Szemle - 2004. 06.

VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐl

>

Embléma és logó szerzői jogi védelme (SZJSZT-04/04)
Embléma és logó szerzői jogi védelme (SZJSZT-07/04)
Az audiovizuális kulturális örökség védelméről szóló törvény egyes kérdései

Embléma és logó szerzői jogi védelme

SZJSZT-04/04

A Fővárosi Bíróság megkeresése

A Fővárosi Bíróság V. P. felperesnek az S. Alapítvány alperes elleni szerzői jogsértés megállapítása stb. iránt folyamatban levő perben szakértői vélemény beszerzését rendeli el, s szakértőként a Szerzői Jogi Szakértő Testületet rendeli ki.

A felperes tervező grafikus, aki az 1995. február 22-én megkötött vállalkozási szerződés alapján (a szerződést kötő fél az alperes volt és az ARC Bt.) megtervezte az alperes teljes grafikai arculatát.

Az elkészített emblématerveket és az arculatra vonatkozó terveket a felperes a per irataihoz is csatolta… és előadta keresetlevelében, hogy az alperes a logót módosítva, torzítva, szakmailag is kifogásolható módon megváltoztatta. A változtatásokra vonatkozó írásbeli bizonyítékokat és internetes címek CD-lemezre mentett változatait mintegy példálódzóan a felperes csatolta a per irataihoz, és előadta, hogy köveztetései szerint számtalan megváltoztatott anyag lelhető fel.

A felperes… annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogosulatlanul használta fel a felperes eredeti embléma- és arculattervét a későbbi, az alperesre vonatkozó írásbeli vagy internetes anyagoknál, és a jogsértés megállapítása mellett jogkövetkezmények levonását is kérte.

Az alperes a felperes által is említett, 1995. február 22-én kelt vállalkozói szerződés 5. pontjában írt kitételre hivatkozott, és előadta azt is, hogy kétségtelenül a szöveg egy részét esetenként megváltoztatták a rendezvényekre vagy a kiadvány jellegére utalva. Az alperes azonban kijelentette azt is, hogy az emblémát a peres eljárás megindulása óta és a jövőben is eredeti formában használják.

A felperes észrevétele szerint az internetes honlapon azonban még mindig megváltoztatott logót alkalmaz az alperes, és az alapítvány székhelyénél is megváltoztatott formájú tábla szerepel az alperest jelölve…

A Szerzői Jogi Szakértő Testület feladata az, hogy…a következő kérdésekre nézve terjesszen elő… szakértői véleményt:

1. Állapítsa meg a testület, hogy a periratokhoz csatolt eredeti emblématervhez képest az ugyancsak a periratokhoz csatolt, a felperes által bemutatott különböző változatok a mű lényegét érintőek voltak-e vagy sem, s a változtatások jellemző leírását is adja meg.

2. Állapítsa meg a testület, hogy ha a mű lényegét érintő változtatások történtek az alperes későbbi felhasználása során, az az eredeti mű olyan torzításának tekinthető-e, amelyet a külső szemlélő is észlel.

3. Állapítsa meg a szakértő azt, hogy ha a változtatás a mű lényegét érintette, az alkalmas volt-e arra, hogy a grafikus szerző szakmai hírnevét sértse.

Az eljáró tanács szakvéleménye

Előzetes megjegyzések: a vagyoni jogok és a személyhez fűződő jogok viszonyának és a mű integritásához fűződő jog szabályozásának az eltérései a régi és az új Szjt. összevetése alapján

1. A per tárgyát képező műveknek a vitatott módon való felhasználása, az eljáró tanács rendelkezésére álló adatok szerint, részben valamikor 1995. február 22. és 1999. szeptember 1. között, tehát a régi szerzői jogi törvény - az 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: a régi Szjt.) - hatálya idején, részben pedig 1999. szeptember 1. után, tehát az új szerzői jogi törvény - 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: az új Szjt.) - hatálybalépése után történt.

A Tisztelt Bíróság az alperes által a felperes művén elvégzett változtatásokra vonatkozóan kérte a Szakértő Testület véleményét. Miután a valamely művön elvégzett változtatásoknak mind a vagyoni jogok (így különösen az átdolgozás joga), mind pedig a személyhez fűződő jogok (így különösen a mű integritásához fűződő jog) szempontjából jelentősége lehet, az eljáró tanács szükségesnek tartja áttekinteni, miként változott e jogoknak és azok egymáshoz fűződő viszonyának a szabályozása az új Szjt. hatálybalépésével.

2. Ami az átdolgozás jogát illeti, nincs szó valóban érdemi változtatásról, ha csak a régi Szjt. 13. §-ának (1) bekezdésében és a törvény végrehajtási rendelete - a 9/1969. (XII. 29.) MM. sz. rendelet (továbbiakban: a Vhr.) - 10. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat vetjük össze az új Szjt. 16. §-a (1) bekezdésében, 17. §-ának f) pontjában és 29. §-ában foglaltakkal. Az új Szjt. utóbbi rendelkezése azonban sokkal pontosabban fogalmazza meg az átdolgozás lényegét, amikor második mondatában így rendelkezik: „Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre" (a kiemelés az eljáró tanácstól).

3. Annál nagyobb változás következett be a mű integritása védelmének a jogát és általában a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok viszonyát illetően.

A régi Szjt. 10. §-a így rendelkezett: „A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása." A Vhr. 7. §-ának (1) bekezdése ehhez hozzátette a következőket: „Jogosulatlan a felhasználás különösen, ha arra jogszabály vagy a felhasználási joggal rendelkezni jogosult személy felhatalmazást nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve - a művet szélesebb körben, nagyobb példányszámban stb. - használja fel. Jogosulatlan megváltoztatás az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása is, amely a külső megjelenést, a rendeltetésszerű használatot vagy az üzemeltetést befolyásolja." Ebből a szabályozásból két - a képtelenség határát súroló vagy azt el is érő - következtetés származott: az egyik az, hogy a vagyoni jogok bármilyen megsértése (hisz a jogosulatlan felhasználás szükségképpen ezzel járt) egyúttal a 10. § szerinti személyhez fűződő jog megsértését is jelentette, a másik pedig az, hogy a műnek a szerző hozzájárulása nélküli bármely megváltoztatása megvalósította elvileg e személyhez fűződő jog megsértését.

