EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
Dr. Vida Sándor
A jóhírű védjegy oltalma Németországban
Alkalmazandó jog
MAC Dog
Mon Chéri/MA CHERIE
Az EU Bíróságának CHEVY-ítélete
FABERGÉ
A Közösségi Védjegyhivatal és a Közösségi Bíróságok gyakorlata
Zárszó
Az EU tagállamainak (és néhány tagjelölt országnak) az EU Védjegyjogi Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) alapján harmonizált védjegyjogában az egyik kifejezetten problematikus rendelkezést képezi a jóhírű védjegy oltalma, illetve az oltalmi igénynek a gyakorlatban történő érvényesítése; a hatóság, illetve bíróság szemszögéből nézve pedig az oltalmi igény elbírálása. Megjegyzendő, hogy az Irányelv e rendelkezésének átvétele minden országban önként történt, amint azt például a magyar védjegytörvény indokolása mondja "a gazdasági verseny tisztaságának követelményei" figyelembevételével.
A jóhírű védjegy elvileg áruosztályoktól függetlenül élvez oltalmat, három együttes feltétel fennállása esetén:
a védjegy belföldön jóhírű,
a későbbi védjegy azonos vagy összetéveszthető a jóhírű védjeggyel,
a jóhírű védjegy megkülönböztető képességének sérelme vagy annak tisztességtelen kihasználása.
Amint azt a továbbiakban látni fogjuk, a gyakorlat számára az első feltétel: a jóhírnév fennállásának bizonyítása jelenti a legtöbb gondot.
Alkalmazandó jog
A jóhírű védjegy oltalmát az Irányelvvel harmonizált 1994. évi védjegytörvény nevesítette a német védjegyjogban. [A magyar védjegytörvény 4. § (1) bek. c) pontja azonos rendelkezést tartalmaz, mint a német védjegytörvény vonatkozó 9. § (1) bek. 3. pontja.]
Az igazán jóhírű védjegy számára Németországban persze ezt megelőzően is a legtöbbször sikerült biztosítani az oltalmat, ez azonban általában versenyjogi eszközökkel történt, amikor is a bírói gyakorlat a jóhírnév sérelmét (Rufschädigung) vagy annak jogosulatlan kiaknázását (Rufausbeutung) szankcionálta.1
A jóhírű védjegyek oltalmának védjegyjogi eszközökkel történő biztosításáról is rendelkező Irányelv e szabályának átvétele azonban fordulópontot jelentett a német védjegy- és versenyjogban: a jóhírű védjegy nevesített oltalmának bevezetése most más csatornába, nemegyszer más fórum elé is terelte az ilyen ügyeket.
Nem kellett hosszú ideig várni, amíg az első ilyen ügy a legmagasabb bírói fórum elé került.
MAC Dog
Ismereteink szerint a MAC Dog per volt az első, amelynek tényállása megfelelt a törvényben a jóhírű védjegy oltalmát biztosító elvont tényállásnak.
Az elsőrendű felperes a nálunk is ismert amerikai McDonald's Corporation, a másodrendű felperes pedig annak német leányvállalata. Az elsőrendű felperes számos német védjeggyel rendelkezik, amelyeknek közös eleme a Mc vagy Mac, például McDonald's, BIG MAC stb.
Az alperes élelmiszereket gyárt, 1983-tól pedig az általa előállított kutya-, illetve macskaeledelt MAC Dog, illetve MAC Cat megjelöléssel hozta forgalomba és jegyeztette be védjegyként. A felperes a korábbi német védjegytörvény alapján felszólalást nyújtott be az alperes védjegybejelentése ellen, azt azonban a szabadalmi hivatal áruhasonlóság hiányára történő hivatkozással elutasította.
Ezt követően a felperes védjegyjogi és versenyjogi alapon indított törlési pert. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, a Felsőbíróság (OLG München) azonban a versenytörvény alapján helyt adott annak. A másodfokú ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem eredményre vezetett, a Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el.2
A hatályon kívül helyező ítélet legfontosabb megállapításai az alábbiak
1.Helytálló a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a kereset csak akkor állhat meg, ha a felperesi védjegy jóhírű, mivel a két védjegy által megjelölt áruk egymástól eltérőek.
2.Az elmarasztalás csak a versenytörvény (UWG 1. §) alapján történt, anélkül, hogy a bíróság a védjegyjogi igényt vizsgálta volna.
