VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
Könyvborító terv
Filmalkotás egyes elemeinekjogosulatlan felhasználása reklámfilmben
Cikkek másolatainak engedély nélküli többszörözése és terjesztése
Embléma szerzői jogi minősítése
Könyvborító terv
SZJSZT-10/03
A Fővárosi Bíróság megkeresése
A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések
A "Ki Kicsoda" kiadványok (magyar és nemzetközi vagy e jelzés nélküli) borítóterve egyéni, eredeti jellegű grafikai alkotásnak minősül-e, figyelemmel a magyarországi első megjelenést megelőző európai vagy nemzetközi korábbi kiadványok borítótervére is?
Amennyiben egyéni, eredeti jellegű alkotásról van szó, állapítsa meg a szakértő, hogy a felperes által első ízben megtervezett, 1992-es kiadvány és az alperes által megjelentetett Ki Kicsoda 2000 kiadvány borítótervének összehasonlítása alapján vélelmezhető-e az, hogy az alperes a felperes borítótervének felhasználásával elkészült 2000. évi kiadványt jelentette meg?
Ez utóbbi esetben a szakértő sorolja fel az 1992. évi és a 2000. évi kiadvány borítótervének hasonlóságait és különbözőségeit, feltüntetve az esetleges felhasználás mértékét a hasonlóságok és különbözőségek arányából következően.
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.:
Az eljáró tanácshoz a bírósági megkereséssel együtt eljuttatták a következő borítóterveket:
A Ki Kicsoda 1975-ös és 1981-es kiadásának borítója, amelyeket Sz. T. tervezett;
A Ki Kicsoda 1992-es, 1994-es, 1996-os és 1998-as kiadásának borítója, amelyeket a felperes Cs. J. tervezett;
A Ki Kicsoda 2000-es, 1. és 2. kötetének borítója, amelyet az alperes G. Kft. adott ki és a T. Bt. tervezett;
A Ki Kicsoda Magazin fotokópiája, amelyet ugyancsak a G. Kft. adott ki.
Az eljáró tanácshoz eljuttatott anyagban a fentieknél korábbi, külföldi kiadvány (Who is Who) borítójának másolata nem szerepelt.
Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (3) bekezdése a mű védelméhez a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleget követeli meg. Ez az egyéni, eredeti jelleg másként nyilvánul meg egy, kizárólag az alkotói fantázia kifejeződését megtestesítő szépművészeti alkotásban, és másként értékelendő egy meghatározott követelményeknek, formáknak eleget tevő alkalmazott grafikai alkotás esetében. "Összességében azt lehet mondani, hogy az egyéni, eredeti jelleg megállapíthatóságának minimálisan az a feltétele, hogy a mű ne legyen más mű szolgai másolata." (A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-Kerszöv, Budapest, 2000, p. 26.)
A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a bemutatott, három grafikustól származó borítótervek egymásnak nem szolgai másolatai, a kétségtelenül kötött témát mind a három a rá jellemző egyedi módon variálja. Arról, hogy bármelyik a korábbi, külföldi kiadvány borítójának szolgai másolata volna, az eljáró tanács - anyag hiányában - véleményt alkotni nem tudott. A beterjesztett borítók a fentiek alapján külön-külön szerzői alkotásnak, alkalmazott grafikai műnek tekinthetők.
Ad 2.:
A felperes 1992-ben megjelent műve (és a további években megjelent művei) és az alperes által 2000-ben megjelentetett kiadvány borítója - a 1. kérdésre adott válaszban kifejtettek által megvont határokon belül - alapvetően különbözik egymástól. A két mű szándéka és tartalma (az adott évek ismert és híres embereinek művészi portréiból összeállított figyelemfelhívó válogatás) kétségtelenül azonos, de ezt a célt mindkét összeállítás más látvánnyal valósítja meg. Az eljáró tanács elé tárt, a könyvborítókról készült fotomásolatok alapján nem vélelmezhető, hogy az alperesi kiadvány borítóján a felperes korábban megjelent művét használták volna fel.
Ad 3.:
A felperes által alkotott könyvborítón (1992, 1994, 1996, 1998) a képek formátumai különböznek (négyzet, álló vagy fekvő, különböző méretű és oldalarányú téglalap, panorámakép). Az egyes képeket vékony, világos keret övezi, és a különféle képformátumok szorosan, mindenhol azonos méretű hézagot hagyva illeszkednek.
Az alperes által kiadott 2000-es kiadvány borítóján a képek mind azonos formátumban, álló, azonos méretarányú téglalapokként szerepelnek. A képek körüli világos keretek hangsúlyosabbak, a képek közötti hézagok vízszintesen kisebbek, függőlegesen nagyobbak.
A címek és évszámok mindkét borítón azonos helyen helyezkednek el, de más-más betűtípussal (a 2000. éviben transzparens, a korábbiakban színesen kitöltött) készültek. Megállapítható ezenkívül, hogy összhatásában a 1992-1998-ig készült borítótervek színesebbek, harsányabbak, míg a 2000. évi borító visszafogottabb.
Tekintettel a képek elhelyezésének, méretarányainak különbözőségére és ezáltal az egyes borítók grafikai látványának eltérő voltára, nem állapítható meg a szolgai másolás ténye az alperesi kiadvány esetében. Az eljáró tanács azonban ismételten felhívja a figyelmet az alkalmazott grafikai művek egyediségének az 1. pontban kifejtett korlátaira.
Filmalkotás egyes elemeinekjogosulatlan felhasználása reklámfilmben
SZJSZT-13/03
Az S.B.G. & K. Ügyvédi Iroda megkeresése
[A Warner Bros és a Village Roadshow Films (BVI)Ltd. képviseletében]
Az S.B.G. & K. Ügyvédi Iroda által feltett kérdések
1.A Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint a Soproni Ászok sört hirdető reklámfilm a Mátrix című film jellegzetes karaktereinek, környezetének, jeleneteinek jogosulatlan át- vagy feldolgozásának, illetve jogosulatlan felhasználásának minősül-e, figyelemmel többek között arra, hogy
a) semmilyen módon nem adtunk engedélyt a B. Rt.-nek arra, hogy a Mátrix című filmeket bármilyen módon felhasználja,
b) a reklámfilm elején olyan áramló zöld mező látható, amely álláspontunk szerint egyértelműen a Mátrix című filmre utal,
c) a reklámfilm főhőse - aki hasonlít a Mátrix című film főhősére - a Mátrix filmhez hasonlóan lencse formájú napszemüveget és hosszú fekete bőrkabátot visel,
d) a reklámfilm üldözéses jelenete - az "FBI", illetve "CIA" ügynökök külsejét idéző üldözők, falon futás, a telefonfülkék és mobiltelefonok szerepe a reklámfilmben, az üldözött főhőst irányító operátor és szerepe az üldözéses jelenetben - feltűnően hasonlít a Mátrix című film üldözéses jelenetéhez.
