KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
Lucy Akers: The future of patent information - a user with a view.
Szenteczki Csaba: A nyomtatott grafika története és technikái.
Larry Edsall: Tanulmányautók. Az 1930-as évektől napjainkig.
Neil Parkyn (szerk.): Hetven építészeti csoda szerte a világból.
Lucy Akers: The future of patent information - a user with a view.
(A szabadalmi információ jövője - egy felhasználó véleménye.)
World Patent Information, 25. k. (2003), 4. sz. p. 303-312.
A szellemi tulajdon életciklusa
A hagyományos megközelítéssel szemben, amikor egy vállalati feltaláló csupán a szabadalmi ügyvivővel dolgozott együtt egy projekt megvalósítása során, az utóbbi időben egyre inkább terjed az a megoldás, amikor a szellemitulajdon-védelmi folyamat teljes életciklusának valamennyi lépését figyelembe véve a vállalatok egyre több szakembert vonnak be a folyamatba. A szellemitulajdon-védelem teljes életciklusa átfogja az ötletek generálásától az elgondolások teljes mértékű hasznosításáig terjedő folyamat valamennyi szakaszát, s nem csupán a szabadalmakra, hanem a kereskedelmi titkokra is kiterjed, azaz mindarra, amit az adott vállalat az ötlettel kapcsolatban tulajdonának tekint. Az életciklus fogalma ebben az értelemben vonatkozik a szerzői jogra, a mintaoltalomra, a védjegyekre, sőt egyes esetekben a tudásmenedzsmentre is. A feltaláló és az ügyvivő közötti kapcsolat az egész vállalatra kiterjedő tevékenységgé bővült.
A szellemi tulajdonnal való gazdálkodás drasztikus változásának jó példáját nyújtják az egyetemek, amelyek a szellemitulajdon-védelem iránti csaknem teljes érdektelenségüket követően napjainkban egyre inkább a licencszerződések által nyújtott jövedelemszerzési lehetőségek felé fordulnak.
A szellemi tulajdon jelenlegi trendjei
A jelenlegi helyzet egyik fő jellemzője a szellemi tulajdon globális felfogása a kapcsolódó nemzetközi stratégiák alkalmazásával együtt. Mint ismeretes, a szabadalmakra és érvényesítésükre vonatkozó nemzetközi előírásokat a TRIPS-egyezmény alapján vezették be. Ugyancsak jól ismert a szabadalmak több országra való benyújtását megkönnyítő PCT. Már létezik a közösségi védjegy intézménye, rövidesen várható a közösségi mintaoltalom is, illetve - amikor arra a feltételek megérnek - a közösségi szabadalom bevezetése.
Míg tíz éve a szellemi tulajdonnal kapcsolatos eljárások főként papír alapúak voltak, ma már a nemzeti szabadalmi hivatalok egyre inkább integrált gépi rendszereket használnak, lehetővé teszik az információk digitális cseréjét, és megkezdték szabadalmi osztályozási rendszereik összehangolását. Erősödő nyomás érzékelhető a fordítási költségek és a szabadalmi eljárási díjak csökkentése, az adatok minőségi javítása és az eljárások egyszerűsítése érdekében. Ugyanakkor még nagyon messze vagyunk attól az állapottól, hogy egyetlen egységesített elektronikus bejelentés alapján földrajzi-gazdasági értelemben kiterjedt szabadalmat lehetne szerezni.
Vállalati célok és a jelenlegi trendek
A növekvő mértékű globalizáció körülményei között már van értelme a szellemi tulajdon globális portfoliójának fejlesztésére és a kapcsolódó jogok világméretű hasznosítására gondolni. Ma már a szellemi tulajdonra a vállalati szervezetek egészének van szüksége, és hasznosítása olyan központi vállalati funkciókat érint, mint a kutatás, a vezetés, a jogi, illetve pénzügyek.
Információs szolgáltatások
Általános vélemény szerint az információs szolgáltatások és a könyvtárak növekvő mértékű elektronizálódásának, a tájékoztató szakemberek képzettebbé válásának a fő hasznát az ún. értékközpontú hozzáférés biztosítása (a nehezen hozzáférhető információk minőségi szolgáltatása) adta. A jövőben a hangsúly eltolódhat az értékaggregáció felé, vagyis a fő kritérium az lehet, hogy egy szolgáltatás mennyire lesz képes a világhálón vagy máshol hozzáférhető információk összegyűjtésére és a több forrásból származó, sőt „ingyenes” és szabadon elérhető információk együttes feldolgozására.
A vállalati szellemitulajdon-védelmi folyamatok változásával fejlettebb információs rendszerekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a szélesebb körből származó információk begyűjtését és azok részletesebb elemzését. A fejlettebb adatkezelési eszközök és módszerek - mint pl. a háromdimenziós webkönyvek - alkalmazása lehetővé teszi a szellemi tulajdonnal kapcsolatos információk jobb felhasználását a vállalati stratégia és vezetés számára, s az információs szakembereket e szélesebb felhasználói közösség igényeinek kielégítésére is fel kell készíteni.