Ez nem helyeselhető. Az 1994. évi védjegytörvény hatálybalépése óta a jóhírű védjegy oltalmát elsődlegesen a védjegyjog biztosítja. A védjegytörvény részletesen és nevesítve biztosítja a jóhírű védjegy oltalmát, amivel a korábbi (versenyjogi) gyakorlatot rögzíti, és amely oltalmat ennek megfelelően kell (a védjegyjogban) kiépíteni, amint azt a törvény indokolása mondja. Ez a szabályozás a joggyakorlat által korábban biztosított oltalomfajta helyébe lépett, s alapvetően kizárja a versenyjog vagy a polgári jog általános szabályai alapján korábban biztosított oltalom egyidejű alkalmazását. Ezt a nézetet képviseli a jogi irodalom is.3 A versenyjog, nevezetesen a generálklauzula alkalmazására csupán akkor van lehetőség, ha a védjegyjogi oltalom biztosításának nincs helye.
3.Minthogy a kifogásolt magatartás már a korábbi védjegytörvény hatálya alatt megkezdődött, annak szankcionálása csak az esetben lehetséges, ha az a korábbi törvény hatálya alatt is jogellenes volt. A korábbi törvény hatálya alatt a kifogásolt magatartás miatt versenyjogi alapon vagy jogellenes magatartás miatt lehetett volna törlési pert indítani. (Ez a feltétel tehát megvalósult - a szerző megjegyzése.)
4. A másodrendű felperesnek, a német leányvállalatnak nem csak védjegybitorlási ügyben van perképessége (aktorátusa), hanem védjegytörlési ügyben is.
5. A Felsőbíróság ítélete szerint e bíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a MAC, valamint a BIG MAC megjelölések már 1983 óta "versenyjogilag releváns jóhírnévnek örvendenek". A felülvizsgálati kérelem ezzel szemben indokoltan kifogásolja, hogy ezt a visszamenőleges megállapítást a Felsőbíróság tényekkel nem támasztotta alá, amely tények felülvizsgálhatók lennének.
Ezért a megismételt eljárásban tisztázni kell, hogy abban az időben (1983), amikor alperes megkezdte a MAC Dog és a MAC Cat megjelölések használatát, a felperes MAC, valamint BIG MAC védjegyeit a forgalomban ismerték-e már, és hogy a Mc, illetve Mac előtagok már akkor olyan megjelölések voltak-e, amelyek a felperesre, illetve annak tevékenységére utaltak. Ezenfelül az is tisztázást igényel, hogy képes-e az alperes más okot is megjelölni, mint a Felsőbíróság által kézenfekvőnek tartott okot, nevezetesen, hogy miért választotta a kifogásolt szavakat kutya- és macskaeledel megjelölésére.
Végül, fűzi hozzá az ítélet, ha ezek a kérdések tisztázást nyertek, akkor a fellebbezési bíróságnak a hírnévrontással kapcsolatos megállapításai, valamint a negatív asszociáció keltésével kapcsolatos következtetései már kellőképpen meggyőzőek, ezek vonatkozásában ezért a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Ez az ítélet a tényállás érdekességétől eltekintve, elsősorban az alkalmazandó jog (versenyjog helyett védjegyjog) tekintetében figyelemre méltó. Ugyanakkor azonban az is megállapítható belőle, hogy még az olyan közismert védjegy esetén is, mint a McDonald's, a jóhírnév perrendszerű bizonyítása visszamenőlegesen milyen nehéz.
Mon Chéri/MA CHERIE
Az édességeket kedvelők körében nálunk is ismert "Mon Chérie" védjegy jogosultja cseresznyepálinkával töltött pralinéval (30. áruosztály) közel 50 esztendeje van jelen a német piacon: az 1997-1998. években 300 millió márka értékű forgalmat bonyolított, s évenként mintegy 14 millió márkát költött reklámozásra.
Az alperes 1999-ben a MA CHERIE védjegyet jelentette be szappan, illatszer, kozmetikum (3. áruosztály) termékekre.
A felperes kérésére a Kölni Törvényszék ideiglenes intézkedéssel eltiltotta az alperest a MA CHERIE védjeggyel ellátott kozmetikumok forgalmazásától, mire az védjegybejelentését visszavonta, s a kifogásolt termékeknek e védjeggyel való forgalmazására nem is került sor.
Ezt követően már csak a költségek miatt folyt tovább a bírósági eljárás, a Kölni Felsőbíróság (OLG Köln) ítélete4 ennek ellenére említést érdemel.
Az ítélet indokolásában először is hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság által a MAC Dog ügyben hozott ítéletre, megismételve azt a megállapítást, hogy az ügy elbírálása alkalmával egyedül a védjegytörvény alkalmazandó: a jóhírű védjegy megkülönböztető képességének sérelme esetén ugyanis az oltalmat elsődlegesen a védjegytörvény alapján kell biztosítani.