Ha igen, akkor miért?
2. A reklámfilm elején feltüntetett felirat - a reklámfilm címe - Újratöltés, (angolul: Reloading) sérti-e a Mátrix - Újratöltve (angolul: The Matrix Reloaded) szerzőjének jogait, figyelembe véve a reklámfilm és a Mátrix jelenetei közötti hasonlóságot is?
3. Szerzői jogi szempontból van-e egyéb olyan körülmény, amely problematikussá teszi a Soproni Ászok sört hirdető reklámot jelen ügyben?
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.:
1.1. A "Mátrix" című film és az eljáró tanács rendelkezésére bocsátott Soproni Ászok reklámfilm között nyilvánvaló és félreérthetetlen hasonlóság fedezhető fel, mert a reklámfilm a játékfilm lényeges részeit, elemeit veszi át. A hasonlóság annyira szembeötlő, hogy a reklámfilm készítői részéről az a tudatos magatartás vélelmezhető, hogy a reklámfilm minden mozzanatában hasonlítani akar a "Mátrix" című játékfilmhez, a nézőt arra akarja emlékeztetni. Egyértelműen ugyanazokkal a jellegzetes alakokkal (főhős, üldöző ügynökök, a menekülést a központból irányító operátor stb.), helyzetekkel, helyszínekkel, jelmezekkel, díszletekkel és képi világgal dolgozik mint a játékfilm. Az eljáró tanácsnak többek között azt kellett vizsgálnia, hogyan lehet ilyen nagyfokú hasonlóságot teremteni egy több mint kétórás játékfilm és egy 44 másodperces reklámfilm között. A reklámfilm készítői ezt azzal érték el, hogy a "Mátrix" című film főszereplőjéhez szinte tökéletesen hasonlít a reklámfilm főszereplője, amelyet csak tovább fokoznak azzal, hogy ugyanolyan szemüveget és hosszú fekete bőrkabátot visel, sőt, a reklámfilm főszereplőjét úgy rendezték meg, hogy annak színészi alakítása is a "Mátrix" című film főszereplőjének mozdulataira, tekintetére, fejtartására, a teljes karakterre emlékeztet. Ugyanígy a főhőst üldöző ügynökfigurák, amelyek egymásra is, és a játékfilm ügynökfiguráira is hasonlítanak. A játékfilmben a menekülő főhőst egy "operátor" irányítja, akitől a filmbeli főhős menekülő útvonalat kér a más kezéből kikapott mobiltelefon segítségével. A játékfilmben egy férfi kezéből kapja ki a főhős a mobiltelefont, a reklámfilmben egy piros ruhás nő kezéből. A játékfilmben is van egy kis szerepe egy piros ruhás nőnek, de más összefüggésben jelenik meg ott, mindazonáltal még így is érzékelhető, hogy a reklámfilm készítői ugyanazoknak a karaktereknek, figuráknak a megjelentetésével kívántak alkotni. A játékfilmben az egyik akciójelenetet egy földön fekvő hajléktalan csodálja, aki azt hiszi, hogy sokat ivott, amikor irreális verekedő jelenet szemtanúja. A reklámfilmben egy utcaseprőruhába öltöztetett embernek adtak hasonló szerepet. A "Mátrix" című film üldözéses jeleneteiben oly jellemző falon futást, mint jellegzetes elemet szintén alkalmazzák a reklámfilmben. A játékfilmben is van olyan helyszín, ahol a golyózáporban az oszlopokat szétlövik, a reklámfilmben is megtalálható ugyanez az elem. A menekülés jelenete itt is, ott is sikátorban játszódik, és az abból való kijutáshoz kér segítséget a főhős a számítógépes központban ülő operátortól. A reklámfilm elején az áramló zöld mező a játékfilmben ismételten látható, zöld számítógépes kódsorokra emlékeztet. A reklámfilmben tetten érhető az egyértelmű hasonlítani akarás szándéka annak első kockájától (a számítógéppel generált zöld színű mátrix) szinte az utolsóig (az üldöző ügynökök semmivé válnak).
1.2. A jogi kérdések vizsgálatakor elsősorban az a kérdés merül fel, hogy mi a szerzői jogvédelem tárgya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: az Szjt.) 1. §-a szerint a törvény minden irodalmi, tudományos és művészeti alkotást véd. Ilyen alkotásnak minősül egyebek között a filmalkotás és bármely más audiovizuális mű. De meg kell itt említenünk a filmalkotásokban felhasznált jelmez- és díszletterveket, koreográfiát, és az alapul szolgáló irodalmi művet is. Az 1. § (3) bekezdése szerint "a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől." Az 1. § (6) bekezdése szerint "Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek."
1.3. A továbbiakban azt kellett vizsgálnia az eljáró tanácsnak, hogy azok a filmrészek, amelyeket a filmből a reklámfilm alkotói - amint az 1.1. pontban kimutattuk - átvettek, egyéni, eredeti jellegű elemek-e. Nem tekinthetők-e csupán a filmből vett ötletek felhasználásának, amely nem tárgya a szerzői jogvédelemnek? Továbbá az átvett elemek lényegesek-e a filmben? Egyáltalán mit tekinthetünk lényeges elemnek?
Az eljáró tanács álláspontja szerint egy szerzői műnek - jelen esetben a "Mátrix" című filmnek - lényeges elemei nem a gondolatokból, a film üzenetéből állnak, hanem a gondolatkifejtés legjellemzőbb megoldásai, a kifejtés módja az, amely a szerzői jogi védelem tárgya.
A reklámfilmbe nem ötletek sorozata került át, hanem a "Mátrix" című játékfilm sajátos képi világa, jellegzetes irodalmi alakjai, drámai helyzetei. Ezek a mozzanatok - amelyek a reklámfilmben sűrítetten jelennek meg - az eredeti játékfilmben a mozgóképi megvalósítás, valamint az egymáshoz való kapcsolódásuk révén - különösen összességükben - erős egyéni (nem mástól átvett) alkotói vonásokat és sajátos (más filmek hasonló témájú megvalósításaival össze nem téveszthető jelleget) mutatnak. Ezek tehát a játékfilm lényeges elemei.
1.4. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése szerint "a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére." A (3) bekezdés szerint "a szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is."