Az új Szjt. alapvető változást hozott mind a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok viszonya (lásd a következő 4. pontot), mind pedig a mű integritása jogának az érvényesülési köre (lásd a lenti 5. pontot) tekintetében.

4. Az új Szjt. - az egyéb változtatások mellett - befejezte szerzői jogi szabályozásunknak a piacgazdaság és a plurális demokrácia igényeihez való hozzáigazítását is. Ez magában foglalta azt is, hogy az új törvény végleg szakított bizonyos szabályozási elemekkel, amelyeket a korábbi Szjt., az általában megfelelő és a nemzetközi normákkal is összhangban álló volta ellenére, átvett a szovjet típusú szerzői jogi elvekből. Az egyik ilyen elem volt - a többek között a régi Szjt. 10. §-ában tükröződő - az a dogmatikus és zavaros monista felfogás, amely valamilyen misztikus egységként fogta fel a vagyoni és személyhez fűződő jogokat (s ennek következtében egyrészt összemosta a két alapvetően eltérő gyökerű és természetű jogot, másrészt - ehhez kapcsolódóan - nemcsak a személyhez fűződő jogokat, hanem a vagyoni jogokat is teljesen elidegeníthetetlennek tételezte).

Az új Szjt.-ben ebben a tekintetben véghezvitt alapvető változtatásokra a miniszteri indokolás is felhívja a figyelmet. Az eljáró tanács az indokolásnak a következő részeit látja különösen kiemelésre érdemesnek:

„Gyakorlatilag minden lényeges szempont az eddigi merev monista rendszer meghaladása…mellett szólt. Ezt egyaránt indokolta a hazai gazdasági viszonyok megváltozása, a technikai fejlődés, az európai jogharmonizáció, valamint a nemzetközi egyezményekben és a külföldi szerzői jogi törvényekben kirajzolódó tendencia. A törvény abból indul ki, hogy valamely elméleti konstrukciónak a szabályozás rugalmatlanságát eredményező erőltetésénél fontosabb a hazai kultúra javát szolgáló érdekegyensúly megteremtése…

A magyar szerzői jog hagyományosan dualista szemléletű volt… egy egész évszázadon át, a ťszocializmusŤ időszaka előtt. Ezt tükrözték az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, az 1884. évi és az 1924. évi szerzői jogi törvény rendelkezései, valamint Balás P. Elemér reformjavaslatai is az 1930-as és 1940-es években. Fordulatot ebben az 1969-ben elfogadott Szjt. hozott; az akkor jellemző szerzői jogi felfogás ťideológiaiŤ megalapozásából sajátos monista rendszer alakult ki. E megközelítést is túlzóan és dogmatikus módon érvényesítették…

A BUE a dualista felfogást követi… Az Európai Közösségben a szerzői jog területén megalkotott irányelvek dualista elemeket tartalmaznak… Kontinensünkön a nemzeti törvényhozások is egyre inkább a piacgazdasági viszonyokhoz és a technikai fejlődés eredményeihez jobban, rugalmasabban igazodó felfogás - vagyis a dualista rendszer - felé fordítják a szerzői jog fejlődését…

Az előzőekben ismertetett megfontolásokra figyelemmel a törvény meghaladja a monista felfogásnak a korábbi jogban tükröződő - dogmatikus és idejétmúlt - változatát…E gyakorlatias jogalkotási lépések a szerzők érdekeit éppúgy szolgálják, mint ahogy megfelelnek a hazai kulturális ipar szükségleteinek." (Az új Szjt. 9. §-ához fűzött miniszteri indokolás.)

Ennek megfelelően az új Szjt. 9. §-a a személyhez fűződő és a vagyoni jogokat nem egységes, egymástól elválaszthatatlan egységként határozza meg (tehát nem monista felfogást követ), hanem jogok összességeként, amelyek egymástól elválhatnak (tehát alapjában dualista a szabályozás) [lásd a § (1) bekezdését]. Ezt az is megerősíti, hogy a törvény egyrészt megerősíti a személyhez fűződő jogok átruházhatatlanságának az e jogok jellegénél fogva indokolt elvét, másrészt azonban elveti a vagyoni jogok átruházhatatlanságának a dogmáját; azokat az esetek egy jelentős részében átruházhatóvá teszi [lásd a § (2)-(6) bekezdését].

5. Az új Szjt. 13. §-a így rendelkezik: „A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."

A §-hoz fűzött miniszteri indokolás a következőképpen írja le a módosítás indokait és lényegét:

„Korábbi jogunk a mű bármiféle - jogosulatlan - megváltoztatását a szerző személyhez fűződő jogainak megsértéseként írta le. Ez a mű integritásának túlzott, életszerűtlen védelmét eredményezte, ami ráadásul még mások alkotói, előadóművészi szabadságának aránytalan és ésszerűtlen korlátozásaként is hatott. A törvény ezért visszatér a BUE 6bis cikkében található, több évtizeden keresztül bevált és a technikai fejlődéshez is rugalmasan alkalmazkodó szabályhoz. Ennek megfelelően csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megváltoztatását vagy megcsorbítását minősíti jogsértésnek, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."

6. Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy a régi Szjt. életszerűtlen szabályozását némileg enyhítette annak 30. §-a, amely így szólt: „Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulás nélkül is végrehajthatja." Ugyanez a rendelkezés nem volt teljes fedésben a mű integritásához fűződő joggal - másról szólt: nem a szerzőnek a változtatásokkal szembeni fellépésre vonatkozó jogáról, hanem az arra vonatkozó kötelezettségének a terjedelméről, hogy maga végezzen el bizonyos változtatásokat (amely kötelezettségének a megsértése esetén maga a felhasználó végezhette el azokat). Erre a rendelkezésre építve azonban a bírói gyakorlat kialakította azt, a régi Szjt. súlyos belső ellenmondásait helyes irányban feloldó elvet, hogy csak a mű lényegét érintő változtatások tekinthetők jogsértőnek.

