EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR
Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezete, nyelvei és eljáró szervezeti egységei
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 10-24. szakasza alapján az Európai Szabadalmi Hivatal szervezetéről, nyelveiről és eljáró szervezeti egységeiről adunk tájékoztatást.
Egyszerűség kedvéért a "cikk" szó helyett a "szakasz" szót használjuk.
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző tanulmányokban követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra, míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
Az ESZE 10-14. szakasza az ESZH irányítását és nyelveit tárgyalja.
Az ESZH irányítását tárgyaló 10. szakasz szövege a következő:
"(1) Az Európai Szabadalmi Hivatalt az elnök irányítja, aki a Hivatal tevékenységéért az Igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel. ...
(3) Az elnök munkáját több alelnök segíti. Az elnök távollétében vagy akadályoztatása esetén munkakörét az Igazgatótanács által megállapított eljárásnak megfelelően az egyik elnökhelyettes látja el."
Az ESZH székhelye Münchenben van, és Hágában működik egy kirendeltsége. Az utóbbinak Berlinben van egy szolgálati helye, ahol mintegy 100 kutató elővizsgáló és mintegy 50 főnyi segédszemélyzet dolgozik. A kutatásnak Hága és Berlin közötti megosztásából származó többletkiadásokat a Német Szövetségi Köztársaság viseli.
A 10. szakaszban rögzítik az elnöknek mint az ESZH vezetőjének a jogállását. Az ESZH első elnöke 1985-ig a holland J. B. van Benthem volt. Őt 1986 és 1991 között a svájci P. Braendli követte. 1996. január 1-jétől 2004. június 30-ig a német Ingo Kober az elnök, őt a következő 3 évre 2004. július 1-jétől a francia Alain Pompidou, az utóbbit további három évre az angol Alison Brimelow követi majd.
A hivatalt vezető elnök az igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel. Feladatának ellátásában öt alelnök támogatja. Az elnök távollétében és akadályoztatása esetén munkakörét a müncheni elnökhelyettesek közül a rangidős látja el.
Az engedélyezési eljárással kapcsolatos fontos jogosultságait az elnök különösen azáltal gyakorolta, hogy kiadta az ESZE terjedelmes Vizsgálati Irányelveit. Ezek általános útmutatással szolgálnak, amelytől az elővizsgálók csak kivételes esetekben térhetnek el. A VI kidolgozásakor irányadó volt az ESZE és annak végrehajtási utasítása, valamint (másodsorban) ezek értelmezése a Fellebbezési Tanácsok által.
Az elnök irányítása alatt az ESZH öt főigazgatóságra tagozódik, amelyek közül az első a kutatással, a második a vizsgálattal és a felszólalással, a harmadik a fellebbezéssel, a negyedik az igazgatással, az ötödik pedig a joggal és a nemzetközi ügyekkel foglalkozik.
Az 1. (kutatási) főigazgatóság Hágában székel, és hat igazgatóságra tagozódik. Az első igazgatósághoz tartozik a bejelentések átvétele és azok alaki vizsgálata. A három kutatási igazgatóság a vegyészet, a fizika/elektrotechnika, valamint a mechanika területéért felelős; európai, nemzeti és nemzetközi kutatásokat végeznek, de kutatnak magánmegbízások alapján is. Az ötödik, dokumentációs igazgatóság felelős többek között a teljes vizsgálati anyag fenntartásáért és kiegészítéséért, és az osztályozás kérdéseiben is dönt. A hatodik igazgatóság a berlini szolgálati hely, ahol bizonyos műszaki területeken kutatásokat végeznek.
A vizsgálatért és a felszólalásért felelős 2. főigazgatósághoz tartoznak a szabadalomengedélyezési eljárás központi szervei, nevezetesen a vizsgálati és a felszólalási osztályok. Ez a főigazgatóság a következő négy igazgatóságra tagozódik: igazgatási szolgálat, vegyészet, fizika/elektrotechnika és mechanika/általános technológia.
A fellebbezésekkel foglalkozó 3. főigazgatóság a második és egyúttal utolsó fórum az európai engedélyezési eljárásban, amelynek a határozatai ellen nem lehet további jogorvoslattal élni. Részei a Kibővített Fellebbezési Tanács, egy Jogi Fellebbezési Tanács, a műszaki fellebbezési tanácsok, a Fegyelmi Ügyek Fellebbezési Tanácsa, valamint a tudományos szolgálatok és igazgatás vezetése.
Az igazgatással foglalkozó 4. főigazgatóság fogja össze a különböző adminisztrációs egységeket, nevezetesen az információs rendszereket, a pénzügyeket, a személyi ügyeket, az általános igazgatást és a nyelvi szolgálatot.
A jogi és nemzetközi ügyekkel foglalkozó 5. főigazgatóság a következő egységeket fogja össze: nyilvánossági munka igazgatósága; szabadalmi adminisztrációs és szabadalomjogi igazgatóság; jogi igazgatóság; nemzetközi ügyek kiemelt igazgatósága a nemzetközi jogügyletek és a műszaki együttműködés igazgatóságaival; adatvédelmi referatúra és az Európai Unió összekötő irodája; belső panaszok igazgatósága; és végül a Bécsben székelő szabadalmi információs kiemelt igazgatóság publikációs és fejlesztési igazgatóságokkal.
Az ESZH személyi állománya alapvetően a szerződő államok állampolgáraiból tevődik össze. Az ESZH alkalmazottainak jogait és kötelességeit az ESZH 1977. október 20-án hatályba lépett szabályzata foglalja össze. Ennek az 5(5) szakasza előírja, hogy az alkalmazottakat a szerződő államok állampolgárai közül lehetőleg széles földrajzi alapon kell kiválasztani.
A vezető tisztségviselők kinevezésére vonatkozó 11. szakasz szövege a következő:
"(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal elnökét az Igazgatótanács határozattal nevezi ki.
(2) Az elnökhelyetteseket - az elnök véleményének meghallgatását követően - az Igazgatótanács határozattal nevezi ki.
(3) A fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjait - ideértve ezek elnökeit is - az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára az Igazgatótanács határozattal nevezi ki.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben említett alkalmazottak felett az Igazgatótanács gyakorolja a fegyelmi jogkört."
Ez a szakasz az ESZH vezető tisztségviselőinek a kinevezésével kapcsolatos alapelveket és illetékességet rögzíti.
Az elnököt az igazgatótanács minősített többséggel nevezi ki. Ugyancsak az igazgatótanács nevezi ki az elnök meghallgatása után az alelnököket. A fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjait és vezetőit az elnök javaslatára szintén az igazgatótanács nevezi ki.
Az ESZH alkalmazottait alapvetően életre szólóan nevezik ki azzal a megkötéssel, hogy 65. életévük betöltése után nyugdíjba mennek. A fellebbezési tanácsok tagjait az elnök javaslatára öt év időtartamra nevezik ki, de kinevezésük meghosszabbítható. Itt a kinevezés időtartamát azért korlátozták, mert a hivatal megalakulásakor nem volt előre látható a fellebbezések száma, illetve az, hogy idővel a tanácsok tagjainak elfoglaltsága nem fog-e csökkeni. Ha egy fellebbezési tanács tagját nem nevezik ki újra, az illetőt nyugdíjba vonulásáig az ESZH más helyén kell foglalkoztatni.
A 2000. novemberi müncheni diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 11. szakaszba beiktattak egy új (5) bekezdést, amely kimondja, hogy az igazgatótanács az ESZH elnökének meghallgatása után a tagországok nemzeti bíróságainak jogász tagjait kinevezheti a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjaivá. Ezek a személyek továbbra is kifejthetik hazai bírói tevékenységüket. Kinevezésük 3 év időtartamra történik és megújítható.
A hivatali kötelezettségekre vonatkozó 12. szakasz szövege a következő:
"Az Európai Szabadalmi Hivatal alkalmazottai hivatali munkaviszonyuk megszűnése után sem hozhatják nyilvánosságra, illetőleg nem használhatják fel a jellegüknél fogva szakmai titkot képező információkat."