Az eljáró tanács megállapította, hogy - amint a fentiekben részletesen bemutattuk - a reklámfilm szinte valamennyi alakja a "Mátrix" című játékfilm jellegzetes alakjának átvétele. A reklámfilm főhőse szinte az azonosságig hasonlít a játékfilm főhősére. Ugyanígy a főhőst üldöző ügynökök, de az operátor karaktere, ruházata, szerepe, a helyszín, ahol dolgozik, ugyanazt a képi világot használja fel. A piros ruhás nő, a hajléktalan/utcaseprő figurája szintén hasonló, bár őket nem lehet jellegzetes alaknak nevezni, de a hasonlítani akarás ezeknek a figuráknak a megjelenítésével is megvalósul. Tehát a szerzőt - illetve filmalkotás esetén a vele kötött felhasználási szerződés alapján a játékfilm előállítóját - illeti meg a műben szereplő jellegzetes és eredeti alakok kereskedelmi hasznosításának - ún. merchandising - és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga. A merchandising a szerzői művek jellegzetes alakjainak és egyéb ilyen elemeinek felhasználása más művek, árucikkek, szolgáltatások kelendőségének fokozására. A jellegzetes alaknak reklámfilmben való felhasználása vitathatatlanul kereskedelmi jellegű, hiszen az elsősorban a reklámozó termékének minél nagyobb ismertségét és ezáltal jobb eladhatóságát célozza.
Az adott esetben tehát a "Mátrix" című játékfilm előállítójának engedélye nélkül a "Soproni Ászok reklámfilm" elkészítése és forgalmazása, bemutatása jogsértő, a játékfilm-előállító "merchandising"-jogaiba ütköző.
1.5. Az eljáró tanács vizsgálata során felmerült az a kérdés is, hogy a reklámfilm az eredeti filmalkotás átdolgozásának tekinthető-e az Szjt. 29. §-a értelmében, vagy az utóbbi csak ihlető forrásként szolgált a reklámfilm alkotói számára, és csak az eredeti mű gondolati elemei, ötletei és stílusa került felhasználásra [Szjt. 1. § (6) bekezdés]. Az Szjt. 29. §-ában foglaltak szerint "a szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve, hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás ... a filmalkotás átdolgozása és a mű minden olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre." Az eljáró tanács azt az egyhangú álláspontot alakította ki, hogy a reklámfilm egésze olyan módon tükrözi vissza az eredeti film jellegzetes alakjait, képi világát, drámai helyzeteit, a filmre jellemző gondolatkifejtés legjellemzőbb megoldásait és a kifejtés módját 44 másodpercbe sűrítve, hogy aki látta a filmet, a reklámfilm megtekintésével semmi másra nem asszociálhat, mint a filmre magára. Tehát az átdolgozásnak azzal a szintjével állunk szemben, amelyet plágiumnak szokás nevezni. A jogosulatlan felhasználás tehát - ha nem volt felhasználási engedély - ebből a szempontból is megtörtént.
1.6. Az eljáró tanács figyelme a vizsgálat során arra is kiterjedt, hogy nem tekinthetjük-e a reklámfilmet a "Mátrix" paródiájának. Ennek vizsgálatát többek között az tette szükségessé, hogy a reklámfilm végén - a reklám poénját követően - közönség nevetése hallatszik, mintegy azt jelezve, hogy természetesen az a körülmény, hogy a főhős megiszik egy korsó sört, és ettől semmivé válnak a kocsmában őt utolérő üldözők, nem más, mint kifigurázása az ilyen jellegű akciófilmeknek. Az átdolgozás és a paródia elhatárolása komoly nehézségekbe ütközik. A paródia ugyanis szükségszerűen jól felismerhetővé teszi a parodizált művet. Azonban a parodizáló mű akkor egyéni, eredeti jellegű szerzői alkotás, ha benne egyrészt az eredeti mű elhalványul és főleg csak az egyéni stílusjegyek ismerhetők fel, másrészt ezekkel szemben lényeges új, egyéni, eredeti vonások kerülnek túlsúlyba. Az eljáró tanács a reklámfilmben nem fedezett fel annyi új, egyéni, eredeti vonást, hogy azt paródiának lehessen tekinteni. Ezzel szemben, még ha célja is volt a reklámfilm alkotóinak a parodizálás, akkor is olyan szinten használták fel az eredeti művet, amihez mindenképpen a szerzői jogi jogosultak engedélyét kellett volna kérniük. Ezt az álláspontunkat csak megerősíti az a körülmény, hogy a reklámfilm elsődleges célja a kereskedelmi jelleg és nem a paródia útján megfelelő szórakoztató műsorban való szórakoztatás. A felhasználás jellege és módja is fontos abban az elhatárolási kérdésben, hogy átdolgozásról vagy engedélyt nem igénylő paródiáról van-e szó.
Ad 2.:
Az Szjt. 16. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához is."
A reklámfilm úgy kezdődik, hogy egy hang bemondja: "A Soproni Ászok bemutatja: Újratöltés" és egyben a "Mátrix" című filmre jellemző áramló zöld mező alatt megjelenik az "Újratöltés" felirat. Ezután indul az akció, amelynek csak a végén derül ki, hogy nem a "Mátrix" második részének reklámjáról, hanem egy sörreklámról van szó. Természetesen ez csak azok számára lehet megtévesztő, akik egyrészt látták a filmet (nagy közönségsikert aratott filmről van szó), másrészt akik tudják, (és ezt a sajtóból lehet tudni) hogy 2003 májusában mutatják be a folytatást, a "Mátrix - újratöltve" című filmet. Önmagában az "újratöltve" cím nem tekinthető sajátos címnek. Ellenben a "Mátrix - újratöltve" szóösszetételnek már megkülönböztető jellege van, amely megalapozhatná a sajátos cím szerzői jogi védelmét. Ezt azonban nem vették át. A kérdés arra is irányult, hogy az "Újratöltés" arra való tekintettel sérti-e a "Mátrix" film szerzőjének jogait, hogy a film és reklámfilm jelenetei között hasonlóság van. A címvédelem a szerzői jogban szigorúan körülhatárolt, így a nem sajátos címet még ez a tartalmi hasonlóság sem teheti védetté.
Ad 3.:
3.1. A szóban forgó reklámfilm a szerzői személyhez fűződő jogok szempontjából is kifogásolható lehet. E jogok védelmében a filmelőállító is felléphet [Szjt. 65. § (1) bek.]. Az Szjt. 13. §-a szerint az alkotók (itt elsősorban a forgatókönyvíró és a rendező) jogát sérti a mű "mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy csorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes". A "Mátrix" c. játékfilm lényeges elemeinek egy szükségszerűen megváltozott mondanivalójú, 44 másodperces audiovizuális műbe való átvétele megcsonkításnak tekinthető. Tekintettel a játékfilm komoly mondanivalójára - "az ember döntési szabadságának alapvető morális értéke van" - a megváltoztatott filmtartalom sérelmes lehet a szerzők becsületére, hírnevére. Bár az ilyen sérelem súlyossága nem független az illető szerző személyiségétől, az összetéveszthetőség kétségkívül zavart okozhat az eredeti szerző és a műve közötti szellemi kapcsolatban.
