VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
1. A hangfelvételpéldányok
terjesztési joga a szomszédos jogi védelem 1999-es újjáéledése után (SZJSZT-15/04)
2. Az MTI egyes anyagainak szerzői, illetve kapcsolódó jogi védelme és a vonatkozó szerződések (SZJSZT-18/04)
A hangfelvételpéldányok
terjesztési joga
a szomszédos jogi védelem
1999-es újjáéledése után
SZJSZT-15/04
A Sár és Társai Ügyvédi Iroda megkeresése
A megbízó által feltett kérdések és az azzal kapcsolatban előadottak
Dr. T. K. J. ügyvéd a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége nevében és jogi képviselőjeként eljárva a következő megkereséssel fordult a Szerzői Jogi Szakértő Testülethez (a továbbiakban: a Testület):
"A jelenleg hatályos Szerzői Jogi Törvény (1999. évi LXXVI. törvény, a továbbiakban: új Szjt.) 108. § (2) bekezdése értelmében a hangfelvételek előállítóit megillető ún. szomszédos jogok védelmi ideje a korábbi szabályozásban foglaltakkal ellentétben (1994. évi VII. törvény) visszamenőleges módon meghosszabbodott minden olyan hangfelvétel tekintetében is, amelynek az első forgalomba hozatalát (a védelmi időn belül forgalomba nem hozott hangfelvétel esetén pedig a hangfelvétel elkészítését) követő év első napjától számított 20 éves korábbi védelmi idő az 1994. évi VII. törvény hatálybalépéséig, azaz 1994. július 1-jéig már eltelt.
Az új Szjt. rendelkezése egyes, a megelőzően hatályos rendelkezések szerint már korábban lejárt védelmi idejű, de az új Szjt. hatálybalépésének időpontjában (1999. szeptember 1-jén) a meghosszabbodott (50 éves) védelmi időre tekintettel még a megnövekedett védelmi időn belül lévő hangfelvételek esetében a szomszédos jogi védelem feléledését okozta.
A felhívott jogszabályhely (3) bekezdése az előzőekben hivatkozott, visszamenőleges módon meghosszabbodott, azaz feléledt védelmi idejű hangfelvételek tekintetében az összes - a szomszédos jogi védelem korábbi megszűnésének és az új Szjt. szerinti feléledésének időpontjai között végzett - felhasználást ún. "szabad felhasználásnak" minősíti, azzal, hogy az ilyen felhasználási cselekmények a (4) bekezdésben foglaltak szerint az új Szjt. hatálybalépését (1999. szeptember 1.) követően ún. méltányos díjfizetés mellett még további egy évig folytathatóak a következő feltételekkel:
a jogosulti engedély nélkül továbbfolytatható felhasználás legutolsó napja (időbeli korlátja) 2000. szeptember 1.,
a felhasználás csak az új Szjt. hatálybalépésekor (1999. szeptember 1.) meglévő mértékben folytatható,
a felhasználás kizárólag az 1999. szeptember 1-jéig már előállított hangfelvételpéldányokra vonatkozóan folytatható tovább.
Szakvéleményüket az előzőek szerint hivatkozott átmeneti szabályozás helyes értelmezésével kapcsolatosan kérjük, különös tekintettel az olyan esetekre, amikor valamely műsoros zenei hanghordozókészlet előállítása már a védelmi idő feléledése, azaz az új Szjt. hatálybalépése (1999. szeptember 1.) előtt megtörtént, sőt - részben vagy egészben - az előállító által harmadik személynek adásvétel útján 1999. szeptember 1. előtt értékesítésre is került.
Állásfoglalás-kérésünk a hivatkozott eset tekintetében a zenei hangfelvételeken fennálló, megnövekedett védelmi idejű kizárólagos szomszédos jogok védelme és a szomszédos jogok feléledése előtt harmadik személyek (felhasználók) által megszerzett jogok védelme helyes egyensúlyának meghatározására irányul. Arra vonatkozóan várjuk tehát állásfoglalásukat, hogy a jogalkotó szándéka szerint hogyan kell helyesen értelmezni az új Szjt. fentiek szerinti átmeneti rendelkezéseit. Vajon mi volt a jogalkotó akarata különös tekintettel arra a körülményre, hogy a korábbi szabályozás szerint (1994. évi VII. törvény) a szomszédos jogok védelme csak azon hangfelvételek tekintetében növekedett meg 50 évre, amelyek a korábbi törvénynovella hatálybalépésekor (1994. július 1-jén) az azt megelőzően érvényben volt 20 éves védelmi időnek megfelelően még védelem alatt álltak; az új Szjt. most hatályos rendelkezése pedig már ugyanezen megnövekedett szintű védelmet valamennyi hangfelvételre vonatkozóan biztosítja, amely a megnövekedett védelmi időn belül van. Szakvéleményüket továbbá az irányadó EU közösségi joggal összefüggésben is kérjük, nevezetesen, hogy álláspontjuk szerint az új Szjt. 108. § (4) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezések vajon megfelelnek-e az EU 93/98/EEC számú Tanácsi Irányelve 10. cikk (3) bekezdésében foglalt követelménynek, mely szerint az irányelv nem befolyásolja az irányelv nemzeti jogba ültetésére irányadó időpontot megelőzően véghezvitt bármiféle felhasználási cselekményeket, továbbá, hogy a tagországok nemzeti jogalkotásai kötelesek a szükséges rendelkezéseket saját jogukba bevezetni a harmadik személyek megszerzett jogainak védelmére vonatkozóan. Az EU-joggal való összefüggések vizsgálata szempontjából kérjük, szíveskedjenek figyelembe venni az EU Bírósága C-60/98. számú döntésében (Butterfly-ügy) foglaltakat, amely egy olasz bíróság kérdésére vizsgálja a zenei hangfelvételek megnövekedett szomszédos jogi védelmi idejével, illetve a jogok feléledésével és harmadik személyek megszerzett jogaival kapcsolatos, korábbi olasz szerzői jogi átmeneti rendelkezéseket.
Az előzőekben hivatkozott EU-jogi dokumentumok szövegét jelen szakvéleménykérésünkhöz mellékelten csatoljuk:
93/98/EEC sz. Tanácsi Irányelv;
EU Bíróság C-60/98 sz. döntése, valamint
a főügyésznek az üggyel kapcsolatban kifejtett véleménye.