A régi Szjt. 30. §-át az új Szjt. lényegében változatlan szöveggel átvette 50. §-aként. A mű integritásának védelmére vonatkozó szabályozás reálisabb szinten és pontosabban való meghatározásával azonban ez a rendelkezés visszakapta eredeti funkcióját. Többé nem szükséges - „pótmegoldásként" - a mű integritásához fűződő jog megsértésének mércéjéül szolgálnia (arra teljes és tökéletes, s részben eltérő - magasabb „küszöbértékkel" járó - szabályt ad a 13. §), hanem lényegében azt a kört határozza meg, ahol az átdolgozási jog érvényesülése nélkül változtatásokat lehet elvégezni. Ezt a funkcióját egyértelművé teszi az is, hogy a felhasználási szerződésekről szóló - tehát a vagyoni jogok gyakorlását érintő - fejezetben található az 50. §.

Válasz a Tisztelt Bíróság által feltett kérdésekre

Ad 1. a) Az eljáró tanács megállapítja, hogy a periratokhoz csatolt eredeti emblématervhez képest az ugyancsak a periratokhoz csatolt, a felperes által bemutatott különböző változatok - az alábbi b) pontban megtárgyalt eset kivételével - nem tartalmaztak a mű lényegét érintő változtatásokat.

A változtatások többnyire az embléma olyan elemeire vonatkoztak, mint annak mérete, színe és más, a mű lényegét magát nyilvánvalóan nem érintő módosítások.

b) Azt külön vizsgálta az eljáró tanács, hogy nem jelentett-e a mű lényegét érintő változást az, hogy egyes esetekben az ALAPÍTVÁNY szó helyett az S. Alapítvány egyes programjaira, illetve intézményeire utaló feliratot helyeztek el (mint például: NONPROFIT SZOLGÁLTATÓ KÖZPONT) az embléma SOROS szavához közvetlenül hozzáillesztve.

Ebben az esetben a változtatások a mű eredeti lényegét eltorzították. Az embléma-, illetve logóterv a SOROS, az ALAPÍTVÁNY és FOUNDATION szavakat használja; ezeket szigorú tipográfiai rendbe állítja, és így képez belőlük harmonikus és dinamikus grafikai egységet.

A szakmailag pontos, többféle felhasználásra megtervezett egységes embléma és logó lényeges elemét, az ALAPÍTVÁNY, illetve FOUNDATION feliratokat abból kiemelték. Helyébe a NONPROFIT SZOLGÁLTATÓ KÖZPONT feliratot helyezték, amelynek mérete, betűtípusa, grafikai megoldása durván eltér az eredeti műtől, felborítja annak harmonikus, zárt egységét. Lényegesen módosítva, torzítva ezzel az eredeti embléma és logó nyugodt szerkezetét.

Megállapítható, hogy ebben az esetben a mű lényegét érintő változtatások történtek. A külső szemlélő számára is észlelhető a változás, hisz annak alakja, mérete, ritmusa, átgondolatlan grafikai megoldása szembeszökő. Látványosan megváltoztatta, eltorzította a már bevezetett, ismert logót és annak külső szemlélő számára is már megszokott arányrendszerét.

Ad 2-3. Mint ahogy az 1. számú kérdésre adott válaszból kitűnik, az eljáró tanács az ad 1 b) pontban említett esetben állapította meg a lényeges változások meglétét. A változtatások ebben az esetben érik el azt a szintet, hogy a mű eltorzításáról, megcsonkításáról, vagy más olyan megváltoztatásáról vagy megcsorbításáról lehet beszélni, amely a szerző becsületére, illetve hírnevére sérelmes, és ezért megsérti az új Szjt. 13. §-ában meghatározott jogot. S miután ebben az esetben lényeges változtatásokról van szó, a fentiekben említett bírói gyakorlatban használt szempontokra figyelemmel, az eljáró tanács véleménye szerint, a mű integritásához fűződő jog megsértéséről a régi Szjt. hatálya idején létrehozott „változatok" esetében is szó van.

Embléma és logó szerzői jogi védelme

SZJSZT-07/04

A Fejér Megyei Bíróság megkeresése

A Fejér Megyei Bíróság által feltett kérdések

„A Bíróság kirendeli a Szerzői Jogi Szakértő Testületet a perbeli Ikarus szárnyas embléma és logó műalkotás jellegének tisztázása végett.

Az irányadó tényállás lényege szerint a felperes gazdasági társaságán (Z. Bt.) keresztül 1999. január 20-án az egykori Ikarus állami vállalat átalakítása és szétszabdalása révén létrejött budapesti székhelyű Ikarus Centrál Kft. megbízásából tervezői szerződéssel elvállalta, majd a szerződés szerint elvégezte a magyar autóbuszokon évtizedek óta márkajelként használt szárnyas embléma és felirat ,,modernizálását". A megrendelő az egyszeri tervezői díjat kifizette, de az embléma és logó további felhasználására már nem volt módja, mert időközben az Ikarus Rt. mint egyszemélyi tulajdonos anyavállalat a buszgyártást mindenestül átadta a székesfehérvári székhelyű „Ikarusbus Rt."-nek azzal összefüggésben, hogy ez utóbbinak többségi tulajdonát eladta egy külföldi befektetőnek, a spanyol illetőségű Irisbus S. L. nevű cégnek.

A külföldi érdekeltségűvé vált székesfehérvári cég (alperes) magát a buszgyártás tekintetében jogutódnak gondolván széles körben (buszokon, reklámanyagokon), arculatot meghatározó módon, üzleti forgalmának fellendítése érdekében, a „megújított hagyomány" eszméjével használatba vette a - teljesen kiürített, s időközben felszámolt budapesti cég műszaki dokumentációjával együtt birtokába került - emblématervet (grafikát és háromdimenziós makettet), de előbb saját alkalmazottaival átalakíttatta akként, hogy az embléma fölötti Ikarus feliratot Ikarusbusra változtatta.