3.2. Az eljáró tanács - kitekintve a szerzői jog szűkebb jogterületéről - azt is vizsgálta a továbbiakban, hogyan viszonyulnak az eléje terjesztett ügyben a szerzői jog szabályai a versenyjog szabályaihoz. Hol húzódik a két jogterület határa a vizsgált jogesetben? Mennyiben átjárható ez a határ?
A szerzői jog genezisében a versenyjog szülötte. A szerző kizárólagos joga úgy alakult ki, hogy a mű többszörözése (nyomtatása) tekintetében kizárták a versenyt. A szerzői jog - miképpen a szellemi alkotások joga körébe tartozó többi jogterület is - a verseny szabályzójaként is értelmezhető. A felhasználás joga forgalomképes jog, tehát részt vehet a gazdasági versenyben. A szerző személyében keletkezik az a jog, ami a versenyhelyzetet teremti. Ez a jog a szerző kizárólagos joga. Az eljáró tanács elé terjesztett ügyben - a szerzői jog és a versenyjog határán - a reklámozó gazdasági társaság, mint piaci szereplő, versenyjogot is sértett azzal a magatartásával, hogy más szerzői jogi védelem alatt álló művét engedély nélkül használta fel azért, hogy más nagy népszerűségnek örvendő műve segítségével érjen el nagyobb piaci sikereket. Éppen a mű sajátos címének szerzői jogi védelme és a szerzői jogi "merchandising"-jogok az a terület, ahol szinte összemosódik az Szjt. 16. § (2) és (3) bekezdésében biztosított védelem a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §-val szabályozott ún. jellegbitorlással. Ezek szerint tilos a versenytárs hozzájárulása nélkül az árut olyan megjelöléssel, névvel forgalomba hozni, reklámozni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. Kérdésként merül fel, hogy versenytársa-e a kérelmező filmelőállító és forgalmazó a reklámozó sörgyárnak? Az eljáró tanács véleménye szerint igen, mert a filmhez fűződő szerzői vagyoni jogok [nemcsak a felhasználási, hanem az engedélyezési jog is, l. Szjt. 66. § (1) bek.] forgalomképes vagyoni jogok összességéből állnak. A szerzői jogi jogosultat megilleti a jellegzetes alak kereskedelmi hasznosításának joga is, és az engedély nélküli felhasználás sérti az eredeti jogosultak kereskedelmi érdekeit. Ez alatt nemcsak a film bemutatását és a közönséghez bármilyen egyéb módon való eljuttatását kell érteni, hanem a film előállításával és forgalmazásával kapcsolatos minden olyan kereskedelmi, szponzori és marketingtevékenységet, amelyek tekintetében komoly gazdasági hátrányt és kárt okozhat a szerzői jogsértés útján történő felhasználás. Például amennyiben a játékfilm előállítója vagy forgalmazója marketingmunkájában egy sörgyártóval kötött volna kizárólagos szerződést, akkor egy másik reklámozó engedély nélküli, jogosulatlan felhasználása súlyos gazdasági zavart okozhat az érintett piaci szereplők között.
A gazdasági verseny kulcsszereplője a fogyasztó. A piaci szereplők a fogyasztóért versenyeznek. A Tpvt. 8. § (1) bekezdésének első fordulata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Az eljáró tanács véleménye szerint a reklám megrendelője nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor elfogadott egy olyan reklámfilmtervet, majd az elkészített reklámfilmet nyilvánosságra is hozta, amely kifejezett szándéka szerint hasonlítani kívánt a "Mátrix" című filmre, megtévesztve ezzel a fogyasztókat, mivel azt a látszatot kelti, mintha a reklámozó termékének valamilyen köze lenne a filmhez. A hasonlóság egyébként olyan mértékű, hogy felületes szemlélő első látásra azt is hihetné, hogy a "Mátrix" című film folytatásának reklámját látja.
Cikkek másolatainak engedély nélküli többszörözése és terjesztése
SZJSZT 19/03
A Budapesti Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Főosztályának Gazdaságvédelmi Osztály megkeresése
A megkeresésben feltett kérdések
A Rendőr-főkapitányság előadta a következőket:
"A feljelentés szerint a Napi Gazdaság üzleti és pénzügyi hírlap cikkeit az X.Y. Kft. tevékenysége során használja, ügyfelei számára - díjfizetés ellenében - hagyományos postai úton vagy elektronikus levélben eljuttatja, illetve az interneten keresztül hozzáférhetővé teszi. A Napi Gazdaság cikkeinek fenti módon történő felhasználásához a feljelentőtől semmiféle engedéllyel nem rendelkezik."
Ezután a rendőr-főkapitányság a következő kérdéseket tette fel:
1. Az Szjt 36. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kérem megállapítani, hogy a nyomozati iratok között található cikkek publicisztikai - és ebből kifolyólag szerzői jogvédelem hatálya alatt álló - műnek, vagy hír- és tényanyagot tartalmazó közleménynek minősülnek-e?
2. A testület egyéb észrevételei.
Az eljáró tanács véleménye
I.
1. A fenti 1. sz. kérdés megválaszolása előtt annak tisztázása is szükséges, hogy mi a szerzői jogi státusza annak, amit "hírnek" neveznek, hogy mi a viszonya a "hírnek" (mint információnak) és a hírt, mint információt feldolgozó sajtóközleménynek, és hogy milyen ismérvek alapján állapítható meg, vajon az ilyen közlemények szerzői védelmet érdemlő műnek minősülnek-e.
Ebből a szempontból különbséget kell tennünk a "hír" szó két jelentése között. A szó egyik jelentése a valamely esemény megtörténtére, valamely fejlemény bekövetkezésére vonatkozó információt takarja, amiről általában különböző módon lehet tájékoztatást adni, s amit jobbára eltérő módon lehet megfogalmazni, közölni, továbbítani akár a sajtó és a média, akár a hétköznapi érintkezés során. A szó második jelentése éppen a megfogalmazott információ. És ebben a jelentésében a szó leggyakrabban a hírügynökségek, a sajtó és az elektronikus média által megfogalmazott és továbbított információra utal.
