VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
"Üzembentartási kézikönyv" szerzői joga
A Központi Honvéd Kórház tervdokumentációjának átdolgozása
Flintstones-figurák felhasználása reklámcélokra
"Üzembentartási kézikönyv" szerzői joga
SZJSZT-36/02
A Polgári Légiközlekedési Hatóság megkeresése
A Polgári Légiközlekedési Hatóság által feltett kérdés
Állapítsa meg a Szerzői Jogi Szakértői Testület, hogy az "Üzembentartási kézikönyv" szerzői jogi oltalom alatt áll-e, azaz a hatóság kiadhat-e róla másolatot az üzemben tartó részére a készítő előzetes engedélye nélkül?
Az eljáró tanács válasza
1. A szerzői jogi védelem az 1999. évi LXXVI. törvény (szerzői jogi törvény, Szjt.) 1. §-a értelmében az egyéni-eredeti alkotásokat illeti meg. Az alkotások tartozhatnak a művészetek bármely kategóriájába, és ebben a körben tág tere nyílik az alkotó számára az egyéni jelleget hordozó művek létrehozásának. Ugyanakkor a tudományos, szakmai (szakirodalmi) művek esetében a mű gondolati tartalmát, illetve szerkezetét esetenként szoros előírások szabályozzák, amelyek behatárolják az egyéni jellegű alkotásra nyitva álló teret. Ilyen behatárolódás mellett is létrejöhet egyéni-eredeti alkotás, amennyiben a témának az adott szakterületre jellemző kötött előírások, szabályrendszerek által meghatározott kidolgozása ezt lehetővé teszi. A szakirodalmi szerzői mű és a szellemi alkotások joga által nem védett teljesítmény között a határt csak egyedi mérlegelés alapján lehet megvonni. Az eljáró tanács megállapítja, hogy a megkeresésben szereplő "Üzembentartási kézikönyv" - bár a megkeresés szerint szerkezeti és tartalmi felépítését a 20/2002. (III. 30.) KöViM. rendelet melléklete szabályozza - kidolgozásában és megfogalmazásában egyéni jelleget hordoz, és így szerzői műnek tekinthető.
2. Az Szjt. 1. § (4) bekezdés (2002. január 1-jei hatállyal módosította az ipari minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény) rendelkezése szerint nem tartoznak a törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más kötelező rendelkezések. E rendelkezés tehát kivesz a szerzői jogi védelem alól egyes szellemi teljesítményeket, amelyeket - a fent kifejtettek alapján - egyébként a jogvédelem megillet. Ennek a szerzői jogi rendszerekben általánosan érvényesülő rendelkezésnek az a magyarázata, hogy a kötelező erejű és széles körben felhasználásra kerülő rendelkezések esetében nagyobb érdek fűződik azok korlátozásmentes terjesztéséhez, mint a szellemi alkotás védelméhez.
3. Az Szjt. 9. § (1) bekezdése értelmében a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve illeti meg a szerzői jog, tehát a mű - amennyiben rendelkezik egyéni, eredeti jelleggel - létrejöttétől kezdve áll szerzői jogi védelem alatt. Ha ezt a művet utóbb valamely, az Szjt. fent idézett 1. § (4) bekezdésének hatálya alá tartozó rendelkezéshez csatolják vagy ügyirat részévé teszik, e funkciójában, annak betöltésétől kezdve, rajta a szerzői jog nem gyakorolható. E jogszabályban rögzített funkción kívül azonban a szerzői mű jellege érvényesül és bármilyen, az Szjt.-ben meghatározott felhasználása csak a szerző engedélyével történhet.
