EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
Dr. Palágyi Tivadar
A fellebbezési eljárás és a fellebbezéssel kapcsolatos kérdések az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 106-112. cikke alapján a fellebbezéssel foglalkozunk. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a "cikkely" szó helyett a "szakasz" szót fogjuk használni.
A jogesetek ismertetésekor hasonlóan az előző cikkekben követett gyakorlathoz hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra utal.
Az ESZE lehetővé teszi, hogy az elsőfokú határozatok ellen fellebbezni lehessen. A fellebbezések ügyében döntési hatáskörrel a 24. szakasz szerint a fellebbezési tanácsok bírnak. A 23. szakasz (3) bekezdése garantálja a tanácsok tagjainak bírói függetlenségét: döntéseikben nincsenek utasításokhoz kötve, számukra csak az ESZE előírásai irányadók.
A fellebbezési tanácsok az ESZH bírósági szervei. A Kibővített Fellebbezési Tanács számos újabb döntésében hangsúlyozza, hogy különösen a kétoldalú fellebbezési eljárást bírói eljárásnak kell tekinteni, amely független az elsőfokú szervek közigazgatási jellegű eljárásától. Miként az egyéb bírói eljárásokban, a fellebbezési tanácsok előtti eljárásban is az az alapelv érvényesül, hogy a fellebbező félnek az eljárást bevezető kérelme határozza meg az eljárás tárgyát.
A fellebbezési tanácsok az ESZE szerint az európai szabadalomengedélyezési és felszólalási eljárásban az utolsó fokot képezik, vagyis döntéseik ellen nem lehet jogorvoslattal élni. Egy olyan határozat felülvizsgálata azonban, amellyel egy fellebbezési tanács egy európai szabadalmat engedélyez vagy fenntart, a nemzeti megsemmisítési eljárások keretében a 138. szakasz szerint - az illető államra korlátozva - lehetséges.
Annak érdekében, hogy a fellebbezési tanácsok (2000-ben 18 műszaki fellebbezési tanács működött) ítélkezési gyakorlatában megakadályozzák a nagy eltéréseket, létrehozták a Kibővített Fellebbezési Tanácsot (22. és 112. szakasz), amelyet egységes jogalkalmazás biztosítása céljából meg lehet bízni alapvető jelentőségű jogi kérdések tisztázásával. Az ESZH elnöke is a Kibővített Fellebbezési Tanács elé terjeszthet egy jogi kérdést, ha abban két fellebbezési tanács egymástól eltérő döntést hozott. Ilyenkor a Kibővített Fellebbezési Tanács állásfoglalása mindkét fellebbezési tanácsra nézve kötelező.
A joggyakorlat harmonizálását a Kibővített Fellebbezési Tanács döntései és állásfoglalásai azáltal biztosítják, hogy egy fellebbezési tanács egy jogi kérdést ismét a Kibővített Fellebbezési Tanács elé köteles terjeszteni, ha annak felfogásától eltérő döntést kíván hozni.
Az ESZH joggyakorlata számára a Kibővített Fellebbezési Tanács, valamint gyakran a műszaki fellebbezési tanácsok és a Jogi Fellebbezési Tanács döntései iránymutatók. Az ESZH elnöke által kiadott Vizsgálati Irányelvek (VI), amelyek meghatározzák az elsőfokú szervek gyakorlatát a szabadalmi anyagi jog kérdéseivel és eljárási kérdésekkel kapcsolatban, nem kötik a fellebbezési tanácsokat; inkább a Vizsgálati Irányelveket igazítják szükség esetén a fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács döntéseihez.
A fellebbezésre és a fellebbezési eljárásra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a 21-24. és 106-112. szakaszok, a 64-67. szabályok, a fellebbezési tanácsok eljárási rendje, a Kibővített Fellebbezési Tanács eljárási rendje és a fellebbezési tanácsok Elnökségének 1985. május 31-i határozata szabályozza.
A VI E-XI. fejezete tartalmaz a fellebbezések kezelésére vonatkozó útmutatást.
A fellebbezéssel megtámadható határozatokat tárgyaló 106. szakasz szövege a következő:
"(1) Az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztály, a felszólalási osztály, valamint a Jogi Osztály határozata ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek halasztó hatálya van.
(2) A felszólalási osztály határozata ellen fellebbezésnek akkor is helye van, ha az európai szabadalomról valamennyi megjelölt szerződő állam tekintetében lemondtak, vagy ha a szabadalom valamennyi megjelölt szerződő államban megszűnt.
(3) Az olyan határozat, amellyel az eljárás valamelyik fél vonatkozásában nem fejeződik be, csak az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha a határozat a külön fellebbezést megengedi.
(4) A fellebbezés tárgya nem lehet kizárólag a felszólalási eljárás költségeinek viselése.
(5) A felszólalási eljárás költségeinek összegét megállapító határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha a megállapított összeg a Díjszabályzatban meghatározott összeget meghaladja."
Az (1) bekezdés kimondja, hogy az ESZH valamennyi elsőfokú szervének a határozata megtámadható fellebbezéssel, kivéve a kutatási osztály határozatait. Itt abból indultak ki, hogy a kutatási osztályok csak kutatási jelentéseket készítenek, de nem adnak ki határozatokat. Alapvetően csak olyan határozatokat lehet fellebbezéssel megtámadni, amelyek a félre nézve rendelkezést tartalmaznak. Nem lezáró, közbenső határozatok esetén külön meg kell engedni a fellebbezést. A fellebbezés az (1) bekezdés második mondata szerint halasztó hatályú.
A J 12/85 (OJ 1986, 155) sz. döntés szerint fellebbezés benyújtása előtt az első foknak a kérelemre határozatot kell hoznia. Határozatot csak az illetékes szerv hozhat.
A fellebbezési tanácsok illetékességét és összetételét a 21. szakasz szabályozza. A Kibővített Fellebbezési Tanács G 2/90 (OJ 1992, 10) sz. döntésében úgy határozott, hogy a Jogi Fellebbezési Tanács csak akkor illetékes, ha a fellebbezés olyan határozat ellen irányul, amelyet négynél kevesebb tagból álló vizsgálati osztály adott ki, és nem az európai szabadalom megadására vagy az európai szabadalmi bejelentés elutasítására vonatkozik; különben mindig műszaki fellebbezési tanács illetékes.
Az ESZH előtti engedélyezési eljárásban gyakran bekövetkeznek jogvesztések anélkül, hogy az ESZH erről határozatot adna ki; az ilyen jogvesztés oka lehet például egy eljárási cselekmény elmulasztása. A 106. szakasz (1) bekezdése szerint azonban fellebbezéssel csak határozatok támadhatók meg. Az ilyen jogvesztések kezelésére vonatkozik a 69. szabály. Ennek (1) bekezdése szerint ha az ESZH megállapítja, hogy az egyezmény alapján jogvesztés történt anélkül, hogy határozatot hoztak volna az európai szabadalmi bejelentés elutasításáról vagy az európai szabadalom megadásáról, visszavonásáról vagy fenntartásáról, ezt a 119. szakasz értelmében a hivatal közli az érintett személlyel. Ez a közlés csupán tájékoztatás és nem határozat, és így a J 13/83 sz. döntés szerint nem lehet ellene fellebbezést benyújtani. Az ESZH csak a jogvesztést állapítja meg, és ezt a 78. szabálynak megfelelően ajánlott levélben közli a bejelentővel, aki azonban, ha nem osztja a hivatal felfogását, felülvizsgáltathatja az ilyen megállapítás helyességét, ha a 69. szabály (2) bekezdése alapján a közlés kézbesítésétől számított 2 hónapon belül határozat kiadását kéri az ESZH-tól. A kérelmet az általános alapelveknek megfelelően írásban kell beterjeszteni.
A 69. szabály (2) bekezdése szerinti kérelem nem indítja meg azt a határidőt, amelynek az elmulasztása a jogvesztéshez vezetetett; a kérelem alapján csupán megvizsgálják, hogy a jogvesztés valóban bekövetkezett-e. Igenlő esetben ezt a mulasztást csak a 121. szakasz alapján a bejelentés folytatása iránti kérelemmel vagy a 122. szakasz alapján igazolási kérelemmel lehet orvosolni.
A 69. szabály (2) bekezdése és a 121. szakasz szerinti kérelmet a jogvesztésre vonatkozó közlés kézbesítésétől számított 2 hónapon belül kell benyújtani. Ezek a határidők a 78. szabály (2) bekezdésének megfelelően a postára adástól számított tizedik napon kezdődnek. Az igazolási kérelem benyújtására vonatkozó 122. szakasz (2) bekezdése szerinti két hónapos határidő viszont a tudomásra jutás napjával kezdődik, vagyis független a postára adás napjától.
Ha a 69. szabály (2) bekezdése szerint nem nyújtanak be kérelmet, a jogvesztés megállapítása a két hónapos határidő eltelte után jogerőre emelkedik még akkor is, ha a megállapítás helytelen volt.
