VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
Tankönyv és munkafüzet megjelentetése kiadói szerződés alapján
Szerzői jogsértési per a "Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig" gyűjtemény vonatkozásában
Fényképezőgép angol nyelvű használati utasítása és magyar nyelvű fordításának szerzői jogi megítélése
Műhelyrajzok szerzői jogi megítélése
Tankönyvplágium
Hamvas Béla műveinek engedély nélküli megjelentetése
Rockoperához készített alapdráma szerzői minőségének megállapítása
Tankönyv és munkafüzet megjelentetése kiadói szerződés alapján
SZJSZT-40/02
A Pest Megyei Bíróság megkeresése
A megkereső által feltett kérdés
A Szerzői Jogi Szakértő Testület feladata az, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy az iratokhoz csatolt és a felperes által leadott legutolsó változatnak megfelelő tanári útmutató a WUMM! és YES! tankönyvekhez és az azokhoz tartozó munkafüzetekhez a szerződésszerű teljesítésnek megfelel-e, azaz kiadásra alkalmas vagy sem.
A bíróság kéri a Szerzői Jogi Szakértő Testületet, hogy amennyiben álláspontja szerint a mű megjelentetésre alkalmas volt, úgy azt közölje. Amennyiben az jelentős további átdolgozást igényelt, azt részletesen indokolja, és amennyiben a szerződésszerű teljesítménynek nem felelt meg, úgy azt is közölje.
Az eljáró tanács válasza
1. A szerző és az X. Y. Kft. kiadó 2000. szeptember 18-án kötött kiadói szerződést a YES!, valamint WUMM! című tankönyvre, továbbá az ezekhez kapcsolódó munkafüzetre, hanganyagra és tanári kézikönyvre. A szerződés szerint az itt nem szabályozott kérdésekben a "Ptk. és a szerzői művek felhasználására vonatkozó jogszabályok" az irányadók (7. pont). Mivel ez utóbbi körben a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban Szjt.) tartalmaz rendelkezéseket, a bíróság által feltett kérdésben ezt a jogszabályt alkalmazni kell.
2. A szerző és a kiadó teljesítésével kapcsolatban a szerződés úgy rendelkezik, hogy a kiadó köteles a kézirat átvételét írásban elismerni és az átvételtől számított 6 hónapon belül nyilatkozni (2. pont). A szerző kötelezettséget vállal arra, hogy a nyomdai levonatokat átnézi, a hibákat kijavítja és a kijavított levonatok kinyomtatásához a hozzájárulását megadja. Amennyiben a szerző a kötelezettségét elmulasztja, a kiadó maga gondoskodik a levonatok kijavításáról és a kézirat kinyomtatásához való szerzői hozzájárulást megadottnak tekintheti (5. pont). Kézirat-leadási határidőre egyébként a szerződésben nincs utalás.
Az eljáró tanács rendelkezésére álló iratok alapján az állapítható meg, hogy a szerző - bár több részletben - a vonatkozó kéziratokat a kiadónak átadta, és e tényt a kiadó nem vitatta. A kézirat-szolgáltatások időpontjai viszont naptári napok szerint nem határozhatók meg, elsősorban azért, mert a kiadó a kéziratok átvételének írásbeli elismerését - a szerződés már hivatkozott kikötése ellenére - elmulasztotta, a szerző pedig ehhez nem ragaszkodott. E tekintetben csak a feleknek a 2002. április 29-i bírósági tárgyaláson elhangzott nyilatkozatai állnak rendelkezésre, amelyek szerint a szerző azt állította, hogy előbb a két tankönyvet és a két munkafüzetet adta le, majd néhány hónappal később a tanári kézikönyveket és a hanganyagokat. Ez lényegében összhangban áll a kiadó képviselőjének azzal az előadásával, hogy a tankönyvek és munkafüzetek átvétele után - ami a 2000. év nyarán történt - a többi kéziratot 2000. év novemberéig megkapták (tárgyalási jegyzőkönyv 2. és 3. oldal). A szerző ezek szerint a szerződésben vállalt valamennyi kéziratát ez utóbbi időpontig leadta.
A kézirat-leadási időpontok tisztázásának egyébként azért van jelentősége, mert az elfogadásra nyitva álló határidő ettől kezdődik.
A YES! és a WUMM! című tankönyvet, valamint az ezekhez kapcsolódó egy-egy munkafüzetet a kiadó megjelentette, a tanári útmutatók és a hangkazetta-forgatókönyvek kiadására viszont nem került sor. Ezeket ugyanis a kiadó nem tartotta kiadásra alkalmasnak. Voltak ugyan bizonyos megbeszélések a kijavításról, melyek alapján szövegváltozatok is készültek, a leadott anyagok elfogadása kérdésében azonban a kiadó írásban nem nyilatkozott (tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal).
3. A kiadói szerződés a felhasználási szerződések egyik fajtája, melynek szabályait az Szjt. 42-57. §-ai tartalmazzák. Ezek értelmében a jövőben megalkotásra kerülő műre kötött szerződés esetén az átadott mű elfogadásáról a felhasználó 2 hónapon belül nyilatkozni köteles. Amennyiben a felhasználó a határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni [Szjt. 49. § (1) bekezdése].