4. A megkeresésben szereplő esetben a polgári légi jármű üzemben tartási engedélyének kiadásához előírt hatósági eljárásban az "Üzembentartási kézikönyv" az engedély iránti kérelemhez csatolandó ügyiratként szerepel. Ilyen funkciójában a kézikönyv készítőjének engedélye és külön díjazása nélkül annyi másolat készíthető róla, amennyit a hatósági eljárás szabályai előírnak. Az eljáró tanács megjegyzi, hogy az "Üzembentartási kézikönyv" 0.1.1. Általános című fejezetének d) pontjában kifejezetten előírja a többletpéldányok készítését és használatát. A kifejezett ügyirati funkción kívüli felhasználásához a szerző engedélyére és külön díjazására van szükség.
A Központi Honvéd Kórház tervdokumentációjának átdolgozása
SZJSZT 35/02
A Honvédelmi Minisztérium megkeresése
A Honvédelmi Minisztérium által előadott előzmények
1986-ban tervezési szerződés jött létre a Magyar Néphadsereg által lebonyolítással megbízott Közületi Beruházó Vállalat mint megrendelő és az IPARTERV Ipari Épülettervező Vállalat mint tervező között a Központi Honvéd Kórház új szárnyának megtervezésére. A tervdokumentáció elkészült, a kivitelezés megkezdődött, azonban anyagi forráshiány következtében az építkezés leállt. Az épületek különböző készültségi szinten állnak, kb. 10-90% között.
Miniszteri döntés alapján a beruházás jelenleg tovább folytatódhat, azonban az eredeti terveken - főként korszerűsítési követelmények miatt - módosításokat kell végrehajtani. A korábbi tervektől eltérően, melyek szerint a kórház adott szárnya 1200 ágyas lett volna, a honvédelmi miniszter 2002. szeptember 30-án hozott döntése alapján ennél lényegesen kevesebb, 560 ágyas kórházat kell megvalósítani, amely tartalmazza a sürgősségi betegellátás és a VIP-betegellátás feltételeit. A tervezési feladat kiegészül ugyanezen telephelyen az MH Egészségvédelmi Intézet elhelyezésével. A változtatásokat a megfogalmazott módosított tervezési követelmények kiírásával tervpályázat útján, majd a pályázat nyertese által elkészített tervdokumentáció megvalósításával kívánjuk kivitelezni.
A tervezők már nem állnak munkaviszonyban az időközben részvénytársasággá alakult tervezőcéggel.
A Honvédelmi Minisztérium által feltett kérdések
1. Kérem, vizsgálják meg az eredeti tervek és az újonnan megfogalmazott, módosított tervezési követelmények alapján, hogy a tervpályázat eredményeképpen megvalósuló tervdokumentáció az eredeti tervek átdolgozását jelenti-e? Tehát az eredeti műből származó más mű jön-e létre a változás eredményeképpen vagy sem?
2. Kérem, vizsgálják meg az eredeti tervek és az újonnan megfogalmazott módosított tervezési követelmények alapján, hogy a változtatások érintik-e az eredeti szerző integritáshoz való jogát?
3. Amennyiben a T. Testület arra a megállapításra jut a 2. kérdés kapcsán, hogy a változtatások érintik az eredeti szerző integritáshoz való jogát, abban az esetben kérem, vizsgálják meg az eredeti tervdokumentáció alapján, hogy az alvállalkozó tervezők és terveik szerzői jogilag milyen viszonyban állnak egymással, vagyis mely tervezők személyes hozzájárulására van szükség a terven történő változtatás esetén?
4. Kérem annak megállapítását, hogy az esetlegesen szükséges hozzájárulások közül melyeket kell a munkáltató jogutódjától, és melyeket a szerzőtől beszerezni. Kinek a kötelessége beszerezni a hozzájárulásokat?
5. Létezik-e a gyakorlatban iránymutatás arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű díj fejében adja a hozzájárulását az eredeti tervező a terv átdolgozásához, és ha igen, akkor mi az általános gyakorlat ezen a területen?
6. Az l-5. pontokra adott válaszok alapján - figyelemmel a közbeszerzésekről szóló törvény és a 16/1998. (VI. 3.) KTM rendelet előírásaira - a tervező kiválasztására milyen megoldást javasolnak?