Fellebbezést csak a 69. szabály (2) bekezdése szerinti határozat ellen lehet benyújtani. Ilyen határozatot azonban csak akkor ad ki az ESZH, ha a jogvesztésre vonatkozó megállapítás megalapozott.
Ismét hangsúlyozzuk, hogy csak határozatok támadhatók meg fellebbezéssel, de nem közlések, amelyek az ESZH illetékes szervének előzetes felfogását tükrözik vagy a jogi helyzetet ismertetik. A megfellebbezhető határozatokat a 68. szabály (2) bekezdése szerint meg kell indokolni, és azoknak a 106-108. szakaszra való utalással arra vonatkozó felvilágosítást kell tartalmazniuk, hogy ellenük fellebbezésnek van helye.
A J 8/81 (OJ 1982, 10) sz. döntés szerint azt, hogy egy irat határozat vagy csak közlés, nem az alakja vagy a címe, hanem a tartalma szerint kell megítélni.
A J 13/83 sz. döntés megállapítja, hogy egy a 69. szabály (1) bekezdése szerinti közlés nem támadható meg fellebbezéssel. A T 838/92 sz. döntés szerint egy szóbeli tárgyalás jegyzőkönyve ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
A 106. szakasz (1) bekezdésének második mondata leszögezi, hogy a fellebbezésnek halasztó hatálya van, ami azt biztosítja, hogy a megtámadott határozatot a fellebbezés ügyében hozott döntésig függőben tartják. Ennek a rendelkezésnek a célját csak akkor lehet elérni, ha a fellebbezési határidő alatt az elsőfokú határozat végrehajtására semmilyen lépést sem tesznek. Ennek megfelelően például egy európai szabadalmi bejelentés elutasításakor az elutasítás tényét csak a határozat hatálybalépését követően vezetik be az európai szabadalmi lajstromba.
A halasztó hatály következtében egy európai szabadalmi bejelentés a fellebbezési eljárás alatt egy olyan határozat ellenére is érvényben van, hogy visszavontnak minősül vagy elutasították. Ennek megfelelően a 93. szakasz alapján közzé kell tenni; a 67. szakasz szerinti oltalmat biztosítja, és a 86. szakasz szerint előírt fenntartási díjakat is be kell utána fizetni.
A halasztó hatály figyelmen kívül hagyása lényeges eljárási hiba, amely indokolja a fellebbezési díj visszafizetését, és megfelelő eszközökkel helyesbíteni kell. A halasztó hatály természetesen csak akkor következik be, ha a fellebbezést joghatályosan nyújtották be, vagyis időben lerótták a fellebbezési díjat.
A 106. szakasz (2) bekezdése megállapítja, hogy a felszólalási osztály határozata ellen akkor is helye van fellebbezésnek, ha az európai szabadalomról valamennyi megjelölt szerződő állam tekintetében lemondtak, vagy ha a szabadalom valamennyi megjelölt szerződő államban megszűnt.
A T 714/93 sz. döntés szerint a fellebbezési eljárás a 60. szabály (1) bekezdésének megfelelően megszűnik, ha a szabadalom az összes megjelölt szerződő államban megszűnt, és a fellebbezést benyújtó felszólaló fél nem kéri a fellebbezési eljárás folytatását.
A 106. szakasz (3) bekezdése szerint egy közbenső határozatot csak az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet megtámadni. E bekezdés második félmondata szerint azonban a közbenső határozat ellen külön is be lehet nyújtani fellebbezést, ha a határozat ezt megengedi. Ezt a második félmondatot a diplomáciai konferencia előtt, 1972-ben, az érdekelt körök nyomására iktatták be az egyezmény tervezetébe.
A külön megtámadható közbenső végzések leggyakoribb esete az európai szabadalom megváltoztatott terjedelemben való fenntartására vonatkozó, a felszólalási osztály által kiadott végzés. A T 247/85 sz. döntés szerint ez akkor emelkedik jogerőre, ha 2 hónapon belül nem nyújtanak be fellebbezést, illetve 4 hónapon belül nem nyújtják be a fellebbezés indokolását.
A 106. szakasz (4) bekezdése kimondja, hogy a felszólalási eljárás költségeinek megosztása ellen csak a felszólalási tanács egy másik megállapítása elleni támadással együtt lehet fellebbezést benyújtani.
A 104. szakasz tárgyalásakor már utaltunk rá, hogy a 106. szakasz (5) bekezdése szerint a felszólalási eljárás költségeinek összegét megállapító határozat ellen csak akkor lehet fellebbezést benyújtani, ha a megállapított összeg meghaladja a Díjszabályzat 2. szakaszának 11. pontjában meghatározott összeget.
A fellebbezésre, illetve a fellebbezési eljárásban való részvételre való jogosultságot tárgyaló 107. szakasz szerint fellebbezésre az eljárásban részt vevő bármelyik fél jogosult, éspedig olyan terjedelemben, amelyben az elsőfokú határozat hátrányosan érinti. Az elsőfokú eljárásban részt vevő felek önműködően félként vesznek részt a fellebbezési eljárásban.
Ha egy fél a fellebbezési eljárásban többet akar elérni, mint amennyit az első fokon elért, a 107. szakasz második mondata szerint ezt csak fellebbezés benyújtásával érheti el, vagyis saját elfogadható fellebbezést kell benyújtania, és a fellebbezési díjat időben be kell fizetnie. A fellebbezés csak akkor tekinthető benyújtottnak, ha a fellebbezési díjat is lerótták. A fellebbezési eljárásban ugyanis a vizsgálat terjedelmét a fellebbező fél kérelme alapján határozzák meg.
A 107. szakaszban rögzített feltételeket hivatalból vizsgálják. Ha e feltételek nem teljesülnek, a fellebbezést a 65. szabály (1) bekezdése alapján mint elfogadhatatlant elutasítják.
A felszólalási eljárást követő fellebbezési eljárásban a szabadalmas mellett a felszólalók is részt vesznek, vagyis ez többoldalú (inter partes) eljárás. Azok a felszólalók, akik felszólalásukat még az első fokon visszavonták, nem vehetnek félként részt a fellebbezési eljárásban. A beavatkozó szintén fél a fellebbezési eljárásban.
Az engedélyezési eljárásban többnyire a vizsgálati osztály határozatai ellen nyújtanak be fellebbezést. Az ilyen fellebbezési eljárásban rendszerint csak a bejelentő vesz részt, vagyis ez egyoldalú (ex parte) eljárás. Természetesen a szabadalom engedélyezése előtt is létrejöhet többoldalú eljárás, például a feltalálók megnevezésének helyesbítésére vonatkozó kérelmek esetén.
Fellebbezésre csak az elsőfokú eljárásban résztvevők jogosultak. A J 1/92 sz. döntés szerint egy fellebbezés nem elfogadható, ha a megtámadott határozat által sértett fél képviselőjének nevében és nem magának a sértett félnek a nevében nyújtják be. A T 525/94 sz. döntés megállapítja, hogy egy időközben megszűnt jogi személy fellebbezése nem elfogadható.
A szabadalmi lajstromba bejegyzett fél az elővizsgálati és a felszólalási eljárásban, valamint az azokat követő fellebbezési eljárásban jogosultnak minősül. A T 553/90 (OJ 1993, 666) sz. döntés szerint ha az európai szabadalmi bejelentést vagy az európai szabadalmat ezen eljárások alatt átruházzák, úgy az újonnan bejegyzett fél lép a korábbi jogosult helyébe.
Az 59. szakasz szerinti közös bejelentők esetén mindegyik jogosult fellebbezés benyújtására, mert mindegyik részes volt az eljárásban, és a megtámadott határozat által mindegyik sérelmet szenved. A 107. szakasz második mondata alapján a többi társbejelentő akkor is önműködően részes a fellebbezési eljárásban, ha nem érdekelt a fellebbezésben. A T 643/91 sz. döntés megállapítja, hogy az olyan felszólaló is félnek minősül az eljárásban, akinek a fellebbezése nem elfogadható, amennyiben egy másik felszólaló elfogadható fellebbezést nyújtott be.
A 107. szakasz első mondata szerint az eljárásban részt vevő felek közül csak az fellebbezhet, akit a határozat hátrányosan érint. A T 244/85 (OJ 1988, 216) sz. döntés kimondja, hogy az elsőfokú eljárásban a fellebbező fél által előterjesztett kérelmet össze kell hasonlítani az elsőfokú határozat szövegével; hátrány akkor forog fenn, ha a határozat e fél kérelménél kevesebbet engedélyez.
Egy olyan fél, aki egy javasolt határozattal egyetértését nyilvánította ki, ezzel eredeti igényét feladta, és így ezt a határozatot már nem támadhatja meg.
A J 12/83 (OJ 1985, 6) sz. döntés szerint a bejelentőt a szabadalmat engedélyező határozattal csak akkor éri hátrány, ha a szabadalmat olyan szövegezéssel engedélyezték, amellyel ő a 97. szakasz (2) bekezdésének a) pontja és az 51. szabály (4) bekezdése szerint nem nyilvánította ki egyetértését.
