EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
Dr. Palágyi Tivadar
A felszólalással kapcsolatos kérdések megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 99-105. cikke alapján a megadott európai szabadalmak elleni felszólalással, az azok alapjául szolgáló okokkal és elbírálásukkal foglalkozunk. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a "cikk" szó helyett a "szakasz" szót fogjuk használni.
A jogesetek ismertetésekor hivatkozni fogunk a határozat jelére, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a Műszaki Fellebbezési Tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a határozathozatal évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a határozat sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent határozatoknál az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VI rövidítés az ESZH által kiadott Vizsgálati Irányelvekre, míg a VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra utal.
A felszólalási eljárás kivételt képez az alól az általános szabály alól, hogy egy megadott európai szabadalom már nem tartozik az ESZH hatáskörébe. A G 1/84 (OJ 1985, 299) sz. határozat kimondja, hogy a felszólalás önálló eljárás, amely nem tekinthető az elővizsgálati eljárás folytatásának vagy bővítésének.
A felszólalásra vonatkozó 99. szakasz szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül a megadott szabadalom ellen bárki felszólalást nyújthat be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. A felszólalást indokolással ellátott írásbeli nyilatkozat formájában kell benyújtani. A felszólalás nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a felszólalási díjat nem fizetik meg.
(2) A felszólalás érinti az európai szabadalmat minden olyan szerződő államban, amelyben a szabadalom hatályos.
(3) Felszólalás akkor is benyújtható, ha az európai szabadalomról valamennyi megjelölt szerződő állam tekintetében lemondtak, vagy ha az oltalom valamennyi megjelölt szerződő államban megszűnt.
(4) A felszólaló és a szabadalmas a felszólalási eljárásban félként vesz részt.
(5) Bárki, aki igazolja, hogy valamelyik szerződő államban őt jogerős határozat alapján a korábbi jogosult helyett a szabadalmi lajstromba bejegyezték, kérelmére az érintett állam tekintetében a korábbi jogosult helyébe lép. A 118. cikkben foglaltaktól eltérően a korábbi jogosult és a kérelmező - hacsak ezt mindketten nem kérik - nem tekinthetők szabadalmastársaknak."
Ez a szakasz tehát a felszólalás benyújtásának lényeges előfeltételeit és fő alakiságait rögzíti. Emellett azt a fontos alapelvet is leszögezi, hogy az európai szabadalom elleni felszólalás mindazon szerződő államokra vonatkozik, amelyekben a szabadalom hatályos. További részleteket a VSZ tartalmaz, így az 55. szabály a felszólalási irat szükséges tartalmát és az 56. szabály a felszólalási irat elutasítását ismerteti, ha a felszólalás nem felel meg az 55. szabályban rögzített követelményeknek.
Az (1) bekezdés szerint az ESZH-nál bárki benyújthat felszólalást az engedélyezett európai szabadalom ellen. Ez azt jelenti, hogy minden természetes vagy jogi személy jogosult erre, függetlenül attól, hogy hol lakik vagy hol van a székhelye. Olyan személyek azonban, akiknek a lakhelye vagy székhelye a szerződő államokon kívül van, a 133. szakasz (2) bekezdése szerint hivatásos képviselőt kötelesek igénybe venni. A G 9/93 (OJ 1994, 891) sz. határozat szerint a bárki fogalomkörbe azonban nem tartozik a szabadalmas, aki nem jogosult saját európai szabadalma ellen felszólalást benyújtani, mert ez nem egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a felszólalási eljárás ellentétes érdekű felek közötti kétoldalú jogvita. Nem minősül visszaélésszerű törvénymegkerülésnek azonban az, ha egy hivatásos képviselő saját nevében lép fel egy megbízás alapján - mondja ki a Kibővített Fellebbezési Tanács G 3/97 sz. és G 4/97 sz. határozata. Ez az újabb joggyakorlat túlhaladottá teszi a régebbi határozatokat, amelyek a saját néven benyújtott felszólalásokat általában meg nem engedettnek tekintették, ha később kiderült, hogy a felszólaló olyan megbízó nevében lépett fel, aki nem volt megnevezve felszólalóként.
A T 219/86 (OJ 1988, 254) sz. határozat szerint a felszólaló megjelölésében elkövetett hibák a 88. szabály szerint kijavíthatók még a felszólalási határidő lejárta után is. A helyesbítés azonban nem vezethet a felszólaló azonosságának a megváltoztatásához.
A 99. szakasz nem kívánja, hogy a felszólaló érdekelt legyen az eljárás megnyerésében. Így azért is lehet felszólalást benyújtani, hogy felülvizsgálják, vajon az európai szabadalom valóban a szükséges feltalálói tevékenységen alapul-e. A T 798/93 (OJ 1997, 363) sz. határozat szerint egy hivatásos képviselő továbbképzési célból is benyújthat felszólalást.
A felszólalás tárgya az alakilag hatályosan engedélyezett szabadalom. A 97. szakasz (4) bekezdése szerint ilyen szabadalommal van dolgunk, ha az Európai Szabadalmi Közlönyben megjelent az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés. Ezt a napot a 92. szabály (1) bekezdésének o) pontja alapján az európai szabadalmi lajstromba bejegyzik.
Ha a szabadalmas fellebbezést nyújtott be az engedélyező határozat ellen, a 106. szakasz (1) bekezdésének második mondata és a VI E-XI, 1. pontja szerint a fellebbezésnek halasztó hatálya van, és az európai szabadalom megadására vonatkozó értesítés közzététele is elmarad. A T 1/92 (OJ 1993, 685) sz. határozat kimondja, hogy ha a közzététel mégis megtörtént, azt az Európai Szabadalmi Közlönyben helyesbítéssel hatályon kívül kell helyezni.
A T 438/87 sz. határozat megállapítja, hogy a szabadalom engedélyezésének közzétételét nem teszi hatálytalanná az, hogy a közzétett szabadalmi leírás hibát tartalmaz, és azt ki kell javítani.
A felszólalást az európai szabadalom megadásáról szóló értesítés közzétételétől számított 9 hónapon belül kell az ESZH-nál benyújtani. A határidő elmulasztása esetén a T 2/87 (OJ 1988, 264) sz. határozat szerint a felszólaló nem élhet igazolással, mert a 122. szakasz csak a bejelentő és a szabadalmas által elkövetett határidő-mulasztásokra vonatkozik.
A felszólalást az ESZH-nál kell benyújtani, vagyis a müncheni, a hágai vagy a berlini átvevőhelyeken. A szerződő államok nemzeti hivatalainál való benyújtás nincs megengedve. Ezzel szemben a felszólalásokra is érvényes a Német Szabadalmi Hivatal és az ESZH között 1981. június 29-én kötött megállapodás arról, hogy az ESZH-hoz irányított, de a Német Szabadalmi Hivatal müncheni és berlini átvevőhelyeire beérkezett iratokat közvetlenül az ESZH-nak továbbítják, és azokat az ESZH úgy kezeli, mintha a Német Szabadalmi Hivatalhoz való beérkezés időpontjában érkeztek volna be hozzá. Ilyen iratoknak minősülnek a telexek, telefaxok és táviratok is.
A 99. szakasz (1) bekezdésének második mondata szerint a felszólalást írásban kell benyújtani, és a 61.a szabály, valamint a 36. szabály (3) bekezdése értelmében a felszólalónak vagy képviselőjének az iratot alá kell írnia. Az ESZH javasolja a 2300-as űrlap használatát.
A felszólalás telex, telefax vagy távirat útján is benyújtható.
A VSZ 1. szabályának első mondata alapján a felszólalást az ESZH bármelyik hivatalos nyelvén be lehet nyújtani. Az olyan szerződő állam felségterületén lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személyek, ahol nem angol, francia vagy német a hivatalos nyelv, valamint az ilyen államok külföldön lakó polgárai a 14. szakasz (4) bekezdése szerint ezen az eltérő nyelven is benyújthatnak felszólalást, de egy hónapon belül fordítást kell benyújtaniuk az ESZH egyik hivatalos nyelvén.
A 99. szakasz (1) bekezdésének harmadik mondata szerint a felszólalás akkor minősül benyújtottnak, ha a felszólalási díjat is lerótták. Miként az egyéb díjakat, úgy a felszólalási díjat is befizetheti harmadik személy.
A T 152/85 (OJ 1987, 191) sz. határozat kimondja, hogy a felszólalás akkor is be nem nyújtottnak minősül, ha a felszólalási díjat késve, vagyis a felszólalási határidő lejárta után fizetik be; a felszólalás tehát ilyenkor nem csupán meg nem engedett. Ez a megkülönböztetés a késve befizetett felszólalási díj visszafizetésének kérdése szempontjából bír jelentőséggel. Ha a felszólalás be nem nyújtottnak minősül, a felszólalási díjat vissza kell fizetni, mert jogalap nélkül fizették be. Ezzel szemben egy meg nem engedett, de hatályosan benyújtott felszólalás esetén a visszafizetés nem jöhet számításba.
A felszólalási díj kismértékben hiányos befizetése esetén a Díjszabályzat 9. szakasz (1) bekezdésének negyedik mondata szerint méltányossági alapon a csekély hiányzó összeg elhagyható anélkül, hogy a felszólalót joghátrány érné. A J 11/85 (OJ 1986, 1) sz. határozat szerint maximum a kereken 10%-nyi hiányzó összeg tekinthető csekélynek.