A fentiek alapján a következő konkrét kérdésekre kérjük szíves válaszukat:
1. a) Mi volt a jogalkotási előzménye
és oka annak, hogy az új Szjt. - módosítva
az 1994. évi VII. törvényben foglalt hatályba
léptető rendelkezéseket - minden olyan szerzői
műre, illetve szomszédos jogi teljesítményre
alkalmazni rendeli a megnövekedett idejű szerzői, illetve
szomszédos jogi védelmet, amely az új Szjt.
hatálybalépésekor még beleesett a
megnövekedett védelmi időbe, mi volt az oka a korábbi
szabályok módosításának e
tekintetben?
b) Egyetért-e a tisztelt Szakértő
Testület ezen előzmények alapján, hogy az új
Szjt. 108. § (3) és (4) bekezdése szerinti
átmeneti rendelkezéseket a harmadik személy
felhasználók szempontjából a lehető
leginkább szűkítő módon kell értelmezni,
míg a szerzői és szomszédos jogok szempontjából
úgy, hogy ez az értelmezés a lehető legkisebb
mértékig korlátozza e kizárólagos
jogok érvényesülését?
2. Összhangban állnak-e az új Szjt.-nek a szerzői és szomszédos jogi védelem feléledésére vonatkozó rendelkezései, illetve a fent hivatkozott átmeneti szabályok az irányadó nemzetközi szabályozással, különös tekintettel az EU 93/98/EEC sz. Tanácsi Irányelvének 10. cikkelyében foglaltakkal, ami a harmadik személyek szerzett jogainak védelmét illeti? Kérjük, hogy a tisztelt Szakértő Testület e kérdésre adott válaszakor legyen figyelemmel a kérdéseinkhez csatolt EU bírósági döntésben foglaltakra is, nevezetesen arra, hogy a hivatkozott döntés milyen kritériumokat sorol fel a nemzeti jogalkotások számára, illetve milyen típusú szabályok alkalmazását tartja elfogadhatónak a közösségi jog szempontjából a védelmi idők feléledése esetén alkalmazható átmeneti rendelkezések tekintetében.
3. Értelmezhető-e úgy a hivatkozott EU bírósági döntés bármely pontja, hogy a szerzői és szomszédos jogok újraéledése csak akkor lehet kihatással valamely harmadik személy által folytatott felhasználásra, ha a korábban lejárt, de újra feléledt védelmű hangfelvételt tartalmazó többszörözött hanghordozópéldányok az irányelv belső jogba ültetését megelőzően még nem kerültek forgalomba hozatalra?
4. Az új Szjt. 108. § (3) és (4) bekezdéseiben a hangfelvételek vonatkozásában szereplő átmeneti szabályok szempontjából hogyan kell tekinteni azt az esetet, amikor valamely, a korábbi szerzői jogi szabályok szerint lejárt védelmi idejű, de az új Szjt. 108. § (2) bekezdése alapján feléledt védelmű, azaz 1974 előtti zenei hangfelvételeket tartalmazó másolt hanghordozókból álló raktárkészletet egy belföldi cég egy másik belföldi cégnek egészében értékesít oly módon, hogy mintegy 400 000 db hanghordozóval az eladó már korábban - e kérdés szempontjából tételezzük fel -, az új Szjt. kihirdetése előtt rendelkezett, míg mintegy 240 000 db hanghordozót az eladó a vevő cég megrendelésére az új Szjt. hatálybalépését közvetlenül megelőzően, 1999 augusztusában állít elő, és az ily módon előállított összes hanghordozót együtt adja el a vevőnek? E hanghordozók további felhasználásai tekintetében az új Szjt. hatálybalépését követően érvényesíthetőek-e a megnövekedett védelmi idejű kizárólagos hangfelvétel-előállítói szomszédos jogok - még ha az új Szjt. 108. § (4) bekezdésében foglalt, fentebb hivatkozott időbeli és mennyiségbeli korlátozásokkal is - vagy nem, különös tekintettel a kiskereskedelmi forgalmazással kapcsolatos terjesztési jogra?
5. Lehet-e szó a fenti esetben az adott hanghordozók tekintetében a terjesztési jogok kimerüléséről annak ellenére, hogy a forgalmazási cselekmény a hangfelvétel-előállítói jogok feléledése előtti, ún. szabad felhasználási időszakban történik, valamint a forgalomba hozatalt nem maguk a hanghordozókon lévő eredeti zenei hangfelvételek hangfelvétel-előállítói jogosultjai végzik, és nem is az ő engedélyükkel más?"
Az eljáró tanács válasza a megbízó által feltett kérdésekre
Ad 1. a) A kérdésben leírt módosítás előzményeit és indokait világosan és egyértelműen tükrözi az új Szjt. 108. §-ához fűzött miniszteri indokolás megfelelő része, amely így szól:
"Mint ismeretes, az 1994. évi VII. törvény 1994. július 1-jei hatállyal felemelte a szerzői és a szomszédos jogok védelmi idejét (ötvenről hetven, illetve húszról ötven évre) ... A törvény hatálybalépésekor még védett művek és szomszédos jogi teljesítmények védelmi ideje természetszerűleg meghosszabbodott. Azok a művek, szomszédos jogi teljesítmények, amelyek védelmi ideje azonban lejárt a törvény hatálybalépését megelőzően, nem kerültek újra védelem alá, még akkor sem, ha a védelmi idő kezdő időpontjától még nem telt el hetven, illetve ötven év (lásd az 1994. évi VII. tv. 29. §-át). Az e tárgyban elfogadott európai közösségi irányelv (azaz a 93/98/EGK irányelv) 10. cikke azonban másként rendelkezett a védelmi idő felemelésének átmeneti kérdéseiről. A tagállamoknak 1995. július 1-jéig kellett összhangba hozniuk jogukat az irányelvvel. Az irányelvvel felemelt védelmi időt kellett valamennyi tagállamban alkalmazni minden olyan műre, amely 1995. július 1-jén legalább egy tagállamban még védelem alatt állt. Ez azonban nem változtathatta meg az 1995. július 1. előtt végzett felhasználás jogi megítélését. Emellett a tagállamoknak a szerzett jogok védelmét biztosító szabályokat kellett alkotniuk.
A TRIPS-egyezmény 14. cikkének (6) bekezdése az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók jogainak védelmére is a BUE (Berni Uniós Egyezmény)18. cikkének megfelelő alkalmazását követeli meg. Az RE [Római Egyezmény] 20. cikke alapján az egyezmény rendelkezéseit nem kell a tagországnak alkalmaznia azokra az előadásokra (előadóművészi teljesítményekre), amelyek az egyezménynek az adott országban történő hatálybalépése előtt valósultak meg, sem pedig az ez előtt az időpont előtt készített hangfelvételekre. A BUE 18. cikke viszont - amelyet a TRIPS-egyezmény említett rendelkezése értelmében a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjainak az RE 20. cikke helyett alkalmazniuk kell főszabályként - előírásainak visszaható hatályú alkalmazását követeli meg: ťezt az Egyezményt mindazokra a művekre alkalmazni kell, amelyek az Egyezmény hatálybalépése idején a védelmi idő lejárta folytán származási országukban még nem váltak szabadd፠[18. cikk (1) bek.]. Kivételt csak egy esetben enged a BUE: ha, ťvalamely mű abban az országban, ahol a védelmet igénylik, az erre a műre nézve addig irányadó védelmi időtartam lejárta miatt már szabaddá vált, ugyanabban az országban már nem részesül védelembenŤ.