A felperes azért indított pert, hogy a bíróság állapítsa meg a kérdéses embléma és logó alperes általi jogtalan átalakítását és használatát (bitorlását), tiltsa el ettől az alperest, illetve az eddigi használat utáni díjak érvényesíthetősége végett kötelezze az alperest az embléma forgalmazásával kapcsolatos kereskedelmi (bevételi) adatainak közlésére.

Az alperes viszont eredendően azzal védekezik, hogy a kérdéses embléma és logó nem is önálló szellemi alkotás, így nem esik szerzői jogi védelem alá.

1. A Szakértő Testület…állapítsa meg, hogy a felperes által átdolgozással létrehozott szárnyas embléma és logó hordoz-e olyan eredeti gondolatot, illetve kifejezési módot, amely magán viseli a kreativitás azon jeleit, melyek alapján szerzői jogi értelemben önálló (védett) alkotássá minősíthető.

2. Ha a válasz igen, állapítsa meg azt is, hogy az embléma fölötti IKARUS szöveg BUS végződéssel való megtoldása a védett jogtárgyat milyen módon befolyásolta. Keletkezett-e ez által (ismételt átdolgozással) újabb önálló alkotás, vagy pedig csak (illetéktelen, és művészi hírnév csorbítására alkalmas) torzítás történt?

3. Válaszoljon még a felek által esetleg közvetlenül megfogalmazandó, a tárgyhoz tartozó, és szakértői szempontból releváns kérdésekre."

Az eljáró tanács szakvéleménye

Ad 1. Az eljáró tanács megállapítja, hogy a felperes által átdolgozott szárnyas embléma és logó szerzői jogi védelmet érdemlő alkotás. Az embléma a szárnyas szimbólum ismert motívumát egyéni, eredeti módon dolgozza fel és fejezi ki, amely megnyilvánul mind az alkotás sajátos struktúrájában, mind pedig annak vonalvezetésében.

Ad 2. Lásd az előző - SZJSZT-04/04 számú - szakvélemény 3-6. pontjait.

A fenti elemzés fényében az eljáró tanács megállapítja, hogy a BUS tag beszúrása semmilyen lényeges változást nem eredményezett a műben, és semmiképpen nem lehetett alkalmas arra, hogy a mű eltorzításáról, megcsonkításáról, vagy más olyan megváltoztatásáról vagy megcsorbításáról lehessen beszélni, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes lenne, és ezért megsértené az új Szjt. 13. §-ában meghatározott jogot.

Ebben a tekintetben figyelembe kellett venni a mű jellegét és célját is, s azt, hogy másként merülhet fel az említett jog sérelme egy gazdagabb művészeti üzenetet hordozó mű (mint például egy regény vagy egy zenemű) esetében, s másként az ilyen gyakorlati célokat - a termékek azonosítását - szolgáló egyszerűbb struktúrájú műveknél, mint amilyen a perbeli embléma és logó.

Ad 3. A felektől nem érkezett külön kérdés a testülethez.

Az audiovizuális kulturális örökség védelméről szóló törvény egyes kérdései

SZJSZT-08/04

A Nemzeti Technológiai Közhasznú Társaság megkeresése

A Nemzeti Technológiai Közhasznú Társaság által feltett kérdések

1. A rendkívüli dokumentációs értékű műsorszám meghatározása a NAVA törvénytervezetben elegendő-e, vagy egy szűkebb, egzaktabb meghatározás szükséges?

2. Az Szjt. 35. § (4) bekezdésében biztosított belső intézményi célra történő másolatkészítésbe (mint szabad felhasználási esetkörbe) belefér-e az, hogy az archivátor (dokumentátor) egy erre a célra rögzített műpéldányt otthon a lakásán (távmunka keretében) dolgozzon fel?

3. Mi a helyzet akkor, ha a műsorszolgáltató és a filmelőállító között megkötött sugárzási szerződés kizárja az archiválási célú másolatkészítést? Az Szjt. és a NAVA törvény tervezetének vonatkozó szakasza felülírja az ettől eltérő szerződéses kikötést?

4. Ki rendelkezik a NAVA törvény 2. számú mellékletében foglalt adatokkal? Ha a műsorszolgáltató adatbázisként adja át ezeket az információkat, akkor vajon nála maradnak-e az adatbázis-előállítói jogok? A NAVA megteheti-e azt, hogy kereskedelmi célból is hasznosítja ezeket az adatokat? Mi a jogi helyzet akkor, ha a NAVA továbbfejleszti, komolyabb adatbázisba szerkeszti ezeket az adatokat?

5. Az Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése és 38. §-ának (5) bekezdése kizárólag művek és szomszédos jogi teljesítmények esetében teszi lehetővé a szabad felhasználást? A kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében az Szjt. biztosít-e szabad felhasználást a kedvezményezett intézmények javára, avagy nem?

A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleménye

Kiindulópont: a szerzői jogi törvény és az audiovizuális kulturális örökség védelméről szóló előkészítés alatt álló törvény viszonya

A 2004. május 1-jétől hatályba lépő, a 2003. évi CII. törvénnyel módosított szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. tv.; a szakvéleményben tett hivatkozások a továbbiakban a törvény 2004. május 1-jétől hatályos szövegére vonatkoznak; a továbbiakban: Szjt.) 35. § (7) bekezdése szerint szabad felhasználásnak minősül a rádió- vagy televíziószervezet által a saját műsorához jogszerűen felhasznált műről készített ideiglenes rögzítés, amelyet azonban a rögzítés elkészítésének időpontjától számított három hónapon belül meg kell semmisíteni. Korlátlan ideig megőrizhetők azonban - közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumban - azok a rögzítések, amelyeknek rendkívüli dokumentációs értékük van. Sem az INFOSOC irányelv 5. cikke (2) bekezdésének d) pontját szó szerint átvevő magyar törvényszöveg, sem az Szjt.-t módosító 2003. évi CII. törvény 63. § (7) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás nem ad egzakt definíciót a rendkívüli dokumentációs érték fogalomra, azonban ez utóbbi utal az audiovizuális kulturális örökséggel, valamint a nemzeti audiovizuális archívum létrehozásával kapcsolatos jövőbeni jogszabályalkotásra. Ebből következően az Szjt. 35. § (7) bekezdésben foglalt rendelkezés szerinti, a külön törvényben meghatározott rögzítések alatt az audiovizuális kulturális örökség védelméről szóló, előkészítés alatt álló törvény (a továbbiakban: NAVA törvénytervezet vagy tervezet) által adott meghatározás szerinti rögzítéseket kell majd érteni.