Olyan felszólalók esetén, akik a 14. szakasz (4) bekezdése szerinti lehetőséggel élnek, vagyis a felszólalást nem az ESZH hivatalos nyelvén nyújtják be, a felszólalási díj a 6. szabály (3) bekezdése szerint a Díjszabályzat 12. szakaszának (1) bekezdése alapján 20%-kal csökken.
A 99. szakasz (2) bekezdése kimondja, hogy a felszólalás az európai szabadalmat érinti mindazokban a szerződő államokban, amelyekben a szabadalom hatályos. Ebből következik, hogy nincs lehetőség a felszólalásnak meghatározott szerződő államokra való korlátozására.
A 99. szakasz (3) bekezdése leszögezi, hogy felszólalás akkor is benyújtható, ha az európai szabadalomról az összes megjelölt szerződő állam tekintetében lemondtak, vagy ha az európai szabadalom az összes ilyen állam tekintetében hatályát vesztette. Ezt a szabályozást azért kellett az egyezménybe felvenni, mert a legtöbb államban a lemondás ex nunc hatályú, vagyis csak a jövőre nézve hatályos, úgyhogy egy lemondás után a megszűnés időpontjáig az európai szabadalomból, valamint az európai szabadalmi bejelentésből jogok vezethetők le.
Az európai szabadalom megszűnése nem az ESZE-ben, hanem a nemzeti jogban van szabályozva; egy szabadalom leggyakrabban a fenntartási díjak be nem fizetése miatt szűnik meg. Ez a megszűnés is rendszerint csak a jövőre nézve hatályos. Ezzel szemben az európai szabadalomnak a felszólalási eljárásban való megvonása a 68. szakasz szerint azzal a következménnyel jár, hogy az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom olyannak minősül, mintha kezdettől fogva nem létezett volna.
A 99. szakasz (4) bekezdése szerint a felszólalási eljárásban a szabadalmas mellett a felszólalók szerepelnek félként. Szabadalmas az, aki az európai szabadalmi lajstromba be van jegyezve. A 99. szakasz (5) bekezdése és a 20. szabály (3) bekezdése szerinti esetet kivéve a felszólalási osztálynak a lajstromba való bejegyzésből kell kiindulnia. A 61. szabály szerint azonban a felszólalási határidő vagy a felszólalási eljárás alatt az európai szabadalom jogátruházása ugyanolyan feltételek mellett jegyezhető be, mint egy európai szabadalmi bejelentés átruházása a 20. szabály szerint. Az európai szabadalmi lajstromba való bejegyzés csak az ESZH előtti eljárásra nézve bír joghatállyal, de nincs nemzeti joghatálya.
A 71. szakasz szerint az európai szabadalmi bejelentést egy vagy több megjelölt szerződő állam tekintetében lehet átruházni. Az európai szabadalom átruházása a figyelembe veendő állam nemzeti jogához igazodik. Az átruházással az új tulajdonos anyagi jogilag a korábbinak a helyébe lép, a felszólalási eljárásban azonban féllé csak az európai szabadalmi lajstromba való bejegyzéssel vagy a 61. szabály és a 20. szabály (3) bekezdése szerint iratok benyújtásával történő igazolás alapján válik. Ha az átruházás csak a megjelölt államok egy részére történik, az európai szabadalom különböző tulajdonosai a 118. szakasz szerint az ESZH előtti eljárásban közös szabadalmasoknak minősülnek. Ez nem csorbítja az európai szabadalom egységét az ESZH előtti eljárásban.
A 99. szakasz (5) bekezdésében külön szabályozzák azt az esetet, amikor valaki egy szerződő államban egy jogerős döntés alapján a korábbi szabadalmas helyett be van jegyezve a nemzeti szabadalmi lajstromba. Ilyenkor rendszerint bírósági határozatról van szó. Ha ez a szabadalmas egy ilyen döntés alapján az ESZH-nak bizonyítja tulajdonosi voltát, kérelemre a felszólalási eljárásban ő lép az adott állam tekintetében a korábbi tulajdonos helyére. Ebben az esetben bizonyítania kell a mindenkori nemzeti szabadalmi lajstromokba való bejegyzését, de nem kell az európai szabadalmi lajstromba bejegyezve lennie. Csak a bizonyíték benyújtása után léphet fel az eljárásban jogutódként.
A lehetséges eltérő tulajdonosoknak a különböző államokban az európai szabadalomban való eltérő érdekei miatt a 99. szakasz (5) bekezdésének második mondata szerint a 118. szakasztól eltérően a korábbi tulajdonos és a kérelmező nem tekinthető szabadalmastársnak, hacsak ezt mindketten nem kérik. A felszólalási osztály ilyen esetekben a felszólalási eljárást a különböző szabadalmasok számára elkülönítetten folytatja le. Ilyenkor lehetséges, hogy az eltérő kérelmek alapján a két felszólalási eljárás eltérő eredményhez vezet. A 16. szabály (3) bekezdése és a VI C-VII, 3.2. és 4.1. pontja szerint ilyen esetben a felszólalási eljárásban fenntartott európai szabadalom a vonatkozó állam tekintetében eltérő igénypontokat, leírást és rajzokat tartalmazhat.
A 99. szakasz (1) bekezdésének második mondata előírja, hogy a felszólalási iratnak indoklást kell tartalmaznia. Az irat tartalmát az 55. szabály rögzíti. Ennek megfelelően a felszólalási iratban közölni kell:
a) a felszólalást benyújtó személy adatait,
b) a megtámadott szabadalom adatait,
c) a felszólalás terjedelmét, valamint a felszólalás alapjait tények és bizonyító anyag megadásával együtt, és végül
d) a képviselő adatait.
Az 55. szabály a), b) és d) pontja tisztán alaki követelményekre vonatkozik, amelyek a megtámadott szabadalom és a felszólalásban résztvevők egyértelmű azonosítására szolgálnak, míg a c) pont szerinti követelmény érdemi természetű, és a felszólalás lényegére vonatkozik.
Az 55. szabály a) pontja a felszólalóra vonatkozó szükséges adatok miatt a szabadalmi bejelentőre érvényes 26. szabály (2) bekezdésének c) pontjára utal, vagyis a felszólaló azonosságának minden kétséget kizáróan ki kell tűnnie a felszólalási iratból és annak mellékleteiből, amit a J 25/86 (OJ 1987, 475) sz. határozat is megerősít.
Az 55. szabály b) pontja szerint meg kell adni annak az európai szabadalomnak a lajstromszámát, amely ellen a felszólalást benyújtják, továbbá e szabadalom tulajdonosának nevét és a találmány címét.
A felszólalás az európai szabadalom teljes terjedelme ellen nyújtható be, de irányulhat csupán bizonyos független igénypontok ellen vagy egy ilyen igénypont bizonyos változatai ellen, vagy akár egy, az igénypontokban meghatározott tárgy ellen. Nincs határozott forma előírva arra nézve, hogy a felszólalás terjedelmét hogyan kell meghatározni, de annak ki kell tűnnie a felszólalási irat teljes tartalmából.
Ha a felszólaló kimondottan a szabadalom megvonását kéri, a felszólalást akkor is korlátlannak kell tekinteni, ha a felszólalási okok az igénypontoknak csak egy részére vonatkoznak, mert a T 896/90 sz. határozat szerint egyetlen független igénypont hiányzó szabadalmazhatósága a szabadalomnak az engedélyezett alakban való megvonásához kell vezessen.
Ha a felszólalási irat nem tartalmaz kimondott nyilatkozatot a felszólalás terjedelméről, és az indoklás csak az igénypontok egy részére vonatkozik, a G 9/91 (OJ 1993, 408) sz. és a G 10/91 (OJ 1993, 420) sz. határozatok szerint - ellentétben a korábbi felfogással - a felszólalást nem tekintik a szabadalom teljes terjedelme ellen benyújtottnak.
Az 55. szabály c) pontja szerint meg kell adni, hogy a felszólalás milyen jogalapokon nyugszik, továbbá meg kell jelölni az indoklásként felhozott tényeket és bizonyítékokat. Ezt a fellebbezési tanácsok joggyakorlatában úgy értelmezik, hogy elegendő egyetlen felszólalási jogalap megnevezése is. Ilyen megállapítást tartalmaz például a 328/87 (OJ 1992, 701) sz. határozat. Bizonyító anyagként elsősorban a 117. szakasz (1) bekezdésében felsoroltak jönnek számításba. A VI D-IV, 1.2.2.21. e) pontja szerint a felszólalási iratban meg kell adni a műszaki összefüggéseket és az azokból a felszólaló által levont következtetéseket. Ez felel meg egyébként a fellebbezési tanácsok jelenlegi joggyakorlatának is. Ahhoz azonban, hogy a felszólalás engedélyezhető legyen, a T 538/89 sz. határozat szerint a 100. szakaszban felsoroltak közül legalább egy felszólalási okot valószínűsíteni kell, és azt olyan konkrétan kell megszövegezni, hogy a felszólalási osztály számára lehetővé tegye a felszólalás engedélyezhetőségének elbírálását. A határozat azt is leszögezi, hogy bizonyítékokat a felszólalási határidő lejárta után is be lehet nyújtani.
A fellebbezési tanácsok joggyakorlata szerint egy felszólalás engedélyezéséhez arra is szükség van, hogy összefüggés legyen az előadott tények és a megtámadott szabadalmi igénypont között, és a felszólaló műszakilag és jogilag is értékelje a tényeket, vagyis ne csupán a törvény szövegét ismételje meg.
