TANULMÁNYOK
SZENCZI ANNA
A hazai iparjogvédelmi szakképzés intézményrendszere a kezdetektől napjainkig*
1. A hazai szakképzés történetének áttekintése
2. Az ügyvivői képzés
3. A Magyar Szabadalmi Hivatal iparjogvédelmi képzési tevékenysége napjainkban
3.1. Felső- és középfokú iparjogvédelmi tanfolyam
3.2. A szellemitulajdon-védelem tantárgyának beépítése a felsőoktatási intézmények tanmenetébe
3.3. Szakmai, társadalmi szervezetek, vállalkozások felkérésére tartott alaptanfolyamok, céltanfolyamok
3.4. Távoktatási program
Zárszó
1. A hazai szakképzés történetének áttekintése
Az ipari képzés kezdete, a céhrendszerű inasoktatás a XIV. századból eredeztethető, ezt a céhek kiváltságait is tartalmazó céhlevelek szabályozták.
A céhek helyébe lépő manufaktúrák, majd a XVIII. század végére általánossá váló tőkés gazdasági rendszer által létrehozott ipar újabb kihívást jelentett. Az ipar versenyképességének fokozását az iparoktatás megteremtésétől és elterjesztésétől várták.
A hazai szakoktatás iskoláinak szervezése az 1840-es évektől kezdődően nyert újabb lendületet a polgári átalakulásért vívott törekvések nyomán. Az Iparegyesület - mivel legfontosabb feladatának a hazai iparoktatás fejlesztését tartotta - létrehozta az Iparegyesület mesterinas-iskoláját, a Helytartótanács kötelezővé tette minden város és nagyobb község számára vasárnapi tanodák működtetését.
A felsőbb iparoktatásra hozták létre 1844-ben az Ipartanodát három osztállyal: gazdászati, műtani, kereskedelmi. Ezt az intézményt összevonták a Mérnöki Intézettel, mely később egyetemi rangot kapott és új néven, mint József Műegyetem működött tovább. (A kiegyezés után a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kebelében működő ipari és szabadalmi ügyosztály a József Műegyetem tanáraival vizsgáltatta meg a Magyarországon bejelentett találmányokat. Az osztrák minisztériumnál bejelentett találmányokat a magyar minisztérium nem vetette alá újabb vizsgálatnak, de a műegyetemi tanárok azok leírásait tanulmányozásra megkapták.)
A hazai szakképzés a kiegyezés utáni években ismét fellendült. Az 1868. évi törvény a népoktatásról kimondta a tankötelezettséget, elrendelte az elemi népiskolák felállítását, kötelezte az iparosokat, hogy tanoncaikat iskolába járassák. Ez a törvény rendelkezett a magasabb fokú népoktatási intézmények létesítéséről, így a felsőbb nép- és polgári iskolák működtetéséről is.
A szakképzés tanulmányi idejében, a tanítás rendjében a lényeges változást az 1872. évi ipartörvény indította meg, elsőként rendelkezett külön tanonciskolák létrehozásáról.
A szervezésben és fenntartásban az 1884. évi XVII. tv. indított meg lényegi változást azzal, hogy amellett hogy kötelezővé tette a városokban és községekben tanonciskolák felállítását, azok fenntartásáról is gondoskodott.
Az 1900-as évek elejére a hazai ipari, agrár és kereskedelmi szakképzés intézményi keretei létrejöttek, különböző szakirányonként jellemző sajátosságokkal, de azokon belül egységes szervezettel és egyöntetű irányítással működtek.
Az 1938. évi XIII. tv. nyomán az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági felsőiskolák érettségivel záruló középiskolákká váltak, a törvény tette lehetővé a felnőttoktatás szervezését is a szakképzésben.
Az iskolák államosítását követően (1948) megkezdődött a hazai szakképzés intézményrendszerének állami szervezése. Az iskolarendszerű szakképzésen kívül többnyire a munkahelyeken folyt a gazdasági átalakulás nyomán megjelenő új foglalkozásokra, illetve szakmákra képesítő szakképzés, a szakképesítéshez kötött szakmákban szükségszerűvé vált az esti és levelező oktatás rendszerének kiépítése a felnőttek számára.
A 24/1977. (XII. 28.) MüM-OM együttes rendelet hátterében megnyilvánultak az ipar strukturális feszültségei, a szerkezetváltás kényszere. Az 1980-as évek elején a foglalkoztatáspolitikai állásfoglalás megváltoztatta az iskolarendszerű szakképzés perspektíváit, a monopolhelyzet megszüntetése és a vállalati szakképzéssel való munkamegosztás következtében az iskolarendszeren kívüli szakképzés rendszere kezdett kialakulni.
Az 1990-es években a munkaerőpiacra lépő korosztály képzési és foglalkoztatási gondja új kihívást jelentett az egész közoktatás számára. A szakképzést érintő 1993. évi törvények nyomán megindult a szakképzés strukturális és tartalmi átalakítása, decentralizálása.
Az ügyvivői képzést szabályozó rendeletek a kor kihívásainak megfelelően, az iparjogvédelmet érintő jogszabályok nyomán, azokkal mindig lépést tartva folyamatosan módosultak.
Az 1893. évi XLI. törvény jelentősen megváltoztatta a magyar szabadalmi ügyintézést hazánk Ausztriától való függetlenné válása következtében. A törvény kimondta "a találmányok és használati mustrák mindkét állam területén törvényes oltalomban részesítendők", és a korábban "közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmak tartamuk idejére mindkét állam területén érvényben maradnak".
Az 1895. évi XXXVII. törvény hatálybalépéséig a szabadalmi bejelentések intézése a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, majd a törvény hatálybalépését követően a szabadalmi ügyek intézése a külön szervezetben létrehozott hatóság, a Szabadalmi Hivatal és a Szabadalmi Tanács hatáskörébe került.
A szabadalmi ügyvivők működését az 1895. évi 4791. eln. számú rendelet szabályozta. Az ügyvivők vizsga és eskü letételére voltak kötelesek. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter adta ki, a jogosítványról névjegyzéket vezettek. A vizsgára bocsátás feltétele a magyar állampolgárság, a műszaki képzettséget igazoló oklevél volt. Ha a "folyamodó erkölcsi magaviselete és megbízhatósága ellen a közigazgatási hatóság meghallgatása után nem volt kifogás", a kérvényt a vizsgabizottság elnökéhez jutatták a vizsganap kitűzése céljából. A jelöltnek "a magyar szabadalmi törvények és az azokra vonatkozó végrehajtási rendeletek, a külföldi szabadalmi törvények lényeges intézkedései, nemkülönben a vám- és kereskedelmi szövetségnek, valamint az államszerződéseknek a szabadalmi ügyre vonatkozó határozmányai" köréből kellett vizsgát tenni.
