EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Általános eljárási szabályokaz Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző tanulmányokban követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra, míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
A kézbesítést tárgyaló 119. szakasz szövege a következő:
"Az Európai Szabadalmi Hivatal az érintettekkel kézbesítés útján közli a határozatot és az idézést, valamint a határidőkhöz kötött eljárási cselekménnyel kapcsolatos értesítést vagy tájékoztatást, továbbá mindazt, aminek kézbesítését ennek az Egyezménynek egyéb rendelkezései előírják, vagy az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke elrendeli. Ha ezt rendkívüli körülmények indokolják, a kézbesítés a szerződő államok központi iparjogvédelmi hatóságán keresztül is történhet."
A kézbesítés az a ténykedés, amelynek révén a címzett számára az egyezményben előírt módon alkalmat teremtenek, hogy tudomásul vegyen egy, az ESZH által átadandó iratot. A kézbesítés célja alapvetően megköveteli, hogy az ESZH bizonyítani tudja a kézbesítés megtörténtét.
A kézbesítésre vonatkozó előírások részleteikben eltérnek a szerződő államok nemzeti előírásaitól. Így a 119. szakasz csak a hivatalból történő kézbesítésekre vonatkozik.
A kézbesítésre vonatkozó részleteket a 77-82. szabály és a VI E-I, 2. pontja rögzíti.
A kézbesítendő iratokat az első mondat sorolja fel. Ezek lehetnek: határozatok, idézések, végzések és közlések. A végzések és a közlések három fajtája tartozik ebbe a körbe: amelyek révén határidő kezdődik; amelyek kézbesítését az egyezmény egyéb rendelkezései írják elő; vagy amelyek kézbesítését az ESZH elnöke rendeli el (mostanáig az elnök nem bocsátott ki ilyen rendeletet).
A 119. szakasz második mondata szerint a kézbesítés a szerződő államok központi iparjogvédelmi hatóságán keresztül is történhet, ha ezt rendkívüli körülmények indokolják.
A 77. szabály (1) bekezdése leszögezi, hogy az ESZH előtti eljárásban vagy az eredeti iratot kézbesítik, vagy annak az ESZH által hitelesített, illetve hivatalos pecséttel ellátott másolatát, vagy pedig egy hivatalos pecséttel ellátott, számítógéppel kinyomtatott példányt. A felek által benyújtott iratok másolatát nem kell ilyen módon hitelesíteni.
A 77. szabály (2) bekezdése szerint a kézbesítés postai úton, az ESZH-ban való átadás révén, nyilvános közzététel útján vagy az ESZH elnöke által meghatározott műszaki hírközlő eszközökkel történhet.
A leggyakoribb a postai úton történő kézbesítés. A 78. szabály (1) bekezdése szerint tértivevényes ajánlott levélben kézbesítik azokat a határozatokat, amelyekkel fellebbezési határidőt tesznek folyamatba, továbbá az idézéseket és az ESZH elnöke által meghatározott egyéb iratokat. Minden egyéb kézbesítés tértivevény nélküli ajánlott levél útján történik.
A 78. szabály (2) bekezdése szerint az átvételi elismervénnyel vagy a nélkül feladott ajánlott levél a postára adástól számított 10. nap elteltével számít kézbesítettnek, kivéve, ha a kézbesítendő irat nem vagy csak egy későbbi napon érkezett meg a címzetthez.
A 78. szabály (3) bekezdése kimondja, hogy az ajánlott levél útján átvételi elismervénnyel vagy a nélkül történő kézbesítést akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha a levél átvételét megtagadják.
A 79. szabály szerint a kézbesítés olyan módon is történhet, hogy az iratot a címzettnek az ESZH-ban közvetlenül adják át. Ekkor a címzettnek az átvételt igazolnia kell. A kézbesítés akkor is megtörténtnek tekintendő, ha a címzett megtagadja az irat átvételét vagy az átvétel igazolását.
A 80. szabály (1) bekezdése kimondja, hogy a kézbesítés hirdetményi kézbesítés útján történik, ha a címzett tartózkodási helye nem állapítható meg, vagy a kézbesítés a 78. szabály (1) bekezdése szerint az ESZH második kísérlete után sem volt lehetséges. Ilyen kézbesítés esetén természetesen nem számolnak azzal, hogy a címzett ténylegesen tudomást szerez a kézbesítendő iratról, bár elméletileg ez a lehetőség is fennáll.
Az ESZH elnöke a 80. szabály (2) bekezdése alapján 1980. január 11-i rendeletében rögzítette a hirdetményi kézbesítés szabályait. Ennek megfelelően az ilyen kézbesítés az Európai Szabadalmi Közlönyben való közzététel útján történik, és az irat ezt a közzétételt követő 1 hónap lejárta után tekintendő kézbesítettnek.
A 81. szabály (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben képviselőt bíztak meg, az értesítéseket neki kell címezni.
A 81. szabály (2) bekezdése szerint ha egy érdekelt fél vonatkozásában több képviselőt bíztak meg, elegendő, ha az értesítést közülük egynek címezik. Ha a képviselő megbízása ellenére magának a bejelentőnek kézbesítenek egy iratot, ez a kézbesítés hatástalan.
A 81. szabály (3) bekezdése szerint ha több félnek egy közös képviselője van, elegendő, ha a közös képviselőnek egyetlen iratot adnak át.
A 82. szabály a kézbesítési szabálytalanságok orvoslására vonatkozik és leszögezi, hogy ha az ESZH nem tudja bizonyítani egy irat alakilag megfelelő kézbesítését, vagy az irat a kézbesítési előírások megsértésével érkezett be, azon a napon számít kézbesítettnek, amelyet az ESZH a beérkezés napjaként bizonyítani tud. A J 39/89 sz. döntés szerint ha sem a kézbesítést, sem a beérkezést nem lehet igazolni, a megfelelő határidő nem kezdődik meg.
A határidőket tárgyaló 120. szakasz szövege a következő:
"A Végrehajtási Szabályzat állapítja meg
a) a határidők számításának módját, továbbá meghosszabbításuk feltételeit abban az esetben, ha az Európai Szabadalmi Hivatal vagy a 75. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett hatóság zárva tartása miatt iratokat nem fogad, vagy ha az Európai Szabadalmi Hivatal vagy e hatóság helyiségeibe nincs postai kézbesítés, illetve a postaszolgálat általános jelleggel akadályoztatva van, vagy az ilyen akadályoztatásból zavar keletkezik;
b) az Európai Szabadalmi Hivatal által kitűzhető határidők lehetséges legrövidebb, illetve leghosszabb időtartamát."
Az ESZE sajátos határidőrendszert fejlesztett ki, amely különböző vonatkozásokban eltér a nemzeti rendszerektől, amennyiben bizonyos kötelező határidők hosszabbak, azonban pontosabb figyelembevételt igényelnek, és elmulasztásuk szigorúbb következményekkel jár, mint a szerződő államok nemzeti rendszereiben.
A határidők szabályozásának alapját a 120. szakasz képezi. A részleteket a határidő számításáról a 83. szabály, a határidők hosszúságáról a 84. szabály, a határidő hosszabbításáról a 85. szabály, a díj megfizetésére vonatkozó türelmi időről a 85.a szabály, a vizsgálati kérelem benyújtására vonatkozó türelmi időről a 85.b szabály és az eljárás félbeszakadásáról a 90. szabály rögzíti.