A felszólalónak elő kell adnia azokat a tényeket, amelyek felfogása szerint az általa megadott felszólalási alap szempontjából jelentőséggel bírnak. Hiányzó újdonságra vagy hiányzó feltalálói tevékenységre alapozott felszólalás esetén meg kell adni, hogy a találmány bizonyos vonatkozásai (jellemzői, rendszabályai) a bejelentés, illetve az elsőbbség napja előtt mikor váltak a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. Ilyenkor természetesen az írásbeli vagy szóbeli leírás, használat vagy egyéb úton való hozzáférhetőség módját is ismertetni kell. A T 93/89 (OJ 1992, 718) és T 786/95 sz. határozatok szerint fontos megadni, hogy "mi, hol, mikor, hogyan és mi által történt". Különösen a nem nyomtatványok útján történt írásbeli nyilvánosságra hozatal és szóbeli leírás, valamint előhasználat és más módon való közzététel esetén fontos konkrétan megadni, hogy hogyan és hol történt az információ nyilvánosságra jutása. A T 522/94 sz. határozat megállapítja, hogy nyomtatványok esetén általában nincs szükség a hogyan és a hol közelebbi megadására.
A megalapozó tényeket mindenképpen a felszólalási határidőn belül kell előadni, hogy indokolt legyen a felszólalási eljárás megindítása, mert a J 9/91 (OJ 1993, 408) sz. és a G 10/91 (OJ 1993, 420) sz. határozatok szerint új tényeket csak korlátozott mértékben lehet utólag előadni, nevezetesen olyankor, amikor azok első ránézésre (prima facie) fontosak és a tárgyhoz tartoznak.
Több határozat, így például a T 222/85 sz. és a T 204/91 sz. határozat hangsúlyozza, hogy azokat a tényeket, amelyekre a felszólalást alapozzák, konkrétan meg kell adni; így például egy nyomtatvány esetén közölni kell azokat a részeket, amelyekre a technika állásaként hivatkoznak. A felszólalási osztálynak nem feladata, hogy a hivatkozott dokumentumban hivatalból kutasson olyan részletek után, amelyek a tárgyhoz tartozóak lehetnek. A T 504/90 sz. határozat leszögezi, hogy egy jellemző kapcsán egy nyomtatványra való általános utalás nem elegendő, ha a nyomtatvány különböző tárgyakra vonatkozik, amelyek közül a hivatkozott jellemző nem ismerhető fel minden további nélkül.
A T 453/87 sz. határozat szerint a felszólalás nem megengedhető, ha egy helytelen irodalmi hivatkozás következtében a felszólalási iratból nem állapítható meg, hogy az előadottak melyik dokumentumra vonatkoznak. Ezzel szemben a T 344/88 sz. határozat a felszólalást ilyen esetben is elfogadhatónak minősíti azzal az indokolással, hogy a felszólalási osztály számára a felszólalási iratban található műszaki adatok alapján lehetséges lett volna a vizsgálati anyagban megtalálni a helyes szabadalmi leírást, aminek következtében a helytelen adat a 88. szabály alapján helyesbíthető lett volna.
A T 604/89 (OJ 1992, 240) sz. határozat szerint ha a felszólaló arra hivatkozik, hogy a találmány iparilag nem valósítható meg, nem elegendő csupán kételyek kinyilvánítása; például kísérleti eredményeket kell bemutatni, vagy legalább jelezni kell, hogy ilyeneket a felszólaló be fog nyújtani.
A T 533/94 sz. és a T 534/94 sz. határozatok olyan felszólalásra vonatkoznak, amelyben a felszólaló az igényelt találmány egyes jellemzői közötti összefüggést és az anterioritások vonatkozó helyeit táblázatos formában adta meg anélkül, hogy kimondottan közölte volna: konkrétan mit tart újdonságrontónak vagy a feltalálói tevékenység hiányát bizonyítónak. A tanács helyt adott a felszólalásnak azzal az indoklással, hogy a szakember számára kézenfekvő dolgok részletes tárgyalására nincs szükség, mert hiszen a felszólalási irat a felszólalási osztály és a szabadalmas számára készül, akik nemcsak hogy szakemberek egy adott területen, hanem gyakorlattal is rendelkeznek az újdonság és a feltalálói tevékenység vizsgálata terén.
A T 3/95 sz. határozat szerint az az általános megállapítás, hogy az egyes igényelt ismert jellemzőket a szakember könnyen össze tudná kapcsolni egymással, elegendő a felszólalási iratban, ha az egyes jellemzők könnyen érthetők, és a szakember minden további nélkül át tudja tekinteni, hogy a felszólaló mire gondol.
Hasonló alapelvek érvényesek a nyilvános gyakorlatbavétel szükséges igazolásához. A T 28/83 sz. határozat szerint egy nyilvános gyakorlatbavételre alapozott felszólalás esetén nem elegendő az a puszta állítás, hogy egy ügyfél számára készítettek egy rajzot; itt is szükség van a felszólalás megalapozásához arra, hogy a gyakorlatbavétel jellemzőit összefüggésbe hozzák a szabadalmi igénypontok jellemzőivel.
A T 328/87 (OJ 1992, 701) sz. határozat megállapítja, hogy nyilvános gyakorlatbavételre vonatkozó hivatkozás esetén nem elegendő az elsőbbségi nap előtt általános időpont-megjelölés, hanem meg kell adni a gyakorlatbavétel konkrét időpontját vagy időtartamát.
Az 55. szabály d) pontja szerint ha a felszólalást benyújtó személy képviselőt bíz meg, meg kell adni a képviselő nevét és címét.
Meghatalmazás benyújtása a további eljáráshoz a 101. szabálynak megfelelően az ESZH által meghatározott időn belül csak kivételes esetekben szükséges, mert az ESZH elnöke 1991. július 19-én olyan határozatot adott ki, amely szerint hivatásos képviselők meghatalmazást csak képviselőváltás és különleges körülmények fennforgása esetén kötelesek benyújtani; különben elegendő, ha a hivatásos képviselők listájába bejegyzett képviselő mint ilyen azonosítja magát.
A VI D-III, 3.3. pontja kimondja, hogy ha egy harmadik fél nevében egy képviseletre nem jogosult személy nyújt be felszólalást, ezt úgy kezelik, mintha a jogosult aláírása hiányozna, amit a 36. szabály (3) bekezdése szerint pótolni lehet.
A felszólalás alapjául szolgáló okokat tárgyaló 100. szakasz szerint az európai szabadalom elleni felszólalási okok három kategóriába sorolhatók:
a) a szabadalmazhatóság hiánya az 52-57. szakasz szerint;
b) hiányos feltárás;
c) az európai szabadalom tárgya tágabb az eredeti bejelentés tartalmánál.
Egyéb, a nemzeti jogokban megtalálható felszólalási okok nincsenek az európai szabadalmi jogban.
A VI ezeket a kérdéseket a D-V. fejezetben tárgyalja.
A legfontosabb felszólalási ok a szabadalomképesség hiánya, vagyis az, hogy az 52-57. szakaszban felsorolt előfeltételek valamelyike hiányzik az európai szabadalom megadásához.
A következő felszólalási ok, hogy az európai szabadalom a találmányt nem tárja fel olyan egyértelműen és teljeskörűen, hogy azt egy szakember meg tudja valósítani. Ez tartalmilag megfelel a 83. szakasz előírásának, azonban nem az európai szabadalmi bejelentés, hanem az európai szabadalom megvalósítható feltárására vonatkozik. Ez nem jelenti azt, hogy elegendő a találmányt az engedélyezett szabadalomban kivitelezhető módon kinyilvánítani: arra is szükség van, hogy a találmány megvalósításához szükséges eszközök már az eredeti bejelentés napján a szakember rendelkezésére álljanak. A 100. szakasz b) pontjának csak ilyen értelmezése van összhangban azzal az alapgondolattal, hogy csupán az olyan feltárás szabadalomképes, amely a technikát a feltárás időpontjában ténylegesen gazdagítja. Ezért a 100. szakasz b) pontját a jelenlegi joggyakorlat úgy értelmezi, hogy a felszólalási eljárásban vizsgálni kell, vajon az eredeti szabadalmi bejelentés a találmányt olyan világosan és teljesen nyilvánította-e ki, hogy egy szakember a bejelentés napján azt meg tudta valósítani.
A 100. szakasz b) pontja szerint azonban felszólalási ok akkor is adva van, ha a találmány megvalósíthatósága a szabadalom engedélyezésének időpontjában hiányzik vagy később megszűnik, például amikor a feltárás céljából letétbe helyezett mikroorganizmus már nem életképes és nem tudják helyettesíteni, vagy már nem mutatja a találmány megvalósításához szükséges tulajdonságokat. Ugyanez érvényes, amikor egy olyan kiindulási anyag, amely a találmány megvalósításához szükséges és amelyre az európai szabadalom leírásában mint a kereskedelemben kaphatóra utalnak, többé már nem vagy nem a kivitelezéshez szükséges összetételben kapható, és a szakember számára sem ismert vagy nincs leírva, hogy ezt a kiindulási anyagot hogyan lehet előállítani.
A 100. szakasz c) bekezdésében foglalt felszólalási ok a 123. szakasz (2) bekezdésére vezethető vissza, amely szerint az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom nem módosítható úgy, hogy az európai szabadalom tárgya bővebb legyen a bejelentésnek az elismert bejelentési napon benyújtott tartalmánál.