A felhasználási szerződéseknek ezek a szabályai diszpozitív jellegűek, azoktól tehát a felek közös egyetértéssel eltérhetnek [Szjt. 42. § (2) bekezdése]. Az adott kiadói szerződésnél ezzel a lehetőséggel annyiban éltek is a felek, hogy az elfogadásra nyitva álló határidőt 2 hónap helyett 6 hónapban állapították meg. Ez nyilvánvalóan a kiadó számára volt előnyös kikötés, mivel így kellő időtartamot biztosított arra, hogy a szerző által szolgáltatott kéziratokkal kapcsolatos kifogásait írásban közölje és kijavítást igényelhessen.
A kiadó azonban mind a tanári kézikönyveket, mind a hanganyagokat érintően nem járt el a szerződésnek megfelelően, amikor a rendelkezésre álló 6 hónapos határidőn belül az elfogadásról, illetve a művekkel kapcsolatos kijavítási igényéről írásban nem értesítette a szerzőt. Ennek viszont a fentiekben hivatkozott jogszabály értelmében az a jogkövetkezménye, hogy a jelzett kéziratokat elfogadottnak kell tekinteni.
Az elfogadott kézirat természetesen egyúttal azt is jelenti, hogy a szerző a mű, illetve a művek szolgáltatása tekintetében a vele kötött kiadói szerződésnek megfelelően teljesített.
4. A kifejtetteken túlmenően az eljáró tanács még az alábbiakat tartja szükségesnek megjegyezni:
A jövőben megírásra kerülő művekre kötött szerződéseknél a könyvkiadói gyakorlatban nem tekinthető kivételesnek az olyan eset, amikor a szerző által szolgáltatott kéziratról a kiadónak az a véleménye alakul ki, hogy a mű abban az állapotban, ahogyan az leadáskor van, kiadásra nem alkalmas. A szerző és a kiadó között rendszerint így kialakuló véleménykülönbség feloldását szolgálja az az eljárás, amelyre a kiadó kijavítás iránt bejelentett igényét követően kerülhet sor. Ennek viszont előfeltétele, hogy a kiadónak a művel kapcsolatos álláspontja mielőbb és írásban is ismertté váljon a szerző előtt, elősegítve ezzel az álláspontok egyeztetését és a kiadás megvalósulását. A kiadói nyilatkozat időben történő megtételéhez ezért mindkét félnek fontos érdeke fűződik, amit a jogszabály a hivatkozott rendelkezésekkel és az ezekhez kapcsolódó jogkövetkezményekkel kívánt biztosítani.
Szerzői jogsértés megállapítása iránti per a "Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig" című gyűjtemény vonatkozásában
SZJSZT-41/02
A Fővárosi Bíróság megkeresése
A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések
A felperes által gyűjtött és szerkesztett, 1995-ben megjelentetett, bővített és átdolgozott kiadás szerkesztési elveihez hasonlít-e, részben vagy egészben az alperesek kiadványa?
Amennyiben részben vagy egészben hasonlítanak szerkesztési elvük, tartalmi elrendezésük alapján a kiadványok egymáshoz, melyek azok a jellemzők, amelyek közösek a két kiadvány szerkesztésében, és melyek az eltérések?
Készülhetett-e az alperesi kiadvány a felperes által szerkesztett mű alapján vagy sem?
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.: A felperes által megjelentetett kiadvány az egyes helyek nevét ábécérendben tartalmazza, tekintet nélkül arra, hogy az illető hely külföldön vagy Magyarországon található (pl. Párizs után Pátka következik). A helyek pontos fellelhetőségét, esetenként mai hivatalos nevét a címszó után tünteti fel. Az irodalmi szereplők neveit a helyek neveihez rendeli, s a vonatkozó évszámok, időszak-megjelölések a nevekhez tartozó címszavakban találhatók. A neveket közelítőleg időrendben sorolja egy-egy helyhez.
Budapest esetében kerületenként ábécérendben tünteti fel az utcákat, az utcákon belül sorban a házszámokat. Az irodalmi neveket az utca- és házszámmegjelölésekhez igazítja, az évszámok, időszakok itt is a szócikkekben jelennek meg.
A kiadványt képek illusztrálják, a tájékozódást az éppen tárgyalt hely nevét tartalmazó élőfej, valamint általános névmutató és budapesti tárgymutató segíti.
Az alperesi kiadvány a helyeket a Trianon előtti Magyarország vármegyéihez csoportosítja, akkor is, ha az illető megye területének egy része a mai Magyarországhoz, más része valamely szomszédos országhoz tartozik. Ebbe a szerkezetbe illeszti bele - ábécébe sorolva - a külföldi országokat. Az egyes egységeken belül a helyek nevei ábécérendben, középre kiemelve szerepelnek.
A helyekhez kapcsolódó neveket (az évszámokkal, időszak-megjelölésekkel együtt) ábécérendben, balra kiemelve közli, a jobb oldalon pedig az adott helyhez, névhez és időhöz kapcsolódó tények leírása található.
A kötet Budapesttel foglalkozó része is hasonló elv szerint épül fel: kerületenként ábécérendben az utcanevek, személynevek vagy egyéb azonosítók (pl. vendéglők nevei) és időadatok találhatók a bal oldali hasábban, a jobb oldalon pedig a helyhez, illetve személyhez kapcsolódó tények szerepelnek.