A védjegy jóhírneve tekintetében utal az ítélet egy 1997. évben végzett gyors közvélemény-kutatásra, továbbá azokra az eskü alatti nyilatkozatokra, amelyekkel a felperes a cseresznyepálinkával töltött praliné termékkel elért üzleti forgalmát, valamint jelentős reklámozási tevékenységét bizonyította. Ezenfelül - mondja az ítélet - az eljáró tanács tagjai is, akik maguk is az édességeket fogyasztók táborába tartoznak, régóta ismerik a felperes által forgalmazott, cseresznyepálinkával töltött pralinét.
Az kétségtelen, hogy az áruk eltérőek. De mindkét fajta áru jellegzetes ajándéktárgy, ezen felül a "Mon Cherie" cseresznyepálinkás praliné olyan, az áruval kapcsolatos asszociációkat ébreszt, mint "édes", "finom", "érzékelhető", amely tulajdonságokat illatokról is el lehet mondani. A "Mon Chérie" védjegy rendkívüli jóhírneve mindezekre tekintettel kisugárzik az illatszerekre, kozmetikumokra is.
Mindkét védjegy uralkodó eleme a "cherie" szó. Az előtte megjelenő "Mon", illetve "Ma" birtokosjelző azok számára, akik elemi szinten ismerik a francia nyelvet, ugyanannak a fogalomnak a hím-, illetve nőnemű nyelvtani alakját jelenti, akik pedig nem tudnak franciául, azok feltehetőleg nem is ügyelnek erre a különbségre.
Egyébként arra sincs magyarázat, hogy az alperes miért éppen ezt a megjelölést választotta kozmetikai termékcsaládja egy tagjának megjelölésére - mondja az ítélet.
Ez az utolsó megjegyzés (amelyhez hasonló a MAC Dog- ítéletben is olvasható), vagyis annak vizsgálata, hogy mi motiválta a későbbi védjegy bejelentőjét a jóhírű védjeggyel összetéveszthető védjegy tervezett bevezetésére, azaz az imágó átvitelére, a védjegyjogi ítélkezésben szokatlan felvetés: hiszen a védjegybitorlás megtörténtének megállapítása objektív ismérvek alapján történik, függetlenül attól, hogy a bitorlás szándékos-e vagy gondatlan.
Ugyanakkor azonban ennek a körülménynek, vagyis a jogellenes magatartás motivációjának vizsgálata a jóhírnév jogellenes kihasználása (Rufausbeutung) miatti ügyekben folytatott több évtizedes német versenyjogi gyakorlat egyik jellemzője. A jóhírű védjegy sérelmére elkövetett magatartásoknak a védjegyjog által történő szankcionálása lehetőségének nevesítésével, érthető módon, a jogellenességnek ezt az ismérvét a bírói gyakorlat a védjegyjogba transzponálja.
Az EU Bíróságának CHEVY-ítélete
Bár az ún. CHEVY-ítéletet az EU Bírósága egy belga bíróság megkeresése alapján hozta, annak megállapításai az EU valamennyi tagállamára nézve kötelezőek.
A CHEVY-ügyben hozott ítéletről a magyar szakirodalom ismételten megemlékezett ugyan,5 az ítéletnek az EU tagállamai joggyakorlatára kifejtett jelentős hatására tekintettel célszerűnek tartjuk az ítélet6 azon megállapításainak pontos7 közlését, amelyek a védjegy jóhírnevével kapcsolatosak.
"23....Amikor az Irányelv 5 (2) cikke, eltérően annak 5 (1) cikkétől, az eltérő áruk és szolgáltatások vonatkozásában oltalmazza a védjegyet, az első feltétel az, hogy a védjegy a közönség körében bizonyos mértékben ismert legyen. Későbbi védjeggyel történő ütközés esetén csak akkor fordulhat elő a két védjegy közötti gondolattársítás (asszociációs kapcsolat), ha a korábbi védjegyet a közönség kellőképpen ismeri. Következőleg a korábbi védjegy sérelme, annak eltérő árukon és szolgáltatásokon való használata esetén, csak ilyen esetben következik be.
24.Az érintett közönség, amelynek körében a korábbi védjegy jó hírnevet szerzett, függ a vonatkozó áruktól és szolgáltatásoktól, ez vagy a nagyközönség vagy annak egy szűkebb szakmai része, mint például egy bizonyos ágazatnak kereskedői.
25.Sem az Irányelv 5 (2) cikkének szövegéből, sem annak szelleméből nem lehet arra következtetni, hogy az így meghatározott közönség egy bizonyos százalékának kell ismernie a (korábbi) védjegyet.