A VI E-VIII, 1. pontja a határidőkre vonatkozó további részleteket tartalmaz.
Az ESZE különbséget tesz olyan határidők között, amelyek időtartamát az ESZE vagy a VSZ határozza meg (például a bejelentési, kutatási és megjelölési díj fizetésére) és olyan határidők között, amelyeket az ESZH minden egyes esetben külön határoz meg (például az alaki vizsgálat során a hiányok kiküszöbölésére). Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert az olyan határidőknél, amelyek időtartamát az ESZE és a VSZ rögzíti, nincs lehetőség hosszabbításra, és elmulasztásuk esetén nincs lehetőség a 121. szakasz szerint az eljárás folytatásának kérelmezésére, hanem csak a 122. szakasz szerinti igazolásra, amennyiben az utóbbi nincs kimondottan kizárva.
Az olyan határidőket, amelyek hosszát az ESZH határozhatja meg, a 84. szabály második mondata szerint különösen indokolt esetekben meg lehet hosszabbítani. Elmulasztásuk esetén alapvetően lehetőség van a 121. szakasz szerint az eljárás folytatásának kérelmezésére és a 122. szakasz szerinti igazolásra.
A 120. szakasz csak felhatalmazást tartalmaz arra, hogy az egyezmény határidőrendszerét a VSZ-ben közelebbről lehessen szabályozni. Ez a felhatalmazás nem általános természetű, mert külön-külön rögzíti a VSZ-ben szabályozandó tényállásokat.
Ha a határidő-mulasztás folytán közvetlen jogvesztés lép fel, azt a 69. szabály (1) bekezdése szerint az érintettel közölni kell.
A J 14/86 (OJ 1988, 85) sz. döntés rögzíti a határidőkkel kapcsolatos alábbi alapelveket:
a) a határidőket teljes napokban, hetekben, hónapokban vagy években számolják;
b) a határidő kezdetét mindig valamilyen esemény váltja ki;
c) minden határidő az eseményre következő napon kezdődik 0 órakor és a határidő utolsó napjának lejártával 24 órakor végződik;
d) a hetekben, hónapokban vagy években meghatározott határidő végét az esemény napjának megnevezése vagy száma határozza meg;
e) a határidőt a 83. szabály (2) bekezdése második mondatának megfelelően a szükséges nyilatkozat ESZH-hoz való beérkezése által lehet megtartani.
A G 6/91 (OJ 1992, 505) sz. döntés megállapítja, hogy a határidő közvetlenül a mértékadó eseménnyel kezdődik ugyan, azonban a határidő-számítás a 83. szabály (2) bekezdése szerint azzal a nappal kezdődik, amely a mértékadó esemény napjára következik. Ez az utóbbi nap tehát a határidő első napja. A határidőt kiváltó esemény a 83. szabály (2) bekezdése szerint egy eljárási cselekmény vagy egy korábbi határidő lejárta lehet. Ha az eljárási cselekmény értesítés, az irányadó esemény a 83. szabály (2) bekezdésének második mondata szerint - egyéb előírás hiányában - a kézbesített irat átvétele.
A 83. szabály (3) és (4) bekezdése kimondja, hogy ha a határidőt években vagy hónapokban határozzák meg, az utolsó nap ugyanazt a számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidőt kiváltó esemény bekövetkezett. Ha a határidő olyan napon jár le, amilyen nap nincs a lejárat hónapjában - ilyen eset fordulhat elő például szökőév esetén -, úgy a határidő ennek a hónapnak az utolsó napján jár le. A J 4/91 (OJ 1992, 402) sz. döntés szerint ezek az alapelvek nem érvényesek a fenntartási díjak késedelmes fizetésekor a pótdíjak befizetésének határidejére, mert itt a hónap utolsó napját kell mindig figyelembe venni.
A 84. szabály szerint az ESZH illetékes helyei által meghatározandó határidő nem lehet 2 hónapnál rövidebb és 4 hónapnál hosszabb; különleges körülmények fennforgása esetén 6 hónapnál hosszabb határidő nem állapítható meg. A VI E-VIII, 1.2. pontja ennek a szabálynak az alkalmazásával kapcsolatban az egységes joggyakorlat érdekében az alábbi általános alapelveket állapítja meg:
2 hónapos határidőt kell adni, ha csupán tisztán alaki vagy csekély hiányosság kiküszöböléséről van szó, vagy ha csupán tények megadására van szükség, vagy ha csekély változtatásokkal kapcsolatban kell állást foglalni;
4 hónapos határidőt kell adni a vizsgálati vagy a felszólalási osztályok olyan végzései esetében, amelyekben a bejelentéssel vagy a szabadalommal szemben érdemi kifogásokat támasztanak;
6 hónapos határidőt csak kivételes esetekben, a mindenkori körülmények külön figyelembevétele mellett lehet engedélyezni, például amikor a bejelentés vagy a szabadalom tárgya rendkívül bonyolult. A 6 hónapos határidő-hosszabbítás lehetőségét a VI E-VIII, 1.2.(ii) pontja is említi.
Az érdemi végzések megválaszolására adott határidő indokolt kérelemre rendszerint legfeljebb 2 hónappal hosszabbítható meg. Hosszabb határidőt vagy újbóli határidő-hosszabbítást csak kivételes esetekben engedélyeznek, ha az indoklásban meggyőzően bizonyítják, hogy a válaszadás a megadott határidőn belül nem volt lehetséges. Megfelelő indoklás lehet a bejelentő vagy a képviselő súlyos megbetegedése vagy széles körű biológiai kísérletek szükségessége; a munkatúlterhelés önmagában nem minősül rendkívüli körülménynek.
A 84.a szabály szerint az ESZH-nál késve beérkezett irat időben beérkezettnek minősül, ha a határidő lejárta előtt a postán feladták, kivéve azt az esetet, amikor az irat a határidő lejárta után több mint 3 hónappal érkezik be az ESZH-hoz. A 84.a szabálynak ezt a rendelkezését azokban az esetekben is alkalmazni kell, amikor egy európai szabadalmi bejelentés egy szerződő állam központi iparjogvédelmi hatóságától vagy más illetékes szervétől nem jut el időben az ESZH-hoz.
A 85. szabály (1) bekezdése szerint ha egy határidő olyan napon jár le, amikor az ESZH müncheni, hágai és berlini átvevőirodái nem tartanak nyitva, a határidő áthúzódik arra a következő napra, amelyen az átvevőirodák nyitva vannak.
A 85. szabály (2) bekezdése olyan esetekre vonatkozik, amikor egy határidő olyan napon jár le, amelyen a postai kézbesítés egy szerződő államban megszakad, vagy egy ilyen megszakadást követően zavart szenved. Ilyenkor a határidő olyan felek vonatkozásában, akiknek ebben az államban székhelyük vagy lakóhelyük vagy telephellyel rendelkező képviselőjük van, áthúzódik a megszakadás vagy a zavar megszűnését követő első napra. Határidő-hosszabbításhoz csak a postai kézbesítés általános megszakadása vezet. A T 702/89 sz. döntés szerint a postai kézbesítés ismeretlen tényezők által okozott, szokatlan késedelme nem tekinthető a postai kézbesítés általános megszakadásának.