[A miniszteri indokolás elemzi, hogy az 1994. évi szabályozás miért nincs összhangban a fentiekkel az előadóművészek jogai tekintetében, majd a következőképpen folytatja:]
Az 1994-ben elfogadott szabályozás a hangfelvételek esetében is aggályos … A hangfelvételek védelmi idejét az 1975. évi 19. törvényerejű rendelet 1. §-ának (1) bekezdése a hangfelvétel előállítási évének végétől számított húsz évben határozta meg. A törvényerejű rendelet átmeneti rendelkezéseket nem tartalmazott, így csak feltételezni lehet, hogy szabályait csak a hatálybalépése - vagyis 1975. szeptember 1. - után előállított hangfelvételekre kellett alkalmazni. A törvényerejű rendelet hatálya alá eső hangfelvételek védelmi időtartama még nem járt, nem járhatott le az 1994. évi VII. törvény hatálybalépése idején, ezért e hangfelvételek védelmi időtartama meghosszabbodott. A törvényerejű rendelet hatálybalépésénél korábban forgalomba hozott hangfelvételek azonban nem részesedtek védelemben, illetve csupán az akkori védelmi idő nem teljes tartama alatt élveztek védelmet. Következésképpen az 1975. szeptember 1-jét megelőzően, de az 1944. január 1-jénél nem régebben forgalomba hozott vagy készített hangfelvételek előállítóinak jogaira a BUE 18. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható.
Az 1994. évi VII. törvény 29. §-ának (2) bekezdése tehát kifogásolható nemzetközi kötelezettségeink - főként a TRIPS-egyezmény 14. cikkének (6) bekezdésében foglaltak - szempontjából. A változtatás mellett szólt az is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően szerzői jogi szabályozásunk könnyebben igazodhat majd a 93/98/EGK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével megállapított - az előzőekben már említett - követelményekhez … Nyilván a csatlakozás feltételeinek mielőbbi megteremtését célozta az is, hogy az Európai Bizottság már többször hivatalosan is kifogásolta - a hangfelvételekre vonatkozóan - az 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezését…"
A fentiekben tükröződő jogértelmezés alapján született megegyezés egy, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vitarendezési eljárásának a keretében még 1996-ban kezdeményezett eljárás során is. A WT/DS28 számú ügyben az Egyesült Államok azért kérte a vitarendezési eljárás első szakaszának számító konzultációk megkezdését Japánnal, mert a japán szerzői jogi törvény alapján a hangfelvételek védelmi ideje tekintetében hasonló helyzet állt fenn, mint a mi szerzői jogunkban az 1994-es szabályozás szerint. A vita panel létrehozása nélkül rendeződött, miután a felek - a WT/DS28/41 számon benyújtott értesítés szerint - megállapodtak. Japán engedett, s gyakorlatilag úgy küszöbölte ki szerzői jogának a TRIPS-egyezmény 18. cikke 6. bekezdésével fennálló ellentétét, mint ahogy azt a mi szerzői jogunk esetében az új Szjt 108. §-a tette.1
Ad 1. b) Az eljáró tanács véleménye az, hogy nincs ok az új Szjt. 108. §-a (3) és (4) bekezdésének sem kiterjesztő, sem pedig a megszorító értelmezésére.
Ezek a rendelkezések így szólnak:
"(3) Ha a szerzői vagyoni jogok vagy a szerzői joggal szomszédos jogok védelmi ideje az 1994. évi VII. törvény hatálybalépését megelőzően lejárt, a lejárat és az e törvény hatálybalépése közötti időtartamban végzett felhasználás szabad felhasználásnak minősül, függetlenül attól, hogy e jogok újra védelemben részesülnek-e e törvény hatálybalépését követően.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott felhasználás e törvény hatálybalépését követően - a hangfelvételek esetében a hatálybalépésig már előállított műpéldányokra vonatkozóan - még további egy évig folytatható, de csak a hatálybalépéskor meglévő mértékben. A gazdasági tevékenyég körében folytatott ilyen felhasználás jogát csak a jogosult gazdálkodó szervezettel vagy annak - a felhasználást folytató - szervezeti egységével együtt lehet átruházni. A törvény hatálybalépését követően is folytatott felhasználás ellenében a jogosultnak méltányos díjazás jár."
E rendelkezéseknek - valamint a § egyéb rendelkezéseinek - indokait a miniszteri indokolás a következőképpen foglalja össze:
"A szóban forgó hangfelvételeknek és az azokon rögzített eladóművészi teljesítményeknek az ötven évből még hátra lévő időtartamra történő védelmét … csak a törvény hatálybalépése utáni időszakra lehet bevezetni. A korábban végzett felhasználási cselekmények nem minősülhetnek visszamenőleg jogosulatlannak, ha a felhasználás idején jogszerűnek számítottak. Hasonlóképpen gondoskodni kell a szerzett jogok és a törvényes várakozások megfelelő védelméről is; annál is inkább, mivel az 1994. évi VII. törvény átmeneti rendelkezése e várakozások megalapozottságát csak fokozta. Megfelelő felkészülési idő biztosításával elérhető, hogy a korábban szabadon felhasználható, de védelem alá kerülő hangfelvételeknek a jogosulttól különböző gyártói korábban jogszerűnek minősülő tevékenységüket - bizonyos feltételekkel és korlátozásokkal - mindaddig folytathassák, ameddig ez indokolt jogaik és várakozásaik alkotmányossági szempontból aggályos sérelmének elkerülése érdekében."
Mindezek fényében, ami a (4) bekezdést illeti, aligha merülhet fel bármilyen értelmezési probléma. A rendelkezés teljesen egyértelmű. A (3) bekezdés esetében is inkább csak a "méltányos díjazás" fogalma szorul értelmezésre. Ebben a tekintetben viszont a § (8) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a díjazással kapcsolatos viták bírósági útra tartoznak.
Ad 2. Az eljáró tanács véleménye szerint az új Szjt.-nek a szerzői és szomszédos jogi védelem feléledésére vonatkozó rendelkezései, illetve a fent hivatkozott átmeneti szabályok az irányadó nemzetközi szabályozással, s így az EU 93/98/EGK sz. irányelvének 10. cikkében foglaltakkal is, összhangban állnak.