Az internet és a tradicionális információszolgáltatók
Az elmúlt öt évben nem sokat változott az internetes szolgáltatók, a hagyományos szolgáltatók és a leghatékonyabbnak vélt információs lánc helyzete. Érdemes megemlíteni, hogy a szabadalmi hivatalok által nyújtott szolgáltatások korlátai nem a hivatalok technikai felkészületlenségéből vagy az adatbázisok fejlesztése céljából rendelkezésre álló eszközök szűkösségéből, inkább a hagyományos szolgáltatókkal kapcsolatos gazdasági és politikai korlátokból fakadnak.
Korábban az információs szakemberek és az újdonságvizsgálók egyaránt végeztek manuális és on-line keresést, miközben a tényleges feltalálók főként a szabadalmi tárak manuális keresésére hagyatkoztak. Ma az elektronikus szabadalmi információknak számos különböző típusú közvetlen felhasználója van, akik a világhálón, belső adatbázisokon és elektronikus könyvtárakon keresztül használják az információkat különböző célokból, a szellemitulajdon-védelmi folyamatok teljes életciklusának valamennyi szakaszára vonatkozóan.
A szabadalmi információ jövője: több kapcsolati pont, személyre szabott szolgáltatások, elemzés és az információközvetítők szerepe
A szellemitulajdon-védelem teljes életciklusának átfogása érdekében több kapcsolati pont kialakítása várható elsősorban a belső szoftverrendszerek és a világhálón megjelenő szabadalmi információk között. Miközben a szellemitulajdon-védelmi portfóliók számos eleme nem publikus, szükség van arra, hogy az egyre inkább naprakész külső információkhoz is hozzá lehessen férni (pl. belső szellemitulajdon-védelmi rendszer kapcsolatának kialakítása a szabadalmi hivatal honlapján levő jogi státuszra vonatkozó információkhoz). A vállalati portfóliók bizalmasan és hatékonyan kezelendők és folyamatos karbantartást igényelnek. Ezzel együtt számos felhasználó támaszkodik a kapcsolódó adatokra a kutatásszervezőktől a pénzügyi szakemberekig. A sok szabadalmat benyújtó nagyvállalatok esetében a szellemitulajdon-védelem kezelésére szolgáló számítógépes rendszer külső és belső információkra támaszkodó belső rendszer marad, az adatok elsősorban a szervezet felé, s nem onnan kifelé áramlanak.
Az információk kezelésére kifinomult rendszereket fejlesztenek ki. Ennek egyik példáját az ún. „válaszadó gépek” jelentik, amelyek belső dokumentumokat, adatbázisokat, bizottsági jelentéseket, címtárakat és tudástérképeket stb. tartalmaznak. A „gépek” segítenek a keresőkérdések megfogalmazásában, „előre látják” a felhasználói igényeket, egyidejűleg különböző forrásokból szolgáltatnak adatokat és elemző, illetve beszámoló eszközöket nyújtanak az adatok megfelelő kezelésére és értelmezésére.
Számos lehetőség nyílik arra, hogy a külső forrásból származó szabadalmi információkat hogyan lehet a specifikus belső feladatok megvalósítása érdekében integrálni (pl. szabadalom meghatározását és benyújtását segítő szoftverek).
Az adatok kezelésére irányuló igények növekedésével párhuzamosan szükség lesz a személyre szabott szolgáltatások kialakítására, aminek fontos eleme a primer és szekunder információs forrásokon való túllépés. A legtöbb felhasználó reménykedik a szükséges szabadalmi információk egy helyen való hozzáférhetőségének megteremtésében (pl. a felhasználók által definiált, egymással versenyben álló szolgáltatóktól származó, több forrásból nyert információk portálja).
A fő cél a szabadalmi információs rendszerek tartalmának hatékony kezelése a hatalmas és egyre növekvő meny- nyiségű szabadalmi információ befogadási képességének növelésére. E szükséglet kielégítésére az adatmegjelenítési és adatkinyerési eszközök szolgálnak (pl. rajzolóeszközök, szabadalmi térképek és struktúrák).
Az új felhasználókkal és az új eszközökkel összefüggésben azonban számos nyitott kérdés is felmerül. Az új felhasználók gyakran nincsenek tisztában valódi igényeikkel pl. az eredmények teljességét tekintve. A tradicionális szolgáltatók és a világhálón található források inkonzisztens adatai és formátumai további bizonytalanságokat eredményeznek. Megbízható módszerekre van szükség annak érdekében, hogy a tapasztalt felhasználók számára nyújtott szolgáltatások átláthatóak és világosan értelmezhetőek legyenek.
A rendszerekkel kapcsolatos fejlesztések mellett növekvő szerep vár az információközvetítőkre a felhasználók képzése, a felhasználókkal való kapcsolat fejlesztése, az adatok prezentálása, illetve az adatok és a formátumok konzisztenciájának megteremtése érdekében.
A közzétett szabadalmak és a kapcsolódó információk exponenciális növekedésével remélhetőleg nő a szabadalmi információk közvetítésével foglalkozó szakemberek száma, akik részt vesznek majd piackutató csoportok, versenyinformációs teamek, szellemitulajdon-védelemmel foglalkozó részlegek stb. munkájában. Várhatóan kialakul az akkreditált szabadalmi információs intézetek, vagy még inkább a hivatalosan minősített információs szakemberek kategóriája.
