VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
- Sajtófigyeléssel kapcsolatos szerzői és szomszédos jogi kérdések
- A szerzőnek a mű egységét védő, személyhez fűződő joga Bartók Béla A csodálatos mandarin című zeneművéből készült táncfilm esetében
- Jellegzetes filmalak reklámcélú felhasználása
Sajtófigyeléssel kapcsolatos szerzői és szomszédos jogi kérdések
SZJSZT-28/03
A 224. sz. Ügyvédi Iroda peren kívüli megkeresése
Az ügyvédi iroda által feltett kérdések
1. A testület megítélése szerint a „médiafigyelés” és annak eredményének szolgáltatása (tekintettel arra, hogy az ezen tevékenységet végző cégek semmilyen megállapodással, szerződéssel nem rendelkeznek általában, így különösen ügyfeleim esetében) beleütközik-e a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 80. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában rögzített, a rádió- és televíziószervezeteket mint szomszédos jogi jogosultakat megillető, kizárólagos engedélyezési jogokba?
A médiafigyelési szolgáltatások egyes elemeit külön vizsgálva, azok egyenként mely szerzői (az egyes műsorok szerzőire vagy szerzői jogi jogosultjaira tekintettel, így pl. a szerkesztő esetében) és/vagy szomszédos jogi jogosultságokat érintenek:
- a műsorok „leírása” (különös tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla 2003. július 22. napján kelt, 2. Pf. 20.406/2003/3. számú jogerős ítéletére a Magyar RTL Televízió Rt. felperes és a Híd Rádió Műsorkészítő és Sugárzó Rt. alperes mint a „Mai Nap” című napilap kiadója között folyt perben);
- a műsorok korlátlan terjedelmű, az ügyfél igényeinek megfelelően történő rögzítése, és audio- és/vagy videokazettára történő többszörözése, valamint a többszörözött példányok terjesztése.
A kérdések megválaszolásánál kérem, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT 19/03. számú, „Cikkek másolatainak engedély nélküli többszörözése és terjesztése” című szakvéleményét vegyék figyelembe.
2. Amennyiben a fentiek tekintetében a testület arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezen médiafigyelési tevékenységek a szomszédos és/vagy szerzői jogi jogosultak engedélyezési jogait sértik, elképzelhetőnek tart-e olyan eseteket, körülményeket, amelyek között ugyanakkor szabad felhasználásnak minősülhetnek az egyes felhasználási cselekmények?
3. További kérdésként a tekintetben várjuk még állásfoglalásukat, hogy milyen mértékű (egyösszegű vagy százalékos, ún. royalty-rendszerben megállapított) jogdíjat tart méltányosnak a testület az egyes műsorok felhasználásának ellenértékeként, így például egy műsorperc rögzítéséért vagy leírásáért?
Az eljáró tanács szakvéleménye
I. A tárgykörbe tartozó fontosabb hazai és nemzetközi szerzői jogi szabályok
A megbízó által feltett kérdések megválaszolása előtt célszerű röviden összefoglalni a tárgykörre vonatkozó hazai és nemzetközi szerzői jogi szabályokat. A hazai szabályozást illetően a kérdések megválaszolásakor az 1999. évi LXXVI. törvényt (a továbbiakban Szjt.) 2004. május 1-jei hatállyal módosító 2003. évi CII. törvény (a továbbiakban: törvénymódosítás) szabályait is figyelembe vettük.
A törvénymódosításra elsősorban az Európai Unió 2001/29/EC számú, az információs társadalom szerzői és szomszédos jogi vonatkozásairól szóló irányelve (ún. INFOSOC-irányelv) által megkívánt jogharmonizációs követelmények miatt került sor. A módosítás részben érinti a tárgykörre vonatkozó hazai szabályozást is, ezért az új szabályok figyelembevétele a jövőbeni joggyakorlat szempontjából mindenképpen fontos.
Az INFOSOC-irányelv rendelkezései mellett külön figyelmet érdemelnek a belső jogunkba az 1994. évi VII. törvény által beépített, az 1998. évi XLIV. törvénnyel kihirdetett, az előadóművészek, a hangfelvételek előállítói valamint a rádió-, illetve televíziószervezetek védelmével foglalkozó Római Egyezménynek (1961), valamint az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetetett, a Kereskedelmi Világszervezet létesítéséről szóló megállapodáscsomag részét képező, a szellemitulajdon-kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-egyezménynek a műsorsugárzó rádió-, illetve televíziószervezetekre vonatkozó rendelkezései.
1. A szerzői és szomszédos jogok viszonya
A megbízó által feltett kérdések komplex módon vonatkoznak részben a rádió-, illetve televíziószervezetek szerzői joggal ún. szomszédos jogaira, részben pedig a rádió-, illetve televízióműsorban szereplő, esetleg szerzői jog által védett művek szerzőinek jogaira. Ahogy erre a kérdések ugyancsak utalnak, a tárgybani felhasználásokkal kapcsolatban vizsgálandó a szabad felhasználási esetek esetleges alkalmazhatósága is. Fontos emiatt a szerzői jog és a szomszédos jogok viszonyára vonatkozó, az Szjt. 83. § (2) bekezdésében foglalt azon szabály figyelembevétele, amely szerint nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását. Az Szjt. ezen rendelkezése a Római Egyezmény 15. cikk 2. §-ában foglalt szabályon alapul, amely lehetővé teszi az egyezményhez csatlakozott országok belső jogalkotása számára, hogy az irodalmi és művészeti alkotások tekintetében biztosított, a szerzői jogok korlátozását előíró, ún. szabad felhasználási szabályokat a szomszédos jogi teljesítményekre vonatkozóan is alkalmazni engedje. E szabályra tekintettel is a megbízó által feltett kérdések megválaszolásakor egyrészt azt kell vizsgálni, hogy milyen jogokat biztosít az Szjt. az idevágó nemzetközi szabályoknak megfelelően a rádió-, illetve televíziószervezeteknek saját műsoraik rögzítése, illetve többszörözése esetén, másrészt - attól függően, hogy a szerzői jog által védett szerzői művek többszörözése mely esetekben tekinthető szabad felhasználásnak - vizsgálni kell, hogy minősülhet-e és milyen feltételek mellett szabad felhasználásnak a rádió-, illetve televízióműsorok többszörözése.
2. A műsorsugárzó rádió-, illetve televíziószervezet szomszédos jogi védelme műsoruk rögzítése, illetve többszörözése esetén
A Római Egyezmény 13. cikke értelmében, amelyet a hatályos Szjt. 80. §-ában foglalt rendelkezések ültettek át a magyar jogba, a műsorsugárzó rádió-, illetve televíziószervezeteket saját sugárzott műsoruk tekintetében megilleti a sugárzott adásuk rögzítésére vonatkozó kizárólagos jog, valamint a rögzített sugárzott adás többszörözésére vonatkozó kizárólagos jog, amennyiben a rögzítés a műsorsugárzó szervezet hozzájárulása nélkül történt, továbbá abban az esetben, ha a rögzítés a jogszabály által külön jogosulti hozzájárulás nélkül megengedett (szabad felhasználásnak minősülő) célból történt, de a többszörözés célja ettől eltérő. Az egyezmény eredeti angol nyelvű szövege a fenti szabályt a következőképpen tartalmazza:
”[Article 13] Broadcasting organisations shall enjoy the right to authorise or prohibit […]
(b) the fixation of their broadcast;
(c) the reproduction:
(i) of fixations, made without their consent, of their broadcasts;
(ii) of fixations made in accordance with the provisions of Article 15, of their broadcasts, if the reproduction is made for purposes different from those referred to in those provisions […]”
A szomszédos jogi védelem pontos tárgya szempontjából kiemelendő, hogy az egyezmény - ahogy a fenti angol nyelvű szövegből pontosan látható - a „broadcast” (sugárzott adás) kifejezést használja. Az egyezmény 3. cikke a sugárzás fogalmát pedig úgy határozza meg, hogy az hangok vagy képek és hangok vezeték nélkül történő nyilvános vételre szánt közvetítése:
”[Article 3 …] (f) ’broadcasting’ means the transmission by wireless means for public reception of sounds or of images and sounds”.
A TRIPS-egyezmény 14. cikkének 3. bekezdése ugyancsak előírja a műsorsugárzó szervezet jogát arra, hogy megtiltsa sugárzott adásának engedély nélküli rögzítését, illetve a rögzített adás engedély nélküli többszörözését. Az egyezmény nem határozza meg a sugárzás, illetve a sugárzott adás fogalmát. Ezekre azonban ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint a Római Egyezmény („broadcasting” és „broadcast”). Az egyezmény több rendelkezése hivatkozik a Római Egyezményre (lásd 1. cikk 3. bekezdése, 2. cikk 2. bekezdése, 3. cikk 1. bekezdése, illetve a 14. cikk 6. bekezdése). Miután az egyezmény nem tartotta szükségesnek az említett kifejezések külön, eltérő meghatározását, azok nyilvánvalóan a Római Egyezményben foglaltak szerint értelmezendőek. Ezt a TRIPS-egyezmény 2. cikkének 2. bekezdése is megerősíteni látszik.
A fentiek kiemelése a megbízó által feltett kérdések szempontjából azért fontos, mert amennyiben a magyar Szjt. 80. §-ának szövege bármilyen kétséget is hagyna afelől, mit is jelent a magyar jogszabály által használt, szomszédos jogi értelemben védett „műsor” kifejezés, úgy ennek értelmezésekor az Szjt. 80. §-ában foglalt rendelkezés alapjául szolgáló nemzetközi egyezményszöveg pontos eligazítást ad. A „műsor”, amelynek hozzájárulás nélküli rögzítése és többszörözése ellen a rádió- és televíziószervezeteket szomszédos jogi védelem illeti meg, valamely hangokat vagy képeket és hangokat tartalmazó közvetítés, sugárzott adás.