Azért szerepelnek a fentiekben az "általában" és a "jobbára" szavak, mert sok függ attól, milyen részletes az információ. Például a siófoki buszbaleset utáni első pillanatokban a tragédia bekövetkezésén kívül aligha állt több információ rendelkezésre. Ezt a tényt akkor még nehezen lehetett volna bővebben megfogalmazni, mint hogy egy német turistabuszt a szóban forgó fénysorompós átkelőnél elgázolta a vonat. Egy ilyen hirtelen bekövetkezett eseménynél a hír mint információ, és a hír, mint az információ konkrét formában való közlése nagyjából egybeesik; aligha van tere egyéni, eredeti megfogalmazásnak. Egy hosszabb időszak alatt kibontakozó fejleménynél vagy egy hirtelen bekövetkezett esemény után, megfelelő idő elteltével, amikor már egyre több részlet válik ismertté, más a helyzet. Ilyenkor már inkább mód nyílik az információ többé-kevésbé eredeti módon való megfogalmazására, s az így megfogalmazott "hír" közlésére.
2. A szerzői jog egyik alapelve az, hogy nem védi a puszta információt. A tények, adatok megismerésére és közlésére senkinek sincs kizárólagos joga. Amit a szerzői jog véd, az az információ egyéni, eredeti módon való megfogalmazása. Erre, mint ahogy arra fent utalt az eljáró tanács, a hír puszta megfogalmazása esetén általában csak a komplexitásnak egy bizonyos minimális szintjét elérő információ esetén van mód. Az azonban más kérdés, hogy egyéni, eredeti megfogalmazásra minden esetben lehetőség nyílik, ha nem csupán egy rövid hír (információ) közléséről van szó, hanem kommentárt is fűznek hozzá, rámutatnak jelentőségére, bizonyos más tényekkel, fejleményekkel való összefüggésére, előzményeire, várható következményeire stb.
A puszta tények leírása maga is ölthet, s általában ölt is egyéni, eredeti formát abban az esetben, ha nem csupán egy rövid hírről van szó, hanem valamilyen komplexebb esemény vagy fejlemény ismertetéséről. A mondatok sorrendje, a használt szavak és kifejezések megválasztása, a szöveg így kialakuló struktúrája egyénivé, eredetivé teheti és így a szerzői jogi alkotás szintjére emelheti a közleményt.
3. A szerzői jog nemzetközi védelmének alapvető normáit tartalmazó Berni Uniós Egyezmény a következőképpen fogalmazza meg ezt az elvet 2. cikkének (8) bekezdésében: "Az ezen Egyezményben biztosított védelem nem áll fenn az egyszerű sajtóközlemény jellegű napi hírekre." Az egyezmény 1972-ben kihirdetett magyar szövege, mint sok más esetben, itt is pontatlan [például az eredeti angol és francia változathoz képest eltűnt belőle a jogilag általában nagyon is relevánsnak tekintett "vagy" szó (lásd az alább idézett angol szöveget). Szerencsére azonban ez, az egyezmény magyar fordításában többször tapasztalható pongyolaság ebben az esetben érdemben nem másítja meg az eredeti szöveg lényegét. A bekezdés ugyanis angolul így szól: "The protection of this Convention shall not apply to news of the day or to miscellaneous facts having the character of mere items or press information."
Az egyezmény felülvizsgálatára összehívott 1967. évi stockholmi diplomáciai értekezlet autentikus értelmezését adta ennek a rendelkezésnek, nem hagyva kétséget afelől, hogy abban azok a szerzői jogi elvek fejeződnek ki, amelyekre a fentiekben utalt az eljáró tanács. Az I. sz. Főbizottság jegyzőkönyvének 146. pontja így szól: "Az Egyezmény nem védi a napi hírekre és a különféle tényekre vonatkozó puszta információt, mert az ilyen anyagban nincsenek jelen azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek egy mű létrejöttéhez. Ebből következik a fortiori, hogy az egyes hírek és tények maguk nem védettek. Másrészről azonban az újságírók cikkei és a hírekről tudósító egyéb, "zsurnalisztikai" művek védelem alatt állnak, amennyiben irodalmi vagy művészeti alkotásnak minősülnek." (A tanács előadó tagjának a fordítása; az eredeti angol szöveg a következő: "The Convention does not protect mere items of information on news of the day or miscelleneous facts, because such material does not possess the attributes needed to constitute a work. That implies a fortiori that news items or the facts themselves are not protected. The articles of journalists or other 'journalistic' works reporting news items are, on the other hand, protected to the extent that they are literary or artistic works.")
Érdemes idézni a Berni Uniós Egyezményt kezelő Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO/OMPI) az egyezményről 1978-ban kiadott kommentárját is, miután azt általában döntő jogirodalmi forrásnak tekintik az egyezmény értelmezése során. Ez a következőket tartalmazza a 2. cikk fent idézett (8) bekezdésére vonatkozóan:
"2.26. E rendelkezés értelme az, hogy az Egyezmény nem kívánja védeni a puszta híreket és különböző tényeket, miután azokban nem lelhetők fel azok a vonások, amelyek szükségesek lennének műként való elismerésükhöz. Másrészről azonban a tudósítók és a hírekről beszámoló más újságírók által használt szavak, kifejezések védettek, ameny- nyiben azok elegendő szellemi erőfeszítés eredményét hordozzák ahhoz, hogy irodalmi és művészeti művek létrejöttét meg lehessen állapítani.
2.27. Más szavakkal, a hírek és tények önmagukban nem védettek, s ugyanúgy azok egyszerű elmondása sem, mert az ilyenfajta dolgok híján vannak az irodalmi és művészeti műként való minősítés feltételeinek. A rendelkezés csupán megerősíti azt az általános elvet, hogy csak az védhető műként, ami a szellemi alkotás elegendő elemét foglalja magában. A bíróságok dolga annak esetenkénti megállapítása, hogy vajon ez az elem jelen van-e, és annak eldöntése, hogy az adott szövegben van-e bizonyos eredetiség, vagy pedig a hírek és különböző tények egyszerű, száraz, személytelen leírásáról van-e szó." [A WIPO 615(E) számú angol nyelvű kiadványa, 22-23. oldal; az eljáró tanács előadó tagjának a fordítása.]
4. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban Szjt. vagy új Szjt.) 36. §-a (1) bekezdésének első mondata felel meg tartalmilag a Berni Uniós Egyezmény 2. cikke fent idézett (8) bekezdésének. Ez a mondat így szól: "Tény- és híranyagot tartalmazó közlemények a forrás megjelölésével szabadon átvehetők."