A testület konkrét kérdésekre adott válaszai

1. A rendkívüli dokumentációs értékű műsorszám meghatározása a NAVA törvénytervezetben elegendő-e, vagy egy szűkebb, egzaktabb meghatározás szükséges?

A NAVA törvénytervezet 3. §-ában foglalt releváns definíciók:

„[3. § f)] audiovizuális kulturális örökség: a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség részét képező, magyarországi előállítású vagy magyar vonatkozású audiovizuális műsorszámok és a kapcsolódó dokumentumok összessége, melyek ezáltal rendkívüli dokumentációs értékűnek minősülnek;"

A NAVA törvénytervezet tárgyi hatálya magyarországi előállítású vagy magyar vonatkozású audiovizuális műsorszámokra terjed ki. Az audiovizuális műsorszám fogalmát a következőképpen definiálja a tervezet:

„[3. § b)] audiovizuális műsorszám: audiovizuális mű (ideértve a reklámokat és egyéb hirdetéseket is), azaz a nyilvánosság számára közvetített vagy közvetítésre szánt hang vagy kép, illetve ezek összekapcsolódó - zárt egységet alkotó, vagy önálló részekből zárt egységbe szerkesztett - együttese, amelyet egyedileg megjelölő főcím vagy szükség szerint más megkülönböztető jelzés jelöl, illetőleg amelynek az időbeli kezdetét és befejeződését az elejét, illetve a végét jelző közlés jelzi, és nem tekinthető filmalkotásnak;"

A két definíciót együtt értelmezve az audiovizuális kulturális örökség körébe tartozó műsorszám a NAVA törvénytervezet alkalmazásában olyan rendkívüli dokumentációs értékűnek minősülő audiovizuális mű, amely azonban nem tekinthető filmalkotásnak. Ezen értelmező rendelkezések a jelen formájukban több problémát vetnek fel:

- Az audiovizuális műsorszám definíciójában a „hang vagy kép" meghatározás helytelen, mert audiovizuális mű csak hang és kép összekapcsolódó sorozata lehet.

- Az „audiovizuális mű" kifejezésben a mű szó szerzőialkotás-jellegre utal, ezáltal a NAVA törvénytervezet jelenlegi formájában, úgy tűnik, hogy kizárólag az Szjt. IX. fejezete (Filmalkotások és más audiovizuális művek) szerint szerzői műnek minősülő műsorszámokra vonatkozhat. E szerint a törvény nem alkalmazható az Szjt. alapján szerzői jog által védett audiovizuális műveken kívüli műsorszámokra. Ugyanakkor a tervezet 3. § b) pontjából kiindulva arra lehet következtetni, hogy a törvény tárgyi hatálya nem terjed ki a filmalkotásokra. Ha viszont az Szjt. definíciójából indulunk ki [Szjt. 64. § (1) bekezdés], ami a NAVA törvénytervezet által használt szerzői jogi terminológia alapján indokoltnak tűnik, akkor ezek után felvetődik a kérdés, hogy pontosan milyen műsorszámok is tartoznak a tervezet tárgyi hatálya alá, különös tekintettel arra is, hogy ellentmondás mutatkozik a NAVA törvénytervezet és az Szjt. között abban a tekintetben, hogy mi minősül filmalkotásnak (pl. reklámfilm).
A hatályos Szerzői Jogi Törvény (1999. évi LXXVI. törvény) definíciója szerint a filmalkotás fogalma a következőképpen értelmezendő:
„[Szjt. 64. § (1)] Filmalkotás az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő film."

- Reális veszély a fentiek alapján, hogy a NAVA törvénytervezet 3. § b) pontjában foglalt definíció a jelenlegi formájában tulajdonképpen kiüresíti az előkészítés alatt álló törvény tárgyi hatályát, vagy legalábbis nem egyértelmű ezek után, mi minősül a tervezet 2. § értelmében a törvény hatálya alá tartozó „audiovizuális műsorszámnak". A védett jogi tárgy, azaz az audiovizuális örökség védelme szempontjából továbbá nem látszik indokoltnak a tervezet tárgyi hatályának a csupán a szerzői műnek minősülő televízióműsorok körére való leszűkítése.