Annak a kérdésnek a megválaszolásakor, hogy a sugárzott adás rögzítése milyen módon, milyen formában valósít meg szerzői jogi szempontból releváns többszörözést, az előzőek szerinti jogértelmezésből kell kiindulni, azaz abból, hogy a szomszédos jog a sugárzott adást védi, így annak rögzítése is akkor valósul meg a Római Egyezmény 13. cikke, a TRIPS-egyezmény 14. cikkének 3. bekezdése és az Szjt. 80. §-a alkalmazásában, ha a rögzített kópia is a sugárzott adás megjelenítésére alkalmas. Abból a szempontból tehát, hogy egy adott esetben megvalósult-e valamely sugárzott adás rögzítése, illetve többszörözése, ugyancsak a sugárzott rádió-, illetve televízióadás Római Egyezmény szerinti definíciójából kell kiindulni [3. cikk (f) pont], azaz az adásról készült másolatnak is tartalmaznia kell az eredeti sugárzott adásban foglalt hangokat, illetve képeket és hangokat. Szomszédos jogi szempontból tehát a sugárzott adás rögzítése akkor valósul meg, ha a rögzítés eredményeként az adás hangjainak, illetve képeinek és hangjainak rögzítése is megtörténik. Ennélfogva nem tekinthető szomszédos jogi szempontból releváns többszörözésnek (rögzítésnek) a sugárzott rádió- vagy televízióadásról készített leírt verzió, azaz a műsorban elhangzottak akár összefoglaló jellegű, akár szó szerinti leírása. (Megjegyzendő, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.406/2003/3. számú leírt ítélete, amelyet a megbízó a Szerzői Jogi Szakértő Testülethez intézett kérdéseihez csatolt, nem értelmezhető úgy, hogy az valamely sugárzott adás írott verzióját - akár összefoglaló, akár szó szerinti jelleggel - az Szjt. 80. §-a szempontjából releváns rögzítésnek vagy többszörözésnek tekintené.)
3. Kivételek a kizárólagos többszörözési jog érvényesülése alól, a szabad felhasználásnak minősülő többszörözés fő esetkörei
A rádió-, illetve televíziószervezetek műsorainak felhasználásai és különösen a szabad felhasználások esetkörei szempontjából figyelembe kell venni az Európai Unió előzőekben hivatkozott INFOSOC-irányelvének a többszörözési jog alóli kivételeket szabályozó 5. cikkében foglaltakat, különös tekintettel a törvénymódosításra, amely lényeges módon érinti a szabad felhasználásokra vonatkozó szabályokat, így a másolatkészítés, a többszörözés megengedett, magáncélú, illetve belső intézményi célú eseteire vonatkozó rendelkezéseket is. Az Szjt. 35. § (1) bekezdése úgy módosult, hogy a jogosultak hozzájárulása nélkül engedélyezett magáncélú másolás lehetősége is kifejezetten csak a természetes személyeknek biztosított:
„Szjt. 35. § (1) Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b) - d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhető.”
Ez a rendelkezés kizár minden olyan értelmezést, amely a jelenleg hatályos törvényszöveg alapján az Szjt. 35. § (1)-(4) bekezdései alapján arra enged következtetni, hogy a magáncélú másolás szabad felhasználási esetei a szervezetek által végzett magáncélú másolásokra (pl. az adott szervezet, intézmény dolgozói magáncélú használata céljából) is érvényesek. A jövőben tehát csak a természetes személyek által magáncélra végzett másolások minősülhetnek szabad felhasználásnak, amennyiben azok - ahogy a hatályos szabályozás is kimondja - jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálják.
Ismét hangsúlyozni kell, hogy a magáncélú többszörözéssel kapcsolatos, fentiekben hivatkozott szabad felhasználási esetkör - a Római Egyezmény 15. cikk 2. bekezdésével és ezért ugyanígy a TRIPS-egyezmény 14. cikkének 6. bekezdésével összhangban álló Szjt. 83. § (2) bekezdésben foglalt, a szerzői és szomszédos jogok viszonyára vonatkozó szabály értelmében - mind a sugárzott műsorban foglalt szerzői jogi védelem alatt álló alkotások magáncélú másolására, mind pedig magára a műsort hordozó sugárzott adásra alkalmazandó. Ennek megfelelően a sugárzott adás magáncélú többszörözése, csakúgy mint a szerzői művek magáncélú másolása kizárólag a következő hármas feltétellel lehetséges:
a) kizárólag természetes személy által végzett többszörözés minősülhet szabad felhasználásnak;
b) kizárólag magáncélra;
c) kizárólag abban az esetben, ha e többszörözés jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.
Az új szabályozás alapján további értelmezésre szorul majd, esetleg a joggyakorlatra vár annak, a megbízó által feltett kérdések szempontjából különös jelentőséggel bíró kérdésnek az eldöntése, hogy az Szjt. 35. § (3) bekezdése szerinti magáncélú, de mással készíttetett többszörözés esetén is érvényesülnie kell-e az INFOSOC-irányelv 5. cikke 2. bekezdése (b) pontján alapuló módosult 35. § (1) bekezdésébe foglalt főszabálynak, amely szerint csak a természetes személyek által végzett magáncélú többszörözések minősülhetnek szabad felhasználásnak. Az Szjt. 35. §-ának a törvénymódosítással nem érintett (3) bekezdése szerint ugyanis a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján nem kizárt, hogy a műről (szomszédos jogi teljesítményről) magáncélra mással készíttessenek másolatot, kivéve a számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra történő többszörözés esetét. A kérdés ezek alapján az, hogy vajon lehetőség van-e szabad felhasználásként a továbbiakban arra, hogy a természetes személy magáncélját szolgáló többszörözést a természetes személy megbízásából (megrendelésére) valamely szervezet végezze el.
További kérdésként merül fel a mással történő másolatkészítés esetében már a jelenlegi hatályos szabályozás szerint is, hogy a magáncélú másolatot megbízásból (megrendelésre) készítő jogalany vajon realizálhat-e üzleti hasznot a többszörözéssel a 35. § (3) bekezdése alapján. Tekintettel arra, hogy a jövedelemszerzési, jövedelemfokozási célzat nem feltétlenül kötődik a másolatot saját magáncéljára megrendelő személyhez, továbbá a jövedelemszerzési, jövedelemfokozási cél nemcsak közvetlenül, de közvetve sem jelenhet meg a szabad felhasználásnak minősülő magáncélú többszörözés esetén, az a jogszabály-értelmezés látszik helyesnek, hogy üzleti haszon a többszörözéssel kapcsolatban a másolatot más megbízásából (megrendelésére) készítő jogalanynál sem jelenhet meg szabad felhasználás esetén.
Fontos változást hoz a törvénymódosítás a szervezetek által végzett szabad felhasználásnak minősülő többszörözések területén is. A hatályos Szjt. 35. § (4) bekezdésében foglalt szabályokhoz képest az új szabály nem minden szervezetnek engedi meg, hogy szabad felhasználásként, a törvényben meghatározott feltételek esetén másolatot készítsen, hanem csak a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtáraknak, iskolai oktatás célját szolgáló [33. § (4) bekezdés] intézményeknek, muzeális intézményeknek, levéltáraknak, valamint kép- és hangarchívumoknak. Ez azt jelenti, hogy a hatályos törvény nyújtotta eddigi lehetőségekhez képest, amelyek alapján bizonyos esetekben bármely vállalkozás végezhetett vagy végeztethetett többszörözést valamely műről vállalkozási tevékenységen kívüli belső intézményi célra, és ennek keretében pl. újság- vagy folyóiratcikkről is szabadon készíthető volt másolat, amennyiben az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálta, a jövőben csak az előzőekben felsorolt intézményeknek biztosított a szabad felhasználásként végezhető másolás lehetősége.
4. Tény- és híranyagok többszörözése, a
műsorban
foglalt szerzői művek jogosultjainak
védelme.
Ahogy a megbízó által feltett kérdések is utalnak rá, valamely rádió-, illetve televízióadás hangjainak, illetve hangjainak és képeinek rögzítése, csakúgy mint az adásban elhangzott szöveg rögzítése és többszörözése szerzői jogokat is érinthet. Amennyiben ugyanis az adott műsorban szerzői jog által védett teljesítmények (művek) is szerepelnek, úgy azok szerzőinek jogaira is figyelemmel kell lenni. Annak eldöntésekor, hogy az adás vagy az adás szövegének rögzítése esetén vajon megvalósult-e valamely szerzői jogi szempontból védett mű felhasználása, először is azt kell vizsgálni, hogy az adás tartalmát, amelyről az audio-, illetve audiovizuális vagy írásos rögzítés történt, megilleti-e a szerzői jogi védelem.
A szerzői jogi védelem fennállásának megítélése viszonylag egyszerűbb a rádió-, illetve televízióműsorban megjelenő zeneművek, filmek, képzőművészeti alkotások, egyéb vizuális alkotások esetén. A szerzői jogi védelem kérdésének megválaszolása leginkább a műsorokban megjelenő híranyagok esetében okozhat nehézséget. Ezzel kapcsolatban a megbízó is hivatkozik arra, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület e körben korábban már részletes véleményt alakított ki. A testület több szakvéleményben is megjelenő álláspontja (lásd: SZJSZT 19/03, illetve SZJSZT 25/00 számú szakvélemények), ahogy arra a megbízó is hivatkozik, az, hogy a sajtóközlemények, hírek szerzői jogi védettsége attól függ, hogy az adott közlemény, hír a puszta tényközlésen, „információn” túl, megfogalmazásában hordoz-e egyéni, eredeti jelleget. A szerzői jogi védelem az Szjt. alapján az egyéni, eredeti alkotásokat illeti meg; a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől [Szjt. 1. § (3) bekezdés].
A legszélesebb nemzetközi szintű szerzői jogi egyezmény, a belső jogszabályként az 1975. évi 4. tvr.-rel kihirdetett, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény 2. cikk (8) bekezdése szerint a napi híreket, illetve a pusztán sajtóinformáció jellegű tényeket nem illeti meg a szerzői jogi védelem.