Az ESZH alkalmazottainak jogait és kötelezettségeit az alkalmazottakra vonatkozó szabályzat tartalmazza. Ennek 20. szakasza szerint "Az alkalmazott a legszigorúbb titoktartásra van kötelezve minden olyan tény és ügy vonatkozásában, amelyről hivatali munkája alatt vagy azzal kapcsolatban szerzett tudomást."
Az alkalmazottakkal és a korábbi alkalmazottakkal szemben, akik ezt a kötelezettséget megszegik, fegyelmi eljárást lehet indítani.
Az Európai Szabadalmi Hivatal nyelveire vonatkozó 14. szakasz szövege a következő:
"(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei: az angol, a francia és a német. Az európai szabadalmi bejelentést e három nyelv egyikén kell benyújtani.
(2) Az olyan Szerződő Állam területén lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek, akiknek valamelyik hivatalos nyelve nem az angol, a francia vagy a német, valamint az ilyen állam külföldi lakóhellyel rendelkező állampolgárai az európai szabadalmi bejelentést ennek az államnak bármely hivatalos nyelvén benyújthatják. Ez esetben azonban a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül fordítást kell benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatal valamelyik hivatalos nyelvén; e fordítás az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárás során bármikor összhangba hozható a bejelentés eredeti szövegével.
(3) Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó valamennyi - a bejelentést, illetve az annak alapján megadott szabadalmat érintő - eljárás nyelve az Európai Szabadalmi Hivatalnak az a hivatalos nyelve, amelyen a bejelentést, illetve a (2) bekezdésben említett fordítást benyújtották, kivéve ha a Végrehajtási Szabályzat eltérően rendelkezik.
(4) A (2) bekezdésben említett személyek olyan iratokat is benyújthatnak az érintett Szerződő Állam hivatalos nyelvén, amelyeket valamely határidőn belül kell benyújtani. A Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül azonban csatolniuk kell az eljárás nyelvén elkészített fordítást; a Végrehajtási Szabályzatban meghatározott esetekben a fordítást az Európai Szabadalmi Hivatal valamely másik hivatalos nyelvén is benyújthatják. ...
(6) Az európai szabadalmi bejelentést az eljárás nyelvén kell közzétenni.
(7) Az európai szabadalmi leírást az eljárás nyelvén kell közzétenni; a szabadalmi leírás az igénypontok fordítását az Európai Szabadalmi Hivatal másik két hivatalos nyelvén is tartalmazza. ...
(9) Az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az Európai Szabadalmi Hivatal mindhárom hivatalos nyelvén meg kell tenni. Kétség esetén az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles."
Ez a szakasz a VSZ 1-7. szabályával együtt az európai eljárás nyelvi szabályozásának az alapjait képezi.
Az egyezmény három nyelvcsoportot különböztet meg.
az ESZE hivatalos nyelveit (official languages; Amtssprachen; langues officielles) (angol, német és francia),
az eljárás nyelvét (language of the proceedings; Verfahrenssprache; langue de procédure), amelyet az ESZH előtti eljárásban használnak (a három hivatalos nyelv egyike) és
azoknak a szerződő államoknak a hivatalos nyelveit, amelyek a némettől, angoltól vagy franciától eltérnek; ezek az engedélyezett nem hivatalos nyelvek (accepted non-official languages; zugelassene Nichtamtssprachen; langues non-officielles acceptées).
Az európai szabadalmi bejelentést a három hivatalos nyelv egyikén kell benyújtani. Az európai eljárásban alapelv az egynyelvűség. Az eljárási nyelv meghatározásához a bejelentés mérvadó részei a leírás és legalább egy igénypont; a rajzok nem tekinthetők ilyen résznek akkor sem, ha szöveg van rajtuk.
Ezzel kapcsolatban jellemző jogeset az egyik műszaki fellebbezési tanács T 382/94 (OJ 1998, 28) sz. döntése. Az ügy tárgyát képező európai szabadalmi bejelentést német leírással és igénypontokkal nyújtották be, 25 rajzzal. A rajzok közül három folyamatábrákat tartalmazott angol szöveggel. A bejelentést ilyen formában tették közzé. Az elővizsgáló értesítette a bejelentőt, hogy a bejelentés nem elégíti ki a 14(1) szakaszban előírt követelményeket a rajzokon található angol nyelvű szöveg miatt. Ennek alapján a bejelentő módosított rajzokat nyújtott be, amelyeken az angol szöveget rövid német szavakkal helyettesítette. Az elővizsgáló azt válaszolta, hogy ezek a módosítások nem fogadhatók el, mert a bejelentés részének csak az tekinthető, amit az eljárás nyelvén nyilvánítottak ki; ezért az olyan módosítás, amelyet nem az eljárás nyelvén benyújtott szövegre alapoznak, elfogadhatatlan. A bejelentő fellebbezése után a fellebbezési tanács azzal a kérdéssel szembesült, hogy a rajzon egy olyan szöveg, amely az eljárás nyelvétől eltérő hivatalos nyelven volt megfogalmazva, a benyújtott bejelentés részének tekinthető-e, és hogy ilyen vonatkozásban a bejelentést lehet-e helyesbíteni.
A tanács a 80. szakasz figyelembevételével abból indult ki, hogy az európai szabadalmi bejelentés napjának az a nap számít, amelyen a bejelentéssel benyújtott mellékletek - amellett, hogy utalnak az európai szabadalom iránti igényre, megjelölnek legalább egy szerződő államot, és a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat tartalmaznak - a 14. szakasz (1) és (2) bekezdése szerinti valamelyik nyelven leírást és egy vagy több igénypontot tartalmaznak. Az ESZE tehát nem teszi függővé a bejelentési nap megadását a rajzokon használt nyelvtől. A tanács azt is figyelembe vette, hogy az egyezmény 123. szakaszának (2) bekezdése azt írja elő, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy szabadalom módosítása tárgykörében nem lehet bővebb, mint az eredetileg benyújtott szövegezésű bejelentés tartalma, amihez viszont a rajz is hozzátartozik. Ezért a tanács a módosítást elfogadhatónak találta.
Ha a leírás és az igénypontok nem egy nyelven vannak megfogalmazva, a bejelentés napjának a hiányosság határidőn belüli kiküszöbölésének napját tekintik.
Az európai bejelentést átvevő irodának a bejelentőt lehetőleg rövid időn belül kell tájékoztatnia azokról a hiányosságokról, amelyek miatt nem ismerhető el a bejelentés napja, hogy lehetőséget adjanak a hiányosság kiküszöbölésére és bejelentési nap elnyerésére.
Két személycsoportnak engedi meg az ESZE az engedélyezett nem hivatalos nyelvek használatát:
a) olyan természetes és jogi személyeknek, akiknek olyan szerződő állam felségterületén van a lakóhelyük vagy székhelyük, amelyben a némettől, angoltól vagy franciától eltérő a hivatalos nyelv. Így például egy Milánóban élő kínai állampolgár olasz nyelven nyújthatja be európai szabadalmi bejelentését;
b) azok a természetes személyek, akik olyan szerződő állam állampolgárai, amelynek a nyelve engedélyezett nem hivatalos nyelv, és akiknek a lakhelye vagy székhelye nem szerződő állam területén van, megtartják azt a jogukat, hogy európai szabadalmi bejelentésüket hazájuk hivatalos nyelvén nyújthassák be. Itt mellékes, hogy a külföldi állam szerződő állam vagy sem. Így tehát egy olasz állampolgár, aki Kínában él, olasz nyelven nyújthatja be európai szabadalmi bejelentését.
Az engedélyezett nem hivatalos nyelv használatához tehát a bejelentőnek az európai szabadalmi bejelentés időpontjában lakóhellyel vagy székhellyel kell rendelkeznie egy engedélyezett nem hivatalos nyelvű tagállamban, vagy pedig megfelelő állampolgársággal kell rendelkeznie. Ez az előjog akkor is fennáll, ha egy bejelentést több bejelentő nyújt be, akik közül csak az egyik elégíti ki a fenti előfeltételeket.