A 85. szabály (3) bekezdése szerint ezeket az alapelveket azokban az esetekben is megfelelően alkalmazni kell, amelyekben a cselekményeket egy szerződő állam illetékes hatóságánál kell foganatosítani.
A 85. szabály (4) bekezdése megállapítja, hogy ha az ESZH hivatali nyitvatartását rendkívüli esemény - például sztrájk - szakítja meg, és ezáltal a hivatal részéről a felek értesítése a határidő lejárta utánra húzódik, az említett határidőn belül foganatosítandó cselekmény az elhúzódott értesítés kézbesítése után egy hónapon belül még hatályosan pótolható. Az ilyen megszakítás kezdetét és végét az ESZH hirdetményben teszi közzé. Ez a szabály olyan hivatali értesítésekre érvényes, amelyek határidőt vonnak maguk után akkor is, ha maga az értesítés nincs előírva, hanem csak a hivatal nem kötelező szolgáltatását képezi.
A 85.a szabály és a 85.b szabály lehetővé teszi, hogy az előírt alaphatáridő lejárta után egy hónapos türelmi időn belül le lehessen róni díjakat, illetőleg be lehessen nyújtani a vizsgálati kérelmet pótdíj megfizetése mellett. Az egy hónapos határidő a figyelmet a határidő-mulasztásra felhívó értesítés kézbesítésétől számít.
A 90. szabály az ESZH előtti eljárás félbeszakadására vonatkozik, aminek három oka lehet:
a) a bejelentő vagy a szabadalmas vagy azok törvényes képviselőjének halála vagy cselekvőképességének hiánya;
b) a bejelentő vagy a szabadalmas cselekvőképességét korlátozó eljárás;
c) a bejelentő vagy a szabadalmas képviselőjének halála, cselekvőképességének elvesztése vagy jogi okok folytán való akadályoztatása abban, hogy az eljárást az ESZH előtt folytassa.
Az itt felsorolt okok esetén tehát nem következik be határidő-mulasztás, mert az esemény bekövetkeztével a határidők önműködően megszakadnak, és az ESZH vagy egy fél cselekvésére van szükség ahhoz, hogy a határidő újra elkezdődjék vagy tovább folytatódjék.
Nem tartoznak a 90. szabály hatálya alá azok az esetek, amelyekben a bejelentő, a szabadalmas vagy a képviselő vis maior miatt van akadályozva az eljárás folytatásában. Az ilyen esetben fellépő jogvesztést a 121. szakasz (az eljárás folytatása) vagy a 122. szakasz (igazolás) szerint az ESZH előtt kell hatálytalanítani.
A 90. szabály (4) bekezdése szerint a félbeszakadt határidők alapvetően újból kezdődnek azon a napon, amelyen az eljárást folytatják. Ez a szabály azonban nem érvényes a vizsgálat iránti kérelem benyújtására és a fenntartási pótdíjak megfizetésére vonatkozó határidőkre.
A bejelentési eljárás folytatására vonatkozó 121. szakasz szövege a következő:
"(1) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal által kitűzött határidő elmulasztása következtében az európai szabadalmi bejelentést el kell utasítani, a bejelentést elutasították, vagy azt visszavontnak kell tekinteni, az előírt jogkövetkezmények nem állnak be, ha pedig már beálltak, hatályukat vesztik, ha a bejelentő az eljárás folytatását kéri a bejelentést illetően.
(2) A kérelmet a bejelentés elutasításáról szóló határozat vagy a bejelentés visszavontnak tekintéséről szóló értesítés kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani. Az elmulasztott cselekményt e határidőn belül pótolni kell. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az eljárás folytatásának díját nem fizetik meg.
(3) A kérelemről az a szervezeti egység határoz, amelynek az elmulasztott cselekményről való határozathozatal a hatáskörébe tartozik."
Ez a szakasz az európai szabadalom bejelentője számára lehetővé teszi, hogy az engedélyezési eljárásban a bejelentés határidő-mulasztás miatti elvesztését gyorsan és egyszerűen kiküszöbölje, és így az európai szabadalmi bejelentést fenntarthassa anélkül, hogy a határidő-mulasztást igazolnia kellene.
A 121. szakasz szoros összefüggésben van a jogvesztés megállapítására vonatkozó 69. szabállyal, amely az ESZH azon közlésének az alapját képezi, hogy a bejelentő határidő-mulasztás miatt jogot vesztett.
A 121. szakasz európai szabadalmi bejelentések további kezelését teszi lehetővé, vagyis nem vonatkozik európai szabadalmakra és európai szabadalmak elleni felszólalásokra.
Miként a 120. szakasz kapcsán már említettük, az ESZE különbséget tesz olyan határidők között, amelyek időtartamát az egyezmény és a VSZ rögzíti, és olyanok között, amelyek időtartamát az ESZH határozza meg. Csak az utóbbi, vagyis az ESZH által meghatározott határidők esetében lehetséges az eljárás folytatása. Figyelembe kell venni, hogy az ESZH által meghatározandó határidők közül egyeseket az ESZH elnöke rögzít határozattal, másokat pedig általában az ESZH határoz meg a VI-ben. Egyébként itt többnyire a 91. szakaszban és a 41. szabály (1) bekezdésében szabályozott alaki vizsgálat, a 96. szakaszban szabályozott érdemi vizsgálat és a 110. szakaszban szabályozott fellebbezési eljárás határidőiről, vagyis olyan határidőkről van szó, amelyeket alaki vagy anyagi jogi kérdéseket felvető végzésekben határoznak meg.
A 150. szakasz (3) bekezdése szerint az olyan nemzetközi bejelentést, amellyel kapcsolatban az ESZH megjelölt vagy kiválasztott hivatalként jár el, európai szabadalmi bejelentésnek kell tekinteni; e fikció alapján a 121. szakasz az euro-PCT-bejelentésekre is közvetlenül alkalmazható. Az ESZH akkor is engedélyezi a bejelentés 121. szakasz szerinti további kezelését, ha a bejelentést átvevő hivatal a PCT 14. szakaszának (1)b) pontja szerint a bejelentést visszavontnak minősíti.
Az eljárás folytatása megakadályozza az egyezményben előírt jogkövetkezmények bekövetkezését vagy érvényteleníti azokat, amikor az európai szabadalmi bejelentést egy, az ESZH által meghatározott határidő elmulasztása miatt vissza kell utasítani vagy azt már visszautasították vagy az emiatt visszavontnak minősül.
A részleges jogvesztések legfontosabb eseteiben az eljárás folytatása nem jön számításba, mert a határidőket ezekre az esetekre az ESZE határozza meg (az elsőbbségekre a 38. szabály, a szerződő államok megjelölésére a 79. szakasz és a hiányzó rajzokra a 43. szabály vonatkozik), és ezekre a részleges jogvesztésekre különleges szabályok érvényesek.
A 121. szakasz (2) bekezdése szerint az eljárás folytatására irányuló kérelmet írásban kell benyújtani a bejelentés elutasításáról szóló határozat vagy a bejelentés visszavontnak nyilvánításáról szóló értesítés kézbesítésének napjától számított 2 hónapon belül. A 36. szabály (5) bekezdése és az ESZH elnökének 1989. május 5-i határozata alapján az ilyen kérelmet telex, illetve telefax útján vagy táviratilag is be lehet nyújtani. A kérelemre vonatkozóan nincs előírva meghatározott alakiság; annak az eljárás folytatására kell irányulnia. A határidő-mulasztást nem kell indokolni, mert annak okait itt figyelmen kívül hagyják.
