TANULMÁNYOK
DR. KISS ZOLTÁN
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításának főbb kérdései
1. Bevezetés
2. Az Szjt. módosítása az INFOSOC-irányelv szabályaira és más közösségi normákra figyelemmel
3. Az Szjt. módosításai
1. Bevezetés
1.1. A kormány jogharmonizációs programjával1 összhangban 2003. november 25-én fogadta el az országgyűlés az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvényt. Ennek keretében, illetve ennek részeként került sor a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) újabb - immár harmadik - módosítására. A két korábbi módosítás kevesebb érdemi változást eredményezett: az első csak a nem kötelező szabványok szerzői jogi védelméről gondoskodott,2 míg a második az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelvnek a szerzői jogi védelemhez megkövetelt eredetiséggel nem rendelkező adatbázisok ún. sui generis jogi védelmére vonatkozó szabályaival való teljes összhang megteremtését célozta.3
1.2. A jelenleg hatályos Szjt. megalkotásának egyik fő célja és vezérlő elve az volt, hogy az Európai Közösség szerzői jogi irányelveiben foglaltakkal a lehető legnagyobb mértékben összeegyeztesse a hazai szabályozást. A törvény ezt a célkitűzést megvalósította.4 Időközben, vagyis az Szjt. hatálybalépése után került elfogadásra az Európai Unió két új szerzői jogi irányelve: az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról5 (INFOSOC-irányelv), valamint az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti képzőművészeti alkotás szerzőjének javára szóló követő jogról (követő jogi irányelv). A követő jogi irányelv végrehajtása nem képezte tárgyát a törvénymódosításnak, mivel ennek átültetésére a tagállamok 2006. január 1-jéig kaptak határidőt.6
1.3. Mindezek alapján ebben az írásban az INFOSOC-irányelvvel való teljes összhang megteremtését célzó Szjt.- módosítás fontosabb elemeit, mozgatórugóit foglaljuk össze.
2. Az Szjt. módosítása az INFOSOC-irányelv szabályaira és más közösségi normákra figyelemmel
2.1. Az INFOSOC-irányelv az információs társadalom viszonyaira figyelemmel hangolja össze a tagállamok jogszabályait a szerzői joggal és egyes kapcsolódó jogokkal összefüggő alapvető kérdésekben. Az irányelv megalkotása egyben azt is célozta, hogy lehetővé tegye az Európai Közösség, illetve a tagállamok számára a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének7 (WCT) és az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződésének8 (WPPT) ratifikálását.9 Az INFOSOC-irányelv szabályozza a szerzők és egyes kapcsolódó jogok jogosultjainak a többszörözéshez, a nyilvánossághoz való közvetítéshez (ezen belül különösképpen a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételhez) és a terjesztéshez fűződő jogait. Meghatározza továbbá az említett jogok tekintetében megengedhető kivételeket és korlátozásokat, illetve az egyetlen kötelező esetét e kivételeknek. A megengedhető kivételek és korlátozások viszonylag bő felsorolásának mindazonáltal számottevő harmonizációs hatása van, hiszen a tagállamok a számukra nyitva hagyott szabályozási opciókkal csak az irányelvben részletesen megszabott feltételek teljesítése esetén élhetnek. Az irányelv az ún. műszaki intézkedések és a jogkezelési adatok védelméről is rendelkezik.10 Végül az irányelv egyik legvitatottabb előírása kísérletet tesz a szerzői jog és a kapcsolódó jogok védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések és az ún. szabad felhasználási esetek (vagyis az említett jogok alól engedett kivételek) viszonyának összehangolására.
Lényeges megjegyezni, hogy az INFOSOC-irányelv tervezete ismert volt az Szjt. előkészítése idején is, és azt - bizonyos mértékig - már akkor figyelembe lehetett venni, és figyelembe is vette a jogalkotó. Emellett az INFOSOC-irányelv jórészt a WCT-vel és a WPPT-vel való összhang megteremtését célozza, az Szjt. pedig eleve a WCT-nek és a WPPT-nek való megfelelés igényével született meg. Mindezekre tekintettel az INFOSOC-irányelv átültetése nem igényelte szerzői jogunk átfogó reformját, csupán kisebb terjedelmű módosításokat tett szükségessé.
2.2. Az Szjt. módosításának elsődleges, de nem kizárólagos célja tehát az INFOSOC-irányelv végrehajtása. Emellett azonban sort kellett keríteni az EK-szerződés11 28. és 29. cikke tekintetében a jogkimerülés szabályozásának kiigazítására, a műhold-irányelv egyes cikkeinek átültetésére, továbbá az adatbázis-irányelv 11. cikkéhez való igazodásra. A felsoroltakon kívül el kellett végezni azokat a változtatásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar szerzői jogi kódex egészében, hiánytalanul és kétségtelenül megfeleljen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napján az európai közösségi jog valamennyi irányadó normájának. A közösségi joghoz való igazodás a szerzői jogi irányelvek mellett egyéb elvek, normák, joggyakorlati tételek figyelembevételét is igényelte, különösen az áruk szabad áramlása, a határokon átnyúló szolgáltatás szabadsága, az egyes diszkriminációtilalmak és a versenyjog szempontjából. Végül tekintettel kellett lenni arra is, hogy egyes nemzetközi szerzői jogi egyezmények12 a közösségi jog részévé váltak. Az Szjt. jogharmonizációs módosítása tehát - az INFOSOC-irányelv miatt szükséges módosításokon túlmenően - változtatásokat tartalmaz a szoftver-, a műhold- és az adatbázis-irányelvvel, valamint a védelmi időről szóló irányelvvel való harmonizáció céljából, továbbá a jogkimerülés tárgyában és az egységes piac egyéb követelményeinek való megfelelés jegyében.
