TANULMÁNYOK
Dr. Szigeti Éva
A közösségi védjegy Magyarország uniós csatlakozása küszöbén
Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása sokéves előkészület és felkészülés után most már egyre közeledik. 2004. május 1-jéig már kevesebb, mint egy év áll előttünk. A védjegyjog területén is jelentős változás várható, hiszen az új védjegytörvény lép hatályba a jövő évben, és ez mind a jogalkalmazók, mind a védjegyjogosultak számára jelentős új feladatot jelent. "Új" jogintézmények kerülnek bevezetésre, pl. a felszólalási rendszer, a közösségi jogkimerülés, amely a hazai gyakorlatban ez ideig ismeretlen volt. Ezen cikk megírásával az volt a célunk, hogy a 2004. május 1-jén hatályba lépő közösségi védjegyrendszer egyes átmeneti rendelkezéseit, valamint egy-két "friss" európai bírósági döntést mutassunk be.
2004. május 1-jén a következő tíz állam csatlakozik az Európai Unióhoz: Ciprus, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország. Az EU tagállamainak száma ekkor huszonötre nő, népessége körülbelül 450 millió fő lesz. A csatlakozás kilenc új hivatalos nyelvet is bevezet a meglévő tizenegy mellé. Az Európai Unió új hivatalos nyelvei az uniós csatlakozás után a cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén. (A török nyelv egyelőre nem lesz az Európai Unió hivatalos nyelve a ciprusi kérdés megoldatlansága miatt.)
Ez a jelentős változás természetesen nem hagyja érintetlenül a közösségi védjegy (CTM1) rendszerét sem, és komoly következményei lesznek a Közösségi Védjegyhivatal (angol rövidítéssel OHIM2), valamint az egyes nemzeti hivatalok számára is. A Közösségi Védjegyhivatal a közelmúltban tette közzé,3 hogy milyen módon rendezi azokat a kérdéseket, amelyeket a bővítés felvet. A legfontosabb kérdéseket - a teljesség igénye nélkül - az alábbiakban ismertetjük.
Minden olyan közösségi védjegy vagy védjegybejelentés hatálya, amelyet 2004. május 1-je előtt lajstromoztak, jelentettek be, illetve e dátumnál korábbi elsőbbséggel rendelkezik, a tíz új tagállam csatlakozásának napjától automatikusan kiterjed a új tagállamok területére is. E kiterjesztés automatikus és díjmentes.
Az egy vagy több tagállamban korábbi joggal rendelkező jogosultak felszólalással élhetnek korábbi joguk alapján a tagállam felvételét megelőző hat hónapban tett, illetve ilyen elsőbbséggel rendelkező közösségivédjegy-bejelentések ellen, azaz a 2003. november 1-je és 2004. április 30-a között tett (vagy erre az időszakra vonatkozó elsőbbséggel rendelkező) közösségivédjegy-bejelentések ellen. A 2003. november 1-je előtt tett vagy ilyen elsőbbségű közösségivédjegy-bejelentésekkel szemben ilyen jog nem érvényesíthető.
Az automatikusan kiterjesztett közösségivédjegy-oltalmat nem lehet kizárólag az új tagállamokban felmerülő akár feltétlen, akár viszonylagos kizáró okok alapján töröltetni. Az egyetlen kivétel e szabály alól olyan feltétlen kizáró ok létezése, mint például egy csatlakozó államban korábban használt földrajzi árujelző, ugyanis ez alapján a 2004. május 1-je előtt lajstromozott vagy ilyen elsőbbségű közösségi védjegyet is töröltetni lehet. Ezzel szemben a 2004. május 1-je előtt lajstromozott közösségi védjegy nem törölhető például:
ha a lengyel stb. nyelv szerinti leíró jellegű vagy
korábbi magyar stb. védjegyjogosultság alapján.