A Berni Egyezmény 18. §-ának a (3) bekezdése így szól:
"(3) Ezt az elvet az Unióhoz [a Berni Unióhoz] tartozó országok között e célból már fennálló vagy létrejövő külön egyezményekben foglalt rendelkezések szerint kell alkalmazni. Ilyen jellegű kikötések hiányában az egyes országok mindegyike maga szabályozza önmagára nézve az említett elv alkalmazását."
Amikor ez a rendelkezés az említett elvről szól, az nem mást jelent, mint a § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alkalmazását. E rendelkezések a következőket foglalják magukban:
"(1) Ezt az Egyezményt mindazokra a művekre alkalmazni kell, amelyek az Egyezmény hatálybalépése idején a védelmi idő lejárta folytán származási országukban még nem váltak szabaddá.
(2) Ha azonban valamely mű abban az országban, ahol a védelmet igénylik, az erre a műre nézve addig irányadó védelmi idő lejárta miatt már szabaddá vált, nem részesül újból védelemben."
A (3) bekezdés alapján, külön megállapodás hiányában, a Berni Egyezményben részes országoknak viszonylagos szabadságuk van arra, hogy milyen átmeneti rendelkezéseket alkalmaznak. E rendelkezéseknek azonban összhangban kell állniuk az (1) és (2) bekezdés szövegével és szellemével. Erre a következőképpen mutat rá az egyezményt kezelő Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által ez évben - többek között erről az egyezményről - megjelentetett angol nyelvű kommentár:
"A 18. cikk (3) bekezdése nem engedi meg a cikk (1) és (2) bekezdése alkalmazásának bármilyen megtagadását vagy korlátozását. Csupán időleges rendelkezéseket enged meg, átmeneti intézkedéseket, amelyek kizárólag bizonyos "szerzett jogok" védelmének a céljára szolgálhatnak, különösen olyan szerzett jogokéra, amelyek az Egyezmény hatálybalépése előtt már elkészült műpéldányokhoz kötődnek."2
Az új Szjt. fent említett rendelkezései nem állnak ellentétben a Berni Egyezmény 18. §-ának fentiek szerint értelmezett (3) bekezdésével.
A 93/98/EGK sz. irányelv 10. cikkében foglaltak, bizonyos tekintetben, a Berni Egyezmény 18. § (3)-ában említett megállapodásnak minősíthető. Az irányelv 10. cikkének a jelen ügy szempontjából irányadó első három bekezdése így rendelkezik:
"(1) Amikor a jelen Irányelvben meghatározott, megfelelő időtartamnál hosszabb védelmi idő a 13. cikk (1) bekezdésében említett időpontban [1995. július 1-jén] már folyik az egyik Tagállamban, a jelen Irányelvnek nincs olyan hatása, amelynél fogva megrövidítené az említett védelmi időt abban a Tagállamban.
(2) A jelen Irányelvben meghatározott védelmi időtartamok alkalmazandók mindazokra a művekre és egyéb védelmi tárgyakra, amelyek legalább egy Tagállamban védelemben részesülnek a 13. cikk (1) bekezdésben említett időpontban a szerzői jogra és a kapcsolódó jogokra vonatkozó nemzeti rendelkezések … alapján.
(3) A jelen Irányelv nem érinti azokat a felhasználási cselekményeket, amelyeket a 13. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt hajtottak végre. A Tagállamoknak megfelelő rendelkezéseket kell elfogadniuk, különösen a harmadik személyek szerzett jogainak a védelmére."
A fenti (3) bekezdés az átmeneti rendelkezések tekintetében összhangban állónak látszik a Berni Egyezmény 18. cikke (3) bekezdésének a fent vázolt értelmezésével.
Az új Szjt. által "újjáélesztett" védelem esetében természetesen ezeket az elveket nem az 1995. július 1-jei határnapra, hanem az új törvény hatálybalépésének napjára - 1999. szeptember 1-jére - vonatkozóan kell alkalmazni.
Mint ahogy a megbízó arra rámutatott, az EU Bíróság az irányelvnek a rendelkezéseit értelmezte a C-60/98 sz. döntésében, amellyel az alábbi ad 3. pontban foglakozik az eljáró tanács.
Ad 3. A kérdés önmagában is értelmezésre szorul. Miután az ügy érdemét elsősorban érintő 4. és 5. kérdés a terjesztési jogra vonatkozik, az eljáró tanács abból indult ki, hogy e kérdés esetében is terjesztést kell érteni felhasználáson.
A bírósági döntés 24. pontjában található utalás az említett kérdésre. A vonathozó rész így szól: "Since the revival of copyright and related rights has no effect on acts of exploitation definitevely performed by a third party before the date on which revival occured, it cannot be considered to have retroactive effect. Its application to the future consequences of situations which are not definitevely settled means, on the other hand, that it has an effect on a third party's rights to continue the exploitaion of a sound recording where the copies already manufactured have not yet been marketed and sold on that date." Ennek a lényege a fenti kérdés szempontjából magyarul azt jelenti, hogy csak a védelem újjáéledése előtt bevégzett cselekmények esetén nincs semmilyen "visszaható hatály". A véglegesen be nem végzett cselekmények esetében már van hatása a védelem feléledésének a harmadik személyek jogaira az olyan műpéldányok felhasználásának a folytatása tekintetében, amelyeket "még nem hoztak forgalomba és még nem adtak el" - vagyis, amelyek tekintetében így a terjesztési jog még nem merült ki.
A kérdés továbbá az, hogy a terjesztésre még nem került példányokra milyen hatással van a "visszaható hatály."3 Az EU-bíróság által vizsgált esetben arról volt szó, hogy Olaszországban a hangfelvételek harmincéves védelmi idejének az 1995-ben történt ötven évre emelésekor a korábbi rövidebb védelmi idő alapján még jogszerűen előállított hangfelvételeket a megemelt védelmi idő hatálybalépése után még három hónapig lehetett terjeszteni. A bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a három hónapos védelmi idő nem túl rövid-e, s így nem áll-e ellentétben a 93/98 EGK-irányelv 10. §-ának (3) bekezdésével. A bíróság úgy találta, hogy ilyen ellentétről nincs szó, hangsúlyozva, hogy bár a tagállamoknak az irányelv említett rendelkezése alapján megfelelő rendelkezéseket kell alkalmazniuk a szerzett jogok védelmére, az, hogy milyen rendelkezésekkel tesznek ennek eleget, rájuk tartozik.
Az új Szjt. 108. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felhasználás a hangfelvételek esetében a hatálybalépésig a korábbi szabályok szerint szabadon előállított példányokra vonatkozóan még további egy évig folytatható, azonban a törvény hatálybalépését követően is folytatott felhasználás ellenében a jogosultnak már díjazás jár.