Ha egy európai szabadalmi bejelentést egy engedélyezett nem hivatalos nyelven nyújtanak be, a benyújtást követő 3 hónapon, de legkésőbb az elsőbbség napjától számított 13 hónapon belül be kell nyújtani egy fordítást az egyik hivatalos nyelven. A fordításhoz használt hivatalos nyelv egyúttal az eljárás nyelve is lesz. Ha a fordítást a bejelentő az előírt határidőn túl nyújtja be, az európai bejelentést visszavontnak tekintik.
Aki nem egy szerződő állam területén él, a bejelentés benyújtása után köteles jóváhagyott európai képviselőt igénybe venni.
A (4) bekezdés szerint határidőhöz kötött iratok is benyújthatók engedélyezett nem hivatalos nyelven; a VSZ 6. szabályának (2) bekezdése szerint fordításukat egy hónapon belül kell benyújtani, alapvetően az eljárás nyelvén.
Az európai szabadalmi bejelentés és szabadalom változtatásait mindig az eljárás nyelvén kell benyújtani. Az eljárás nyelvét az eljárás során nem lehet megváltoztatni. A VSZ 3. szabálya lehetővé tett ugyan ilyen változtatást, de ezt a szabályt 1991. június 1-jei hatállyal törölték az egyezmény szövegéből.
A VSZ 1. és 2. szabálya számos kivételt tesz az írásbeli, valamint a szóbeli eljárásban alkalmazott nyelvre vonatkozó rendelkezések alól.
A VSZ 1. szabályának (3) bekezdése szerint az ESZH előtt bizonyítékként felhasznált iratokat bármely nyelven be lehet nyújtani. Ilyen iratok különösen a technika állásához tartozó publikációk. Az ESZH előírhatja az ilyen iratok valamelyik hivatalos nyelvre való fordításának a benyújtását; a fordítás nyelve tehát nem kötelezően a hivatalos eljárási nyelv. A hivatal az irat terjedelmétől és nyelvétől függően szab meg a fordítás benyújtására határidőt, amely azonban nem lehet rövidebb egy hónapnál. Ha a fordítást nem nyújtják be kellő időben, ezt úgy kell tekinteni, mintha az iratot nem nyújtották volna be.
A VSZ 2. szabályának (1) bekezdése szerint az ESZH előtt folytatott szóbeli eljárásban részt vevő bármelyik fél az ESZH egy másik hivatalos nyelvét használhatja az eljárás nyelve helyett, ha ezt a kitűzött határnap előtt legkésőbb egy hónappal közli az ESZH-val, vagy ha maga gondoskodik az eljárás nyelvére történő fordításról, például tolmács segítségével. Ha az egy hónapos határidő nem tartható, a hivatal engedélyezheti a fenti szabálytól való eltérést. A VI E-V, 3. pontja szerint ilyen kivételes esetnek tekinthető, ha a tolmács megbetegszik.
A fellebbezési eljárásban külön be kell jelenteni, ha a kérelmező egy másik hivatalos nyelvet akar használni. A T 34/90 (OJ 1992, 454) sz. döntés szerint a fellebbezési eljárás teljesen független az elsőfokú eljárástól; ezért a felszólalási eljárásban tett ilyen bejelentés nem érvényes a fellebbezési eljárásra.
A VSZ 2. szabálya (1) bekezdésének második mondata szerint bármelyik fél bármelyik szerződő állam hivatalos nyelvét használhatja, ha maga gondoskodik fordításról az eljárás nyelvére.
A VSZ 2. szabályának (2) bekezdése szerint az ESZH alkalmazottai a szóbeli eljárásban az eljárás nyelve helyett az ESZH egy másik hivatalos nyelvét is használhatják, azonban a VI E-V, 5. pontja szerint az alkalmazottak alapos indok nélkül nem térhetnek el az eljárás nyelvétől. Adott esetben az ESZH saját költségén gondoskodik az eljárás nyelvére való fordításról.
A VSZ 2. szabályának (3) bekezdése szerint a bizonyítás során azok a meghallgatandó felek, akik az ESZH vagy a szerződő államok nyelveinek egyikén sem tudják kellőképpen kifejezni magukat, más nyelvet használhatnak. Ha a bizonyítást az egyik fél kérésére rendelték el, neki kell gondoskodnia fordításról az eljárás nyelvére; az ESZH azonban megengedheti a két másik hivatalos nyelv egyikére történő fordítást. A VI E-V, 4. pontja azt ajánlja, hogy a felszólalási eljárásban csak a másik fél hozzájárulásával engedélyezzék egy nem hivatalos nyelv használatát.
A VSZ 2. szabályának (4) bekezdése szerint valamennyi fél és az ESZH egyetértésével a szóbeli eljárásban bármely nyelv használható.
A VSZ 2. szabályának (6) bekezdése szerint az ESZH előtti szóbeli eljárásban a hivatalos nyilatkozatokat azon a hivatalos nyelven rögzítik, amelyen azokat megtették. Az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalmi leírás szövegének és szabadalmi igénypontjainak módosítását az eljárás nyelvén veszik jegyzőkönyvbe.
A VSZ 3. szabályát az igazgatótanács 1990. 12. 07-i határozatával törölte.
A VSZ 4. szabálya szerint a megosztott európai bejelentést mindig az alapbejelentés eljárási nyelvén kell benyújtani. Ha az alapbejelentést egy engedélyezett nem hivatalos nyelven nyújtották be, a megosztott bejelentést a korábban használt nyelven is be lehet nyújtani, de a hivatalos nyelvre történő fordítást a megosztott bejelentés benyújtásától számított egy hónapon belül be kell nyújtani.
A VSZ 5. szabálya szerint ha egy irat fordítását kell benyújtani, az ESZH arra vonatkozó hitelesítés benyújtását kérheti, hogy a fordítás megegyezik az eredeti szöveggel. Az erre megadott határidő a VI A-VIII, 2.2. pontja szerint nem lehet rövidebb egy hónapnál. Ha a hitelesítést nem nyújtják be kellő időben, ezt úgy kell tekinteni, mintha az irat be sem érkezett volna.
A VSZ 6. szabályának (3) bekezdése szerint, ha a bejelentő, a szabadalmas vagy a felszólaló él a 14. szakasz (2) és (4) bekezdései által biztosított lehetőségekkel, az esettől függően a bejelentési díj, a vizsgálati díj, a felszólalási díj vagy a fellebbezési díj csökkentését kell engedélyezni. A csökkentés mértéke a Díjszabályzat 12. szakaszának (1) bekezdése szerint a díjtétel 20%-a.
A Kibővített Fellebbezési Tanács G 6/91 (OJ 1992, 491) sz. döntése szerint akkor keletkezik igény díjcsökkentésre, ha az első eljárási cselekmény lényeges iratát a bejelentési, elővizsgálati, felszólalási vagy fellebbezési eljárásban egy engedélyezett nem hivatalos nyelven nyújtják be, és a szükséges fordítást legkorábban az irattal egyidejűleg (vagyis nem előbb) nyújtják be. A T 290/90 (OJ 1992, 368) sz. döntés szerint a fellebbezési eljárásban benyújtott első iratot (Notice of Appeal; Beschwerde; recours) egy engedélyezett nem hivatalos nyelven kell benyújtani ahhoz, hogy a díjcsökkentési igény megalapozott legyen. Ugyanez vonatkozik a vizsgálati kérelemre is. A felszólalási eljárásban a felszólalási irat minősül ilyen lényeges iratnak.
A díjcsökkentést az ESZH-nak hivatalból kell figyelembe vennie. A díjfizetőnek csak a csökkentett összeget kell befizetnie, de olyan esetekben, amikor kétséges a jogosultság, tanácsos a teljes díjat leróni.