A Berni Uniós Egyezmény rendelkezésével összhangban áll a jelenleg hatályos Szjt. 36. § (1) bekezdése (amely azonban a törvénymódosítás után már nem vonatkozik erre a kérdésre), illetve a törvénymódosítással az Szjt. 1. §-ába (5) bekezdésként beillesztett új rendelkezés. Az utóbbi a következőképpen szól: „A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre.” Az átvétel mind a hatályos, mind a törvénymódosítás szerinti rendelkezések alapján nemcsak az írott sajtóban, de a rádió-, illetve televíziószervezetek műsoraiban is lehetséges. Ez a rendelkezés - a szerzői jogi védelem hiányában - azt sem zárja ki, hogy az átvétel jövedelemszerzési céllal történjen akár nyomtatott, akár CD-ROM, illetve bármilyen számítástechnikai adathordozó segítségével vagy on-line szolgáltatások keretében, de minden esetben csak szerzői jogi védelem alatt nem álló puszta információ vonatkozásában.
II. Az eljáró tanácsnak a megkeresésben foglalt egyes konkrét kérdésekre vonatkozó válaszai
A fenti áttekintő, illetve összefoglaló jellegű, a törvénymódosításra is kiterjedő ismertetést követően az eljáró tanács a megbízásban szereplő egyes konkrét kérdésekkel kapcsolatban a következő álláspontot alakította ki:
1. A megkeresésben szereplő első kérdéssel kapcsolatban - a megbízó kérdésfeltevésére is tekintettel - két fő esetkört kell megkülönböztetni:
- a műsorok „leírását” szó szerinti vagy összefoglaló jelleggel; illetve
- a sugárzott adások audio-, illetve audiovizuális hordozón történő rögzítését.
A műsorszöveg leírásának esete
Ami a műsorok leírását illeti, ebben az esetben a sugárzott adás hang- vagy kép- és hangelemei rögzítésének hiányában, ahogy azt a I. rész 2. pontja részletesen tartalmazza, nem valósul meg a szomszédos jog által védett rádió-, illetve televízióműsorok szerzői jogilag releváns rögzítése, illetve többszörözése. A műsorban foglalt szöveg akár szó szerinti, akár összefoglaló jellegű - pusztán - leírása tehát nem sérti a rádió-, illetve televíziószervezetek Szjt. 80. §-ában rögzített kizárólagos jogait.
A műsortartalom leírása, azaz a sugárzott adásban szereplő szöveg írásbeli rögzítése azonban szerzői jogi szempontból megvalósíthat releváns felhasználást, azaz többszörözést. Amennyiben a szöveges műsortartalom szerzői jogi védelem alatt áll, úgy ennek írásbeli rögzítése szerzői jogi értelemben többszörözésnek minősül (Szjt. 18. §).
A szerzői jog által védett műsorszöveg többszörözése esetén további lépésként azt kell vizsgálni, hogy a többszörözés - az eset összes körülményei alapján - beleesik-e az Szjt. előzőekben részletezett szabad felhasználási esetköreibe (I. rész 3. pont). Amennyiben a rögzítés, illetve többszörözés pusztán valamely szerzői jogilag nem védett tény- vagy híranyagot tartalmazó közleményre vonatkozik, vagy valamely szerzői jogi védelem alatt álló műsorszövegnek pusztán a szövegben foglalt információra szorítkozó, pusztán tényközlés, ismertetés szintű összefoglalása valósul meg, úgy valójában nem beszélhetünk szerzői jogi szempontból releváns felhasználási cselekményről.
Amennyiben a szerzői jogi védelemre érdemes, egyéni, eredeti műnek minősülő műsorszöveg rögzítése, illetve többszörözése történik, úgy azt is vizsgálni kell, hogy szóba jöhet-e a 35. § (1)-(4) bekezdésében foglalt szabad felhasználási esetkörök valamelyike. A jelenleg hatályos jogszabályi szöveg szerint ha a másolás magáncélra történik (egyelőre nem feltétlenül természetes személy által!), úgy lehetséges a szabad felhasználásként történő minősítés, ha a műsorszöveg másolása közvetve sem valósít meg jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt. Ilyen eset lehet pl. valamely rádió- vagy televízióműsor szerzői jogilag védett szövegének írásbeli rögzítése vagy sokszorosítása, akár más személy vagy szervezet megrendelésére a rögzítés, illetve sokszorosítás költségeinek egyszerű megtérítése ellenében anélkül, hogy a többszörözést végző személy vagy szervezet a költségei megtérítésén felül - akár közvetve is - üzleti hasznot realizálna.
Az első kérdés kapcsán kiemelendő, hogy a műsorszöveg leírása esetén is - a most hatályos Szjt. rendelkezéseinek értelmezése alapján is - megvalósultnak tekinthető a szerzői jogilag védett műsorszöveg szerzői jogosultja jogainak sérelme, ha a - nem pusztán a tényközlésre szorítkozó, azaz nem összefoglaló jellegű - leírást médiafigyelő cég az önköltségi szintet meghaladó, üzleti hasznot is magában foglaló ellenérték fejében végzi. Adott esetben a sérelmet szenvedett szerzői jogosult maga a műsort sugárzó rádió-, illetve televíziószervezet is lehet (sőt legvalószínűbb, hogy maga a rádió-, illetve televíziószervezet a szerzői vagyoni jogok jogosultja), amennyiben a műsorszöveg összeállítására, szerkesztésére, egyéni, eredeti megfogalmazására a rádió-, illetve televíziószervezet munkavállalójának munkaköri kötelezettségeként került sor (Szjt. 30. §), hiszen ebben az esetben a műsorszövegen fennálló szerzői vagyoni jogok a munkáltató rádió-, illetve televíziószervezetet illetik meg; szerzői vagyoni jogi szempontból tehát a rádió-, illetve televíziószervezet léphet fel engedélyezési joggal az ilyen esetekben.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az előzőek szerinti eset, tehát az üzleti haszon realizálásával - legalábbis a többszörözést más személy megrendelésére végző médiafigyelő cég oldalán - megvalósuló, de egyébként magáncélra végzett többszörözés megítélése a joggyakorlat szempontjából nem kiforrott. Nem teljesen kizárt olyan értelmezés sem, amely szerint tekintettel arra, hogy a jövedelemszerzési, illetve jövedelemfokozási cél ebben az esetben nem a másolatot megrendelő, azt magáncélra használó személy vagy szervezet oldalán jelenik meg, ezért az ilyen többszörözés szabad felhasználásként - legalábbis a megrendelő szempontjából - megengedett. Ezt az értelmezést támaszthatja alá az Szjt. preambulumában foglalt „szabad információhoz jutás igényeire” vonatkozó utalás, hiszen a médiafigyelő szervezetek által végzett szolgáltatások igénybevétele bizonyos esetekben az információhoz jutás egyedüli módja lehet. Ilyen esetekben is különös figyelmet kell fordítani azonban a szabad felhasználások általános szabályaira, nevezetesen az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt azon rendelkezésekre, amelyek szerint a felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra; a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket továbbá nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Az Szjt. 35. § (3) bekezdése értelmében a fentieken túl kizárt a szabad felhasználásnak való minősítés, ha a rádió-, vagy televízióműsor szövegének magáncélt szolgáló írásbeli rögzítését, illetve többszörözését számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készíttetik el. Ebből következik, hogy amennyiben a médiafigyelő cég CD-ROM-ra, más digitális hordozóra vagy számítógép merevlemezére rögzíti a műsorszövegeket, vagy elektronikus adatbázist hoz létre az ily módon összegyűjtött írásos anyagokból, úgy az ilyen többszörözési cselekmények még jövedelemszerzési, illetve jövedelemfokozási célzat hiányában sem minősülnek szabad felhasználásnak.
Audio-, illetve audiovizuális hordozón történő rögzítés és többszörözés
A sugárzott adás audio-, illetve audiovizuális hordozón történő rögzítése és többszörözése az előzőek szerinti műsorszöveg-leírással ellentétben szomszédos jogi értelemben releváns felhasználásnak számít, amelyhez főszabályként az Szjt. 80. § (1) bekezdés a), illetve b) pontja értelmében az érintett rádió-, illetve televíziószervezet hozzájárulására van szükség.
Ilyen esetben azt kell további lépésként vizsgálni, hogy a műsorrögzítés, illetve többszörözés beleesik-e a szabad felhasználások előzőek szerint részletezett esetköreinek valamelyikébe. Az Szjt. 83. §-a értelmében ugyanis - ahogy az a I. rész 1. pontjában szerepel - azokban az esetekben, amikor az Szjt. a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a jogosult hozzájárulását, a felhasználáshoz nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására sem. Figyelemmel az Szjt. 33. §-ában foglalt, a szabad felhasználásra vonatkozó szabályok értelmezésével kapcsolatos, előzőekben már hivatkozott rendelkezésekre is, valamely rádió- vagy televízióműsor magáncélú rögzítése szabad felhasználásként a hatályos szabályozás alapján is csak annyiban megengedett, amennyiben az jövedelemszerzési, illetve jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgál. A médiafigyelési tevékenység keretében történő adásrögzítés, ebből következően - még ha végső soron magáncélra történik is - csak annyiban minősülhet a hatályos jogi szabályozás szerint szabad felhasználásnak, amennyiben jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ennélfogva amennyiben a médiafigyelő cég a műsorrögzítéssel, többszörözéssel kapcsolatos költségeinek egyszerű áthárításán túl a többszörözést megrendelő személy vagy szervezet irányában üzleti hasznot is magában foglaló ellenértéket számít fel, úgy a hatályos szabályozás szerint is megvalósul az érintett rádió- vagy televíziószervezet kizárólagos jogainak sérelme. Az adásrögzítés esetkörében is érvényesek továbbá az előzőekben hivatkozott szabályok, amelyek szerint elektronikus adathordozóra, illetve számítógéppel, mással készíttetett másolat semmiképp nem minősül szabad felhasználásnak.
[A hatályos Szjt. 35. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az elektronikus média területén nem igazán kerülhetnek alkalmazásra. A felhívott jogszabályhely c) pontja a szervezetek által a magáncélú másolatkészítés fő esetkörén túli, szabad felhasználásként végezhető többszörözések körében a belső intézményi célra történő újság- vagy folyóiratcikk-másolást teszi lehetővé, nincs tehát lehetőség a jogszabály hatályos szövege alapján sem a rádió- vagy televízióadások rögzítésére vagy többszörözésére e körben.]