Az új Szjt. 17. §-ának b) pontja szerint a szerzői jogi művek terjesztése felhasználásnak minősül. Bár a hangfelvételek esetében az új Szjt. 76. §-ának (1) bekezdése külön nem mondja ki, hogy az ott felsorolt cselekmények "felhasználásnak" minősülnek, a bekezdés a) pontja rendelkezik a hangfelvétel-előállítók terjesztési jogáról. Miután abszurd lenne feltételezni, hogy a példányok terjesztése a szerzői jogi művek esetében felhasználás, a hangfelvételek esetében viszont nem, a Szjt. 108. § (4) bekezdése nem érthető másként, mint hogy a hangfelvételeknek a törvény hatálybalépését követően folytatott felhasználásának fogalma a korábban előállított példányok terjesztésére is kiterjed.
Ha figyelembe vesszük, hogy az említett példányok terjesztése egy évig még lehetséges a hangfelvétel-előállítók engedélye nélkül, továbbá, hogy az ilyen esetben járó díjazásnak - nyilván az adott körülményeket figyelembe véve - méltányosnak kell lennie [s e feltétel alkalmazását, szükség esetén a bíróság biztosítja a 108. § (8) bekezdése alapján], aligha lehet kétséges, hogy az új Szjt. szabályozása is összhangban van 93/98 EGK irányelv 10. §-ának (3) bekezdésével.
Ad 4. Azzal, hogy az előállított hanghordozók tulajdonjoga átszállt az egyik cégről a másikra, az érintett példányok terjesztése még nem valósult meg. Az új Szjt. 23. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a terjesztés a példányoknak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételével, forgalomba hozatallal, illetve az ilyen forgalomba hozatalra való felkínálással valósul meg (ugyan ezt az említett rendelkezés a szerzői művek esetében mondja ki, de nyilvánvaló, hogy a terjesztés fogalma nem lehet más a hangfelvételek esetében sem). A kérdésben szereplő esetben ilyen cselekmény nem valósult meg; a példányokat nem hozták forgalomba, s nem is kínálták fel forgalomba hozatalra a nyilvánosság számára; csupán a forgalomba hozatalra, illetve az arra való felkínálásra váró raktárkészlet cserélt tulajdonjogot.
Az új Szjt. 108. §-ának (4) bekezdése alapján a 400 000 + 240 000 példány az új Szjt. hatálybalépését követő egy évig még terjeszthető volt a hangfelvétel-előállítók hozzájárulása nélkül, de már csak méltányos díjazás ellenében. Az új Szjt. elfogadása és hatálybalépése között előállított 240 000 példány esetében azonban a méltányosság kérdése nyilvánvalóan másként merül fel, mint az új törvény elfogadásakor már meglevő 400 000 példány esetében, hisz az előállításkor már nyilvánvaló volt a példányok jogi státuszának a változása. Így a 240 000 példány esetében a védelem alatt álló hangfelvételek előállításáért járó díjazás mértéke sem látszana méltánytalannak.
Az természetes, hogy az egyéves határidő után minden példány, ami a 640 000-ből megmaradt, már csak a hangfelvétel-előállítók hozzájárulásával terjeszthető.
Ad 5. Az eljáró tanács erre a kérdésre a "fenti esetre" vonatkozóan a 4. pont alatt már választ - mégpedig negatív választ - adott. A negatív válasz indoka éppen az volt, hogy a terjesztés fogalmi körébe tartozó "forgalmazási cselekmény" nem valósult meg, hisz a példányokat a nyilvánosság számára nem hozták forgalomba, illetve ilyen célra még nem kínálták fel a nyilvánosság számára. A helyzet más lenne, ha a példányokat a terjesztés fogalmi körébe tartozó módon a közönség számára forgalomba hozták volna, illetve forgalomba hozatalra felkínálták volna. Miután ebben az esetben a terjesztés joga az új Szjt. 23. §-ának (5) bekezdése szerint - a bérbeadás és a haszonkölcsönbe adás kivételével (az adott esetben behozatalról nincs szó) - már kimerült volna, a 108. § (4) bekezdésének a fentiek szerinti alkalmazása már csak a bérbeadásra és a haszonkölcsönbe adásra lett volna (összhangban a 76. és 78. §-ra tekintettel is).
Az MTI egyes anyagainak szerzői, illetve kapcsolódó jogi védelme és a vonatkozó szerződések
SZJSZT-18/04
A Magyar Távirati Iroda Rt. megkeresése
A megbízó által feltett kérdések
1. Figyelemmel arra, hogy május 1. óta EU-tagok vagyunk, nyilvánvalóan az adatbázisokkal kapcsolatos direktíva is kiterjed ránk, amelynek értelmében az adatbázisokból igénybe vett információ (hír, fotó) jogszerűtlen használója ellen fel lehet lépni. Ez irányban hat a magyar szerzői jogi törvény adatbázissal kapcsolatos módosítása is. A kérdés az, hogy vajon a magyar jogalkalmazástól erre vonatkozó bírói gyakorlat hiányában milyen magatartás várható el, ha eljárást kezdeményezünk a jogosulatlan felhasználás tekintetében, és milyen speciális szempontokra kell különösen figyelemmel lennünk egy erre irányuló kereset összeállításánál?
2. A korábbi szakvélemény részletesen elemezte a hír, illetőleg az információ szerzői jogi szempontból való megítélésének problematikáját. Ennek ismeretében merült fel bennünk az a megoldási lehetőség, hogy az általunk közzétett híreket formailag is megbontjuk, egy kizárólag tényközlő részre, mely szerzői jogi védelmet nem von maga után, és egy ahhoz kapcsolódó kiegészítő részre, amely a tényinformáció részleteit világítja meg, illetve ahhoz adott kommentárokat közöl, továbbá a hátteret/előzményeket tartalmazza. E második rész újságírói szellemi munka, amely szerintünk hozzáadott értéket képvisel. Ez a formai elkülönítés azt eredményezhetné, hogy esetleg felhívnánk külön a figyelmet is arra, hogy mely rész az, amellyel kapcsolatban a szerzői jog alapján (is) fellépnénk a jogosulatlan felhasználás ellen. Szeretnénk e vonatkozásban a testület egyetértését, illetőleg ha az általunk tervezett megoldást nem tartják megfelelőnek, kritikai észrevételüket beszerezni.
3. Kérnénk a testület álláspontját abban a kérdésben is, hogy mely jogi konstrukció az - álláspontjuk szerint - amely alapján bármely (külső és belső szerzővel kötött) felhasználói szerződés birtokában az MTI jogszerűen korlátlan felhasználási jogot szerezhet egy adott írásra, fotóra, grafikára, mind a saját kiadása, mind pedig más (pl. internetes vagy mobiltelefonos) felhasználás érdekében.