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.: A kiírandó tervpályázat eredményeképpen megvalósuló építészeti tervdokumentáció az eredeti tervek átdolgozását jelentené, miután az eredeti tervek egyéni-eredeti alkotáselemeiből számos meghatározó jellegűt - szükségszerű adottságként alkalmaznia kell. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. évi tv. (a továbbiakban: új Szjt.) 29. §-a szerint a szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű minden olyan megváltoztatása, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre. A vizsgált esetben erről van szó; így az átdolgozáshoz az eredeti tervdokumentáció szerzőijog-tulajdonosaitól engedélyt kell kérni.
Ad 2.: A feltett kérdés megválaszolásához az eljáró tanácsnak vizsgálnia kellett az új Szjt. 13. és 50. §-át, valamint 67. §-ának (1) bekezdését. Ezek a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
13. §: "A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."
50. §: "Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja."
67. §. (1) bekezdés: "A mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja."
A Szjt. 13. §-a változást hozott a korábban hatályos szerzői jogi törvény (az 1969. évi III. törvény; a továbbiakban: régi Szjt.) szabályozásához képest. A régi Szjt., az akkori szerzői jog dogmatikus jellegének megfelelően, irreális és a gyakorlatban követhetetlen módon szabályozta a szerzői művek integritásának védelmét, és egyben összemosta a személyhez fűződő és a vagyoni jogokat, amikor 10. §-ában úgy rendelkezett, hogy a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan (tehát a szerző engedélye nélküli) megváltoztatása vagy felhasználása. Az Szjt. miniszteri indokolása a következőképpen utal erre, illetve a változtatás szükségességére és módjára: "Ez a mű integritásának túlzott, életszerűtlen védelmét eredményezte, ami ráadásul még mások alkotói, előadóművészi szabadságának aránytalan és ésszerűtlen korlátozásaként is hatott. A törvény ezért visszatér a BUE (Berni Uniós Egyezmény) 6bis cikkében található, több évtizeden keresztül bevált és a technikai fejlődéshez is rugalmasan alkalmazkodó szabályhoz. Ennek megfelelően csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megváltoztatását vagy megcsorbítását minősíti jogsértésnek, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."
Azt jórészt a bírói gyakorlat munkálja majd ki az új szabályozás alapján, hogy mely módosítások lehetnek a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmesek, s melyek nem (amely utóbbi esetben, a megváltozott szabályozásból következően, nem lehet szó a szerző személyiségi jogainak sérelméről). Az 50. §, nyilvánvalóan nem a kizárólagosság igényével, az utóbbi kategóriába tartozó módosítások egy esetkörét szabályozza a felhasználók jogos érdekeit is figyelembe véve. A vizsgált esetben azonban ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, mert nem az eredetileg figyelembe vett felhasználásról van szó.
Az eljáró tanács megállapítja, hogy a 13. és 50. § általános rendelkezéseket tartalmaz. Ezzel szemben a 67. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kizárólag az építészeti alkotások és műszaki létesítmények terveire vonatkozik. Az ilyen tervek megváltoztatásával kapcsolatban - a személyiségi jogok szempontjából - a 67. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény az ilyen alkotások esetében - a miniszteri indokolás fent idézett részében említett életszerűbb szabályozás igényének megfelelően - még pontosabban meg kívánta jelölni, mely esetekben lehet szó a szerző személyiséghez fűződő jogainak a sérelméről. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ezen a körön belül is az általános rendelkezéseket kell figyelembe venni; tehát a szerző személyhez fűződő jogát ebben a körben is művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy más olyan megváltoztatása, megcsorbítása sérti, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes.
Az eljáró tanács megállapítja, hogy a vizsgált esetben a rendeltetésszerű használat nem változik meg alapvetően, és a megkeresésben vázolt átalakítások, azok megfelelő elvégzése esetén, előreláthatólag nem eredményeznek az épületegyüttes külső megjelenésében olyan mértékű változásokat, amelyek az új Szjt. 13. §-ába ütköznének.