Az első kérdéssel kapcsolatban összefoglalásként az előzőek alapján megállapíthatjuk, hogy az Szjt. 80. § (1) bekezdésében foglalt szabályok alapján a médiafigyelési tevékenység azon esete, amikor a műsorszövegek leírása történik, nem sérti a rádió-, illetve televíziószervezetek szomszédos jogait. A műsorszöveg írásbeli rögzítése szerzői (nem szomszédos jogi) jogsértést azonban megvalósíthat, amennyiben a műsorszöveg szerzői jogi védelem alatt áll. A szabad felhasználási esetek egyrészt az egyszerű tény- és híranyagok átvételével, másrészt a magáncélú, jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgáló másolatkészítéssel kapcsolatosak.
A sugárzott adásról készült jogosulti hozzájárulás nélküli audio-, illetve audiovizuális rögzítés, illetve többszörözés az Szjt. 80. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerint az érintett rádió-, illetve televíziószervezet kizárólagos jogát sérti, kivéve, ha szabad felhasználásnak minősül. A szomszédos jogi jogosult kizárólagos jogán túl ugyancsak megvalósulhat ebben az esetben is a szerzői jogosultak jogainak sérelme. A szabad felhasználási esetkörök a fentiekkel megegyeznek. A hatályos szabályok szerint a más által végeztetett audio-, illetve audiovizuális (kivéve a számítógépes, illetve az elektronikus adathordozóra történő) többszörözés is szabad felhasználásnak minősülhet, ha közvetve sem irányul jövedelemszerzési, illetve jövedelemfokozási célra, és a megrendelő magáncélját szolgálja.
A törvénymódosítás hatása
Az I. rész 3. pontjában kifejtettek szerint a törvénymódosítás több tekintetben is szűkíti a hatályos szabályozás szerinti szabad felhasználási esetköröket. A legfontosabb változás az, hogy az INFOSOC-irányelvvel összhangban a magáncélú másolás kizárólag a természetes személyek által történő többszörözések esetén lesz a jövőben szabad felhasználásként megengedhető. A szervezetek által végezhető többszörözések köre még tovább szűkül, 2004. május 1-jétől csak a fentiekben konkrétan felsorolt intézmények jogosultak a törvényben meghatározott feltételekkel szabad felhasználásként másolatot készíteni. Ezzel kapcsolatban a joggyakorlatra vár annak értelmezése, hogy a más által végeztetett többszörözés esetén is [35. § (3) bekezdés], vajon a többszörözést végző jogalanyra is vonatkozik majd a módosult 35. § (1) bekezdés szerinti természetes személyre vonatkozó kitétel, vagy a természetes személyek magáncélra nemcsak természetes személyt, hanem szervezetet is megbízhatnak a többszörözéssel, természetesen jövedelemszerzési vagy -fokozási célzat nélkül.
2. A szabad felhasználási esetek, körülmények tekintetében a második kérdésre vonatkozóan az eljáró tanács hivatkozik az előzőekben részletezett szabályokra, melyeket részben az I. rész 3. pontja, részben az előző kérdésre adott válaszok tartalmaznak.
Míg a hatályos szabályozás a magáncélú rögzítés és többszörözés esetkörét szervezetekre is alkalmazni engedi, addig a törvénymódosítás kizárólag a természetes személyek magáncélját szolgáló rögzítéseket, illetve többszörözéseket teszi lehetővé szabad felhasználásként, amennyiben a rögzítés, illetve többszörözés jövedelemszerzés, illetve jövedelemfokozás célját még közvetve sem szolgálja.
Bár a jelenlegi szabályok szerint [35. § (1)-(3) bekezdések] a mással történő másolatkészítésre vonatkozó szabály elvben nem zárja ki a valamely szervezet (vállalkozás) útján történő műsorrögzítést, illetve többszörözést, a költségek egyszerű továbbhárításán túlmenő üzleti haszon érvényesítése azonban - a leginkább helyesnek látszó jogértelmezés szerint - még a másolatot készítő jogalany oldalán sem megengedett. A módosult szabályozás alapján kérdéses, illetve a joggyakorlatra vár annak eldöntése, hogy a mással végeztetett magáncélú többszörözés esetén a többszörözést végző jogalany is csak természetes személy lehet-e.
A vállalkozási körön kívüli, belső intézményi célt szolgáló, szabad felhasználásnak számító többszörözések a jövőben már csak a fentiekben felsorolt intézmények által végezhetők.
3. A testület, figyelemmel az előzőekben hivatkozott törvénymódosításra és a joggyakorlat kiforratlanságára, nem nyilvánít véleményt az egyes többszörözési cselekmények után felszámítható díjak lehetséges mértékéről. A díjak meghatározásának módját és mértékét a jogosultaknak és a felhasználóknak kell majd közösen meghatározniuk. Konkrét szerződésekkel kapcsolatos viták esetén természetesen szóba jöhet, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményét is kikérjék.
Az eljáró tanács ugyanakkor megjegyzi, hogy a műsorszövegekkel kapcsolatos szerzői díjakra vonatkozóan leginkább valamilyen, az Szjt. szerzői jogok közös kezelésére vonatkozó rendelkezései szerint kialakítandó, a jogosultak elhatározásán alapuló közös jogkezelésbe vont díjigény-érvényesítés adhatna megfelelő keretet. A gyakorlatban nemigen képzelhető el ugyanis rögzítésről-rögzítésre a szerzői jogosultak teljes körű egyedi felderítése. Míg az egyes rádió- és televíziószervezetek részéről valamilyen egyedi, meghatározott időtartamra szóló átalánydíjas szerződés látszik a legalkalmasabbnak a médiafigyelési tevékenység jogosítására és a szomszédos jogi jogosultakat a többszörözések után megillető jogdíjak érvényesítésére, addig a szerzői jogosultak engedélyezési jogát és jogdíjigényét leginkább valamely, már meglévő közös jogkezelő szervezet érvényesíthetné hatékonyan. A meglévő szerzői közös jogkezelő szervezetek közül leginkább az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vagy a Reprográfiai Szövetség látszik hivatottnak az elektronikus sajtóban sugárzott műsorszövegek többszörözése utáni szerzői díjak érvényesítésére.
A szerzőnek a mű egységét védő, személyhez fűződő joga Bartók Béla A csodálatos mandarin című zeneművéből készült táncfilm esetében
SZJSZT-30/03
A Fővárosi Bíróság megkeresése
Az eljáró tanács előzetes megjegyzése a bíróság, felperes és az alperes által feltett kérdésekhez
Az eljáró tanács álláspontja szerint csak konkrét ügy konkrét tényállása alapján lehetséges azt megítélni, hogy hol húzódik a határ egy szerzői műnek az adott kor művészeti, erkölcsi értékrendjének megfelelő és/vagy műfaji sajátosságok miatt indokolható, a mű egységét tiszteletben tartó értelmezése, illetve jogsértő megváltoztatása között.
Ennek megfelelően az eljáró tanács a mű egységét védő, személyhez fűződő jogok kérdésében általános, az eset összes körülményétől függetlenül alkalmazható követelményrendszert nem kívánt felállítani. Válaszait a konkrét ügy konkrét tényállása, a perbeli táncfilm megtekintése alapján alakította ki, megállapításai is e táncfilmre vonatkoznak.
A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések
1. Nyilatkozzon a Szerzői Jogi Szakértő Testület arról, hogy az alperes által csatolt videokazettán szereplő felvétel azonos-e a felperes által csatolt kópián másodikként szereplő, a felperesi álláspont szerint ma is vetített filmmel.
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács a két felvételt videovágón párhuzamosan vetítve vizsgálta meg. Az egyik változatot - amelyen a bevezető képeken Bartók komponál, és nincs eleje és vége - munkakópiának kell tekinteni. A munkakópia nem tekinthető befejezett műnek, az lényegében egy készülő filmalkotás még befejezettnek nem nyilvánított tervezete. A munkakópia és a vetítésre került végleges, befejezett változat között az alábbi főbb különbségek találhatók:
- A munkakópián látható bevezető képsorok (Bartók komponál) a végleges változatból hiányoznak. Ezáltal a munkakópia bevezető képsora 1 perc 53 másodperc, a befejezett változatban 1 perc 20 másodperc időtartamú. A bevezető képsoraiban 30 másodperccel rövidebb végleges változatnak a Duna-parti jelenetsora is rövidebb lett.
- A munkakópián nem szerepel, de a végleges változatban 19 perc 55 másodpercnél a filmalkotók beiktattak egy új jelenetet, amelyben a Lány a ketrecbe megy.
- A film végén a különböző vágások, gépállások miatt a maszkmotívum a munkakópiában erősebb.
- A végleges változatban vannak bizonyos vágási finomítások, de ezeknek nincs jelentőségük az ügy megítélése szempontjából, hiszen a zene kötötte a filmalkotókat, és nem tett lehetővé komolyabb, érzékelhetőbb változtatásokat a filmben.
2. Állapítsa meg a testület, hogy az alperesi film eltorzította-e, megcsonkította-e, más módon megváltoztatta-e, megcsorbította-e Bartók Béla A csodálatos mandarin című, szerzői jogi védelem alatt álló zeneművét. Ha igen, a szakvéleményben konkrétan jelölje meg, hogy az alperesi film mely része, jelenete, képe, kép és/vagy zenei hatása, esetleg összhatása mely törvényi tényállást (torzítás, csonkítás, változtatás, csorbítás) valósította meg.
Az eljáró tanács válasza
Az alperesi film nem torzította el, és nem is csonkította vagy csorbította meg Bartók Béla A csodálatos mandarin című, szerzői jogi védelem alatt álló zeneművét. Az alkotók az eredeti mű lényegét nem érintő, sérelmét nem eredményező kisebb módosításokat végeztek. Ezek elsősorban a filmszerűség és az erőteljes drámai kifejezés érdekében történtek.