A 14(6) szakasz szerint az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén teszik közzé. Ugyanez vonatkozik az európai szabadalmi leírásra is, amelyet azonban az igénypontoknak a két másik hivatalos nyelvre való fordításával együtt tesznek közzé. Az igénypontok fordítását a bejelentőnek kell elkészítenie, és azt a hivatal nem ellenőrzi. Ezért nem lehet abból kiindulni, hogy az igénypontok fordításai mindig pontosan megfelelnek az eljárási nyelven szövegezett igénypontnak.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 14. szakasz (1) bekezdését lerövidítették. A (2) bekezdésből törölték az ESZH hivatalos nyelveitől eltérő nyelvű tagországokban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek nyelvhasználatára vonatkozó részt, és azt az eredeti (5) bekezdéssel együtt az új (4) bekezdésbe iktatták be.
Az eljáró szervezeti egységekre vonatkozó 15. szakasz szövege a következő:
"Az ebben az Egyezményben szabályozott eljárások lefolytatására az Európai Szabadalmi Hivatalon belül a következő szervezeti egységeket kell létrehozni:
a) Átvevő Iroda;
b) kutatási osztályok;
c) vizsgálati osztályok;
d) felszólalási osztályok;
e) Jogi Osztály;
f) fellebbezési tanácsok;
g) Kibővített Fellebbezési Tanács."
Ez a szakasz tehát az ESZH-nak azokat a szervezeti egységeit teremti meg, amelyek a egyezményben rögzített eljárás szerint európai szabadalmakat engedélyeznek.
Az európai szabadalom engedélyezésével vagy fenntartásával megbízott szervezeti egységek döntései közvetlenül kötelező hatályúak a megnevezett szerződő államokban.
Az ESZE 16-25. szakasza az egyes szervezeti egységek hatáskörét és feladatait szabályozza. A szervezetet a VSZ 8-12. szabálya tárgyalja.
A VSZ 9. szabályának (1) bekezdése szerint első fokon az elnök határozza meg az ügyek elosztását a nemzetközi osztályozás alkalmazása mellett.
A VSZ 9. szabályának (3) bekezdése szerint az ESZH elnöke nem műszaki képzettségű vagy jogi végzettségű vizsgálókat is megbízhat a vizsgálati vagy a felszólalási osztályok illetékességébe tartozó olyan ügyek intézésével, amelyek műszakilag vagy jogilag nem jelentenek nehézséget.
A VSZ 9. szabályának (4) bekezdése szerint a felszólalási eljárásban a költségmegosztást megfelelő tapasztalattal rendelkező alaki vizsgáló határozza meg.
A VSZ 10. szabályának (2) bekezdése szerint a másodfok ügyelosztását és tagjainak kijelölését egy elnökség végzi, amelynek tagjai az ESZH elnöke, a fellebbezési tanácsok tevékenységét ellenőrző alelnök, a fellebbezési tanácsok elnökei és további három tagja. Az utóbbi három tagot a fellebbezési tanácsok összes tagja közül választják ki egy üzleti év időtartamára. Minden üzleti év kezdete előtt az ügyeket el kell osztani a fellebbezési tanácsok között, és ki kell jelölni az egyes fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács állandó tagjait. A tanácsok tagjait az ESZH hivatalos lapjában rendszeresen nyilvánosságra hozzák.
A VSZ 10. szabályának (6) bekezdése szerint az engedélyezett képviselők feletti fegyelmi jogkört az igazgatótanács a fellebbezési tanácsokra ruházhatja.
A VSZ 11. szabálya szerint a 10. szabály (2) bekezdésében említett elnökség bocsátja ki a fellebbezési tanácsok eljárási rendjét. A Kibővített Fellebbezési Tanács saját eljárási rendjét maga határozza meg.
A VSZ 12. szabályának (1) bekezdése szerint a vizsgálati osztályokat és a felszólalási osztályokat igazgatási szempontból igazgatóságok fogják össze. A (2) bekezdés megállapítja, hogy az igazgatóságokat, a Jogi Osztályt, a fellebbezési tanácsokat és a Kibővített Fellebbezési Tanácsot, továbbá az ESZH belső igazgatási szolgáltatási egységeit főigazgatóságok fogják össze. Igazgatásilag az Átvevő Iroda és a kutatási osztályok is egy főigazgatósághoz tartoznak.
Korábban már említettük, hogy jelenleg az ESZH-nak öt főigazgatósága van. Minden főigazgatóságot egy elnökhelyettes irányít.
Az Átvevő Irodára vonatkozó 16. szakasz szövege a következő:
"Az Átvevő Iroda az Európai Szabadalmi Hivatal hágai részlegéhez tartozik. Feladata valamennyi európai szabadalmi bejelentés tekintetében a bejelentés benyújtását követő vizsgálat és az alaki vizsgálat az érdemi vizsgálat iránti kérelem benyújtásának időpontjáig, illetve addig az időpontig, amikor a bejelentő - a 96. cikk (1) bekezdése szerint - az eljárás folytatására irányuló nyilatkozatot tesz. Szintén az Átvevő Iroda feladata az európai szabadalmi bejelentés és az európai kutatási jelentés közzététele."
Ez a szakasz az Átvevő Iroda feladatait határozza meg, és egyúttal rögzíti azt az időpontot, amikor az eljárás az elővizsgálati osztályoknál folytatódik.
Az Átvevő Iroda és a kutatási osztályok igazgatásilag a kutatási főigazgatósághoz tartoznak, és az ESZH hágai kirendeltségét képezik. Az Átvevő Iroda feladatait ún. alaki ügyintézők látják el.
Az Átvevő Iroda feladata a 90. és a 91. szakasz szerint a bejelentés beérkezés utáni alaki vizsgálata. Ezenkívül az Átvevő Iroda feladata az európai szabadalmi bejelentések és a kutatási jelentések közrebocsátása.
Az Átvevő Iroda illetékessége az európai kutatási jelentés kiküldése után a vizsgálati kérelem beérkezésével vagy pedig - ha a bejelentő még az európai kutatási jelentés kézhezvétele előtt benyújtott vizsgálati kérelmet - a bejelentőnek az európai szabadalmi bejelentés fenntartására vonatkozó, 96. szakasz (1) bekezdése szerinti nyilatkozatának beérkezésével fejeződik be. Az utóbbi esetben még az Átvevő Iroda felelős a fenntartási nyilatkozat benyújtására vonatkozó felszólítás kiadásáért és a döntésért abban az esetben, ha erre a felszólításra nem érkezik időben válasz, vagyis az illetékesség akkor megy át a vizsgálati osztályra, amikor hatályos vizsgálati kérelmet nyújtottak be, vagy a bejelentő törvényes nyilatkozatot tett a bejelentés fenntartásáról.
A J 8/82 (OJ 1984, 155) sz. döntés szerint az Átvevő Irodának kell a feltalálók megnevezésének megváltoztatására vonatkozó kérelem fölött döntenie még akkor is, ha az európai szabadalmi bejelentés további vizsgálatával kapcsolatos illetékesség már a vizsgálati osztályhoz került.
Euro-PCT-bejelentések esetén, amelyek számára kiegészítő kutatási jelentést kell készíteni, az Átvevő Iroda felszólítja a bejelentőt, hogy a 96. szakasz (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nyilatkozzék európai bejelentésének fenntartásáról. A vizsgálati díjat a bejelentőnek visszafizetik, ha erre a felszólításra bejelentését visszavonja vagy ejti.
Ha egy európai szabadalmi bejelentést és egy euro-PCT-bejelentést az ESZH előtti eljárás céljára egyesítenek, mindkét bejelentés ügyében érvényes vizsgálati kérelmet kell benyújtani, és mindkét kérelemhez le kell róni a kutatási díjat. Az egyesítés után a hivatal az európai vizsgálati díjat részben vagy teljesen visszautalja a bejelentőnek. A díjfizetés érvényességéről az Átvevő Iroda dönt, míg a két bejelentés egyesítése tekintetében a vizsgálati osztály határoz.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a módosított 16. szakasz szövege a következő: "Az Átvevő Iroda feladata az európai szabadalmi bejelentések benyújtásának és alakiságának a vizsgálata."
A kutatási osztályokra vonatkozó 17. szakasz szövege a következő:
"A kutatási osztályok az Európai Szabadalmi Hivatal hágai részlegéhez tartoznak. Feladatuk az európai kutatási jelentés elkészítése."