Ad 3.: Miután az eljáró tanács nemleges választ adott a második kérdésre, a 3. számú kérdés irrelevánssá vált.
Ad 4.: Az átdolgozási jog alapján szükséges hozzájárulást az Ipari Épülettervező Vállalat jogutódjától kell megszerezni. Abban a tekintetben, hogy az eredeti tervdokumentáció mint szerzői jog által védett mű tekintetében kit illetnek meg a vagyoni jogok, a régi Szjt. szabályait kellett figyelembe venni, miután a szerződést 1986-ban kötötték (és az új Szjt. csupán 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba). E törvény 14. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége, és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a felhasználás joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogát a munkaviszony tartama által meghatározott körben szerzi meg és csak működési körén belül gyakorolhatja." Az iratokban fellelhető adatok alapján az eredeti tervdokumentáció szerzői az Ipari Épülettervező Vállalat alkalmazásában munkaköri kötelezettségük keretében alkották meg a szerzői jog védelme alá eső terveket. A tervek felhasználására vonatkozó jogok a tervek átadásával a munkáltatóra szálltak, aki ezeket a jogokat a működési körén belül gyakorolta. Ebből következik, hogy hacsak a munkáltató és a munkaviszonyban alkotó szerzők között nem született valamilyen külön, ettől eltérő megállapodás - amelyre vonatkozóan az eljáró tanácsnak nincsenek adatai - az Ipari Épülettervező Vállalat jogutódja gyakorolhatja az átdolgozás engedélyezésének jogát. A jogutódtól jogszavatossági nyilatkozatot indokolt kérni arra vonatkozóan, hogy a szerzők részéről nem áll fenn ilyen külön igény a vagyoni jogok tekintetében. Ha ilyen igény lenne, természetesen a jogutód csak azok rendezése után adhatna ilyen nyilatkozatot.
Ad 5.: Nincs olyan jogszabály vagy iránymutatás, ami a hozzájárulás fejében kérhető díj mértékére vonatkoznék ebben az esetben. Ez az érintett felek megállapodásán múlik.
Ad 6.: Elvileg a tervező lehet más is, mint az eredeti tervező vállalat jogutódja, azonban akkor is a jogutód hozzájárulására van szükség az átdolgozás elvégzéséhez az új Szjt. 29. §-a alapján.
Flintstones-figurák felhasználása reklámcélokra
SZJSZT 39/02.
Az S.B.G. & K. Szabadalmi Ügyvivői Iroda megkeresése
Az S.B.G. & K. Szabadalmi Ügyvivői Iroda által feltett kérdés
1. A Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint az X. Y. Üzletház Szórakoztató Központot hirdető óriásplakátok, illetőleg az internetes honlap vonatkozó oldalai a Flintstones rajzfilm jellegzetes karakterei és környezete át- vagy feldolgozásának, illetve felhasználásának minősül-e? Ha igen, akkor miért?
2. Szerzői jogi szempontból van-e egyéb olyan körülmény, amely problematikussá teszi az X. Y. Üzletház Szórakoztató Központ hirdetéseit a jelen ügyben?
Az eljáró tanács véleménye
Ad 1.:
a) 1. Az eljáró tanács a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy az X. Y. Üzletház Szórakoztató Központ azon az óriásplakáton, amelynek a fényképét az iratokhoz becsatolták, valamint internetes honlapjának azokon az oldalain, amelyeknek a kinyomtatott másolatai ugyancsak megtalálhatók az iratok között, olyan figurákat és az azokhoz tartozó olyan környezeti elemeket használt fel, amelyek a Flintstones filmsorozatban szereplő figurák - Frédi (az eredeti angol változatban: Fred) és Vilma (Wilma) - és azok környezeti elemei átdolgozott (adaptált) változatának felelnek meg.