Az európai szabadalmi bejelentés elutasítására vonatkozó végzések többnyire azon alapszanak, hogy az átvevőiroda a bejelentést az alaki vizsgálati eljárásban a 91. szakasz (3) bekezdése alapján elutasítja. Ezekben az esetekben a bejelentő a 106. szakasz alapján a határozat ellen két hónapos határidőn belül fellebbezést nyújthat be; ennek azonban csak akkor van értelme, ha az elutasítás jogtalanul történt, mert a határidőt nem mulasztották el.
A 121. szakasz (2) bekezdésének 2. mondata szerint az elmulasztott cselekményt az elutasító határozat vagy értesítés kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belül pótolni kell, vagyis a pótlást nem kell a kérelem benyújtásával egyidejűleg elvégezni. Ha a mulasztás pótlása e határidőn belül nem történik meg, a kérelmet elutasítják.
A (2) bekezdés 3. mondata szerint a kérelmet nem tekintik benyújtottnak, amíg az eljárás folytatásának díját be nem fizették. A díj a Díjszabályzat 2. szakaszának 12. pontja szerint jelenleg 75 EUR.
Ha a díjat nem időben vagy egyáltalán nem rótták le, a kérelem be nem nyújtottnak minősül. Erről a jogvesztésről a 69. szabály (1) bekezdése alapján értesítik a bejelentőt, akinek a kérelmére a 69. szabály (2) bekezdése alapján határozatot adnak ki, amely fellebbezéssel megtámadható. A díj nem időben történő befizetése esetén a 122. szakasz szerinti igazolásra van lehetőség.
A 121. szakasz (3) bekezdése szerint a kérelemről az a szervezeti egység határoz, amelynek a hatáskörébe tartozik a határozathozatal az elmulasztott cselekményről.
Ha egy, az eljárás folytatására irányuló kérelemnek nem adnak helyt, a határozat ellen a 106. szakasz (1) bekezdése alapján fellebbezni lehet, ha a határozatot nem egy fellebbezési tanács adta ki.
Ha egy, a bejelentési eljárás folytatására irányuló kérelmet az európai szabadalmi bejelentés elutasítása előtt nyújtottak be, eljárásjogi szempontból nincs kimondottan szükség végzés kiadására; ilyenkor az eljárás folytatásához elegendő a bejelentési eljárás további kezelése.
Az igazolásra vonatkozó 122. szakasz első négy bekezdésének szövege a következő:
"Ha a bejelentő vagy az európai szabadalom jogosultja annak ellenére, hogy az adott körülmények között kellő gondossággal járt el, az Európai Szabadalmi Hivatallal szemben valamely határidőt elmulaszt, és ennek következtében - ennek az Egyezménynek az értelmében - az európai szabadalmi bejelentést, illetve valamely kérelmét elutasítják, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni, az európai szabadalmat megvonják, vagy a mulasztás egyéb jogvesztésre, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztésére vezet, kérelmére őt jogaiba vissza kell helyezni.
(2) A kérelmet a határidő elmulasztásának okát képező akadály elhárulásától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani. Az elmulasztott cselekményt e határidőn belül pótolni kell. A kérelem csak az elmulasztott határidő utolsó napját követő egy éven belül terjeszthető elő. A fenntartási díj megfizetésének elmulasztása esetén ebből az egyéves határidőből a 86. cikk (2) bekezdésében meghatározott időszakot ki kell vonni.
(3) A kérelemben meg kell jelölni annak jogalapját és elő kell adni a kérelmet alátámasztó tényeket. A kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az igazolás díját nem fizetik meg.
(4) A kérelemről az a szervezeti egység határoz, amelynek az elmulasztott cselekményről való határozathozatal a hatáskörébe tartozik."
Az igazolásnak az a jelentősége, hogy segíti az ESZH előtti engedélyezési eljárásban fenyegető önműködő jogvesztések elkerülését határidők be nem tartása esetén. Az igazolást a VI E-VIII, 2.2. pontja tárgyalja.
Az igazolásra vonatkozó kérelemmel a bejelentő vagy a szabadalmas újra hatálytalaníthatja az olyan jogvesztést, amelyet egy határidő elmulasztása miatt szenvedett el, ha a határidő betartása kapcsán az adott körülmények között a lehető legnagyobb gondossággal járt el.
A bejelentési eljárás folytatásának a 121. szakasz szerinti kérelmezése ugyanolyan célra szolgál, mint az igazolás, azonban a bejelentő csupán olyan határidők esetén veheti igénybe, amelyek hosszát az ESZH határozta meg, és csak az egész bejelentés elvesztésekor. Az igazolás esetén nincsenek ilyen korlátozások, bár bizonyos határidők az igazolás köréből is ki vannak zárva.
További előírások, amelyek a határidőmulasztással kapcsolatos rendszabályokkal foglalkoznak vagy gátolják egy határidőmulasztás következményeinek az érvényesülését, a 86. szakasz (2) bekezdésében, a 85., a 85.a, a 85.b és a 90. szabályban, valamint a Díjszabályzat 8. szakaszának (3) bekezdésében és 9. szakaszának (1) bekezdésében találhatók.
Az igazolási kérelem díját a Díjszabályzat 2. szakaszának 13. pontja jelenleg 75 euróban szabja meg.
A 122. szakasz (1) bekezdése szerint az igazolás mind a bejelentő, mind a szabadalmas rendelkezésére áll, ha az ESZH-val szemben valamely határidőt elmulasztanak. Egy határidő egy korlátozott időtartam meghatározott vagy meghatározható kezdettel és véggel. Ezzel szemben egy szóbeli tárgyalás terminusa meghatározott időpont és nem határidő.
A bejelentőre vagy a szabadalmasra való korlátozás annyit jelent, hogy harmadik személyek által megtartandó határidők esetén nincs lehetőség igazolásra, vagyis például egy felszólaló nem nyújthat be igazolási kérelmet. Kivételt képez a G 1/86 (OJ 1987, 447) sz. döntés szerint az az eset, amikor egy felszólaló elmulasztja a fellebbezés indoklására meghatározott határidőt; ilyenkor igazolással élhet.
Az igazolás nem vonatkozik olyan határidőkre, amelyeket a szerződő államok központi hatóságaival szemben és nem az ESZH-val szemben kell betartani.
Mindazok a határidők, amelyek esetén lehetőség van az eljárás folytatására, igazolással is betarthatók; az igazolás azonban - ellentétben az eljárás folytatásával - nemcsak a bejelentőnek, hanem a szabadalmasnak is rendelkezésére áll.
A 150. szakasz (3) bekezdése szerinti fikció alapján, amely szerint európai szabadalmi bejelentésnek kell tekinteni az olyan nemzetközi bejelentést, amellyel kapcsolatban az ESZH megjelölt vagy kiválasztott hivatalként jár el, a 122. szakasz az euro-PCT-bejelentések esetén is közvetlenül alkalmazható.