2.3. Végül a módosítás változásokat eredményez az ún. közös jogkezelés terén, azaz az egyedileg nem gyakorolható szerzői és kapcsolódó jogoknak a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján megvalósuló együttes érvényesítésében. E módosítások eredményeképpen egyes jogosultságok esetében a kötelező közös jogkezelést ún. kiterjesztett hatályú közös jogkezelés váltja fel, ami módot ad arra, hogy egyes szerzők, illetve más jogosultak választhassák a közös jogkezelésből való kimaradás, az egyéni jogérvényesítés lehetőségét is.13
3. Az Szjt. módosításai
3.1. Változások a szabad felhasználási esetkörök tekintetében
3.1.1. A módosítás egyrészről kizárja a szerzői jogi védelemből a sajtó pusztán tényekből vagy napi hírekből álló közleményeit.14 Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy a tény- és híranyagot tartalmazó közlemények átvétele nem szabad felhasználásnak minősül, mivel a szerzői jogi védelem eleve nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre. A rendelkezés tágan értelmezi a „sajtó” fogalmát, vagyis magában foglalja mind az írott, mind pedig az elektronikus sajtót. Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény „sajtó”-fogalma a mai viszonyok között már nem túl korszerű.15 Másrészről a módosítás kimondja, hogy - a cél által indokolt terjedelemben, a forrás és a szerző nevének feltüntetésével - napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban többszörözhetők és a nyilvánossághoz közvetíthetők.16
3.1.2. Pontosításra kerültek a törvényben az átvétel feltételei: az átvétel csak az iskolai oktatásban való szemléltetés és tudományos kutatás céljára engedhető meg, csupán a cél által indokolt terjedelemben, és kizárólag akkor, ha az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen.17 Az átvevő mű tankönyvként (segédkönyvként) való többszörözése és terjesztése szintén szabad felhasználás, feltéve, hogy az nem üzletszerűen valósul meg. Az üzletszerűség megítéléséhez az irányelv preambulumának 42. pontja ad némi támpontot, amely szerint nem az érintett intézmény szervezeti formája és finanszírozási rendje döntő ebben a kérdésben, hanem az általa végzett tevékenység tényleges sajátosságai.18
3.1.3. A törvény a szabad felhasználás legelterjedtebb formáját, a magáncélú másolást sem hagyja érintetlenül, mivel az INFOSOC-irányelv idevágó rendelkezései több helyen szűkebbre szabják a magánmásolás kereteit. Ezek a változtatások az alábbiakban foglalhatók össze:
- kotta reprográfiával magáncélra sem többszörözhető,19 vagyis a kották többszörözése a szerzők (jogosultak) kizárólagos joga, ami nem korlátozható díjigényre és főszabályként nem engedhető meg szabad felhasználásuk sem, egyetlen kivétellel: a zenei kultúra (zeneoktatás, zenetudomány művelése) védelme érdekében továbbra is lehetőség lesz tudományos célra lemásolni e műveket;20
- a magáncélú másolás mint szabad felhasználási eset kedvezményezettje a jövőben kizárólag természetes személy lehet;
- fennmarad az a szabály, miszerint műről számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra történő magáncélú másolatkészítés csak abban az esetben minősül szabad felhasználásnak, ha azt a felhasználó saját maga készíti el, a módosítás csupán szórendi változtatással teszi egyértelműbbé e tilalmat;
- a törvény a belső intézményi célra történő másolatkészítést korlátozza annyiban, hogy átveszi az INFOSOC-irányelvnek a kedvezményezett intézményeket részletező felsorolását. Eszerint kizárólag nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint kép- és hangarchívum készíthet a műről belső intézményi célra másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja;21
- a mű ideiglenes többszörözése22 a hatályos Szjt. alapján akkor megengedett, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége. Ez a szabály két ponton szorult változtatásra az INFOSOC-irányelvben foglaltaknak megfelelően: kizárólag a mű járulékos vagy közbenső többszörözése minősül szabad felhasználásnak, és ez is csak akkor, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által;
- új szabad felhasználásként került a törvénybe a saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható műről a rádió- vagy televíziószervezet által saját eszközeivel készített ideiglenes rögzítés.23 Az a további szabály, amely megköveteli a szóban forgó rögzítéseknek az elkészítés időpontjától számított három hónapon belül történő megsemmisítését, illetve törlését, csupán szerződéspótló, diszpozitív jellegű, vagyis csak eltérő szerződési kikötés hiányában érvényesül. E törvényi rendelkezés is csupán a megengedett leghosszabb időtartamot jelöli meg, amiből az következik, hogy a megsemmisítésre és a törlésre sor kerülhet három hónapnál rövidebb időn belül is. E rögzítések közül azonban azok a rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értékük van, közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban korlátlan ideig megőrizhetők.24
3.1.4. Új szabad felhasználási esetként került bevezetésre, hogy - a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában - a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ilyen célból üzembe állított számítógépes terminál képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében - kormányrendeletben meghatározott módon és feltételekkel - a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők feltéve, hogy mindez nonprofit jelleggel valósul meg.25 Ez a rendelkezés elősegíti a felsorolt gyűjtemények és archívumok megfelelő - a kutatást és a tanulást is szolgáló - működtetését, akár dedikált hálózatok útján is.26 Ennek részleteit, pontosabban e szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módját és feltételeit az Szjt. külön felhatalmazása alapján kiadásra kerülő kormányrendelet27 fogja meghatározni.
3.1.5. Az Szjt.-nek a könyvtári kölcsönzést (haszonkölcsönzést) szabad felhasználásnak minősítő szakasza - könyvtárszakmai megfontolásokból - annyiban változik, hogy a „nyilvános könyvtárak” elnevezés helyébe „nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak” kerül. E pontosítás oka az, hogy egyes szakkönyvtárak - jóllehet nyilvános szolgáltatásokat nyújtanak - nem szerepelnek a nyilvános könyvtárak jegyzékében, következésképpen nem mindenben felelnek meg az Szjt. fogalomrendszerének.
3.1.6. A fogyatékos személyek javára engedett szabad felhasználás körében a törvény egyrészről megszünteti e szabad felhasználás többszörözésre és terjesztésre való leszűkítését azzal, hogy a mű nem üzletszerű felhasználását engedi meg, másrészről deklarálja, hogy e felhasználás kizárólag a fogyatékos személyek - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeinek kielégítését szolgálhatja.28
3.2. Az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára készült rögzítésére tekintettel fennálló díjigény újraszabályozása
A jogalkotó tiszta helyzetet teremt az Szjt. 74. § (2) bekezdésének módosításával, amennyiben nyomatékosítja az előadás meghatározott célú rögzítése és interaktív (lehívásos) hozzáférhetővé tétele engedélyezésének, illetve díjazásának szabályait. Erre azért volt szükség, mert a korábbi szabályozás nem tette teljesen világossá és egyértelművé egyrészt azt, hogy e felhasználás jogosítása két különböző, különálló részből áll, másrészt azt, hogy a 27. §-ra történő visszautalás magában foglalja a 26. §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazását. Más megközelítésben: az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésére az előadóművész egyedileg ad engedélyt. Az előadóművész hozzájárulásának, illetve a felhasználás jogszerűségének azonban feltétele az, hogy megállapodás szülessen a díjazásra vonatkozóan a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között. Különösen fontos a megállapodás a rögzített (audiovizuális) előadások ismételt sugárzása [26. § (6) bekezdése] tekintetében, amire az esetek többségében nem terjed ki az előadóművészek egyedi engedélye.
3.3. A művek azonosítható részének felhasználása
A magyarországi szerzői jogi joggyakorlatban már korábban elfogadottá vált, hogy a mű, illetve a szomszédos jogi teljesítmény valamely azonosítható, felismerhető részének felhasználására is kiterjednek a szerző, illetve más jogosult vagyoni jogai. A törvényjavaslat úgy tesz eleget az irányelv ezt kimondó rendelkezésének,29 hogy a vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok szövegében jeleníti meg az említett joggyakorlati tételt: a szerzői jogi védelem alapján a szerzőt nemcsak a mű egészének, hanem valamely azonosítható, felismerhető részének felhasználására is kizárólagos jog illeti meg. A módosítás hatálybalépése után tehát senki sem hivatkozhat arra, hogy a szerzőtől azért nem kért engedélyt, mert nem a mű egészét, hanem annak csupán egy azonosítható, felismerhető részét használta fel.