A J 27/86 sz. döntés megállapítja, hogy ha a fellebbezés a határozatnak csak egy része ellen irányul, úgy a másik rész a fellebbezési határidő lejártával jogerőre emelkedik.
A T 273/90 sz. döntés szerint hátrány származhat abból a jogbizonytalanságból, amely abból következik, hogy a leírást nem kielégítő mértékben hozták összhangba a szabadalmi igénypontokkal.
A G 1/86 (OJ 1987, 447) sz. döntésben a Kibővített Fellebbezési Tanács leszögezi, hogy az ESZH előtti fellebbezési eljárásban részt vevő feleket - amennyiben a tényállások összehasonlíthatók - egyformán kell kezelni. Ez abból az általános alapelvből következik, hogy a törvény előtt - és így a törvényt alkalmazó bíróságok előtt is - mindenki egyenlő. Minthogy a felszólalási tanácsok bíróságok, ez az alapelv rájuk is érvényes.
Különbségek adódhatnak elsősorban abból, hogy a fellebbező felek és a 107. szakasz második mondata szerint az eljárásban részt vevő felek eltérő eljárásjogi helyzetben vannak. Itt érdemes megemlíteni, hogy aki nem nyújtott be fellebbezést, a fellebbezési eljárásban nem érhet el többet, mint amennyit az elsőfokú határozatban elért. Ebből következik, hogy ha egyetlen fellebbező fél van, a fellebbezésben hozott határozat nem helyezheti rosszabb helyzetbe, mint az elsőfokú határozat, mert nincs reformatio in peius a fellebbezést benyújtó fél terhére.
A fellebbezés határidejét és alaki követelményeit tárgyaló 108. szakasz szövege a következő:
"A fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. A fellebbezés nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a fellebbezési díjat nem fizetik meg. A határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül be kell nyújtani a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot."
A szakasz első mondata előírja, hogy a fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított 2 hónapon belül írásban kell benyújtani, míg e szakasz harmadik mondata szerint a fellebbezés írásbeli indoklásának benyújtási határideje a határozat kézbesítésének napjától számított 4 hónap elteltével jár le. E határidők bármelyikének elmulasztása esetén a fellebbezést a 65. szabály (1) bekezdése alapján mint elfogadhatatlant elutasítják. A fellebbezés csak akkor minősül benyújtottnak, ha a fellebbezési díjat időben befizették. A fellebbezési díj összege a Díjszabályzat 2. szakaszának 11. pontja szerint jelenleg 1020 EUR.
Bár a fellebbezési határidő csak a határozat kézbesítésével kezdődik, a T 389/86 (OJ 1988, 87) sz. döntés szerint egy fellebbezés akkor is elfogadható, ha a szóbeli tárgyaláson a határozat kihirdetése után, de az írásban indokolt határozat kézbesítése előtt nyújtják be.
A T 833/01 sz. döntés alapját képező eljárásban 2001. május 29-én járt le a Vizsgálati Osztály 2001. január 11-én kelt határozata elleni fellebbezés határideje. Ezért a 2001. június 18-án, vagyis kereken 3 héttel később benyújtott fellebbezést elfogadhatatlannak minősítették.
A bejelentő igazolási kérelmet nyújtott be, és ennek kapcsán azt kellett bizonyítania, hogy határidő-ellenőrző rendszere kellő gondossággal volt felépítve. Ennek egyik feltétele, hogy a határidők ellenőrzése ne legyen egyetlen emberre bízva.
2001. szeptember 26-i és 2002. július 8-i beadványaiban az igazolási kérelem indoklásaként a bejelentő nem arra hivatkozott, hogy a határidő-számításnál vagy a határidő ellenőrzésénél elnézés történt, hanem a határidő-mulasztás tényleges okaként egy tapasztalt munkaerő egyszeri elnézését nevezte meg, aki egy időben elkészített és a postázáshoz leadott fellebbezés indoklását nem tette be a hivatali postába, jóllehet azt egy tapasztalt ügyintéző felügyelte. A fellebbezési tanácsok több korábbi döntésben leszögezték, hogy a képviselő által készített és aláírt iratok elküldése jellegzetes rutinfeladat, amelyet a képviselő egy segéderőnek adhat át. Ezekben a döntésekben azonban az irat elküldése terén elkövetett tévedést hihetővé tették, és megfelelő bizonyító anyagot, így például eskü alatti nyilatkozatot nyújtottak be.
Az adott esetben azonban a bejelentő az állított tényállás bizonyítására semmiféle anyagot nem nyújtott be, és azt sem bizonyította, hogyan fordulhatott elő, hogy az állított ellenőrzési rendszer ellenére nem vették észre, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal postájából hiányzik a fellebbezés indokolása. Így tehát kettős tévedésnek kellett előfordulnia, nevezetesen egyszer az iratot készítő részéről, akinek arról kellett volna gondoskodnia, hogy ez az irat eljusson a kimenő postába, másrészt a határidőket nyilvántartó dolgozó részéről, aki rendszeresen felülvizsgálta, hogy az esedékes iratok ténylegesen eljutottak-e a kimenő postába. Ezért itt hiányzott mind a megfelelő indokolás, mind annak bizonyítása, így az igazolási kérelemnek nem adtak helyt.
Az 1. szabály (1) bekezdése szerint a fellebbezést az ESZH bármelyik hivatalos nyelvén be lehet nyújtani. A T 706/91 sz. döntés szerint megengedett az egyik hivatalos nyelven (francia) megszövegezett szabadalom egy másik hivatalos nyelvű (német) fordításából hivatkozásokat megadni.
A fellebbezést az ESZH-nál, vagyis a müncheni hivatalban, a hágai kirendeltségen vagy a berlini szolgálati helyen lehet benyújtani; a müncheni benyújtás az eljárás gyorsítása szempontjából előnyös.
Minthogy itt az európai szabadalmi bejelentés benyújtása utáni iratokról van szó, a formai követelményeket a 36. szabály (2)-(5) bekezdései szerint kell betartani. Itt is érvényes az ESZH elnökének 1992. május 26-i határozata, aminek következtében egy fellebbezést távirati úton, illetve telex vagy telefax útján is be lehet nyújtani. Megerősítő iratot az illetékes szerv felszólítására - például a telefax rossz minősége esetén - egy hónapon belül kell pótlólag benyújtani.
A 64. szabály rögzíti, hogy a fellebbezési iratnak mit kell tartalmaznia. E szabály (a) pontja szerint meg kell adni a fellebbező nevét és címét. Ez az előírás messzemenően egyezik az 55. szabály (a) pontjában foglaltakkal.
A 64. szabály (b) pontja előírja, hogy a fellebbezési iratnak kérelmet is kell tartalmaznia, amelyben meg kell nevezni a megtámadott határozatot és azt a kört, amelyben annak módosítását vagy törlését kérik. Minthogy a fellebbezési kérelem meghatározza a fellebbezési eljárás tárgyát, ajánlatos ezt az iratot gondosan megszövegezni. A 64. szabályban foglaltak be nem tartásának következményeit a 65. szabály tárgyalja. Ennek (1) bekezdése szerint ha a fellebbezés nem felel meg a 106-108. szakaszokban, továbbá az 1. szabály (1) bekezdésében és a 64. szabály (b) pontjában foglaltaknak, a fellebbezési tanács azt mint elfogadhatatlant elutasítja, hacsak a hiányokat a 108. szakasz szerinti határidőn belül nem pótolják.
A 65. szabály (2) bekezdése szerint ha a fellebbezési tanács úgy találja, hogy a fellebbezés nem felel meg a 64. szabály (a) pontjának, ezt közli a fellebbezővel és felhívja őt arra, hogy a feltárt hiányokat egy általa megjelölendő határidőn belül pótolja. Ha a hiányokat nem pótolják időben, a fellebbezési tanács a fellebbezést mint elfogadhatatlant elutasítja.
A fellebbezés kielégítő indoklásának követelményeit a fellebbezési tanácsok joggyakorlata alakította ki. Ennek megfelelően a fellebbezés indoklásának nem szabad abban kimerülnie, hogy rámutatnak a megtámadott határozat hibáira. Ehelyett azt kell részletezni, hogy a határozatot milyen jogi és ténybeli okok miatt kell hatálytalanítani. A T 220/83 (OJ 1986, 249) sz. döntés szerint az előírt követelményeknek a fellebbező nem tesz eleget azzal, ha csupán általánosságban utal a technika állásának helyeire vagy a vizsgálati irányelvekre anélkül, hogy kellően megvilágítaná, mit akar azokból levezetni.
A T 213/85 (OJ 1987, 482) sz. döntés megállapítja, hogy ha egy felszólalást nem kielégítő indokolás miatt elfogadhatatlanként elutasítanak, a fellebbezés indoklása azonban a szabadalmazhatósággal foglalkozik anélkül, hogy a felszólalás elfogadhatóságát bizonyítaná, a fellebbezés kielégítő indokolás hiányában elfogadhatatlan.