- További probléma, hogy az audiovizuális kötelespéldány definíciója megint alapvetően különbözik a 3. § f) pont szerinti „audiovizuális kulturális örökség" definíciótól.
„[3. § i)] audiovizuális kötelespéldány: a közszolgálati műsorszolgáltatók és az országos földfelszíni terjesztésű kereskedelmi műsorszolgáltatók magyarországi előállítású műsorszámai, illetve annak bármilyen módon rögzített példánya, amelyekre nézve a szolgáltató rendelkezik a műpéldányok terjesztését lehetővé tevő felhasználási joggal, és amelyeket az erre kötelezett műsorszolgáltatónak a kötelespéldány archívum rendelkezésére kell bocsátania;"
Feleslegesnek és zavarónak tűnik a műpéldányok terjesztését, ezáltal kötelespéldánykénti szolgáltatását is lehetővé tevő felhasználási jogra való utalás, mert a közgyűjtemények vonatkozásában az Szjt. 35. § (7) bekezdése amúgy is lehetővé teszi a jogszerűen sugárzott művet tartalmazó rögzített műsorszám korlátlan őrzését, ebből következően pedig nyilvánvalóan az ilyen célból a közgyűjtemény számára történő átadását is, nincs tehát szükség ehhez külön terjesztési jogosultságra a kötelespéldány szolgáltatására kötelezett televíziószervezet részéről. Másrészt a jogszabályszöveg tervezete a jelen formájában a kötelezett műsorszolgáltatóknak mintegy választási jogot enged, hiszen ha nem kívánnak audiovizuális kötelespéldányt szolgáltatni, elegendő, hogy arra hivatkozzanak, nem rendelkeznek az adott műsorszám terjesztési jogával (ami egyébként valószínű, mert egy televíziószervezet, hacsak nem saját maga állítja elő az adott műsorát, ezáltal minden fajta felhasználási joggal alanyi jogon rendelkezik, rendszerint csak közönséghez közvetítési, sugárzási típusú felhasználási jogokat kap egy bemutatásra kerülő műsorszám tekintetében, példányonkénti terjesztési jogot nem).
A felhasználási jogok szempontjából sokkal inkább a műsorszolgáltató helytállási kötelezettségéről kellene megfelelő módon rendelkezni a tervezetben abban a tekintetben, hogy a szolgáltató által átadott audiovizuális kötelespéldány olyan rögzítés, amely megfelel az Szjt. 35. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, azaz sugárzási célból jogszerűen felhasználható műről készített ideiglenes rögzítés. Ezen előfeltételek hiányában ugyanis - még ha a NAVA törvénytervezet megfelelően, az Szjt. 35. § (7) bekezdés utolsó mondatával összhangban szabályozza is a szerzői műnek minősülő televízióműsorok megőrzésének feltételeit - az archívumban elhelyezett műsorszámok őrzése szerzői jogi szempontból jogosulatlannak minősül.

- A tervezetben szereplő, a törvény tárgyi hatálya szempontjából releváns fentiek szerinti definíciók együttes értelmezése alapján a feltett konkrét kérdés szempontjából a legnagyobb gond, hogy a törvénytervezet e definícióval olyan audiovizuális műsorszámok archiválását is előírja, amelyek a NAVA törvénytervezet alkalmazásában nem tekinthetők az audiovizuális kulturális örökség részének [3. § f) pont], és így a tervezet jelen formája szerint kívül esnek a rendkívüli dokumentációs értékkel bíró műsorszámok körén. A jogalkotói cél nyilván az volna, hogy a NAVA törvénytervezet szerint archiválásra kerülő műsorszámok az Szjt. 35. § (7) bekezdésében foglaltak szerint egyúttal rendkívüli dokumentációs értékű rögzítésnek is minősüljenek, archiválásuk, feldolgozásuk tehát szerzői jogi szempontból szabad felhasználásnak minősüljön.

Az Szjt. 35. § (7) bekezdésben foglalt rendelkezéssel összefüggésben a 3. § f) pontja szerinti rendkívüli dokumentációs értékű műsorszám kifejezés a definíciók összefüggésében nem fedi az összes audiovizuális műsorszámot, hiszen a rendkívüli dokumentációs értékű műsorszám csak az audiovizuális kulturális örökség körébe tartozó műsorszámokra vonatkozó definíció, amely pedig a tervezet jelen formája szerint egy szűkebb kör. Az audiovizuális kulturális örökség meghatározás továbbá a tervezet jelen formájában nem feleltethető meg az audiovizuális kötelespéldány fogalmával sem. Ebből következően tehát a NAVA törvénytervezet hivatkozott definíciókat tartalmazó rendelkezéseinek együttes értelmezése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a törvénytervezet alkalmazásában lehetnek olyan audiovizuális műsorszámok is, amelyek kötelező vagy önkéntes szolgáltatáson alapuló archiválását a NAVA törvénytervezet ugyan előírja, mégsem minősíti azokat rendkívüli dokumentációs értékű műsorszámnak.

A NAVA törvénytervezet végleges szövegétől függően is egyfajta jogalkotási megoldás lehet egy külön értelmező rendelkezés, amely kimondaná, hogy az audiovizuális kötelespéldányként vagy önkéntesen szolgáltatott és az audiovizuális archívumok által megőrzött audiovizuális műsorszámok archiválási célú rögzítései az Szjt. 35. § (7) bekezdése szempontjából rendkívüli dokumentációs értékkel bíró rögzítésnek minősülnek.

2. Az Szjt. 35. § (4) bekezdésében biztosított belső intézményi célra történő másolatkészítésbe (mint szabad felhasználási esetkörbe) belefér-e az, hogy az archivátor (dokumentátor) egy erre a célra rögzített műpéldányt otthon a lakásán (távmunka keretében) dolgozzon fel?

Az Szjt. 35. § (4) bekezdésében foglalt szabad felhasználási eset szempontjából önmagában mindegy, hogy a másolatkészítés, illetve a másolt műpéldány (kópia) felhasználása az intézmény irodahelyiségein belül vagy azon kívül történik. A szabad felhasználásként történő minősítéshez az szükséges, hogy az adott felhasználási cselekmény ne ütközzön az általános szabályokba, azaz ne legyen sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul ne károsítsa a szerzői jogosult jogos érdekeit, továbbá megfeleljen a 35. § (4) bekezdésében előírt speciális feltételeknek. A megkeresésben leírt eset a testület álláspontja szerint az Szjt. 35. § (4) bekezdés a) pontja szerinti tudományos kutatási esetkörbe tartozik. Amennyiben ugyanis a szakemberek által végzett feldolgozás alapvetően szükséges az archívumban elhelyezett audiovizuális anyagok tudományos értékeléséhez, megfelelő módon történő kutathatóságának lehetővé tételéhez, úgy a másolatkészítés a tudományos kutatás érdekében szükséges. Ebből a szempontból pedig önmagában mindegy, hogy az intézmény helyiségein belül vagy azokon kívül valósulnak-e meg a feldolgozás egyes fázisai.