A Szabadalmi Hivatal és a Szabadalmi Tanács munkájában a jogi és műszaki ismeretek egységét a külön-külön jogi és mérnöki képzettségű bírák együttműködése biztosította. A szabadalmi ügyvivők egy személyben rendelkeztek mérnöki oklevéllel és - az adott területen - jogi jártassággal.
Kezdetben a jogosítvány kiadásánál a műegyetemi képesítéstől egyes esetekben eltekintettek. Olyan személyeknek is kiadták a jogosítványt, akik ugyan nem rendelkeztek mérnöki oklevéllel, de a törvény hatálybalépése előtt is foglalkoztak szabadalmi ügyekben felek képviseletével, és a szabadalmi ügyvivői vizsgát megszabott határidő alatt letették.
A szabadalmi ügyvivők képesítését, az ügyvivői vizsga megreformálását az 1047/1937. Ip. M. rendelet szabályozta. A rendelet alapján az általános, az építész-, a gépész-, a vegyész-, a bánya-, a kohó- és az erdőmérnökök tehettek vizsgát. A rendelet a vizsgaanyag kiterjesztésével és az írásbeli vizsga bevezetésével a jogosítvány megszerzésének feltételeit megszigorította, az ügyvivői vizsga színvonalát emelte. A vizsga tárgya volt a magyar szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jog, a szerzői jog, a nemzetközi megállapodások, a külföldi szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jog. Vizsgázni kellett továbbá az általános jogi tárgyakból is az ügyvivői működéshez szükséges mértékben. Az írásbeli vizsga a magyar, a nemzetközi és a külföldi szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jog köréből vett, legfeljebb két feladat kidolgozásából állt. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt az iparügyi miniszter adta ki, szervezett felkészítés nem folyt.
Míg az 1895. évi rendelet csak a magyar szabadalmi törvények, szabályok és végrehajtási rendeletek, valamint a külföldi szabadalmi törvények lényeges intézkedéseinek az ismeretét írja elő, és a vizsga tárgyai között csak a vám- és kereskedelmi szövetségek, valamint az államszerződéseknek a szabadalmi ügyekre vonatkozó határozatai szerepelnek, az 1937. évi rendelet a vizsgatárgyak közé sorolja mind a magyar, mind a külföldi szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jogot, az ipari tulajdonra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, valamint a jogi ismeretek rendkívül széles körét is. A vizsgafeltételek szigorítása a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testülete elnökének volt a törekvése, hogy ezáltal biztosítsák a szabadalmi ügyvivői minősítés szakmai és morális hátterét. Ezt a célt szolgálta a szóbeli mellett az írásbeli vizsga bevezetése is.
A második világháború után a szabadalmi ügyvivők működésének szabályait első ízben a 11080/1947. Korm. rendelet változtatta meg. A rendelet a szabadalmi ügyvivőket szabadalmi bírói és ügyvivői szakvizsga, valamint szabadalmi ügyvivői különvizsga letételére kötelezte. A jelölteknek a környező és a fontosabb ipari országok szabadalmi, védjegy- és mintajogából, a tisztességtelen versenyre és a szerzői jogra vonatkozó szabályokból, a kereskedelmi, váltó- és csődjog alapjaiból és az iparjogvédelmet érintő részletszabályaiból, az államigazgatási és pénzügyi jog alapjaiból, valamint az iparjogvédelmi illetékszabályok ismeretéből kellett számot adniuk. A rendelet első ízben írta elő, hogy az írásbeli feladatot úgy kell megszerkeszteni, hogy a megoldásból meg lehessen ítélni a jelölt idegennyelv-ismeretét.
Ez a rendelet a szabadalmi ügyvivők képzésének alapjául szolgált egészen az 1/1957. (X. 8.) OT számú rendelet hatálybalépéséig. Az általános és különös részből álló szabadalmi ügyvivői vizsgát az Országos Találmányi Hivatal mellett szervezett vizsgabizottság előtt kellett letenni. A szabadalmi ügyvivői vizsgabizottság elnöke az Országos Találmányi Hivatal elnöke volt. Kilenc tagjából négyet az Országos Találmányi Hivatal tanácsának tagjai, kettőt-kettőt a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül, egyet pedig a vezetése alatt álló szervezet dolgozói sorából a hivatal felett felügyeletet gyakorló miniszter nevezett ki öt naptári évre.
A rendelet szerint vizsgára csak belföldi egyetemen szerzett vagy honosított mérnöki oklevéllel rendelkező, feddhetetlen magyar állampolgárt lehetett bocsátani. A vizsga általános részének tárgya a magyar szabadalmi jog a hatályos nemzetközi megállapodásokkal, az újítási és találmányi jogszabályok, a magyar védjegy- és mintaoltalmi jog a nemzetközi megállapodásokkal, továbbá a magyar polgári és büntető anyagi és eljárási jognak a szabadalmi ügyvivői működéssel összefüggő ismeretei volt. A vizsga írásbeli része keretében a szabadalmi, valamint a védjegy- és mintaoltalmi jogból kellett egy-egy feladatot kidolgozni. A szóbeli vizsgán eljáró bizottságba az elnök négy tagot hívott meg. Annak, aki iparjogvédelmi szakvizsgát tett, csak a szabadalmi ügyvivői vizsga általános részének írásbeli feladatait kellett megoldani, a szóbeli vizsga alól mentesült.
A különös részből teendő vizsgára az általános rész letételétől számított egy éven belül kellett jelentkezni. Ennek tárgyai: a fontosabb ipari országok szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi joga, a tisztességtelen versenyre és a szerzői jogra vonatkozó magyar szabályok és nemzetközi megállapodások, a társadalmi tulajdonnal összefüggő polgári és büntetőjogi szabályok, valamint az államigazgatási eljárás alapjai és az iparjogvédelmi illetékszabályok. Írásbeli feladatot a külföldi jogból, a szerzői jog és a tisztességtelen verseny elleni jogszabályok köréből kellett készíteni. A külföldi jogi feladat megoldásához nélkülözhetetlen volt az idegennyelv-tudás. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt az Országos Találmányi Hivatal felett felügyeletet gyakorló miniszter - az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke - adta ki. A jogosítvány átvételekor az ügyvivő esküt tett.
