megállapodás 1991. évi aláírása óta eltelt több, mint egy évtizedes felkészülési idő eredményeként a hazai nemzetgazdaság - azon belül a kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások köre - viszonylag kedvező helyzetben fogadhatja és kezelheti az ESZE-tagságból adódó hatásokat, képes lehet az előnyök kihasználására és a hátrányok csökkentésére, sőt, akár elkerülésére is. Az előzőekben vázolt fejlemények és tendenciák másfelől arra a várakozásra is alapot adhatnak, hogy a magyar nemzetgazdaság képessége az említett hatások kezelésére még inkább megerősödik arra az időre, amikor az ESZE-hez való csatlakozás következményei ténylegesen is érezhetők lesznek azáltal, hogy hatályossá válnak az első - Magyarországra is kiterjedő - európai szabadalmak (ez a csatlakozástól számított mintegy négy-hat év elteltével következik majd be).
E pozitív feltevések igazolódásához ugyanakkor - a felmérések tanulságai szerint - elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatása, illetve szabadalmi tájékozottságának erősítése terén még további intézkedések látszanak szükségesnek.
A magyar iparjogvédelmi rendszer lényegében már ma is az összes lehetséges eszközt működteti az egyéni feltalálók, illetve a kis- és középvállalkozások oltalomszerzési esélyeinek javítása érdekében (pl. nemzetközi összehasonlításban is példaértékű díjkedvezmények és -mentességek érvényesülnek az iparjogvédelmi hatósági eljárásokban; az MSZH ügyfélszolgálati egységeket működtet 14 vidéki városban is; megélénkült az iparjogvédelmi oktatás és képzés; az MSZH honlapját havonta több mint félmillióan látogatják). Ezeknek az intézkedéseknek a továbbfejlesztése mindazonáltal feltétlenül szükségesnek tűnik az ESZE-hez való csatlakozás kapcsán.
Erre tekintettel határozott úgy a kormány a szabadalmi törvény említett módosításának megtárgyalása alkalmával, hogy ez év szeptemberének végéig az ESZE-hez való csatlakozással összefüggésben átfogó intézkedési tervet kell készíteni a kis- és középvállalkozások iparjogvédelmi tevékenységének erősítésére.
Az ESZE-tagságból adódó hatások áttekintésekor nem feledkeztem meg a méltán megbecsülésnek örvendő hazai szabadalmi ügyvivői kar előtt jelentkező kihívásokról. Ezekről csupán azért nem szólok bővebben, mivel alkalmunk lesz e konferencián a legavatottabb személytől, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnökétől tájékoztatást kapni e fontos kérdéskörben.
6. Az európai szabadalmi rendszer reformja - magyar tükörben
Előadásom utolsó részét annak kívánom szentelni, hogy röviden, szinte csak utalásszerűen szóljak az európai szabadalmi rendszer reformjával kapcsolatos magyar várakozásokról, arról, ahogy az európai szabadalmi rendszer változási tendenciái magyar nézőpontból kirajzolódnak.
Arról van szó, hogy az ESZE-hez való csatlakozásunkra az európai szabadalmi rendszer reformjára irányuló folyamatok közepette került sor, és tagállamként nem engedhetjük meg magunknak, hogy a reform főbb kérdéseiről ne alkossunk határozott és világos véleményt.
Úgy vélem, mindannyian magunkénak valljuk azt a közös célt, hogy az európai szabadalmi rendszer és annak reformja a lehető legnagyobb mértékben szolgálja az európai ipar versenyképességét. Ezzel a céllal könnyen azonosulhatunk, hiszen a mi versenyképességünkről is szó van. E cél megvalósítását az európai szabadalmi rendszert alkotó összes intézmény közös jövőképen alapuló, szervezett együttműködése szolgálhatja a legjobban. Az Európai Szabadalmi Hivatal és a nemzeti iparjogvédelmi hivatalok egyetlen, egységes európai szabadalmi hálózatba kapcsoltan tudják biztosítani, hogy valamennyi érdekelt a lehető legjobban megtalálja a számítását kontinensünk szabadalmi rendszerén belül.
Ehhez szükséges, hogy az Európai Szabadalmi Szervezetben a szerződő államok az európai rendszer valódi "gazdáiként" lépjenek fel. Ennek fő terepe a tagállamok képviselőiből álló Igazgatótanács lehet, amelynek munkájában immár a magyar küldöttség is szavazati joggal vehet részt.