2. A fentiek gyakorlatilag bárki részéről "ránézésre" is megállapíthatók a kérdéses rajzokról szerezhető összbenyomás alapján. A figurák és a környezeti elemek nem puszta másolatai az említett rajzfilmsorozat figuráinak és környezeti elemeinek, de egyenként és egymáshoz fűződő kapcsolatukat is tekintve nyilvánvalóan az előbbieken alapulnak, mégpedig úgy, hogy azok elkészítéséhez nem csak az alapul szolgáló ötleteket vették át, hanem nagymértékben azok konkrét, azonosítható kifejezési módját, formáit is. Úgy tűnik, mintha vagy emlékezetből próbálták volna megformálni a közismert Flintstones-figurákat és a sorozat tipikus környezeti elemeit, vagy pedig tudatosan valami nem teljesen azonosat, de mégis felismerhetően hasonlót kívántak volna létrehozni.
3. A fentiekben leírt összbenyomást a részletesebb elemzés is alátámasztja. Az eljáró tanács különösen a következőket kívánja kiemelni.
4. A Frédinek megfelelő figura az óriásplakáton és az internetes oldalakon valamivel kövérebb, mint a filmsorozatban, nem ugyanolyan a hajviselete, a ruházatában is vannak kisebb eltérő vonások (például nyakkendő helyett egy pánt szerepel), továbbá a szeme is pontszerű, s nem körülrajzolt, mint a rajzfilmben. Ám a figura lényeges vonásai és azok kifejezési eszközei egybeesnek vagy legalábbis eléggé közeli és erős azonosságot mutatnak ahhoz, hogy határozottan megállapítható legyen: lényegében a filmbeli figura egyfajta változatáról van szó. Így például, csak a kövérség, pocakosság mértéke különbözik, az mindkét figurának jellemzője, s derűs személyiséggel jár együtt. A reklámanyagban szereplő figura, a kifejezési eszközöket is ideértve (lásd például a vidámságot tükröző jellegzetes, "frédis", "felvágott" szájat) megfelel Frédi lényeges vonásainak. A krumpliorr és a láb, valamint a lábfej frontális, "terpeszállásszerű" megjelenítése ugyancsak azonos módon fejezi ki a figura "mackós" jellegét. A ruházat tipikus elemeinek a megformálása is kész Flintstones-elemeken alapszik; mint például a foltos állatbőr és a gombot helyettesítő, szinte teljes egészében azonos rajzolatú, keresztbe tűzött csont.
5. Vilma kicsit csúnyább, pisze orr helyett neki is inkább krumpliorra van, s a ruházatában és hajviseletében is vannak eltérő elemek. Azonban a hasonló elemek, mint például a tépett végű szoknya, a nem öt ujjban végződő lábfej, a gömbökből álló nyakék - mintha azt egyszerűen csak másként, nem a nyaka köré tekerve, hanem lelógatva, vette volna fel -, is épp így jelen vannak.
Legalább annyira lényeges azonban az, hogy a "frédis" alakkal együtt megjelenve nyilvánvaló, hogy ők ketten Frédinek és Vilmának felelnek meg. A filmben egy kislány is tartozik ehhez a családhoz, eredeti angol nevén "Pebbles". Hogy a Frédi-család teljes legyen, a reklámanyagokon is szerepel egy hasonló korú kislány (akinek az alakja elnagyoltabb, inkább csak a filmbeli család "struktúrájának" való megfelelés szempontjából van jelentősége).
6. A környezeti elemek és használati eszközök még egyértelműbbé teszik, hogy a Flintstones-filmekből vett jelenetek némileg adaptált változatáról van szó. A reklámbeli kőkorszaki család otthona (barlangja) a filmben felhasznált kifejezési formákból építkezik (az ablak például szinte azonos kivágású, s azon, egy keresztbe tett rúdon, ugyanúgy foltos állatbőr lóg, mint a filmsorozat egyes jeleneteiben). Frédi "flintomobilját" és a reklámanyagokban szereplő "járgányt" is számos azonos vagy erősen hasonló kifejezési eszköz jellemzi. Mindkettőnek hasonló az alakja, felépítése, kőből készült hengereken gördülnek, s mindkettő épp olyan "szellős", abból adódóan, hogy nincs oldaluk egyik irányban sem, hanem csak rudak tartják a tetejüket.