Legyen víziónk… s amit kerüljünk el
Egyszerűen még nem érkezett el az idő arra, hogy az internet legyen a hivatalos adatok egyedüli forrása. Még további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a dokumentumok internetes változata egyúttal a jogilag is érvényes változat legyen. Ehhez szükség van a számítástechnikai biztonság fokozására és a rendszerekbe való jogtalan behatolások megelőzésére.
Legalább ilyen fontos az is, hogy a kereskedelmi szolgáltatók és a szabadalmi hivatalok az új információs eszközöket csak a felhasználókkal való egyeztetés után vezessék be. (Erre jó példa a SciFinder elindítása, illetve az esp@cenet legutóbbi továbbfejlesztése. Ugyanakkor számos cég küzd új szolgáltatások beindításának komoly problémáival, mivel nem a megfelelő embereket vonták be az értékelésbe.) Ugyancsak fontos az, hogy a szabadalmi hivatalok dokumentációs rendszereik megváltoztatását is csak a felhasználókkal való konzultációt követően hajtsák végre. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy a hivatalok és a felhasználók között egyeztetés legyen a főbb információpolitikai és dokumentációs kérdéseket illetően és arra is, hogy a felhasználói javaslatokat figyelembe vegyék. Valamennyi szabadalmi információs rendszer kulcskérdését a felhasználók igényei képezik. Amennyiben a szabadalmi információs rendszerek elsősorban az előállítók kényelmét szolgálják, súlyosan károsodhat a szolgáltatások és rendszerek használhatósága.
Mi várható - egyesülés és együttműködés?
A kereskedelmi információszolgáltatásban további vállalati egyesülések várhatóak a szabadalmi információs adatbázisok előállítói, az on-line kiadók, az internetszolgáltatók és az információs eszközök előállítói között. (2002-ben ennek pozitív példáját adta a MicroPatent az Aurigin, a Thomson-Derwent, a Wila Verlag és a Thomson a Current Drugs felvásárlásával.)
A szellemitulajdon-védelmi stratégia kialakításának és rendszereinek potenciálisan globális fejlődésével szorosabb együttműködés várható a kereskedelmi információs szolgáltatók, a szabadalmi hivatalok és a szabadalmi információk felhasználói csoportjai között.
A felhasználói törekvések arra irányulnak, hogy a kereskedelmi szolgáltatók tegyék be a legfrissebb internetes, illetve a versenytársak által közreadott információkat a téma szerinti adatbázisokba.
A kereskedelmi szolgáltatóknak folytatniuk kell az együttműködést a szabadalmi hivatalokkal az adatok és a termékek tekintetében fennálló hiányok megszüntetése céljából. A szabadalmi hivatalok közötti együttműködésnek pedig ki kell terjednie az adatok és rendszerek közös használatára, a fordítási interfészek közös használatára és a követésre méltó, optimális módszerek alkalmazására.
Az információközvetítő szakemberek együttműködésének és képzésének fejlesztése céljából a cikk szerzője és Ford Khorsandian jelenleg egy független Nemzetközi Szabadalmi Információs Intézet (International Patent Information Institute, IPI) létrehozásán munkálkodik, amely a tervek szerint szabadalmi információs szakemberek számára szervez szakmai továbbképzési programokat. 2004 márciusában kerül sor Lisszabonban a Nemzetközi Szabadalmi Információs Konferenciára és Kiállításra, amely az európai szabadalmi információs szakemberek érdekeit hivatott szolgálni.
Fontos szerep jut még a felhasználóknak az adathibák nyomon követésében pl. levelezőlisták és adatbázisok létrehozásával.
Jövőkép…
A szerző szerint a már jelenleg is folyó erőfeszítések alapján a szabadalmakat érintő főbb globális fejleményekre vonatkozó becslés az alábbiak szerint adható meg:
- a teljesen elektronikus szabadalmi rendszer bevezetése az USA-ban és Európában - minimum 15 év;
- a szabadalmi hivatalok honlapjainak globalizációja - minimum 20 év;
- globális szabadalmak benyújtásának és elfogadásának egységes rendszere - minimum 20 év;
- a szabadalmi dokumentumok közös nyelvének bevezetése - minimum 60 év.
Hegedűs Péter
Szenteczki Csaba: A nyomtatott grafika története és technikái.
Műszaki Könyvkiadó, 2003; ISBN 963 16 2903 1
Kivételes élményt kínáló, kiemelkedő alkotás Szenteczki Csaba műve. Akit érdekel a nyomdatechnika fejlődéstörténete, annak azért, akit a kultúrtörténet, annak ezért, aki pedig szeret gyönyörködni szép vagy érdekes képzőművészeti alkotásokban, az ezt találja meg benne. A nyomdatechnika és a reá támaszkodó művészi kifejezésmódok fejlődése, valamint az e köré épülő kultúrák története iránt komolyabban érdeklődő laikusnak olyan átfogó, magas színvonalú, részletekben gazdag áttekintést ad, amelyhez eddig magyar nyelven valószínűleg csak számos forrásmunkát felkutatva, azokból tallózva juthatott hozzá.