Az 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelet értelmében az Országos Találmányi Hivatal az iparjogvédelmi ügyeket tanácsi eljárásban intézte. A tanács tagjait a felügyeletet gyakorló miniszter nevezte ki a hivatal dolgozói közül. A tanácstagoknak szakvizsgát kellett tenniük, kivéve, ha korábban szabadalmi bírói vagy ügyvivői vizsgát tettek vagy szabadalmi bíróként működtek. Az iparjogvédelmi szakvizsga letételének szabályait a 9054/1949. OT számú rendelet szabályozta. A vizsgának írásbeli része nem volt, a vizsgabizottság háromtagú tanácsban járt el. A magyar szabadalmi és védjegyjogból, az újítási és találmányi jogból, a polgári és büntető anyagi és eljárási jognak az iparjogvédelemmel összefüggő szabályaiból kellett vizsgázni.
1957-ben összesen tizenhat szabadalmi ügyvivő működött. Ez az ügyvivői létszám nem volt képes ellátni a szabadalmi bejelentések kidolgozása terén felmerülő igényeket. Ezért sürgetővé vált a szabadalmi ügyvivők számának növelése, valamint vállalatok, intézetek, hatóságok újítási előadóinak, iparjogvédelmi szakembereinek a képzése. Ennek érdekében, valamint az Országos Találmányi Hivatal tanácstagjainak képesítésére kezdett el a hivatal iparjogvédelmi tanfolyamokat szervezni.
A nyolcvan-száz órás elfoglaltságra méretezett tanfolyamokon a hallgatók középfokú ismereteket szereztek a magyar iparjogvédelmi szaktárgyakból és az azokkal összefüggő általános tárgyakból. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók az említett 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelettel szabályozott szakvizsgát tettek.
A 2048/1967. (VIII. 20.) Korm. határozat az iparjogvédelmi hatósági és mozgalmi tevékenység irányának meghatározásán túl az Országos Találmányi Hivatal feladatává tette az iparjogvédelmi képzést és vizsgáztatást.
1967 és 1968 között, majd 1968 és 1969 között az Országos Találmányi Hivatal és a Mérnöki Továbbképző Intézet két szabadalmi ügyvivői tanfolyamot szervezett, első ízben biztosítva ezáltal a szabadalmi ügyvivői vizsgára való intézményes felkészítést. Az első tanfolyamon főleg gépészmérnökök, a másodikon pedig elsősorban vegyészmérnökök vettek részt. A harmincöt fős csoportok számára rendezett tanfolyamon - a szabadalmi ügyvivői vizsga részeinek megfelelő témacsoportosításban - két félévre bontva, félévenként mintegy száznyolcvan óra elfoglaltsággal sajátították el a hallgatók a vizsgaanyagot. Az első félév előadásainak háromnegyedét a szabadalmi jog, míg egynegyedét a védjegy- és a mintaoltalmi jog töltötte ki. Az előadások elsősorban a gyakorlati ismeretek elsajátítását szolgálták. A második féléves előadások túlnyomó része a külföldi szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi joggal foglalkozott. Közel harminc ország joganyaga került ismertetésre. A tanfolyamok eredményességét igazolja, hogy hallgatóik - néhány kivételtől eltekintve - a szabadalmi ügyvivői vizsgát letették.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény az ügyvivői képviselet valamennyi formáját lehetővé tette az Országos Találmányi Hivatal előtti eljárásban; külföldi bejelentő csak képviselő útján járhat el a hivatalnál; az ügy műszaki vagy jogi bonyolultságára tekintettel a hivatal elrendelheti, hogy a fél képviselőként szabadalmi ügyvivőt bízzon meg; a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó szabadalmi ügyekben és perekben szabadalmi ügyvivő is eljárhat meghatalmazottként. A védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény ugyanolyan képviseleti jogkört biztosít az ügyvivőknek, mint a szabadalmi törvény.
Az ügyvivőképzést az új iparjogvédelmi szabályokhoz kellett igazítani. Az 5/1976. (III. 30.) MT rendelet kimondta, hogy ügyvivői munkaközösség, illetve ügyvédi munkaközösség keretében működhet az, akit a szabadalmi ügyvivői névjegyzékbe bejegyeztek. A névjegyzékbe az Országos Találmányi Hivatal elnöke kérelemre az olyan büntetlen előéletű magyar állampolgárt jegyzi be, aki mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevéllel rendelkezik és szabadalmi ügyvivői vizsgát tett.
A rendelet külön szakaszban írja elő, hogy a szabadalmi ügyvivők képzését az Országos Találmányi Hivatal biztosítja. A vizsga két részből állt, mindkét résznek volt írásbeli és szóbeli része.
A vizsga első részének tárgyai: a magyar szabadalmi jog anyagi és eljárási szabályai a vonatkozó joggyakorlatokkal, valamint a Magyarországon hatályos szabadalomjogi megállapodások; a magyar védjegy- és mintaoltalmi jog szabályai a hozzájuk kapcsolódó joggyakorlattal, a védjegy- és mintaoltalomra, az eredetmegjelölések és a származási jelzések oltalmára vonatkozó, Magyarországon hatályos nemzetközi megállapodások; az újításokra vonatkozó magyar jogszabályok az ezekkel kapcsolatos joggyakorlattal; a magyar polgári anyagi és eljárási jognak, a magyar illetékjognak az iparjogvédelemmel összefüggő szabályai. Az ügyvivői vizsga második részének tárgyai: a jelentősebb ipari országok szabadalmi anyagi jogi és eljárási szabályai az ezekre vonatkozó joggyakorlattal; a nemzetközi magánjognak és a nemzetközi polgári eljárási jognak az iparjogvédelemmel összefüggő különös szabályai az ezekre vonatkozó joggyakorlattal; a szabadalmi ügyvivői működés szabályai és gyakorlati kérdései. Az írásbeli vizsgán, a szóbeli rész előtt, tárgyanként egy-egy feladatot kellett kidolgozni, melynek megoldásából megítélhető, hogy a jelölt a nemzetközi kapcsolatokban általánosan használt legalább egy nyelvből képes-e szakszöveget lefordítani.
A vizsgabizottság az ügyvivői vizsga első részének eredményes letétele után ideiglenes szabadalmi ügyvivői vizsgabizonyítványt, a vizsga második részének eredményes letétele után pedig szabadalmi ügyvivői vizsgabizonyítványt állított ki.
Az iparjogvédelmi szakképzésről szóló 28/1980. (VII. 23.) MT rendelet szerint iparjogvédelmi szakképesítés alapfokú újítási, illetve közép- vagy felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam elvégzésével és sikeres vizsga letételével szerezhető. A rendelet a szabadalmi ügyvivők névjegyzékébe való bejegyzés feltételei közül törli a szabadalmi ügyvivői vizsga letételét, helyette a felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés megszerzését írja elő.
