HÍREK, ESEMÉNYEK
A szellemi tulajdon világnapja Budapesten és a Millenniumi Díjak átadása 2004. április 26.
Világnapi köszöntők
Millenniumi díjasok 2004-ben
Kormányrendelet művek intézményekben
történő szabad megjelenítéséről
Mennyire szabad a szabad felhasználás?
Az ENSZ genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 2000. évi közgyűlésén döntött arról, hogy április 26-át a világ társadalmi fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki alkotók és művészek munkásságának és eredményei védelmének szentelt világnappá nyilvánítja, tisztelgéssé az emberi tudás és képzelőerő, a kreativitás előtt.
Az elmúlt három esztendőben a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai - csakúgy, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal - változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és kezdeményezésekkel valósították meg a közösen vállalt célkitűzést: az alkotóerő reflektorfénybe állítását, a szellemi tulajdon oltalmának népszerűsítését és fáradságos művelésének társadalmi figyelemmel való elismerését. Az MSZH kezdetektől fogva célul tűzte ki az ars és a techné összekapcsolását a magyar művészeti és technológiai kultúra örökségének ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti tisztelgéssel - az ugyancsak 2000-ben alapított Millenniumi Díjával.
A Magyar Szabadalmi Hivatal a hazánkat ezer szállal a nagyvilághoz kötő kulturális örökségben és jelen idejű nyugtalan alkotófolyamatban kiemelt felelősséggel bír: védelmi és ösztönzési funkcióival egyik letéteményese a hazai szellemi közbiztonságnak, toronyőr a tudomány- és technológiapolitikában, illetve biztonságos tájékozódást segítő világítótorony az akadémiai, felsőoktatási és ipari kutatók, kis- és középvállalkozó fejlesztők számára. Védjegyhatósági mivoltában és designoltalmi eszközeivel a kereskedelmi versenyben való helytállást támogatja. Összességében hazánk gazdasági és kulturális európai integrációjának egyik meghatározó „innovációs közműve".
Az előadóművészet előtti tisztelgésnek szentelt hazai világnapon a budapesti Thália Színházban Fodor István, a Magyar EU-bővítési Üzleti Tanács elnöke, Molnár Gál Péter színikritikus és Bendzsel Miklós köszöntője hangzott el, majd a 2004. évi Millenniumi Díjak átadására került sor. A díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke alapította a magyar millennium évében a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó intézmények elismerésére. A Millenniumi Díj Pataki Mátyás és Weichinger Miklós alkotása.
A díjakat Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke adta át.
Millenniumi Díj elismerésben részesült a Budapest Music Center, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Vince Kiadó.
VILÁGNAPI KÖSZÖNTŐK
Molnár Gál Péter: Az ördög szerzői joga
„Az ördög, akit Molnár Ferenc odafestett a világ majdnem minden színpadának fehér falára, ez az ördög csaknem szőröstől bőröstől elvitte a Molnár után feltámadt egész vígjáték irodalmat, vagy helyesebben a Molnár után támadt vígjáték irodalom vitte el Az ördög-öt elrészletezve, felaprózva, ki csak egy árva ötletet, ki meg egész oldalakat, a bátrabbak az egész alapeszmét…" - írta a két háború közt a színikritikus Pünkösti Andor.
Molnár Az ördög című színdarab jogát eladja Savage impresszáriónak angol nyelvterületre. Savage színre viszi a darabot a londoni Adelphiben Henry Hamilton fordításában, vagy inkább átdolgozásában. Melodrámaként zárult a darab: lángok csaptak fel, mennydörgés-villámlás közben tűnt el az ördög a nézők szeme elől.
Az értetlenség nem mentette meg a színházat. Az „illetlen kosztümök és illetlen színpadi helyzetek" miatt a cenzúra kifogásokat támasztott. Mr. Badford, a cenzor ellenőriztette a kritikák nyomán az előadást. Kiderült, hogy tévedett. Túlzottan óvatos volt. Molnár darabjának zaját azonban felhasználták, hogy megingassák az 1737 óta - a Koldusoperát folytató Polly politikai személyeskedése miatt - törvénybe iktatott cenzúratörvényt. Robert Harcourt képviselő a kínos botrányt követően javaslatot terjesztett be a képviselőházban: fosszák meg a cenzúrát jogától. Korlátozottan, ruházzák át a cenzúra jogát a városi hatóságokra.