A magát műveltnek tartó ember szereti azt hinni, hogy világának különféle területeit illetően legalábbis megbízható alapismeretekkel rendelkezik. Valahogy hozzátartozik szellemi eleganciánkhoz, hogy a bennünket körülvevő dolgokban ne érezzük magunkat teljesen műveletlennek. Tessék azonban belegondolni, mit tudunk arról, hogy hogyan lehet létrehozni egy könyv lapjain a szürke számtalan árnyalatát hordozó grafikákat, vagy a színek kápráztatóan gazdag sorát felvonultató képeket. Legtöbbünk rögtön kezdhet pironkodni a témát illető műveletlensége miatt, s ez jó ok arra is, hogy a lehető leghamarabb belemerüljön Szenteczki Csaba e művébe.
A nyomdatechnika értőitől eltekintve jobbára csak a számítógép okán tudjuk, hogy egy-egy jó minőségű kép előállításához a színek tízezreinek kell rendelkezésre állniuk. A képernyőn még nem is tűnik olyan nehéznek ezt elérni, hiszen ott pontonként lehet elektronikus úton meghatározni a színösszetételt. Legtöbben azonban elképzelni sem tudjuk, hogyan voltak képesek a nyomdászok jó minőségű képeket előállítani a számítógépet megelőző korokban. Tudjuk viszont, milyen óriási jelentősége volt a társadalmak fejlődésében annak, hogy ezt meg tudták tenni. Az írott szövegek nyomdai úton való sokszorosításának széles körű gyakorlati megvalósítása olyan innováció volt, amely több tekintetben is hatalmas minőségi előrelépést hozott az emberiség számára, mindenekelőtt döntő jelentőséggel bírt az ismeretek terjesztésében. A nyomdai sokszorosítás megjelenéséig az információhordozóknak csupán meglehetősen szűk készlete állt rendelkezésre. Közéjük tartozott a szájhagyomány, amely azonban az információknak többnyire csak meglehetősen pontatlan visszaadását volt képes biztosítani, emellett pedig gyakorta igen bizonytalan volt az így továbbadott információk fennmaradása is. (Érdemes megjegyezni, hogy a verselés ekkoriban egyfajta hibafeltáró kódolásként is működött: a szöveg visszaadásánál a szabálytól való eltérés jelezte, hogy valami hiba csúszhatott be.) Szintúgy hordozóként működött a képi ábrázolás, amely azonban csak igen korlátozott terjedelmű információk továbbadására volt alkalmas. A keresztény világban, a középkorban különösen fontos feladata volt, hogy tanokat, világnézetet közvetítsen a társadalom azon rétegeinek, akiket az írott szóval nem lehetett elérni. Voltak bizonyos nehézkes és korlátozott alkalmazási lehetőségű jelrendszerek is, mint pl. a rovásírás. Mindezekkel együtt a kézírás volt az egyetlen olyan információhordozó eszköz, amely lehetővé tette nagy mennyiségű adat és információ rögzítését, és ezzel a mindenkor éppen szükséges részletezettségű leírások készítését, és amely valóban megfelelő pontosságot és megbízhatóságot tudott biztosítani a rögzítésben és a visszaadásban, és képes volt igen időtálló, a baleseteket és az esetleges pusztítást leszámítva gyakorlatilag korlátlan ideig fennmaradó információhordozóként szolgálni. Az információterjesztésben való alkalmazhatósága ugyanakkor igen korlátozott volt, a kézzel történő másolás lassúsága, következésképpen igen rossz termelékenysége miatt. Ilyen módon egy-egy kéziratból szükségképpen csak igen korlátozott számú példányt tudtak készíteni, ami önmagában is igen erőteljes akadályává lett az így rögzített információk terjedésének. Ezenfelül az így létrehozott kéziratok nagyon drágák is voltak, ami természetesen tovább szűkítette a terjesztés lehetőségét. A nyomdai úton történő sokszorosítás letörte ezeket az akadályokat, és ezzel merőben új lehetőségeket nyitott meg az információk terjesztésében.
Az előzőekben vázoltak tükörképeként ugyancsak hatalmas előrelépést hozott a művelődésben is: abban, hogy az embereknek a korábbiaknál sokkal szélesebb rétegei számára megnyílt a könyvekből és az egyéb nyomtatványokból való ismeretszerzés lehetősége. A nyomtatásnak köszönhetően immár azok is hozzájuthattak ezekhez az információhordozókhoz és a bennük található ismeretekhez, akik addig nem tudtak hozzáférni a többnyire kincsként őrzött és általában csak kis példányszámban létező kéziratokhoz, és még kevésbé engedhették meg maguknak, hogy ilyet megvásároljanak.