A 4/1981. (XII. 23.) IM-MM rendelet az iparjogvédelmi szakképzést szabályozza. A rendelet szerint a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamokat az Országos Találmányi Hivatal az érdekelt minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel együttműködve, főként továbbképző intézetek útján szervezi.
A tanfolyamon összesen huszonegy tárgyat oktattak, és azok közül tizenkét olyan tárgyból kellett vizsgázni, amelyek anyaga együttesen felölelte a korábban az ügyvivői vizsgára előírt tudásanyag jelentős részét. A tanfolyam szakdolgozat készítésével és megvédésével zárult, ami pótolta a korábbi két írásbeli vizsga hiányát.
Az 1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivői működés feltételeinek kereteként az önálló társadalmi szervezetként működő Szabadalmi Ügyvivői Kamarában fennálló tagságot írja elő. A felvétel feltétele a magyar állampolgárság, büntetlen előélet, belföldi lakóhely, műszaki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevél, szabadalmi ügyvivői vizsga. A hazai hagyományoknak és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a kamara feletti törvényességi felügyeleti jogkör a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökét illeti meg.
A törvény ismét bevezeti és részletesen szabályozza a szabadalmi ügyvivői vizsgát. Az ügyvivői vizsgára való jelentkezés előfeltétele a felsőfokú iparjogvédelmi képesítés megszerzése, valamint hároméves ügyvivőjelölti gyakorlat.
A szabadalmi ügyvivői vizsgát a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett létrehozott Szabadalmi Ügyvivői Vizsgabizottság előtt kell letenni. A vizsgabizottság elnöke a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke. Hét tagját a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnökségének javaslatára a szabadalmi ügyvivők közül, hét tagját pedig a jogi, illetve felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítéssel rendelkező személyek közül a hivatal elnöke nevezi ki három évre.
A vizsgabizottság a szabadalmi ügyvivői vizsgán az elnökből és négy tagból álló tanácsban jár el. Elnöke a vizsgán eljáró tanácsba legalább két szabadalmi ügyvivő tagot hív meg. A vizsgának írásbeli és szóbeli része van.
A szabadalmi ügyvivői vizsga tárgyai a következők: a magyar szabadalmi, használatiminta-oltalmi és újítási jog, a polgári törvénykönyv által védett, de külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotások és vagyoni értékű műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok védelme; a magyar védjegyjog és az egyéb árujelzők oltalma, az ipariminta-oltalmi és a topográfiaoltalmi jog, a szoftver szerzői jogi védelme és a tisztességtelen piaci magatartás tilalma; külföldi és nemzetközi iparjogvédelem; az iparjogvédelemmel kapcsolatos egyéb ismeretek és a szabadalmi ügyvivői hivatásra vonatkozó szabályozás.
A vizsga írásbeli részén a vizsgázónak tárgyanként egy-egy feladatot kell kidolgozni, amely igazodik a vizsgázó műszaki alapképzettségéhez, továbbá amelynek megoldása során egy - a vizsgázó által választott, a nemzetközi kapcsolatokban általánosan használt - idegen nyelven írott közlést értékelni kell. Az ügyvivői vizsga szóbeli részét úgy kell kitűzni, hogy az írásbeli részt követő harmadik és tizedik nap közzé essen. A szóbeli vizsgán valamennyi tárgyból kell kérdéseket feltenni.
A szabadalmi ügyvivők működését az Európai Szabadalmi Egyezményhez, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás alapjaiban érinti. Az 1995. évi XXXII. törvényt a szabadalmi ügyvivőkről ennek megfelelően módosították a 2003. évi VI. törvénnyel.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással a hazai szabadalmi ügyvivők számára is megnyílik a lehetőség arra, hogy más tagállamok iparjogvédelmi hatóságai előtt eljárjanak, ügyfeleiket a közösségi iparjogvédelmi hatóságok előtt képviseljék. Az új ügyvivői törvény a szabadalmi ügyvivő külföldön végzett tevékenységére a külföldi jogszabályok (nemzetközi szerződések, európai közösségi jogszabályok) mellett a törvény rendelkezéseit is alkalmazandóvá teszi, különös tekintettel annak fegyelmi és etikai szabályaira.
A törvény bevezeti az európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő fogalmát: európai közösségi hivatásos iparjogvédelmi képviselő az, aki az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, az Európai Unió valamely tagállamában szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatására jogosultsággal rendelkezik és az Európai Közösség területén működik. Harmadik ország hivatásos iparjogvédelmi képviselői nem élhetnek a közösségi képviselők számára biztosított szabadsággal.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény szerinti eljárásban hivatásos képviselőként olyan személyek járhatnak el, akiket bejegyeztek az Európai Szabadalmi Hivatal e célból vezetett névjegyzékébe.
Az Európai Unió tagállamaiból érkező szabadalmi ügyvivő ügyvivői tevékenységet Magyarországon akkor gyakorolhat, ha a kamara tagjává válik állandó jelleggel letelepedettként (feltétele a közösségi képviselők névjegyzékébe történő felvétel, melyhez igazolnia kell, hogy a tagállamok valamelyikében jogosultsággal rendelkezik ügyvivői tevékenység folytatására, illetve rendelkezik szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítással), vagy eseti jelleggel szolgáltatást nyújt (nem feltétel a névjegyzékbe történő felvétel, de előírható, hogy a bíróság vagy más hatóság előtt felhívásra igazolja az ügyvivői tevékenység folytatására való jogosultságát magyar nyelven).
Az országos jellegű köztestületi szakmai kamarák elnevezéséhez hasonlóan a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnevezés Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnevezésre módosul; a szabadalmi ügyvivői címet csak ennek tagja használhatja.
A törvény lehetővé teszi az Európai Unió valamely tagállamából érkező ügyvivő számára azt, hogy a kamara tagjává váljon, ha teljesíti a taggá válás általános követelményeit, mivel a magyar állampolgársági követelmény helyébe a csatlakozással az európai uniós tagállambeli állampolgárság követelménye lép.
A kamarai taggá válásnak továbbra is feltétele marad a büntetlen előélet, a mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományos egyetemi végzettség, valamint a szabadalmi ügyvivői vizsga letétele.
Nem változnak a szabadalmi ügyvivői vizsgára vonatkozó feltételek (felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés, legalább hároméves szabadalmi ügyvivőjelölti gyakorlat), továbbra is előírás a szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítás megléte azzal a kiegészítéssel, hogy annak a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatályúnak kell lennie.
Az új törvény a szabadalmi ügyvivői vizsgára bocsátás iránti kérelem elutasítása esetén kimondja, hogy "az eljárásra a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre, és arra a polgári perrendtartás közigazgatási perekre irányadó rendelkezéseit kell alkalmazni."