A múlt századelőn tisztázatlan Magyarországon a szerzőijog-védelem. Keresett üzletág a jogbitorlás. Két élelmes magyar - az Amerikában új életet kezdő költő Rudnyánszky Gyula és a New York-i bankember Konta Sándor - a szerző tudta nélkül eladta Az ördögöt. Konta Sándor egyéb szépirodalmi munkássága nem ismeretes. A magyar-amerikai bróker előbb gróf Apponyi Albert, később Károlyi Mihály amerikai kortese, utolsó éveiben Monaco konzulja. Konta idejében ráharapott Molnár külföldi értékesíthetőségére. Elsők között hasznosította Az ördögben rejlő anyagi erőt. A színdarabot lefordította, átdolgozta amerikai színpadra.
Rudnyánszky részvétele bonyolultabb a drámakiajánlásban. A fiatal korában sikeres, jelentős költő megkeseredett, összeférhetetlenné sértődött. Ötvenéves korán túl kivándorolt Amerikába szerencsét próbálni. Önkéntes emigrációjába elkísérte felesége, Réthy Laura énekes színésznő. Fontos láncszem Réthy Laura fivére, Réti Pál, a legelső magyar színházi ügynök. Híres arról, hogy személyesen kiutazott Párizsba, frissiben elhozta Rostand Cyranóját. Magyar drámaíróknak, Csiky Gergelynek, Herczeg Ferencnek első ízben talált külföldi színházat. Rudnyánszky nem teljesen kéretlenül került bele Az ördög amerikai adásvételébe.
1908. augusztus 18-án egyazon este a Broadwayn két rivális premiert tartottak Molnár ördögéből. Henry Savage színigazgató a Gardenben bemutatja The Devil címmel. Ugyanaznap a 42. utcában lévő Belascóban is színre kerül ugyanazzal a címmel Harrison G. Fiske impresszárió-színikritikus fordításában, Konta Sándor adaptálásában. Konta adaptációját William Trowbridge Larned tovább adaptálta. 175-ször játssza George Arliss a címszerepet. A kevésbé adaptált Ördögöt Edwin Stevens a Gardenben csak 87-szer.
Megszületik a Molnárra épített export-import.
Ugyanekkor adja Az ördögöt négy zsidó zsargon színházi együttes. Bostonban két társulat, Chicagóban három, Pittsburgben és Philadelphiában kettő-kettő tartotta műsorán a magyar darabot. Adriaan Van Westrum és a filmproducer Joseph O'Brien egy-egy regényt írt a színdarabból felhasználva a szerzői jogi tisztázatlanságokat. O'Brien regénye a Belasco előadásának szövegkönyvén alapult. A könyvillusztrációkon George Arliss látható a New York-i előadásból. Megjelent továbbá a magyar darab kiváltotta érdeklődésre alapozva Adriaan Schade Van Westrum változata a színdarab előadásának fotóival díszítve. Címlapja főként a jogi viszonyokat tisztázta: bevallja, hogy Molnárnak a Belasco Színházban bemutatott színdarabján alapul a mese.
Az ördög megállíthatatlan lett. Utazó társulatok nem jutottak hozzá a színdarab szövegéhez, mert fizetni kellett volna érte. Elolvasták az újságokban a mesét, és színdarabot tákoltak a közönségvonzó címhez.
A Times (Ashtabula, Ohio) szerint az ott játszott mese a következő: öreg tudós életre kelt egy holttestet. Lelket azonban nem tud bele lehelni, helyette az ördög belebújik, és a testet gaztettek végrehajtására kényszeríti. A kanadai Isl de Noix-ban megjelenő Transeropt című újság kifogásolta a bemutatott Az ördögöt, amiben egy öregúr fiatalságát siratja és eladja magát a sátánnak.
200 társulat játssza az Egyesült Államokban.
Anélkül, hogy a szerzőtől engedélyt kértek volna, vagy fizettek volna a bevételük után százalékot.
1912. november 11-én az Egyesült Államok Thorwald Solberg közjegyző előtt megvette A farkas előadásának jogát. Molnár színműve volt az első eredeti magyar darab, amelynek jogait Washingtonban beiktatták.
A Budapesten 1913. június 1-5. között megtartott nemzetközi könyvkiadó kongresszuson Tőry Gusztáv igazságügyi államtitkár üdvözlő beszédében bejelentette, hogy Magyarországnak a Berni Egyezményhez való csatlakozására vonatkozó törvényjavaslat teljesen kész, úgyszintén elkészült az a javaslat is, mely a magyar szerzői jognak a Berni Egyezménnyel kapcsolatos részeit revideálja. A közbejött első világháború késleltette a magyar szerzői jogok rendezését, így csak 1921 decemberében szavazta meg a nemzetgyűlés a szerzői jogok védelméről szóló törvényt.