A T 147/95 sz. döntés kifejti, hogy nem elegendő, ha a fellebbezés indoklása a megtámadott határozat érveivel foglalkozik; arra van szükség, hogy jogi és ténybeli okokat adjon meg, amelyekből kitűnik a megtámadott határozat helytelen volta; a fellebbezés indoklásának tehát a határozatot kell támadnia és nem azokat az érveket, amelyek a határozathoz vezettek.
A T 611/90 (OJ 1993, 50) sz. döntés szerint ha a fellebbezés indoklásában teljesen új tényállást mutatnak be, az ügyet általában visszautalják az első foknak.
A J 21/80 (OJ 1981, 101) sz. döntés kimondja, hogy a késedelmesen befizetett fellebbezési díjat kérelem nélkül is hivatalból visszautalják, mert a fellebbezés benyújtása nem bír joghatállyal, és ezért a fellebbezési díjat alap nélkül fizették be. Másrészről a fellebbezési díj befizetése önmagában még nem jelenti a fellebbezés hatályos benyújtását. A T 371/92 (OJ 1995, 324) sz. döntés megállapítja, hogy ha a fellebbezési díjat befizetik, de nem nyújtanak be időben fellebbezési iratot, a fellebbezés nem létezik, és az előre befizetett fellebbezési díjat vissza kell utalni.
A 14. szakasz (2) és (4) bekezdése szerinti esetekben egy fellebbezést az ESZH nem hivatalos nyelvén is be lehet nyújtani, de ha a 6. szabály (2) bekezdése szerint nem nyújtanak be fordítást az ESZH egyik hivatalos nyelvén 1 hónapon, illetve a fellebbezési határidőn belül, a 14. szakasz (5) bekezdése alapján a fellebbezés be nem nyújtottnak minősül, és a T 323/87 (OJ 1989, 343) sz. döntés szerint a fellebbezési díjat vissza kell utalni.
A 6. szabály (3) bekezdése, illetve a Díjszabályzat 12. szakaszának (1) bekezdése szerint egy határidőhöz kötött iratnak engedélyezett nem hivatalos nyelven való benyújtása esetén 20% díjcsökkentést lehet elérni. Ennek azonban a T 290/90 (OJ 1992, 368) sz. döntés szerint előfeltétele, hogy a fellebbezési iratot legkésőbb az egyik hivatalos nyelvre való fordítással együtt benyújtsák.
A 69. szabály (1) bekezdése szerint közlik a fellebbezővel, hogy a fellebbezési díjat nem vagy csak késve rótták le, és ezért a fellebbezés be nem nyújtottnak minősül. Ez a közlés egy irodai alkalmazott útján történik. Ha a fellebbező fél a 69. szabály (2) bekezdése alapján 2 hónapon belül kéri az ESZH határozatát, a J 2/78 (1979, 283) sz. döntésnek megfelelően az illetékes fellebbezési tanács kiadja ezt a határozatot. A két hónapos határidő elmulasztása esetén a 122. szakasz alapján igazolási kérelem nyújtható be. A 106. szakasz (1) bekezdéséből következik, hogy a fellebbezési tanács határozata ellen nincs jogorvoslati lehetőség.
Egy érvényesen benyújtott fellebbezést vissza lehet vonni; ehhez nincs szükség a fellebbezési tanács hozzájárulására.
Ha egyetlen fellebbező van, fellebbezésének visszavonása a G 8/91 (OJ 1993, 346) sz. döntés szerint a fellebbezési eljárás befejezését eredményezi mind az egyoldalú, mind a kétoldalú eljárásban.
A G 7/91 (OJ 1993, 356) sz. döntés megállapítja, hogy egy fellebbezési tanács az első fok megtámadott határozata által eldöntött szakkérdések vonatkozásában nem folytathatja a felszólalás utáni fellebbezési eljárást, ha az egyetlen fellebbező fél, aki az első fokon felszólaló volt, a fellebbezését visszavonja. A 60. szabály (2) bekezdésének második mondata - amely a felszólalási eljárás kapcsán kimondja, hogy az eljárás akkor is folytatható, ha a felszólalást visszavonták - itt nem alkalmazható.
A G 2/91 (OJ 1992, 206) sz. döntés szerint, ha még legalább egy további fél van az eljárásban, aki (elfogadható) fellebbezést nyújtott be és a fellebbezési díjat is befizette, a fellebbezési eljárást a fellebbezésnek a másik fellebbező fél által való visszavonása után is folytatják.
A T 117/86 (OJ 1989, 401) sz. döntés megállapítja, hogy a fellebbezési eljárásban a felszólalás visszavonása egyet jelent a fellebbezés visszavonásával, ha a felszólaló az egyetlen fellebbező fél. Ezzel szemben a T 629/90 (OJ 1992, 654) sz. döntés szerint ha a felszólaló a fellebbező fél ellenfele, a felszólalás visszavonása nem befolyásolja a fellebbezési eljárást.
A saját hatáskörben nyújtott jogorvoslatot tárgyaló 109. szakasz szövege a következő:
"(1) Ha az a szervezeti egység, amelynek a határozatát megtámadták, úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés megengedhető és megalapozott, a fellebbezésnek saját hatáskörében tesz eleget. Ez nem alkalmazható, ha a kérelmezővel szemben fellép egy, az eljárásban félként részt vevő személy.
(2) Ha a fellebbezésnek az alapjául szolgáló okokat megjelölő nyilatkozat beérkezésétől számított három hónapon belül nem adnak helyt, azt haladéktalanul, érdemi állásfoglalás nélkül továbbítani kell a fellebbezési tanácshoz."
Ez a szakasz lehetővé teszi, hogy az eljárás gazdaságossága érdekében egyértelmű esetekben ne azonnal a fellebbezési tanács foglalkozzék a fellebbezéssel, hanem az a szerv, amely a határozatot kiadta. Az 1999. január 1-je után benyújtott fellebbezések esetén a határidőt ilyen ügyekben 1 hónapról 3 hónapra növelték. A 109. szakaszt kiegészíti a saját hatáskörben végzett jogorvoslat esetén alkalmazandó 67. szabály is a fellebbezési díj visszafizetéséről.
Ennek a kérdésnek további részleteit tárgyalja a VI E-XI, 7. pontja.
A saját hatáskörben végzett jogorvoslatot megelőző jogorvoslatnak is nevezik. Ezt a jogintézményt a svájci és a német szabadalmi jogból vették át az európai szabadalmi jogba. Az ESZH-nál benyújtandó fellebbezést először ahhoz a szervhez továbbítják, amely a megtámadott határozatot kiadta. Ha az eljárásban a kérelmezővel szemben nem áll más fél, ennek a helynek kell megvizsgálnia, hogy a fellebbezés elfogadható és megalapozott-e.
Ha az Átvevő Iroda vagy a Jogi Osztály határozatáról van szó, ennek a szervnek egy alkalmazottja dönt a jogorvoslatról; a vizsgálati osztály határozata esetén a három vagy négy elővizsgálóból álló vizsgálati osztály illetékes a döntésre.
Ha a határozatot egy alaki vizsgáló hozta, a jogorvoslati eljárást is ő intézi el, de az illetékes vizsgálati osztály is foglalkozhat a jogorvoslattal.
Minthogy saját hatáskörben jogorvoslatra csak egyoldalú eljárásban van lehetőség, többoldalú eljárásban, ahol a felek egymással szemben állnak, ilyen eljárás nem lehetséges.
Általában az Átvevő Iroda, a Jogi Osztály és a vizsgálati osztályok előtti eljárások egyoldalúak, bár itt is előfordulhatnak többoldalú eljárások. Ha közös bejelentőként több bejelentő vesz részt az eljárásban, alapvetően megengedett a jogorvoslat saját hatáskörben, kivéve azt az esetet, amikor a bejelentők vitában állnak egymással.
A felszólalási eljárásban a szabadalmas és a felszólaló állnak egymással szemben, így általában nincs lehetőség jogorvoslatra saját hatáskörben, de mégis adódhatnak olyan helyzetek, amikor van. Ilyen esetként a VI E-XI, 7. pontja az olyan fellebbezési eljárást nevezi meg, ahol a szabadalmas a kérelmező, és az összes felszólalást visszavonták; ilyenkor a felszólalók már nem felek a fellebbezési eljárásban.
A jogorvoslat saját hatáskörben olyan fellebbezések esetén lehetséges, amelyek elfogadhatóságát és megalapozottságát a fellebbezési irat és a fellebbezés indoklása alapján azonnal meg lehet állapítani. A VI E-XI, 7. pontja ilyen esetre példaként nevezi meg az olyan helyzetet, amikor a döntés időpontjában az eljárásban hozzáférhető valamely anyagot nem vettek kellően figyelembe, illetve amikor az ESZH-nál időben benyújtott anyag a hivatal hibája folytán nem jutott a határozat kiadása előtt az illetékes szervhez.