A kiadványban nincs a tájékozódást megkönnyítő élőfej, kiegészül azonban egy kronologikus adatsorral, amelyben időrendi sorrendbe állítva - és így visszakereshetően - megismétlődnek a helynévszótár helynevei, személyei és tényei ugyanazon szöveggel. A kiadványban található még helynévmutató és a személyek, valamint intézmények névmutatója is.
A fentiekből megállapítható, hogy a két kiadvány szerkesztési elvei különböznek egymástól. A felperesi kiadvány a helyneveket egyetlen ábécérendbe rendezi, az alperesi kiadvány nagyobb területi egységeket (megyék, országok) tüntet fel, és azok helyneveit külön-külön ábécérendben közli. A felperesi kiadvány a fentieknek megfelelően csak egyszer, a hely nevéhez rendezve tartalmaz minden adatot, amelyet így a helyek nevei szerint lehet visszakeresni. Ezt a visszakeresési lehetőséget egészíti ki a személynévmutató és a budapesti tárgymutató.
Az alperesi kiadvány ugyanazt az adatállományt (és az adatokat tartalmazó szövegeket, szócikkeket) kétszeresen tartalmazza: egyszer "Helynévszótár" címen helynév szerint rendezve, egyszer pedig "Kronológia" címen időrendi sorrendbe állítva az egyes helyekhez kapcsolódó személyeket és eseményeket. Ezt a kötetet is helynévmutató és személynévmutató egészíti ki.
Ad 2.: Mivel alapvetően azonos tárgyú, azonos adattartalmat feldolgozó művekről van szó, a tartalmi azonosság kétségtelenül fennáll. A tartalom elrendezése, az egyes adatelemek sorrendbe állítása azonban a két kiadványnál eltérő, ami a gyűjtemények használatát is eltérő módon teszi lehetővé. A felperesi kiadványban csak a helynevek alapján lehet keresni, de ezek a helynevek egyetlen rendező elv (az ábécé) alapján állnak egymás után. Az alperesi kiadványban az egyes helyeken egy időben történt eseményeket, illetve előforduló személyeket is meg lehet találni (a Kronológiában), az egyes helyek azonban többszörösen alkalmazott területi elv (régi megye, mai megye, környező ország, távolabbi ország) szerint vannak feltüntetve.
A két kiadvány Budapestről szóló részének szerkezete hasonlít egymáshoz a legjobban, mivel itt a kerület- és utcaszerkezet, a házszámok sorrendje eleve meghatározza a gyűjtemény szerkezeti anyagát. A két kiadvány közötti különbség a fent már tárgyalt tipográfiában, illetve az adatok részletezettségében mutatkozik meg.
Ad 3.: A két kiadvány között a különbség elsősorban abban áll fenn, hogy az alperesi kiadvány alapvetően tényeket és adatokat közöl, a felperesi kiadványban ezzel szemben a tények és adatok gyakran irodalmi, irodalomtörténeti kisesszéhez közelítő szócikkekben jelennek meg. Mivel maga az adattartalom azonban - amint arra az eljáró tanács a fentiekben is utalt - mindkét műben közös és ugyanazon objektív tényanyagot tartalmazza, nem zárható ki, hogy az alperesi kiadvány szerkesztésekor az adatforrások között a korábban megjelent kiadványt is felhasználták.
Fényképezőgéphez mellékelt angol nyelvű használati utasítás és magyar nyelvű fordításának szerzői jogi megítélése
SZJSZT-01/03
A Csongrád Megyei Bíróság megkeresése
A Csongrád Megyei Bíróság által feltett kérdések
A szakértő testület nyilatkozzon arról, hogy az angol nyelvű használati utasítás az Szjt. 1. §-ában foglaltak alapulvételével szerzői jogi védelem alá tartozó műnek minősül-e avagy sem?
Amennyiben az angol nyelvű használati utasítás szerzői jogi védelem alá tartozó műnek minősül, úgy nyilatkozzanak arról, hogy az Szjt. hatálya arra kiterjed-e avagy sem?
Amennyiben az 1. és 2. pontban foglalt kérdésekre adott válasz igenlő, úgy nyilatkozzanak arról, hogy a használati utasítás magyar nyelvű fordítása tartalmaz-e olyan egyedi, sajátos jelleget, amelyre tekintettel szerzői jogi védelem alá esik [Szjt. 4. § (2) bekezdés]?
Az alperes előadása szerint a digitális fényképezőgép használati utasítását az internetről töltötte le. Nyilatkozzanak arról, hogy ezen megszerzési mód a szerzői jogi törvény rendelkezéseibe ütközik-e vagy sem.
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.: A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem fennállásának feltétele, hogy az alkotás egyéni, eredeti jelleggel bírjon. A tartalom egyéni, eredeti jellegű kifejtésének követelményét természetesen másként elégíti ki a kifejezetten művészeti (pl. szépirodalmi, zenei stb.) alkotás és másként a valamely szakterülethez szorosan kötődő, az adott funkciók, követelmények által meghatározott mű. Ezeken a szűkre szabott területeken készült művekben is lehetséges azonban az egyéni, eredeti jelleg kifejeződése.