Az eljáró tanács válasza a megbízó által feltett kérdésekre
Ad 1.
Bevezető megjegyzések
Szerzői jogunknak az Európai Unió szerzői és szomszédos jogi irányelveivel - az ún. acquis communautaires erre a jogterületre eső részével - való teljes összhangját a többek között a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt (a továbbiakban: az Szjt.) is módosító 2003. évi CII. törvény teremtette meg, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az adatbázisok védelméről szóló 1996. május 11-i 96/9/EK számú irányelvében foglaltakat azonban már a 2002. január 1-jén hatályba lépett 2001. évi LXXVII. törvény átültette szerzői jogunkba. Tehát az a helyzet, amelyet a kérdés az adatbázisok védelméről helyesen leír, már 2002 elejétől fennáll.
Az adatbázisok előállítóinak a védelméről szóló és a fenti irányelvben foglaltakat átültető rendelkezéseket az Szjt. új XI/A. fejezete foglalja magában.
A kérdés konkrétan "az adatbázisokból igénybe vett információ (hír, fotó)" jogszerűtlen felhasználására vonatkozik.
E kérdés megválaszolása szempontjából különbséget kell tenni egyrészről az adatbázisokban foglalt és önmagában nem védett információ (hír stb.), másrészről pedig az adatbázisban foglalt, önmagában is szerzői jogi védelmet élvező alkotások (mint amilyenek általában a kérdésben szereplő fotók is lehetnek) felhasználása között.
Az adatbázisok szerzői jogi védelem alá
nem tartozó
tartalmi elemeinek kapcsolódó
jogi védelme
Mint ahogyan a mellékelt fejezetben foglaltakból kitűnik, az adatbázisokban foglalt, önmagában nem védett információ (így pl. egy puszta hír, amely nem felel meg a szerzői jogi védelem feltételeinek) önmagában nem válik általában védetté az adatbázisok előállítóinak az ún. kapcsolódó jogi védelme alapján. Az adatbázis előállítójának csak akkor szükséges a hozzájárulása - s csak akkor jár díjazás az érintett felhasználásokért - ha az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét használják fel másolat készítése (többszörözés) útján (amire a törvény "kimásolás"-ként utal); vagy az adatbázis példányainak a hozzáférhetővé tételével terjesztés, illetve az Szjt. 26. §-ának (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés (ideértve az internet útján való interaktív hozzáférhetővé tételt is) útján (amely cselekményekre a törvény együttesen "újrahasznosítás"-ként utal).
Ez az ún. kapcsolódó jogi védelem akkor illeti meg az adatbázis előállítóját, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényel. Az eljáró tanács úgy véli, hogy egy híranyagot, napra kész - vagy akár szinte percre kész - időszerű információt tartalmazó adatbázis esetén minden bizonnyal jelentős ráfordítást igényel legalábbis az adatbázis tartalmának a megszerzése, illetőleg ellenőrzése.
A fentiekből kitűnik, hogy az egyes, szerzői jogi védelem alá nem eső hírek átvétele nincs az adatbázis előállítójának a hozzájárulásához kötve. Hozzájárulás általában csak akkor szükséges az ilyen módon nem védett adatok esetében, ha azok mennyisége már eléri az adatbázis tartalmának jelentős részét. Annak a kimunkálása, hogy a tartalom milyen része tekinthető már jelentősnek, a bíróságok feladata lesz majd. Ebben a Szerzői Jogi Szakértő Testület is szerepet játszhat, hisz, megfelelő megkeresés, illetve megbízás esetén, hatásköre kiterjed az ilyen természetű ügyekre is. Konkrét ügyek megítélésén át alakulhat ki a megfelelő gyakorlat.
Valószínűnek tartja azonban az eljáró tanács, hogy az MTI elsősorban azokkal szemben kíván fellépni - legalábbis első lépésként - akik ismételten, bizonyos rendszerességgel másolják ki, illetve hasznosítják újra az adatbázisaikban foglaltakat. Ilyenkor viszont nem feltétel az, hogy az egyes esetekben az adatbázis tartalmának a jelentős részét használják fel, miután az Szjt. 84/A. §-ának a (3) bekezdése szerint "az adatbázis előállítójának hozzájárulása nélkül ismételten és rendszeresen nem másolható ki, illetve nem hasznosítható újra az adatbázis tartalmának jelentéktelen része sem, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit" (a kiemelés az eljáró tanácstól).
Az Szjt. új, XI/A. fejezete tartalmaz kivételeket is. Ezek azonban aligha alkalmazhatók az olyan esetekben, amelyekkel szemben az MTI adatbázisai tekintetében fel kíván lépni a jogszerűtlen felhasználókkal szemben.
Az adatbázisokba foglalt szerzői jogi védelem
alá eső
alkotások (különösen a
fényképészeti művek) védelme
Az Szjt. új, 84/A. §-ának a (8) pontja kimondja, hogy "az adatbázis előállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett művek szerzőinek a jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat."
Ez természetesnek látszik. Az eljáró tanács mégis azért utal erre a rendelkezésre, mert a kérdésben az adatbázisokban foglaltak hozzájárulás nélküli felhasználásának a példái között a fotók is szerepelnek.
Ezzel kapcsolatban az eljáró tanács úgy véli, hogy az MTI-fotók elsöprő többsége az Szjt. 1. §-ának a szerzői jogi védelemben részesülő műveket példálózó jelleggel felsoroló (2) bekezdésében említett "fotóművészeti alkotások" minősítés alá esik. Az új Szjt. megszüntette a fényképeknek a régi - 1969-es - Szjt.-ben szereplő (a szerzői jognál alacsonyabb szintű és formalitáshoz is kötött) "rokonjogi" védelmét, s a fényképészeti alkotásokat ugyanolyan feltételekkel védi, mint az irodalmi és művészeti művek egyéb kategóriáit.