Ez a szakasz a kutatási osztályok felelősségét határozza meg az európai kutatási jelentések és a kiegészítő európai kutatási jelentések elkészítéséért. A kutatási osztályok nemzetközi kutatási jelentést is készítenek.
A kutatási osztályok az ESZH hágai kirendeltségéhez és - az Átvevő Irodával együtt - a kutatási főigazgatósághoz tartoznak. Az egyes kutatási osztályok között az ügyeket a nemzetközi szabadalmi osztályozás szerint osztják szét. A kutatási osztályok feladatait ún. kutató vizsgálók végzik.
Az ESZH berlini szolgálati helyét 1978. június 1-jén alapították és a Német Szabadalmi Hivatal berlini részlegéről választották le. Ez a szolgálati hely szervezetileg az ESZH hágai kirendeltségéhez tartozik. Tevékenységének kezdetén mind az ESZH, mind a Német Szabadalmi Hivatal részére végzett kutatást; ma már csak az ESZH számára dolgozik.
A kutatási feladatok mennyisége évről évre növekszik. 1999-ben közel 129 000 kutatást végeztek ezen a két kutatási helyen; ebből csaknem 83% közvetlen európai szabadalmi bejelentésre és euro-PCT-bejelentésre esett, míg 13,7% nemzeti hivatalok számára végzett kutatás volt, és 3,3% jutott egyéb kutatásra. Az euro-PCT-bejelentésekhez számítanak itt azok a nemzeti szakaszba torkolló euro-PCT-bejelentések is, amelyeknek a kutatását nem az ESZH-nál vagy az osztrák, svéd vagy spanyol szabadalmi hivatalnál végezték, és amelyek számára ezért kiegészítő európai kutatásra van szükség.
Az ESZH a VSZ 8. szabályának (1) bekezdésében említett, 1971. március 24-i Strasbourgi Megállapodás szerinti nemzetközi szabadalmi osztályozást használja. Minden egyes európai szabadalmi bejelentést a kutatási osztályhoz való beérkezésekor először ideiglenesen osztályoznak és a találmányok ezen osztályáért felelős kutató vizsgálóhoz továbbítanak, aki dönt a végleges osztályozásról. A VI B-V, 1. pontja szerint a kutató vizsgáló a nemzetközi szabadalmi osztályozás szabályai szerinti osztályozási szimbólumok mellett használhat a hatályban levő "Guide to the International Patent Classification" című ismertető szerinti bármilyen osztályozási szimbólumot is.
Az osztályozással kapcsolatos vitás esetekben a kutatási főigazgatósághoz tartozó dokumentációs igazgatóság dönt. E döntés ellen nincs helye fellebbezésnek.
Az európai szabadalmazási eljárásban a kutatási osztályok európai kutatási jelentést készítenek, és a kutatási jelentés elkészítésével egy időben meghatározzák a kivonat végleges tartalmát is. A kutatási osztályok az ESZH és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodája közötti megállapodás alapján készítenek nemzetközi kutatási jelentést is.
Egy 1992. augusztus 25-i elnöki határozat alapján a kutatási osztályoknál egy felülvizsgálati szervet is létesítettek, amelynek az a feladata, hogy ha egy nemzetközi bejelentés elővizsgálata során egységesség hiányát állapítják meg, felülvizsgálja, hogy indokolt-e a kiegészítő kutatási díj fizetésére vonatkozó felszólítás. E szerv tagjai a fizetési felszólítást kiadó igazgatóság vezetője, egy, az egységesség területén különleges szaktudással rendelkező vizsgáló és rendszerint a felszólítást kiadó vizsgáló.
A kutatási osztály általában egyetlen vizsgálóból áll. A VI B-II, 9. pontja szerint különleges esetekben, amikor a találmány természete távol álló, különleges területeken végzendő kutatást igényel, két vagy esetleg három vizsgálóból lehet képezni egy kutatási osztályt.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 17. szakasz szövegéből törölték a "hágai részleg" szavakat.
A vizsgálati osztályokra vonatkozó 18. szakasz szövege a következő:
"(1) A vizsgálati osztályok feladata az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata attól az időponttól kezdve, amelytől az Átvevő Iroda azért a továbbiakban nem felel.
(2) Minden vizsgálati osztály három műszaki elbírálóból áll. Az ügydöntő határozat meghozatala előtt azonban a bejelentés vizsgálata általában a vizsgálati osztály egyik tagjára tartozik. A szóbeli eljárás a teljes vizsgálati osztály előtt folyik. Ha a vizsgálati osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt."
Ez a szakasz rögzíti a vizsgálati osztályok feladatait, illetékességük kezdeti időpontját és összetételüket az eljárás egyes szakaszaiban. A vizsgálati eljárást a 94-98. szakasz és a VSZ 51. és 52. szabálya tárgyalja.
Már korábban is említettük, hogy a VSZ 12. szabályának (1) bekezdése szerint a vizsgálati osztályokat és a felszólalási osztályokat igazgatási tekintetben igazgatóságok fogják össze. Az ügyeket ugyanúgy, mint a kutatási osztályoknál, a nemzetközi szabadalmi osztályozás szerint osztják el. A 12. szabály (2) bekezdése szerint az igazgatóságokat Münchenben a 2. főigazgatóság fogja össze.
A vizsgálati osztályok felelősek a vizsgálattal összefüggő valamennyi kérdésben, és ők illetékesek dönteni az euro-PCT-bejelentéseknek egy európai szabadalmi bejelentéssel való egyesítése ügyében. Ilyen egyesítés csak akkor lehetséges, ha mindkét bejelentés ügyében érvényes vizsgálati kérelmet nyújtottak be.
A vizsgálati osztályok tagjai nem vizsgáló, hanem felülvizsgálati szervként abban is illetékesek dönteni, hogy megalapozott-e a PCT-eljárásban a nemzetközi elővizsgálati szerv felszólítása további kutatási díj befizetésére a bejelentés egységességének hiánya miatt. A 17. szakasz kapcsán már említettük ezt a felülvizsgálati szervet, amelyet a kutatási osztályoknál hoztak létre.
A vizsgálati osztályok illetékessége azzal az időponttal kezdődik, amikor az Átvevő Iroda illetékessége megszűnik, és az európai szabadalom engedélyezésével vagy az európai szabadalmi bejelentés elutasításával ér véget.
A (2) bekezdés szerint egy vizsgálati osztály alapvetően három műszaki képzettségű vizsgálóból áll, ami a vizsgálat minőségét hivatott biztosítani. A 33. szakasz (3) bekezdése szerint az igazgatótanács jogosult olyan döntést hozni, hogy egy vizsgálati osztály egyetlen műszaki képzettségű vizsgálóból is állhat, de mostanáig ilyen döntést nem hoztak.
Az európai szabadalmi bejelentésre vonatkozó végső határozat meghozatala előtt a vizsgálati osztály egyik tagjára bízzák a bejelentés intézését, aki az osztály nevében lefolytatja az eljárást a bejelentővel. A VI C-VI, 1.4. pontja szerint a kijelölt vizsgáló minden kérdést közvetlenül megbeszélhet az osztály többi tagjával. A végleges határozatot a megadásról vagy az elutasításról a vizsgálatra kijelölt vizsgálók mindig együtt hozzák. A szóbeli tárgyalás is mindig az egész osztály előtt folyik. A bejelentőnek akkor is joga van szóbeli tárgyalásra, ha ezt a vizsgálati osztály nem tartja szükségesnek.
Ha a vizsgálati osztály véleménye szerint a határozat természete ezt megköveteli, jogi képesítésű vizsgálót is bevonnak az eljárásba, aminek a fellebbezési tanács összetételére is kihatása van, mert a 21. szakasz (3) bekezdése szerint ha egy 4 tagból álló vizsgálati osztály határozata ellen nyújtanak be fellebbezést, a fellebbezési tanács nem 3, hanem 5 tagból áll. Szavazategyenlőség esetén az osztályvezető szavazata dönt.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 18. szakasz (1) bekezdéséből törölték az "attól az időponttól kezdve, amelytől az Átvevő Iroda azért a továbbiakban nem felel" mondatrészt.