Ennek a rendelkezésnek nyilvánvalóan nem az a jelentése, hogy bármely közlemény szabadon közzétehető, ami többek között tény- és híranyagot is tartalmaz, hanem az, hogy csak az a közlemény tehető közzé, amely nem áll másból, mint tény- és híranyagból, olyan módon, hogy nincsenek benne egyéni, eredeti elemek, s így nincs szó szerzői jogi védelemre jogosult műről.
Az Szjt. miniszteri indokolása nem tartalmaz utalást erre a mondatra. Az említett mondat azonban a legkisebb módosítás nélkül került át az előző szerzői jogi törvény (az 1969. évi III. törvény; a továbbiakban: régi Szjt.) 19. §-a (1) bekezdésének első mondatából. A régi Szjt. miniszteri indokolása sem tartalmazott erre vonatkozóan külön magyarázatot; érdemes azonban az 1973-ban közzétett szerzői jogi kézikönyvből idézni dr. Zakar János elemzését, amelyet azóta sem kérdőjelezett meg sem a bírói gyakorlat, sem a szakirodalom: "Szabadon csak azok a közlemények vehetők át az Szjt. 19. § (1) bekezdése alapján, amelyek a tények, események egyszerű közlésére szorítkoznak. Ezek szabad átvételét a törvény nemcsak az újságok, valamint a rádió és a televízió, hanem bárki számára megengedi. A híreket, eseményeket az újságíró megfogalmazásában tárgyaló újságcikk szabad átvételére azonban a 19. § (1) bekezdésének első mondata nem jogosít. (A szerzői jog kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978, p. 151.)
5. A sajtóközlemények szerzői jogi védettsége tehát attól függ, hogy egyéni, eredeti alkotásnak számítanak-e.
A Berni Uniós Egyezmény nem tartalmaz külön meghatározást az eredetiség fogalmára, bár az, hogy a művek létrejöttének egyetlen feltételéül azt azonosítja [ez különösen a 2. cikk (5) bekezdéséből derül ki], hogy szellemi alkotásról legyen szó, az eredetiségtesztek alább elemzett nemzetközi szintű konvergenciájának és a magyar bírói gyakorlat ugyancsak alább említett fejlődésének a helyességét húzza alá.
6. A nemzeti szinten alkalmazott eredetiségtesztek között hagyományosan nagy különbségek álltak fenn, s bár ezek máig sem tűntek el teljesen, az utóbbi évtizedben látványos változások mentek végbe a konvergencia irányába. Ezt részben az újabb műtípusok - mint amilyenek a számítógépi programok és az adatbázisok - megjelenése kényszerítette ki; az Európai Unió országaiban azonban a közös uniós piac működéséhez elengedhetetlen jogharmonizáció igénye is szerepet játszott. A legnagyobb különbségek az angolszász "sweat of the brow" teszt és a kontinentális Európa néhány országában (különösen Németországban) alkalmazott, bizonyos minőségi elemeket is magában hordozó eredetiség fogalma között adódtak. Az előbbi szerint bármilyen szellemi munka eredménye - akár egy hangyaszorgalommal összehordott puszta adathalmaz is - szerzői jogvédelemre érdemes műnek minősült [innen az elnevezés: a homlokon (szó szerint: a szemöldökön) kiütköző veríték (mint "eredetiségteszt")], míg az utóbbi esetében a szellemi alkotás ténye sem volt feltétlenül elegendő; bizonyos minőségi feltételeknek is meg kellett felelni (például a számítógépi programokról kimondták, hogy azok csak akkor minősülnek szerzői jogi védelemre érdemes műnek, ha az átlagosnál magasabb szintű alkotói teljesítményt hordoznak magukban). Az Európai Uniónak a számítógépi programok és az adatbázisok védelméről szóló irányelvei azután - mindkét fent említett szélsőség megtagadásával - a Berni Uniós Egyezmény idézett rendelkezéseivel összhangban harmonizálták az eredetiségtesztet. Az irányelvek szerint a szerzői jogi védelem alapjául szolgáló eredetiség csupán azt kívánja meg, hogy a szerző saját szellemi alkotásáról legyen szó; semmilyen más feltétel nem szabható a védelem feltételeként. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Feist V. Rural Telephone ügyben hozott, történelminek tekintett 1991-es döntésében - a korábbi "sweat of the brow" típusú teszttel szakítva - lényegében ugyanilyen kiegyensúlyozott új tesztet fogadott el.
Az elmúlt két-három évtized magyar bírói gyakorlata is egy ilyen kiegyensúlyozott eredetiségfogalom irányában alakult. A Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése nemcsak az említett irányelvekhez igazodik, hanem e gyakorlat helyes irányát erősíti meg, amikor arról rendelkezik, hogy "[a] szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg", s aztán hozzáteszi, hogy "[a] védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől".
II.
1. Az eljáró tanács a fenti elemzés és ismérvek alapján megvizsgálta a megkereséshez fénymásolatban mellékelt alábbi című cikkeket:
"Nem jelenhet meg a Színes TV Műsor"
"Színesedve sokasodnak a közéleti napilapok?"
"Új vezér az RTL-nél"
"Vezérigazgató-váltás a Szikra Lapnyomdánál"
"A mobilgyártók eljövendő termékei"
"Fellebbeztek az alternatív távközlési cégek"
"Már kopogtat a GPRS"
"Nyitottság vagy biztonság - az e-biznisz dilemmája"
"A teljes informatikai "gyámságig" terjed az outsourcing-kínálat"
"Költségcsökkentés vásárlással?"
"Feleselő printer"
"Górcső alatt az informatikai szolgáltatások"
"Kód nem vész el, csak újrahasznosul"
"Januártól hordozhatóvá kellene tenni a vezetékes telefonszámokat"
"Panoráma" és az abban szereplő közlemények egyenként is.
2. Az eljáró tanács egyenként elvégezte mindezeknek a közleményeknek a részletes elemzését, s valamennyiről - még a viszonylag rövidebbekről is - megállapította, hogy a választott szavakból, kifejezésekből, az információ közlésében követett sorrendiségből, s a közlemények struktúrájából következően a szerzők szellemi tevékenységéből adódó egyéni, eredeti módon létrehozott alkotásokról van szó, s így azok szerzői jogi védelem alatt állnak.
III.
A megkeresésben foglalt 2. sz. kérdés szerint az eljáró tanács egyéb észrevételeket is tehet. Ebben a körben az eljáró tanács arra vonatkozóan kíván nyilatkozni, hogy az érintett cikkeknek a megkeresésben leírt felhasználása nem esik-e a Szjt.-ben megengedett valamilyen kivétel (szabad felhasználás, illetve díjigényhez kötött, de a jogtulajdonos előzetes engedélyét nem kívánó felhasználás) körébe. Előre bocsátjuk, hogy az eljáró tanács erre a kérdésre nemleges választ kell, hogy adjon.