A fentiekben bemutatott szabályok alapján a közösségivédjegyek jogosultjait esetlegesen érő hátrányokat a Közösségi Védjegyrendelet4 rendelkezései segítségével lehet elhárítani. Így például ha egy automatikusan kiterjesztett közösségi védjegy az új tagállamok egyikének nyelvén leíró jellegűnek minősül, e rendelet 12. cikke értelmében a közösségivédjegy-jogosult nem tilthatja meg a védjegy harmadik fél általi használatát az érintett tagállamban. Továbbá, amennyiben a közösségi védjegy bármelyik új tagállamban közrendbe ütközőnek minősül, a rendelet 106. cikk (2) bekezdése alapján az érintett állam területén meg lehet tiltani a közösségi védjegy használatát. Ezenfelül, egy korábbi védjegy jogosultja a rendelet 106. cikke alapján például Lettországban vagy Magyarországon megkísérelheti megtiltani az automatikusan kiterjesztett közösségi védjegy használatát Lettországban vagy Magyarországon.
Ahhoz, hogy az automatikusan kiterjesztett hatályú közösségi védjegy ellen fel lehessen lépni, nem szükséges, hogy a vonatkozó korábbi nemzeti jog a közösségi védjegy lajtromozási vagy elsőbbségi időpontjánál korábbi elsőbbségi nappal rendelkezzen, elegendő, ha ez a jog az új tagállam csatlakozását megelőzően, azaz 2004. május 1-je előtt már fennállt. Ugyanakkor e jogosultság nem illeti meg az ilyen korábbi védjegyek jogosultjait, ha a korábbi védjegybejelentés rosszhiszemű volt. A rosszhiszemű bejelentés fogalmának tartalmáról eddig még nem született megállapodás a Közösségi Védjegyhivatal és a csatlakozó államok védjegyhatóságai között. Ennek tisztázása alighanem az Európai Bíróságra vár.
A fentiekből kitűnik, hogy a lajstromozás és a használat kérdése elkülönül. Míg a fennálló közösségi védjegyek kiterjesztése az új tagállamokra automatikusan megtörténik, e közösségi védjegyek használati joga az új tagállamokban a nemzeti védjegyjogosultságok fennállásától fog függeni.
Mindenesetre a korábbi, kiterjesztett hatályú közösségi védjegyek jogosultjai nem tilthatják meg azoknak a védjegyeknek a használatát, amelyek a csatlakozás időpontja előtt már fennálltak a csatlakozó államokban.5
A 2004. május 1-jét követően benyújtott vagy ilyen elsőbbségű közösségivédjegy-bejelentések hatálya huszonöt országra fog kiterjedni. Így ettől az időponttól fogva a huszonöt tagállam bármelyikében fennálló feltétlen vagy viszonylagos kizáró okokra lehet hivatkozni a felszólalásban. A benyújtott közösségivédjegy-bejelentéseket az EU összes hivatalos nyelvén közzé kell tenni. A bővítés után ez húsz nyelvet jelent. Ezenkívül a közösségi védjegyre vonatkozó szabályok vonatkoznak majd a csatlakozásukat követően a tíz új tagállamban is például a nemzeti elsőbbségű szenioritási igényekre és a közösségi védjegy vagy védjegybejelentés átalakítására.
Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió bővítése mind a Közösségi Védjegyhivatal, mind a közösségi védjegyek jogosultjai számára egész sor problémát fog felvetni. Nem vitás ugyanakkor, hogy - a nemzetközi téren is érdekelt védjegyjogosultak számára - az egyetlen védjegybejelentéssel lefedhető huszonöt állam és egy 450 milliós piac nyújtotta előnyök messze meghaladják majd a hátrányokat.
Megemlítenénk még néhány olyan gyakorlati kérdést, amely az elkövetkező hónapok folyamán különös fontosságot kap.
Figyelmet érdemel az az átmeneti intézkedés, amely lehetővé teszi az új tagállamok védjegyjogosultjai számára a felszólalást a csatlakozásukat megelőző hat hónapban, azaz 2003. november 1-jétől 2004. április 30-ig, ha korábbi nemzeti joggal rendelkeznek. Ennek fényében amennyiben a védjegyjogosultak 2003 folyamán bejelentési politikát terveznek, jelentős előnyökkel járhat e program előrehozása, hogy ezáltal a közösségivédjegy-bejelentések 2003. november 1-je előtt megtehetők legyenek. Az ezen időpont előtt tett vagy ilyen elsőbbséggel rendelkező bejelentések automatikusan kiterjednek a tíz új tagállamra anélkül, hogy ellenük felszólalással lehetne élni vagy töröltethetők lennének.