26. Az ismertségnek a kívánt mértékben való fennállása akkor állapítható meg, ha az érintett közönség jelentős (szignifikáns) része ismeri a védjeggyel ellátott árukat és szolgáltatásokat.
27.Amikor a nemzeti bíróság vizsgálja, hogy ez a feltétel teljesült-e, az eset valamennyi releváns körülményére figyelemmel kell lennie, ilyenek különösen a védjegy piaci részesedése, a használat intenzitása, annak földrajzi kiterjedtsége, időtartama, valamint az áru kelendőségének biztosítása (promóciója) érdekében megvalósított beruházások."
Az ítélet indokolásának 26. pontja ismétlődik az ítélet rendelkező részében, a metodikai útmutatást pedig véleményünk szerint az indokolás 27. pontja tartalmazza.
Az ítélethez ehelyütt újabb kommentárt fűzni megítélésünk szerint felesleges.
FABERGÉ
Az EU Bíróságának a CHEVY-ügyben hozott ítéletét veszi figyelembe a Legfelsőbb Bíróság8 a FABERGÉ ügyben kihirdetett ítéletében.
A nálunk főként kozmetikumok vonatkozásában ismert FABERGÉ védjegyet a felperes a 3., 9., 14., 16., 18., 21., 24., 5. áruosztályokban jelentette be.
Az alperes ezzel szemben szeszes italokra, többek között pezsgőre (33. áruosztály) jelentette be védjegyét.
A védjegybitorlás és tisztességtelen verseny címén benyújtott keresetet mind a Törvényszék, mind a Felsőbíróság (OLG Düsseldorf) elutasította.
A felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság8 a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását rendelte el.
A jóhírnév fennállásának bizonyításával kapcsolatos követelmények tekintetében a Legfelsőbb Bíróság utal az EU Bíróságának a CHEVY-ügyben hozott ítéletére, annak megjegyzésével, hogy a Felsőbíróság ítéletét korábban hozta, mint hogy az EU Bíróságának határozata ismertté vált volna, s a fellebbezési eljárást már ez okból is meg kell ismételni. (Eljárásjogilag ez legalábbis szokatlan, de ha arra gondolunk, hogy az EU Bírósága csak értelmezi az Irányelvet, amely értelmezés az Irányelvvel harmonizált német jogra is irányadó, akkor ez a visszamenőleges jogalkalmazás inkább érthető.)
Ami a megismételt fellebbezési eljárásban lefolytatandó bizonyítást illeti, a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy helytelenül alapította a Felsőbíróság ítéletét egyedül a felperes által becsatolt közvéleménykutatás eredményeire, amelyek a védjegy 16, illetve 17,5 százalékos ismertségét állapították meg. (Megjegyzendő, hogy ezt az ismertségi hányadot a Felsőbíróság a jóhírnév megállapításához nem is tartotta elegendőnek.) Ez az eljárás az EU Bíróságának a CHEVY-ügyben hozott ítélete alapján már nem tekinthető helyesnek. Ezért az újból lefolytatandó eljárásban vizsgálni kell a védjegyes áru piaci részesedését, a használat intenzitását, időtartamát, valamint az áru promóciója érdekében megvalósított beruházásokat.
Azt mindenesetre helyesen állapította meg a Felsőbíróság, hogy az adott esetben a forgalmi körök alatt az egész lakosságot kell érteni. A szóban forgó áruk - mint szappan, kozmetikum, ékszer - ugyanis személyes használatra szolgálnak, azaz a napi szükségletek kielégítését biztosító termékekről van szó. Ezért nem fogadható el a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelés, hogy védjegypolitikájának központi eleme a luxuscikkek promóciója, még akkor sem, ha három leányvállalatának tevékenysége (Fabergé-ékszer, Fabergé-selyemdamaszt, Fabergé-szemüvegkeret) luxuscikkek árusítására irányul, s hogy ezek forgalmazásával magasabb képzettségű és átlagon felüli jövedelmű vevőközönséget céloz meg. E vonatkozásban a felülvizsgálattal szemben előterjesztett ellenkérelem meggyőzően mutat rá, hogy a közvélemény-kutatás ennél a fogyasztói rétegnél csupán 5 és 12 százalékos ismertséget állapított meg. Ebből pedig az következik, hogy a felperes reklámkoncepciója összetett. Ez pedig nem teszi lehetővé a jóhírnév vizsgálatának luxuscikkekre történő korlátozását.