A perbeli film megtartja a táncmű eredeti cselekménysorát, nem cserél föl jeleneteket, megtartja a darab szereplőinek eredeti tulajdonságait, karakterét, megőrzi továbbá a közöttük kialakuló viszonyok, konfliktusok, illetve azok megoldásának lényegét. Nem tekinthető torzításnak vagy a szerző becsületére, hírnevére sérelmes megváltoztatásnak egy-egy sajátos rendezői ötlet sem (pl. a diák mint pizzafutár vagy a három csavargónak a Mandarint kínzó eszköztára). Nem tekinthető csorbításnak a helyszín megváltoztatása vagy a korunkban már létező eszközök használata, mint az ipari video-térfigyelő vagy videokamera stb.
Nem mond ellent Bartók zenéjének, nem torzít, nem csorbít a táncmű zárójelenete sem, amikor a Lány a kitárulkozó fény, a szabadság felé távozik. Ilyen utasítás ugyan nincs sem az eredeti szövegkönyvben, sem Bartók partitúrájában, értelmetlen azonban a partitúrába beírt szerzői utasítások katalógusszerű számonkérése a filmalkotókon. A táncmű színpaditól eltérő műfajban történő filmes megvalósítása az eltérést eleve szükségessé teszi. Ismeretes ugyanennek a műnek bábszínpadi adaptációja is, amely szükségképpen magán hordozza a sajátos műfaji megvalósítás jegyeit. Ilyen megfontolásból számos, korábbi Csodálatos mandarin táncmű jogvita tárgya lehetett volna (Maurice Béjart, Eck Imre vagy Miloss Aurél koreográfiái stb.).
A záró képsor egyébként a nyitójelenetre rímel, hiszen ott a Lányt a három csavargó elrabolja. Az elhaló (calando) vég nemcsak a Mandarin halálának zenéje, hanem a bizonytalan jövőbe haladó Lányé is. Álláspontunk szerint ennyi szabadság megilleti a filmalkotókat.
A remekművek joga a folyamatos újjászületés, de az újrateremtés jogával sem a színpadi, sem más műfajban alkotóknak visszaélni nem lehet. A perbeli Bartók-Lengyel művet nyolcvanéves története során mindig is az adott kor művészeti, erkölcsi értékrendjének megfelelően gondolták, értelmezték újra a különböző előadóművészi és alkotóművészi területeken. Az alperesi filmalkotás nem él vissza az újrateremtés jogával.
A bírói kérdésre adott válaszunkat összefoglalva tehát megállapítjuk, hogy az alperesi film alkotói az eredeti művet nem torzították el, lényegi vonásait nem változtatták meg, legfeljebb a filmes műfaj keretein belül különböző eszközökkel módosították azt. Az eljáró tanács álláspontja szerint ezzel Bartók Béla becsülete vagy hírneve nem sérült.
A felperes 26. és 31. sorszám alatt feltett kérdései
1. Az elkészült film az Szjt. 13. §-ába ütköző módon valósult-e meg, különös tekintettel azokra az alapvető tartalmi változtatásokra, amelyeket a felperes kifogásolt?
Az eljáró tanács válasza
Az elkészült film nem az Szjt. 13. §-ába ütköző módon valósult meg.
Az eljáró tanács - amint a bíróság második kérdésére adott részletes válaszában is megállapította - az alperesi táncfilmben fellelhető, az eredeti sujet-hez és a zeneszerzői partitúrába beírt rendezői utasításokhoz képest észlelhető változtatásokat nem tekinti alapvető tartalmi változtatásoknak. Az eljáró tanács ezt az álláspontját annak ismeretében alakította ki, hogy a film eleje és vége eltér az eddigi megvalósításoktól, illetve, hogy a partitúra szerinti üldözéses jelenet helyett a táncfilmben a Mandarin és a Lány szeretkezési jelenete látható. Az eljáró tanács nem tekinti a táncfilm Duna-parti bevezető képsorait sem az eredeti mű olyan megváltoztatásának, amely a zeneszerző becsületére vagy hírnevére sérelmes volna, hiszen Bartók bevezető zenéje a nagyváros durva zaját érzékelteti, amely független bármilyen konkrét helyszíntől és eseménytől. Az eljáró tanács a táncfilm befejezésével kapcsolatos álláspontját a bíróság második kérdésére adott válaszában kifejtette.
2. Van-e tartalmi összefüggés Bartók Béla zenéje és Lengyel Menyhért szövegkönyve között?
Az eljáró tanács válasza
Természetesen van.
3. A filmen látható történet egyes kulcselemeinek vonatkozásában megváltoztathatják-e a zene eszmei mondanivalóját (jelentését, üzenetét) azok a változások, amelyeket az alperes az eredeti librettón belül végrehajtott (az eredeti librettóból elhagyott és időrendileg ugyanazon a helyen mást vagy másképp hozzátett)? (Gondolunk itt például a filmben többször és többekkel előforduló szeretkezési jelenetekre, ami az eredeti műben csak egyszer fordul elő, akkor is csak a Mandarinnal.)
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács először is rögzíteni kívánja, hogy a zenének kifejező eszközei, hangulati hatásai vannak, és nem eszmei mondanivalója. A Szerzői Jogi Szakértő Testületnek egyébként sem lehet feladata eszmei mondanivalók vizsgálata, amely ideológiai kérdések boncolgatásához vezethetne. A felperesi kérdés a zene „jelentése”, „üzenete” tekintetében is értelmezhetetlen. Amennyiben ez a zene kifejezőeszközeire, hangulati hatásaira utal, akkor az eljáró tanácsnak az az álláspontja, hogy azok a táncfilmben érintetlenek maradtak. Például - amint a fentiekben is kifejtésre került - a Mandarin halála és a Lány kilépése a rabságból a fénybe (a szabadság jelképe) nem mond ellent Bartók elhaló zenéjének, amely egyfajta megtisztulást, megnyugvást érzékeltet.
Az eredeti librettóhoz képest többszöri és többekkel előforduló szeretkezési jelenetek kapcsán az eljáró tanácsnak az az álláspontja, hogy a Mandarin és a Lány első szeretkezési jelenete - amely Lengyel Menyhért librettója és Bartók Béla rendezői utasítása szerint az ún. üldözési jelenet - nem mond ellent Bartók zenéjének. Bartók izgatott, zaklatott üldözési zenéje a felfokozott vágy kifejezése. Itt azonban a szeretkezés nem jut el a beteljesülésig. Ezzel híven követi Bartók szándékait.
4. Az eredeti librettó és a zene összefüggésében jelent-e a zene vonatkozásában tartalmi változást a librettóba alapvetően új jelenetek beiktatása (különösen a film első jelenetei - a Lány elrablása -, illetőleg a zárójelenetek - a Lány kilép a fénybe stb.) és ezekhez Bartók zenéjének hozzárendelése?
Az eljáró tanács válasza
A film elején és végén - Lengyel Menyhért librettójához képest - látható kiegészítések nem jelentenek a zene vonatkozásában tartalmi változtatást.
5. A végrehajtott változtatások jelentik-e a mű eredeti mondanivalójának megváltoztatását (különös tekintettel az utolsó jelenetek beiktatására)?
Az eljáró tanács válasza
A mű filmes megvalósítása alapvetően nem eredményezte a cselekménysor, a szereplők jelleme, a szereplők egymáshoz való viszonya, a konfliktusok és azok megoldásának lényeges megváltoztatását. Az eredeti mondanivalót nem lehet oly mértékben leszűkíteni, ahogy felperes kívánja. A mű témája, helyszíne, cselekménye, jellemei, konfliktusai eleve feltételezik azok közönséghez közvetítésének, értelmezésének koronként változó módját. A perbeli mű arra predesztinált, hogy ne statikusan, hanem minden korban változóan kerüljön színpadi, filmes vagy egyéb megvalósításra, felhasználásra. A perbeli film alkotói által végrehajtott változtatások az eredeti mű egészének mondanivalóját nem változtatták meg, azt tiszteletben tartották
6. Az elkészült film mennyire vette figyelembe Bartók színpadi utasításait?
Az eljáró tanács válasza
A kérdés azért nem helytálló, mert nincs tekintettel arra, hogy a film művészi eszközeit tekintve is a színpaditól alapvetően eltérő műfaj. A mű képi megfogalmazásai, a közeli képek stb. eleve kiváltják azokat, a partitúrában meglevő rendezői utasításokat, amelyek egy filmes átdolgozás esetében nem is alkalmazhatók. Mindazonáltal a filmalkotók Bartók színpadi utasításainak főbb, lényeges vonásait figyelembe vették, de nem szolgai módon. Ettől azonban nem sérült a mű egésze.
7. Az elkészült film - mind a zene és az eredeti librettó összefüggései, mind a librettó tekintetében - az eredeti történet megfilmesítésének minősül-e, vagy eléri (az eltérő műfaji sajátosságokon túl) az átdolgozás szintjét?
Az eljáró tanács válasza
A zenében változtatás nem történt, hiszen az eredeti mű felvétele szól a filmben. A librettót érintő változtatások a filmes megvalósítás eredményei, amelyek - az eltérő műfaji sajátosságokon túl - a zene és az eredeti librettó összefüggései tekintetében sem érik el az eredeti Bartók zenemű átdolgozásának szintjét.
8. Összességében a végrehajtott változtatások levezethetők-e Bartók zenéjéből, illetőleg az eredeti librettóhoz rendelt zenei tartalom sérelme nélkül a változtatásokhoz Bartók zenéje hozzárendelhető-e?
Az eljáró tanács válasza
A bíróság 2., illetve a felperes 3. és 4. kérdéseire adott válaszok erre a kérdésre is megadják a választ: a végrehajtott változtatások levezethetők Bartók zenéjéből, illetőleg a változtatásokhoz Bartók zenéje az eredeti librettóhoz rendelt zenei tartalom sérelme nélkül hozzárendelhető.
Az alperes 32/A/1. sorszám alatt feltett kérdései
1. Van-e - ha van, hol és miként létezik - Lengyel Menyhértnek és Bartók Bélának egy olyan közös táncműve, amelyhez mint „eredetihez” az egyes konkrét koreográfiák hitelessége hozzámérhető? Mind a librettó, amelynek alcíme pantomime grotesque, mind az arra komponált zenemű kifejezetten színpadi előadás céljára készült. Ebből következően a librettó és a zenemű színpadi megjelenítéséhez elengedhetetlenül szükséges egy koreográfus a maga alkotótevékenységével. Nem arról van-e szó, hogy minden koreográfia, minden táncelőadás és minden táncfilm szükségképpen „eredeti”?