Ha a 14. szakasz (2) bekezdése szerint egy olyan európai szabadalmi bejelentésről van szó, amely az ESZH nem hivatalos nyelvén van megszövegezve, a 70. szakasz (2) bekezdése szerint az ESZH előtti eljárásban az eredeti szöveget kell alapul venni annak meghatározásakor, hogy a szabadalmi bejelentés, illetve a szabadalom tárgya bővebb-e a bejelentés eredetileg benyújtott szövegének tartalmánál. A felszólalási osztály a 7. szabály alapján lényegileg abból indul ki, hogy az európai szabadalmi bejelentés fordítása a hivatalos nyelvre megegyezik a bejelentés nem hivatalos nyelvű szövegével. E szabálynak megfelelően a felszólaló feladata, hogy ellenbizonyítékot nyújtson be.
A megosztással keletkező vagy a 61. szakasszal összhangban benyújtott új bejelentés esetén felszólalási okot jelent, ha az európai szabadalom tárgya bővebb a bejelentésnek az elismert bejelentési napon benyújtott tartalmánál.
A felszólalási okok a 100. szakaszban kizáróan vannak felsorolva, vagyis további okok, amelyek az elővizsgálati eljárásban az európai szabadalmi bejelentés elutasításához vezetnének, a felszólalási eljárásban nem érvényesíthetők. Így például a T 550/88 (OJ 1992, 117) sz. határozat szerint nem elfogadható felszólalási ok, hogy igényrontás miatt hiányzik az újdonság.
A felszólalás vizsgálatával foglalkozó 101. szakasz szövege a következő:
"(1) Ha a felszólalás elfogadható, a felszólalási osztály megvizsgálja, hogy a 100. cikkben megállapított felszólalási okok az európai szabadalom fenntartását nem zárják-e ki.
(2) A felszólalásnak a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban lefolytatott vizsgálata során a felszólalási osztály - ahányszor csak szükséges - felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a felszólalási osztály felhívásával kapcsolatos észrevételeiket."
Ez a szakasz a felszólalási eljárás lényegével, vagyis a felszólalás érdemi vizsgálatával foglalkozik. Az elfogadhatóság kérdésére való utalással azonban alapot képez a VSZ különböző rendelkezései számára, amelyek szabályozzák a felszólalási eljárás megindítását.
A felszólalási osztály összetételét a 19. szakasz szabályozza, és rögzíti, hogy a felszólalási eljárásért a felszólalási osztályok felelősek. A felszólalási osztályok számát a 9. szabály (1) bekezdése szerint az ESZH elnöke határozza meg, és a technika bizonyos tartományait a nemzetközi szabadalmi osztályozás szerint ő osztja el ezekre az osztályokra.
A felszólalási osztály - hasonlóan a vizsgálati osztályokhoz - három műszaki előképzettségű vizsgálóból áll; szükség esetén kiegészíthető egy jogász vizsgálóval, aki az elővizsgálati eljárásban nem működött közre. Annak érdekében, hogy az elővizsgálati eljárás lehetőleg kevéssé befolyásolja az eljárást, elő van írva, hogy a három műszaki elővizsgáló közül csupán egy működhetett közre az elővizsgálati eljárásban; ez az elővizsgáló azonban nem lehet a felszólalási osztály vezetője.
A VI D-II, 3. pontja kimondja, hogy a felszólalási osztály vezetőjét és a két további műszakilag képzett tagot minden egyes felszólalási eljáráshoz a szakmai és nyelvi követelményeknek megfelelően a 12. szabály (1) bekezdése szerint illetékes igazgatóság igazgatója jelöli ki.
A 18. szakasz (2) bekezdésének második mondata szerint az elővizsgálati eljárásban a bejelentést rendszerint egyetlen vizsgáló készíti elő, míg a felszólalási eljárásban az egyezmény csupán lehetőséget lát arra, hogy az előmunkálatokat a felszólalási osztály egyetlen vizsgálójára ruházzák; a VI D-II, 5. pontja szerint ezt a lehetőséget általában célszerű kihasználni. Rendes körülmények között azt az elővizsgálót bízzák meg az előkészítéssel, aki a vonatkozó bejelentést az engedélyezési eljárásban kezelte; ő a megbízott tag. Természetesen minden határozatot a teljes felszólalási osztály hoz, miként minden szóbeli tárgyalást is a teljes osztály előtt folytatnak le.
Annak meghatározása előtt, hogy a felszólalás elfogadható-e, megvizsgálják, hogy a felszólalás a felszólalási irat alapján benyújtottnak minősül-e. A felszólalás a következő esetekben nem minősül benyújtottnak:
a) a felszólalási díjat nem vagy nem a szükséges összegben vagy nem a felszólalási határidőn belül fizetik be;
b) a felszólalási iratot nem írták alá, és az aláírást nem pótolják a kellő időben;
c) a felszólalás benyújtása távirati úton, telex vagy telefax útján történt, és ezt követően a felszólalási osztály által kért megerősítő iratot nem nyújtják be időben;
d) egy, a felszólaló képviselője vagy alkalmazottja által benyújtott felszólalás esetén a meghatalmazást nem nyújtják be az ESZH által előírt határidőn belül;
e) nem tartják be a felszólalás nyelvére vagy a benyújtandó fordításra vonatkozó előírásokat.
Ezeket a követelményeket rendszerint azonnal vizsgálja a felszólalási osztály alaki vizsgálója. Ha az eljárási hiba nem pótolható vagy nem pótolják időben, a 69. szabály (1) bekezdése szerint közlik a bejelentővel, hogy a felszólalás be nem nyújtottnak minősül. Erről a felszólaló a 69. szabály (2) bekezdése alapján megfellebbezhető határozat kiadását kérheti.
Az eljárás nem folytatható a 121. szakasz alapján, és igazolási kérelem sem nyújtható be a 122. szakasz alapján, mert a felszólalás be nem nyújtottnak minősítése esetén nincs szó európai szabadalmi bejelentés elvesztéséről.
A 101. szakasz (1) bekezdése az 56. szabállyal együtt előírja, hogy a felszólalás érdemi vizsgálata előtt meg kell vizsgálni annak elfogadhatóságát. Ha a felszólalás elfogadható, ezt a felszólalás megküldésekor közlik a bejelentővel. Ez a közlés azonban nem a felszólalási osztály döntését jelenti, és így nem zárja ki később a felszólalás elfogadhatatlannak nyilvánítását, ha a felszólalási osztály az eljárás folyamán arra az eredményre jut, hogy a felszólalás nem elfogadható vagy ilyenné vált, például mert - a T 222/85 sz. határozat szerint - a felszólaló külföldre költözött és nem bízott meg képviselőt.
Az 56. szabály (1) bekezdése szerint a felszólalási osztály elutasítja a felszólalást, ha úgy találja, hogy az nem felel meg a 99. szakasz (1) bekezdésének, továbbá az 1. szabály (1) bekezdésének és az 55. szabály c) pontjának, vagy ha a felszólalás nem azonosítja megfelelően az európai szabadalmat, amely ellen felszólalást nyújtanak be, és ha a hiányt a felszólalási határidő lejárta előtt nem pótolják. A felszólalás például az alábbi esetekben nem felel meg a 99. szakasz (1) bekezdésében foglaltaknak:
a) a felszólalást elkésve nyújtották be, de a díjat időben megfizették;
b) a felszólalást nem indokolták;
c) a felszólalás nem tartalmaz arra vonatkozó magyarázatot, hogy milyen terjedelemben nyújtják be;
d) a felszólalás nem tartalmaz adatot a felszólalás okairól;
e) a felszólalás nem tartalmaz elegendő tényt a felszólalási okok alátámasztására;
f) a felszólalás nem tartalmaz elegendő műszaki és/vagy jogi indoklást.
A két utóbbi ok esetén egy felszólalást csak akkor lehet elfogadhatatlanként elutasítani, ha a megadott felszólalási okok egyikéhez sem adnak kielégítő alátámasztást.
Az 56. szabály (2) bekezdése szerint a felszólalás akkor sem elfogadható, ha az 56. szabály (1) bekezdésében felsoroltaktól eltérő valamely egyéb előírásnak nem felel meg, és ezt a hiányosságot az ESZH által adott határidőn belül nem küszöbölik ki. Ilyen hiányosság lehet például, hogy a megtámadott szabadalommal vagy a felszólaló képviselőjével kapcsolatos adatok nem teljesek.
A felszólalási osztály alaki vizsgálója a felszólalási irat beérkezése és a szabadalmasnak való továbbítása után azonnal megkezdi az alaki vizsgálatot. A felszólalás elfogadhatatlan voltára vonatkozó határozatot az alaki vizsgáló adja ki, kivéve az 55. szabály c) pontjára vonatkozó eseteket - vagyis amikor a felszólalási irat nem közli, hogy milyen terjedelemben nyújtanak be felszólalást és az milyen jogalapokon nyugszik - és azt az esetet, amikor az eljárást a felszólalási osztály már elkezdte.
Az 56. szabály (3) bekezdése szerint a szabadalomtulajdonossal a felszólalás másolatának megküldésével együtt közölni kell az elfogadhatatlan felszólalást elutasító határozatot, amely egyébként fellebbezéssel megtámadható.
Ha egyetlen felszólalást nyújtottak be, és az nem elfogadható, a felszólalást az eljárás bármelyik szakaszában mint elfogadhatatlant el kell utasítani. Ezzel a felszólalási eljárás lezáródik.