A megkeresésben szereplő angol nyelvű használati utasítás - bár felépítésében követi a hasonló műszaki leírások szerkesztési elveit - az egyes témákhoz kapcsolódó információk szöveges és grafikus megfogalmazásában, illetve ábrázolásában hordozza azt az egyéni, eredeti jelleget, ami a szerzői jogi védelmet megalapozza.
Ad 2.: Az Szjt. hatálya kiterjed a magyar szerző által alkotott, Magyarországon nyilvánosságra hozott művekre. Az Szjt. 2. §-a értelmében olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, a törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján a védelem megilleti.
A szerzői műveknek az egyes országok szerzői jogi törvényeinek területi hatályán túllépő védelmét az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. évi Berni Egyezmény (BUE) biztosítja, amelynek Magyarország 1922 óta tagja. Az egyezmény 1971-ben Párizsban felülvizsgált szövegét az 1975. évi 4. tvr. hirdette ki Magyarországon. A BUE szabályozása értelmében a BUE bármely tagországában először nyilvánosságra hozott műre a többi tagországban a nemzeti elbánás elvét kell biztosítani [BUE 5. cikk (1) bekezdés], azaz Magyarországon az Szjt. szabályozását kell alkalmazni. Ha a külföldi szerző művének származási országa Magyarország (azaz Magyarország területén hozta a szerző először nyilvánosságra), a mű védelmére a magyar jogot, tehát ekkor is a nemzeti elbánás elvét kell alkalmazni. Mindezek alapján a külföldi szerző műve Magyarországon a belföldi szerzők műveire vonatkozó, az Szjt. szabályaiban rögzített védelmet élvezi.
A BUE-nek jelenleg 150 tagországa van, ezért a tényállás szerint az internetről letöltött műről alappal feltételezhető, hogy származási helye valamely BUE-hoz tartozó állam, és a fentiek alapján kiterjed rá az Szjt. hatálya.
Ad 3.:Az eljáró tanács által tanulmányozott angol és magyar nyelvű szöveg vegyesen tartalmaz szó szerinti szövegfordításokat és értelmi megfeleltetéseket, ugyanakkor egyes szövegrészek csak angolul, illetve csak magyarul szerepelnek. Egyes helyeken a szöveg tipográfiája és a grafikai megoldások azonosak, más helyeken különböznek. Az egyes funkciókhoz tartozó működési leírások, figyelmeztetések is hol az angol, hol a magyar szövegben részletezettebbek (pl. az angol nyelvű használati utasításban a Zoom leírása két teljes oldalon - 79-80. oldal - található, míg a magyar változatban ugyanazt a funkciót - eltérő ábrák használatával - a 77. oldalon csupán egy oldalra lerövidítve tárgyalják). Összességében megállapítható, hogy a magyar szövegfordítás - bár nem teljesen szó szerinti tükörfordítás és az egyes oldalak megjelenése sem minden esetben azonos - tartalmában és megfogalmazásában nem hordoz egyéni, eredeti jelleget az angol nyelvű ismertetőhöz képest.
Ad 4.:Az Szjt. 18. § (1) bekezdése értelmében a szerző kizárólagos joga művének anyagi hordozón való többszörözése, valamint egy vagy több másolat készítése a műről. A (2) bekezdés szerint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása is a szerző kizárólagos joga.
Az Szjt. 35. §-a a különféle, méltánylást érdemlő magánérdekek érvényre juttatására figyelemmel kivételt - azaz szabad felhasználást - enged a fenti szabály alól, ha a műről magáncélra készül a másolat, és ez jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Saját célra, saját eszközzel, a fenti feltételek és az Szjt. 33. §-ában rögzített általános feltételek betartásával számítógéppel (azaz jelen esetben az internetről letöltve) is készíthető jogszerűen a műről magáncélú másolat [35. § (1) bek.].
Műhelyrajzok szerzői jogi megítélése, tervezői és kivitelezői tevékenység viszonya
SZJSZT-04/03 (az SzJSzT 17/99. számú jegyzőkönyv kiegészítése)
A Fővárosi Bíróság megkeresése
A Szerzői Jogi Szakértő Testület feladata, hogy a Fővárosi Bíróság végzésének megfelelően a Szerzői Jogi Szakértő Testület által SzJSzT 17/99. sorszám alatt 1999. szeptember 1-jén készült szakértői vélemény kiegészítéseként, a peres felek (alperes) által a későbbiekben becsatolt műhelyrajzok megtekintésére is figyelemmel adjon választ a Bíróság által feltett alábbi kérdésekre.
A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések
Az alperesek által utólag becsatolt műhelyrajzok alapján megállapítható-e az, hogy a műhelyrajzokat ki készítette, megállapítható-e az, hogy a műhelyrajzok alapján készült-e a peres felek által bármikor is jelzett műalkotás vagy sem?
Amennyiben a pótlólag csatolt műhelyrajzok alapján készült a műalkotás, megállapítható-e a műalkotás tekintetében, hogy annak szerzője Tóth Gyula, vagy pedig Tóth Gyula és Farkas Sándor közös alkotásának minősül?
A műhelyrajzok alapján megállapítható-e, hogy azok - csak és kizárólag - Farkas Sándor kivitelezői munkája céljából készültek, vagy pedig egy műalkotás tervezéséhez szükséges rögzítések voltak?