Három kivétel alkalmazásának a gondolata merülhet fel esetleg.
1. Az első ilyen kivételről az Szjt. 21. §-a rendelkezik. A § (1) bekezdése azonban nyomban nyilvánvalóvá teszi, hogy a megkeresésben leírt esetben az nem alkalmazható. A rendelkezés így szól:
"(1) Az olyan művek szerzőit, valamint az olyan műveket könyvként, kottaként vagy folyóiratban kiadókat, amelyeket fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (a továbbiakban együtt: reprográfiával) többszöröznek, a magáncélú másolásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg. A díjat a reprográfiára szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetében pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek kell a 20. § (2) bekezdése harmadik mondatában meghatározott határidőn belül megfizetnie. E díjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltető is köteles díjat fizetni. Mindkét díjat a közös jogkezelő szervezetnek kell befizetni."
Azért nem szükséges a további rendelkezéseket elemezni, s nyomban meg lehet állapítani ennek a kivételnek az alkalmazhatatlanságát, mert a megkeresésben leírt esetben nyilvánvalóan nem magáncélú másolásról van szó.
2. A második kivétel, amelyet a megkeresésben leírt esetre vonatkozóan indokolt megvitatni, az idézésekre vonatkozik.
A Berni Uniós Egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza az idézés szabadságáról: "A közönség számára már jogszerűen hozzáférhetővé tett műből történő idézés az elérni kívánt cél által indokolt mértékben megengedett, ha az a bevett szokásoknak megfelel; ide értendő az újságcikkekből és időszakos gyűjteményekből sajtószemle formájában történő idézés is." Legalábbis ez szerepel az egyezmény 1972-ben kihirdetett magyar változatában. A fordítás azonban ez esetben is pongyola. Az eredeti angol szövegben szó sincs bevett szokásról, amit "established practice"-ként lehetne "visszafordítani", s ami aligha adna kielégítő eligazítást arról, hogy mi engedhető meg s mi nem (hiszen elvileg bármilyen gyakorlat kialakulhat). Az egyezmény alkalmazásában - ideértve a Magyarország és más berni uniós tagországok viszonylatában való alkalmazását is - releváns eredeti szövegek közül a franciában a "bons usages" kifejezés szerepel, s ez további értelmezésre szorul. Ehhez az értelmezésben azonban segítséget nyújt az angol változat, amely a "fair practice" kifejezést használja, ami egészen mást jelent, mint egy bármilyen módon kialakult "bevett gyakorlat". A "fair" szó értelme a "fair play" összefüggésében közismert, s talán hozzávetőlegesen "tisztességes gyakorlat"-ként, vagy "a tisztesség követelményeinek megfelelő gyakorlatként" fordítható le.
A megkeresésben leírt esetben a Berni Uniós Egyezmény fent idézett rendelkezésében szereplő első feltétel nyilvánvalóan teljesült, hisz jogszerűen közzétett cikkekről van szó. A második és a harmadik feltételt - nevezetesen azt, hogy az idézésnek meg kell felelnie a tisztességes (fair) gyakorlat követelményeinek és azt, hogy az idézés csak a cél által indokolt mértékű lehet - tekintettel szoros kölcsönhatásukra együtt szükséges értelmezni. Az idézésnek nyilvánvalóan nem lehet akármilyen célja; magából az idézés fogalmából következik, hogy az idézés csak akkor és olyan mértékben létjogosult, ha és amennyiben szükséges valaminek az illusztrálásához, valamely nézettel való vitához vagy éppen egy adott nézettel való egyetértés kifejezéséhez, illetve, ha sajtószemléről van szó, valamely hírre való rövid figyelemfelhíváshoz. Az, hogy mi számít a tisztességes (fair) gyakorlattal összhangban állónak, ugyancsak összefügg azzal, hogy mennyiben felel meg az idézés az említett céloknak.
Az Szjt. 34. §-ának (1) bekezdése tartalmazza az idézésre vonatkozó rendelkezést. Ez így szól: "A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti."
Erre a rendelkezésre is vonatkoznak azonban a szabad felhasználásnak a Szjt. 33. §-a (1)-(3) bekezdésében foglalt általános szabályai:
"(1) Csak a nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon e törvény rendelkezéseinek megfelelően.
(2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek, és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
(3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni."
Ezeknek a rendelkezéseknek az alapján megállapítható, hogy a magyar szabályozás tökéletes összhangban áll nemcsak a Berni Uniós Egyezmény idézett rendelkezésével.
A fent elemzett rendelkezések tükrében, a megkeresésben szereplő esetben nyilvánvalóan nem idézésről van szó, hanem cikkek egészének változtatás nélküli többszörözéséről. Ezért ez a kivétel nem vonatkozhat rá.
3. A harmadik kivétel, amelynek az alkalmazása esetleg valakiben felmerülhet, valójában nem is létezik hatályos jogunkban. A Berni Uniós Egyezmény módot ad az alkalmazására és szinte minden ország szerzői joga alkalmazza is - így tett a régi Szjt. is - de az új Szjt.-ből kimaradt. Az említett kivétellel kapcsolatban mégis indokolt elvégezni a részletesebb elemzést, mert úgy tűnik, hogy a régi Szjt. alapján kialakult gyakorlat tovább él, a kivételt - most már megfelelő jogi alap nélkül - továbbra is alkalmazzák a sajtóközlemények átvétele körében.
A Berni Uniós Egyezmény 10bis cikkének az (1) bekezdése - az 1972-ben kihirdetett magyar változatban - így szól: "Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy engedélyezzék újságban vagy időszakos gyűjteményben közzétett időszerű gazdasági, politikai vagy vallási tárgyú vitacikkeknek, vagy ugyanilyen tárgyú, már sugárzott műveknek a sajtó által történő átvételét, sugárzását vagy vezeték által történő közvetítését a közönség részére, ha az átvételt, sugárzást vagy az említett közvetítést kifejezetten nem tiltották meg. A forrást azonban mindig világosan meg kell jelölni; e kötelezettség megszegésének a következményeit annak az országnak a törvényei határozzák meg, melyben a védelmet igénylik."