3.4. Az „üreskazetta-” és a reprográfia-jogdíjak megfizetésének újraszabályozása
3.4.1. Az Szjt. értelmében a szerzőket és a szomszédos jogi jogosultakat (előadóművészeket, hangfelvétel-előállítókat) díjazás - tehát nem kizárólagos jog - illeti meg műveik, teljesítményeik magáncélú másolása után („üreskazetta-jogdíj”). Az INFOSOC-irányelv előírása30 szerint ugyanakkor a magáncélú másolás díjának megállapításakor figyelembe kell venni a hatásos műszaki intézkedések alkalmazását. Ebből az következik, hogy a díjnak tükröznie kell azt is, hogy alkalmaznak-e hatásos műszaki intézkedéseket a másolás megakadályozására, korlátok között vagy ellenőrzés alatt tartására. Konkrétabban: a díj összegének a megállapításánál figyelembe kell venni azt, hogy az érintett üres kép- és hanghordozókat milyen arányban lehet magánmásolásra felhasználni ingyenesen, illetve díjfizetés ellenében. Emellett a módosítás változtat az Szjt. által meghatározott díjfelosztási arányokon: 45% illetné meg a zeneszerzőket és az írókat (jelenleg 50%), 30% az előadóművészeket (jelenleg is ennyi) és 25% a hangfelvétel-előállítókat (jelenleg 20%).31
A törvény a díjfizetésre kötelezett személyi kört - az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy mellett - egyetemlegesen kiterjeszti a hordozót az országba behozó személyre és a hordozót belföldön elsőként forgalomba hozó személyre is. E szabálymódosítás háttere az, hogy az Európai Unió vámuniójába és egységes piacába való bekapcsolódásunk jelentősen szűkíteni fogja a vámfizetési kötelezettséget eredményező termékimportot. Képviselői módosító javaslat nyomán került elfogadásra az a szabály, amely a jogdíjfizetési kötelezettséget egyetemlegesen kiterjeszti a forgalmazói lánc egészére is. A gyakorlat dönti majd el, hogy az egyetemlegesség kiterjesztése a forgalmazói lánc egészére értelmezési zavarokhoz fog-e vezetni vagy sem.
3.4.2. Az Szjt. hatályos szövege alapján jelenleg - külföldi gyártás esetén - a reprográfiára szolgáló készülék után a magáncélú másolásra tekintettel fizetendő díjat (a reprográfiai díjat) a jogszabály szerint a vám fizetésére kötelezett személynek kell a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül befizetnie. Az Európai Unió vámuniójába és egységes piacába való beilleszkedésünket követően e szabályok a más tagállamokból érkező árukra nem lesznek alkalmazhatók. Erre tekintettel a jogalkotó - vámfizetési kötelezettség hiányában - a hordozót, illetve a készüléket az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy egyetemleges kötelezettségévé teszi a szóban forgó díjak megfizetését, illetve a díjak megállapításához és beszedéséhez szükséges adatok szolgáltatását. Ehhez a szakaszhoz is elfogadásra került olyan módosító javaslat, amely a készülék belföldi forgalmazóit egyetemlegesen felelőssé teszi a jogdíj megfizetésére.
3.5. A terjesztési jog tartalmi bővülése a kereskedelmi célú birtoklással
3.5.1. A törvény a terjesztési jog tartalmát részletező Szjt.-rendelkezést kiegészítette annak deklarálásával, hogy e jog megsértését jelenti az engedély nélkül előállított műpéldány kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy tudnia kellene, hogy a példányt jogsértő módon állították elő.32
3.5.2. A jogalkotó módosította a terjesztési jog kimerülésére vonatkozó törvényi előírást is.33 A korábbi Szjt. - az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően - csak a belföldön történő forgalomba hozatalnak tulajdoníthatott a terjesztési jogot kimerítő, „elhasználó” hatást. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a jogkimerülés akkor következik be, amikor a műpéldányt a jogosult - vagy az ő hozzájárulásával valaki más - az Európai Közösségben (sőt, az Európai Gazdasági Térségben) forgalomba hozta.
3.6. A kötelező közös jogkezelés megszüntetése és a szerzők kilépési jogának biztosítása műveik nyilvános előadása esetén
3.6.1. A 2004. április 30-áig hatályos Szjt. a nyilvános előadási jogról oly módon rendelkezik, hogy kötelező közös jogkezelés körébe utalja ennek gyakorlását. A módosítási javaslat szerint ez a kötelező közös jogkezelés ún. kiterjesztett hatályú közös jogkezeléssé alakul.34 A kötelező közös jogkezelés esetén nincs választása a jogtulajdonosoknak, míg a kiterjesztett hatályú jogkezelés, mint ahogy a kifejezés maga is mutatja, úgy jön létre, hogy a jogtulajdonosok előbb önkéntesen létrehoznak egy közös jogkezelési rendszert, s annak hatályát terjeszti ki aztán a törvény a kívülálló jogtulajdonosokra megfelelő feltételek megléte esetén. Egy további nagyon lényeges különbség az, hogy a kötelező közös jogkezelés esetén nincs módjuk a jogtulajdonosoknak arra, hogy kivonják jogaikat a közös rendszerből, míg a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés esetén ezt a lehetőséget biztosítani kell.35
A jogalkotók álláspontja szerint a kiterjesztett hatályú jogkezelés nemzetközileg széles körben elterjedt és elfogadott módja is kellően erős pozíciót teremt a közös jogkezelő szervezetek számára, a gyakorlatban igazoltan működőképes, és jogbiztonságot nyújt mind a jogosultak, illetve a közös jogkezelő szervezetek, mind pedig a felhasználók számára. A módosítás anélkül tesz eleget e harmonizációs követelményeknek, hogy a nyilvános előadási jog közös jogkezelés útján való gyakorlását, a közös jogkezelési rendszer működését veszélyeztetné vagy akár csak számottevően befolyásolná. Ezt támasztja alá az is, hogy a jogosultnak a művei (teljesítményei) felhasználásának közös jogkezelés körében történő engedélyezése ellen tett nyilatkozata nem tehet különbséget a közös jogkezelés alá tartozó azonos műfajú művek (teljesítmények) között, és egységesen csak a közös jogkezelés alá tartozó adott felhasználás egészére vonatkozhat.