A törvény alapján nemcsak a szabadalmi ügyvivői irodának és társaságnak van lehetősége arra, hogy alkalmazottként foglalkoztasson szabadalmi ügyvivőt, hanem az egyéni szabadalmi ügyvivőnek is.
Mivel a törvény az ügyvédi, ügyvédjelölti, jogtanácsosi és jogi előadói tevékenységet nem sorolja a szabadalmi ügyvivői tevékenységgel összeférhetetlen tevékenységek közé, megteremti az átjárhatóságot az ügyvédi és a szabadalmi ügyvivői tevékenység között.
3. A Magyar Szabadalmi Hivatal iparjogvédelmi képzési tevékenysége napjainkban
Az iparjogvédelmi ismeretek terjesztését, az iparjogvédelem oktatását a Magyar Szabadalmi Hivatal megalakulása óta fontos feladatának tekinti.
A Magyar Szabadalmi Hivatalról szóló 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet szerint a hivatal terjeszti a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos ismereteket, fejleszti az iparjogvédelmi kultúrát; tájékoztatással, ügyfélszolgálattal, szaktanácsadással és más eszközökkel gyarapítja a vállalkozások - különösen a kis- és középvállalkozások - iparjogvédelmi és szerzői jogi ismereteit, előmozdítja körükben a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartását, szakmailag felügyeli a szellemi tulajdonnal kapcsolatos képzést, működteti annak rendszerét, továbbá gondoskodik az iparjogvédelmi szakvizsgák és szabadalmi ügyvivői vizsgák megszervezéséről.
Az iparjogvédelmi képzés alapvetően négy formában történik:
felső-és középfokú iparjogvédelmi tanfolyamok;
a szellemitulajdon-védelem tantárgyának beépítése a felsőoktatási intézmények tanmenetébe;
szakmai, társadalmi szervezetek, vállalkozások felkérésére tartott alaptanfolyamok (céltanfolyamok);
távoktatási program.
3.1. Felső- és középfokú iparjogvédelmi tanfolyam
A szakemberképzés, az iparjogvédelmi szakképesítés módját, formáját előíró jogszabályok az elmúlt évtizedekben sokat változtak.
A 28/1980. (VII. 23.) MT rendelet, továbbá a 4/1981. (XII. 23.) IM-MM rendelet és a 6/1982. (Sz. K. 6.) OTH elnöki utasítás szabályozta először a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyami képzést. Felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamokat az Országos Találmányi Hivatal az érdekelt minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel együttműködve, főként továbbképző intézetek útján szervezett, ezek közé tartozott a Közgazdasági Továbbképző Intézet, az ELTE Jogi Továbbképző Intézet, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Kar, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a MÉM Továbbképző Intézet, a BME Mérnöktovábbképző Intézet.
Felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamra történő jelentkezéskor egyetemi, egyetemi jellegű főiskolai vagy főiskolai végzettséget kellett igazolni. A tanfolyamra előírt vizsgakötelezettség teljesítése után négy hónapon belül szakdolgozatot kellett benyújtani és azt az Országos Találmányi Hivatal vizsgabizottsága előtt megvédeni.
A felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam tárgyai a következők voltak: az iparjogvédelem fogalma és jelentősége; tudománypolitikai ismeretek; gazdaságpolitikai ismeretek; jogi ismeretek; újítási jog; szabadalmi jog; az Országos Találmányi Hivatal előtti szabadalmi eljárások szabályai, a bejelentés és vizsgálat módszertana; védjegy- és ipariminta-jog; az Országos Találmányi Hivatal előtti védjegy- és mintaoltalmi eljárások szabályai, a bejelentés és vizsgálat módszertana; versenyjog; bírósági eljárás és gyakorlat szabadalmi és újítási, védjegy- és ipariminta-oltalmi ügyekben; iparjogvédelmi dokumentáció és információ; nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés; külföldi országok szabadalmi joga; a vállalati iparjogvédelmi szervezet tevékenysége; a találmányok, újítások, ipari minták gazdaságtana; külföldi országok védjegy- és ipariminta-joga; licenc- és know-how-forgalmi ismeretek; az iparjogvédelmi képviselet szabályai; a műszaki alkotóképesség fejlesztése.
Az újraszabályozott iparjogvédelmi törvényekkel párhuzamosan önálló miniszteri rendelet - 78/1995. (XII. 29.) IKM rendelet - született az iparjogvédelmi szakképzésről, amely megállapította a Magyar Szabadalmi Hivatal felelősségét az iparjogvédelmi szakképzés területén és felhatalmazta a közép- és felsőfokú iparjogvédelmi tananyag összeállítására, karbantartására, vizsgabizottságok működtetésére.
Az iparjogvédelmi szakképesítésről szóló rendelet a lényeges szakmai tárgyak meghagyása mellett újraszabályozta a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam tárgyait. A négy félév keretében, hatvan-hatvan órában megtartott tanfolyam tantárgyai a következők: az iparjogvédelem gazdasági és jogi alapjai; a szabadalmi és a használatiminta-oltalmi jog, a vizsgálat módszertana; az újítási jog és a feltalálók díjazása; a védjegyjog és az egyéb árujelzők oltalma, az ipariminta-oltalmi jog; a vizsgálat módszertana; a tisztességtelen piaci magatartás tilalma és a szoftver szerzői jogi védelme; a bírósági eljárás iparjogvédelmi ügyekben és perekben; az iparjogvédelmi tájékoztatás; a külföldi és nemzetközi szabadalmi, használatiminta-oltalmi, védjegy- és ipariminta-oltalmi jog; a vállalkozások iparjogvédelmi feladatai, az iparjogvédelmi ügyfélképviselet.
A felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam elvégzése nemcsak az iparjogvédelmi ügyfélképviseletet ellátó szabadalmi ügyvivők számára kötelező, hanem a hivatal alaptevékenységét végző munkatársak részére is. Azok is jól hasznosíthatják az itt megszerzett ismereteket, akik vállalkozások iparjogvédelmi ügyeit intézik vagy jogi, közgazdasági előképzettséggel iparjogvédelmi feladatokat látnak el.
A felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamot a Magyar Szabadalmi Hivatal közvetlenül, illetve oktatási vagy más intézmény tanfolyamszervezőként való bevonásával működteti. A Pannon Agrártudományi Egyetemmel közös szervezésben lefolytatott innovációs és iparjogvédelmi szakmérnököket képző program keretében 19 fő tett sikeres vizsgát 1998-ban.
A hivatal önálló szervezésében 1999-ben indult először felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam; 26 hallgató tett sikeres záróvizsgát 2001-ben. Még ebben az évben - a folyamatosan mutatkozó igények alapján - újabb felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamot indított az MSZH 42 fővel, akik 2003-ban védték meg szakdolgozatukat, tették le záróvizsgájukat.