Azóta rend van… Mondhatni…
Dr. Bendzsel Miklós: Szellemi tulajdon - tövisek és virágok
Ma négyszáznegyven éve, 1564. április 26-án keresztelték meg az Avon menti Stratfordban William Shakespeare-t, az egyetemes színműirodalom klasszikusát. Születésnapja nem ismeretes; 1616. április 23-án - egyszersmind Cervantes halálának napján - bekövetkezett eltávoztának évfordulóját az UNESCO a szerzői jog világnapjává nyílvánította.
A modern szellemitulajdon-védelmi eszme két ágának nemzetközi kereteit a XIX. században, 1883-ban a találmányok, áruvédjegyek és minták oltalmának szentelt Párizsi Uniós Egyezmény, 1886-ban pedig az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény teremtette meg.
Mai ünnepünk az ezredforduló óta, mindössze negyedik alkalommal irányítja hétköznapi figyelmünket a teremtés/ befogadás és az alkotás/hasznosítás fogalompárjai által kifeszített gondolati térben a szellemi tulajdon gazdasági és kulturális szerepére. Meggyőződésünk, hogy az eredeti szellemi javakat megillető védelem olyan társadalmi önkorlátozás, amelynek erkölcsi, szociológiai és közgazdasági olvasata meggyőzően bizonyítja szakmai hivatásunk létokát:
- az új értékek létrehozásán fáradó tehetség ösztönzését szolgálja méltó társadalmi viszonzás, kizárólagos hasznosítási, felhasználási jog,
- az értékarányos ellentételezést előíró szabályozás ugyanakkor kötelező jellegével avassa normává a megbecsült tudás és képesség iránti tiszteletet és a műélvezetért áldozni kész befogadói magatartást.
Hazánkban - jóllehet az értékes és megbecsült alapokon nyugvó iparjogvédelmi és szerzői jogi modernizáció világszerte elismerten kiegyensúlyozott, korszerű rendszereket, közhasznú infrastruktúrát és hasznos, piacraszabott szolgáltatásokat eredményezett - a jogok és kötelezettségek érzékeny, kirótt egyensúlyát sokszor nem szívesen követi a piac.
Öntudatos és demokratikus érettségre, az értékek kölcsönös tiszteletén túl azok hasznosítása vagy felhasználása után arányos térítésre, a magunk és mások szellemi tulajdonával való felelős gazdálkodásra lesz szükség ahhoz, hogy a kibővült Európa keretei között kivívjuk vagy megtartsuk a minket megillető helyet.
Új formák és jelenségek, újraértelmezendő klasszikus elvek közepette kell fáradoznunk azon, hogy nemzeti tudományunk és kultúránk kölcsönösen termékenyítő viszonyban maradjon a „globális falu"-vá nőtt nagyvilággal, megőrzött önazonossága gazdagítson és gazdagodjék.
Nyelvújító törekvéseink úttörőjének, Kazinczy Ferencnek az 1811-es epigramma-koszorúja, a „Tövisek és virágok" építő kritikai hangvételére lesz szükségünk ahhoz, hogy tettre sarkalló, tudatosságot ébresztő szakmai kezdeményezéseink a kreatív „Magyar Műhely"-ből valódi, messze sugárzó tudásteremtő közösséggé formálják a hazai innovációs és művészeti intézményeket.
A múltból hozott tőke a jövő építésére fordítható. Ez az összefüggés is alakot öltött 120 éve, amikor Arany László kezdeményezését követően, Apáthy István előterjesztése alapján 1884-ben megszületett a máig érvényes alapelvekre támaszkodó, ténylegesen legelső hazai szerzői jogi szabályozás. A Molnár Gál Péter felidézte „ördögi esettanulmány" csattanós bizonyság a bárhol törvénykönyvbe iktatott normák szükséges, de nem elégséges voltát joggal firtató kérdésekre.
A nélkülözhetetlen további kellék: a feltalálók és a hasznosítók, a művészek és a műélvezők közötti közvetítők minden korábbinál meghatározóbb fáradozásának a minősége; az üzleti etika makulátlan piaci magatartásának a professzionális felkészültséggel és hatékony menedzsermunkával ötvözött elegye. A Magyar Szabadalmi Hivatal Millenniumi Díja az ilyen hazai műhelyeket ismeri el; azokat, amelyek nemzetközi színtéren is bizonyították eredményességüket a tudományos és kulturális értékek létrehozásában és cseréjében.
Valamennyiünk nevében gratulálok a ma megszólítottaknak - meghatározó szerepük volt régi és legújabb „megmaradásainkban", a Tamási Árontól származó mondás igazában: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne..."