A felszólalási osztályokra vonatkozó 19. szakasz szövege a következő:
"(1) A felszólalási osztályok feladata az európai szabadalmak ellen benyújtott felszólalások elbírálása.
(2) Mindegyik felszólalási osztály három műszaki elbírálóból áll, akik közül legalább kettő nem vett részt annak a szabadalomnak a megadására irányuló eljárásban, amelyre a felszólalás vonatkozik. Az az elbíráló, aki részt vett az európai szabadalom megadására irányuló eljárásban, nem járhat el elnökként. A felszólalással kapcsolatos ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően a felszólalási osztály a felszólalás vizsgálatával megbízhatja egyik tagját. A szóbeli eljárás a teljes felszólalási osztály előtt folyik. Ha a felszólalási osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni egy olyan, jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával, aki nem vett részt a szabadalom megadására irányuló eljárásban. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt."
Ez a szakasz tehát a felszólalási osztályok illetékességét és összetételét határozza meg.
A felszólalási osztályok műszakilag képzett összes vizsgálója vizsgálati osztályokhoz is tartozik, de a vizsgálati osztályoknak nem mindegyik vizsgálója intéz felszólalási ügyeket is. Bizonyos felszólalási ügyeket nem műszaki vagy jogi képzettségű vizsgálók is intézhetnek.
A felszólalási osztályok illetékességét a 99. szakasz szerint benyújtott felszólalás alapozza meg. Ez akkor is érvényes, ha a felszólalás nem megengedhető vagy nem benyújtottnak minősül.
A vizsgálati osztályokhoz hasonlóan a felszólalási osztályok is három műszaki képzettségű vizsgálóból állnak. Annak érdekében, hogy a korábbi eljárástól lehetőleg nem befolyásolt döntés szülessen, a felszólalási eljárásban csak egy olyan vizsgáló működhet közre, aki részt vett abban a szabadalmazási eljárásban, amely ellen a felszólalás irányul, de ő nem lehet a tanács vezetője. A T 939/91 sz. döntés olyan esetre vonatkozik, amikor a felszólalási osztály vezetője második elővizsgálóként vett részt a felszólalás tárgyát képező szabadalom engedélyezési eljárásában. A fellebbezési tanács megállapította, hogy a felszólalási osztály megsértette a 19(2) szakasz előírásait; ezért hatálytalanította a felszólalási osztály döntését, és elrendelte a fellebbezési díj visszafizetését.
Hasonlóan a vizsgálati eljáráshoz, a végső határozat meghozatala előtt a felszólalás intézését a felszólalási osztály egy tagjára lehet bízni; a gyakorlatban általában ez történik.
A szóbeli tárgyalást mindig a felszólalási osztály összes tagja előtt kell lefolytatni. A T 390/86 (OJ 1989, 30) sz. döntés ügyében a felszólalási határozatot nem az a három vizsgáló írta alá, aki részt vett a szóbeli tárgyaláson. A Fellebbezési Tanács megállapítása szerint a 19. szakasz (1) és (2) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a felszólalási osztály a határozat aláírásakor szabálytalanul járt el. Ezért a Tanács a határozatot érvénytelennek minősítette, aminek következtében a felszólalást újra kellett vizsgálni.
A felszólalásokra is érvényes a 116. szakasznak az az előírása, hogy a felek kérésére szóbeli tárgyalást kell tartani; ez a tárgyalás azonban - ellentétben a vizsgálati osztályok előtti szóbeli tárgyalással - alapvetően nyilvános.
Ha a felszólalási osztály véleménye szerint a határozat természete megköveteli, olyan, jogi végzettségű vizsgálót kell az eljárásba bevonni, aki nem vett részt a szabadalomengedélyezési eljárásban. Szavazategyenlőség esetén az osztályvezető szavazata dönt.
A Jogi Osztályra vonatkozó 20. szakasz szövege a következő:
"(1) A Jogi Osztály feladata az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzésekre, illetve a hivatásos képviselők jegyzékébe való felvételre és az onnét való törlésekre vonatkozó határozatok meghozatala.
(2) A Jogi Osztály határozatát annak egyik jogi képzettségű tagja hozza meg."
Ez a szakasz a Jogi Osztály illetékességét és feladatait rögzíti.
A Jogi Osztályt röviddel a müncheni diplomáciai konferencia előtt vették be szervezeti egységként az Európai Szabadalmi Egyezménybe annak érdekében, hogy a lajstromvezetéshez központi helyet létesítsenek. Ha ezt a feladatot az elnöknek hagyták volna meg, elutasító határozatok esetén a jogi út vonatkozásában nehézségek léptek volna fel, mert az elnök határozatait alapvetően nem lehet fellebbezéssel megtámadni.
A 12. szabály (2) bekezdése szerint a Jogi Osztály az 5. főigazgatósághoz és azon belül a szabadalom-ügykezelési igazgatósághoz tartozik. A Jogi Osztály hatáskörét az elnök egy 1989. március 10-i határozata rögzíti.
Ha egy vizsgálati vagy felszólalási osztályt jogi végzettségű vizsgálóval kell kiegészíteni, ebben nem a jogi osztály illetékes, hanem a szabadalomjogi igazgatóság, amely szintén az 5. főigazgatósághoz tartozik.
A J 10/93 (OJ 1997, 91, 1) sz. döntés szerint egy olyan ügyben, ahol a jogátruházás bejegyzésére vonatkozó kérelemmel egyidejűleg a mulasztás miatt visszavontnak minősített szabadalom újbóli érvénybehelyezését is kérték, a Jogi Osztály csak a jogátruházás bejegyzésével kapcsolatban dönthetett, de csak akkor, ha a jogutód megfelelő lépéseket tett a bejelentés újbóli érvénybehelyezése érdekében; az újbóli érvénybehelyezés azonban a vizsgálati osztály hatáskörébe tartozott.
A Jogi Osztály nemcsak az európai szabadalmi lajstromba történő bejegyzésekkel és törlésekkel kapcsolatos határozatokért, hanem az engedéllyel rendelkező képviselők jegyzékébe való felvétellel és törlésekkel kapcsolatos határozatokért is felelős.
A Jogi Osztály határozatait a Jogi Fellebbezési Tanácsnál lehet megtámadni.
A 21-24. szakasz a fellebbezési tanácsokra vonatkozik. Az európai szabadalmi jogra vonatkozó előkészítő munkák kezdete óta egyetértés uralkodott azon a téren, hogy az ESZH első befejező határozatai ellen jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Bizonyos kezdeti kételyek ellenére magában az ESZH-ban hoztak létre másodfokot, mégpedig a fellebbezési tanácsokat. Ezzel olyan szervezeti formát választottak, amely elvileg megegyezett a Német Szabadalmi Hivatalban 1961-ig fennállóval. Az, hogy nem létesítettek független európai szabadalmi bíróságot, mindenekelőtt azon a kívánságon alapult, hogy el akarták kerülni az igazságszolgáltatás nemzetközi síkon való feldarabolását, és egyúttal egy európai bíróság későbbi létrehozásának megnehezítését. Emellett azok a jelentős költségek is szerepet játszottak, amelyeket egy nemzetközi bíróság okozott volna.
Annak érdekében, hogy a fellebbezési tanácsok döntései teljesen függetlenek legyenek attól a szervezettől, amelyhez igazgatásilag tartoznak, a fellebbezési tanácsokat egy független és utasításoktól mentes bíróság tulajdonságaival ruházták fel. A T 34/90 (OJ 1992, 454) sz. döntés megállapítja, hogy a fellebbezési eljárás teljesen elkülönített és független az elsőfokú eljárástól. A fellebbezési tanácsok jogi szempontból bírálják felül egy különálló korábbi elsőfokú határozat helyességét. A Kibővített Fellebbezési Tanács G 1/86 (OJ 1987, 447) sz. döntése megerősítette, hogy a fellebbezési tanácsok bíróságokként működnek.