2002-ben 30 fős felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyam indult; jelenleg a IV. félév zajlik. A 2003 őszén indult tanfolyam hallgatóinak létszáma 36 fő.
A felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamra az vehető fel, aki felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. A szakképesítést az szerzi meg, aki a tanfolyam tárgyaiból levizsgázik és a tanfolyam elvégzését követően megvédi a szakdolgozatát. Az egyes tantárgyakból a vizsgákat a tárgy befejezését követően legkésőbb a következő félév megkezdéséig, az utolsó félévi vizsgákat pedig a szakdolgozat benyújtásáig kell a tantárgy tanfolyami előadója előtt írásban vagy szóban letenni. A szakdolgozatot a tanfolyam befejezését követően, legkésőbb egy éven belül kell benyújtani és a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke által vezetett, illetve kijelölt, a hivatal köztisztviselőiből álló háromtagú vizsgabizottság előtt megvédeni. Ezt a határidőt az MSZH elnöke - indokolt esetben - egy alkalommal további hat hónappal meghosszabbíthatja.
2001-ben megtörtént a Magyar Szabadalmi Hivatal szakképzést folytató intézményként történő regisztrációja, a Fővárosi Munkaügyi Központ tanúsítványával nyilvántartásba vette mint közép- és felsőfokú iparjogvédelmi szakképzést folytató intézményt.
Középfokú iparjogvédelmi tanfolyamot 1957 óta szervez a hivatal. Az iparjogvédelmi szakképesítésről szóló 4/1981. (XII. 23.) IM-MM együttes rendelet, valamint az Országos Találmányi Hivatal elnökének 6/1982. (Sz. K. 6.) számú utasítása a középfokú iparjogvédelmi tanfolyamok tantárgyi követelményeit az alábbiak szerint írta elő: a magyar szabadalmi jog szabályai és a kapcsolódó nemzetközi egyezmények; a magyar újítási jog szabályai; a magyar védjegyjog és ipariminta-oltalmi jog szabályai és a kapcsolódó nemzetközi egyezmények; iparjogvédelmi tájékoztatás; vállalati iparjogvédelmi feladatok.
A középfokú iparjogvédelmi szakképzés a hivatali középfokú végzettségű munkatársak belső előíráson alapuló továbbképzésére, a felsőoktatásban tanulók képzésére, illetve szabadalmi ügyvivői irodák, vállalkozások dolgozóinak képzésére szolgál. Az itt megszerzett tudás elegendő ahhoz, hogy a kutatási-fejlesztési munka kezdetét jelentő iparjogvédelmi kutatásokat, jogtisztasági vizsgálatokat el tudják végezni, illetve saját alkotásuk jogvédelmének lehetőségét felmérjék, valamint a jogot megszerezni vagy a bitorlást elkerülni is sikeresen lehet mindezeknek az ismereteknek a birtokában.
Az iparjogvédelmi szakképesítésről szóló 78/1995. (XII. 29). IKM rendelet újraszabályozta a középfokú tanfolyam tantárgyait. A rendelet előírásainak megfelelően a középfokú iparjogvédelmi tanfolyamra az vehető fel, aki legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. A képzési idő hatvan óra, a kötelezően előadandó tárgyak a következők: a szabadalmi és a használatiminta-oltalmi jog, a kapcsolódó nemzetközi egyezmények; az újítási jog és a feltalálók díjazása; a védjegyjog, az ipariminta-oltalmi jog és a kapcsolódó nemzetközi egyezmények; az iparjogvédelmi tájékoztatás; a vállalkozások iparjogvédelmi feladatai. A tanfolyam elvégzését követően a résztvevők a Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú vizsgabizottsága előtt tett sikeres vizsga után a szakképesítés megszerzését tanúsító bizonyítványt kapnak. A szakvizsga írásbeli és szóbeli részből áll. A vizsgát a tanfolyam befejezését követően, legkésőbb hat hónapon belül kell letenni. Ezt a határidőt az MSZH elnöke - indokolt kérelemre - egy alkalommal további hat hónappal meghosszabbíthatja.
A fenti jogszabály alapján 1996 és 2002 között 452 hallgató szerzett középfokú iparjogvédelmi tanfolyam elvégzését tanúsító bizonyítványt a hivatal székházában szervezett tanfolyamokon, valamint a GATE Mezőgazdasági Gépészeti Karán (Mezőtúr), az Élelmiszeripari Főiskolán (Szeged), a Széchenyi István Műszaki Főiskolán (Győr), a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán (Kaposvár), Bánki Donát Műszaki Főiskolán (Budapest).
3.2. A szellemitulajdon-védelem tantárgyának beépítése a felsőoktatási intézmények tanmenetébe
A felsőoktatási intézmények az autonómia elvének megfelelően maguk határozzák meg tantárgyi struktúrájukat. A szükségesnél kevesebb intézmény tanterve tartalmaz szellemitulajdon-védelemmel foglalkozó tárgyat kötelező formában vagy tárgyként, márpedig műszaki, jogi, közgazdasági egyetemről, főiskoláról kikerülő hallgatók szakmai kultúrájának elengedhetetlen része e terület legalább alapfokú ismerete.
Az MSZH 1994-től folytatott tárgyalásokat a felsőfokú oktatási intézmények vezetőivel az iparjogvédelmi képzés tanrendbe iktatásáról, ennek eredményei a következők.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel együttműködési megállapodást kötött a hivatal, mely az iparjogvédelmi és szerzői jogi képzésre, pályázatszervezési és infrastrukturális fejlesztésekre terjed ki.
Már hagyományosnak tekinthető a féléves iparjogvédelmi tantárgy oktatása a Közlekedésmérnöki Kar Vasúti Járművek Tanszékén, illetve a Vegyészmérnöki Kar Szerves Kémia Technológia Tanszékén és Műanyagipari Tanszékén. A tantárgy a hallgatók számára szabadon választott, a megszerzett ismeretekről kollokviumon számolnak be.
Szintén rendszeresnek tekinthető az iparjogvédelmi képzés a Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Ergonómia és Pszichológia Tanszékén, Környezetgazdaságtan és Jog Tanszékén és Ipari Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszékén, valamint a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Elektronikai Technológia Tanszékén a jogi vagy műszaki alaptani kurzusokhoz csatlakozva minimum 2, maximum 12 órában.
A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Vállalati Jog Tanszékén kari akkreditálásra került a "Szellemi tulajdon jogvédelme" című 26 órás, kötelezően választható tantárgy.