3.6.2. Ezzel összefüggésben kell szólni arról a módosításról, amely egyértelműbbé teszi, hogy a közös jogkezelői engedély birtokában a felhasználó nemcsak az Szjt. előírása, hanem a jogosultak elhatározása alapján közös jogkezelés36 alá tartozó azonos műfajú művek vagy szomszédos jogi teljesítmények felhasználására is jogosult, az ezekre a művekre vagy szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozó jogdíjak azonos feltételek alapján történő megfizetése mellett.
3.6.3. E szakasz további módosítása a szakirodalmi művekkel és a nagyobb terjedelmű, nem színpadra szánt szépirodalmi művekkel (pl. regények) - mint olyanokkal, amelyek nyilvános előadásának egyedi engedélyezése a gyakorlatban lehetséges - bővíti ki azoknak a műveknek a körét, amelyek felhasználását egyedileg is lehetett engedélyezni. Magyarán a jövőben e művek nyilvános előadásának engedélyezése kötelező közös jogkezelés keretében nem lesz gyakorolható.
3.7. A felhasználás helye műholdas sugárzás esetén
A törvény az Szjt. hatályos szabályait a műhold-irányelv szövegéhez igazította. A módosítás értelmében a műholdas sugárzás útján történő nyilvánossághoz közvetítés esetében a felhasználás helye azon EU-tagállam, amelynek a területéről a műsorhordozó jeleket a műholdra továbbítják („a fellövés helye”). Amennyiben a fellövés helye nem az EU területén található, a módosítás a műhold-irányelv kisegítő szabályait rendeli alkalmazni akként, hogy nem veszi át szövegszerűen ezeket a szabályokat, csupán utal a műhold-irányelv e rendelkezéseire.37 A felhasználás helyének meghatározása egyben az alkalmazandó jogot is kijelöli.
3.8. A kötelező közös jogkezelés megszüntetése és a szerzők kilépési jogának biztosítása műveik műholdas sugárzása és vezetékes továbbközvetítése esetén
3.8.1. A műhold-irányelv kizárja azt, hogy a tagállamok a műholdas sugárzás engedélyezésére közös (ez esetben kiterjesztett hatályú) jogkezelést írjanak elő.38 Ebben az esetben az önálló műholdas sugárzás egyedi engedélyezéséről van szó, vagyis az egyidejűleg földi sugárzás útján és műholdon keresztül történő nyilvánossághoz közvetítésnél fennmaradhat a kiterjesztett hatályú közös jogkezelés, vagyis a kilépés lehetőségének törvényi garantálása. Ezt a pontosítást tehát ugyancsak át kellett vezetni az Szjt.-n, amely korábban valamennyi típusú műholdas sugárzás engedélyezését közös jogkezelés körébe utalta.
3.8.2. A műhold-irányelv a vezetékes továbbközvetítésre is kizárólagos jog biztosítását követeli meg a tagállamoktól.39 Ennek megfelelően a módosítás egyértelművé tette, hogy az is a szerző kizárólagos joga, hogy művének vezeték útján vagy egyéb módon - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és csonkítatlan továbbközvetítésére engedélyt adjon.
3.8.3. A törvény további kiegészítése azt mondja ki, hogy e felhasználás tekintetében a díjakat az ARTISJUS állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelővel egyetértésben, továbbá, hogy a díjakat a továbbközvetítést végző szervezet az ARTISJUS-nak köteles befizetni.
3.8.4. Végül a „kábeltelevíziós” jogdíjakból részesülő jogosulti kört (filmgyártók, filmalkotások mozgóképi alkotói, képző-, ipar- és fotóművészek, filmírók, zeneszerzők, zeneszövegírók, előadóművészek közös jogkezelő szervezetei) ki kellett egészíteni a hangfelvétel-előállítókkal, akik korábban indokolatlanul maradtak ki e felsorolásból. Mindez az Szjt.-ben rögzített jogdíjfelosztási arányok változásával járt együtt.
3.9. A rádió- és televíziószervezetek engedélyezési jogainak bővítése a lehívásra való hozzáférhetővé tétel kizárólagos engedélyezési jogával
Az Szjt. tételesen felsorolja a rádió- és televíziószervezetek engedélyezési jogait, melyek között nem szerepelt a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel joga. Ezt a hiányt az INFOSOC-irányelv vonatkozó rendelkezésére figyelemmel kellett pótolni.40 A módosítás értelmében tehát, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a rádió- vagy a televíziószervezet hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy műsorát vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzáférhetővé (pl. az interneten), hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.
3.10. A sui generis adatbázis-oltalom kiterjesztése az Európai Közösségben honos előállítókra
Az Szjt.-nek a 2001. évi LXXVII. törvénnyel beiktatott rendelkezései főként a nem eredeti (ún. sui generis) adatbázisok előállítóinak külön jogi védelmével foglalkoznak. A sui generis védelem csak akkor illeti meg az adatbázis előállítóját, ha magyar állampolgár vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van; jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén pedig akkor, ha belföldön vették nyilvántartásba, és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fő helye belföldön van. Magyarország 2004. május 1-jei EU-csatlakozására tekintettel oly módon módosulnak ezek az előírások, hogy a „magyar állampolgár” helyébe az „Európai Unió valamely tagállamának állampolgára”, míg a „belföld” helyébe az „Európai Közösség területe” kifejezések kerülnek.
3.11. A Magyar Szabadalmi Hivatal és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium bevonása a jogdíjközlemények jóváhagyási eljárásába
3.11.1. A törvény értelmében a nemzeti kulturális örökség minisztere a közös jogkezelő szervezetek díjszabásairól a jövőben megkéri a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) elnökének véleményét is. A módosításhoz fűzött miniszteri indokolás is kiemeli, hogy ez a változtatás a nemzeti kulturális örökség miniszterének jogkörét nem csorbítja, érintetlenül hagyja döntési jogát a díjszabás-jóváhagyás és a felügyelet kérdéseiben. Az MSZH e véleményezési jogkörében eljárva a speciális szellemi tulajdoni - azon belül szerzői jogi - szempontok érvényesítésével járulhat hozzá a miniszter döntéseinek szakmai megalapozottságához. A jogalkotó emellett véleményezési jogot biztosított az informatikai és hírközlési miniszternek is az ún. lehívásra való hozzáférhetővé tételre irányadó díjszabási feltételek tekintetében.
3.11.2. A nemzeti kulturális örökség minisztere a jövőben tájékoztatásul megküldi az MSZH elnökének a közös jogkezelő szervezet alapszabályát, szervezeti és működési szabályzatát, felosztási szabályzatát, éves beszámolóját és a külföldi közös jogkezelő szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti szerződéseit. A megküldésre nem automatikusan, hanem az MSZH elnökének kifejezett kérése esetén kerül sor. A rendelkezés célja az, hogy az MSZH hatékonyabban és teljeskörűen láthassa el a szellemi tulajdon védelmével összefüggő kormányzati feladatait.