Korszakhatárt hozó tavaszunkon idén emlékezünk a kivételes magyar feltaláló személyiség, Kempelen Farkas halálának 200. évfordulójára. Technikus, tudós, irodalmár, művész; magyar nemes, lovag, bécsi udvari tanácsos; versek, drámák, zenés játékok szerzője, műkedvelő rézmetsző, a bécsi művészeti akadémia tagja 1789-től. Ez a termékeny feltaláló nem csupán világhírű sakkozógépével vált a robotika, a pantográf-mechanika úttörőjévé, de nyelvészeti és fonetikai vizsgálataival, a nyelv és a beszéd közötti elvi különbségtétellel Saussure előfutára. Kempelen költöztette Budára a nagyszombati egyetemet, rendezte II. József császár könyvtárát; ő konstruálta Schönbrunn szökőkútjait, a pozsonyi vár vízmerítő gépét, építette ki a budai vár vízellátását.
Kempelen Farkas mozgékony szelleme jól megtestesíti mindazt, amit hivatásunk oltalmazni rendel, amit a magyar gazdaság és kultúra hozománynak és kelengyének tekint Európával való egyesülése idején. Segít korunk egyik természettudományos paradigmájának értő megélésében: az atomfizikus Heisenberg teremtő tépelődései nyomán megragadhatóvá vált viszony, a rész és az egész - hazánk és Európa viszonyának alkotó értelmezésében.
Ma este itt, a Thália Színház színpadán programunkkal az előző évek irodalmi, grafikai, majd a fotónak, a mozgóképnek szentelt ünnepeink után az előadóművészet múzsáinak és hazai jeleseinek tisztelgünk.
A gondolat és érzelem örök emberi kifejezése szóban, dalban, zenében, táncban olyan szükségletünk, amelynek ünneplése is csak önnönmagával lehetséges. Varázslatos művészet ez; a pillanat adta élmények egész életünkben elkísérnek.
Peter Brook szavával: a színháznak nem eszméket kell adnia, hanem erőt, hogy dönteni tudjunk. Ezt az erőt, s a közös szellemi értékeinkben való hitet vigyék magukkal mai ünnepünkről!
MILLENNIUMI DÍJASOK 2004-BEN
Budapest Music Center
A jelenkor hazai zenei értékeinek együttes és összehangolt felmutatása - 1996, azaz működésének kezdete óta a Budapest Music Center legfőbb célkitűzése. Ennek érdekében aktívan részt vállal a magyar zenei kultúra világban elfoglalt méltó helyének kialakításában - az új évezred igényeihez mérten kimagasló kiadói teljesítmény és szolgáltatások segítségével, példamutatóan alkotó- és előadóbarát magatartással.
A Budapest Music Center alapítói egyöntetűen vallják, hogy a kelet-közép-európai térségben - a sajátos történelmi helyzetből fakadóan - kiaknázatlan, a nyugati kultúrában megszokottól jelentősen eltérő zenei gazdagság halmozódott fel, amelynek széles körű megismertetése és népszerűsítése ráirányíthatja a világ figyelmét a régió egyedi értékeire, ahogy azt Ligeti, Kurtág vagy Eötvös rendkívüli nemzetközi sikereinek példái is mutatják.
A Budapest Music Center az elmúlt évtized végén nagyszabású, a klasszikus és kortárs zene, valamint a jazz magyar képviselőinek bemutatását célzó lemezsorozat létrehozásába kezdett. A BMC Records klasszikus, kortárs és jazzalbumainak száma mára meghaladta a kilencvenet.
A Magyar Zenei Tanács 1949-ben alapított zenei gyűjteményét az elmúlt évben a BMC kezelésébe adta. Az idei esztendőtől itt működő zenei könyvtár gyűjtőköre pedig a XX-XXI. századi, főként magyar szerzők munkásságára terjed ki. A BMC Magyar Zenei Információs Központ, a folyamatosan bővülő, kétnyelvű internetes zenei adatbázis a magyar klasszikus, kortárs és jazz-zenei élet hivatásos szereplőiről gyűjt anyagokat: zeneszerzőkről, zeneművészekről, együttesekről és zenekarokról, valamint a kortárs zeneművekről.
A BMC címkét viselő lemezek nagy sikerrel mutatkoztak be a Frankfurti Világkiállítás magyar napjain, ahol a magyar kultúra, a magyar zene lehetőséget kapott a világ nyilvánossága előtti megmérettetésre. Ugyanezzel a sorozattal egy évvel később, 2000-ben a kiadó sikeresen vett részt a Cannes-i nemzetközi zenei vásáron, a MIDEM-en, 2004-ben pedig mint Eötvös Péter kiadója elnyerte a MIDEM Classic & Jazz különdíját.
A millennium évétől kezdődően már a külföldi megjelenést és terjesztést célzó erőfeszítések is eredményeket hoztak, az amerikai bemutatkozás sikerét igazolja a tekintélyes American Record Guide zenei szaklap elismerő véleménye a kiadó tevékenységéről, megjelentetett lemezeiről.