Ha az elfogadhatatlan felszólalás csak egyike a felszólalásoknak, és legalább egy további elfogadható felszólalást is benyújtottak, a felszólalási osztály a felszólalás elfogadhatatlanságáról külön dönthet, vagy pedig az eljárást az elfogadhatatlan felszólalás benyújtójának részvételével folytathatja, és a végső határozatban dönthet az említett felszólalás elfogadhatatlan voltáról. A felszólalási osztály kötelessége mérlegelni, hogy melyik utat választja.
Ha a felszólalás elfogadható, a felszólalási osztály megvizsgálja, hogy a 100. szakaszban megnevezett felszólalási okok gátolják-e az európai szabadalom fenntartását.
A G 9/91 (OJ 1993, 408) sz. és a G 10/91 (OJ 1993, 420) sz. határozatok szerint a felszólalási osztály egy tárgyában korlátozott felszólalás esetén csak olyan terjedelemben jogosult vizsgálni, amelyben a felszólaló a szabadalmat megtámadta. Ha a felszólaló a szabadalom egyes tárgyaira korlátozta felszólalását, a 101. és a 102. szakasz értelmében a többi tárgy nem része a felszólalásnak, és a 114. szakasz szerinti eljárásnak sem képezheti részét. Így a 114. szakasz (1) bekezdésének második mondata, amely szerint az ESZH vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira, bizonyítékaira, érveire és kérelmeire - ellentétben a korábbi felfogással -, ilyen összefüggésben nem alkalmazható; ez következik egyébként abból is, hogy az 55. szabály c) pontja szerint meg kell adni a felszólalás terjedelmét. Ez a követelmény nyilvánvalóan értelmetlen lenne, ha később a szabadalom egyéb részeit is minden további nélkül be lehetne vonni az eljárásba.
Az 55. szabály c) pontjának nem csak az a funkciója, hogy szabályozza a felszólalás elfogadhatóságát, hanem azt a jogi és ténybeli keretet is lefekteti, amelyen belül a felszólalás anyagi jogi vizsgálatát alapvetően el kell végezni. Ha azonban a felszólalás kimondottan csak egy független igénypont tárgya ellen irányul, az ettől függő aligénypontok szabadalmazhatósága is vizsgálható, ha a független igénypontot megsemmisítik, amennyiben ezeknek a függő igénypontoknak az érvényessége a már rendelkezésre álló információs anyag alapján prima facie kérdésessé tehető.
A T 274/95 (OJ 1997, 99) sz. határozat megállapítja, hogy a joggyakorlat szerint nem minősül új felszólalási oknak, ha ismét figyelembe vesznek olyan állításokat, amelyeket a felszólalási iratban alátámasztottak, de később ejtettek.
Az 57. szabály (1) bekezdése szerint a felszólalási osztály értesíti a szabadalmast a felszólalásról, és határidő megjelölése mellett felhívja arra, hogy nyújtsa be észrevételeit és szükség esetén a leírás, az igénypontok és a rajzok módosításait.
Az 57. szabály (2) bekezdése előírja, hogy ha több felszólalást nyújtottak be, azokat a többi felszólalónak is meg kell küldeni, akiknek azonban mások felszólalásával kapcsolatban nem kell állást foglalniuk.
Az 57. szabály (3) bekezdése szerint a felszólalási osztály közli a többi féllel a szabadalmas észrevételeit, valamint - szükség esetén - a módosításokat, és, ha ezt célszerűnek találja, felhívja őket arra, hogy azokra vonatkozóan nyilatkozzanak. Ha egy felszólaló nem nyilatkozik, annak nincs közvetlen jogi következménye, azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az eljárásban később nem hallgatják meg, például ha egy szóbeli tárgyaláson bizonyítékot kíván bemutatni.
Az 57. szabály (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy ha egy vélt szabadalombitorló a 105. szakasz alapján beavatkozik, a felszólalási osztály eltekintsen az (1)-(3) bekezdések előírásainak alkalmazásától. Ennek az az oka, hogy az (1)-(3) bekezdések szerinti rendszabályok már lezárulhattak a beavatkozó belépésekor, és ilyen esetben az 57. szabály (4) bekezdésének az alkalmazása elkerülhetővé teszi az eljárás elhúzódását. A felszólalási osztálynak azonban ilyenkor is biztosítania kell a jogi meghallgatás lehetőségét, mert az eljárásban részt vevő egyik fél terhére nem hozható döntés olyan okok alapján, amelyekre vonatkozóan ez a fél nem nyilatkozhatott.
Ha a felszólalás érdemi vizsgálata során nem kérnek szóbeli tárgyalást, és azt a felszólalási osztály sem tartja szükségesnek, a vizsgálat és a határozathozatal írásbeli eljárásban történik. Egy fél alapvetően az eljárás bármelyik szakaszában kérhet a 116. szakasz (1) bekezdése alapján szóbeli tárgyalást.
A 101. szakasz (2) bekezdése megerősíti a szóbeli meghallgatásra a 116. szakaszban lefektetett alapelvet, ameny- nyiben kimondottan előírja, hogy a felszólalási osztály a feleket annyiszor szólítja fel, ahányszor csak szükséges arra, hogy foglaljanak állást a végzésekkel és a többi fél nyilatkozataival kapcsolatban. Ennek az előírásnak a figyelmen kívül hagyása az eljárási szabályok megsértésének minősül, és fellebbezés esetén a 67. szabály alapján a fellebbezési díj visszafizetésének alapja lehet.
A 101. szakasz (2) bekezdése és az 58. szabály (2) és (3) bekezdése nem kötelezi arra a felszólalási osztályt, hogy a határozat kiadása előtt minden esetben először egy végzést adjon ki. Ha az illető félnek kellő alkalma volt arra, hogy a határozat indokaival kapcsolatban nyilatkozzék vagy hogy - mint szabadalmas - módosításokat javasoljon - például amikor a határozatot a felszólaló által előadott okokra alapozzák, a T 275/89 (OJ 1992, 126) sz. határozat szerint a felszólalási osztálynak nem kell előzetesen végzést kiadnia.
Az 58. szabály (2) bekezdése szerint a szabadalmast szükség esetén felszólítják, hogy módosítsa a leírást, az igénypontokat és a rajzokat. Ennek az előírásnak a szövegezése lehetővé teszi, hogy a felszólalási osztály többé vagy kevésbé konkrét javaslatokat tegyen a szabadalom, különösen az igénypontok véleménye szerint fenntartható szövegezésére. Ez célszerű gyakorlatnak minősíthető, mert a szabadalmas számára számos segédkérelem megtakarítása révén teszi lehetővé, hogy a szabadalom olyan szövegezése szülessen meg, amely eleget tesz a felszólalási osztály kifogásainak.
A 101. szakasz (2) bekezdése szerint a szabadalmas a felszólalásra vagy a felszólalási osztály egy végzésére módosított igénypontokat nyújthat be új főkérelemként és/vagy egy vagy több segédkérelemmel. Több segédkérelem esetén meg kell adni azok sorrendjét. Ha a szabadalmas egy kérelmet segédkérelemként nyújt be, ez annyit jelent, hogy azt csak akkor kell figyelembe venni, ha a rangban azt megelőző fő- és/vagy segédkérelmeknek nem adhatnak helyt. Ebben az esetben a felszólalási osztály a kérelmeket a megadott sorrendben köteles vizsgálni addig, amíg egy engedélyezhető kérelemhez nem jut. Az engedélyezhető kérelmet megelőző kérelmek elutasítását a határozatban meg kell indokolni.
Az 58. szabály (3) bekezdése előírja, hogy a szabadalmashoz intézett felhívásokat indoklással kell ellátni.
Az 58. szabály (4) bekezdése szerint mielőtt a felszólalási osztály határozatot hoz az európai szabadalom módosított terjedelemben való fenntartásáról, tájékoztatja a feleket arról, hogy milyen terjedelemben szándékozik a szabadalmat fenntartani, és felhívja őket arra, hogy két hónapon belül tegyék meg észrevételeiket, ha nem értenek egyet a javasolt szöveggel.
Az 58. szabály (5) bekezdése szerint ha bármelyik fél nem ért egyet a felszólalási osztály által közölt szöveggel, a felszólalási eljárást folytatni lehet; ellenkező esetben a (4) bekezdésben említett két hónapos határidő letelte után a felszólalási osztály felhívja a szabadalmast, hogy három hónapon belül fizesse meg az új európai szabadalmi leírás kinyomtatási díját, és nyújtsa be a módosított szabadalmi igénypontok fordítását az ESZH-nak az eljárás nyelvétől eltérő másik két hivatalos nyelvén.
Az 58. szabály (8) bekezdése szerint az európai szabadalom módosított terjedelemben való fenntartására vonatkozó határozatban meg kell adni a módosított európai szabadalom szövegét.
Ellentétben a 99. szakasz (3) bekezdésében és a 60. szabály (1) bekezdésében említett lemondással az illetékes nemzeti hatóságok előtt, aminek az előfeltételei és jogi következményei a nemzeti joghoz igazodnak, az ESZH előtti felszólalási eljárásban nincs lehetőség a szabadalomról vagy annak egyes részeiről való lemondásra. Ezt megerősíti a T 123/85 (OJ 1989, 336) sz. határozat. Így az ESZH előtti eljárásban kinyilvánított lemondásnak nincs jogi hatálya. Az eljárás a 60. szabály (1) bekezdése szerint sem állítható le. Az ESZH előtt kinyilvánított lemondást azonban a T 237/86 (OJ 1988, 261) sz. határozat szerint a szabadalom megvonására irányuló kérelemnek tekintik.