Elengedhetetlen az is, hogy az európai szabadalmi rendszer reformja a nemzeti iparjogvédelmi infrastruktúra megerősödését is magával hozza. Ennek hiányában az európai rendszer túlságosan távol kerülhet az érdekeltektől. A feladatkörükben megerősödő, az európai együttműködésbe ésszerű keretek között bekapcsolódó nemzeti hivataloknak ebben kulcsszerep jut. A Magyar Szabadalmi Hivatal az ESZE-hez való csatlakozás folytán éppen ezért fordul minden eddiginél jobban a hazai ügyfelek, a szélesebb értelemben vett hazai K+F környezet felé. Éppen az európai rendszerbe való beilleszkedés teszi lehetővé, hogy minden eddiginél jobban szolgáljuk a hazai kutatás-fejlesztés ügyét, a magyar iparjogvédelem érdekeit. Ez egyúttal a szupranacionális és a nemzeti intézményeket egyetlen, egységes hálózatba kapcsoló európai szabadalmi rendszer fő céljainak is megfelel. A közeli jövőben immár 30 tagállammal működő Európai Szabadalmi Szervezet nyilvánvalóan nem működtethető ugyanúgy, ugyanolyan keretek és munkamegosztási elvek szerint, mint a szervezet 1973. évi alapítása idején 7 szerződő állammal. Érdemi munkát végző nemzeti szabadalmi hivatalok nélkül ez az újszerű - a rendszer és az igénybevevői közötti távolságot csökkentő - működés aligha biztosítható.
Mindehhez természetesen az is szükséges, hogy - az ESZH két- és sokoldalú együttműködési programjait is kihasználva - továbbfejlesszük informatikai és tájékoztatási infrastruktúránkat, gazdagítsuk információtechnológiai ter- mékeink kínálatát. Ezt - egyebek mellett - az Epoline, az Espacenet és az EPOQUE szolgáltatásaira támaszkodva, ügyfélszolgálati munkánk javításával, szélesítésével és európai dimenzióinak erősítésével, a szabadalmi tudatosság fokozásával érhetjük el. Ehhez kell társulnia a - terveink szerint - regionális kiterjedésű, változatos kínálatú iparjogvédelmi oktatásnak, képzésnek és általános ismeretterjesztésnek. Az e-learning módszereire is támaszkodva emelnünk kell a hazai kis- és középvállalkozások szabadalomtudatosságát, kockázatmenedzselő-képességét, illetve az EU 6. kutatási-fejlesztési keretprogramjában való hazai részvétel innovációs eredményeinek menedzselési színvonalát. A fiatal tudósok európai versenyének idén Budapesten otthont adva mindezt éppúgy elősegíthetjük, mint a PATLIB, illetve az EPIDOS pár éven belül hazánkban történő megrendezésével.
Az európai, sőt, a globális szabadalmi rendszer reformjának további fejleményeit is természetesen figyelemmel kísérjük.
Nem zárható ki, hogy hazánk az Európai Unió tagállama lesz már, amikor a közösségi szabadalom bevezetéséről a végső, legfontosabb döntések megszületnek. Magyarországra bizton számíthatnak mindazok, akik a közösségi szabadalmi rendszer ésszerű feltételekkel, működőképes és értelmes kompromisszumokkal való bevezetését szorgalmazzák.
Továbbra is nyomon kívánjuk követni az ESZE-hez kapcsolódó európai szabadalmi bíráskodási jegyzőkönyv (az EPLP) előkészületeit. Úgy tűnik, hogy az európai szabadalmi bíráskodás ügye még a híres-hírhedt nyelvi, fordítási kérdésnél is súlyosabb problémákat vet fel.
A magyar kutatás-fejlesztés szempontjaitól is vezérelve vagyunk hívei annak, hogy a biotechnológiai tárgyú és a szoftverhez kapcsolódó találmányok szabadalmi jogi megítéléséről folyó viták mielőbb nyugvópontra jussanak és világos szabályokat eredményezzenek Európában.
Az Európai Szabadalmi Szervezet tagjaként az eddiginél is nagyobb figyelemmel fogjuk követni a globális szabadalmi rendszer átalakítására irányuló törekvéseket mind a PCT reformját, mind az anyagi jogi harmonizációt illetően. Osztjuk azt a nézetet, hogy e kérdésekben Európának egyetlen hangon kellene megszólalnia, egységesen kellene fellépnie közös érdekeink hatékonyabb érvényesítése céljából. S természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az ESZE-hez való csatlakozásunkkal egyúttal az amerikai, a japán és az európai szabadalmi hivatal között folyó, ún. trilaterális együttműködésbe is - áttételesen - bekapcsolódtunk. Ennek az együttműködésnek a technikai részleteken messze túlmutató jelentősége feltétlenül indokolttá teszi, hogy az Európai Szervezet Igazgatótanácsa e tekintetben is stratégiaalakító testületként lépjen fel.