Az eljáró tanács válasza
A kérdésben rejlő állítás igaz. Bartók Béla Lengyel Menyhért korábban megírt librettójára komponálta a zenét. Bartók és Lengyel műve színpadra szánt, összekapcsolt, közös mű. Ahhoz azonban, hogy a mű - a zene és a librettó - a színpadon megjeleníthető, előadható legyen mint táncmű, nélkülözhetetlen egy koreográfus, aki a zeneszerző és a librettista szerzőtársává válik. A kérdéses színpadi mű esetében nem beszélhetünk tehát eredeti táncműről, csak Bartók és Lengyel eredeti, színpadra szánt művéről. Következésképpen a Bartók és Lengyel művére alkotott minden koreográfia szükségképpen eredeti táncmű.
2. Jelölje meg a Szerzői Jogi Szakértő Testület, hogy mi a zene - felperes által hivatkozott - „eszmei mondanivalója (jelentése, üzenete)”, továbbá mi a mű „eredeti mondanivalója”?
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács a kérdést illető álláspontját a felperes 3. sorszám alatt feltett kérdésére válaszolva kifejtette. Amint a válaszból kiderül, az eljáró tanács szándékosan tartózkodott attól, hogy meghatározza egy mű eszmei mondanivalóját. Az eljáró tanácsnak jelen esetben nem lehet feladata, hogy esztétikai elemzés kifejtésébe kezdjen. Egyebek között erre azért sem vállalkozhat, mert mint minden szerzői mű, úgy a perbeli mű is mindenki számára mást jelent, más esztétikai értékek hordozója. Ettől érdekes és izgalmas a művészet.
3. Egyetért-e a Szerzői Jogi Szakértő Testület abban, hogy egy eleve táncszínpadra írott zenemű esetében annak koreográfiai - illetve táncfilmes - megvalósítója nem csupán az eredeti mű másodlagos felhasználója, hanem egyben új, eredeti mű társalkotója lesz?
Az eljáró tanács válasza
Az Szjt. 64. § (2) bekezdése szerint a filmalkotás szerzői a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői (esetünkben Lengyel Menyhért és Bartók Béla), a film rendezője (Mészáros Márta) - és mindazok, akik a film egészének kialakításához alkotó módon járultak hozzá. Ez utóbbi körbe tartozik nem vitásan a perbeli táncmű koreográfusa, Bozsik Yvette. Tehát a perbeli film szerzői: Lengyel Menyhért, Bartók Béla, Mészáros Márta és Bozsik Yvette.
4. Lát-e a Szerzői Jogi Szakértő Testület az „eredeti” mű mibenléte és sérthetetlensége tekintetében különbséget a tárgyalkotó, illetve képzőművészetek és az ún. előadó vagy interpretáló művészetek (zene, színház, tánc stb.) között? Van-e különbség egy szobortárgy önkényes átfestése és egy amúgy érintetlenül elhangzó, nyolcvan évvel korábban készült zenemű mai színpadra állítása között az „eredeti” megsértése tekintetében?
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács véleménye szerint elvben lehet különbség, hiszen az előadóművészet szükségképpen a felhasznált mű értelmezésével jár. Természetesen az értelmezési lehetőségek nem korlátlanok, senki sem gyakorolhat úgy jogokat, hogy más jogait sértse: az előadóművész szabadságának a mű integritásához fűződő szerzői érdek szab határt.
5. Elképzelhetőnek tartja-e a Szerzői Jogi Szakértő Testület, hogy egy zeneszerző úgy írjon színpadi zenét, hogy nem számol majdani, ismeretlen társalkotói szellemi és művészi önállóságával, azzal, hogy műve egy másik művészi médiumban új - számára sem ismert - dimenziókkal, jelentésekkel gazdagodhat? Elképzelhető-e, hogy a színpadi zenét alkotó zeneszerző ne tekintené autonóm alkotótársnak darabja színpadra állítóit, és arra tartson igényt, hogy egy másik művészi médium legbelsőbb formakérdéseiben - bevallottan laikusként - maga akarja kimondani a döntő szót? (Ad absurdum: vajon Bartók Bélának el kellett volna fogadnia Lengyel Menyhért diktátumát zenei kérdésekben pusztán azért, mert a prózai librettó korábban született? S ha igen, vajon hogyan engedhette meg magának azt a „merészséget”, hogy a partitúra prózabetétjeiben saját igényei szerint átfogalmazza az „eredeti” szavait?)
Az eljáró tanács válasza
A Szerzői Jogi Szakértő Testület feladata, hogy konkrét művészi, alkotói szakterületeken, konkrét kérdésekre adjon szakértői válaszokat. A testületnek nem feladata a szerzők belső motivációját kutatni és elemezni. Ez inkább a szakirodalom és a kritika feladata lehet.
6. Elviekben jogsértőnek minősíthető-e egy műalkotás (esetünkben Mészáros Márta és Bozsik Yvette táncfilmje) egyes (pl. dramaturgiai, szimbolikus stb.) elemeinek önmagában való megjelenítése alapján. Eldönthető-e egy, a mű egész tartalmát érintő kérdés mind az ún. „eredeti”, mind a felhasználás útján létrehozott mű beható, szakszerű értelmezése, komplett jelentés-összefüggéseinek a maga teljes bonyolultságukban való tekintetbe vétele, illetve szakszerű értelmezési viták lefolytatása nélkül?
Az eljáró tanács válasza
A szerző személyhez fűződő jogai a mű egészére vonatkoznak. A részleteknek akkor van jelentőségük, ha a mű egészére kihatnak. Ilyen hatás a perbeli filmalkotás esetében nem volt megállapítható.
A személyhez fűződő jog sérelmének megállapításához elvben szükség lehet értelmezésre, de az alperes által említett elemzés nem abszolút követelmény.
7. Amennyiben a fentieknek megfelelő módon kerül sor a mű értelmezésére - mind az „eredeti” mű, mind a táncfilm vonatkozásában - úgy a Szerzői Jogi Szakértő Testület helytállónak ítéli-e meg felperes vélekedését, amely szerint a film utolsó jelenete (a Lány kilép a fénybe) a zene vonatkozásában tartalmi változást jelent? Megalapozott lehet-e ez a vélemény olyan előzmények után, hogy a mű egészének értelmezése alapján a zenetörténészek a filmbeli megvalósításhoz hasonlóan értelmezték a librettó végkifejletét (ld. a 2001. május 30-án kelt alperesi érdemi ellenkérelem 4. oldalát.).
Az eljáró tanács válasza
Az eljáró tanács rögzíteni kívánja, hogy Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményének kialakítása során nincs kötve a zenetörténészek műelemzésének eredményéhez. Mindazonáltal a fentiekben már kifejtett indokok alapján nem tartja a táncfilm befejező jelenetét Bartók Béla zenéjére nézve sérelmesnek.
8. Összességében: a perbeli táncfilm Bartók Béla és/vagy Lengyel Menyhért becsületére vagy hírnevére sérelmes-e?
Az eljáró tanács válasza
A fentiekben kifejtett indokok alapján a perbeli táncfilm Bartók Béla becsületére vagy hírnevére nem sérelmes.
Jellegzetes filmalak reklámcélú felhasználása
SZJSZT-31/03
A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának megkeresése
A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma által feltett kérdés
1. A felperes - figyelemmel az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontjára - milyen összegű szerzői jogdíjra tarthat igényt az alperestől a „Dr. Bubó”-figura jogosulatlan felhasználása miatt.
Az alperes 50. sorszám alatt feltett kérdései
1. Az alperes által megvalósított használat idején mennyiben volt ismert a felhasznált figura, egy hasonló ismertségű figura felhasználásának mennyi volt a díja 2000-ben átlagosan?
2. A kifogásolt alperesi magatartás időszakában (2000. augusztus) milyen szerepet játszottak az utcai plakáthirdetések a hirdetési piac egészéhez viszonyítva?
3. A felhasználási díj mértékét hogyan befolyásolja, hogy csak Budapesten történt felhasználás?
4. 2000 nyarán milyen összegű felhasználási díj volt megállapítható a „Dr. Bubó”-figura vonatkozásában, a felhasználás módját, helyét, idejét és nagyságrendjét figyelembe véve a 3 000 000 Ft követelés nem eltúlzott-e?
Előkérdések
Ahhoz, hogy a bíróság, valamint az alperes által feltett, a Szerzői Jogi Szakértő Testület feladatkörébe és szakismeretei körébe tartozó kérdéseket meg lehessen válaszolni, az ügy iratainak áttanulmányozása alapján annak ellenére kell előkérdést tisztázni, hogy rendelkezésre áll a bíróság 33. sorszámú, szerzői jogsértést megállapító közbenső ítélete.
A közbenső ítélet
Ha bármely okból a 33. sorszámú közbenső ítélet nem maradna hatályban, előfordulhat, hogy a jelen szakvélemény szerinti, a jogsértő felhasználás módjával és mértékével arányos, megfelelő felhasználási díj (a jogsértő gazdagodásának minimuma) mértékének megbecsülésére, és a becslés indokaira nem lesz szükség.
Ebben az esetben esetleg feltehető, hogy a tényállás tisztázása elvezethet addig, hogy megállapítható legyen: a felek alaki okból érvénytelenül [Szjt. 45. § (1) bekezdés], de megkötötték a felhasználási szerződést a Dr. Bubó rajzfilmfigura reklámcélú felhasználására (F/6-F/15. alatti levelezés), és a szerződés tartalma az Szjt. 42. § (3), 43. § (4) és (5) bekezdése alapján meghatározható, azaz a felek legalább a felek személyében, az ellenszolgáltatásban, a felhasználásra kerülő műben és az engedély adásában megállapodtak.