b) 1. Az eljáró tanács a következő kérdéseket vizsgálta különösen:
(i) nem csupán azoknak az általános ötleteknek a felhasználásáról van-e szó, amelyekre a Flintstones-sorozat épül (figyelemmel az Szjt. 1. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezésre, amely szerint az ötletek (elvek, elgondolások stb.) nem lehetnek a szerzői jogi védelem tárgyai);
(ii) átdolgozás valósult-e meg, s annak engedély nélküli voltánál fogva megsértették-e az Szjt. 29. §-ában rögzített átdolgozási jogot;
(iii) milyen megítélés alá esik a vizsgált eset az Szjt. 16. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szempontjából (amely a művekben szereplő jellegzetes és eredeti alakok kereskedelmi hasznosításáról szól); és
(iv) nem minősíthető-e a Flintstones-figurák átdolgozott változatának a megjelenítése olyan paródiának vagy karikatúrának, amely esetleg a szabad felhasználás körébe tartozhat.
2. Az első kérdésre határozott nemmel kell válaszolni, hisz a fenti a) részben foglaltak egyértelműen mutatják, hogy a felhasználás messze túlment az ötletek szintjén, és kiterjedt a konkrét, azonosítható kifejezési elemekre és az azokból felépülő összképre is.
3. Ebből következik, hogy a második kérdés igenlő módon válaszolandó meg. Tipikus átdolgozásról van szó, amely kiterjed Frédi és Vilma alakjára, a családjuk egészére, környezetük elemeire és az általuk használt eszközökre is. Az, ami megjelenik az óriásplakátokon és az internetes oldalakon nem más, mint a Flintstones-sorozat egy-egy jelenetét idéző átdolgozás (az átdolgozás minden szokásos vonásával; így különösen azzal, hogy az eredeti mű felismerhető, valamint az átdolgozott mű lényeges vonásait tükröző elemei mellett újak is jelen vannak). Az Szjt. 29. §-a szerint a szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. A megkereső által csatolt bizonyítékok azt valószínűsítik, hogy ebben az esetben az átdolgozást engedély nélkül végezték el.
4. Az Szjt. 16. §-ának (3) bekezdése így rendelkezik: "A szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének a kizárólagos joga is." Ez a rendelkezés lényegében értelmező jellegű és aligha tekinthető olyannak, mint amely kiterjesztené (vagy esetleg szűkíthetné) a szerzői jognak az Szjt. 1. §-ában meghatározott védelmi körét. Jellegzetes és eredeti alakról van szó, nem pedig valamilyen puszta ötletről arra vonatkozóan, hogyan lenne megformálható egy figura. Az ilyen alak egy védett mű ugyancsak védett egyéni-eredeti szerves részének számít. Ha egy újabb műben változtatás nélkül használják fel, a többszörözés és az átdolgozás sajátos ötvözetéről van szó (amelyben azért az átdolgozás mozzanata dominál, hisz még akkor is, ha az alak - például egy rajzfilmfigura - minden vonásában azonos is marad, más cselekménysorozat részévé válik, többé-kevésbé más környezetben jelenik meg). Kétségtelen, hogy Frédi és Vilma a Flintstones-sorozat jellegzetes és eredeti alakjai. Mint a fentiek mutatják, az X. Y. Üzletház Szórakoztató Központ reklámanyagaiban nem pontosan úgy jelentek meg, mint a filmsorozatban, hanem átdolgozott formában. Hasznosításuk egyértelműen kereskedelmi célú volt. Úgy is felfogható ezért, hogy a felhasználás az Szjt. 16. §-ának (3) bekezdésébe is ütközött. Helyesebbnek látszik azonban ezeket olyannak tekinteni, mint amelyek lényegében a fentiekben kifejtett - és az említett alakok környezetét és használati eszközeit is magában foglaló - jelenetek átdolgozásként való megjelenítésének részét alkotják.