Az a rendelkezés, amely a csatlakozó államok korábbi védjegyjogosultjait feljogosítja arra, hogy megtiltsák a közösségi védjegyek használatát ezeknek az államoknak a területén, számos olyan bejelentést eredményezhet a következő időben a csatlakozó országokban, amely arra irányul, hogy a közösségi védjegyek jogosultjainak a későbbiekben gondot okozzon. Az új tagállamok nagy része részese a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló megállapodásnak, valamint a Madridi Jegyzőkönyvnek (csak Ciprus és Málta nem), így ezekben államokban nemcsak nemzeti úton tett védjegybejelentéssel, hanem nemzetközi lajstromozású és nemzetközi jegyzőkönyv szerinti védjegybejelentéssel is megszerezhető az oltalom.
A következőkben az Európai Bíróság néhány újabb állásfoglalására hívjuk fel a figyelmet, annak hangsúlyozásával, hogy ezek, valamint az Európai Bíróság összes korábbi ítélete, illetve az azokban kifejtett jogértelmezés az Európai Unióhoz való csatlakozással ugyancsak automatikusan kötelezővé válik mind a Magyar Szabadalmi Hivatalra, mind a magyar bíróságokra nézve.
2003. április 8-i ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy a védjegyjogosultnak kell bizonyítania, hogy a parallel import tárgyát képezett áruk először az EGT (Európai Gazdasági Térség; EEA) területén kívül kerültek forgalomba, amennyiben a jogosult szelektív terjesztési rendszert tart fenn. Az ügy a Van Doren és a LIFESTYLE SPORTS 6 cégek között folyt a ruhaneműkre vonatkozó STÜSSY védjeggyel kapcsolatosan. A Van Doren sérelmezte a STÜSSY ruhaneműk Németországba történő párhuzamos importját, ahol a Van Doren kizárólagos terjesztési joggal rendelkezett. Az érintett ruhaneműt az Egyesült Államokban gyártják, és a védjegyjogosult azt korábban nem forgalmazta sem Németországban, sem máshol az EGT-n belül. Az ellenérdekű fél azzal érvelt, hogy ő a ruhaneműt az EGT-ben vásárolta az amerikai védjegyjogosult által arra feljogosított forgalmazótól. Azaz azt állította, hogy a ruhanemű az EGT területén a védjegyjogosult engedélyével került piacra, így a védjegyhez fűződő jogokat a továbbiakban nem lehetett gyakorolni (azaz a védjegyjog kimerült). Ismét az a kérdés merült fel, kinek mit kell bizonyítania ebben a esetben? A DAVIDOFF- ÉS LEVI STRAUS-ügyek7 tanítását követve egyértelműnek látszik, hogy az ellenérdekű felet terheli a bizonyítás.
A STÜSSY-ítélet rávilágított arra, hogy a DAVIDOFF- és LEVI STRAUSS-ügyekben alkalmazott doktrína továbbra is alkalmazható marad, amennyiben megállapítható, hogy az árut az EGT területén kívül akár maga a védjegyjogosult forgalmazta, akár az ő engedélyével került piacra, majd az árut ezt követően importálta és forgalmazta harmadik személy az EGT területén. Amennyiben viszont ez nem megállapított tény, ez az EK-szerződés kartellrendelkezései (28. és 30. cikk)8 alapján a bizonyítási teher általános szabályához képest kivételt képezhet. Egy olyan, bizonyítási terhet meghatározó szabály, amely egy kizárólagos terjesztési rendszer elemét képezi, és amelynek eredményeképpen lehetetlen lesz e kizárólagos terjesztési rendszer résztvevőjétől vásárolni, a nemzeti piacok felosztásának valós veszélyét vetítheti előre. Ez okból az Európai Bíróság megszorítást tett a bizonyítási teherrel kapcsolatban, azaz az alperesnek kell bizonyítania, hogy fennáll a nemzeti piacok felosztásának valós veszélye, amennyiben magának kell bizonyítania, hogy az áru az EGT területén belül került piacra a védjegyjogosult által vagy az ő hozzájárulásával. Amennyiben ennek bizonyítása sikerrel jár, akkor viszont a védjegyjogosultnak kell bizonyítania, hogy az árut eredetileg az EGT-n kívül forgalmazta maga a védjegyjogosult, illetve forgalmazták az ő engedélyével. Ha ezt is sikerül bizonyítani, ismét az alperesen a sor, hogy bizonyítsa: a védjegyjogosult ezt követően beleegyezett az áruk EGT-n belüli forgalmazásába.