3.11.3. Annak érdekében, hogy ne legyen fennakadás és bizonytalanság a jogdíjak érvényesítésében, a törvény kimondja, hogy a jogdíjak miniszteri jóváhagyásának időpontjáig az előző időszakra megállapított és jóváhagyott díjszabást kell alkalmazni akkor is, ha az az időtartam, amelyre ez utóbbi díjszabást megállapították, időközben lejárt.
3.12. A hatásos műszaki intézkedés megkerülésének és a jogkezelési adatok védelmének fogalmi és tartalmi bővítése
3.12.1. A hatályos Szjt. már szabályozta a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelmet.41 A törvény egyfelől megfogalmazta, hogy a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre, amely jogosulatlanul teszi lehetővé vagy könnyíti meg a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések megkerülését, és amelynek a műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja. Másfelől az Szjt. meghatározta a műszaki intézkedés és a hatásos műszaki intézkedés fogalmát. Mivel az INFOSOC-irányelvnek a műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelemre vonatkozó 6. cikke a közösségi jogalkotási folyamat során lényeges változáson ment keresztül, s ezeket a változásokat az új Szjt. 1999-es megalkotásánál még nem lehetett figyelembe venni, a jogalkotónak az Szjt. 95. §-át az irányelv 6. cikkének (1)-(3) bekezdéséhez kellett igazítania.
Az egyik lényeges kiegészítés az, hogy a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének, azaz a szerzői jog megsértésének minősül - az eszközök gyártása, forgalmazása, szolgáltatása mellett - a termék vagy alkatrész behozatala, eladás vagy bérbeadás céljából történő reklámozása és kereskedelmi céllal való birtoklása is. A szerzői jog megsértésének következményeit továbbá alkalmazni kell minden olyan eszköz, illetve olyan szolgáltatás nyújtására, amelyet elsősorban a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének lehetővé tétele vagy megkönnyítése céljából terveztek, gyártottak, alakítottak át, illetve teljesítettek. Végül a törvénymódosítás kimondta, hogy a szoftver jogszerű felhasználója által végzett egyes felhasználási cselekmények (pl. biztonsági másolat készítése, analizáló programteszt, dekompiláció) nem minősülnek a hatásos műszaki intézkedés megkerülésének.
3.12.2. A korábbi Szjt. értelmében a szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a jogkezelési adat jogosulatlan eltávolítására vagy megváltoztatására, továbbá olyan művek jogosulatlan terjesztésére, terjesztés céljából történő behozatalára, sugárzására vagy a nyilvánossághoz másként történő közvetítésére, amelyekről eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot feltéve, hogy a felsorolt cselekmények bármelyikét elkövető személy tudja vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy cselekményével lehetővé teszi vagy megkönnyíti a szerzői jog megsértését vagy mást arra indít. A törvény ehelyütt is kiigazította az Szjt.-t az irányelvvel való teljes összeegyeztethetőség megteremtése érdekében.42 Ennek alapján a szerzői jog megsértésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni annak a személynek az eljárására is, aki cselekményével a szerzői jog megsértését leplezi vagy mást a jogsértésre indít.
3.13. A műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és az egyes szabad felhasználások esetleges ütközésének rendezése
3.13.1. Az INFOSOC-irányelv előírása43 szerint a tagállamok - a jogosultak önkéntes intézkedéseinek a hiányában - kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni annak biztosítására, hogy a jogosultak egyes, taxatíve meghatározott kivételek (szabad felhasználások) kedvezményezettjeinek bocsássák rendelkezésére a korlátozás (védelem) feloldásához szükséges eszközöket. E feloldás feltétele, hogy a kedvezményezetteknek az érintett - és műszaki védelemmel ellátott - művekhez jogszerű hozzáférésük legyen.44 Az ilyen eszközökhöz való folyamodás feltétele az irányelv alapján minden esetben a kedvezményezettek és a jogosultak közötti önkéntes megállapodás hiánya. További megkötés: a feloldást, hozzáférést csak olyan mértékben kell a jogtulajdonosnak biztosítani, amennyiben ez az adott kivétel vagy korlátozás nyújtotta lehetőségekkel való éléshez szükséges. Az irányelv által hivatkozott szabad felhasználási esetkörök:
- reprográfia útján történő többszörözés;
- a nyilvános könyvtárak, oktatási intézmények, múzeumok vagy levéltárak által végzett, sem közvetlen, sem közvetett gazdasági vagy kereskedelmi előnnyel nem járó többszörözés;
- a rádió- és televíziószervezetek által az alkotásokról ideiglenesen, saját felszerelésükkel és saját műsoraik számára készített felvételek tekintetében; e felvételek hivatalos archívumokban történő megőrzése rendkívüli dokumentumértékükre való tekintettel;
- műsorokról nem kereskedelmi céllal működő szociális intézmények - például kórházak vagy börtönök - által végzett többszörözés (másolatkészítés);45
- kizárólag szemléltetés céljából végzett felhasználás az oktatás vagy a tudományos kutatás területén, a forrás - beleértve a szerző nevét is - feltüntetésével;
- fogyatékos személyek által végzett, a korlátozottsághoz közvetlenül kapcsolódó, nem kereskedelmi jellegű felhasználás;
- közbiztonsági célú, illetve igazgatási, törvényhozási vagy igazságszolgáltatási eljárások megfelelő végrehajtását, valamint azokról megfelelő beszámolók készítését szolgáló felhasználás.
A fentieknek megfelelően a törvénymódosítás kimondta, hogy az itt részletezett szabad felhasználási esetek tekintetében a szabad felhasználás kedvezményezettje követelheti, hogy a jogosult a műszaki intézkedések megkerülésével szemben a törvényben biztosított védelem ellenére tegye lehetővé számára a szabad felhasználást feltéve, hogy a szabad felhasználás kedvezményezettje a műhöz jogszerűen férhet hozzá. Ha a felek között nem jön létre megállapodás a szabad felhasználás lehetővé tételének feltételeiről, a felek bármelyike kezdeményezheti az egyeztető testület külön eljárását.
A tagállam által biztosítandó megfelelő eszközök igénybevételére a fent említett szabad felhasználási esetekben tehát akkor kerülhet csak sor, ha
a) ezeket az eseteket a nemzeti jog tartalmazza,
b) a szabad felhasználás kedvezményezettjei és a jogosultak között nem jött létre önkéntes megállapodás, és
c) a szabad felhasználás kedvezményezettjei a műhöz, illetve a teljesítményhez jogszerűen férhetnek hozzá, más szóval nem kerülhetik meg a szerzői és az ahhoz kapcsolódó jogok védelmét szolgáló hatásos intézkedést, azaz a hozzáférés nem sértheti a műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelmet.