A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete
Az intézetet, amely ma az ország legeredményesebb informatikai kutatóintézete, 1964-ben alapították, jelenlegi formájában, két intézet összevonásával 1973-ban jött létre. Fontos szerepet játszott a számítógépes technikák hazai elterjesztésében, speciális hardvereszközök kifejlesztésében és egyedi irányítási rendszerek megvalósításában. Jelentős eredmények születtek többek között a gépipar, a nyomtatottáramkör-gyártás és -ellenőrzés, az ipari folyamatirányító rendszerek területén, e fejlesztések nyomán eddig mintegy 120 szabadalom született. A nyolcvanas évek végén az intézet meghatározó súllyal vett részt a mai számítógépes hálózatok létrehozásában, egyes hálózati eszközök kifejlesztésében.
Az intézet napjainkban világszínvonalú hozzáadott szellemi értéket hoz létre, nem gyárt és nem kereskedik. Független abban a tekintetben, hogy együttműködik több nagy informatikai céggel, de egyikkel sem kizárólagosan. Tevékenységének fő jellemzője az informatikai, irányítástechnikai, valamint az alkalmazott matematikai kutatás és fejlesztés, a rendszertervezés és rendszerintegrálás, tanácsadás, szoftverfejlesztés területén. Figyelme a nagy és bonyolult rendszerekre koncentrálódik, ahol a sokoldalú ismeret, a nagyobb teamek megszervezésének lehetősége, az intézet infrastruktúrája és anyagi súlya érvényesülhet.
Néhány témakör, ahol az alkalmazás jelentős elméleti eredményekhez kötődik: a mesterséges intelligencia módszereinek alkalmazása az orvosi diagnosztikában; technológiai folyamatirányítás; a mesterséges látást támogató analogikai számítógép és algoritmusok, különösen a nagysebességű képdetektálás területén; mammogramok, echo-kardiogramok kiértékelése az orvostudományban; kromoszómaanalízis; nyomtatott áramköri lapok tervezése és ellenőrzése; a mozgóképek kódolása és a kriptográfia, közlekedésbiztonsági intelligens szabályzó rendszerek.
Az intézet feladatának tekinti a kutatási tevékenység során megszerzett új ismeretanyag átadását is graduális és posztgraduális oktatás keretében. Ennek érdekében több hazai egyetemmel közös és kihelyezett tanszékeket működtet, doktori programokban vesz részt.
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Az egyetem az 1863-ban kiadott királyi oklevéllel alapított Színészeti Tanoda - amely 1865-ben nyitotta meg kapuit -, majd az ebből 1893-ban alakult Országos Magyar Színművészeti Akadémia mai utóda. 1986-tól állami egyetemként működik, amit az ezredfordulótól elnevezésében is hordoz. Történetében a generációkat összekötő folyamatosság biztosítja az elődök eredményeinek hasznosítását. Az évtizedek során a művészi tehetségek hosszú sora indult innen sikeres életútjára.
Hivatása, hogy a drámai művészetek és intézményeik, a színház, a film, a televízió és a rádió számára tehetséges, művelt, megalapozott szaktudású művészeket, művészeti szakembereket képezzen, és megszerzett mesterségbeli jártasságukat továbbfejlessze. Felkészítse hallgatóit a színházi és mozgóképi kultúra szakmai és tudományos ismereteinek elsajátítására, fejlesztésére és alkalmazására, művészeti alkotások és tudományos eredmények létrehozására.
Az intézmény oktatási célja, hogy elméleti és gyakorlati tanítással segítse kibontakozni a hallgatók tehetségét, alkotóképességét, művészi egyéniségét, s ehhez olyan szakmai és szellemi műhelyt teremtsen, amelyet magas rangú hivatástudat, humanista erkölcsi felfogás jellemez, s amely az egyetemes és nemzeti kultúra értékeinek megismerését és közvetítését szolgálja. Feladatának tekinti, hogy az egyetem hallgatói elsajátítsák a művészi ábrázolás korszerű kifejezési eszközeit és technikáit a színház- és a mozgóképművészet területén.
Az egyetem egyik sajátossága, hogy a szakmai tanárok valamennyien aktív művészek, a színházi élet, a filmművészet kiemelkedő személyiségei, akik művészi gyakorlatuk leszűrt tapasztalatait adják át növendékeiknek. Általuk az egyetem szorosan kapcsolódik a művészeti élet vérkeringéséhez.
A képesítési követelményekhez, a tantervekhez kapcsolódó gyakorlati oktatás keretében az egyetem saját szervezetében színházi előadásokat tart, tanulmányi célú filmeket, televíziós játékokat és videoprogramokat készít és forgalmaz.
