ÉVFORDULÓNAPTÁR
175 éve született Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. 04. 19. - Pécs, 1900. 03. 23.) keramikusművész, nagyiparos.
Apja kőedénygyárát 1863-ban vette át testvérével, rá egy évre már egyedül igazgatta az üzemet. Hozzákezdett a kis gyár fejlesztéséhez, mindenekelőtt olcsó nyersanyagforrások után kutatott. Felvásárolta a Pécs környéki agyaglelőhelyeket. 1868-ban a megnagyobbított, korszerű üzem bejegyzését Első Pécsi Czement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáru Gyára címmel kérte. Terrakottákat és egyszerű, használati dísztárgyakat készítettek az üzemben, s megkezdték a díszedények gyártását is. Később minden idejét a kerámiagyártásra fordította, kémiai ismereteket szerzett, kísérletezett. Magyarországon először ő foglalkoztatott tervezőként neves képzőművészeket. 1873-ban a bécsi világkiállításon érte el első sikereit, a király Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1878. évi párizsi világkiállításon mutatta be találmányát, az elefántcsont színű fajanszot. Művei a legnagyobb elismerést, a Grand Prix-t nyerték el, őt pedig Becsületrenddel tüntette ki a francia kormány. 1884-ben kályhagyárat létesített, egyre nagyobb tömegben készítették az épületdíszítő kerámiákat, s megkezdték a fagyálló, különböző mázakkal színezett pirogránit készítését is. Miután Wartha Vince megfejtette a középkorban alkalmazott fémfényű mázak titkát, Zsolnay gyára elsőként kezdte alkalmazni az eozinnak elnevezett anyagot a díszedényeken. Az 1896-os millenniumi kiállításon a Zsolnay-gyár már az eozin legszebb darabjaival szerepelt.
150 éve született Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. 04. 04. - Budapest, 1942. 11. 29.) gépészmérnök, akadémikus, a magyar elektronikai ipar megalapozója.
Pályáját gyógyszerészként kezdte, majd beiratkozott a budapesti Műegyetemre, ahol 1878-ban szerzett oklevelet. Mechwart András meghívta a Ganz-gyár elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa utcai kis műhelyből fejlődött ki - többek között Zipernowsky tevékenysége nyomán - a későbbi Ganz Villamossági Művek. Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott, s 1881-ben fejlesztette ki a javított ívlámpát. Később a váltóáram hasznosítását kutatta, 1883-ban Déri Miksával öngerjesztő, váltóáramú generátort szerkesztett, majd 1889-ban többfázisú áramelosztó rendszerre kaptak szabadalmat. Legjelentősebb találmánya (1885-ben) a Bláthy Ottó Titusszal és Dérivel közösen szabadalmazott, tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és a váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal. Egy 1900-as munkájában 40 találmányának leírását közölte, többek között az egy forgórészes áramátalakítót, az egyvágányú villamosvasutat, a bajonettzáras lámpafoglalatot. Egy tanulmányában a bécs-budapesti vasútvonalra 200-250 km/óra sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt, 10 kV-os vezetékkel. 1893-1924 között a Műegyetem újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára, 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke volt. Emlékét az egyesület Zipernowsky-emlékérme őrzi.
120 éves a Technológiai Iparmúzeum (1883. 06. 24.)
Az ipartestületek kezdeményezésére, az egykori Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium szerveként 1883-ban megnyílt az ipari oktatási célokat szolgáló Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum. Az volt a feladata, hogy az egyes iparágakat szemléltetés útján, valamint elméleti és gyakorlati tanfolyamokon fejlessze. Akkor otthona a Kerepesi út 9. szám (ma: Rákócszi út 5.) alatti Beleznay-kertben volt. Az intézmény könyvtára a jelenlegi Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár elődje.
100 éve halt meg Epperlein Oszkár (Nikolai, 1844 - Budapest, 1903. 04. 01.) gépészmérnök.
A magyad dízelmotor-gyártás egyik megalapozója volt. Németországban szerzett gépészmérnöki oklevelet, itthon először a Prágai Gépgyárban lett vezető mérnök, majd a Danubius Hajó- és Gépgyárnál műszaki igazgató. 1896-tól a Fegyver- és Gépgyár Rt. vezérigazgatója. 1898-ban a Magyar Általános Hitelbankkal együtt megvette az augsburgi Diesel Rt.-től a dízelmotor gyártási jogát, 1899-ben Budapesten vállalatot hozott létre dízelmotorok gyártására, amely az egész Monarchia területén átvette a szabadalmakat és a gyártási jogot. Nem csak a motorok tervezését, de a gyártás előkészítését is megszervezte, még 1899-ben elkészült az első magyar dízelmotor. 1901-re annyira kialakult a gyártási folyamat, hogy az augsburgi Diesel Rt. angol gyáraknak is mintaként ajánlotta a Fegyver- és Gépgyár rendszerét.
60 éves a golyóstoll (1943. 06. 10.)
Bíró László József újságíró Budapesten kezdett kísérletezni egy tintával töltött toll előállításával. Bíró Argentínában való letelepedése után öntvényrepedést jelző festékkel próbálkozott, eredményesen. 1943. június 10-én Argentínában szabadalmazták golyóstollát, amelyet először Eterpen néven hoztak forgalomba, a franciák pedig BIC (Biró Crayon) névvel árusították. Angol nyelvterületen ma is biro pennek, rövidítve biron-nak nevezik. Bíró második hazájában olyan tiszteletet vívott ki magának, hogy születésének napja, szeptember 29-e az argentin feltalálók ünnepe.
40 éve halt meg Kármán Tódor (Budapest, 1881. 05. 11. - Aachen, 1963. 05. 07.) magyar születésű amerikai gépészmérnök, fizikus, az aerodinamika világhírű művelője.
Gépészmérnöki diplomát a budapesti Műegyetemen szerzett. Ezután ösztöndíjasként Németországban tanult: Göttingenben doktorált, és 1912-ig egyetemi tanárként dolgozott. Az I. világháború alatt a repülő hadtestnél kutatómérnök, ahol Petróczy Istvánnal és Zurovetz Vilmossal közösen elkészítette a világ első katonai helikopterét, amely a repülés történetében a három feltaláló vezetéknevének kezdőbetűje alapján PKZ néven vált ismertté. Az I. világháború után a német Luftwaffe egyik megalapítója és a Junkers művek szaktanácsadója volt. 1929-ben az Egyesült Államokba hívták, ahol a Guggenheim-laboratóriumban részt vett a rakétakutatásban. A Pasadenában folytatott aerodinamikai kutatásai nyomán Kármánt világszerte a hangsebességen felüli repülés atyjának ismerték el. Ő volt az életre hívója és első igazgatója az űrkutatás békés célokat szolgáló világszervezetének, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiának. Vezető szerepe volt a B-36, B-47 és B-52-es bombázók, az Atlas, Titan és Minuteman rakéták kifejlesztésében. 1963-ban ő kapta meg - elsőként - az Egyesült Államok legnagyobb tudományos kitüntetését, a Nemzeti Tudományos Érmet (National Medal of Science). Halála után a Hold és a Mars egy-egy kráterét nevezték el róla.
Forrás: Évfordulónaptár 2003. (MTI Sajtóadatbank)