Egy másik jogesetben, 2003. május 6-i LIBERTEL-ítéletében9 az Európai Bíróság kimondta, hogy egy szín önmagában is alkothat védjegyet árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban. Önmagában egy "térben nem behatárolt" szín lehet korábbi használat nélkül is védjegy, de ez nem valószínű. A megjelölésnek meg kell felelnie a grafikus ábrázolhatóság követelményének. A LIBERTEL-ítélet értelmében ajánlható a védjegybejelentőknek, hogy a színek védjegyként történő bejelentésekor nyújtsák be a szín ábrázolását, ennek szóbeli leírását és a szín valamilyen nemzetközileg elfogadott kódrendszer szerinti kódját. Ilyen esetben a Közösségi Védjegyhivatalnak meg kell vizsgálnia, hogy a szín képes-e egy bizonyos vállalkozás árujának vagy szolgáltatásának megkülönböztetésére. Az Európai Bíróság elfogadta a főügyész (Advocate General) azon álláspontját, hogy a színek természetüknél fogva nem igazán képesek pontos információ hordozására, aki ugyanakkor helyesen állítja, hogy ez nem jelenti azt, hogy színek sohasem nyerhetnek védjegyoltalmat: "Nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy egy szín önmagában bizonyos körülmények között eredetjelzésként szolgáljon egy vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásának megkülönböztetésére."
A védjegyjog szempontjából fontos, hogy az Európai Bíróság úgy ítélte meg, a kérdéses szín lajstromozásának meg kell felelnie annak az általános érdeknek, hogy a színek szabadon maradjanak, azokra kizárólagos joga senkinek se legyen. Az Európai Bíróság elismerte, hogy a közönség által megkülönböztethető színek száma korlátozott, mivel ritkán van lehetőség a különböző színárnyalatok közvetlen összehasonlítására, így csekély azoknak a valóban felhasználható különböző színeknek a száma, amelyek képesek az árukat és szolgáltatásokat lehetséges védjegyként megkülönböztetni. (Ez elutasítja a Brüsszeli Fellebbviteli Bíróság BELGACOM-ügyben kifejtett indokolását.) Az Európai Bíróság véleménye szerint az Irányelv10 3. cikkében felsorolt kizárási okokat az egyes okok mögött meghúzódó általános érdekek fényében kell értelmezni. Hasonlóképpen mint a 3. cikk (c) pontjában (CHIEMSEE-ítélet),11 illetve (e) pontjában (PHILIPS-ítélet) felsorolt indokok esetében, egy "térben nem behatárolt" szín lajstromozhatósága annak az általános érdeknek a függvénye, hogy a színek szabadon maradjanak. A valóban felhasználható színek számának korlátozott volta azt jelenti, hogy bizonyos árukra vagy szolgáltatásokra nézve kisszámú lajstromozás is kimerítheti a felhasználható színek teljes palettáját. "Egy ilyen széles körű monopólium összeegyeztethetetlen lenne a torzulásmentes verseny rendszerével, főként mert hatására egy bizonyos kereskedő indokolatlan előnyre tenne szert." - mondja az ítélet. Az Európai Bíróság szerint minél nagyobb számú áru, illetve szolgáltatás tekintetében nyújtanak be védjegyoltalmi igényt, annál szélesebb körű kizárólagos jogokat biztosíthat a védjegy. Az önmagukban álló színek esetében a megkülönböztető képesség korábbi használat nélkül elképzelhetetlen, kivételes körülmények fennállását kivéve. Különösen akkor fordulhat ez elő, ha azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a száma, amelyekre a bejelentés védjegyoltalmat igényel, korlátozott, a releváns piac pedig igen specifikus.
A CHIEMSEE-ítéletre utalva az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy a színek védjegyjogi szabadon tartásának általános szempontja nem érvényesül, ha a szín a védjegyként való használat által megkülönböztető képességet szerzett, a lajstromozó hatóságnak ezt minden esetben különösen kell vizsgálnia.