Amennyiben a műhelyrajzok megvalósult alkotásokra vonatkoztak, és az állapítható meg, hogy az alkotás T. Gy. és Farkas Sándor közös alkotása, megállapítható-e szerzőségük aránya, amennyiben igen, ez az egyes megvalósult tervek tekintetében milyen arányú?
Az eljáró tanács válasza
Jelen kiegészítő szakvélemény készítését a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek az SzJSzT 17/99. sorszámú szakértői vélemény készítésekor eljáró tanácsához képest másik tanácsa végezte, így a szakértőknek a per teljes anyagát, a becsatolt rajzokat, műhelyrajzokat, fotókat és leírásokat tanulmányozniuk kellett, aminek eredményeként a feltett kérdésekre adandó szakvéleményüket az alábbiak szerint alakították ki.
Ad 1.1.: A szakértő testület eljáró tanácsa szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a becsatolt műhelyrajzok egy része nem felel meg a műhelyrajzzal szemben állított szakmai követelményeknek, azok inkább vázlatnak tekinthetők.
Egyebekben a rajzokat tanulmányozva olyan ismérvek, mint a rajz stílusa, a vonalvezetés módja, a kézírások, az aláírások jellemzői alapján megállapítható, hogy azokat ki készítette. Az is megállapítható, hogy T. Gy. rajzainak némelyikére Farkas Sándor kézírása által utólag kerültek feltüntetésre méretjelzések.
Ugyanakkor az eljáró tanács azt is megállapította, hogy az alperesek által utólag becsatolt műhelyrajzok között fellelhetők harmadik személyek által készített műhelyrajzok, valamint olyan mintakönyvek, amelyek egyházi célra készült alkotások liturgia által meghatározott témáival és motívumaival foglalkoznak.
Ad 1.2.: A szakértő testület eljáró tanácsa szerint megállapítható, hogy az utólag becsatolt műhelyrajzok alapján is készültek a peres felek által műalkotások.
A fotók és a rajzok összevetése alapján nagyon jól érzékelhető az a markáns különbség, ami T. Gy. életében, az ő irányításával, személyes útmutatása alapján készült alkotások és a későbbiekben, ezen irányítás nélkül, Farkas Sándor által önállóan készült alkotások között mutatkozik.
Az eljáró tanács tagjai megállapították, hogy T. Gy. vázlatai és a kivitelezés alkalmával nyújtott korrektúrája nyomán letisztultabb stílus és magasabb színvonal jellemzi a létrejött alkotásokat. A T. Gy. halála után, F. S. által készített művek T. Gy.-vel közösen alkotott motívumok és ötletek nyomán készültek, de általában nem érték el a közös alkotások színvonalát. Ez utóbbi, F. S. által készített művek nem pontos másolatai az eredetileg közösen készült alkotásoknak, hanem olyan utánérzéseknek tekinthetők, amelyeket jelentősen befolyásoltak a korábban közösen készült művek.
Ad 2.: A csatolt műhelyrajzok alapján készült egyes alkotások kétséget kizáróan T. Gy. és F. S. közös alkotásának minősülnek, mivel F. S. kivitelező munkája nélkül nem jöttek volna létre műalkotásként. Önmagában a két dimenzióban készült rajzok - amelyek a kivitelezéshez nem adtak technológiai útmutatást - térbeli megvalósulását F. S. hozta létre, ilyen módon ezek T. Gy. és F. S. közös alkotásának minősülnek. A szakmai szokások szerint mindkét szerző (tervező és kivitelező) saját munkássága részének tekinthette az így létrejött alkotásokat, azok kiállítása vagy megjelentetése (katalógus, kiadvány) alkalmával viszont a szerzőtárs nevének feltüntetésével.
Ad 3.: Az eljáró tanács megállapította, hogy az utólag becsatolt műhelyrajzok között vannak F. S. által önállóan készített műhelyrajzok és annak alapján kivitelezett alkotások, ezek azonban nem érik el azt a színvonalat, ami a T. Gy.-vel közösen készített alkotásokat jellemezte. Megállapítható az is, hogy a F. S. által készített műhelyrajzok között is találhatók olyanok, amelyek inkább csak vázlatnak, skiccnek minősülnek. A kivitelezéshez - részletes rajz hiányában - ugyanis mindenképpen szükséges, legalább vázlatszinten rögzíteni a műalkotásra vonatkozó elképzelést, kompozíciót.
Ad 4.: A műhelyrajzok alapján megvalósult alkotások egy része T. Gy. és F. S. közös alkotása. A szerzőség arányát, a tervezés és kivitelezés egymáshoz való viszonyát, a tervezőnek a kivitelezéshez a helyszíni konzultáció során az anyagszerűség érdekében adott tanácsainak, útmutatásainak mértékét, a kivitelezőnek az anyagban való térbeli tervezésben, a technikai megoldásokban, az anyag kiválasztásában, megmunkálásában való közreműködésének arányát ma már nagyon nehéz lenne meghatározni. Ebben a tekintetben az eljáró tanácsot más hasonló ügyben keletkezett korabeli írásbeli dokumentumok sem segítik, mert a perben érintett időszakban nem volt jellemző a felek között a közreműködés mértékét meghatározó megállapodás kötése. Továbbá nem állnak rendelkezésre olyan korabeli zsűrijegyzőkönyvek sem, amelyekből következtetni lehetne a tervezői és kivitelezői közreműködés arányára. Az eljáró tanács tudomása szerint a véleménnyel érintett időszakban körülbelül 10-30%-ig terjedő tiszteletdíj-megosztást alkalmaztak a tervező részére.