A fellebbezési tanácsok döntései jogerősek. Az ESZE nem irányoz elő további jogorvoslatot. A Jogi Fellebbezési Tanács J 3/95 (OJ 1997, 493) sz. döntésében - utalva a különböző szerződő államokban rendelkezésre álló felülvizsgálati lehetőségekre - a Kibővített Fellebbezési Tanácsnak tette fel azt a kérdést, hogy milyen módon lehetne lényeges eljárási alapelvek megsértése esetén felülvizsgálni a fellebbezési tanácsok döntéseit. G 1/97 sz. döntésében azonban a Kibővített Fellebbezési Tanács megerősítette a fellebbezési tanácsok döntéseinek véglegességét.
Az ügymegosztással másodfokon és a másodfokú eljárás rendjével a VSZ 10. és 11. szabálya foglalkozik megállapítva, hogy az ügyeket a fellebbezési tanácsok között az elnökség osztja el, amely az ESZH elnökéből, a fellebbezési tanácsok tevékenységéért felelős alelnökből, továbbá a fellebbezési tanácsok elnökeiből és három további tagjából áll. Ez az elnökség bocsátja ki a fellebbezési tanácsok eljárási rendjét, míg a Kibővített Fellebbezési Tanács maga készíti el a saját eljárási rendjét.
A fellebbezési tanácsokra vonatkozó 21. szakasz szövege a következő:
"(1) A fellebbezési tanácsok feladata az Átvevő Iroda, a vizsgálati osztályok, a felszólalási osztályok, valamint a Jogi Osztály határozatai ellen irányuló fellebbezés elbírálása.
(2) Az Átvevő Iroda, valamint a Jogi Osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács három jogi képzettségű tagból áll.
(3) Valamely vizsgálati osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács összetétele:
a) két műszaki és egy jogi képzettségű tag, ha a határozat az európai szabadalmi bejelentés elutasítására vagy az európai szabadalom megadására vonatkozik, és azt négynél kevesebb tagból álló vizsgálati osztály hozta;
b) három műszaki és két jogi képzettségű tanácstag, ha a fellebbezés négy tagból álló vizsgálati osztály határozata ellen irányul, vagy ha a fellebbezési tanács megítélése szerint ez a fellebbezés jellegére tekintettel indokolt;
c) három jogi képzettségű tanácstag minden más esetben.
(4) Valamely felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés esetén a fellebbezési tanács összetétele:
a) két műszaki és egy jogi képzettségű tag, ha a határozatot három tagból álló felszólalási osztály hozta;
b) három műszaki és két jogi képzettségű tag, ha a határozatot négy tagból álló felszólalási osztály hozta, vagy ha a fellebbezési tanács megítélése szerint ez a fellebbezés jellegére tekintettel indokolt."
Ez a szakasz a fellebbezési tanácsok illetékességét állapítja meg az ESZH bizonyos szerveinek határozatai ellen benyújtott fellebbezések ügyében, és szabályozza a különböző fellebbezési tanácsok összetételét. A VSZ 12. szabályának (2) bekezdése szerint a fellebbezési tanácsok a 3. főigazgatósághoz tartoznak. A tanácsoknak legalább három tagjuk van, és minden egyes fellebbezési tanácshoz legalább egy jogi képzettségű tag tartozik.
A jogi és a műszaki fellebbezési tanácsok ügyelosztását minden egyes üzleti év tervében rögzítik.
A fellebbezési tanácsok tagjait nem az elnök, hanem az igazgatótanács nevezi ki. A kinevezettek nevét közlik az ESZH hivatalos lapjában. AZ ESZH elsőfokú szerveinek határozatait - kivéve a kutatási osztályéit - fellebbezéssel lehet megtámadni.
Az ESZE az ESZH-val szemben támasztott követelésekkel kapcsolatban a fellebbezési tanácsok számára nem állapít meg további illetékességet. A Jogi Fellebbezési Tanács J 14/87 (OJ 1988, 295) sz. döntése megerősíti, hogy a fellebbezési tanácsok nem jogosultak ítélkezni az ESZH által egy szabadalomengedélyezési eljárásban állítólag okozott kárral kapcsolatos kártérítési igény ügyében. A fellebbezés azt a kérdést vetette fel, hogy egy európai szabadalom megadásának a hiányos publikálása, vagyis az engedélyezésre vonatkozó fontos részletek elhagyása hatálytalaníthatja-e a szabadalmat. A tanács azon a véleményen volt, hogy az Európai Szabadalmi Közlönyben az engedélyezés publikálásával kapcsolatos hiányosságok elvileg nem teszik szükségszerűen hatálytalanná az engedélyezési határozatot.
A Jogi Fellebbezési Tanács jogi képzettségű tagokból, míg a műszaki fellebbezési tanácsok műszaki képzettségű és jogi képzettségű tagokból állnak.
A Jogi Fellebbezési Tanács az Átvevő Iroda vagy a Jogi Osztály határozatai, valamint a három tagból álló vizsgálati osztályok olyan határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket bírálja el, amelyek nem bejelentés elutasítására vagy szabadalom engedélyezésére vonatkoznak.
Az európai szabadalom megadásával vagy az európai bejelentés elutasításával kapcsolatos határozatok ellen benyújtott fellebbezések ügyében mindig műszaki fellebbezési tanácsok illetékesek. Jelenleg 16 ilyen tanács működik, mégpedig öt a mechanikai, hat a kémiai, három a fizikai és kettő az elektrotechnikai tárgyú találmányokkal kapcsolatos fellebbezések elbírálására.
A műszaki fellebbezési tanácsok két műszaki és egy jogi képzettségű szakemberből állnak, ha a fellebbezés alapját képező határozatot három vizsgálóból álló vizsgálati vagy felszólalási osztály hozta, míg három műszaki és két jogi képzettségű szakemberből állnak, ha a fellebbezés négytagú vizsgálati vagy felszólalási osztály határozata ellen irányul, vagy ha a fellebbezési tanács véleménye szerint a fellebbezés természete ezt megköveteli.
A fellebbezési tanácsok utolsó fórumként illetékesek dönteni olyan ügyekben, amikor egy bejelentő kifogásolja az ESZH-nak mint nemzetközi kutatási szervnek vagy mint nemzetközi elővizsgáló szervnek a határozatát a bejelentett találmány egységességének kérdésében. Ilyen ügyekben a fellebbezési tanácsok összetétele ugyanaz, mint a tisztán európai fellebbezési eljárásokban, vagyis rendszerint két műszaki és egy jogi képzettségű tagból állnak.
A fellebbezési tanácsok elnökeit - akik egyaránt lehetnek műszaki vagy jogi képzettségű tagok - az ESZH elnökének javaslatára az igazgatótanács nevezi ki.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 21. szakasz (3)a) bekezdésében az "az európai szabadalom megadására" szöveget "az európai szabadalom megadására, korlátozására vagy megvonására" szövegre módosították.
A Kibővített Fellebbezési Tanácsra vonatkozó 22. szakasz szövege a következő:
"(1) A Kibővített Fellebbezési Tanács feladatai:
a) határoz a fellebbezési tanács által eléje terjesztett jogkérdésekben;
b) véleményt ad a 112. cikkben megállapított feltételek alapján az Európai Szabadalmi Hivatal elnöke által eléje terjesztett jogkérdésekben.
(2) Határozathozatal vagy vélemény adása esetén a Kibővített Fellebbezési Tanács öt jogi és két műszaki képzettségű tagból áll. A Tanács elnökeként a jogi képzettségű tagok egyike jár el."
A Kibővített Fellebbezési Tanács önálló szerv. Feladata, hogy értelmezze és magyarázza az egyezményt annak érdekében, hogy biztosítsa az egységes jogalkalmazást és jogfejlődést.
A Kibővített Fellebbezési Tanács a 3. főigazgatósághoz tartozik. Eljárási rendjét saját maga határozza meg, de azt jóvá kell hagyatnia az igazgatótanáccsal. Tagjait és azok helyetteseit a fellebbezési tanácsok elnöksége határozza meg.