Ebben a fordításban is akadnak kevésbé szerencsés elemek. Például, bár a francia szövegben szereplő "recueil périodique" valóban fordítható "időszakos gyűjteményként" is, az angol változatban szereplő "periodical" szó nyilvánvalóvá teszi, hogy arról van szó, amit magyarul "folyóiratnak" (vagy hivataloskodó nyelven "időszaki kiadványnak") nevezünk. Az pedig már kifejezetten értelemzavaró - a rendelkezés által érintett cikkek körét indokolatlanul leszűkíti - hogy a fordítás csupán "vitacikkekről" szól (amelyek a magyar sajtóban a cikkeknek csak egy bizonyos, meghatározott jelentésű csoportját ölelik fel). Ez a francia változatban szereplő "des articles dactualité de discussion économique, politique ou religieuse" téves fordításából ered. A helyes fordítás szerint gazdasági, politikai vagy vallási témájú (az e témákat megvitató) bármilyen időszerű cikkről van szó. Ezt erősíti meg az angol változat is, amely az "articles on current economic, political or religious topics" kifejezést használja, ami ugyancsak bármilyen cikket jelent, ami ilyen időszerű témáról szól. Végül az is némi jelentésbeli eltérést eredményez, hogy míg az eredeti angol és francia szöveg a felsorolt cselekmények esetében ,"kifejezett fenntartásról" (mármint a cselekményeket érintő jogok ilyen fenntartásáról) beszél ("expressly reserved", illetve "expressément réservée"), a fordításban "kifejezett tiltásról" van szó, ami bár nagyjából ugyanazt jelenti, egy ilyen formalitás jellegű nyilatkozat esetében mégis felesleges eltérést foglal magában és aligha szerencsés.
Ami azonban fontos az az, hogy míg ennek a rendelkezésnek a helyes fordítása, értelmezése és alkalmazása releváns volt szerzői jogunkban 1999. szeptember 1-jéig, az új Szjt. akkor bekövetkezett hatálybalépésével mindez elvesztette jelentőségét.
A régi Szjt. 19. cikkének (2) bekezdése, a Berni Uniós Egyezmény fent idézett rendelkezésével összhangban, így rendelkezett: "Napilap, folyóirat, a rádió- és a televízió gazdasági és politikai időszerű cikkeket szabadon átvehet a forrás, valamint a megjelölt szerző megnevezésével, ha átvételét a cikk eredeti közzétételekor nem zárták ki."
Az új Szjt. nem vette át ezt a rendelkezést, s nincs semmilyen más rendelkezés sem a törvényben, ami ennek a rendelkezésnek a helyébe lépett volna.
Így egy ilyen kivételnek az alkalmazása fel sem merülhet a megkeresésben leírt esetben. (Egyébként, még ha lenne is ilyen kivétel az új Szjt.-ben - mint ahogyan nincs - akkor is aligha lenne alkalmazható, hisz nem napilapról vagy folyóiratról van szó, hanem cikkmásolatok egyszerű gyűjteményéről.)
Embléma szerzői jogi minősítése
SZJSZT-16/03
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság megkeresése
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság által feltett kérdések
1. A peres iratok között fellelhető fénymásolatok, valamint a "Tolcsva története" című könyv nyitólapján szereplő kép alapján a Szerzői Jogi Szakértő Testület állapítsa meg, hogy az alperes által felhasznált embléma - melyet kétségen kívül a felperes rajzolt - eredeti műnek tekintendő-e és ezért szerzői jog védelme alá esik, vagy valóban csupán valamilyen másolatnak minősül, ami a fenti jogvédelmet nem élvezi?
2. Abban az esetben, ha a mű szerzői jogvédelem alá esik, szíveskedjék közölni, hogy egy ilyen jellegű szerzői munkáért milyen szerzői díj illeti meg a felperest. A szerzői díj megállapításánál figyelembe kell-e venni, hogy azt több száz borosüvegen helyezték el, vagy ennek figyelmen kívül hagyásával egyszeri szerzői díjat kell megállapítani?
Az eljáró tanács válasza
Ad 1.:
Az eljáró tanács megtekintette dr. P. F. "Tolcsva története" 1996. évi kiadásának belső címlapját, valamint az aktában fellelhető 4 db fényképfelvételt, továbbá a szintén csatolt, színezett borcímkét.
A fenti művek elemzéséből egyértelműen megállapítható, hogy felperes alkotása - a "Tolcsva története" című könyvben szereplő embléma - ugyan a levéltárból származó, az 1600-1700-as években keletkezett viaszlenyomatokon szereplő motívumok részleges felhasználásával, átfogalmazásával született, de egyéni és eredeti alkotásnak minősül, s mint ilyen, egyértelműen szerzői jogvédelmet élvez.
A borcímkén található embléma szintén vitathatatlanul a felperes fent részletezett művének egyszerű másolata (fénymásolási vagy szkennelési technikával készült). Miután a per adatai alapján egyértelmű, hogy a felperes ehhez a felhasználáshoz nem járult hozzá, így az alperes részéről egy szerzői jogvédelem alatt álló alkotás jogosulatlan felhasználása történt.
A jogosulatlan felhasználás mellett az alkotás jogosulatlan megváltoztatása is megtörtént, hiszen az eredeti mű fehér alapon fekete rajzolatként készült. A szerző aktában található nyilatkozata szerint is a fekete-fehér megjelenés pecsétlenyomat hatását kívánta kelteni, bizonyos mértékig archaizálni, korhű megjelenést szándékozott elérni. E szándék ellen hat a borcímkén a kiszínezett megjelenés. Az eljáró tanács nem rendelkezik pontos heraldikai ismeretekkel, de így is rögzíteni kívánja, hogy a színek semmilyen tárgyba vágó szabálynak nem felelnek meg.
Összegezve tehát, az alperes által felhasznált embléma egyértelműen a felperes eredeti, egyéni alkotásának a másolata, s az eredeti mű élvezi a szerzői jogvédelmet.
Ad 2.:
Az eljáró tanács a szerzői díj megállapításánál a Magyar Tervezőgrafikusok Egyesületének árjegyzékét vette alapul (tekintettel arra, hogy az alkalmazott grafika területén a szakmai közmegegyezés alapján ez használatos), a védjegy, embléma, címer kategóriát (2. pont). Az árjegyzék szerint e kategóriába eső alkotásoknál a szerzői jogdíj 125 000 Ft-tól felfelé állapítható meg, s minden esetben korlátlan felhasználási joggal jár, értelemszerűen a mű műfaját, felhasználási módjait figyelembe véve.
Az eljáró tanács véleménye szerint az eredeti mű létrehozásához az alkotó előtanulmányokat és kutatómunkát végzett, így mindenképpen indokolt az alsó határtól felfelé eltérni, nagyságrendileg 200 000 Ft-os szerzői díjat megállapítani. Ezen összeg nem foglalja magában a jogsértő felhasználásnak a bírósági megítéléstől függő következményét (kártérítés).