A hozzáférés lehetőségének a nyomdatechnikák fejlődésével gyorsuló bővülése két további, rendkívül fontos hatással is járt. Ezek egyikeként megnyitotta a szerzők előtt a lehetőséget, hogy a korábbiaknál sokkal könnyebben, kisebb költségek árán, és sokkal szélesebb körben adhassák közre a műveiket, ezzel pedig erőteljesen ösztönözte őket az alkotásra, tudásuknak, gondolataiknak a közreadás céljából történő lejegyzésére. Másrészt arra sarkallta az embereket, hogy tanuljanak meg olvasni, hiszen a hozzáférhetővé váló irodalom feltárulásával e készségnek immár mindinkább hasznát vehették.
Könnyen belátható ugyanakkor, hogy az az innováció, amelyet a nyomdai úton történő sokszorosítás alkalmazása hozott az ismeretek terjesztésében, és az azokhoz való hozzáférés lehetőségeinek széles körű megnyitásában, akkor vált igazán teljessé, és főként az ismeretterjesztés valóban hathatós eszközévé, amikor létrejött a képi ábrázolás ily módon történő sokszorosításának lehetősége is. Ez a kultúra további területein is korszakalkotó jelentőségű innovációt hozott: megteremtette a lehetőséget a képzőművészeti alkotások nyomtatásban történő bemutatására, reprodukciók hozzáférhetővé tételére. Olyan kommunikációs technikát teremtett ezzel, amely meghatározó szerephez jutott a modern társadalom szinte minden területén, a művészettől az információk árusításáig, az oktatástól a marketingig, a szórakoztatástól a politikáig. Az elektronikus média korának beköszöntéig a nyomtatott grafika a tömegkommunikáció egyik kiemelkedően hatásos eszköze volt, emelkedett és gyakorlatias célokra, jóra és rosszra egyaránt. Nélküle nem lennének tankönyvek és albumok, illusztrált újságok és reklámhordozó gyufacímkék, és hosszan folytathatnánk. Arra pedig, hogy mindezt a szerepet betölthesse, a nyomdatechnika fejlődése tette képessé. Ennek útjait és eredményeit követhetjük itt végig, megismerkedve kiemelkedő alkotókkal és alkotásokkal.
Honi könyvkiadóink legjava szerencsénkre már hozzászoktatott bennünket mind az igényes kivitelű, nagyon szép albumokhoz, mind pedig kulturális alkotások magas színvonalú bemutatásához. Hála nekik, ma már be sem érjük kevesebbel, minthogy a szöveg és az illusztrációk egymást támogatva segítsenek bennünket meglátni és megérteni az alkotások legjavát. Ez a könyv a legjobbak között is megállja a helyét, becsületére válik valamennyi alkotójának.
Érdekes, tanulságos, szép könyv. Jó elmerülni benne, nehéz letenni.
Osman Péter
Larry Edsall: Tanulmányautók. Az 1930-as évektől napjainkig.
Alexandra Kiadó, 2003; ISBN 963 368 509 5
Mindenkinek, akit érdekel a technika, az innováció világa, akit érdekelnek az autók, annak ez a különleges album a fejlesztés bámulatos képekkel illusztrált hőstörténete. Akinek pedig van érzéke a műszaki alkotások szépsége iránt, ezen felül káprázatos képeskönyv is.
A személyautó korunk többé-kevésbé nélkülözhetetlen kelléke, a különlegesebb példányok igen sokaknak a vágy tündöklő tárgyai, a jelentős autógyártás pedig mindenütt a nemzetgazdaság egyik húzóágazata. Az autók fejlesztése a kínálati verseny egyik rendkívül kemény területe, amelytől azonban egyetlen gyártó sem maradhat távol, ha meg akarja őrizni helyét a piacon. Ez teszi a nagy autókiállításokat az innovációs eredmények tündöklő seregszemléivé - akárcsak ezt az albumot. E kiállítások szolgálnak arra is, hogy rajtuk felvonultassák a tanulmányautók legjavát, ami szintén több célt szolgál. Talán mindenekfelett azt, hogy kiválóságukkal növeljék gyártójuk szakmai és üzleti tekintélyét, és ezzel feléjük fordítsák a piac figyelmét és megbecsülését. Szintúgy a piackutatást: próbálgatják, vizsgálják a piac hajlandóságát, vajon várható-e valódi, azaz fizetőképes keresletben megjelenő érdeklődés a belőlük leszármazó új típus iránt. És mert a fejlesztés az alkotók számára egyben csodálatos intellektuális játék, ezekben a gépcsodákban megjelenik a szakmabeliek versengése is.
Amint a bevezető is elmondja, a tanulmányautók olyan álommasinák, amelyeket látva reméljük, hogy egyszer a gépjárművek jövőjének számunkra is kézzelfogható elemeivé válnak. Ezek a jövő autói, pontosabban azé a jövőé, amelyet ma képzelünk el, a technika ma ismert állása alapján. Valóban, gondoljunk bele: a mikroprocesszorok tömeggyártásának eljöveteléig a tervezők sem álmodtak fedélzeti számítógéppel felszerelt autókról, vagy éppen a szükséges elektronikus eszközök megjelenéséig a tolatóradarról vagy a műholdas fedélzeti helyzetmeghatározásról. Ezt igazolják a bevezető következő szavai is: Sok tekintetben a tanulmányok hajtóerejét az új technológiák adják. Mások szerint a tanulmányautók háromdimenziós, kereken guruló kérdőjelek, amelyek azt a kérdést feszegetik, hogy „mi történne, ha?”. Különösen érdekes és tanulságos a megállapítás, amelyet itt egy autótervezéssel foglalkozó művészettörténésztől olvashatunk: a tanulmányautók sokszor nem a nagyközönség lenyűgözésére készülnek, hanem magát a vállalatot hivatottak inspirálni. Képesek arra is, hogy egész autógyártó vállalatokat mozgósítsanak a tanulmányokat jellemző forradalmi szemlélet által. Erre vonatkozóan rögtön egy érdekes miniatűr esettanulmányt is hoz a könyv.