Az irányelv kizárja annak lehetőségét, hogy a tagállam által biztosítandó megfelelő eszközök igénybevétele kiterjedjen az on-line on-demand felhasználásoknak azokra az eseteire, amikor a művet szerződés alapján teszik úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.46
3.13.2. A törvény igényjogosultságot biztosít az ott meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei számára, hogy - a fentebb részletezett feltételek fennállása esetén - a szabad felhasználásnak a jogosult részéről történő lehetővé tételét vagy közvetlenül bírósági úton követeljék, vagy pedig - a bírói utat megelőzően, illetve azt helyettesítően - az egyeztető testület eljárását kezdeményezzék az ilyen eljárásra megállapított új szabályok alapján. A szabad felhasználás kedvezményezettjei számára bevezetett - a szabad felhasználásnak a jogosult általi lehetővé tételére vonatkozó - igényjogosultság a közvetlenül bírósághoz való fordulás helyett vagy azt megelőzően tehát érvényesíthető lesz egyeztető testületi eljárás útján is.
3.14. Az egyeztető testület hatáskörének kibővítése
3.14.1. Az egyeztető testület elsődleges rendeltetése az, hogy a felek bármelyike hozzá fordulhasson, ha nem jön létre megegyezés a nyilvánossághoz - az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával - történő egyidejű, változatlan továbbközvetítéssel kapcsolatban a felhasználó és a jogosultak, illetve azok közös jogkezelő szervezete között.47 (Ez a gyakorlatban az eredeti műsort sugárzó televíziószervezetek és a kábeltelevíziók közötti konfliktusok rendezését jelenti, de a jogosulti oldalon közös jogkezelő szervezet is szerepelhet félként.) Az egyeztető eljárás célja tehát az, hogy a jogosultak ne tagadják meg indokolatlan előnyökhöz és tisztességtelen feltételekhez ragaszkodva a vezetékes továbbközvetítéshez szükséges engedély megadását. Az egyeztető testület eljárására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény eljárási rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az egyetlen lényeges megkötés, hogy az egyeztető testület a Szerzői Jogi Szakértő Testületen (SZJSZT) belül működik, így tagjait is az SZJSZT tagjai közül kell kiválasztani. Tagjai száma csak páratlan számban határozható meg, megállapodás hiányában tagjai száma: három. Az egyeztető testület nem hoz érdemi határozatokat. Megállapodás hiányában megállapodástervezetet dolgoz ki, amit átad a feleknek. Ezt a felek vagy elfogadják (akár kifejezett nyilatkozattal, akár hallgatólagosan), vagy elutasítják. A testület intézkedésével vagy a létrejött megállapodással szemben bírósági jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az egyeztető testület eljárási szabályt sértett.
3.14.2. A törvénymódosítás ugyanakkor lehetővé teszi az egyeztető testület eljárását a művek, teljesítmények felhasználása ellenében fizetendő díjazás és a felhasználás egyéb feltételei kapcsán felmerülő vitákban is. Az egyeztető testület kizárólag akkor járhat el ezekben az ügyekben, ha az érintett felek között nem jön létre megállapodás erre vonatkozóan, és közös megegyezés alapján fordulnak az egyeztető testülethez.
3.14.3. A jogalkotó emellett több ponton módosította az e gyeztető testület eljárásrendjét részletező törvényi rendelkezést.48 Egyrészről kikerült az Szjt.-ből az a fordulat, amely azt mondta ki, hogy a testület eljárása nem érinti a 90. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, vagyis a jogdíjak megállapítására és miniszteri jóváhagyására vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát. Másrészről kimondta, hogy a testület haladéktalanul tájékoztatja a minisztert a közös jogkezeléssel kapcsolatos vitában kezdeményezett egyeztető testületi eljárásról. Ezen információ birtokában a miniszter eldöntheti, hogy folytatja-e a vitában érintett díjközlemény jóváhagyási eljárását vagy felfüggeszti azt az egyeztető testület eljárásának befejezéséig. Végül rögzítette, hogy az eljárási, alaki szabályok megsértése miatt megtámadott egyeztető testületi döntés ellen kezdeményezett bírósági eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.
3.14.4. Végül az Szjt.-módosítás a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és az egyes szabad felhasználások esetleges ütközésének rendezésére hivatott „megfelelő intézkedések”49 biztosítása érdekében sommás, permegelőző egyeztetési eljárással segíti elő a megállapodás, megegyezés létrejöttét a jogosultak és a törvényben meghatározott szabad felhasználások kedvezményezettjei között. Az egyeztető testület ezen eljárását nemcsak a szabad felhasználás kedvezményezettjei, hanem a kedvezményezettek érdekképviseleti szervezetei is megindíthatják. Ebben az esetben az egyeztető testület által hozott döntés hatálya e szervezetnek azokra a tagjaira terjed ki, akik egyben a szabad felhasználás kedvezményezettjei, és egyidejűleg hozzájárultak ahhoz, hogy az ilyen döntés hatálya reájuk kiterjedjen. Erre az eljárásra is a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az egyeztető testület tagjait az SZJSZT tagjai közül kell kijelölni. Új szabály viszont az, hogy ha a felekben megvan a szándék az egyeztető testület előtti eljárásban való részvételhez, ám az eljárás megindításától számított nyolc napon belül nem tudnak a testület tagjainak személyében megállapodni, a megegyezés elősegítése érdekében az SZJSZT elnöke jelöli ki a tagokat. Az egyeztető testület által létrehozott megállapodási javaslat - kifejezett vagy hallgatólagos - elfogadására harminc nap áll rendelkezésre; ha erre nem kerül sor, a felek e harmincnapos határidő lejártát követő tizenöt napon belül a Fővárosi Bíróság előtt pert indíthatnak. Ha ezt az eljárást a kedvezményezettek érdek-képviseleti szervezete indította, akkor a harminc nap elteltét követő tizenöt napon belüli perindítás joga e szervezeteket is megilleti, ebben az esetben azonban a bíróság által hozott határozat a szervezet valamennyi kedvezményezett tagjára kiterjed, azaz nincs lehetőség ettől eltérő megállapodásra. Végezetül a törvénymódosítás kimondta, hogy a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemre vonatkozó törvényi előírásokat (Szjt. 95. §-a) megfelelően alkalmazni kell az egyeztető testületi, illetve az utóbb indított bírósági eljárás alapján a jogosult által alkalmazandó műszaki intézkedésre, feltéve hogy az - mármint a műszaki intézkedés - hatásosnak minősül.50
3.15. A jogharmonizációval és az uniós csatlakozással összefüggő egyéb módosítások
3.15.1. Átmeneti szabályok Szjt.-be iktatását tette szükségessé, hogy a védelmi idő felemelésével összefüggő - csak a Közösség egységes piacán alkalmazható - átmeneti rendelkezések esetében a kormányzati jogharmonizációs programok a csatlakozás napjához kötötték a közösségi joggal való teljes összhang megteremtését.51 A törvénymódosítás értelmében a védelmi időre vonatkozó rendelkezéseket - azoknak a hangfelvételeknek a kivételével, amelyeknek a védelmi ideje a korábban hatályos rendelkezések szerint már lejárt - alkalmazni kell olyan művekre és szomszédos jogi teljesítményekre is, amelyek védelmi ideje az Európai Közösség legalább egy tagállamában még nem járt le 1995. július 1-jéig. Ezekre a művekre az Szjt.-nek a korábban szabaddá vált művek újabb védettségéről intézkedő átmeneti szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy az 1994. évi VII. törvény és az Szjt.-t módosító törvény hatálybalépésén, illetve kihirdetésén az előzőek alkalmazásában a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépését, illetve kihirdetését kell érteni.