Tankönyvplágium
SZJSZT-07/03
A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. megkeresése
A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. által feltett kérdések
Egy szerzői jogi védelem alatt álló kiadványban szereplő táblázatok szerkezetének, a formulák rendszerének van-e egyéni eredeti jellege, ezért megilleti-e őket szerzői jogi védelem, illetve, hogy azok felhasználása a törvény, illetve a szerzői jogok jogosultjának hozzájárulása hiányában a Szerzői jogi törvény 16. § (6) bekezdése alapján jogosulatlan-e?
Az eljáró tanács válasza
1. A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. "Négyjegyű függvénytáblázatok. Matematikai, fizikai, kémiai összefüggések" címmel 1967 óta ismételt kiadásokban tankönyvet jelentet meg. A mű - amelyet több szerző állított össze - a matematika, a fizika és a kémia területén meghatározó jelentőségű adatokat, fogalmakat, jelöléseket, valamint ezek összefüggéseit tartalmazza táblázatok, grafikonok, ábrák stb. kíséretében.
A 2001. évben hasonló címmel egy másik kiadó is jelentetett meg kiadványt ugyanebben a témában. Ez utóbbiról a Nemzeti Tankönyvkiadó úgy találta, hogy abban az általa kiadott tankönyvben megjelent függvénytáblázatokat, valamint képleteket, összefüggéseket jelentős mértékben változtatás nélkül vagy kisebb változtatásokkal átvette. Lényegében ugyanezt állapította meg továbbá egy harmadik kiadó szakiskolák számára készült kiadványával kapcsolatban is. Ezért intézte kérdését a testülethez.
2. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban Szjt.) értelmében védelem alá tartozik az irodalom, tudomány és művészet minden alkotása. A védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből eredő egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg [Szjt. 1. § (2) és (3) bekezdése].
A szerzői jogi védelem pozitív feltételeként megfogalmazott eredeti, egyéni jellegnek az alkotás kifejezésében, a tartalom által meghatározott, azzal összhangban levő kifejezési formában kell megvalósulnia. A szerzői jogi védelem a törvény szövegéből következően és a jogirodalmi és bírói gyakorlat alapján is az alkotásra, a műre mint egységes egészre vonatkoztatható. Az alkotótevékenység egyik speciális fajtájaként védelem alatt áll a szerkesztő tevékenysége a gyűjteményes mű tekintetében, amennyiben a tartalom összeválogatásában, elrendezésében vagy szerkesztésében az egyéni, eredeti jelleg megmutatkozik.
A szerzői jog által védett szerkesztői tevékenység független a gyűjteményben szereplő egyes elemek (adatok, szerzői művek vagy egyéb összetevők) szerzői jogi megítélésétől, az egyéni, eredeti jellegnek a szerkesztés tekintetében kell megnyilvánulnia.
Az Szjt. egységes értelmezése és a hosszabb idő óta kialakult gyakorlat alapján gyűjteményes műnek minősülnek a jogszabálygyűjtemények, szótárak, a matematikai-fizikai feladatgyűjtemények, bibliográfiai összeállítások vagy akár az egyéni, eredeti összeállítású rádió- és televízióműsorok. Ennek alapján nem zárható ki a szóban forgó kiadványban megjelentetett egyes matematikai, fizikai és kémiai összefüggések, képletek és ismeretek egyéni, eredeti összeállításának a szerzői jogi védelme. Ennek az egyes táblázatokra való lebontása tekintetében az eljáró tanács azonban nem hagyhatta figyelmen kívül, az alábbiakat.
A táblázatok összetétele, illetve az adatok és összefüggések rendszere többnyire az adott tudományágra jellemző törvényszerűségeken, ismérveken alapszik, ami az alapját képezi az adott tudomány elsajátítását célzó pedagógiai műveknek. A matematikai függvénytáblázatok megítélését tekintve éppen az anyaghoz csatolt elemzésekből állapítható meg, hogy a gyakorlatban a szinuszfüggvény, illetve a logaritmustáblák szerkezete is néhány korábban már kialakított szerkezeti elem (a sorokban és oszlopokban megadott mértékek váltakozása, a matematikai művelet tizedesig történő pontossága, a lépésköz vagy az interpoláláshoz javasolt eszközök) különböző variációja alapján épül föl. Ugyancsak kevésbé mutat eredetiséget például a kémiai részben a fizikai állandók vagy az elemek fizikai adatainak a felsorolását tartalmazó táblázat (219. oldal és 244. oldal, a Nemzeti Tankönyvkiadó kiadványa). Ugyanakkor egyéni, eredeti jelleget tükröz a kémiai elemek felfedezését tartalmazó vagy a "Tudósok és feltalálók, akikről fizikai mértékegységet neveztek el" című összeállítás. Így az egyes táblázatok tekintetében az önálló szerzői jogvédelem megállapításának feltételeit az eljáró tanács nem minden esetben látja megállapíthatónak. Természetesen a matematikai, fizikai és kémiai összefüggések egészének - amelynek a táblázatok is részét képezik - a megírásában, egyes fejezeteinek az összeállításában szerkesztésében megnyilvánuló egyéni, eredeti jellege miatt a kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll.