A T 648/94 sz. döntés szerint lehetőség van jogorvoslatra saját hatáskörben, amikor a határozat helyesnek tűnik ugyan, de a bejelentő új adatokat vagy bizonyító anyagot terjeszt be. A T 139/87 (OJ 1990, 68) sz. döntés ugyanilyen lehetőséget lát abban az esetben, amikor a bejelentő olyan változtatásokat hajt végre bejelentésében, amelyek kiküszöbölik a megtámadott határozat kifogásait; ilyenkor a vizsgálati osztály nem mérlegelhet, hanem köteles a jogorvoslatot saját hatáskörében elvégezni.
A saját hatáskörben elvégzett jogorvoslat esetén a 67. szabály szerint ugyanúgy elrendelik a fellebbezési díj visszafizetését, mint amikor a fellebbezési tanács ad helyt a fellebbezésnek. A fellebbezési díj visszautalása nem történik önműködően, hanem csak akkor, ha ezt egy lényeges eljárási hiba méltányosságból indokolja. A T 647/93 (OJ 1995, 132) sz. döntés kimondja, hogy lényeges eljárási hibáról van szó, amikor a vizsgálati osztály egy fellebbezés alapján nem él jogorvoslattal, jóllehet a fellebbezés indoklásában utalnak arra, hogy a szabadalmat nem az elfogadott szövegezéssel engedélyezték. A T 685/98 (OJ 1999, 346) sz. döntés szerint egy második eljárási hibát követnek el, amikor egy elkövetett lényeges eljárási hibát saját hatáskörben végzett jogorvoslattal nem küszöbölnek ki.
A T 252/91 sz. döntés alapját képező esetben a 109. szakasz (1) bekezdésének első mondata szerint csak két lehetőség lett volna megengedve: a megtámadott határozat fenntartása és a fellebbezés továbbítása a fellebbezési tanácshoz, vagy pedig a határozat hatályon kívül helyezése és a szabadalom engedélyezése. A vizsgálati osztály egy harmadik utat választott, amikor egy eljárási hibát megszüntető határozattal fenntartotta az európai szabadalmat elutasító korábbi határozatot. Emiatt a bejelentőnek másodszor is be kellett nyújtania a fellebbezést és újra be kellett fizetnie a fellebbezési díjat. Ezért a fellebbezési tanács elrendelte mindkét fellebbezési díj visszafizetését.
Ha nincs lehetőség saját hatáskörben végzett jogorvoslatra, a fellebbezést a fellebbezési irat beérkezése után haladéktalanul továbbítani kell a fellebbezési tanácsnak.
Ha a jogorvoslat saját hatáskörben megengedhető, az első foknak a 109. szakasz (2) bekezdése alapján a fellebbezés indoklásának beérkezésétől számítva 3 hónap áll rendelkezésére a jogorvoslathoz. Ha ezen az időtartamon belül nem él jogorvoslattal, a fellebbezést érdemi állásfoglalás nélkül, haladéktalanul továbbítania kell a fellebbezési tanácshoz.
A fellebbezés elbírálásával foglalkozó 110. szakasz szövege a következő:
"(1) Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy a fellebbezés alapos-e.
(2) A fellebbezésnek a Végrehajtási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban lefolytatott vizsgálata során a fellebbezési osztály - ahányszor csak szükséges - felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a fellebbezési osztály felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.
(3) Ha a bejelentő a (2) bekezdés szerinti felhívásra kellő időben nem válaszol, az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni, kivéve, ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot a Jogi Osztály hozta."
Ez a szakasz a fellebbezés elbírálásával kapcsolatos alapelveket rögzíti. A vizsgálat tárgya először az, hogy a fellebbezés elfogadható-e, majd az, hogy kellően meg van-e alapozva.
A (2) bekezdés szerint a fellebbezés vizsgálatát a VI rendelkezéseivel összhangban kell lefolytatni. A 66. szabály (1) bekezdése előírja, hogy a fellebbezési eljárásban értelemszerűen kell alkalmazni annak a részlegnek az eljárására vonatkozó rendelkezéseket, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta.
A 66. szabály (2) bekezdése a határozatok alakját szabályozza.
Az eljárásban részt vevő felek vagy nemzeti bíróságok indokolt esetben a fellebbezés gyorsított kezelését kérhetik, például amikor bitorlási eljárás van folyamatban.
A 110. szakasz (2) bekezdése megismétli a 113. szakasz (1) bekezdésében gyökerező alapelvet a jogi meghallgatásra, amit a 96. szakasz (2) bekezdése a vizsgálati eljárás és a 101. szakasz (2) bekezdése a felszólalási eljárás kapcsán hangsúlyoz. A (3) bekezdés szerint ha egy vizsgálati osztály vagy az Átvevő Iroda határozata képezi a fellebbezés tárgyát, a fellebbezési osztály felszólítására a válasz elmaradása azt eredményezi, hogy az európai szabadalmi bejelentést a 110. szakasz (3) bekezdése alapján visszavontnak kell tekinteni, kivéve, ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot a Jogi Osztály hozta.
A fellebbezési tanácsok a saját eljárási szabályzatuk 11. szakaszának (2) bekezdése vagy 12. szakasza alapján minden alakiság nélkül felhívhatják az eljárásban részt vevő feleket olyan kérdésekben való állásfoglalásra, amelyeket a tanács még tisztázandónak tekint; ebben az esetben a 110. szakasz (3) bekezdését az elővizsgálati eljárásban benyújtott fellebbezések esetén sem alkalmazzák.
A T 534/89 (OJ 1994, 464) sz. döntés szerint a fellebbezési eljárás célja az elsőfokú határozat felülvizsgálata bírói eljárásban, nem pedig a bejelentés vagy a szabadalom újbóli felülvizsgálata. A T 34/90 (OJ 1992, 454) sz. döntés megállapítja, hogy a bírósági fellebbezési eljárás független az elsőfokú szervek eljárásától; ennek megfelelően az elsőfokú eljárásban benyújtott kérelmek a fellebbezési eljárásban hatálytalanok, és így újra be kell azokat nyújtani.
A fellebbezési eljárás bírói jellegének biztosítása érdekében a 23. szakasz (3) bekezdése a fellebbezési tanácsok tagjai számára döntéseikben bírói függetlenséget biztosít.
A Kibővített Fellebbezési Tanács először a G 1/86 (OJ 1987, 447) sz. döntésben szögezte le, hogy a fellebbezési eljárás bírói eljárás jellegű, amiből az következik, hogy a feleket, különösen a szabadalmast és a felszólalót egy függő fellebbezési eljárásban egyformán kell kezelni. A bírói eljárás további jellemzője a rendelkezési elv érvényre jutása, vagyis egy eljárást nem hivatalból indítanak meg vagy fejeznek be, hanem kérelem alapján.
A 110. szakasz (1) bekezdése alapján először a fellebbezés elfogadhatóságát kell vizsgálni. A (2) bekezdésben a VSZ-re való utalás a 65. szabályhoz vezet, amely felsorolja az elfogadhatóság előfeltételeit és előírja, hogy a fellebbezést mint elfogadhatatlant el kell utasítani, ha a hiányosságokat nem küszöbölik ki időben. Ilyen ok miatti elutasítás előtt a kérelmezőt a 113. szakasznak megfelelően felszólítják állásfoglalásra. A hiányokat csak a 108. szakaszban említett határidőn belül lehet pótolni, ami a gyakorlatban két hónapos határidőt jelent, mert csak a fellebbezés indoklásának hiányát lehet 4 hónapon belül pótolni. A határidő elmulasztása esetén a 122. szakasz alapján lehetőség van igazolásra. Azt, hogy egy fellebbezés megalapozott-e, csak akkor vizsgálják, ha elfogadható.
A 64. szabály a) pontja előírja, hogy a fellebbezési iratban a 26. szabály (2) bekezdésének a) pontjában megadott feltételek szerint meg kell adni a fellebbező nevét és címét. Ha ezt a szabályt nem tartják be, vagyis nem közlik a kérelmező nevét és címét, a fellebbezési tanács a hiánypótlásra határidőt tűz ki, és ha a kérelmező ennek a felhívásnak sem tesz időben eleget, fellebbezését elutasítják. A T 867/91 sz. döntés szerint azonban elegendő, ha a kérelmező egyértelműen azonosítható az akták alapján.
A 65. szabály (2) bekezdése kimondja, hogy ha a fellebbezés nem felel meg a 64. szabály a) pontjának, ezt a fellebbezési tanács közli a kérelmezővel és felhívja őt arra, hogy egy általa megjelölendő határidőre pótolja a feltárt hiányokat. Ha a hiánypótlást nem végzik el időben, a tanács a fellebbezést mint elfogadhatatlant elutasítja.
A kérelmező főkérelme mellett segédkérelmeket is benyújthat. A T 382/96 sz. döntés szerint a segédkérelmeket kellően megszövegezve és indokolva kell benyújtani. A fellebbezési tanács a segédkérelmeket a kérelmező által meghatározott rangsorrendben vizsgálja, ha a főkérelemnek nem tud eleget tenni. A magasabb rangú, de nem elfogadható kérelmek elutasítását a határozatban indokolni kell.