3.15.2. Külön szakasz52 sorolja fel azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekkel az Szjt. összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A törvény e felsorolást kiegészítette az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK, az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló irányelvével.
3.15.3. Végül meg kell említeni, hogy a módosítások a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján, azaz 2004. május 1-jén lépnek életbe.
1 - A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2072/2003. (IV. 9.) Korm. határozat 2003. I. félévi feladatként írta elő a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény és a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény módosítását.
2 - Ezt a 2002. január 1-jétől élő módosítást a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény iktatta be az Szjt.-be.
3 - Ezeket a rendelkezéseket az Szjt. módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvény vezette be ugyancsak 2002. január 1-jei hatállyal.
4 - Az Szjt. a következő európai közösségi irányelvekkel tartalmaz túlnyomórészt összhangban álló szabályozást:
- a Tanács 91/250/EGK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről (szoftver-irányelv);
- a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról (bérleti jog-irányelv);
- a Tanács 93/83/EGK irányelve a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról (műhold-irányelv);
- a Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról (védelmi időről szóló irányelv);
- az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről (adatbázis-irányelv).
5 - Directive 2001/29/EC of the European Parliament and of the Council on the harmonization of certain aspects of copyright and related rights in the information society.
6 - A hatályos jogharmonizációs program e kérdéskörben 2004 II. félévére irányozza elő az Szjt. módosítását.
7 - WIPO Copyright Treaty, WCT.
8 - WIPO Performances and Phonograms Treaty, WPPT.
9 - Magyarország az 56/1998. (IX. 29.) OGY határozattal erősítette meg a WCT-t és a WPPT-t; törvény által történő kihirdetésük folyamatban van.
10 - A WIPO „internet-szerződéseivel” (WCT, WPPT) összhangban az Szjt. már 1999-ben bevezette ezt a két újszerű intézkedést (95-96. §- ok).
11 - Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Kelt Rómában, 1957. március 25-én).
12 - Ezek: Berni Uniós Egyezmény, a WTO ún. TRIPS-egyezménye, a WIPO Szerzői Jogi Szerződése (WCT), valamint az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződése (WPPT).
13 - Annak ellenére, hogy a közös jogkezelők egy része ellenezte a javaslatot, a tervezett változások a szerzők és más jogosultak számára inkább előnyösek, mintsem hátrányosak. Ahogy azt a törvénymódosítás általános I indokolása is megállapítja, olyan konstrukcióra való áttérésről van csupán szó, amely Európa más részein bevált, működőképesnek bizonyult, sőt, a külföldi tapasztalatok szerint nagyobb hatékonyságot ígér. A kötelező közös jogkezelésről a kiterjesztett hatályú közös jogkezelésre való átállás a felkészült - és a módosítás előkészítésébe kezdettől fogva bekapcsolódó - közös jogkezelő egyesületek ügyintéző szervezetei számára nem okozhat számottevő gyakorlati nehézséget. Hangsúlyozni kell, hogy valamely kizárólagos jog esetében a kötelező közös jogkezelés előírása a szerzőt megfosztja attól a jogi lehetőségtől, hogy kizárólag ő döntsön műve felhasználásáról és annak feltételeiről. Ezt a jogot egy szervezet - a közös jogkezelő szervezet - gyakorolja helyette, az állapítja meg a jogdíj összegét és a felhasználás egyéb feltételeit. A szerző szempontjából ilyen esetben a kizárólagos jog gyakorlatilag egyszerű díjigényre zsugorodik.
14 - Ez logikusan következik a Berni Uniós Egyezmény (BUE) 2. cikkének (8) bekezdéséből is.
15 - Az esetleges értelmezési zavart a sajtótörvény módosításával kellene orvosolni, de erre a törvény „kétharmados” jellege miatt kevés az esély.
16 - Ez a rendelkezés (amely a régi szerzői jogi törvényben, az 1969. évi III. törvényben is megtalálható volt) megfelel mind a BUE 10bis cikkében, mind pedig az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak, és egyúttal előmozdíthatja a közérdeklődésre számot tartó eseményekről és tényekről való tájékozódáshoz fűződő alapjog [22/1999. (VI. 30.) AB határozat] érvényesülését.
17 - Ezt a változtatást az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak teszik szükségessé.
18 - Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a tankönyvkiadók nyomására felvetődött egy sajátos közös jogkezelési konstrukció törvényi előírása az egyedi engedélyezés feloldására, illetve kikerülésére a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény (Tprt.) módosítása részeként. (E cikk nyomdába kerülése előtt ugyanakkor az a kompromisszum született, hogy nem illesztenek szerzői jogi rendelkezést a Tprt.-be, hanem az érintett állami szervek - a jogosultak és a tankönyvkiadói szervezetek együttműködésével - próbálják meg elősegíteni az önkéntes közös jogkezelés megszervezését.)
19 - Ezt az INFOSOC-irányelv 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja mondja ki.
20 - Ennek jogalapját az INFOSOC-irányelv 5. cikk (3) bekezdésének o) pontja teremti meg, amely lehetővé teszi szabad felhasználások megállapítását az olyan gazdasági szempontból jelentéktelen felhasználások esetében, amelyek már szerepelnek a nemzeti jogban, kizárólag analóg felhasználásokra vonatkoznak, továbbá nem akadályozzák az áruknak és szolgáltatásoknak a Közösségen belüli szabad mozgását és nem sértik más kivételek és korlátozások érvényesülését. Másfelől az érintett jogosultak európai szervezeteinek határozott kérésére adott a kotta reprográfiájára korlátozhatatlan kizárólagos jogot az irányelv.
21 - Ez a rendelkezés a tervezett Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA), illetve Nemzeti Digitális Adattár (NDA) sajátos igényeit, egyedinek ígérkező rögzítési, másolatkészítési és archiválási módszereit hivatott tükrözni.
22 - Az INFOSOC-irányelv 5. cikkének (1) bekezdése ezt az esetet a szabad felhasználás egyetlen kötelező eseteként szabályozza.
23 - Összhangban az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjával.
24 - Ez a rendelkezés a NAVA létrehozásának szerzői jogi feltételeit hivatott megteremteni.
25 - Összhangban az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének n) pontjával.
26 - Ez a rendelkezés ugyancsak a Nemzeti Audiovizuális Archívum megszervezését és igénybevételét kívánja megkönnyíteni.