Féléves kurzusok keretében, illetve valamely más tárgyba épített részképzésben 1996 óta közel 1400 hallgató részesült az egyetemen.
Az iparjogvédelmi ismeretek mind szélesebb körben történő elterjesztése, az iparjogvédelmi kultúra tudatos alkalmazásának elősegítésére ötödik alkalommal hirdetett meg a hivatal pályázatot az egyetem összes karán diplomamunka-támogatásra és diplomamunka-készítésre vonatkozóan. A pályázat iránt elsősorban a Közlekedésmérnöki Kar, Vegyészmérnöki Kar, Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Gépészmérnöki Kar hallgatói között mutatkozott érdeklődés, ami arra enged következtetni, hogy azok a hallgatók "bátrabbak", akik már rendelkeznek alapismeretekkel az iparjogvédelem terén.
A pályázat feltételei: 20 órás iparjogvédelmi tanfolyam meghallgatása, a hallgató egy, a diplomamunkájához kapcsolódó 12 oldalas dolgozatban megvizsgálja az adott témakör iparjogvédelmi hátterét, feltárja a jogszerzés lehetőségét hazai és nemzetközi vonatkozásban, a hallgató a diplomamunkáját minimum jó eredménnyel védi meg.
1999 óta 45 jelentkező közül 32 hallgató tett eleget a pályázati kiírásban meghatározott követelményeknek, a hivatal részéről 15 elbíráló segítette a hallgatókat.
Az Ergonómia és Pszichológia Tanszéken folyó doktori képzéshez, a Vállalati Jog Tanszékén folyó tudományos kutatáshoz, illetve doktori képzéshez, az Ipari Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszékhez kapcsolódó Tudományos Diákköri pályázatokhoz a hivatal céltámogatást biztosított. Feltétel volt a szellemitulajdon-védelmi képzésben való részvétel és a kutatási témák szellemitulajdon-védelemmel összefüggő aspektusainak feltárása.
A Magyar Iparművészeti Egyetemmel kötött megállapodás a szerzői jog és az iparjogvédelem alapjainak megismerésére, a formatervezésben jól hasznosítható, ismert formavilág feltárását célzó adatbázisok kezelésének elsajátítására, informatikai eszközök használatra való átadására az alkalmazott művészeti ismeretek elsajátításának informatikai támogatására, a hallgatók diplomamunkájából készített katalógus támogatására, diplomamunka-pályázat kiírására, a végzős hallgatók diplomamunkáiból szervezett kiállítás lehetőségére vonatkozik.
Az Egyetem Elméleti Tanszékén a negyedéves hallgatók részére 22 órás, kötelezően választható tantárgy került meghirdetésre, mely kollokviummal zárul. Két év alatt több mint 200 hallgató tett sikeres vizsgát. Ezen a tanfolyamon természetesen a formatervezésiminta-oltalom kapott nagyobb hangsúlyt.
Az Iparművészeti Egyetemen is biztosít az MSZH diplomamunka támogatására pályázati lehetőséget, mellyel három hallgató élt az elmúlt két évben.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának Alkalmazott Művészeti Intézetével kötött megállapodás alapján - mely azonos elveket tartalmaz, mint a Magyar Iparművészeti Egyetemmel kötött szerződés - a kezdetekben az iparjogvédelmi képzés a "Vállalkozási és jogi ismeretek" tárgyba volt integrálva az építész és formatervező szakos hallgatók számára, majd önálló, kötelezően választható tárgyként került akkreditálásra 24 órában "A szellemi tulajdon jogvédelme" címen. Sikeres vizsgát 43 hallgató tett.
Azonos feltételekkel nyújtott a hivatal pályázati lehetőséget a hallgatók diplomamunkájának támogatására; 2002- ben öt hallgató közül három sikeresen pályázott; 2003-ban hét hallgató jelentkezett.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola és az MSZH közötti megállapodás a joghallgatók iparjogvédelmi alapképzettségének erősítését tűzi ki célul, amelynek értelmében a "Szellemi alkotások joga a gyakorlatban" címmel fakultatív tantárgyat hirdetett meg a Doktori Iskola 2003-ban 8 órában. A szabadalmi és védjegyjog hazai és nemzetközi vonatkozásainak ismertetése után a jelentkező 19 hallgató az iparjogvédelmi kutatások lehetőségeivel ismerkedik meg a Szabadalmi Tárba kihelyezett szakmai gyakorlaton.
A diplomamunka-támogatásra vonatkozó pályázati felhívásban három végzős hallgató részére biztosít a hivatal lehetőséget egyedi hallgatói ösztöndíj elnyerésére.
A Miskolci Egyetem oktatási tevékenysége a műszaki tudományok mellett a jogi, gazdasági és bölcsészettudományi területekre is kiterjed, így fontos szerepe van a szellemitulajdon-védelemmel kapcsolatos ismeretek terjesztésében.
2003-ban 22 hallgatóval kezdődött a 24 órában kötelezően választható tantárgyként akkreditált szellemitulajdon-védelem oktatása a Gépészmérnöki Karon, ahol a távoktatási program beindításához szükséges akkreditálás is folyamatban van nappali és levelező tagozaton egyaránt. Első, idén meghirdetett diplomamunka-pályázatra vonatkozó felhívásunkra 16 hallgató jelentkezett.
A délkelet-magyarországi térségben a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kar (Mezőtúr) gondozásában és elengedhetetlen közreműködésével van jelen az iparjogvédelmi képzés. Ezen a karon már több mint egy évtizede középfokú iparjogvédelmi tanfolyamot működtet a hivatal, melynek következményeként közel 250 hallgató szerzett ilyen irányú szakképesítést. A főiskolán 2002-ben hirdettük meg első alkalommal a diplomamunka-pályázatot.
Részképzéssel, 4-12 közötti óraszámban valamely más tárgyba integrálva iparjogvédelmi oktatás zajlik a Szolnoki Gazdasági Főiskolán és annak kihelyezett tagozatain a "Fogyasztóvédelem" című tantárgy keretében, az ELTE BTK Könyvtári szakon és a Tanárképző Főiskolai Karon a "Tájékoztatás" tantárgy részeként, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen "Jogi ismeretek" című tárgyban.
3.3. Szakmai, társadalmi szervezetek, vállalkozások felkérésére tartott alaptanfolyamok, céltanfolyamok
Az oktatás másik nagy területe az általános tájékoztatás, az iparjogvédelmi ismeretek képesítést nem nyújtó formában való átadása.