Indokolt ugyanakkor a megkeresésben is hivatkozott megfelelő biztonsági intézkedések megtétele a másolatkészítés, illetve a másolt kópiák felhasználása szempontjából. Ez biztosíthatja, hogy a felhasználás, azaz a másolatkészítés az előzőekben hivatkozott - a szerzői jogok védelme szempontjából fontos - általános szabályoknak mindenképpen megfeleljen. A konkrét esetben maga az intézmény felelős vezetői tudják azt eldönteni, hogy ebben a körben pontosan milyen biztonsági intézkedések megtétele szükséges. Az mindenképpen indokolt, hogy az intézmény belső szabályzata részletesen tartalmazza a belső intézményi célú másolatkészítés szabályait, konkrétan is utalva az Szjt. 35. § (4) bekezdésében, illetve speciálisan az a) pontjában foglaltakra. A belső szabályzat szigorúan írja elő, hogy egyéb célra az archiválás alá kerülő anyagokról (művekről) másolat semmilyen módon nem készíthető, továbbá a másolt kópiák további többszörözése szigorúan tilos, és ehhez rendeljen megfelelő szigorú munkajogi, illetve szerződéses szankciókat, amelyek mind a munkavállalókra, mind pedig a megbízási szerződésben álló külső szakemberekre legyenek irányadóak. Ennek megfelelően a külső szakemberek megbízási szerződéseiben ki kell kötni, hogy a belső szabályzatban foglalt, a másolatkészítésre és a másolt kópiák felhasználására vonatkozó rendelkezések e szerződések részét képezik, amelyeket a külső szakembereknek pontosan meg kell ismerniük.

Ezen túlmenően, az ellenőrizhetőség érdekében fontosak a megkeresésben hivatkozott technikai lépések, mint a digitális megkülönböztető jelzéssel való ellátás, a sorszámozás, a kópiák intézménybe való visszakerülésének szigorú ellenőrzése.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a külső helyszíneken történő kópiahasználat jelentősen nehezíti a másolatok ellenőrzését. Ily módon nem lehet teljesen kizárni akár a kópia véletlenszerű elvesztését. Biztonságosabb lenne mind az esetleges visszaélések, mind pedig a kópiáknak a nyilvános forgalomba való véletlen kikerülése megakadályozása érdekében, ha a feldolgozási cselekmények az intézmény helyiségein belül történnének, és ellenőrzésre kerülne, hogy e helyiségeken kívülre fizikailag ne kerüljenek ki kópiák. Indokolt lehet az is, hogy másolatkészítéskor a kópiára rögzítésre kerüljön a másolatkészítés időpontja, a másolat készítőjének azonosító kódja és az archívum kódja. Ehhez kapcsolódóan megjegyezzük, hogy a belső szabályzatban rendelkezni kellene egy szigorú nyilvántartási rendszer létrehozásáról is, amely követhetővé teszi a másolatkészítés fázisait.

3. Mi a helyzet akkor, ha a műsorszolgáltató és a filmelőállító között megkötött sugárzási szerződés kizárja az archiválási célú másolatkészítést? Az Szjt. és a NAVA törvény tervezetének vonatkozó szakasza vajon felülírja az ettől eltérő szerződéses kikötést?

Amennyiben az audiovizuális kulturális örökség védelméről szóló leendő törvény a televízióműsorokról készült efemer rögzítések [Szjt. 35. § (7) bekezdés] őrzésére közgyűjteményként kijelöli az illetékes audiovizuális archívumokat, illetve magát a NAVA-t, és a műsorszámokról készült másolatok kötelespéldánykénti szolgáltatását előírja, úgy az e jogszabályi rendelkezéssel ellentétes, abba ütköző valamennyi szerződéses kikötés érvénytelen, semmis.

Másrészről, az Szjt. 35. § (7) bekezdésében foglalt szabály, amely megfelel az INFOSOC irányelv 5. cikk (2) d) pontjában foglalt európai uniós normának, szabad felhasználásként minősíti az efemer rögzítések közgyűjteményi célú archiválását, ennélfogva a műsorszolgáltatóknak külön szerzői jogosulti engedély beszerzésére amúgy sincs szükségük ahhoz, hogy efemer rögzítéseiket a közgyűjteménynek átadják.

A megfelelő szabályozás érdekében a fentiek alapján indokoltnak látszik külön értelmező rendelkezés beillesztése a NAVA törvénytervezetbe, amely egyértelműen rögzíti, hogy a NAVA, illetve az egyes audiovizuális archívumok közgyűjteménynek minősülnek. Ezen túl megfontolandó, hogy a tervezet egyes rendelkezései ebből a szempontból újbóli áttekintésre kerüljenek, hiszen például már a törvény tárgya (vagy talán helyesebb lenne a törvény célja kifejezés használata; 1. §), illetve a törvény hatálya című rendelkezésben (2. §) is szükségesnek látszik a közgyűjteményi státuszra történő megfelelő hivatkozás.

4. Ki rendelkezik a NAVA törvény 2. számú mellékletében foglalt adatokkal? Ha a műsorszolgáltató adatbázisként adja át ezeket az információkat, akkor vajon nála maradnak-e az adatbázis-előállítói jogok? A NAVA megteheti-e azt, hogy kereskedelmi célból is hasznosítja ezeket az adatokat? Mi a jogi helyzet akkor, ha a NAVA továbbfejleszti, komolyabb adatbázisba szerkeszti ezeket az adatokat?

Az adatokkal való rendelkezés, illetve az adatokkal való esetleges visszaélések elkerülése szempontjából először is azt kell vizsgálni, hogy az audiovizuális kötelespéldányként szolgáltatott műsorszám tartalmaz-e a Polgári Törvénykönyv, az adatvédelmi törvény, versenytörvény, illetve a vonatkozó egyéb jogszabályok szerint magántitoknak, üzleti titoknak minősülő adatokat, információkat, illetve, hogy az ilyen információk televízióműsor keretében történt sugárzása, közreadása jogszerű volt-e, azzal kapcsolatban a műsorszolgáltató rendelkezett-e az adatok közreadásának jogával. Ha nem, akkor az adott információval, adattal jogszerűen csak az a jogalany rendelkezhet, akire az vonatkozik.

Bár személyiségi jogi, illetve üzleti titok védelme szempontjából jogszerűen sugárzott televízióműsorok esetében adatvédelmi kérdések többnyire nem merülnek fel, mégis célszerű lehet e kérdést külön adatvédelmi jogi szakemberek bevonásával áttekinteni és - ha szükséges - megfelelő védelmi rendelkezéseket illeszteni a tervezetbe. E kérdés elemzése meghaladja a Szerzői Jogi Szakértő Testület hatáskörét.