A jó autó a kezdetektől fogva a folyamatos innovációs fejlesztések megtestesítője. Így van ez ma is, és így lesz mindaddig, amíg autó járja az utakat. Az autó természetesen műszaki termék - ez teljesen világos és egyértelmű. Azonban amint a nagyközönség kezében használati cikké válik, meghatározó súlyú követelménnyé lép elő, hogy a jó működtetési feltételek biztosításához az autó műszaki jellemzőinek összhangban kell lenniük az üzemeltetés feltételeivel. Így például az olcsó üzemanyag hajdani korszakában az autókat eladó egyik legfontosabb tényező az volt, hogy milyen erős a motor, mire képes vele a gép. Feltétlen presztízstényező volt, hogy az minél erősebb legyen, és kevéssé számított ennek a fogyasztásban megnyilvánuló ára. Nagyjából az első olajárrobbanás óta azonban világossá vált az autókat használó nagyközönség számára is, hogy az autó műszaki jellemzőinek összhangban kell lenniük a gazdaságosság követelményeivel. Az üzemanyag árának drasztikus emelkedése a figyelem középpontjába hozta a fogyasztást, és ezzel felértékelte az olyan autókat, amelyek egyesíteni tudták magukban a jó gyorsulás képességét az ésszerűen kis fogyasztással.
A jó autó természetesen egyúttal az ergonómiai tervezés remekműve is. Mindenekelőtt olyan feltételeket kell biztosítania a vezetőjének mind a vezetésben, a kezelőszervek használatában, mind pedig az elhelyezkedésben és a mozgásban, hogy a vezetés minél kevésbé legyen megerőltető, s hogy a maga és a többi közlekedő biztonságának érdekében a figyelmét minél jobban az irányításra tudja összpontosítani. Emellett, az autó értékét adó funkciókat tekintve szintúgy igen fontos az utasok kényelme is, amit ugyancsak az ergonómiai tervezésnek kell biztosítania.
A jó autó a formatervezés csúcsteljesítménye is. A formatervezésnek már a híres Ford T-modellt követő idők óta többszörösen is kiemelt jelentősége van az autógyártásban. Az autónak fontos feladatává vált, hogy növelje használója presztízsét. Ezt a funkciót nagyrészt külső megjelenésével teljesíti. Ez a megjelenés sugározhat eleganciát, erőt, gyorsaságot, és egyéb olyan tulajdonságokat, amelyeket a közízlés vagy annak a tulajdonos számára mértékadó körei nagyra értékelnek. A példák jellemző sarokpontjai egyebek közt a nagyon elegáns autó, a sportos autó, valamint a közelmúlt hippiautói. Presztízshordozó szerepével kapcsolódik össze, hogy - azoknak, akik ezt megengedhetik maguknak - az autó divatcikk is. A fogyasztói társadalomban a divat az árutermelők kezében a kereslet bővítésének rendkívül hatásos eszköze. Hathatósan szolgál arra, hogy új keresleteket támasszanak, természetesen annak céljával, hogy azt az árukínálatukkal ki is elégítsék, s szintúgy arra is, hogy rendszeresen kierőszakolják a termékváltást, rákényszerítsék a fogyasztókat meglevő termékeik lecserélésére. Ehhez természetesen az kell, hogy a társadalom minél nagyobb részében értékadó kritériummá váljék, hogy nem elegáns divatjamúlt termékeket használni, és aki ad magára, az látványosan birtokolja a legújabbakat. Mindennek bevésésére pedig ott a médiából áradó direkt, valamint közvetett reklám... Az autók használói közül sokan azért törekednek arra, hogy láthatóan, sőt látványosan birtokolják e téren is a divat mindenkori legfrissebb alkotásait, mert ezzel is kifejezni, megjeleníteni kívánják - többnyire elsősorban másoknak, de nemritkán úgyszintén saját maguknak -, hogy a „jobbak”, sőt, lehetőleg a legjobbak közé tartoznak. Az üzleti világban ez még egzisztenciális kérdéssé is fajulhat. Talán tíz éve mesélte egy Olaszországban működő üzletember, hogy ha tárgyalni megy egy céghez, ott igen alaposan szemügyre veszik az autójának nemcsak a márkáját, de az évjáratát, a teljesítményét, sőt az extráit is, és jaj annak, aki könnyűnek találtatik az ilyen megmérettetésen.