A J 6/79 (OJ 1980, 225) sz. döntés megállapítja, hogy az ESZE szerinti igazolás a nemzetközi bejelentésnek az ESZH-hoz való átmenete idején is engedélyezhető.
Az ESZH euro-PCT-bejelentések esetén a nemzetközi szakaszban is engedélyezi határidő-mulasztások esetén az igazolást.
A 122. szakasz (2) bekezdése szerint az igazolási kérelmet a határidő elmulasztásának okát képező akadály elhárulásától számított két hónapon belül kell írásban benyújtani, és az elmulasztott cselekményt e határidőn belül kell pótolni. Ilyen kérelem csak az elmulasztott határidő utolsó napját követő egy éven belül terjeszthető elő. Ezt a határidő-korlátozást a jogbiztonság érdekében vezették be. A J 16/86 sz. döntés hangsúlyozza ennek a kizáró határidőnek az abszolút jellegét.
A (3) bekezdés előírja, hogy a kérelemben meg kell jelölni a jogalapot, és elő kell adni a kérelmet alátámasztó tényeket - mindenekelőtt az akadályozó okot, az akadály megszűnésének időpontját és mindazokat a körülményeket, amelyek bizonyítják, hogy a kérelmező kellő gondossággal járt el. A (3) bekezdés második mondata szerint a kérelem nem tekinthető benyújtottnak, amíg az igazolás díját meg nem fizették. Ha az igazolási díjat késve fizetik meg, és így a kérelem hatálytalan, a díjat vissza kell fizetni.
A (4) bekezdés szerint a kérelemről az a szervezeti egység határoz, amelynek a hatáskörébe tartozik az elmulasztott cselekményről való határozathozatal. Ha az első fok elutasította az igazolási kérelmet, és a bejelentő ez ellen fellebbezést nyújt be, az első fok a 109. szakasz alapján saját hatáskörben hozott jogorvoslattal helyt adhat az igazolási kérelemnek.
Az (5) bekezdés felsorolja az egyezménynek azokat a szakaszait, amelyek olyan határidőket említenek, amelyekre nézve ennek a szakasznak a rendelkezései nem alkalmazhatók.
A (6) bekezdés a jóhiszemű használó számára költségmentes továbbhasználati jogot biztosít, hasonlóan a 70. szakasz (4) bekezdésének b) pontjában előírtakhoz.
A (7) bekezdés kimondja, hogy e szakasz rendelkezései nem érintik a szerződő államoknak azt a jogát, hogy lehetővé tegyék az egyezményben meghatározott, az érintett szerződő államok hatóságaival szemben betartandó határidők elmulasztásának igazolását. A jelenlegi tagállamok közül Görögország, Hollandia és Monaco nem tesz lehetővé igazolást európai szabadalmak fenntartási díjainak fizetésével kapcsolatos határidők elmulasztása esetén.
Az igazolási kérelem eredményeként a német szöveg szerint a kérelmezőt visszahelyezik előző állapotába (wird in den vorigen Stand eingesetzt), az angol szöveg szerint jogait visszaállítják (shall have his rights reestablished) és a francia szöveg szerint jogaiba visszahelyezik (est rétabli dans ses droits). Az elkésett cselekményt tehát mind a három szöveg szerint időben elvégzettnek tekintik.
Európai szabadalmi bejelentések átruházásakor a bejelentés új tulajdonosa a 122. szakasz szerint csak akkor helyezhető vissza jogaiba, ha a jogátruházás az ESZH-val szemben hatályossá vált.
A 122. szakasz (1) bekezdése szerint a határidő-mulasztásnak közvetlenül kell a jogvesztéshez vezetnie. Ezért, ha a jogvesztés csak közvetett következménye a határidő-mulasztásnak, nincs helye igazolásnak. A J 1/80 (OJ 1980, 289) sz. döntés kimondja, hogy ha például az elsőbbségi irat benyújtására a 38. szabály (3) bekezdésében előírt 16 hónapos határidőt nem tartják be, a 91. szakasz (3) bekezdése szerint az elsőbbségi jog csak akkor vész el, ha a bejelentő nem tett időben eleget az ESZH mulasztás kiküszöbölésére vonatkozó felszólításának.
A 122. szakasz (1) bekezdése leszögezi, hogy a bejelentőnek vagy a szabadalmasnak az adott körülmények között kellő gondossággal kell eljárnia ahhoz, hogy a határidő-mulasztás ellenére jogaiba visszahelyezzék. A J 9/86 sz. döntés megállapítja, hogy az ajánlott gondosság alapvetően hatásos határidő-ellenőrzési rendszert kíván meg, amelyet az igazolási kérelemben részletesen kell ismertetni.
A J 27/88 sz. döntésben helyt adtak az igazolási kérelemnek olyan esetben, amikor egy euro-PCT-bejelentés esetén az amerikai képviselő irodájában elkövetett gépelési hiba miatt kihagyták Olaszország és Németország megjelölését, és ezt a hibát sem az amerikai, sem az európai képviselő nem vette azonnal észre.
A kellő gondosság követelménye a képviselővel szemben is fennáll. Segéderőkkel szemben kevésbé szigorúak a követelmények.
Az igazolási kérelmet a 122. szakasz (2) és (3) bekezdésében rögzített módon írásban kell benyújtani. A 36. szabály (5) bekezdése és az ESZH elnökének 1989. május 5-i határozata (OJ 1989, 219) szerint az igazolási kérelmet távirati úton, illetve telex vagy telefax útján is be lehet nyújtani.
Ha a fellebbezési határidő elmulasztása miatt nyújtanak be igazolási kérelmet, a T 473/91 (OJ 1993, 630) sz. döntés szerint az ügyben a fellebbezési tanács illetékes. A VI E-VIII, 2.2.7. pontja megállapítja, hogy a határozatot hozó szerv a fellebbezési határidő elmulasztása esetén helyt adhat az igazolási kérelemnek, ha a saját hatáskörben való jogorvoslat előfeltételei egyértelműen adva vannak.
A módosításra vonatkozó 123. szakasz szövege a következő:
"(1) A Végrehajtási Szabályzat állapítja meg azokat a feltételeket, amelyek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom módosítható. A bejelentő számára minden esetben legalább egy alkalommal módot kell adni arra, hogy a leírást, az igénypontokat és a rajzokat saját kezdeményezésére módosíthassa.
(2) Az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom nem módosítható úgy, hogy az európai szabadalom tárgya bővebb legyen a bejelentésnek az elismert bejelentési napon benyújtott tartalmánál.
(3) Az európai szabadalom igénypontjai a felszólalási eljárás során nem módosíthatók úgy, hogy az oltalmat ezáltal kiterjesszék."
Ez a szakasz azt rögzíti, hogy a bejelentő és a szabadalmas milyen feltételek mellett módosíthatja az igénypontokat, a leírást és a rajzokat. A módosítási lehetőség azért fontos, mert a bejelentő bejelentésének megfogalmazásakor gyakran még nem ismeri a technika teljes állását, és azt összes részletében csak a kutatási jelentés, valamint az elővizsgálati és a felszólalási eljárás révén ismeri meg. Az (1) bekezdés a módosítási lehetőség eljárásjogi szempontjait, a (2) és a (3) bekezdés pedig annak érdemi határait szabályozza. A módosítás időbeli határait a 86. szabály rögzíti. A korábbi jogok figyelembevételének különleges esetére a 87. szabály, míg az ESZH-nál benyújtott mellékletekben levő hibák módosítására a 88. szabály vonatkozik. A határozatokban előforduló hibák helyesbítésével a 89. szabály foglalkozik.