A közép- és felsőfokú iparjogvédelmi szakemberképzés mellett új feladatként jelentkezett az iparjogvédelemmel hivatásszerűen nem foglalkozók körében az iparjogvédelmi ismeretek terjesztése. Különös hangsúlyt adott ennek az ismeretterjesztő munkának a nagyvállatok megszűnése, a kis- és középvállalkozások erősödése. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás hogyan változtatja meg az iparjogvédelmi környezetet, hogyan lehet erre felkészülni. A tanfolyamokon az iparjogvédelem szerepével a gazdasági döntés-előkészítő folyamatokban, az iparjogvédelmi dokumentáció-gyűjteményekkel, az újdonságkutatással, a technikai szintvizsgálattal, a tisztaságvizsgálat elvégzéséhez nélkülözhetetlen kutatási lehetőségekkel, módszerekkel ismerkednek meg a résztvevők.
A hivatal évek óta tart ismeretterjesztő előadásokat az alábbi vállalkozások, szervezetek felkérésére: Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, Kereskedelmi és Ipari Kamarák, innovációs centrumok, Nitrokémia 2000 Rt., Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, MOL Rt., BorsodChem Rt., Tudományos Újságírók Klubja stb.
Az iparjogvédelmi ismeretterjesztés egyik új formája a távoktatás. Az MSZH és a BME Műegyetemi Távoktatási Központ közös gondozásában elkészült az első modul "Szabadalom - versenyelőny" címmel.
Ez az oktatási forma a műszaki területen tanulók, a szakterület szempontjából motivált, de elfoglalt vagy az oktatási helyszínektől távol lakó érdeklődők (feltalálók, vállalkozók, kutatással, fejlesztéssel foglalkozók) részére hasznos elsősorban. Az ismeretek elsajátításához 20 óra elegendő anélkül, hogy bármilyen ez irányú előképzettséggel rendelkezzen az érdeklődő.
A távoktatási programot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Ergonómia és Pszichológia Tanszéke akkreditálta választható tantárgyként, valamint folyamatban van a tantárgy bevezetése a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának nappali és levelező képzésében.
A BME Ergonómia és Pszichológia Tanszéken négy félév alatt 150 hallgató választotta - kreditpontokért - a távoktatást. A felkészülést a hivatal elbírálói közül 9 tutor segíti. A hallgatók javaslata és közreműködése alapján elkészült az internetes "discussion board", amely a hallgatók és a tutorok közötti kapcsolattartást könnyíti meg, illetve lehetővé teszi, hogy a tipikus kérdésekre adott tutori válaszokat valamennyi, a képzésben regisztrált hallgató megismerhesse.
A hivatal 14 helyszínen működtet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével iparjogvédelmi információs központokat, ahol a távoktatási csomag ingyenesen megkapható.
A hivatali elbírálók tehermentesítésére, illetve annak érdekében, hogy felkészüljünk bármilyen méretű érdeklődésre tutori felkészítést tartottunk a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Egyesület által delegált 9 tag részére.
Az utóbbi hét évben a felsőoktatási intézményekben több mint 3000 hallgató ismerkedett meg az iparjogvédelem alapjaival; több mint 40 végzős hallgató élt diplomamunka-támogatásra vonatkozó pályázati lehetőséggel, közülük 32 teljesítette a feltételeket, idén 41 hallgató adta be pályázatát; 87 hallgatója volt a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamnak, 30 résztvevő jelenleg végzi tanulmányait; 452 hallgató szerzett középfokú ismereteket. Ez idő alatt 3707 órában, közel 800 alkalommal tartottak a hivatal munkatársai előadásokat. Az oktatási tevékenység ilyen mértékű aktivitása elsősorban a hivatal tudatos oktatáspolitikájának köszönhető, melynek teljesítése érdekében a szervezett képzés költségét - beleértve az oktatás, a vizsgáztatás, az előadók utaztatása, adatbázis bemutatók költségét - teljes mértékben fedezi.
Az iparjogvédelmi képzésben résztvevők felkészülését megfelelő oktatási anyagok, felkészülési segédletek (útmutatók, tájékoztatók, kérdésbankok) segítik, melyeket térítésmentesen bocsát a hivatal a hallgatók rendelkezésére.
Vékás Gusztáv: Az iparjogvédelem szakembereiről. A magyar iparjogvédelem 75 éve. OTH, 1971, p. 60-79.
Kovács Péter: A felnőttoktatás esélyei a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között. Szakoktatás, 1989. 7. szám, p. 27-30.
Koltai Dénes: A felnőttképzés funkcióváltása. Társadalmi Szemle, 1994. 7. szám, p. 74-84.
Szabóné Berki Éva: Szakmák fejlődési trendjei a társadalmi-gazdasági környezetben a századfordulótól az ezredfordulóig. NSZI, 1996
Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon. Iparjogvédelmi Szemle, 1999. február, p. 1-16.
1893. évi XLI. évi törvény az 1878. évi XX. törvénybe iktatott és az 1887. évi XXIV. törvénycikkel meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövetség XVI. cikkének módosításáról
1895. évi XXXVII. törvény a találmányi szabadalmakról
4791/1895. eln. számú rendelet a szabadalmi ügyvivőkről
1047/1937. Ip. M. rendelet a szabadalmi ügyvivők képesítéséről
6890/1945. M. E. számú rendelet a szabadalmi ügyvivők igazolásáról
11080/1947. Korm. számú rendelet a szabadalmi bírák és szabadalmi ügyvivők képesítése tárgyában
1949. évi 8. törvény a szabadalmi, védjegy és mintaoltalmi jogszabályok egyes rendelkezéseinek módosításáról
9054/1949. OT. számú rendelet a szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jogszabályok egyes rendelkezéseinek módosításáról
1/1957. (X. 8.) O. T. számú rendelet a szabadalmi ügyvivők képesítéséről, működési jogosítványáról és fegyelmi szabályzatáról
2048/1967. (VIII. 20.) Korm. határozat, az Országos Találmányi Hivatal feladat- és hatásköréről
1969. évi II. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról
1969. évi IX. törvény a védjegyről
5/1976. (III. 30.) MT számú rendelet a szabadalmi ügyvivőkről
28/1980. (VII. 23.) MT számú rendelet az iparjogvédelmi szakképzésről
4/1981. (XII. 23.) IM-MM számú együttes rendelet az iparjogvédelmi szakképzésről
6/1982. (Sz. K. 6.) elnöki utasítás az iparjogvédelmi tanfolyamok és vizsgák részletes szabályairól
1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről
76/1995. (XII. 29.) IKM rendelet a szabadalmi ügyvivői vizsgáról
78/1995. (XII. 29.) IKM rendelet az iparjogvédelmi szakképesítésről
2003. évi VI. törvény a szabadalmi ügyvivőkről
Lábjegyzet:
* A tanulmány a Magyar Szabadalmi Hivatal felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamára készített szakdolgozat szerkesztett változata.