27 - Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi törvényjavaslattal összefüggő egyes feladatokról szóló 2204/2003. (IX. 4.) Korm. határozat 3. pontja értelmében 2004. január 31-éig kell előterjesztést készíteni e szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek a meghatározásáról szóló kormányrendeletről.
28 - Összhangban az INFOSOC-irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjával.
29 - Az INFOSOC-irányelv 2. cikke a többszörözés jogát nemcsak a mű vagy egyéb teljesítmény egésze, hanem valamely része tekintetében is kifejezetten megadja a szerzőnek, illetve a többi jogosultnak.
30 - Az INFOSOC-irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja.
31 - Ezt a módosítást elsődlegesen a hangfelvétel-kiadók forgalmának visszaesése, bevételeinek nagymértékű csökkenése alapozta meg.
32 - Ezt a szabályt eredetileg a szoftver-irányelv vezette be, de a nemzetközi szerzői jogi egyezményekkel nem ellentétes, hogy ne csak a szoftverre, hanem valamennyi műtípusra bevezetésre kerüljön.
33 - Az EK-Szerződés 28. és 29. cikke, valamint az Európai Bíróság e tárgyban hozott ítéletei alapján.
34 - Ahogy ezt a törvénymódosításhoz fűzött miniszteri indokolás is kifejti, ez a változtatás nem az INFOSOC-irányelv előírásaiból következik, hanem a közösségi jognak is részévé vált nemzetközi egyezményekkel, azaz a BUE-val, a TRIPS-egyezménnyel és a WIPO Szerzői Jogi Szerződésével (WCT) való aggálytalan, teljes összhang megteremtése céljából válik szükségessé. A BUE szerint a színművek, a zenés színművek és a zeneművek, illetve az irodalmi művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak műveik nyilvános előadására. E kizárólagos jog alól a BUE szabályai bizonyos esetekben megengedik kivételek, illetve korlátozások alkalmazását, ezeknek a köre azonban kimerítő jellegű. Az egyezmény vonatkozó cikke [BUE 11bis cikke (2) bekezdése] azonban nem engedi meg a nyilvános előadási jog kötelező közös jogkezelés körébe utalását, illetve díjigényre történő korlátozását.
35 - Észrevételek és javaslatok az Szjt.-nek az Acquis Communautaire-hez való végső hozzáigazítását célzó törvénytervezethez (A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület által készített összefoglaló 9. oldalának 6. pontjához fűzött lábjegyzet).
36 - A szerzői jogi terminológiában: önkéntes közös jogkezelés.
37 - A műhold-irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjai. A b) pont szerint a nyilvánosságnak szánt műholdas közlés folyamata egyedül abban a tagállamban mehet végbe, ahol a műsorszóró szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jelek megszakítatlan közvetítést alkotnak, amely először a műholdhoz, majd a föld felé vezet. A d) pont pedig kimondja, hogy ott, ahol a műhold által történő nyilvánosságnak szánt távközlés olyan nem tagállamban fordul elő, amely nem biztosítja a II. fejezet által biztosított védettségi szintet,
(i) ha a műsorhordozó jelek egy tagállamban található fellövést végző állomásról kerülnek a műholdhoz közvetítésre, ez a távközlési tevékenység tagállamban végbemenő cselekménynek tekintendő, és a jogok, amelyekről a II. fejezet rendelkezik, azzal a személlyel szemben gyakorolhatók, aki ezt a csatlakozó állomást működteti; vagy
(ii) ha ilyen tagállamon belüli csatlakozó állomás nincsen használatban, de a tagállamon belül létesített műsorszolgáltató szervezet rendelkezik megbízással a műhold útján a nyilvánosság számára történő sugárzásról, akkor ez a cselekmény abban a tagállamban történtnek minősül, amelyben a műsorszóró szervezet Közösségen belüli székhelye található, és a II. fejezetben meghatározott jogok ezzel a műsorszóró szervezettel szemben gyakorolhatók.
38 - A műhold-irányelv 3. cikke.
39 - A műhold-irányelv 8. cikke.
40 - INFOSOC-irányelv 3. cikke.
41 - A műszaki intézkedések megkerülésével szemben biztosított védelemre vonatkozó rendelkezések Szjt.-beli megalkotására a WCT 11. cikkére, az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződés 18. cikkére, valamint az INFOSOC-irányelv tervezetére figyelemmel került sor.
42 - Az INFOSOC-irányelv 7. cikke
43 - Az INFOSOC-irányelv 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése.
44 - Az eddig ismertté vált tagállami megoldások többnyire bírói utat nyitnak a szabad felhasználás kedvezményezettjei számára, amelyet vagy közvetlenül, vagy pedig egy egyeztető-békéltető eljárást követően, illetve azzal párhuzamosan lehet igénybe venni. Görögországban a jogosult és a szabad felhasználás kedvezményezettje közötti önkéntes megállapodás hiányában bármelyik fél egy vagy több közvetítő segítségét kérheti. A közvetítők által kidolgozott ajánlás el nem fogadása esetén a vitát az Athéni Fellebbviteli Bíróság dönti el. A dán szerzői jogi törvény szerint a szerzői művek és szomszédos jogi teljesítmények felhasználásával összefüggő vitás kérdések (a felhasználás engedélyezése, feltételei, díjazása) elbírálására felállított bíróság kérelemre történő eljárása során utasíthatja a jogosultat a szabad felhasználást gátló műszaki intézkedés feloldására. Ha a jogosult a felszólításnak négy héten belül nem tesz eleget, a felhasználó megkerülheti a hatásos műszaki intézkedést. A német törvény 50 000 euró pénzbírság kiszabását helyezi kilátásba arra az esetre, ha a jogosult nem teszi lehetővé a szabad felhasználás kedvezményezettje számára az érintett műhöz való hozzáférést. A francia törvénytervezet egy közvetítői testület hatáskörébe utalja a szabad felhasználás kedvezményezettje vagy az őt képviselő szervezet megkeresésére indult egyeztető eljárás lefolytatását. Az egyeztetés eredményeként létrejött jegyzőkönyvben foglaltak csak bírósági letétbe helyezéssel válnak végrehajthatóvá. Megállapodás hiányában a testület a kérelmet elutasító határozatot hoz, vagy megfelelő intézkedéseket tesz a műszaki intézkedés feloldása érdekében. A testület határozatai megsemmisítés vagy megváltoztatás céljából megfellebbezhetők a Párizsi Fellebbviteli Bíróságon.
45 - Az Szjt.-ben nincs ilyen szabad felhasználási esetkör.
46 - Az INFOSOC-irányelv 6. cikke (4) bekezdésének negyedik albekezdése.
47 - Szjt. 102. §-a.
48 - Szjt. 104. §-a.
49 - Részletesebben lásd a 3.13. pontban.
50 - Az INFOSOC-irányelv 6. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére figyelemmel.
51 - A védelmi időről szóló irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban.
52 - Szjt. 113. §-a.