Az egyetem a színházművészeti és mozgóképművészeti ágazatokban akkreditált programok alapján mesterképzést folytat, és a pályamunkájukat sikeresen megvédők számára „Doctor of Liberal Arts" (DLA) fokozatot adományoz. Az egyetem a színházi és mozgóképi szakmák legmagasabb szintű központi oktatási intézménye hazánkban.
Vince Kiadó
A Vince Kiadót 1991 végén alapította egy ötletgazdag, dinamikus, műhelyteremtő ember: Vince Gábor. Fájdalom, hogy ő már nincs közöttünk. Három éve annak, hogy fiatalon eltávozott az élők sorából. Szelleme azonban tovább él alkotásában, a kiadóban, melyet felesége, Gál Katalin irányít az alapítóhoz méltó rátermettséggel.
A Vince Kiadó széles spektrumon, magas színvonalú könyvekkel, könyvsorozatokkal tárja elénk az emberiség szellemi tulajdonát: örökségét és friss tudományos eredményeit. Kezdetben festészeti, építészeti és fotóművészeti könyveket jelentetett meg, később értékes tudományos ismeretterjesztő művek kiadásával is elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Szentágothai János védnökségével indította útjára a kiadó a Világ-Egyetem könyvsorozatot, ezzel a földkerekség legjobb tudományos szakíróinak könyvei váltak magyar nyelven is hozzáférhetővé. Csak néhány szerzőt említünk a parádés névsorból: John D. Barrow, Paul Davies, Richard Leakey, Ian Stewart, Stephen Hawking könyvei arattak hazánkban is sikert. A sorozat egyre bővül, ma harmincnál több kötetnél tart.
A Vince Kiadó nem kis anyagi kockázatot vállalva elhatározta, hogy magyar szerzőkkel is életre hív egy hasonlóképp értékközpontú sorozatot. A Tudomány-Egyetem könyvsorozatnak két ága van: a történelmi és a természettudományi. A kismonográfiák a magyar történelem és irodalom korszakait, valamint a tudomány legújabb eredményeit foglalják össze egy-egy témakörben. A sorozat negyedszáz kötetnél tart. Neves szerzői közül néhány név: R. Várkonyi Ágnes, Kristó Gyula, Diószegi István, Gergely Jenő, Csányi Vilmos, Hargittai István és Magdolna, Almár Iván, Falus András, Csermely Péter…
Vince Gábor az alapkő letételekor így fogalmazott: „Könyveink a világra nyitott, érdeklődő emberekhez szólnak. Gyakorló és tanuló értelmiségiekhez, akik kedvelik a tudomány- és művészetközi gondolkodást…"
A Vince Kiadó a könyvszakma legnemesebb hagyományait ápoló, szellemi kincsünk értékőrző és -teremtő műhelye.
Kormányrendelet művek intézményekben történő szabad megjelenítéséről
2004. május 1-jén lépett hatályba a kormány 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelete a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 38. §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról (a továbbiakban: R.). Az Szjt. jelzett szakasza értelmében - a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában - a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében - külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ennek megfelelően az R. kimondja, hogy e szabad felhasználással való visszaélés elkerülése érdekében a kedvezményezett intézmény köteles olyan műszaki intézkedés alkalmazására, amely megakadályozza gyűjteménye hozzáférhetővé tett elemeinek
- módosítását (felülírását);
- engedély nélküli többszörözését (bármely hordozón való rögzítését, letöltését, nyomtatását vagy egyéb módon történő sokszorosítását);
- az igénybevevőként meghatározott személyek körén kívülre irányuló engedély nélküli közvetítését (ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is).
E szabad felhasználás alkalmazásának további feltétele, hogy a kedvezményezett intézmény szabályzatában az R.-ben foglaltaknak megfelelően meghatározza az igénybevevők számára a számítógépes terminálokhoz való hozzáférés rendjét. Ez történhet oly módon is, hogy a hozzáférés feltételeként kikötik az igénybevevő nyilatkozatát arról, hogy a számítógépes terminálokat kizárólag a törvényben megfogalmazott tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából veszi igénybe.
Az igénybevevő a kedvezményezett intézmény nyilvánosság számára nyitva álló helyiségében felállított terminálon keresztül hozzáférhet a kedvezményezett intézmény hozzáférhetővé tett gyűjteményével összekapcsolt más kedvezményezett intézmény hozzáférhetővé tett gyűjteményével is. Ennek során az igénybevevő nem
- módosíthatja (írhatja felül);
- többszörözheti engedély nélkül (rögzítheti hordozón, töltheti le, nyomtathatja ki vagy sokszorosíthatja egyéb módon)
a számára hozzáférhetővé tett gyűjtemény elemeit.