A T 913/93 sz. döntés megállapítja, hogy egy szabadalmat csak a bejelentő által elfogadott szövegezéssel lehet engedélyezni, és így a fellebbezés vizsgálata is csak egy elfogadott szöveg alapján történhet. Ezért, ha a bejelentő a fellebbezési eljárás során már nem ért egyet a meglévő szöveggel, és megváltoztatott szöveget sem kíván benyújtani, a fellebbezési osztály a vizsgálati osztály elutasító határozata ellen benyújtott fellebbezést elutasítja.
A 114. szakasz (1) bekezdése szerint az ESZH az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja, vagyis vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira és kérelmeire. Bár ez az alapelv a fellebbezési eljárásra is érvényes, mégsem következik belőle a korlátlan felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettség. Inkább azt mondhatjuk, hogy a fellebbezési eljárás vizsgálatának terjedelme több szempontból is korlátozva van. Ez különösen a kétoldalú fellebbezési eljárásokra érvényes, amelyekben egy felszólalási osztálynak egy szabadalmat fenntartó vagy megvonó határozatát vizsgálják fölül. Ezért a felszólalást követő fellebbezési eljárásban a fellebbezési osztály a szabadalomnak csak azokat a részeit vizsgálhatja, amelyek ellen elfogadható felszólalást nyújtottak be.
A T 501/92 (OJ 1996, 261) sz. döntés szerint a fellebbezési eljárás jogi kereteit a 64. szabály b) pontja alapján benyújtott kérelem határozza meg, amelyben meg kell nevezni azt a kört, amelyben a megtámadott határozat módosítását vagy törlését kérik.
A G 8/93 (OJ 1994, 887) sz. döntés megállapítja, hogy a fellebbezési tanácsnak nincs joga az eljárást érdemi kérdések vonatkozásában folytatni, ha azt a kérelmező a fellebbezés vagy a felszólalás visszavonásával befejezte. A fellebbezési eljárás bírósági jellege ellene szól az eljárás hivatalból való folytatásának. Így itt nem jön számításba a 60. szabály (2) bekezdése második mondatának - amely szerint az eljárás akkor is folytatható, ha a felszólalást visszavonták - az alkalmazása.
A G 10/91 (OJ 1993, 420) sz. döntés szerint a felszólalási eljárásban új felszólalási okokat is figyelembe lehet ugyan venni, mert itt az európai szabadalom a felülvizsgálat tárgya, a fellebbezési eljárásban azonban új felszólalási okokat csak a szabadalmas hozzájárulásával lehet az eljárásba bevonni. Ez a fellebbezési eljárás bírósági jellegéből következik; az eljárásnak nem a szabadalom újbóli felülvizsgálata a célja, hanem a fellebbezés vizsgálata.
A T 166/91 sz. döntés megállapítja, hogy az állandó joggyakorlat szerint új felszólalási okról van szó, ha például az eredetileg a 100. szakasz a) pontja szerinti kifogás helyett a 100. szakasz b) vagy c) pontja szerinti kifogást kívánnak érvényesíteni.
A fellebbezés vizsgálatára vonatkozó 66. szabály (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben másképpen nem rendelkeznek, a fellebbezési eljárásban értelemszerűen kell alkalmazni annak a részlegnek az eljárására vonatkozó rendelkezéseket, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta. Megfelelően kell alkalmazni a 113-125. szakaszokban rögzített általános előírásokat, így a jogi meghallgatást, a szóbeli tárgyalást és a bizonyításfelvételt is.
A jogi meghallgatás különös jelentősége miatt a 110. szakasz (2) bekezdése hangsúlyosan rögzíti, hogy a fellebbezési eljárásban részt vevő feleket, ahányszor csak szükséges, fel kell hívni, hogy az ellenérdekű fél nyilatkozataival és a fellebbezési tanács felhívásaival kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket.
A fellebbezési tanácsok működését szabályozó rendelet 11. szakasza (2) bekezdésének és 12. szakaszának megfelelően a fellebbezési tanácsok gyakran közlik érdemi vagy jogi kérdések megítélésével kapcsolatos nézetüket; ezek a közlések azonban nem kötik a tanácsokat.
Ha a bejelentő a fellebbezési eljárásban nem válaszol kellő időben a tanács felhívására, a 110. szakasz (3) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A (3) bekezdés második félmondata szerint azonban ez a jogkövetkezmény nem áll be, ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot a Jogi Osztály hozta, mert az utóbbinak a határozatai nem azzal foglalkoznak, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy az annak alapját képező találmány megfelel-e az ESZE követelményeinek. A J 29/94 (OJ 1998, 147) sz. döntés szerint a visszavonási fikció akkor is érvényes, ha a megtámadott határozat nem az európai szabadalmi bejelentés elutasítása, hanem egy rendkívüli kérelem, például az államok megjelölésének helyesbítésére vonatkozó kérelem elutasítása.
Miként az elővizsgálati eljárásban, úgy a fellebbezési eljárásban is közlik a bejelentővel a 69. szabály (1) bekezdése alapján a visszavonási fikció szerinti jogvesztést. A bejelentő a 69. szabály (2) bekezdésének megfelelően határozat kiadását kérheti a fellebbezési osztálytól. Ez akkor célszerű, ha a közlés helytelen volt, mert például a kérelmező időben válaszolt, és ezt bizonyítani tudja. Az a jogkövetkezmény, hogy az európai szabadalmi bejelentés a 110. szakasz (3) bekezdése alapján visszavontnak minősül, a 121. szakasz szerinti, az eljárás folytatására vonatkozó kérelem benyújtásával kiküszöbölhető. Ezért legalább segédkérelemként ajánlatos az eljárás folytatását kérni és adott esetben igazolási kérelmet benyújtani.
A fellebbezési eljárás elvben írásbeliséghez van kötve, de egy fél kérésére vagy hivatalból a 116. szakasz (1) bekezdése alapján szóbeli tárgyalást lehet lefolytatni. Az ilyen kérelmet azonban a hivatal elutasíthatja, ha az arra irányul, hogy ugyanazon szervezeti egység előtt azonos felek részvételével, azonos tárgyban folytassanak le újabb szóbeli tárgyalást.
A 116. szakasz (2) bekezdése szerint az Átvevő Iroda előtt szóbeli tárgyalásra a bejelentő kérelme alapján csak akkor kerülhet sor, ha az Átvevő Iroda úgy ítéli meg, hogy ez célszerű, vagy ha az európai szabadalmi bejelentést előreláthatólag el fogja utasítani.
A szóbeli tárgyalásnak alapvetően az eljárás lezárását kell képeznie, és a határozatot általában a szóbeli tárgyalás végén hirdetik ki.
A G 6/95 (OJ 1996, 649) sz. döntés szerint a szóbeli tárgyalás előkészítésére vonatkozó új 71.a) szabály nem alkalmazható a fellebbezési eljárásban.
A szabadalmi igénypontok módosításának engedélyezhetőségét a fellebbezési eljárásban is a 86. szabály (3) bekezdésének második mondata szerint ítélik meg. A T 746/91 sz. döntés szerint a szabadalmi leírás és az igénypontok lényeges módosításai esetén az ügyet általában visszautalják a vizsgálati osztályhoz.
A változtatásokat a lehető leghamarabb, célszerűen a fellebbezés indokolásával együtt és legkésőbb a szóbeli tárgyalás előtt 4 héttel kell benyújtani, hogy a másik félnek a 113. szakasz (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban kielégítő lehetősége legyen álláspontjának kialakításához. A T 583/93 sz. döntés leszögezi, hogy alapos ok nélkül a késve, különösen a röviddel a szóbeli tárgyalás előtt benyújtott módosított igénypontokat a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyja, ha azok nem egyértelműen elfogadhatók és az eljárás elhúzódásához vezetnek.
A 60. szabály (2) bekezdése lehetővé teszi a felszólalási eljárás folytatását akkor is, ha a felszólalást visszavonták; ez a szabály azonban a felszólalást követő fellebbezési eljárásban nem alkalmazható.
A fellebbezési tanácsok működését szabályozó rendelet 5. szakasza felhatalmazza a VSZ 10. szabályának (2) bekezdése szerinti Elnökséget, hogy egyébként a fellebbezési tanácsokra háruló különböző feladatokat a fellebbezési tanácsok irodáinak alkalmazottaira ruházzon át; ilyen feladatok például a közlések a fellebbezés elfogadhatatlanságáról és a felszólítások hiánypótlásra, az aktabetekintés lefolytatása, jogvesztések közlése, határidők közlése és a képviseleti megbízások ellenőrzése.
A fellebbezés tárgyában hozott határozatra vonatkozó 111. szakasz az alábbi szövegű:
"(1) A fellebbezés alaposságának vizsgálatát követően a fellebbezési tanács határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ennek a szervezeti egységnek új eljárásra.
(2) Ha a fellebbezési tanács az ügyet visszautalja annak a szervezeti egységnek, amelynek a határozatát fellebbezéssel megtámadták, ez a szervezeti egység - azonos tényállás esetén - a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez kötve van. Ha a fellebbezéssel megtámadott határozatot az Átvevő Iroda hozta, a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez a vizsgálati osztály is kötve van."