Ami a tervezet 2. sz. mellékletében megjelölt adatokkal való rendelkezés szerzői jogi aspektusát illeti, ebből a szempontból elsősorban az Szjt. 60/A. §-ában és 84/A- 84/E. §-aiban foglalt rendelkezésekre kell figyelemmel lenni. Önmagában ezen adatok nem állnak szerzőijog-védelem alatt, sőt ezen adatok - vagy legalábbis azok egy részének - szerepeltetése szerzői műnek minősülő műsorszám esetében kifejezetten indokolt (pl. a szerzők, előadóművészek neve).

Amennyiben az adatok az Szjt. hivatkozott rendelkezései értelmében adatbázisnak minősülő adatgyűjteményként kerülnek átadásra, amelyekkel kapcsolatban a televíziószervezetet mint az adatbázis előállítóját megilletik az Szjt.-ben foglalt speciális jogok, akkor az adatbázis egészével és annak jelentős részével a szolgáltató rendelkezik, sőt ismételt és rendszeres adatkinyerés (kimásolás) esetén a szolgáltatót, mint adatbázis-előállítót bizonyos feltételek esetén védelem illeti meg az adatbázis tartalmának jelentéktelen részén is [Szjt. 84. § (1)-(5) bekezdésekben foglalt szabályok].

A kérdés további vizsgálata szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a NAVA által őrzött és továbbfeldolgozni kívánt, adatbázisként szolgáltatott adatállományok tekintetében megvalósul-e az Szjt. 84/A. § (1) bekezdés a), illetve b) pontjai szerint minősülő kimásolás, illetve újrahasznosítás, továbbá ha igen, akkor e releváns hasznosítási módok beleesnek-e valamelyik, az Szjt. 84/B. és 84/C. §- okban foglalt szabad felhasználási esetkörbe.

A kérdésben felvetett hasznosítási módok mindenképpen feltételezik az adatbázis tartalmának másolatkészítés útján történő többszörözését (kimásolás). Ezen túlmenően, ha az adatok kereskedelmi hasznosítása alatt esetlegesen on-line adattovábbítást is érteni kell, úgy megvalósul az Szjt. 84/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti újrahasznosítás is (nyilvánossághoz közvetítés).

A kimásolás az Szjt. 84/C. § (2) bekezdése szerinti esetben, azaz, ha a kimásolás tudományos kutatás céljára történik, szabad felhasználásnak minősül. Ha tehát a NAVA törvénytervezet szerint megvalósított archiválás keretében az adatfeldolgozás érdekében történik meg az adatok kimásolása, úgy ez - az előzőekben már kifejtett álláspontnak megfelelően - tudományos kutatási célnak minősül, és az adatbázis előállítójának külön engedélye nélkül megengedett.

A testület álláspontja szerint az adatoknak az eredetileg szolgáltatott adatbázisból közvetlenül történő (jelentős mértékű vagy jelentéktelen részt érintő, de ismételt, rendszeres) kimásolása kereskedelmi célra az adatbázisjogokkal rendelkező előállító külön írásbeli engedélye nélkül nem megengedett. Ugyancsak nem megengedett az eredetileg ugyan tudományos célra kimásolt, de ezt követően kereskedelmi célból (tehát az eredeti céltól eltérő célra) történő értékesítés sem.

Az adatbázis előállítójának külön írásbeli kifejezett engedélye nélkül történő kereskedelmi célú újrahasznosítás szintén nem megengedett.

Az új adatbázisba szerkesztés nem képzelhető el az adatok (legalábbis digitális módon történő) másolása nélkül. Amennyiben ez az újraszerkesztés az eredetileg szolgáltatott adatbázis jelentős részének kimásolásával jár (az adatbázisban foglalt adatok egészének vagy jelentős részének újraszerkesztését jelenti), úgy az ilyen hasznosítás sem megengedett az előállító kifejezett írásbeli engedélye nélkül.

Az Szjt. felhívott rendelkezései szerint továbbá az ilyen kimásolások, illetve újrahasznosítások után az adatbázis előállítóját díjazás illeti meg.

Az adatbázisjogokkal kapcsolatos nehézségek elkerülése érdekében javasolható, hogy ne a szolgáltató által szerkesztett (analóg vagy elektronikus) adatbázis formájában kérjék be az audiovizuális kötelespéldányok kísérőadatait, hanem kizárólag a NAVA által külön erre a célra kifejlesztett adatbázisrendszert alkalmazzanak, és ehhez kapcsolják közvetlenül az adatszolgáltatást, illetve közvetlenül ehhez a rendszerhez készítsenek esetenként megfelelő számítógépes interfészt. Ezzel a megoldással elérhető, hogy az adatszolgáltatás önmagában ne keletkeztessen külön, a televíziószervezetek oldalán fennálló adatbázis-előállítói jogot. Ezzel szemben viszont alanyi jogon a NAVA kerülhet a beszerzett adatok tekintetében adatbáziselőállító-jogosulti pozícióba.

5. Az Szjt. 35. §-ának (4) bekezdése és 38. §-ának (5) bekezdése kizárólag művek és szomszédos jogi teljesítmények esetében teszi lehetővé a szabad felhasználást? A kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisok esetében az Szjt. biztosít-e szabad felhasználást a kedvezményezett intézmények javára, avagy nem?

E kérdés kapcsán a testület az előző válaszában foglaltakra hivatkozik. Nevezetesen arra, hogy az Szjt. 84/B. és 84/C. §-ai tartalmazzák az adatbázisokra vonatkozó szabad felhasználási esetek meghatározását. Ezek közül a testület álláspontja szerint a NAVA projektre a 84/C. § (2) bekezdés szerinti tudományos kutatás céljára történő kimásolás esetköre alkalmazható. Az adatbázisok szabad felhasználása esetén is figyelemmel kell lenni azonban az Szjt. 33. §-ában meghatározott általános szabályokra.