A szerzői jogi védelem egyébként - többek között - azt jelenti, hogy vagyoni jogai keretében a szerző kizárólagos joga a mű bármilyen felhasználása, illetve annak más részére történő engedélyezése. A szerző engedélye nélkül csak a szabad felhasználás keretében van lehetőség jogszerű felhasználásra (Szjt. 16. §, 33-41. §).
3. Tankönyvről lévén szó a kifejtettekhez az eljáró tanács még az alábbiakat is indokoltnak tartja hozzáfűzni.
Amint arra a 2. pontban már utalás történt, az ún. szabad felhasználás körében lehetőség van bizonyos mértékű felhasználásra a szerző engedélye nélkül is.
Ennek egyik idetartozó esete az idézés:az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben, az eredetihez híven valamely mű részlete idézhető, a forrás és a szerző megnevezésével [Szjt. 34. § (1) bekezdés]. A másik eset az oktatási célú felhasználás:iskolai oktatás célját szolgáló kiadványba (pl. tankönyvbe) nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete átvehető a forrás és a szerző megjelölésével. Átvételnek az idézést meghaladó felhasználás minősül [Szjt. 34. § (2) bekezdés].
A szabad felhasználás előbb említett eseteiben is érvényesülnie kell a szabad felhasználás törvényben megfogalmazott általános feltételeinek, úgymint a szabad felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, nem károsíthatja indokolatlanul a szerző jogos érdekeit, meg kell felelnie a tisztesség követelményeinek, és nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
Mind az idézés, mind az átvétel mértékének túllépése, mind pedig a forrás, illetve szerző megjelölésének elmulasztása a felhasználást jogosulatlanná teszi.
Hamvas Béla műveinek engedély nélküli megjelentetése
SZJSZT-09/03
A BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság Vizsgálati
Osztályának megkeresése
A BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság által feltett kérdések
Kérem megállapítani, hogy a vizsgálatra küldött mű megjelenésével megsértette-e Hamvas Béla szerző jogutódjának szerzői jogait?
A kérdéses szövegrészletek megjelentetése a szabad felhasználásnak minősülő idézés, illetve átvétel körébe tartozónak minősül-e?
A feljelentésben sérelmezett, Hamvas Bélától még meg nem jelent kéziratainak közlésével sérült-e a nyilvánosságra hozatal joga?
A szakértő egyéb észrevételeit közölje.
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.: Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. § (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A felhasználó a felhasználáshoz szükséges engedélyt a jogosulttal írásban megkötött felhasználási szerződéssel szerezheti meg. Az Szjt. 17. §-ának b) pontja szerint a mű többszörözése felhasználásnak minősül. Az Szjt. 18. § (1) bekezdése szerint többszörözés a mű anyagi hordozón való - közvetett vagy közvetlen - rögzítése bármilyen módon, így akár nyomdatechnikai úton is. Ha ez a többszörözés a jogosultnak a fentiek szerint adott engedélye nélkül történik, ez az Szjt. 16. § (6) bekezdése szerint jogosulatlannak tekinthető. Az Szjt. 7. § (1) bekezdése értelmében szerzői jogi védelemben részesül a gyűjtemény (akár egy szerző műveinek gyűjteménye is), ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű. A gyűjtemény egészére nézve a szerzői jog a szerkesztőt illeti, ez azonban nem érinti a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek jogait [7. § (2) bekezdés]. E művek szerzőinek engedélye szükséges a gyűjteménybe való felvételhez és az ilyen módon történő többszörözéshez is. A fentiekből is kitűnően ez nem lehet csak elvi (esetleg csak szóbeli) hozzájárulás, hanem a szerzők és a felhasználó között írásban létrejött felhasználási szerződés alapozza meg a jogszerű felhasználást. Ezeket a felhasználási szerződéseket nem pótolja a gyűjteményes mű szerkesztőjének saját szerkesztett művének eredetiségére vonatkozó nyilatkozata sem, mivel a védett műveket tartalmazó szerkesztett gyűjtemény származékos mű, és ilyenként csak valamennyi, benne foglalt védett mű szerzőjének engedélyével többszörözhető jogszerűen. Fentiekből következően a jogosult engedélye nélküli többszörözéssel megsértették Hamvas Béla szerzői vagyoni jogait, ezen túlmenően pedig, mivel a kiadvány 269-272. oldalán leközölték dr. K. K. egyik tanulmányát is, az engedély nélküli közlés az ő szerzői vagyoni jogát is sérti.
Ad 2.: Az Szjt. 33. §-ában és azt követő §-okban meghatározott szabad felhasználási esetek a szerzőt megillető átfogó, kizárólagos vagyoni jogok (lásd Szjt. 18. §) alóli kivételeket jelentenek, és nem tekinthetők a törvény által garantált jogokhoz képest mellérendelt, azokkal egyenrangú esetköröknek. Ebből következik az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdésében rögzített, a szabad felhasználások általános feltételeit meghatározó szabályozás. Eszerint a szabad felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit.