A formatervezés emellett igen jelentős mértékben javíthatja az autó használati jellemzőit is, így pl. a fogyasztás szempontjából is nagy jelentőségű légellenállást, a biztonság olyan kritikus tényezőit, mint az útfekvés és a kanyarstabilitás, vagy éppen a sokak számára fontos csomaghordó képességet. Az autó külső színvilága sem puszta esztétikai jellemző, hanem nagyon is fontos eszköz annak biztosításában, hogy a biztonság érdekében jól észrevehető legyen mások számára.
A jó autó mindenkor az optimális technológiára épül: a technikának azokra a legfejlettebb eredményeire, amelyeket már képesek vagyunk hatékonyan és elfogadható megbízhatósággal alkalmazni. A korszerű autó így egyrészt megtestesíti a technika állásának élvonalát, másrészt maga is ösztönzi a további fejlesztést minden olyan területen, amely az eredményeivel bekerülhet az autógyártásba. Ez pedig nagyon széles kör, hiszen az autógyártás - amint azt ma már hazai példákon is láthatjuk - általában a beszállítók széles körére támaszkodik. Amint itt is láthatjuk, a tanulmányautók e tekintetben bizonyos mértékig a benchmark szerepét töltik be.
A fejlesztés fő lépéseit tekintve joggal mondhatjuk, hogy a tanulmányautók az autóipari innovációban a laboratóriumi megvalósítás csúcsait jelentik. Ez a könyv gazdag és szó szerint ékes krónikája e fejlesztések kiemelkedő darabjainak. Krónikása autós szakújságíró, aki maga is a világ minden részén tesztelt már különféle prototípusokat és szériamodelleket. A harmincas évektől, „az első álomautótól” egészen napjainkig haladva részletes elemzéssel mutatja be a jelentős tanulmányautókat és létrehozásuk körülményeit, hajtóerőit. Az európai, amerikai és japán autógyártás száz modelljét veszi itt górcső alá, és részletekbe menően kommentálja az adott jármű eredeti technikai, koncepcionális és formatervezési újdonságait. Amint ő is mondja, ezek az álomautók új formatervezésükkel, kialakításukkal és technológiai újításaikkal autóvezetők generációiban érték el, hogy türelmetlenül várják a napot, amikor végre a kormány mögé ülhetnek és maguk vezethetik e gépcsodákat.
Fejlesztésről természetesen nem lehet úgy beszélni, hogy ne mutassuk be a fejlesztőket, valamint az innovációs munka mögött álló cégeket is. A könyv róluk is szól, sok érdekes részletet és nagy tényanyagot vonultat fel: elénk tárul az autóipar technikatörténete, annak sok kiemelkedő szereplőjével, és nem kis részben annak gazdaságtörténete is.
És vigyázat! Akiben erős a vágy, hogy részese legyen a műszaki alkotásnak, azt megeszi a sárga irigység mások itt sorakozó, fantasztikus játékai láttán. Aki szereti a különleges autókat, azt is....
Osman Péter
Neil Parkyn (szerk.): Hetven építészeti csoda szerte a világból.
Hogyan készültek a csodás paloták, kastélyok, templomok.
Athenaeum 2000 Könyvkiadó, 2003; ISBN 963 9471 31 3
A cím igazat szól: csodák sorát látjuk itt, különböző korok, népek, kultúrák építőművészetének bámulatos alkotásait, szakértő és ugyanakkor nagyon is jól láttató leírásokkal, magyarázatokkal.
Az építészet egyike azoknak a műszaki alkotótevékenységeknek, amelyeket az emberiség fejlődése során a legkorábban kezdett el művelni, és ebben jutott a leghamarabb mai szemmel nézve is bámulatosan magas színvonalra a technikai tudása. Fejlett civilizációk már sok évezreddel ezelőtt olyannyira kiemelkedő építészeti alkotásokat hoztak létre, hogy még napjainkban is viták, új meg új elméletek tárgya annak magyarázata, vajon az akkori kor műszaki és logisztikai eszköztárával hogyan voltak képesek ezekre a teljesítményekre. A nagy építészeti alkotásoknak mindig is volt több-kevesebb kultikus tartalma és rendeltetése, és ez ma sincs másként. Országok és városok, uralkodók, főurak építészeti alkotások segítségével jelenítették meg a hatalmat, amelynek földi helytartójaként követeltek maguknak feltétlen tiszteletet és engedelmességet, a későbbiek során pedig már ők is, majd az egyéb gazdag emberek is ilyeténként hirdették a maguk hatalmát, gazdagságát, azokkal igyekeztek megörökíteni emléküket az utókor számára, így keresvén a halhatatlanságot. Voltak, akiknek ez már a korai időkben sikerült - ma is ragyogó példák erre az óegyiptomi piramisok, templomok, a római fórumok, s a sort folytathatnánk. A kimagasló építészeti alkotásoknak ma is van ilyen, többnyire nagyon is szándékolt üzenete, a kor gondolkodásmódja szerint értendő kultikus tartalma. Ma is hatalmat, erőt, gazdagságot hirdetnek, vagy éppen az alkotóik rekordot döntő műszaki tudását, illetve modern gondolkodásmódját - mint az itt is bemutatott New Orleans-i Lousiana Superdome, illetve a párizsi Pompidou Központ. Ilyen indíttatással építették a XX. században és építik ma is a világ éppen legmagasabb épületeit. Nagyon is kifejező, hogy nemrég a legnagyobb gazdasági, politikai és katonai hatalommal bíró ország megalázásának eszközéül egy jelképértékű épületcsoportjának, az itt részletesen bemutatott World Trade Centernek az elpusztítását választották, és úgyszintén az, hogy ez az ország erre válaszul, az arcán esett folt letörléseként ugyanezen a helyszínen a világ legmagasabb toronyépületét húzza fel.