A VI A-V, 2., C-VI, 5., B-V, 5.2., D-V, 6. pontja és E-II. fejezete foglalkozik a módosításokkal.
A (2) bekezdésben rögzített bővítési tilalom megszegése az európai szabadalom elleni felszólalás okai közé tartozik. A szabadalom tárgyának a (2) bekezdésben tiltott, valamint az oltalmi körnek a (3) bekezdésben tiltott bővítése a 138. szakaszban felsorolt olyan okok közé tartozik, amelyek alapján egy nemzeti bíróság egy európai szabadalmat semmisnek minősíthet.
Az (1) bekezdés a VSZ 57.a és 86-88. szabályának körébe utalja azoknak az előfeltételeknek a szabályozását, amelyek mellett az európai szabadalmi bejelentést és egy európai szabadalmat módosítani lehet. Az (1) bekezdés második mondata szerint a bejelentő számára legalább egy alkalommal lehetőséget kell adni arra, hogy a leírást, az igénypontokat és a rajzokat saját kezdeményezésből módosíthassa; a módosítások azonban nem ütközhetnek a (2) és a (3) bekezdésben foglaltakba.
A 86. szabály (1) bekezdése kimondja, hogy a bejelentő az európai kutatási jelentés kézbesítése előtt nem módosíthatja a bejelentés leírását, igénypontjait és rajzait.
A 86. szabály (2) bekezdése azt az időtartamot szabályozza, amelyen belül a bejelentő a 123. szakasz (2) és (3) bekezdése által megengedett módosításokat elvégezheti; ez az időtartam az európai kutatási jelentés kézhezvétele és a vizsgálati osztály első végzésének kézhezvétele közé esik.
A 86. szabály (3) bekezdésének első mondata szerint a bejelentő az első elővizsgálati végzés kézhezvétele után még egy alkalommal módosíthatja a leírást, az igénypontokat és a rajzokat, mégpedig a végzés megválaszolásával egyidejűleg. A második mondat megállapítja, hogy további módosítások csak a vizsgálati osztály beleegyezésével végezhetők. A G 7/93 (OJ 1994, 775) sz. döntés szerint a vizsgálati osztály az engedélyező határozat kiadásáig engedélyezhet módosításokat, de azok nem eredményezhetik az eljárás elhúzódását.
A 86. szabály (4) bekezdése előírja, hogy nem kutatott tárgyakat utólag csak akkor lehet az igénypontokba felvenni, ha az eredetileg igényelt tárgyak és a nem kutatott tárgyak egységesek.
Az 1995. június 1-jén hatályba lépett 57.a szabály szerint a felszólalási eljárásban akkor lehet módosítani a leírást, az igénypontokat és a rajzokat, ha a módosításokat a 100. szakaszban rögzített felszólalási okok indokolják még akkor is, ha a vonatkozó okot a felszólaló nem érvényesítette.
A T 118/88 sz. döntés leszögezi, hogy a fellebbezési tanácsoknak a módosítási kérelmek elbírálásakor belátásuk szerint kell alkalmazniuk a 86. szabály (3) bekezdésének második mondatát, ami egyébként a 66. szabály (1) bekezdéséből és a 111. szakaszból is következik.
A T 12/81 (OJ 1982, 296) sz. döntés nem engedélyezte olyan igénypontok újbóli felvételét röviddel a szóbeli tárgyalás előtt, amelyeket a fellebbezés indoklásában ejtettek.
A 123. szakasz (2) bekezdése szerint az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom nem módosítható úgy, hogy tárgya bővebb legyen a bejelentésnek az elismert bejelentési napon benyújtott tartalmánál. Így tehát az eredetileg benyújtott iratokban kinyilvánított műszaki információ képezi azt a tartalmi sorompót, amelyet figyelembe kell venni a bejelentés napja után a bejelentésbe és különösen az igénypontokba felvehető anyag szempontjából. Olyan elemek, amelyekről a bejelentő egyértelműen lemondott, nem tartoznak az európai bejelentés tartalmához vagy tárgyához.
A T 246/86 (OJ 1989, 199) sz. döntés megállapítja, hogy a bejelentés feltárása szempontjából mértékadó mellékletek a bejelentés napján benyújtott leírás, igénypontok és rajzok, vagyis nem tartozik ide a kivonat, amely kizárólag a műszaki tájékoztatás céljára szolgál. A T 514/88 (OJ 1992, 570) sz. döntés szerint az elsőbbségi iratok sem tartoznak az ilyen mellékletekhez.
A T 339/89 sz. döntés megállapítja, hogy a fellebbezési tanácsok állandó joggyakorlata és a Vizsgálati Irányelvek szerint a megváltoztatott európai szabadalmi bejelentés semmit sem tartalmazhat, ami nem következik közvetlenül és egyértelműen az eredetileg benyújtott bejelentési iratokból. Ezt mondja ki a VI C-VI, 5.4. pontja is. A T 32/84 (OJ 1986, 9) sz. döntés szerint annak érdekében, hogy eleget tegyenek a találmány egyértelmű és teljes körű feltárására vonatkozó 83. szakasz követelményének, elegendő, ha a szakembernek nincs szüksége további adatokra és feltalálói tevékenységre a találmány megvalósításához.
A T 685/90 sz. döntés megállapítja, hogy az európai szabadalmi bejelentésbe a 123. szakasz (2) bekezdésében foglaltak megsértése nélkül nem lehet felvenni olyan ki nem nyilvánított jellemzőket, amelyek ekvivalensek a kinyilvánított jellemzőkkel. A T 689/90 (OJ 1993, 616) sz. döntés szerint olyan jellemzők, amelyek csak egy, a leírásban ismertetett dokumentumban vannak leírva, nem tartoznak prima facie az eredetileg benyújtott bejelentés tartalmához. A VI C-VI, 5.7.d) pontja szerint ilyen jellemzőket csak akkor lehet felvenni az európai szabadalmi bejelentés igénypontjaiba, ha a szakmailag tájékozott olvasó számára a találmány leírása nem hagy semmiféle kétséget afelől, hogy a beiktatott jellemzők szorosan a találmány tárgyához tartoznak.
A T 11/82 (OJ 1983, 479) sz., és ezzel összhangban a
T 450/97 (OJ 1999, 67) sz. döntés kimondja, hogy ha a kutatási jelentés kézbesítését követően vagy a vizsgálati osztály végzése alapján módosított igénypontokat nyújtanak be, az európai szabadalmi bejelentést a 36. szabály (1) bekezdése alapján ki lehet egészíteni a bejelentésbe még fel nem vett technika állásával anélkül, hogy ez a 123. szakasz (2) bekezdésébe ütközne. E joggyakorlatnak megfelelően ilyen esetekben a 36. szabály (1) bekezdésével és a 27. szabály (1) bekezdésének b) pontjával összhangban az újonnan megállapított technika állását fel kell venni az európai szabadalmi bejelentésbe; olyan jellemzőket szabad azonban csak beiktatni a leírásba, amelyek közvetlenül és egyértelműen következnek a technika állásából.