Az (1) bekezdés szerint a fellebbezési tanácsok a fellebbezés alaposságának vizsgálatát követően nincsenek korlátozva az ügy felülvizsgálatára és az ügy visszautalására annak a szervezeti egységnek, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, hanem az ügyben saját maguk is dönthetnek.
A fellebbezési tanácsok összetételét a 21. szakasz szabályozza.
A fellebbezés ügyében hozott határozatban a 67. szabály alapján adott esetben a fellebbezési díj visszatérítéséről is döntenek.
A fellebbezési tanács határozatának alakját és tartalmát a 66. szabály (2) bekezdése határozza meg. Eszerint a határozatot a fellebbezési tanács elnökének és a tanács irodai alkalmazottjának kell aláírnia. A határozatnak tartalmaznia kell a kiadás napját, a fellebbezési tanács elnökének és egyéb tagjainak nevét, a felek és képviselőik nevét, a felek kérelmeit, a tényállás rövid ismertetését, a döntés okait és a határozatot.
Az (1) bekezdés második mondata szerint a fellebbezési tanács az elsőfokú szerv "hatáskörében" jár el vagy további határozathozatal céljából az ügyet annak visszautalja. Ez annyit jelent, hogy nem utasítja az elsőfokú szervet (vizsgálati osztályt, felszólalási osztályt, Átvevő Irodát, Jogi Osztályt), hogy milyen határozatot hozzon; az első foknak az ügyet érdemileg tovább kell vizsgálnia, természetesen a fellebbezési tanács határozata alapján.
A (2) bekezdés egyértelműen leszögezi, hogy az első fok kötve van a fellebbezési tanács jogértelmezéséhez, ameny- nyiben a tényállás azonos. A 66. szabály (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban értelemszerűen kell alkalmazni az első fok eljárására vonatkozó rendelkezéseket.
Ha például egy európai szabadalmi bejelentést a vizsgálati osztály a feltalálói tevékenység hiánya miatt utasított el, és a fellebbezési tanács többnyire a szabadalmi igénypontok megváltoztatása után a fellebbezést megalapozottnak tartja, hatályon kívül helyezi a vizsgálati osztály határozatát, és pontosan rögzített terjedelemben elrendeli az európai szabadalom engedélyezését. Ilyen esetben a döntés nagyjából a következő szöveggel kezdődik:
"A megtámadott határozatot hatályon kívül helyezzük. Az ügyet a vizsgálati osztálynak visszautaljuk azzal a rendelkezéssel, hogy engedélyezzen szabadalmat a következő mellékletekkel..."
A felszólalás utáni fellebbezési eljárásban egy megalapozott fellebbezés a szabadalomnak a fellebbezési tanács általi megvonásához vagy a felszólalás elutasításához és így az engedélyezett szabadalom fenntartásához vezethet. Ezek a határozatok a kiadással jogerőre emelkednek.
Ha a fellebbezési tanács a fellebbezést megalapozatlannak tartja, azt elutasítja. A megalapozatlan fellebbezés elutasításával az elsőfokú szerv határozata jogerőre emelkedik.
Az első foknak való visszautalás oka lehet, hogy a fellebbezési eljárásban új tényeket és bizonyítékokat terjesztenek elő, például egy új és lényeges anterioritás vált ismertté, amelyet még nem vizsgáltak, és amelynek alapján a fellebbezés tárgyát képező találmány szabadalmazhatósága kétségbe vonható. A T 147/95 sz. döntés megállapítja, hogy az elutasítás szükséges lehet, ha a fellebbezés indoklásában olyan jogi és ténybeli okokat neveznek meg, amelyek az első fokon tárgyalt felszólalási okok körébe esnek, de alapvetően újak, és egyúttal közelről érintik a tárgyat.
A 67. szabály szerint a fellebbezési díj visszatérítését akkor rendelik el, ha a fellebbezést orvosolták vagy annak a fellebbezési tanács helyt adott, és a visszatérítés lényeges eljárási hiba folytán megfelel a méltányosságnak. Ha ezek az előfeltételek nem teljesülnek, a T 41/82 (OJ 1982, 256) sz. döntés szerint a fellebbezési tanácsok alapvetően nem rendelhetik el a visszatérítést.
A 67. szabály második mondata szerint a fellebbezésnek saját hatáskörben való jogorvoslata esetén a visszafizetést az a részleg rendeli el, amelynek határozatát orvosolták, egyéb esetekben pedig a szakmai döntésre illetékes fellebbezési tanács.
Ha egy fellebbezés jogi előírás alapján be nem nyújtottnak minősül (például a fellebbezési díj elkésett befizetése miatt), a fellebbezési díj visszafizetése nem a 67. szabály alapján történik, hanem azért, mert jogalap nélkül fizették be.
A J 18/84 (OJ 1987, 215) sz. döntés szerint a fellebbezési díj visszafizetését nem gátolja, hogy a fellebbezésnek csak korlátozott mértékben adtak helyt.
A J 7/82 (OJ 1982, 391) sz. döntés lényeges eljárási hibának minősíti azt, hogy egy határozatot olyan okokra alapoztak, amelyekkel kapcsolatban a határozat által hátrányt szenvedett fél nem tudott kielégítő mértékben állást foglalni.
A T 783/89 sz. döntés szerint szintén lényeges eljárási hibát követett el az a felszólalási osztály, amely egy szóbeli tárgyaláson a módosított igénypontok vizsgálatához a tárgyalást csak 10 percre szakította meg.
A T 93/88 sz. döntés megállapítja, hogy a fellebbezési díj visszafizetését indokolja az a tény, hogy egy fél kérésére nem engedélyezték a szóbeli tárgyalást. Ezzel szemben a T 300/89 (OJ 1991, 480) sz. határozat nem minősíti lényeges eljárási hibának, hogy egy elővizsgáló nem vélte szükségesnek a szóbeli tárgyalást, és ahelyett távbeszélőn tartott megbeszélést. A VI C-VI, 4.4. és 6. pontja tárgyalja az ilyen vonatkozású joggyakorlatot.
A T 647/93 (OJ 1995, 132) sz. döntés szerint lényeges eljárási hibának minősül, ha egy szabadalmat a bejelentő által jóvá nem hagyott szöveg alapján engedélyeznek. Szintén lényeges eljárási hibának minősíti a T 804/94 sz. döntés a felszólalás elutasítását a megadott határidő lejárta előtt. A 493/88 (OJ 1991, 380) sz. döntés megállapítja, hogy a fellebbezési díjat vissza kell fizetni az elsőfokú határozat indokolásának hiánya miatt. Ezzel szemben a 367/91 sz. döntés szerint nem jelent lényeges eljárási hibát a technika állásának az elővizsgálati osztály által történő helytelen értékelése. A T 42/84 (OJ 1988, 251) sz. döntés leszögezi, hogy nem jelent lényeges eljárási hibát a vizsgálati irányelvek figyelmen kívül hagyása, ha egyidejűleg nem ütköznek eljárási szabályba vagy eljárási alapelvbe.
A fellebbezési eljárásban iratokat addig lehet benyújtani, amíg az érdemi vitát a fellebbezési tanács lezártnak nem nyilvánítja. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha egy szóbeli tárgyalást a határozat kihirdetése nélkül fejeznek be.
Az ESZH határozatainak szövegezéséről, alakjáról és kézbesítéséről a 68. szabály rendelkezik. Ennek (1) bekezdése szerint ha az ESZH előtt szóbeli tárgyalás folyik, a határozatok kihirdethetők; a továbbiakban a határozatokat írásba kell foglalni és az érintett feleknek meg kell küldeni.
A 68. szabály (2) bekezdése szerint az ESZH azon határozatait, amelyek fellebbezéssel megtámadhatók, meg kell indokolni. A határozatoknak írásos felvilágosítást kell tartalmazniuk arról, hogy a határozattal szemben fellebbezésnek van helye. Az érintett felek figyelmét fel kell hívni a 106-108. szakaszra, amelyek szövegét csatolni kell.
A fellebbezési tanács határozatát alapvetően az eljárás nyelvén kell megszövegezni. A J 18/90 (OJ 1992, 511) sz. döntés megállapítása szerint azonban az ESZH szervei egy másik hivatalos nyelvet is használhatnak, ha ahhoz az összes fél hozzájárul.
Ha egy európai szabadalmi bejelentést a fellebbezési tanács végérvényesen elutasít, az elutasítás napját bejegyzik a szabadalmi lajstromba, és a 127. és 129. szakasz, valamint a 92. szabály (1) bekezdésének n) pontja szerint közzéteszik az Európai Szabadalmi Közlönyben. A szabadalom megadását a 92. szabály (1) bekezdésének o) pontja szerint bejegyzik a szabadalmi lajstromba, és a 97. szakasz (4) bekezdése szerint meghirdetik az Európai Szabadalmi Közlönyben.