A dedikált hálózati hozzáférés biztosítása szempontjából fontos lehet az a rendelkezés is, miszerint a kedvezményezett intézmény gyűjteménye e szabad felhasználás alapján történő hozzáférhetővé tétel céljából bármely más, kedvezményezett intézmény gyűjteményével szabadon összekapcsolható. A kedvezményezett intézmény gyűjteménye más, vele összekapcsolt kedvezményezett intézményben felállított terminálon keresztül az igénybevevő számára a nyilvánossághoz közvetíthető. A kedvezményezett intézmények gyűjteményei összekapcsolásának ugyanakkor olyan biztonságos műszaki megoldáson kell alapulnia, amely kizárja, hogy az egyes intézmények gyűjteményeinek igénybevevőin kívül más is hozzáférjen a gyűjteményekhez.
Az R. alkalmazásában azt a műszaki megoldást kell biztonságosnak tekinteni, amely megfelel a külön jogszabályban meghatározott informatikai biztonsági tanúsítvány kiadásához szükséges feltételeknek. A tervek szerint ez a külön jogszabály az informatikai termékek és rendszerek biztonságának értékelését végző szervezetekről, kijelölésük szabályairól, valamint az informatikai termékek és rendszerek biztonságának tanúsításáról szóló, még ebben az évben kiadásra kerülő IHM rendelet lesz. Ez a rendelet nem az informatikai biztonsági követelményeket fogja tartalmazni felsorolásszerűen, hanem a termék- és rendszerbiztonság tanúsításának szabályait. A később kijelölendő állami tanúsító szervezet határozza majd meg a mértékadó előírásokat a tanúsítási eljárás során, de a rendelet ezt nem részletezi, csak utal rá. A célra rendelt hálózat műszaki rendszere tehát akkor minősülhet biztonságosnak, ha a tanúsító szervezet (bizottság) a miniszteri rendeletben foglalt eljárást követően tanúsítvánnyal látja el.
Dr. Kiss Zoltán
Mennyire szabad a szabad felhasználás?
Egy francia fogyasztóvédelmi szervezet és Monsieur X. beperelt bizonyos televíziószervezeteket és filmelőállítókat, mert azok filmjeiket olyan digitális hordozókon rögzítve hozták forgalomba, amelyeket hatásos műszaki intézkedésekkel védtek a - csak részben - illegális másolásokkal szemben, ráadásul e tényről nem tájékoztatták a vásárlókat az érintett DVD-k borítóján. A francia szellemitulajdon-védelmi kódex lehetővé teszi ugyanis, hogy a műpéldányt jogszerűen megszerző személy magáncélra másolatot készíthessen a műről. A fogyasztóvédelmi kódex ugyanakkor az eladó kötelességévé teszi, hogy az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságairól informálja a fogyasztót. A felperesek mindezek alapján a „magáncélú másolás jogával" összeegyeztethetetlen műszaki intézkedések alkalmazásának és az ezekkel ellátott hordozók terjesztésének megtiltását kérték az első fokon eljáró bíróságtól.
A bíróság döntésében abból indult ki, hogy tisztázásra szorul a magáncélú másolás mint szabad felhasználás mibenléte, terjedelme az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886-os Berni Uniós Egyezmény (a továbbiakban: BUE) és az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) egyes rendelkezéseire tekintettel.