Ha a bejelentő további példákat nyújt be például annak bizonyítására, hogy egy nagyon tág igénypontra is joga van, a vizsgálati osztály nagyon gondosan ellenőrzi, hogy ezáltal a bejelentés tárgya nem bővül-e megengedhetetlen módon.
Ha az utólag benyújtott kiegészítő műszaki adatokat és példákat nem lehet a bejelentésbe felvenni, úgy azokat az aktához csatolják, de így azok a nyilvánosság számára hozzáférhetők. Ettől a naptól kezdve ezek az adatok és példák az 54. szakasz (2) bekezdése szerint a technika állásához tartoznak. Arra, hogy ez a technika állása nincs benne a szabadalmi leírásban, a szabadalmi leírás fedőlapján megfelelő megjegyzéssel utalnak, összhangban a VI C-VI, 5.7.a) és 5.7.b) pontjában foglaltakkal.
A T 16/86 sz. döntés szerint az igénypontban foglalt jellemzők kombinációja nem változik, ha megváltoztatják egy igénypont tárgyi körében és jellemző részében foglalt jellemzők helyzetét. Így megengedhető, hogy egy igénypont jellemző részéből egyes jellemzőket a tárgyi körbe vigyenek át.
Egy jellemzőnek az igénypontból való törlése általában nem megengedhető, mert ezáltal rendszerint bővül az igénypont oltalmi köre. Ezzel szemben ajánlott lehet az olyan törlés, amely egy ellentmondás tisztázását vagy megszüntetését szolgálja - mondja ki a T 172/82 (OJ 1983, 493) sz. döntés. Egy törlés megengedhetősége általában attól függ, hogy a vonatkozó jellemző lényeges-e és kapcsolódik-e a többi jellemzőhöz. A T 260/85 (OJ 1989, 105) sz. döntés szerint nem megengedhető egy független igénypontból olyan jellemzők törlése, amelyek az eredeti bejelentésben fontosként voltak feltüntetve. A T 231/89 (OJ 1993, 13) sz. döntés megengedte egy jellemző törlését, mert az műszakilag nem volt fontos, és így az oltalmi körre sem gyakorolt semmiféle befolyást.
A T 169/83 (OJ 1985, 193) sz. döntés megállapítja, hogy egy, az igénypontba átvett jellemzőnek az eredeti bejelentési iratokból a találmányhoz tartozóként kell kitűnnie. A T 560/89 (OJ 1992, 725) sz. döntés szerint ilyenkor nem játszik szerepet az, hogy a vonatkozó jellemző az eredeti bejelentésben mint fontos és feltalálói tevékenységet megalapozó volt-e feltüntetve; elegendő, ha más jellemzőkkel kapcsolatban volt kinyilvánítva.
A T 37/82 (OJ 1984, 71) sz. döntés megállapítja, hogy ha egy műszaki rendszabályt az eredeti bejelentésben egyértelműen kinyilvánítottak, hatását azonban nem teljesen vagy egyáltalán nem említették, ezt a hatást utólag be lehet iktatni a leírásba, ha arra a szakember az eredeti leírásból fáradság nélkül következtetni tud.
Ha az eljárás folyamán új technika állását állapítanak meg, a 123. szakasz (2) bekezdése alapján ennek a pótlólagos leírása mellett azt is meg kell engedni, hogy a feladatot is átfogalmazzák a szükséges mértékben. Az újonnan megszövegezett feladatnak azonban a T 13/84 (OJ 1984, 253) sz. és a T 344/89 sz. döntések szerint az eredeti bejelentési iratokból a szakember számára közvetlenül levezethetőnek kell lennie. A T 514/88 (OJ 1992, 570) sz. döntés nem tartja megengedhetőnek a műszaki funkciók és hatások olyan kiegészítéseit, amelyek nem vezethetők le a bejelentés eredeti irataiból.
A T 552/91 (OJ 1995, 100) sz. döntés első ízben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vegyi anyagokat lehet-e és milyen formában oltalmazni, ha az eredetileg kinyilvánított szerkezeti képlet később helytelennek bizonyul. A tanács nem engedélyezett helyesbített képletű termékigénypontot; ezzel szemben engedélyezett egy olyan product-by-process igénypontot, amelyben a találmány szerinti vegyületek tényszerű előállításához szükséges összes rendszabály (kiindulási anyagok, reakciókörülmények, elkülönítés) meg voltak adva.
A (3) bekezdés szerint a szabadalmi igénypontokat a felszólalási eljárásban nem szabad úgy módosítani, hogy az oltalmat ezáltal kiterjesszék, még akkor sem, ha ez a módosítás a (2) bekezdés szerint megengedhető lenne. Ha az európai szabadalom oltalmi körét ennek ellenére bővítik a felszólalási eljárásban, ez a nemzeti megsemmisítési eljárásban megsemmisítési okként érvényesíthető az európai szabadalommal szemben, amit a 138. szakasz (1) bekezdésének d) pontja is kimond. A G 2/88 (OJ 1990, 93) sz. döntés szerint azonban a 123. szakasz (3) pontja egy módosítás engedélyezésekor nem veszi figyelembe a nemzeti jogszabályokat.
A 123. szakasz (3) bekezdésével kapcsolatos gyakorlat szempontjából jelentősek az igénypont-kategória változtatások. A G 2/88 (OJ 1990, 93) sz. döntés szerint a kategóriaváltások megengedhetők (az adott esetben egy termékigénypont átalakítása olyan igényponttá, amely ennek az anyagnak egy anyagkeverékben meghatározott célra való alkalmazására vonatkozott), ha az engedélyezett és a megváltoztatott szabadalom 69. szakasz szerinti megfelelő értelmezése nem vezet az oltalmi kör tágításához. A T 619/88 sz. döntés szerint nem volt szó az igénypont-kategória tényleges megváltoztatásáról, amikor egy "Eljárás X vegyület előállítására az Y sav alkalmazásával" szövegezésű igénypontot "Az Y sav alkalmazása X vegyület előállítására" szövegűre változtattak. A T 279/93 sz. döntés megállapítja, hogy egy olyan igénypont, amelynek tárgya az A vegyület alkalmazása a B vegyület előállítására szolgáló eljárásban, nem tágabb oltalmi körű, mint az A vegyületből a B vegyület előállítására vonatkozó igénypont.
Az elővizsgálati eljárásban gyakran fordul elő, hogy egy igénypontot további jellemzők beiktatásával korlátoznak például annak érdekében, hogy tárgyát elhatárolják a technika állásától. A szabadalom engedélyezése után derülhet ki, hogy egy vagy több további jellemzőnek a 123. szakasz (2) bekezdése alapján történő felvétele nem volt megengedhető. Egy jellemzőnek a felszólalási eljárásban való törlése ilyenkor a 123. szakasz (2) bekezdésére tekintettel ajánlatos lehetne, azonban a 123. szakasz (3) bekezdése miatt egy megadott szabadalmi igénypontból rendszerint nem lehet törölni jellemzőket. A Kibővített Fellebbezési Tanács a G 1/93 (OJ 1994, 541) sz. döntésben azt állapította azonban meg, hogy a 123. szakasz (2) és (3) bekezdése egymástól független és egyenrangú. A bejelentők számára ebből az következik, hogy nem szabad olyan jellemzőket felvenni még a vizsgálati osztály javaslatára sem, amelyek nincsenek az eredeti bejelentési iratokban kinyilvánítva.