Ilyen esetben az alakiság megsértése miatt érvénytelen szerződést, mivel a felhasználás már megtörtént, a bíróság - a következetes bírói gyakorlat alapján - a határozathozatalig hatályossá nyilváníthatja, és ennek alapján a feleknek el kell számolni. [BH 1994/249., BH 1994/129., BH 1994/24., BH 1994/22., BH 1993/500. BH 1993/296., BH 1993/295., Főv. Bír. 8. P. 26 251/1992/2., L.B. Pf. IV. 20 887/1992/2,. L.B. Pf. IV. 21 722/1994/7., Főv.Bír.8. P. 21 613/1994/9., L.B. Pf. IV. 20 025/1994/2., Főv.Bír.8. P. 26 697/1991/23., Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK, 2000, p. 235.]
A felhasználási jog esetleges átszállása a jogutód alperesre
Az Szjt. 107. § (1) bekezdés második fordulata alapján a törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni. Ebből következően a korábban kötött felhasználási szerződésekre a régi Szjt.-t (1969. III. tv.), illetve a felhasználási szerződések egyes altípusaira vonatkozó miniszteri rendeletek rendelkezéseit kell alkalmazni.
A régi Szjt. 28. § (2) bekezdése szerint: „A felhasználó - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - jogait csak a szerző beleegyezésével ruházhatja át.”
Szerzőnek ebben az esetben a régi Szjt. 41. § (3) bekezdése alapján a filmelőállítót kell tekinteni: „A filmre vonatkozó szerzői vagyoni jogokat a szerzőkkel kötött szerződések alapján jogutódként a filmgyár (értsd: filmelőállító) szerzi meg, és harmadik személyekkel szemben kizárólag a filmgyár gyakorolja. A filmgyár a szerzők személyhez fűződő jogai védelmében is felléphet.”
A régi Szjt. 28. § (2) bekezdésében hivatkozott, a szóban forgó esetre vonatkozó jogszabály az Szjt. végrehajtására szolgáló 9/1969. (XII. 29.) MM rendeletnek a felhasználási szerződés alapján szerezhető jog átszállásáról szóló szabálya (22. §) volt, amely kimondta, hogy „A felhasználó jogai jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján történő jogutódlás esetén a jogutódra szállnak át.”
Ez annyit jelent, hogy az ügyleti akár részleges, akár teljes (pl. üzletrész vagy részvény megszerzése) vagy társasági jogi cselekménnyel megvalósuló teljes jogutódlás (pl. átalakulás) alapján az ügyben alkalmazandó jogszabály szerint a jogelőd esetlegesen meglévő, akár határozatlan időre megszerzett felhasználási jogai sem szálltak át a jogutódra.
Ha az alperes jogelődjénél filmfelhasználást veszünk alapul (megfilmesítés reklámfilm céljára), akkor a régi Szjt. 26. § (2) bekezdésének utalása alapján a megfilmesítési szerződések feltételeiről és a szerzők díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM rendeletet, valamint az azt módosító 2/1983. (III. 23.) MM rendeletet kellett alkalmazni.
Ha reklámcélú grafikai felhasználást tételezünk fel (a folyamatban levő perben megállapított felhasználással analóg felhasználás), akkor az alkalmazott grafikai alkotások felhasználási szerződéseinek feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 6/1970. (VI. 25.) MM rendelet szabályait kellett alkalmazni. Mindkét rendelet alapján lehetett határozatlan időtartamra felhasználási szerződést kötni.
A gazdagodás megtérítésére irányuló szerzői jogi igény
A perben érvényesíteni kívánt, szerzői jogsértésre alapított felperesi igény [hatályos Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pont] ún. TRIPS-szabály, amely már a régi Szjt.-nek is részévé vált 1997. július 1-jétől kezdve [1997. évi XI. tv. 120. § b) pont, amely a régi Szjt. 52. §-át módosította].
A TRIPS-egyezmény (kihirdette: 1998. évi IX. törvény) I: C. melléklet 45. cikk (2) bekezdésének második mondata a szóban forgó Szjt.-szabály alapja. (Az eredeti egyezményes rendelkezés célja az objektív, tehát akár vétkesség nélküli jogsértés esetére megjelölt, a jogsértő által elért „profit” (az egyezmény angol szövege szerint) jogosult javára történő elvonására jogosulti igény létesítése [Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK, 2000, p. 437.]. A TRIPS-egyezmény egyik kommentárja hangsúlyozza, hogy nem kompenzációs (reparatív) jogintézményről, hanem a jogsértő teljes, a jogsértéssel összefüggésben keletkező gazdagodásának elvonásáról van szó (Daniel Gervais: The TRIPS Agreement. Sweet & Maxwell, London, 1998, p. 207.).
Az pedig nyilvánvaló, hogy „objektív jogsértés esetén a szerző vagyoni igényének legalsó határa az elmaradt jogdíj. Ha a jogsértő gazdagodása ezt a mértéket meghaladja, a különbözet is követelhető.” [Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK, 2000, p. 437.).
Ez a tétel elfogadottnak tekinthető más, TRIPS-konform szerzői jogi törvényekben is. Így pl. az Egyesült Királyság törvénye, az ún. CDPA (Copyright, Design and Patent Act) 96. § (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy gazdagodás megtérítése címén a jogosult legalább olyan megfelelő díjat követelhet, amennyit önkéntes licenciamegállapodás alapján kaphatna (Martin Delafaille: A damaging year for infringers. Copyright World, October, 2002, p. 14.).
Az említett elvet kifejezetten tartalmazza a német szerzői jogi törvény 101. §-a is a vétlen jogsértés jogkövetkezményei között, kimondva, hogy „kártalanításként olyan összeget kell fizetni, amely a felhasználási jogot engedélyező szerződés alapján megfelelő (arányos) ellenérték lenne (Fromm/Nordemann: Urheberrecht. Verlag W. Kohlhammer, 1994, p. 591. A szabályt a német törvény 2003. szeptember 12-én kihirdetett módosítása, ld. Bundesgesetzblatt, 2003. I. rész 46. szám, nem érinti.)
Ha tehát vétlen szerzői jogsértést feltételezünk, szükség van a felhasználás fejében járó, megfelelő jogdíj mértékének meghatározására.
Az eljáró tanács összevont válasza a bíróság 1. és az alperes 3. és 4. számú kérdésére
A jogdíj mértéke meghatározható számítással vagy becsléssel.
Az nyilvánvaló, hogy a royalty típusú, tehát a felhasználással elért bevétel arányában meghatározható jogdíj mértékét csaknem mindig ki lehet számítani. Ennek feltétele, hogy a jogsértő felhasználó a kiszámításhoz szükséges adatokat szolgáltassa, amire kötelezhető az Szjt. 94. § (1) bekezdés d) pontja alapján, és minden más olyan külföldi szerzői jogi törvény szerint is, amelynek szabályai megfelelnek a TRIPS-egyezménynek.
A Szerzői Jogi Szakértő Testület gyakorlata alapján számítással lehet meghatározni az elmaradt licenciadíj (jogdíj) mértékét pl. olyan esetben, amikor kereskedelmi forgalomban kapható, ún. „dobozolt” szoftverek engedély nélküli felhasználása tárgyában kell dönteni (SZJSZT-5/95). Ugyancsak így lehet eljárni olyan esetekben, ahol a közös jogkezelés körében a hivatalos lapban közzétett jogdíjak alapján lehet az elmaradt jogdíj mértékét meghatározni (SZJSZT-27/95). Hamisított CD-k forgalomba hozatala esetében is ki lehet indulni a fogyasztói árból a gazdagodás/hátrány meghatározása során (SZJSZT-01/00, 10/01).
Az egyösszegű, tehát nem a bevétel százalékában meghatározott jogdíj mértékét rendszerint csak becsülni lehet. A perben a felperes egyösszegű jogdíjat követel.
A becslés módszereinek meghatározásához az eljáró tanács áttanulmányozta az SZJSZT kereskedelmi hasznosításra vonatkozó gyakorlatát.
Filmalakok reklámcélú felhasználásával foglalkozott az SZJSZT a 13/03-as ügyben (sörreklám - a Mátrix c. film jellegzetes alakjai), valamint a 39/02-es számú ügyben (átdolgozott Flinstones-figurák alkalmazása reklámcélra). Egyik esetben sem volt szükség az ügyben a gazdagodás minimális mértékének (az elmaradt szokásos jogdíjnak) a meghatározására.
A 17/02. sz. ügyben a Digimon rajzfilmfigurák bagatell értékű, rágógumi-csomagoláson történő másodlagos kereskedelmi hasznosítása tárgyában foglalt állást az eljáró tanács. Itt a szerzői és kapcsolódó jogok megsértése tárgyában, tehát a Btk. 329/A. § (1) bekezdése szerinti vagyoni hátrány mértékének maghatározása ügyében az eljáró tanács úgy foglalt állást, hogy a vagyoni hátrány összege megegyezik legalább a szerzői … jogosultat illető, a szerzői jogi felhasználás … fejében járó jogdíjjal (licenciadíjjal). Ennek megállapításához azonban nem elegendő a jogosult képviselőjének egyoldalú nyilatkozata az ún. szokásos minimális licenciadíjról, hanem az állítást alá kell támasztani olyan, lehetőleg a Magyar Köztársaság területére megkötött licenciaszerződéssel, amely a büntetőeljárással érintett időszakra nézve az állított módon meghatározott (forgalomtól és bevételtől független fix összegű díj) és az állított mértékkel azonos (ahhoz hasonlítható) mértékű licenciadíjat tartalmaz.
A jelen ügyben a jogdíj becsléséhez az eljáró tanács az alábbi tényezőket vette figyelembe.
A kereskedelmi hasznosítás fogalmát sem az Szjt., sem a törvény indokolása nem határozza meg, csak utal arra, hogy a korábbi szerzői jogi törvény bírói gyakorlatában alakultak ki ennek, az ún. „merchandising” jognak az előzményei (pl. VUK-ügy, BH 1986/363).
Az Szjt. kommentárja [Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK, 2000] szerint a kereskedelmi hasznosítás az eredeti, fő felhasználáson kívüli másodlagos, főleg reklámjellegű hasznosítás. Jelentheti a jellegzetes és eredeti alakok feltüntetését pl. ruhadarabon.