A magáncélú másolásról - mint a szerző kizárólagos jogainak egyik korlátjáról - 1957-es bevezetése, majd 1985-ös módosítása óta így rendelkezik a francia kódex: „a szerző (szomszédos jogi jogosult) nem tilthatja meg műve (teljesítménye) kizárólag magáncélú többszörözését, amely nem irányul bármely nyilvános felhasználásra". A kódex megfogalmazása tehát egyértelmű, a jogalkotó a szabad felhasználást szigorúan a magánhasználat esetében ismeri el jogszerűnek. Mindazonáltal e szabály elfogadásának fenti időpontjaiban a jogalkotó még nem számolhatott a technikai fejlődéssel megjelenő új típusú adathordozókkal és azokkal a műszaki megoldásokkal, amelyek alkalmazása megakadályozza az ilyen hordozóeszközökön rögzített művek többszörözését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konkrét esetben ne lennének alkalmazhatók a kódex rendelkezései. Így nem fogadható el az alperesek egyikének érvelése, miszerint az irányelv hatálya sem terjed ki a bármely hordozón (például DVD-n) szereplő mű másolására, hiszen nem sorolja fel a szóba jöhető többszörözési módokat. A szabad felhasználás határainak megvonásakor - ahogyan arra az alperesek is hivatkoztak - figyelembe kell venni a BUE szabályait. A BUE 9. cikkének (2) bekezdése szerint az unióhoz tartozó országok jogosultak arra, hogy lehetővé tegyék a művek többszörözését, de e jog gyakorlása során kötve vannak az ún. „háromlépcsős teszt" együttes érvényesülést kívánó feltételeihez: a többszörözés olyan különleges esetekre korlátozódhat, amely nem sérti a mű rendes felhasználását, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. Hasonló rendelkezéseket találunk a TRIPS-egyezmény 13. és a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének 10. cikkében is. A bíróság leszögezte, hogy noha az irányelvnek megfelelő szabályokat még nem építették be a francia kódexbe, a belső jogi szabályok értelmezésekor nem kerülhető meg az irányelv rendelkezéseinek figyelembevétele. Így nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 5. cikk 5. pontja rögzíti a kivételek és korlátozások alkalmazására irányadó „háromlépcsős teszt" kumulatív feltételeit. Az 5. cikk 2. b) pontja a szabad felhasználás körébe eső, bármely hordozóra történő magáncélú másolást lehetővé teszi természetes személy számára, ha az közvetve sem irányul jövedelemszerzésre feltéve, hogy a jogosult méltányos díjazásban részesül, amelynek megállapításánál számításba veszik a szerző által nem engedélyezett másolás megakadályozására alkalmazott műszaki védelmi intézkedést. E szabad felhasználási eset átvétele azonban nem kötelező a tagállamok számára. A bíróság tehát megállapította, hogy az irányelv - az irányadó nemzetközi szerződésekhez hasonlóan - nem ismeri el és nem teszi lehetővé általánosan a magáncélú másoláshoz való jogot a „háromlépcsős tesztnek" megfelelően, és a tagállamokra bízza annak megítélését, hogy bevezessék-e szerzői jogukba e szabad felhasználást vagy sem.
A fentiek alapján az adott ügyben a bíróság az alábbi következtetésekre jutott: egy DVD-n rögzített filmalkotás kereskedelmi hasznosítása az audiovizuális művek felhasználásának egyik formája, amely vitathatatlanul e műtípus rendes felhasználásának tekinthető. A digitalizált formában kiadott filmalkotásról másolat készítése így nyilvánvalóan a mű - a BUE értelmében vett - rendes, lényegi felhasználását sértő cselekmény, annál is inkább, mivel a műsoros DVD-k terjesztéséből a gazdaság nélkülözhetetlen bevételi forráshoz jut. Ennélfogva e sérelem szükségszerűen súlyos, hiszen gátolja a filmelőállítás költségeinek megtérülését. Így a hatásos műszaki intézkedés alkalmazása a filmelőállítók részéről nem sérti a magáncélú másolás kódexben szabályozott esetét. Végül, ami a fogyasztóvédelmi szempontokat illeti, a bíróság megállapította, hogy nem tekinthető a DVD lényeges tulajdonságának a másolhatóság, még kevésbé a magáncélú másolás lehetőségének kizárása, ezért azt nem köteles az eladó feltüntetni a csomagoláson.
A szerzői jogi szempontból igencsak vitatható - remélhetőleg - még nem jogerős ítélet egyik gyenge pontja - a mű rendes felhasználásával konkuráló felhasználások helytelen értelmezéséből kiindulva - a szabad felhasználások és a hozzáférést gátló műszaki intézkedések ütközésének megítélése. Érdekes körülmény, hogy az irányelv erre vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése céljából az alperesek javasolták az Európai Közösségek Bíróságának megkeresését előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása végett. Sajnálatos, hogy Franciaországban még nem fogadták el az irányelv rendelkezéseinek megfelelő szabályozást tartalmazó törvénytervezetet. Ez ugyanis külön említi, hogy a magáncélú másolás mint szabad felhasználás kedvezményezettje számára a jogosultnak ésszerű időn belül biztosítania kell a műhöz való hozzáférést. E rendelkezést olvasva a bíróság talán eltöprenghetett volna azon, hogy a magáncélú másolás esete nem is olyan „üres halmaz", mint ahogyan azt döntésükben kifejtik. (Persze a tervezet itt is feltételül szabja a „háromlépcsős tesztnek" való megfelelést.) A tervezet szövege szerint ugyanakkor a jogosult nem köteles feloldani a műszaki intézkedést abban az esetben, ha a mű a nyilvánosság számára hozzáférhető oly módon, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
Mindezek alapján Monsieur X. egyelőre nem vigasztalódhat mással, mint - ahogyan arra az alperesek a perben rámutattak - a film televíziós sugárzása alkalmával véghezvitt magáncélú másolással. Bár, ki tudja, mit tehet meg szabadon?
Dr. Kulcsár Eszter