A 87. szabály kivételt képez a 118. szakaszban az európai szabadalmi bejelentés és az európai szabadalom egységével kapcsolatban rögzített alapelv alól. Ez a szabály korábbi jogok esetén eltérő szövegezéseket enged meg egy európai bejelentésben és egy európai szabadalomban is. Az 1995. június 1-jei hatállyal megváltoztatott szövegű 87. szabály abban az esetben, amikor egyes megnevezett szerződő államokban korábbi jogok léteznek, lehetővé teszi egy vagy több európai állam számára eltérő igénypontok, leírás és rajzok megadását. Ilyen vonatkozásban két eset lehetséges: vagy korábbi európai jogok állnak fenn, amit az ESZH az elővizsgálati eljárásban megállapít, vagy pedig korábbi nemzeti jogok léteznek, amelyeket az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom vizsgálatakor nem vesznek figyelembe; ezek a 100. szakasz alapján nem képeznek felszólalási okot sem. Ezért a T 550/88 (OJ 1992, 117) sz. döntés szerint korábbi nemzeti jogokra nem lehet felszólalást alapozni. Ezzel szemben az 57.a szabály alapján megengedhetők egy felszólalási eljárásban olyan változtatások, amelyeket korábbi nemzeti jogok indokolnak.
Korábbi nemzeti jog fennállása esetén a bejelentőnek vagy a szabadalmasnak bizonyítania kell az ilyen jog fennállását, és a bejelentés leírásának bevezető részében erre vonatkozó utalást kell tennie. A helyes elhatárolást a vizsgálati vagy a felszólalási osztály nem ítéli meg, de azt vizsgálja, hogy a javasolt igénypontok megfelelnek-e a 123. szakasz (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak. Ezt a VI C-III, 8.4. pontja is előírja.
Eltérő igénypontok benyújtása 1987. október 7-ig Ausztriában, továbbá 1992. október 7-ig Spanyolországban és Görögországban is lehetséges volt vegyi termékekre, élelmiszerekre, illetve gyógyszerekre vonatkozó bejelentések esetén, azonban eltérő leírásokat és rajzokat ezekben az esetekben sem lehetett benyújtani.
Különböző államok számára eltérő szabadalmi igénypontok, leírások és rajzok lehetségesek a 61. szakasz szerinti részleges jogátruházás esetén is a 16. szabály (2) és (3) bekezdése alapján.
A 88. szabály szerint az ESZH-hoz benyújtott bármely iratban kérésre helyesbíthetők nyelvi hibák, helyesírási hibák és pontatlanságok. E szabály révén a joggyakorlat arra törekszik, hogy igazságos egyensúlyt biztosítson a bejelentő érdekei és a köz jogbiztonságra való igénye között. Helyesbíthetők a bejelentés mellékletei, vagyis a kérelem, a leírás, az igénypontok és a rajzok, valamint a bejelentéssel szoros összefüggésben álló mellékletek, így a meghatalmazás, a feltaláló megnevezése és minden további irat. A feltaláló megnevezésének helyesbítését a 19. szabály külön is szabályozza.
A 88. szabály első mondata a benyújtott iratok helyesbítésére vonatkozik a leírás, az igénypontok és a rajzok kivételével. Az utóbbi három mellékletre a második mondat szigorúbb feltételeket ad meg, mert előírja, hogy a leírás, az igénypontok és a rajzok helyesbítésére irányuló kérelem esetén a helyesbítésnek oly mértékben kell nyilvánvalónak lennie, hogy rögtön felismerhető legyen: a szándék semmi más nem lehetett, mint amit helyesbítésként javasolnak.
A T 777/97 sz. döntés kimondja, hogy az ESZH-hoz benyújtott helyesbítési kérelemnek nem lehet helyt adni, amikor a szabadalom jogerősen meg van adva, mert ezzel az időponttal a szabadalom a nemzeti szabadalmi hivatalok illetékessége alá kerül.
A bejelentőre vonatkozó helyesbítések csak akkor engedhetők meg, ha a bejelentő azonosságát érintetlenül hagyják. A T 219/86 (OJ 1988, 254) sz. döntés szerint egy felszólaló azonosságának a tudatos elhallgatása a 88. szabály alapján nem helyesbíthető.
A J 3/82 (OJ 1983, 171) sz. döntés olyan esetre vonatkozik, amikor egy engedélyezési kérelem megírásakor a titkárnő elnézése folytán elmulasztották a nemzeti elsőbbség érvényesítését. A helyesbítési kérelemnek helyt adtak elsősorban azért, mert azt időben nyújtották be ahhoz, hogy az európai bejelentés közzététele még közvetlenül a 93. szakasz (1) bekezdésében előírt 18 hónapos határidőt követően lehetővé váljon.
A 88. szabály második mondatának esetében, vagyis a leírás, az igénypontok és a rajz helyesbítésekor a VI C-VI, 5.9. pontja szerint szakember számára kézenfekvőnek kell lennie, hogy hiba történt, és a szakembernek azt is rögtön fel kell ismernie, hogy milyen helyesbítést kell elvégezni. A T 13/84 (OJ 1984, 428) sz. döntés megállapítja, hogy a 88. szabályt nem lehet alkalmazni a leírásban vagy az igénypontokban előforduló olyan hiba nem nyilvánvaló helyesbítésére, amely egy téves műszaki számításra vezethető vissza. A T 3/88 sz. döntésben megengedték, hogy a leírás egyik példájában a 163-141°C-ként megadott olvadáspont-tartományt 136-141°C-ra helyesbítsék, mert a tanács véleménye szerint szakember számára nyilvánvaló volt, hogy számcserét követtek el, és a hiba tényszerűen adódó helyesbítése az volt, amit a kérelmező helyesbítésként javasolt.
A 43. szabály kimondja, hogy a rajzoknak a bejelentési nap utáni benyújtása esetén a bejelentés napjaként a rajzok benyújtásának napját tekintik. Ettől függetlenül a rajzok utólagos benyújtása esetén is az általános előfeltételeknek megfelelően kell a 88. szabály második mondatát alkalmazni.
Az európai szabadalmi leírás kinyomtatásakor bekövetkező olyan hibák, amelyek az engedélyező határozat alapját képező szövegben nem fordulnak elő, a hivatal által bármikor helyesbíthetők. Ha szükséges, az ESZH a helyesbítést meghirdeti az Európai Szabadalmi Közlönyben, és "Korrigendum"-ot ad ki.
A 89. szabály kimondja, hogy az ESZH határozataiban csak a nyelvi, helyesírási hibák és a nyilvánvaló pontatlanságok helyesbíthetők. Ennek jellegzetes példája a sorok kihagyása vagy kettőzése, ami nem ritkán előfordul bizonyos szövegfeldolgozó rendszereknél. Érdemi hibákat a 89. szabály szerint nem lehet helyesbíteni. A T 212/88 (OJ 1992, 28) sz. döntés szerint az a szerv sem szüntetheti meg a hibás határozatot, amely azt kiadta.
A hivatali határozatok helyesbítése hivatalból vagy kérelemre történik. A hivatal gyakorlata szerint nem jelentős gépelési hibákat alapvetően nem helyesbítenek.