A 60. szabály (1) bekezdése szerint a felszólalási eljárást a felszólaló kérésére folytatni lehet, ha az európai szabadalom lemondás vagy a fenntartási díjak fizetésének elmulasztása miatt megszűnt. A kérelmet az ESZH-nak a lemondásról vagy a megszűnésről szóló értesítésétől számított két hónapon belül kell benyújtani. A T329/88 sz. határozat szerint ha a felszólaló nem nyújt be kérelmet az eljárás folytatására, a felszólalási eljárást befejezettnek kell nyilvánítani.
A 60. szabály (2) bekezdésének első mondata olyan esetet szabályoz, amikor a felszólalási eljárás alatt meghal a felszólaló; ez a nemzeti eljárásban gyakran bonyodalmakhoz és az eljárás jelentős késedelméhez vezet, mert ilyenkor a nemzeti jog szerint az eljárást rendszerint meg kell szakítani, amíg meg nem határozzák az örökösöket. A gyorsabb eljárás érdekében az európai felszólalási eljárást az örökösök részvétele nélkül is folytatni lehet, ha az örökösök megállapítása nagyobb nehézségekbe ütközik. Hasonló a helyzet olyankor is, amikor a felszólaló elveszti cselekvőképességét, és nem tűnik szükségesnek az eljárás folytatásához egy törvényes képviselő igénybevétele, ami egyébként további költségeket is okozna. Ezekben az esetekben a felszólalási osztály mérlegeli, hogy megvárja-e az örökösök vagy a törvényes képviselő részvételét, vagy pedig az eljárást hivatalból folytatja. Ilyenkor nincs lehetőség az eljárás megszüntetésére.
A 60. szabály (2) bekezdésének második mondata szerint a felszólalási eljárás akkor is folytatható, ha a felszólalást visszavonták. A visszavonási nyilatkozatnak egyértelműnek kell lennie. A T798/93 (OJ 1997, 363) sz. határozat megállapítja, hogy nem elegendő a további eljárásban való érdekvesztés egyszerű kinyilvánítása. A felszólalás visszavonásával a felszólaló kiválik az eljárásból.
Itt jegyezzük meg, hogy a német szabadalmi jog szerint a felszólalási eljárást akkor is folytatják, ha a felszólalást visszavonták. Az európai felszólalási eljárást visszavonás után csak akkor folytatják, ha ez a felszólalási osztály nézete szerint a felszólaló segítsége és költséges kutatások nélkül az európai szabadalom megvonásához vagy korlátozásához vezet, mert a T 197/88 (OJ 1989, 412) sz. határozat szerint ezáltal a közt meg lehet óvni látszólagos jogok fennállásától.
A fellebbezési tanácsok a felszólalás visszavonását a felszólaló fellebbezésének visszavonásaként értékelik. Ez lezárja az eljárást, ha az illető felszólaló az egyetlen fellebbező. A G 89/93 (OJ 1994, 887) sz. határozat megerősíti ezt a joggyakorlatot, és egyúttal azt is kimondja, hogy a felszólalási osztály akkor sem folytathatja az eljárást, ha azon a véleményen van, hogy a szabadalom fenntartásának előfeltételei az ESZE szerint nincsenek adva. Ha a szabadalmat megvonták vagy korlátozott oltalmi körrel tartották fenn, és a szabadalmas fellebbezett a felszólalási osztály határozata ellen, a felszólalás visszavonása nem befolyásolja a fellebbezési eljárást.
A 90. szabály szerint bizonyos esetekben félbeszakad az ESZH előtti eljárás, ha a szabadalmas vagy képviselője gátolva van; ez vonatkozik a felszólalási eljárásra is.
A 102. szakasz az európai szabadalom megvonását vagy fenntartását szabályozza. Első három bekezdésének szövege a következő:
"(1) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy a 100. cikkben említett felszólalási okok kizárják az európai szabadalom fenntartását, a szabadalmat megvonja.
(2) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy a 100. cikkben említett felszólalási okok nem zárják ki a szabadalom módosítás nélkül való fenntartását, a felszólalást elutasítja.
(3) Ha a felszólalási osztály úgy ítéli meg, hogy - figyelembe véve azokat a módosításokat, amelyeket a szabadalmas a felszólalási eljárás során tett - a szabadalom, illetve az annak tárgyát képező találmány megfelel az ebben az Egyezményben meghatározott követelményeknek, a szabadalmat módosítással tartja fenn, feltéve, hogy
a) a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban megállapították, hogy a szabadalmas jóváhagyja azt a szöveget, amely alapján a felszólalási osztály a szabadalmat fenn kívánja tartani;
b) az európai szabadalom új szövegének kinyomtatási díját a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül megfizették."
Ez a szakasz elsősorban a felszólalási osztály határozatára vonatkozik a felszólalás vizsgálata után, és az érdemi vizsgálat terjedelmét is meghatározza, amikor a szabadalmas változtatásokat hajtott végre.
Az eljárás részleteire többek között az 58. szabály (4)-(8) bekezdései és a határozatok formáit tárgyaló 68. szabály vonatkozik. A jogerős határozatokat a 92. szabály (1) bekezdésének r) pontja alapján bevezetik az európai szabadalmi lajstromba, és az adatcsere keretében közlik a megnevezett szerződő államok szabadalmi hivatalaival.
Az ebben a szakaszban szabályozott végleges rendelkezéseket mindig határozatok formájában közlik. Ez egyaránt vonatkozik a szabadalom megvonására, valamint a felszólalás elutasítására és a szabadalomnak megváltoztatott terjedelemben való fenntartására.
Közbenső határozatok is lehetségesek és szokásosak, például előzetes határozat arról, hogy több felszólalás közül az egyik nem elfogadható, vagy a szabadalmazhatósággal kapcsolatos anyagi jogi kérdésekről.
A G 12/91 (OJ 1994, 285) sz. határozat szerint egy írásbeli határozat kiadására vonatkozó eljárás azon a napon zárul le, amelyen a felszólalási osztály alaki vizsgálója a határozatot kézbesítés céljából leadta az ESZH belső postázó helyére. A határozatokat a 68. szabály (1) bekezdése értelmében szóbeli tárgyaláson is ki lehet hirdetni, de ezt követően írásban is kézbesíteni kell a feleknek.
A fellebbezés benyújtására a 108. szakasz szerint rendelkezésre álló két hónapos határidő a kézbesítés napjával kezdődik, de a T389/86 (OJ 1988, 87) sz. határozat megállapítja, hogy megengedett a fellebbezésnek közvetlenül a kihirdetés utáni benyújtása is.
A 102. szakasz (1) bekezdése arra az esetre vonatkozik, amikor a felszólalási osztály a szabadalmat megvonja, mert úgy ítéli meg, hogy a 100. szakaszban említett felszólalási okok kizárják az európai szabadalom fenntartását.
A 102. szakasz (1), (2) és (3) bekezdése szerint a felszólalási osztály az eljárás végén a felek által előadottak és az általa hivatalból figyelembe vett tények alapján műszaki és szabadalomjogi mérlegeléssel dönt a felszólalásról.
A felszólalásban alapvetően mindegyik fél köteles bizonyítani az általa előadott, számára kedvező tényeket. A bizonyítási teher azzal kapcsolatban, hogy a 100. szakaszban megjelölt felszólalási okok egyike gátolja a szabadalomnak az engedélyezett szövegezéssel való fenntartását, a felszólalón van. Ez különösen a szabadalmas állításainak a hatástalanítására vonatkozik, amikor egy felszólalási ok fennforgásával kapcsolatban a bizonyítási teher eleve a felszólalón nyugszik. A T 382/93 sz. határozat megállapítja, hogy nem elegendő a szabadalmas összehasonlító kísérleteinek adatait egyszerűen kétségbe vonni, amelyeket a találmány által biztosított kedvezőbb hatás bizonyítása érdekében terjesztett elő a szabadalmas.
Az európai szabadalmat azonban, amelyet a felszólalási osztály nézete szerint a 102. szakasz (3) bekezdése alapján megváltoztatott terjedelemben fenn lehetne tartani, mégis megvonják, ha bizonyos alaki követelményeket nem elégít ki. Ilyen vonatkozásban három eset lehetséges:
a) egy új európai szabadalmi leírás kinyomtatási költségeit a 102. szakasz (3) bekezdésének b) pontja szerinti felhívás után nem fizetik meg pótdíjjal az 58. szabály (6) bekezdése szerinti határidőn belül;
b) a megváltoztatott szabadalmi igénypontok fordítását a két másik eljárási nyelven a 102. szakasz (5) bekezdése szerinti figyelmeztetés után nem nyújtják be időben és az 58. szabály (6) bekezdése szerinti határidőn belül pótdíj befizetése mellett sem;
c) a 133. szakasz (2) bekezdése szerinti kötelező képviselet esetén a felszólalási eljárásnak a 90. szabály (1) bekezdése c) pontja szerinti megszakadása esetén - ami a képviselő halála, cselekvőképességének elvesztése vagy jogi akadályoztatása esetén következhet be - a 90. szabály (3) bekezdésének a) pontjában előírt két hónapos határidőn belül nem neveznek meg új képviselőt.