Ha egy fellebbezési tanács azon a véleményen van, hogy határozata általános érdeklődésre tarthat számot, az ESZH hivatalos lapjában teljes terjedelmében vagy lerövidítve közzéteszik az ESZH három hivatalos nyelvén. A T 952/92 (OJ 1995, 755) sz. döntés megállapítja, hogy értelmezés szempontjából csak az eljárás nyelvén közzétett szöveg mértékadó. A fordítást mint olyat megjelölik.
A közzétett határozatok vezérmondatai nem képezik részét magának a határozatnak és nem kötik sem az ítélkező tanácsot, sem egyéb tanácsokat vagy az első fokot.
A fellebbezési tanácsok összes határozatát - amennyiben az aktabetekintés nincs kizárva - az ESZH könyvtárának továbbítják, ahol azokba költségmentesen be lehet tekinteni, és róluk a szokásos feltételek mellett másolatok kérhetők. Az összes határozat hozzáférhető az ESZH-tól beszerezhető ESPACE-Legal CD-ROM-on.
A 112. szakasz a Kibővített Fellebbezési Tanács döntéseivel vagy állásfoglalásaival foglalkozik. Szövege a következő:
"(1) Az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében, vagy, ha elvi jellegű jogkérdés merül fel:
a) a fellebbezési tanács eljárása során - hivatalból vagy a fellebbezésben részt vevő fél kérelmére - bármely kérdést a Kibővített Fellebbezési Tanács elé terjeszt, ha megítélése szerint e célokból arról határozni szükséges. Ha a fellebbezési tanács a kérelmet elutasítja, ügydöntő határozatában ezt külön meg kell indokolnia;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke a Kibővített Fellebbezési Tanács elé jogkérdést terjeszthet akkor, ha két fellebbezési tanács egy adott kérdésben egymástól eltérő határozatot hozott.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetekben a fellebbezési eljárásban félként részt vevő felek a Kibővített Fellebbezési Tanács előtti eljárásban félként vesznek részt.
(3) A Kibővített Fellebbezési Tanácsnak az (1) bekezdés a) pontjában említett határozata köti a fellebbezési tanácsot az adott fellebbezést illetően."
A Kibővített Fellebbezési Tanács feladata, hogy gondoskodjon az ESZE egységes értelmezéséről. Itt számításba veszik azt a tényt, hogy az ESZH fellebbezési tanácsai az európai szabadalomengedélyezési és felszólalási eljárásban felső fokként határoznak. Amikor az 1960-as években elkezdték az európai szabadalmi rendszer kidolgozásával kapcsolatos munkát, tervezték egy Európai Közösségi Bíróság felállítását is, ami azonban nem közösségi államok bekapcsolódása miatt nem valósulhatott meg.
A Kibővített Fellebbezési Tanács nem egy további foknak felel meg, amelyhez a fellebbezési tanácsok határozata ellen fellebbezni lehet, hanem inkább elvont jogi kérdésekben döntő fórum. Az ilyen jogi kérdéseket egy előttük függő eljárás folyamán a fellebbezési tanácsok terjesztik be, amelyek azután a Kibővített Fellebbezési Tanács válaszát alapul veszik az ügyben hozandó döntésükben. A Kibővített Fellebbezési Tanács elé az ESZH elnöke is terjeszthet jogi kérdéseket; az ezekre adott válaszok csak a jövőbeli joggyakorlatra fejtenek ki hatást.
A Kibővített Fellebbezési Tanács a 15. szakasz g) pontja szerint az ESZE-ben szabályozott eljárások lefolytatására szolgáló szerv. Feladatait a 22. szakasz (1) bekezdése szabályozza. A Kibővített Fellebbezési Tanács előtti eljárásra a fellebbezési eljárásra általánosan érvényes előírások vonatkoznak. A 11. szabály második mondata és a 23. szakasz (4) bekezdése szerint eljárási rendjét maga bocsátja ki, amelyet az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa hagy jóvá.
Ha az ESZH előtti valamely eljárás olyan jogi kérdéstől függ, amelyet tisztázás végett a Kibővített Fellebbezési Tanács elé terjesztenek, a T 166/84 (OJ 1984, 489) sz. döntés szerint az ügy további feldolgozását a Kibővített Fellebbezési Tanács döntéséig vagy állásfoglalásáig el kell halasztani.
A Kibővített Fellebbezési Tanács hét tagból áll, akik közül ötnek jogi és kettőnek műszaki alapképzettsége van. A 22. szakasz (2) bekezdésének második mondata szerint a tanács elnökeként a jogi képzettségű tagok egyike jár el. Ezt a feladatot jelenleg az ESZH harmadik főigazgatóságának vezetésével megbízott alelnök látja el.
A 160. szakasz (2) bekezdése szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjává az Igazgatótanács a szerződő államok nemzeti bíróságainak és hatóságainak műszaki vagy jogi képzettségű tagjait is kinevezheti.
Az ESZE-ben nincs előírva, hogy a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjainak egy másik fellebbezési tanácshoz kell tartozniuk. Jelenleg egyébként az a gyakorlat, hogy a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjaivá a többi fellebbezési tanács tagjait nevezik ki.
A Kibővített Fellebbezési Tanács ügyrendje 1. szakaszának (2) bekezdése szerint egy konkrét ügy tárgyalásakor a tanácsnak legalább négy olyan tagból kell állnia, akik az ügyet felterjesztő tanács munkájában nem vettek részt.
A 24. szakasz kizárásra vagy kifogásra vonatkozó rendelkezései a Kibővített Fellebbezési Tanácsra is vonatkoznak.
A Kibővített Fellebbezési Tanács hatásköre olyan határozatokban vagy jogi kérdésekben, amelyeket a fellebbezési tanácsok terjesztenek fel hozzá, a 22. szakasz (1) bekezdésének a) pontján alapszik. Egy fellebbezési tanács által való felterjesztés előfeltételei a 112. szakasz (1) bekezdésének a) pontjából következnek.
Egy fellebbezési tanács a Kibővített Fellebbezési Tanácsot akkor bízza meg egy jogi kérdés eldöntésével, ha ez egy nála függő fellebbezési ügyben az egységes jogalkalmazás biztosításához vagy alapvető jelentőségű jogi kérdés eldöntéséhez szükséges, vagy amikor a Kibővített Fellebbezési Tanács döntését szükségesnek tartja.
A kérdés felterjesztése hivatalból vagy az egyik fél kérésére történik. Az ilyen kérelem elutasítását a 112. szakasz (1) bekezdése a) pontjának utolsó mondata szerint a véghatározatban meg kell indokolni.
Alapvető jelentőségű jogi kérdés volt például a Kibővített Fellebbezési Tanács második gyógyászati indikáció kapcsán hozott döntéseinek, többek között a G 1/83 (OJ 1985, 60) sz. döntésnek a kiindulási alapja.
Ha egy fellebbezési tanács el kíván térni a Kibővített Fellebbezési Tanács egy korábbi döntésétől vagy állásfoglalásától, az egységes joggyakorlat érdekében a kérdést fel kell terjesztenie a Kibővített Fellebbezési Tanácsnak.
A T 181/82 (OJ 1984, 401) sz. döntés szerint jogi kérdést kell a Kibővített Fellebbezési Tanácsnak felterjeszteni, nem pedig érdemi, különösen nem műszaki kérdést.
A Kibővített Fellebbezési Tanács eljárásával kapcsolatban a szokásos alapelvek érvényesek, különösen a 113. szakaszban foglaltak a tényállás megállapításáról, a 114. szakaszban foglaltak a hivatalból történő vizsgálatról, a 116. szakaszban foglaltak a szóbeli tárgyalásról és a 117. szakaszban foglaltak a bizonyításról.
A 112. szakasz (2) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban részt vevő felek a Kibővített Fellebbezési Tanács előtti eljárásban is félként vesznek részt.
Az ESZH elnöke a Kibővített Fellebbezési Tanács felkérése alapján nyilatkozhat a függő kérdésekben. 1994 óta harmadik felek is állást foglalhatnak a Kibővített Fellebbezési Tanács előtti ügyekben úgynevezett amicus curiae beadványok benyújtásával.
A 112. szakasz (1) bekezdésének b) pontja szerint az ESZH elnöke jogi kérdést terjeszthet a Kibővített Fellebbezési Tanács elé akkor, ha két fellebbezési tanács az adott kérdésben egymástól eltérő döntést hozott. Ilyenkor a Kibővített Fellebbezési Tanács nem határozatot hoz, mert az ellentmondó határozatok már le vannak zárva, hanem állásfoglalást közöl.
A Kibővített Fellebbezési Tanács döntése a 112. szakasz (3) bekezdése szerint köti azt a fellebbezési tanácsot, amely a vonatkozó jogi kérdést felterjesztette.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián "Kérelem a Kibővített Fellebbezési Tanács általi felülvizsgálat iránt" címmel új, 112. a) szakaszt iktattak be, amely felülvizsgálatot tesz majd lehetővé alapvető eljárási hibák esetén, vagy ha a fellebbezési tanács összetétele nem volt az előírásoknak megfelelő. Az ilyen kérelem azonban nem lesz halasztó hatályú.