Valójában a "fotóművészeti" jelző is némileg félrevezető az új szabályozás tükrében, s emlékeztet a "művészi" jelzőre a régi Szjt. végrehajtási rendeletében szereplő példálózó listában említett "művészi fényképek" esetében, amely az "egyszerű" - s legfeljebb csak "rokonjogi" védelmet élvező - fényképekhez képest meglevő különbséget hangsúlyozta. (Talán helyesebb lett volna most az új Szjt.-ben a Berni Uniós Egyezmény 2. cikke (1) bekezdésében szereplő "photographic work"-nek megfelelő "fényképészeti mű" kifejezést használni.) Az új törvény szerint nincs szükség a fényképek esetén valamilyen speciális "művészi" jellegre; szerzői jogi védelmük egyetlen feltétele az, hogy megfeleljenek az eredetiség fogalmának. Ez a fogalom pedig - az (egészséges és észszerű) európai és nemzetközi jogfejlődéshez igazodóan - jóval kevésbé igényes feltételek meglétét kívánja meg, mint ahogyan az a régi Szjt. esetében volt irányadó. Elegendő az, hogy a produktumban az egyéni jelleg valamely minimuma megnyilvánuljon; tehát, hogy az ne legyen teljesen meghatározva a körülmények vagy az alkalmazott eszközök által; legyen legalább minimális tere a különböző megoldások közötti emberi választásnak, továbbá, hogy ne egy meglevő alkotás szolgai másolásáról legyen szó.
Ezzel kapcsolatban az eljáró tanács utal arra az állásfoglalásra, amelyet egy, a meglevő nemzetközi normákat, s mindenekelőtt a Berni Uniós Egyezményt értelmező kormányszakértői értekezlet fogadott el az említett egyezményt kezelő Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és az UNESCO közös égisze alatt a fényképészeti művek szerzői jogi védelmének a feltételeiről: "Minden olyan fényképet, amely eredeti elemeket tartalmaz, fényképészeti műként kell védeni. Minden fényképet úgy kell tekinteni, mint amely eredeti elemeket tartalmaz, és így mint amely fényképészeti műnek számít, azoknak az eseteknek a kivételével, ahol a fényképet készítő személynek semmilyen befolyása nincs a kép megalkotására vagy más fontos elemeire."4 Az elfogadott irányelv indoklása az automatikus közlekedésellenőrző fényképezőgépek, illetve a pénzbedobással működő fotóautomaták által készített képeket említi olyanokként, mint amelyeket például nem indokolt az említett ismérvek alapján fényképészeti műnek tekinteni.5
Egy reális, csupán minimális feltételeket tartalmazó eredetiségteszt alkalmazását írja elő külön a fényképészeti alkotásokra a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejéről szóló, 1993. október 29-én elfogadott 93/98/EGK számú irányelv is. Az irányelv 6. cikke a fényképek eredetiségének, és így a fényképészeti mű jellegének egyedüli és kizárólagos feltételeként azt határozza meg, hogy a szerző saját szellemi alkotásáról legyen szó (tehát, hogy legyen valamilyen minimális tere az egyéni jellegnek, s ne egy másik mű szolgai másolásáról legyen szó).
Mindezek alapján fejtette ki az eljáró tanács a fentiekben azt a véleményét, hogy az MTI-fotók elsöprő többsége szerzői jogi védelemben kell, hogy részesüljön - függetlenül attól, hogy adatbázis részévé vált-e vagy sem.
Ad 2. Az eljáró tanács a kérdésben vázolt ötletet megvalósíthatónak és olyannak tartja, amely mind a jogtulajdonos, mind pedig a felhasználók dolgát megkönnyítheti.
Ehhez, a következő megjegyzéseket kívánja fűzni az eljáró tanács.
a) Azoknak az elemeknek a megjelölése, amelyekről azt tartja az MTI, hogy nem állnak szerzői jogi védelem alatt, nyilvánvalóan szabad kezet adna a felhasználóknak akkor is, ha az MTI esetleg túl "liberálisan" állapítaná meg a védett és nem védett elemek közötti választóvonalat, s így esetleg olyan elemek is ebbe a csoportba kerülnének, amelyeknek az esetében mégis fennállhatnak a szerzői jogi védelem feltételei. Ez azért lenne így, mert a szerzői jogi védelemre alkalmas ilyen elemek esetében is egyértelműen nyilvánvalóvá tenné az MTI, hogy nem kíván hozzájárulási jogával élni.
b) Ezzel szemben azoknak az elemeknek a tekintetében, amelyekről az MTI kinyilvánítaná, hogy azokat szerzői jogi védelem alá esőknek tekinti, nem beszélhetnénk szükségszerűen abszolút bizonyosságról. Elképzelhetők ugyanis bizonyos határesetek, amelyekben a szerzői jogi védelem feltételeinek a meglétét esetleg vitatni lehetne, jóllehet az MTI a szerzői jogi védelem alatt állók közé sorolhatónak nyilvánította az érintett elemeket. Remélhető azonban, hogy az ilyen esetek száma, amennyiben egyáltalán előfordulnának, minimális lenne.
c) A kérdés a szerzői jogra vonatkozik. Indokolt lehet azonban az MTI bizonyos információs forrásaiban az adatbázis-előállítók kapcsolódó jogaiból adódó védelem terjedelmének és feltételeinek a felhasználók számára való tisztázása is.
Ad 3.
Jogszerzés az MTI-vel munkaviszonyban álló szerzőktől
Az Szjt. nem tartalmaz külön rendelkezést arra, hogy a munkaviszonyban alkotó szerzők esetében ki az eredeti jogtulajdonos. Így az ilyen esetekben is elvileg a szerző, nem pedig a munkáltató rendelkezik a jogokkal eredeti jogosultként.
Azonban az Szjt. 30. §-a külön szabályokat tartalmaz a vagyoni jogoknak a munkaadóra való átszállásáról, illetve a munkaviszonyban alkotott művek egyéb vonatkozásairól. A § rendelkezéseit a könnyebb hozzáférés céljából teljes egészében idézzük az alábbiakban:
"(1) Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára.
(3) A szerzőt megfelelő díjazás illeti meg, ha a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt ad, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza.
(4) A szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad arra a díjazásra, amely e törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilleti.
(5) Ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. A mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat (13. §) esetén a munkáltató köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kérésére nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból eredő jogaival élve változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.
(6) A szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni.
(7) A munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseképpen elkészített műre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg a művet."
A fentiekből kitűnik, hogy a munkaviszonyban alkotó szerzők esetében az a legfontosabb feltétele az MTI részéről a szükséges vagyoni jogok megszerzésének, hogy a szerzőknek az érintett művek megalkotására vonatkozóan a munkaviszonyból folyó kötelességét írásban pontosan rögzítsék. A munkaviszonyból folyó kötelességből alkotott művek esetén - a régi Szjt. szabályozásától eltérően - nem egyszerűen felhasználási jogot nyer a munkáltató, hanem az összes vagyoni jogok tulajdonosává válik.
A fent idézett (3) és (4) bekezdés külön megjegyzést igényel.