A felszólalási eljárásban a szabadalmasnak szüksége lehet arra, hogy a szabadalmat visszaható hatállyal megszüntesse. A T73/84 (OJ 1985, 241) sz. határozat szerint az európai szabadalmat megvonják, ha a szabadalmas kinyilvánítja, hogy az európai szabadalom fenntartásához az engedélyezett szövegezéssel nem járul hozzá, és módosított szöveget sem terjeszt elő. Ez megfelel a 113. szakasz (2) bekezdésében foglaltaknak, amelyek szerint az ESZH az európai szabadalmi bejelentést, illetve az európai szabadalmat kizárólag a bejelentő vagy a szabadalmas által előterjesztett vagy jóváhagyott szöveg szerint vizsgálhatja, és arról csak e szöveg alapján határozhat.
Egyéb nyilatkozatokat is megvonásra vonatkozó kérelemnek tekintenek, ha azok minden kétséget kizáróan úgy értelmezhetők, hogy a szabadalmas nem kívánja szabadalmának a fenntartását. A T 186/84 (OJ 1986, 79) sz. határozat szerint a szabadalmas közvetlenül is kérheti szabadalmának megvonását, mert az úgy értelmezhető, hogy nem ért egyet az engedélyezett szövegezéssel. A 101. szakasz tárgyalásakor már láttuk, hogy a felszólalási eljárásban a szabadalmasnak nincs joga lemondani szabadalmáról.
A T 459/88 (OJ 1990, 425) sz. határozat kimondja, hogy a szabadalmas még akkor is kérheti szabadalmának megvonását, amikor a felszólaló már benyújtott fellebbezést, de ahhoz indokolást még nem, és a szabadalmas kérelmét szabadalmának megvonására a felszólaló a fellebbezés indoklásaként használhatja.
A 102. szakasz (2) bekezdése szerint a felszólalást a felszólalási osztály mindig elutasítja, ha úgy ítéli meg, hogy a felszólalási okok nem zárják ki az európai szabadalom módosítás nélkül való fenntartását. A szabadalmasnak nem kell külön kérnie a szabadalom fenntartását, vagyis a felszólalás elutasítását, mert a 102. szakasz (1) és (2) bekezdése a határozatot csak a felszólalási osztály véleményéhez köti.
A 102. szakasz (3) bekezdése szerint a felszólalási osztály az európai szabadalmat módosítással tartja fenn, ha úgy ítéli meg, hogy a szabadalmas által a felszólalási eljárás során tett módosítások figyelembevételével a szabadalom, illetve az annak tárgyát képező találmány megfelel az egyezmény követelményeinek.
Az 1995. június 1-jén hatályba lépett 57.a szabály lehetővé teszi, hogy a szabadalmas a 100. szakasz szerinti olyan felszólalási okokra tekintettel is megváltoztathassa a leírást, az igénypontokat és a rajzokat, amelyekre a felszólaló nem hivatkozott. Így a VI D-IV, 5.3. pontja az oltalmi kör meg nem engedett bővítésének kiküszöbölése érdekében a szabadalmas számára megengedi, hogy a hiányzó feltalálói tevékenységre alapozott felszólalási eljárás folyamán változtatásokat végezzen a leírásban.
Ha a szabadalmas felszólalási okok miatt hajtott végre változtatásokat a leírásban és az igénypontokban, a felszólalási osztálynak meg kell vizsgálnia, hogy a megváltoztatott európai szabadalom és az annak tárgyát képező leírás megfelel-e az egyezmény követelményeinek. A T 1066/92 sz. határozat szerint ha a szabadalmas úgy korlátozta szabadalma oltalmi körét, hogy a megtámadott és az azoktól függő igénypontokat vagy a felszólaló által megtámadott tárgyat törölte, a felszólalási osztály a szabadalmat a megváltoztatott alakban akkor is köteles fenntartani, ha a szabadalom megmaradó tárgya vagy annak egy része már nem szabadalmazható.
A szabadalomnak megváltoztatott terjedelemben való fenntartására vonatkozó eljárás a 102. szakasz (3)-(5) bekezdéseiben és az 58. szabály (4)-(8) bekezdéseiben van szabályozva. A szabadalmat csak akkor lehet megváltoztatott terjedelemben fenntartani, ha
a szabadalmas - összhangban a 113. szakasz (2) bekezdésével - a megváltoztatott szöveggel a 102. szakasz (3) bekezdésének a) pontja szerint egyetért,
a 102. szakasz (3) bekezdésének b) pontja és az 58. szabály (5) és (6) bekezdése szerint az új európai szabadalmi leírás kinyomtatási költségét - amely a Díjszabályzat 2. szakaszának 9. pontja szerint 50 EUR összegű átalánydíj - időben befizeti, és a 102. szakasz (5) bekezdése szerint benyújtja a megváltoztatott igénypontok fordítását az ESZH másik két hivatalos nyelvén.
Az 58. szabály (4) bekezdésének megfelelően a felszólalási osztály, mielőtt határozatot hoz az európai szabadalom módosított terjedelemben való fenntartásáról, tájékoztatja a feleket arról, hogy a szabadalmat milyen terjedelemben szándékszik fenntartani, és felhívja őket arra, hogy két hónapon belül tegyék meg észrevételeiket, ha nem értenek egyet ezzel a szöveggel. A VI D-VI, 7.2.1. pontja szerint az 58. szabály (4) bekezdése szerinti közlés csak akkor célszerű, amikor a felszólalási osztály a szabadalmas által elfogadott vagy kért szövegezésben még változtatásokat tart szükségesnek. Az ilyen változtatási javaslatok azonban csak feltétlenül szükségesnek látszó szerkesztési változtatások lehetnek. Különben a felszólalási osztály állandó gyakorlata, hogy a 106. szakasz (3) bekezdése szerinti közbenső határozatot ad ki, amelyben leszögezi, hogy a megváltoztatott szabadalom és az annak tárgyát képező találmány az ESZE követelményeinek megfelel. E határozat ellen külön fellebbezést lehet benyújtani. A fellebbezési osztály kötve van ehhez a határozathoz.
A szabadalom megváltoztatott terjedelemben való fenntartására vonatkozó határozatot az 51. szabály (4) bekezdése szerinti követelmények teljesítése után a felszólalási osztály alaki ügyintézője adja ki. A közbenső határozatban eldöntött kérdéseket a T 55/90 sz. határozat szerint már nem lehet fellebbezéssel megtámadni.
A 103. szakasz az európai szabadalom új szövegének közzétételére vonatkozik és előírja, hogy ha az európai szabadalmat a felszólalási eljárás eredményeként megváltoztatott terjedelemmel tartják fenn, e szakasz szerint új európai szabadalmi leírást kell kiadni.
Az új európai szabadalmi leírás közzétételét ugyanúgy kell lefolytatni, mint az eredeti közzétételt. Ezt a 62. szabály szögezi le, amely - hasonlóan az 53. szabályhoz - kinyilvánítja, hogy a 49. szabály (1) és (2) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni az új európai szabadalmi leírásra.
Ha egyes eredetileg megnevezett államok kiesnek, mert például a szabadalmas nem nyújtotta be a szükséges fordításokat vagy nem fizette be a fenntartási díjakat, az új szabadalmi leírásban ezeket az államokat már nem említik, ha az ESZH-nak erről a változásról tudomása van.
A 129. szakasz a) pontja szerint az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik a felszólalásra vonatkozó határozat napját és fajtáját. Adott esetben egyidejűleg kiadják az új európai szabadalmi leírást; ehhez az engedélyezett európai szabadalom nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos rendszert vették át.
A 62.a szabály kimondja, hogy az 54. szabályt értelemszerűen kell alkalmazni az új európai szabadalmi leírásra. Ennek megfelelően az új szabadalmi leírás kiadása után egy új okiratot állítanak ki a módosított terjedelemben fenntartott európai szabadalomról, amely mellékletként tartalmazza az új szabadalmi leírást.
A szabadalom engedélyezésének napját az új nyilvánosságra hozatal nem változtatja meg. Ezt a fenntartási díj fizetésénél figyelembe kell venni.
A felszólalási eljárás költségeit szabályozó 104. szakasz a felszólalási eljárásra is megerősíti azt az alapelvet, hogy a szabadalmi hivatalbeli eljárásokban részes minden egyes személy maga viseli a költségeit; a résztvevők között azonban méltányossági okokból eltérő költségmegosztás is elrendelhető. A T789/89 (OJ 1994, 482) sz. határozat leszögezi, hogy ez a rendelkezés az olyan felszólalóra is vonatkozik, aki keresetének a visszavételével kiválik az eljárásból, de a költségviselésben részes marad.
Az ESZH által történő költségviselést mostanáig egyetlen esetben sem állapítottak meg. A T 951/91 (OJ 1995, 202) sz. határozat szerint egy felszólalónak azt a kérelmét, hogy az ESZH viseljen költségeket egy állítólagos eljárási hiba miatt, az előjogokról és immunitásokról szóló jegyzőkönyv 3. szakaszának (1) bekezdése alapján elutasították.
Előírások a költségmegosztásról, az egyes megtérítendő költségekről és a költségmeghatározási eljárásról a 9. szabály (4) bekezdésében, a 63. szabályban, a 106. szakasz (4) és (5) bekezdésében, valamint a Díjszabályzat 2. szakaszának 16. pontjában és 11. szakaszában találhatók.