Ezért a továbbiakban az a körülmény sem lehet ügydöntő, hogy a luxuscikkekkel kereskedők körében a védjegy ismertsége jóval meghaladja a 70 százalékot, mivel az EU Bíróságának irányadó állásfoglalása alapján az adott ügyben a jóhírnév fennforgását a nagyközönségre vetítve kell megállapítani.
Végül - nem utolsósorban - mondja az ítélet, helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a versenytörvény generálklauzulájára alapított keresetet elutasította. A jóhírű védjegy oltalmát ugyanis a védjegytörvény nevesíti, s amint az már korábban megállapítást nyert (s itt utal a Legfelsőbb Bíróság a MAC Dog-ügyben hozott saját korábbi ítéletére), ilyen ügyekben a versenytörvény alkalmazására alapvetően nincs lehetőség.
Ez az ítélet a német bírói gyakorlatban néhány év leforgása alatt bekövetkezett, most már második változást szemlélteti:
az első az alkalmazandó jog vonatkozásában (versenyjog helyett a védjegyjog),
a második a jóhírnév megállapításának metodikája (az EU Bírósága komplexebb feltételrendszerének átvétele) tekintetében állapítható meg.
A Közösségi Védjegyhivatal és a Közösségi Bíróságok gyakorlata
A közösségi védjegy (community trademark) egyben német védjegy is, pontosabban annak hatálya Németországra is kiterjed. Ezért érdemes három olyan jogesetet is felidézni,9 amelyben a jóhírűség volt kérdéses. Nevezetesen
a LIPOSTAT jogosultjának (5. áruosztály) felszólalása a LIPOSTATIN (5. és 30. áruosztály) védjegy ellen, amelynek a Közösségi Védjegyhivatal (OHIM) Fellebbezési Tanácsa helyt adott,
a COSMOPOLITAN jogosultjának (16. áruosztály) felszólalása a COSMOPOLITAN (3. áruosztály) védjegy ellen, amelynek a Közösségi Védjegyhivatal Fellebbezési Tanácsa helyt adott (a határozat nem jogerős),
a VIAGRA jogosultjának (5. áruosztály) felszólalása a VIAGRENE (32. áruosztály) védjegy ellen, amelynek mind a Közösségi Védjegyhivatal Fellebbezési Tanácsa, mind az elsőfokon eljáró Közösségi Bíróság az adott esetben a Brit Felsőbíróság (High Court) helyt adott.
Zárszó
A fentiek, valamint az EU Bíróságának gyakorlatára visszavezethető egyéb változások, amelyek egész rövid idő alatt jelentkeztek, érthető módon még nagy tapasztalattal rendelkező német jogászokat is olyan kijelentésekre késztetnek, hogy "álmukban sem gondolták volna, hogy az EU Bíróságának gyakorlata ilyen hatással lesz a német bírói gyakorlatra".
Minthogy nálunk ezek a követelmények, több éves fokozatos fejlődést átugorva, az EU csatlakozással egyik napról a másikra - erős kifejezést használva: drasztikusan - fognak jelentkezni, igazat kell adni annak a visszafogott hazai prognózisnak, hogy sokan "csodálkozni fognak", ha az EU Bíróságának gyakorlatát mind a védjegyjogban, mind a versenyjogban alkalmazni kell majd. Ehhez mi csak annyit teszünk hozzá, hogy ez legalábbis a jelenlegi joggyakorlat kritikus felülvizsgálatának, egyes esetekben pedig átértékelésének szükségességét fogja felvetni.
Végül, a kissé szubjektív hangvételű megjegyzések után, tárgyilagosságra törekedve és kissé elvonatkoztatva, azt a következtetést is levonhatjuk, hogy egy másik területen szerzett tapasztalatoknak egy rokon jogterületre történő átvitele, ha az ennek az utóbbinak a feltételrendszerébe beillesztve történik, még termékenyítő hatású is lehet. Erre egyébként az egyetemes jogtörténetben több példát is találunk.
Egy frappánsnak tűnő példával konkretizálva ezt a megállapítást: Németországban az első versenyjogi rendelkezéseket az 1894. évi második védjegytörvény tartalmazta (15., 16. §-ok: az ismert és jellegzetes külső oltalmáról, a hamis származási jelzések tilalmáról), s ezeket inkorporálta az 1896. évi első versenytörvény, illetve az 1909. évi, ma hatályos versenytörvény. Ezért akár azt is lehetne mondani, hogy Németországban a védjegyjog volt a versenyjog szülőanyja, amely száz esztendő elteltével "visszaadta" a jóhírű védjegy oltalmát a védjegyjognak, igaz brüsszeli közvetítéssel, de önként és nem kényszer hatása alatt.