Az építészet az emberi civilizáció egyik legmarkánsabb része. Fennmaradt alkotásaiban, a hétköznapiakban is, ott a történelem, megmutatják, hogyan éltek az emberek az adott korban, milyen volt társadalmi és technikai fejlettségük. Nagyon is méltón fejezi ki ezt, hogy a UNESCO az épített környezet és az azt díszítő művészetek legszebb kincseit a világörökség részeként kezeli és védi. Az építészeti alkotások születése, gazdagodása éppúgy jellemzi az országok, népek sorsának alakulását, mint a pusztulásuk.
Minden bizonnyal nincs ember, akit ne töltenének el ámulattal az építőművészet kiemelkedő mestermunkái. Biztos, hogy nem egyforma ízléssel értékeljük őket, következésképp róluk alkotott véleményünk is sokszor eltérő. Különösen igaz ez a modern építészetre: ami egyikünknek a korszerű szépség üvegbe-acélba jegecesedett megjelenése, az másnak maga a groteszk csúfság. Ám aligha akad ember, akit ne ragadna meg - ismét csak e könyv példái közül válogatva - a római Szent Péter bazilika fenséges, ugyanakkor nem fölénk tornyosuló, sokkal inkább magához ölelő szépsége; a velencei Szent Márk székesegyház; a londoni Parlament; a schönbrunni kastély barokk eleganciája; a spanyol II. Fülöp királyi monostora-mauzóleuma-palotája: az Escorial; vagy éppen a San Franciscó-i Golden Gate híd légies lebegése. Kétségtelenül Európa egyik leginkább megkapó építészeti remeke a mórok által reánk hagyott granadai Alhambra, amint Bizánc örök emléke a minden kupolás templomok öregapja, a muszlimmá-törökké tett és ezzel két világbirodalom nagyságát hirdető isztambuli Hagia Sophia, amelyet ekként ünnepelt Bizánc császára, Justinianus: „túlszárnyaltalak téged, Salamon!” Mondják, kevés szebb látvány van a világon, mint a Tádzs Mahal síremlék a telihold fényében. Aki pedig képes elfogadni a groteszk elemeket és a csonkaságot is a szépségben, annak örök élmény a barcelonai Sagrada Familia székesegyház. Az Eiffel-toronyról tudjuk, hogy Párizst elcsúfító vasszörnyetegből nemesedett a Fény Városának egyik legsajátabb, szeretett jelképévé, és már az itt látható fényképből is megérezzük azt a lélegzetelállító merészséget és könnyed eleganciát, amely a világ legmagasabb szabadon álló építményéből, a torontói CN-toronyból sugárzik.
A kötet olyan építészeti remekművekhez is elvisz, amelyek közül a legtöbbünk legfeljebb egyet-kettőt - vagy annyit sem - ismerhet meg élőben. Ilyen az ezeréves tandzsávuri templom (Dél-India), az egyik legjelentősebb hindu épület. Szintúgy csaknem ezeréves a kiotói (Japán) Bjódóin szentély. Mindkettő már első látásra is megragadóan testesíti meg kultúrköre építészetének szépségét és jellegzetességét. Így láthatjuk II. Szelim dzsámiját Edirnében (Törökország), az alkirály palotáját Új-Delhiben, Hearst varázslatos kastélyát Kaliforniában, a Potala palotát Tibetben, a négy amerikai elnök szobrává faragott hegyet Dél-Dakotában, a hipermodern Petronas-tornyokat Kuala Lumpurban (Malajzia), a sydneyi Operaházat a kínai dzsunka vitorláit idéző héjszerkezetével.
Külső megjelenésében a germán mesék és eposzok világát idézi a neuschwansteini kastély, itt is látható tróntermét viszont a Hagia Sophia, a Dalnokok csarnokát pedig a wartburgi vár ihlette.
Tartalmas fejezetek válogatnak a kiemelkedő építészeti teljesítményeket jelentő hidakból, vasutakból, csatornákból és gátakból is. Közöttük korszakos alkotásokként ott a Szuezi-csatorna, a Panama-csatorna, a Hoover-gát, az Itaipú-gát, a Csalagút.
Jó lenne ezeket élőben is látni. Addig viszont e kötetben huszonnyolc mérnök, építész és építészettörténész szakszerű, alapos, ugyanakkor könnyen követhető leírásai és magyarázatai segítenek megismerni és magunk elé képzelni e hetven műremeket. Ehhez dióhéjban vázolják létrehozásuk körülményeit, történelmi hátterét is, és úgyszintén az építésükben rejlő műszaki teljesítményt.
Osman Péter