Különbséget kell tenni a költségmegosztásra vonatkozó és a költség nagyságának meghatározására vonatkozó határozat között. Az első a felszólalási határozat része, és a felszólalási osztály, illetve a fellebbezési eljárásban a fellebbezési tanács határozza meg. A fizetendő költségek összegét ezzel szemben a 104. szakasz (2) bekezdése szerint kérelemre a felszólalási osztály irodája állapítja meg. Ezt az összeget a felszólalási osztály a VSZ-ben előírt határidőn belül benyújtott kérelem alapján határozattal felülvizsgálhatja.
A 63. szabály (1) bekezdésének első mondata szerint a költségmegosztást a felszólalásra vonatkozó határozattal rendelik el. A T 10/82 (OJ 1983, 407) sz. határozat leszögezi egyrészt, hogy a felszólalóknak meg kell téríteniük a szabadalmas számára a szóbeli tárgyalással okozott költségeket, másrészt, hogy költségeket kérelem nélkül is meg lehet állapítani.
A 63. szabály (1) bekezdésének második mondata szerint csak azok a költségek vehetők figyelembe, amelyek a jogok célnak megfelelő megóvásához váltak szükségessé. Ennek megfelelően a bizonyításfelvétellel kapcsolatos költségek is felszámíthatók a költségek megállapításakor.
A 63. szabály (2) bekezdése szerint a költségmegállapítási kérelemhez csatolni kell a költségkalkulációt és a bizonylatokat is; a kérelem akkor fogadható el, ha az a határozat, amellyel kapcsolatban a költségmegállapítást kérik, jogerőre emelkedett. A felszólalási határozatok a fellebbezési határidő meddő lejárta után, vagyis a kézbesítésüktől számított két hónap elteltével válnak jogerőssé.
A 63. szabály (2) bekezdésének harmadik mondata szerint a költségek megállapításához elegendő, ha azokat valószínűsítik.
Egy szóbeli tárgyalás költségeit egy résztvevőnek akkor is fel lehet számítani, ha azt nem egy fél kérelmére, hanem hivatalból rendelték el. A T 117/86 (OJ 1989, 401) sz. határozat szerint a szóbeli tárgyalás előkészítésének költségei akkor is felszámíthatók, ha a szóbeli tárgyalást nem tartották meg.
A költségeknek az egyes felekre való ráterhelésekor nem mérvadó, hogy az illető fél a felszólalási eljárás nyertese vagy vesztese. Aki azonban az eljárásban nem járt el kötelező gondossággal és ezzel többletköltségeket okozott, ennek megfelelően külön terhelhető a költségekkel.
A T 611/90 (OJ 1993, 50) sz. határozat megállapítja, hogy ha a késedelem a másik félnek többletköltségeket okoz, azokat az okozónak kell viselnie, ha a késedelmet nem tudja alaposan indokolni.
A T 314/90 sz. határozat szerint egy felszólalónak, aki a szóbeli tárgyalás előtt csak két héttel terjesztett be egy újdonságrontó nyomtatványt, amivel kapcsolatban két szakembert meg kellett hallgatni, e szakemberek utazási és szállodaköltségeit meg kellett térítenie.
A T 167/84 (OJ 1987, 369) sz. határozat megállapítja, hogy a felszólalást benyújtó fellebbező fél nem járt el kellő gondossággal amikor szóbeli tárgyalást kért, de azon semmi új tényállást nem adott elő, és így a fellebbezési tanács véleménye szerint az ügyben szóbeli tárgyalás nélkül is lehetett volna döntést hozni; ezért a szóbeli tárgyalás költségeit a fellebbező félnek kellett megfizetnie.
A T 323/89 (OJ 1992, 169) sz. határozat szerint ha az eljárás folyamán már megállapíthatók a költségek, a fellebbezési tanácsok a fellebbezésre vonatkozó határozatukban a költségek nagyságát is rögzíthetik.
A 104. szakasz (2) bekezdésének második mondata és a 63. szabály (3) bekezdése szerint az alaki vizsgáló költségmegállapításról szóló határozatának a felülvizsgálatát a költségmegállapítás kézbesítésétől számított egy hónapon belül írásban indoklással együtt kell a felszólalási osztálytól kérni. Ez a kérelem a 63. szabály (3) bekezdésének harmadik mondata szerint csak akkor tekinthető benyújtottnak, ha a költségmegállapítási díjat (jelenleg 50 EUR) a Díjszabályzat 2. szakaszának 16. pontja szerint lerótták. Erről a kérelemről a felszólalási osztály a 63. szabály (4) bekezdése szerint szóbeli tárgyalás nélkül határoz.
A 106. szakasz (5) bekezdése szerint a felszólalási eljárás költségeinek összegét megállapító határozat ellen csak akkor van helye fellebbezésnek, ha a megállapított összeg meghaladja a Díjszabályzat 2. szakaszának 11. pontjában meghatározott összeget, amely jelenleg 1020 EUR.
A 104. szakasz (3) bekezdése szerint az ESZH költségeket megállapító jogerős határozata a szerződő államokban ugyanúgy hajtható végre, mint azon szerződő állam polgári bíróságának a jogerős határozata, amelynek a területén a végrehajtást foganatosítják. Az ilyen jellegű határozat felülvizsgálata csak annak hitelességére korlátozódhat.
A vélelmezett szabadalombitorló részéről történő beavatkozást tárgyaló 105. szakasz lehetővé teszi, hogy egy nemzeti bitorlási eljárásban érintett, feltételezett szabadalombitorló vagy egy olyan személy, akit felszólítottak a feltételezett szabadalombitorlás abbahagyására és aki nemleges megállapítási keresetet nyújtott be, részt vegyen az európai felszólalási eljárásban. Az európai szabadalom vélt bitorlója azért léphet be a függő európai felszólalási eljárásba, hogy ezáltal elkerülhető legyen az európai felszólalási eljárással párhuzamosan nemzeti megsemmisítési eljárás lefolytatása.
Minthogy bitorlási kereset vagy nemleges megállapítási kereset indításakor a figyelmeztetés után gyakran már lejárt a 99. szakasz (1) bekezdése szerinti 9 hónapos felszólalási határidő, a 105. szakasz a vélt bitorló beavatkozásához külön határidőt állapít meg, amely a beavatkozó számára a felszólalási határidő meghosszabbítását jelenti.
A beavatkozás csak az alábbi előfeltételek fennforgása esetén lehetséges:
a szabadalmas egy vélt bitorló ellen bitorlási eljárást indított;
a szabadalmas a vélt bitorlót felszólította a bitorlás abbahagyására, és utóbbi ezért nemleges megállapítási keresetet indított.
A T 195/93 sz. határozat szerint az abbahagyásra való felszólítás önmagában nem jogosít fel beavatkozásra még akkor sem, ha a nemzeti jog szerint kárigény alapjául szolgálhat.
A T 338/89 sz. határozat megállapítja, hogy a bitorlási eljárásnak vagy a nemleges megállapítási keresetnek arra a szabadalomra kell vonatkoznia, amelynek a felszólalási eljárásába kívánnak beavatkozni; a beavatkozás nem megengedett, ha a bitorlási kereset az európai szabadalom alapját képező elsőbbségi bejelentésre irányul.
Beavatkozás csak a felszólalási határidő lejárta után lehetséges. A beavatkozás kinyilvánításának határideje három hónap, és azt a napot követően kezdődik, amelyen a fentebb említett kétféle kereset valamelyikét benyújtották. A T 296/93 (OJ 1995, 627) sz. határozat szerint ha bitorlási és nemleges megállapítási keresetet is benyújtottak, a határidő az első kereset benyújtásával indul; elkésettnek minősül a bitorlási kereset benyújtásától számított három hónap eltelte után, de a nemleges megállapítási kereset benyújtásától számított három hónap lejárta előtti beavatkozás.
Ha a beavatkozási határidő a 9 hónapos felszólalási határidő előtt lejár, a vélt bitorló ebben az esetben csak felszólalást nyújthat be.
A 105. szakasz (2) bekezdése szerinti írásbeli nyilatkozat a felszólalási díj megfizetése után válik csak hatályossá; ezért ügyelni kell arra, hogy mind a beavatkozási nyilatkozat benyújtása, mind a díjfizetés időben megtörténjék.
A G 1/94 (OJ 1994, 787) sz. határozat megállapítja, hogy beavatkozni csak függő felszólalási eljárásba lehet, de a beavatkozás a fellebbezési tanácsnál is lehetséges. Hasonlóan a 99. szakasz (1) bekezdésének második mondatában a felszólalással kapcsolatban előírtakhoz, a beavatkozási nyilatkozatot a 105. szakasz (2) bekezdésének első mondata szerint írásban kell benyújtani és meg kell indokolni. Ilyen vonatkozásban a felszólalás benyújtásával kapcsolatos előírásokat megfelelően kell alkalmazni.
A 105. szakasz (2) bekezdésének harmadik mondata szerint a beavatkozást is felszólalásként kell kezelni, ha a VSZ nem rendelkezik ettől eltérően. Ezért a beavatkozás írásban történő kinyilvánítása után is először annak elfogadhatóságát vizsgálják ugyanolyan alapelvek szerint, mint a felszólalások esetében.
A beavatkozó a 100. szakasz valamennyi felszólalási okát érvényesítheti még akkor is, ha azt a felszólalási osztály addig még nem vizsgálta, és akkor is, ha a beavatkozás csak a fellebbezési osztály előtt történt.
Az 57. szabály (4) bekezdése olyan módon rendelkezik, hogy beavatkozásra vonatkozó kérelem esetén a felszólalási osztály eltekinthet a felszólalás vizsgálatának előkészítésére vonatkozó (1)-(3) bekezdések alkalmazásától.