A 34. § (2) bekezdésében valóban szerepel a nyilvánosságra hozott irodalmi mű részletének vagy kisebb terjedelmű műnek átvétele tudományos ismeretterjesztés céljára mint szabad felhasználási lehetőség. Az adott esetben azonban az átvétel olyan széles körű és szerteágazó, hogy ezáltal feleslegessé teszi az eredeti, a jogosult által engedélyezett kiadvány beszerzését, sértve ezzel a mű rendes felhasználását és a jogosult jogos érdekeit is. A csak részleteket közlő szövegek azért nem sorolhatók a szabad felhasználás körébe, mert ezek a közlések terjedelmileg messze meghaladják az idézés indokolt kereteit. Így pl. az Óda a 20. századhoz című tanulmányból nyolc és fél oldalt (117-124. oldal), a Patmosz című tanulmányból három és fél oldalt (124-127. oldal), az Öt géniusz című tanulmányból tizenkilenc oldalt (143-162. oldal), a Szilveszter című tanulmányból tizenöt és fél oldalt (204-220. oldal) közöl le, ami alapvetően ellentmond a jogszabálynak azzal az általános irányelvnek tekinthető rendelkezésével, amely szerint a szabad felhasználásra vonatkozó szabályok kiterjesztően nem értelmezhetők [Szjt. 33. § (3) bekezdés]. A fentiekből következően tudományos ismeretterjesztő műben sem lehet olyan terjedelemben idézni, hogy az pótolhassa a jogosított kiadványok beszerzését.
Ad 3.: A kiadvány a 170-186. oldalon Hamvas Béla olyan írásait közli, amelyek a jogutód szerint nyilvánosságra még nem hozott, szerkesztetlen kéziratszövegeknek minősülnek. A szerző személyhez fűződő jogai közé tartozik annak elhatározása, hogy műve nyilvánosságra hozható-e (Szjt. 10. §).
Amennyiben tehát nem a szerző halála után fellelt olyan kéziratról van szó, amelynél vélelmezhető, hogy azt a szerző nyilvánosságra hozatalra szánta [Szjt. 10. § (4) bekezdés], úgy a nyilvánosságra még nem hozott kéziratnak az Y. Y. Könyvkiadó kiadványában történt leközlésével megsértették Hamvas Béla szerző személyhez fűződő jogait is.
Rockoperához készített alapdráma szerzői minőségének megállapítása
SZJSZT 03/03
A Fővárosi Bíróság megkeresése
A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések
A periratokhoz 6. sorszám alatt csatolt alapdráma szövege és az ugyancsak itt csatolt rockopera szövegkönyve tartalmának összevetése alapján állapítsa meg a szakértő testület, hogy a felperes közreműködői tevékenysége a rockopera szöveges anyagában megállapítható, pontosan körülhatárolható-e?
Amennyiben igen, úgy állapítsa meg, hogy a felperes közreműködése egyéni, eredeti jellegű alkotói tevékenység-e?
Amennyiben igen, állapítsa meg a szakértő testület, hogy a felperes munkája a teljes rockopera megszületéséhez hány százalékban járult hozzá?
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.:A rendelkezésre bocsátott iratok alapján az eljáró tanács megállapítja, hogy a rockopera alapját képező alapdráma kialakításában a zeneszerző, a dalszövegíró, a dramaturg és a felperes közösen kialakított cselekményvázlat és dalsorrend alapján állította össze az alapdrámát. Az iratok alapján tény az is, hogy a felperessel nyilvános előadásra vonatkozó szerződést nem kötöttek.
A felek között létrejött színpadi mű megírására vonatkozó, 1999. április 20-án létrejött szerződés a következőket rögzíti: "Szerző a rockoperához írt alapdráma átadásával hozzájárul ahhoz, hogy művét megbízó bármilyen módon további ellenérték megfizetésének kötelezettsége nélkül a rockoperába beépítse, abban korlátlanul felhasználja - a rockoperában azt nyilvánosságra hozza, abból készült részleteket sugároztasson, előadasson, a mű reklámjaként vagy előzetesként bemutasson, sugároztasson - és vagy bármilyen módon felhasználjon."
Az eljáró tanács az alapdráma és a bemutatott rockopera szövegkönyvének egybevetése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes közreműködői tevékenysége a rockopera szöveges anyagában nem mutatható ki. Tény ugyan, hogy egyes sorok azonosak azzal, ami az előbb említett résztvevők tevékenysége során létrejött, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felperes közreműködése a szerzői alkotói munkában való részvételnek tekinthető.
A rockopera egyes elszórt sorai ugyan megegyeznek az alapdráma szövegével, de - amint erre az eljáró tanács a fentiekben rámutatott - a peres felek egy ideig közösen dolgoztak a rockopera szövegén, s magának az alapdrámának a létrejötte is egy ilyen együttes tevékenység eredménye. Ebben az együttes tevékenységben azonban a felperes hozzájárulása nem érte el azt a szintet, amely eredeti, önálló jellegnek tekinthető, és így szerzőségi követelése az eljáró tanács véleménye szerint nem megalapozott.
Az eljáró tanács megjegyzi azt is, hogy egy verses darab a műfajánál és a versritmus sajátosságainál fogva nemigen alkalmas arra, hogy abból rockopera jöjjön létre.
Ad 2-3.: Az 1. pontra adott válasz egyben a 2. és 3. pontra adandó választ is tartalmazza.