A (3) bekezdésből általában az következik, hogy mindaddig, amíg a munkáltató a saját tevékenységi körében használja fel a vele munkaviszonyban alkotók műveit, nem köteles a felhasználásáért külön díjat fizetni a szerzőnek (a szerző díjazásának ilyenkor a munkabér és az ahhoz kapcsolódó esetleges járulékok számítanak). Külön díj akkor jár a szerzőnek, ha a felhasználás túllépi a munkáltató tevékenységi körét (ami a másoknak adott felhasználási engedélyek adásakor, illetve a vagyoni jogok átruházásakor következhet be). Egy hírszolgálat esetében, mint amilyen az MTI, azonban megfelelően kell értelmezni ezt a rendelkezést. Az ilyen intézmények esetében a munkáltató tevékenységi körébe tartozik a hírszolgálati információ - megfelelő ellenérték fejében - mások (újságok, folyóiratok, az elektronikus média stb.) rendelkezésére bocsátása felhasználási engedélyek adásával. Amíg tehát ebben a körben marad a felhasználás, nem értelmezhető a (3) bekezdés akként, hogy azért külön díjazás jár. (Érdemes lenne megvizsgálni az MTI munkavállalóira vonatkozó esetleges kollektív szerződést, illetve ennek hiányában a munkaköri leírásokat abból a szempontból, hogy ezek tükrözik-e a fentiekben vázolt jogi helyzeteket.)
A (4) bekezdés az Szjt. olyan különös rendelkezéseire vonatkozik, amelyek aligha alkalmazhatóak az MTI kérdéseiben érintett művekre és felhasználási módokra. Lényegében az Szjt. 23. §-ának a (6) bekezdéséről van szó, amely a filmalkotásokra és a hangfelvételekben foglalt művekre vonatkozó bérbeadási jogról rendelkezik.
Jogszerzés az MTI-vel munkaviszonyban nem
álló
szerzőktől
A kérdés a "korlátlan felhasználási jog" szerzésének a lehetőségéről szól. Ennek a jelentése értelmezésre szorul, de előre is kijelenthető, hogy minden vonatkozásban "korlátlan" felhasználási jog nem szerezhető az ilyen szerzőkkel kötött szerződés alapján.
Mindehhez elsősorban az Szjt.-nek a felhasználási szerződésekre vonatkozó (a 42-55. §-ban foglalt) általános szabályait szükséges figyelembe venni.
Amennyiben az MTI a lehető legszélesebb felhasználási jogot kíván szerezni, szükség van arra, hogy az MTI a "szabadúszó" szerzőkkel kötött szerződésekben éljen bizonyos lehetőségekkel, amelyek csak kifejezett kikötés esetén állnak fenn (tehát, hogy a kifejezett kikötést tartalmazzák a szerződések). [Lásd különösen a 43. § (1) bekezdését kizárólagos jog szerzéséről; a 46. § (1) bekezdését a felhasználási jog átruházhatóságáról; a 47. § (1) bekezdését az átdolgozás lehetőségéről; és a 47. § (3) bekezdését a többszörözési jog terjedelméről.]
A lehető legszélesebb körű és legnagyobb mértékű jogszerzésnek az is feltétele, hogy a szerződés ennek az igénynek megfelelően jelölje meg a felhasználási módokat, amelyekre a szerzőtől kapott engedély vonatkozik, illetve a felhasználás megengedett mértékét, mert ennek hiányában a 43. § (5) bekezdése, illetve a 42. § (3) bekezdése alapján a szerződést a szerző javára szóló módon, megszorítóan kell értelmezni.
A 43. § (4) bekezdésére figyelemmel ugyancsak szükséges annak szerződésbe foglalása, hogy az MTI a szerzői jogi védelem alatt álló híranyagokon területi és időbeli korlátozástól mentes felhasználási jogot szerez. A "korlátlan felhasználási jog" kikötésének azonban vannak bizonyos akadályai, illetve korlátjai [lásd a 44. § (1) bekezdését a meghatározatlan jövőbeli mű felhasználására vonatkozó engedély semmisségéről, illetve a § (2) bekezdését a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvénytelenségéről].
Lábjegyzetek:
1 Az ügy lezáráskor, 1997. január 24-én, az Egyesült Államok megbízott kereskedelmi képviselője a következőképpen foglalta össze a vitát és annak lezárását:
"United States Trade
Representative-designate Charlene Barshefsky today announced that the
United States and Japan have resolved the dispute over Japan's
protection of U.S. sound recordings. Japan recently adopted
amendments to the Japanese Copyright Law to provide protection to
U.S. recordings produced between 1946 and 1971. These amendments are
scheduled to come into effect before the end of March 1997 and are
intended to bring Japan's copyright law into compliance with
the… TRIPS Agreement …
Prior to the adoption of
these amendments, Japan's copyright law only granted protection
to foreign sound recordings that were produced on or after January 1,
1971, the date on which Japan first provided specialized protection
for sound recordings under its copyright law.
The absence of
protection for works produced between 1946 and 1971 put Japan
squarely in conflict with Article 14.6 of the TRIPS Agreement, which
applies the provisions of Article 18 of the Berne Convention to the
protection of sound recordings. These provisions generally require
that a country - in this case, Japan - provide a 50-year
term of protection to pre-existing works originating in another WTO
member-country - in this case, the United States - if
those works have not already enjoyed a full term of protection in
both countries. Since Japan, along with other developed countries,
was required to fulfill its TRIPS Agreement obligations by January 1,
1996, all sound recordings produced in other WTO member-countries
after January 1, 1946, were required to be eligible for
protection.
On February 14, 1996, the United States initiated WTO
dispute settlement proceedings against Japan and several rounds of
formal and informal consultations took place over the course of 1996.
Based on the Government of Japan's promulgation on December 26,
1996, of amendments providing U.S. sound recordings retroactive
protection, the United States and Japan notified the WTO that a
mutually satisfactory solution had been reached, thus terminating the
dispute settlement proceeding."
2 Lásd Mihály Ficsor: "Guide to the Copyright and Related Rights Treaties Administered by WIPO and Glossary of Copyright and Related Rights Terms", WIPO-kiadvány No. 891(E), Genf, 2004, p. 99.
3 Idézőjelbe teszi az eljáró tanács ezt a kifejezést, miután, bár ez a kifejezés általánosan használt az átmeneti intézkedésekre vonatkoztatva, valójában nincs igazi visszaható hatályról szó. Akkor lenne igazán szó ilyen hatályról, ha a változások hatálybalépése előtt elkövetett cselekmények, amelyek akkor nem számítottak jogsértőnek, utólagosan annak minősülnének.
4 Lásd Photographic Works - Preparatory Document and Report of the WIPO/Unesco Committee of Governmental Experts. Copyright (a WIPO időközben megszűnt havi folyóirata), 1988. június, p. 271.
5 Ibid, p. 270, 42. bek.