A Kibővített Fellebbezési Tanács kettős hatáskörrel rendelkezik:
dönt a fellebbezési tanácsok által felterjesztett jogi kérdésekben, és
állást foglal az ESZH elnöke által felterjesztett jogi kérdésekben.
A Kibővített Fellebbezési Tanács állásfoglalását kikérhetik a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) keretében folytatott eljárások kapcsán is.
A Kibővített Fellebbezési Tanács 7 tagból áll, akik közül 5 jogi, 2 pedig műszaki képzettségű. Elnöke jogi képzettségű; az ESZH jelenlegi gyakorlata szerint ezt a feladatot a 3. főigazgatóság vezetésével megbízott alelnök látja el.
A Kibővített Fellebbezési Tanács tagja lehet nem állandó (ad hoc) tag is, különösen nemzeti bíróságok bírája. A Kibővített Fellebbezési Tanácsnak jelenleg két ilyen tagja van.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 22. szakasz (1) bekezdésébe beiktattak egy c) pontot, amely szerint a Kibővített Fellebbezési Tanács a fellebbezési tanácsok határozatai ellen benyújtott keresetek ügyében is illetékes. A 22. szakasz (2) bekezdését kiegészítették azzal, hogy az (1) bekezdés (c) pontja szerinti esetben a Tanács a VSZ előírásai szerint három vagy öt tagból áll. A beérkező felülvizsgálati kérelmek megalapozottságát háromtagú tanács vizsgálja, és az elfogadott kérelmek ügyében öttagú tanács dönt. Itt azért nem héttagú a tanács, mert nem elvi jogi kérdésekben kell dönteni.
A tanácsok tagjainak függetlenségére vonatkozó 23. szakasz szövege a következő:
"(1) A Kibővített Fellebbezési Tanács és a fellebbezési tanácsok tagjait öt évre nevezik ki, és ezen időtartam alatt hivatalukból nem mozdíthatók el, kivéve ha elmozdításukat alapos ok indokolja és az Igazgatótanács - a Kibővített Fellebbezési Tanács javaslatára - ilyen értelmű határozatot hoz. ...
(3) A tanácsok tagjait határozatuk meghozatala során semmilyen utasítás nem köti; kizárólag ennek az Egyezménynek a rendelkezéseit kell alkalmazniuk."
Ez a szakasz a tanácsok tagjainak függetlenségét biztosítja bírói feladataik ellátása során.
Az igazgatótanács a fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjait az elnök javaslatára öt évre nevezi ki. A fellebbezési tanácsok tagjainak kinevezését az igazgatótanács a hivatal elnökének meghallgatása után megújíthatja. Azokat a tagokat, akiknek a kinevezését az ötéves hivatali idő lejárata után nem újítják meg, a hivatali szabályzat 41. szakaszának (3) bekezdése alapján nyugdíjazásukig azonos illetménnyel tovább kell foglalkoztatni a hivatal egy másik helyén.
A (3) bekezdés a bíróságokra érvényes alapelveknek megfelelően rögzíti a tanácsok tagjainak a bírói tevékenységhez szükséges véleményszabadságát. A T 162/82 (OJ 1987, 533) sz. döntés megerősíti, hogy a fellebbezési tanácsok az ESZE értelmezésekor nincsenek kötve az elnök által kibocsátott vizsgálati irányelvekhez. Ezzel a másodfok tagjai egyértelműen különböznek az ESZH többi alkalmazottjától, akik fölött - a 10. szakasz (2)f) bekezdése szerint - az elnök utasítási joggal rendelkezik és felügyeletet gyakorol.
A VSZ 10. szabályának (2) bekezdése szerinti elnökségnek a feladata elsősorban a fellebbezési tanácsok eljárási rendjének a meghatározása, a tanácsok között a munka elosztása, a tanácsok állandó tagjainak és azok helyetteseinek a kijelölése, valamint a döntés olyan esetekben, amikor véleménykülönbség áll fenn több tanács hatáskörét illetően.
Általános érdeklődésre számot tartó kérdésekben a fellebbezési tanácsok kikérhetik az ESZH elnökének véleményét.
A 2000. novemberi diplomáciai konferencián elfogadott változás szerint a 23. szakasz (1) bekezdését kiegészítették azzal, hogy a tanácsok tagjainak hivatali ideje akkor fejeződik be, ha saját kérésükre elbocsátják őket a szolgálatból, vagy pedig ha az ESZH alkalmazottaira vonatkozó szabályzat rendelkezései szerint nyugállományba vonulnak.
A kizárásra és kifogásra vonatkozó 24. szakasz szövege a következő:
"(1) A fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjai nem vehetnek részt a fellebbezés elbírálásában, ha az ügyhöz személyes érdekük fűződik, ha korábban valamelyik fél képviselőjeként az ügyben eljártak, vagy ha a fellebbezéssel megtámadott határozat meghozatalában részt vettek. ...
(3) A fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjai ellen bármelyik fél kifogást emelhet az (1) bekezdés szerinti okból vagy elfogultság gyanúja miatt. Kifogásnak nincs helye, ha a fél úgy tett meg valamely eljárási cselekményt, hogy a kifogás alapját képező okról tudomása volt. A kifogás nem alapulhat a tanács tagjainak állampolgárságán.
(4) A fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács a (2) és (3) bekezdés szerinti esetekben a kifogásról az érintett tag részvétele nélkül határoznak. E határozat meghozatalának céljaira a kifogással érintett tagot a helyettese váltja fel."
Ez a szakasz a bírói pártatlanság elvét biztosítja amikor leszögezi, hogy a fellebbezési tanácsok egyik tagja sem működhet közre olyan ügyben, ahol tárgyilagossága nem biztosított vagy azt kétségbe vonhatják. A Kibővített Fellebbezési Tanács G 5/91 (OJ 1992, 617) sz. döntése ennek az elvnek a különösen szigorú betartását hangsúlyozza a fellebbezési tanácsok előtti eljárásban. Az ügyben a felszólalási osztály vizsgálója korábban alkalmazottja volt a felszólaló vállalatnak, és azt többször képviselte az ESZH előtti szabadalmazási és felszólalási eljárásokban. A Kibővített Fellebbezési Tanács megállapította, hogy bár az adott kérdés közvetlenül csak a felszólalási osztály előtti eljárásra vonatkozott, általános jelentőségűnek kell tekinteni, és így azt az ESZH elsőfokú eljárást végző egyéb osztályainak, például a vizsgálati osztályoknak a munkájában is figyelembe kell venni. A határozat leszögezi: általános jogelvként kell tekinteni azt, hogy senki sem ítélkezhet olyan ügyben, amellyel kapcsolatban bárkinek oka lehet részrehajlást feltételezni. Az elfogulatlanság alapvető követelményét kell tehát alkalmazni a bármelyik fél jogait befolyásoló döntéshozó tevékenységben részt vevő elsőfokú osztályok alkalmazottaira is. Bár a 24. szakasz előírásai csupán a fellebbezési tanácsok és a Kibővített Fellebbezési Tanács tagjaira vonatkoznak, ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az ESZE elsőfokú határozatot hozó osztályainak tagjaira nem vonatkozik a pártatlanság követelménye. Ezért a tanács helyt adott a felszólalási osztály vizsgálója elleni elfogultsági kifogásnak.
Az (1) bekezdés három kizáró okot sorol fel, amelyek a másodfok tagjait eltiltják az eljárásban való közreműködéstől:
az ügyben való személyes érdekeltség,
az ügyben való korábbi tevékenység valamelyik fél képviselőjeként,
a megtámadott határozat meghozatalában való korábbi részvétel.
A (2) bekezdés a fellebbezési tanácsok minden tagját arra kötelezi, hogy közöljék, ha az eljárásban nem vehetnek részt.
A (3) bekezdés szerint a fellebbezési tanácsok tagjai ellen az (1) bekezdésben foglalt okok vagy elfogultság gyanúja miatt kifogást lehet emelni. A kifogás nem alapozható a tag állampolgárságára.
Az elutasítás a tanács összes tagjára vonatkozhat. Ebben az esetben a tanács új összetételben határoz.