5. Arra vonatkozóan, hogy milyen esetekben lehet egy más mű alapján készült paródiát vagy karikatúrát szabad felhasználásnak, új önálló mű létrehozásának vagy éppen átdolgozásnak tekinteni, nincs részletesen kimunkált bírói gyakorlat hazánkban. Az eljáró tanács úgy találta, hogy az adott ügy nem kívánja meg e kérdés minden részletre kiterjedő elemzését. Egyszerűen azért nem, mert a Flintstones-figurák és azok környezetének a vizsgált felhasználása nem nyilvánvalóan felelt meg a paródia és a karikatúra alapvető funkciójának és fogalmi elemeinek. Nem arról volt ugyanis szó, hogy stíluselemeket vagy vonásokat eltúlozva valamely művet vagy valamely szerző alkotásainak jellegzetes vonásait mutatták volna be az ilyenkor szokásos humoros módon, s ahogy az lenni szokott, jobbára összekacsintó rokonszenvvel, esetleg néha az igazi bírálat, illetve a lesújtó kritika szándékéval, hanem egyszerűen kereskedelmi célokra használták fel az amúgy is humoros figurákat, a paródiák és a karikatúrák sine qua non alapvető funkcióinak teljes hiányában, pusztán kereskedelmi célból.
c) Az 1. sz. kérdés ugyan csak az óriásplakátokra és az internetes oldalakra vonatkozott, ugyanezeket lehet megállapítani a szórólapokon ábrázolt azon jelenetekről is, amelyek ilyenként azonosítva az iratok között fellehetők.
Ad 2.:
1. Az Szjt. 4. §-ának (2) bekezdése szerint "szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző művének átdolgozása... is, ha annak egyéni, eredeti jellege van." A kiemelés az eljáró tanácstól van, s arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy (még ha jogszerű is egy átdolgozás), az eredeti mű szerzőjének a személyhez fűződő és vagyoni jogai is fennmaradnak rá. Ez azt jelenti, hogy (még ha jogszerű is egy átdolgozás), annak engedély nélküli felhasználása az eredeti mű szerzőjének a jogait is sérti.
2. A Flintstones-jelenetek átdolgozásait szórólapokon többszörözték és terjesztették. Ennek engedély nélküli megvalósítása megsértette a Flintstones-sorozat szerzői jogi tulajdonosainak többszörözési jogát (Szjt. 18. §) és terjesztési jogát (Szjt. 23. §).
3. Az említett átdolgozásokat óriásplakátok ábrázolták. Ennek engedély nélküli megvalósítása megsértette a szerzőijog-tulajdonosok kiállítási jogát. Az Szjt. 69. § (2) bekezdése szerint a "képzőművészeti... alkotás kiállításához a szerző belegyezése szükséges". Mint ahogy az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése kimondja, "[a] védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől". Ezért nem kétséges, hogy az átdolgozásnak számító rajzok képzőművészeti alkotásoknak minősülnek. A törvény említett rendelkezése nem szűkíti le a "kiállítás" fogalmát. Aligha állítaná valaki, hogy egy igazi magas művészi értéket képviselő festménynek egy bevásárlóközpontban való közzététele nem esik a kiállítás fogalma és a kiállítási jog alá csak azért, mert az nem egy kiállítóteremben történik. A jogi helyzeten pedig nem változtat az alkotás alacsonyabb színvonala.
4. Az átdolgozásokat az X. Y. Üzlethát Szórakoztató Központ honlapján, az internet útján is közzétették. Ez a felhasználás, engedély hiányában, az Szjt. 26. §-ának (8) bekezdésébe ütközött. E rendelkezés így szól: "A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással vagy a (7) bekezdésben szabályozott módon (vagyis saját műsor kábel útján való, nem interaktív közvetítésével) - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármilyen más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg." Az utóbbi mondat a műveknek az internet útján való interaktív módon való hozzáférhetővé tételét írja le.