A szóban forgó esetben a 33. sorszámú közbenső ítélettel megállapított jogosulatlan felhasználás nem egyszerűen engedély nélküli felhasználás, hanem engedély nélküli másodlagos kereskedelmi hasznosítás, ami a szerzői jogi felhasználás nevesített, „minősített”, az üzleti haszonszerzési célt eleve magában foglaló esete. Az ilyen jellegű felhasználáshoz ugyanis az Szjt. szerint külön, kifejezett engedély [Szjt. 16. § (3) bekezdés] szükséges.
A felhasználás e minősítő, tehát díjat növelő tényezőjéhez tartozik, hogy a jogosult bizonyítottan hajlandó volt, és a tényállás szerint is hajlandó lett volna hozzájárulni a „Dr. Bubó” rajzfilmfigura kereskedelmi hasznosításához.
Díjmeghatározó tényező az alkalmazott reklámhordozó. Az alperes a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. § f) pontjában meghatározott valamennyi fogyasztóhoz szóló (fogyasztó: minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul) a 2. § t) pontja szerinti szabadtéri reklámhordozón (reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett eszköz, kivéve az árusítás helyén elhelyezett áru elérhetőségét jelző eszközöket) helyezte el a Dr. Bubó rajzfilmfigurát. Az alperes nem válogatott a fogyasztói célcsoportok között, nem alkalmazott célcsoportoknak szóló válogatott reklámhordozókat (pl. előfizetett folyóiratszámokhoz kapcsolt prospektus vagy prémium, tehát ingyenesen adott termékek), hanem abban bízott, hogy a közterületen járó-kelő bármely fogyasztó számára nyújt „olyan tájékoztatást, amely a Traubisoda értékesítését és az alperes vállalkozás nevének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá a Traubisoda árujelző megismertetését előmozdítja”(a gazdasági reklám törvényi fogalmának megfelelő alkalmazása).
A tájékoztatás - a nem vitatott tényállás szerint - „az üdítőital-értékesítés szempontjából főszezonban, kivilágított, éjjel is látható közterületi plakátokon történt” (F/9, alperesi levél).
Díjnövelő tényező, hogy az alperes reklámtevékenysége a terméket bevezetett, kétségkívül jó hírű rajzfilmfigurával (a rajzfilmfigura ismertségére a 2. pont alatti válasz utal) kapcsolta össze. Az alperesi jogelőd felhasználási engedélyének létére vonatkozó tényállási elem bizonyítja, hogy az alperes úgy vélte, a felperesi rajzfilmfigura mind a tervgazdaság korában, mind a mai, éles piacgazdasági versenyben is alkalmas az alperesi termék kelendőségének fokozására.
Ugyancsak díjnövelő tényező a felperesi rajzfilmfigurához kapcsolható, a reklámmal elérni szándékozott fogyasztói asszociáció. A „Dr. Bubó” rajzfilmfigura közismerten az erdő háziorvosát (a tervgazdaság korában: körzeti orvosát) testesíti meg. A filmsorozat egyes epizódjainak hasonló a csattanója. Az orvos ugyan téved(het) a diagnózisban, de tanácsa mégis mindig (mindegy, hogy milyen közvetett úton vagy paradox módon) helytállónak bizonyul, a sorozat minden egyes része ugyanis happy enddel zárul. Ez azt az asszociációt kelti a fogyasztóban, hogy az ajánlott termék jó, hiszen dr. Bubónak „még akkor is igaza van, ha téved”.
Peradat, hogy a felperes 1997-ben három hónapi időtartamra 1 200 000 Ft nettó felhasználási díj fejében engedélyezte egy, a szóban forgó rajzfilmfigurához hasonlítható ismertségű alak, a „Gusztáv” kereskedelmi hasznosítását (a felperes 2001. április 23-án kelt észrevételei, 3. o.).
A perben érintett felhasználásra három év múlva, magasabb piaci ár- és díjfeltételek között került sor.
Az is peradat, hogy ha a felek között folytatott tárgyalások alapján írásba foglalt szerződéskötésre került volna sor, az alperes egy évre szerzett volna felhasználási jogot (F/12. szerződéstervezet, 6. pont). A felhasználás időtartama a díj mértékét értelemszerűen befolyásolja, azonban nem „egyenes arányosság alkalmazásával”. Ha az alperes a terméke értékesítésére legkedvezőbb időszakban valósított meg nem célzott, széles fogyasztói körnek címzett felhasználási cselekményt, akkor az esetlegesen bizonyított rövidebb felhasználási időtartam sem eredményezheti a jogdíj egyenes arányú csökkenését.
Befolyásolja a felhasználásért fizetendő szerzői jogdíj mértékét a felhasználással érintett terület nagysága. Értelemszerűen magasabb jogdíj jár az egész ország területén, mint egy korlátozott területen megvalósult felhasználás esetében. Itt sem állapítható meg azonban valamiféle „egyenes arányosság”, mégpedig a szóban forgó felhasználás természete és az alkalmazott reklámhordozó miatt. A közterületi plakátokat ugyanis nemcsak a közterületet magában foglaló település állandó lakosai, hanem áthaladók, átutazók is észlelik. Emiatt nem állítható, hogy a csak budapesti „plakátfelhasználás” kb. ötödrésznyi fogyasztói kört (szerzői jogi értelemben: nyilvánosságot) ér el, mint egy országos reklámplakát akció.
(Szerepet játszik a felhasználás, és így a jogdíj mértékének a meghatározásában az is, hogy a forgalom, tehát az elérhető nyilvánosság szempontjából milyen helyeken került sor a felhasználásra. Nagy forgalmú helyeken elhelyezett plakátokon történő felhasználás díja általában magasabb, mint az eldugottabb, kevésbé forgalmas helyeken elhelyezett plakátok esetén. )
Az eljáró tanács a becslést befolyásoló körülmények fenti felsorolására és értékelésére szorítkozhat. Pontos összeget az eljáró tanács az SZJSZT gyakorlata alapján nem határozhat meg, az - különösen becslési módszer esetén - a bíróság döntési körébe tartozik.
A felhasználás módjára, időtartamára és területére vonatkozó tényezők mérlegelése alapján az eljáró tanács megállapítja, hogy a felperes által követelt 3 000 000 Ft jogdíj mint az alperesi gazdagodás minimuma nem eltúlzott. Ez alól csak az az eset kivétel, ha a jogsértő felhasználás módja, időtartama és területe jelentősen szűkebb, mint az alá nem írt szerződéstervezet szerinti felhasználás hasonló körülményei. Az a tény, hogy a szerződéstervezet más reklámhordozókon történő, az egész ország területére kiterjedő, és mint említésre került, egy évre szóló felhasználást engedett volna, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felhasználó élt volna a teljes átengedett felhasználási joggal.
A felhasználás egyéb, fent részletezett körülményeire tekintettel az eljáró tanács megállapítja, hogy a felperes az általa 1997-ben megkötött, hasonló kereskedelmi hasznosítást engedélyező szerződésben meghatározott díjnál magasabb ellenértékre tarthat igényt a jogsértő felhasználás fejében. Ezt indokolja a korábbi, engedélyezett felhasználás óta eltelt időtartam, és a fent említett egyéb, díjnövelő tényezők.
Az eljáró tanács válasza az alperes 1. számú kérdésére
A kérdés második felére az eljáró tanács nem rendelkezik ismeretekkel, mert a hasonló ismertségű, más rajzfilmfigurák kereskedelmi hasznosítására kötött felhasználási szerződésekben meghatározott ellenértékeket a felek rendszerint üzleti titokká minősítik, és az Szerzői Jogi Szakértői Testület gyakorlatában az említett szerződések díjkikötéseinek vizsgálata még nem fordult elő.
Ami a „Dr. Bubó”-figura ismertségét illeti, az alábbi tényezőkre mutat rá az eljáró tanács:
Az alperes maga kellően ismertnek tekintette a figurát ahhoz, hogy közterületi óriásplakáton alkalmazza, mégpedig a korábbi, nem vitatottan az alperesi jogelődnek jogszerűen engedélyezett felhasználást követően több mint tíz évvel. Ez már önmagában is feleslegessé teszi az ismertség szakértői vizsgálatát.
Ugyanakkor az eljáró tanács beszerezte a „Dr. Bubó”-figurát életre keltő „Kérem a következőt” tévéfilmsorozat 2000. év körüli sugárzási adatait (Forrás: Artisjus Felosztási Főosztály).
Az adatok a következők:
| 1999.év | 50 | előfordulás | MTV |
| 2000.év | nincs | előfordulás | |
| 2001.év | nincs | előfordulás |
Ez annyit jelent, hogy a perbeli felhasználást megelőző évben, a rendelkezésre álló adatok alapján 50 alkalommal valamennyi, tehát több millió televízióval rendelkező magyar háztartást elérhette a perbeli figura. A Magyar Statisztikai Zsebkönyv alapján 2000-ben 2 649 000 televízió-előfizetést tartottak nyilván (Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 2002. p. 155.). A műsorelosztók ugyanis kötelesek a médiatörvény alkalmazandó rendelkezése alapján a közszolgálati műsorok, tehát az MTV-nek mind a földfelszíni (M1), mind a műholdas műsorát (M2) vezetékes továbbközvetítés útján ingyenesen elosztani, tehát a műsorok ott is elérhetők, ahol azok egyébként közvetlenül nem foghatók. (Csak a műsorelosztással kb. másfélmillió háztartás érhető el.)
Az eljáró tanács válasza az alperes 2. számú kérdésére
Az eljáró tanácsnak nincsenek a reklámpiac struktúrájára vonatkozó szakismeretei. Egyébként megállapítja, hogy a kérdésre adható válasz nem érinti közvetlenül a felperesnek a jogsértő felhasználás fejében járó minimumgazdagodás mértékének meghatározását. A felhasználási mód korlátozott vagy korlátozatlan minőségének a felhasználás fejében járó díjra gyakorolt hatásáról már az 1. kérdésre adott válasz állást foglalt.